ELSŐ FELVONÁS
Terem. Fényűző bútorzat. A fenékszínen két nagy ajtó; az egyik a főbejárás, a másik egy nagy terembe nyílik. Jobbra-balra ajtó. Balra ablak
ELSŐ JELENET
Solmay, Relli
(Bal felől hosszas, erős csengetés hallatszik)
SOLMAY
(jő jobbról)
Micsoda kolompálás ez megint?
RELLI
(futva jő a középről)
A nagyságos asszony és a kisasszonyok öltözködnek a mai estélyre.
(El balra)
SOLMAY
(magában)
Vagy úgy!
Öltözködnek?
Ez a nő életének legszebb, legmagasztosabb, legszentebb pillanata, mint a feleségem szokta mondani.
(Balról Szidónia szava hallatszik: „Relli, a csipkéimet!”)
A feleségem hangja!
Akkor is üldöz, ha nem látom.
Mikor lesz már pihenésem?
(A pamlagra veti magát)
MÁSODIK JELENET
Solmay, Róbert, Adolf
(Adolf meggyújtott lámpákat hoz, elhelyezi az asztalokon, rendezi a szobát, kinyitja a belső terem ajtaját)
RÓBERT
(középről jő)
Ej, be rosszkedvű vagy, papa!
(Mellé ül)
Fogjunk kezet, én meg dühös vagyok.
Képzeld csak, mily gyalázatosan rászedett az a nyomorult King Arthur!
SOLMAY
Ki az ördög az a King Arthur?
RÓBERT
Nem ismered?
Hát a paripám, a versenylovam.
Hogy ápoltam, hogy treníroztam, hogy dédelgettem a nyomorultat!
És képzeld, a tegnapi futtatáson mindig az utolsó volt, becsületemre, a legutolsó.
Pedig fogadtam rá - de még mennyit, és vesztettem, de még mennyit!
(Adolf megáll hátuk mögött, és a beszélgetést hallgatja)
SOLMAY
(felugrik)
Már megint?
(Adolfhoz fordul)
Nem szíveskednél elhordani magadat?
ADOLF
Nagyságod óhajtása számomra parancs.
(El.)
RÓBERT
(papírt vesz ki zsebéből)
Nézd, papa, rendszerető ember vagyok, felírtam minden tartozásomat - az összeadás egészen helyes.
(Eléje tárja a papírt)
Ennél több nem kell - egy krajcárral sem kell több.
SOLMAY
Tessék!
Ez a második!
(Balra mutat)
Ott az asszony és a leányok ruhái, csipkéi, ékszerei, itt a fiam lova és adósságai
(zsebére üt)
, itt meg a fizetés...
Én persze csak azért vagyok a világon, hogy fizessek!
RÓBERT
Ez a természet rendje, papa: az apák kifizetik fiaik adósságait.
(Megöleli Solmayt)
Aztán úgyis csak kölcsönkérem.
Visszafizetem, minden rendkívüli kiadást megtérítek, mihelyt megcsinálom a fényes partit.
(Béla kinyitja a középajtót, s állva marad)
RÓBERT
Hát azt, amelyikre várok.
Még nem tudom, hol rejtezik, de majdcsak előkerül valamikor.
Hiszen mindnyájan ebben dolgozunk.
Fényes parti - ez a mi életünk célja, tevékenységünk rugója és jövendőnk reménye.
Szóval ez a hivatásunk.
A mama kiöltözteti és kiállítja a leányokat, s várja számukra a gazdag férjet, mi, fiúk uraskodunk, gavalléroskodunk, csillogunk, és várjuk a gazdag feleséget - aztán majd csak megélünk valahogy.
HARMADIK JELENET
Előbbiek, Béla
BÉLA
(előrejő az ajtótól)
Elég!
Hogyan hallgathatod, atyám, ez éretlen gyermek cinizmusát?
Így beszélni a házasságról, e szent és felséges intézményről!
Silány üzletté aljasítani e magasztos frigyet, mely a lelkek egyesülése és az emberi társadalom alapja!
Elég legyen!
Mellesleg értesítlek, atyám, hogy a szép Sereczkynével végre megegyeztem, és nőül fogom venni.
RÓBERT
(kacagva)
No, papa, én még csak az elméletet állítottam fel, de ő már a kész eredménnyel lép eléd.
Tessék választani!
SOLMAY
Reménylem, nem beszéltél komolyan.
BÉLA
Én mindig komolyan beszélek.
SOLMAY
De hiszen éppen most szónokoltál nagy hévvel azok ellen, kik a szent házasságot üzérkedéssé aljasítják.
Hát te ugyan miért veszed el Sereczkynét, ha nem a pénzéért?
SOLMAY
De én nem egyezem bele!
Halljátok, fiúk, én nem sokat avatkoztam be neveléstekbe, anyátok mindent a maga kezébe vett, s engem szóhoz sem engedett jutni - de
(körülnéz)
most nincs jelen -, most már én is kinyitom a számat.
A leányokkal tegyen anyátok, amit akar; meglehet, jobban ért hozzá; de a fiaim sorsába nekem is van beleszólásom, és ha látom, hogy mind a ketten szamarak vagytok, majd zablát vetek a szájatokba.
Úgy!
BÉLA
Figyelmeztetlek, atyám, hogy nagykorú vagyok, s mint országgyűlési képviselő szuverén jogokat gyakorlok.
A mai estélyen kihirdetjük az eljegyzést.
Tedd hát magad illő apósi hangulatba.
Viszontlátásra!
(El.)
RÓBERT
Ölelj meg, papa, én mégis többet érek, mint ez a komoly, józan fiad.
(Megöleli Solmayt)
NEGYEDIK JELENET
Előbbiek, Szidónia
SZIDÓNIA
Itt vagyok, felöltöztem...
Ah, rossz fiú!
Két nap óta nem láttalak.
Mit csináltál azalatt?
RÓBERT
(kezet csókol Szidóniának)
Mama, ez a toalett valóban fölséges.
SZIDÓNIA
(a tükörben nézve magát)
Te kis hízelgő!
Egyszerű és olcsó, de van egy kis ízlésem.
Ezt is csak leányaim kedvéért viselem, hogy mintát mutassak nekik...
Ah! ha saját hajlamaimat követhetném!
(Solmayhoz)
Adósság!
Oh!
Náci, hogy tudod ezt a csúf szót fennhangon kiejteni?
Mily közönséges!
Ha adósságot csinált, ki kell fizetni - voilá.
(Tovább nézi magát a tükörben)
RÓBERT
Ez ellen nincs föllebbezés, papa.
(Solmaynak adja az írott ívet, melyet az mérgesen zsebébe tesz)
SOLMAY
(súgva)
Mondd meg legalább anyádnak, hogy Demeteréket is meghívtam a mai estélyre.
RÓBERT
Mama, van szerencsém jelenteni, hogy Morosán Demeter feljött Pankotáról, és őt is meghívtuk a mai estélyre.
SZIDÓNIA
Ah! mily tapintatlanság!
Náci, ebben a te kezedre ismerek...
Ily közönséges ember!...
SOLMAY
Micsoda közönséges ember!
Tisztességes ember, ki becsületes munkával szerzi a pénzt, s nem pazarolja el oktalanul, mint..
SZIDÓNIA
(feléje fordul, harcra készen)
Mint... mint... mint micsoda?
SOLMAY
(fojtott dühvel, elhúzódva)
SZIDÓNIA
Már azt gondoltam, célzást akarsz tenni.
RÓBERT
De csakugyan, mama, mi kifogásod van Demeter bácsi ellen?
SZIDÓNIA
Nem elég, hogy hajdan ispán volt nálunk?
És oly közönséges, oly gemein!
RÓBERT
Igen ám, de most már önálló ember, nagy vállalkozó - és távoli rokonunk.
SZIDÓNIA
Ugyan hallgass ezzel a távoli rokonsággal.
Hiszen éppen ez a legborzasztóbb.
Nőül vette atyádnak valami hetvenhetedik szegény rokonát, s azóta még engem is sógorasszonynak mer szólítani.
Még csak az van hátra, hogy ma este vendégeink előtt is a családfáját kezdje magyarázni.
SOLMAY
Amint mondá, vidékünkön a kormány pályázatot hirdetett a Körös-szabályozási munkálatokra, és Demeter szeretné elnyerni az engedélyt.
Azért jött fel Pestre, s kért engem, hogy mutassam be vőmnek, ki ez ügyben előadó a minisztériumban.
Nem tehettem hát egyebet, mint hogy meghívtam az estélyre, hol Rábayval találkozhatik.
No, elég ez a magyarázat?
RÓBERT
Annál inkább elég, mert Demeter bácsi fiát is elhozta magával, s ha nem csalódom, a mi Gizellánk nagyon meg fog örülni a jó Tamásnak.
SZIDÓNIA
Gizella sokkal finomabb ízlésű leány, hogysem örülni tudna egy Tamásnak.
RÓBERT
Nono, mama, tavaly nyáron, míg Pankotán laktunk, nagyon sokat nézték egymást, s Tamás nekem nagy titokban megvallotta, hogy szerelmes húgomba.
SZIDÓNIA
És nem hívtad ki párbajra?
RÓBERT
Nem én, hanem biztattam, hogy kérje meg minél előbb a kezét, mert egy pesti szezon alatt neki is úgy elmehet az esze, mint nekünk...
SZIDÓNIA
Náci!
És te nyugodtan tudod hallgatni e beszédet?
SOLMAY
A lehető legnyugodtabban.
ÖTÖDIK JELENET
Előbbiek, Gizella, Aranka balról, Adolf középről
SZIDÓNIA
Ah! ah! nagyszerű! elragadó!
(Megfogja kezeiket)
Gyorsan a tükör elé!
Náci! nem vagy elragadtatva?
ADOLF
(belép)
A divatárus segédje az előszobában várakozik a számlával.
(El.)
SZIDÓNIA
(mialatt mindhárman a tükörben nézik magukat, Solmayhoz)
SOLMAY
Most már én is el lehetek ragadtatva.
(El a középen)
RÓBERT
Mama, te igazságtalan vagy leányaid iránt.
Még mind elhomályosítod őket...
SZIDÓNIA
Ej, kis csintalan, jóvá akarod tenni előbbi baklövésedet, ugye?
RÓBERT
De még milyent!
Azt mertem mondani, hogy Gizella örülni fog, ha ma estére Tamással találkozhatik
GIZELLA
(hirtelen visszafordul a tükörtől, felvillanó örömmel)
RÓBERT
Ugye borzasztó hír?
Mama, vigasztald meg szegény Gizellát!
Viszontlátásra!
Megyek öltözni.
(Nevetve el)
GIZELLA
Mama, igazat mondott ez a bolondos fiú?
SZIDÓNIA
Mit törődöl vele, kedvesem?
Egy Tamással!
Csak nevetségessé ne tegyen vendégeink előtt.
Mi ez?
Elfordítod a fejedet?
Menj, menj, te nem vagy az én leányom...
ARANKA
(a tükörben nézi magát)
Mama, nézd csak, eléggé megfeszül a derekam?
Chupor Aladár azt mondta tegnap, hogy olyan termetem van, mint egy antik szobornak.
SZIDÓNIA
(Arankát nézve)
Elragadó vagy!
(Gizellához)
Tanulj húgodtól!
- Ez már tudja, mivel kell egy nagyvilági fiatal leánynak törődnie.
HATODIK JELENET
Előbbiek, Rábay, Szerafin, Solmay
SZIDÓNIA
(eléjök megy)
Ah, mily szép, hogy oly korán eljöttetek, kedves gyermekeim!
(Megcsókolja Szerafint, Rábaynak kezet nyújtva)
Rossz ember, úgyis olyan ritkán hozza ide kis feleségét.
(Szerafin megcsókolja Gizellát és Arankát. Rábay kedvetlenül oldalt megy, és a pamlagra ül. Solmay hozzá megy, s némán, hosszasan rázza kezét)
SZERAFIN
Milyen nagyszerűen vagytok öltözve, leányok.
GIZELLA
A te ruhád is felségesen áll, Szerafin.
SZERAFIN
(megvetőleg)
Otthon tákolták össze régi ruháimból.
ARANKA
Hát te nem dolgoztatsz Webernél?
SZERAFIN
Leánykoromban tehettem, de most nagyon drága nekünk.
SZIDÓNIA
(Rábayt tréfásan megfenyegetve ujjával)
Ej, ej, mit hallok, rossz ember?
Négyhónapos házasok, és már panaszra adunk okot a kis feleségnek?
SZERAFIN
(hidegen)
Oh, nekem nincs okom panaszkodni férjem ellen.
Elég nagylelkűen gondoskodik élvezetemről.
Tegnap is színházba akart vinni, zártszékbe
SZIDÓNIA
Zártszékbe!
Ah! mindjárt elájulok.
Miklós!
Miklós!
Szerafin nincs ehhez szokva.
Nekünk a színházban vagy páholyba kell mennünk, vagy sehova.
SZIDÓNIA
Igenis, kell.
Ha egészen feláldozzuk magunkat férjeinknek, ha az ő számukra takarékoskodunk, zsugorgatunk, nélkülözünk, megkívánhatjuk, hogy néhanéha egy kis szellemi élvezetet is nyerjünk...
Leányok, menjetek az elfogadó terembe, nemsokára gyűlni kezdenek vendégeink.
(Gizella, Aranka el a fenékszíni bal ajtón)
Nem akarom, hogy tanúi legyenek e jelenetnek, örökre elmenne kedvök a házasságtól...
(Megfenyegetve Miklóst ujjával)
Rossz ember, minő haragos arccal ül ott, ahelyett, hogy sietne a kis feleség lábaihoz, javulást ígérni és kiengesztelni szegénykét.
Nem mondhatom, hogy az én férjem mintája az ideális férjeknek, nem kívánok hát valami túlságos sokat, ha arra kérlek, hogy igyekezzél legalább őt utánozni.
SOLMAY
(halkan Rábayhoz)
Megtiltom, hogy engem utánozz.
SZIDÓNIA
Halljuk hát, mi történt!
Szólj, kedves leányom, mi panaszod van férjed ellen?
Mert tudom, hogy férjed a hibás, mindig a férjek a hibásak.
Halljuk a vádpontokat.
RÁBAY
Mire való ez a komédia?
Ha bajom van nőmmel, nincs közvetítésére szükségem.
SZERAFIN
No, látod, mama?
Aztán ne legyek boldogtalan!
Semmi örömem, semmi mulatságom, régi ruháimat hordom, és mégis minden tette azt mutatja, hogy nem boldog velem.
SZIDÓNIA
(elszörnyedve)
Náci! hallod, ő nem boldog.
SOLMAY
(Rábayhoz)
Hogy mersz te nem lenni boldog a leányommal ?
(Súgva)
Az ostrom erősül, ne hagyd magadat!
SZERAFIN
És folytonosan féltékenységével gyötör.
(Sírva fakad)
SZIDÓNIA
No, kis bohó, az nem oly nagy baj.
Csak okot ne adj rá.
Atyád is féltett engem, még most is félt, s mégis mily boldogok voltunk.
Ugye, édesem?
SZERAFIN
(sírva)
És legcsekélyebb kívánságomat sem teljesíti!
SZIDÓNIA
Ez már hiba, ez nagy hiba.
A családi boldogságnak legfőbb feltétele, hogy a férj nejének minden kívánságát teljesítse.
Vegyetek rólunk példát.
Én akármit kérek férjemtől, bizonyosan megteszi, azért vagyunk oly boldogok.
Például most is nagy kedvem jött új divatú gyémánt fülbevalókra, magam és a két leány számára.
Csak egy szót kell szólnom férjemnek, és holnap megkapom.
Ugye, édesem?
(Súgva)
Vigyázz, leányod boldogságáról van szó.
SOLMAY
Oh igen, mindenesetre...
(Súgva)
De nem komolyan, ugye?
SZIDÓNIA
(halkan, nagy eréllyel)
Igenis, komolyan; leányom érzelmeit nem fogom tréfára használni.
(Fenn)
Köszönöm, édesem.
Valóban jó példát adsz vődnek.
Csókolj meg, édesem.
SOLMAY
(félre)
Még ezt is!
(Megcsókolja Szidóniát, félre)
Minek nincs kitéve az ember gyermeke boldogságáért!
SZIDÓNIA
Utánozzatok minket, kedveseim, s így mindig szent lesz közöttetek a béke!
Holnap majd meglátogatunk, az új gyémánt fülbevalókkal, hogy lássátok, mily gyorsan beváltja férjem ígéretét...
(Solmay szólni akar, Szidónia befogja száját)
Nem, nem, édesem, több ajándékot nem fogadunk el, elég egyszerre ennyi...
Vendégeinket kell fogadnom!
Pá, Nácikám, pá!
(El.)
SZERAFIN
(egy ideig némán áll Rábay előtt, mintha megszólítását várná, azután kezével és fejével durcás mozdulatot téve el Szidónia után)
HETEDIK JELENET
Solmay, Rábay
SOLMAY
dühösen
Tessék!
Ennek is én fizetem meg az árát!
Reménylem, lesz annyi eszed, és nem fogsz utánozni engem.
RÁBAY
Miért nem követed magad e bölcsességet?
SOLMAY
Eh! én már meg vagyok törve.
Megtört a sok háború és vereség.
A sok szcéna!
Tudod te, mi az a szcéna?
Mikor az asszony sír, görcsöket kap, megátkozza azt az órát, melyben beléd szeretett, széttépi a zsebkendőjét, és azzal fenyeget, hogy leugrik a harmadik emeletről...
Én ezen mind keresztülmentem.
Pedig egyszer sem akart igazán leugrani...
Most már hallgatok, magamba fojtom dühömet...
Nézd ezt a keblet - ez egy vulkán -, harminckét esztendő lávája forrong, kavarog benne.
Okulj rajtam, és ne engedj!
Halljuk, ma is mi volt oka Szerafin haragjának?
Mi bajotok volt egymással?
RÁBAY
Az ékszerésznél tudtom nélkül nagy bevásárlásokat tett, én nyomára jöttem, szemrehányásokat tettem neki, erre ő...
SOLMAY
Sírva fakadt, és azt mondta, hogy jól van, eladja meglevő ékszereit is, és ha őt csupán szakácsnénak vetted el, csak mondd ki bátran, hogy tudja mihez tartani magát
RÁBAY
Valóban ezt mondta.
Honnan tudod?
SOLMAY
Családi hagyomány.
Elégszer hallottam az anyjától, megtanulhattam könyv nélkül.
Mondd csak, emlegette már a harmadik emeletet?
RÁBAY
Még nem, hanem duzzogott, és az egész úton nem szólt hozzám.
SOLMAY
Az első stádium.
Légy erős, Miklós, ne engedd, hogy a harmadik emeletig jusson, mert akkor veszve vagy.
Könnyen teheted, idősebb vagy Szerafinnál, több az eszed és az erőd.
Látod, nálam is baj volt, hogy a feleségem öregebb, mint én...
Az Istenért! meg ne mondd neki, hogy elárultam ezt a családi titkot...
Csitt!
Valaki jő.
NYOLCADIK JELENET
Előbbiek, Demeter, Tamás középről jönnek
SOLMAY
Éppen jókor.
(Rábayhoz)
Morosán Demeter, a jó Demeter, kiről annyit beszéltem...
Jöjjön, Demeter, vőm nagyon fog örülni, hogy megismerheti...
Ez itt a fia, Tamás, nagyon derék fiú...
DEMETER
Megyei aljegyző, minden iskolát kitanult, a megyei közgyűlésen zajos helyeslések között szónokolt - büszke vagyok rá, büszkébb, mint magamra.
RÁBAY
(kezét nyújtva mindkettőnek)
Valóban annyi jót hallottam már önökről, hogy mint kedves régi ismerőseimet üdvözölhetem.
DEMETER
Zajos helyeslés.
Sokszor olvastam Rábay úr nevét a közgazdasági rovatban, mint rendíthetetlen és hozzáférhetetlen tisztviselőt.
Ezt szeretem.
És mikor olvastam, hogy házasságot kötött Solmay Szerafinnal, azt mondtam: helyes, a zsák megtalálta foltját.
Mert tudja, Rábay úr, én imádom a Solmay családot, és ők is imádnak engem.
Solmay sógor is imád...
A felesége is imád...
Igaz, erről jut eszembe, hogy a nagyságos sógorasszonynak még nem mutattam be kézcsókos hódolatomat.
Képzelem, mennyire fog örülni!
SOLMAY
Magam is azt hiszem...
(Rábayhoz)
A jó Demeternek egy nagy kérése lesz hozzád, melyet én is szíves figyelmedbe ajánlok.
RÁBAY
Szolgálatára állok, ha tetszik, azonnal
(Jobbra mutat)
Talán itt, ez oldalszobában, senki sem fog háborgatni...
DEMETER
Milyen jó ember!
(Kezét nyújtva Rábaynak)
Ugye nem aprehendálja, ha sógornak szólítom, mikor én arra oly büszke vagyok?
RÁBAY
(megrázza Demeter kezét)
Higgye el, én is büszke vagyok rá.
DEMETER
Belevág a családba, melynek távolról tagjának lehetni legfőbb büszkeségemet képezi.
Mert tetszik tudni, a dolog így áll: Solmay úr nagyapjának unokatestvérét, Solmay Dorottyát házastársul vette Kóspallagi Dániel.
Kóspallagi Dániel édestestvére, Katalin pedig férje által nagynénje volt az én boldogult feleségemnek, Magdolnának.
Ez csak elég világos?
(Súgva Tamáshoz)
Gizellát még ne tűzzük napirendre?
TAMÁS
(súgva)
Az égre, atyám, hallgass!
Nem rohanhatunk ajtóstól a házba.
DEMETER
(előugrik Tamás mellől)
Nem rohanhatunk ajtóstul a házba.
Egyelőre végezzük az üzleti dolgokat.
RÁBAY
(kinyitva az oldalajtót)
Ha úgy tetszik, Demeter sógor, rendelkezésére állok.
DEMETER
(hevesen megrázza Solmay kezét)
Véleményem szerint azt vélem, hogy egyelőre ne tudósítsuk a nagyságos sógorasszonyt jelenlétemről.
Élvezni akarom kellemes meglepetését.
(El jobbra Rábay után)
KILENCEDIK JELENET
Solmay, Tamás
SOLMAY
(magában, kezét dörzsölgetve)
Legalább meg fogja szekírozni feleségemet.
És ez nekem jólesik.
(Fenn)
Mulasson, Tamás öcsém, míg atyja dolgát végezi.
TAMÁS
Róbertet várom.
Azt ígérte, hogy ő fog bevezetni e sok ismeretlen közé
TIZEDIK JELENET
SOLMAY
(egyedül)
Az igaz, hogy nagy bolondot követett el!
És nem gátolhatom meg - az anyja el lesz ragadtatva a fényes partitól...
De mégis sajnálom azt a fiút...
Nem, azért sem sajnálom, nagy tökfilkó, megérdemli a sorsát...
És ez csinál törvényeket az országnak!...
Az igaz, hogy meg is látszik az országon.
(A terem felé néz)
(A terem felé néz)
A feleségem és a jövendő menyem.
Erre tartanak.
Tatárjárás egyesülve sáskapusztítással.
TIZENKETTEDIK JELENET
Sereczkyné, Szidónia, Béla, Solmay félrehúzódik
SERECZKYNÉ
(Bélához)
Nem, ön borzasztó ember!
Ily hirtelen, ily készületlenül a világ nyelvére kerülni!
Engedjen legalább lélegzethez jutnom.
Nem, az nem lehet, az lehetetlen!
BÉLA
(nyugodt méltósággal)
Óhajtom, hogy a világ minél előbb megismerje boldogságomat.
SERECZKYNÉ
Mily mohó!
Mily türelmetlen!
Nagyszerű!
Tudja -e, hogy félni kezdek öntől?
Két hónap múlva - nem bánom.
De most rögtön - lehetetlen.
Még mindig első férjem gyászát viselem szívemben.
Nézze ezt a gyémántgyűrűt.
Múlt karácsonykor küldte ajándékba boldogult férjem mamája.
(Fájdalmasan égre emelt szemekkel)
Jegygyűrű a másvilágra...
És most!
Menjen, menjen!
(Szidóniához)
Ments meg, kedvesem, fékezd meg ezt a rettenetes embert!
SZIDÓNIA
Bélának igaza van.
Oly boldoggá tesz mindnyájunkat e házasság, úgy szeretünk, oly büszkék vagyunk rád - miért rejtegessük a világ elől?
Hadd pukkadjanak meg az irigyek!
(Solmayhoz, aki el akar osonni)
Náci, maradj!
SERECZKYNÉ
Jó napot, Solmay, jó napot, jó napot!
(Szidóniához)
Te is?
Ah, szegény, gyönge fiatal asszony, én!
Mit tegyek ily hatalmas ostrom ellen?
Rabláncra ver ez a borzasztó ember.
(Égre emelt szemekkel)
Bocsáss meg nekem, te dicsőült szellem, ott a magasban!
Tegyetek hát velem, amit akartok
(Megcsókolja Szidóniát, Bélát ujjával fenyegetve)
Ön még várhat, gonosz!
(Solmayhoz megy, és meghajtja előtte fejét)
Atyám! áldását!
SOLMAY
Boldog vagyok...
Fogadja áldásomat, nagysád!
SOLMAY
(félre)
Még ez is!
(Megcsókolja Sereczkyné homlokát)
SZIDÓNIA
Életemnek legszebb napja ez.
Saját esküvőm óta nem voltam ily boldog.
(Solmayhoz)
> Csókolj meg, édesem.
SOLMAY
(félre)
Ma rossz napom van.
(Megcsókolja Szidóniát. Félre)
Nem bírom tovább, megüt a guta.
(El.)
SZIDÓNIA
Életem legszebb álma teljesült, midőn téged leányomnak nevezhetlek.
(Kitárja karjait)
Leányom!
SERECZKYNÉ
(Szidónia keblére repül)
TIZENHARMADIK JELENET
Előbbiek, Gizella, Aranka, több vendég, majd Róbert, Tamás
GIZELLA
(a terem ajtajában)
Mit látok!
(Hátraszól)
Jertek csak, nagyszerű meglepetés!
(Bejő, utána a többiek)
SERECZKYNÉ
Ah, mint ég az arcom!
(Bélához)
Gonosz!
Most már viselje a felelősséget.
ARANKA
Milyen boldog ember ez a Béla!
SERECZKYNÉ
(szemérmesen)
Azt hiszed?
Utoljára kénytelen leszek magam is elhinni.
(Kezet nyújt Bélának)
BÉLA
Uraim, hölgyeim!
Íme, menyasszonyom.
(Sereczkynével körüljár, s a vendégek üdvözletét fogadja)
RÓBERT
(jő Tamással)
Meg vagy hatva ...?
Vagy igaz, a te szemed most csak egyet lát.
(Fenn)
Gizella!
GIZELLA
(kezet nyújtva)
Ah, Tamás!
Isten hozta!
Hallottam már, hogy feljött.
RÓBERT
Na, most már végezzétek magatok a többit.
(Félre húzódik)
TAMÁS
(felindultan)
Valóban, Gizella kisasszony, én oly zavart... oly boldog vagyok...
GIZELLA
(Szidónia felé néz, ki fejével rosszallólag int, zavartan)
Én is... én is boldog vagyok...
SZIDÓNIA
(hozzájuk siet)
Hogyne volna boldog a kedves kicsike, mikor bátyja ily fényes partit csinál?
Jó estét, Tamás, hallom, megérkeztek...
(Gizellához)
Béla menyegzőjére pompás új ruhákat kaptok.
SZIDÓNIA
Látja, Tamás, hogy örül ennek a kis bohó!
Menj, kedvesem, Sereczkyné már kérdezősködött utánad...
(Súgva)
Hidegen menj!
GIZELLA
Viszontlátásra, Tamás!
(Sereczkyné felé megy)
SZIDÓNIA
Nem tartóztatom, Tamás, talán kedve lesz szivarozni...
Róbert, vidd szobádba a derék Tamást.
(Elfordul)
BÉLA
És most ismertessük meg boldogságommal többi barátainkat is.
SERECZKYNÉ
Legyen meg az ön akarata, borzasztó ember!
(El a másik terembe, Gizella és a többi vendég utánuk)
ARANKA
(súgva Szidóniához)
Mama, félreáll a fejdíszed.
SZIDÓNIA
Ah! mily borzalom!
Ennek is ez a szörnyű Tamás az oka.
Jer velem, igazítsuk meg hamar.
(El Arankával balra)
RÓBERT
A mama is tud néha jó tanácsokat adni.
Jer velem szobámba szivarozni; ma már úgysem tehetsz semmit, Béla fényes partija az est uralkodó csillaga...
Hogy tetszik leendő sógorném?
Én már kezdek kigyógyulni a fényes parti vágyból...
No, hát jerünk!
Mit bámulsz abba a terembe?
Ugyan mit látsz ott?
A mama is tud néha jó tanácsokat adni.
Jer velem szobámba szivarozni; ma már úgysem tehetsz semmit, Béla fényes partija az est uralkodó csillaga...
Hogy tetszik leendő sógorném?
Én már kezdek kigyógyulni a fényes parti vágyból...
No, hát jerünk!
Mit bámulsz abba a terembe?
Ugyan mit látsz ott?
(El Tamással a középen)
TIZENNEGYEDIK JELENET
Szerafin, Malvin, Chupor
MALVIN
Jer, kis Szerafinom, itt háborítatlanul lehetünk.
(Visszafordul Chuporhoz)
Hát maga ide is utánunk jött?
CHUPOR
(édeskés, érzelgős hangon)
Ki tilthatja meg a bolygónak, hogy a napot kövesse?
MALVIN
Most az egyszer a nap tiltakozik.
Hagyjon magunkra, titkom van Szerafinnal.
CHUPOR
Nagysádnak titkai vannak?
Van szerencsém titkári állásért folyamodni...
MALVIN
Üresedés hiányában folyamodó kérelmével elutasíttatik.
CHUPOR
Engedek a felsőbb parancsnak, de csak rövid időre.
(Szerafinhoz)
Ne feledje, nagysád, hogy az első táncot nekem ígérte.
Itt leszek, kérlelhetetlenül behajtom követelésemet.
(El.)
TIEZNÖTÖDIK JELENET
Malvin, Szerafin, leülnek
MALVIN
Ez a Chupor nagyon sokat forgolódik körülötted.
SZERAFIN
Pedig ki nem állhatom.
De a mama el van ragadtatva finom modorától és fényes helyzetétől.
Kitűnő partinak tartja Gizella számára.
MALVIN
Úgy látom, többet foglalkozik veled, mint Gizellával.
SZERAFIN
Férjem is úgy látja, s eleget gyötör miatta féltékenységével.
Annál jobban haragszom rá.
SZERAFIN
Nem, hanem erre a kiállhatatlan Chuporra.
MALVIN
Hát a te férjed féltékeny?
SZERAFIN
Borzasztóan, mikor még egy ilyen majomtól is félteni képes.
MALVIN
Hisz ez valódi szerencse rád nézve, kedvesem.
Az a nő, kit félt a férje, biztos lehet róla, hogy minden akaratát teljesíteni fogja.
Sakk a férjeknek!
S legjobban sakkban lehet őket tartani egy ily ártatlan udvarlóval.
SZERAFIN
De én igazán szeretem férjemet, és sajnálom őt, ha látom, mily gyötrelmeket áll ki minden ok nélkül.
MALVIN
Te kis bohó!
Hát én nem szeretem a férjemet?
Azért mégis sakkban tartom.
S a te férjednek éppen nagy szüksége van rá.
Ma is véletlenül tanúja voltam, mily roppant szcénát csinált a miatt a néhány rongyos számla miatt.
SZERAFIN
Ugye, milyen igazságtalan, milyen kicsinyes volt!
MALVIN
Botrányos volt.
Nem is tűrhettem nyugodtan viseletét, tüstént siettem az aranyműveshez, és kifizettem minden számládat.
SZERAFIN
Már megint?
Nem, Malvin ezt nem fogadhatom el!
Úgyis már nagyon sok szívességet tettél velem.
MALVIN
(maga mellé vonja Szerafint)
Te kis bohó, hogy beszélhetsz így?
Hát nem voltunk mi már a nevelőintézetben is a legjobb barátnők?
Nem vagyunk mi most is életre-halálra hű szövetségesek?
Csak vigyázz, férjed meg ne tudja!
Ő félremagyarázhatná - oh! azok a férfiak!...
(Megöleli Szerafint)
Aztán ki beszél itt ajándékokról?
Egyszerű kölcsön az egész, melyet vissza fogsz fizetni.
SZERAFIN
Miből fizessem vissza?
Mikor nem merek férjemnek szólni!
Nem, Malvin, lemondok mindenről, zsákruhában járok, szakácsné leszek.
(Sírva fakad)
MALVIN
Miből fizeted majd vissza?
Hát elfeledted már azt a rákospalotai telket, melyet keresztanyádtól kaptál ajándékba?
Most még nincs ugyan értéke, de férjem biztosan tudja, hogy nemsokára királyi vadászkastélyt fognak építeni környékén, s akkor százszorosan fölmegy a telkek ára.
MALVIN
Gondolom, eléggé bebizonyítottam.
Holnap majd elküldöm a kifizetett számlákat is, hogy kezedben legyenek...
(Megöleli Szerafint, fölkel)
Igaz, most jut eszembe, kicsikém, szóltál már férjednek arról a - hogy is hívják?
- Körös-szabályozási vállalatról?
SZERAFIN
(fölkel)
Tegnap is említettem.
Mondtam, hogy legjobb barátnőm férje szeretné megkapni az engedélyt, s hogy engem nagyon boldoggá tenne vele.
MALVIN
Ah! mily kedves vagy...
Holnap megint szólhatnál - kérhetnéd talán, mint valami viszontszolgálatot bizonyos nagy engedékenység fejében...
(nevetve)
Látod, erre jók ezek a Chupor-féle ártatlan udvarlók.
SZERAFIN
Milyen pajkos vagy te, Malvin
MALVIN
Csak szeretlek, és nem akarom, hogy rabszolgája légy férjednek.
(Megcsókolja.)
TIZENHATODIK JELENET
Előbbiek, Chupor
CHUPOR
(a terem ajtajában)
Ah nagyságtok kölcsönösen megrabolják a mennyországot.
MALVIN
Jöjjön, jöjjön, úgyis magáról beszéltünk.
CHUPOR
Bizonyosan sok rosszat...
Ah! én vagyok a világ legrágalmazottabb embere.
MALVIN
No, csak ne legyen olyan hiú...
Nem látta férjemet?
CHUPOR
A zongora mellett áll, és elmélkedik.
(Szerafinhoz)
Nagysád, a tánc azonnal kezdődik.
MALVIN
(súgva Szerafinhoz)
CHUPOR
(a kezét nyújtja)
Az első tánc az enyém - szabad lesz kérnem a másodikat, a harmadikat is?
SZERAFIN
Nagyon követelő.
(Észreveszi a belépő Rábayt. Elkapja fejét, mintha nem venné észre; dacos mozdulattal, félre)
Azért is!
(Fenn)
Menjünk!
(El Chuporral)
TIZENHETEDIK JELENET
Rábay, majd Demeter
RÁBAY
(egy lépést tesz előre)
Szerafin!...
(Megáll)
Ah! mily nevetséges vagyok!
Táncolni se engedjem?
De miért táncol éppen e léha fickóval, mikor tudja, hogy nekem rosszul esik?
Eh! nevetséges! csak nem fogom félteni - ettől!
DEMETER
Ejnye, Rábay sógor, úgy otthagyott, mint szent Pál az oláhokat, pedig még el sem mondtam egészen, hogy a Körös-szabályozási munkálatok...
RÁBAY
(szórakozottan)
Igen, igen.
(Magában, a terem felé nézve)
És mégis...
Talán éppen az ilyen festett bábok a legveszélyesebbek...
Mit tanulhatott volna itt, e hiú, felületes anya mellett?
Ah! s én nem tudok vele bánni, elkeserítem, ahelyett, hogy magamhoz vonnám lelkét...
Ma is oly szigorú, oly valódi iskolamester voltam...
Szegény asszony!
Kíméletesebbnek kellett volna lennem gyöngéi iránt - nem ő az oka...
Ah! mily mosolyogva lejt e piperkőc karján!
DEMETER
Jöjjön vissza, még nem mutattam meg terveimet.
RÁBAY
Nagyon sajnálom...
(A terem felé néz)
Még mindig táncolnak...
(A terem felé néz)
Nem bírom tovább!
(Demeterhez)
Bocsánat!
(El a terembe)
TIZENNYOLCADIK JELENET
Demeter (magában)
Nem szavazok zajos helyeslést.
Úgy látszik, olyan kocsira kérezkedtem, amely nem akar fölvenni...
No de legalább a másikkal ne késsünk el.
Akármit mond Tamás, én okosabb vagyok - szarvánál kell megragadni az ökröt.
Ebben a nyomban megkérem Gizella kezét, mert még azt is elkapják az orrunk elől.
(Észrevéve Szidóniát)
Itt az öregasszony, vágjunk neki!
TIZENKILENCEDIK JELENET
Szidónia, Aranka, Demeter
SZIDÓNIA
(félre)
Ah! ez a borzasztó ember!
DEMETER
(magában)
Milyen kellemesen van meglepetve.
Szinte elpirult az örömtől.
(Fenn)
Én vagyok.
SZIDÓNIA
(félre)
Látom!
(Erőltetett nyájassággal)
Isten hozta, Demeter!
Hogy vannak otthon?
DEMETER
Tisztelik és csókolják a nagyságos sógorasszonyt, és köszönöm, jól vagyunk, kivéve közös rokonunkat, az öreg Kóspallagi Mihályt, aki a múlt héten meghalt agylágyulásban.
(Megcsókolja Szidónia kezét)
Hát ez a kis Aranka?
Megnőtt és megszépült.
A nyáron még akár ölbe vehettem volna, s most már kezet is csókolhatnék neki.
(Kezével titkon távozásra inti Arankát)
DEMETER
(újra távozásra inti, Szidóniához)
Hogy virul egészségi állapota, nagyságos sógorasszony?
SZIDÓNIA
Ah! folytonos görcsökben szenvedek - mindig ájulás környékez - most is...
DEMETER
(udvarias részvéttel)
A görcsök ellen biztos házi orvossággal szolgálhatok; még boldogult feleségem tanulta nagynénjétől, Kóspallagi Katalintól, aki, mint tetszik tudni, édestestvére volt közös rokonunknak, Dánielnek.
Talán el tetszett rontani a gyomrát?
ARANKA
(súgva)
Nézd, hogy integet!
Elmenjek?
SZIDÓNIA
Menj, kedvesem, és vigyázz, hogy Sereczkyné ide ne jöjjön, amíg ez iszonyú embert biztos helyre nem teszem.
Képes volna neki is sottisokat mondani.
Siess!
(Aranka el)
HUSZADIK JELENET
Demeter, Szidónia
DEMETER
Nincs már több zsindely a háztetőn, nekivághatunk...
SZIDÓNIA
Talán a büfébe mennénk, jó, Demeter?
Szolgálhatok egy kis vacsorával?
DEMETER
Jóllakott állapotban vagyok, kedves sógorasszony, köszönöm a szíves kínálást.
SZIDÓNIA
(nagy aggodalommal nézve a terem felé)
Legalább egy pohár pezsgőre, kérem.
DEMETER
(meghatottan)
Milyen jó asszony!
Hogy gondoskodik az emberről!
Igazán szép a sógorasszonytól, hogy így fenntartja a rokonságot, akármilyen távoli.
El is dicsekszem vele most mindjárt mindenkinek!
SZIDÓNIA
Halkabban, Demeter, kérem!
DEMETER
(súgva)
Igaza van, úgyis bizalmi küldetésben járok.
Dugjuk hát össze a fejünket, és tűzzük napirendre Gizellát.
Hol lebeg most e hajadon leányzó?
SZIDÓNIA
Ah! a szegény gyermek!
Bizonyosan táncol.
Ne háborgassuk mulatságában.
DEMETER
Jelenlétének hiányossága nem akadályozván, hogy azalatt mi, öregek...
SZIDÓNIA
(megbotránkozva)
Öregek!
(Mohón)
Talán szivarozni óhajt, Demeter?
Jöjjön, férjem szobájába vezetem - ott egy szivar mellett elbeszélgethetnek a pankotai szép napokról...
DEMETER
Milyen jó rokon!
Most meg már szivarral kínál!
Köszönöm, most csak végezzük a dolgunkat, mert köztünk mondva, hogy a nagyságos sógorasszony megegyezése a fődolog, parancsa alatt állván minden családtagok és házi állatok...
SZIDÓNIA
(kínos nevetéssel)
Házi állatok! nagyon jó!
(Félre)
Meghalok!
DEMETER
Egy szó, mint száz, én imádom a Solmay családot, a Solmay család imád engem, Tamás fiam imádja Gizellát, és a múlt nyáron a pankotai magányos szőlők közt érzelmi hangulatba ereszkedett...
SZIDÓNIA
(aggódva néz a terem felé)
DEMETER
Ha tudja, akkor csapjon fel.
Úgyis távoli rokonok vagyunk Solmay Dorottya révén, tegyük ezt most szorosabbá ez új hímen által.
A sógorasszony lévén a legokosabb és legöregebb a családban...
SZIDÓNIA
(magában)
Ennek véget kell vetni.
(Az ajtóhoz siet, s kiált)
Ignác! egy szóra!
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
Előbbiek, Solmay, majd Tamás
DEMETER
Éppen kapóra tetszik jönni, a nagyságos mamával már megegyeztünk...
DEMETER
Hogy Tamás fiam feleségül veszi Gizellát.
SZIDÓNIA
(súgva, ingerülten)
SZIDÓNIA
Demeter, ön félrebeszél, mi semmiben sem egyeztünk meg.
Az ön kérésére csak férjem felelhet, mint a család feje, s azért az ő jelenlétében és nevében kimondom, hogy a mi leányunk sohasem lehet egy Morosán neje.
DEMETER
A név nem tesz semmit, ötven krajcárért a legfényesebb történeti nevek rendelkezésünkre állván.
(Kezét nyújtja)
Csapjon fel!
TAMÁS
(jő, és állva marad a középajtóban)
SOLMAY
De kérdezzük meg legalább Gizellát
SZIDÓNIA
Gizella már tudja, és csak nevetett rajta...
Ő a jó Tamás neje! hahaha!
Én is csak nevetni tudok...
Gizella egészen másvalakire gondol.
TAMÁS
(előrohan, Demeter kezét megragadva)
Menjünk, atyám, itt többé nincs semmi keresnivalónk.
Hisz látod, hogy kinevetnek.
DEMETER
Kinevetnek, mikor én azt gondoltam, hogy örömet szerzek nekik!
Ez a család, melyet annyira imádok...
Ez fáj!...
No jó! hát kinevetnek...
Menjünk, fiam!
(El Tamással a középen)
SOLMAY
Demeter!
(Utána akar sietni
SZIDÓNIA
(megfogja Solmay frakkját)
Náci, ha visszahívod, elájulok.
SOLMAY
(visszafordul dühösen)
Holnap magunk leszünk, akkor elájulhatsz - érted?
Holnap beszélek Demeterrel!
(El jobbra)
SZIDÓNIA
(magában)
Győztem!
Most szobájában kidühöngi magát, mint rendesen, s megint szelíd bárány lesz, mint rendesen.
HUSZONKETTEDIK JELENET
Szidónia, Rábay, Szerafin
SZIDÓNIA
Ah! ti vagytok, kedveseim?
SZERAFIN
Sereczkyné már nagyon kérdezősködik utánad.
SZIDÓNIA
Ha tudnátok, mennyit kell gyermekeimért szenvednem...
Most is mily veszélytől mentettelek meg mindnyájatokat!
Igazán, én vagyok a család villámhárítója.
(El)
HUSZONHARMADIK JELENET
Rábay, Szerafin
SZERAFIN
Micsoda veszélytől mentett meg a mama?
RÁBAY
Hallgass rám, Szerafin, sokkal komolyabb dologról akarok beszélni...
SZERAFIN
Óh!
Istenem!
Azért hívtál ide?
Nem volt ma már elég a komolyságból?
RÁBAY
(szelíden)
Ne érts félre, nem akarok többé a mai dolgokra célozni.
Elismerem, hogy pedáns, hogy nagyon szigorú voltam.
Bocsáss meg.
SZERAFIN
(félre)
Malvinnak igaza volt.
Használt a sakk.
SZERAFIN
(duzzogva)
Mit feleljek?
(Hirtelen visszatérő gyengédséggel)
De nem - nem duzzogok -, szeretlek.
Ugye nem lész többé olyan rossz?
(Vállára hajtja fejét)
RÁBAY
Isten látja lelkemet, hogy minden vágyam a te boldogságod, s ami tőlem telik, azt meg is fogom érte tenni mindig.
De nemde, te is gondolni fogsz az én boldogságommal?
SZERAFIN
Ha te jó vagy, én is jó leszek.
RÁBAY
Tedd meg hát kedvemért - nem mintha nem bíznám benned, de a világ oly gonosz, úgy keresi az alkalmat a pletykára -, ne engedd, hogy ez a léha ember, ez a Chupor annyit foglalkozzék veled...
SZERAFIN
(Rábay arcát simogatva)
Te bohó, te, már megint féltékeny vagy?
RÁBAY
Nem féltékenység, csak tapintat...
Nem elég a hibától tisztának lenni, látszatát is kerülni kell...
Egyszóval, nekem rosszul esik.
Ma is mindig vele táncoltál...
SZERAFIN
(pajkosan)
Pedig még több tánccal is adósa vagyok.
RÁBAY
Tedd meg kedvemért, ne táncolj ma többé vele.
Megígéred?
SZERAFIN
Jól van, nem bánom, ha te is megígéred, hogy ezentúl jó fiú léssz
RÁBAY
Annyira megígérem, hogy még a múlt hibáját is jóváteszem.
Add át azokat a szerencsétlen számlákat, holnap azonnal kifizetem.
SZERAFIN
(zavartan)
A számlákat?
Az - az már nem szükséges
RÁBAY
Dehogynem!
Csak nem küldted vissza az ékszereket?
Már azt nem engedem, hogy az én jó kis feleségem más asszonyok mögött maradjon.
Holnap rögtön megyek az ötvöshöz, és kifizetem.
SZERAFIN
Nem - ne menj -, már ki vannak fizetve
SZERAFIN
(mindig nagyobb zavarban)
RÁBAY
Mikor?
Ma délután még nem voltak kifizetve.
SZERAFIN
Ma... most... nemrégen...
RÁBAY
Mit jelent ez?
Hiszen azóta alig hagytalak el.
SZERAFIN
Más volt ott...
Istenem!
Minek gyötörsz megint?
Előbb szemrehányásokat tettél, hogy adósságot csináltam, most meg azért kínzasz, mert kifizettem...
Ez hát a te szerelmed?
Ezért áldozom fel magamat legapróbb szeszélyeidnek is?
Menj, menj!
Te sohasem szerettél engem.
(Haragosan a terem felé indul)
RÁBAY
(kezénél fogva visszatartja)
Szerafin, ez sokkal komolyabb dolog, hogysem apró duzzogással el lehetne ütni.
Maradj itt, tudni akarom, micsoda pénzzel fizetted ki ez ékszereket.
SZERAFIN
(félre)
Nagyon korán engedtem.
Tovább is sakkban kellett volna tartani.
RÁBAY
Ismétlem, Szerafin, felelj!
Az én nőmnek nem szabad oly pénzzel rendelkeznie, melyről én semmit sem tudok.
Nem tudod, hogy állásomban, mely annyira ki van téve a vesztegetésnek, a gyanúsításnak még a legcsekélyebb árnyékától is mennyire kell óvakodnom?
Felelj!
Fel sem merem rólad tenni, hogy ajándékot fogadtál el valakitől - nem, ennyire nem alázhatod meg férjedet, nem sértheted meg tisztviselői becsületét!...
Tudom, hogy egy kissé hiú, felületes, könnyelmű vagy, de ezt nem merem, nem szabad föltennem rólad...
Felelj hát, az égre! felelj!
Ne engedd ez iszonyú, e képtelen gyanút megerősödni lelkemben!
SZERAFIN
(rémülten, magában)
Istenem! mit tettem?
Mit mondjak?
RÁBAY
Felelj, kitől kaptad a pénzt?
SZERAFIN
(nagy zavarban, mintegy kisegítő gondolatot keresve, hirtelen kitörő zokogással)
RÁBAY
Atyádtól?
(Megkönnyebbülten)
Atyádtól?
Miért nem mondtad ezt mindjárt?
SZERAFIN
(sírva)
Mikor úgy rám ijesztettél.
Menj, menj! te sohasem szerettél engem.
RÁBAY
Szerafin, az égre?
Felelj, igazat mondtál?
RÁBAY
Úgy! még csak az van hátra, hogy hazugnak nevezz.
(Észreveszi a belépő Solmayt)
Nagy ég!
Végem van.
HUSZONNEGYEDIK JELENET
Előbbiek, Solmay balról, Szidónia a teremből
RÁBAY
(Solmayhoz)
Éppen jókor jössz, meg kell köszönnöm nagylelkűségedet.
SZIDÓNIA
Miért nem jöttök már a társaság közé?
Mi ez?
Mi történik itt?
RÁBAY
(Szidónia felé fordul)
Semmi, semmi, hála Istennek! minden rendbe jött.
(Halkan beszél vele)
SZERAFIN
(súgva, kétségbeesetten Solmayhoz)
Atyám, hagyjon rá mindent, különben elvesztem.
SZERAFIN
Mutassa, hogy mindent tud, vagy meghalok.
(Elsiet, és Rábay háta mögé áll)
SZIDÓNIA
Náci, ez valóban meglepő, amit rólad hallok.
Ezer forint értékű ékszert ajándékozol férjes leányodnak
SOLMAY
Valóban?
(Szerafinra néz, ki Rábay mögött titkon összetett kézzel eseng feléje. Magában)
Mit jelent ez?
RÁBAY
Kérem, mama, csak kölcsön adta, meg fogjuk téríteni.
( Solmayhoz) Köszönöm, ugyan feleségem nevében, de nagyon csodálom, hogy így elősegíted költekezését, holott alig egy óra előtt biztattál, hogy semmiben se engedjek neki, hogy ne utánozzam a te példádat.
SZIDÓNIA
Mit hallok!
Hát te így rontod a vődet?
SOLMAY
Hagyjatok nekem békét!
(Halkan Szerafinhoz)
Mit jelent ez?
SZERAFIN
(Fenn)
Bocsánat, atyám, kénytelen voltam elárulni.
(Súgva)
Vegye magára, vagy valami borzasztó fog történni.
SZIDÓNIA
Vagy talán tagadod, hogy ma ezer forint áru ékszert fizettél ki Szerafinért?
SOLMAY
Én?
(Szerafinra esik tekintete, ki Rábay mögül kétségbeesetten int feléje. Magában)
Megbolondulok.
(Fenn)
Nem tagadom.
Hát aztán?
SZIDÓNIA
Csak az, hogy ugyanannyi értékű ékszert követelek először Gizellának, másodszor Arankának, harmadszor magamnak.
Első az igazság.
RÁBAY
Szegény kis Szerafinom, mily igazságtalan voltam hozzá.
Megbocsáthatsz -e nekem?
SZERAFIN
Nem, ennyi méltatlanságot nem lehet megbocsátani.
HUSZONÖTÖDIK JELENET
Előbbiek, Chupor
CHUPOR
(tánclépésben jő)
A zene tüstént megszólal, Szerafin nagysám, szabad kérnem az ígért táncot?
SZERAFIN
(habozva néz Rábayra, Szidóniára, Chuporra, ki feléje nyújtott kézzel áll. Magában)
Malvinnak igaza volt.
Sakk a férjeknek!
SZIDÓNIA
Nos, Szerafin, nem hallod Chupor kérését?
SOLMAY
(súgva Szerafinhoz
Kapok végre magyarázatot?
SZERAFIN
(halkan, kétségbeesetten)
El ne áruljon, papa, mert leugrom a harmadik emeletről.
(Dacos pillantást vetve Rábayra, kezét nyújtja Chupornak, s vele el a terembe)
SOLMAY
(magában, rémülten)
Már ez is a harmadik emeleten van!
RÁBAY
Hát így vagyunk!
Jó!
(Solmayhoz, bosszúsan)
Ezentúl kikérem, hogy elősegítsd pazarlását!
(El)
SZIDÓNIA
Itt van a szép eredmény, ha saját leányod ellen lázítod férjét.
Holnap elvárom ékszereinket.
(El.)
SOLMAY
Tessék!
Ennek is az a vége, hogy én fizetek.
A függöny legördül