ELSŐ FELVONÁS
(Vendéglői udvar a városligetben. Jobbra a vendéglő, terrasse-al, melyről nagy kétszárnyú ajtó nyilik a terembe. Lejebb a konyha-ajtó. Balra üres hordók, tyúk-ketreczek. Az udvaron fák alatt asztalok, székek. Hátul rácsos kerítés ajtóval. A keritésen túl fák, melyek közül nehány villa teteje látszik.)
ELSŐ jelenet
(LILLY az udvaron ül szivarozva, kávézva; kezében vékony lovagvessző.)TIVADAR (fel s alá jár. Lilly előtt többször megáll s szerelmes pillantásokat vet rá sóhajtva.) VENDÉGLŐS. SZAKÁCSNÉ (a terrasse-on.)
VENDÉGLŐS
(kezében levéllel.)
SZAKÁCSNÉ
(jön a konyhából.)
VENDÉGLŐS
Hamar! rakjon tüzet, nagy társaság jő vacsorára, nyolcz személy - itt a levél - Barlangi Achilles, hajóskapitány ...
TIVADAR
(megáll, sóhajtva.)
(Lilly megsuhintja vesszőjét, Tivadar tovább sétál.)
SZAKÁCSNÉ
Hajósnép?
Ezek bizonyosan szeretik a halat.
A mult vasárnapról maradt egy kövér potykánk .
VENDÉGLŐS
Ne kiabáljon úgy!
Látja, hogy vendégek vannak az udvaron.
Rendeltek valamit ?
SZAKÁCSNÉ
A fehérszemély kávét iszik – az úr nem rendelt semmit .
VENDÉGLŐS
Micsoda?
Semmit?
És még a hivatalos titkokat is kilesi ?
SZAKÁCSNÉ
Hát avval a borjúmájjal mit csináljak, a ki a nyakunkon maradt ?
VENDÉGLŐS
Ugyan ne kiabáljon úgy!
Menjen dolgára a konyhába !
TIVADAR
(fölveszi s mély bókkal átnyujtja.)
LILLY
(vesszőjével az asztalra üt.)
TIVADAR
(tovább sétál)
Milyen tüz! milyen idegek!
Ah !
LILLY
Én?
Semmit...
Talán ez az ur ... ?
TIVADAR
(szerelmes pillantást vet Lillyre.)
Kivánok?
Oh igen! epedve kivánok - egy szivet .
VENDÉGLŐS
Avval nem szolgálhatok.
Hanem ha máj tetszik - nagyon finom borjúmáj...
Hej!
Bábi!
Bábi! egy porczió borjúmájat!
TIVADAR
Süsse meg a Bábiját és a borjúmáját!
Egyik sem kell
VENDÉGLŐS
Uraságod talán Barlangi ur társaságához tartozik ?
VENDÉGLŐS
(büszkén)
Én a magam társaságához tartozom .
(Tovább sétál.)
VENDÉGLŐS
Köszönöm én az ilyen vendégeket .
(A konyha felé indul.)
VENDÉGLŐS
Kérem, én a vendéglős vagyok
LILLY
Bánom is én!
Pinczér, itt a felöltőm a széken; tegye el, mig visszajövök
(A rácsajtónál megáll s hosszú pillantást vet Tivadarra.)
Nemsokára visszajövök .
(Magában.)
Előbb majd a másikkal végzek, s ha nem sikerül, akkor rajtad a sor, szép kis majmom !
(Fenn.)
Tegye el a felöltőmet; nemsokára visszajövök .
(El.)
VENDÉGLŐS
Hej! hát a kávé ára?
Igaz, hiszen itt hagyta a felöltőjét zálogban .
(Fölveszi a székről, nézegeti.)
Bár vissza se jönne !
(El a konyhába.)
TIVADAR
(Egyedül)
Még visszajövök - háromszor mondta - rám nézett - milyen szemek!
Megvárjam vagy utána menjek?
Milyen tüz! milyen idegek!
Ah! erre a kalandra volt nekem szükségem; már is úgy pezseg a vérem, mint a hiteles seidlitz-por.
Csak mernék belekötni!
Milyen pikánt nőszemély!
Most bizonyosan a lombos fasorban sétál, és a sűrű bokrok közt epedve gondol rám - szeméből láttam - úgy van - bátorság! utána megyek, eléje kerülök s az első fordulónál - a sűrű bokrok közt - térdre hullok előtte ...
(Az ajtó felé siet, megbotlik, elesik.)
Léptek - visszajött - annál jobb !
MÁSODIK JELENET
TIVADAR. OSZKÁR
TIVADAR
(a földön.)
Imádott angyal, ime láss lábaidnál!
TIVADAR
(magában)
Ördögbe! idegen ember.
Hogyan vágjam ki magamat ?
(Fenn.)
Ugyan kérem, merre van az állatkert ?
OSZKÁR
Az állatkert ?
(Lehajol.)
Mit látok!
Tivi bácsi !
OSZKÁR
Mit csinál itt Tivi bácsi?
OSZKÁR
Keljen fel hát a földről .
TIVADAR
Mintha az olyan könnyen menne .
(Oszkár segitségével fölkel, térdét tapogatja.)
Jaj!
OSZKÁR
Megharapta az oroszlán?
Láttam, épen most ment ki innen.
Csinos kis vadállat.
TIVADAR
Hagyj már békét azzal az oroszlánnal!
Majd adna nekem oroszlánt a feleségem .
OSZKÁR
Hát a szép Czili nagysámat nem hozta fel Pestre, Tivi bácsi ?
TIVADAR
Pszt! incognito vagyok itt...
Meg ne mondd a feleségemnek...
Hanem te mit keressz itt Oszkár öcsém?
A mint tudom, édes apád, Beregi barátom, a malaczkai uradalomba adott praxisra .
OSZKÁR
Pszt! én is incognito vagyok itt...
Meg ne mondja a papának .
TIVADAR
Ahá! neked is titkod van?
Most már nem félek, hogy elárulsz a feleségemnek.
Titoktartásért titoktartás!
OSZKÁR
(Kezet fognak.)
Tudja meg tehát kedves Tivi bácsi -
TIVADAR
Ugyan ne bácsizz engem!
Nem vagyok én olyan öreg
OSZKÁR
Bocsánat ...!
Tudja meg tehát, hogy van egy angyal, a kit Mariskának hivnak -
TIVADAR
Nem ritka név az angyalok között
OSZKÁR
A szomszédos jószágon lakik - három nagynénje őrzi, mint a sárkány - három vén leány - ezeké a jószág - megláttam - halálosan bele szerettem -
OSZKÁR
Mit nekem a világ valamennyi jószága, adják a nénik annak, a kinek akarják, csak Mariskám legyen az enyém...
Máskép nem férhettem hozzá, beálltam titkárnak a nénikhez, s ügyes viseletemmel úgy megnyertem kegyöket, hogy most már el sem lehetnek nélkülem.
Pedig nehéz munka volt; mind a három más-más természetü; az egyik idealista, a másik gyakorlati, a harmadik nagyvilági hölgy...
De ezt hosszú volna elmondani; elég az hozzá, hogy a nénik kegyelembe fogadtak, s most, hogy az egész család Pestre jött látogatni, engem is magukkal hoztak.
TIVADAR
Értem, kópé, értem.
No hát bizalomért bizalom.
Én is kaland után járok - de meg ne mondd a feleségemnek -
TIVADAR
Mondtam már, hogy ne bácsizz!
Mikor az ember kalandok után jár, akkor nem bácsi.
Aztán alig multam el negyvennégy esztendős - nem vagyok én ilyen nagy kamasznak a bácsija .
OSZKÁR
Nagyon rámegy a nyelvem .
TIVADAR
Inkább tegezzük egymást - ad hoc.
Ez legalább megfiatalit.
Szervusz Oszkár !
OSZKÁR
(nevetve)
(Kezet fognak, megcsókolják egymást.)
TIVADAR
Otthon majd visszaiszszuk, nehogy megsejtsen valamit a feleségem...
Most pedig hallgass rám, úgyis szükségem lesz jó tanácsodra.
Barátom, megszöktem a feleségemtől .
TIVADAR
No, no, csak rövid időre, mig kimulatom magamat...
Budapest városa pályázatot hirdetett egy ujonnan nyitandó gyógyszertárra.
Mondom Czilikémnek: Ez jó lenne nekünk.
- Bizony jó - mondja Czilikém - én is nagyon szeretnék Pesten lakni.
- Tudod mit? mondom én - fölmegyek Pestre és sorra járom a magistratust, talán megkapjuk.
- Czilikémnek tetszett a terv, csakhogy ő is fel akart velem jönni.
Alig tudtam lebeszélni, de végre sikerült; otthon maradt, egyedül eresztett el, esküvőnk óta először.
Teringettét! felhasználom az alkalmat, kimulatom magamat.
(Térdéhez kap.)
TIVADAR
Még mindig fáj a térdem, nagyon megütöttem abban az átkozott kőben...
A magistratust már sorra jártam; mindegyik megigérte a maga részéről, de hozzá tette, hogy nem tőle függ, hanem a kollegájától.
Igy hát biztos a siker...
Még van egy pár napom; hanyatt-homlok rohanok az élvezetekbe, a kalandokba...
De meg ne mondd a feleségemnek .
TIVADAR
Már akadtam is egy pikánt szépségre...
Barátom! milyen tüz, milyen idegek!
Vesszővel csapkod és szivarozik...
Milyen szemek! milyen mozdulatok!
Valódi kaviár ...
TIVADAR
Jó hasonlat, ugy -e?
Étvágyam jött egy kis kaviárra.
