Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Ágis tragédiája
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
33
Megszólalás
316
Mondat/Sor
2090
Szó
10520
HARMADIK JÁTÉK
ELSŐ jelenés
LEÓNIDÁS, ÁMFARES, ÁGIS, DEMÓKARES, KLEOMBROTES, ÁGÉZILAUS, TEST-ÖRZÖK. Leónidás a trónusba fel-ül; Két’ felől, palotás vitézek állnak renddel fegyverbe.
ÁGIS
mély tisztelettel
Méltóságod előtt, nagy Király meg-hajlok,
'S a' népnek ügyébe Kegyelmedhez szólok.
Szenyved az igazság Spárta' kérésével;
Halgasd-meg nyögését, Hazád' ínségével.
Nem azért vagy Vezér, hogy erő-szakot tégy
Istenink akarják: Kegyelmes Atya légy.
Néped, szükségébe nagyon adósodott,
Közöltök, tömlötzbe már sok el-rothadott.
Gazdagaink tették rabbá életeket;
Kik véreket szíjják, kínozván testeket.
Ezek az üldözők, meg-vévén Országunk ',
Akaratjok szerént igazgatják sorsunk '.
Földünknek javait magokhoz szerzették;
Sok Nemzetek' javát számokra meg-vették —
Likurgus' törvénye úgy osztotta Spártát,
Hogy kiki egy képen bírja benne javát.
Meg-tagadtuk ezt a' józan valóságot:
Minden, maga tesz' már törvényt, 's igazságot.
Egy aránt oszszuk-fel még, e' nemes Hazát,
Mint vólt; olly boldognak formáljuk ma Spártát.
Égessünk-meg, minden adósság levelet,
E' kívánság amúgy is ingerli a' népet.
Halgasd-meg e' kérést jobbágyid ügyébe,
Király! és olvassál Vitézed' szívébe
A' természet kiált; tiszteld méltóságát,
Mert Isteneidnek mondja igazságát.
LEÓNIDÁS
, méltóságos tekintettel.
Népünknek kérését, Ágis benned hallom,
De veszett lármáját még sem igazolom.
Nem úgy szokás kérni egy igaz Királytól.
Mérget lehet e'ként nyerni6 a' trónustól.
Átkozni el-kezdvén gazdagink' javait
Fel-támasztod reám Hazádnak fijait.
Tsak mormoltok minddég Királyságom ellen;
És rendelésetek, gyakorta helytelen.
Hogy szívünkbe, könnyen belé nem láthattok,
Gonoszt, és ártatlant reánk indítatok.
Spártdba, igen sok parantsolat hazud,
Mellyekről hatalmam, gyakran semmit nem tud.
De még is minden kor ', tsak én vádoltatom
Noha mere nézek, mindenütt lopatom.
Dézma-tábláinknál, sok tolvajok ülnek;
És mint igaz szolgák, a'ként betsültetnek
Sok törvény székekbe lelünk gyilkosokat.
Kik nem tapasztalják alatsonySágokat.
Halált parantsolnak minden kitsinységért,
Mint vizet, olly könnyen ontják a' szegény vért.
Mind ezen hibákat, magamba jól sejtem,
De szegény népemet, el-sem is felejtem.
Meg-engedem, hogy az adósság Levelek
Égettessenek-meg: fel-álla' trónusba, ezt hallják
mindenek
Tsendesüljön-meg ma Spárta, lármájába:
Mint Atyjába, a'ként bízzon Királyába.
Állítsuk-fel újra Likurgus' törvényét;
Édesítsük vele a' népnek reményét . A ’ trónusról, alá-száll.
KLEOMBROTES
Soha egy Királyság, a'nyit nem védelmez,
Mintha nyögésére népének figyelmez.
LEÓNIDÁS
Soha egy Haza-fi, jobban meg-sem veszhet,
Mint ha hű Királya ellen pártot-üthet.
KLEOMBROTES
Tudom, a' Királynak tzélját itt érteni,
De engem ', nem lehet olly könnyen sérteni.
LEÓNIDÁS
Vitézi büszkeség beszéli ajakadon,
A' meg-általkodás látszik homlokodon.
ÁGÉZILAUS
A' hamvazott tüzet, nem jó fel-bolygatni,
Tsak tsendességgel kell hevét fogyasztani.
Békességünk, köztünk engedelmet kíván,
A'ki hamar gerjed, magával nem jól bán.
Tsendességre jöttünk mindnyájan Spártába\
Nem jó egy Királynak verni Hazájába;
Mert belólrül szívét nagyon meg-szaggatja,
Mi kor' birodalmát, magára lázasztj
Ha győz, kardra hányja majd egész Hazáját;
Ha veszt, el-ejtette fejét, koronáját
Leónidás, eztet nem tselekedhette,
'S hogy reá támadtunk, nem érdemelhette.
LEÓNIDÁS
Vitéz, ismérem kötelességemet;
Mint Király, 's mint Atya viszem életemet.
ÁGIS
Egy Királynak nehéz tenni hivatalát;
Igen sokan vannak, kik rángatják dolgát.
Kiki, tsak hívségét mutatja tettébe;
De sok, titkon mérget táplálhat szívébe.
LEÓNIDÁS
Sok Király is vette már-el büntetését,
Hogy nem látván, gyakran nem tette intését.
Győzedelmeskedni tsúfság tsalárdsággal,
Kivált egy olly szívnél, melly jár igazsággal.
Ö mivel ártatlan, sokat ollyannak vél
Jóságához bízván, bátor, 's soha nem fél.
így egy gonosz, kárt tesz' hív Fejedelmének;
Ártatlan színt adván alatsony Lelkének.
Az illyen, Jupiter' haragját rettegje,
Meg-tudja, mitsodás Istene ereje.
KLEOMBROTES
Ne küszdjön a' Király már történetével.
Végezze-el sorsunk' új rendelésével.
LEÓNIDÁS
A' Vitézi őrzők, húzzák-el magokat,
Kleombrot ', Ágis is kövessék azokat.
Demókar ', Ámfares, menjenek ezekkel,
Tsak Ágézilaus maradjon velem-el.
el-mennek
Második jelenés
ÁGÉZILAUS, LEÓNIDÁS.
LEÓNIDÁS
Vitéz, ketten vagyunk e' magánosságba,
Próbáljuk-meg szívünk' most az igazságba.
Hogy ma hívségemre állottál kedvellem;
De mind - azon - által, két színedet félem.
Ágist, mint jó barát a'ként tanátsoltad,
Hívséged ', Kleombrot' előtt is mutattad.
Látom, hogy ezektől önként el-pártoltál,
És a' Világ előtt, én mellém állotál.
Hibáznék, ha néked próba nélkül hinnék,
'S tettedbe, illy hamar valóságot vélnék.
A'ki barátsága színével, egyszer tsal,
Töbnyire, az osztán gonoszságok közt hal.
Nem tudom, hogy értsem külső hívségedet,
Félem titkon hidd-el tsapodár szívedet.
Isteneink előtt, azért most próbállak;
Hogy belől, mint kívül, tisztán meg-lássalak.
Kövessem-é bízvást adott tanátsodat?
Vagy próbára vessem még minden szavadat?
Szólj, magyarázd magad '.
ÁGÉZILAUS
Mit tegyen hívségem!
Uram, már el-veszett minden tsendességem.
Igaz, hogy színeltem érted barátságom ';
Mellyel, látom sértem nálad igazságom '.
Egyedül Királyom forgott tsak eszembe,
'S azért változtattam magamat színembe
Javáért, felettéb nagyot is próbáltam.
A' szent barátságot alatsonyúl tsaltam.
Egy Király' hívsége, sok illy szentséget ront,
Tsal barátságunkkal; 's vér tengereket ont.
Én is Uram érted egész bűnös lettem,
Vitézeink előtt értemnek kárt tettem:
Tselekedetem rút mindenütt azt mondják;
Valahol Spártába ma dolgomat halják.
A'kihez hív vagyok, ott sints már hitelem;
Jutalmam, mindenütt gyalázat, 's félelem.
Hogyha hívségem nem tetszik a' Királynak,
Más útját választom gyötrelmes sorsomnak.
Be keserves, Király és Haza közt lenni?
Me'nyit nem lehet már itt el-veszve lelni!
Ha hibázom Uram, tsak kegyelmet kérek
Mostani sorsomba; töbre úgy sem érek.
LEÓNIDÁS
Barátom meg-botsáss, hogy kételkedhettem
'S igazságot benned mindjárt nem vélhettem.
Tudod, hogy a' Királyt sok gonoszok tsalják
Kik nála, hívségek' színességből vallják
Jobbágyai között, egyedül el-marad;
A' szíveket látni haszontalan fárad.
Minden-felől árad a' tanáts, székéhez;
Hol, sok ravaszsággal férnek kegyelméhez:
Meg-sérti reményét sok esedezőknek,
Nem látván törvényét19 a' titkos Lelkeknek.
E' szerént ne tsudáld Vitéz, ha nem hiszünk,
'S igaz hívünkbe is, gyakran tsalást vélünk.
Isteni erő kell egy Király lelkének;
Hogy tudhassa titkát jobbágya szívének.
Látván kínos sorsom' botsáss-meg nagy Vitéz,
Kételkedésemért, r'ám sajnosan ne nézz.
ÁGÉZILAUS
Egy Királynak, igen könnyű szívet nyerni;
Kevés szóval tud ő vigasztalni, verni.
Hogy ha hívségemet, Vezérem meg-hitte,
Kegyelme, örömöm az Egekig vitte.
Szívemnek több ollyan titka soha nem lesz,
Mellyet, Leónidás bennem észre-nem vesz'
A'ki egyes lehet Kegyelmes Urával;
Keveset bajlódik jobbágyi sorsával.
LEÓNIDÁS
örömmel
Vitéz, a' Királynak hív szíveket nyerni
Nagyobb öröm, mint egy fél Világot verni.
Akármiilyen nagyra nő egy hatalmasság;
Minden kor' szülheti vesztét a' tsalárdság.
A' tnelly ellenséget előttünk nézhetünk,
Vigyázassál azok' kezétől élhetünk.
De ha belső méreg futja-el szívünket;
Kevés remény tartja a'kor' életünket.
A' tanátsosokból gonosz veszély kél-fel;
Egy Király az ellen fegyvert nehezen lel.
ÁGIZÉLAUS
Nagy Király, e' szerént én félek Ágistúl,
Ez a' Vitéz szeléd, de titkon igen dúl.
Ha tsendes lesz is most kéntelenségébűl,
Alkalmatossággal még új háborút szűl.
E’kor’Ágiaris, és Télónis, a’ Játék-piatz fenekébe tsendesen be-tsúsznak: kik Ágézilausnak Leónidással tett beszédjét ki-hallgatják.
LEÓNIDÁS
Ágézilaus, itt rád bízom magamat,
Vezéreljed híven, többekkel dolgomat
Ágist 's Kleombrotest szükség el-veszteni;
Ha hívségek' fel-nem lehet éleszteni.
Mikor' a' nép köztünk le-tsillapíttatik,
Dolgunk a'kor' jobban meg-visgáltathatik.
Kérni kell elő-ször a' párt-ütötteket,
Hogy ismét én hozzám hajtsák bús szíveket.
Most töb Vitézeim után el-sijetek;
Míg hatalmam alszik, tsendesen legyetek .
el-megyen
Harmadik jelenés
ÁGÉZILAUS
egyedül
A Haza 's Király közt e'ként hányattatva
Szenyvedek; szívemet kínokkal szaggatva.
Nem néztem hasznára sem egy sem más résznek,
Rút szövevénye van pénzért, sok nagy észnek.
Sokan gondolnak úgy; hogy a' néphez hajlok;
Mások azt hitték-el, á' Királlyal tartok.
Kénteleníttetem titkolni magamat,
Nehezen húzom már, terhesült jármomat.
A' Világba, minden önnön javát nézi,
'S dolgát szüntelenül hasznára intézi.
Alatsonyságomat igazán sajnálom,
De Leónidásnál mentségem' tanálom:
Meg-kell erősítni tántorgó trónusát;
Hadd verje hatalma mások nyakasságát.
Egy nagy Király, a'melly Vitézt egy-szer szeret,
Gonosz az, a' vagy jó, tiszteletet lelhet.
Reszketnek körülte szabadon szólani,
Kéntelen is meg-kell előtte hajlani .
Zördülést hall.
Valaki érkezik, bánom hogy szólottám;
Ezek a' Hertzegnék: hát őket hallotam.
Negyedik jelenés
ÁGIARIS, TÉLÓNIS, ÁGÉZILAUS.
TÉLÓNIS
Ágézilaushoz már régen készültünk,
Mivel benne hozzánk hívségét reméltük.
ÁGÉZILAUS
Ha ollyan erőbe volna tehetségem,
Mint (érzem) kívánja örökös hívségem:
Fejedelemné nem lehetne szenyvednünk,
Öröm, 's gyönyörűség közt kellene élnünk.
TELÓNIS
Kettős értelmetjelentő tekintetekkel.
Vitéz, sokat lehet vélni beszédedről.
Tudok is ítélni hidjed nagy szívedről.
De Kleombrot' 's Ágis mindenütt keresnek;
Úgy hiszem, tsak hamar velem majd itt lelnek.
Tisztelettel fogják-venni személyedet,
Betsülvén Hazádhoz-való hívségedet.
ÁGIARIS
Ne tsináljunk manért egy alatsonyságnak;
A 'ki ellensége lett a 'barátságnak.
ÁGÉZILAUS
Mit magyaráznak e' mérges tekintetek?
A' beszédek, érzem kínos értelműek.
TÉLÓNIS
A' beszéd mi köztünk egyenes értelmű;
De Ágézilaus' élete két-színü.
ÁGÉZILAUS
Életem' illy roszra mi magyarázhatta?
Gonoszságom' 'e'dig kitsoda tudhatta?
TÉLÓNIS
Gyalázat Vitéznek vétni tsalárdsággal:
'S hibájit tagadni osztán hazugsággal.
Leónidással, ma mit beszélt a' Vitéz?
Jól látjuk szándékát, 's értjük hogy hová néz.
El-tévedt haza-fi; tolvaja szívednek.
Szégyeneid tettedet; 's lásd kárát értednek.
A' szent barátságnak színével takarod,
Tsekélységed' 's hazád-fijait úgy tsalod
Benned növekedik Kleombrot'nak vádja:
Te is vagy egy részről már haragom' tárgya.
De rettegd boszszúját a' nagy Isteneknek,
Féljed égő tüzét zúgó menny-köveknek.
ÁGIZÉLAUS
Ne engedd hertzegné, gyúlni dühösséged ':
Ok nélkül ne hevítsd illy méreggel véred '.
A' hirtelenkedés hazug lármát teszen:
Haszontalan hírből, sok kínos hartz leszen
Meg-tanít az idő majd továb dolgomról;
Felejtkezz-el kérlek mostani sorsomról .
el-megyen
Ötödik jelenés
TÉLÓNIS, ÁGIARIS.
ÁGIARIS
Télónis, el-vagyunk (látod) árúitatva,
Nyög szívem mellyembe, már felére halva.
TÉLÓNIS
De Leónidásról miként gondolkozzam?
Nálam, Atyaságát gyanúba hogy hozzam?
Kleombrot' 's Agisnak halálokról szóllott
Ha nem képzelődöm 's fülem tisztán hallott.
El - kell - é miatta veszteni Férjemet!
Vagy szerentséltessem érette él'temet.
Átkozott történet! Haragos Istenek!
Honnan támad mérge búsúlt dörgésteknek!
ÁGIARIS
Télónis védelmezd életét férjednek,
'S ne rettegd menny-kövét rút történetednek.
Én nékem veszett-el minden segedelmem,
Ah fel - hatott - é már az Égig gyötrelmem!
TÉLÓNIS
Ne félj, pártot ütött nálam a' természet,
Gyermeki hívségem bennem el-enyészett.
Egy gyilkos Atyának legyek kötelébe?
Ki férjemnek vesztét forralja vérébe.
El-búsúlt Istenek! ha van igazságtok
Él'temet, veszélyén múlni ne hagyjátok.
ÁGIARIS
Fel-ne támadjál még a' nagy Istenekre,
Tekintsreménységgel Kegyelmes Egekre.
Várjuk-el tsudáját történeteinknek,
Tanúlván titkait a' végezéseknek.
TÉLÓNIS
Ha tsak várakozunk itt eszközök nélkül,
Hidd-meg, hogy Lelkünk majd a' Stiksz' partjára ül:
A' komor Káronnal lesz veszekedése,
'S poklokra lármázni szalad rettegése.
De meg-mutatom ma az Istenek ellen,
Hogy Férjemnek élni még nem lehetetlen .
E’kor’ kebeléből egy kést ki-húz dühösködve
E' kés' hegyén függ majd Leónidás' Lelke,
A' porba fog-dülni el-mérgesült teste.
El-vesztem előre veszedelmes létét;
Vérével fújja-ki végső lehelletét .
Iszonyú írtódzással reszket: szemei el-fordúlnak.
Ah Istenek! mi ez ! egy helybe néz, pokol gyúl
fel bennem
A' kétségbe-esés rág! hová kell lennem!
Dühösségem' heve égeti testemet;
Méreg űzi bennem el-tévedt Lelkemet,.
A'melly vérbe létem kezdett melegedni,
A'ba kelljen gyilkos kezemet keverni?
Jupiter hogy halgat most meg-búsúlt Éged!
M'ért nem dörögsz? tsattogj, hadd tsapjon meny-köved.
ÁGIARIS
Ne gyújtsd-fel a' poklot még dühösségével,
Ne kezdj Jupiternek hartzot menny-kövével.
Fújd-ki itt vérednek fel-gyúladott mérgét.
Ne átkozd hirtelen előttem azt a' vért;
Mellybe szerentsétlen voltod kezdetre ért.
Lármázd-fel kéréssel, a' siket Egeket:
Indítsd Kegyelemre néma seregeket.
Míg más módot találsz, ne légy soha gyilkos,
Tudod, az illyen bűn miilyen kárhozatos.
TÉLONIS
Ágiaris, veszett már érzékenységem;
Az Ég, és pokol közt szaggatatik Lelkem:
Felettem Jupiter' haragja tsatázik:
Alattam a' mélység fel-nyílva szikrázik.
Érzem, Leónidás gyilkos akar lenni
Nem lehet-é néki e'be ellent tenni?
Engedelmességgel tsak a'dig tartozom;
Míg Atyám bűnétől nagyon nem irtódzom.
Egy gyilkos veszszen-el Isten, Világ előtt;
Ez a' törvény, tudod a' természetbűl kőlt.
Gyermeki hívségem, el-szúnnyadhat bennem,
Az Isten, s' természet mellet kell ma lennem.
Mitsoda egy Atya, ha véribe veszett,
'S ártatlan gyermekin gyilkosságokat tett.
Tsak a' természetnek maradok fajzása.
ÁGIARIS
De Leónidásnak lettél származása.
Ö benne kezdődött egyedül életed.
Néki köszönheted mások felett léted.
TÉLÓNIS
Testi kívánság formált tsak vérébe:
A' természet táplált Anyámnak méhébe
Egy gyermeknek tsak e' marad'o -meg Nemzőül,
Ha hozzá kegyelme szüléjinek meg-hűl.
Ha az Atyám, Isten 's Világ ellen kelhet,
Szívébe fegyverem véres halált vihet.
Mi-kor ő gyermekét mérgéből ölheti,
A' gyermek is él'tét meg-védelmezheti.
Mindennek egyenlő Anyja a' természet,
Azért a'tól, a'ki hív fajára veszett,
El-veszik Istenink Atya' méltóságát:
Útálják az Egek úndok bolondságát.
Leónidás vére a' poklokra termett;
Mert fija' vesztére rendeléseket tett.
ÁGIARIS
Engedd hát Atyádat tsak bús Isteninknek,
'S ne húzd r'á menny-kövét a' dörgő Egeknek.
Egy gyermek, el-fajúlt Atyját nem ölheti:
Mert halálát nála futva kerülheti.
Tiszteljed Atyádat gonoszságába is,
Halgass; hadd szolljanak itt az Istenek is.
Fussad őt' míg lehet 's úgy őrizd él'tedet;
De ellene, fel-ne emeljed kezedet.
A' természet, minden-felől kiált reád,
Ne öld-meg mint gyermek, ellened kőlt Atyád '.
TÉLÓNIS
De ha Kleombrot' ma a' Királyért el-vesz,
Mi az az Ég alatt, mi örömömre lesz;
A' poklokra szállók, ha férjemet vesztem,
Meg-ölöm a' Királyt, 's el-veszem életem '.
ÁGIARIS
Ne szólj' a poklokhoz, míg Egeink' nézhed
'S a' gondviselésbe, életed' reméllhed.
Utolsó dühösség, magát valakinek
El-vesztvén, a' poklot kérni-ki bérinek.
Ne húnyd-be szemedet világos napunknak,
Lehet még védelme köztünk az igaznak.
Az indúlat, tudod, nagy károkat okoz;
Tüzébe a' Lélek, fúldoklással haboz.
Hozd-viszsza magadat Lelked' Világára,
Ne nézz olly kínosan férjednek sorsára.
Egy érdemes fajzás Eget, földet, poklot,
Minden nagy változást, ditséretet, átkot,
Meg-veszés nélkül néz tsendes életébe;
Mert nints bolondíto méreg a' vérébe.
Remélj hát Télónis: Kérd az Isteneket,
Legyél tsendességbe: várjad Kegyelmeket.
TÉLÓNIS
Mit várhatunk továb már az Istenektől?
Kik, el-felejtkezni láttatnak ügyünkről.
ÁGIARIS
menést sejt
Vannak itt Télónis: férj-fijú érkezik;
Leónidás maga, ki köztünk jelenik.
Hatodik jelenés
LEÓNIDÁS, ÁGIARIS, TÉLÓNIS.
LEÓNIDÁS
Télónis, látod-é engedelmességem'
Mellyel, itt tsendesen viselem ínségem'
Hazánknak javáért kedvezek férjednek;
Hogy gyönyörűségét szülhessem szívednek.
Tudom, most magadba Atyádnak jóságát
Tisztelvén; vádolod férjed' makatsságát.
TÉLÓNIS
A' Király'jósága igen meszsze terjed:
Benne, egész Spárta ma újonnan éled.
Érezzük Kegyelmét Atyai szívének.
Illendő sorsot is készítünk él'tének.
LEÓNIDÁS
Egy igaz származás hív marad Atyjához,
Télónisjósága, mindent húz magához
Ágiarishoz fordúl
Hertzegné, nehezen felejtem sebemet;
Mélyen sértette-vólt Ágis a' szívemet.
Nem tudom, mit tegyek belső fájdalmamma
Félem titkotokat még nehéz gondommal.
ÁGIARIS
Király, köztünk minden az Ég' rendelése,
Sorsunk az Istenek' örök végezése.
Egy halandó, eszköz Istene' kezébe:
A'mint erőltetik, tsak úgy tesz' mívébe.
Menny-kövét Jupiter hozzád ha le-küldi;
És Ágisnak Lelkét benned el-üldözi;
Üss ma, ne függeszd-fel mérges tsapásodat:
Mútasd Olimpusnak hatalmasságodat.
LEÓNIDÁS
Büszkeség beszél-ki Hertzegné belőled,
Méreggel van tele engedetlen Lelked.
Érzéketlenséged, ne gondold hogy győzzön,
'S kevély szavaival, szívembe előzzön.
Jól látom magamba történeteteket:
Hidd-el, hogy ismérem a' nagy Isteneket.
TÉLÓNIS
El-ne felejtse hát a' Király jóságát:
Majd meg-lopja tüze, nagy ártatlanságát.
Tsak el-tökéllet szív szóll Ágiarisból;
Nem szükség szavára felelni haragból.
A' nagy Kegyelmesség, minden-kor' ékesít:
Ö az, mi egy Királyt leg-inkáb nemesít.
LEÓNIDÁS
Tsak te vagy Télónis, a'ki szíved bírod,
'S érzékenységimet híven tanátsolod.
Ágiarisnak is meg-engedek érted;
Tsak legyen hív hozzám engedelmes szíved ' .
Ágiarishoz fordul.
Hertzegné, vetkezd-le Vitézi tüzedet;
Lágyítsd Királyodhoz keményült' szívedet.
Télónis hátúl-felöl kést ránt: néz az Egekre: ’s Leónidást által-akarja ütni
ÁGIARIS
kiáltással, ki Leónidást (látván Télónis’ tselekedetét,) a döfés alól el-rántja.
Istenek vegyétek-el haragotokat.
Szerentsétlen Király!
LEÓNIDÁS
rettegve kétfelé tekint.
változásotokat
Illy hirtelenséggel érteni nem tudom;
Rettegek szívembe igazán meg-vallom.
Mitsoda haragot sejthetett Lelketek?
Mi az, mi illy lármát okozott bennetek?
TÉLÓNIS
kétséges tekintettel.
A' pokol' dühösség tsapott-el felettünk;
Mellytől én, 's a' Király tsak nem majd el-vesztünk.
Ágiaris, kárunk' meg-látván szemével,
A' Királyt hirtelen el-rántá kezével.
Leónidás hol Ágiarisra, hol Télónisrafordúl: rémülés, kétség, ábrázoltatik tekintetébe.
LEÓNIDÁS
Mitsoda gyötrelem támadott szívembe!
Kétség és rettegés mardosnak Lelkembe.
Istenink küldik-é hozzánk óltalmokat?
Vagy tsak a pokloknak sejtjük árnyékokat?
Kínos halandóság! veszett történetek!
Me'nyi sok tsudákkal tsavarog rendetek !
Kétfelé tekint, keservesen.
Jere Ágiaris velem, Télónissal;
Hagyjuk-el ez helyet: és fohászkodással
Értekezzünk együtt történeteinkről;
Beszéljünk tanátssal, nagy Isteneinkről.
Vége az harmadik Játéknak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE