Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jókai Mór
Dalma
Keletkezés ideje
1852
Felvonás
4
Jelenet
28
Megszólalás
698
Mondat/Sor
1512
Szó
12598
NEGYEDIK FELVONÁS
Lovagvári terem
ELSŐ JELENÉS
ELEMÉR, HALILA
ELEMÉR
(betegen, hervatag arccal)
HALILA
(vezeti)
Támaszkodjál karomra.
Nem akarsz -e pihenni?
ELEMÉR
Pihenni?
Az álom nem pihenés nekem.
Álmodni ismét?
Kinlódni? kísérteteket látni?
HALILA
Jer, ülj ide, e kerevetre.
Fejedet hajtsd vállamra, — igy.
ELEMÉR
Erőtlen vagyok, ugy -e bár? kezem hideg, mint a jég, s fejem forró, mint a tűz.
Szegény asszony!
HALILA
Miért sajnálsz engem? én boldog vagyok, hogy ápolhatlak.
ELEMÉR
Menyasszony-éjed óta szüntelen!
Elhervadtam, mint a letört ág.
Valaki megátkozott engem, s az átok mindkettőnket ért.
Te is együtt hervadsz el velem.
Jobb sorsot érdemelnél.
HALILA
Ne csüggedj, még leszünk boldogok.
ELEMÉR
Gondolod ?...
Gyógyitott valaha orvos hasonló betegséget, mint az enyim?
HALILA
A vén jós ott a hegyek mögött azt mondá rólad, hogy tested ép.
ELEMÉR
Hanem lelkem beteg, ugy -e? azt elhallgatá.
Tehát meg fogok gyógyulni nemsoká?
HALILA
Még ez éjjel igérte, hogy fájdalmaidtól megszabadulsz.
ELEMÉR
Még ez éjjel?
félre)
Ugy érzem magam is.
Még az éjjel vége lesz mindennek, s aztán álmodhatunk örökké.
A halál sejtelme csalhatatlan; még a vadállat is megérzi azt, s elbúvik oda, hol csontjaira a napsugár rá nem talál.
Szegény jó gyermek, ne legyen itt, midőn meghalok.
Ne állja ki velem együtt a kínt.
(Halilához )
Jó nő, tehát a vén jós azt igérte, hogy számomra füveket fog ismét küldeni.
HALILA
Ma kell még értök mennem.
Ez éjjel.
ELEMÉR
Mért nem nappal?
HALILA
Tudod, hogy nappal nem hagyhatom cl rejtekünket, attól félhetve, hogy valaki rám ismer.
ELEMÉR
Ugy, igaz, hisz mi titokban élünk itt.
Senki sem keresett -e, mióta itt vagyunk?
HALILA
Nem vettem észre.
ELEMÉR
Élve temettek el.
No jól van.
— Nemsokára megszolgáltuk a sírt.
Ott is jó lesz feküdni.
Tehát eredj el a vén jóshoz, s aztán megjöjj hamar.
El ne feledj, ha a forráshoz jutsz, értem imádkozni.
HALILA
Minden gondolatom imádság érted.
ELEMÉR
Köszönöm.
Hadd megcsókolnom kezedet; arcodat ne: elhervadna lehelletemtől.
Te áldott lélek! ki véd meg téged, ha én nem leszek?
Eredj, eredj!
HALILA
Könyezni látlak; ha megtérek, mosolyogni lássalak
ELEMÉR
Szegény asszony, ez minden boldogságod!
— Könyem, ha távozol; mosolygásom, ha jösz.
Áldjon meg az ég.
Áldjon meg ugy, a hogy meg voltál átkozva eddig.
HALILA
Akkor téged kell meggyógyitnia.
ELEMÉR
Megállj még.
Ugy fázom, ugy reszketek.
Hiába takargatsz.
Perzsia minden préme sem melegít fel engem; add ide kardomat.
Ne kérdd, minek?
Jól esik, ha megtapinthatom vasát.
(átveszi a kardot)
Igy, most már nem reszketek.
(félre)
Ősi szokás, hogy ha a férfi meghal, a kardot mellé fektetik.
— Vigyázz magadra az úton; az ég oltalmazzon.
Légy boldog örökre.
HALILA
Miért mondod, hogy legyek boldog örökre?
ELEMÉR
(félre)
Utolsó áldásomat mondtam ebben.
— Isten veled.