Tiz év óta vagyok már házas; feleségem jó, derék, kedves asszony - igaz, hogy az a papucs - de mindegy, szeretem, hű vagyok hozzá, az is maradok.
De ez az élet kezd egy kissé egyhangu lenni!
Tiz év óta nem teszek egyebet, mint pilulákat csinálok a patikában és - otthon ebédelek.
Meguntam már azt az örökös házi konyhát.
Kedvem jött egyszer valamire, a mi pikánt, csipős, izgató, mint - mint a kaviár...
Nem tudok más hasonlatot találni, de remélem, megértettél .
TIVADAR
Láttam egyszer Kikindán egy szindarabot, valami Hamlet nevü királyfi játszik benne.
Ismered ?
TIVADAR
Ez a Hamlet emlegeti a kaviárt.
Később megbolondult, de mikor a kaviárról beszélt, akkor nem volt bolond.
Nagyon okosan beszélt.
A mi a nagy tömegnek szokatlan, a mit a közönséges emberek nem értenek, az nekik kaviár.
Látod, ilyen kaviárt akarok én most - valami olyan kalandot, a minő nem minden bokorban terem - a hol küzdelem, izgatottság, veszély előzi meg a boldogságot.
A köznapi emberek ezt meg sem értik; csak mi vágyunk utána, a kiváló szellemek.
Ilyen kalandba fogtam most - oh! milyen nőszemély ...!
Már beszéltem vele.
Nemsokára találkozunk...
Te Oszkár, hallod -e, te nagy kópé vagy - ugyan mondd csak, hogyan kell gyors és biztos sikerrel udvarolni?
OSZKÁR
Csak ugy, mint rendesen .
TIVADAR
Rendesen!
De mikor én soha életemben sem udvaroltam rendesen.
Harmincznégy éves koromig egyebet sem tettem, mint egész nap pilulákat csináltam a patikában.
Azután elvettem Czilikémet - tizenhat éves volt a lelkem, nem kellett udvarolnom.
A mamája azt mondta: Menj nőül Tivadarhoz, diplomatikus ember, átadom neki a patikát is, boldogok lesztek.
Czilike szó nélkül az enyém lett, a patika is - meg is becsültem mind a kettőt - azóta is mindig pilulákat csinálok és otthon ebédelek...
Mindennap a rendes három-négy tál étel - teringettét! nekem is jó lesz egy kis kaviár...
Adj hát egy kis leczkét a hóditó udvarlás mesterségéből.
Mit csináljak?
Rajongó legyek, olvadékony vagy merész ?
OSZKÁR
Minél merészebb - tartásban, hangban, mozdulatokban
TIVADAR
(kihivó merész tartást vesz.)
OSZKÁR
Az arczon folytonos hetyke mosoly - próbáld meg - mosolyogj -
OSZKÁR
Egy kissé - hogy is mondjam - naiv.
Rázd a lábadat .
TIVADAR
(jobb lábát rázva.)
(Térdéhez kap.)
Jaj! épen ezt ütöttem meg.
Egyelőre csak a bal lábamat fogom rázni...
Aztán mit mondjak neki?
OSZKÁR
Kérj tőle merészen és minden habozás nélkül légyottot.
- Igy ni...
(Leül.)
Tegyük fel, hogy én vagyok a hölgy - közelegj felém - merészen - jó - most szólits meg -
TIVADAR
lábát rázza és bárgyún mosolyog.)
TIVADAR
(Mariska, kalappal, napernyővel, Róza, több esernyővel hóna alatt kivülről jönnek s az ajtóban meglepetve megállnak.)
TIVADAR
(mély hangon)
Asszonyom, mikor láthatjuk egymást?
HARMADIK JELENET
OSZKÁR. TIVADAR. MARISKA. RÓZA.
OSZKÁR
(fojtott nevetéssel, arczát eltakarja.)
TIVADAR
(még mélyebb hangon, erősen rázva lábát.)
Asszonyom! ön szép - és én -
(térdéhez kap.)
RÓZA
(halkan)
Bolond.
Sok ilyent láttam a Lipótmezőn, talán onnan szökött meg .
TIVADAR
Én merészen és minden habozás nélkül légyottot kérek öntől
MARISKA
(előre rohan.)
(Oszkár felugrik, Tivadar ijedten megfordul, összeütközik Rózával, ez elejti az esernyőket és sikoltva a szegletbe rohan.)
OSZKÁR
Mariska kisasszony! az égre! mi történt ?
MARISKA
A nénik az állatkertben maradtak - önért küldtek - beszélni akarnak - menjünk, menjünk innen!
(Félénken néz Tivadar felé, ki zavartan, levett kalappal áll az esernyők felett.) (Sugva Oszkárhoz.)
Nem történt semmi baja?
Nem bántotta?
MARISKA
(Reszketve Tivadar felé mutat.)
OSZKÁR
(nevetve)
Nem, ne féljen kisasszony.
Nem őrült ez - ellenkezőleg, igen szelid, kedves ur...
Van szerencsém bemutatni - Poroszkay Tivadar, gyógyszerész - atyám jó barátja -
TIVADAR
(legnagyobb zavarban.)
ó éjszakát - azaz jó napot - részemről a szerencse -
MARISKA
(félénken)
(Oszkárhoz.)
A nénik nagyon várják, Oszkár ur !
OSZKÁR
Tüstént megyünk.
Róza, szedje fel az esernyőket .
(Sugva Tivadarhoz.)
Ez az angyal, a kiről beszéltem.
Hogy tetszik ?
(Róza lábujjhegyen az esernyőkhöz lopózik s fölszedi a földről.)
TIVADAR
(zavarában azt gondolva, hogy Oszkárhoz beszél, Mariskához.)
(Ijedten.)
Bocsánat!
Szereti kegyed a kaviárt ?
MARISKA
(hátrálva.)
Nem tudom, uram.
Még soha sem ettem .
OSZKÁR
(sugva)
Az istenért! miket beszélsz?
RÓZA
(elejti az esernyőket, sikoltva a szegletbe menekül.)
MARISKA
Oszkár ur, kérem, menjünk a nénikhez.
OSZKÁR
(félre)
Jobb is lesz, ha elmegyünk.
(Karját nyujtva.)
Kérem, kisasszony!
Isten veled Tivi !
TIVADAR
(hajlongva.)
Remélem, máskor is lesz szerencsém -
MARISKA
(félénken.)
Isten önnel!
Menjünk, menjünk !
(El Oszkárral. Tivadar levett kalappal az ajtóig kiséri s onnan hajlong utánok. Róza előre lopózik s fölszedi az esernyőket.)
RÓZA
(magában.)
Jaj! csak észre ne venne!
(Lábujjhegyen az ajtó felé megy.)
TIVADAR
(megfordul)
Ugyan lelkem, mondja csak -
RÓZA
(az esernyőket Tivadar felé nyujtogatja.)
Ksz - ksz - jó lenni - nem harapni!
(Kirohan az ajtón.)
TIVADAR
(egyedül)
Hát ezt mi lelte?
Ksz - ksz, - nem harapni - talán csak nem nézett kutyának?
Hóbortos ez a fehérnép...
De hol találok most az én pikánt szépségemre?
Legjobb lesz, ha megvárom itt...
Akkor aztán merész tartás - merész beszéd...
Ah! jön már...
(Kitekint.)
(Leül a baloldalon.)
NEGYEDIK JELENET
TIVADAR. - ACHILLES, EDUÁRD (kivül az ajtó előtt megállnak.)
ACHILLES
Kikötő! - fordulat!
Márton!
ACHILLES
Fogd be a szádat és olvasd el, mi van a kapu fölé irva?
Az én nyakam merev - nem tudom meghajtani - Achilles vagyok!
Elolvastad ?
EDUÁRD
(szótagolva.)
» A hét magyar vezérekhez. «
ACHILLES
Ez az.
Félgőz!
Ereszd el a macskát.
(Bejönnek az udvarra.)
ACHILLES
Hogy is ne!
Mért nem mindjárt Kunigunda?
Ugyan micsoda bolond lehetett a keresztapád, hogy egy leendő duna-gőzhajózási matrózt Éduárdnak keresztelt?
A legmagasabb név, mire egy matróz aspirálhat, Márton.
Elégedjél meg ezzel a névvel .
EDUÁRD
De mikor szivem minden gyöngéd emléke az Eduárdhoz van csatolva .
ACHILLES
A matróznak nincs szive, csak kapitánya .
EDUÁRD
Nekem egykor volt szivem, volt imádottam is.
Varrólány volt a zsibárus-utczában, ő Éduárdnak hivott - olyan gyöngéden, olyan édesen tudta mondani: Oh Éduárd !
ACHILLES
Mért nem vetted feleségül?
Majd nem lett volna akkor édes .
EDUÁRD
Az esküvő előtt való napon megszökött egy borbélylegénynyel .
ACHILLES
Hát akkor mit keseregsz és nyögsz utána, mint egy beteg krokodilus?
EDUÁRD
Mikor olyan édesen tudta mondani: Oh Eduárd!
Ne tessék feldúlni szivem legszentebb érzelmeit.
ACHILLES
Elég, fogd be a szádat!
Semmi rezonirozás!
Én Achilles kapitány vagyok - élet-halál ura hajómon!
Evezz be a konyhába s kérdezd meg a korcsmárostól, megkapta -e levelemet s készül-é a vacsora?
ACHILLES
Ez a legjobb hely, félreeső kocsma, hétköznap senki sem jár ide.
Háboritlanul találkozhatunk s elvégezhetjük a szakértő vizsgálatot...
(Észreveszi Tivadart.)
Ezer orkán és tengeri vihar! mi ez?
Idegen lobogó a láthatáron?
Hogyan merészel ez itt horgonyt vetni, mikor Achilles kapitány egyedül akar a kikötőben lavirozni?
(Farkasszemet néz Tivadarral.)
TIVADAR
(elkapja fejét, magában.)
Mit mereszti rám szemét ez a vizi patkány?
ACHILLES
(magában.)
Nem sülyedt a viz alá - jó szerkezet.
EDUÁRD
(jő.)
Azt izeni a korcsmáros, hogy pompás vacsora lesz, halászlé, őzczomb, vesepecsenye, borjumáj
ACHILLES
Látod ezt a szárazföldi embert ?
ACHILLES
Menj és szép szerével távolitsd el innen.
(Leül a korcsma közelében.)
EDUÁRD
(Tivadarhoz megy.)
A kapitány ur azt parancsolta, hogy küldjem el innen az urat
TIVADAR
Micsoda!
Engem elküldeni! hát nem nyilvános hely ez?
Mondja meg a kapitány urnak, hogy a hajóján parancsoljon .
EDUÁRD
(Achilleshez megy.)
Tisztelteti az az ur és azt izeni, hogy a kapitány ur ebnek parancsol .
ACHILLES
Micsoda! ezt izenni nekem, Achilles kapitánynak!
Ezer orkán és tengeri vihar!
(félre, aggódva.)
Talán csak nem katonatiszt polgári ruhában ?
(fenn, szeliden.)
Mondd meg annak az urnak, hogy ma itt magán-társaság jön össze, családi gyülés.
Menjen máshová, van még elég korcsma a városligetben .
EDUÁRD
(Tivadarhoz megy.)
Tisztelteti a kapitány ur és azt izeni, hogy menjen a pokolba .
TIVADAR
(fenyegetőleg.)
Mondja meg a kapitány urnak, hogy -
(leeresztett hangon)
EDUÁRD
(Achilleshez megy.)
Tisztelteti az az ur és azt izeni, hogy a kapitány ur goromba vén bolond.
ACHILLES
(Eduárd háta mögött fenyegető hangon.)
TIVADAR
(felugrik, a ketreczek mellé huzódik.)
ACHILLES
(Eduárdot védőleg maga előtt tartva.)
Én Achilles kapitány vagyok .
ACHILLES
Márton, dobd ki innen ezt az urat .
TIVADAR
Dobja ki a kapitány urat s én megfogadom dupla fizetéssel laboránsnak .
ACHILLES
(előre lép Eduárd mögül.)
Laboránsnak!
Az ur tehát patikárius ?
ACHILLES
És én azt gondoltam, hogy katonatiszt polgári ruhában
(Sötéten kaczag.)
EDUÁRD
(Tivadarhoz megy.)
Ha patikárius az ur, talán segithetne rajtam.
Mióta kikötöttünk, mindig keserü a szám ize -
ACHILLES
Tud ön vivni patikárius ur?
EDUÁRD
És a vizet nem veszi be a természetem.
Vizitáljon meg .
ACHILLES
Kard vagy pisztoly, patikárius ur ?
TIVADAR
(félre)
Ez a kapitány valódi vasgyuró.
Jó lesz nem hetvenkedni .
(Fenn, udvariasan.)
Ugyan kérem kapitány ur, merre van az állatkert ?
ACHILLES
Miért kérdi?
Czélzás akar ez lenni?
TIVADAR
Oh kérem! hisz én a legnagyobb tisztelője vagyok a vitéz hajóhadnak.
-
ACHILLES
(félre, elégedetten.)
TIVADAR
Én magam szeretnék az állatkertbe menni - ha sziveskednék utba igazitni -
ACHILLES
Ez már más.
Evezzen jobbra - azután egyenesen, a delejtü irányában.
Érti ?
TIVADAR
(Menet, félre.)
Átkozott kapitány! hogy rám ijesztett!
De jól kivágtam magamat .
(Fenn.)
EDUÁRD
(elfogja az ajtónál.)
Várjon az ur.
Előbb vizitáljon meg
TIVADAR
(lerázza magáról.
(Félre.)
Csak megtaláljam arszlánnőmet
(El.)
EDUÁRD
(utána kiált.)
Mondom, hogy a vizet nem veszi be a természetem .
ACHILLES
(elégedetten.)
Hadi tengerésznek nézett - hjah! a harczias külső - Achilles kapitány vagyok.
(Fenn.)
Nézz ki, látsz -e vitorlát a láthatáron ?
ACHILLES
Ők azok.
Árboczra a lobogót! üdvlövés!
(Sorfalat képeznek az ajtónál.)
ÖTÖDIK JELENET
ELŐBBIEK. MIRANDA, MÁRTHA, BRIGITTA.
BIRIGITTA
(sikolt)
Eduárd karjaiba ájul.)
MÁRTHA
Mit ijesztgeted az embert?
ACHILLES
Minek ijedtetek meg?
Minden kitünő vendéget igy fogadunk a hajón .
MÁRTHA
De most nem vagyunk a hajón.
Tessék!
Brigitta elájult.
ACHILLES
Márton, deponáld ezt a tonnát .
BRIGITTA
Ah! egy matróz karjaiban.
(Felugrik, szemérmesen.)
Mit fog a világ felőlem gondolni ?
ACHILLES
Semmit...
Isten hozott, kedves rokonok!
Nemsokára készen lesz a vacsora, addig lavirozzatok.
De hol maradt a leány?
MÁRTHA
Hátra hagytuk.
Előbb titkos beszédünk lesz veled.
Küldd el innen ezt a matrózt .
BRIGITTA
Igen, igen!
Arczom ég, ha rátekintek .
MIRANDA
Éduárd!
Mily név!
Nem átöltözött herczeg, a ki sportból matrózkodik?
ACHILLES
Az apja csizmadia volt Pakson...
Márton, evezz a konyhába és segits a patka körűl.
EDUÁRD
Tessék inkább máshová küldeni.
Nagyon keserű a szám ize, ki nem állhatom az ételszagot .
ACHILLES
Semmi rezonirozás!
Én Achilles kapitány vagyok, élet-halál ura hajómon!
Fel a vitorlát - be a konyhába - nyársat forgatni !
HATODIK JELENET
ACHILLES, BRIGITTA, MÁRTHA, MIRANDA.
ACHILLES
Tiszta a láthatár, beszélhetünk.
De hol a leány ?
MÁRTHA
Mondtam már, hogy hátra hagytuk .
MÁRTHA
Nincs egyedül - vele van a szobalány -
MINDHÁROM VÉNLÁNY
Nem ismered Oszkár urat ?
MÁRTHA
Oszkár ur a mi titkárunk -
MIRANDA
Családunk meghitt barátja -
BRIGITTA
Müvelt és finom társalgásu fiatal ember .
BRIGITTA
Müvelt és finom társalgásu .
ACHILLES
Akármilyen müvelt és finom társalgásu, azért mégis csak fiatal ember; a lány pedig félig-meddig már menyasszonyom, ezer orkán és tengeri vihar !
MÁRTHA
Brigitta! ő féltékeny Oszkár urra .
BRIGITTA
Féltékeny és káromkodik .
(Összedugják fejöket és nevetnek.)
ACHILLES
(magában)
Mit vihognak ezek a czápák ?
MIRANDA
(félrevonja Achillest, sugva.)
Ne légy féltékeny - Oszkár értem rajong - reménytelenül - csitt !
MÁRTHA
(félrevonja, sugva.)
Senkinek se szólj - a szegény fiu utánam bolondul - reménytelenül - csitt !
BRIGITTA
(félrevonja, sugva.)
El ne áruld - Oszkár ur engem imád - némán és reménytelenül - csitt !
ACHILLES
(félre.)
Hisz ez az Oszkár valódi eszkimó !
MÁRTHA
Ezt meg is kivánjuk tőled.
Meg kell becsülnöd azt a kincset, melyet neked adunk.
Mert Marcsa kincs, valódi kincs: olyan jól nevelt leány nincs több a világon.
Házias, jó gazdasszony -
MIRANDA
Regényes hajlamú, eszményi lelkületű -
BRIGITTA
Finom társalgású, nagyvilági hölgy
ACHILLES
Ennyi minden egy személyben ?
MÁRTHA
Jó nevelése tette ilyenné.
Mikor szülei - boldogult testvérünk és sógorunk - meghaltak - isten nyugosztalja őket -
BRIGITTA
(mély hangon.)
És az örök világosság fényeskedjék nekik!
(Mindhárom vénlány előveszi zsebkendőjét és szemét törli. Achilles hasonlókép tesz.)
MÁRTHA
Mikor szülei meghaltak, Marcsa alig volt egy esztendős.
Magunkhoz vettük és megfogadtuk, hogy egész életünket neki szenteljük, minden vagyonunk az övé lesz és nem megyünk férjhez soha, soha !
MIRANDA. BRIGITTA
(esküre emelt kézzel.)
MÁRTHA
Ugy is tettünk, egész életünket a gyermeknek áldoztuk! mi magunk oktattuk, neveltük őt.
Megosztottuk egymás közt a nehéz munkát; mindegyikünk más-más oldalát művelte ki.
Én a gyakorlatit.
ACHILLES
Három oldalu leány!
Ezer ork -
BRIGITTA
(befogja száját.)
Ha még egyszer káromkodol, én visszavonom szavazatomat .
MÁRTHA
Nem értettél meg, Achilles.
Marcsa nem három oldalu lány, hanem tökéletes.
Mert mi az oka a nők tökéletlenségének?
Az egyoldalú nevelés.
Vagy ennek nevelik, vagy annak - de nem tökéletesnek.
Egyik oldaluk ki van művelve, a többi parlagon hever.
Itt vagyunk például mi hárman.
Én házias jó gazdasszony vagyok, egyéb semmi .
MIRANDA
Én eszményi, ábrándozó vagyok, egyéb semmi .
BRIGITTA
Én nagyvilági hölgy vagyok, egyéb semmi .
MÁRTHA
Mi tehát föltettük magunkban, hogy mindegyikünk azt az oldalt fogja kimüvelni a gyermekben, a melyikkel mi magunk ékeskedünk.
Én megtanitottam főzni, gazdasszonykodni .
MIRANDA
Én beavattam az ábrándozásba és költészetbe.
BRIGITTA
Én betanultattam és begyakoroltam vele azt a jeles könyvet, melyet úgy hivnak, hogy - »Illem ,« útmutató a müvelt társaséletben.
Irta egy nagyvilági hölgy .
MÁRTHA
A nevelés be van fejezve, eskünket beváltottuk, nem mentünk férjhez; itt állunk és büszkén mutatunk tizenhét évi fáradságunk gyümölcsére -
BRIGITTA
Nézz reá, itt a kincs, a valódi tökéletesség, a ki mindhármunkat egyesit magában, és a ki őt birja, benne birni fog minket is -
MIRANDA
Természetesen csak szellemileg; mert a mi külön-külön vagyunk mi, épen az és annyi ő egymagában .
ACHILLES
Marcsa - Miczi - Marie - kik ezek ?
ACHILLES
Három!
Én csak egyet akarok elvenni .
MÁRTHA
Ne légy oly nehéz fejű.
Marcsa ugyanaz, a ki Miczi és Marie.
Ez nevelési rendszerünkhöz tartozik.
Én, a ki gyakorlati oldalát műveltem ki, Marcsának nevezem -
MIRANDA
Én, az eszményi oldal nevelője, a játszi Miczi névvel illetem !
BRIGITTA
És én, a társadalmi oldal finomitója, Marie néven szólitom .
ACHILLES
Hát mikor egyedül van, akkor micsoda ?
MIRANDA
Ha kifogásod van ellene -
BRIGITTA
Ha nem vagy megelégedve nevelésünkkel -
MINDHÁRMAN
Mi nem kényszeritünk; találunk számára más férjet is .
ACHILLES
(bódultan)
Dehogy nem tetszik!
Hiszen szóhoz sem juthatok.
Egészen elszédülök ettől a sok beszédtől.
Ezer ork -
(szájához kap.)
nem, csak azt akartam mondani, hogy úgy zúgtok, mint az orkán - mindjárt tengeri betegséget kapok .
MÁRTHA
Marcsa most tizennyolcz éves, itt az ideje, hogy megkoronázzuk nevelésünket és férjhez adjuk.
Minden vagyonunk az övé - összesen hatezer forint évi jövedelem
MIRANDA
Reád gondoltunk Achilles - az egész Barlangi-családból te vagy az egyetlen férfi ivadék - a vagyon igy a családban marad - uj fényre emeled az ősi Barlangi nevet .
BRIGITTA
A dispenzácziót megszerzem én nagyvilági összeköttetéseim utján
MÁRTHA
Neked ugyan nincs semmi vagyonod, de az nem tesz semmit.
Az egyetlen, a mit megkivánunk, a szilárd jellem.
A mi drága kincsünk férje csak az lehet, kinek erénye tiszta -
MÁRTHA
Mersz -e jót állni magadról ?
BRIGITTA
Tiszta -e lelkiismereted ?
MIRANDA
Mert ha a legkisebb kaland, a legcsekélyebb szerelmi viszony -
BRIGITTA
Miranda! ne feledd, hogy leányok vagyunk
MIRANDA
Brigitta!
Miczi boldogsága előbbre való, mint a mi leányi szemérmünk...
Ismétlem, ha a legcsekélyebb szerelmi kaland élénkiti multadat -
BRIGITTA
Ime, ezért jöttünk Pestre, ezért akartunk veled találkozni.
Most mindent tudsz, nyilatkozzál .
ACHILLES
A mi tiszta erényemet illeti - oh! hogy is tehetnétek fel rólam?
Egy hajóskapitány és szerelmi kaland - nevetség !
ACHILLES
Mindenesetre - a legnagyobb örömmel - a vagyon a családban marad - hatezer forint évi jövedelem - valódi kincs - már mint a lány - ő a kincs - hogy is hivják?
ACHILLES
Igen, igen, a legnagyobb örömmel elfogadom, csakhogy előbb a szakértők véleményét szeretném hallani.
ACHILLES
Petykó és Omor, tengerészek.
- Petykó élelmezési felügyelő, Omor alorvos - a »Kenguruh« tengeri gőzösön - most szabadságon vannak itthon.
Nagy emberek - körülhajózták a világot - Japánban is jártak.
Kitünő szakértők minden női dologban.
BRIGITTA
Achilles! gondold meg, hogy leányok vannak jelen .
ACHILLES
Jó értelemben - jó értelemben szakértők.
Föltettem magamban, hogy az ő véleményök nélkül nem fogok nősülni.
A kire ők rámondják, hogy vizre mehet - bocsánat! ez olyan tengerészeti kifejezés - azt bátran nőül lehet venni.
Előbb az ő véleményöket szeretném hallani .
MÁRTHA
Ez jogos és méltányos kivánság .
ACHILLES
Meghivtam őket vacsorára, nemsokára itt lesznek.
Ti ugy tesztek, mintha semmit sem tudnátok szándékukról; ők úgy tesznek, mintha csak vacsorálni jöttek volna; szemügyre veszik a leányt - és ha a szakértő vélemény kedvező, a miről nem kétkedem -
MÁRTHA
Mi sem kétkedünk.
A mi Marcsánkat a világ valamennyi szakértője elé oda merjük állitni .
BRIGITTA
(kinéz az ajtón.)
Csitt!
Marie jön Oszkár úrral .
MIRANDA
Pszt! van egy regényes tervem.
Menjünk a szobába s onnan lessük meg őket.
Hadd lássa Achilles, hogy nincs oka féltékenykedni Oszkár urra .
(A vén lányok nevetnek. Mind el a terembe.)
HETEDIK JELENET
OSZKÁR. MARISKA.
OSZKÁR
Erre kérem, kisasszony.
Ő nagyságaik már itt vannak -
(körülnéz)
de nem, még most sincsenek itt.
Kisasszony, végre egyedül lehetünk egy pillanatra -
MARISKA
(félénken.)
Oszkár ur, vigyázzon.
Nincs már itt az őrült?
OSZKÁR
Ne féljen, mondtam már, hogy nem őrült, aztán nincs is itt...
Kisasszony, végre egyedül lehetünk egy pillanatra -
MARISKA
Igazán, nem őrült?
Nem akarta bántani?
OSZKÁR
Jól ismerem, régi barátja atyámnak...
Kisasszony, végre egyedül lehetünk egy pillanatra -
OSZKÁR
A Paprika Jancsit bámulja...
(félre.)
Meg van irva, hogy ne juthassak vallomásomig
(fenn.)
Kisasszony, végre egyedül lehetünk egy pillanatra -
MARISKA
És én nagyon örülök neki, Oszkár ur ...
(Miranda leskelődve kidugja fejét az ajtón.)
OSZKÁR
(félre.)
(fenn.)
Igen, Miczi kisasszony, egyedül lehetünk és elbüvölve szivhatjuk magunkba a lombok közt suttogó szellőt!
MARISKA
(Oszkár szemét kisérve, az ajtó felé tekint, melyen akkor Mártha néz ki. Sugva.)
Vigyázzon! nem Miranda néni, hanem Mártha néni.
OSZKÁR
(félre.)
(fenn.)
Végre egyedül lehetünk és elmélkedhetünk arról, mennyi répát lehetne a városligetben termelni, ha a budapestiek gyakorlati emberek volnának .
(Brigitta kinéz az ajtón.)
MARISKA
(sugva.)
Vigyázzon! most már Brigitta néni.
OSZKÁR
(félre.)
(fenn.)
Bár egyedül vagyok, ne feledjük, hogy a zöldben is szigoruan meg kell tartanunk a nagyvilági illem szabályait .
NYOLCZADIK JELENET.
ELŐBBIEK. BRIGITTA.
BRIGITTA
Mily meglepetés, Oszkár ur!
Nem hittük, hogy oly korán utolérnek .
OSZKÁR
(bókolva.)
Nagysád lépteihez alkalmaztuk magunkat.
BRIGITTA
Helyes felelet.
Marie! lépj a terembe.
Valakit találsz ott, a kit meg kell ismerned .
MARISKA
(mély bókkal.)
Örömmel teljesitem parancsát, Brigitta néni !
OSZKÁR
(félre.)
Teringettét! ki lehet az a valaki?
(Fenn.)
Szabad Marie kisasszonyt bekisérnem ?
BRIGITTA
Kérem, Oszkár ur!
Jobb kezekre nem lehetne őt bizni.
(Oszkár és Mariska előbb szertartásosan bókolnak Brigitta előtt, azután egymásnak. Oszkár erre kezét nyujtja Mariskának, s hallgatva, lesütött szemmel, kecses léptekkel a terembe mennek.)
BRIGITTA
(utánok néz, lelkesülten.)
Mily finom, nagyvilági modor!
Akármit mond Mártha és Miranda, mégis csak az én oldalam van legjobban kimüvelve.
És Oszkár ur ...!
Milyen illedelmes és mégis égő pillantást vetett rám!
Ah ...!
De nem, nem!
Erős leszek, megtartom eskümet, nem megyek férjhez soha, soha !
KILENCZEDIK JELENET.
BRIGITTA, TIVADAR
TIVADAR
(benéz a rácsajtón, magában.)
Sehol sem találom arszlánnőmet.
Talán már visszajött?
(Bejő.)
A haragos kapitány is elvitorlázott...
Ah! egy női alak ...
BRIGITTA
(magában.)
Az egyik szakértő...
Istenem! hogy néz rám!
Talán csak nem akar engem is megvizsgálni ?
TIVADAR
(félre.)
(Fenn.)
Bocsánat - én az - izét keresem...
BRIGITTA
(mély bókkal.)
Tessék helyet foglalni.
Vártuk .
BRIGITTA
(élénken.)
Oh kérem! mi semmit sem tudunk szándékáról.
Egyszerüen csak vacsorára vártuk .
BRIGITTA
Mikor tetszett megérkezni Japánból ?
TIVADAR
(félre.)
Mi lelte ezt a koros nőszemélyt ?
BRIGITTA
Sokáig tetszett a világ körül hajózni?
Az nagyon hosszu ut lehet
BRIGITTA
Ilyen ut alatt sok tapasztalatot lehet gyüjteni .
TIVADAR
Különösen a női dolgokban.
(Félre.)
Csak nem vetett rám szemet?
BRIGITTA
Oh!
Mariet bátran oda merem állitani a világ bármely szakértője elé .
BRIGITTA
Uraságod nagy szakértőnek látszik
BRIGITTA
(hirtelen.)
Oh! mi semmit sem tudunk szándékáról.
Egyszerüen vacsorára várjuk, csak vacsorára .
TIVADAR
(Félre.)
Szegény asszony! itt akar vacsorálni.
Nem vehetem lelkemre; elég boldogtalan ő a nélkül is.
(Fenn, rejtélyesen.)
TIVADAR
A kövér potyka meghalt vasárnap
BRIGITTA
(Félre.)
Vajjon kit ért a kövér potyka alatt ?
TIZEDIK JELENET.
ELŐBBIEK. RÓZA.
RÓZA
(Félre.)
(Brigitta háta mögé lopódzik.)
Nagyságos kisasszony! vigyázzon, megharapja .
RÓZA
Ez az őrült - a Lipótmezőről szökött meg
TIVADAR
(rejtélyesen.)
Őrizkedjék a borjumájtól is .
BRIGITTA
(Félre.)
Mily furcsa beszéd! nagy ég!
TIVADAR
(Rózához.)
Ugyan lelkem, nem látott az uton -?
RÓZA
(Brigitta mögött, esernyőit Tivadar felé nyujtogatva.)
TIVADAR
(bámulva.)
(Feléje megy.)
RÓZA
(sikoltva.)
Jaj!
Jó lenni - nem harapni!
(Elrohan a konyhába.)
BRIGITTA
(sikoltva félreugrik.)
TIZENEGYEDIK JELENET.
TIVADAR, BRIGITTA, ACHILLES, MIRANDA, MÁRTHA, MARISKA, OSZKÁR, VENDÉGLŐS.
ACHILLES
Ki adott vészjelt?
Hol a zátony ?
BRIGITTA
(sugva Márthához és Mirandához.)
Az egyik szakértő, de őrült .
MIRANDA
(Achilleshez.)
Hogy tudtál őrült szakértőt hivni ?
ACHILLES
Micsoda őrült szakértőt ?
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(Tivadarra mutat.)
ACHILLES
(dühösen.)
Se nem őrült, se nem szakértő, hanem egy tolakodó patikárius, a ki az állatkertet keresi.
(Tivadar elé áll, mereven nézi.)
BRIGITTA
(sugva Márthához.)
Azt mondta, hogy a kövér potyka meghalt vasárnap.
MÁRTHA
(Mirandához.)
Azt mondta, hogy a kövér potyka meghalt vasárnap .
MIRANDA
(a vendéglőshöz.)
Azt mondta, hogy a kövér potyka meghalt vasárnap .
VENDÉGLŐS
(dühösen.)
Hazudik! a potyka egészen friss !
MINDHÁROM VÉNLÁNY
Csendesen! hiszen őrült .
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(összesug.)
OSZKÁR
De kapitány ur! hiszen ez az ur -
TIVADAR
(intve Oszkárnak.)
MIRANDA
Én még soha sem láttam őrültet .
MÁRTHA
(Mindhárman félénk kiváncsisággal Tivadar felé közelednek.)
ACHILLES
Hah! czélzás akar ez lenni?
TIVADAR
(ijedten)
Bocsánat! ugy értettem, hogy látok - nem vagyok vak... (félre.)
Ezzel a kapitánynyal nem lehet tréfálni
ACHILLES
Az állatkert még nyitva áll.
Evezzen jobbra, azután egyenesen a delejtű irányában.
Jó mulatságot, patikárius ur!
TIVADAR
(Félre.)
Csak tudnám, itt volt -e már arszlánnőm?
(A vendéglőshöz.)
Ugyan kérem, visszajött már az a hölgy a felöltőért ?
VENDÉGLŐS
(mogorván.)
Talán az urat küldte utána?
TIVADAR
Ugy hát még nem volt itt?
Csak azt akartam tudni
ACHILLES
Az állatkert még nyitva áll, patikárius ur !
TIVADAR
Köszönöm a szives figyelmeztetést.
Uraim, hölgyeim, magamat ajánlom.
(Félre.)
Mennyi bajba kerül az a kaviár!
De most már azért is !
(El.)
VENDÉGLŐS
Ne tessék rá hallgatni.
A potyka friss volt
(El a konyhába.)
TIZENKETTEDIK JELENET
MIRANDA, BRIGITTA, MÁRTHA, ACHILLES, MARISKA, OSZKÁR.
BRIGITTA
Csakhogy elment! mily ijesztő alak !
MIRANDA
Talán a reménytelen szerelem tette őrültté ?
MÁRTHA
Hát csakugyan nem szakértő ?
ACHILLES
Se nem szakértő, se nem őrült, hanem egy tolakodó patikárius, a ki az állatkertet keresi, s a helyett mindig ide téved .
MIRANDA
(sugva.)
Mikor jönnek a valódi szakértők ?
MÁRTHA
(sugva.)
Addig beszélgess Marcsával.
(Fenn.)
MARISKA
(csipőjére tett kézzel.)
MARIKA
Megengedem, hogy Achillessel négyszem közt társalogj
MARISKA
A mint a néni parancsolja .
MARISKA
(rajongva, átszellemült arczczal.)
MIRANDA
Felhatalmazlak, hogy enyelegj a kapitány bácsiva
MARISKA
(mély bókkal.)
endelkezésére állok Brigitta néni!
BRIGITTA
Megengedem, hogy e kedves rokonunkkal szellemes csevegésbe ereszkedjél
MARISKA
(ujabb bókkal.)
Minden lehetőt, mi szerény tehetségemtől telik, meg fogok tenni e kedves rokonunk kellő mulattatására.
MIINDHÁROM VÉNLÁNY
(diadalmas tekintettel Achilleshez.)
BRIGITTA
Oszkár ur ezalatt följegyzi állatkerti gondolatainkat
BRIGITTA
Oszkár ur a mi titkárunk; ő szokta jegyzőkönyvbe foglalni eszméinket.
ACHILLES
(Mariska mellé megy.)
MÁRTHA
Oszkár ur, legyen szives följegyezni állatkerti eszméinket .
OSZKÁR
(Jegyzőkönyvet vesz ki zsebéből. A három vénlány és Oszkár az egyik oldalon, a másik oldalon Achilles szemközt áll Mariskával, pofaszakállát simogatva, köhécselve. Többször ugy tesz, mintha szólni akarna s ismét elhallgat. Mariska némán áll előtte; kezeit először csipőjére teszi, azután szivére, végre szertartásosan bókol s a földre süti szemét.)
MÁRTHA
Ime, egy gyakorlati eszme.
Ugy látszik, hogy az állatkertben az etetők kövérebbek, mint az evők
MIRANDA
Ime, egy költői eszme: Az oroszlán bőgése a nagy sivatagot idézi lelkem elé .
BRIGITTA
Ime, egy társadalmi eszme: A nagyvilági hölgyek nem fogadhatják el azon állitást, hogy ősapáink majmok voltak.
OSZKÁR
(irva.)
Nagyvilági hölgyek - majmok...
Megvan .
BRIGITTA
Gyorsan! gyorsan! üljünk le, tegyünk ugy, mintha senkit sem várnánk.
(Mindhárman egy asztalhoz ülnek.)
MINDHÁRMAN
(Mariska leül.)
BRIGITTA
Oszkár ur, nézzen az égre, mintha senkit sem várna .
TIZENHARMADIK JELENET
ELŐBBIEK. PETYKÓ, OMOR.
ACHILLES
(kezet fog Petykóval.)
Milyen szél jár, öreg tengeri farkas ?
ACHILLES
(kezet ráz Omorral.)
Mi a jelszó, vén sósvizi patkány ?
OMOR
Apály, derék édesvizi patkányom!
(Zsebére üt, mindhárman kaczagnak.)
BRIGITTA
(sugva.)
Ne nézzetek föl, ne vegyétek észre .
PETYKÓ
Mi lesz előbb: vizsgálat vagy vacsora?
OMOR
Csitt! mi csak azt tudjuk, hogy vacsorára jöttünk.
ACHILLES
(sugva)
Először a szakértő szemle.
Ott ül .
BRIGITTA
(sugva.)
Ne nézzetek föl, ne vegyétek észre .
ACHILLES
Kedves rokonok, bemutatom nektek Petykó és Omor barátaimat -
ACHILLES
Körülhajózták a világot - Japánban is jártak -
BRIGITTA
(sugva)
Most már egészen észrevehetitek.
(A nők fölkelnek, bókolnak, leülnek.)
Mily véletlen találkozás !
BRIGITTA
(fölkel.)
Én megesküdtem, tengerész ur, hogy soha sem megyek férjhez.
(Leül.)
MÁRTHA
(sugva Mariskához.)
Kelj föl és hajtsd meg magad.
(Mariska fölkel.)
ACHILLES
(sugva a tengerészekhez.)
PETYKÓ
(Oldalukról szemükhöz illesztik távcsöveiket, mintha az eget és a tájat vizsgálnák; hátra lépnek és figyelmesen szemlélik Mariskát.)
OSZKÁR
(magában)
Menyasszony!
Kinek a menyasszonya ?
(A csoport felé közeleg.)
PETYKÓ
(távcsövét Oszkár felé forditva.)
Idegen fregatte a láthatáron .
ACHILLES
(bemutatva.)
Beregi Oszkár, a család titkárja - Petykó és Omor barátim - körülhajózták a világot -
OSZKÁR
(mindhárman kezet fognak.)
BRIGITTA
Csitt! ne szólj hozzájok, ők csak vacsorára jöttek.
Marie leülhetsz
(Mariska leül.)
ACHILLES
(félrevonja a tengerészeket.)
OMOR
A lobogó csinos; de néha a legszebb lobogó romlott áruczikkeket fedez.
OSZKÁR
(félre)
(Leül egy asztalhoz.)
PETYKÓ
Nem volna jó megnézni fogait?
OMOR
Nem, ezt nem tartom lényegesnek.
Lássuk inkább benső értékét .
ACHILLES
a vénlányokhoz, sugva.)
Benső értékét kivánják látni .
PETYKÓ
(fölfelé néz.)
Kissé felhős, de kellemes idő, a zöldben vacsorálni .
OMOR
Ugyis csak vacsorára jöttünk, egyedül csak vacsorára
(Petykó és Omor egy-egy fa törzséhez dőlnek, összefont karokkal, szemeiket az égre szegezve, mintha nem vennének tudomást a jelenlevőkről. Achilles a kettő közt áll, aggódó tekintettel lesve arczukat.)
BRIGITTA
(sugva.)
Miranda, kezdjük az eszményi oldalon.
MIRANDA
Nagyon örülök, hogy véletlenül szerencsém van az urakhoz.
A tengerész urak mindig a tengert juttatják eszembe.
Ah a tenger!
Miczikém, szeretnéd látni a tengert ?
MARISKA
Oh igen, nénikém!
Én rajongok a tengerért .
MARISKA
A tenger olyan költői; a végtelenség képe.
Oh! úgy szeretném látni a hullámokat -
MIRANDA
Melyek a hajót könnyü labda gyanánt lengetik s tajtékozva csapkodják a parti sziklákat; vagy a tomboló vihart, midőn villámok czikáznak a fekete felhők közt s a száguldó hullámok az eget verdesik...
PETYKÓ. OMOR
(Megrázzák Miranda kezét.)
MIRANDA
(meglepetést szinlelve.)
Ah! az urak reánk ügyeltek?
Ha tudtam volna ...
PETYKÓ
Mi csak vacsorára jöttünk.
(Visszamennek helyökre.)
MIRANDA
(diadalmas tekintettel.
Tudod azt a verset, mely igy kezdődik: Fürtidben tengervészes éj..
MARISKA
(fölkel, álpathossal szaval.)
Fürtidben tengervészes éj ,
Szemekkel, mint a csillagtüz ,
Hol annyi gőg és annyi kéj
Ki vagy te márványkeblü szűz ?
ACHILLES
Nem - elég ebből ennyi.
Mondja csak még egyszer az első sort, hol a tengeri vihar van - az a legszebb .
MARISKA
Fürtidben tengervészes éj ...
MIRANDA
(Petykó és Omor helyeslőleg bólintnak Achilles felé. Mariska leül.)
BRIGITTA
(sugva.)
Mártha, most következik a gyakorlati oldal
MÁRTHA
A tengerről eszmelánczolatnál fogva eszembe jutott, hogy ma halászlét kapunk vacsorára.
Marcsa, tudnál te halászlét készitni ?
MARIKA
Halljuk, hogyan készitnéd el?
MARISKA
(fölkel, iskolás módon.)
A halat megtisztitom, megmosom, megsózom, azután egy darab vajba hagyma-szeleteket pirítok, a halat hozzáteszem és megpaprikázom.
Kis idő mulva kevés liszttel meghintem; ha ez megpirult, levet és savanyu tejfölt öntök beléje .
MÁRTHA
Nagyon jó.
De ha valami finomabb ételt kivánnék, például -
ACHILLES
Créme-pépet.
Ez a kedvencz ételem .
MÁRTHA
Hogyan készitenéd el a créme-pépet ?
MARISKA
Két kanál liszt nagy meszely tejsűrűben tizenöt tojás sárgájával habartatik, égő parázsra tétetik, addig kevertetik, mig megsűrűdik.
Ekkor a tűzről levétetik s meghülni hagyatik.
Most egy darab irósvaj vettetik bele, s oly illat, minő tetszik.
Czukor tetszés szerint.
A tizenöt tojás fehéréből hab veretik s könnyedén az egésszel összehabartatik .
MÁRTHA
(diadalmas tekintettel.)
(Petykó és Omor helyeslőleg bólintnak Achilles felé; Mariska leül.)
OSZKÁR
(magában.)
Az egész szakácskönyvet felmondatják véle .
BRIGITTA
Most jön a társadalmi oldal.
TIZENNEGYEDIK JELENET.
ELŐBBIEK. LILLY (észrevétlenül jő, egy félreeső asztal mellé ül s figyelmesen vizsgálja a jelenlevőket.)
BRIGITTA
Látom, Marie, hogy kitünően értesz az ételek készitéséhez.
De tudnál -e nagy ebédet adni ?
MARISKA
A nagy ebéd a vendéglátás koronája.
Estély és bál semmivé törpülnek mellette, ha meggondoljuk, hogy századokon keresztül valóságos komoly tanulmány tárgyát képezte
BRIGITTA
Ugy van.
De remélem, nálad is komoly tanulmány tárgyát képezte.
Lássuk, mint háziasszony, hogyan ültetnéd vendégeidet ?
MARISKA
(fölkel.)
A házi ur és háziasszony egymással átellenben az asztal oldalának közepén foglalnak helyet, azelőtt az asztal két végén ültek, mi azonban már egészen elavult szokás.
Ha pap van jelen, az vezeti ki a háziasszonyt és foglalja el az első helyet jobbján.
A második előkelő hölgy (az első hölgy a házi ur jobbján ül) a házi ur balján foglal helyet és igy tovább minden oldalon.
Minden vendég helye kártya által van megjelölve, mint már előbbi fejezetünkben megjegyeztük.
(Petykó és Omor helyeslőleg bólintnak Achilles felé.)
BRIGITTA
(diadalmas tekintettel.)
Kitünő háziasszony vagy, Marie.
(Mind fölkelnek.)
OSZKÁR
(magában.)
Mi ez?
A »nagyvilági hölgyet« is felmondja?
OMOR
(Achilleshez.)
(Erősen megrázza kezét.)
PETYKÓ
(Achilleshez.)
(Erősen megrázza kezét.)
ACHILLES
(sugva Márthához.)
A szakértő vélemény nagyon kedvező
MÁRTHA
(Mirandához.)
A szakértő vélemény nagyon kedvező .
MIRANDA
(Brigittához.)
A szakértő vélemény nagyon kedvező
BRIGITTA
(Mariskához.)
(észreveszi magát, elhallgat.)
MARISKA
Mi tetszik Brigitta néni ?
ACHILLES
(észreveszi Lillyt; rémülten, magában.)
Lilly ...!
Mi az ördögöt keres itt?
A vén czápák nagyon gyanakodók.
(Lilly megfenyegeti vesszőjével, Achilles ijedten elfordul.)
Már integet...
Milyen botrány!
(Sugva a két tengerészhez.)
Vigyétek sétálni az asszonyokat .
ACHILLES
Majd a séta után.
Gyorsan! különben hajótörést szenvedünk .
OMOR
(Fenn.)
Hölgyeim, sétáljunk egyet a ligetben, mig a vacsora elkészül .
MÁRTHA
Pompás gyakorlati gondolat .
OSZKÁR
(a vénlányokhoz, halkan.)
Szabad kérdeznem, micsoda menyasszonyról van szó .
MIRANDA
Legyen nyugodt, nem én vagyok menyasszony .
MÁRTHA
Ne féljen, nem rólam van szó.
BRIGITTA
Nyugalom! én soha sem megyek férjhez .
OSZKÁR
(magában.)
Értem!
Itt gyorsan tenni kell .
ACHILLES
(a tengerészekhez.)
Siessetek már, vagy beüt a mennykő.
(Lilly megfenyegeti, Achilles ijedten megfordul.)
MÁRTHA
Hát te nem jösz Achilles ?
ACHILLES
Dolgom van a korcsmárossal; csak menjetek !
BRIGITTA
Oszkár ur, nyujtsa karját Marienak.
Jobb kezekre nem bizhatjuk őt.
(Oszkár Mariskával, Omor Mirandával, Petykó Márthával, Brigitta leghátul magában el.)
TIZENÖTÖDIK JELENET.
LILLY. ACHILLES (a távozók után néz az ajtóból.)
LILLY
(Achilles hátára üt vesszőjével.)
Mégis volt annyi esze, hogy elküldte ezt a népséget .
ACHILLES
Nem mondtam, hogy maradjon a hajón, és ne járjon egyedül ez idegen városban, a hol könnyen eltévedhet?
LILLY
Ugy látszik, maga tévedt rossz utra.
Házasodni akar - mi ?
ACHILLES
És ha házasodnám - mi kifogása van ellene ?
LILLY
Szép kérdés!
Hát az én jogaim ?
ACHILLES
Micsoda jogai?
Mi által adtam én magának jogokat ?
LILLY
Az által, kis Achilles bácsi, hogy kompromittált .
ACHILLES
Kompromittáltam!
Ezer orkán és tengeri vihar !
LILLY
Igenis, kompromittált.
Minek csalt el a társaságomtól?
Ott művésznő voltam, fényes és magas állásom volt -
ACHILLES
Az igaz, hogy magasnak elég magas volt.
Léghajón emelkedett a magasba és pogány istennőket produkált a szájtátó tömeg előtt - Gyurgyevóban !
LILLY
Csak ne tessék olyan megvetőleg beszélni Gyurgyevóról.
Nagyon kedves város az, közönségének finom műizlése van - csak ugy dörgött a taps és hulltak a bokréták lábaim elé, mikor leszálltam a földre.
És a mellett tisztességes lány voltam, signor Bombardini társaságában mindnyájan tisztességesek voltunk - pedig ha meg akartam volna hallgatni Vukuleszku bojárt - de nem hallgattam meg - művésznő maradtam, mig eljött maga, elcsalt a társaságtól - és most még azt meri kérdezni, hogy mivel kompromittált?
(Vesszőjével suhint, Achilles félreugrik.)
ACHILLES
És ő ezt kompromittálásnak nevezi!
Mennyi naivság egy léghajósnőben!
Kivettem a társaságából, az igaz - mert nem engedhettem, hogy egy hajdani duna-gőzhajózási kapitány leánya pogány istennőket produkáljon a levegőben!
- Gyurgyevóban!
- Boldogult atyja főnököm volt - kapitányom - csupa hálából is meg kellett mentenem leányát -
LILLY
Szép megmentés, mikor kompromittál!
ACHILLES
Ezer orkán és tengeri vihar! ne emlegesse mindig ezt a kompromittálást.
Hát tettem -e én egyebet, mint hogy kivettem társaságából és hajómon Budapestre hoztam?
ACHILLES
(félre.)
Mennyi naivság egy léghajósnőben!
(Fenn.)
Nem viseltem magamat mindig a legnagyobb tisztelettel?
Nyultam -e csak egy ujjal is magához?
LILLY
Hiszen csak az kellett volna, hogy megkorbácsoljon, mint matrózait !
ACHILLES
(Félre.)
Átkozott naivság egy léghajósnőben !
(Fenn.)
Nem ugy értem - eh! maga sem érti -
LILLY
Ohó! ne gondolja, hogy én olyan ostoba vagyok.
Ha magával hozott, tudom, hogy volt valami szándéka.
Mi volt a szándéka - he ?
(Vesszőjével suhint, Achilles félreugrik.)
ACHILLES
Az volt a szándékom, hogy valami jó intézetbe adom, hol tisztességes kenyérkeresetet találhat, mely méltó egy duna-gőzhajózási kapitány leányához .
LILLY
Köszönöm alássan.
Megvolt nekem a tisztességes kenyérkeresetem - művésznői pályám.
Ha ezt elhagytam, csak azért tettem, hogy férjhez menjek.
Tudja meg, hogy signor Bombardini társaságát minden leány csak azért hagyja el, hogy férjhez menjen.
Ha akartam volna, Vukuleszku bojár is -
ACHILLES
Hát menjen Vukuleszku bojárhoz - bánom is én!
LILLY
Most már késő.
Ő csak mint művésznőt vett volna el.
Ezt maga meggátolta, nem térhetek vissza társaságomhoz, kompromittálva vagyok.
Itt akarok férjhez menni .
ACHILLES
Ezer orkán és tengeri vihar!
Én vegyem nőül?
LILLY
Kötelessége - azok után, a mik történtek –
ACHILLES
De mikor még semmi sem történt .
LILLY
Semmi?
Hát mi történhetett volna több ?
ACHILLES
(félre.)
Átkozott naivság egy léghajósnőben!
(Fenn.)
Én magát nem vehetem nőül -
LILLY
Majd meglátjuk!
Azt hiszi, nem tudom miben sántikál?
Nőül akarja venni ezt kis pintyőkét, a kit az a három vén bagoly escortiroz -
ACHILLES
Micsoda pintyőke?
Micsoda vén baglyok?
LILLY
A kik most repültek ki innen.
Hanem mindjárt visszajönnek, s akkor majd beszélek a vén baglyokkal -
ACHILLES
(félre.)
(Fenn.)
Megtiltom, hogy beszéljen a vén baglyokkal - akarom mondani, a Barlanghy-kisasszonyokkal !
LILLY
Ugy?
Barlanghy kisasszonyok?
Jó, hogy tudom a nevüket
ACHILLES
(félre.)
Végem van!
A czápák soha sem hinnék el ártatlanságomat.
(Fenn.)
Megtiltom, hogy velök beszéljen, ezer orkán és tengeri vihar!
Én Achilles kapitány vagyok !
LILLY
Bánom is én, ha a Herkópáter is
ACHILLES
Élet-halál ura hajómon.
Nem fél tőlem ?
LILLY
(Vesszőjével suhint, Achilles félreugrik.)
ACHILLES
Az már más.
De hát mért követeli, hogy épen én vegyem nőül ?
LILLY
Furcsa!
Nem maga vett ki a társaságomból ?
ACHILLES
Igen, de egy szót sem szóltam a házasságról .
LILLY
Ez magától értetődik.
Signor Bombardini -
ACHILLES
Ördög vigye signor Bombardinit!
Ugyan édes Lillykém, mit ragaszkodik ugy hozzám?
Annyira szerelmes belém ?
LILLY
Hogy lehetnék szerelmes ilyen majomba ?
ACHILLES
Majom!
Ezer ork - de nem! jól mondta, majom vagyok.
Csak nem megy nőül egy majomhoz !
LILLY
Én nem adok a szépségre semmit, elég ha tudom, hogy jó ember; és én nagyon derék, jó asszony leszek, próbálja meg .
ACHILLES
De látja - családi tekintetek - édes Lillykém! beszéljünk okosan.
Nem találhatnánk magának más férjet is?
LILLY
Magát legjobban szeretném, mert már ismerem - de ha épen nem lehet...
Tudja, én jó fiú vagyok, lehet velem beszélni...
Ismerek még valakit - úgy látszik, belém szeretett ...
ACHILLES
Hogy ne szeretne ilyen derék kis művésznőbe?
Menjen hozzá ...! azaz előbb tudni kell hogy milyen ember?
LILLY
Épen olyanforma majom, mint maga, és épen olyan jószivűnek látszik.
Tudja, nálam fő a jó sziv...
(Tivadar megjelenik s kivülről benéz az ajtón.)
Nézze, épen ott kukucskál a keritésen .
ACHILLES
A patikárius!
Hiszen ez patikárius !
LILLY
Baj is az!
Csak jó szive legyen!
Adjon ehhez - vagy ha nem tetszik - vegyen el maga - tertium non datur.
ACHILLES
Diákul is beszél!
Milyen léghajósnő!
Látszik, hogy Gyurgyevóban járt !
TIZENHATODIK JELENET.
ELŐBBIEK. TIVADAR
TIVADAR
(bejő az ajtón, magában)
Visszajött már.
Jaj! a haragos kapitány is itt van...
Visszajött már. Jaj! a haragos kapitány is itt van...
ACHILLES
(Tivadarhoz megy, s némán, hosszasan rázza kezét.)
TIVADAR
(meglepetve.)
(félre.)
ACHILLES
(ismét némán és hosszasan rázza Tivadar mindkét kezét.)
Mindjárt elhozom a szakértőket - bátorság!
(El.)
TIZENHETEDIK JELENET.
TIVADAR. LILLY
TIVADAR
(bámulva, magában.)
Megbolondultak ezek az emberek?
Eh! bánom is én! csakhogy elment...
Itt van ő - rajta! merész tartás, merész beszéd!
LILLY
(egy fa alatt áll s vesszőjével csapkodja a leveleket. Magában.)
TIVADAR
(Lilly elé áll, lábát rázza, hetyke tartást vesz és bárgyún mosolyog.)
LILLY
(vesszőjével suhint.)
TIVADAR
(félre.)
Azt mondta: rajta!
Milyen chic! milyen kaviár!
(fenn.)
(megakad, nagyot nyel.)
TIVADAR
(gyorsan.)
Én merészen és minden habozás nélkül légyottot kérek öntől .
LILLY
Tisztességes szándékkal ?
TIVADAR
(félre.)
Mit akar mindig azzal a tisztességes szándékkal?
(fenn.)
Oh! nagyon tisztességes szándékkal !
TIVADAR
Ah! jól van? jaj! mindjárt elszédülök a boldogságtól .
LILLY
Csak lassan, lassan!
Keresse föl holnap délután hat órakor -
TIVADAR
(izgatottan; zsebkendőjét kiveszi s görcsöt köt rá.)
Holnap délután hat órakor -
LILLY
Csak lassan, lassan!
Keresse föl holnap délután hat órakor -
TIVADAR
(izgatottan; zsebkendőjét kiveszi s görcsöt köt rá.)
Holnap délután hat órakor -
LILLY
Ne vágjon a szavamba!
Keresse fel a »Delfin« nevü személyszállitó gőzhajót -
TIVADAR
Személyszállitó gőzhajót... de kérem, talán csak nem utazunk el ?
LILLY
(vesszőjével suhint.)
Ugyan ne tegyen idegessé!
A »Delfint« egy pár napig pihentetik - jöjjön a fedélzetre -
TIVADAR
Ha szabad kérnem, ki ennek a hajónak a kapitánya ?
(félre.)
Még csak az kellene, hogy ott is az én dühös kapitányomra akadjak !
LILLY
Ne féljen, a kapitány fogadóban lakik...
Mondom, hogy pihentetik a hajót - este felé senki sincs a fedélzeten, csak az őr és Pisztráng -
LILLY
A kis matróz-gyerek, - az én inasom - lépjen a fedélzetre, s kiáltsa el magát: Pisztráng !
LILLY
Ne most - majd a hajón - holnap este hat órakor.
- A jelszó: Lilly
TIVADAR
A jelszó Lilly!
Oh mily boldogság!
(Térdre esik.)
LILLY
Majd holnap.
Most keljen fel .
(kezeit csókra nyujtva.)
TIVADAR
(fölkel, térdét porozva.)
TIVADAR
(hevesen csókolja kezét.)
Ah! mily boldogság! angyal!
LILLY
(visszavonja kezét.)
Egyelőre elég.
Majd holnap folytatjuk.
Szervusz!
(El a vendéglőbe.)
TIZENNYOLCZADIK JELENET
TIVADAR.
TIVADAR
Azt mondta: szervusz!
Ah! milyen tűz! milyen idegek!
Ez aztán az igazi!
Jaj! alig merek hinni boldogságomban...
És milyen könnyen ment!
Mégis jó volt ez a merészség - holnap még merészebb leszek...
El ne feledjük
(több görcsöt köt zsebkendőjére.)
Hat órakor - Delfin - Lilly - Pisztráng - ah! hogy pezseg már is a vérem - milyen kaland! mily szerencse, hogy otthon hagytam a feleségemet ...
TIVADAR
(rémülten.)
Nagy ég! a feleségem hangja!
Mi ez?
Talán a föld alól jött, vagy csak bünös lelkiismeretem hallja?
CZILI
(kivülről.)
Itt is van egy kocsma - talán itt lesz .
TIVADAR
Ez ő!
Testestől, hangostól!
Utánam jött...
(A keritéshez fut.)
Erre jön - a segédemmel - engem keres...
Épen most, mikor a legszebb kalandba fogtam ...
(visszafut az udvarra.)
Jaj! mindjárt itt lesz...
Hová rejtőzzem ?
(A kocsma felé fut megáll.)
Nem - hisz ide he fog jönni - és meglátja a kaviárt ...
(Eszeveszetten futkos.)
(A hordókat nézi.)
(A tyúkketreczet próbálja.)
( A ketreczek mögött a bokrok közé rejtőzik. )
TIZENKILENCZEDIK JELENET
LILLY (a vendéglőből.) CZILI, MASZLAGI (kivülről.)
LILLY
(felöltővel, körülnéz, magában.)
Hova lett az én majmom?
Annál jobb - legalább nem kompromittál
(Az ajtóban találkozik Czilivel; végigmérik egymást. Lilly el.)
CZILI
(előre jön.)
Ilyenek ezek a hires fővárosi hölgyek?
Milyen izlés! milyen modor!
MASZLAGI
(Maszlagi napernyőt tart Czili feje fölött. Hóna alatt esernyő van.)
CZILI
Maszlagi! nézzen be a vendéglőbe, nincs -e ott férjem ?
MASZLAGI
(átadja a napernyőt.)
Méltóztassék addig a napernyő.
Ne érje durva napsugár e harmatos arczot.
(El a vendéglőbe.)
CZILI
(magában.)
Fogadójában azt mondták, hogy a városligetbe jött - egyebet nem tudtak róla - vajjon hol rejtőzhetik ...?
Nagyon biztatott, hogy otthon maradjak - természetesen azért is föl kellett jönnöm...
Nos, Maszlagi, itt van ?
MASZLAGI
(átveszi a napernyőt s ujra Czili fölé tartja.)
CZILI
Ez már a hetedik kocsma, a hol hiába keressük.
Kezdek már fáradt lenni ...
MASZLAGI
Méltóztassék e kerti székek valamelyikét boldogitani pehelykönnyü terhével.
Czili leül, Maszlagi mellette áll, feje fölé tartva a napernyőt.)
CZILI
Vajjon hol bujkálhat férjem?
Nem nyugszom, mig rá nem találok.
Attól félek, hogy valami bakot lőtt és bajba keveredett.
Hogy is tudtam rá hallgatni és otthon maradni?
Maszlagi, legyezzen !
Maszlagi legyezőt vesz ki zsebéből s Czili arczát legyezi.)
Nem kellett volna egyedül elbocsátnom őt.
Szegény jó öregem; olyan élhetetlen... háromig sem tud olvasni nélkülem.
MASZLAGI
(az égre néz.)
Nehéz felhők tornyosulnak...
Ah! menjünk nagysád! liliom arczát, hó karjait erős zápor fenyegeti
(Hóna alá teszi a napernyőt, a legyezőt zsebébe, s az esernyőt tartja Czili feje fölé. Eső.)
CZILI
Milyen válogatott szavakkal beszél ön, Maszlagi.
Hugom valóban boldog lesz.
Nincs udvariasabb nép a gyógyszerész-segédeknél.
MASZLAGI
Nagysád bájsugáraitól önkénytelenül kifakadnak az udvariasság rózsái .
TIVADAR
(óvatosan kidugja fejét.)
Jaj! mindjárt vizzé válok .
(Tüsszent, bekapja fejét.)
MASZLAGI
(körülnéz.)
Talán gerlicze turbékol a lombok közt.
(Az eső egyre erősebben esik. Dörgés.)
CZILI
Menjünk vissza.
Ne hagyjuk tovább egyedül hugomat a fogadóban.
Az eső majd csak haza kergeti férjemet.
(Fölkel.)
MASZLAGI
Valóban érdekes volna, ha nagysád valami kalandban lepné meg tisztelt főnökömet.
CZILI
Kalandban?
Az én férjem?
Ugyan menjen! hiszen ugy szeretjük egymást, és én olyan kordában tartom, hogy mukkanni sem mer.
Ön is példát vehetne róla.
Szegény feje!
Oh! ettől nem félek.
Inkább attól tartok, hogy valami bakot lőtt... ugy kell neki, mért nem hozott magával ...?
Előre Maszlagi !
(El. Maszlagi Czili feje fölött tartva az esernyőt. Erős zápor, dörgés a felvonás végéig.)
HUSZADIK JELENET.
TIVADAR (egyedül.)
TIVADAR
(kitekint a ketreczek közül.)
(kijő.)
Szép dolgokat hallottam.
Brr!
Hát én élhetetlen vagyok ...?
Mukkanni sem merek ?
(Köhög.)
) Szép dolgokat hallottam.
Brr!
Hát én élhetetlen vagyok ...?
Mukkanni sem merek?
( Köhög.)
Milyen nátha! ezt is miatta kaptam...
Hát engem kordában tartasz?
Most már csak azért is kaviár !
(Tüsszent)
Milyen nátha!
És ez a zápor!
Ugy, kedves feleségem?
Hát én háromig sem tudok olvasni?
(Orrát fújja.)
Most már csak azért is!
Brr! hogy átfáztam !
(karjait mellén összeveregetve, a ház felé indul.)
És egy árva esernyőm sincs !
HUSZONEGYEDIK JELENET
ELŐBBI. ACHILLES, OMOR, PETYKÓ. (később.) MARISKA, OSZKÁR, MIRANDA, MÁRTHA, BRIGITTA.
ACHILLES
(az ajtónál megbotlik.)
Ezer orkán! a pocsolyába hágtam
(Hátra kiált.)
Vigyázzatok! az ajtó előtt pocsolya van.
Ugrani kell !
(A két tengerészhez, Tivadarra mutatva.)
Itt van a férjaspiráns!
Gyorsan, rövid szakértő vizsgálatot !
(Petykó, Omor Tivadarhoz mennek.) (A következő jelenet alatt futva jönnek egymásután Mariska Oszkárral, aztán Miranda, később Mártha, legvégül Brigitta. Az ajtó előtt mindnyájan átugorják a pocsolyát s azután felfutnak a terasse-ra, hol csoportosulnak, a vizet rázva magukról. Róza kijön és segit a tisztogatásban.)
PETYKÓ
(bemutatva magát Tivadarnak.)
Petykó, élelmezési felügyelő a Kenguruhn .
TIVADAR
(bámulva.)
(Petykó és Omor megragadják egy-egy kezét s mig ezt barátságosan rázzák mereven arczába néznek. Achilles mellettök áll.)
TIVADAR
Uraim! örültem a szerencsének!
Bocsássanak el!
Nem látják ezt a záport?
(Tüsszent.)
ACHILLES
(Ezalatt a nők mind a terasse-ra gyültek. A vendéglős és Eduárd jönnek a konyhából, mindegyik egy nagy tállal kezében.)
OMOR.PETYKÓ
(sugva Achilleshez.)
ACHILLES
(erősen rázza Tivadar kezét.)
TIVADAR
(elkeseredve.)
A halászléből!
Hagyjon nekem békét !
(Futva kifelé indul.)
TIVADAR
(visszafordul, bőszülten.)
Jókor mondja, most már benne vagyok!
(Elrohan.)
(A függöny legördül.)