Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Ágis tragédiája
Keletkezés ideje
Felvonás
5
Jelenet
33
Megszólalás
316
Mondat/Sor
2090
Szó
10520
ELSŐ JÁTÉK
ELSŐ jelenés
ÁGÉZILAUS, ÁGIS.
ÁGÉZILAUS
Isteni tanátsa a' nagy Olympusnak,
Jupiter örökös ura Világunknak.
Ágis! végre rajtunk akaratjok' tették,
'S Spártát törvéyibe viszsza-helyeztették.
Likurgus, közöttünk hajdani fényével
Fel-támad újonnan ditsö törvényével:
Nem fogják — Hazánkat verni a' gazdagok
Továb, kik kintsekkel fel-emelték magok '.
Egyik Görög nem lesz a' másiknak foglya;
Szabadúl Spártának sok ártatlan rabja,
A' szegénység, tudod gazdaginktól pénzt kér,
Melly adósság, sok száz Görögöt vasra vér.
Szabadítsuk Ágis el-fáradt Hazánkat,
Gyógyítsuk ha lehet, rögzött nyavalyánkat.
ÁGIS
Hív Ágézilaus menjünk tartózkodva,
Spárta' falai közt Népünket oktatva.
Egy Vezér, (jól tudód ), büszke méltóságát
Meg-szokván; nem hallja az Ég" igazságát.
Meg-szokván; nem hallja az Ég" igazságát.
Titkon dühösködik; 's mosolyog előttünk.
Ha a' tanáts-házban látod Leónidást,
Nem sejthetsz ajakin ellenünk vádolást;
De Hazánk' fatyjait titkon vesztegeti;
Közöttünk kintseit lopva hintegeti.
Minden testbe lehet kapni illyen mérget,
Isteneink tettékbelénk ezt a' férget.
Kebelünkbe tsak őt' kell fel-élesztgetni;
'S meg-lehet jó vérünk vele vesztegetni.
Spárta belső-része sints illy veszély nélkül,
Mellyet Leónidás, gerjeszteni készül.
Ámfarest meg-vette tudod már pénzével,
Töb tanátsokat is veszteget kintsével.
Nem akarja, hogy a' végezés meg-álljon,
'S törvényinkre titkon szíve hóltig fájjon,
ÁGÉZILAUS
Ágis! ma Hazánknak széles piatzára
Ki-gyüjtsük népünket, a' Király truttzára.
E' részszel szükséges eléb tanátskoznunk
Hogy inkáb lehessen Javunkra dolgoznunk.
A' lántz közt, tömlötzre le-vert adósokat
A' községet kínzó nagy u'zorásokat,
Spárta lakosinak elő-kell mutatni.
Jó lesz gazdagínkat e'ként útáltatni.
Egy hatalom tudod tsak Községekben áll,
Mellyeknek erejek ha fejektől el-vál;
A' nagy méltóságot Köz emberré tészik,
'S verő hatalmából, életek' ki-vészik,
Nyerjük-meg a' népet gazdagaink ellen,
Hidjed, hogy sok gonosz enged majd kelletlen.
ÁGIS
De mi módon kelljen szólni népeinkhez?
De mi módon kelljen szólni népeinkhez?
ÁGÉZILAUS
Vehetünk itt pénzen ékesen-szóllókat,
Gazdagítsuk titkon a' hazúg papokat.
Ezek a' tsalárdok, szüntelen kérkednek,
'S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek.
Nyelveknek a Község igen hamar hiszen,
Minden kételkedést tsak hozzájok viszen.
Ha ők majd Spártába itt ott hellyel, hellyel,
Kiáltozni kezelnek gazdaginkra széllyel;
Tapasztalni-fogod a' változást mit tész'
Tudom, hogy Ámfares' szíve gyötrelem lész.
ÁGIS
Sijessünk hát Vitéz el-érni tzélunkat,
Hordozzuk vigyázva, el-kezdett dolgunkat.
