Nagy Király, a' népnek sokat kell szenyvedni,
Hamar hibájokat, meg-lehet engedni.
Ez a' szegény község, vér' verejtékével
Tartja Világunkat, gazdag értékével:
Tsak a' tudományok, hogy mindég dolgoznak
'S mezőkön, hadakba fáradván izzadnak.
Ha egy-ügyüségek, lármát tesz' is néha,
Nem kell el-veszteni életeket soha:
Tsak azért lármáz most Spártának községe.
Hogy adósságával, nagyra ment ínsége.
De ha illy terhektől meg-szabadúlnának,
Királyok előtt még térdre húllanának;
A' pártot-ütöttek' erejek vesztenék,
Mihelyt segedelmek ', ezekbe, nem lelnék.
Ágis, Kleombrotes, Ágézilaussal,
Nem állhatnának úgy szembe a' trónussal,
A' Király' adó is pénzt szedvén magára,
Me'nyi kintset nem veszt a' sok u'zorára!
De ha adósságink, mind el-töröltetnek;
Dúló szél-veszeink, meg-tsendesíttetnek.
A' nép, magához jő szabadúlásával,
Híven meg-egyezik igaz Királyával.
Veszteket, el-érik így, az el-pártoltak,
Kik székedbe uram, méltatlan vádoltak.