Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Liliomfi
Keletkezés ideje
1849
Felvonás
3
Jelenet
38
Megszólalás
1296
Mondat/Sor
2364
Szó
12431
MÁSODIK FELVONÁS
(Ivószoba Kányai fogadójában, hátul bormérő ketreccel)
ELSŐ JELENET
Mindenféle vendégek. Gyuri (szolgál), uracs, legény (mindjárt) Erzsi
KAR
Éljen aki most megissza a borát a poharából,
Éljen aki nem vonja ki magát a barátságból,
Éljen minden jóban járó,
Akár szegény, akár báró.
Éljen minden víg mulatság
Éljen a barátság!
ERZSI
(gazdaasszonyosan öltözve, kulcsokkal, fehér köténnyel stb.; jő jobbról)
LEGÉNY
Megállj, cigány!...
Eszem a szemét, Erzsike, beh szép maga!...
Hadd forgassam meg amúgy magyarmiskásan!
(Át akarja karolni)
ERZSI
(negédesen)
Bocsásson, nincs kedvem a port nyelni.
KAR
Sikolt, rikolt a sarkantyú,
Csókot kér a barna fattyú,
Adjon neki a lányasszony,
Ne kívánja olyan nagyon.
LEGÉNY
Hm, beh kényes no!...
Magam is nemeslegény volnék, vagy mi; van is mit aprítanom a tejbe...
De semmi no!...
Hejh fiúk, menjünk a Bárányba...
Ott nem néznek ránk ily görbe szemmel...
Előre, no!...
Húzd rá!
(Dúdolva)
(KAR)
Húzzad cigány reggelig
A nagy utcán mindvégig -
Hadd hallja meg az a híres dáma
Aki nem az, ne vegye magára.
(A cigányokkal és pajtásival el középen)
ERZSI
Jobb is.
Arra az út, merre a kerékvágás.
Úgyis több üveget törnek össze, mint kiisznak.
Gyuri!
URACS
Erzsike, jöjjön csak ide.
ERZSI
Mi tetszik?
URACS
Szeretnék... igen szeretnék - számolni.
ERZSI
(kezét elvonja)
Tessék a pincérrel.
URACS
De én csak magácskával akartam számolni.
ERZSI
(haragot színlelve)
Gyuri, ugyan jöjjön hát, ne hívassa annyit magát.
Ide hozzám!
GYURI
Mi tetszik, leányasszony?
ERZSI
(halkan)
Jó reggelt!
Hogy aludtál?
GYURI
(lassan)
Nem aludtam, csak sóhajtoztam.
ERZSI
Te bohó.
(Fenn)
A numero egybe két személyre kell teríteni, érti?
(Halkan)
Miért nem jöttél a konyhába jó reggelt mondani, he?
GYURI
Apád a tornácon pipázott!
(Fenn)
Értem, négy személyre a numero négybe.
ERZSI
(halkan)
Mit beszélsz? a numero egybe, két személyre.
MÁSODIK JELENET
Szolgáló (az egyik ajtón bedugja a fejét), előbbiek
SZOLGÁLÓ
(jobbról)
Leányasszony, a rántás mindjárt megég.
(El)
ERZSI
Mindjárt no!
Az ember nem is rendelkezhetik.
Két icce érmellékit is kell vinni.
(Halkan)
Édesapám tegnap este azt mondá: Leány, készülj!
Férjhez kell menned.
De kihez?
Mondá: Majd megtudod.
S most félek, nem azt tudom meg, amit szeretnék.
Tudod, ő mindig és mindenben titkolózik.
URACS
Pincér, bort!
GYURI
Mindjárt.
(Halkan)
De én is gondoskodtam ám.
Zsebemben van.
Csak tőled függ.
SZOLGÁLÓ
(bedugja a fejét)
Leányasszony, minden összeég!
ERZSI
Ejnye, megyek már!
URACS
Bort, pincér, bort!
GYURI
Mindjárt, mindjárt!
HARMADIK JELENET
Kányai (kalappal, pálcával), előbbiek
KÁNYAI
(balról)
Ezer hordó és kulacs!
(A szolgálóhoz)
Mit leskelődöl itt?
Majd adok a legények után ólálkodni!
GYURI
(elugrik, mohón szolgál)
SZOLGÁLÓ
A rántás...
KÁNYAI
Majd berántalak én!
Lódulj!
Erzsike, sipirc a konyhába.
Nézze meg az ember!
Itt semmi kereseted.
ERZSI
Csak a numero egybe...
KÁNYAI
Arra semmi gondod.
Konyhába !
(Erzsi el; szemeit Gyurin legelteti)
Ez aztán pincér a talpán!
Mintha száz keze volna!
Gyuri szolgám jöszte.
Én megyek a vásárra.
A búzámat árulják, azután borjúkat is kell venni.
Azalatt, fiam, menj le a pincébe, az ötödik hordót csapra ütöd, vásárra az is jó.
Ha nyolckrajcárost kérnek, abból adsz.
GYURI
S ha tizenkét krajcárost?
KÁNYAI
Akkor is abból adsz.
GYURI
S ha tizenhatost?
KÁNYAI
Akkor is abból adsz - értetődik -, az idegen birkáknak.
GYURI
Igen, de...
KÁNYAI
Gyuri fiam, te szorgalmas, becsületes, okos, ügyes, derék pincér vagy, de nem értesz a dologhoz, nem tudod, mi az a mismás.
Most pedig menj a numero egybe; szolgálj, de úgy, hogy egyik lábad ott, a másik itt legyen.
Ha itt lesz dolgod, hadd azokat ott kiabálni: ha pedig ott lesz dolgod, hadd ezeket kiabálni.
(Megsimogatja)
Te vagy egyetlen pincérem...
Itt úgyis ritkul a vendég.
Egy, kettő... aztán le a pincébe.
GYURI
(félre)
Csak szólni mernék!
(El balra)
KÁNYAI
Jeles fiú, jobb pincért Párizsból sem kaptam volna.
S ami a legfőbb, egy krajcárig sem csal meg.
Vigyáztam rá!
(Menni akar)
NEGYEDIK JELENET
Szomszédasszony, előbbiek
SZOMSZÉDASSZONY
Szomszéd, egy szóra!
KÁNYAI
No, szomszédasszony?
SZOMSZÉDASSZONY
Hát csak nem adta fiamnak Erzsikét?
KÁNYAI
Nem biz' én!
SZOMSZÉDASSZONY
Hát csak különb legény az a pincér?
Persze, az ily jöttment mindig kedvesebb, kapósabb!
KÁNYAI
Mi baja a pincérrel?
SZOMSZÉDASSZONY
Hát csak neki adja Erzsikét?
KÁNYAI
Mi köze Erzsikének a pincérhez?
SZOMSZÉDASSZONY
Hát nem tudja ?...
Hát csak értik egymást.
KÁNYAI
Micsoda?
SZOMSZÉDASSZONY
Tegnap a kertben voltam.
Kakasom átrepült a szomszéd kertjébe; átnézek a palánk hasadékán... mit kelle látnom?
KÁNYAI
Szomszédasszony, csak annyit mondok, ha hírbe keveri Erzsikémet...
SZOMSZÉDASSZONY
Csak magát ne keverje hírbe; mert nem szenvedhetem a pletykát.
Én a jó erkölcs és szomszéd úr iránti barátságból szólok, s amit láttam, arra csak nem hunyhatok szemet!...
Oh, bár tehetném, bár tehetném!
KÁNYAI
Csak ki vele...
SZOMSZÉDASSZONY
A képem még most is ég a szégyen miatt...
Képzelje, a pincér és Erzsike éppen akkor csókolták meg egymást, éspedig kétszer.
KÁNYAI
Ezer hordó és kulacs!
Hah!
Erzsike, Gyuri!
SZOMSZÉDASSZONY
Én nem akarok pletykába keveredni.
Adjon isten !
(El)
KÁNYAI
Heh, Erzsi, Gyuri!
De hiszen mindjárt végire járok én a dolognak.
Éppen jókor!
ÖTÖDIK JELENET
Erzsi, Gyuri (ellenkező oldalról jőnek), előbbiek
KÁNYAI
Ide csak, tubicám.
(Félre)
Mindjárt megtudom én az igazat !
(Igen nyájasan suttogva)
Igaz -e az, gyermekeim, galambocskáim, hogy ti egymást szeretitek?
No, csak ki vele!
De hát mi is van abban?
GYURI, ERZSI
(lesütik szemeiket, aztán egymásra néznek kérdőleg, s újra lesütik szemeiket)
KÁNYAI
No csak ki vele; néma gyermeknek anyja sem érti szavát.
ERZSI
Szóljon Gyuri!
KÁNYAI
(saját állát végigsimítja)
Hm!
Fülig elpirulsz...
No, fiú, édes fiacskám, mondj igazat!
GYURI
Minap a kert felé mentem,
Nagy rózsaszagot éreztem,
Kendtekhez bementem,
Majd megrepedt a szívem
Azért a kendtek lányáért.
KÁNYAI
Ugyan úgy ?...
S te naplopó, semmirekellő, te jöttment pernahajder - te még Erzsikéig - érted -e, Erzsikéig merted szemeidet emelni?
Tudod -e ki ő - s ki vagy te?
ERZSIKE
Édesapám, ő a legjobb, legbecsületesebb...
KÁNYAI
Én nemesember vagyok!
GYURI
Én is nemesember vagyok; ámbár jó pénzért eladnám szívesen, ha megvennék.
No bizony!
KÁNYAI
S te még velem szembe mersz szállani ?...
De... mit vesztegetem rád a szót.
Köszönd, hogy országos vásár van a városban, különben standi pede elcsapnálak.
A vásár alatt szükségem van rád; de ha a konyha felé mersz nézni, annál inkább menni...
GYURI
De ha ételért kell mennem?
KÁNYAI
Az más!
Tudd meg - Erzsike már másé... a híres pesti fogadósnak Schwartz úrnak reménydús fia még ma, vagy néhány nap múlva megérkezik.
Ő Bécsben volt Domayernél nevelőben.
Apja azt írá, most már elvégezte a kurzust.
Tehát értsd meg, leány: ő lesz a férjed.
S te tudd meg, nekik Pesten oly fogadójuk van, hol te még kályhafűtő sem lehetnél.
Kétszáz vendégszoba van ott, érted, Erzsi?
Az mind a tiéd!
Ez oly szent igaz, mint hogy ma péntek van!
S most a konyhába!
A pincébe.
(El)
ERZSI
(kifelé indul; Kányai el)
GYURI
No, nekem ugyan megesett.
Azt hivém, a lányt kapom, hát kitették a szűrömet.
ERZSI
(apja elmenetét lesve)
Gyuri!
GYURI
S én sehonnai, én?... ki diák voltam, s csak azért lettem pincér, mert kicsaptak!
ERZSI
Most mit tegyünk?
GYURI
Én semmirekellő, ki a vendégeknek legfeljebb húsz krajcárral számolok fel többet!
Én csaló?
De hiszen ha mindjárt annyi vizet töltöttem volna a borba, mint őkelme akarta!...
De semmi, most már nem kímélem e zsarnok apát!
Erzsike, szeretsz -e igazán?
ERZSI
Tiszta szívből.
GYURI
Kit szeretsz jobban, engem vagy apádat?
ERZSI
Mindkettőtöket.
GYURI
(ünnepélyesen)
Itt választanod kell: a gyermeki kötelesség és a szerelem rózsája közt.
ERZSI
Ígérem szentül, hogy Schwartz felesége nem leszek.
GYURI
S tudod -e, ki az a Schwartz?
ERZSI
Hiszen sohasem láttam.
GYURI
Kétszínű krokodil, ki ha feleségül vesz, megver, ki csak pénzed után ásítozik; ki megcsal, elárul, ki kártyás, részeges, ki rút, élhetetlen, valódi kannibál.
ERZSI
Hát ismered?
GYURI
Ismerni nem ismerem.
ERZSI
Hát kitől tudod?
GYURI
Senkitől - de gondolom, mert téged akar elvenni.
ERZSI
De ha fogadom, hogy tiéd leszek, vagy kifutok a világból...
GYURI
Oh, fuss hát velem - oh, fussunk együtt!
ERZSI
Nem értelek!
GYURI
Van -e erőd az apai akarattal dacolni?
ERZSI
Engem hiába erőltetnek.
Megesküdtem az egekre,
Mind a három istenekre,
Atya, fiú, szentlélekre,
Tiéd maradok örökre.
DUETT
Szeretlek, szeretlek is amíg élek,
Gyöngy lélek,
Szívem érted dobog, míg doboghat,
Vérem érted buzog, míg buzoghat.
ERZSI
No, hiszel már most?
GYURI
Mihelyt követsz, s velem titkon egybekelsz.
ERZSI
Titkon?
GYURI
Mikor nyilván nem lehet.
Ládd felettünk szerencsétlen csillagzat uralkodik.
Én ismerem a világot.
Egerben láttam sok darabot, azokban az apák éppen úgy ellenkeztek, mint a te zsarnok apád: mi történt?
Az okos leány elszökött a szeretőjével.
Itt sem lehet másképp; szökjünk!
Zsebemben van az engedelem - titkon kivettem keresztleveledet.
Esküdjünk össze, ha feleségem lettél, aztán ütheti apád bottal a nyomát.
ERZSI
Feltehetsz rólam ilyesmit?
Heh, tudd meg te is, én becsületes leány vagyok, s apámat nem csalom meg!
Hogyisne!
GYURI
Tudom már, az a pesti uracs, az motoz a fejedben!
ERZSI
Gyuri! azt mondom!...
(El)
GYURI
Mert nem szeretsz igazán, csak orromnál fogva hurcolsz.
Mármost mit tegyek?
A leány nem akar szökni.
Ennek Telegd városa az oka!
Így van ez, ha nem jár színházba a leány, semmi regényes, semmi költőiség nincs benne.
Annyi vígjátékot láttam Egerben - mert a fogadóban játszottak -, s most egy becsületes cselszövény sem jut eszembe.
Valami grófnak kellene magamat kiadnom - igen, de ezek a falusi tuskók nem hiszik el.
HATODIK JELENET
Liliomfi, Szellemfi, előbbi
LILIOMFI
Pincér!
GYURI
(megy)
Az ember nem is tervelhet.
LILIOMFI
Pincér!
GYURI
Eh, mindjárt.
(El)
LILIOMFI
Szellemfi, hozd vissza fülinél fogva; hozzon tüstént öt adag rostélyost!
SZELLEMFI
Ki fizeti meg?
Az ötven pengőt az első állomáson elkártyázta.
LILIOMFI
Szellemfi, ez szörnyű prózai kérdés; a mi dolgunk enni, a pincéré megvenni az árát.
SZELLEMFI
De a nem fizetőket kidobják.
LILIOMFI
Úgyis tovább kell mennünk.
SZELLEMFI
De hátha útravalót adnák?
LILIOMFI
Annál jobb.
SZELLEMFI
De ha ekképpen?
(Ütleget mutat)
LILIOMFI
Szellemfi, micsoda akció ez?
Cédula-, szék- és asztalhordó, világosító, kortinahúzó, garderobszabó s komornyik, a latere!
Te nem értesz ahhoz: ha az ember nem tud fizetni, értsd meg jól, csődöt hirdet és kap.
SZELLEMFI
De csődhöz jószág is kell!
LILIOMFI
Szellemfi, te nem vagy törvénytudó!
Mikor már csődöt hirdetünk, akkor már semmink sincs.
S nincs -e nekem jószágom?
Nincs -e ruhatáram?
SZELLEMFI
(hóna alatt egy kis motyóra mutat)
Ez itt?
LILIOMFI
Az, ruhatáram.
Nincs -e abban egy szőke paróka, egy pár ritterkesztyű, cipő és pordupé, mely ha arany volna, testvérek közt is megérne száz pengőt.
Egy tükör, s tudod -e, Szellemfi, hogy a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb darab földet vettek meg, mint egész Bihar vármegye?
S nincs -e egy pár harisnyám?
S tudod -e, szellemdús kortinahúzó, hogy voltak királyok, kiknek, midőn követséget fogadtak el, a harisnyát külön kellett vinniök: tehát nem vagyok -e én gazdagabb királyoknál.
S elfeledted -e feledékeny világosító, hogy a legközelebbi vígjátékban egy milliót örököltem Indiából?
SZELLEMFI
Már az egészen más!
Tehát együnk; ha meg akarnak verni, én legyőzöm őket; hiszen az utolsó darabban az egész ármádia belőlem állott.
LILIOMFI
Bravó, fiú!
Látom, rád bátran támaszkodhatni.
Ha szaglásom nem csal, a konyha erre van.
Dugd ki fejedet az ajtón, de méltóságosan, mint gróf titoknokához illik - mert itt gróf Liliomfi lesz a nevem; és mondd, fiú, equipage-om hátramaradt, s magunk csupa passzióból gyalog előresétáltunk.
SZELLEMFI
De hát mit mondjak a konyhában?
LILIOMFI
Ne mondj semmit, hanem hozd, amit adnak.
(Erzsi jő)
Leány! szerencsém meg van alapítva.
HETEDIK JELENET
Erzsi (jobbról), voltak
ERZSI
(félre)
Azt hittem, bocsánatot jövend kérni - ah dehogy!
LILIOMFI
Jó reggelt, angyalkám.
A papucskormány által uralkodik -e e fogadóban, mint szende nő?
Vagy talán az atyai hatalom végrehajtója a háznál?
Vagy tán szerződött tagja a nemes konyhaművészetnek?
ERZSI
(félre)
Bolond ez?
SZELLEMFI
Nagyságos gróf úr!
Mit méltóztatik reggelizni?
ERZSI
Gróf?
Bizony nem néz ki belőle.
LILIOMFI
Ah, John!
Igen jól emlékeztetsz.
ERZSI
Hát szobát parancsol nagysád?
LILIOMFI
Ah nem, itt is megjárja.
Kocsim eltört a szomszéd falu alatt, most csinálják; előrejöttem, hallván hírét, hogy e fogadóban gyönyörű szép fogadósné van.
ERZSI
Fogadósné?
Az nincs.
LILIOMFI
Vagyis hogy e fogadóban a legangyalibb pincérnő van egész Kőrösvölgyén.
ERZSI
Pincérnő?
Az sincs itt.
LILIOMFI
Mily szórakozott vagyok...
Hogy a fogadósnak gyönyörű szép, bájos lánya van.
ERZSI
Az én vagyok.
(Félre)
Ennek a grófnak csakugyan van ám esze.
LILIOMFI
Kedves angyal, ha tudná utazásunk célját...
SZELLEMFI
Nagysád, a reggeli...
LILIOMFI
Ki gondol most reggelire, midőn angyalt lát, midőn nektárt, ambróziát nyújt maga Hebe?!
ERZSI
Miféle étel az, nem értem.
LILIOMFI
A nektár, édes angyalkám, franciául két icce bor; az ambrózia két adag rostélyos, egyik vereshagymával, a másik burgonyával, a Hebe pedig ön, édesem, mert:
Nem vagyok én olyan, mint más,
Kedves étkem a foghagymás,
Eszem, iszom a korcsmába'
Itt, a Fehér Báránykába '.
NYOLCADIK JELENET
Gyuri (jő), előbbiek
ERZSI
Kérem, a nevem Erzsi.
LILIOMFI
Azaz franciául Hebe!
Tehát kedves Elisabeth, mihelyt megláttalak
(kezét megfogja)
, szívem hangos dobbanása azt mondá...
GYURI
(közbelép)
Méltóztatik parancsolni?
LILIOMFI
(ijedve elfordul)
Jaj, ez Georges!
Kinek 17 forint 19 krajcárral maradtam adósa váltóban.
ERZSI
Gyuri, két icce bort gróf őnagyságának.
GYURI
(titkon)
Hm!
Úgy tetszik, kezet is fogtál a gróf úrral.
ERZSI
Eh, már ismét!
Még úgyis van a rováson, édes úrfi !
(El)
GYURI
Most még ő haragszik.
LILIOMFI
John!
Tán megérkezett equipage-om, menjünk.
SZELLEMFI
Egy tapodtat sem én.
Felingerlette az alvó oroszlánt, most már ennem kell.
LILIOMFI
Szerencsétlen, ez ő!
SZELLEMFI
Ki ő!
LILIOMFI
Egyik hitelezőm.
SZELLEMFI
Vagy úgy?
Ah, éppen hallom az equipage robogását.
Ha tetszik, Sir.
GYURI
(aki szemügyre vette; útját elállja, Liliomfi elfordul)
Ez a frakk - mellény - kalap - nem ismeretlen előttem.
Szemüveg nyakában - haja, szeme.
Bocsánat, Sir - nem nézne velem farkasszemet?
LILIOMFI
Non capisco!
Most jöttem Aradrul.
Nem tudok magyarul,
Hej, édes teremtésem,
Taníts meg magyarul.
GYURI
Ha jól emlékszem, Egerben még tudott a Sir magyarul.
LILIOMFI
Egér ?...
Queszta?
John, Egér-Egér?
GYURI
Semmi Egér, hanem Egerben
(elébe ugrik)
igen jól ismertük egymást, Liliomfi úr...
LILIOMFI
(félre)
Hah!
El vagyok árulva!
Liliomfi?
Nincs szerencsém.
Ön bizonyosan téved.
Tán a hasonlat csalja.
Két arc hasonlatossága - ön tán ismerni A két alakút?
GYURI
Az úr mindenesetre egyalakú, a Liliomfi alakja, ki minden este nálunk ebédelt és vacsorált Egerben; s miután mindenét elpezsgőzte...
LILIOMFI
Ah, emlékszem!
Ez a színész nekem is panaszkodott, hogy francia pezsgő helyett mindég magyart adott bizonyos Georges pincér.
Tán ön volt az?
GYURI
Az nem vagyok, hanem azon Georges vagyok, kinek Liliomfi úr 17 forint 19 krajcárral adósa maradt váltóban, s kinek ezen Liliomfi megígérte, hogy Debrecenből megküldi a pénzt, de nem küldötte meg.
LILIOMFI
Mikor jött el ön Egerből?
GYURI
Két hete.
LILIOMFI
Ah, az más.
Tehát tudja meg ön, én vagyok az a bizonyos Liliomfi, ki ezelőtt egy héttel megküldötte ergo franco recepisse a 17 forint 19 krajcárt váltóban.
Hogy ön nem kapta kézhez, vádolja a sorsot, a csillagzatot, amelyek onnan egy héttel előbb elvezették önt.
GYURI
De miután szerencsénk van...
LILIOMFI
(természetes hangon)
Hadd el, édes Gyurim, egy batkám sincs nekem.
Hanem ott a ruhatár, sequestráld, s ami felülmarad a licitáció után, küldd utánam.
GYURI
Lássa, én jó fiú vagyok; de nem szép ám a szegény legénynek meg nem fizetni.
LILIOMFI
Oh, édes Gyurikám, a sors üldöz engem.
Látod, én gyakran játszom hercegeket, s ilyenkor csak nem ihatom mást, mint pezsgőt?
Most pedig hitelezz nekem reggelit százhúsz procentre, mert sietek.
GYURI
Hát hova utaz?
LILIOMFI
Miskolcra.
GYURI
Miskolcra?
LILIOMFI
Igen.
Egy leányt kellett volna Kolozsvártól az első állomáson elszöktetnem, de lefőztek, egy krajcár nélkül maradtam, s most Miskolcon vendégszerepeket adok, s ha pénzem lesz, visszatérek Váradra, s kedves Mariskámat elszöktetem.
GYURI
Elszökteti?
Ah...
LILIOMFI
Pincér, te is sóhajtasz?... te is szeretsz?
Kerted alatt foly a Körös,
A vize bő, elég hűvös.
Egy kis leány hord belőle,
S te megrészegednél tőle.
Körös vize nem zavaros,
A te rózsád szép takaros,
Nem adnád a félvilágért
Sem senkinek birtokáért.
GYURI
Kertünk alatt foly a Kőrös,
A vize bő, elég hűvös.
Egy kis leány hord belőle,
S te megrészegednél tőle.
Körös vize nem zavaros,
A te rózsád szép takaros,
Nem adnád a félvilágért
Sem senkinek birtokáért.
Egerből jöttem - ide beszálltam, láttam őt, s mindjárt beálltam pincérnek.
LILIOMFI
És szeretnéd elszöktetni?
GYURI
Igen, ha lehetne.
LILIOMFI
Szólj, fiú - itt vagyok én, elszöktetem én a tiedet is.
SZELLEMFI
Vagy majd elszöktetem én!
GYURI
Köszönöm!
De az enyém nem akar ám szökni.
LILIOMFI
Tehát reménytelen szerelem?
GYURI
Ő szeret.
LILIOMFI
S nem akar szökni?
Csodálatos!
S ki e kőszívű?
GYURI
Itt a háznál.
LILIOMFI
Gazdád leánya?
GYURI
Hát honnan tudja?
LILIOMFI
Fiú, több leány is van a háznál?
GYURI
Csak egy leánya van, s azt is valami Schwartz kapja Pestről, ki Bécsben Domayernél volt pincér s kinek apja...
LILIOMFI
Pesten az Arany Sárkány fogadót bírja.
Ki ne ismerné őt, ki Pesten volt?
GYURI
Schwartz jő, elviszi a leányt, s én megbolondulok!
LILIOMFI
Lassan, fiú, itt tenni kell.
Hozd a rostélyost.
Én segítek rajtad.
Apropos, ismeri gazdád az ifjú Schwartzot?
GYURI
Úgy vettem észre, nem.
LILIOMFI
Dicső!
Így minden rendén van.
Menj, fiú, hozz két icce bort.
Pezsgőt, ha van.
Először is, mi nem ismerjük egymást, érted?... előbb az ifjú Schwartzot kiugratjuk az apa és leány szívéből, aztán téged segítünk be.
Szellemfi, e perctől fogva te sem ismersz.
Vonulj egyik szegletbe, s vigyázz a jelszóra!
Ah, éppen jő.
Igaz, hogy hívják a fogadóst?
GYURI
Kányai!
LILIOMFI
Kányai - jó.
KILENCEDIK JELENET
Erzsi (két adag rostélyossal), előbbiek
LILIOMFI
(szemtelen, hányaveti, fitymáló jellemet vált)
Ne mondja?
Ez a Herr von Kányai fogadója?
Ez?
Ez a piszkos csárda az én jövendő apósom fogadója?
S talán bizony ez az én jövendő menyasszonyom?
Hahaha!
ERZSI
Menyasszonya?
Én a grófnak!
LILIOMFI
Gróf?
Vajon s magácskának a gróf megtetszett?
No az szép!
Maga szép hűségtelen kreatúra, érti?
ERZSI
Én kreatúra?!
Hohó!
LILIOMFI
A szívét akartam próbára tenni - inkognitó akartam kispionírozni.
Kiadtam magamat grófnak, s csak azt mondtam, hogy maga szép, gyönyörű, s maga majd kibújt a bőréből.
Maga még a kezét is meg hagyta fognom.
GYURI
Micsoda?
A kezét?
LILIOMFI
Hát ön kicsoda?
Kicsoda kend?
A kend neve Hallgass!
S maga tudja meg, csapodár leányzó, én nem gróf, én Schwartz vagyok Pestről.
ERZSI
Schwartz?
LILIOMFI
Igen, az ifjú Schwartz vagyok.
Apám ide adresszált, hogy magát feleségül vegyem.
Én jöttem inkognitó, s maga elárulta magát, hogy a grófi pasasiroktól nem éppen vonakodik.
ERZSI
Tudja meg, az nem igaz.
LILIOMFI
Magának csak velem kellett volna szerelmeskedni; de maga ezenfelül a pincért is szereti.
ERZSI
(habozva)
Az... az... igaz!
LILIOMFI
Ugye igaz?
A gróf mindent kispionírozott.
Érti, maga a Georges-ot szereti.
ERZSI
Ha nem tetszik, tegyen róla.
Úgy!
Legalább tud mindent, úgyis megmondtam volna.
LILIOMFI
S maga, kis ártatlanság, maga tán azt is elhitte, hogy szép, gyönyörű?
Ah, maga szép?!
Kis szeme, nagy szája, görbe orra, keskeny homloka - s a termete?
Hiszen maga kemence!
ERZSI
Én kemence!
Gyuri, s te mindezt tűröd?
LILIOMFI
Ez a maga lovagja?
Ez?
GYURI
Uram!
Az úr is csak pincér, én is az vagyok!
LILIOMFI
Maga pincér?
De én kellner vagyok, érti?
S ez oly különbség, mint krágli és vatermörder!
S az én apám engem ide essofiroz egy libáért!
ERZSI
Én liba?
Nem, tovább nem tűröm!
Én liba?
Jöjjön csak haza apám; ha satisfactiót nem ad...
Én liba?
TIZEDIK JELENET
Kányai (jő, kezében csirkék), előbbiek
KÁNYAI
No mi ez?
Micsoda lárma ez?
Mit sírsz, Erzsi?
Nesze, fogd a csirkéket.
ERZSI
Ah, jöjjön, édesapám...
Azt mondta, hogy liba vagyok.
KÁNYAI
Kicsoda?
ERZSI
Ez itt ni, az ifjú Schwartz.
KÁNYAI
Az ifjú Schwartz?
Isten hozta, kedves öcsémuram!
Szakasztott az apja!
(Ölelni akarja)
LILIOMFI
(büszkén elhárítja magától)
Micsoda ?...
Mit akar?
KÁNYAI
Hiszen én vagyok Kányai de eadem - hát nem tudja?
Hanem azt megmondom - nevét Feketére kell változtatnia.
LILIOMFI
Mit, én Fekete?
Mit akar maga?
KÁNYAI
Mit?
Megölelni, megcsókolni, rossz fiú!
LILIOMFI
Csókolni?
Engem?
KÁNYAI
Szaporán, Erzsi, Gyuri, reggelit Fekete úrnak, mert már én így hívom - szoknia kell hozzá.
LILIOMFI
Micsoda reggelit?
Tud -e maga nekem adni kaviárt, osztrigát, van -e champagner? - én azzal szoktam élni.
KÁNYAI
Azzal nem szolgálhatok, de tej, vaj, kávé, rostélyos...
LILIOMFI
Jaj, jaj, az igen parasztos...
KÁNYAI
Hm - be kényes gyomra van!
LILIOMFI
Richtig - az apám azt mondta, hogy magának sok pénze van.
No jó, ha ez igaz, elveszem a lányát, pedig nem szép.
KÁNYAI
Nem szép?
Bolondgombát ettél, öcsém?
LILIOMFI
Elveszem, mert sokat vesztettem a coeur dámán.
Hát mennyi pénzt ád a leánnyal, he?
KÁNYAI
Pénzt?
LILIOMFI
No persze; van -e 50-60 ezer conventions münze?
KÁNYAI
Semmi kommenció; amit kap, annyit kap.
LILIOMFI
Ah, nem úgy, édes Kánya úr!
KÁNYAI
Kérem, becsületes nevem kányai Kányay Zsigmond.
LILIOMFI
Tehát, Herr von Kánya.
KÁNYAI
Kérem - és Y.
LILIOMFI
Tehát Y. Csak hamar, addig nem alkuszom.
Aztán ez a ház tulajdona -e vagy árenda?
KÁNYAI
Eh, mit vallat az úr?
Most már torkig kezdek lenni.
Azt mondom!
LILIOMFI
Hát nem ad semmit vele?
KÁNYAI
Estafirungot, mást semmit.
Ha meghalok...
LILIOMFI
Hát mikor gondolja, hogy meghal?
KÁNYAI
No már ez mégis sok!
Azt mondta -e az apja, hogy gorombáskodjék velünk, vagy mi?
LILIOMFI
Eh!
Ha maga csak egypár ezert ad, az kevés, azt egy blattra is felteszem.
KÁNYAI
De hallja, édes uracskám, a blattra semmit sem fog tenni.
LILIOMFI
Azt is megmondom, hogy nekem Bécsben három s Pesten hét szeretőm van.
Az így szokás, az a bon ton - s az én feleségemnek nem szabad eiferozni, sem engem zsenírozni.
ERZSI
S apám megtűri őt házában?
KÁNYAI
De most már vége legyen!
Hallja az úrfi, Herr von Schwartz, az én pénzemet nem blattozza el, sem szeretőkre nem estafirozza - érti maga, goromba fráter?!
LILIOMFI
Ez bántás - ezért duellumra hívom.
KÁNYAI
De nem fog itt duellálni, hanem hordja el magát, s mondja meg édesapjának, kit én nagyra becsülök, ha csak ily fiút tudott nevelni, jobb lett volna meg sem házasodnia.
ERZSI
Ah, édesapám, csak folytassa, minden szava aranyat ér.
LILIOMFI
Csak apám equipage-ját ne küldtem volna vissza!
KÁNYAI
Sohase búsuljon, majd elsegítjük, hogy a lába sem éri a földet.
ERZSI
Oh kedves, édes, okos, jó apám!
KÁNYAI
Most tehát alászolgája!
LILIOMFI
Korschoma!
KÁNYAI
Ott az ajtó, kívül tágasabb!
LILIOMFI
(félrevonja kalapját)
Mit?
Fogadó ez, korcsmáros?
KÁNYAI
No?
LILIOMFI
Én utas vagyok!
Hamar szobát kell nyitni.
Azért is itt maradok.
KÁNYAI
Velem egy fedél alatt ugyan nem!
LILIOMFI
Ez fogadó, s én fizetek, mindent fizetek.
KÁNYAI
Gyuri, szobát ez úrnak.
Szolgája!
LILIOMFI
Csak ne csináljon sok ceremóniát, azt nem szeretem.
KÁNYAI
Gyuri, vezesd ez urat.
GYURI
Kivessem?
KÁNYAI
Nyiss szobát neki.
LILIOMFI
Majd ha nekem tetszeni fog.
KÁNYAI
Uram, ha tüstént nem lódul!
LILIOMFI
(az asztalhoz ül, enni kezd)
Halbseitel!
KÁNYAI
Vigyen el az ördög!
Erzsi, azt mondom, rá ne nézz.
Mindennek vége.
Megírom az apjának.
ERZSI
Mindig mondtam én, hogy csupán Gyuri jó és becsületes...
KÁNYAI
Fogd be a szádat.
Sem Gyuri, sem Schwartz, érted!
TIZENEGYEDIK JELENET
Adolf, előbbiek
ADOLF
(kezében kis útitáska)
Jó reggelt!
Kérem, ez a Kányai uram fogadója?
KÁNYAI
Igen ez.
ADOLF
Hol találom Kányai urat?
KÁNYAI
Mi tetszik?
ADOLF
Hát először is apám ezerszer tiszteli, s itt vagyok én, hogy helyette megöleljem.
(Ölelni akarja)
KÁNYAI
Nono, csak lassan, ki az úr?
ADOLF
Hát nem találja el ?...
No, de addig nem szólok.
Hol van a kedves Erzsike?
KÁNYAI
Erzsike itt áll.
De mi köze hozzá?
ADOLF
Ez ?...
Szép!
Apámnak igaza volt.
Kedves Erzsike, hát az ön szívecskéje sem sugallja, hogy ki vagyok?
Nem dobog -e sebesebben?
ERZSI
Nem uram, éppen nem!
ADOLF
Pedig dobognia kellene, mégpedig galoppban.
KÁNYAI
De hát kihez van szerencsénk?
ADOLF
De várjon csak kissé, édes Erzsikém; ily porosan, útiasan nemigen tetszhetem, mert éppen most szálltam le a gyorskocsiról: de mindjárt ruhát váltok... aztán jobban rám fognak ismerni; addig inkognitó maradok.
KÁNYAI
Valóban, édes úr, ha bőrét változtatja, sem fogjuk jobban ismerni, mint most.
ADOLF
Öleljen hát meg, öregúr: én vagyok az ifjú Schwartz!
MIND
Schwartz?
(Valami ensemble)
LILIOMFI
(félre)
Benne vagyok a krédóban.
KÁNYAI
(szemeit mindkettőn jártatva)
Micsoda?... az úr Schwartz?
ADOLF
Úgy van; hát ki is volnék más?
LILIOMFI
(ölelni akarja)
Ah, szervusz kamerád!
Kedves barátom!
ADOLF
Micsoda kamerád?
Ki az úr?
LILIOMFI
Már miféle ördög bújt megint beléd, hogy magadat helyettem adod ki? ismét valami maliciózus intriga, valami komédia!
ADOLF
Ki az úr?
Ismer engem?
Mi?
LILIOMFI
Ki nem ismerne téged, jó madár?
Te vagy a híres actor Liliomfi, kivel én tegnap együtt champagníroztam.
Hát hol hagytad kísérődet, azt a bolondos Szellemfit?
SZELLEMFI
(előáll a motyóval)
Itt vagyok, Herr von Schwartz.
ADOLF
Hát ez kicsoda?
SZELLEMFI
(hozzá)
Jaj, bocsánat, tisztelt principális úr, bizony bakot lőttem; itt van ni, az egész tervet elárultam.
ADOLF
De hát mi ez?
LILIOMFI
A hamis, milyen jól játssza szerepét.
Tehát tudja meg maga, fogadós, tegnap együtt mulattunk - aztán kiplanizáltuk, hogy jegyesemet próbára tesszük.
KÁNYAI
Ő nem az úr jegyese többé, érti?
LILIOMFI
No hát a volt jegyes szívecskéjét tesszük próbára.
Ez az úr igen jó színész, s mi egymás közt elvégeztük, hogy ő az én alakomban, mint az ifjú Schwartz fog itt megjelenni, s ha a maga Erzsikéje őt megszereti, hát fuccs, akkor nekem nem kell...
Ezt csináltuk ki tegnap; de ma nekem jobb gondolatom volt, s én mint gróf adtam ki magamat, s én megtudtam itt, hogy Erzsike a pincért szereti, s azért Schwartznak nem kell Erzsi, mert a pincért szereti, s az én pajtásom elkésett kissé a tréfával.
KÁNYAI
Az én leányom nem szereti a pincért.
LILIOMFI
De igen, szereti, azt már én megtudtam.
ADOLF
Ha merem kérdeni, kicsoda az úr?
LILIOMFI
Hát nem tudja, elfeledte már?
Ej, ej, én vagyok az ifjú Schwartz.
ADOLF
Az úr lehet ifjú is, Schwartz is, de az igazi Schwartz én vagyok.
LILIOMFI
Ah, mit tréfálsz, hiszen te Liliomfi vagy, az a híres színész!
ADOLF
Én Liliomfi?
LILIOMFI
Hiában tagadod.
ADOLF
Az hazugság, nem igaz.
LILIOMFI
Sapperlot, az úr a tréfát messze űzi, már vége a komédiának; itt már tudják, hogy én vagyok az ifjú Schwartz.
ADOLF
Az úr csaló!
LILIOMFI
S én bebizonyítom, hogy te vagy csaló.
KÁNYAI
Mármost okoskodjék ki az ember!
LILIOMFI
(kézen fogja Adolfot, félhalkan)
Tegnap azt mondtad, hogy Egerben egy pincérnek adós maradtál, Liliomfi barátom - 17 forint 19 krajcárral Schein...
Vigyázz, a pincér itt van - Georges itt van.
GYURI
(rámutat)
Nini!
Hiszen ez itt Liliomfi!...
Csak most ismerek rá.
No uram, a 17 forint 19 krajcár váltót megfizeti vagy sem?
ADOLF
Én?
Hát kicsoda ez?
Én adósa?
GYURI
Hogy tetteti magát.
Nem itta -e, mint gödény az úr a pezsgőt nálunk Egerben!
Hiszen gazduramnak is elpanaszoltam, hogy adósom maradt...
Ugye gazduram?
KÁNYAI
Igaz, panaszoltad.
Tehát ez az a jómadár?
GYURI
Ez, ez Liliomfi.
KÁNYAI
Szégyellje magát az úr, egy szegény pincért így megkárosítani akarni!
Most tüstént fizesse meg adósságát, ha becsületes ember!
ADOLF
Bolondokházába jutottam én vagy mi?
LILIOMFI
Mondhatom, jól játssza szerepét!
Hát te
(Szellemfit megragadja)
, jómadár, mered -e tagadni, hogy ez nem a te principálisod, Liliomfi?
SZELLEMFI
Bocsásson, mindent kivallok.
(Adolfhoz)
Principális uram, vége a komédiának, itt hiában tettetjük magunkat, felsültünk, itt mindent tudnak.
Ne ellenkedjék soká, mert végre még engem is megdöngetnek, szegény szolgáját, kortinahúzóját, garderobszabóját...
ADOLF
Az urak vagy bolondok, vagy részegek.
KÁNYAI
Tehát az úr afféle diátrista?
LILIOMFI
Hát nem látja rajta?
(Szellemfi motyóját elkapja)
Hiszen nézze csak, itt van ni, trikó, festék, ritterkesztyű, pordupé, paróka...
No, pajtás, nem kell tréfálni, nincs rá szükség, a leány úgysem kell nekem, mert
(hangnyomattal)
a pincért - Georges-ot szereti!
ADOLF
Az hazugság, az úr csaló, nem hiszek.
LILIOMFI
Most már elég!
ADOLF
Micsoda?
Ez már sok!
SZELLEMFI
(rángatja)
Menjünk, principális uram, mert bizony kidobnak.
ADOLF
Türelmemnek vége, az urak mindnyájan részegek vagy bolondok.
KÁNYAI
Micsoda, én részeg? - én bolond?
LILIOMFI
Ah; ez már mégis szemtelenség!
ADOLF
Belőlem bolondot űznek!
KÁNYAI
Bolond az úr maga!
Itt nem fog bolondítani, komédiázni, édes diátrista uram.
SZELLEMFI
(vonja)
Menjünk; principális uram, mindjárt kidobnak.
ADOLF
Vigyen el az ördög!
Kitéped a karomat!
LILIOMFI
Ki vele, ki vele!
GYURI
Adja meg a 17 forint 19 krajcáromat váltóban.
ADOLF
No hiszen gyere, majd fizetek!
KÁNYAI
Takarodjék innen, itt nem kell szemfényvesztés!
(Adolfot kidobják, Szellemfi vele el)
KÁNYAI
Így!
LILIOMFI
Így!
GYURI
Tudom, miért titkolá becsületes nevét, nehogy a 17 forint 19 krajcárt meg kelljen fizetnie.
ERZSI
Édesapám, ugyan kérem folytassa csak tovább, dobja ki ráadásul ezt az igazi Schwartzot is.
(El)
LILIOMFI
Hohó, mamzel, én vendég vagyok!
KÁNYAI
Megyek hazulról, mert ha ezt az embert látom...
Uram, ha visszatérve itt lelem, úgy jár, mint Liliomfi.
(El)
LILIOMFI
Mindenesetre úgy járok!
GYURI
Oh, mily boldoggá tett, hogy köszönjem?
LILIOMFI
Várj fiú, még ezentúl jő a java, fejem tele tervekkel, de gyomrom üres.
(Asztalhoz ül)
Azért folytassuk.
GYURI
A terveket?
LILIOMFI
Nem, a reggelit.
(Kívül kocsizörgés)
SZILVAI
(szava kívül)
Fogadós!
LILIOMFI
(felugrik).
Jaj ez ő - remegés áll szívembe,
Vad szeme mint forog. Elfutok.
(Futni akar)
MARISKA
Fogadós!
LILIOMFI
Ah, ez ő, a mátkám, martalékom,
Nem futok már innen.
Ah, nem futok már innen.
( A szőke parókát felteszi rövid zene alatt)
GYURI
Ez mit jelent?
LILIOMFI
(helyére ülteti mint pincér)
Ülj le szépen a helyemre,
Itt a pincér én vagyok,
Ah, Herr von Schwartz, mit parancsol,
Mindennel szolgálhatok?
Van leves barátfülével,
Assetlinek bornyúfő.
Ami tetszik szemnek, szájnak,
Minden frissen sül és fő.
Böf á la mód frikándóval.
Van egy szörnyű indián,
Van osztriga, van piliszka,
Azaz reisz meridián.
TIZENKETTEDIK JELENET
(Ezalatt jő) Szilvai, Mariska; előbbiek
SZILVAI
Ön a pincér?
LILIOMFI
Úgy van, uram!
Itt a pincér én vagyok,
S a kisasszony mit parancsol?
Mindennel szolgálhatok.
SZILVAI
Van -e itten extra szoba?
LILIOMFI
Ej, extra szobát kíván?!
SZILVAI
Kettő legyen egymás mellett.
LILIOMFI
(Gyurihoz)
A kulcsokat.
SZILVAI
Szaporán!
MARISKA
Ah, hol késik az imádó,
Várad még csak egy állomás,
Hogyha innen el nem szöktet
Nincsen többé szabadulás.
LILIOMFI
El nem késik az imádó,
Várad még csak egy állomás,
Még ma innen velem szökhet,
Közel van a szabadulás.
GYURI
Én boldogtalan imádó,
Várad már csak egy állomás,
Még ma Schwartz úr visszajöhet,
Nincsen többé szabadulás.
SZILVAI
Már elkésett az imádó,
Várad már csak egy állomás.
Körmeimből el nem szökhet,
Nincsen többé szabadulás.
LILIOMFI
Megjött végre a szeretőm, itt várom,
Általhozták vagy tizenkét határon,
Hol vizeken, hol patakon, hol sáron,
El sem hagyom, míg élek a világon.
MARISKA
Akkor szép az erdő, hogyha zöld,
Hogyha a vadgalamb benne költ -
A vadgalamb olyan, mint a lány,
Fáj szíve a párja után.
MARISKA, LILIOMFI
Boldog ez a pillantás,
Melyben megláttuk egymást.
Boldog az az óra is,
Melyben rád gondolok is.
Hátha veled élhetnék,
Holtig boldog lehetnék!
SZILVAI
Mit jelent ez?
MARISKA
Azt kérdezte:
Melyik szobát nyissa ki?
LILIOMFI
(Gyurihoz)
Melyik szobát nyissam ki?
GYURI
A legelsőt nyissa ki.
LILIOMFI, MARISKA
El nem késen az imádó,
Várad még egy állomás.
Még ma innen együtt szökünk,
Közel a szabadulás.
(A többi, mint előbb)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE