Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Mózes
Keletkezés ideje
1860-1861
Felvonás
5
Jelenet
5
Megszólalás
700
Mondat/Sor
2676
Szó
13947
HARMADIK FELVONÁS
(A pusztában. A Sinai hegye alatt, a zsidók táborán kívül. Áron, Abiram, Dátán, Józsué és sokan a zsidók közül jőnek.)
ABIRAM
Ne tarts tovább, Áron, hiú szavakkal,
Mindég kértél, várjunk negyven napot;
Elmúlt az is, s Mózes még nincs elő.
Vagy itt hagyott vesztünkre, s megszökött,
Vagy széjjeltépték a fenevadak.
ÁRON
Hogy mersz ilyet még csak gondolni is!
Nem félsz -e, hogy hátad megett terem?
Mert hidd el nékem, ő még visszatér.
DÁTÁN
Nem az többé.
ÁRON
Nem többé? - Sőt igen.
Ki átvezette fáraó előtt,
Száraz lábbal népét a tengeren;
Forrást nyitott a sziklán; és kiégett
Pusztára tápláló mannát könyörg;
Védő paizst tart mindnyájunk felett;
Nem tűnik el ily gyáván, kisszerűen.
DÁTÁN
Hová lett hát szemem, hová fülem?
Vagy, hogy ha nem vagyok vak és süket;
Mégis csak eltűnt. -
ÁRON
Hát nem mondta-é,
Hogy Ábrahám hatalmas Istenének
Hozandja el irott törvényeit? -
De aki addig, amíg megjövend
Más Istenhez tér, vagy bálványt imád
Az a halál halálával vesz el.
S mindannyian meg is esküdtetek
Jehovának s Mózesnek.
DÁTÁN
Szent igaz.
De hát nem-é ők lettek hűtlenek,
Levették rólunk a védő kezet,
Elhagyjuk mink is.
ABIRAM
Téged állitott
Közénk főpappá Mózes - hát mutass
Istent, ki e puszták közül kiment.
DÁTÁN
Már összehordta a nép kincseit
Boglár, perec, serleg, lánc, tű, kapocs,
Mind összegyűlt önkényt ajándokul
Készíts arany tulkot belőle Áron,
Egyiptom Istenét, mely visszavisz.
ÁRON
Nem, nem, mondtam már, inkább meghalok.
Mért is zaklattok folyvást, úgy vagyok,
Mint felverett vad, s nincs már nyughelyem
Saját népemnek táborában is. -
NÉP
Ládd, kérünk, Áron!
ABIRAM
Halld a nép szavát.
ÁRON
Nem hallok semmit.
ABIRAM
Hátha kényszerítünk.
ÁRON
Ki kényszerítené a főpapot.
ABIRAM
Hol van tehát a főpap Istene -
Vagy, hogyha nincs, minek főpap nekünk? -
Nem látod-é, már a nép lázadoz.
S ha egyszer fölkél a hatalmas úr,
A főpap fogja -e lenyomni bírni? -
ÁRON
Óh, Mózes! Mért hagyád e súlyt reám?
Nem bírja vállam, érzem, roskadok.
ABIRAM
Ha nem segítsz - segítünk mink magunkon.
S ha aztán szétszakadva, népedet
Veszély emészti fel, mondd, hogy felelsz
Te hűtlen őr a nyájról? -
ÁRON
Mit tegyek
Nagy Isten! - Mit tegyek? -
ABIRAM
Halld szent szavát,
A nép ajkáról.
ÁRON
Úgy. - De hátha baj lesz,
Majd fogtok -e akkor felelni értem?
ABIRAM
A nép nem számol másnak, csak magának.
ÁRON
Így mertek-é majd szólni, hogyha Mózes
Előttetek lesz - rátok tekint. -
NÉP
Mind így beszélünk.
ÁRON
Hát, isten neki.
NÉP
Köszönjünk Áron! - Győzelem! - Jerünk.
(Mind el, kivévén Józsuét.)
JÓZSUÉ
Óh, törpe faj! Te nyegle, ősz hajaddal -
S a bölcseségben kontár - azt hiszed
Hivatva vagy már nemzetet vezetni,
Mert csontjaidból a velő kiszáradt,
És véle az erély. - Hát azt hiszed,
Mert minden rókával megalkuszol;
Nyájad hű őre vagy? - El, el veled!
Csak tégy önhitten, fontos arculattal,
De én ne lássam. - Részes nem leszek,
A bűnös alku lelkemet ne nyomja.
Az én napom Mózessel kel fel újra,
Akkor majd számolunk - majd számolunk. -
MÓZES
(a két frigytáblát hozva)
Kezemben van hát végre a szövetség,
Jehova melyet népével kötött -
Saját ujjával e táblákra írva.
Kezemben e szent törvény, mely paizs
Gyanánt védendi mindég népemet,
Míg hozzá hittel s hűn ragaszkodik.
És Isten jóvoltából én vagyok
A megválasztott, akinek kezéből
Ez áldás a népnek fejére hull. -
JÓZSUÉ
(elébe lép)
Mózes! Bár megtiltád, elédbe jöttem.
MÓZES
Erős okod lehet - mert nem szokád
Kicsinyleni parancsom. Mondd, mi baj.
Kigyúlt orcád bőszült harag jele,
S a könny szemedben bánatot mutat. -
JÓZSUÉ
Valóban nem tudom kettő közül
Melyik került felűl a másikon.
(Örömzaj, trombitaszó a táborból.)
MÓZES
A győzteset te győzzed meg, fiam. -
Féltem, hogy népem érte veszteség,
De hálistennek a tábor felől
Örömhang jő üdvözlésűl elém. -
Személyed érte hát csak bántalom.
Az ifjuság ingerlékeny nagyon,
Még szűz kedélye minden gáncsot érez;
Nézd el, fiam. Ha tűrsz, új dísz reád.
S majd helyre ütjük, meglátod, ha élünk.
JÓZSUÉ
Ah, Mózes! Istent sérték meg - nem engem.
MÓZES
Ne tréfálj gyermek, most kivált, velem,
Midőn kezemben szent törvénye van.
Ki merné Ábrahámnak Istenét
Megsérteni. -
JÓZSUÉ
Ki? Egy eszeveszett nép,
Mely számüzé, s más Istent tett helyébe.
MÓZES
Lázban beszélsz.
JÓZSUÉ
Óh, ládd hát, ládd magad.
(A zsidók zenekísérettel, zászlókkal az arany tulkot díszmenetben hozzák. Előtte Áron főpapi díszben megy. Mária s más nők táncolva dobot vernek. Mózes egy ideig ámulva nézi, aztán eléjökbe lép.)
MÓZES
Megállj őrült nép, hó! - Lépést se többet! -
(A díszmenet megáll, a zene elnémul.)
Ki alkotá e bálványt? - Nos, ki volt
Elég merész felkelni Isten ellen? -
Siket vagy-é nép, hogy felelni nem tudsz? -
Bár lenne szóm dörgő, mint a vihar,
Mint Istené lesz, számon hogyha kéri
Kegyét, melyet hiába rád pazarlott. -
Minek neked törvény is - el vele -
Vessz el magadban, bálványoddal egyben.
(A kőtáblákkal az aranytulokhoz sújt, mindkettő összetörik. A nép elsompolyog, csak Mózes, Áron, Józsué, Húr és Mária maradnak.)
ÁRON
Bocsáss meg Mózes, a nép kényszerített.
HÚR
Bocsáss meg, nem tudom, mi szédület,
Gonosz szellem fogá el táborunkat.
MÁRIA
S ragadt - ragadt. Ki állhat annak ellen,
Mi egy népben forr? - Én nem, azt tudom.
Őrült szavam a népnek szívverése.
Ah, ah - oly szép az illyen tünde mámor. -
MÓZES
Hogy elsompolygtak, mint a vert kutya.
Ki legmerészebb volt hátam megett,
Talán első, ki mossa most kezét. -
No, Áron! Mondd hát, mondd, érdemli-é
Ily nép, hogy érte Istent megtagadd? -
ÁRON
Nincsen más védelmem, mint csupán kegyelme.
MÓZES
Hej, Józsué! - E tenger nép között
Nem állt -e meg hiven, mondd, senki is?
JÓZSUÉ
Igen, de tíz közül csak egy, uram,
A Lévi nemzetsége. Óh, mi kár
E csepp nemes bort szétmosódva látni,
Egy rothadó posványban.
MÓZES
Rossz hasonlat.
Maroknyi szem van véka polyva közt,
Bálvány-göröngyben egy szemer arany;
Azt hordja szél, ezt a hab kapja el,
Kiválasztjuk belőle a becsest. - -
Köss kardot Józsué, és vedd magadhoz
A lévitákat, menj a táboron
Végig s ölj, pusztíts, mindent útadon,
Mi hűtelen volt, nőt és gyermeket.
Ne kérdezd, mennyi, azt nézd csak, minő.
(Józsué el, kisvártatva Mária és Húr szintén.)
ÁRON
Gondold meg, Mózes, kérlek, mit teszesz.
Ha a jog melletted beszélne is,
Nagyon merev kard az - könnyen törik,
S biztosban vág hajlékonyabb acél. -
Hidd, mást javallna most is az eszély.
(Kürtszó.)
MÓZES
A bálványalkotást is az javallta.
ÁRON
Hát hogyha, Mózes! A halálra szánt
Nép nem hagyandja, mint buta barom,
Hogy mészárszékre hurcolják? Tudod,
Tiz áll egy ellen - s a kétségb'esés! -
MÓZES
Hát a szégyen, s bünének érzete,
Mely ellankasztja karja izmait,
Öldöklő angyalul nincs-é velem? -
(Jajgatás, zaj.)
ÁRON
Rettentő hangok!
MÓZES
Vágd csak, öld, ne félj! -
ÁRON
Csontomban dermed a velő!
MÓZES
Előre!
Ha néked fáj, jól dugd be a füled,
Ez áruló könnyen szövetkezik
Ellenségeddel . (Ismét jajszó.)
ÁRON
Mózes! Irgalom.
MÓZES
Fáj a kigyónak is, ha rátapodsz.
Kelevézzel szügyében a sakál is
Keservesen sír - s nem hiszesz neki.
Ne higgy, ne higgy! - Pusztítsad - hadd sziszegni.
(Káleb és Húr szaladva jőnek.)
KÁLEB
Parancsold vissza, kérlek, hűvelyébe
Már a boszúnak kardját!
MÓZES
Úgy? - Parancsold
A felvonult vészt vissza, hogyha bírod,
Mig a mezőt elverte.
ÁRON
Óh, te bírod,
Csak egy szavadtól függ.
MÓZES
Majd visszatér
Magától is, hidd el, ha jóllakott.
HÚR
Elég volt, Mózes.
MÓZES
Már nem él -e pártos?
(Abiram, Dátán zsidókkal jőnek.)
ABIRAM
Irgalmazz nékünk.
DÁTÁN
Istenünkre kérünk.
MÓZES
Mért is nevezted! - Ah, fel, Józsué!
Talán lankadsz már? Istenünkre kérlek
Én is - szolgálatában el ne fáradj.
DÁTÁN
Hajthatlanabb vagy, mint maga az Úr! -
MÓZES
Hah, mellyik Úr! - Az-é, kit elhagyál,
Vagy az, kiért sajnálsz vért ontani? -
ABIRAM
Ne hidd, Mózes, hogy gyávaság vezet -
Meghalni ma, vagy holnap, egy nekem.
De hogyha Ábrahámnak Istene
Azért adott kezedbe, hogy hazát
Szerezz nekünk; mit mond, ha így fecsérled
Vérünket. És mi lesz belőled is,
Ha nép nélkűl állsz néhanyad magaddal? -
MÓZES
Lám mily hiú vagy - hogy még azt hiszed,
Uradnak az lehet feladata,
Egy gyáva, rossz népnek hazát szerezni! -
Ne hidd, ne hidd. - A nép csak dőre eszköz,
Egyes nagyok kezében, akik a
Világtörténetet vérével írják. -
Uradnak célja hont teremteni
Egész világra fénylő templomának,
A nép az eszköz, én a végrehajtó . (Jajgatás.)
ÁRON
Hogy mondhatsz ily hideg szót ily zenéhez. -
MÓZES
Nem hallok semmit. - El szemem elől! -
MÁRIA
(sebesen jő)
Ah, Mózes, engem nem bocsájtanak
A torhoz, félre löknek, mint bolondot -
Mint hogyha már nem is érdemlenék
Egy karddöfést! - Óh, óh, minő gyalázat. -
MÓZES
Menj, menj, ne bosszants! -
MÁRIA
Hát testvéredet
Így bírod-é csak, mondd, feltartani
A tiszteletben? - Hisz mit más csinált,
Azt tettem én is. Sírtam és örültem
Mindég a néppel; s mégis most, midőn
Csendes sátrakra ádáz martalóc tör,
S békés lakóik vérező kebellel
De még ölelve egymást esnek össze;
Engem kirúgnak, mint hitvány kutyát. -
Rendén van-é ez Mózes? - Jaj nekem! -
MÓZES
Őrjöngsz, leány! -
MÁRIA
Őrjönge néped is. -
Fogd, Mózes, e tőrt - kérlek, szúrj agyon
S Áront se kíméld, egy vér véled ő is. -
Ne hagyj bennünket közgyalázatul meg.
Kigúnyol, aki nem dob ránk követ. -
MÓZES
Menj, Káleb! Húr, te is menj másfelől,
Bocsássa le a kardot Józsué. -
KÁLEB
Köszönöm, Mózes.
HÚR
Lány, tiéd az érdem.
MÓZES
Köszönje Ábrahám nagy Istenének,
Ki megmaradt.
MÁRIA
Ki megmaradt - s minek? -
Ah, érted-é, Abiram? Én nem értem. - -
Lám, lám, mi boldog a boldogtalan,
Nem retteg a haláltól. - Míg a boldog
Boldogtalan, szünetlen rettegésben. -
HÚR
Légy áldva, Mózes! -
MÓZES
Mégis itt fecsegtek? -
(Húr és Káleb el.)
Ti, Áron s Mária, száműzve vagytok
A táborból, mindaddig, míg az ég
Meg nem sokallja büntetésteket,
S én azt nem mondom: jőjetek, elég volt .
(Áron s Mária elmennek.)
Most el, mindnyájan! Hagyjatok magamra.
Szükségem van rá, hogy magam legyek.
A nép kegyelmet nyert, s törvénye itt
Hever porondban, összevissza-törve.
Isten nem írja újra - hadd szedem fel
Hát én, ki láttam - szent darabjait.
Hisz törvény nélkül a nép is minek. -
(Józsué többekkel jő, köztük Káleb és Húr is.)
JÓZSUÉ
Új baj megint! Lelketlenűl, ijedve
Szaladnak vissza őreink, hogy a
Moabiták erős haddal közelgnek,
Ránkütni készen.
MÓZES
Hát aztán? - Ha jőnek,
Hát itt lesznek.
ABIRAM
Ah, azt tudjuk mi is.
De nem vendégeskedni jőnek ám.
Prédára les vadon forgó szemök,
Vérét ohajtják bátor férfiaknak,
S rabszíjra fűznek nőt és gyermeket.
MÓZES
Ne engedjétek, büszke, hős fiak.
KÁLEB
Nem is engedjük, Mózes, csak vezess,
Ezért jövénk épp.
MÓZES
Már azt nem teszem.
Jehovával pörölni nem fogok.
Kevesli az elfolyt tisztátalan vért,
S ő küldi rátok e pogány hadat;
Hogy az végezze el, mit végzeni
Én gyönge voltam.
ABIRAM
Sőt talán erősebb,
Mint célszerű volt. Gondtalan metélted
Le sarjainkat, s most gúnyolva mondod
A száraz törzsnek: nos, mért nem virulsz. -
Ki vetted a mankót az agg kezéből,
S mostan kacagva sarkalod szaladni.
MÓZES
S mi e hosszú beszédből a tanúság?
Tán míg bevégzed, ég már táborunk.
ABIRAM
Az a tanúság, hogyha ifjainkat
Le nem mészárlod, védjük mink magunkat.
De most segíts, ha a bajt ránk hozád.
MÓZES
Én Isten nem vagyok, történteket
Nem történtekké tenni nem tudok,
S felelni értök nem neked fogok. -
De azt nyugodt lélekkel mondhatom,
Hogy mindazt, aki általam veszett el,
Ha eddig él vala, ellen vasával
Isten most rontja el.
KÁLEB
Jőj hát, s vezess.
NÉP
Vezess - vezess.
MÓZES
Mondtam már, nem teszem.
Próbáljátok meg önerőtöket.
Áldás nélkül lássuk, mit bír meg a kar.
Hisz azt mondjátok, én is egy vagyok
Csak a tömegben, mint akárki más;
S egy nélkül bármi is megeshetik.
(Kürtszó.)
NÉP
Nyakunkon az ellenség.
MÓZES
Fel tehát! -
KÁLEB
Ki fog vezetni?
ABIRAM
Nincs -e férfi köztünk?
NÉP
Vezért, vezért! -
ABIRAM
Isten nem küld az égből.
JÓZSUÉ
Nincs senki nálam jobb? No, szent nevében
Hát majd vezetlek én! -
NÉP
Utána csak! -
(Mind el, Mózes-, Káleb-, Abiram- és Dátánon kívül.)
MÓZES
Káleb! Hágj ott a dombtetőre - nézz
Népünk után. Mondd, mit látsz? - Óh, fog-é
Isten kegyelme harcra szállni véle,
Vagy elhatárzá érdemlett bukását? -
KÁLEB
Már összecsaptak. - Mintha két vihar
Vonul fel egymás ellen s összezördül,
A völgyet éj takarja, összevissza
Cikázik a villám, s a zűr között
Nem látja a szem, melyik lett erősebb,
Csak bömbölésük olvad együvé,
És a letarlott pusztaság mutatja,
Amint karöltve szórják a halált.
MÓZES
Nyiss jól szemet, Káleb. Kettészakadt
A porfátyol, mit látsz? -
KÁLEB
Ah, Józsuét. - -
Mint bőszűlt tigris törtet ő előre,
Utána széles vérnyom lesz szabad.
Már a vezér előtt áll. Összecsapnak.
Kardjok szikrát vet, s nem látszik maga.
MÓZES
Vágd, vágd, fiam!
KÁLEB
Ím, a hegyek felől
Mint áradat, új nép rohan elő.
Körülveszik. - Zászlónk inog - inog.
Népünk hátrálni kezd - a rend bomol. -
Mindjárt végünk van!
DÁTÁN
Óh, Mózes, segíts!
MÓZES
(karjait felemeli s a harc felé terjeszti.)
Jehova! Sergeinknek Istene
Harcolj velünk - ne hagyd elveszni néped.
KÁLEB
Meghallgatott az ég. - Csodálatos! -
Falként megálltak a bomló sorok.
Zászlónk megint leng - hátrál ellenünk.
DÁTÁN
Áldott légy, Mózes. Nagy jelet cselekvél
Megint közöttünk.
ABIRAM
Mit? - Hogy jól kileste
A kellő percet? - Óh, te vén gyerek!
Hiszékenységed csak mosolyra készt.
DÁTÁN
Ne káromolj, Abiram.
ABIRAM
És te ne
Rajongj! - Mit is kínlódik oly soká? -
Eressze csak le bátran a kezét,
Csatáraink a többit majd bevégzik.
MÓZES
(kezét lebocsájtva)
Végezzék hát be - lássuk, dőre ember.
KÁLEB
Óh, jaj nekem! - A felvillant siker
Új sarkantyú volt csak Moab dühének.
Futó villáma sűrűbb éjt hagyott. -
Hátban került egy elrejtett csapat,
S már táborunknak mássza sáncait.
Sivít a gyermek - hölgyeink üvöltnek.
Tüzes barázda nyargal versenyezve
Az ellenséggel, végig táborunkon.
DÁTÁN
Mózes, csak egyszer még bocsáss nekünk meg,
S ne hagyd elveszni néped egy bolondért.
MÓZES
(karjait újra kiterjesztve)
Igen, te nagy vagy, Ábrahám ura!
Kicsínyességünk korlátot nem írand
Neked, melyért nagy tervedet elejtsd.
KÁLEB
Jól mondod, Mózes! - Megdöbbenve állok,
Szövetségest küldött nekünk az ég.
A szél megfordult, és körülszaladja
Kigyónyelvekkel a láng üldözőink.
Bőg a gyilkos had - futna szívesen -
De nincs menekvés - ottan ég egészen. -
Hadunk bizalmat nyer - győzelmi ének
Emelkedik itt-ott - csak hellyel áll még
Az ellenség.
MÓZES
Hála neked, Uram!
Te, aki adtál gyönge karjaimba
Oly áldásdús erőt, védd meg tovább is
Én népemet. Mert szolgád izmai
Csak emberizmok. - Nem birom tovább .
(Kezeit lebocsátja.)
KÁLEB
Mi az, mi az! - Sárkányfaj-é Moáb,
Hogy egyenként leüssük bár fejét,
Más tíz nőjön ki mindenik helyett?
ABIRAM
Fáradt vagy, Mózes? Jőj, Dátán, siess -
Miért nem támogatjuk karjait?
Pihenj ránk, Mózes. Így. Te csak emeld
Az égbe lelked - tested a mi gondunk. -
(Mózes karjait gyámolítják.)
MÓZES
Győzelmed kettes, sergek Istene -
Erődnek az ellenség meghajol.
Hatalmas szellemed meg a hitetlent
Dicsőségedben hinni kényszeríti.
(Győzelmi zaj.)
KÁLEB
Győztünk, győztünk! Moáb vadon szalad.
Csak vágni kell, s nem restek harcosink.
A lámpa végső lobbanása volt,
Mi az imént megdöbbentett vala.
(Józsué jő Húrral s harcosokkal. Hadifoglyokat vezetnek, köztök Amrát is, és zsákmányt hoznak.)
MÓZES
Hozott az ég - keblemre, jó fiam!
JÓZSUÉ
Gazdag zsákmánnyal tértünk vissza, Mózes.
DÁTÁN
Barátim! Itt nagy jel történt azóta.
Köszönjétek Mózesnek a győzelmet. -
MÓZES
Jehováé csupán minden dicsőség,
Ki megbocsájtá népe bűneit. -
S most fel, barátim - jőjetek utánam. -
Kinek csak egy batkát érője van,
Mi élelmén s ruházatán felül van,
Az e zsákmányhoz fogja toldani.
S állítunk sátort rajta Jehovának,
Fényest, méltóat győzelmes nevéhez.
(Mind el, kivévén Józsuét és Amrát.)
JÓZSUÉ
Nos, szép húgom, még mindég oly komor vagy?
AMRA
S miért mosolygjak - tán reád, pimasz? -
JÓZSUÉ
És nem inkább rám -e, mint azon esetlen
Harcosra, akitől kinyertelek.
AMRA
Verjen meg érte népem Istene.
JÓZSUÉ
Ah, ah, erősb enyém, majd az megóv.
AMRA
Úgy nincs előtte törvény és igazság.
JÓZSUÉ
Mindig csak duzzogsz. Mondsza, illik-é
Galamb szemeknek ily vadul forogni?
Lágy ajkaidnak jobban illik-é
Így biggyeszkedni, mint csókolni szépen? -
Bizony kár, hogy megvonta tőled Isten
Mindaztat tudni, ami csak valódi
Kecse a nőnek.
AMRA
Óh, ne hidd - ne hidd!
Tudom én mindazt, hogyha van kinek.
JÓZSUÉ
Hát nincs -e most is? Hisz láttad magad,
Hogy kardom élesebb, gyorsabb kezem,
Mint hősödé volt. Szívem is talán
Felér övével. Kísértsd csak meg, Amra.
AMRA
Veszejtsen el az ég, ha megkisértem.
JÓZSUÉ
Térj észhez, Amra. Ládd, urad vagyok,
S mégsem szolgálóul bánok véled.
AMRA
Bánj úgy velem hát. Inkább hordozom
Vízcsöbrödet, mint hallom mézszavad. -
JÓZSUÉ
Megbánhatod még s késő lesz talán,
Hogy ily hideg valál. Óh, Amra, kérlek.
AMRA
Ne kérj - parancsolj.
JÓZSUÉ
Nem parancsolok.
Majd jobbra fordulsz, bízom Istenemben.
AMRA
Rosszabbra válsz te - bízom Istenemben.
JÓZSUÉ
Ne zsörtölj folyvást, Amra! - Jőj, kövess . (El.)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE