Fagyos porod
Hogy fel ne sírjon hozzám: rád adom
Bundámat ! (Ráveti az oroszlánbőrt.)
És most megszűnik közöttünk
Alant a földön és a föld fölött
Minden viszony. - Botom! Te kedves útitárs,
Téged nem adlak senkinek; hiszen
Emelni senki sem bír . (A máglyára veti.)
Itt helyed! Most már fegyvertelen vagyok; leszórtam
Mindazt, mivel megvívtam a világot;
S szabad vagyok; és oly szabad: minő
Nem voltam még: nincsen remény, dicsőség,
Szerelemvágy keblemben; a nemesb
Szellem kiküzdött a földnek porából;
És nő nem dúlja föl többé nyugalmát.
Nő, nő! Isten leendett volna még
Belőlem: hogyha e koldus teremtés,
Ki más karján függni van teremtve,
Nem hálóz puha keblihez; e koldus, -
Ki oly nyomorult, hogy saját erővel
Az állatok fölött sem bír ragyogni.
Isten leendne az emberfiakból:
Ha a szerelem ösztöne s a nővágy
Kihalna vagy kiforrna kebleinkből.
Óh, testünk halhatatlan életét
Csak e mámor ragadja el tőlünk,
Mert miriadnyi alkatrészei
Vérünknek, untalan zsibonganak
S megunva az alaknak régi nászát,
Új életműszert szülnek napvilágra.
Ne volna bennünk, semmi ami mozgat
Csak a lélek: testünk örök leendne,
Mert a meggyúrt agyag, nem lévén mozgató,
Műszerje változatlan állam -
S bár szöknék ki a lélek - állana.
De mi a halhatatlanság? Halál,
Mert, hogyha élet az: úgy megy, mozog;
S mozogni mindörökké nem lehet
Annak, mi kezdetben kezdett mozogni.
Mért öklelsz most te fájdalom? miért?
Heraklest kínozd, ámde szellemét
Ne bántsd! Mit vétett e szellem neked?
S mi köze van a mellhez, a velőhöz
Ő neki? Bántsd a testet! Óh hiába
Még láncszemek a kétfajú vegyek,
Még érzik együtt egymás kínait,
Még visszahúzza egyik más felét
A földi pálya régi korszakára, -
Itt a kentaurus, --- itt bőg kerberus,
Itt a halott nő, - itt a csalfa lány .
(Indulattal.) Hah meg ne kísérts még egy órapercig,
Mert úgy talán meghalni sem tudok!
Fuss! És vidd el magaddal a bűbájt,
Mely összerezgeti a férfi testet,
Ha egy mérföldre villanyoz felé is.
Fojtsd öngépedbe a rezgő tüzet:
Mely a hím és anyának egyesült
Szikráitól gyúlt egyszer lángra benned,
S mely csak megosztva bír élvet teremtni.
Engem ne csábíts többé! Én kiöltöm
Mindazt. Nekem van már menyasszonyom,
Azé vagyok. Őt tán el nem veszed,
Úgy -e Deianeira, úgy -e Jole?
Nem szóltok - csend van. Jolaus rakj tüzet!