Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Ágis tragédiája
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
33
Megszólalás
316
Mondat/Sor
2090
Szó
10520
NEGYEDIK JÁTÉK
ELSŐ jelenés
ÁGIS, ÁGISTRAT.
ÁGISTRAT
Ágis, tudod-é hát, mi lett életedből?
' S miilyen hasznot vehetsz ma történetedből?
Szóllottál-é magad jól Ágiarissal?
Vagy barátkozhatsz-é már Leónidással?
ÁGIS
Ágiarissal még magam nem szólhattam;
A' Királynál van most; róla azt hallotam.
Mi sorsunkat e'dig részemről illeti;
Ágistrat vesztemet kevéssé félheti.
Enged Leónidás már kívánságunknak
Nem lehet nagy terhe továbbá dolgunknak.
ÁGISTRAT
Míg lántzon van egy vad, mérge a'dig enged;
De ha fel-szabadúl, semmit meg-nem szenyved.
Népünket Spártába majd le-tsendesítik,
Mellyel halálodat (hidd-meg) el-rendelik.
Ágiaris maga hallá Télónissal,
Mikor' Leónidás Ágézilaussal,
Kleombrot' 's Ágisnak vesztekről beszéltek;
A' mellyet magokba erősen fel-tettek.
Fussad Ágis kérlek el-veszett Hazádat;
Ne fessed véreddel ma áldozatodat.
ÁGIS
E' tsak ollyan hír lesz, mellyet tévelygés szűlt;
Azért a' reménység szívemen meg-nem hűlt.
Igen hamar retten egy Anya' szerelme;
Fija' életéért könnyen lesz félelme.
ÁGISTRAT
keservesen
Haláloddal fogod-hinni beszédemet;
'S el-szaggatod vele örökre szívemet.
Miért fogantalak kínos ágyékamba,
Hogy érted el-veszszek úndok halálomba?
Kínomat formálta a' természet benned:
Gyötrődöm, 's könyvemnek még sem lehet hinned.
ÁGIS
meg-illetődéssel
Ágistrat ne esdekj sírva életemen,
Ne keseregj nagyon igaz gyermekeden.
Az Egeknek szültél: vigasztald magadat
Ne nézzed én bennem örökösjavadat.
Tudod, hogy hazádnak adós vagy véremmel;
Sóhajt a' szegény nép: ne gondolj értemmel.
Fijadnak meg-halva ha lád ditsőségét;
Ne kérje a' szíved nagyob nyereségét.
Természet, igazság, Isten kénszerítnek:
Ditsőség ezekért veszni az életnek.
Halhatatlanságot senki köztünk nem lél;
A'ki pedig igaz, halálától nem fél.
Tsak ártatlansággal eresz koporsómba:
Vigasztalást lelhetsz árnyék múlásomba.
Ne rettegj sem poklot, sem halált sem Eget;
'S éltedbe soha nem találsz rút véget.
Ereszd-el szívemet érzékenységébe,
Ne bántsd bátorságom' Vitézi hevébe.
Ne rettegj magad is.
ÁGISTRAT
Mit tegyek szívemmel?
Hogy bírjak testembe tsatázo Lelkemmel?
Akár melly nagy legyen képzelt ditsőséged,
Mi örömöm benne ha ki-omlik véred?
Hogy Isteneinkhez jutsz hasztalan vélem;
Mert vesztedet még is szüntelenül félem.
Bús Lelkem az Égbe híjába gondolna;
Ha tehetné, szívem onnan is le-húzna.
Miért szenyvedtetett a' természet érted,
Hogy poklokká tegye örömömet benned?
Szülésem' gyötrelmét ki fizeti nékem;
Ha nem örvendezhet él'tedbe szerelmem?
ÁGIS
Erköltsöm, 's halálom' szerzett ditsősége
Lehet Ágistrátnak kedves nyeresége.
Ha tudod hogy bennemjózan vért fajzottái;
Érettem helyesen úgy nem bánkódhattál.
ÁGISTRAT
Halgass valaki jő; talám a' Király ez,
Jupiter tekintsr'ám: ha lehet védelmezz!
Második jelenés
KLEOMBROTES, ÁGISTRAT, ÁGIS.
KLEOMBROTES
vidáman
Alig találhatlak-fel Ágis Spártába,
Hogy örvendjek veled e' boldog hazába.
Az adósságok már mind el-engedtettek:
Kötés levelei öszve-égettettek.
Népünk szabadságán Vitéz vigadj vélem,
Örömmel látsz itt ma: semmi nints ellenem .
Változással szorgalmatoskodva.
De mit magyarázhat illy mord halgatásod?
Talám gyötrelembe van titkolódásod?
Szólj Ágis; ne rejtsd-el tőlem fájdalmadat;
Hadd tudjam mi szülte újonnan kínodat .
Ágistrathoz
Agistrat mit teszen keserves nézés'tek?
Szemetekbe látom könyvezni ínség'tek'
Hertzegné, magyarázd belső fájdalmadat,
Ne szorongasd tőlem hoszszasan titkodat.
ÁGISTRAT
Fejedelem, nehéz nálam hitelt nyerni,
Job lesz talán él'tem tsak titkon könyvezni.
KLEOMBRTOES
Kétfelé néz: sóhajt: Ágishoz
Ágis, mi verhette poklokra Lelkedet?
Mitsoda méreggel rágják a' szívedet?
Nintsen-é már benned Vitézi bátorság?
' S van a' természetbe, ollyan hatalmasság;
A' melly nagy Lelkedet kitsinnyé tehesse?
' S álhatatosságod' tőled el-vehesse?
Pokol okádja-é reád dühösségét?
Vagy Jupiter űzi beléd menny-dörgését?
Szóljál, ne gyengélkedj; kérésemet kéméld,
Tsalárdságom' hozzád kérlek Ágis ne véld.
ÁGIS
Vannak Jupiternek markán olly menny-kövek,
Melyekkel ha néha szikráznak az Egek;
Nagy Lelkűnknek nagyobb erejét el-vesztjük,
'S vigasztalásunkatsehol nem lelhetjük.
KLEOMBROTES
Mitsoda új tűzbe dörög most Jupiter,
Hol ordít menny-köve, mellyel olly nagyon ver.
ÁGIS
Kleombrot' hallgass-el; rettegjed kezeit,
'S kérd, hogy tsendesítse el-búsúlt Egeit.
Az Istenek ellen ki-kelni nem lehet:
Egy halandó rajtok (hidd) trutztzot nem tehet.
Akármiilyen legyen földi történetünk;
Háborút az Égbe vele nem vihetünk.
KLEOMBROTES
Mi szükség az Égnek értünk háborogni?
' S Jupiter tüzének felettünk morogni?
Egy halandót könnyen poklokra verhetnek
Nagy Istenink; a'kik mindent teremthetnek.
Nem hoznak ők veszélyt magok, életünkre;
Nézik hogy vigyázunk mi történetünkre.
Ha egész Világot egybe alkothatnak;
Egy ember' ügyébe kévést mutathatnak.
De azért ne sírjunk ha mérgesek lesznek,
Továb nem verhetnek, tsak míg sírba tesznek.
A'mit az emberek ditsőségnek hívnak,
Nyerjük-meg azt vérrel, 's szóljunk az halálnak.
Mikor' meg-fosztatik szívünk érzésétől,
Nem fél Jupiternek többet menny-kövétől.
El-megyünk mind ketten az Elízeumra;
A' Lelkűnknek rendelt örök jutalomra.
ÁGISTRAT
A 'nagy Isteneknek kerüld haragjokat,
Féled-é Kleombrot' a' komor poklokat?
KLEOMBROTES
A'ki a' semmiből minket élni fel-vesz ',
Az, ha meg-halunk is, illendő helyre tesz '.
Mint hív szívű Vitéz 's igaz Haza-fija:
Emberséges férj-fi; 's Atyám' józan faja:
A' természetbe úgy élek igazsággal,
'S meg-győzöm Jupitert, a' halandósággal.
ÁGIS
járást hall
Hozzánk jő valaki: vigyázzunk szavunkra:
Ne húzzunk töb terhet beszélve magunkra.
Harmadik jelenés
ÁGIARIS, TÉLÓNIS, KLEOMBROTES, ÁGIS, ÁGISTRAT.
TÉLÓNIS
indulattal
Kleombrot' láthatom végre személyedet,
Kérlek az Egekre, fusd veszedelmedet.
ÁGIARIS
keserüséggel
Ágis! kínos Ágis! mit tettél Spártáért?
M'ért nem kémélletted benned jobban a' vért?
KLEOMBROTES
Mitsoda történet lármáz-fel bennünket?
Mi okon kell illyen veszély közt lennetek?
Beszélj Ágiaris: jelentsd-ki magadat,
Ne fojtogasd továb keserves szavadat
ÁGIARIS
A' Király tanátsa már el-végeztetett,
Mellybe, mindeniknek él'te el-vétetett.
TÉLÓNIS
Ah mérges történet!
ÁGIS
Kleombrotesnek.
Értsed most kínomat,
'S igazítsd ha lehet gyötrelmessorsomat.
KLEOMBROTES
Hirtelen lárma ez lehetetlen hinnem.
TÉLÓNIS
Bár nékem lehetne kétséget viselnem!
ÁGISTRAT
Magyarázd Télónis férjednek titkodat,
Ah haragos Egek!
KLEOMBROTES
Télónisnak.
Hadd értsem szavadat.
TÉLÓNIS
Ág'arissal voltam: fülünk' hallatára
ítélte a' Király élhetek' halálra.
Titkos tanátsosa Ágézilaus volt,
Kinek barátsága már hozzátok el-hólt.
Ellenetek fordúlt ő tsalárdságával;
Mindent el-követhet már gonoszságával.
Mit tegyünk Kleombrot '?
KLEOMBROTES
Ágishoz fordul
Veszett történetek!
Mit végeztek rólunk Ágis az Istenek?
ÁGIS
Halált.
ÁGIARIS
Ah rettegés!
TÉLÓNIS
Átokká lett Spárta,
Ah m'ért nem süllyed-el egy illy romlott Haza!
ÁGISTRAT
Mi haszna, fárasztjuk gyötrelmünkkel szívünk '?
Védelmezzük a'mint engedtetik él'tünk'
KLEOMBROTES
Ágézilaus az, a'ki hízelkedett,
'S érettünk fáradván, a'nyit hitelkedett.
Külső színnel magán barátságot hordoz;
Dühössége pedig titkokba ragadoz.
Ah részeg származás.
ÁGIS
Romlott halandóság!
Kleombrot' nints e'be semmi állandóság.
KLEOMBROTES
el-ragadtatással
Ágézilaushoz futok fegyveremmel,
Jere te is Ágis.
ÁGIS
el-tökélléssel.
Parantsolj véremmel.
TÉLÓNIS
Parantsolj véremmel.
ÁGISTRAT
Ágis, hová indúlsz?
Hidd-el, hogy Spartóba továbbá már nem dúlsz.
ÁGIARIS
Ah Ágis! marajd itt; ne szaggasd szívemet.
TÉLÓNIS
Kleombrot' ne sijess; kéméld életemet.
KLEOMBROTES
Egy kevéssé talám itt tartózkodhatunk;
Míg dolgunkról továb még tanátskozhatunk.
ÁGIS
A'mit te el-végzel Vitéz' szándékoddal;
El-követtethed azt igaz barátoddal.
KLEOMBROTES
De tsak kettőnknek kell barátom maradni.
ÁGIS
Ágiarishoz
Ágiaris nem fogsz — továb itt fáradni:
Vond-el magad' tőlünk
KLEOMBROTES
Télónishoz.
Kövesd őt' Télónis .
Ágistrathoz tisztelettel.
El-mehet, ha tetszik velek Ágistrat is.
Negyedik jelenés
ÁGIS, KLEOMBROTES.
KLEOMBROTES
Mit tsináljunk Ágis e' veszedelemmel?
Látom hogy már szíved fogy a' félelemmel?
El - veted - é tőled nemes Vitézséged '?
Nem bírhatod továb szerentsétlenséged '?
Tsak Aszszonyink mondják a' Király' haragját;
'S már hallom belőled bús szívednek jaját.
A' nád szokott Ágis szelekre hajlani; '
S minden kis tsapásra tövéről omlani.
Egy Vitézhez soha nem illik rémülés;
Aszszonyoknak-való a' siralmas félés.
Tudod a' gyengeség szánakozást okoz,
Melly gyötrelmeinknek még inkáb fel-áldoz
Ki szánhat egy igaz embert halálába?
Mivel úgy is mind vesz múlandóságába.
Tsinálj irigységet ma ditsőségeddel, '
S ne féld a' poklot is nagy Vitézségeddel.
ÁGIS
meg-illetődéssel.
Hidd-el Kleombrotes nem félem halálom'
Hanem Ágiarist szeretem meg-vallom.
Az Istenek adták szívünkbe e' tüzet;
Nem köphetjük ezt-ki szánkon, mint a' vizet.
Tsak Ágiaris már a' kiért még élek,
'S ifijúságommal el-veszteni félek;
Külömben kevésre tekinthetem Spártát,
Kleombrot' nem szükség őriznünk olly hazát,
Melly már részegülvén magába hasonlott;
'S mérgével tulajdon testébe mardosott.
Jupitersem kíván továb tudni rólunk,
Nem bánja ha élünk; 's nem szenyved ha halunk.
Álhatatosságom hozzád nem változik,
De Ágiarisért szívem tétovázik.
Az igazságnak már én eleget-tettem,
Szerentsém, ha tsupán tsak ezzel véthettem.
Még Ágiarisnál tartóztat keservem,
Ártatlan hová lesz, ha tőle el-esem.
Dühösséggel, magán kívülragadtatva.
Kleombrot! hogy ha most Spártába meg-halok
A' poklokra menvén, ott is mindent dúlok.
Nem kell Jupiternek, el-restült kegyelme,
Halálunkba nem tesz' semmit segedelme.
KLEOMBROTES
A' szerelem tépi Ágis nagy szívedet?
Tsak ezért vesztetted-el Vitézségedet?
Olly teher ez rajtad, hogy alatta el-dül
Egész bátorságod? — légy-el nála nélkül.
Ágis sok Vitéz van a' ki szeretetért
Nem szenyvedvén, könnyen onthat magából vért.
ÁGIS
Semmi nints szabadon: szeret minden állat;
E' tüz, Világunkból soha ki nem halhat
Az Égen és földön mindenütt szeretnek:
A' szívnek áldoznak Istenek, emberek.
Plútót, 's tengereinknek ostoba tsudáji
Lásd-meg; mind ismérik ők Vénus' hámjait.
Úgy van: mert a' Világ örökös szerelem,
Mindent kínozhat ez édes veszedelem.
Tanátskoznak vele a' Mennyei Lelkek:
Alatta kell nyögni Vitéznek és szentnek.
KLEOMBROTES
Ágis nagy szerelmed már a'nyira ragadt,
Hogy az elme veled küszködni el-fáradt.
ÁGIS
Nem hartzolok (hidd-el) soha szerelmemmel,
Egy képen érzem azt szívemmel, Lelkemmel.
Nem tudom ezek közt mellyik szeret jobban,
Egészlen reszketek úgy tetszik kínomban.
De tudom én azért védelmezni él'tem'
Tartom is, míg lehet szerentsétlen létem '.
KLEOMBROTES
Vigyázz, hozzánk jőnek vallyon kik lehetnek?
ÁGIS
Akárkik legyenek hozzám márjöhetnek —
Ötödik jelenés
LEÓNIDÁS, ÁGIS, ÁGÉZILAUS KLEOMBROTES.
LEÓNIDÁS
Vitézek, dolgaink már el-végeztettek,
'S a' tsaták .Spártába le tsendesíttettek.
El-értük végtére már nyugodalmunkat,
Nem látjuk veszély közt gyengült hatalmunkat.
Kleombrot' és Ágis híveink lehetnek,
E' történetektől továb nem félhetnek.
Ágézilaus már hibáját ismérvén,
Hozzám tért; tett vétkét titkon keseregvén.
Spárta meg-alázta magát kezem alatt,
Melly rút lármáját már nem győzvén, el-fáradt.
Meg-ígértem néktek Likurgus' törvényét.
Kiki el-érhette ma bennem reményét.
Ezek után továb nyugodalmat várok,
'S hidjétek, hogy élni hartz nélkül akarok;
De e're közietek az egyenlő hívség,
(A'mint tudhatjátok ,) felettéb nagy szükség.
Egy főnek nem lehet úgy nyugott elméje,
Ha a' töb tag' mérge gőzölög beléje.
Szükséges, hogy néktek szívetek bírhassam,
'S hűségetek hozzám valóba tudhassam.
A' láng ha sokáig tsavarog, el-fárad;
Semmi lesz; de tüze, hamva alatt marad.
Jól el - alhatott - é a' tűz már bennetek?
Vagy nints még mód benne, hogy hívek legyetek?
Ne tsaljátok szívem ': igazán szóljatok
Magyarázzátok jól fijaim magatok '.
KLEOMBROTES
Király, az igazság mellett beszélhetünk,
Azzal talám benned bűnösök nem lettünk.
LEÓNIDÁS
Értelek , Ágishoz fordúl, hát Ágis szólhat beszédemhez?
Lehet-é reménység benne hívségemhez?
ÁGIS
Nagy Király nékem itt igen nehéz szólnom,
Mivel nagyon kell még Spártán szánakoznom.
LEÓNIDÁS
Mitsoda okod van továb keseregni?
Lehet-é méregnek köztünk keveregni?
ÁGIS
Meg-hasonlás van még Vitézeid között,
Tudjuk, ez hogy me'nyi ártatlant üldözött
Híjába óhajt egy Király tsendességet,
Ha nagy szolgáji közt nem lát békességet.
Egyik a'másikat hogy alája-húzza,
A'ra Királyának javát fel-áldozza.
Ágézilaussal mint hiti-szegettel
Úgy élsz Király; de ez, még is tisztelettel
Hajlik-meg előtted; mérgét el-fedezi,
'S noha gonosz, magát hívednek nevezi.
Egy tsapodár, mindég álhatatlan marad,
Minden-felé hazud, 's tsak hasznáért fárad.
Tsudálkozom Király, hogy ilyennek hihetsz;
'S a kettős szín alatt igazságot vélhetsz.
Ágézilaus már tsalván barátságunk'
Minddég félni-fogja iránta haragunk '.
Előtted majd reánk vádolásokat tesz'
Ölnöd kell, vagy szíved soha tsendes nem lesz.
A'ki hazudozva keresi kenyerét,
Üldözni kell a'nak zavarodott vérét.
Én voltam Hazámért Király! ellenséged,
De azért nem félthed már tőlem életed '.
Ágézilausra vigyázhatol inkáb,
Ki árúl, 's Spártóba lappang fellyebb aláb.
ÁGÉZILAUS
Király! lásd hívségem melly kínos áldozat,
A' pokolig ver-le e' tsúfos gyalázat.
Elég-tételemet kívánom most tőled;
Halgassa-meg uram kérésemet szíved.
LEÓNIDÁS
keservébe tétovázva.
Hagyj-el szerentsétlen: szánakozz sorsomon,
Húllass könyvet inkáb ma Királyságomon.
Mit tegyek köztetek itt tévelygésemmel?
Egyedül maradván kínos ínségemmel.
El-úntam hallgatni már tsatás nyelvetek'
Mellyitek igazabb? hol van a' szívetek?
Ágézilausnak barátságát féltem:
Ágisba ellenben nemes szívet leltem.
Kitsoda ellenség, vagy barát, Vitézek?
Ah be mélyen vágynak el-rejtve a' szívek!
Hogy igaz egy Király, ha Isten nem lehet?
És a' vesék között visgálást nem tehet?
ÁGÉZILAUS
Király! ha nem lehet él'tem védelmezni,
Kell gyalázatomat magamnak érezni.
Meg-igazúlásom fel-lelem Spártába;
Nem lakom mint gonosz, e' nemes hazába.
KLEOMBROTES
A' Királyon kívül hol leled erődet
Alatsony! ki minddég tsalhatod Lelkedet.
A' mi fegyverünk is pirosúlhat vérrel:
Meg-álhatunk szembe akármelly Vitézzel.
ÁGIS
Retteghed sorsodat részegült teremtés,
Ha reád fegyverrel esik tőlünk intés.
ÁGÉZILAUS
Hová ragad mérged nagy kevélységeddel?
Nem bírhatsz-é továb már dühösségeddel?
LEÓNIDÁS
közéjjek áll keservesen.
Fijaim! Vitézek! a' Király jelen-van,
Ah ne felejtsetek-el haragotokban.
ÁGÉZILAUS
Király! itt sértetik felső méltóságod.
Éreztessed velünk ma hatalmasságod '.
Tsúfosan kezdünk (ládd) hartzolni előtted.
Tsudálom, hogy eztet nézvén, szenyvedheted.
LEÓNIDÁS
Várnám hogy tsak sorsunk végezné ma itt-el,
Azt, mit fel-nem érek magam ítélettel.
Látom nyugodolmam' úgy sem remélhetem:
Új veszedelmemet mindenütt félhetem.
Fegyveretek között egyedül vagyok itt,
Nem tudhatja szívem, hogy mellyiteknek hitt.
Tsendesedjetek-meg: ne bántsátok él'tem ',
Mert már el-bádjadok, ollyan sokat féltem.
ÁGIS
meg-hajol
Nagy Király kéméljük nyughatatlanságod'
Halgatást parantsol köztünk méltóságod.
Hatodik jelenés
LEÓNIDÁS, ÁGIS. ÁMFARES, ÁGÉZILAUS, KLEOMBROTES.
ÁMFARES
sijetséggel
Király! néped széllyel újonnan ki-zúdúl,
Széles piatzinkra, lármával ki-tóldúl.
Likurgus' törvényit akarjuk, kiáltnak;
Nem halgatnak senkit: ellenünk rohannak.
Az Aszszonyok húzzák fegyveres férjeket;
Elejekbe tartván apró gyermekeket.
Esedeznek, hogy tsak vér-ontás ne legyen,
Nem kérdezik, dolgok' akármiként megyen.
De nem engednek már továb a' férj-fijak,
Ollyanok mindnyájan, mint dühösült vadak
LEÓNIDÁS
ijedéssel
Ah kínos történet! fussatok mindnyájan,
Ez a' veszedelem még talán nem ollyan,
Hogy el-fordíthatni szóval ne lehetne;
Tsak hogy nagy férj-fijak mennének ellene.
Ámfares, Kleombrot' Ágézilaussal
Ágis, te is vélek sijess el-futással.
KLEOMBROTES
Jerünk, lássunk Spártát.
ÁGIS
Nagy Vitéz követlek.
LEÓNIDÁS
Ágézilaushoz, ki-áll.
Vitéz te is indúlj.
ÁGÉZILAUS
Nem szükség, de menek.
ÁMFARES
Nem maradok én is — el a' Vitézektül,
Látni akarom, hogy dolgunk ma mire dül.
(Mindnyájan el-mennek sietséggel.)
Hetedik jelenés
LEÓNIDÁS
egyedül
Keserves Királyság! kínos történetek!
Me'nyire fárasztják koronám' az Egek!
Van-é egy Királynak ollyan nyugodalma,
Hogy belől ne rágná szaggató fájdalma?
Hatalmasságomban egyedül maradok;
Szenyvedek, 's nem tudom, hogy miért fáradok.
Árnyék jár körültem; érte gyötrettetem;
Parantsolok, még is félem veszedelmem '.
Fájdalmas Királyság! be nehéz rabságod
Ha nyakunkba veted aranyozott, jármod ':
A' töb halandóktól külömböztetnünk kell,
'S úgy tévelygőnk magunk a' sok fényességgel.
Minddég oltalmaznánk a' jó törvényeket,
De tsalatunk, mert nem láthatunk szíveket.
Magánosságomba sohajtozom titkon,
Sok könyvet hullatok számos éjtszakákon.
Istenek nézzetek Királyi székemre!
Ereszszetek végre örömöt szívemre .
el-megyen
Vége a’ negyedik Játéknak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE