Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Liliomfi
Keletkezés ideje
1849
Felvonás
3
Jelenet
38
Megszólalás
1296
Mondat/Sor
2364
Szó
12431
ELSŐ FELVONÁS
(Két szoba, egyik Kamilláé, másik Liliomfié. Mindkét szobában hátul ablak, oldalajtók bejárásul. A válaszfalon zárt ajtó. Kamillánál az ablak mellett varróasztalka, zongora.)
ELSŐ JELENET
(Kamillánál)
Szilvai, Kamilla (jőnek oldalt)
KAMILLA
Végre színről színre tisztelhetem professzor urat.
SZILVAI
Éppen most szállok le a kocsiról.
A Rongyos lámpás-hoz szálltam.
KAMILLA
S miért nem szállt ide?
Igaz - istállónk nincs...
De mit látok?
Professzor úr gyászt visel kalapján?
Engem nem is tudósít.
SZILVAI
Személyesen akartam meglepni ez örömhírrel.
KAMILLA
Örömhír?
Talán öröklött?
SZILVAI
Meghalt feleségem,
Satis tarde quidem,
Oda reménységem,
Debuisset pridem.
KAMILLA
Meghalt? - mikor!
SZILVAI
Csak két hete.
KAMILLA
Eszerint többé nem kell titkolódznunk?
SZILVAI
Nem!
Nincs többé Xantippe!
KAMILLA
S nem fog újraházasodni?
SZILVAI
Házasodni?
Hogy megijeszt!
Isten mentsen!
Abszolváltam a házasság iskoláját, örökös vakációt tartok.
Mariskáért jövök; magammal viszem.
De hol van?
Képzelem, megnőtt nyolc év alatt, mióta nem láthatám.
Ugyan, hívja elő.
KAMILLA
Próbán van.
SZILVAI
Micsoda próbán?
KAMILLA
A Páduai zsarnok próbáján.
SZILVAI
Ki az?
KAMILLA
Dráma, melyet eljátszanak.
SZILVAI
Kicsoda?
KAMILLA
Mariska is.
SZILVAI
Mariska színésznő?
Dii immortales!
KAMILLA
Csak műkedvelő.
A darab jótékony célra adatik, s Mariska Katalin szerepét vállalta el.
SZILVAI
De már abból semmi sem lesz; Mariska velem jön!
KAMILLA
(jelentőséggel)
Majd találkozik más, tán ügyesebb e szerepre.
De professzor úr, most azon ponton állunk, hol növendékemtől válnom kell.
SZILVAI
S ön nem jő velünk?
KAMILLA
Vannak kilátások, melyek Kolozsvárhoz láncolnak; s vannak láncok, melyek által örömest leláncoltatjuk magunkat.
SZILVAI
Bocsánat, nem értem.
KAMILLA
Szívem többé nem szabad.
SZILVAI
Ej! ej!
KAMILLA
(lesütött szemmel)
Tán... férjhez megyek.
SZILVAI
Mit... a kisasszony?
(Pápaszemét fölteszi, megnézi)
Ah, lehetetlen!
KAMILLA
Professzor úr?!
SZILVAI
S ki az a szerencsés?
KAMILLA
Szép ifjú, nálam legfeljebb pár évvel idősebb.
SZILVAI
(pápaszemét leveszi)
Vagy úgy - tehát korombeli.
KAMILLA
Professzor úr?!
Ő csak huszonhárom éves.
(Félre)
Feleségének mindig igaza volt, ez az ember szenvedhetetlen!
SZILVAI
(félre)
Szegény huszonhárom éves fiatalember!
KAMILLA
De a dologra, professzor úr!
Miután Mariskától - barátnőmtől válnom kell, tudni akarom jövendőjét.
Ön nyolc éve fizet érte - ez mind szép, de gyanús.
SZILVAI
Kisasszony?!
KAMILLA
(félre)
Várj csak - én is tudok szekánt lenni!
Gyanús, mert hátha az atyáskodás álarca alatt csábító lappang - szóval, uram, tudnom kell, mi köze ez árvához.
SZILVAI
Ő fogadott leányom!
KAMILLA
De mért titokban fogadott!
Mért kelle felesége előtt rejtenie ez árvát?
Mindent kell tudnom - lelkiismeretem kívánja.
SZILVAI
Tudja meg, e leányt édesatyja bízta gyámságomra.
KAMILLA
Ezt be kellene bizonyítani.
SZILVAI
Jó; úgyis özvegy vagyok, most már mindent tudhat.
Bárkai, a Mariska atyja, gyermekkori barátom volt.
Midőn katedrámat elfoglalandó, Váradra utaztam, már akkor a Mariska anyja nem élt többé, s az én Bárkai barátom ismét frigyre lépett Ámorral.
Új kedvese Emerencia volt.
Bárkai barátom eléggé vigyázatlan volt engem Emerenciának prezentálni.
Amit előre képzelhet magának, megtörtént.
Emerencia látott engem, én láttam Emerenciát, s mindketten odalettünk.
KAMILLA
(szemüveggel nézi, gúnyosan)
Önbe szeretett?
Ez hihetetlen!
SZILVAI
Kérem alássan, én akkor sem voltam rútabb - s akkor még a hajam szőke volt.
KAMILLA
S hogy lett ily fekete?
SZILVAI
Mert Emerencia elhitette velem, hogy arcomhoz jobban áll a fekete paróka.
KAMILLA
S mi lett Bárkaiból?
SZILVAI
Oh, a nagylelkű barát lemondott Emerenciáról, s én elvettem őt.
Oh, bár én lettem volna az a nagylelkű!
Barátom sírt, midőn lemondott, s én örültem; de nemsokára én sírtam, s ő majd kibújt örömében a bőréből.
Az esküvő előtt angyali, isteni Emerencia, esküvő után valódi furibunda fúria lett.
Küzdöttem ellene nemesen; de a győztes Emerencia lett s a papucskormány.
Ő rajtam önté ki szeszélyeit, s én tanítványaimon - csupa terciát adtam.
Eleinte nekem kelle őt féltenem, mert szép volt, s ez borzasztóan fájt; de nemsokára a kíméletlen himlő felszántotta arcát, s ekkor ő féltett engem, s ez még borzasztóbb vala.
Azelőtt ő emlegetett válást, s én kétségbe estem; ezután én emlegettem válást, de ekkor már ő hallani sem akart róla.
KAMILLA
Ön hűtlen barát volt, s méltán lakolt.
SZILVAI
A lelkiismeret még most is furdal érte: innen magyarázható meg, hogy barátom halálos ágyánál esküvel fogadtam, hogy Mariskát sohasem hagyom el.
Házamba vezettem az elhagyott szegény árva gyereket; de oh sors! - otthon Emerencia ezt mondá: vagy én, tudniillik én megyek ki a házból, vagy a gyermek, de ő semmi esetre sem.
Hogy tehát saját házamban maradhassak, Mariskát titkon kelle neveltetnem.
Magamat kelle meglopnom; a titkos ajándékokat eldugnom, hogy neveltethessem.
No de most özvegy vagyok, Mariskát boldoggá teszem, s férjhez adom.
KAMILLA
Kihez?
SZILVAI
Unokaöcsémhez, kire ősi javaim szállnak a törvény szerint; hogy tehát mindkettőjükre szálljanak, egy párrá kell lenniük.
KAMILLA
De ha nem szeretik egymást.
SZILVAI
Ne is szeressék; a szerelem, ahol nincs, házasság után megjő; ahol pedig van, elpárolog.
Exempli gratia, itt vagyok én.
Öcsémnek már írtam Pestre, ő eddig útban van - majd összeszoknak.
KAMILLA
De ha nem akarnak?
SZILVAI
Ráijesztek a fiúra - azt mondom: ha nem kell a lány, megházasodom, gyermekeim lesznek, s az örökségtől elcseppen.
De most megyek, meglátogatom Kenderesi professzor barátomat.
Azalatt készítse el Mariskát az útra.
(A választóajtónak megy)
KAMILLA
Kérem, arra nem lehet; azt a szobát kiadtam.
SZILVAI
Kiadta?
Kinek?
KAMILLA
Egy... egy színésznek.
SZILVAI
Hej! hej!
De reménylem, azok közül való, kik az apákat játsszák.
KAMILLA
Oh, nem, ő szerelmes színész; hát nem hallá hírét Liliomfinak?
Lángész, alig féléves színész, s máris jobb a többinél.
SZILVAI
De reménylem, ez ajtó csak zárva volt ennek a liliomszálnak?
KAMILLA
Ne aggódjék, Liliomfi mást szeret - egészen mást!
SZILVAI
S ki az a más?
KAMILLA
(szemérmesen)
Az a más - én vagyok.
SZILVAI
Alászolgája!
(Félre)
Szegény liliom, neked is lesz Emerenciád!
(El, Kamilla kikíséri)
MÁSODIK JELENET
(Liliomfinál)
Liliomfi, Szellemfi.
LILIOMFI
(sietve bevezeti)
Oh, mily nagy epedve várlak,
Végre karjaimba zárlak,
Szellemdús kortinahúzó.
Hol a pénz, a proporció?
SZELLEMFI
Nincs!
Mindig a deficit járja,
Semmi sincsen a pénztárba '.
LILIOMFI
S én oly nagy epedve várlak,
De most mindjárt megcibállak -
De ha nincsen proporció,
Talán van anticipáció!
SZELLEMFI
Nincs !
(Együtt)
Mindig a deficit járja,
Semmi sincsen a pénztárba '.
(Ismétléskor)
SZELLEMFI
De íme, két levél - fogja.
LILIOMFI
(hirtelen felbontja)
Tán pénz rejlik benne - adsza!
(Megnézi)
Hah üres!
(Feltöri, olvassa)
" Tisztelt Liliomfi úr!
Elég soká voltam bolondja.
A 17 forint 19 krajcárt mégsem küldte meg.
Már most ne is küldje.
( Oh, ne félj, engedelmeskedem.)
Ne is küldje Egerbe!
( Vagy úgy.)
Mert útban vagyok Kolozsvárra.
( Odavagyok.)
Készítse el addig pénzemet!
( Mintha én bankócsináló volnék.)
Haragszom az úrra!
- Gyuri, a pincér."
Haragszik rám?
(A másikat nézi)
Hah!
Ez bátyám keze!
Ezt Gáspár barátom küldi Pestről.
(Felbontja, belőle egy másik levélkét vesz ki, s ezt olvassa)
" Pajtás, Gyula!
Bátyád levelét küldöm.
Itt senki sem tudja még, hol kószálsz.
Hitelezőid éppen kurrentáltatni akartak, midőn bátyád levele érkezett, melyből láthatod, hogy ettől nincs mit félned, s egész bátorságban áldozhatsz Tháliának."
Hohó, itt pénzről van szó; lássuk a bácsi levelét .
(Szilvai modorában olvassa)
" Öcsém!
Fájdalmasan értesültem leveledből, hogy szabad szárnyra kelvén, tüstént adósságba verted magadat.
A leckét majd itthon meghallod.
Kövesdi nagykereskedőnek írtam, adósságaidat kifizeti.
Tüstént ülj szekérre, és siess haza.
Itthon már kijelöltem számodra jövendőbeli élettársadat, kit okvetlenül el kell venned; különben tudd meg, az örökséget veszted el, mert nehogy a Szilvai család kihaljon, magam házasodom" (Mi ez?
Itt reszketett keze - alig bírta e szót leírni.
De hát Emerencia ?)
" Emerencia meghalt.
Engedelmeskedjél, semmirekellő gazember, én pedig, a te bátyád és gyámod, Szilvai Tódor, juris utrisque nec non philosophiae et artium liberalium doctor, et professor publicus ordinarius."
Hazamenni?
Hohó!
Nem úgy, bácsi!
Elég volt tíz évig csücsülnöm otthon, bezárva!
Lemondjak ezen felséges életről, hol király, herceg vagyok?
SZELLEMFI
S egy krajcárunk sincs.
LILIOMFI
Hol örökös a mulatság...
SZELLEMFI
És a koplalás.
LILIOMFI
Házasodni, mikor igazi szerelmes vagyok, s éppen azon töröm fejemet, mint szöktessem el.
De igaz, előbb tudnom kell, ha szeret -e?
SZELLEMFI
Elszöktetés?
Hárman szökünk.
Itt a kezem, kompanista leszek.
LILIOMFI
De értse meg, ember: én nőül veszem őt - ha hozzám jön.
SZELLEMFI
Vagy úgy!
LILIOMFI
De hát ha az öreg csakugyan megházasodik?
Ha fia lesz, s én elesem az örökségtől?
SZELLEMFI
De hátha nem lesz fia?
LILIOMFI
Igazság!
Hátha lánya lesz, vagy éppen semmije sem lesz?
SZELLEMFI
Főképp, ha feleségének sem lesz.
LILIOMFI
De mit is töröm fejemet azon, ami még oly messze van, midőn a boldogságot itt közel csak egy ajtó választja el tőlem?
De ez ajtónak hogy jussak kulcsához?
SZELLEMFI
Hozasson két zártszéket, én majd átviszem.
LILIOMFI
Siess, repülj: de át majd csak magam viszem.
SZELLEMFI
Kérem, egy karzatot is hozok a belső számára.
(el)
LILIOMFI
Oh szívem öröme mért habozol,
Régi jó kedvedtől mit távozol,
Légy csendességben,
Légy békességben,
Megjőnek, megtérnek víg napjaid,
Örömre fordulnak sok bajaid.
(Az ajtóra mutogatva.)
HARMADIK JELENET
(Kamillánál)
Kamilla, Liliomfi
KAMILLA
Igen bátortalan; pedig szeret, bizonyosan szeret; a színpadról mindig rám nézett.
LILIOMFI
Hogy adjam tudtára, hogy szeretem; a színpadról gyakran néztem rá; de ő lesüté szemeit, természetesen, mert a mámi is mellette ült.
KAMILLA
Vajon itthon van -e?
Senki sem lát.
(Az ajtóhoz közeledik)
LILIOMFI
Megnézem, vajon ő -e az?
(Az ajtóhoz megy, mindketten egyszerre teszik szemeiket a kulcslyukhoz)
KAMILLA
Ah! - itthon van - átnéz!
(Elugrik)
LILIOMFI
Fekete szem - ő az! - átnéz - ő az!
Diadal!
(Sóhajt)
KAMILLA
Sóhajt!
Értem sóhajt!
(Sóhajt)
LILIOMFI
Visszasóhajtott!
Oh, ez az ajtó!
KAMILLA
Valami ürügy alatt megszólítom.
(Kopog)
LILIOMFI
Kopog - ő kopog!
(Visszakopog)
KAMILLA
Liliomfi úr!
LILIOMFI
(hátrál)
E hang?!
A szem ugyan a Mariskáé volt - de a hang s a kéz az Ézsaué?
KAMILLA
(odahajlik)
Kérem, mit játszanak ma?
NEGYEDIK JELENET
Mariska (jő, Kamillánál), előbbiek
LILIOMFI
(haragosan)
Ma?A hét közül a legrútabblesz.
KAMILLA
Oh, úgy én is ott leszek!
MARISKA
Nénike, igazán elmegyünk?
Oh, mi boldogság!
KAMILLA
(hirtelen méltóságos állásba teszi magát)
Ah!
Tehát megérkeztél már?
Vége a próbának?
Remélem, az ifjakat kellő korlátban tartottad?
MARISKA
Ej, kellenek is nekem, hiszen oly rosszul, de oly rosszul játszanak, nénike!
LILIOMFI
Ez ő - itthon van.
KAMILLA
Fontos közlendőm van.
MARISKA
(az ablakhoz ül)
Hallom, nénikém!
KAMILLA
Mit akarsz?
MARISKA
Varráshoz látok.
KAMILLA
Most figyelned kell.
MARISKA
így is figyelhetek.
(Félre)
Bárcsak kinézne, mint tegnap.
LILIOMFI
Bárcsak az ablakhoz ülne.
(Az ablakhoz megy, kinéz)
MARISKA
Tehát jól figyelj!
MARISKA
Nagyon figyelek.
(Kitekint az ablakon)
LILIOMFI
(köszönti)
Angyal!
MARISKA
(köszön, de fejét visszakapja, félre)
Csakhogy kinézett.
KAMILLA
Kinek köszöntél?
MARISKA
Kinek ?...
Hát...
KAMILLA
(az ablakhoz fut, félre)
Tán ő.
(Kinéz, Liliomfi visszakapja fejét)
Hisz itt senki sincs!
MARISKA
Hát - annak a lakatosinasnak.
KAMILLA
Már mondtam, az afféléknek elég fejedet biccentened.
Mire az a rendkívüli nyájasság?
De a dologra!
Tudd meg, válnunk kell!
MARISKA
Válnunk?
LILIOMFI
Tudom már, szerepet tanulok
(Szerepet vesz)
KAMILLA
Árva vagy, szülőidet gyermekkorodban elvesztéd; de atyád barátja, kit ma megismersz...
(Liliomfi szavát hallván, elhallgat)
LILIOMFI
(szaval)
Marim, szeretlek, megszabadítlak, bár az a vén boszorkány árgus szemekkel őrizzen; elszöktetlek, s utol nem érhet ő, bár pemetén és seprőn lovagol utánunk - Mari, te az enyém vagy!
MARISKA
(félre)
A vigyázatlan!
Kedves néni, végre szabad jótevőmet ismernem, hálámat elmondanom...
KAMILLA
Csitt, csitt ne háborgassuk Liliomfi urat, szerepét tanulja, s ha belesül ma este...
(Félre)
Mily elmés ötlet, oh, ő lángész!
MARISKA
(félre)
A gonosz így adja tudtomra...
LILIOMFI
(szaval)
Oh, ha szeretsz, Mari, adj jelt, tudasd velem...
Oh, hát hiába várok?
Meg akarsz ölni?
Kétségbeessem?
Oh, úgy Isten veled örökre - örökre!
KAMILLA
(félre)
Nagy ég!
Mint adjak jelt?
Elküldjem Mariskát?
MARISKA
(félre)
Mint adjak jelt? Tán a zongorán?
Azt szokták szememre vetni,
Kicsiny vagyok még szeretni,
De tudom őket nevetni,
Hiszen a kis csupor
Még hamarább felforr,
Nem hiszik, hogy a kislányt
Szintúgy tüzeli Ámor...
LILIOMFI
(ezalatt levélpapírra írt valamit)
Nézz ki, rózsám ablakodon,
Most megyek ki a kapudon,
Oh, vess felém egy pillantást,
Mert csak így láthatják egymást
Igazán.
DUÓ
Cserebogár, sárga cserebogár...
KAMILLA
(félre)
Ablakhoz?
Mily szorult, nehéz itt a levegő!
(Ablakhoz megy)
Mi az?
Hiszen nem néz ki.
(Eljő)
MARISKA
Nem ám, mert nem én nézek ki.
De hát folytassa, édes néni - el kell válnunk.
(Az ablakhoz visszaül)
KAMILLA
Hiszen már mindent elmondtam.
(Félre)
Hogy küldjem el?
(Fenn)
Hoztál -e pamutot?
MARISKA
A zongorán van.
LILIOMFI
(az ívet mutatja, rajta felül lángoló szív, s alá e szók írva: "Ha szeretsz, ints igent")
Most eldől a kocka.
(Az ablakhoz megy)
KAMILLA
(félre)
Semmi ürügy nem jut eszembe...
LILIOMFI
(kifelé)
Ah, szervusz, barátom.
Nem jössz fel?
Nem?
Sajnálom!
MARISKA
(kinéz)
LILIOMFI
(az ívet kitárja)
De hát felelj kérdésemre.
MARISKA
(igent int, fejét visszakapja)
LILIOMFI
Ő szeret - oh, boldogság!
Hogy menjek által?
Hol is késik a zártszékekkel?
KAMILLA
(félre)
Ah, megvan!
Mari!
Ez a szerep bizonyosan rosszul van írva, Katalin nem mondhatja Rodolfónak: szeretlek! per te s tu - az nem lehet!
MARISKA
De úgy van, néni - per te s tu!
KAMILLA
Tisztes, férjes nő "per te s tu" férjén kívül mással nem lehet!
MARISKA
Éppen ellenkezőleg!
Katalin a férjét mindig magázza - mert nem szereti.
KAMILLA
Ez képtelenség...
MARISKA
A franciában is úgy van.
KAMILLA
S én fogadni mernék... de hiszen legjobban tudja Liliomfi úr; áthívom, tőle megkérdezhetjük.
MARISKA
Igen, most jut eszembe, csakugyan Rodolfót is magázza, azaz, nem tudom bizonyosan, de Liliomfi úr megmondhatná!
KAMILLA
Ugye okvetlenül szükséges áthívatnunk?
MARISKA
Természetesen!