ÁGÉZILAUS
Zörgést hall.
Kitsoda érkezik ? talám Leónidás,
Menjünk-el, ne legyen közöttünk' hánykódás.
Második jelenés
ÁMFARES, LEÓNIDÁS.
LEÓNIDAS
A leg-felsőb tanáts már el-végeztetett,
Spárta, törvényibe viszsza-helyheztetett.
Ámfares! me'dig nyög sérült Királyságom?
Miért raboskodjon így hatalmasságom?
Az ostoba község, trónusom' meg-únta,
Fényességem előtt szemeit be-húnyta,
Tanátsunkba, tsömört okoz jelen létem;
Látom, fél Hazámnak terhe lett életem.
ÁMARES
A' tudatlan község, jól-lehet újságol
Uram; de goromba mérgébe nem vádol.
Ágis lármázza tsak őket Kleómbróttal;
Kik titkon hartzolnak ma Királyságoddal.
Király! nem magába zúg a' nép egyedül,
Semmit nem kezdhet, fő vezérek nélkül.
Vannak oly vitézek Spárta' kebelébe,
Kik mérget éleszt'nek trónusok ölébe.
Uram! nagy Hazádat ezek fel-lázasztják,
'S hiv Királyságodat, széllyel útáltatják.
Nem akarnak tudni hatalmasságodról,
Készülnek le-verni fő méltóságodról.
Szabadon eresztik néped' makatsságát,
Sok, ellened e'ként szegzi nyakasságát.
Pedig ha a' község nem rab, ő ragadoz,
'S búsúlt Isteninek mindég vérrel áldoz,
Naponként, más főért sohajt vágyódása
Job lesz dolga úgy mond, hajo változása,
Törvényink' meg-rontván, bünét nem isméri,
Mert ő az Egeket, mint szegény úgy kéri,
Így tévelygési közt, másokba bódulván
Fel-kel gyakran, ura' székire tódúlván.
Mindég új törvényt kér, hogy sorsa jobbúljon,
'S nyakán terhesedet! jármából ki-bújjon.
Ha jó Királya van; úgy szól, job lehetne,
Még is, 's vállokról sok terhet le-vehetne.
Igy ő szüntelenül átkozván rabságát,
Nem élhet tsendesen, kérvén igazságát.
Meg-nem fontolhatja, hogy adója nélkül,
Semmi törvény néki igazságot nem szül.
A' fő-rendek közt is, sok Király hatalmat
Nem nézhet; 's mutatja a ‘ morgó únalmat.
A' népet ingerli ez-fel szabadságra,
Nem nézhet; 's mutatja a ‘ morgó únalmat.
A' népet ingerli ez-fel szabadságra,
Melly nem tudja, hogy jut kinosab rabságra.
Köztök nagy rendeink a' fő méltóságot
El-osztván, úgy szülnek kínos Királyságot.
Alattok a' köz-nép, meg-nyomatva szenyved,
'S nyögő rabságába, alatta el-senyved.
LEÓNIDAS
meg-illetödéssel
Ámfares! lehet-é Spárta illy el-fajúlt?
Hiheted-é, hogy már Királyságom el-múlt?
Ah kínos hivatal! — gyötrelmes méltóság!
Embertelen Község! — veszélyes uraság!
Ámfares halgas-meg; keservembe mondok
Néked ollyan dolgot, mit régen tanúlok.
Kevéssé érdemlik hidd-el az emberek,
Hogy legyenek köztök Kegyes Fejedelmek.
Büszke vágyódások, törvényt nem szenyvedhet;
Noha természetek, ezer-szer meg-veszhet.
Uralkodni kíván sok rósz Haza tagja,
Vélek, tsak a' népnek szaporodik jaja.
Királyságom ellen látom rúgózódnak,
Már a' Spártaiak; 's velem hadakoznak.
Ámfares! te lehetsz itt segedelmemre,
Ne állj-el mellőlem; vigyáz életemre.
Továb fegyvert fogni látod, már nem lehet,
Van talám más eszköz, melly hasznokat tehet,
Tanátsosainkhoz menj-el Követséggel,
Ne kéméljed kintsem '; legyél bőv Költséggel.
Demókarest vedd-meg eléb; de titkosan,
'S a' többivel is úgy bánhatsz ma okosan.
ÁMFARES
M'ért szenyvednék Király a' fő tanátsosok,
Hogy néped Kedvéért legyenek kóldúsok?
Likurgus' törvénye Hazánk' Közre-osztja,
'S gazdag emberinket, javoktúl meg-fosztja.
Tsak egy Közönséges Spártai Görögnek,
Hogy lesz a'nyi földje, mint egy fő Hertzegnek?
Meg-romlott Likurgus, Kemény törvényével,
El-múlt rendelése már tsalárd fényével.
Tsak Ágis tsinálta most köztünk a' lármát;
De el-is veheti még érte jutalmát.
LEÓNIDAS
De a' tanátsba is úgy végeztetett-el,
Hogy Likurgus jöjjön-eló törvényével.
ÁMFARES
Félelem, 's tsalárdság van a' rendelésbe,
Uram, azért rajta ne essél Kétségbe.
Uram, azért rajta ne essél Kétségbe.
Tör most szép szín alatt, és tirannusságra
Igek'szik; vakítja Spártába1 a' népet,
A' mitsodás belöl, nem mutat olly képet.
Ártatlan szín alatt, így tsal gonoszsága.
De el hihed Uram, hogy nints igazsága.
Minden fojtó méreg méz alá rejtezett;
Mellyet a' test mikor' le-nyelt, a'kor' érzet.
LEÓNIDÁS
Istenek! miként kell egy főnek fáradni,
Hogy ha trónusának hív akar maradni!
Bár ne is ismértem-vólna Királyságom ',
M'ért adtátok reám kínos uraságom!
ÁMFARES
Király, nagy szívedet Jupiter próbálja,
Ki, veszélye alól életed' fel-óldja,
Egy Vitéz, erejét hartzolva érezi;
Hol testét érdemes sebekkel vérezi.
A' próba mindenkor' jó erköltsre tanít;
Gyengeségünktöl ment; erőnkbe meg-újít.
Nem úralkodhatik az, a" ki nem szenyved,
Békessége' ölén egy Vitéz tsak senyved.
LEÓNIDÁS
' Hol indúl egy Király egyenes útjára;
Ha reá-nem talál igaz barátjára.
Ámfares, tudd-meg most, hogy egy Fejedelem,
Magába, magának tsekély segedelem.
Viszszás történetink tanítják szívünket,
Hogy mint vigasztalhat a' hívség bennünket.
Hogy mint vigasztalhat a' hívség bennünket.
' S trónusa körül szőtt aranyos egébe;
Könnyen felejtheti, hogy ő is múlandó.
Szintén úgy porrá lesz, mint egy köz halandó.
De ha büszke szíve, veszélyét el-éri,
Meg-szabadúlását jobbágyitól kéri.
Titkon szólok veled most Királyságomról,
Halgass mások előtt ílly uraságomról.
ÁMFARES
Nagy Király! egy Atya örömmel szenyvedhet,
A'ki' gyermekivel sok kegyességet tett.
De indúljunk innen, időt ne veszítsünk.
LEÓNIDÁS
Nem bánom, el-menek dolgunkon segítsünk.
Harmadik jelenés
KLEOMBROTES, ÁGIS.
ÁGIS
Hazádnak hívsége, meg-nyerte szívedet,
Kleombrot; 's Istenink tegezzék ívedet.
Likurgus Spártáva újra éled benned,
Leónidás helyett, Vezérnek kell lenned —
Kiáltását a ‘ nép hallod kettőzted
Vitézit, pántzélba, érted öltözteti.
Fegyverkez szívedbe, romlott Atyád ellen,
Ki Hazádat bírni továb érdemetlen.
KLEOMBOTRES
Ágis, nagy Nemzetünk látod háborodik,
A' trónus felettünk ing' és tántorodik.
E' két kő, mint Stzilla, Karibdisin úgy állnak.
Hol sok küszködöknek szemeik el-húnynak.
Hányattatásink közt, vigyázzunk magunkra,
Hamar rohanhatunk ma itt halálunkra.
A' nép hirtelen fel-zendülhet hevébe;
De könnyen is szenyved változást mívébe.
Leónidás, (tudod) sok tanátsosokat,
Ékesen-szólókkal' és fösvény papokat
Vehet meg magának osztott kintseivel;
Melly titkon szorít is már bilintseivel.
Erővel, és szívvel szükség itt dolgozni,
Már fel-tett tzéiunkban, halál el-változni.
ÁGIS
Igaz az Kleombrott ', hogy egy trónus rémít,
Meg-öl mint tudhatod, 's megént elevenít.
Hű királyunk ellen vétek is índúlni;
De a ‘ vér-szopókat vitéz, fel-kell dúlni.
Lásd, gazdagainknak, egész hazánk rabja,
Spárta, majd ezeknek lesz örökös foglya.
Nem adhatják népink meg adósságokat,
Melly miatt tömlötzbe vontzolják lántzokat,
Leónidás oszt itt illyen törvényeket;
Halgatván körülte a‘ kegyetleneket.
A' tanátsosokat felső rendelése.
Nem látja; mert néki titkos engedése.
Pompa, 's bújaságba, meg-egyez ezekkel,
Kik nem gondolnak már nagy Isteneinkkel.
Tsak községünk nyög itt egyedül Kleombrót,
Melly ma az egektől kér egy igaz bírót.
Vitézink, te benned érzik reményeket;
Te adhatsz Spártának józan törvényeket.
A' trónus, ollyané legyen, ki érdemes,
'S születéssel, szívvel, valójába nemes.
KLEOMBROTES
Ágis, beszédedet előtted meg-vallom.
Hogy minden rész szerént nagyon igazolom;
És tsak a' modokon vetélkedem továb,
Mellyek segedelmünk lehetnének inkáb.
ÁGIS
Hívségünk Spártához, és igaz Istenünk,
A' nép erejével, lesznek segedelmünk.
KLEOMBRTOES
Ágis, szükséges is az eszközt keresnünk,
Jupiter nem foghat maga fegyvert értünk,
Találok barátom még olly segedelmet,
Mellyet nem veszek úgy, mint gyenge védelmet.
ÁGIS
Mi az, beszélj hamar; formáljad szavadat,
Hadd értse vágyásom segéllő tzélodat.
KLEOMBROTES
Kerüljük-meg együtt hív aszszonyainkat,
Közöljük velek is titkon dolgainkat.
Tudod, melly érzékeny kebelekbe szívek,
Ha veszedelembe látják esni hívek '.
ÁGIS
De mit tehetnek ők vitézi dolgunkba?
Kik tsak tsendességgel hevernek javunkba.
Gyengeségek, rajtunk mi módon segíthet,;
Egy aszszony Spártába hasznot, ma hogy tehet?
KLEOMBRTOES
Igaz, hogy aszszonyink törvény' tábláinkhoz,
Nem ülnek, sem szólnak nyilván dolgainkhoz,;
De azért a' nemes aszszony fajzatokba
Hidd-el, hogy törvényt oszt világunk titokba.
Úgy hiszszük, hazánkat tsak mi igazgatjuk,;
Jól-lehet, aszszonyink mit tesznek láthatjuk.
Az egész világot meg-lántzolták ezek,
Mindenütt foglyokat lelem merre nézek.
Értek a' természet szorít-meg bennünket,
Melly ő velek bírja örökre szívünket.
E' nyájas Nem, titkon hányja-el tőreit,
Gyengédeden, húzza reánk köteleit.
A' természetet így ellenünk támasztja,
És hidd-el, hogy rabját, el-sem is szalasztja.
ÁGIS
Kleombrot ', nem lehet szólanom ellened,
Hatalmat, tanátsot, fel-találtam benned.
Ágisztráthoz megyek; beszélj Télónissal,
Én tanátskozom, majd Ágiarissal.
Negyedik jelenés
KLEOMBROTES, ésTÉLÓNIS, ki Ágis el-menetelével érkezett, ’s ijedésbe, fáradásba lenni láttatik
KLEOMBROTES
bánatos mosolygással.
Honnan sijetsz hozzám kedves Télónisem?
Látom, indúlattal hoz mellém hívségem.
TÉLÓNIS
Ah Kleombrot '! nem ládd-é, Spárta mit mivel?
' S mitsoda nagy veszélyt készít vitézivel?
KLEOMBROTES
Szedjed lehelleted' magyarázd magadat,
Hadd tudjam érteni habozó szavadat.
TÉLONIS
A' Spártai népek, ma mind fel-zendültek,
Piattzra, úttzákra rakással ki-gyültek.
Érkeznek a ‘ Király kastélya felé is,
Közöttök kevereg Ágézilaus is.
Ágis, Likurgussal forognak szájokba;
Téged' is neveznek szörnyű lármájokba.
Az udvar körül már sokan tévelyegnek;
Leonidásra fel — kardal integetnek,
A' kit már tzéljába tévelyegni láttam,
Vígasztaltam-vólna, de miként nem tudtam.
Az alatt a' lárma, magát kettőztette,
'S népünk dühösségét mindég gerjesztette:
Most is nevekedik e' kínos párt-ütés.
Nintsen a' nép ellen, semmi erős intés —
Sijes, fus Atyámhoz; szabadítsad él'tét,
Tsak Ámfaressel van,; menj ne enged vesztét.
KLEOMBROTES
Kedves Télónisom, hadd lármázzon a' nép,
E' nem veszedelem, tsak egy ijesztő kép.
Ágis el-ment tőlem: ő le-tsendesiti
Fel-zendült hazáját, 's népeink' meg-ínti:
De még is Spárta jól soha nem nyugodhat,
Míg újúlt sorsáról bizonyost nem tudhat.
A' nép Likurgusnak kívánja törvényét;
Bennem, és Ágisba vetette reményét.
Leónidás reánk tör fel-gyúlt mérgével,
Él'tünk ellen, ki-kel titkon fegyverével —
Törvényinkről semmit nem kíván hallani,
Dús gazdagink mellől sem akar el-állni.
Tömlötzökbe vason a' szegény községet,
Nézheti, szenyvedvén e' szörnyű ínséget.
A' tanátsosoktól így vesztegettetik,
Kiktől életünk is már fenyegettetik:
Leónidás e'ként másokba kárunk lett,
Hazája' nyakába le-fojtó jármot tett.
Hív népét tudatlan, e' szerént sartzolja,
Mellynek sóhajtását törvénye vádolja.
Királyunknak, hazánk' sebét kell érezni;
Trónusát úgy lehet híven védelmezni.
Ne hagyja prédául az u'zorásoknak,
Népét, 's szabjon törvényt némelly nagy uraknak;
Kik haráts'lásoknak határt nem tehetnek.
' S vesztegetés nélkül köztünk nem élhetnek —
TÉLÓNIS
Ah de mi legyen hát már Leónidásból?
KLEOMBROTES
Haza-fit, 's hü atyát formálhat magából.
Télónis, ha reám rohan Leónidás,
Serkenjen-fel értem benned a' vigyázás,
Helytelen haragját Atyádnak mérsékeld,;
Hogy vesztével, kínod, férjed miatt ne leld.
Természet, igazság, 's a‘ szegénység kiált,
Melly törvényeivel tsak egy Istent talált.
A' ki nagy Világát szabadon bírhassa,
Eleveníthesse, 's bűnéért fojthassa.
Most Ágishoz futok magam' magyarázni,
Tudom, hogy hívséged reám fog-vígyázni.
TÉLÓNIS
Kleombrot' gondold-meg, melly kitsíny hatalmam,
Ne hagyj-el, nem tudom határozni magam '.
KLEOMBROTES
Az Egek, mit tegyél értem meg-tanítnak.
Mellyek fájdalmidba tudom r'ád halgatnak.
Ötödik jelenés
ÁGIARIS, TÉLÓNIS.
ÁGIARIS
fájdalmasan.
Télonis, tudod-é Spártának lármáját?
Hogy érzi a‘ szíved, ma Hazádnak jaját?
TÉLONIS
Ah Ágiaris! mint magyarázzam magam ',
El-fojtja szívemet, gyötrelmes fájdalmam.
ÁGIARIS
Mitsoda kínokat festesz személyedre?
Hány rettegés fordúl bús tekintetedre?
TÉLONIS
Sohajtásaim közt, el-nem titkolhatom,
Szívemet, 's veszélyem' nálad ki-mondhatom.
Belső rémülésem, már Lelkem' kergeti,
'S kínom, érzésivei szívemet vereti.
ÁGIARIS
Fáradt sóhajtásid' Télónis magyarázd,
Szólj előttem, 's szíved nyelveddel ne hibázd.
TÉLONIS
Ágis, és Kleombrot, Leónidás ellen,
Pártot-ütöttek ma, a' néppel véletlen.
Tsak a ketten okozták Spártának lármáját,
Ah ki tudja köztünk halála' formáját!
ÁGIARIS
Öldöklő történet, veszélyes párt-ütés!
Ah miLLyen Hazánkról a' titkos végezés!
Hol vannak törvényink, mellyek vezérelnek!
M'ért nem szabnak rendet magok az Istenek?
E' földön nyögvén sok kínos halandóság,
Nem tudja hol nyugszik a' józan igazság.
Köztünk háborogván, mindég okoskodnak,
Férj-fiaink széllyel, 's eszekbe hánykódnak.
A'dig magyarázzák büszke böltsességek ',
Míg el-nem temetik édes békességek '.
Nints igaz törvénye már a' természetnek,
Véres hartzainkkal mindég meg-veszettnek
Tetszik az életbe; — ah erős Istenek!
Me'nyi dühösségek van az embereknek!
TELÓNIS
Ne bántsuk valahogy, itt az Isteneket,
Kik jól formálták-vólt főb teremtéseket.
Ők ditsőségekból igazsággal nézik.
Hogy emberi Nemünk a' földön mint vérzik.
Haragjok, 's kedvekbe mint mi, nem hánykódnak;
Nints háborúja az Mennyei karoknak:
Verebet, vagy Vitézt vetsz a' fegyvereknek,
El-nem bontod tsendes voltát az Egeknek.
Ne fáraszszuk magunk ', mert Olimpus nyugszik.
Az alatt, míg Spárta véribe itt úszik.
Majd sírva nézünk sok okos embereket,
Hogy a' fegyverek közt, mint vesztik él'teket.
ÁGIARIS
Ah tsak ne szeretném úgy társaságokat!
Nem reszketnék nézni kínos halálokat.
Me'nyit öldökölik szívünkön a' reményt!
Hogy nem tudnak tenni nyugodalmas törvényt!
TÉLONIS
Ágiaris! ma már sok nagy emberekkel,
Tsak sínlünk, mert a' jól-tévő természettel,
Nem tanátskozhatik erőtelenségek,
Az Egekig vitték tsufos büszkeségek '.
Lásd Kleombrot, Ágis, Ágézialussal,
Hogy kezdenek hartzot már Léónidással.
Likurgusnak hányják élénkbe törvényét;
Égő tűznek mondják a' trónusnak fényét.
De magok akarnak talám úralkodni,
'S azért kell Spártának kardal okoskodni.
ÁGIARIS
Hagyd-el ezt Télónis, másról gondolkozzunk.
Ágis, és Kleombrott éltekre vigyázzunk.
Közöljed ma velem tiszta barátságod
Hogy tapasztalhassam meg-szokott jóságod ',
Fáradjunk a' nemes Vitézek értekért;
Ne ontsanak köztünk olly sok ártatlan vért.
TÉLONIS
Hív Ágiarisom. fel-áldozom magam ',
Tsak láthassam benned, s vitézinkbe javam '.
Hozzád barátságom még e'dig szent maradt,
Örömödért- tudod melly igazán fáradt.
Istenes barátság, vigasztald szívünket!
Óltalmazd, 's könnyítsed keserves él'tünket.
ÁGIARIS
A' barátság mindég próbán ísmértetik,
Hol a' tsalárdoktól hamar felejtetik.
Esküdj hívségemre, érdemes Télónis,
Hogy benned, halálig bízzon Ágiaris.
TÉLÓNIS
Ágiaris, veszszen-ki a' vér belőlem,
Melly, szívemben tőled, el-pártolt ellenem.
ÁGIARIS
Egész életemet bírja barátságod.
Koporsómig velem lássam társaságod ' .
Zördülés esik
Mitsoda lárma ez, valaki érkezik,
TÉLÓNIS
Jerünk innen, — kínom szívembe férkezik.
Hatodik jelenés
LEÓNIDÁS, ÁGIARIS, TÉLÓNIS.
LEÓNIDÁS
nagy tüzzel
Leányom, fel-leltem végre személyedet,
Bírja-é még Atyád benned hívségedet?
Tudod-é Télónis, Kleombrot' mit tsinál?
Az ellenem pártot-ütött nép elótt-áll.:
Ö ingerlette-fel rám ma egész Spártát
Ágissal közlötte veszedelmes dolgát.
Miólta el-hagytál, engem' Ámfaressel;
Mindég jár az ólta népünk a' zengéssel.
Úttzáinkon széllyel tsavarog a' Papság,
Igaz lett szájokba pénzért sok hazugság.
Két-színü tanítók; kiáltó koldúsok;
Büszke hitegetők,; álnok tanátsosok!
Azt hazudják lyányom, hogy Jupiter' dolgát,
Látják, 's ki-adhatják az Egeknek titkát —
A' tudatlan népet, el-hitették pénzért,
Hogy trónusom' ölén bennen ontsanak vért.
Ök majd fél-Istenek,; 's mint mondják magokba,
Jupiterformálja szavakat szájokba.
Hazugságaikat köztünk ügy árúlják,
Hitegetéseket a' népek bámúlják.
Tudják, hogy községünk buzgó vallásával,
Szembe-szállhat bátran igaz Királyával.
Mesterséggel tsalják Fejedelemségem ',
Szent szín alatt, reám fel-gerjesztik népem.
Állj mellém Télónis,; esedezz férjednél,
Hadd leljen örömöt Atyád hívségénél
TÉLÓNIS
Nints még olly nagy veszély a' Király sorsába,
Mint azt panaszolja nálam fájdalmába.
Meg-tartják trónusát az igaz Istenek.
Találtatik helye bennünk a' reménynek;
A' község tévelyeg alatsonyságába,
Melly gyakran részegszik tudatlanságába:
Egy trónus, (a' míg az alatta fakadt vér.
Fényét el-nem törli ,) segélyt bajosan kér
Ellene támadott szegény községétől;
Melly mindenkor' retteg királya képétől.
Továb egy Atyának ha esete kínos,
Kötelessége, hogy legyen álhatatos.
Egy nagy Királyságot, úgy kell meg érteni,
Hogy kitsiny dolgokkal lehet ma sérteni.
De egy Király, a'ki soha nem szenyvedett,
Veszedelmeiből, nehezen éledett,
Leónidás, nem tud az illy gyengeségről,
Nagy szívet vélhetünk sok Vitézségéről.
LEÓNIDÁS
Télónis, tsudáljam, vagy féljem beszéded '?
Miért magyarázod illy keményen szíved '?
Meg-vetetdé a' leg-nagyob veszedelmet?
Melly minden Királyba okozhat félelmet.
Gyermekeim tőlem látod, el-pártoltak,
A'kik, e'koráig segedelmim voltak.
Hol találjam már-fel további védelmem '?
Ne érezzem-é ma halálos félelmem '?
Kedves Télónisom, légy segítségemre,
Tekints szánakozva gyötrelmes szívemre.
Igyekezzél velem Ágist el-veszteni,
Igyekezzél velem Ágist el-veszteni,
Tett párt-ütésének rút veszedelmétől;
Ne vegyen tanátsot, el-fajúlt szívétől.
Védelmezd életét fájdalmas atyádnak,
Ne várd pusztúlását, meg-romlott Hazádnak;
Majd vérengezni kezd a' fegyver közöttünk.
Sebesülve vesznek vitézink előttünk,
Akadályoztassál egy ily mérges kút-főt,
Mellybe a' párt-ütés olly hirtelen fel-főtt.
TÉLONIS
Haszon-é, halállal a' halált kerülni?
Uram, fegyverre m'ért szükség férjfit szülni?
Ha emberi Nemünk, maga ontja vérét,
Ki kárhoztathatja öldökölő kezét.?
ÁGIARIS
hirtelen szavakkal.
A' természet, és az irgalmas Istenek,
Kik, búsúlásokban ellenünk kelhetnek.
LEÓNIDÁS
Ágiaris, intsed tévelygő férjedet,
Ne tápláljad tőlem el-pártolt szívedet.
Mérgetek, trónusom alól buzog titkon,
Vesztemet főzitek, 's nem tudom mi okon.
Egy párt-ütöt (tudjad) életét vesztette,
Mihelyt Királyára, fegyverét fel-vette.
A' trónust, Jupiter maga védelmezi
Törvényét, hatalmát, egyedül intézi.
ÁGIARIS
Nagy Király, a' trónus népeken támadott,
Melly maga le-omlik, ha töve el-bomlott.
LEÓNIDÁS
Télonishoz
Télónis, lásd miilyen büszke felelet ez !
Ágiarishoz
Mitsoda? — község az talám, melly védelmez?
Az Istenek tartják egy Király' hatalmát.
' S nem a' makats néptől kóldúlja oltalmát.
Menjünk-el Télónis; dolgozzunk javamra;
Ne tegyünk töb tüzet égő haragomra.
el-mennek
Hetedik jelenés
ÁGIARIS
egyedül
Részeg emberi Nem! kínos halandóság!
Hol van köztetek a' természet' igazság!
A' nagy Isteneket félitek, mondjátok,
Noha magatokat, szabadon fojtjátok.
Törvényét értitek a' ditső Egeknek;
Még sints zabolája dühösségeteknek.
Ezer, ezer ellen gyilkosságot tehet;
De egy a' másikba kegyetlen nem lehet.
A' mint néktek tetszik, a' nagy Isteneket,
Úgy magyarázzátok; tsalván hiteteket.
Egy haza, fél részét szabadon pusztítja;
De egy ember gyilkos, ha másikát fojtja.
Jupiter osztotta-ki törvényeteket,
Még is vérezitek természeteteket.
Verjétek Istenek ez halandóságot.
Mely el-fojtja nála a' nagy igazságot!
el-megyen
Vége az első játéknak
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE