Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Ágis tragédiája
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
33
Megszólalás
316
Mondat/Sor
2090
Szó
10520
ÖTÖDIK JÁTÉK
ELSŐ jelenés
LEÓNIDÁS, DEMÓKARES, ÁGÉZILAUS ÁMFARES, és PALOTÁS-VITÉZEK.
LEÓNIDÁS
Ámfares, mint tetted parantsolatomat?
Végbe vittétek-é már akaratomat?
Hallik még közöttünk a' népnek lármája?
Millyen habon járhat Spárta' koronája?
ÁMFARES
Nagy Király Hazánkat tsendességre vitted,
Rabságának lántzát róla le-vetetted.
A' kötés levelek meg-égettettek már,
Spártába a' szegény közöttünk bátran jár.
Minden meg-hajol itt újra koronádnak,
Emelhed páltzáját felső hatalmadnak.
LEÓNIDÁS
Ámfaresjutalmad' várhad Kegyelmemtől
'S ne rettenj-meg soha búsúlt személyemtől.
Véget vetek már ma Spártába dolgomnak,
Állandó ereje leszen hatalmamnak.
ÁGÉZILAUS
Uram győzd-meg eléb a' párt-ütötteket,
Kik még is tagadják hozzád hívségeket.
Ágis és Kleombrot' zúgnak még ellened,
Ezekhez keménynek kell uram ma lenned.
Előtted, előttünk, ismérjék-meg vétkek'
Ítéltessen osztán Kegyelmedtől tettek.
Kövessék-meg eléb sérült méltóságod ',
Hadd legyen szabaddá úgy hatalmasságod.
DEMÓKARES
Ágézilaus itt törvényből beszéltet;
A' sérült Felségnek e'nél, töb nem keltett.
Kleombrotest, Ágist, hozzánk kell hívatni,
Király előttünk jó ezeket vallatni.
Szükség el-távozni hamvazott tüzektől,
Mert tehet még félni a' titkos méregtől.
Ha fel-nem kívánod osztani Hazádat,
Újra el-hozza még Ágis fájdalmadat.
Vagy szorítsuk őket; vagy adjuk mit kérnek:
Különben ezek még végre meg-verhetnek.
LEÓNIDÁS
Értek kell küldeni.
ÁGÉZILAUS
Inhol jőnek ketten.
Második jelenés
LEÓNIDÁS, ÁMFARES, KLEOMBROTES, ÁGIS, ÁGÉZILAUS, DEMÓKARES, és PALOTÁS-VITÉZEK.
LEÓNIDÁS
Ágishoz és Kleombroteshez
Hozzátok akartam küldeni most éppen.
KLEOMBROTES
Uram hozzád jöttünk Kegyelmed' köszönni.
LEÓNIDÁS
De mikor tehet már hívségteknek hinni?
Reméljem-é továb engedelmességtek'
Hogy el-felejthessem ellenségességtek '?
KLEOMBROTES
Egyebet törvénynél Uram nem kívántunk,
Mellyet Kegyelmedtől végre meg-is kaptunk.
Azért tisztelhetjük illy nagy jóságodat,
Erősíthed köztünk igaz hatalmadat.
LEÓNIDÁS
De sérült bennetek felső méltóságom,
Mert meg-tsúfoltátok nagyon Királyságom '.
Fegyvert is fogtatok titkosan ellenem,
Ezt büntetés nélkül nem lehet szenyvednem;
De mind - azon - által ha meg-isméritek,
Hogy koronám ellen önként vétkeztetek;
Ma méltóságomnak hív meg-követése
Lesz haragomnak itt el-enyészése.
ÁGIS
Király ne kénszeríts vétkünket vallani,
Nehéz az igaznak illy törvényt hallani.
KLEOMBROTES
Uram ne kívánja ezt tőlünk hatalmad.
Változtasd tzélodat, 's nyugtasd másként magad '.
LEÓNIDÁS
Gyalázat lesz néktek engem' meg-követni?
Nem lehet-é az illy makatsoktól félni?
KLEOMBROTES
Király! ha meg-valjuk, hogy nagyon sértettünk
A' törvény éretted el-veszi életünk '.
Gonoszokká leszünk szájunk' vallásával,
Hogy veszszen két férj-fi illy rút halálával.
LEÓNIDÁS
Igérem Kegyelmem ', meg-maradtok; éltek
Soha haragomtól továb nem félhettek.
De követésieket hatalmam kívánja,
'S Kegyelmem hogy hibát nem ismértek, bánja.
ÁGIS
Uram lehetetlen eztet tselekednünk.
KLEOMBROTES
Inkáb haljunk, mint hogy gyalázattal éljünk.
A'ki ok nélkül is sértheti Királyát,
Nem érdemelheti az Spártából faját.
LEÓNIDÁS
Mitsoda büszkén szóll egy nyakas Vitézség!
Me'nyire nem mehet benne a' kevélység!
Kegyelmemért fedd már fel-gyúlladt haragom ',
Bánom mérsékeltem e'dig indúlatom ':
Továbbá bús szívem tsak boszszú-állást szül,
Reszkessetek újra gerjedett tüzemtül.
Meg-büntetlek azért, hogy szerethettelek
Benneteket, mert már Kegyelmet nem lelek .
A’ palotás-vitézekhez4
Strá'za állja-körül két-szer palotámat,
Halgassa ma Spárta búsúlt hatalmamat.
ÁMFARES
Uram ha lehet még magad' engesztelni;
Tzélom van előtted Kegyelmedet kérni.
LEÓNIDÁS
Szólj
ÁMFARES
Talám jó vólna Kleombrot' 's Ágisnak,
Hogy egy kis ideig magok maradjanak.
Ha tanátskozhatnak bővebben szívekkel,
Tudom meg-egyeznek Vitézi tüzekkel.
LEÓNIDÁS
Meg-engedem érted még ez örömöket;
Próbálják magokba el-fajúlt szíveket.
Hagyjuk-el itt őket; dolgozzanak ketten;
Sok beszédet lehet tenni az életen.
el-mennek
Harmadik jelenés
ÁGIS, KLEOMBROTES.
KLEOMBROTES
Ágis! Jupiter most kezeit emeli,
'S emésztő nyilait ellenünk tegezi.
Haragra változott nagy hatalma benne,
Mi az, mi már továb segítségünk lenne?
Fáradok szívembe: vesztem reményemet:
Meg-gyaláztatásom rettenti Lelkemet.
Ki-fújta már magát az el-lankadott nép,
Ah Ágis be tsalárd és változó e' kép.
Községünk a'kit ma Istennek imádott,
A'nak hív vérével, holnap meg-áldozott —
Ha kérések meg-van, továb nem gondolnak
Minden tsalárdságot igazságnak vallnak.
Az álhatatosság semmivé lesz bennek;
Határozott tzéllal lehetetlen lennek.
Mit tegyünk ma Ágis? bízzunk-é a' néphez?
Lármázhatunk újra; futván védelmekhez?
Vagy tsak ismérjük-meg alatsony vétkünket?
Hogy gyalázatunkkal hódoljuk értünket.
ÁGIS
Kleombrot' híjába: keserves az halál, '
S Jupiter' menny-köve haszontalan talál;
Mert sem Ég, sem pokol nem elég életem'
Úgy vérni, hogy rontsa vele Vitéz' nevem '.
Engesztelhetetlen Istenink trutztzára,
El-tökélli magát Ágis, halálára.
A' nagy végezések gyalázni akarnak,
'S hogy meg-verettessünk, Istenink vakítnak.
Kitsoda kívánja vétkemet ismémi,
'S érte Leónidást esedezve kérni.
Ha eléb Jupiter dolgunkba vezérlett,
'S ellenségink ellen a'nyit védelmezett;
Változtassa önként tselekedeteit.
Könnyen el-hagyhatom pestises Egeit.
Gyaláztatásomba nem élek Kleombrot '.
Inkáb választom ma a' Setét koporsót.
Tüzére vetette haragom szívemet;
A' Stiksz' komor habja tsapkodja Telkemet.
Nem irtódzom továb Plútónak székitől,
Tsak hírem ne veszszen Vitézi nevemtől.
El-hagyom Jupiter' alatsony Világát,
Ereszszük kezére a' meg-veszett Spártát.
KLEOMBROTES
Ágis, meg-egyezem Vitézi tzéloddal,
Barátságot tettem él'ted 's haláloddal.
Negyedik jelenés
TÉLÓNIS, ÁGIS, KLEOMBROTES.
TÉLÓNIS
Hallod-é Kleombrot' a' poklokat bőgni?
Jupiter haragját lád-é rajtad égni?
A'dig védelmezte hazádat hívséged,
Hogy az Akheronra útat talált Lelked.
Szabadítsd életed' Kleombrot' ha lehet,
Talám még kérésed6 engedelmet nyerhet.
Szerentsétlen Vitéz, mint bánja szerelmem,
Hogy ellenségedet, nem ölte fegyverem.
Talám ezzel adtam-vólna szabadúlást,
Ah érzem már bennem az halál' irtódzást.
Kleombrot '! hívségem bennem kárhozat lett;
Mert minden módokat éretted meg-nem tett.
Kérjed Leónidást 's a' bús Isteneket,
Engeszteld ha lehet értem az Egeket.
KLEOMBROTES
Télónis! ellenem beszéled tanátsod'
Töröld-el előlem károsjavallásod'
Nem szükség igaznak sírva esedezni,
Kéntelen Jupiter eztet védelmezni.
Nem könyöröghetek; magam' sem alázom;
Inkáb a' haragnak, véremmel áldozom.
Meg-ölhet Jupiter; de nem vesz' kérésre,
Egy haldokló nem hajt a' menny-kő verésre.
Tselekedetemért senkit nem követek;
Ha Spártának tetszik, érte el-veszhetek
TÉLÓNIS
Poklokba keresed hát ditsőségedet?
Nem tartóztathad-é már értem Lelkedet?
KLEOMBROTES
Ha maradt Kegyelmek még bús Isteninknek:
Számodra, életbe meg-védelmezhetnek.
De gyalázatommal nem szabadúlhatok.
TÉLÓNIS
Nintsen segedelem: ah hát én is halok.
Ötödik jelenés
ÁMFARES, DEMÓKARES, KLEOMBROTES, ÁGIS, TÉLÓNIS, és TEST-ÖRZÖ VITÉZEK.
ÁMFARES
Vitézek a' felsőb tanátsból érkezem,
Hogy meg-határozott tzélotok' kérdezzem.
A'miként tettétek akaratotokat,
A' szerént veszitek tőlünk sorsotokat.
Úgy vagyunk el-küldve őrző Vitézinkkel,
Hogy készek lehessünk büntetéseinkkel.
Meg - ismérik - é már a' férj-fijak vétkek ',
Vagy nem engedhet még tetszésünknek szívek.
KLEOMBRTOES
Tiszta életemmel nem kárhoztathatom,
Halálos vétkemet benne nem vallhatom.
Tsak az erő-szaknak voltam ellensége,
Nem bánom, öljön-meg Hazámnak hívsége.
Mond-meg a' Királynak, hogy őt védelmeztem,
A' midőn népének keservét éreztem.
ÁMFARES
Vitéz! beszédeddel rabbá lett életed,
Meg-botsáss el-fogják őrzőim személyed ' .
E’kor' Kleombrotes önnön fegyverét magáról levévén, azt Ámfaresnek által-adja.
KLEOMBROTES
Nem szükség hogy továb valaki illessen,
Megyek hová vezetsz; strá'zád tsak kövessen.
TÉLÓNIS
Szenyvedj-el Kleombrot' nemes rabságodba,
El-megyek, veled kell szállnom koporsómba.
KLEOMBROTES
El-megyek, veled kell szállnom koporsómba.
Tsak ne képzeld nagyon mellettem ínséged '.
Hát Ágisról miként végeztek az Egek,
Me're üldözik őt' velem az Istenek?
ÁMFARES
Demókaresre van története bízva.
KLEOMBROTES
Demókaresre van története bízva.
DEMÓKARES
Hertzeg! tőlem fogja — Ágis nyerni sorsát,
Mikor' meg-értettem utolsó szándékát.
KLEOMBROTES
Ágis, légy hív hozzám, sorsunk egyenlő lesz
El-maradsz most; de a' történet mellém tesz ' .
Egy kis ideig egy-mást keservesen nézik.
ÁGIS
Kleombrot ', kínom közt tévelyeg már Lelkem,
Halálos keservem, jövendöli vesztem ' .
Kleombrotes e'kor' barátjának nyakába esik; kik egy-mást meg-ölelvén, tsendesen vannak.
KLEOMBROTES
keservesen
Emlékezz-meg Ágis, hív barátságomról,
Mikor' vég órád közt hallasz halálomról.
ÁGIS
Mondhatatlan kínok! Kleombrot' ne emész,
A' természet bennem gyötrelmébe meg-vész.
Mi módon veszszek-el hív barátom mellől,
Ah menny-dörögj bús Ég! szaggass pokol belől.
KLEOMBROTES
Meg-győzte szívünket végre a' fájdalom.
ÁGIS
Ugyan azért lett olly mérgessé halálom.
ÁMFARES
Kleombroteshez
Hertzeg! időnk múlik.
KLEOMBROTES
Ágis el - hagylak - é?
ÁGIS
Menj-el, a' végezés örök Isteninkké .
(El-megyen hirtelenséggel Télónissal, ki ötét keservébe követi.')
Hatodik jelenés
DEMÓKARES, ÁGIS.
DEMÓKARES
Ágis! mond-ki hamar végső akaratod ',
Hagyd, tudjam érteni örökös széndékod '.
ÁGIS
Nem ismérem magam' Spártába bűnösnek;
Verjen bár menny-köve a' nagy Jupiternek.
Inkáb a' poklokra szállok-le lelkemmel,
Mint magam' gyalázzam vétkes életemmel.
DEMÓKARES
Halálnak fija vagy; engedd a' fegyvered ',
Ha nem hóldolsz, széllyel ' -foly előttünk véred.
ÁGIS
fegyvérét nyújtván.
Vedd-el tehát; nesze utolsó védelmem,
'S bánj velem mint tetszik; kezedben életem,
Óltsa-el szívemen Leónidás mérgét,
Itassa-meg benne szomjú dühösségét,
Természet, és Isten ellen életemet
Veszítsd-el, verd-által késeddel szívemet.
Átkozott az, kire a' természet kiált,
Hogy ok nélkül hozott valakire halált.
Veszett mérgetekbe nyalhatjátok vérem '.
De el-nem törlitek soha ditsőségem '.
DEMÓKARES
dühösségétőlel-ragadtatván fegyvertránt, ’s Ágist által-üti.
Kínos vakmerőség! veszsz-el a' Világról,
Irtódzva beszéljen Spárta, halálodról.
ÁGIS
haldokló szavakkal
A'ki tud Királya ellen rúgodózni,
E'képen szokott az, vérével áldozni.
Rettegi a' trónust végre halálába;
Mellyet meg - vetett - vólt halandóságába.
Hetedik jelenés
ÁGISTRAT, ÁGIARIS, ÁMFARES. LEÓNIDÁS.
ÁGIARIS
Keserves kiáltással.
Jaj ! - - - el-fogódik ,- - -Istenek!
Ágis ! az urára dül.
ÁGISTRAT
Örökös gyötrelem!
Me'nyire szaggathat ez a' veszedelem !
Ágistrat, Ágiaris, mind-ketten Ágisra borulnak, kinek testétszó nélkül könyveikkel áztatják
ÁGIS
utolsó lehellései közt haldokolva
Ágistrat, — reátok — az örök — istenek,
Haraggal — mint reám — soha-ne nézzenek.
Véres áldozatját — bennem — ma Hazámnak,
Lássátok; — ez oka kínos halálomnak .
Egyik karjátfel-emelvén, Ágiarisnak vállaira teszi.
Egyik karjátfel-emelvén, Ágiarisnak vállaira teszi.
' S engeszteld-meg hozzád a' haragos Eget.
ÁGIARIS
zokogva utolsó keservébe.
Ah ne kénszeríts így hívségem tagadni;
Nem lehet már nékem más tárgyért fáradni.
Mind Égtül, mind földtül, el-vontad szerelmem ',
Koporsódba húzol; szívembe úgy érzem.
ÁGIS
Ágistrathoz
[ Ágistrat, — a'kinek — véredbe — éledtem,
Ha származásomért — meg-nem — fizethettem;
Jutalmazzanak jól — értem — az Istenek,
Kik, hozzám most úgy is — lásd — melly
kegyetlenek!
ÁGISTRAT
fúldokolva
Az Egek' kegyelmét továb nem kívánom,
Utolsó végemet koporsódon várom.
ÁGIS
nagyon akadozva.
Hidegszik már vérem, — el-fogyott — életem,
Ah! — le-tapad nyelvem, — repül tőlem — Lelkem .
E’kor’ egy halálos sóhajtást teszen; széllyel veti tagjait, ’s meg-fosztatik érzékenységétől.
LEÓNIDÁS
ki e’dig e’ keserves Trágédiát minddég törődéssel nézte, kezeit öszve-kaptsolva fájdalmason szól.
Véres áldozatját látom trónusomnak,
Melly kínos hatalma van Királyságomnak!
Ágist örökösen kesergem vesztével,
Mert noha el-pártolt; de nagy volt szívével —
a’ sokaságra né
Reszkessetek egy nagy főnek hatalmától!
Ójjátok magatok' el-búsúlásától.
Vége az ötödik ’s utolsó Játéknak
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE