HARMADIK FELVONÁS
ELSŐ JELENET
TIVADAR. MARISKA
TIVADAR
(hevesen felszakitja az ajtót s berohan, maga után hurczolva Mariskát)
Valahára! itt vagyok szobámban -
(becsapja az ajtót és hallgatózik.)
TIVADAR
Ne sikoltson - nem ölöm meg - inkább magamat végzem ki, csak legyen csendesen!
(Hallgatózik.)
(Eljön az ajtótól.)
Egy pár perczre szabad vagyok - siessünk !
MARISKA
Én a nénikhez akarok menni !
(Sirva fakad.)
TIVADAR
Magam is azt kezdem hinni...
Ne ingerelje az őrültet!
(Keresve.)
Hol a pokolban van az a gyufa?
MARISKA
(sirva.)
Én nem tudom, mit akar ön velem?
A nénik azt parancsolták, hogy vigyen haza a Vadászkürtbe és őrizzen az ajtó előtt, ön pedig megragadta a kezemet és alig léptünk ki a hajóból, futni kezdett, mint egy őrült, most pedig ide hoz ebbe a sötét szobába.
Én félek itt.
Vigyen haza a nénikhez !
MARISKA
Ah! ön nem a matróz ... ?
TIVADAR
Nem, kisasszony, én a patikárius vagyok, a szerencsétlen Poroszkay Tivadar - legyen csendesen - életünkkel játszunk mindketten
MARISKA
Nagy ég! hova hozott ön engem?
Mit akar velem?
Vigyen a nénikhez, vagy mindjárt segitségért kiáltok .
TIVADAR
Ne kiáltson segitségért, mert kiugrom az ablakon, és akkor lelkén lesz a halálom .
MARISKA
Oh istenem! mit akar hát tenni ?
TIVADAR
(Kinyitja a szekrény ajtaját.)
(különféle ruhadarabokat dob a földre.)
pakolni - haza utazni - elrejtőzöm - bezárkózom a laboratóriumba - eltagadom, hogy valaha Pesten voltam -
(az ágy alól egy bőröndöt huz ki.)
Aztán jöjjön a minek jönni kell - csak innen szabaduljak ...
MARISKA
De mi lesz belőlem?
Istenem! mi lesz belőlem ?
TIVADAR
(magában, mialatt ruháit a bőröndbe gyüri.)
Az igaz, mi lesz belőle?
Szegény leány!
Ime egy sziv, melyet én téptem darabokra.
Átkos végzet!
(Tovább pakol.)
MARISKA
Feleljen, uram, mit akar velem tenni ?
TIVADAR
(egy kabátot a földön összehajtogatva.)
Nyugodjék meg a végzetben kisasszony!
Nem lehet...
Én nős vagyok - nagyon is - lehet mondani, duplán - szivem vérzik, de nem lehet !
(A bőröndbe teszi a kabátot.)
MARISKA
Mit beszél?
Oh istenem!
Miért hozott engem ide?
TIVADAR
(pakolva.)
Menekülni kellett - nem vihettem haza...
Boldogtalan leány! mondjon le rólam - én végzetes egyéniség vagyok - átok nehezedik fejemre...
Ismerek egy derék ifjut, ki önért lángol - oh! ne kösse sorsát az én átkos egyéniségemhez !
MARISKA
Mily zavart beszéd!
Jaj nekem!
Hiszen ön mégis őrült...
TIVADAR
Ezt már többen mondták a lefolyt huszonnégy óra alatt, s valóban kezdem hinni, hogy igazuk volt...
Ne csatolja sorsát egy őrülthez - térjen vissza szerető nagynénjeihez !
MARISKA
Hiszen én is azt akarom...
(Az ajtót kivülről nyitják.)
TIVADAR
(rémülten.)
Elfeledtem becsukni az ajtót.
El ne áruljon vagy megölöm !
(Gyorsan elfujja a gyertyát, a földre guggol s fejét a bőröndbe hajtja, mintha erősen pakolna.)
MARISKA
Ne fujja el a gyertyát!
Én félek a sötétben !
MÁSODIK JELENET.
ELŐBBIEK. CZILI.
CZILI
(égő gyertyával.)
Ki fél itt a sötétben?
Talán az a jó madár ...?
Ah! egy hölgy...
(Bókolva.)
Kisasszony! van szerencsém.
Kegyed az a bizonyos?
(Asztalra teszi a gyertyát.)
MARISKA
Asszonyom, én nem értem ...
TIVADAR
(félre.)
Mi lesz ebből?
Istenem, mi lesz mindebből?
(Egészen a bőröndbe dugja fejét.)
CZILI
(körülnéz.)
Azt gondoltam, hogy Poroszkay ur jött haza - nem mondhatom, hogy férjem, mert el fogunk válni -
TIVADAR
(magában.)
Hogy sietett az a pervesztő!
CZILI
(indulatosan.)
Végbucsut akartam tőle venni - megemlegette volna!...
ismét gunyos udvarias hangján.)
De azért nem sajnálom, hogy felfáradtam - legalább szerencsém van a kedves kisasszonynyal megismerkedni.
(Ujra bókol.)
MARISKA
(bókol, zavartan.)
Részemről a szerencse ...
CZILI
Remélem, nem csalódom, kegyed az a bizonyos - Poroszkay ur másodika -
MARISKA
Másodika!
Mit akar ön, asszonyom?
CZILI
Hogyne! hiszen ott guggol a matróz is - hallottam az ügyvédtől, hogy kegyed hajóskisasszony - látom, Poroszkay ur holmijáért jöttek - ő hát a hajón maradt?
Nem is jön már a szárazföldre?
Nagyon sajnálom...
(indulatosan.)
Szerettem volna végbucsut venni tőle !
MARISKA
De asszonyom, hiszen Poroszkay ur -
CZILI
Tudom - tudom - az ügyvéd már mindent elmondott...
Matróz! jól elpakoljon mindent...
Vigyázzon, itt ne felejtsen valamit...
(A szekrényből kivesz egy bundát s Tivadarra dobja.)
MARISKA
De asszonyom, én nem ismerem önt -
CZILI
Annál jobban ismerem én.
-
(Leül.)
Megengedi?
Mert hiszen e szobában kegyed van itthon...
Kérem, megengedi?
CZILI
(fojtott méreggel nézve Mariskát, igen udvariasan.)
Oh kegyed nagyon boldog lesz vele...
(Indulatosan.)
(Nyájasan.)
Fogadja szerencse-kivánatomat...
(Indulatosan.)
Jaj! csak itt volna, hogy kikaparhatnám a szemét.
Ne húzódjék tőlem kisasszony, hiszen látja, hogy őszintén örülök boldogságának.
(Felugrik, indulatosan megragadja Mariska kezét.)
udja meg, hogy ő egy gyámoltalan szörnyeteg, aki olyan bárgyú, hogy mindig kordában kell tartani; különben csupa ostobaságból önt is épen úgy megcsalja, mint engem !
(Nyájasan.)
Legyenek boldogok, tiszta szivből kivánom .
TIVADAR
(magában.)
Most talán megszökhetném.
(Fölkel s az ajtó felé lopózik.)
MARISKA
(félre.)
Oh istenem! talán ez az asszonyság is őrült ?
CZILI
Hanem az igaz, hogy minden bárgyúsága mellett is jó izlése van...
(Megfogja Mariska kezét.)
Milyen szende arcz!
Szép szemek!
Puha kéz!
(A tükör elé vonja.)
Nézzük csak!
De hát mivel szebb nálam?
Nem olyan szende az én arczom?
Nem olyan szép az én szemem is?
Oh az élhetetlen! de neki változás kell!
Hány éves a kisasszony ?
CZILI
Én tizenhat voltam, mikor elvett!
Oh a gonosztevő!
Milyen boldog volt akkor!
Be sajnálom, hogy olyan boldoggá tettem...
Persze, most már elmult!
Neki csak husz éven alul kell ...!
Jaj, ha most itt volna ...!
De nem mert eljönni, még a ruháit is mással viteti el!
Matróz, itt ne felejtsen valamit!
(Ruhákat vesz ki a szekrényből s Tivadarra dobja.)
TIVADAR
(visszatérdel a bőrönd mellé.)
CZILI
(megragadja Mariska kezét s ujra a tükör elé áll vele.)
Szeretném tudni, mi vette ugy el eszét annak a szerencsétlennek?
Milyen tartás!
Milyen toilette!
Hiszen a kisasszony öltözködni sem tud!
De mit ért hozzá az az élhetetlen ?
(Ellöki Mariska kezét.)
Ne gondolja, kedves kisasszony, hogy haragszom!
Ellenkezőleg, el vagyok ragadtatva.
Legyen vele boldog, ha ugyan boldog lehet egy olyan gyámoltalannal!
Én részemről örülök, hogy megszabadulok tőle!
Használni fogom szabadságomat...
Szemben lakik egy tüzér-hadnagy, a ki egész nap ablakomat nézi és integet.
Eddig rá sem néztem, de most szabad vagyok, meg fogom hallgatni .
CZILI
Mondja meg neki kedves kisasszony, hogy vigasztalni fogom magamat - a tüzér-hadnagygyal -
TIVADAR
(Az ajtót kivülről kinyitják.)
(Felugrik, hirtelen elfujja a gyertyát s ismét leguggol.)
Most már jöjjön, a minek jönni kell .
MARISKA
(magában.)
Mi lesz ebből?
- Oh istenem! ne hagyj el !
HARMADIK JELENET
ELŐBBIEK. MASZLAGI.
CZILI
(Maszlagihoz ugrik.)
Itt vagy végre?
Nesze! fogadd végbucsumat !
(Pofon üti.)
TIVADAR
(félre.)
Milyent csattant!
Ez nekem volt szánva .
MASZLAGI
Ki fogad engem e meglepő üdvözlettel ?
CZILI
Mit hallok!
Ez Maszlagi hangja!
Maszlagi, önt vágtam pofon ?
MASZLAGI
Nekem volt szerencsém!
És nagysád miért hozta érintkezésbe gyöngéd tenyerét arczbőröm felületével ?
MASZLAGI
Zajt hallottam e szobában s azt hittem, hogy tisztelt főnököm, Poroszkay ur érkezett haza...
De ha megengedi nagysád, világot gyujtok...
A sötét szoba uj tápot adhatna az aljas rágalomnak, melylyel Poroszkay ur mindkettőnk jó hirét elhomályositotta.
Zsebem tele van gyujtó-fákkal.
(Az asztalhoz megy, s Tivadarban megbotlik.)
TIVADAR
(tompa nyögéssel.)
MASZLAGI
Ki nyujtózik itt a földön ?
CZILI
Ne törődjék vele!
Csak a matróz .
MASZLAGI
Bocsánat, tisztelt matróz ur!
(Meggyujtja a gyertyát. Tivadar egészen a bunda és ruhák közé mélyed.)
CZILI
Oh csak itt volna az a szörnyeteg !
MASZLAGI
Nincs itt?
Pedig óhajtom látását.
De ime egy hölgy
CZILI
Ne törődjék vele.
Ez a kedves Poroszkay ur másodika ...
MASZLAGI
(bókol Mariska előtt.)
Nagysád, fogadja üdvözletemet...
Kegyed a világ legfeketébb szörnyetegéhez kötötte sorsát...
De hol van ő ?
CZILI
Nem mert ide jönni - hajóján maradt, a Delfinen - csak a kisasszonyt és azt a matrózt küldte el ruháiért...
Matróz, itt ne feledjen valamit...
(A szekrényből ruhákat dob Tivadarra.)
MASZLAGI
Megyek hát s tüstént fölkeresem a hajón .
TIVADAR
(félre.)
Mit hallok! ez a mulya is megbőszült?
(A ruhák közé dugja fejét.)
MASZLAGI
Megölöm vagy meghalok.
Az élet elvesztette rám nézve minden becsét.
Ilka kisasszony, nagysád tisztelt huga, kihallgatta az ügyvédet, midőn közölte nagysáddal Poroszkay ur elválási szándékát és azon irtóztató vádját, melynél fogva én nagysáddal tilos szerelmi viszonyt folytatnék.
Ilka kisasszony elhitte e rémes vádat, és azóta oda lenn zokog szobájában, engem szörnyetegnek nevez és visszaadta jegygyürümet.
Itt van.
(Mutatja ujján.)
CZILI
Tessék!
Ez is annak a jó madárnak a munkája!
Szegény hugomat boldogtalanná teszi és megrontja házasságát!
Oh csak itt volna most a kezem ügyében.
Engem vádol, engem! és még hozzá Maszlagival!
Mintha nem tudtam volna jobbat találni, ha épen akartam volna !
MASZLAGI
Nagysád bizonyságot tehet mellettem, hogy soha sem emeltem szememet főnököm nejére...
De Ilka kisasszony kérlelhetetlen...
Azon rögeszmében szenved, hogy az ügyvédek mindig igazat mondanak.
Boldogságom tönkre van téve; nincs más hátra, mint megölni tisztelt főnökömet.
Megyek a Delfinre.
Isten önnel nagysád!
Vagy élve fog látni vagy sehogy !
(El.)
CZILI
Nos, kisasszony, hát nem rohan utána?
Különben ne féljen, egyiknek sem lesz baja, egyik olyan élhetetlen, mint a másik...
Csak szegény hugom lett boldogtalanná - meg én - ...
Rajta! örvendjen hát még diadalának ...!
MARISKA
Még egyszer mondom, hogy én nem értem önt.
Ha nem őrült, úgy hallgasson ki...
Engem akaratom ellen hoztak ide - hugát sajnálom - de nem tehetek róla - oh - istenem! elég boldogtalan vagyok én magam is!
(Sirva fakad)
(Az ajtó nyilik.)
NEGYEDIK JELENET.
ELŐBBIEK. OSZKÁR.
MARISKA
Ah!
Oszkár ur! valahára! mentsen meg !
(hozzá rohan.)
CZILI
Hát ezek ismerik egymást ?
OSZKÁR
Tivi bácsit keresem.
Nincs itt ?
CZILI
Ne itt keresse azt a jó madarat!
Képzelje csak, mit művelt!
Feljön Pestre azzal a szándékkal, hogy egy uj gyógyszertári engedélyért folyamodjék.
Engem erővel rábeszél, hogy maradjak otthon.
Gyanakodni kezdtem rá, s mivel Maszlagi épen másnap megkérte Ilka hugom kezét, gondoltam, feljövök velök Pestre a kelengyét megvenni, s egyúttal utána nézek, nem lőtt -e valami bakot az én gyámoltalanom ?
CZILI
De még milyent!
Ma este beállit hozzám egy alamuszi ügyvéd - és gondolja csak - azzal lep meg, hogy az én élhetetlen férjem válópert indit ellenem, mert szerelmi viszonyom van Maszlagival!
Képzelje - Maszlagival - a hugom vőlegényével...
Oh csak itt volna a kezem ügyében!...
Engem majd megütött a guta ...!
Hát még mikor megmondta az ügyvéd, hogy mért akar tőlem elválni?
Mert belebolondult egy hajós kisasszonyba...
Itt van ni! van szerencsém bemutatni Poroszkay ur másodikát !
MARISKA
Oszkár ur! kérem, védjen meg!
Mondja meg ennek az asszonyságnak -
CZILI
Kikérem magamnak, kisasszony!
Én nem vagyok asszonyság, hanem nagysád !
MARISKA
Mondja meg ennek a nagysádnak, hogy én nem vagyok se második, se hajóskisasszony, és nem tudom, mit akar velem ?
CZILI
Nem a hajós-kisasszony?
Hát akkor mit keres éjnek-éjszakáján ebben a szobában?
OSZKÁR
Az mindjárt ki fog tünni...
Czili nagysám, legyen nyugodt, Tivi bácsi ártatlan.
OSZKÁR
Kényszeritve volt - tőrbe csalták - de már megszökött a hajóról...
Épen most találkoztam a Barlangi kisasszonyokkal, meg a kapitánynyal - keresik -
OSZKÁR
Épen azért siettem előre, hogy figyelmeztessem Tivi bácsit, mert nagy veszély fenyegeti.
Azt mondják, hogy megmérgezett egy matrózt...
TIVADAR
(kiemelkedik a ruhák közül, kiáltva.)
CZILI
Ah! a matróz...
Hát te vagy jó madár ?
TIVADAR
Szidjatok akárhogy, nem bánom, hallgatok...
De azt ne mondjátok, hogy orvosság helyett mérget adtam be valakinek!
Ezt egy patikárius sem türheti szó nélkül ...
CZILI
(lassan feléje megy.)
Ah! itt van tehát ön uram ?...
És nem sülyed a föld alá?
Búcsúzni jött ... ?
(Indulatosan.)
Jól van, fogadja végbúcsúmat ... !
TIVADAR
(feléje nyujtja arczát.)
Itt van - üss pofon - tépd meg a hajamat - kapard ki a szememet - megérdemlem - jól fog esni -
CZILI
(Leereszti karját.)
(Bókolva.)
TIVADAR
(arczát nyujtja.)
Legalább egy pofont - olyan jó csattanósat, a milyent Maszlaginak adtál - kérlek édes Czilikém !
CZILI
Megtiltom, hogy édes Czilikéjének nevezzen!
(Bókolva.)
Tessék megházasodni!
Majd én is vigasztalni fogom magamat .
OSZKÁR
De nagysád!
Tivi bácsi ártatlan !
TIVADAR
Ünnepélyesen visszavonom.
(Arczát nyujtva.)
CZILI
(bókolva.)
Csak tessék megházasodni, kedves Poroszkay ur!
Oh ne higyje, hogy busulni fogok!
Majd vigasztalom magamat .
(Indulatosan.)
Szörnyeteg!
Még a patikáját is általam kapta !
(fojtott méreggel, igen udvarias hangon.)
Legyen boldog, kedves Poroszkay ur - legyen boldog a hajós-kisasszonynyal -
(sirva fakad.)
Boldogabb, mint velem volt...
Én is boldog leszek a tüzérhadnagygyal...
(Indulatosan.)
Azért is boldog leszek...
Csak tessék elválni !
(El, hevesen becsapva maga után az ajtót.)
TIVADAR
(Kidugja fejét az ajtón. Erős csattanás.)
(Visszakapja fejét, arczát dörzsölve.)
ÖTÖDIK JELENET.
OSZKÁR. TIVADAR. MARISKA.
OSZKÁR
Ez megvan!
De hát a kapitány, hát a Barlangi kisasszonyok !
TIVADAR
aj nekem! ezekről meg is feledkeztem .
MARISKA
Oszkár ur! vigyen a nénikhez !
OSZKÁR
Legyen nyugodt kisasszony!
Mindjárt itt lesznek .
TIVADAR
Itt lesznek?
Mi az ördög !
OSZKÁR
A kapitány is - a megölt matróz is - tudják lakását...
Siessen Tivi bácsi - azaz bocsánat! most már nem tudom - tegezzem vagy bácsizzam ?
TIVADAR
Csak bácsizz, bácsizz!
Bár örökre bácsi maradtam volna!
(Gyorsan pakolni kezd.)
De most nincs időm - megyek, szököm - Czilikémmel majd kibékülök - csak egyszer Kikindán legyek - aztán jöjjön, a minek jönnie kell ...
(A bőrönd mellé térdel s ruháit berakja.)
Jaj be éhes vagyok!
Huszonnégy órája koplalok - először a szerelemtől, azután az ijedségtől ...
OSZKÁR
Mariska kisasszony! a nénik mindjárt itt lesznek - nagyon fel vannak indulva ...
MARISKA
Oh Oszkár ur! védjen meg ...
OSZKÁR
Nincs sok időnk hosszu magyarázatokra.
Feleljen kérdéseimre röviden - egy szóval - csak egyetlen egy szóval -
OSZKÁR
Szeret engem kisasszony ?
MARISKA
Oh istenem! hogy lehet erre egy szóval felelni?
OSZKÁR
Gyorsan, kérem!
Mindjárt itt lesznek a nénik.
Szeret ?
TIVADAR
(magában.)
Ugy látszik, nem engem szeret.
Hála istennek! egygyel kevesebb .
MARISKA
Erre is egy szóval feleljek ?
OSZKÁR
Gyorsan!
Mindjárt itt lesznek a nénik.
Akar -e nőm lenni ?
OSZKÁR
(Megcsókolja Mariska kezét.)
TIVADAR
(pakolás közben.)
Milyen röviden tudnak végezni...
Jaj be éhes vagyok !
OSZKÁR
Bizza rám magát.
Nincs időnk, hogy utasitásokat adjak, azért arra kérem, hogy ha itt lesznek a nénik, akármit szólnak, kérdeznek, ne feleljen egy szót se, nehogy elrontsa tervemet.
Legyen néma s hagyja rám a többit.
MARISKA
Igen, de nem fognak megharagudni?
Szegény nénik, olyan jók hozzám !
OSZKÁR
Bizza csak rám!...
Épen ez által fogjuk kiengesztelni .
TIVADAR
(becsukja bőröndjét.)
Hála istennek, készen vagyok.
- Kikindáig meg sem állok.
Oszkár, fizesd ki a számlámat.
Nincs egy zsemle a zsebedben?
Se baj! majd eszem a vasutnál .
Bőröndjét maga után huzva, az ajtó felé indul. Ez kinyíl, s egymásután méltósággal belépnek Brigitta, Mártha és Miranda.)
HATODIK JELENET
ELŐBBIEK. BRIGITTA, MÁRTHA, MIRANDA.
TIVADAR
(félre.)
(fenn.)
Bocsánat, a vonat mindjárt elindul - ajánlom magamat!
(Az ajtó felé megy.)
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(az ajtó elé áll.)
BRIGITTA
Itt vegye el gonoszságai büntetését !
TIVADAR
Milyen nevek!
Bocsánat, az én nevem -
(félre.)
bizony, nincs mit dicsekedni a nevemmel .
MIRANDA
Csak is egy ember-alakba öltözött sátán lehetett képes ily incselkedésre .
MÁRTHA
(Mariskára mutat.)
Ime, itt áll az áldozat .
BRIGITTA
Boldogtalan leány! nem sülyedsz a föld alá ?
TIVADAR
(magában.)
(Leül a bőröndre.)
BRIGITTA
Oh Oszkár ur! ön is itt van?
Mit mond mindezekhez?
MIRANDA
Mindnyájan meg vagyunk semmisülve!
Ugy, rossz lány, süsd a földre szemedet !
BRIGITTA
Ne mentegesd magadat!
Mi már itéltünk!
MÁRTHA
Mit is hozhatnál föl mentségedre ?
MARISKA
(némán int kezével és fejét rázza.)
MIRANDA
Szólj, mivel igazolhatod e hallatlan könnyelmüséget ?
MARISKA
(szivére tett kézzel sóhajt és fejét rázza.)
BRIGITTA
Halljuk, van -e valami mentséged ?
MARISKA
(szertartásosan bókol és fejét rázza.)
MIRANDA
Talán az ijedtség vette el szavadat ?
BRIGITTA
Vagy talán e gonosztevő csonkitotta meg nyelvedet?
TIVADAR
Kérem, én nem csonkitottam meg semmijét
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(Mariskához.)
MARISKA
Nem, édes nénik, nem vagyok néma .
MARISKA
(csipőre tett kézzel.)
Mert sokkal hasznosabbnak és gyakorlatiabbnak tartom a hallgatást .
(Mirandához, átszellemült arczczal.)
Mert ez a némaság oly regényes és oly rejtelmes sejtelmeket ébreszt az emberi lélekben.
(Brigittához, szertartásos bókkal.)
Mert a nagyvilági hölgy illemtana azt tanitja, hogy a leány, mikor zavarba jön, hallgasson .
MÁRTHA
Most már melyiket higyjük el a három közül ?
MIRANDA
Az eszményi ok nem kielégitő .
BRIGITTA
A nagyvilági ok impertinens .
TIVADAR
Igy van az, ha egy leányból hármat nevelnek .
OSZKÁR
A kisasszony annyira meg van hatva nagysádtok haragja által, hogy nem mer egyenesen nagysádtokkal beszélni; hanem engem kért meg, hogy tolmácsa legyek .
BRIGITTA
Legyen tolmácsunk, kedves Oszkár ur .
MÁRTHA
Mert még sok végezni valónk lesz .
BRIGITTA
(Eljönnek az ajtótól.)
TIVADAR
Most már megint rajtam a sor
(fölkel.)
MÁRTHA
De fogadom, hogy helyre fogja állitni e szegény leány jó hirét .
TIVADAR
Hát már minden leány jó hirét nekem kell helyreállitni ?
(félre.)
(Az ajtó felé huzódik.)
BRIGITTA
Van még törvény és igazság a nap alatt !
TIVADAR
Jöjjön a minek jönnie kell !
Kiugrik az ajtón.)
HETEDIK JELENET.
ELŐBBIEK. ZÚGHY. LILLY. ACHILLES. EDUÁRD. TIVADAR.
(Achilles és Eduárd Tivadart hozzák.)
ACHILLES
Itt van a rabló, a csábitó, a méregkeverő, a patikárius !
EDUÁRD
(frakkban, fején claque.)
TIVADAR
Hogy az ördögben öltem volna meg, mikor most is a galléromat fogja?
ACHILLES
Mindegy! azért mégis fel fogjuk akasztatni .
EDUÁRD
(Erővel le akarja húzni ruháit Tivadarról.)
BRIGITTA
Ah! csak nem akarjátok itt levetkőztetni ez embert?
(Mindhárom vénlány eltakarja szemét.)
ACHILLES
Márton! állj az ajtó mellé.
(Eduárd az ajtóhoz megy.)
És most reszkess, bünös patikárius!
Itt állnak áldozataid !
TIVADAR
Ne tegezzen!
Nem ismerem az urat!
ACHILLES
Nem ismersz?
De ismerni fogod áldozataidat!...
Ime, kedves rokonok, azért nem jöhettem mindjárt veletek!
Ide akartam hozni a szerencsétlen áldozatot és az ügyvédet!
Itt áll az áldozat...
ACHILLES
És itt van az ügyvéd, a ki az árboczot is kipereli a vitorla alól.
Beszéljen ügyvéd ur, azért fizetjük, hogy beszéljen .
ZÚGHY
Van szerencsém jelenteni a tisztelt törvényszéknek, akarom mondani, társaságnak, hogy Poroszkay urnak sulyos kötelezettségei vannak Lilly kisasszony iránt ...
ZÚGHY
A kinek nevezett Poroszkay ur házasságot igért ...
MÁRTHA
Két leányt tett szerencsétlenné !
OSZKÁR
Uraim, hölgyeim, tisztázzuk az eszméket!
Poroszkay ur két hölgynek tartozik jóvá tétellel ...
TIVADAR
Micsoda!
Oszkár! te is ellenem fordulsz ?
TIVADAR
Fogd be te, ha már épen tegezzük egymást !
ACHILLES
(vérszomjasan.)
Itt ma patikárius-halál lesz !
OSZKÁR
Lilly kisasszony az első ...
MINDHÁROM VÉNLÁNY
Nem ugy van!
Mi vagyunk az elsők !
ZÚGHY
Lilly kisasszony az első .
TIVADAR
Nincs itt sem első, sem második .
(Mindhárman egyszerre és kiabálva beszélnek.)
OSZKÁR
Uraim és hölgyeim! mindenekelőtt azt döntsük el, ki az első és ki a második ?
NYOLCZADIK JELENET.
ELŐBBIEK. CZILI
CZILI
(hevesen jő, Eduárdot félrelökve az ajtóból.)
CZILI
Ki vagyok?
Kérdezzék meg a kedves Poroszkay urat, ki vagyok?
Talán még emlékszik rám ?
TIVADAR
(félre.)
Most már belém üthet az istennyila !
ZÚGHY
Nekem van szerencsém e hölgyet ismerni.
Ő Poroszkay ur első neje .
BRIGITTA
És az ur még most sem sülyed a föld alá ?
BRIGITTA
(Mariskához.)
Látod te szerencsétlen leány?
MARISKA
(némán mutatja, hogy nem szólhat és sirva fakad.)
CZILI
Megtiltom, hogy Czecziliának nevezzen!
Nem ismerem önt .
(Sirva fakad.)
ACHILLES
(sugva Lillyhez.)
ACHILLES
Mindaketten sirnak.
Maga a harmadik áldozat.
Jajgasson !
LILLY
(sirva.)
Jaj nekem!
Mi lesz belőlem?
Mamám! mamám!
ACHILLES
(Tivadart Lilly felé forditja.)
Tessék! gyönyörködjék áldozatában !
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(Tivadart Mariska felé forditja.)
Nem égetik lelkét e könnyek?
ZÚGHY
(Tivadart Czili felé forditja.)
TIVADAR
(elkeseredve.)
Hát tehetek én róla?
Ha annyira belém szerettek, jól van, elveszem mind a hármat, aztán hagyjanak nekem békét !
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(sikoltva.)
ACHILLES
Kiirtok a föld szinéről minden patikáriust !
KILENCZEDIK JELENET
ELŐBBIEK. MASZLAGI.
MASZLAGI
(komor ünnepélyességgel Tivadar elé lép.)
Végre megtaláltam önt, tisztelt főnököm - nyomorult férfiu !
TIVADAR
Hagyjon békét!
Ezt csak nem csábitottam el?
MASZLAGI
Azt kérdik, ki vagyok?
Szerencsétlen gyógyszerész-segéd vagyok, ki nőm hozományából gyógyszertárt vásárolva, önállóságra emelkedhettem volna.
Ez ádáz ember - különben tisztelt főnököm - szétrombolta reményeimet - menyasszonyom visszaadta jegygyürümet - nincs hozomány, nincs patika.
Szivem meghalt - jövőm megsemmisült - nincs más hátra, mint hogy megöljem ez embert.
Kerestem a hajón, a matrózok kidobtak - most itt állok - vérszomjasan lihegve - ime kesztyűm
(Kesztyüt dob Tivadar elé.)
TIVADAR
Maszlagi, ne bolondozzék, mert elcsapom .
MASZLAGI
Én már előbb elcsaptam önt magamtól, tisztelt főnököm!
Vegye fel kesztyűmet - várom válaszát !
(Összefonja mellén karjait.)
MÁRTHA
Van -e még gonoszság, a mit ez ember el nem követett?
MIRANDA
Nincs a földön több ily fekete lelkü szörnyeteg .
BRIGITTA
Emberi alakba öltözött sátán
(Mariska, Czili, Lilly zokognak.)
ACHILLES
Itt ma patikárius-halál lesz !
OSZKÁR
(sugva.)
Hogy izlik a kaviár, Tivi bácsi?
MASZLAGI
Öt perczig vártam - nem vette fel kesztyűmet.
Uraim, önök tanui lovagias eljárásomnak.
Megyek a fegyverekért!
Isten önökkel, uraim és hölgyeim!
Vagy élve fognak látni vagy sehogy !
(El.)
TIZEDIK JELENET.
ELŐBBIEK (Maszlagi nélkül.)
ACHILLES
Álljanak egymás mellé az áldozatok .
(Czilit és Lillyt Mariska mellé vezeti.)
BRIGITTA
Mit tegyünk e szörnyeteggel ?
ACHILLES
Én azt inditványozom, hogy etessük meg vele az egész patikáját .
ZÚGHY
Én azt inditványozom, hogy pereljék be mindnyájan, külön-külön.
Én elvállalom valamennyit .
TIVADAR
Ön az én ügyvédem, megfizettem .
OSZKÁR
Az előbbi két inditványt nem tartom sem helyesnek, sem kivihetőnek.
Részemről azt bátorkodom ajánlani, hogy azonnal itt tartsunk törvényszéket a gonosztevő felett .
TIVADAR
Oszkár! te is ellenem fordulsz!
OSZKÁR
(sugva.)
Egyezzék bele mindenbe s meg fogom menteni .
TIVADAR
(fenn.)
Elfogadom a törvényszéket .
ZÚGHY
De én nem fogadom el.
Mint Poroszkay ur ügyvéde, tiltakozom e magán-törvénykezés ellen .
TIVADAR
Nekem többé nem ügyvédem.
Elcsapom .
ZÚGHY
Tessék a meghatalmazása.
Én nem erőszakolom magamat senkire.
(Átadja az ivet.)
TIVADAR
(zsebébe teszi.)
Adja vissza a kétszáz forintomat is .
ZÚGHY
(méltósággal.)
Hogy egy ügyvéd visszaadja a meghatalmazást, melylyel a perlekedő fél megtiszteli, az már megtörtént; de hogy azt a pénzt is visszaadja, a melyet egyszer fölvett, az még nem fordult elő a világtörténelemben.
Uraim, hölgyeim, rendelkezésökre állok.
Ki óhajtja jogi segélyemet ?
ACHILLES
Álljon ide mellénk, legyen a mi ügyvédünk .
ZÚGHY
Igen szivesen.
Kérek a bélyegre és előleges költségekre kétszáz forintot.
ZÚGHY
Kapitány ur! a jó ügyvéd soha sem hitelez...
Nos, senki sem kéri jogi segélyemet ...?
Jó ...!
Szeretném látni, hogy fognak boldogulni ügyvéd nélkül?
Viszontlátásig.
(El.)
TIZENEGYEDIK JELENET
ELŐBBIEK (Zúghy nélkül.)
TIVADAR
Nincs több ügyvéd a szobában?
No akkor elhiszem, hogy valahára tisztába jövünk .
ACHILLES
Achilles és a három vénlány az asztalhoz ülnek.)
Üljenek le az áldozatok is .
(Mariska, Czili, Lilly leülnek.)
A biróság megalakult...
De nincs elnök.
Azt inditványozom, hogy válaszszunk korelnököt .
BRIGITTA
(fölkel.)
Mi mindhárman ikrek vagyunk .
MÁRTHA. MIRANDA
(fölkelnek.)
Egyik sem korosabb a másiknál .
BRIGITTA
De azért én, mint nagyvilági hölgy, kész vagyok a korelnökséget elvállalni.
(Mindhárman leülnek.)
OSZKÁR
(az éjjeli szekrényről csengetyüt tesz Brigitta elé.)
Méltóztassék az elnöki csengetyü .
(Leül Mariska mellé és halkan beszélget vele.)
TIVADAR
(félre.)
Mi lesz ebből?
Istenem, mi lesz mindebből?
(A bőröndre ül.)
ACHILLES
Hogy mer az ur leülni?
A bünös állni szokott a törvényszék előtt.
(Felrántja.)
BRIGITTA
(fölkel.)
Itt áll tehát és itéletét várja e gonosztevő, ez ármányos csábitó -
TIVADAR
Tessék tekintetbe venni fiatalságomat -
TIVADAR
De csak vidéki évek - azok nem számitnak -
BRIGIITTA
Hugom jó nevét csak házasság által szerezheti vissza.
Igy tanitja a nagyvilági hölgy illemtana .
CZILI
De fájdalom! én még neje vagyok
(fölkel).
MIRANDA
A válópert már megkezdette
(fölkel.)
LILLY
Akkor engem kell elvennie
(fölkel.)
ACHILLES
(fölkel.)
A patikárius házasodjék meg, punktum !
LILLY
Ő csak a harmadik, én vagyok az első .
CZILI
Ön csak a második, én vagyok az első .
MIRANDA
Az első és második fölött áll a harmadik joga .
ACHILLES
Az első és harmadik lépjen vissza a második elől !
MINDHÁROM VÉNLÁNY
Első a mi becsületünk!
Minket kell elvennie!
BRIGITTA
(csenget. Mind leülnek.)
Nem ugy értettük.
Isten őrizzen !
TIZENKETTEDIK JELENET.
ELŐBBIEK. PINCZÉR.
TIVADAR
Nem! ha már itt van, hozzon egy sertésgerinczet !
MIRANDA
Mily megrögzött gonosztevő !
ACHILLES
Erre csak egy patikárius képes !
TIVADAR
Könnyü önöknek itélni tele gyomorral; de én már huszonnégy órája nem élek egyébbel, mint - kaviárral ...
PINCZÉR
(visszajön, egy adag ételt, kenyeret az asztalra tesz.)
(El.)
TIVADAR
Valahára!
Tessék folytatni a tárgyalást.
(Az asztalhoz ül.)
ACHILLES
(elkapja a tányért.)
Hogy is ne!
A vádlott nem szokott a törvényszék előtt enni!
Majd ha a siralomházban lesz - ott kap mindent.
TIVADAR
De mikor majd kiugrik a szemem az éhségtől!
ACHILLES
Jól lakhatott kaviárral .
TIVADAR
Hiszen abból sem kaptam - csak az árát fizettem meg - még pedig elég drágán .
ACHILLES
(Eduárdnak adja a tányért)
Nesze, edd meg ezt a sertésgerinczet !
EDUÁRD
Instálom, nincs étvágyam .
ACHILLES
Semmi rezonirozás!
Fald fel ezt a gerinczet .
(Eduárd a szögletbe ül s megeszi a sertésgerinczet.)
TIVADAR
(félre.)
Oh! csak kaphatnám egyszer az én konyhámra ezt a kapitányt!
OSZKÁR
(fölkel.)
Az előbbi tárgyalás annyira tisztázta már a helyzetet -
ACHILLES
Én most kevesebbet tudok, mint azelőtt .
OSZKÁR
Bocsánat, ő nagyságaik előtt annyira tisztázta a helyzetet, hogy már idején valónak látom egy inditványnyal fellépni.
Méltóztassék néhány perczre kiüriteni a törvényszéki termet .
BRIGITTA
Menjenek addig a tornáczra .
ACHILLES
Én is?
De én biró vagyok .
BRIGITTA
Távozzál, ha Oszkár ur kivánja .
ACHILLES
(magában.)
Ki ez az Uszkár ur?
Ezer orkán és tengeri vihar!
(Fenn.)
Márton! fogd nyakon a gonosztevőt, hogy meg ne szökjék.
Csak aztán ne tartson sokáig az a titkos értekezés .
(Achilles és Eduárd Tivadart galléránál fogva, Czili, Lilly, Mariska el.)
TIZENHARMADIK JELENET.
BRIGITTA, MIRANDA, MÁRTHA, OSZKÁR.
OSZKÁR
Ah! mily csapás!
Mint vérzik a szivem !
MINDHÁROM VÉNLÁNY
Ah! mi vérkönnyeket sirunk
OSZKÁR
Szivem vérzik - első sorban nagysádtokért... oh! mindenre képes volnék, hogy nagysádtokat megmentsem a fájdalomtól és szégyentől .
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(egymásután megszoritva Oszkár kezét.)
OSZKÁR
Én ugyan meg vagyok győződve a kisasszony ártatlanságáról - de a világ - a rossz nyelvek...
Ah! sötét éj - idegen gyógyszerész - fogadó -
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(eltakarva arczát.)
OSZKÁR
Csak egy van, a mi megmentheti még a kisasszony jó hirét, - ha tüstént férjhez megy, - nem Poroszkayhoz - bár kötelessége volna elvenni - de neje van - a válóper uj botrány - s aztán a másik kisasszonynak is vannak igényei -
OSZKÁR
Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy más valaki, a kiben jobban meg lehet bizni - föláldozza magát s jóvátegye a csábitó hibáját ...
BRIGITTA
Hol lehetne ily nemes férfiut találni ?
OSZKÁR
Nagysádtok ismernek engem - ismerik állásomat - véghetetlen tiszteletemet a Barlangi család iránt...
Igen, vérző szivvel bár - lemondva reménytelen ábrándjaimról -
OSZKÁR
De azért - nagysádtok jó nevéért - igen, mindenre kész vagyok...
El fogom venni a kisasszonyt, és igérem, hogy boldoggá teszem .
BRIGITTA
Ön, Oszkár ur!
Képes volna ez áldozatra ?
OSZKÁR
(lelkesülten.)
Mire nem volnék képes nagysádtokért?
MÁRTHA
(megszoritja Oszkár kezet. Sugva.)
Értem önt Oszkár ur!
Ön nemes férfiu .
MIRANDA
(megszoritja Oszkár kezét. Sugva.)
Értem önt Oszkár ur.
Ön valódi lovag .
BRIGITTA
(szintugy.)
Értem önt, Oszkár ur!
Ön valódi martyr !
OSZKÁR
Méltóztassék most a határozatot, szigoru parancs alakjában, tudtára adni a kisasszonynak .
BRIGITTA
(Fölveszi a csengetyüt.)
Nem, megint a pinczér jönne .
(Leteszi s az ajtón kiszól.)
TIZENNEGYEDIK JELENET.
ELŐBBIEK. ACHILLES. EDUÁRD. TIVADAR. CZILI. LILLY. MARISKA
ACHILLES
Vége van már a titkos konferencziának ?
BRIGITTA
(ünnepélyesen.)
Vége.
Mi határoztunk.
Mariska - mert többé nem vagy méltó a nagyvilági Marie névre - állj ide és halld megmásithatatlan itéletünket.
Egy hét mulva neje fogsz lenni Oszkár urnak !
MIRANDA
Szót se!
Ez szigorú parancsunk !
MARISKA
(meg akarja csókolni kezét, Miranda elkapja.)
MÁRTHA
Ha nem fogadsz szót, kitagadunk .
MARISKA
Szót fogadok, édes néni, szót fogadok!
(Egymásután megöleli, kezet csókol nénjeinek; ezek eleinte hidegen szabadkoznak, végre sirva fakadnak s egymásután karjaikba szoritják.)
TIVADAR
Egygyel kevesebb.
Most már csak kettő van hátra.
ACHILLES
Ezer orkán és tengeri vihar!
Ez nem megy.
A leány az én menyasszonyom !
BRIGITTA
Mit hallok!
Elvennéd azok után, a mik történtek ?
MIRANDA
Ez már más.
Ez esetben nem kivánhatjuk Oszkár urtól ama nagy áldozatot .
BRIGITTA
Szót se!
Achilles neje lészsz, punktum!
BRIGITTA
Nem, Oszkár ur, nem engedem, hogy föláldozza magát.
(Epedve.)
OSZKÁR
(Mariskához, sugva.)
MARISKA
(sugva.)
Ez semmit sem használt.
Most majd én próbálok valamit .
BRIGITTA
Achilles, vedd át arádat.
Minél előbb meg kell tartanod esküvődet .
ACHILLES
Dupla gőzerővel.
Márton, üdvlövés !
EDUÁRD
(a szögletben, eszik.)
BRIGITTA
Marie, nyujtsd kezedet vőlegényednek.
Remélem, most már nincs kifogásod ellene .
MARIKSA
Oh! a világért sem.
Hiszen én mindig szerettem Achilles bácsit.
BRIGITTA
Ha szereted, annál jobb.
Achilles, öleld át menyasszonyodat .
MARISKA
(Achilles karjaiba ájul.)
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(Hozzá rohannak, ápolják.)
ACHILLES
Sülyed!
Hol a mentő-csónak ?
LILLY
Ezt én jobban megcsináltam volna .
BRIGITTA
Marie, miért ájultál el ?
MARISKA
Miért?
Nézzenek Achilles bácsira, a hitszegőre.
Ah! mennyire szerettem és ő megcsalt!
Mást szeret!
Ah!
Achilles!
(Görcsökbe esik.)
ACHILLES
Ez a leány valódi örvény .
MARISKA
Achilles, miért tevéd?
Ruhás-láda - nem a te ruhád - Achilles, te hazug vagy - a sápadt asszony nem ugrott a Dunába Pancsova alatt !
ACHILLES
Belgrád vagy Pancsova alatt - de beleugrott .
MARISKA
Nem igaz - a sápadt asszony itt van s te szereted őt!
Itt van öve, Miranda néninél - czipője, Mártha néninél -
BRIGITTA
És nálam a főkötője - szörnyüség!
(Kiveszi táskájából a főkötőt, Miranda az övét, Mártha a czipőt.)
BRIGITTA
Hah! mily rémes világosság!
Mindhárman Lillyhez rohannak, székre ültetik s reá próbálják a ruhadarabokat.)
LILLY
Persze hogy az enyém!
Hogy merték elhozni a hajóról toilettemet ?
MIRANDA
Achilles! le vagy álarczozva !
BRIGITTA
Ez hát a te szilárd erényed?
Marie soha sem lesz a tied .
OSZKÁR
Feleljen, ki ez a kisasszony ?
ACHILLES
(Eduárd háta mögé huzódik.)
Ezer orkán és tengeri vihar!
Én Achilles kapitány vagyok !
OSZKÁR
Feleljen, vagy velem gyül meg a baja!
(Feléje lép.)
ACHILLES
(Eduárdot védőleg maga elé tartva.)
Élet-halál ura hajómon!
Reszkessen!
ACHILLES
(hátrálva.)
Én nem félek...
Achilles vagyok!
Álljon meg !
OSZKÁR
Feleljen hát, minő jogon hozta ide Lilly kisasszonyt?
Minő jogon tolta fel magát védőjeül?
Apja neki?
LILLY
Az én papám már rég meghalt .
OSZKÁR
Kicsodája tehát?
Feleljen !
TIVADAR
Ahá! most rákerült a sor !
ACHILLES
Engem ne vallassatok!
Én itt biró vagyok, nem vádlott!
OSZKÁR
Feleljen, honnan ismeri ön e kisasszonyt?
TIVADAR
Gyurgyevóban találta - a levegőben .
TIVADAR
(ordit.)
Fogd be te, ha már tegezzük egymást !
ACHILLES
(dühösen.)
Ha épen tudni akarjátok, hát a jegyesem !
ACHILLES
Feleségül veszem!
Álljon mellém, Lilly!
Azért is feleségül veszem, akármit mondanak a czápák !
MINDHÁROM VÉNLÁNY
(haraggal.)
LILLY
Ugy is tudtam, hogy utoljára is maga vesz el
ACHILLES
Három nap mulva lakodalmat tartunk!
Márton! itt áll a Delfin kapitánynéja!
Üdvlövés !
EDUÁRD
(Fejéről a claque-ot a levegőbe dobja.)
TIVADAR
Ne törje el a claque-omat !
EDUÁRD
A ruhámat!
Adja vissza a ruhámat !
(Rárohan.)
TIVADAR
(lerázza magáról.)
Várjon, maga az utolsó személy.
(Térdre hull Czili előtt.)
TIVADAR
Hiszen látod, hogy egyiknek sem kellek!
Ártatlan vagyok, bocsáss meg!
CZILI
Soha!
Tessék megházasodni !
TIZENÖTÖDIK JELENET
ELŐBBIEK. MASZLAGI.
MASZLAGI
(kezében tálczát tart, melyen két mázos csupor van. Ünnepélyesen Tivadarhoz lép.)
Ütött a rémes óra, a párbaj órája.
Itt vannak fegyvereim, gyógyszerészhez méltó fegyverek.
Az egyik szilkében bicarbona sodae, a másikban cyankali - husz gramm, diluálva kétszáz gramm destillált vizben - misce, da signaturam - válaszsz és igyál.
TIVADAR
(fölkel.)
(Kiüti Maszlagi kezéből a tálczát, a bögrék leesnek. A nők sikoltva ugrálnak félre.)
MASZLAGI
Ön lovagiatlan férfiu.
Tudja meg, hogy menyasszonyom még mindig szörnyetegnek nevez s nem akar engedni.
Kijelenté, hogy csak ugy hisz ártatlanságomban, ha ön visszavonja rémes vádját s kibékül tisztelt nejével.
Ez lehetetlen - azért vivnunk kell.
Egyikünk vagy élve hagyja el e szobát, vagy sehogy!
TIVADAR
Látod Czilikém - hugod boldogsága kezedben van
CZILI
Legyen! - hugom boldogságáért - de csakis azért...
Maszlagi, mondja meg Ilkának, hogy férjem visszavonta vádját s kibékült velem ...
MASZLAGI
Tisztelt főnököm, megbocsátok önnek .
CZILI
(ellöki kezét)
Semmi Czilikém! - csak hugom boldogságáért engedtem; de még nem bocsátottam meg.
Majd otthon számolunk !
TIVADAR
Nem bánom, kötözz meg, verj vasra, tarts kenyéren és vizen ...!
Csakhogy most az egyszer kiláboltam!
(Megfogja Achilles, Oszkár és Maszlagi kezét, előre vonja.)
Házasulandó ifjak! fogadjatok el tőlem egy jó tanácsot: Soha se jöjjön étvágyotok kaviárra !
(Vége.)