Midőn Zsigmond király Stibort a Vág
Mentében fekvő földekkel meg-
Ajándékozta, akkor építtette ő
Ezen várt, s a bolond tréfája vitte
E ritka gondolatra. Hallgasd csak!
Egykor Stibor nagy társasággal
Ezen tájban vadászott, elfáradván
A társaság ledőlt a vén tölgyek
S cserfák alá pihenni, és
A délt beszéd s jó bor között
Mulasztni. Beckó, a bolond is
Jelen volt; s a mindig komor vajdát
Jókedvvel és találmányos tréfákkal
Egészen felvidítá. Erre azt
Kérdé Stibor víg társaságától,
Hogy mit kívánna mindegyik közülök,
Ha ő beteljesítni azt
Fogadná. A válasz, miként gondolhatod,
Sokféle lőn; ki ezt, ki azt kívánta.
Beckó a többek közt azt kérte, hogy
Azon magas felálló bércre
A vajda néki egy szép várat
Égig meredt tornyokkal építsen.
A társaság nevetett, s mindnyájan
Lehetetlenségnek gondolák,
Stibor hallván ezt, felkiált: Mi nem
Lehet nekem? S hogy azt lássátok,
Tehát esztendő múlva a legszebb
Vár készen álljon az egész országban
S Beckó nevét viselje.