Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Ágis tragédiája
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
33
Megszólalás
316
Mondat/Sor
2090
Szó
10520
MÁSODIK JÁTÉK
Első jelenés
DEMÓKARES, LEÓNIDAS.
LEÓNIDÁS
Demókares, mit kér a' tévelygő község?
Lehet-é Spártába hartz nélkül egyesség?
Me'dig félthetem még tőlök trónusomat?
Mikor' terjeszthetem rajtok hatalmamat?
DEMÓKARES
Nagy Király, a' népnek sokat kell szenyvedni,
Hamar hibájokat, meg-lehet engedni.
Ez a' szegény község, vér' verejtékével
Tartja Világunkat, gazdag értékével:
Tsak a' tudományok, hogy mindég dolgoznak
'S mezőkön, hadakba fáradván izzadnak.
Ha egy-ügyüségek, lármát tesz' is néha,
Nem kell el-veszteni életeket soha:
Tsak azért lármáz most Spártának községe.
Hogy adósságával, nagyra ment ínsége.
De ha illy terhektől meg-szabadúlnának,
Királyok előtt még térdre húllanának;
A' pártot-ütöttek' erejek vesztenék,
Mihelyt segedelmek ', ezekbe, nem lelnék.
Ágis, Kleombrotes, Ágézilaussal,
Nem állhatnának úgy szembe a' trónussal,
A' Király' adó is pénzt szedvén magára,
Me'nyi kintset nem veszt a' sok u'zorára!
De ha adósságink, mind el-töröltetnek;
Dúló szél-veszeink, meg-tsendesíttetnek.
A' nép, magához jő szabadúlásával,
Híven meg-egyezik igaz Királyával.
Veszteket, el-érik így, az el-pártoltak,
Kik székedbe uram, méltatlan vádoltak.
LEÓNIDÁS
Demókares, érzem hasznom, tanátsodból,
Bóldogságom' nézem-ki minden szavadból.
Az adósságokról írt kötés levelek.
Egettessenek-meg: én is így rendelek.
Meg-határozta már eztet nagy tanátsunk.
Ne szegezzük mi is, hát ellenbe magunk ',
Sijess Demókares, kiált'ni a" népnek,
Hogy hasznát várhatják méltó kéréseknek,
Örök Isteneink a' nagy Olympusról,
Kegyelmes végezést tettek ma sorsunkról.
DEMÓKARES
Uram, a' hű Királyt, (ha népének Atyja)
A' ki nem őrizi. Hazájának fatyja:
A' sok tanáts, sok ként rontja Országunkat;
De egy igaz Király, jól viszi dolgunkat.
Szabadságunk, veszély sok tudatlanságnak;
Büntető trónus kell a' rósz makatsságnak.
LEÓNIDÁS
Demókares, láttam a' tanátsosokat
Gyakran, mi-ként nyomtak sok ártatlanokat;
Hogy nagy hatalmaknak káráról ne tudjak,
'S törvényinknek titkosjajáról ne halljak.
Az erö-szak alatt, sok-szor sok ártatlan
Nyögött, üldöztetvén közöttünk6 méltatlan.
Kitsinységért, hánynak rontjuk-el léteket,
Kik bakatellákkal, vesztik életeket.
A' régen szőtt törvény, gyakorta parantsol
Ott is halált, hol a' természet nem vádol.
A' Lelki-isméret, bennünk reszketvén, fél;
Midőn nyelvünk, sok főt halálára ítél.
Illy hibájit köztünk, tanátsunk teheti —
Mellynek veszélyét egy Király, el-veheti.
DEMÓKARES
Nem szól így az, a'ki nem Atyja Népének;
Fija Leónidás, örök Istenének.
LEÓNIDÁS
Demókares, hív vagy, jere trónusomhoz;
Téged' választalak tanátsúl magamhoz.
Melly édes öröm, egy Ország' Királyának,
Ha hívségét látja hozzá jobbágyának!
Második jelenés
ÁGÉZILAUS, ÁMFARES.
ÁGIZÉLAUS
Ámfares, látod ma Spártának Keservét.
Isméred-é vele Királyod félelmét?
A' pártot ütöttek' seregi közt járván,
Háborgók magam is, szerentsémet várván.
Tselekedetemnek okát, nem titkolom;
Szándékom' előtted barátom ki-vallom.
Ne véld Leónidás ellen párt-ütésem ',
Minden lármám' e'dig tsak kéntelen tettem.
A' sok adósság nyom, azért fáradozok,
És hiszem, hogy veled, meg is szabadúlok.
Ha ezek váltunkról, egy-szer le-vétetnek.
Likurgus' törvényi, még porba eshetnek.
Kleombrot' és Ágis, magok' védelmezzék,
'S nálam nélkül dolgok ', mint lehet intézzék.
ÁMFARES
Meg-értettem Vitéz, el-titkolt tzélodat,
Mind úgy veszem, a' mint mondottad, szavadat;
És színességedet, magamba tsudálom:
Tselekedetedet, szívembe vádolom.
Egy férj-fi, mindenkor' egy Lelket viseljen ',
Hogy nyelvének, soha hazudni ne kelljen.
Minddég egyet mutat a' természet bennünk,
Azért, tsalárdsággal kettősök ne legyünk.
Tsak a' tisztességért sóhajthat egy Vitéz,
Ki ditsőségére, egyenes úton néz.
Gyalázatnak tartja, színességgel nyerni,
Tsak fegyverrel, 's szívvel lehet néki verni.
ÁGÉZILAUS
Illy feleletedet, Ámfares nem kértem;
Vitéz erköltsödet, hidd-el, hogy jól értem —
A' tsalárd színesség, tudom alatsonyság,
Mellyel meg-romlik, sok szegény ártatlanság.
De igaz ügyünket, lehet védelmezni,
Ha méltatlanéi kell sebünket érezni.
Job színes manérral tenni nyereséget;
Mint fegyverrel ölni a' vélt ellenséget.
Kleombrot' 's Ágisnak, színelem magamat,
De nem kárhoztatom, el-hihedd dolgomat,
Egy trónust őrzök most a' párt-ütés ellen,
'S akár-mit tselekszem, nem vagyok hitetlen .
Ágiaris, és Télónis, e’kor ’ a Játék-piatznak fenekébe állanak, ’S Ágézilausnak beszédét, kihalgatván, míg a ’ Vitézek el-nem mennek, magokat sem jelentik, sem elő-nem indúlnak
ÁMFARES
Jupiter' ügyébe is lehet gonoszság,
Mi-helyt színleltetik érte a' barátság.
Ez az érzékenység, szent tűz lett szívünkbe;
'S tsak ő is nemesít leg-inkább értünkbe.
A' ki ezt nem érzi; világunk közepén
Magánosán bujdos, széllyel tévelyegvén.
Megyek; itt maradsz-é, vagy jösz a' Királyhoz?
ÁGÉZILAUS
El-megyek, hogy férjek jobban trónusához.
el-mennek
Harmadik jelenés
ÁGIARIS, TÉLÓNIS.
A Játék-piatz fenekéből, tsendesen, mind ketten elő-jőnek.
TÉLONIS
Ágiaris, hallád ezt az ördögséget?
Istenek, verjétek az illy veszettséget!
ÁGIARIS
Télónis, illy módon, sok Vitézek vesznek,
Kik a' vadaknál is mérgesebbek lesznek.
Egy-más ellen törvén, pusztítják Nemeket,
'S alatsonságokkal motskolják Lelkeket.
Mind igazság nálok, valamit akarnak:
Minden veszettséget, szép színnel takarnak.
Egyike, másikát halálra ítéli,
Mert tsak ő benne szóll Istene, úgy véli.
Tsalással, erővel, szövik dolgaikat,
Lelkek ellen, hordják-elő szavaikat.
Töbnyire, tsak külön' hasznokért fáradnak;
Mellynek nyerésébe, Eget, földet dúlnak.
Fel-fúvalkodások, Olimpushoz is vér
Eletekkel, minden alatsonyság, meg-fér.
TÉLÓNIS
Ágiaris, hidd-el, hogy-az emberi Nem,
Mint most, olly erősen nem volt még ellenem.
De ma már, meg-vetvén kívánt békességét;
Méreggel keveri Isteninknek Egét.
Kiki, igazsága mellet fegyverkezik:
Minden magát őrzi, 's azért vérengezik:
Egyik vad, másikba ha magát fel-leli,
Nem öldökli Nemét: formáját tiszteli;
De az ember önként vesztegeti magát
Nem tekintvén faján, első méltóságát.
A veszedelmes sors! Kínos történetek!
Mit végeztek rólunk ma a' búsúlt Egek!
ÁGIARIS
Télónis, fordítsuk-el vérengezésünk ',
Nyomjuk-meg Spártába ma ellenkezésünk '.
Kleombrot ', 's Ágisnak tudtokra kell adni,
Hogy nem lehet tovább dolgokba haladni.
Éltek, minden felől lásd, mint árúltatik,
A' sok titkos tanáts tőlünk sem tudatik.
Minek áldozzák-fel magokat Spártáért?
Miért veszítsenek bennek olly nemes vért?
TÉLONIS
Az ember, minden kor' maga kezdi vesztét.
És Istenink őrzik osztán tsak életét,
A' sebet, egy tsapás könnyen fel-szakasztja;
Mellynek színét flastrom, 's sok idő forrasztja.
Belé-szökött Spárta, mai veszélyébe;
Sok Vitéz el-húnyhat nemes életébe.
Lássuk Ágiaris, dolgunk' hogy tehetjük.
Ah ha Hazánkról e' veszélyt le-vehetjük!
Me'nyi öröme lesz el-fáradt szívünknek,
Millyen tisztába jő napja életünknek.
ÁGIARIS
Te vehetsz töb erőt itt a' veszedelmen,
Néked enged Atyád tsak, tetszése ellen.
Lágyítsd-meg nagy szívét, a' hú természettel:
Ne légy soha hozzá kemény felelettel.
Tanítsd férjedet is, engedelmeskedni:
Királlyal, egy főnek nehéz vetekedni.
Ha el-hagyja a' nép, mit tesz' életével;
Hová rejti magát gyötrelmes létével?
Tudod — egy trónusnak melly hoszszak kezei;
A' tengeren is túl-hatnak fegyverei.
A'dig kell hóldolni, a' míg remélhetünk,
Veréstől, haláltól egy-szerre félhetünk.
Nagy fúlánkja van egy Király hatalmának;
Ha tárgyát meg-kapja búsúlt haragjának.
TÉLONIS
Hogy győzzem Kleombrot' büszke vitézségét?
Miként tsendesítsem Leónidás' mérgét?
Vitézeink, a'mit magokba fel-tesznek,
Mint azt meg-tagadják, inkáb mind el-vesznek
Sok él'tet rontott már az illyen kevélység!
Tudod, hogy ver köztünk ez a' büszke ínség.
ÁGIARIS
Ne rettenj előre még a' dologtól-el;
Sokat végbe lehet vinni egy nagy szívvel.
Menjünk tanátskozni bölts férj-fiainkkal.
Kik nem tudnak élni szabadságainkkal,
TÉLONIS
Férj-fijak! férj-fijak! ti földi Istenek.
Me'nyi tsudát tettek belétek az Egek!
el-mennek
Negyedik jelenés
DEMÓKARES, KLEOMBROTES.
KLEOMBROTES
Demókares, tudod a' Király tetszését?
Me'dig véled reánk tömi rendelését.
A' nép nem szűnik-meg; kiált szüntelenül;
Szenyved sérelme közt járva büntelenül.
Mi lesz vége, részeg történeteinknek?
Hogy van akaratjok rólunk Isteninknek?
DEMÓKARES
Kleombrot ', a' trónus még szüntelen dörög;
Menny-köve, Spártának falai közt görög.
Hánykódik közöttünk búsúlt méltósága;
Nevekedik mérge, és hatalmassága.
Agissal a' népet együvé gyűjtitek,
A' fő méltóságot, úgy sértegetitek.
De el-fordúl e' rósz még Leónidásról.
A'ki osztán törvényt oszt majd trónusáról.
KLEOMBROTES
Az Ég' igazsága egyedül Királyom,
Hidd-el, hogy e' szerént követem is dolgom
Tsak hadd menny-dörögjön Leónidás köztünk,
El-nem fog-változni haragjára szívünk.
Minden jövedelmünk úgyis, mint itt talál
Nem egyéb, hanem tsak egy érdemes halál.
Szívembe, még ollyan dolog nem tenyészett,
A'mit gonoszságnak mondott a' természet;
Meg-halhatok e'nek nagy igazságáért;
Ditsősség törvénye mellet ontani vért.
DEMÓKARES
Mitsoda igazság egy Királyra törni?
' S hogy ő el-enyészszen, embereket ölni?
A' ki Hazájának trónusára dúl fúl,
Ollyan, mint egy gyermek, ki maga el-fajúl:
Meg-veszvén, haraggal támad hű Atyjára,
Ki méltán gerjedhet hitetlen fatyjára.
KLEOMROTES
A'melly Király elég az úralkodásra,
Veszszen el, ki fel-kél véle tsatázásra;
De hogy ha a' nép nyög kínos fájdalmába,
Ne hagyjuk rómlani halálosjármába.
Az Égnek, 's trónusnak rósz magyarázatja,
Kínja közt népünket, gyakran el-altatja;
Melly, ha tsak magától nem emelkedhetik,
Szerentsés az, kitől védelmeztethetik.
DEMÓKARES
Leónidás tudod Atyja volt népének,
Emberi munkájit láttuk nagy szívének:
E'dig te is minddég Atyádnak ismérted,
Noha most magadat, ellene-szegezted.
Hidd-el; az ok nélkül meg-sértetett jóság,
Ellenünk, minden kor' büntető igazság.
Mit akarsz kezdeni a' szegény községgel?
Melly végezés szerént származik ínséggel.
KLEOMBROTES
Istent, 's természetet védelmezek benne,
Tudod nála nélkül Király úr nem lenne.
Ö tőle veszszük-el kóldúlt kenyérünket,
Verejtékkel tartják büszke életünket:
Azért szolgál ő úgy, hogy tsak igazságot
Fizessünk sorsának, 's nem háborúságot.
Mint kevély kóldúsok, ki-szíjjuk véreket,
'S felül jutalomért el-nyomjuk él'teket.
Adjuk-meg nekik is a' mivel állhatnak,
Tsináljuk magunkat, hív 's igaz bíróknak.
Jobbágyink ' , törvények kívánják tsak tőlünk;
Külömben örömest izzadnak érettünk.
Ha el-veszszük tőlök kínos adójokat,
Hordozzuk igazság szerént hát dolgokat.
Mint herék, ne szíjjunk rótok izzadtságot,
A' Lelkekből nekik tegyünk igazságot.
DEMÓKARES
Vér-ontással kell hát igazságot tenni?
Nem lehet más módon Kegyelmesnek lenni?
KLEOMBROTES
A' sértett igazság, ha áldozatot kér,
Ki-omolhat érte, mind rósz, mind igaz vér.
DEMÓKARES
Nem engedik-é hát továb az Istenek,
Hogy észszel tegyenek törvényt az emberek?
Királyaink közöt minddég meg-maradjon
Az hartz, hogy Világunk töb vérrel izzadjon.
KLEOMBROTES
Törvényre nem fegyvert adtak az Istenek.
Hanem belénk a'ra tsak bölts Lelket tettek —
Tsupa oltalomra kelhet-fel a' fegyver;
Meg-veszett egy ollyan, ki büszkeségből ver.
Ötödik jelenés
DEMÓKARES, KLEOMBROTES, ÁGÉZILAUS, ÁGIS
ÁGÉZILAUS
Figyelmetes lévén hív tiszteletedre,
Kleombrot ", érkezem meg-ölelésedre.
Tudod-é már köztünk a' sors' rendelését?
' S Olimpusnak rajtunk meg-tett végezését?
KLEOMBROTES
Halandóságomtól, még a' nagy Istenek,
E' szem-pillantásig, mindent el-fedeztek.
Szívünkbe, kétséggel tévelyeg reményünk,
A' háborúk között tsatáz bús életünk.
ÁGÉZILAUS
Meg-nyertem barátit lásd Leónidásnak.
Engedelmeskedni kell már a" trónusnak.
Likurgus' törvénye — fel-állíttathatik;
'S szentségével a' nép igazgattathatik.
KLEOMBROTES
Mi igazgathatja e'képen szívetek '?
Demókares már tsak, ki nem tart veletek?
DEMÓKARES
Ha a' Vitéz sereg így végzett sorsunkról,
Én is engedelmet ajánlok magamról.
ÁGIS
Halandó sorsunkba, úgy van bóldogságunk,
Ha barátság teszi köztünk társaságunk '.
Mindenkor' édeseb nálunk a' békesség.
Mint az erő-szakkal rablót fény, 's ditsőség.
Egyezzünk-meg magunk ma Hazánknak sorsán,
Törődjön a' Király, háborús trónusán:
Álljon-fel Likurgus' szabados törvénye,
Édesüljön a' nép keserű reménye.
ÁMFARES
Leónidás sem lesz hidjed ma ellenünk,
Tzélunkba meg-egyez ó is végre velünk:
Ne gondold, hogy népét örömest vesztené,
'S sorsát, a' mint lehet, ne könnyebbítené.
Egy Király, Országát, ha öszve-vérezi,
Hidd-el, hogy székébe gyötrelmét érezi.
A' meg-lankadott nép, kívánja életé
Királyától, viszsza-kéri verejtékét.
Leónidás, nem tesz' hartzot a' községgel,
Melly alatta, úgy is nyomorog ínséggel.
Ha pedig valahol magát felejtheti,
Az igazság, 's törvény, Lelkét meg-intheti.
Nem mehet egy Király, olly hatalmasságra,
Hogy r'á hágjon a' leg-felsőbb igazságra.
Istenünk' félelme, józan vallásunkkal,
Minddég meg-maradnak tanátskozásunkkal.
KLEOMBROTES
A'ki természetünk törvényét isméri,
'S a'nak valóságát, tisztelettel féli.
Józan embersége, jól tesz' mindeneket;
Igaz vallása is, 's nem üldöz Lelkeket.
Istenink, szívünkbe rejtették magokat;
Fel-lelhetjük bennünk, nagy igazságokat.
A" természet tanít érezni, gondolni;
Isteni törvény ő, neki kell hóldolni.
Egy Király, ki eztet benne felejtette,
Istenét, vallását, együtt el-vesztette.
Ha nyögő árváknál sohajtozást hallunk;
Érezze-meg bennünk azt, szánakozásunk.
Természetbe lássuk hú természetünket,
Védelmezzük vele emberi Nemünket.
Nem kell Isteninknek vérrel imádkozni,
Igazsággal lehet tsak nekik áldozni —
Természetünkbe van minden józan törvény
Tsak haszontalanság e' Világi sok fény.
ÁGIS
Kleombrot. de lásd itt másképen tanítnak
Sokan, kit a' nép közt lármázni hallatnak.
Jupiter' nevébe, hartzra ingerelnek,
Fegyver nélkül, nyelvvel, 's vallással véreznek.
Királyunk' trónusán, más Isten parantsol,
Kit községeinknek töb Istenek, vádol.
A' két részre osztott okosok tesznek így,
Közöttök nem tudnád, inkáb mellyiknek hidj;
De tudd-meg barátom, hogy ők tévelyegnek,
'S Világi hasznokért. Istentelenkednek.
Egy Istene vagyon népnek és Királynak,
Jupiter bírája az egész Világnak.
DEMÓKARES
Hát, ha Királyunkkal, egy Istenünk lehet,
Mi az itt e' földön, mi ő reá-mehet.
ÁGIS
A' bennünk sértetett Isten' igazsága,
Melly a' természetnek felső méltósága.
ÁGÉZILAUS
Istenink szóljanak Királyunkba mindég,
Ezeknek trónusán fénylik, 's dörög az Ég.
Első eszközök ők Jupiter' kezébe,
Ki velek ostoroz emésztő tüzébe:
Vernek — jutalmaznak ő bennek az Egek,
Úgy élnek közöttünk, mint földi Istenek.
ÁMFARES
Ugyan azért szükség hát a' Királysággal
Tanátskozásunkban, szólni igazsággal.
Menjünk-el mindnyájan, ma Leónidáshoz;
Fordúljon kegyesen, fáradt Hazájához.
ÁGIS
Meg - állanak - é mind e'be a' Vitézek?
DEMÓKARES
Én, leg-alább ma itt más-képen nem végzek.
KLEOMBROTES
Jerünk hát mindnyájan; lássuk a' végezést,
Jupiter ' ', tégy köztünk ma, kívánt egyezést!
el-mennek
Hatodik jelenés
ÁGISZTRAT, ÁGIARIS.
ÁGISZTRAT
Ágiaris, tudod már veszedelmünket.
Miként oltalmazzuk ma-meg életünket?
Nem látom, mit tegyek keserves sorsommal;
Úgy tetszik, küszködni kezdek halálommal.
Utolsó vesztünkbe, az örök Istenek,
Ügyünket el-hagyván, már nem védelmeznek.
Jupiter! a' kinek reszketve kegyelmed'
Kérem; méltóztassál nyújtni segedelmed'
Magyarázd félelmem' kínos rettegésit,
Mint gyűlt haragodnak első büntetésit.
Halálos érzésem, Ágis' életétől
Verd-el; ne érezzek jövendöléséről.
ÁGIARIS
Hertzegné, tsendesítsd méltó keservedet,
Éleszszed szíveden édes reményedet:
Mikor' üldöztetvén, bajokkal küszködünk,
Reménljük, hogy a'ból tsendességre érünk.
Zivatart várhatunk tiszta Egeinkbe:
Hamar meg-dördülhet a' tűz felleginkbe
A'ki tengerinkén, szél-veszek között jár,
Háborúji után, tsendes időket vár.
Ki, jutunk még mi is nagy veszedelmünkből;
Ne verjük a' kedves reményt-el szívünkről.
Szenyvédéseink közt bátorsággal legyünk,
Él'tünkre, ok nélkül, kínokat ne tegyünk.
ÁGISZTRAT
Mind lehetünk bátrak; de ha sebet kaptunk,
Azzal, gyötrelmeink ellen — nem állhatunk.
Kínos esetink közt, tudomány, böltsesség,
Nyugodalmunk helyett, nem elég tsendesség.
Fel-nyílt sebeinket velek el-fedezzük.
De maró férgeket belólrül érezzük.
Akármit tselekszünk, kiált a' természet;
Soha böltsességért, kínja nem enyészett.
Hogy ha vérzik szívünk, szegény okosságunk,
Nehezen űzheti belőlünk fájdalmunk '.
Sőt, a' bő gondolat érzékenységünket
Még töbre neveli, terhelvén értünket.
A' böltsesség ollyan, mint egy széles tenger:
Szüntelen hánykódik, felleghez, földhöz ver:
A' bátorság pedig, büszke vak-merőség,
Ha vérzünk, egyikbe sem lehet tsendesség.
ÁGIARIS
Az ember' élet, igy tsak haszontalanság,
Minden nemű sorsa árnyék, 's múlandóság.
Bátorság, ész, erkölts, hasznunkra nintsenek,
Miért teremtettek hát így az Istenek!
Téved a' Hertzegné vélekedésébe,
Felettéb hibázik vetélkedésébe.
Bátor szív, ész, erkölts, ésjózan természet
Egyedül, mellyekbe igazságunk lehet.
Az igazság pedig igen nagy valóság,
Isteneinkbe is első tulajdonság.
ÁGISZTRAT
Tudom nagy valóság az, a'ki teremtett,
De a' mi életünk haszontalanság lett.
Formáltatásunkba az erős Istenek,
Magyarázhatatlan, mesterséggel élnek.
Köztünk minden húmor, magának vezére,
Tsak úgy él, mint forog benne heves vére.
Itt nyugszik közöttünk a' törvény, 's természet,
Igazságunk benne, gyakorta el-veszett.
Mindent lehet tenni lásd embereinknek,
Nem halljuk érettek hartzát Isteniknek.
Akárki mit tegyen kínos ínségével,
Egy történetet sem függeszt-fel értével.
Az örökös-rendnek minden rabjává lett,
E' nagy természeten senki erőt nem vett.
Születünk, bámúlunk. jádzunk életünkkel.
Szenyvedünk, örülünk, küszködünk szívünkkel.
Hányattatásunkban, eszünket forgatjuk,
Valóság mibe van, nem határozhatjuk.
Tsak a' nagy Istenek tudnak mindeneket,
Kik, magokból fújták-ki teremtéseket.
Spárta lármájába, hidjed ma el-múlunk,
'S mint száradt levelek, a' földre le-húllunk.
ÁGIARIS
Hát így szemed előtt, minden semmivé lett,
Valamit Jupiter, halandojival tett?
Hertzegné, ne fáraszd magadat e'nyire,
Ezt tsak nagy fájdalmad okozza többnyire.
A' szív hogy ha szenyved; tűzzel hánykolódik.
Lelkünk' gyötrelmére, meg-homályosodik
A' nagy igazságot, úgy osztán el-vesztjük,
'S magunkat az által még inkáb büntetjük.
Menjünk-el, nézzük meg a' bús Vitézeket,
'S ha még lehet, mentsük veszélyes él'teket.
el-mennek
Vége a második Játéknak
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE