HARMADIK FELVONÁS
Palotaterem, trón, korlát
ELSŐ JELENÉS
DALMA, RHABONBÁN
RHABONBÁN
Attila emlékének előnapja.
DALMA
Tehát törvénytevő nap.
A munkaszünet csak naplement után kezdődik, addig sietnünk kell, hogy a kiknek törvényes ügyeik vannak, elvégezzük, hogy az ünnepre senkinek se maradjon elhalasztott gondja.
RHABONBÁN
Oh uram, az ország minden terhét magadra vetted; éjjel-nappal foglalkozásban vagy, vezéreidnek nem hagysz semmi gondot.
DALMA
A gazda szeme legjobban lát; eredj!
DALMA
(egyedül)
Éjjel-nappal munkával kell telkemet fárasztanom, hogy ne maradjon ideje önmagáról eszmélni, az egyedül-lét iszonytató nekem.
Ha egyedül vagyok, mindig az ő képét látom magam előtt, őt, a kit kerülnöm kell, s kit szivem mindig álmaimba hoz.
Itt és ott, és mindenütt, a hol ür van: e mosolygó kisértet áll előttem.
Ha emberszót nem hallok, az ő szava cseng fülembe mindig.
Mi jó, hogy eltávolitám őt magamtól; mig nem hivatom, nem jöhet vissza: nem fogom hivatni soha.
Én hadd kinlódjam egyedül e kettős élet terhei alatt: kivül fagy, belül emésztő láng; kivül szigoru férfi, belül epedő asszony.
MASODIK JELENÉS
DALMA, RHABONBÁN, HAT VEZÉR, TÁLTOS, KÉT VÁDLOTT FÉRFI, EGY NŐ, EGY ÓRIÁS, TÖRPE, KATONÁK. Később ELEMÉR, mind helyet foglalnak
DALMA
(trónba ülve)
Büntetni, vagy jutalmazni viradt e nap?
RHABONBÁN
Az arcokról láthatod, uram, hogy ezek vádlottak itt.
DALMA
Mindig csak a bünösöket keresitek föl nekem.
Nem tudjátok, hogy a büntetés jobban fáj annak, a ki adja, mint annak, a ki elfogadja.
Miért nem keresitek föl egyszer az erényt is?
RHABONBÁN
Az erény jutalma önmagának, uram, vagy ha nem az, akkor nem erény.
Nézd e férfit, e lealázó homlokkal.
Kérdjed bünét, ő megmondja maga.
ELSŐ FÉRFI
Megszöktem gyáván a táborból, egy asszony miatt, öless meg, ugy érdemeltem.
DALMA
Őszinte vallomásod megmenti éltedet, de bünöd megtorlást kiván; bontsátok széjjel házát, tegyétek a földdel egyenlővé, ne lakjék födél alatt, mig bünét helyre nem hozza, s akkor épitsétek fel házát ujra.
Büntetés annak, ki esküjét megszegé.
(félre)
Én nem szegem meg azt.
RHABONBÁN
E másik férfiu, uram, az ellenséggel cimborálva, honát árulta el.
DALMA
(fölpattanva)
Hazudsz!
E bün nem létezik!
— Átok a hangra, mely annak nevet adott!
Ember, mondd, hogy te nem vagy áruló; mondd inkább, hogy apagyilkosvagy, mondd, hogy fiatal leányokat csábitál el szüleiktől!
MÁSODIK FÉRFI
Én nem ismerem a bűnt, mellyel vádoltatám.
DALMA
Ah! szeretem, hogy még nevét sem mondod ki.
Szólj, Rhabonbán, ugy -e e bűnre nincs törvény közöttünk, mert eset nem volt rá soha.
RHABONBÁN
Oh uram, első honalkotóink, kik törvényeinket megirták hosszú cedrusfa-oszlopokra, egy cikket irtak abba, mely a névtelen bünről szól.
Ha támad köztetek oly vétek, melynek most nincs neve, bízzátok annak itéletét az istenre.
Állitsatok a síkra egy törpét és egy óriást.
A törpe a vádlott bajnoka, — a vádló az óriás.
Ha a vád igaz, a bünöst égessétek porrá, s nevét adjátok egy utálatos bogárnak, hogy a mig ember él, undorral mondják ki nevét annak, ki a névtelen bűnnek nevet adott.
A vád ime feltámadt! a bajnokok a sorompóban állnak.
ÓRIÁS, TÖRPE
(hosszu dárdákkal kezeikben, kiállnak)
TÁLTOS
Esküdjetek, hogy Isten hatalmán kivül semmi emberfölötti erő, bűbáj, talizmán és varázs segitségtekre nincsen.
ÓRIÁS
(társát fitymálva)
Kis öcsém, láttál -e már cserebogarat gombostűre szúrva?
TÖRPE
Azt még nem; de láttam, mint csípte meg a darázs a bivaly orrát.
ÓRIÁS
Hát szép öcsém, hasra feküdjem nemde, s ugy harcoljak veled, hogy egyenlők legyünk?
TÖRPE
Sőt hogy egyenlők legyünk, én teszek jót veled.
Várj, egy darab fehérfölddel célkarikát festek gyomrodra.
(Krétával kört rajzol az óriás hasára.)
A mit e körön kivül találok beléd szúrni, azt vedd ugy, mintha nem történt volna.
ÓRIÁS
Nézze meg az ember a kis szúnyogkirályt, még tréfát űz velem.
Ne menj olyan messze, mert nem tudlak elolvasni.
TÖRPE
Majd megtanulsz könyv nélkül, jó rézkirály.
— Köszöntetem a felhőket odafenn.
ÓRIÁS
Kérlek nagyon, vigyázz, hogy rád ne hágjak.
Azt nem venném lelkemre.
Sikolts, ha csizmám orra közel lesz, mert tudod, hogy szemeim nem látnak meg minden apró tárgyat.
TÖRPE
Kár, hogy hátadon nincsenek szemeid, hogy hátaddal is nézhetnél az égre, ha elestél.
TÁLTOS
Isten nevében, előre!
Induljatok!
ÓRIÁS
Szólj, merre vagy, hadd kereshesselek.
TÖRPE
Mindjárt megmondom, de azt nem füleddel fogod meghallani.
(Dárdáikkal összerontanak. Óriás a törpe mellet szúr el. Törpe találja az óriást, s az elesik. Törpe odafut s az óriás kardját fölragadja.)
Mit izensz fejednek, te hosszu láb?
TÁLTOS
Az isten itélt.
Vigyétek félre a harcosokat.
DALMA
A vádlott fel van mentve.
Az égnek hála! a bünnek nincs neve.
Nincs áruló.
(félre)
Én sem fogok az lenni soha.
ASSZONY
(elóhozatik lefátyolozottan)
DALMA
Mi bünöd van?
Miért van arcod lefátyolozva?
ASSZONY
Bünöm házasságtörés.
E fátyol szégyenem takarja el.
DALMA
E szokatlan bün szokatlan büntetést igényel.
Te rosz asszony vagy.
ASSZONY
Nevezz szerencsétlennek, oh chagán.
Én szerettem nagyon.
DALMA
Miért nem tudtál lemondani szerelmedről?
ASSZONY
Az ég tanum, hogy küzdöttem ellene.
Elrejtém magam az elől, kiért tiltott szenvedélyem hevült.
Kértem, megesküdtetém, hogy hagyjon el örökre.
Ő elhagyott, s én mindennap imádkozám istenhez, hogy engedje őt elfelednem; s már-már győztesnek hivém magam szivem fölött; egészen nyugodt valék, kezdtem büszke lenni erényem diadalára, midőn egy napon vétkes gondatlansággal elfeledék istenhez imádkozni lelki segélyért, s im azon napon a férfi, — kit kerülnöm kelle — esküje ellenére előttem megjelent, s azon pillanatban vége volt lelkem erejének, elvesztém magamat.
ELEMÉR
(az utolsó szavak alatt belép)
DALMA
(a nő utóbbi szavai alatt észreveszi Elemért s megrendül, félre felkiáltva)
Elemér!
(a nőhöz lihegő, tétova hangon)
Asszony!
— — — én érzem a kisértet erejét, melynek ellene nem tudtál állni, s bünöd alól feloldalak!
(Elemérhez indulatosan)
Miért jövél vissza, mielőtt hivatálak?
(félre)
Oh pedig mi jól esik szivemnek, hogy ujra látlak.
ELEMÉR
Uram, chagán, a mit rám bíztál, elvégzém, — s ezennel a hatalmat, mellyel felruháztál, kezeidbe visszaadom, s többé nincs okom tőled távol lenni.
DALMA
(félre)
Oh de van nekem!
(szigorral)
Sajnálom, de szemedbe kell mondanom, hogy kötelességedet nem ismered, hogy parancsom ellenére ismét visszajövél.
(félre)
Oh mért nem borulhatok nyakába, hogy sirva mondanám neki: hozott az ég! légy üdvöz szivem által.
ELEMÉR
Szidj, uram! örömestebb állok előtted a szégyenpadon, mint tőled távol a diadalszekeren.
ELEMÉR
Kérdezd meg a fecskét, mért tér vissza a tavaszhoz?
DALMA
Tán kedvesed van itt, kit nem tudsz elhagyni?
ELEMÉR
(sohajtva, tétovázva)
DALMA
Tehát vidd magaddal.
(félre)
Mit féltem őt, enyim úgy sem lehet?
Mégis nekem fáj, hogy ő szeret valakit.
Fáj, de megnyugtat.
— Tehát vidd magaddal kedvesed, én beléegyezem.
ELEMÉR
Oh Dalma! néhány szóm volna hozzád titokban, egyedül: meghallgatnál -e?
DALMA
Mit akarsz ? ( félre) Eh, hisz ő szeret valakit, többé nem félelmes előttem.
Távozzál tehát; ha országos ügyeimet végezém, hivatni foglak.
ELEMÉR
Látni sem akarod arcomat?
DALMA
Jelenléted felháborít.
(félre)
Igazat mondék: csakhogy nem haraggal, hanem szerelemmel.
Távozzál előlem.
ELEMÉR
Büntetni erősen tudsz, oh chagán!
(elvonul)
DALMA
(félre)
Lelkem reszket!
Arcomon meg kell látszani belső küzdelmemnek.
Érzem, hogy szédülök e magasságban.
Az ég nem élő emberek számára van teremtve; a csillagok is lehullanának róla, ha szivök volna.
HARMADIK JELENÉS
ELÉBBIEK, HIRNÖK, Mindjárt KUBLÁJ, HALILA
KUBLÁJ
(Halilát vezetve)
Üdvözlégy, ifju chagán, üdvözlégy még egyszer, üdvözlégy harmadszor is.
(Mindannyiszor földig hajtva magát)
Te napja az égnek, pálmafája nemzetednek, hajnala a dicsőségnek, légy általam köszöntve fejedelmem nevében.
DALMA
(félre)
Ettől félni kell, mert hizeleg.
KUBLÁJ
Ámde ki látott napot hold nélkül, élőfát virág nélkül, hajnalt hajnalcsillag nélkül?
Oh dicső chagán! fényedből csak egy sugár hiányzik, és e sugárt saját koronája ágaiból szakasztá le fejedelmem, hogy neked megküldje: tulajdon leányát.
(Halilát leleplezi)
KUBLÁJ
Jól tudjuk, oh uram, hogy te dicsőséged magas érzetében elfeleded azon kisebb érzelmeket, mik mindennapi embereket boldogitni szoktak.
Te a nőarcot kerülöd s szerelmet nem érezél soha.
De lásd, e szűz alázatosan közeledik feléd; nem kivánja ő, hogy dicsőségedet megoszd vele, nem kivánja, hogy trónodra ültesd; elül ő annak zsámolyán is, s boldognak tudandja magát, ha egy fedél alatt lakhatik veled.
Nézd, miként remeg tekintetedtől; szólj egy jó szót neki.
DALMA
(félre)
Jobban remegek én az övétől.
KUBLÁJ
Jer, fejedelmi leány, boruljunk e magas ur zsámolyához, s könyörögjünk előtte, hogy fogadjon el téged rabszolgálói legutolsójának.
HALILA
(a trón zsámolyára borul)
DALMA
(félre)
Szeretnélek kardommal odaszegezni.
— Kelj fel, jó leány!
Előttem nem szokás térdepelni.
KUBLÁJ
Oh hagyd őt ott.
Ha tudnád, mennyire boldog ő, hogy lábaidnál fekhetik.
— Lásd, ő születése óta tégedet tanult imádni.
Én neveltem őt, kedvencem, szemem fénye volt; mert általa hivém országunkat a tieddel rokonilag összeköthetni.
Még a szellőtől is megőrizém őt: nemde igy volt, jó leányom?
Férfi tekintete soha nem érte, még név szerint sem ismer férfit kivüled, hogy téged ismerhessen egyedül, kinek eszmeképét égi szinekkel rajzolá képzetében, s a valót százszor fényesebbnek találja a képzeletnél.
Nemde igy van, jó leányom?
— Te vagy ábrándjainak képe, álmainak neve, szivének egyedüli gondolatja.
Engedd, hadd feküdjék lábaidnál.
RHABONBÁN
Uram, chagán!
Emeld fel a leányt.
Melletted üljön ő.
RHABONBÁN
Ezt visszautasitani nem lehet.
Elfogadása örök béke, visszautasitása örök harc.
DALMA
Nekem nincs kedvem a nőszüléshez.
RHABONBÁN
Szépsége, jósága, ragaszkodása, fejedelmi eredete mind legerősebb ajánlatok.
DALMA
A szerelemre nem elég az, hogy van ok szeretni.
RHABONBÁN
De a nőszülésre elég ok az, hogy a hon java igy kivánja.
RHABONBÁN
Megszoktam: igazat mondani fejedelmem előtt.
DALMA
(felindulva)
Bolondokkal vagyok körülvéve!
Oh atyám! segits onnan a magas égből.
Majd erőm hágy el, majd eszem.
Távozzatok.
Vége a kihallgatásnak.
Ma kedvetlen vagyok.
Ne jőjjön elém senki semmi kérelemmel, ma rosz napom van.
Kerüljétek kapuimat.
(trónjában félreborul)
RHABONBÁN
(félre)
Mi lelte a chagánt? soha sem voltak ily szeszélyei.
(el)
DALMA
(széttekint, meglátja a nőket)
Hát ti mit akartok itt?
Nem hallottátok, hogy távozást parancsoltam?
ELSŐ NŐ
Országunk szokásai azt parancsolják, uram, hogy a chagán menyasszonyát az országnagyok nejei veszik át, s a szent forrásban megfürösztve, myrtusszal megkoronázva hozzák vissza férjének.
Igy lesz rajta ég áldása.
DALMA
Bolond szokás.
Nincs szükségem reá.
Takarodjatok előlem.
Én nem hivattalak benneteket, férjeiteket hivattam.
Mi dolga asszonynak ily helyen?
ELSŐ NŐ
Uram, chagán! az avarnál az asszony mindig egyenlő jogu volt a férfival.
DALMA
Az akkor volt; most másképen lesz.
A férj királya nejének, s a nő férjének rabszolgája!
Takarodjatok!
(Halilára tekint)
El kell őt riasztanom magamtól.
ELSŐ NŐ
Mi lelte a chagánt? soha sem bánt igy asszonyokkal.
HALILA
Hát én hová menjek, uram?
Hát én ki rabszolgája leszek?
DALMA
(Halila kezét megfogja)
S valóban szeretsz te engem?
DALMA
Érzem kezeden.
Te félsz tőlem.
HALILA
Ez az egy az, a mire tanitottak születésem óta.
DALMA
Csak félni tanitottak és szenvedni?
Látom arcodon.
HALILA
Ha látod: légy irántam irgalommal.
DALMA
A mit e követ mondott, az mind hazugság.
Te nem vagy boldog, te szenvedsz.
HALILA
Nekem a panasz is tiltva van.
DALMA
Tiltva ajkaidnak, de szemeid elárulnak.
HALILA
Ha szivembe látsz: akkor öless meg.
HALILA
Mert akkor azt látod abban, hogy én téged nem szeretlek.
DALMA
(alig rejtett örömmel)
Te engem nem szeretsz, te iszonyodol tőlem, magad sem tudod, miért, ugy -e bár? valami titkos ösztön azt súgja ellenem, légy hideg?
HALILA
Kivallottam, megölhetsz; ha elhallgatom, szivem öl meg.
DALMA
(megragadja Halila kezét)
Te nem szeretsz engem, ugy -e bár, mert valakit mást szeretsz?
HALILA
Öless meg, oh chagán! inkább te, mint atyám.
DALMA
(büszkén)
Ne félj, én védni foglak.
Ah, hiszen te nem szeretsz engem.
Jer, jer, hadd öleljelek meg.
E csókra esküszöm, boldog légy, ha valakit mást szeretsz.
HALILA
Te nevetve gyilkolsz meg engem.
DALMA
Nem, nem! boldoggá teendlek.
Nevezd meg vágyaidnak eszmeképét, s én istenre fogadom, hogy tieddé teendem őt, bárki legyen!
Elrejtelek atyád haragja elől, hol a gondolat sem találand reád, hadat kezdek miattad fél világgal, hogy te boldog lehess azzal, kit szeretsz.
Nevezd meg őt.
HALILA
(gyanuval)
Mondám, chagán, hogy én csak félni tanultam jól; megbocsáss, ha szavaidnak nem hiszek.
Attól tartok, hogy te csak azért akarod megtudni annak nevét, kit én imádok, kiért kész vagyok meghalni, hogy őt is megölhesd.
Nem fogom őt elárulni.
DALMA
Te nagyon szereted, mert nagyon félted őt.
Nem kényszeríthetlek, hogy higyj szavaimnak, de okot adhatok reá.
Látod arcomon, mint örülök, midőn szemembe mondod, hogy nem szeretsz, hogy iszonyodol tőlem, hogy mást imádsz.
Oh, mert én sem szeretlek téged, én is iszonyodom közellétedtől, én is mást szeretek!
— Értesz -e már engem?
HALILA
Nem volnék nő, ha nem értenélek.
— Megmentesz magadtól, hogy megmenekülj tőlem.
DALMA
Az égre, úgy van!
Mielőtt leáldoznék a nap, kedvesed karjai közt leendsz.
Szólj, érdemes ő kezedre, szép, bátor és nemesszivü?
DALMA
Annál jobb.
Közülök bármelyik méltó hozzád.
Országom első fériai ők.
HALILA
Nincs több férfi a világon, csak ő!
DALMA
Jól van, nagyon jól; jer közelebb hozzám.
Ne félj, kedvencem vagy.
Hisz nem szeretjük egymást.
Akárki bántson, én oltalmazlak; akármit kivánj, én megadom.
Beszélj, mint szerettél kedvesedbe?
HALILA
Oh chagán, biztató szavaid lábaidhoz láncolnak engem.
De nem is sejted azt, hogy én mennyit szenvedtem életemben.
Csak akkor tudhatnád, mennyire boldogította a halálra üldözöttet az, ki védelmére föllépett.
Egész éltem egy hosszu kín volt, s midőn azt egy borzasztó halállal kellett volna befejeznem, midőn népem ördögeinek akartak megáldozni, akkor lépett elő egy férfi, egy hős, egy félisten, egymaga egy félvilág ellen lépett mellém, s kezemet megragadva, fölkíálta: én mcgszabaditlak téged!
— Oh a mióta ő adta vissza életemet, azóta szeretek élni.
DALMA
Beszélj, beszélj tovább; szavaid gyönyörködtetnek engem.
A mint gyűlöltelek, annyira szeretlek, mióta tudom, hogy mást szeretsz; s boldoggá teendlek, a mióta tudom, hogy te nem akarsz azzá tenni engem.
HALILA
Oh én remélni sem merem azt, a mit igértél.
Az őrültség tőlem.
Kár volt kivallanom!
DALMA
Szivedre hallgass, és légy bátor!
HALILA
Atyámra gondolok, és reszketek.
DALMA
Te csak szerelmedre gondolj.
A gyülölet dolgait majd elvégzem én.
HALILA
Oh hisz azt sem tudom még, hogy szeret -e az, kit én szeretek?
DALMA
Nem bizol szivedben? hát a szerelem sem adott bátorságot?
Szegyeld, hogy nőnek nevezed magadat, ha még attól is tudsz félni, hogy nem fog szeretni, a kit te szeretsz.
Szólj, s én elődbe hozom, a kit kívánsz, te légy nő, és hóditsd meg őt.
HALILA
(tétovázik, szólni akar, és ismét elnémul, végre Dalma keblére borul, s arcát elrejti)
Szemem kiég, midőn nevét ki kell mondanom.
Istenen kívül senkinek sem vallám azt ki soha.
DALMA
Büszke légy reá, ha szereted.
Mondd nevét.
HALILA
Neve
(megakad)
A hang nem akar titkomnak árulója lenni, — szivem szorul, mintha vissza akarná a szót fojtani.
DALMA
(gyöngéden magához vonja Halilát)
Súgd fülembe, ha félsz fennhangon kimondani.
DALMA
(felsikolt, Halilát eltaszitja magától)
Elemér!
(kezét arcára tapasztva)
Elemér!
HALILA
Ah! jaj nekem!
Én elárultam őt, s most el fogom veszteni!
DALMA
(félre)
Ő szereti.
(Halilára néz)
Milyen boldog, hogy őt szeretheti, hogy ezt megvallhatja neki.
Nagyon szeretheti, mert egy korona helyett az ő szivét választja.
— Oh én is ezt választanám, ha lehetne!
HALILA
A chagán szemei könyeznek: mit tettem én?
DALMA
(félre)
És bizonyosan ő is szereti e nőt, hiszen maga mondá, hogy szeret valakit.
(gyülölettel néz Halilára)
A leány szép!
Ő érte tért vissza parancsom ellen.
Élte veszélyével szabaditotta meg.
Bizonyosan szereti őt.
HALILA
(Dalma fenyegető arckifejezésétől megrémülve, annak lábaihoz borul, s kezét megragadja)
Ne higyj szavamnak, ne halld meg, a mit mondtam, én megcsaltalak.
Én soha sem láttam őt, soha sem szerettem.
Oh hagyd őt élni.
HALILA
Oh, ha büntetni akarsz, büntess egyedül engemet.
Esküszöm neked az egy igaz Istenre, ő nem szeret engem, soha egy jó szót sem szólt hozzám, szemeimbe se nézett.
DALMA
(földerülve, magában)
Elemér nem szereti őt.
Elemér szemeibe sem nézett soha.
Tán nem is emlékszik reá!
(hirtelen megdöbbenve saját indulatától)
Dalma, térj magadhoz, ez üdv ajtaja előtted zárva van.
Lelkem gondolatai emelkedjetek fel a magasba, a hol nem melegít többé semmi!
Vonuljatok fel a fagyos égbe!
— Kelj fel lábaimtól, jó leány.
Légy nyugodt; ha arcomat fenyegetőnek látod, attól ne félj.
Te engem érteni ne akarj, csak bizni tudj.
HALILA
Miért vagy hát fölháborodva?
DALMA
Miért háborog a tenger?
(félre)
Talán annak is szivet adtak, s megtilták szeretni.
(megfogja Halila kezét)
Boldoggá teendlek.
- Hiába nézed arcomat.
Titkos irás annak minden vonalma, melynek betűit ember nem ismeri.
Adj hálát Istennek, hogy erőtlen asszonnyá teremtett.
Kinek szenvedni, sími és szeretni szabad.
DALMA
(lábával dobbantva)
Én nem, — — talán a föld.
Eredj, hivatni foglak, — senkivel se szólj.
DALMA
(térdre omlik)
Atyám! légy velem, erőm roskadoz.
A harc nem emberi; és én csak nő vagyok.
Vakmerő voltam a sorsot hívni fel küzdelemre; segíts, mert elbukom.
Ah, légy mellettem!
Hozd elém arcodat, azt a haldokló arcot, melynek megesküvém, hogy el nem árulom magam, hogy ne lássak mást, mint csak azt; s szivem hideg legyen, mint a tied, ki már nem élsz!
(fölkel)
Érzem hideg lehelletedet.
(csönget)
Bátor vagyok.
NEGYEDIK JELENÉS
ELÉBBI, APRÓD
DALMA
Keresd fel Elemért, s vezesd ide.
APRÓD
Itt várakozik ajtód előtt.
DALMA
Ne még.
— Várjon egy percig.
(apród el)
Itt várt ajtóm előtt; fejem szédül.
Koronámat teszem homlokomra.
Hadd juttassa eszembe e hideg ércöv, hogy érezni nem szabad.
ÖTÖDIK JELENÉS
ELEMÉR, DALMA
ELEMÉR
Még mindig ily haragosan tekintesz reám?
DALMA
Arcom hazug, ha haragot mutat; én örömest beszélek veled.
Te kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között, mint mi, kik egymásra nem féltékenyek.
ELEMÉR
Oh Dalma, te ismét oly jó vagy.
DALMA
Beszélj, hol lakik kedvesed?
ELEMÉR
Még eddig csupán szivemben.
DALMA
(nevet)
Úgy bizony kicsiny helyen megfér.
ELEMÉR
Kérlek, Dalma, ne nevess ki, s ne viseld magad most ugy, mint chagán: hanem ugy, mint egykori barátom, ha azt kivánod, hogy beszéljek.
DALMA
Szólj.
Jó kedvemben találsz.
ELEMÉR
Tudod, hogy én bohó, ábrándos, babonás fiu voltam mindig.
DALMA
Jól tudom; most is az vagy.
ELEMÉR
Szivem mindenha tele volt rajongó érzelemmel, melyek alaktalan ürben röpkedtek tétovázva, mint valami bolondos méhe, mely virágok helyett a csillagokból akarna mézet gyüjteni.
DALMA
Gyermekkorodban szivárványkergetőnek csúfoltak.
ELEMÉR
A hogy érett a sziv, a vágyak tárgyat követeltek maguknak.
DALMA
S te azt nagyhamar megtaláltad?
ELEMÉR
Sokáig nem az élő világban.
— — Hasztalan kerestem a legszebb hölgyek társaságát, szivemet egyik sem tudta betölteni.
Végre azon eszmére jutottam, mellyel közné- pünk szokott utat nyitni ábrándjainak.
DALMA
Bőjtöt tartottál Jóél napján, hogy éjszaka megálmodd annak képét, a kit szeretni fogsz?
DALMA
Kérlek, engedd meg, hogy nevessek rajtad.
ELEMÉR
Nekem fájni fog, ha nevetsz.
DALMA
S megjelent előtted a jövendő kedves?
ELEMÉR
Igen; azon éjjel háromszor jelent meg álmomban, lelkem túláradott a gyönyör miatt.
— Ez álom boldoggá tett és boldogtalanná.
DALMA
S feltaláltad e tündértüneménynek testi képét is már?
DALMA
Nem tudod? ez különös felelet.
Ismerőseid közül tán többekhez hasonlit?
ELEMÉR
Csupán egyhez.
Vonásról vonásra, szemei, arca ugyanazok.
Könyei és mosolygása, jövése és távozása, oly tébolyitólag hiven hasonlitott az élőhöz.
ELEMÉR
(megfogva Dalma kezét)
DALMA
Semmi; gyürűddel megszúrtad kezemet.
ELEMÉR
És azóta ez alakot nem birom elfeledni; nappal napom, éjjel csillagom e kép.
Bárhova megyek, előttem áll; ha aluszom, mosolygást ölt arcára, mellém ül, megölel, hizelegve kedvesének nevez, arcát arcomra fekteti, s könyeit ölembe sírja, s fájdalmasan panaszkodik, hogy fogva van az égben, s nem lehet enyim örökre.
ELEMÉR
Mit akarok?
Meg akarom tudni, hogy létezik -e ily nő, ki hozzád vonásról vonásra hasonlit? a ki tulajdon képmásod testben és lélekben, saját másolatod asszonyi alakban ?
— Van -e ily nő? van -e ily nő, Dalma?
DALMA
Ily nő nem létezik sehol.
(ájultan lerogy)
ELEMÉR
Mit tettem én, oh ég! a titok sejtelmei villámcsapásként járják át lelkemet.
Egész valóm remeg, mint ki Istennek jelenlétét érzi.
Ne tovább!
— ne tovább!
— Ama homályon túl Isten lakik, kinek látására elvakul a halandó szeme.
Ne jőjj szivembe összezúzó gondolat, hagyj visszatérnem, nem birok napfényedbe nézni.
(Dalmára tekintve)
Ha a legnemesebb sziv legboldogitóbb érzelme egy ember fölötti magasztos eszmének volna föláldozva?
Ne vigyem -e én is ez oltárra szivemet?
DALMA
(félreforditva arcát, tétovázva félébren)
DALMA
Te nem tudod?
Nem arról beszéltünk -e, hogy van egy szerencsétlen nép, kinek sorsa attól függ, hogy uralkodója asszony ne legyen?
ELEMÉR
Valóban arról beszéltünk.
DALMA
(egyszerre magához térve)
DALMA
Miért nem jöttél segélyemre?
ELEMÉR
Tevém azt, de nem vetted észre.
ELEMÉR
Egy hangodat sem hallottam.
DALMA
Hát azelőtt mi tárgya volt beszedünknek?
— Ugy!
— Igaz.
— — Te egy leányról beszéltél, a ki téged szeret.
Ismerem őt.
ELEMÉR
Egy szót se többet erről.
Oh Dalma, felejtsd el szavaimat.
ELEMÉR
Parancsold, hogy meghaljak, s bebizonyitom, a mit kérdezél.
DALMA
Meghalni könnyű, élni nehezebb.
Van egy nő, ki tégedet szeret.
DALMA
E nőt szeretned kell viszont.
E nő azon királyleány, kit ma nekem menyasszonyul hozának.
DALMA
Akkor megöltél, hogyha értesz.
Mondd, hogy engedelmeskedel.
ELEMÉR
Egy egész csillagrendszert bontasz szét szivemben.
DALMA
Ah!
Azt hiszed, hogy csak neked van szived?
ELEMÉR
Ne lett volna soha!
Oh igy belső seb által vérzem el.
DALMA
Sebet vágnak a fán is, midőn uj ágat oltanak belé.
Ez a leány téged szeret.
DALMA
Ha értesz, és még sem értesz: kétszerte bünös vagy.
ELEMÉR
(erőt véve magán)
Tégy velem a mit kivánsz.
Készen vagyok.
DALMA
(némán megrázza Elemér kezét, s az égre mutat)
DALMA
(keservvel)
Jutalmadat.
(bevezeti Halilát)
HATODIK JELENÉS
ELÉBBIEK, HALILA
HALILA
Oh Dalma! én reszketek előtte.
DALMA
Ilyenkor legszebb a nő.
A szemérempír legbájolóbb szine az arcnak.
Elemér! vedd e gyöngéd kezet.
ELEMÉR
(visszafojtván indulatát, elfogadja Halila kezét)
DALMA
(mosollyal)
Vőlegényed kissé szomoru fiu.
Te rajta légy, hogy felviditsd.
Szíve nem nyilt meg nő előtt soha: te azt tedd, hogy utánad bezáródjék.
Csupán álmok szokták őt háboritni, te tedd őt boldoggá, hogy ne álmodhasson.
Igérd meg nekem, hogy boldoggá teended őt.
HALILA
(zokogva borul Dalma keblére)
ELEMÉR
(küzd az indulat rohamával)
DALMA
Most menjetek.
A Tula szigeten ismered rejtett mulatólakunkat, ennek magányában töltsétek boldogságtok első havait.
Disabul ne aggódtasson benneteket.
Elemér, jusson eszedbe, hogy a kit kezedbe adok, egy üldözött angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől, s ki téged Istenként imád.
ELEMÉR
(keseru nyugalommal)
Ha védeni kell, védeni fogom.
DALMA
Most távozzatok a palota rejtekajtaján.
Röviden bucsúzzatok.
El — el!
HALILA
(megcsókolva Dalma kezét)
Légy boldog örökre!
(Elemérrel eltávoznak)
HETEDIK JELENÉS
DALMA egyedül
DALMA
(mélyen hallgat, mig a távozó léptek elhangzanak)
Eltávoztak!
(téráre rogy, arcát kezébe rejtve, sír)
Soha sem látom őt többet!
(fölkel)
Igy, meg vagyok mentve; a sziv jéggé fagyott.
Kisirtam utolsó könyemet.
Oly könnyűnek érzem keblemet, mint ki egy világot vetett le magáról.
Kitéptem szivemből a szerelmet, s megáldoztam azt fogadásomnak, megszabadultam azoktól, a kik üldöznek, és megszabadultam azoktól, a kik szeretnek.
Atyám ott a magas égben!
Elégült vagy -e velem?
NYOLCADIK JELENÉS
ELÉBBI, KUBLÁJ
KUBLÁJ
(csendesen bejő)
Lessük meg, mit mívelnek együtt?
A chagán egyedül.
Uram, chagán, mint vagy megelégedve menyasszonyoddal?
DALMA
(felriadva)
Te jöttél?
Szégyen, gyalázat fejedre!
DALMA
Vágd le szakálladat, s tipord a sárba!
Még menyasszonyomról mersz kérdezősködni?
DALMA
Szép menyasszonyság! nem ég ki szemed? hogy bujdosnál a Kaf hegyig, s ott néznél a semmibe.
— Hát ez nálatok a becsület? igy nevelik a leányokat?
Ez az erényes magaviselet?
DALMA
Igen szép dolgok ezek.
A leány, kit menyasszonyomul hoztál hozzám, midőn az udvarnők a szent forrásnál egyedül hagyák, hogy ott imádkozzék, első vezéremmel megszökött.
DALMA
Azt gondolod, hogy nekem előre megmondták?
— Szégyen, gyalázat!
— Csak hozz te nekem még több menyasszonyt is Tatárországodból, ha még van!
(el)
KUBLÁJ
Kijátszottak! és én nem tudom, hogyan?
(Függöny legördül)