KAMILLA
(átszól)
Liliomfi úr, itthon van?
LILIOMFI
Parancsol valamit?
KAMILLA
Ha szíveskednék átjőni, tanácsára lenne szükségünk.
LILIOMFI
Tiszta szívvel!
Ezen az ajtón parancsolja?
Én már kinyitottam...
KAMILLA
Minek kerülne?
Méltóztassék!
(Az ajtót szinte kinyitja)
MARISKA
(félre)
Ő jön - bizonyosan olyan vagyok, mint a pipacs!
ÖTÖDIK JELENET
Szellemfi (Liliomfinál), előbbiek
SZELLEMFI
Itt a két zártszék.
LILIOMFI
(kissé igazgatja öltözetét, haját)
Nem kell többé zártszék, mert ím, nyitott ajtó van.
(Átmegy)
SZELLEMFI
Már kapituláltak?
Csak kíváncsi vagyok.
(Hallgatózik)
LILIOMFI
Kívántam alázatos tiszteletemet tenni...
KAMILLA
Kérettük.
Mari rögtön elutazván...
LILIOMFI
Elutazik?
Lehetetlen!
S hová?
(félre)
Követem a világ végére is!
KAMILLA
Nagyváradra.
LILIOMFI
Nagyváradra?
(Félre)
De már oda nem!
Majd adna a nagybátyám!
KAMILLA
A műkedvelők előadásában én vállalom majd el Mariska helyett Bragadini Katalint.
LILIOMFI
Nagysád?
MARISKA
A néni?!
SZELLEMFI
A mámi Katalin?
Oh, Sára!
KAMILLA
A szerep nő már - mit vél, nem leszek -e igen fiatal hozzá?
LILIOMFI
Néhány ráncot méltóztassék festeni arcára...
KAMILLA
De nem tudok kiokosodni belőle; Rodolfónak azt mondja -e: szeretlek vagy szeretem?!
LILIOMFI
(szemei Mariskán)
Ó mindenesetre, előbb szeretem, aztán szeretlek, aztán szeretjük egymást!
Ugye, kisasszony?
KAMILLA
Igen, igen, mindenesetre: szeretlek!
LILIOMFI
S mit vél Mari kisasszony?
MARISKA
Igen, szeretlek!
KAMILLA
Kedves Liliomfi úr, én ellenállhatatlan szenvedélyt érzek a színészethez...
LILIOMFI
És Mari kisasszony?
MARISKA
Oh én is.
KAMILLA
A kisasszonyt senki sem kérdezte.
Őt más hivatás várja.
Már rég színésznő lettem volna, de hölgynek egyedül, oltalom nélkül, igen veszélyes ez a pálya, főképp ha szép s fiatal.
LILIOMFI
Oh, a nagysád erényei assecurálva vannak.
Eszerint nagysád nincs előítélettel irántunk?
KAMILLA
Én?
Ah, dehogy!
LILIOMFI
Ha nagysád megegyeznék, egy javaslatom volna.
Állítsunk társaságot.
KAMILLA
Oh én kész vagyok.
LILIOMFI
Mari kisasszony játszaná a fiatal szerelmeseket - velem.
KAMILLA
Már mondám: Mari nem jöhet velünk.
LILIOMFI
Nem?
Ej, ej!
Pedig nagysád a vénasszonyokat oly jól játszaná, még ráncokat sem kellene festenie.
KAMILLA
Uram!?
LILIOMFI
Egy szó mint száz, nagysád, én őszinte fickó vagyok.
Mari kisasszonyból felséges színésznő válnék, s én ezennel jobbjáért könyörgök - adja ránk anyai áldását!
KAMILLA
Anyai áldásomat!
S ön bátorkodik?
LILIOMFI
Ha Mari kisasszony... ?
KAMILLA
Egy színész, hahaha!
LILIOMFI
Hiszen csak az imént...
KAMILLA
Mondám, hogy nem szenvedhetem a színészeket.
De hogy mert ide jőni?
Mily impertinencia!
LILIOMFI
Hiszen maga hívott...
KAMILLA
Én!
Én?!
Mariska, hallod?
Én!
MARISKA
Igen... a nénike...
LILIOMFI
Igen... a nénike...
LILIOMFI
Hát azt hiszi, nagysád, nem vettem észre, hányat ütött az óra?
Rococo!
Mari kisasszony, én szeretem önt, s ön szeret engem; meglátom, ki áll utunkban!
KAMILLA
Még ma ki fog költözködni szobámból...
LILIOMFI
Egy tapodtat sem elsőig, Mari nőm lesz, ha ez ajtó vasból volna is.
KAMILLA
Meglátjuk!
Mariska el fog utazni.
LILIOMFI
Utána utazom!
Mariskám, mondd, szeretsz -e?
Hadd tudja meg az egész világ.
MARISKA
(lesüti szemeit)
LILIOMFI
Nem felelsz?
Szeress engem, édes rózsám,
Én is szeretlek,
Azt is tudod, hogy én téged
Régen kedvellek -
Lássad hát már adj választ
Szegény fejemnek,
Ne adj mérget, kész halált
Igaz szívemnek,
DUÓ
Nem szeretlek egyebedért
Csak a fekete szemedért,
Enyém olyan, mint a tiéd,
Összekacsint mind a négy.
KAMILLA
(az ablakon látja)
Jó, éppen ott siet Szilvai professzor úr, majd rendre igazítja ő.
LILIOMFI
Kicsoda siet ott?
KAMILLA
Mariska pártfogója.
LILIOMFI
Szilvai a Mari pártfogója?
KAMILLA
Már az előszobában van...
LILIOMFI
Ő ide jő?
KAMILLA
Hogy önt rendre igazítsa.
LILIOMFI
Az ajtó nyílik.
A viszontlátásig!
(El a választóajtón)
KAMILLA
Aha, megszeppent a monsieur!
SZELLEMFI
No mi baj?
LILIOMFI
Mi baj?
A nagybátyám! - pusztulnunk kell.
HATODIK JELENET
Szilvai, voltak
SZILVAI
Micsoda lárma van itt?
KAMILLA
Ah, éppen jókor, professzor úr!
Képzelje!
Irtóztató!
Alig szólhatok!
Mariska szerelmes - és kibe?
SZILVAI
Szerelmes?
Megmondtam, hogy az lesz a komédia vége.
KAMILLA
Eltalálta - színészbe szerelmes.
SZILVAI
Színészbe?!
Igaz ez?
MARISKA
Mi joggal kérdi ezt, uram?
SZILVAI
Mi joggal?
Hát nem mondta meg neki a kisasszony?
KAMILLA
Volt is időm!
SZILVAI
Hát így őrzötte?
KAMILLA
Lehet is leányt őrzeni; főképp ha a szomszéd szobában...
SZILVAI
Mit?
Liliomfi?
KAMILLA
Igen - Liliomfi!
SZILVAI
Ennek a kisasszony az oka - egyedül ön!
KAMILLA
Én?
SZILVAI
Mert a jó példával előrement.
Ezért felelettel tartozik.
KAMILLA
Micsoda?
- Mari tud franciául, táncol, varr, zongoráz, énekel.
Mit akar többet?
Mert mást szeret?
Én feleljek?
Mért nem szebb, fiatalabb ön?
Akkor majd önt szeretné, drága professzor úr!
Csak tessék elvinni.
Én leveszem róla kezeimet!
Őrizze, vegye feleségül, adja feleségül, ahhoz semmi közöm.
De engem feleletre vonni?!
Egy óra múlva, reménylem, nem találom itt, drága szerelmes gerlicepár!
Adieu.
(El)
LILIOMFI
Mit hallok!
Tehát a nagybátyám neveltette?
Titokban?
Éspedig magának?
SZILVAI
Oh, fúria!
Oh, Emerencia!
Midőn ajánlották, azt mondák, istenfélő, nevelt, a világról lemondott vénkisasszony!
S ím!
Mariska, gyermekem!
Jer közelebb!
Hát nem ismersz?
Én vagyok a Szilvai professzor.
Én neveltettelek - boldoggá akartalak tenni.
De hát, Mariskám, az isten szerelmire kérdelek, hát csakugyan szerelmes vagy?
MARISKA
Uram, a hála - tisztelem önt, de szívem...
SZILVAI
Oh, a szív - ne higgy annak.
Mondj le arról a jöttmentről, én... én foglak boldoggá tenni!
MARISKA
Mindent megteszek, csak ezt ne kívánja...
LILIOMFI
(kacag)
Az öregúr kosarat kapott!
SZILVAI
Ki kacag itt?
Ah, az a jómadár!
Tehát itthon van!
Mariska, még egyszer kérdelek, lemondasz te erről a liliomról?
MARISKA
Inkább életemről!
LILIOMFI
Így vagyunk.
Urambátyám házasodni akar, engem az örökségtől elütni, s éppen kedvesem által - hohó!
SZILVAI
Tehát nem?
Most tehát parancsolom, érted, parancsolom.
Velem kell utaznod.
MARISKA
Inkább színésznő leszek.
SZILVAI
Színésznő?!
Dii immortales! - színésznő!
De szólnom kell azon mákvirággal.
Majd ráijesztek én auctoritásommal!
LILIOMFI
Ide akar jőni.
Csak ez volna hátra!
SZILVAI
(kopogtat)
Uram!
Itthon van ön?
LILIOMFI
Most mit tegyek?
Ah, megvan?
Szellemfi, te fogadod el Liliomfi képében, s mondj le a lányról - érted?
SZELLEMFI
Csak rám kell bízni...
LILIOMFI
Bocsásd be; én azalatt Mariskához lopózkodom!
SZILVAI
(félre)
Ahá!
Megszeppent a fickó.
Uram, nem hallja, nyissa ki!
LILIOMFI
Csak magát bocsásd be.
Fiú, ügyes légy!
(El oldalt)
SZELLEMFI
(ajtót nyit)
Kicsoda ön?
SZILVAI
(haraggal)
Szilvai professzor!
SZELLEMFI
Tessék.
SZILVAI
Tudja meg, én haragomban rettentő vagyok.
SZELLEMFI
(az ajtót becsukja)
SZILVAI
(félre, megszeppen)
Ha valami desperatus...
Uram, mért zárja be az ajtót?
SZELLEMFI
(danol)
Reszkess, Bizantió...
(Trillázik)
SZILVAI
Csodálatos.
SZELLEMFI
Kiontom vérét!
Az áruló halni fog!
SZILVAI
Alázatos szolgája !
(Igen udvariasan)
Bocsánat!
Liliomfi úrhoz van szerencsém?
SZELLEMFI
Van szerencséje!
SZILVAI
(mindinkább bámulva nézi őt)
Liliomfi úrhoz?
SZELLEMFI
De eadem.
SZILVAI
Az úr Liliomfi?!
Az úr?
SZELLEMFI
No, hát ki volnék más?
SZILVAI
Az úr Liliomfi?
SZELLEMFI
(félre, szintén megszeppen)
Csak nem ismer tán?
No igen, ha megengedi...
SZILVAI
(félre)
Ez a figura?!
Mit tudnak ezen szeretni a lányok!
Termet - járás - tartás?
(Szemüvegét fölteszi)
Lássuk közelről .
(Közel megy hozzá)
SZELLEMFI
(félre)
Bizonyosan ismer!
(Büszkén)
No, de ki ne ismerné Szellemfit!?
SZILVAI
Ez a pofa?
Hiszen ennél Emerencia is szebb volt - pedig asszony vala.
SZELLEMFI
De hát mit bámul, domine clarissime?
SZILVAI
S az urat szereti Mariska?
SZELLEMFI
S vajon miért ne szeretne?
SZILVAI
Uram, este is így szokott kinézni?
SZELLEMFI
Igen, különösen sötétben.
SZILVAI
Nem!
Ezt a pofát Raphael sem festheti szebbre.
SZELLEMFI
Ez az ember vak!
MARISKA
Istenem, minő kezekbe juték?
Ennek a vén professzornak felesége legyek!
Csupa hálából?
SZILVAI
Egy propozícióm volna.
SZELLEMFI
Hallgatom!
SZILVAI
Tudja meg, önt nem szeretheti Mariska igazán; s ezt így demonstrálom: Ha az ön orrára néz - azon a borvirágot látja, s ez nem a szerelem rózsája, ergo önt semmi esetre sem szeretheti.
Probo majorem: nézzen a tükörbe; probo minorem: a veres orr rendesen a részegség jele, részeges ember pedig nem szeretetre méltó - ergo, mihelyt egyszer részegen látja önt Mariska, vége az illúziónak, vége a szerelemnek: ergo mondjon le.
SZELLEMFI
S én azt mondom az úrnak: a bor és szerelem elválhatatlan két testvér; mert már Báthori Máriá-ban is azt éneklik: éljen a bor, szerelem!
De a Zampá-ban is: igyál, igyál, igyál!
Sőt a Fra Diavoló-ban is: Bort pohárba töltsünk!
Ergo - az én veres orrom szeretetre méltó!
SZILVAI
Kérem, tagadom a majort, a minort átengedem, a consequentiát negálom - s ön nem fog szerettetni, édes Liliomfi úr!
SZELLEMFI
Ej, uram!
Nem az orromért szeretnek engem!
Nézze ezt az állást, ezt a mosolyt, ezt a kacsintást - s dictum factum, elszöktetem Mariskát.
SZILVAI
Borzasztó ember!
De Mariska nem fogja követni?
SZELLEMFI
De én nagylelkű leszek; ha ön zsebébe nyúl, Mariskát önnek engedem.
SZILVAI
Lemond?
Ily könnyen?
SZELLEMFI
No... vagy elszöktessem?
SZILVAI
Ellenkezőleg...
SZELLEMFI
Keresek más szeretőt.
SZILVAI
S bizonyosan talál, ily szeretetre méltó ifjú, ily Alcibiades!
SZELLEMFI
Igen, de veres orrom miatt mégis némi aggodalmaim...
SZILVAI
Veres orra?
Hiszen a veres szín a legszebb; a rózsa is veres; s a rózsa a szerelem színe; ergo az úr veres orra szeretetre méltó.
Aztán az úr orra valódi antik: mert a pisze orr régibb a rómainál, quod sic demonstro: a fehérek is a szerecsen fajból lettek, tudniillik különféle vegyület által a feketéből előbb réz, aztán sárga, aztán fehérebb, végre egészen fehér emberek lettek, s a szerecsenek rendesen piszék, ergo a pisze orr a legantikabb, s az antik orr a legszebb.
SZELLEMFI
Tudja mit?
Fizessen útiköltségül ötven pengőt, aztán adja ki filozófiai rendszerét előfizetés mellett, s én ígérem, hogy el nem olvasom.
SZILVAI
De lemond Mariskáról?
SZELLEMFI
Örökre.
SZILVAI
Írásban?
SZELLEMFI
Akár nyomtatásban.
SZILVAI
Üljön le s írjon!
SZELLEMFI
Írok, de kérem az útiköltséget.
SZILVAI
(zsugorogva)
Az útiköltséget?
Pénzt?
Igen?
SZELLEMFI
Vagy alászolgája!
SZILVAI
Kérem, kérem!
(székre nyomja)
No, ha másképp nem lehet.
(Sóhajtva pénzt ad, Szellemfi írja, mit Szilvai mond)
HETEDIK JELENET
Liliomfi, voltak (Mariskánál)
LILIOMFI
(kopog az ablakon)
Én vagyok!
MARISKA
(odasiet)
Ah, ő az!
LILIOMFI
Be nem mehetek; a nevelőné az első szobában duzzog.
De tudd meg, édes Marim, az öregúr nem gyámod, hanem férjed akar lenni.
De kövesd őt Váradra, én megszabadítlak, mihelyt pénzem lesz, mert pénz nélkül szökni nem lehet.
Fogsz -e követni?
Természetesen előbb összeesküszünk - mint illik.
MARISKA
Igen, igen!
Szabadíts meg!
LILIOMFI
(kezeit csókolja)
Váradon látjuk egymást!
Isten veled!
(El)
MARISKA
Isten veled!
SZILVAI
(olvassa)
" Alulírt nyilvánítom, hogy Bárkai Marit nem szerettem, csak bolonddá akartam tenni, s feleségül venni eszem ágában sem volt."
Szörnyű ortographia!
SZELLEMFI
Adjon még tíz pengőt, azt is odaírom, hogy házas vagyok - mert tudja meg, uram, én házas vagyok, ház és feleség nélkül.
SZILVAI
Írja oda, itt a tíz pengő.
(Félre)
Ez bizonyosan használni fog.
SZELLEMFI
Mindjárt kész leszek...
SZILVAI
S rögtön utazni fog és nem Várad felé?
SZELLEMFI
Egyenesen Konstantinápolyba; a szultántól úgyis meghívást kaptam, néhány vendégszerepre.
(Az iratot átadja)
SZILVAI
Hogyan?
Ez hihetetlen!
SZELLEMFI
Az olasz operához.
SZILVAI
Ah, tehát...
SZELLEMFI
Statisztavezetőnek.
Alászolgája.
SZILVAI
Alászolgája!
(átmegy)
Itt van, itt van, Mariska!
Olvasd és pirulj!
De hogy is tudtad szeretni?
Hova tetted szemeidet?
Ismerd meg a hálátlant.
NYOLCADIK JELENET
(Liliomfinál)
Liliomfi (jő), előbbiek
LILIOMFI
Ruhatáramat bemálháztad?
SZELLEMFI
(egy zsebkendőbe kötött holmit hóna alá vesz)
Hónom alatt van.
S itt van útiköltségül...
LILIOMFI
Micsoda?
SZELLEMFI
Nagybátyja adta a lemondásért Liliomfinak...
LILIOMFI
Tehát nekem?
SZELLEMFI
Kérem alássan - és nekem!
LILIOMFI
Tehát mindkettőnknek!
De lássuk, mi történik odaát.
MARISKA
(a levelet elolvasván.)
Nem, ez lehetetlen!
SZILVAI
Pedig úgy van!
MARISKA
Ez a levél hamis, ezt nem írhatta ő!
SZILVAI
Hát hazudom én?
MARISKA
Ezt nem ő írta, én nem hiszek ennek, s nem fogom önt követni.
SZILVAI
Hát ha szemedbe mondja?
MARISKA
Mást fog szemembe mondani!
SZILVAI
Mindjárt meglátod!
(Az ajtóhoz megy, kopogtat)
Liliomfi úr!
LILIOMFI
Ezer mennykő!
SZELLEMFI
Nos, melyikünk feleljen?
LILIOMFI
Mindenesetre te!
SZELLEMFI
(fennszóval)
Mit akar ön?
MARISKA
(félre)
Ez nem az ő hangja!
SZILVAI
Tessék átjőni.
Mariska nem hiszi, amit írt - mondja meg szemébe.
SZELLEMFI
Ingyen? - nem járja.
SZILVAI
Adok tíz pengőt.
LILIOMFI
Siess - de eszeden légy!
MARISKA
(félre)
Hiszen ez Szellemfi - ah, most értem!
SZILVAI
Mondja szemébe.
SZELLEMFI
(lenézve Mariskát, előtte végigsétál)
A kisasszony kompromittált,
Mit szeretnék én magán?
Mit is képzel - hisz magánál,
Sokkal szebb a szobaleány!
(Állás: Szellemfi - Mariska; Szilvai - Liliomfi)
SZELLEMFI, MARISKA, LILIOMFI
Őt imádom tüzem hevével,
Életem ő boldogítja,
Lelkem őt, ah csak őt óhajtja,
Mert szívem csupán, csupán csak érte ver.
SZILVAI
Hallod -e ezt boldogtalan?
MARISKA
Ön írta e levelet?
SZELLEMFI
Ühüm!
MIND
Hahahaha!
Ugyan kérem, miért nevet ?
(Állás: Szellemfi, Mariska, Szilvai, Liliomfi)
E levélnek az íróját
Nem szerettem én soha szerette ő Mit is képzel, önt szeretném, őt szeretné, Nevetséges figura?!
(Liliomfi átnyúl, megfogja Mariska kezét)
LILIOMFI
(midőn Liliomfi Mariskát megcsókolja)
Egy szem búza, egy szem rozs,
Csókoljon meg, most, most, most!
Ha most nem, sohasem.
Ha maga nem, senki sem!
SZILVAI
Ez cuppanás volt.
SZELLEMFI
Az úr bolond!
(átmegy)
SZILVAI
Ezért meglakol.
(Az ajtónak megy)
SZELLEMFI, LILIOMFI
(tartják az ajtót)
Még meglasnyakol.
MIND
Most már valóban úgy tegyünk,
Innen tovább hogy elmegyünk,
Mert ha tovább itt maradunk,
Úgy nem messzire haladunk,
Távol innen messzire,
Tizenhat mértföldnyire,
Elsietve innen el,
El, el, el.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE