Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Csokonai Vitéz Mihály
Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak
Keletkezés ideje
1799
Felvonás
2
Jelenet
18
Megszólalás
262
Mondat/Sor
655
Szó
7632
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ JELENÉS
Samu és Lázár.
SAMU.
Lassan belopódzván a boltba, a Lázár háta megé, és a kalapja tele lévén körtvéllyel, eggyel hátba üti Lázárt, s azt mondja:
Lázár Deák vigyázzon!
LÁZÁR.
Üm, vigyázon az illen bolond ember, hogy vigyázon, csag mindég ezed nincs, csak Samu, no Samu, menyen pokol zsegibe, én csak olan bolond, mint ked nem bolond.
SAMU.
No no, Lázár, isz az oskolába is csak így teszek én, egye meg Ked ezt a körtét, én nem haragszom.
Nyújtja neki a körtét.
LÁZÁR.
Én pedig haragszom, Samu csak mindég Samu, eszed nincs, kitákarodzon a botyábol, virga a gyereknek, osztán meg meg más
SAMU.
Kennek kezték, - a maga fiának mongya azt.
- Azt mondta asszonyám, hogy adgyon a boltbúl cihát a kocsisnak, meg annak az úrnak, aki hozzánk jár.
-
LÁZÁR.
Melik az a hozzánkjár, - zördeg tugya azis hozánkjár, másik is hozánkjár, mind a világ csak hozzánk jár, mellik az a hozzánkjár zúr?
SAMU.
Ha tudja, mér kérdi.
- Azt mondta asszonyám, hogy a kocsisnak adjon 2 muselin köpegenyet, nyakra való keszkenőnek 8 rőf pukovai posztót, kalapra 20 rőf arany sujtást, nadrágra 1 bokor structollat, 1 pár nádmézet, 2 süveg narancsot.
- Annak az úrnak pedig, aki hozzánk jár, adjon egy pár gatyára való béllést, ujjas pruszlinak való házi vásznat.
Ezeket írja fel a jedzőkönyvbe.
- Ezen kívül nékem adjon kantusnak való patyolatot; asszonyámnak pedig, minthogy kevés esze van, küldjön egy fabábot, meg egy magába felállót, hadd játszék vele a bolond.
LÁZÁR.
Ha, ha, ha, Samu, mi a menkü, magába felálló, ha, ha, ha, az asszonnak, ha, ha, ha, fabáb kell, azzal lehet kicsin jádszani, hogy adhassam én neked, csak meny visza, meny visza, te kicsiny bolond, én nem kicsiny.
SAMU.
Nem vagyok én olyan bolond, mint asszonyám - jön!
Akkor jön az Anyja kapcát kötögetvén.
MÁSODIK JELENÉS
Karnyóné és az elébbiek.
KARNYÓNÉ.
Júj bizon, tán a Kolompár Nánival mulatott a Lázár hogy olyan jó kedve van?
Csoeto Lázár?
LÁZÁR.
Csoeto, biz a tatár látott 8 réf posztobol nyakravalót.
- A Samuka olan comisiót parancsolt az Asszonnak, hogy a' bizon senem láttam, senem halottam, ha, ha, ha, csak kérdezed az asszony.
KARNYÓNÉ
Ej, te kis bohócska, most megint elment az eszecskéd, azt a kis commisiócskát se tudtad megmondani a Lázárocskának, micsoda az Istenért? egy nyakravalócskának 8 rőf posztócska.
- Eredj fel, kis bohócska, a szobácskába, egyél, egyél almácskát, szilvácskát, könyvecskét, ha, ha, ha, bizony majd magamnak is félremegy az eszecském, - a könyvecskédet ne edd meg, hanem vedd a kezecskédbe, menj tanulni a több gyermecskékkel.
Samu elmegy.
Hát Lázár, annak az Uracskának?
LÁZÁR.
Mellik zuracskának, a' csak mind uracska, gazdagnak, szegénynek, ifjúnak, eregnek, idegennek, városinak, a' csak mind uracska.
KARNYÓNÉ.
Ejnye, eb a lelke Lázárja! bizon még gazdává lesz a nyakamon, csak mérjen ki és írja fel a Lipittlotty úr számára.
LÁZÁR.
Isdenem Uram! má megmeg a Lebettlotty úr számára.
- Isdenutseg, majd mid is mondok, az a Lebettlotty egyszer az Aszonak lebettlotty.
- Istenem Uram, csak a hordani, csak hordani, drága minden, soha pínz nem látni, se nem halani, most se pénz, mi lesz már ebből?
KARNYÓNÉ.
Mi lesz?
Kontócska.
Kennek csak mindég jár a szája, írja be Ked a jedzőkönyvbe, mikor egyéb dolga nem lesz Kendnek, tegye fel a kontócskára.
LÁZÁR.
Van itt már conto, lássad az Asszony, arra is csak a papirost vesztegetjük - több a conto, mint a netto; csak a tavalit olvasom el.
Konto azon bordikákrol, mellyeket Her Volfgang Lebettlotty de Gölöntsérdelek az Karnyóné Asszonyság botyábol elhordatott, come siéque.
Brimo Januarij farsangi maskarás bálba, egy ökör habitushoz, mindöszve Rhforint 63 xr.
Idejött 2 ökörszarv, nad mind zenim, röhögésnek okáért Rhforint 1-1 1 /2 xr.
Egy fél viseltes ökörbika farka, a boldogult úré féle 7 xron.
- Zekunda Februarii.
Táncra egy pár porcellán sarkantyút 1 Rhforint - Detto: Egy mancseszter csizma grongoltt steklire, a legujjabb amsterdami múdi zerént 14 forint 6 xr.
Harmadik Martii: Egy varópárna, melybe elöl egy fortepiano van becsinálva, varópárna facit 1.45 forint és 1 /2 xr. a fortepiano, amint szokott 20 xr.
1mo Aprili: Világ szerént és mások mulatságára áprilisi bolond lévén az úr, eltört a boltba 7 pár Chinai porcelán findsát és egy kaposi vizes korsót, az úr elnevette magát, de azért csak feltetette 37 forint 59 xr.
19a Maji: Elvitt egy silkrod francia kalapot, a hozzá tartozó conductorral edgyütt (hogy a ménkű meg ne üsse) 16 forint 16 xr s a többi.
Hiszen lássad az Asszony, csak magad lássad, így bizon, így bizon, nem győzi az ember csak konto, csak konto, osztán semmi sincs a netto.
KARNYÓNÉ.
Ah, édes Lázárocskám! ha az az én szegény férjem, szép férjem, jó Férjem élne, az Isten nyugossza meg, most én nem így vólnék, Lázár! most a boltunkba sem férne a portéka, magam is az ölembe hordoznék egy kis portékácskát.
De látja Isten, ember, a szegény asszonyka, vagy kell vagy nem, mindenhez támaszkodik, de hiszen bizon nem a legényecske után esenkedem ám, távol legyen, az Isten mentsen meg, hanem csak azért nos, hogy mégis a világ nyelve ne legyen az emberen, azt mondják, hogy a férjfi csak annyicska legyen ni
Mutatja vastője hegyét,
, csak férjfi az a háznál, csak Isten áldásocskája.
Látja, hogy jön Lipittlotty.
De piszt, piszt, az Isten hozza, ah, majd kiugrom a bőröcskémböl, csak csendesen legyünk, mint a hal a varsába, juj, majd kiugrom a bőröcskémből, nézze csak, nézze, édes Lázárocskám jön a Lipittlottyocska.
Ó, édes lelkem férjem, ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg.
HARMADIK JELENÉS
Lipittlotty s Karnyóné.
LIPITTLOTTY.
Jó reggelt kívánok az Asszonynak, én az Asszonyt szeretem, csak azt sajnállom, hogy ily félig-meddig való öltözetbe van ollyan félig-meddig szerencsém tisztelni.
- Lássa az Asszony én csak első vagyok úgy-é? a legujabb pesti módik felvételébe, és pedig egyedül csak az Asszonyért, sőt, hogy kevesebbet mondjak, csak az Asszony szívéért.
KARNYÓNÉ.
Jó reggelecskét kivánok, de még nem is láttam az Uracskát illyen furcsán öltözve, bizony szintúgy nevethetném, ha, ha, ha, de hol a menkőcskébe is vette azt a furcsa libériácskát, igazán hogy mi fiatalocskák csak akkor látjuk meg, mikor már az uracskák bele is bolondulnak, hogy ezzel a szócskával éljek.
LIPITTLOTTY.
Fránya kis szócska, de csak úgy van az, aki az újabb pesti módit nem esmeri, Asszonyságtok gustusa igazgatja pedig még azt is, hogy hogy álljon a nadrág; de legalább a zsinórozást nem bizzuk rájuk.
- Ez a legújabb pesti módi, már ebbe az Asszony csak becsülhet engem, az illyen ruha alatt szerelmes szív szokott lappangani.
KARNYÓNÉ.
Az Úr a maga legújjabb módija szerént vezérli az én tapasztalatlan szívemet a legújabb módikra.
A' bizon szép ruhácska, először a' moldont is nevettük hogy kétszínű volt, de most már hozzászoktunk, s aki ellene szóll azt nevetjük, és azt mondjuk rólla: Az moldonabb aki a moldont megesméri.
Az uracskák már most nem csak a színben, hanem a viseletben is kettőt mutatnak.
LIPITTLOTTY.
A' mind jól van - de van-é most az Asszonynál valami jóféle thea?
KARNYÓNÉ.
Van, igenis, legjobb pedig, van császár thea, originális lapponiai.
LIPITTLOTTY.
Megengedjen az Asszony magának, tám japponiai?
KARNYÓNÉ.
Már, édes Lelkecském, mi özvegyecskék csak ollyan terminusocskával élünk, az Uracskák jobban tudhatják.
-
LIPITTLOTTY.
Most csak itt hagyom, hanem tétessen félre az Asszony valami fél felöntőre valót; mert tegnap, úgy tetszik, mintha egy bolhát vettem volna észre a szobámba, majd meglocsoltatom véle mindenütt, talám megöli.
Veszi a kalapját
KARNYÓNÉ.
De ne menjen el még, Uracskám, bizony, ha az Úr nincs velem, olyan vagyok mint a szedetlen szöllő vagy szöllőcske.
- Én nem tudom, mi Isten csudája, ha az Úr itt nincs, olyan nagy viszketegség van az egész testembe, hogy no, nem is gondolhatom, - de tám az idő okozza vagy mi.
LIPITTLOTTY.
El kell mennem, édes, hallja, azt ugyan tudom, hogy nállam nélkül nem lehet el; de csak mégis el kell mennem, mert hijjába, úriember mindég bótba nem lehet.
KARNYÓNÉ.
De vissza fog jönni az Úr, mert bizon - bizon csak visszajőjjön ám, úgy-é szívecském?
LIPITTLOTTY.
Amint kedvem tartja
NEGYEDIK JELENÉS
Tipptopp és Lipittlotty.
TIPPTOPP.
Ah! alázatos szolgája az Úrnak, örvendek, hogy tisztelhetem az Urat éspedig vidám orcával, s éppen igen szép habitusba tisztelhetem az Urat.
LIPITTLOTTY.
Jó szerencsét kivánok az Úrnak.
- Mi a tatár? hol vette az Úr ennek a rendes módinak ideáléját, utseg ollyan, mint a Travestialt Virgilius, vagy amillyen világot az olasz mercatimagok hordoznak.
TIPPTOPP.
Az igaz, hogy a legújjabb párizsi modi éppen ollyan.
De nem is csuda; mert most az egész Paris csupa il mündo inverso.
- Ez valóságos párizsi újj modi.
- Lássa az Úr, már most illetlenségnek tartanák elöl begombolni a kaputrokot, hanem hátul szokás.
Hátul volt a kaputrokja begombolva.
A púderrel való hajfejérítés kiment a modiból, minthogy különben is szűk a gabona, hanem a fekete haj, a kinrusz púder kedves a párizsiak előtt, mert persze, a korom csak olcsóbb, mint a búza.
Kinrusszal volt a haja meghintve.
LIPITTLOTTY.
De hát azt a csizmát fótozni viszi a vargához, vagy mi?
Fél csizmája a hóna alatt volt s mezitláb volt fél lábával.
TIPPTOPP.
Ah!
Talám hát még az Úr nem tudja?
- A németek a kalapjokat a hónok alatt hordozzák, s hajadon fővel járnak, a franciák erre reáuntak, már mezitláb járván a csizmájukat így hordozzák.
Mutatja a hóna alól.
Más példa.
A bécsiek csak az állokig szokták bétekerni a nyakokat, ez csekélység, noha a magyarok ezt is soknak tartják; a párizsi ujj modi nyakravalókötéshez egész lepedők kívántatnak.
Abrosz volt a nyakravalója.
Más példa.
A németek az orrok környékét tubákozzák be; de a mai franciáknak csak a szemek csillámlik ki a tubák közül.
Az ábrázatja be volt tubákolva.
LIPITTLOTTY.
No, az ugyan rendes modi - ami engemet illet, én fél Versáliáért sem vállalnám fel a mai modi szerént a párizsi gavallérságot.
- De hát ez a nagy átkozott kép mit keres az Úr mellyén, hiszen lám a járást is alig teheti tölle, tán amuletum vagy micsoda?
TIPPTOPP.
Ördög sem amuletum, járatlan az Úr a párizsi ujj modiba.
- A németek elkapták a galant franciáktol, hogy kedveseiknek mellyképét nyakokon és kebelekbe hordozzák.
- De a franciák most már többre mentek.
Kedveseik képét egész regálokra festetik, rámába csináltatják, s úgy hordozzák.
Más példa.
A franciák közt a férfiak is szoktak apró arany karikát a fülökön hordozni; de már most, ni, micsoda nagyokat hordoznak.
LIPITTLOTTY.
Rendeseket kell hallani az embernek.
Mi is csak modizunk, hányjuk-vetjük, egyfelé-másfelé ürgetjük-forgatjuk, de tán a párizsiak az agyvelejeket is fonákul fordították.
TIPPTOPP.
Dehát még a dámákat látná az Úr, akkor csudálkozna és nevetne ám.
Nem az a dáma, akinek legparányibb zsebbeli kutyája van, hanem akit legtöbb anglus szelindek kísér, ollyanok mint egy borjú.
- Most etuis helyett egész sublatokat, toalettéhez való ainrittungokat hurcoltatnak magok után - ott már most minden órában újj köntösbe kell öltözni, ha az ember magát szóba kevertetni nem akarja.
LIPITTLOTTY.
A' mind meglehet, ha egyéb dolgok nincs.
Hanem most már nekem is dolgom lévén, és igen fontos dolgom, hosszasabb professziót a párizsi újj modirol nem hallgathatok, magamat recomendálom.
TIPPTOPP.
No de, kérem alássan, ha szabad kérdeznem, hova, hova?
LIPITTLOTTY.
Majd megnézetem az inasommal, ha nem jöttek-é ki a számjaim a lotterián.
TIPPTOPP.
Ugyan úgy-é?
S az Úr is szokott játszani a lotterián?
LIPITTLOTTY.
Külömben sem.
- Volt is már rajta aprólékos nyereségem, de most feltettem már magamba, hogy vagy sokat, vagy semmit sem.
-
TIPPTOPP.
Azt tartom, az utolsót legkönnyebben megkapja az Úr, jobb biz, ami kis pénzecskéje van, megkímélli, s szükségeit pótolja véle.
LIPITTLOTTY.
Úgy csak az urak beszélnek, de higgye el az Úr, hogy most ollyan bizonyos vagyok a 25 ezer forintok nyereségébe, mint ha már a tenyerembe volna.
TIPPTOPP.
Isten szavával tudja az Úr?
LIPITTLOTTY.
Gondolnám, mert amely számokat most feltettem, azokat úgy álmodtam meg, az álom pedig, kivált a lotteriára nézve, csalhatatlan.
Ezeket a számokat álmodtam meg: 1, 2, 3, 20, 23.
TIPPTOPP.
Már azok ugyan kuriózus számok.
Lesz szerencsém hallani az álomlátást, mellybe azok a számok bejőnek?
LIPITTLOTTY.
In compendio elmondom.
- Azt álmodtam a mai éjjel, hogy én 2 macskát árultam.
3 dáma majd megveszett érte, úgy kérte 20 krajcáron.
Valami vénasszony odajött, 23-at igért érte; már éppen neki akartam adni, de csak 1 poltra volt nálla.
A macskákat felvetettem a vállamra.
Itt félbe szakasztja.
Dejszen a többi nem is tartozik a lotteriára, csak azt akartam mondani, hogy én a számokat így álmodtam meg: 1 poltra 2 macska 3 dáma 20 krajcáron és ismét 23 krajcáron.
- A macskákat csak cirokáltam csak cirokáltam, s egyszer felserkentem.
TIPPTOPP.
Uram! a párizsi legújjabb álmoskönyvek is azt mondják: a macska paráznaságot jegyez.
LIPITTLOTTY.
Eh!
- Magamat rekomendálom.
Megharagszik.
ÖTÖDIK JELENÉS
TIPPTOPP.
Jó reggelt kívánok Lázár Deák!
LÁZÁR.
Isten hozta az Urat, Isten hozta, kérem alásan, tessék leülni, tessék.
TIPPTOPP.
Köszönöm, Lázár Deák, köszönöm, hát mi újság van mostanába?
LÁZÁR.
Az bizon most avelevel kevesel udvarolhadok, hanem inzsbicie most vala nállunk az a vasaros úr, kinek itt általelenbe van a botya, derek afelé úri ember, beszélle, hogy az a hires francia vezér, generál Laschi visszahozta a maga táborát, Málta városáig, és így már a franciak tul nyomattattak a Pisegri vizen, és hogy a török basa, Nelson a helvetiai hajós sereget egészen semmivé tette, neki privát levélbe irták, hogy a három hatalmas császár mellé társul állott a burkus császár is, és hogy már csak a genevai király tart frigyet a franciákkal.
TIPPTOPP.
Hát Bonapartéról nem hallott-é valamit.
Lázár?
LÁZÁR.
Egyébként semmit sem, hanem egy francia katona beszéllé tegnap a botunkba, hogy már igen öreg ember lévén, letette a szolgálatot és bároságot kapott.
TIPPTOPP.
Ha, ha, ha, a' bizon rendes, még azt nem hallottam.
Félbe szakasztja Lázár.
LÁZÁR.
Az a hír is foly, kedves Úr, nállunk, hogy a francia admirális, Tepocajab, Valentiára éjtszakának idején ráütött, de a várhoz a nagy kősziklák miatt nem férhetett.
A' bizony, kedves Úr, ránk nézve nem igen hasznos ujság, mert határos lévén Driestel Niderlandal és Greccel, ahonnan a császári fabrikákbol kapjuk a bordikákat, a kereskedésünk szenvedni fog, és még sokkal drágább lesz minden.
Hanem ellenbe a török császár vezére Paszavandoglub, nyolcadfél száz lovas spahival a Rajna mellett Szant Domingoba beütött és 1200 francia képviselőt hadifogolyá tett.
- Egy pesti corespondensem azt írja, hogy ott a kávéházakba...
Félbeszakad, mivel jön Karnyóné.
HATODIK JELENÉS
Karnyóné s az elébbiek.
KARNYÓNÉ.
De azt bizon nem köszönöm meg az Úrnak, hogy még csak fel sem jön hozzám, már egészen el is felejtettem az Úrnak a formáját.
TIPPTOPP.
Legtisztább szívű szolgája az Asszonynak, énnekem az Asszonyt látni mindenkor fő szerencsém van, de az az egy világi baj ránk nézve, hogy gyakran a legkedvesebb szerencsénkkel nem lehet élni.
- Édes Kedves Asszonyság, szívem többet szóll, mint szám mondhatná.
KARNYÓNÉ.
Alázatosan köszönöm! az Úr mindég vidám jeles és udvarias, mi ketten megegyezünk.
- A Lipittlotty úrral nem jött öszve valahol az Úr, mi ketten könnyen megegyezünk.
TIPPTOPP.
Másra kevés gondom szokott lenni, mi ketten könnyen megegyezünk.
KARNYÓNÉ.
Lázár, az oberster úr most izent ide, hogy azt a kis kontócskát kifizeti, vigye el hozzája és becsülettel szóljon, s tisztelje nevecskémmel.
LÁZÁR.
Ihen, Ihen, van alázatos szolgája.
TIPPTOPP.
Igaz biz az, sajnálom, kedves Asszonyság, hogy kurta szerencsémet szívemnek nem kis fájdalmával félbe kell szakasztanom.
- Parolám van a kastélyba.
- Reménylem, két órára ismét gyönyörködhetem nagyon becsült személyében Kedves Asszonyságomnak.
- Addig is csókolom kezeit.
KARNYÓNÉ.
Tehát visszavárom ám az Urat, alázza meg magát nállam egy kis ebédecskére.
TIPPTOPP.
Az ebédet nagyra becsülöm, mivel azáltal hosszasabban legeltethetem repeső szemeimet az én kedves tárgyamon, adiő.
KARNYÓNÉ.
S Boris!
Boris felel a palotából:
BORIS.
Parancsoljon!
Jöszte, légy itt a bótba, míg a Lázár megjön.
Ezzel a vénasszony felmegy a házba, Tipptopp is elmegy félre a bót mellé, hogy hallja, hogy Boriska lejön, s megvárja, s hozzámegyen.
HETEDIK JELENÉS
Boris és Tipptopp.
TIPPTOPP.
Boriskám, jöszte, jöszte, valamit mondok.
BORIS.
Jaj, be régen nem láttam az Urat, egész újság nállunk.
TIPPTOPP.
Dejszen nem lennék én nállatok újság, édes Boriskám, csak te engem abba segítenél, amit már másszor is említettem néked, hogy csak az asszonyodat hozzám hajlandóbbá tennéd.
BORIS.
Ő hajlandó az Úrhoz, de igy vegye fel az Úr: ő egy férjfit nem adna az egész világért, az Urat nem adná valamennyi férjfiért, Lipittlottyot nem adná 1000 ollyanért, mint az Úr.
TIPPTOPP.
Hisz az a bezegje a dolognak, édes Boriskám, azt kellene éppen érettem véghezvinned, hogy én az asszonynál nagyobb gráciába jöhetnék, mint az a kótyomfitty Lipittlotty, azt te legjobban ki tudnád jádszani, ha engem igazán szeretnél, igazán szeretsz-é hát, édes Boriskám?
BORIS.
Ah! bizony rendes, az Úr azt kívánja éntőllem, hogy szeressem, pedig éppen előttem vallja meg, hogy más szeret, sőt még engem kíván a más szeretetébe is eszközül felvenni.
Kettőt lépvén hátra:
Kisebb vagyok én, mintsem a Karnyóné asszonyság kedvesét bátorkodjam szeretni.
TIPPTOPP.
Ah, be furcsa gyermek vagy te, édes Boriskám, be furcsa gyermek vagy, hát gondoltad-é, hogy én azt a vén bolondot szerethetném, átkozott szem volna az, aki azon kapna, arrol már elénekelhetnéd ám, édes Boriskám, hogy:
Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.
Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szettevette:
Ó Uram! őrizz meg ettől
A vasórú kísértettől.
Vén ugyan, vén a kurvanyja,
De van ezüstje aranyja
Amellybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.
Csak pénzébe lennék vice,
Megölelném historice.
Férje lennék az erszénynek,
S a' kén' a szegény legénynek.
BORIS.
De hol a manóba tudta az Úr ezt a furcsa nótát tanulni?
Ugyan szépen kimegy!
TIPPTOPP.
Régi párizsi nóta.
- De féretévén a tréfát, az egész dolog arra megy ki, hogy én örömest el szeretném venni Karnyóné asszonyomat, de nem az őkegyelme becsületes személyéért ám; mert az a kankalékos ludvérc kapna az ollyan vázon, hanem azért az egy-két ezer forintocskáért, amit toldásba kapna az ember vele; mert amint egy elmés poétánk mondja: három a szükséges dolog: pénz, pénz, pénz.
BORIS.
Tehát az Úr alkuba bocsátja a szerelmet, és az Úr szíve rá van nyomtatva a bankócédulákra.
TIPPTOPP.
Szív!
Szeretet! a mai világba ezt a kettőt mindennek árulják szóval, de a valóság csak ollyan kettővel köz, mint én és te, édes Boriskám.
BORIS.
Az Úr csak mindég rávesz engem a szeretetre, az Úrért mindent megteszek az asszonynál, de annak a' lesz a jutalma, hogy az Úr a mi asszonyunkkal öszvekelvén, meg fog, meg is tartozik vetni, és én akkor, szegény jószívű leányka, én akkor ah, kedves együgyű!!
TIPPTOPP.
Ne félj, édes Boriskám, te leszel Karnyóné asszonyságnak, vagyis már akkori időhöz szólván madám Tipptoppnénak és így mosziő Tipptoppnak is belső szobaleánya, naturaliter az öregasszony sokat benn ül, sokat alszik, sokat betegeskedik, ki él akkor boldogabban, mint mi ketten?
Hát még ha egyet mondok; vén már az asszonyod, mint a bűn, egyszer az Isten megkönnyebbíti ágya szalmáját, s miért ne lehetne az ő szobaleánya az ő férjének feleségévé.
No most, édes Boriskám, mit gondolsz?
BORIS.
Ah, édes remények! parancsoljon velem az Úr mindent, Lipittlotytyot még ma legnagyobb ellenségévé teszem az asszonyunknak.
Duetto
TIPPTOPP.
Semmi, csak rá tudjak ülni a banyára,
Ő mag nélkül fog kidűlni nemsokára.
Bezzeg úr lesz ám Tipptopp
És Tipptoppné hopp, hopp, hopp
Akkorára, akkorára.
BORIS.
Akkor ám a cifra tálba igy piszkálok.
És az utszán módi sálba sérikálok.
Úriasszony lesz Boris,
És az Úrnak százszor is
Gratulálok, gratulálok.
TIPPTOPP.
Ej de míg ráhűlne bőre, vigadozzunk.
BORIS.
Házaspárképpen előre játszadozzunk.
TIPPTOPP.
Én elveszlek, eb legyek
Veri a mellyét.
BORIS.
Én az Úrhoz elmegyek
Alázatosan.
Repetitio.
TIPPTOPP.
Alkudozzunk, alkudozzunk.
BORIS.
Egymás karjánál fogva kimennek.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE