Dalma, ne sírj.
A halál napja örömnap, s férfit siratni: disztelen.
A titok, melyet rád bizok, két nemzet életének titka.
Az avar és török nép a mióta Bertezéna meghalt, kétfelé szakadva, átkos meghasonlásban, örök harcokkal rongálta egymást.
Ma győzött egyik, holnap a másik, s a hasztalan győzelmek, nevelték bár fejedelmeik hírét, de fogyaszták népeit.
Egyszer úgy kifáradt mindkét nép a harcban, hogy nem volt, a ki eltemesse halottait, s a diadal-útról hazatérő fejedelmek egyike sem talált saját országában egy ép házat, melyben éjszakára megszálljon.
Itt lelkébe szállt mindkettő, megszánva önfaját, s kemény szerződést kötött, mely megtiltá a további harcolást, s felszabadita minden szomszédot, hogy a melyik e kötés ellenére hadat gyűjt, arra közerővel rárontsanak.
A kötés vége ez, hogyha e két nemzet közül egyik fejedelmi családjának férfi ága előbb kihal, annak országa szálljon a másik uralma alá, s igy a varchoniták ismét egy Bertezéna ivadék alatt egyesüljenek.
E kötés óta harmadik ivadék ül a fejedelmi széken; a törökén Disabul, az avarén magam.
Mindketten utolsó férfia vagyunk családunknak.
Sokáig nem született gyermekünk, sem neki, sem nekem, s az volt a kérdés, melyik éli túl a másikat?
Ha én élem túl őt, népem szabad marad; ha ő él túl engem, népem rabszolga lesz.
Oh azok, kik e szerződést kötötték, nem gondoltak arra, hogy a rokonokból támadt ellenségek roszabb ellenségek az idegennél, s hogy három ember-élet alatt oly messze távoztunk egymástól, hogy örömestebb látnók a tatárt, perzsát urunknak, mint a törököt vad erkölcseivel, ördög-imádó vallásával s zsarnoki szokásaival.
Ime azonban a férfikor delén túl valánk már, midőn egyszerre mindkettőnknek gyermekünk született — mindkettőnknek leány.
Disabul e fölötti dühében minden leányt, ki azon évben született, a vízbe hányatott; én nyugodt lélekkel fogadtam, a mit Isten adott, s ime, a midőn még senki sem tudott létedről, egyedül nőm: álomlátásban egy tündér szállott le hozzá, ki e szavakat mondá neki: "a mit a vaksors eltévesztett, az emberakarat helyrepótolhatja: gyermeked nem született férfinak, legyen férfivá lelke által.
Hireszteld el, hogy fiad született, s neveld őt annak.
Ha majdan erős lesz a csatákon, eszes a tanácskozásban, ki fogja mondhatni, hogy ő nem férfi?
— Az ég adand neki hírt, hatalmat, hős tetteket, s megengedi, hogy túlélje ellensége családját, és nemzete megszabadítójának neveztessék."