MÁSODIK FELVONÁS
Rábay lakása. Terem, mely egyszersmind ebédlőül szolgál. Pamlagok, székek, szekrény. A középen reggelire terített asztal. Jobbra Rábay szobája, balra Szerafiné. Középen a főbejárás.
ELSŐ JELENET
András, Betti
ANDRÁS
(jobbról jő)
A nagyságos úr azt parancsolta, hogy szobájába vigyem a reggelit.
BETTI
(középről jő a reggelivel, edényekkel tálcán)
Éppen ezt rendelte a nagyságos asszony is.
(Az asztalra teszi a tálcát)
ANDRÁS
Már megint?
(Kezével hajbakapást mutat)
BETTI
Kegyetlenül.
Mindjárt észrevettem, mikor késő éjjel hazajöttek az estélyről.
Egyik jobbra, a másik balra - ajtócsapás - szidás a cselédnek... ismerjük a jeleket
MÁSODIK JELENET
Előbbiek, Rábay
RÁBAY
(bosszúsan kiszól az ajtón)
Kapom már azt a reggelit?
Az ember éhen veszhetne ilyen szolgálat mellett.
ANDRÁS
Éppen most akartam bevinni nagyságodhoz...
BETTI
(az edények egy részét más tálcára téve)
Ezt meg a nagyságos asszonyhoz viszem.
BETTI
Szobájába.
Úgy parancsolta.
RÁBAY
(félre)
Még ő dacol!
(Fenn, Andráshoz, ki fölvette az edényeket)
Maradj, itt fogok reggelizni.
(Asztalhoz ül)
HARMADIK JELENET
Előbbiek, Szerafin
SZERAFIN
(balról az ajóból)
Betti! meddig várat még magára?
BETTI
(fölkapva az edényeket)
Bocsánat, a nagyságos úr...
RÁBAY
(az asztalhoz ül, mintha észre sem venné Szerafint, nagy csörgéssel kávét, tejet önt findzsájába, zajosan kavarja, egy fél kiflit a kávéba márt, s a szájába tömi)
RÁBAY
(tele szájjal)
András, a mai lapokat!
(András el)
SZERAFIN
(félre)
Azért sem vonulok vissza előle.
(Bettihez, ki az edényekkel meg akar indulni)
(Bettihez, ki az edényekkel meg akar indulni)
Maradjon, itt fogok reggelizni.
(Az asztalhoz ül, s indulatosan tölt magának)
Maradjon, itt fogok reggelizni.
ANDRÁS
(jő, lapokat tesz Rábay elé)
Méltóztassék!
A mai újságok...
(El a középen Bettivel, kinek az ajtóban némajátékkal ismét hajbakapást mutat)
NEGYEDIK JELENET
Rábay, Szerafin, majd Betti, András
RÁBAY
(dühösen folytatja a kávézást, egy hírlapot tartva maga előtt úgy, hogy egészen elfödi Szerafin elől)
SZERAFIN
(kávézni kezd, leteszi a findzsát, lopva Rábay felé pillant, ismét nagy zörejjel fölveszi findzsáját. Szünet után, egyik hírlap után nyúlva, indulattal reszkető hangon)
Szabad azt a lapot megnéznem?
RÁBAY
(nem pillantva fel az újságból)
SZERAFIN
Mert ha tán ez is ellenére volna, én nem akarok magas akaratával dacolni.
SZERAFIN
(indulatosan felnyitja a lapot, s éppen úgy maga elé terjeszti, mint Rábay, és kávézva olvas. Rövid szünet után mindketten egyszerre egymás felé néznek, s egyszerre megszólalnak)
RÁBAY
(újra teletölti findzsáját)
Brrr! milyen keserű!
Már megint nincs elég cukor az asztalon.
SZERAFIN
(csenget. A belépő Bettihez)
Cukrot a nagyságos úrnak.
(Betti a szekrényből cukrot tesz a szelencébe, az asztalhoz viszi, és el)
RÁBAY
(ismét dühösen s tele szájjal kávézik és olvas)
SZERAFIN
(Rábay felé néz, a hírlapot idegesen összegyűri, és eldobja)
RÁBAY
(nem néz fel a hírlapból)
Ily nagy háztartás, ennyi cselédség mellett legalább elvárhatnám, hogy ne kapjak keserű kávét.
SZERAFIN
Hívja be Andrást is, mindkettőjükkel lesz beszélnivalóm.
(Betti el)
SZERAFIN
Fölmondok nekik.
Ön panaszkodik a drága háztartás ellen, nincs hát egyéb hátra, mint hogy elküldjem a cselédeket.
Hisz én is elvégezhetem a dolgukat, majd én tisztítom a ruhákat, én takarítom a szobákat - azért mentem férjhez...
BETTI
(jő Andrással)
Itt vagyunk mind a ketten, nagyságod.
RÁBAY
(halkan Szerafinhoz)
Megtiltom, hogy cselédeink előtt kompromittáljon.
ANDRÁS
(Bettivel közelebb jő)
RÁBAY
Semmit.
Elmehetnek.
(Betti, András el)
SZERAFIN
Hanem engem lehet a cselédek előtt kompromittálni, ugye?
(Zsebkendőjét indulatosan tépi)
RÁBAY
Eléggé kompromittálja ön magát a világ előtt.
RÁBAY
(nagy zajjal megfordítja a lapot, s olvasásba merül)
SZERAFIN
(zsebkendőjét tépve)
Ezt mondani nekem!
Aki példánya voltam az önfeláldozó hűségnek!
Amiért táncolni mertem...
Azért is fogok táncolni!
(Sírva)
Oh, milyen boldogtalan vagyok!
(Indulatosan leül, s amint az edényekhez nyúl, findzsáját nagy robajjal a földre dobja)
ÖTÖDIK JELENET
Előbbiek, Solmay
SOLMAY
(sietve jő)
Bocsánat, hogy ilyen korán zavarom a kellemes pásztorórát...
(Megáll, meghökkenve)
Ohó, hát így vagyunk?
Ismerem tapasztalásból az efféle drámai jeleneteket...
Kávésfindzsa a földön...
(Fölveszi, súgva Rábayhoz)
Családi hagyomány.
SZERAFIN
(zokogva)
Papa, vezessen ügyvédhez, én válópert indítok.
SOLMAY
Tudom, gyermekem, tudom.
Az anyád éppen százötvenszer mondta ezt nekem harminckét év alatt.
(Sóhajtva)
Azért mégis együtt vagyunk!
(Rábayhoz)
Nem hagynál magunkra néhány percre?
RÁBAY
(fölkel, magához véve az újságokat)
Nagyon szívesen.
(Hangsúlyozva)
Nagyon szívesen - akármeddig.
(El jobbra)
HATODIK JELENET
Solmay, Szerafin
SZERAFIN
No, hallja, papa! nagyon szívesen elhagy.
(Rábayt utánozva)
Nagyon szívesen!
És még azt szeretné elhitetni, hogy én vagyok a hibás...
Oh, miért is mentem férjhez!
(Sírva fakad, s kendőjét tépi)
SOLMAY
(az ajtónál hallgatózik)
A belső szobába ment.
(Szerafinhoz fordul és rárivall)
Hallgass!
Jól ismerem ezeket a kifogásokat, az eredeti kiadásban, a tied csak gyönge másolat, engem nem fogsz elbolondítani.
SOLMAY
Ugye, nem szoktad meg tőlem ezt a hangot?
No, hát szokjál hozzá.
Eléggé megkeserültem már magam a gyávaságomat, nem akarom, hogy gyermekeim is áldozatai legyenek, s hogy boldogtalanságot és szégyent hozzanak magukra és egész családunkra.
SZERAFIN
(fölemelkedik, méltósággal)
Papa, ezt a hangot nem érdemeltem.
SOLMAY
Hallgass, ha mondom!
A szcénádtól nem ijedek meg.
Van is arra most idő!
Tudod -e, mit tettél, te boldogtalan?
Mikor tegnap éjjel titokban végre megvallottad nekem, ki volt az, aki számláidat kifizette, azt gondoltam, mindjárt elnyel a föld...
SZERAFIN
Hisz ez már rendbe jött...
SOLMAY
Rendbe jött?
Hát nem magyaráztam meg neked, te boldogtalan, hogy ez az ajándék a legvilágosabb megvesztegetés, mely szégyenbe hozhat téged, mindnyájunkat, férjedet megfoszthatja hivatalától, talán öngyilkossá teheti?
SZERAFIN
(rémülten)
Atyám! az istenért!
Hisz én csak kölcsönt vettem föl, melyet visszafizethetek rákospalotai telkemből...
SOLMAY
(dühösen)
Süsd meg a rákospalotai telkedet!
Csakis veled lehet elhitetni ilyen bolondot.
SOLMAY
Különben éppen ez a mentséged.
Nem romlottságból tetted, csak liba voltál.
Az anyád nevelése...
Mit értesz te máshoz, mint selyemhez, csipkéhez, brokáthoz, tarlatánhoz s mit tudom én még mi a tatárhoz?
Mit törődtetek ti egyébbel, mint toalettel, mulatsággal, üres hivalkodással, az élet csillogó buborékjaival, melyek addig tartanak csak, amíg hozzájok nyúltok!
És én bolond!
Láttam mindezt, s nem mertem közbekiáltani, gyávaságból, lustaságból, nyugalmam szeretetéből.
Oh, mily kötnivaló voltam!
Oh, mint szeretném kitépni a hajamat!
(Hajába markol)
SZERAFIN
Papa, az égre! térjen magához!
SOLMAY
Most már itt van a szép eredmény!
Nőül vesz egy komoly, tisztességes ember, szerelemből, hozomány nélkül - és te folytatod a boszorkánytáncot, amelyet otthon tanultál.
És hogy eleget tehess ez őrült fényűzésnek, képes vagy hiúságból, szelességből, együgyűségből visszaélni férjed állásával, szégyenbe dönteni őt a világ és önmaga előtt.
S ha legalább itthon kárpótolnád őt gyöngédséggel, kímélettel, szeretettel!
Az ám! szcénákat csinálsz neki, és földhöz vágod a kávésfindzsákat!
SZERAFIN
(sírva a pamlagra roskad)
Atyám, atyám, ne folytassa, vagy megölöm magamat!
SOLMAY
Vannak adataim, hogy az asszonyok nem szokták az efféle fenyegetéseket teljesíteni.
De jól van, csendesebb leszek, úgyis sok teendőnk van még.
Felelj szépen, őszintén, miért duzzogtál most megint férjeddel?
SZERAFIN
(sírva)
Ő duzzogott, mert Chupor Aladárral táncoltam.
SOLMAY
És ilyen majom miatt képes vagy magadra haragítani férjedet, mikor úgyis egy más, sokkal súlyosabb hiba nyomja lelkedet!
Ide hallgass!
Első dolgod legyen kiengesztelni férjedet, és teljes javulást ígérni.
Csitt, egy szót se, vagy megeszlek!
A második pedig az, hogy azt a Malvint azonnal fizesd ki.
SOLMAY
Ma reggel összejártam minden uzsorást, és keserves nagy kamatra, rövid lejáratú váltóra kaptam pénzt.
Ez is siettetni fogja ugyan bukásomat - a felhők már nagyon kezdenek tornyosulni -, de ez nem ide tartozik.
Legfőbb dolog most ránk nézve az, hogy férjed becsülete mentve legyen, s ő sohase tudjon meg semmit...
(Zsebéből pénzt vesz ki)
Az összes szabó-, divatárus- és ékszerész-adósságok ötezer forintra mennek...
Itt van a pénz.
Ezt azonnal, még ma reggel küldd el Malvinnak...
Érted?
(Kezébe adja a pénzt, melyet Szerafin eltesz)
El ne felejtsd rögtön kifizetni, hogy mikorra férjed elintézi azt a hivatalos ügyet, semmivel se légy adósa, különben semmiről sem állok jót... most pedig békülj ki Miklóssal...
Úgy!
Csókolj meg!
( Megcsókolja) És ezután legyen több eszed...
(A jobb ajtón beszól)
Miklós! jer ki!
(Halkan Szerafinhoz)
Szépen beszélj vele, vigyázz reám, ha a székkel zörögni fogok, azt jelenti, hogy több nyájasságot kívánok.
Érted?
HETEDIK JELENET
Előbbiek, Rábay
SOLMAY
Nekem nincs, talán Szerafinnak lesz...
(egy szék mögé vonul, s jelentősen köhög)
RÁBAY
(Szerafinhoz, hidegen)
Mit parancsol, asszonyom?
SZERAFIN
(fölkel, féloldalt Rábay felé megy. Durcásan)
Bocsáss meg, Miklós, ígérem, hogy ezután jobb leszek.
SZERAFIN
(szeméhez emelve kendőjét)
Ezentúl semmiben sem fogok parancsoddal ellenkezni.
SOLMAY
(erősen zörög a székkel)
SZERAFIN
(kitörő szerelemmel)
Miklós, édes Miklós, ne haragudjál.
(Rábay nyakába ugrik)
SOLMAY
(előre jő)
Ezt már meg lehet érteni.
SZERAFIN
(Miklós kebelén)
Tegnap este rossz, önfejű gyermek voltam, de ígérem neked, hogy soha többé rá nem nézek arra a majomra.
Hiszen úgy szeretlek téged!
RÁBAY
(kitörő szeretettel magához öleli Szerafint)
SZERAFIN
Igazad volt, ígérem neked, hogy soha többé el nem fogadom házunknál e Chuport.
Oh, bocsásd meg bolondságomat!
RÁBAY
(megölelve Szerafint)
Édes kicsikém, én voltam a bolond...
SOLMAY
No, össze ne vesszetek megint azon, hogy ki volt a bolond.
Öleljétek meg egymást, szeretem ezt látni - másoknál.
(Rábay és Szerafin megölelik egymást)
NYOLCADIK JELENET
Előbbiek, Szidónia, utána Betti
SZIDÓNIA
(utcai öltözékben a középen jő. Tapsolva)
Bravó! bravó!
Ezt már örömmel látom!
Jó reggelt, kedves gyermekeim!
Nagy újság, nagy dicsőség!
Tegnapi estélyünk megjelent három nagy lapban.
Toalettjeink is le vannak írva...
Hogy vagytok?
Ah, nekem annyi dolgom van.
Már korán reggel a boltokat kell járnom.
Készülj fel, Szerafin, téged is magammal viszlek...
BETTI
(fölszedi az asztalról a reggeli terítéket, s el)
SOLMAY
Szerafinnak más dolga is lehet.
(Súgva)
El ne feledd Malvint kifizetni.
SZIDÓNIA
Náci, mit suttogsz, mit áskálódol titokban?
Nem látod, milyen nagy egyetértés van gyermekeink között?
Megint meg akarod zavarni?
Hallgass, hallgass!
Alig győzöm őket összebékíteni, te újra meg újra egymás ellen ingereled.
(Rábayhoz)
Reménylem, nincs kifogásod ellene, ha Szerafint néhány boltba magammal viszem.
RÁBAY
(jó kedvvel)
Isten mentsen?
Nekem most úgyis sürgős dolgom van, mielőtt hivatalomba megyek.
Még egyszer át kell tanulmányoznom a beérkezett ajánlatokat.
(Szerafinhoz)
Malvin barátnődnek örömhírt vihetsz, édesem, azt hiszem, férje fogja megkapni az engedélyt.
SOLMAY
(hirtelen)
Nem!
Ne terjeszd fel ezt az embert!
RÁBAY
Mi kifogásod van ellene?
Ha ajánlata nem rosszabb a többiénél, nem tudom, miért ne tegyem meg ezt az örömet Szerafinnak, ki oly melegen érdeklődik legjobb barátnőjéért?
(Szerafinhoz)
Ugye, kedvesem?
SZERAFIN
(zavartan)
Én nem tudom... ahogy te gondolod...
SZIDÓNIA
Mit terrorizálod ezt a szegény gyermeket?
Most már szólni sem mer.
(Rábayhoz)
Persze hogy nagy örömére lenne.
Malvin hercig asszonyka, megérdemli, hogy szívességet tegyünk vele.
(Solmayhoz)
Egyáltalában nem tudom, mit avatkozol te a Miklós ügyeibe?
Nem elég, hogy otthon zsarnokoskodol?!
SZIDÓNIA
Hanem, persze te ezt is annak a kedves Demeter barátodnak szeretnéd elkaparítni.
Ez az igazi pajtáskodás!
Ne hallgass rá, Miklós.
Én és Szerafin Hámor mellett szavazunk.
RÁBAY
Ne féljetek, nem fogok meggyőződésem ellen tenni; de ha az ajánlatok egyformák, akkor nyugodt lélekkel választhatom azt, amivel nőmnek örömet szerzek.
(Megcsókolja Szerafint)
Viszontlátásra, kedvesem!
(El jobbra)
KILENCEDIK JELENET
Szidónia, Solmay, Szerafin
SOLMAY
(fojtott dühvel)
Te, Szidónia, te... ha tudnád...
SZIDÓNIA
Ha tudnám!
Mit tudjak?
Azt az egyet jól tudom, hogy te folytonosan egymás ellen lázítod a fiatal házasokat, s nekem minden tapintatomat össze kell szednem, hogy jóvá tegyem baklövéseidet.
SOLMAY
Ne ingerelj!
A vulkán évek óta pihen - de vigyázz -, egyszer kitörhet...
SZIDÓNIA
(bánatos lemondással)
Hagyd el, kedvesem!
Megszoktam már e szcénákat, s megadással viselem.
Tanulj tőlem türelmet és lemondást - csak így lehet kijönni a férjekkel...
SOLMAY
(oldalt megy, s a pamlagra veti magát)
SZIDÓNIA
Beszéljünk most kellemesebb dolgokról.
Tegnap este kicsináltuk Sereczkynével, hogy nőegyletünk javára nyilvános előadást rendezünk - élőképekkel...
Mindnyájan szerepelni fogunk bennök - te is, én is, húgaid is, kosztümökben, a legfényesebb és leggazdagabb kosztümökben.
SZIDÓNIA
(fél szemmel Solmay felé pillantva)
Ebben nem lehet fukarkodnunk, fillérkednünk, mint rendesen.
Sereczkyné a legnagyobb fényt fogja kifejteni, s mi nem maradhatunk Béla menyasszonya mögött.
Siessünk most a boltba, kiválogatni a szükséges kelméket.
Nemsokára itt lesznek húgaid is.
Sereczkyné is idejön, Chupor Aladárnak is itt adtam találkozót - ő fogja az élőképeket rendezni.
SOLMAY
(fölkel)
Szerafin nem fogadhatja el Chuport...
SZIDÓNIA
Hát ez megint micsoda új komédia?
SZERAFIN
Megígértem, hogy nem fogadom el többé, Miklós féltékeny rá.
SZIDÓNIA
Nevetséges!
Chupor a legfényesebb parti Gizella számára.
Még csak az kellene, hogy megsértsük őt, s megfosszuk Gizellát szerencséjétől.
Féltékeny!
Micsoda ízléstelenség!
Mondd neki, hogy én hoztam ide, az én felelősségemre - anyád védszárnyai alatt csak nem fog félteni...
Elég! szót se erről!
Menj, leányom, készülj fel, kocsim a kapu előtt vár, tüstént indulunk.
(Szerafin el)
TIZEDIK JELENET
Solmay, Szidónia, majd Szerafin
SOLMAY
De hát erővel boldogtalanná akarod tenni leányodat?
SZIDÓNIA
Több joggal kérdhetem ezt tőled.
Miklósnak eszébe sem jutott volna Chuporra féltékenykedni, akiről a vak is látja, hogy Gizellába szerelmes.
Hanem persze te annak a kedves Tamásodnak szántad Gizellát, azért szeretnéd Chuport elmarni a háztól.
Oh! átlátok én ravasz terveiden.
De résen állok, s az anyai szeretet oroszlánerejével védem gyermekeimet holló apjok ellen.
Csitt!
Szerafin jő.
Reménylem, előtte meg fogsz kímélni.
SZERAFIN
(jő kalappal, felöltővel)
SOLMAY
(súgva)
El ne felejtsd Malvint...
SZIDÓNIA
(elvonva Szerafint)
Semmi suttogás!
Jer, kedvesem!
Pá, Nácikám, pá!
Mulass jól, míg visszatérünk.
(El Szerafinnal)
TIZENEGYEDIK JELENET
Solmay (egyedül)
Megérdemeltem!
Úgy kell nekem, megérdemeltem!
A gyávaság jutalma...
Tessék most már parancsolni harminckét esztendős meghunyászkodás után...
Úgy kell nekem!
Nézhetem összetett kézzel a felfordulást, várhatom a menthetetlen bukást...
Isten tudja, a bukásom miatt nem tudok annyira búsulni, mert a feleségemet nagyon le fogja főzni, és az nekem olyan jólesik.
TIZENKETTEDIK JELENET
Tamás, Solmay
TAMÁS
(a középen jő)
Bocsánat, azt mondták, hogy Rábay urat itt találom...
SOLMAY
(kezet nyújtva)
Jó reggelt, Tamás öcsém!
Hogy vannak?
Mit művelt Demeter barátom?
TAMÁS
(tartózkodólag)
Nagyságod szíves figyelme igen lekötelező ránk nézve.
Atyám megbízásából jövök Rábay úrhoz...
SOLMAY
Reménylem, öcsém, a tegnapi félreértés...
TAMÁS
(gyorsan)
Atyám minél előbb óhajtana találkozni Rábay úrral, ezért küldött hozzá...
SOLMAY
(jobbra mutat)
Rábay ott van, szobájában; azonnal beszélhet vele.
TAMÁS
(meghajolva)
Köszönöm nagyságod kegyességét.
(El jobbra)
SOLMAY
(magában)
Tessék! ezt is a feleségemnek köszönhetem.
Halálra sérti e jó embereket, s most én iszom meg a levét.
Hányszor segített pénzzavaraimon a jó Demeter, milyen kegyelettel volt családom iránt, s ez az őrült asszonyi állat így arcul üti.
Oh, Szidónia, Szidónia! be jól fog neked esni a bukás!
(Pamlagra veti magát)
TIZENHARMADIK JELENET
Béla, Solmay
SOLMAY
Ilyen felesleges kérdésekre is csak egy képviselő tud vetemedni.
Látod, hogy itt vagyok - minek kérded hát?
Ennek is éppen annyi értelme van, mint a ti interpellációtoknak.
BÉLA
Sajnálattal látom ingerült kedélyedet, atyám, holott én olyan ügyben kerestelek föl, mely abszolút higgadtságot igényel.
Otthon azt mondták, hogy ide jöttél, s rögtön utánad siettem.
SOLMAY
Ezt is felesleges konstatálnod; látom, hogy itt vagy.
Miben lehetek szolgálatodra?
BÉLA
Rövid az egész, de annál fontosabb.
Tudod, hogy a szép Sereczkynével nemsokára boldog frigyre lépek, s így vagyonilag is egészen emancipálom magamat.
Felkérlek tehát, hogy a családi birtokból engem illető részt add át nekem független kezelésre.
BÉLA
Nagykorúságomat már több év előtt elértem, s azt hiszem, ha egy előkelő hölgyet veszek nőül, nekem is hozzá kell járulnom vagyonommal.
SOLMAY
Igazán?
Éppen jókor jöttél.
Ha tetszik, azonnal kifizetlek.
BÉLA
Nem, atyám, ily kíméletlen nem vagyok - engedek időt.
SOLMAY
Köszönöm, de nem fogadhatom el nagylelkűségedet.
Kifizetlek ebben a nyomban.
(Zsebéből kis jegyzőkönyvet vesz ki)
Itt van, tartsd a markodat.
(A jegyzőkönyvbe nézve)
Most harmadízben vagy országgyűlési képviselő.
Első választásod, mivel a megyében nagy reményeket fűztek hozzád, s azt hitték, hogy miniszter lehet belőled, csak 12 734 forintba került.
Másodízben már hatalmas ellenjelölted volt, s mivel választóid ezalatt is fölfedezték, hogy nagy tökfilkó vagy, ez a választás 27 845 forintba jött.
Harmadízben márhozzád szoktak az emberek, s a mandátumnak is leszállt a kurzusa, azért ez a választás a legolcsóbb volt, 8261 forint 60 krajcár.
Összesen: 48 840 forint 60 krajcár.
Abból a jószágból, melyet még el nem adtam, a te részed tenne 40 000 forintot, eszerint még te tartozol nekem 8840 forint 60 krajcárral.
És jó lenne, ha minél előbb megadnád, mert éppen most nagy szükségem van pénzre.
A krajcárokat elengedem.
Szervusz!
(El)
BÉLA
(magában, elképedve)
Mit jelent ez?
Az öreg talán fináncminiszternek készül, hogy ilyen budget-vel akarja kiszúrni a szememet?
Eh! de nem! ebben a dologban nem értem a tréfát - majd komolyan beszélek az öreggel.
TIZENNEGYEDIK JELENET
Gizella, Béla
GIZELLA
(a középen jő)
A papa oly dühösen rohant le a lépcsőn, hogy engem is majd fellökött.
Megint megharagítottad?
BÉLA
Kisleányokhoz nem illenek ily impertinens kérdések.
Hanem te felelj nekem: hogy mersz egyedül csatangolni az utcákon?
GIZELLA
(leül)
Nem egyedül jöttem, Aranka is velem volt; útközben találkoztunk mamával és Szerafinnal, s Arankát magukkal vitték a boltba.
Nekem nem jutott hely a kocsiban, s előreküldtek.
Meg van elégedve nagyságod a magyarázattal?
BÉLA
(kalapját véve)
Bánom is én, ha a fejeteken táncoltok is.
(El)
GIZELLA
(magában)
Ugyancsak udvarias ember az én kedves bátyám.
Bizonyosan pénzt kért a papától, s helyette jó tanácsot kapott, azért oly haragos.
Ismerjük már ezeket a szcénákat.
Ah!
Tamás...
((Fölkel, a belépő Tamást meglátva))
TIZENÖTÖDIK JELENET
Tamás, Gizella
GIZELLA
Jó reggelt, Tamás!
Tegnap este oly korán eltűnt, hogy többé nem is láthattam.
Rosszul mulatott?
TAMÁS
(hidegen)
Éreztem, hogy nem vagyok e fényes légkörbe való.
(Búcsúzva)
Kisasszony!...
(Az ajtó felé megy)
GIZELLA
(félre)
Bizonyosan a mama bántotta meg valami tapintatlansággal...
(Fenn, Tamás útját állva)
Oh, Istenem! nem kell ám mindent úgy a szívére venni.
Mi azért jó barátok maradhatunk...
TAMÁS
A kisasszony barátsága rám nézve igen megtisztelő, de nem vagyok rá méltó.
GIZELLA
Mit jelent ez, Tamás?
Nem méltó hozzám?
Hát nem ön volt az egész nyáron át az én legjobb barátom?
TAMÁS
(fokozatosan nekihevülve)
A nyáron át?
Igaza van, kimondta a helyes szót, melyet, én együgyű, nem tudtam megtalálni.
Nyári barátja voltam, nyári szórakozásra - éppen úgy, mint nyári kalapja, nyári ruhája, mely jó a falun, hol senki sem látja, s amelyet eldob, amelyre rá se néz, ha visszatér a városba, fényes körébe, csillogó csecsebecséi, ragyogó barátai közé.
Köszönöm, kisasszony, hogy felvilágosított, most már nem fáj úgy csalódásom.
Azt hittem, hogy igazabb, melegebb vonzalom, melyet mutatott; azt hittem, megértette szívemet, szemeim beszédét, s igaz feleletet olvastam mosolyában, kézszorításában.
Én bolond!
S nekem még fájni tudott, midőn tegnap anyja által oly gúnnyal, oly megvetéssel utasított vissza valódi helyemre!
Nevetség!
Hiszen még nem jött meg a nyári ruha szezonja.
Köszönöm, kisasszony, erre a szerepre nem vagyok elég jó.
Isten önnel télre - nyárra, mindörökre!
(El)
GIZELLA
(utána tesz egy lépést)
Tamás!...
Megálljon...
Elment! csak nem szaladhatok utána...
Mit jelent ez?
Mit beszélt itt összevissza gúnyról, megvetésről, nyári ruháról?
Mit tett vele a mama?
TIZENHATODIK JELENET
Gizella, Szidónia, Szerafin, Aranka, majd Rábay
GIZELLA
(Szidónia elé fut)
Anyám! anyám! mit tettél tegnap Tamással?
SZIDÓNIA
De mit tettél vele te?
Éppen most láttam, úgy rohant, mint az őrült
GIZELLA
Felelj, anyám, mi történt tegnap köztetek?
SZIDÓNIA
Mi lelte ezt a gyermeket?
Talán apád szelleme szállt beléd?
Hát elég vakmerő volt tegnap, az estély kellős közepén megkérni a kezedet, s én visszautasítottam.
GIZELLA
Anélkül, hogy engem megkérdeztél volna?
SZIDÓNIA
Előre tudtam, hogy olyan jó ízlésű leány, mint az én kicsikém, mit felelne egy ilyen Tamásnak.
GIZELLA
Hogy tudtad ezt tenni, anyám?
SZERAFIN
Gizella, hogy beszélhetsz ily hangon a mamával?
SZIDÓNIA
(bánatosan)
Hagyd el, kedvesem, megszoktam már az ilyen bánásmódot...
Hálátlan, rossz gyermek, így beszél velem, mikor oly fényes partit, egy Chupor Aladárt tartogatok számára készenlétben.
GIZELLA
Kell is nekem!
Oh, mama, mily boldogtalanná tettél!
Ez hát a te szereteted? a te gondoskodásod?
Elűzöd előlem az egyetlen embert, ki igazán boldoggá tehetett volna, csak azért, mert nem tud úgy ugrálni és sipegni, mint ezek a divatos majmok...
(Sírva fakad, indulatosan tépve zsebkendőjét)
Igaza van a papának, hogy mindig oly rosszkedvű - oh! én is olyan boldogtalan vagyok, hogy kedvem volna leugrani a harmadik emeletről.
(El balra)
RÁBAY
(a jobb ajtóban áll, Gizella végszavait hallva, magában)
Ez is a harmadik emeleten van már!
SZIDÓNIA
(Arankához)
Szaladj utána, kedvesem, és vigasztald meg.
ARANKA
Gizella!
Gizella! megállj!
(Elfut Gizella után)
TIZENHETEDIK JELENET
Rábay, Szidónia, Szerafin, majd Sereczkyné
RÁBAY
(előrejő, kezében kalap)
SZIDÓNIA
Ah! kedvesem, hagyd el azt a rossz leányt.
Mindig mondtam, hogy gyermekeim közt legjobban hasonlít apjához - legtöbb bajom is volt vele...
Egy kis regényes ábrándozás - majd kiröpül a fejéből megint...
Egészen megrontotta ezt a szép napot...
Oh! mily gyönyörű kelméket válogattunk, mindjárt itt lesznek...
Az a sok bársony, plüss...
SZIDÓNIA
Nem tudod, hogy élőképekben fogunk fellépni - kosztümökben?
Sereczkyné rendezi, nem maradhatunk hátra...
RÁBAY
(bosszúsan)
Sereczkyné is jobban tenné, ha egyedül komédiázna, s nem rántana magával másokat.
SZERAFIN
(Rábay arcát simogatva)
RÁBAY
Jó, jó, nem akarom elrontani ezt a szép napot, hanem azt nem tagadhatom, hogy mindig elmegy a kedvem, ha erre a Sereczkynére és fajtájára gondolok.
(Észreveszi Sereczkynét)
Ah, nagysád, éppen most emlegettük, bocsánat - hivatalos kötelességem -, viszontlátásra.
(El)
TIZENNYOLCADIK JELENET
Sereczkyné, Szidónia, Szerafin
SERECZKYNÉ
Jó napot, Rábay, jó napot!
Nos, kedveseim, hát a kelmék?
Én már égek a kíváncsiságtól.
SZIDÓNIA
(zavartan)
Ide rendeltük, éppen itt hozzák.
TIZENKILENCEDIK JELENET
Előbbiek, Bangó
BANGÓ
(két nagy csomaggal hóna alatt)
Nagyságtok rendeletére főnököm itt küldi a kiválasztott kelméket.
(Az egyik csomagot a középen álló asztalra, a másikat oldalt, a pamlagra teszi. A nők a középre sietnek, s az asztalon levő csomagot vizsgálják)
SERECZKYNÉ
Ah!
Ah! mily nagyszerű! milyen ízlés...
SZERAFIN
A mamának nagyon finom ízlése van.
BANGÓ
Ugyanaz - nagyságod szolgálatára.
SERECZKYNÉ
Ah! azt is látnom kell.
(A pamlaghoz siet, s a csomag vizsgálatába merül. Szidónia, Szerafin a középen állnak, az asztal mellett)
Mind megtartom...
Bangó úr, vitesse a csomagot egyenesen lakásomra.
BANGÓ
Nagyságod parancsa szerint.
SZIDÓNIA
Bangó úr, én is megtartom ezt, hagyja csak itt...
BANGÓ
(halkan)
Bocsánat, főnököm szigorú parancsa szerint csak készpénzfizetés mellett hagyhatom ezt nagyságodnál.
BANGÓ
(számlát vesz ki a zsebéből)
És csak úgy, ha nagyságod ezt a régebbi számlát is kiegyenlíteni méltóztatik.
SZIDÓNIA
Borzalom!
(Aggódó tekintetet vet Sereczkyné felé, ki egészen el van merülve csomagjának szemléletébe. Súgva Bangóhoz)
Mennyi az egész összeg?
BANGÓ
A mostanival együtt négyezer-nyolcszáz forint.
SZIDÓNIA
(súgva Szerafinhoz)
Mit tegyünk?
Ha Sereczkyné észreveszi, hogy nem fizethetünk, és hitelünk sincs, tönkre vagyunk téve.
SZIDÓNIA
(Sereczkyné felé pillant)
Szerencsére egészen el van merülve...
Mennyi pénz van nálad?
SZIDÓNIA
(kiveszi tárcáját)
Add csak ide a tárcádat, talán az enyémmel együtt összehozhatunk valamit, amivel ezt a szörnyeteget elcsitíthatjuk.
(Átveszi Szerafin tárcáját, s kinyitja)
Itt több pénzt is látok...
(Kivesz egy csomó bankjegyet)
Mennyi van itt?
SZERAFIN
(rémülten)
Ehhez nem szabad nyúlni...
SZIDÓNIA
(megszámlálva a pénzt)
Ötezer forint.
Meg vagyunk mentve.
SZIDÓNIA
Micsoda!
Már megint!
Mi lelte ezt az embert, hogy minden pénzét idehordja?
SZERAFIN
Egy fontos becsületbeli adósságot kell vele kifizetnem.
SZIDÓNIA
Az most a legfontosabb becsületbeli kérdés, hogy Sereczkyné előtt kompromittálva ne legyünk.
A te adósságodat majd magamra vállalom én.
SZERAFIN
De a papa nagyon meg fog haragudni
SZIDÓNIA
A papát csak bízd rám, majd számolok vele én!
(Fenn, pénzt nyújtva Bangónak)
Bangó úr, itt a pénze...
(A megmaradt pénzt zsebébe teszi. Sereczkynéhez)
Bangó úr, itt a pénze...
(A megmaradt pénzt zsebébe teszi. Sereczkynéhez)
Mindig készpénzzel szoktam fizetni, nem szeretem a számlákat.
(Kezével intve Bangónak)
Elmehet, barátom!
BANGÓ
Kezeit csókolom, nagysád!
(A csomagot fölvéve a pamlagról, Sereczkynéhez)
Ezt azonnal nagyságod lakására viszem.
(Bókolva kihátrál az ajtón, a belépő Solmay lábára hágva)
HUSZADIK JELENET
Solmay, Szidónia, Szerafin, Sereczkyné
SOLMAY
Jaj!
(Lábát emelgetve, magában)
Ezek a rőfös kereskedők mindig halálos ellenségeim voltak.
SERECZKYNÉ
Isten hozta - ah! nem is tudom, hogy szólítsam.
Leendő papa - ah! ah! ez nagyon kedves...
SOLMAY
Rendkívül kedves, leendő leányom!
(Súgva Szerafinhoz)
Kifizetted már Malvint?
SOLMAY
Ez már mégis borzasztó.
Menj, azonnal küldd el neki!
SZERAFIN
Nem lehet, már nincs meg a pénz.
SZERAFIN
A mama elvette, és kifizette ezeket a kelméket.
Azt mondta, hogy majd ő fog a papával számolni.
(Sereczkynéhez megy, s vele együtt a kelmék szemléletébe merül)
SOLMAY
Mindjárt megüt a guta!
(Szidóniához, halkan, fojtott dühvel)
Te, Szidónia, te - mit műveltél megint?
SZIDÓNIA
Én kérdem tőled, mit cselekszel?
Megrablod a nődet, hajadon leányaidat, hogy minden pénzedet Szerafinra költsd, kiről férje köteles gondoskodni.
Tegnap ezer forint, ma ötezer forint!
Ha így folytatod, gondnokság alá tétetlek, mint pazarlót...
Elég! köszönd Sereczkynének, hogy nem lépek fel erélyesebben.
(Sereczkynéhez megy)
SOLMAY
(magában dühösen)
Oh! ezt az asszonyt dinamittal kellene felrobbantani!
HUSZONEGYEDIK JELENET
Előbbiek, Demeter
DEMETER
(a középajtóban)
Szerencsés jó reggelt kívánok!
Rábay urat keresem.
SOLMAY
(eléje siet)
Isten hozta, kedves barátom!
Jöjjön be.
Rábay nincs itthon, de rögtön visszatér, maradjon addig velünk.
(Félre)
Oh! csak szekírozná meg jól a feleségemet.
SZIDÓNIA
(súgva Solmayhoz)
Vezesd Miklós szobájába ezt a borzasztó embert
SOLMAY
(mintha nem hallotta volna Szidóniát)
Jöjjön, Demeter, feleségem is nagyon óhajt önnel találkozni.
Reménylem, a tegnapi félreértés nem rontja meg régi barátságunkat.
DEMETER
Ami azt illeti, nem volt ugyan félreértés - nem is mondhatom, hogy nem fáj még most is, de hát igaza lehet a nagyságos sógorasszonynak, ő tudja legjobban, kinek nevelte a leányát.
Azért én mégis imádom a Solmay családot, és ha nem köthetünk is vele híment, azért mégis távoli rokonok maradunk.
(Kezet csókol Szidóniának)
SERECZKYNÉ
(súgva Szidóniához)
Az Istenért!
Ki ez a szörnyű ember?
SZIDÓNIA
(súgva)
Ah, kedvesem, mindjárt elájulok.
SOLMAY
(Demetert Sereczkynének bemutatva)
Morosán Demeter - jó barátom, legjobb barátom, rokonom.
SERECZKYNÉ
(bókolva)
Jó napot, Morosán úr, jó napot...
(Bókolás közben folyton hátrál)
SOLMAY
(Demeterhez)
Leendő menyem, Béla menyasszonya.
Hogy tetszik?
DEMETER
(végignézi Sereczkynét, helyeslőleg)
Választékos úri hölgy.
Örülök, hogy rokonságba jövünk.
Mert a dolog így áll: Solmay úr nagyapjának unokatestvérét, Dorottyát, házastársul vette Kóspallagi Dániel...
SZIDÓNIA
Nem óhajt szivarozni, Demeter?
Férjem majd Miklós szobájába vezeti...
DEMETER
Milyen jó asszony!
Már megint szivarral kínál.
Köszönöm, most nem kérek, inkább társalgásba ereszkedem az új sógorasszonnyal.
(Sereczkynéhez)
Nagyságod özvegyi állapotban szenved, vagy hajadon leányzó?
SERECZKYNÉ
(irtózva elhúzódik)
DEMETER
(udvarias bókkal)
Mindjárt gondoltam, virágzó teljességéről ítélve.
SZIDÓNIA
(súgva Szerafinhoz)
Vess véget e jelenetnek, mert Sereczkyné mindjárt szörnyet hal.
SZERAFIN
(fenn)
Mama, kérlek, menjünk kissé szobámba...
Megbocsát, Demeter bácsi?
Nagyon sürgős dolgunk van.
DEMETER
A bagoly is bíró odújában, nagyságos húgomasszony, csak tessék bátran végezni becses dolgaikat.
SZIDÓNIA
(karonfogva Sereczkynét, sürgetőleg)
Menjünk, menjünk.
Isten önnel, Demeter.
SERECZKYNÉ
Jó napot, Demeter úr, jó napot!
(Bókolva az ajtó felé hátrál)
DEMETER
(bámulva)
Milyen szép tempói vannak, még a nagyságos sógorasszony is tanulhatna tőle, pedig az már csak ért hozzá...
SZIDÓNIA
Menjünk, menjünk!
(Halkan Solmayhoz)
Megkeserülöd ezt, Náci!
(Elvonja magával Sereczkynét, s Szerafinnal mind el balra)
HUSZONKETTEDIK JELENET
Solmay, Demeter
SOLMAY
(hevesen rázva Demeter kezét)
Köszönöm, Demeter, szívemből köszönöm!
DEMETER
Micsoda bosszút, Ej, ej, Solmay sógor, hát azt hiszi, hogy én bosszút látok abban, ha az uzsorások körmei közé kerül?
SOLMAY
Hogyan?
Ezt meg én nem értem.
DEMETER
Dehogynem!
Éppen most beszéltem a szenzálommal, attól hallottam, hogy a sógor úr ma reggel befutkározta a legpiszkosabb uzsorásokat ötezer forintért...
Ejnye, ejnye, hát érdemeltem én azt?
Mikor itt vagyok a városban, s csak egy szavába került volna?
SOLMAY
Hogyan, Demeter, ön képes lett volna?
DEMETER
Miért ne?
Mikor én azt mondom, hogy imádom a Solmay családot, akkor igazat is mondok.
Amiért tegnap kikosaraztak?
Ejnye, hát föltehette rólam?
Tudom, hogy nem beszélek ékesen, és néha lábára hágok annak, akivel beszélek, de erről én nem tehetek; azért nem kell ám azt gondolni, hogy a szívem is oly rossz, mint a nevelésem.
SOLMAY
(megragadja Demeter kezét, elérzékenyülve)
Oh, Demeter, ön igazi nagy ember...
Mennyivel alatta állunk mi valamennyien...
Látja, nem mertem önhöz fordulni a tegnapi dolgok után - pedig ha tudná, mily iszonyú helyzet kényszerített -, nyugalmunk, boldogságunk, becsületünk volt veszélyben - és ah! még most is...
DEMETER
Most is?
Ne kerülgessük a forró kását, mennyire van szüksége?
SOLMAY
(halkan)
Még mindig ötezer forintra.
DEMETER
(kiveszi tárcáját)
Most úgyis sok pénzt hordok magamnál, nem árt, ha egy részét elhelyezem...
(Bankjegyeket ad Solmaynak)
Tessék! majd aztán a többihez írjuk ezt is!
(Hámor belép a középajtón)
SOLMAY
(eltéve a pénzt)
Nem mondok köszönetet, Demeter, ez a szó kevés volna most, nagyon kevés.
Ön megmentette családomat... áldja meg az isten!...
(Kalapját véve)
Engedje, hogy rögtön elsiessek - sürgős az ügy, melyet el kell intéznem.
(Félre)
Magam fizetem ki, nem bízom többé asszonyi kézre...
(Az ajtó felé megy, és Hámorral találkozik)
Hámor?
A Malvin férje?
Annál jobb, úgy még hamarabb elvégezhetem.
HUSZONHARMADIK JELENET
Előbbiek, Hámor
HÁMOR
Jó napot, urak!
Hazajött már Rábay a hivatalból?
SOLMAY
Még nem.
(Félre)
Milyen hangon beszél a szemtelen.
(Fenn)
Szabad kérnem egypár bizalmas szóra, Hámor úr?
HÁMOR
Bizalmas szóra?
Mindjárt, kedves barátom uram.
(Demeterhez)
Nos, Morosán úr, hát konkurensek vagyunk?
Mi?
Szintén a jó eredményt várjuk?
Hehe!
Azért semmi ellenségeskedés!
Aki bírja, az marja, hehe.
SOLMAY
(félre)
Szemtelen!
(Fenn, kinyitva a jobb oldalajtót)
Erre kérem, Hámor úr, tüstént elvégezhetjük...
HÁMOR
Rendelkezésére állok, barátom uram.
(El Solmayval jobbra)
DEMETER
Milyen úri modora van ennek a Hámornak.
Pedig csak olyan vállalkozó, mint én - de persze finom ember, tud ékesen beszélni -, könnyű neki legyőzni az ilyen együgyű falusiakat...
HÁMOR
(kívülről haragosan)
DEMETER
Mi ez?
Mintha veszekednének.
HÁMOR
(kívülről)
Mit?
Csendesebben?
Miért?
Ahá! most már értem.
(Haragosan visszajő, utána Solmay)
De engem nem fognak olyan könnyen kijátszani...
Láttam!
HÁMOR
Vigyázzanak!
Mintha nem látnám tisztán a dolgot...
Ez az úr bizonyosan többet adott!
DEMETER
Mit beszél ez?
Kinek adtam én többet?
SOLMAY
Semmi, semmi, ne hallgasson rá, nem tudja, mit beszél.
HÁMOR
Nagyon is jól tudom!
De nem hagyom annyiban, nem én!
Lármát fogok ütni, kiírom az újságokban.
Ohó! hát Morosán úr akar kitúrni engem?
Majd meglátjuk.
Én a közmorál nevében fogok tiltakozni ilyen korrupció, ilyen vesztegetés ellen...
DEMETER
(kitörve)
Vesztegetés?
Hallja az úr, nekem ilyet ne mondjon, mert úgy nyakon felejtem...
SOLMAY
Csendesen, az égre!
Hajba ne kapjanak!
HUSZONNEGYEDIK JELENET
Előbbiek, Rábay
RÁBAY
(jő középen)
Jó reggelt, uraim!
Úgy látszik, nagyon türelmetlenek.
No, nem is tartom tovább függőben, éppen most intéztem el a dolgot.
A miniszter Hámor úr ajánlatát fogadta el.
HÁMOR
(nagy zavarban)
Ah! nagyságos úr, mily kitüntetés - nagyon le vagyok kötelezve...
(Rábay kezét rázza)
Soha el nem felejtem...
(Demeter kezét rázva)
Porig vagyok alázva, le vagyok forrázva...
Én semmit sem mondtam, visszavonom...
(Mindenfelé bókolva)
Magamat ajánlom, uraim...
(Demeterhez rohan, súgva)
Részeg voltam, mindent visszavonok...
Ah! ah! ki hitte volna?
(Rábayhoz)
Kezeit csókolom, nagyságos úr, azaz ajánlom magamat
(El középen)
RÁBAY
Mit jelent ez?
Megzavarta ezt a Hámort a nagy öröm?
(Demeterhez, kezét nyújtva)
Reménylem, Demeter sógor, ez nem zavarja meg a régi barátságot?
DEMETER
(hátratéve mindkét kezét)
Hát úgy vagyunk?
Most már értem.
Ez a feddhetetlenség, melyről annyit írtak a politikai és napilapok?
Hát már az újságoknak sem lehet hinni?
Halálba mentem volna a tiszta kezéért.
És most!
Pedig ő is tagja a Solmay családnak... ez fáj, jobban fáj, mint a tegnapi kosár...
Alászolgája!
(Gyorsan el)
HUSZONÖTÖDIK JELENET
Rábay, Solmay, Szidónia
RÁBAY
Mi ez?
Mit beszélt ez az ember?
Gyanúsítani mert engem?
Ah! ez nem maradhat annyiban...
(Demeter után akar sietni)
SOLMAY
(visszatartja)
Ugyan, hagyd el!
Tudod, hogy nem szokta magát helyesen kifejezni.
RÁBAY
Ez elég helyesen volt kifejezve.
Feddhetetlenséget, tiszta kezet emlegetett...
Vesztegetéssel gyanúsított, engem...
Ah! erről még számolni fog!
SOLMAY
(kínos zavaraban)
Ne gondolj vele; azt sem tudja, mit beszél...
RÁBAY
(keserűn)
És te még ezt az embert pártolod!
Barátodnak nevezed ezt az embert, aki képes minden alap nélkül ily vádat dobni arcomba...
SZIDÓNIA
(ki e jelenet alatt a bal ajtóban állt, előrejő)
Végre hát kitűnik, hogy nekem volt igazam...
SOLMAY
(Szidónia felé fordul, dühösen)
Természetesen, mindig neked van igazad.
RÁBAY
Oh, de ez nem marad annyiban!
Ilyen vádat senki se emeljen büntetlenül ellenem.
HUSZONHATODIK JELENET
Előbbiek, András, majd Szerafin
ANDRÁS
(jelentve)
Chupor Aladár őnagysága kívánja tiszteletét tenni.
SOLMAY
(félre)
Itt a második mennykő.
(Fenn)
Szívesen látjuk.
(András el, Szidónia Rábayhoz fordul)
Reménylem, nem tiltod ki házadból az én vendégeimet.
(Kiszól a bal ajtón)
Jertek, kezdődik a próba.
SOLMAY
(oldalt egy pamlagra veti magát, hátat fordítva a társaságnak)
Mi lesz ebből?
Istenem, mi lesz ebből?
RÁBAY
(halkan Szerafinhoz)
Nem ígérted meg, hogy nem fogadod el többé ez embert?
SZERAFIN
(halkan)
Istenem! hiszen a mama hozta ide.
(Elfordul)
RÁBAY
(bosszúsan, oldalt megy, magában)
Eh, mit is törődöm e léha fickóval ?...
Nagyobb gondom van most.
Mily ok bírhatta Demetert ez alávaló gyanúsításra?
HUSZONHETEDIK JELENET
Előbbiek, Chupor
CHUPOR
(jő, mindenkit üdvözölve)
Nem vesztegettem az időt, megtaláltam már az alkalmas képeket.
(Szidóniához)
Sereczkyné őnagysága is részt fog venni az élőképekben?
Kitűnő talentum.
Senki sem tud úgy sipegni és bókolni, mint ő!
(Utánozva)
Jó napot, kedveseim, jó napot! jó napot!
Menjen, maga rettenetes ember.
SZIDÓNIA
Ah! ah!
Chupor, ön valóban rettenetes ember!
(Sereczkyné belép a jobb ajtón, s állva marad)
CHUPOR
Gonosz! most már viselje a...
(Észreveszi Sereczkynét, magában)
Teringettét!
HUSZONNYOLCADIK JELENET
Előbbiek, Sereczkyné, Gizella, Aranka, majd Béla
SERECZKYNÉ
(előrejön)
Jó napot, Chupor, jó napot! jó napot!
(ujjával fenyegeti)
Gonosz, úgy látszik, valami csintalanságban zavartam meg.
CHUPOR
(nagy zavarban)
Ellenkezőleg... az élőképek... nagysád művészete... jó napot!
(Észreveszi magát)
Azaz, kezeit csókolom! viszontlátásra!
(Az ajtó felé megy, s a belépő Bélával találkozik)
BÉLA
(megfogja)
Hova akarsz menni?
Hiszen csak most kezdjük a próbát.
(Visszahozza)
SZIDÓNIA
(Sereczkynéhez)
Zavarba jött; midőn beléptél, éppen Csalmainét utánozta.
SERECZKYNÉ
Ah! ah!
Csalmainét! mindjárt ráismertem!
Szegény Csalmainé!
Olyan affektált... könnyű utánozni.
(Chuporhoz, fenyegetve)
Nos, rettenetes ember, kezdjük már a próbát?
ARANKA
Chupor úr, hány képet talált?
CHUPOR
Hetet.
Mind különféle korszakból, különböző kosztümökkel
SZIDÓNIA
Nagyszerű.
(Gizellához)
Rossz leány, ennek sem örülsz?
CHUPOR
(súgva Szerafinhoz)
Éppen Malvin őnagyságától jövök.
Egy levelet küldött általam nagysád számára.
SERECZKYNÉ
Kezdjük meg azonnal a próbát.
Chupor, rendelkezzék velünk!
CHUPOR
Ma csak az attitűdöket fogjuk próbálni.
Mindenki vegyen olyan állást, mely leginkább megfelel temperamentumának.
SZERAFIN
(súgva, türelmetlenül)
CHUPOR
Malvin azt mondta, hogy Rábaynak nem szabad tudni róla.
Most idenéz...
(Elugrik Szerafin mellől)
SERECZKYNÉ
Én királynői állást választok.
Béla mint rabszolga térdeljen lábaimnál.
BÉLA
Egész életemen át.
(Sereczkyné a szoba közepén büszke, uralkodói tartással áll, egyik kezét csípőjére helyezve, másikat parancsolólag kinyújtva. Béla lehajtott fővel lábai előtt térdel)
CHUPOR
(végigmenve a csoport előtt)
Nagyszerű! festői!
(Szerafin mellé megy. Rábay megfordul és utánanéz)
CHUPOR
(zsebébe nyúl, hátrapillantva, Rábayhoz fut)
Ej!
Rábay úr, nem szabad állást változtatni.
(Ismét háttal fordítja Szerafinnak)
Gizella és Aranka kisasszonyok a mama mellett, mint a báj és a kellem képviselői.
(Hozzájuk fut, s Szidónia mellé állítja)
Szerafin nagysám, a kart kissé fölemelni...
(hirtelen kezébe adja a levelet)
RÁBAY
(megfordul, s Szerafin felé néz)
SZERAFIN
(a levelet gyorsan zsebébe rejti. Észrevéve Rábayt)
CHUPOR
(Rábay felé fut)
Ej, Rábay úr, mondtam, hogy nem szabad állást változtatni.
RÁBAY
(megragadja Chupor kezét. Fojtott hangon, nagy indulattal)
Ha ön lovagias ember, tudni fogja kötelességét!
RÁBAY
Szót se!
Mindent láttam!
Hagyja el rögtön e házat, s várja el segédeimet...
RÁBAY
Szót se, ha mondom, vagy nyilvánosan megalázom.
CHUPOR
(magában)
Hiszen evvel Othellót kellene produkálni...
(Fenn)
Hölgyeim, egyelőre elég volt a próba - magamat ajánlom...
SZIDÓNIA
Hisz még alig fogtunk hozzá
CHUPOR
(nagy zavarban, Rábay tekintete elől az ajtó felé hátrálva)
Bocsánat, sürgős dolgaim hívnak, elég ennyi mára - nagyon is elég -, ajánlom magamat.
(El)
SERECZKYNÉ
Úgy hát én is megyek.
Holnap folytatjuk.
( Bélához) Rabszolga, keljen fel, és nyújtsa karját...
(Bélát karonfogva)
Pá, kedveseim, pá!
(El Bélával)
RÁBAY
Leányok, menjetek Szerafin szobájába.
GIZELLA
Megyünk, megyünk, azért nem kell úgy haragudni.
(el Arankával)
HUSZONKILENCEDIK JELENET
Rábay, Szerafin, Szidónia, Solmay
SOLMAY
Micsoda levelet?
(Szerafin mellé megy)
SZERAFIN
(zavartan, reszketve)
RÁBAY
Azt a levelet kérem, melyet éppen most kaptál Chupor Aladártól, és zsebedbe rejtettél.
SOLMAY
(halkan Szerafinhoz)
SOLMAY
(rémülten)
Beütött a mennykő.
(Súgva)
Add ide titokban
SZIDÓNIA
Ignác! ne suttogj leányoddal, ne izgasd férje ellen.
Mi ne avatkozzunk gyermekeink dolgába.
Szerafin, ha csakugyan levelet kaptál Chuportól vagy akárkitől, nem szabad férjedtől eltitkolnod.
Ebben már nem értek tréfát.
Most én mondom, add elő azt a levelet.
SZERAFIN
(hebegve)
Én nem tudom... nem értem...
(Titkon Solmay kezébe csúsztatja a levelet)
SZIDÓNIA
Ahá!
Most atyád kezébe adtad - jól láttam...
Náci, te valóban megrontója vagy gyermekeidnek.
SOLMAY
(ráordít)
Hallgass!
(a levelet háta mögött tartja, s a kandalló felé közeleg)
SZIDÓNIA
Erről a hangról majd később számolunk, előbb ezt a kínos félreértést kell tisztába hoznunk.
(Solmay mellé szökik, s kikapja kezéből a levelet)
Itt a levél!
SZIDÓNIA
Csak csendesen!
Meg vagyok győződve, hogy félreértés van a dologban, s te alaptalanul gyanúsítod Szerafint.
Ezt a levelet én mint anyja joggal bonthatom fel, s reménylem, meg foglak nyugtatni.
(Feltöri a levelet)
SZIDÓNIA
(a levélbe nézve)
Nem mondtam, hogy félreértés az egész?
Nincs itt egyéb, mint néhány kifizetett számla.
(Rábaynak nyújtja)
Íme, lásd saját szemeddel
RÁBAY
(a számlákba nézve, kábultan)
Mit jelent ez?
Nőm adósságai, amelyekről én semmit sem tudtam...
És kifizetve?
A tegnapi számlák is.
(Solmayhoz)
Hát mégsem te fizetted ki?
(Kitörve)
Hogy kerültek ezek Chupor kezébe?
SZIDÓNIA
No, csak ne gyanakodjál szegény Chuporra...
Itt van egy névjegy is - a számlák között találtam.
(Olvas)
" Megtartom ígéretemet; reménylem, te sem feledkezel meg a tiedről.
Hámor Malvin."
RÁBAY
Malvin...
Hámor Malvin...
Ennek a Hámornak a neje, kinek éppen most...
És ő fizette ki titokban nőm számláit - emlékezteti ígéretére...
Ah! most értem!
(Kitörve, megragadja Szerafin kezét)
Mit tettél, szerencsétlen?
SZERAFIN
(összeroskadva)
Irgalom, én nem tudtam, nem értettem.
RÁBAY
Úgy van, úgy!
Most már világosan látok, tisztán értek mindent.
Nem volt rágalom, amit itt előbb, saját lakásomon szemem közé dobtak!
Nyomorult vagyok, meg vagyok becstelenítve a világ előtt, saját öntudatom előtt!
El tőlem!
(Eldobja Szerafin kezét)
RÁBAY
(emelkedő indulattal)
Ide kellett hát jutnom, ide juttatott a te könnyelműséged, hiúságod, fényűzésed!
Nem volt elég, hogy mindenemet neked áldoztam, hogy nehéz munkában fáradtam, éretted, szeszélyeidért, hiú vágyaidért, többet akartál - becsületem is kellett -, jó nevemet is értékesíteni akartad?
Hiába óvtam, félve, nélkülözések árán, annyi éven át tiszta nevemet, szeplőtlen híremet, itt van egy asszony, akinek selyemre, gyémántra van szüksége - és beváltja érette...
Ezt tetted velem, te, akit szerettem, imádtam, akiért odaadtam volna életemet?
Nem volt elég? becsületem is kellett?
Jól van, elvetted, mit kívánsz még tőlem?
SZERAFIN
(Rábay elé rohan, kétségbeesetten, összetett kezekkel)
Miklós! bocsáss meg! nem tudtam, mit teszek...
RÁBAY
(eltolva maga elől Szerafint)
Félre innen!
Nincs most idő könnyekre, magyarázatokra!
Becsületemet kell megmentenem...
Bármily módon - de meg fogom tenni.
(El)
SZERAFIN
Vége!
Vége!
(A pamlagra roskad)
SOLMAY
(Szidóniára ordít)
Asszonyi állat!
Ez a te munkád!
SZIDÓNIA
(félre)
Itt csak gyors ájulás segíthet.
(Fenn, sikoltva)
Ignác, szörnyeteg!
(Solmay karjai közé ájul)
SOLMAY
Tessék csak a földre ájulni.
(Elbocsátja Szidóniát, ki a pamlaghoz ugrik, és Szerafin mellé ájul. Solmay elrohan Rábay után)
A függöny legördül