HALILA
Mig visszatérek, álmodj édesen.
Bennem minden érzés azt súgja hogy te újra felvirulsz.
Én boldog vagyok, ha arcod láthatom, s álmaid felett virasztani, nekem mennyei üdv.
Mielőtt a göncöl elfordulna, visszatérek, s a hajnal uj napot hoz.
ELEMÉR
(félre)
Több hajnal nem jön fel énreám.
Légy boldog örökre!
HALILA
(el)
MÁSODIK JELENÉS
ELEMÉR, egyedül
ELEMÉR
Ketten maradtunk ismét: te és én.
Mit akarsz? hová csalogatsz?
— Ha nem vagy élő lény, miért jelensz meg előttem? miért lopod ki a lelket belőlem? miért mosolyogsz reám?
Itt és ott, és amott, és mindenütt, a hova nézek, hallom hangodat; beszélek veled, és még sem vagy senki!
Nem látja más alakodat, csak én.
Ülj mellém.
A sírba is velem fogsz -e jönni?
Milyen égetők szemeid.
Hogy hivnak?
Nincs neved.
Hm!
Tudod, mit gondoltam?
Ha most, a hogy igy keblemen fekszel, e kardot itt a te és én szivemen egyszerre keresztülütném?
Mit szólsz hozzá? azt, hogy kezemet nem birom megmozdítani, ugy -e?
Már félig alszom, és nem tudom magam ez álom ellen védni; azt hiszem, hogy látok, mozgok és beszélek, pedig szemem hunyva van, kezem meredt, és szájam csukott.
Jól tudom, hogy álmodom, és nem tudok felébredni.
Oh ez érzés öl meg engem.
Látod, ha élő lény volnál, milyen boldogok volnánk együtt, mig most meg kell ölnöd, hogy olyan lélekké tégy, miként magad.
Te is szeretsz nagyon.
De egyre nem gondoltál, ugy -e?
Hátha neked nem lesz szabad odajönni, a hova én hivatva vagyok?
Hátha neked itt kell maradnod, mig én tova szállók?
Ugy -e, hogy elkomorodtál?
Sírsz?
Nos, miért nevetsz most megint?
Ah értelek! ha én meghalok, te is meg tudsz halni, s akkor mindketten egy helyen leszünk.
Tehát a lelkek találkoznak a túlvilágon? ugy boldogság meghalnunk.
Te is vágyódol oda?
Ez örök álomországba?
Ott leszünk.
Harmadnap este, hogy én elhagyom a földet, te is utánam jösz.
Addig elkészítem a vőlegényi sátort napsugárból, szivárványból, éjszakfényből, fellegborulásból.
Ott fogunk lakni együtt örökké.
Ott fogunk örökké álmodozni.
Ott megmondod nekem, ki voltál itt e földön?
Ott el nem válunk egymástól soha.
HARMADIK JELENÉS
ELEMÉR, KUBLÁJ
KUBLÁJ
(lappangva belép, Elemér mögé kerül)
Ez tehát a menedék, a hova elrejtőztek.
Ah, itt fekszik a szép ifju.
Valóban halovány.
A szerelem megárthatott neki.
Alszik, mosolyog, álma nyugtalan.
Szerelemről álmodik.
Ijedtségre fog ébredni.
(Elemérhez nyúl)
ELEMÉR
(felriad)
Hah!
Ki az? mit akarsz?
KUBLÁJ
Ha megmondom, hogy ki vagyok, megtudod, hogy mit akarok?
Az én nevem Kubláj emir.
ELEMÉR
Ismerlek.
Megtudtad, hogy haldoklom, s eljöttél, hogy meglásd, mint múlok ki.
KUBLÁJ
Áldom a sorsot, hogy nem halálod után jöttem.
ELEMÉR
Miért?
KUBLÁJ
Mert akkor nem ölhetnélek meg.
ELEMÉR
Balga ember.
Tehát dicsőséget akarsz abban lelni, hogy egy halálos beteget megölj, ki félóra mulva ugy is meghalt volna?
KUBLÁJ
Véredet szomjazom.
ELEMÉR
Nem találsz bennem annyit, a mennyivel szomjadat eloltsd.
— Nevetséges vagy.
KUBLÁJ
Te nem tudod, mit cselekedtél, midőn a király leányát elcsábitottad.
Az én királyom országát vesztette e miatt, mert e leányt Dalmának kelle nőül venni; s ha ez megtörténik, akkor napfényre jő, a mit így bebizonyitni nem lehet: hogy Dalma nem férfi, hanem leány.
ELEMÉR
(felindulva)
Mit mondál?
Dalma! ah!
Tehát te vagy az?
Tehát te vagy az, mégis?
Most értek mindent.
Világ derül agyamban.
Tehát te vagy az, a ki engemet szeret?
Most már oh Dalma! kedves előttem a halál, mert várhatok rád a túlvilágon.
Imádlak, lelkedet bámulom.
Szellemed volt az, a mi lengett körülem mindenütt; a te arcod volt az, a mit előttem láttam.
Tégedet igért a sors nekem.
Az igéret nem e világra szólt.
Lesz szebb világ!
KUBLÁJ
Azt meglátandod azonnal.
Hajtsd meg fejedet!
(kardot húz)
ELEMÉR
Mikor hajtotta meg nyakát nemzetembeli férfi a halálcsapás előtt?
— Orozva jöttél ölni.
Tanuld meg hát, hogy az oroszlány még haldokolva is oroszlány, s szemedbe néz és fogat mutat.
(kardját felkapja)
Jőjj! látod, hogy én nem mehetek.
(vívnak)
KUBLÁJ
Astaroth üssön le lábaidról! még most is oly súlyosak csapásaid, mint egy lezuhanó szálfa.
ELEMÉR
Pihenj meg.
Várd el, mig a halál önkényt elejt, akkor jöjj nekem.
A míg egy izem mozdulni tud, addig ne közelíts, mert összezúzlak.
KUBLÁJ
(kerülgeti)
Veszett erős karja elér, ha közel megyek, s nem szeretnék vezetője lenni a más világra.
ELEMÉR
(ingadozva)
Végem közelget, még csak néhány pillanat.
Haljak meg állva, karddal kezemben, mint férfihoz illik.
Szivem ne mozdulj, ajkam, légy csukott, midőn e gyáva keblembe ütendi vasát, ha én nem birom az enyimet többé; ne tudja meg, hogy élet volt még bennem, midőn ledöfött.
— Oh Dalma !
….. szeretlek!
(összerogy)
KUBLÁJ
(odarohan, kardjával megszúrja)
Meghalt, s nem ölhettem meg őt.
Ez már lakolt, most következik a másik.
Várjuk be e helyen s gyönyörködjünk halálos ijedelmén, midőn férje helyén gyilkosát fogja találni.
NEGYEDIK JELENÉS
ELÉBBIEK, HALILA
HALILA
(jő, kezében cipruság)
Sietve jöttem; a hegyi jós gyógyitó fű gyanánt egy cypruságat adott, hogy hozzam azt férjem számára.
Ha ez azt jelenti, hogy férjem halni fog: magam számára is hoztam gyógyfüvet, haláltadó bürköt, mely örökre kigyógyit az élet fájdalmaiból.
—
(közelebb jő)
Elemér, kedvesem, alszol -e?
KUBLÁJ
(feláll előtte)
Nem alszom.
HALILA
(visszaretten, a szó elhal ajkán, hátratántorul)
KUBLÁJ
(sötéten)
A férj itt fekszik lábaimnál.
E kardon az ő vére piroslik: nem ohajtod -e, hogy a tieddel egyesüljön?
HALILA
(félre)
Megölte férjemet.
Meg kell mentenem magamat, hogy boszut állhassak érte.
(mosolyogva)
Kubláj! hozott az ég!
KUBLÁJ
Te engem üdvözölni mersz?
— Megcsalhatni vélsz -e?
HALILA
Üdvözöllek, mint megszabaditómat.
Ez ember erővel rabolt el engem.
KUBLÁJ
Könnyű volt a győzelem, a hol nincs ellentállás.
Te azonban nagyhamar hozzászoktál szerelméhez.
HALILA
Mondd: gyűlöletéhez.
Nem férjem, — tömlöcőröm volt nekem; nem gyöngédség, — kinzás, üldözés, keserv volt, a miben részesite.
KUBLÁJ
Elfogtalak a hazugságban!
Ha gyűlölt, miért rabolt el?
HALILA
Te nem értesz mindent.
Magasabb helyről volt erre parancsa.
A király meg akart tőlem menekülni, mert mást szeretett.
KUBLÁJ
(félre)
E nő igazat beszél, mert azt is tudja, a mit én csak sejtek.
— Tehát a király szöktetett el vele, s itt e magányban nem szeretett beléd?
HALILA
Ö is mást imádott.
KUBLÁJ
Mást?
Nem tudtad meg, hogy kit?
HALILA
Álmában sokszor beszélt elérhetlen tündérképekről.
KUBLÁJ
(félre)
Tehát jól értettem haldokló szavait.
Dalmát szerette, és az is őt.
Ördögi asszony!
Le tudott mondani szerelméről.
— És te miért nem iparkodtál megszabadulni innen?
HALILA
Azt csak az ő holttestén keresztül tehetém, s ime láthatod, hogy nálad nélkül is meghalt volna.
KUBLÁJ
Mit beszélsz?
HALILA
Lassan ölő mérget kevertem étele közé.
(félre)
Isten, bocsásd meg e gondolatot nekem, ki életemmel is feltámasztanám őt.
KUBLÁJ
Hihetetlen dolgokat mondasz.
HALILA
Ime lássad, most is bürköt hoztam a mezőről, mig ő aludt, s ez a cypruság is számára van letörve.
KUBLÁJ
Ez a nő nagyobb ördög, mint maga Astaroth!
— Megbocsáss, hogy félreismertelek.
— Megállj, egy gondolatom támadt.
Én meg akarom tudni, ki volt e férfi rejtélyes kedvese?
HALILA
S hogy tudandod meg azt?
KUBLÁJ
Ez ország szokásai szerint, ha valakit meggyilkolnak, s a gyilkos nem ismertetik, a holttestet a legközelebbi rokon ravatalra téve felviszi a király elé, s ott, a mint összegyülve van az egész nép, felhivja egyenkint, a kikre gyanuja van, hogy kezüket a holt sebére téve, esküdjenek meg, hogy a holt halálában nem vétkesek.
Ha a seb vérzik, az azt jelenti, hogy a gyilkos tette rá kezeit.
E törvényszék neve zomotor, halálujitás, tetemre-hivás.
Te e halottat ide hozandod a király elé, midőn mind együtt leszünk.
Én balfelől állandók trónja mellett, hogy az arcokat mind szemlélhessem.
— Minek örülsz?
HALILA
Azon örülök, hogy az is ott leend, a kit gyűlölök.
KUBLÁJ
Te is, a holt is fátyollal lesztek letakarva.
Midőn a zomotornak vége lesz, e vérehagyott tetem senkinek sem leend árulója, a holt arcát feltakarják, addig nem látandja Őt senki.
Ekkor, midőn egyszerre fel fogják őt fedezni, az, kinek szerelmese volt: nem fog -e rögtön odarohanni hozzá, s bárminő okos legyen eltitkolni szerelmét, midőn halva látandja őt, nem árulja -e el magát?
HALILA
Valóban el fogja árulni.
Én is meg akarom ismerni azt minélelébb.
KUBLÁJ
Kezet reá.
(kezet szorit)
Ha el nem árulta őt szerelme, el fogja árulni fájdalma.
HALILA
(célzással)
Ki nem bocsátom őt kezem közül.
KUBLÁJ
Kit?
HALILA
(megrázva Kubláj kezét)
Azt, a kin boszút akarok állani.
Függöny legördül)
Változás
Szabad tér. Erdő közepett levágott fatörzs trónná alakítva. Oldalt nagy négyszögü szikla.
ÖTÖDIK JELENÉS
DALMA
egyedül
Ez hát a hely, ahol Isten lakik.
E szent berekben vannak eltemetve őseink hamvai, itt nyugszik atyám is.
Jövel és láss meg engem, Oldamur.
Halálod évnapja van ma; egy év folyott le, mióta fogadásomat holt szivedbe bezártad, s azt őrződ ott, mint őriz téged a sír.
Melyikünk lett azóta hidegebb?
Te nyugszol, én szenvedek, és holt vagyok, miként te.
Szivem kiégett, lelkemnek nincs egy érző gondolatja, egyedül járok a földön, kit semmi indulat emberhez nem köt többé; engem nem ismer senki, az én arcomat nem érti ember, idegen vagyok önnépem között.
Számomra nem nyílik virág a földön, értem nem dobog sziv emberi kebelben, nekem nem ad reményt a véghetetlen jövő!
Ha élnem nem szabad, miért nem szabad meghalnom, Istenem?
(megdöbben)
Isten nevét kiáltám!
Ő hozzá küldtek jósaim, hogy e szent napon imádkozzam nagy nevéhez.
Imádkozzunk tehát.
Isten! ki két hazát adál az eszterágnak, hogy a mikor az egyikre leszáll a tél, mehessen oda, hol ismét tavasz van; jelenj meg vezérlő tűznek oszlopában választott néped előtt, kit jókedvedben teremtél a világnak, de kinek számára rosz kedvedben teremtéd a világot, s vezesd el innen őt boldogabb ég alá, s kinek éltét veszni engedéd ez ős bércek alatt, támaszd fel boldogabb hon sikjain; vidd őt el oly messze, hol csillag sem látszik ez égboltozatról, hova sem hir, sem szél e tájról nem repül: ott tedd örökké, ott tedd dicsővé őt; engem pedig végy fel magadhoz, és hagyj meghalnom itt.
HATODIK JELENÉS
ELÉBBI, VEZÉREK, TÁLTOS, RHABONBÁNOK, GYULÁK, VÉNEK, HARCOSOK, HÖLGYEK, SZÜZEK, GYERMEKEK
DALMA
(félre)
Itt jőnek ők, ncpcm választottai.
Engemet üdvözölni jőnek ők, és oh ez üdvözlő szavak mindegyike mint keserű méregcsepp hull szivem mélyére, fölkeltve ott az alvó bánatot.
Vissza asszonykönyek!
Végy erőt arcomon férfi-indulat!
(A fatörzsre ül)
RHABONBÁN
Légy üdvöz, Dalma, ki ülsz az egyszerű trónon, melyről legelső ősünk hirdeté a megváltás igéit.
Lásd hazádat és örülj.
Kezeid alatt felvirult az.
A kard aranydicsőséget, kalapács és szántóvas aranypénzt és aranykalászt terme országod számára.
Midőn körül az egész világot Isten csapásai látogatták, a tied paradicsom volt, melyen Isten jobb keze látszott.
Nincsen szegény, nincs szenvedő egész országodban; még a bűn is ugy elenyészett határaidról, hogy a börtönök ajtai berozsdásodtak.
Boldog, a ki alattad születik, s boldog, aki alattad hal meg.
Lásd hazádat felvirulva, s élj sokáig!
(Rhabonbánok elvonulnak; a hat vezér jő utánuk)
ELSŐ VEZÉR
Üdv neked oh Dalma! ki népek urává tetted nemzetünket; légy erős, légy hatalmas; három tenger legyen országod határa, s az egész ég legyen boltozatja.
Élj dicsőén és sokáig!
DALMA
(félre, könyezve)
E szavakat Elemérnek kellett volna mondania.
TÁLTOS
(szomszédjához)
Nézzétek, a chagán örömkönyűket sír.
HÉT ASSZONY
(jönnek a vezérek után)
ELSŐ ASSZONY
Üdv neked oh Dalma! ki határainkat megvédted vad ellenségtől, s boldogságot árasztál tűzhelyeink körül.
Légy oly boldog egykor, mint mi vagyunk.
Láss vidám családot magad körül, délceg fiakat, szelid leányokat, kikben tenmagad légy megdicsőülve.
Élj sokáig!
DALMA
(félre)
Minő szomorú gúnyt monda reám áldásképen!
HÉT HAJADON
(jőnek az asszonyok után vadrózsával s liliommal koszoruzva)
ELSŐ HAJADON
Légy áldva, oh Dalma! ki bennünket hazát szeretni tanitál; szerelmedért jutalmazzon szerelemmel a sors, légy szeretve mindenkitől, s legjobban szeretve egytől, kit szived választani fog.
DALMA
(zokogva rejti kezébe arcát)
HÉT GYERMEK
(zöld ágakkal kezeikben)
ELSŐ GYERMEK
Üdv neked oh Dalma!
Ha megnövünk, mink is veled megyünk a harcba.
(a háttérben tábori zene hangzik)
DALMA
(félre)
Mindenütt üdvözlő arcok, mindenki boldog és derült, csak én rajtam nem fog semmi áldás.
(rivalló kürthang kivül)
Minő szomoru hangok zavarják ez ünnepélyt?
KUBLÁJ
(azalatt a trón mellé furakodva)
Ez a zomotor hangja.
Egy nő keresi férje gyilkosát.
KIKIÁLTÓ
(künn)
,, A boszuálló Istennek nevében hívlak benneteket !"
DALMA
Hagyjátok őket ide jönni.
HETEDIK JELENÉS
ELÉBBIEK, HALILA, KIKIÁLTÓ, ELEMÉR holtteste egy szekérre fektetve, két férfi által huzatik, fehér lepellel van beteritve, s a kocsi zöld galyakkal körültűzdelve
KIKIÁLTÓ
Dicső chagán és egybegyűlt férfiak.
Ez előttetek álló gyásznő nevében tudtul adom tinéktek, — hogy e nő tetemre hív benneteket általam, melynek mint Isten által adott törvénynek engedelmeskedni tartoztok haladéktalanul, és habár az első Rhabonbán — vagy maga a chagán volna is, a kit e nő hivni fog, az tartozik kezét a meggyilkolt sebére téve, leesküdni a vádat magáról.
Szent a törvény, és áll mindnyájunk fölött.
DALMA
Szavadnak állunk.
Járulj elé, gyászos özvegy, s nézz szét közöttünk, s bárki legyen az, kit férjed gyilkosának tartasz, esküszöm, hogy a törvény alól meg nem menekülend.
HALILA
(lefátyolozotton sorba járul a férfiak előtt, mindegyiket megnézve, midőn végre Kubláj elé ér, rámutat)
Ez az!
KUBLÁJ
(összerezzenve)
Asszony!
DALMA
Ő Disabul követe.
HALILA
Tudom, őt hívom én.
KUBLÁJ
(düh- és félelemtől remegve)
Ez asszony őrjöng.
DALMA
Meglehet, mert férje halva van.
Tedd sebére kezedet.
KUBLÁJ
Én?
— — engem nem köteleznek törvényeitek.
DALMA
Törvényeink nem ismernek különbséget.
Ha e nő gyanuja alaptalan: ugy nincs miért félned Isten itéletét; de ha bűnös vagy: itt vétettél, itt lakolsz meg.
A népjog nem véd az isteni jog ellen.
KUBLÁJ
E nő engem félreismer.
HALILA
Ismerlek jól.
Jer, tedd férjem sebére kezedet, hadd szóljon a seb.
KUBLÁJ
(Halilához elfojtott dühvel)
Elárultál, de veszni fogsz te is.
Gondolj Astaroth izzó bálványára.
HALILA
Mért nincs tiz életed, hogy annyiszor ölhetnélek meg?!
KUBLÁJ
Legyen tehát.
(Odalép a halotthoz s kezét annak keblére teszi)
Én esküszöm!
HALILA
(felkiált)
Hah! a vér!
MIND
(iszonyodva)
Vér! vér!
DALMA
Te vagy e férfi gyilkosa?
KUBLÁJ
(dacosan)
Igen, én vagyok!
Jer, lásd meg, ki volt az, a kit megöltem.
(Egyszerre felrántja a szemfödőt Elemérről)
DALMA
(kétségbeesett sikoltással rohan a holttetemre)
Elemér! kedvesem!
KUBLÁJ
(diadalmasan)
Hah! fájdalmad elárult!
Te nő vagy, és e férfi szerelmesed.
Trónod enyim.
DALMA
(felegyenesedve, fájdalmas dühében)
Tied a vérpad.
Nincs hatalom, mely megmentsen boszumtól.
HALILA
(megragadva Dalma kezét)
Igy, igy! ne hagyd őt kezeid súlyát kikerülni.
Törd össze, semmisítsd meg; ölje meg a bakó, temessék el a hollók, sirassa meg a vihar, átkozzam meg én!
KUBLÁJ
(Dalmához)
Te nem parancsolsz e földön többé; én ország-világ előtt vádollak, hogy nem vagy férfi, hanem leány, s országod, melynek határain Disabul király berontott tatár-szövetségeseivel, ő rá maradt, néped az ő alattvalója lett, te magad az ő rabszolgája.
Tedd le fejedelmi pálcád.
DALMA
Fejedelmi pálcám e pallos, mely téged halálra küld; s a ki tudni akarja, férfi volt -e, vagy nő az avar nép utolsó chagánja? annak e kard meg fogja azt mondani!
— El a csatába!
(Függöny legördül)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE