Ez nem rossz, istenemre nem rossz.
- A kalmár, neje és a szép és gazdag Feldner Louise mind csupa rokonszenv - hahahaha, napja vagyok ennyi rokonszenvnek.
Melyikét válasszam környező holdamnak, és mivel a nap is saját tengelye körül forog, melyik legyen rám nézve a tengely: Merkur zászlója?
Hymen igája?
Vagy Lucifer palástja?
Az öreg Feldner, úgy látszik, nem igen accordíroz lánya rokonszenvével, s ezt voltaképpen okosan cselekszi, mert hiszen nekem lánya pénzére, s nem kezére van szükségem, családja becsületével pedig gondoljon ő, nem én.
A kalmárné rokonszenvével ugyan biztosabb a kinézés, de itt a kivitel nehezebb; - eh, egy kis intermezzo kettőnk közt semmiesetre sem árthat.
Ez a filantropikus kalmár úr pedig reményeket egész a pénztárig emelé, melybe alkalmat keresünk betekinteni, mielőtt Braumüller uram firmája nem ingadozik.
Kalmár, te létem dolgába avatkozál, kiragadál hullámágyamból - hol nyugalmat, örök enyhet kerestem.
Számolj azon sorssal, melynek eltipró kerekét felettem fel akarád tartani, s miután visszahoztál az életre, adj nekem életet - de mely élet legyen nem kalmári, hanem bárói értelemben.
- Napszámos kenyereddel, lélekgyilkoló számokkal és jegyzőkönyveiddel engem nem fogsz kifizetni.
Kis gondolkozás után.
Emellett maradok - a kezdet megvan -, semmivel sem bírok, mit kockáztatni félhetnék; ha pedig a balsors dacomra csakugyan megtagadná tőlem az élet kéjeit, és nyomort mérne rám, mindegy, akárhol szenvedjem - koldusok közt égalj nem tesz különbséget.