Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Liliomfi
Keletkezés ideje
1849
Felvonás
3
Jelenet
38
Megszólalás
1296
Mondat/Sor
2364
Szó
12431
HARMADIK FELVONÁS
(Vendégszoba. Hátul két ajtó, egyik kijárásul, másik mellékszobába vezet. Ez ajtóval szemközt a mellékszobában még egy másik ajtó is van)
ELSŐ JELENET
Liliomfi, Gyuri
LILIOMFI
Ez ajtó az előszobába vezet.
S ez?
(Kinyitja a mellékszoba ajtaját)
GYURI
Az oldalszobába.
LILIOMFI
(a belső szobafenék ajtajára mutat)
S amaz ajtó ott?
GYURI
Szinte a folyosóra vezet.
LILIOMFI
Tehát érts meg jól.
A pincér én leszek e szobában, vagyis a pincér ezen vendégekre nézve én leszek.
Két kijárás van, a róka szerepéhez éppen alkalmas.
Azon ajtónak, ott benn, hol a kulcsa?
GYURI
Az egyik kulcslyukban.
LILIOMFI
Mit, másik is van?
GYURI
Nálunk minden ajtónak két kulcsa van, ha takarítani kell...
LILIOMFI
Értem, fiú.
Ide a másik kulcsot.
GYURI
(átadja)
Itt van.
De hát az én szerelmem...
LILIOMFI
Az első személy én vagyok; előbb én, aztán te.
Jőnek.
Lódulj ez ajtón.
Az étkeket az előszobába hordod, de itt én szolgálok fel.
Vigyázz, előttük ne mutatkozzál.
A többiről majd értekezünk koronként.
(A mellékszobába tolja)
Éppen jókor.
MÁSODIK JELENET
Mariska, Szilvai (jőnek), előbbi
SZILVAI
Pincér!
LILIOMFI
(változtatott hangon, selypítve)
Parancsol?
SZILVAI
Tedd le a kalapodat, Mariskám.
Ez lesz a szobánk?
Nekem kettő kell.
LILIOMFI
Ez a ténsúré; az a kisasszonyé.
SZILVAI
Jó.
Kész az ebéd?
LILIOMFI
Kész.
(Terít)
A ténsúr nagy utat méltóztatott tenni.
A kocsis azt mondá, Kolozsvárról méltóztatott érkezni.
Oh, az én szeretőm szintén Kolozsvárt lakott.
Ah, gyönyörű leány az!
Ha méltóztatnék ismerni!? éppen oly idős lehet, mint a kisasszony; sőt szintén barna haja van - s no, a termete!
SZILVAI
Heh, fiú, hogy hívnak?
LILIOMFI
Georges.
SZILVAI
Ezentúl a te neved Silentium!
LILIOMFI
Oh, én hallgatok, csak a ténsurat meg a kisasszonyt akartam mulattatni.
Oh, ha a ténsúr Kolozsvárra méltóztatott volna menni.
Én is oda igyekeztem, hogy kedvesemet megláthassam.
Oh, ténsúr nem is képzelheti, mennyire imádom e leányt.
MARISKA
(félre)
A gonosz!
LILIOMFI
S mi gyönyörű neve van - Mariska!
MARISKA
Furcsa, engem is Mariskának neveznek.
LILIOMFI
Ah, lehetetlen!
Mariska!
A kisasszony is Kolozsvárt lakott?
Bizonyosan ismeri őt... hogyne ismerné!
Piac utcán jártam én,
Barna kislányt láttam én,
Mihelyt őtet megláttam,
Mindjárt magamnak szántam.
MARISKA
A mi utcánkban?
Ah, most már emlékszem, varróleány, ugye?
Oh, gyakran eljött hozzánk, igen jól ismerem e leányt.
SZILVAI
A levest, fiú!
S tudod -e, mi az a nyakleves?
Az afféle confidentiát kikérem.
LILIOMFI
Értem.
(Félre)
De hiszen a leányt mégis elszöktetem, vén sárkány!
(El)
SZILVAI
Mit diskurálsz ezzel a haszontalan pincérrel!?
MARISKA
De ha kérdez, az illendőség...
HARMADIK JELENET
Liliomfi (levest hoz), előbbiek
LILIOMFI
A leves.
SZILVAI
Üljünk le, Mariskám.
(Leülnek)
LILIOMFI
Ugyan, édes kisasszony, nem emlegetett -e engem az én kedves Marisom?
MARISKA
Mindig - szüntelen.
LILIOMFI
Igazán?
Tehát még most is szeret?
MARISKA
Mondhatatlanul!
SZILVAI
(türelmetlenül)
A húst!
LILIOMFI
Hiszen még a levest sem méltóztatott...
SZILVAI
Fiú, most utolszor mondom, befogd a szád.
Egyáltalában nem szeretem, ha a cseléd diskurál.
A húst!
Borsot is!
LILIOMFI
(félre)
De hiszen borsot török még ma orrod alá.
(El)
SZILVAI
S te is, hogy mondtad azt a mondhatatlant?!
Alkalmasint megint azt hitted, annak a lomfinak mondod?
MARISKA
Bácsi folyvást pirongat, még szólni sem szabad.
Ily bánásmódhoz nem szoktam!
SZILVAI
Most meg pityereg.
Ne sírj, no.
Még meglátja, hogy sírsz!
MARISKA
S mit fog mondani, vagy gondolni...
SZILVAI
Na, beszélj hát, ha nem állhatod meg.
Oh, asszonyok, asszonyok!
Még enni sem tudnak, hacsak szájuk nem jár.
Ahol ni, jő - Mariskám, lelkecském, ne sírj; ne kompromittálj.
MARISKA
No most az egyszer hát nem sírok.
NEGYEDIK JELENET
Liliomfi (húst hoz), előbbiek
LILIOMFI
A hús.
SZILVAI
Miféle mártás?
LILIOMFI
Ez - Liliomfi-mártás.
SZILVAI
Liliomfi-mártás.
LILIOMFI
Oh, ténsúr, ez valódi história.
Én ezt Liliomfi-mártásnak kereszteltem, s nemsokára még a londoni, párizsi hotelekben is így nevezik.
SZILVAI
Hm...
S kicsoda ez a Liliomfi?
LILIOMFI
Az egy igen híres színész.
De hát nem ismeri a ténsúr?
SZILVAI
Én?... nem... nem...
LILIOMFI
Ah!
Lehet -e civilizált ember, ki őt nem ismeri?!
Oh, én ismerem!
Víg, derék fiú, szeretetre méltó, jószívű, becsületes, nem részeges, nem kártyás...
Oh, ő maga a megtestesült szelídség!
SZILVAI
Micsoda?
Liliomfi gazember, semmirekellő, veres orrú, részeges, kártyás, csapodár...
LILIOMFI
Hát ismeri?
SZILVAI
Igen, ismerem.
