Lábbal fordúlt világ! Saul látszik próféták között,
Bávius is homlokára zöld-borostyánt kötözött.
Achillessel űl Therzites a nagy hérók sorába,
A kanász is belétekint már a világ dolgába.
Ha az illyen poéták is versifikálni mernek,
Jobb lészen már elhallgatni igy a derék embernek.
Jobb hogy ne is álmodozzál a szent Parnasszus hegyen,
Vagy otromba szád borostyán ágat halmazzal egyen.
Helleborus elég bőven terem Anticirában,
Ha óhajtasz lenni a több poétáknak sorában,
Szükséges lesz rest eszedre ollyan szárnyakat szedni,
Amellyekkel Helikonra fel tudjál emelkedni.
Szegény füzfa, a múzsákat verseddel ne piszkold itt,
Bár olvastad, bár megetted Mensa Secundát s Tóldit.
Távozz, a tanúlt füleknek rongyon gyűlt rongy munkád árt!
Ne tedd öszve Éneissel, ne a nyomorúlt Kádárt.
Mit is cseveg a hattyúk közt, mit a lúd, sőt a varju?
Mit competál a cédrussal, mit a bodzafa sarju?
Múzsák! mégis hogy koszorút, ha kivánja, kössetek,
Csalán közzé büdös bürköt és zöld lapút tégyetek.
Koszorúzva a Dunának hadd menjen a partjára,
Hogy ráesmerjenek ezen Pest laureatusára.
Külömben is a semmire kellő gazok és gyomok Között nőnek a rózsák és a legszebb liliomok.