, méltóságos tekintettel.
Népünknek kérését, Ágis benned hallom,
De veszett lármáját még sem igazolom.
Nem úgy szokás kérni egy igaz Királytól.
Mérget lehet e'ként nyerni6 a' trónustól.
Átkozni el-kezdvén gazdagink' javait
Fel-támasztod reám Hazádnak fijait.
Tsak mormoltok minddég Királyságom ellen;
És rendelésetek, gyakorta helytelen.
Hogy szívünkbe, könnyen belé nem láthattok,
Gonoszt, és ártatlant reánk indítatok.
Spártdba, igen sok parantsolat hazud,
Mellyekről hatalmam, gyakran semmit nem tud.
De még is minden kor ', tsak én vádoltatom
Noha mere nézek, mindenütt lopatom.
Dézma-tábláinknál, sok tolvajok ülnek;
És mint igaz szolgák, a'ként betsültetnek
Sok törvény székekbe lelünk gyilkosokat.
Kik nem tapasztalják alatsonySágokat.
Halált parantsolnak minden kitsinységért,
Mint vizet, olly könnyen ontják a' szegény vért.
Mind ezen hibákat, magamba jól sejtem,
De szegény népemet, el-sem is felejtem.
Meg-engedem, hogy az adósság Levelek
Égettessenek-meg: fel-álla' trónusba, ezt hallják
mindenek
Tsendesüljön-meg ma Spárta, lármájába:
Mint Atyjába, a'ként bízzon Királyába.
Állítsuk-fel újra Likurgus' törvényét;
Édesítsük vele a' népnek reményét . A ’ trónusról, alá-száll.