LILIOMFI
Hiszen az imént nem ismerte.
SZILVAI
Azaz, hogy az más.
MARISKA
Úgy van, az bizonyosan más.
SZILVAI
És nem tudod, hol van most ez a Liliomfi?
LILIOMFI
Melyik?
Az a másik, vagy az az egyik?
SZILVAI
Az a másik?
LILIOMFI
(bánatos hangon).
Oh, az mindig a tormát ette - szegény jó lélek!
Reggel mézzel a mellfájás ellen - délben ecettel, este böfalamóddal - azért neveztem én a tormát Liliomfi-mártásnak.
MARISKA
Valami baja történt?
LILIOMFI
Ah!
Oh!...
Mindjárt, csak ételt hozok.
(Sóhajtva el)
SZILVAI
(félre)
Ha Debrecenbe vagy Váradra ment?
S tán éppen itt volt szállva?
Meg kell tudnom.
ÖTÖDIK JELENET
Liliomfi (rostélyost hoz), előbbiek
LILIOMFI
Méltóztassék.
SZILVAI
Hát hol van most az a Liliomfi?
LILIOMFI
Ah, messze-messze!
SZILVAI
Messze?
Csak nem Váradon?
LILIOMFI
Oh, az szomorú történet!
Egy szép angyali kisasszonyba lett Kolozsvárt szerelmes.
SZILVAI
Az nem igaz.
LILIOMFI
Honnan tudja?
SZILVAI
S hol van most?
LILIOMFI
De a kisasszonyt nagybátyja, gyámapja vagy mije elvitte onnan.
Mert ez a nagybátyja valódi szörnyeteg.
SZILVAI
Az nem igaz, a nagybátyja nem szörnyeteg.
LILIOMFI
Hát ismeri?
Ugyan kérem, nem mondaná meg a nevét?
SZILVAI
Szilvai Szilvai Tódor - érted -e?!
LILIOMFI
Az lehetetlen!
Ah, újra házasodni akar a vén filiszter.
SZILVAI
Házasodni?!
Hogyisne!
LILIOMFI
De Liliomfi nem ijed meg az árnyékától, a kisasszonyt elszökteti, feleségül veszi.
SZILVAI
No, édes Mariskám, mit gondolsz?
Elszöknék -e azzal a kalandorral az a bizonyos kisasszony?
LILIOMFI
Igen, igen, mit gondol a kisasszony?
SZILVAI
Csitt!
Ki kérdez téged?
LILIOMFI
Hiszen a ténsúr kérdezé a kisasszonyt, s ő tartozik engedelmeskedni bácsikájának.
MARISKA
(lesütött szemmel)
Azt hiszem, akit szeretünk, azért szeretjük, hogy felesége legyünk.
SZILVAI
Úgy, no hiszen majd elejét vesszük a dolognak.
LILIOMFI
(félre)
Követni fog.
SZILVAI
Kelmed hordja el magát - küldje a fogadós leányát.
LILIOMFI
Nem ér rá.
SZILVAI
De ha kéretem.
LILIOMFI
Az lehetetlen.
SZILVAI
No majd úgy magam megyek utána.
LILIOMFI
Azaz majd megkérdem.
(Félre)
Vajon mit akar?
(El)
SZILVAI
(feláll)
Kedves egészségedre!
(Gúnyolódva)
Akit szeretünk, azért szeretjük, hogy felesége legyünk.
(Félre)
MARISKA
Hasonlóképpen.
SZILVAI
Hiszen majd szemmel tartalak én!
(Ásít)
Kissé elkésett az a jó madár; most lenyugszom, de nem hagyom a kisasszonyt társaság nélkül - nehogy megunja magát.
MARISKA
(félre).
Ütött a szabadság órája; ő szokása szerint délutáni álmát alussza, s mi menekülhetünk.
HATODIK JELENET
Liliomfi, előbbiek
LILIOMFI
A leányasszony mindjárt jön.
SZILVAI
Jól van, kelmed elkotródhatik.
LILIOMFI
Amint parancsolja.
(A mellékszobába megy)
SZILVAI
Hová?
LILIOMFI
Tegnap két tányért itt felejtettem.
(El)
SZILVAI
A kisasszony e szobát el ne hagyja.
MARISKA
Mentsen isten!
HETEDIK JELENET
Erzsi, előbbiek
ERZSI
A pincér mondá, hogy nagysád hívat.
SZILVAI
Kéretem, édes leányasszony.
Maradjon itt húgommal, míg kissé leheveredem.
Ha ráér.
ERZSI
Tiszta szívből.
SZILVAI
(félrevonja)
Ígérje meg azt, s gazdagon megajándékozom.
Tudja, néha húgomnál nincsenek otthon.
Beteges - ki ne bocsássa, ha ki akar menni, költsön fel.
ERZSI
Talán eszelős, pedig nem látszik rajta.
SZILVAI
Csak rá-rájő néha a bolondság.
Ígéri?
ERZSI
Tiszta szívből.
Ha kell, majd felköltöm a ténsurat.
SZILVAI
A leányasszony megígérte, hogy addig mulattatni fog .
(Ásít)
A szokás szokás!
Jó mulatságot!
(El a mellékszobába, az ajtót félig nyitva hagyja)
MARISKA
Kérem, mit suttogott önnel az öregúr?
ERZSI
Semmit, édes kisasszony, éppen semmit.
MARISKA
De hiszen félrevonta önt?
ERZSI
Azt mondá, hogy a kávé forró legyen.
MARISKA
Hiszen sohasem iszik kávét...
ERZSI
Meg hogy a kisasszonnyal konverzáljak.
MARISKA
Ugyan kérem, hány pincér van itt?
ERZSI
Csak egy.
MARISKA
És hogy hívják?
ERZSI
Mi Gyurinak hívjuk, azelőtt Georges volt.
MARISKA
Az a szőke?
ERZSI
Szőke?
Ő barna.
MARISKA
Igaz, hiszen paróka.
Bizonyosan az előszobában rakosgatta fel.
Tudta, hogy erre jövünk.
Tehát több pincér nincs, csak aki nekünk felszolgált?
ERZSI
Nincs, édes kisasszony.
(Félre)
Csakugyan eszelős.
Szegény leány!
De hát miért kérdezi?
MARISKA
Miért ?...
Hát hogy viseli magát?
Igaz -e, hogy csapodár?
ERZSI
Csapodár?
Oh, dehogy!
Ő igen jó, hű fiú, másképp nem is tűrnénk a háznál.
MARISKA
(megfogja a kezét)
Igazán?
ERZSI
(félénken visszavonja kezét)
Igen... igen...
MARISKA
Ön úgy tesz, mintha félne tőlem.
ERZSI
Oh, dehogy.
MARISKA
Tehát a pincér csakugyan oly jó?
ERZSI
Oh, igen-igen jó!
MARISKA
Nem mondta -e soha, hogy szerelmes?
ERZSI
Oh, igen...
MARISKA
Mondta?
A leányasszony tudja...
ERZSI
Mit?
MARISKA
Hogy ő valakibe szerelmes.
ERZSI
Hát ismeri a kisasszony?
Ugye szép legény?
MARISKA
Igen jól, igen jól ismerem, ő szerelmes valakibe.
ERZSI
Tehát mondta a kisasszonynak?
MARISKA
Igen, hogy szeret és szerettetik.
ERZSI
Tehát a kisasszony előtt nincs mit titkolóznunk.
MARISKA
Csitt, csendesen, az öregúr meg ne hallja.
ERZSI
Hiszen hortyog...
Tehát a kisasszony tudja titkunkat... de hiszen az már nem titok.
MARISKA
Nem titok?
ERZSI
Már az apám is tudja.
Oh, bár ne tudná.
MARISKA
Hogyan?
Ő is tudja?
ERZSI
Ma reggel megmondtuk neki.
MARISKA
Szerencsétlen, ha elárultatik...
ERZSI
De apám nem akar hozzá adni.
MARISKA
Hozzá adni...
ERZSI
Igen, ő máshoz akar adni.
MARISKA
Önt hozzá adni?
ERZSI
Igen, pedig mi szeretjük egymást.
MARISKA
Szeretik egymást?
ERZSI
Ő el akart szöktetni, de én nem akartam...
MARISKA
El akarta szöktetni?
Mást elszöktetni!
ERZSI
De mondom, én nem akarok szökni!
MARISKA
Elszöktetni?
Mást szeret?
ERZSI
(félre)
Most már csakugyan rájött a bolondság!
Én bizony nem istrázsálom.
MARISKA
Tehát szeretik egymást?
Oh, szép, igen szép!
Nem szégyelli magát?
Elszöktetni!
ERZSI
(kihátrál)
Mindjárt jövök!
Apám hí - mindjárt itt termek.
De hisz várhatsz!
(El)
MARISKA
(egyedül)
S én ez embernek hittem?
Erre bíztam volna boldogságomat!
Mást is szeret...
E fölfedezés éppen jókor érkezett!
Tehát nem értem, nem, hanem egy szép pincérnő kedvéért pincérkedik itt?
S én kába szinte elhittem, hogy ez nem véletlen találkozás...
Megcsalta azt is - engem is!
De merjen szemem elé kerülni!
NYOLCADIK JELENET
Liliomfi, előbbi
LILIOMFI
(félre)
Valahára egyedül van.
Most dologra!
MARISKA
(félre)
Ah, ő itt - éppen jókor.
LILIOMFI
Kedves Marim, végre ütött a boldog óra...
MARISKA
Mit akar itt, uram?
LILIOMFI
(suttogva)
Csendesen, az öregúr fel talál ébredni.
Ah, annyi mondandóm van...
Szeretsz -e még, édes Marim?
MARISKA
S meri azt tőlem kérdeni?
LILIOMFI
Csendesen...
MARISKA
Ön áruló!
Hitetlen!
LILIOMFI
Mi történt itt?
MARISKA
Mi?
Leálarcoztuk önt, uram, ismerjük jól!
LILIOMFI
Az ég szent szerelmére kérem, Mari...
KILENCEDIK JELENET
Szilvai (az ajtónál leskelődve), előbbiek
MARISKA
Hiába tetteti magát, végre igazi alakjában mutatkozott.
LILIOMFI
De hát hallgasson meg...
SZILVAI
(félre).
Ördög, pokol, ez a Gyula hangja.
(Felteszi szemüvegét)
MARISKA
Tagadhatja -e?
Ide becsempészi magát álarc és álruha és álnév alatt...
SZILVAI
Úgy vagyunk?
LILIOMFI
De édes istenem, ön fellármázza az öregurat.
MARISKA
Igen, azt akarom, tudjon meg mindent.
LILIOMFI
De ön félreismer; itt félreértés van - megmagyarázom -
MARISKA
Én az urat nem szenvedhetem, ki nem állhatom - tudja meg...
LILIOMFI
Szárad a bokor a tetőn,
Haragszik rám a szeretőm.
Verje meg az én istenem,
Ki áskálódik ellenem.
Megégett a körösvölgyi csárda,
Szaladj rózsám, mert megcsap a lángja.
Nem félek én annak a lángjától,
Inkább félek rózsám haragjától.
Mondd meg rózsám, mondd meg mán,
Szeretsz -e még igazán?
Ha nem szeretsz igazán,
Ne járass magad után.
MARISKA
Elmehetsz drága madár,
Nem kell nekem csapodár.
Feloldozom szívemet,
Másnak adom kezemet.
LILIOMFI
Jegenyefa tetejében
Két holló ül feketében,
Gyászruhája engem illet,
Mert engemet már nem szeret
Az én kedves rózsabimbóm, galambom.
DUETT
Nézz, rózsám, a szemembe!
Mit olvasol szívembe '?
Ugye azt mondja:
Te vagy az angyalom,
Ragyogó csillagom.
MARISKA
(sírva)
Nézz rózsám a szemembe!
Mit olvasol szívembe '?
Ugye azt mondja:
Te voltál angyalom,
Ragyogó csillagom!
SZILVAI
Pincér!
Kávét!
LILIOMFI
Ahol ni, most mindennek vége.
SZILVAI
(félre)
Csakugyan ő az!
Jó, hogy itt vagy, fiú; kávét!
(Félre)
A hátulsó ajtót bezárom.
(Teszi)
Többé nem menekszel, jómadár.
LILIOMFI
(titkon)
Mari, az istenért, mi történt?
E változás?
MARISKA
Mi?
Hogy fölfedezem gyámatyámnak.
Reszkessen haragjától.
Ön megcsalt.
Nem szereti a fogadós leányát?
LILIOMFI
Én?
Mari itt félreértés van...
MARISKA
Mindent tudok...
SZILVAI
(jő)
No, fiú, számoljunk.
LILIOMFI
Parancsára.
(Félre)
Kérem, Mari.
MARISKA
Nem hiszek többé.
SZILVAI
No, csak ízibe - pincér.
LILIOMFI
(szeme folyvást Mariskán)
Tehát: két szoba - két napra...
SZILVAI
Micsoda?
LILIOMFI
Igen, a szoba öt forint.
Leves három krajcár, hús...
(Félre)
Vajon mi baja?
SZILVAI
A hús?
No?
LILIOMFI
A hús - mi volt?
Igen, rostélyos...
SZILVAI
Ricandó hilumiluval.
LILIOMFI
Igen, hilumilufilu - összesen három forint.
SZILVAI
Pincér úr, kissé zavarodott.
LILIOMFI
Csuda -e, édes ténsúr, itt tévedés van - kettő meg három - az kilenc.
SZILVAI
Csudálatos számvetés...
LILIOMFI
Némely gyámapák is így szoktak...
SZILVAI
Hm!...
Ugyan menj csak - a szelencémet, a másik szobában feledtem!
LILIOMFI
Azonnal!
(Be a mellékszobába)
SZILVAI
Mindjárt befejezzük a gyámapai számadást...
(Rázárja az ajtót)
No, gaz kölyök, most kezemben vagy.
LILIOMFI
Mi az?
Mit csinál az úr?
SZILVAI
Ismerlek, jómadár.
Tehát pincér vagy, te, he?
LILIOMFI
Uram, bocsásson, a gazda hív.
MARISKA
Tehát tudja ön?
SZILVAI
Mindent tudok.
Innen ugyan meg nem szabadulsz.
LILIOMFI
Hiába erőlködik, újra elszököm.
SZILVAI
El?
De majd teszünk róla.
Teszünk róla, édes úrfi!
MARISKA
Úgy, úgy, fenyítse meg.
SZILVAI
Példásan - csakhogy zár alatt van.
LILIOMFI
Uram, nincs joga velem így bánni - protestálok -, hacsak vasra nem veret, tüstint elszököm.
SZILVAI
Mariska!
Hívd hamar a fogadóst!
MARISKA
Mondja meg neki: gyűlölöm; hogy soha, sohase merjen szemeim elé kerülni...
SZILVAI
(halkan)
Hallgass, szerencsétlen.
Látnod kell, látni fogod, vele utazol...
MARISKA
Soha, soha!
Ő csapodár, hívtelen, csaló!
SZILVAI
Csitt - küldd a fogadóst!
MARISKA
De én nem akarom többé látni, míg itt lesz, be sem jövök, a kocsiba ülök - ki nem állhatom, nem szenvedhetem.
(El)
LILIOMFI
Mit erőlködik?
Nem félek többé haragjától.
SZILVAI
Teszünk róla, édes úrfi.
Nem szabadulsz többé, velem jössz Váradra!
LILIOMFI
De nem megyek!
SZILVAI
De jössz!
Erőszakkal vitetlek el.
LILIOMFI
Jobbkor kellett volna fölkelnie.
SZILVAI
Nem vagy -e gyámfiam?
LILIOMFI
Ha az is, de zsarnokom nem lesz.
Én nem leszek sem koncipista, sem kancellista, ingrosszista, exhibista, inhibista, én teátrista leszek; s meglátom, ki akadályoz.
SZILVAI
Én, én per zsup vitetlek haza - érted? -, vason, per zsup!
LILIOMFI
Hahaha!
TIZEDIK JELENET
Kányai, előbbi
KÁNYAI
Mi tetszik, uram?
SZILVAI
Jöjjön, jöjjön, édes fogadós úr, csak egy pincérje van?
KÁNYAI
Csak egy.
SZILVAI
Tehát tudja meg, ő nem pincér, ő az én átöltözködött kalandos, kóricáló gyámfiam és unokaöcsém.
KÁNYAI
Micsoda az én pincérem?
SZILVAI
Úgy van, unokaöcsém; egy régi nemes család ivadéka.
KÁNYAI
Ah, most értek mindent!
Ő az én leányomért állott be pincérnek, hogy elcsábítsa - úgy van, hiszen ez kézzelfogható!
SZILVAI
Szerencsétlen apa!
Oh, ez kitelik tőle.
KÁNYAI
S én oly szamár voltam, hogy mindjárt rá nem ismertem.
Soha még csak egy krajcárig sem csalt meg, sem engem, sem vendégeimet.
Hiszen az arcából is kilátszott, hogy úrnak született.
Aztán sohasem akart a bor közé vizet vegyíteni; oh én gyanítottam, hogy ő nem természetes pincér!
SZILVAI
Úgy van, ő nem az; de én rajtakaptam.
Képzelje átöltözött, előttem szőke parókával járt, változtatott hangon beszélt, hogy rá ne ismerjek...
KÁNYAI
Szőke parókát tett fejére?
Most már arra is emlékszem; valami diatrista volt itt, annak hánytuk szét holmiját az ivószobában, bizonyosan ott kaparította kézre.
No nézze az ember!
Bennünket bolonddá tenni!
SZILVAI
De én kézre kerítettem; ide a mellékszobába zártam.
S most arra kérem kelmedet, szegény megcsalatott atya, kinek leányát el akarta csábítani, őrizze itt - érti?
Én megyek, törvényes asszisztenciát kérek - elfogatom, vasra veretem -, mert képzelje, szökni akar tőlem, megint szökni!
Teátrista akar lenni!
KÁNYAI
Uram irgalmazz!
Teátrista!
SZILVAI
Hol lakik a szolgabíró vagy esküdt?
KÁNYAI
A hetes majd oda vezeti.
SZILVAI
Köszönöm.
KÁNYAI
Kérem, gazdag -e az úrfi?
Van -e mit a tejbe aprítania?
SZILVAI
Ősi javaimat ő örökli.
KÁNYAI
Mennyi jövedelemmel?
SZILVAI
Négy-ötezer pengőre megy.
De miért kérdi azt?
KÁNYAI
Az már szokásom.
De siessen a ténsúr, mert soká nem őrizhetem.
SZILVAI
Csak őrizze - meg nem bánja.
Várj, rossz fiú!
Érezni fogod haragomat !
(Elmegy)
KÁNYAI
(egyedül)
Ő tehát úrfi, nagy úrfi, gazdag úrfi, földes úrfi?
Furcsa!
S ő el akarta csábítani Erzsikémet, hm! - de azt is mondta, feleségül veszi.
TIZENEGYEDIK JELENET
Erzsi (jő), előbbiek
ERZSI
Édes atyus, mi lárma van itt?
Tán a kisasszonyra megint rájött a bolondság?
KÁNYAI
Erzsi te!
ERZSI
Mi baj, atyus?
KÁNYAI
Hát nem érted?
ERZSI
Mit ?...
KÁNYAI
Oh, te szerencsétlen liba!
Hát csakugyan szereted a pincért? he?
ERZSI
Inkább vénleány leszek, mint ahhoz a Schwartzhoz menjek.
KÁNYAI
Eh, Schwartznak vége; az a goromba kölyök sohasem lesz vőm, soha, soha!
ERZSI
Édes lelkem atyus!
KÁNYAI
De te... tehát nem élhetsz a pincér nélkül, egyáltalában nem - kész vagy inkább a kútba ugrani?
Ugye kész, édes tubicám?
ERZSI
No igen, talán, ha atyus ellenkezik - hát beleugrom.
KÁNYAI
Ugye minden bizonnyal beleugranál?
ERZSI
No isten neki, hát beleugrom.
(Félre)
Ez tán segít, üssük a vasat!
Igen, atyus, most már fogadom, ha a pincérnek nem ad, holnap nem isznak a kútból!
KÁNYAI
Így már atyai kötelesség, leányomat, szegény egyetlen gyermekemet meg kell mentenem!
Ez atyai kötelesség!
Keblemre, édes jó leányom - tehát a pincér a tiéd!
ERZSI
Oh, édes, jó atyus!
Mint szeretem édes atyust!
KÁNYAI
Jó, jó, csak menj - vele kell végeznem!
Menj az előszobába.
Ha szólítalak, jöjj.
Siess, az idő múlik.
ERZSI
Amint parancsolja.
KÁNYAI
De vajon akar -e ő is?
ERZSI
Hiszen azt mondá, szökjem vele.
KÁNYAI
Szerencsétlen!
Elcsábított volna!
ERZSI
Ah, dehogy; azt mondá, az engedelem a zsebében van, s előbb összeesküszünk s aztán szökünk.
KÁNYAI
Zsebében?
Annál jobb.
Oh, leányom, ha tudnád, ki ez a pincér!
De nem szólok.
Várj az előszobában.
(El)
ERZSI
Várok az előszobában.
(El)
KÁNYAI
(egyedül)
Most tapogassunk az úrfi szívére.
Az öregnek azt fogom mondani, tudtom és akaratom nélkül esküdtek össze, s ha egyszer megtörtént, ütheti a nyomát.
Aztán ha a gyermekek szeretik egymást, kinek mi köze hozzá ?
(Az ajtót megnyitja)
Gyurikám! lelkem Gyuricám, egy szóra!
(Félre)
Mintha semmit sem tudnék.
TIZENKETTEDIK JELENET
Gyuri (fején a szőke paróka), előbbi
GYURI
Mit parancsol, gazduram?
KÁNYAI
(félre)
A szőke paróka is fején.
Gonosz csont, az ijedéstől feledte fején.
Hát úrfi, mire való ez a főn?
Mit jelent ez?
GYURI
(lekapja)
Oh, ha tudná, gazduram!
KÁNYAI
Csitt!
Én mit sem tudok, mit sem akarok tudni.
Az úrfit ide bezárták; s az a dühös ember megesküdött, hogy vason per zsup viteti el, pandúrok által.
Érted -e, per zsup!
A szégyen, a gyalázat!
GYURI
Oh, rettenetes!
KÁNYAI
Rám bízta, hogy őrizzelek, mint szemem világát.
GYURI
De mit parancsol ő nekem?
KÁNYAI
De igen, szerencsétlen ifjú, ő parancsol, ő a törvényhez folyamodik, a szökevényeket pedig a törvény elfogja és per zsup hazaviteti.
GYURI
Nekem sem apám, sem anyám.
KÁNYAI
Tudom, gyermekem, éppen ez a baj, hogy árva vagy, s a törvény a gyámapa körmei közé adott.
Hogy hívnak, édes fiam?
GYURI
Hogy hívnak?
Már hogy engem hogy hívnak?
KÁNYAI
Igaz neveden!
GYURI
Hát nem mondta az öregúr?
KÁNYAI
Azt nem.
GYURI
Hát Kis György a nevem, hiszen tudja, gazduram.
KÁNYAI
Kiss... az régi - igen régi - ősi família.
GYURI
Oh, igen régi!
Úgy hiszem egyenesen a nagy Kisektől származom le!
KÁNYAI
Nemes família!
GYURI
Az, az - keresztlevelemből is látható.
KÁNYAI
S Biharban születtél?
GYURI
Nem voltam jelen, s bizonyosan nem tudhatom.
KÁNYAI
De jószágaid itt vannak?
GYURI
Igen, jószágaim mind itt vannak.
(Félre)
Mindenem rajtam van.
KÁNYAI
De tudja -e, fiatalember, én megesküdtem, hogy nem hagyom elszökni.
Okát tudni fogja.
Uram, a megbántott atyától reszkessen!
GYURI
Én bántottam meg?
KÁNYAI
Nem akarta -e leányomat, szegény Erzsikémet, egyetlen gyermekemet elcsábítani?
GYURI
Elcsábítani?
Dehogy - feleségül akartam venni.
KÁNYAI
De hát mért nem volt hozzám bizalma, fiatalember?
GYURI
Hát nem mondtam ma reggel?
KÁNYAI
Igen, de nem az igazi hangon.
Erőltetnie kellett volna a dolgot - erőszakolnia!
S mindent meg kellett volna mondania!
Érti?
Mindent!
GYURI
De most, midőn mindent tud...
KÁNYAI
Igen, most már mindent tudok.
GYURI
Hát ellenkezik most is?
KÁNYAI
S nem fél az öregúrtól?
GYURI
Egy cseppet sem.
KÁNYAI
Volna -e ereje vele dacolni?
GYURI
Igen, van erőm - ő nekem egy cseppet sem parancsol.
KÁNYAI
Milyen szép, ha az ember bátor!
De ha el akarná leányomtól választani?
GYURI
Azt majd meglátjuk!
Ha egyszer feleségem lesz...
KÁNYAI
S akarja -e, hogy az legyen?
GYURI
Rongyos a ked háza vége,
Fejér a ked lánya képe,
Adja ked nekem a lányát,
Megcsinálom a ked házát.
KÁNYAI
De ennek igen-igen gyorsan kellene megesni.
GYURI
Tehát siessünk.
KÁNYAI
Igen - de az engedelem...
GYURI
Itt van.
Tudtuk nélkül kikértem az Erzsike keresztlevelét is.
KÁNYAI
(a levelez nézi)
Nemes Kiss György.
Igen jól van.
Heh, Erzsike!
Erzsike!
TIZENHARMADIK JELENET
Erzsi, előbbiek
ERZSI
Kedves atyus!
KÁNYAI
Jertek ide.
Menjetek a lelkészhez, kérjétek nevemben, hogy eskessen össze rögtön...
Nagy-nagy ok van rá!...
(Gyurihoz titkon)
Gyurikám, mondj oly okot, milyet akarsz.
De esküvés nélkül vissza ne térjetek, azt mondom, különben mindennek vége.
Áldásom rátok!
S most siessetek.
GYURI
Csak rám kell bízni.
TIZENNEGYEDIK JELENET
Liliomfi (jő), előbbiek
LILIOMFI
(mint Schwartz)
Hát ez mi ?...
Semmi szolgálat?
Hol a kellner ?...
Én aluszom, szobámban...
KÁNYAI
Kissé későn kelt fel, édes Schwartz úr!
Hogy is mondja? - ifjú Schwartz.
LILIOMFI
Ah, itt a kellner!
KÁNYAI
Kellner ?...
Alászolgája!
Ifjú Schwartz, a lánytól - orrod tőlem fokhagymás!
LILIOMFI
Mást gondoltam - a leányt elveszem...
KÁNYAI
Késő, amice !... hahaha!
Siessetek, gyermekek!
ERZSI
De hát atyus nem jő?
KÁNYAI
Hisz nekem nem szabad.
Ne kérdezz, mert mindent elrontasz.
LILIOMFI
Én protestálok!...
Hozzám kell jönnie.
ERZSI
No, úgy csak siessünk, Gyuri.
Elmennek
KÁNYAI
De hiszen protestálhatsz már most akár ítéletnapig.
TIZENÖTÖDIK JELENET
Schwartz, Adolf; előbbiek
SCHWARTZ
Csakhogy itt talállak, lelkem barátom!
LILIOMFI
(félre)
Jaj, ez az öreg Schwartz - emlékszem, kétszer hasítottam fel a biliárdját!
KÁNYAI
Kedves barátom, sajnálom, tiszta szívből sajnálom, de hogy fiad magának tulajdonítsa - én nem tehetek róla.
SCHWARTZ
Fiam magának tulajdonítja?
Mindenről felvilágosítást kérek.
KÁNYAI
(Liliomfihoz)
No, édes úrfi, majd lefestem most apja előtt.
No, ugyan szép nevelést adtál fiadnak!
SCHWARTZ
Szép nevelést?
KÁNYAI
Soha neveletlenebb bolondot nem láttam!
SCHWARTZ
Az én fiam bolond?
ADOLF
Én?!
KÁNYAI
Ki szól az úrhoz?
Fiad faragatlan tuskó, goromba pokróc.
SCHWARTZ
Eh, az én fiam a legneveltebb ifjú - de te, te hova tetted eszedet, fiammal úgy bánni!
KÁNYAI
Barátom, ne gorombáskodjál, azt mondom!
SCHWARTZ
Én gorombáskodom?
KÁNYAI
Te és fiad.
SCHWARTZ
Még te neheztelsz?
Hát úgy kellett a fiamat fogadnod?
Ő, a jó lélek alig várhatta, hogy lássa menyasszonyát, a gyorskocsin előresiet, s uramfia, itt - itt kidobják!...
KÁNYAI
Mi dobtuk ki?
Mi?
Mi ölelő karokkal fogadtuk!
SCHWARTZ
Ölelő karokkal, még a frakkját is összetéptétek.
Tudja a manó, mit fognak rá, s kilökdösik; s most meg azt mondják: ölelő karokkal fogadták?!
KÁNYAI
Igen, ölelő karokkal, de ő durváskodik, fitymál, lányomat libának nevezi; pénzemet kérdi...
SCHWARTZ
Azt fiam nem tehette!
LILIOMFI
S ha azt cselekedte?
SCHWARTZ
Ki kérdi az urat?
KÁNYAI
Úgy, úgy, csak mosd meg a fejét.
ADOLF
Én gorombáskodtam?
Én?
KÁNYAI
Ki kérdi az urat?
Mit keres itt megint?
Azt várja, hogy újra kivessük?
SCHWARTZ
Itt van ni, megint kivetéssel fenyegetőzik!
S még azt mondja: tárt karokkal fogadták!
KÁNYAI
Aztán hiszen maga is lemondott fiad a leányról...
ADOLF
Én mondtam le?
KÁNYAI
Ki kérdi az urat ?...
Most takarodjék, azt mondom.
SCHWARTZ
Hát tagadhatod -e még most is, hogy illetlenül bántál fiammal?
Hogy nem dobtad ki?
KÁNYAI
Ez mégis rettenetes!
Én nem dobtam ki fiadat, hiszen ő itt nagy hetykén utasnak adta ki magát - szobát nyittatott...
ADOLF
Én nyittattam szobát?
KÁNYAI
Eh, fogja be az úr a száját!
SCHWARTZ
Itt van ni - ez a jó fogadás!
Így kell becsületes, művelt emberrel bánni?
KÁNYAI
Amilyen a mosdó, olyan a törülköző.
Ő Schwartznak adta ki magát, egy rossz komédiás?
SCHWARTZ
Komédiás?
Az én fiam komédiás?
KÁNYAI
Igen, a fiad is komédiás, mert oly bolondosul viseli magát, mint afféle szeleburdi.
SCHWARTZ
Az én szolíd fiam szeleburdi?
ADOLF
Nem mondtam -e?
S ezt eltűrjük?
SCHWARTZ
Kidobni - s ő, a szegény lélek kénytelen rossz fakó szekérre ülni -, szerencsére az úton megismerte kocsimat...
KÁNYAI
Megőrült ez az ember?
SCHWARTZ
Én örült?
Ez sok!
KÁNYAI
No, persze, hiszen fiad ki sem mozdult a fogadóból.
SCHWARTZ
Ez az ember megőrült!
KÁNYAI
Őrült vagy magad!
SCHWARTZ
Most már vége a barátságnak!
Jöszte, fiam, kapsz te másutt is leányt!
KÁNYAI
Az én leányom kapott is már mást!
SCHWARTZ
Annál jobb.
KÁNYAI
S édes lomfi vagy micsoda fi, szintén hordja el rögtön magát!
LILIOMFI
Igen, édes Liliomfi úr, csak kotródjék!
KÁNYAI
De édes ifjú Schwartz, kotródjék kelmed is.
SCHWARTZ
Hát ezt az urat is Schwartnak hívják?
KÁNYAI
Ehol ni, most már ismerni sem akarja.
Barátom, megőrültél?
Most már igazán kérdem.
Hát nem fiad ez?
Vagy mi?
SCHWARTZ
Fiam?
Hiszen fiam ez itt!
KÁNYAI
Liliomfi, a komédiás?
Hahaha!
Csakugyan megőrült!
ADOLF
Én Liliomfi?
Igaz, akkor is e nevet fogták rám, s a lábam sem érte a földet...
KÁNYAI
Öreg barátom, hiszen fiad ez itt.
SCHWARTZ
Ez?
Kicsoda, micsoda ez?
LILIOMFI
Hát nem csinál tiktakot atyai szíved?
Atyám!
Oh, jó atyám !
(Ölelni akarja)
SCHWARTZ
Az ördögnek vagy fia!
KÁNYAI
Vagy úgy, tagadd meg, mert érdemtelen becsületes nevedre.
SCHWARTZ
Hiszen csak tudom, melyik a fiam.
Ezt itt nincs szerencsém ismerni.
KÁNYAI
De már itt eláll az eszem.
SCHWARTZ
Úgy, úgy, csak bámulj.
Tudd meg, meg vagy csalva, mert fiam, Adolfom ez itt.
LILIOMFI
Ne tagadja meg a vérség köteleit, táti!
SCHWARTZ
Még gúnyolódik is...
Meri -e az úr állítani, hogy az én fiam?
LILIOMFI
Hát az úr meri -e állítani, hogy nem apám?
SCHWARTZ
Ejnye, miféle izgága ember ez?
LILIOMFI
Tehát megtagadja, táti, a természet szent jogát?
Kitagad engem?
Vérző szívvel ugyan, lemondok az atyai szeretetről!...
Isten veletek, ifjú álmaim!
Menj tehát, zsarnok apa, mert én is a sötét Hekatéra, s a jós csillagzatok titokzatára esküszöm, ez ember itt nem apám, s én nem vagyok fia!
Keressen magának fiat a vadállatok közt, de én nem leszek többé!
KÁNYAI
(bámulva)
Tehát az úr nem fia - nem Schwartz?
LILIOMFI
Mondottam.
(Schwartzhoz)
Hát az úr meri -e állítani, hogy ez itt fia?
SCHWARTZ
Igen bátorkodom.
LILIOMFI
Tehát bátorkodjék megölelni.
Jól van.
Hagyja rá birtokát, kávéházát, biliárdját, én lemondottam.
KÁNYAI
Püh!...
Rosszat gyanítok.
Hát hogy merte az úr azt hazudni, hogy Schwartz?
LILIOMFI
Én hazudok? Soha . (Zsebeit kifordítja)
Zsebem ugyan elég van,
De benne pénz nincsen,
Ha pénzemet megszámlálom,
Egy polturám sincsen.
Igen, Schwartz vagyok, mégpedig ifjú, alig huszonkét éves.
KÁNYAI
De azt mondta, hogy a kávés fia.
LILIOMFI
Néha az is vagyok.
KÁNYAI
Csak néha...
LILIOMFI
Néha méregkeverő is - gyakran király, herceg, gróf.
KÁNYAI
Hohó!
LILIOMFI
Néha paraszt is.
KÁNYAI
Igen gyakran, igen gyakran.
És neve?
LILIOMFI
Liliomfi, kegyes engedelmével, diátrista!
KÁNYAI
Ördög mennykő, rosszat gyanítok!
LILIOMFI
Nem tehetek róla, gyanítani szabad.
SCHWARTZ
S most, miután tisztába jöttünk, hol van Erzsike?
Tudtam, hogy félreértés...
KÁNYAI
Erzsike?
Erzsike máshoz ment.
SCHWARTZ
Szerencsétlen, elhitted, hogy Schwartz, s neki adtad.
KÁNYAI
Bocsáss meg, engem is rászedtek; én azt hittem, ez itt fiad, s ő lemondott Erzsikéről.
LILIOMFI
Örökre.
KÁNYAI
De ördög mennykő, itt aligha pórul nem jártam.
Hallja az úr, s talán az az öregúr is ?...
Irtóztató volna!
Ha rászedtek?
Az igazi Schwartzot kilökték, ha mindnyájan komédiáznak.
Uram, most mindjárt elfut a pulykaméreg.
Mondja ki, mit tud a dologból!
SCHWARTZ
No, barátom, magadnak tulajdonítsd.
LILIOMFI
De hát mi lelte az urat?
KÁNYAI
(kérőleg)
Nem űztek -e belőlem bolondot?
Kérem, vallja meg, nem lesz bántása, bizony isten, csak az igazat vallja meg!
LILIOMFI
Tehát tudja meg, azon öregúr hasonlóképpen diátrista; a leány is diátristáné, a kocsis is, még a lovak sem igaziak; csak azén jöttek ide, hogy a pincért leányához segítsék, s kiadták magukat mindenféléknek.
KÁNYAI
Ájulás környékez.
Széket!
LILIOMFI
Tessék.
De nem én vagyok a főbűnös; az egész komplottot az az öreg úr, vagyis az az átöltözött öreg úr, mert az a fekete haj sem igazi, hanem paróka - csak őt vegye az úr kérdőre, mindennek ő az oka.
KÁNYAI
(felugrik)
Igen, azt - csak azt.
Az nem menekszik
LILIOMFI
Éppen jő.
Csak vonja kérdőre.
Ha tagadja, csak hivatkozzék rám, én addig elbúvok; ő persze tagadni fogja, de nem kell tágítani.
(El a mellékszobába)
TIZENHATODIK JELENET
Szilvai, Mariska, pandúrok
SZILVAI
No, kedves öregem, itt van?
Megőrzötte?
KÁNYAI
(elébe áll)
S az úr vissza mert jönni?!
SZILVAI
No, no, mi lelte?
KÁNYAI
Mi lelt?
(Sírva)
Ismerlek, jómadár... egy szegény apát tettetek bolonddá!
SZILVAI
Tüzes mennykő, ne bolondozzék az úr!
KÁNYAI
De az úr, az úr ne bolondozzék!
Vallja meg, ön megcsalt, ellenem összeesküdött!
SZILVAI
Elsikkasztotta az úr?
Akkor reszkessen!
KÁNYAI
Reszkess te!
SZILVAI
Hol van a fiú?
KÁNYAI
Minden kisült.
Liliomfi nem Schwartz, hanem Liliomfi - értjük?
SZILVAI
Nem értjük; de majd érthetővé tesszük.
MARISKA
Liliomfi?
Hiszen éppen ő az, kit a bácsi becsukott.
SZILVAI
No már te is félrebeszélsz, hiszen ő az én gyámfiam.
KÁNYAI
Gyámfia?
Tán a pincér is, a kocsis is gyámfia?
Sok gyámfia van még az úrnak?
(Haját megfogja)
SZILVAI
Ne bántsa az úr a hajamat - akarom mondani, a parókámat.
KÁNYAI
Tehát önként megvallja?
SZILVAI
Mit vallok meg?
KÁNYAI
Hogy parókát visel.
SZILVAI
Ejnye, szemtelen ember - most azt mondom...
MARISKA
Tehát akit ide becsukott, a gyámfia?
SZILVAI
Igen az!
MARISKA
Liliomfi a gyámfia!
KÁNYAI
Eh, az az én pincérem, ha csakugyan pincér és nem diátrista.
SZILVAI
Igen, az úr pincére...
KÁNYAI
Hála istennek, legalább nem diátrista!
MARISKA
Igen, az úr pincére, Liliomfi.
A hűtelen!
Most akadály sem volna!
KÁNYAI
Hallgasson a leányasszony!
Nem szégyenli, ily ifjonta, s már komplottba áll?
Tudjuk, a leányasszony is a bandába tartozik.
SZILVAI
Mit?
Az én húgom bandába?
KÁNYAI
Igen éppen oly komédiásné, mint az úr komédiás.
SZILVAI
Én komédiás ?...
SCHWARTZ
Mit beszélsz, barátom Kányai, hiszen ez tekintetes Szilvai professzor úr!?
KÁNYAI
(növekedő örömmel).
Micsoda?
Ez Szilvai - tekintetes Szilvai Szilvay Tódor úr -, a gazdag Szilvay?
S az, akit ide zárt a tekintetes úr?
SZILVAI
Az én korhely gyámfiam, ki pincérnek adta ki magát, hihetőleg leányáért.
KÁNYAI
(tombol örömében)
Hahaha!
Hahaha!...
Mégsem csalódtam!
SZILVAI
Mit nem csalódott kelmed?
KÁNYAI
Kedvem volna táncolni, ugrálni, a bőrömből kibújni!...
S én bolond, annak a Liliomfinak újra hittem!...
Oh, én bolond!...
Én hittem...
Hahaha!
SZILVAI
Adja ide a kulcsot.
Legények, most vigyázzatok!
KÁNYAI
A kulcsot...
Micsoda kulcsot ?...
Ő már nincs ott.
SZILVAI
Nincs ott?
KÁNYAI
Nincs.
SZILVAI
Az úr elbocsátotta?
KÁNYAI
(félre)
Mit hazudjam?
Igen, mert én azt hittem, hogy nem az úr gyámfia; ő bebizonyította, hogy nem az úr gyámfia, igaz -e, vagy sem? - azt nem tudom, de nekem bebizonyította.
Aztán kitört az ajtón, s minthogy bebizonyította, hogy csak közönséges pincér; s minthogy a gyermekek szeretik egymást...
MARISKA
Szeretik egymást?!
Oh, ég!
KÁNYAI
Igen, minthogy szeretik egymást, s leányomat feleségül akarta venni, azt gondolám, mit Isten összeadott, az ember ne válassza el - megegyeztem: de kényszerítve is voltam -, ők eddig férj és feleség!...
Én nem tehetek róla - tulajdonítsák a félreértésnek.
MARISKA
Összeesküdtek!...
Oh, menjünk innen!...
SZILVAI
Az a házasság érvénytelen, az akaratom ellen történt; én, gyámapja, felbontom!
KÁNYAI
De nem bontja, egyáltalában nem bontják.
Ő elvette az én leányomat, kinek mi köze ahhoz?
Mi köze az apáknak - annál kevésbé a gyámapáknak ?...
Az úr az oka?
Mért bánt vele rosszul - szegény fiú kénytelen volt elszökni.
Én megegyeztem, megáldottam, pedig az igazi apa e részben én, csupán csak én vagyok - az úr csak afféle gyámapa.
SZILVAI
No, hiszen majd meglátjuk!
KÁNYAI
Perelünk - az úr perelhet extra dominium, mint mondani szokás.
Mi a birtokban vagyunk.
Én is nemesember vagyok, ármálista.
S kikérek minden megtámadást - úr vagyok házamban ?...
SZILVAI
Ez itt fogadó, ez a szoba az enyim - én fizetek érte, tehát itt csak nekem van jogom gorombáskodni, érti az úr ?...
Én e házasságot nullifikálom, s az urat konvinkáltatom, mint olyat, ki a fidei commissumot ledálta - érti ?...
Az én gyámfiam húgomat veszi el, s ezzel punktum!
KÁNYAI
S én opponálok; őket csak ásó-kapa választja el.
Ah, éppen jókor.
TIZENHETEDIK JELENET
Erzsi, Gyuri, előbbiek
KÁNYAI
Megtörtént?
GYURI
Meg.
KÁNYAI
Hála istennek !
(Közé és Szilvai közé veti magát)
Uram, ne zsarnokoskodjék; én közbevetem magamat, és semmiképp nem engedem, hogy kezeit ráemelje - én védeni fogom, mint kölykeit védi nőstény oroszlán!
Itt nincs egyéb hátra, mint hogy az úr is áldja meg, ha akarja...
SZILVAI
De hiszen majd megáldom én!
KÁNYAI
Uram, le a kézzel!
SZILVAI
(Erzsikéhez)
S maga bátorkodott vele összekelni?
ERZSI
Atyus parancsolta.
KÁNYAI
Semmi gorombaság!
- Jobb lesz az egész dolgot békés úton eligazítani.
Jertek, gyermekeim, könyörögjetek ti is.
Jer, fiam, ugye tenjószántadból vetted el leányomat?
Ugye csak vele lész boldog?
Ugye csak ásó-kapa választ el?
Kérd kedves aranyos gyámapádat, hogy bocsásson meg!
SZILVAI
Micsoda?
Mit bocsássak meg e fiúnak?
Hát ki ez?
KÁNYAI
Ki?
Hát gyámfa, a pincér.
SZILVAI
Pincér lehet, de nem gyámfiam.
Nem ismerem; vagy megbolondultak mindnyájan?
MARISKA
Jól hallok -e?
Hát ehhez adta kelmed Erzsikét?
Hahaha!
KÁNYAI
Mit nevet a kisasszony?
MARISKA
Ehhez, hahaha!
KÁNYAI
Ezen úrnak gyámfiához.
SZILVAI
Kelmedet lóvá tették - ez nem az én gyámfiam!
KÁNYAI
Micsoda?
Hát te semmirekellő, nem vagy ez úrnak gyámfia?
GYURI
Hát mondtam azt?
Én Kiss György vagyok.
KÁNYAI
S az úr gyámfiának neve?
SZILVAI
Szilvai Gyula.
KÁNYAI
Odavagyok!
Most már igazán odavagyok.
MARISKA
(öleli)
Kedves Erzsike! mint szeretem magát!
Örvendek - gratulálok!
ERZSIKE
(félénken)
Kérem! kérem !
(Gyurihoz)
Ismét rájött a bolondság!
KÁNYAI
A fejem szédül - meg fogok őrülni!
MARISKA
Kedves bácsikám, tehát tudja meg, hogy Liliomfi...
SZILVAI
Ki ne merd e szót ejteni, különben nem tekintek semmit!
MARISKA
Hiszen Liliomfi nem más, mint a bácsika gyámfia.
SZILVAI
Gyámfiam?
S te őt szereted?
MARISKA
Igen, s ő engemet.
SZILVAI
S ki itt pincérkedett?
MARISKA
Ha az, ki pincérkedett, gyámfia, úgy az egyszersmind Liliomfi is.
TIZENNYOLCADIK JELENET
Liliomfi, előbbiek
LILIOMFI
Igen, Liliomfi én vagyok, s ha gyámatyus Mariskát nekem adja, ismét Szilvai Gyula leszek.
SZILVAI
Karjaimba, te rossz fiú!
Vegyétek áldásomat!
KÁNYAI
De én nem áldom meg.
Ez a házasság nem érvényes... el, el, egymástól!
LILIOMFI
Hohó, gazduram, maga adta össze őket, megegyezett, megáldotta, mi mindnyájan tanúk vagyunk.
SCHWARTZ
Barátom, itt nincs mit tenni, mint hallgatni.
Sajnálom, de ha leányod a pincért szereti...
Hja!
ADOLF
Én lemondok.
Jobb előre tudnom, hogy a pincért szereti, mint azután.
KÁNYAI
De engem rászedtek.
LILIOMFI
Hát az úr nem akarta rászedni gyámapámat ?...
Mi rászedtük az urat, az úr pedig magát, tehát kvittek vagyunk.
KÁNYAI
No, hát isten neki!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE