HARMADIK FELVONÁS
ELSŐ KÉP
Éva hálója és nappalija, amely most még jobban van átalakítva és mintha még nagyobbnak látszana, miután még a hencser is eltűnt. Kis lakások néznek így ki, amelyben sok vendéget akarnak fogadni. Egy-két héttel az előző felvonás után. Este nyolc körül. Nagy kivilágítás
ÉVA
(estélyi ruhában van, de a lehetőségig mégis nagyon egyszerű. Háziasszonyi parancsokat ad a szobalánynak)
Erre is jöhetnek vendégek és a másik oldalon is.
Maga legyen ennél az ajtónál vagy künn a kertben.
Milyen ember az inas?
Az uram a klubjától kérte kölcsön ma estére.
Tudja a dolgát?
RÓZSI
Mint egy miniszter.
(Kimegy)
TÖRÖK
(még nincs felöltözve, szmokingnadrág, fehér ing és otthoni köntös van rajta. Balról jön. Nyilván körsétát csinált a vendégek fogadására kikészített lakásban)
Hová tettétek az íróasztalomat?
ÉVA
(a jobb oldali tapétaajtóra mutat)
Ide a fürdőszobába a gardróbszekrények mellé.
Kicsi a lakás és annyi embert hívtunk meg, hogy ki kellett használni minden talpalatnyi helyet.
TÖRÖK
Ragyogóan csináltad.
A büfé is ötször anynyit mutat, mint amennyibe került.
ÉVA
(mosolyogva)
Ez vagy te!
Szereted, ha valami többet mutat, mint amennyit ér.
TÖRÖK
Ne veszekedj, drágám!
Inkább örülj, hogy ilyen simán, ilyen fényesen térsz vissza az életbe.
Mit szólsz hozzá, hogy senki nem mondott le?
Sőt túljegyzések vannak.
Igazán nem akarok hencegni, de alapos munkát végeztem ennek az estélynek a kidolgozásával.
ÉVA
(közbevág)
Gratulálok.
Összecsődítettél mindenkit, aki megsértett engem.
A gyűlölködő ellenségek és a szemtelen kíváncsiak egész tömegét.
És miért?
Nem tudom, hogy miért.
Egy képviselő-választás lehet ilyen, ahol a jelölt nem akar semmit, csak a kortese erőszakoskodik.
TÖRÖK
Ne izgulj, drágám!
Az idegesség jobban ragad, mint a nátha.
Elkapom tőled és vége van mindkettőnknek.
ÉVA
Hogyne izgulnék.
Minden zajra összerezzenek és az ajtóra nézek.
Csak el ne ájuljak, amikor belép rajta Röné!
Mit gondol magában?
Milyen lesz vajon az arca?
Ha szemtelen lesz, ha meglátom rajta azt az arrogáns hunyorgást, vigyázz rám, fogj meg, mert a torkának esem.
TÖRÖK
Ne félj Rönétől.
Nagyon szerény lesz.
Be van paukolva*
ÉVA
Úgy?
Honnan tudod?
Ki paukolta be?
Te?
TÖRÖK
(zavartan)
Én?
Én?
(Mintha esküdni akarna, a tenyerét a mellére teszi)
ÉVA
Ne légy úgy felháborodva, mert mindjárt gyanakodni kezdek, hogy füllenteni akarsz valamit.
TÖRÖK
(méltatlankodva)
Én füllenteni akarok?
Én?
Autó áll meg a ház előtt
ÉVA
Vedd le a kezed a melledről és eridj öltözni.
Azt hiszem, megérkezett az első vendég!
TÖRÖK
(mialatt kimegy a tapétaajtón)
Két perc.
(Eltűnik)
ADÉL
(tele ékszerrel, kövéren, belép)
Drága angyalom!
ÉVA
Isten hozott!
(Eléje siet)
ADÉL
Én vagyok az első?
Ez is régen esett meg velem.
(Megöleli Évát)
ÉVA
(megveregeti a hátát)
Ejnye, de nekiöltözködtél.
ADÉL
(retiküljéből előszedi tükrét)
Olyan apró kocsim van, hogy alig férek el benne.
A nagy szorongásban eltörtem a szempillámat.
TÖRÖK
(szmokingban belép)
Isten hozta, Adél.
TÖRÖK
Micsoda ruha!
És micsoda ékszerek!
ADÉL
Igen, a többiek, akik még jönni fognak, még jobban felöltöztek, vagy levetkeztek, ahogy tetszik.
(Évához)
Csupa prém, briliáns, mezítelenség lesz itt minden.
Készülj el, drágám, egy olyan díszfelvonulásra, mint a derbin.
Hiába, minden a reklám!
Ötven év óta nem beszéltek annyit aszszonyról, mint terólad!
Éva urára pillant, aki zavartalanul mosolyog
ÉVA
Akarsz koktélt, konyakot?
ADÉL
Csengetés. Kilátni az előszobába
Nini!
Jenő!
Ezt is meghívtátok?
ÉVA
Hát persze!
Bámulatos, de mindenki itt lesz, akit össze szeretnék karmolni!
ADÉL
Tudod mit: helyesen tettétek.
Okos dolog vele jóban lenni.
Akkora szája van, hogy amit fecseg, jobban terjed, mintha röpcédulát osztogatnának!
JENŐ
(előrejön Évához. Mélyen meghajlik előtte és úgy üdvözli, kezét melléhez és homlokához érintve, mint a mohamedánok. Csak aztán csókol kezet)
Királynőm!
(Mélyen az asszony szemébe néz)
Beszéljek?
ÉVA
(elég nyugodtan)
Nem szükséges!
Olvasok a lelkében!
JENŐ
(mély érzéssel)
Köszönöm, királynőm!
Akkor igazán nyugodtan hallgathatok.
TÖRÖK
(Jenő vállára teszi a kezét, amitől az önkéntelenül cukkol egyet)
Enni akarsz vagy iszol előbb valamit?
JENŐ
Eszem is és iszom is!
Bízd rám!
Otthon érzem magam a házadban!
Oh, Adél!
(Lelkesen, mintha énekelne)
A párbaj tökéletes találmány!
Csak olyan férfiak közt lehet igazi, mély barátság, akik előbb egymás pisztolyának csövébe néztek!
TÖRÖK
(mosolyog)
Ugyan!
Hiszen fel se emeltem a fegyveremet!
Nem éltem a lövés jogával!
JENŐ
De élhettél volna!
Hajszálon múlt, hogy az egyikünk ott maradjon a domboldalon!
(A házigazdával együtt a bal sarokba vonul és ott magyaráz tovább, nagy gesztusokkal, nyilván a vitézségéről)
ADÉL
(lesújtóan Jenő felé néz, Évához)
De büszke rá, hogy párbajozott!
FIATALEMBER
(hátulról jön. Jól öltözött, csinos, elbizakodott, szmokingos fickó. Szemtelen hosszúsággal kezet csókol Évának)
Jó estét!
ÉVA
(elhúzza a kezét)
Maga mindenkinek ilyen hosszú ideig csókol kezet?
FIATALEMBER
Csak azoknak, akiket imádok!
(Nagy pillantást vet az asszonyra és megy, hogy üdvözölje a sarokban a házigazdát)
PIRI
(frissen ondolálva, kifestve, teljes díszben jön balról, Lajos kíséretében, aki a férje. Kezet szorít Évával)
Köztünk nincs harag, ugye?
Én semmit sem csináltam!
ÉVA
(szárazon)
Isten hozott!
Örvendek!
(Kezet fog Lajossal is)
Jó estét!
PIRI
(a férjéhez)
Látod, Lajos, itt is két hálószoba van.
(Évához)
Ha majd ráérsz, mutasd meg, kérlek, a lakásodat!
ÉVA
Éppen most láttad.
A kis kert a ház előtt, a nyitott terasz, a szoba, amin átjöttél és ez itt... ez az egész!...
PIRI
Ne mondd!
Szenzációsan gyönyörű két embernek!
LAJOS
(cvikkeres, pocakos egyén. Csak nagyon gazdag emberen lehet ilyen toprongyos szmoking. Néz a falon egy képet. A szakértőt adja)
Ez a kép itten valódi?
ÉVA
(komolyan)
Hiteles!
Valódi, sokszorosított rézkarc!
Hat pengőért vettem a papírkereskedésben!
LAJOS
(tovább is ottmarad a kép alatt, ahogy egy Tintorettót lehet órákig nézni. Karbatett kézzel)
Grandiózus!
ÉVA
Isten hozta!
Nagyon kedves, hogy eljött.
VEZÉR
(Törökkel kezel)
Jó estét, kedves barátom!
TÖRÖK
És a méltóságos asszony?
Csak nincs valami baj?
VEZÉR
Nincs, nincs.
Nyugodt lehet.
A feleségem feltétlenül el fog jönni.
De mi sehova nem érkezünk együtt.
Én nem szeretem, hogy mindig az apjának néznek, neki pedig nem kellemes, amikor megmagyarázzák a hátunk mögött, hogy nem az apja vagyok, hanem a férje.
Török másokhoz lép
ÉVA
Tudja, nem is illenek össze.
Pardon, nem akartam megbántani.
VEZÉR
Szó sincs róla, nagyon hízelgő.
(Halkabban)
Gondolkozott azon, amit kértem magától?
VEZÉR
Mondja, szokott adni a koldusnak?
Van magában részvét?
ÉVA
Igen, a szegényeknek mindig.
VEZÉR
(vállat von, sóhajt)
Értem.
Belenyugszom.
De azért az urából embert csinálok.
(Átszól Töröknek)
Halló, fiam, ráér egy percre?
TÖRÖK
Hogyne, méltóztassék.
(Odaugrik)
VEZÉR
Arról a bányaügyről kell még valamit mondanom.
(Karon fogja, indul)
GOGÓ
(az a fajta lány, akit a társaságban független nőnek szokás nevezni. Nagyon magas, vékony termetű, biztos, erőszakos, mély hangja van. Gyönyörű és undorító is egyszerre. Hátulról jön)
Jó estét.
(A mágnások gesztusával fog kezet)
GOGÓ
Örülök, hogy végre eljutottam hozzád!
Ritkán adsz estélyeket!
ÉVA
Ritkán?
Sohasem szoktam!
Ez az első és azt hiszem az utolsó életemben!
Nézz körül alaposan!
GOGÓ
(csakugyan körülnéz. Kíváncsian)
Röné még nincs itt?
ÉVA
Még nincs!
De eljön!...
(Intenzíven)
Mondd csak, mi volna érdekesebb?
Ha eljönne, vagy ha mégsem jönne el?!
GOGÓ
(szíven találva)
Képzelődöl!
EGY FRANCIA
(érkezik, körülnéz, megkeresi Évát)
Ah, bon soir, madame!
ÉVA
Bon soir, monsieur, trés gentil d'étre venu.
Török otthagyja a Vezért, idesiet
TÖRÖK
(kezet fog vele)
Bon soir.
Une fine?
TÖRÖK
Est-ce que vous connaissez les autres ?
*
(Elviszi, bemutatások)
ADÉL
(Éva mellett)
Mondd, aranyom, hol késik ez a Röné ?...
(Akadozik)
ÉVA
(gyorsan)
Ne aggódj, angyalom, el fog jönni.
ADÉL
Szívem, én teljes lélekkel melletted drukkolok.
(Jenőhöz, aki a közelben áll)
Jenő, magának mit mondott Röné?
Soká jön?
JENŐ
Legutoljára a fodrásztól hívott fel.
Még négyen voltak előtte.
De eljön.
GOGÓ
(odafigyel, csatlakozik)
Én is azt hiszem, hogy eljön.
Éva mindig nyer.
Most is nyerni fog.
(Ránéznek, a hangulat kellemetlen)
Vagy rosszat mondtam?
ÉVA
Világért sem.
Csak parancsolj.
ADÉL
(Gogóhoz)
Ne fáradj, drágám, reménytelen.
Éváról
(mások is kezdenek odafigyelni)
a közvélemény kimondta, hogy korrekt játékos.
Igazolva van.
Most már az sem ártana neki, ha Röné nem jönne el.
Az csak Rönének ártana.
ÉVA
Igen, drágám, az erkölcs jutalma.
Én sohasem csaltam.
(Most már mind odafigyelnek)
ADÉL
És ha csaltál volna?
Nem olyan nagy dolog.
Annyi ezresem lenne, ahány renonszot csináltam szándékosan.
Húsz év óta veszítek szakadatlanul.
ÉVA
(egy kis élességgel, mert érzi, hogy várják, mit fog mondani)
Én pedig hosszú időn keresztül remekül éltem, azért, mert kártyáztam.
Porcelánórát vettem, drága suszternél dolgoztattam, Luganóba mentem nyaralni, amikor januárban Partenkirchenbe utaztam téli sportra, két garnitúra hyckori sít csináltattam.
Mindezt kártyából!
(Körülnéz, nyugodtan, fölényesen)
Elfogadnak engem szaktekintélynek?
ADÉL
(általános helyeslés közepette)
De mennyire, drágám!
ÉVA
(kedvesen, szinte könyörgőn Adélhoz)
Ne csalj soha, drágáin, nem rezon!
Aki csal, az végeredményben rajtaveszít a kártyán is, csakúgy, mint az élet mindenféle dolgában!
Aki csal, az fél.
Aki hamisan írta fel a robbert, annak a lelkifurdalás megrontja az energiáját.
Nyerni csak büszke válltartással, egyszerűen és férfiasan lehet!
Én beszüntettem a kártyát!...
(Egy kis gondolkodás után, mosolyogva)
...Ártott nekem!
A sok ülés, a szobalevegő, az ember agyoncigarettázza magát!
Bomlani kezdett az arcbőröm!
ADÉL
(összecsapja a kezét)
Milyen igazad lehet!
Egy vagyont takarítottam volna meg, ha ezt húsz évvel ezelőtt hallom valakitől.
JENŐ
Méltóságos uram, megjött a méltóságos aszszony!
Egy hang elkiáltja hátul, mint valami csataordítást: „Itt van Röné!” Férfihangok: „Kezét csókolom, Röné!” Női hangok: „Szervusz, Röné!” A vendégek tömege először kíváncsian a háttér felé tolakodik, amerről Röné jön. Aztán kettényílik, mintegy utat engedve neki, hogy előrejöhessen, ahol Éva áll, megdermedve az izgalomtól, mozdulatlanul. Az általános zúgást és csevegést feszült csend váltja fel. A vendégek a lélegzetüket visszafojtva lesik, hogyan találkozik a két ellenfél
RÖNÉ
(hosszú másodpercig áll hátul, középen, egyedül, olyan exponálva, mintha reflektorral volna megvilágítva. Óriási díszben, a karján virág. Arcán egyre sugárzóbb és olvadóbb lesz a mosoly. Végre sebesen előrejön, a virágokat hanyagul végigszórva a földön. Mintha egy Amerikából érkezett hajón találkozna a testvérével, mindkét karjával átöleli és ott, ahol éri, csókjaival, halmozza el Évát, aki mereven, megrettenve, meglepetten és legyőzve tűri ezt a féktelen hízelgést, mint egy kényelmetlen orvosi vizsgálatot. Szinte a szerelem áttüzesedett, könnyektől fényes túlzó hangján)
Édesem!
Drágaságom!
Egyetlenem!
FÜGGÖNY
MÁSODIK KÉP
Szín: mint a harmadik felvonás első képében. Idő: néhány órával később, éjfél után, az estély vége felé. A társaság éppen búcsúzik, a szobalány behozza a kabátokat
TÖRÖK
(marasztalja a vendégeket)
Igazán maradjanak még!
(Gogóhoz)
Maradjon, Gogó!
Flörtöljön velem egy kicsit!
GOGÓ
Nem szeretem a flörtöt.
A flört olyan, mint mikor az embert bolha csípi, viszket és nem lehet megvakarózni.
TÖRÖK
Hát akkor táncoljunk.
Felteszünk egy jó lemezt!
GOGÓ
Majdnem az utolsók vagyunk.
Illik elmenni.
Éva is fáradtnak látszik!
ÉVA
Pedig nem vagyok fáradt.
(Udvariasan, de hidegen)
Maradjatok még!
PIRI
(az órára néz)
Na, Lajos!
Még egy félórát?
LAJOS
(idegesen)
Maradhatsz!
De én hazamegyek!
(Évához, panaszosan)
Meg vagyok hűlve, nem akarok így kimenni!
A feleségem jól tudja, hogy nálam reggel hatkor ott a borbély.
De azért hajnali kettőkor neki korán van lefeküdni!
Neki én nulla vagyok!
(Rózsihoz)
Kérem szépen, hozza be a kabátomat!
Rózsi odatartja a kabátot
LAJOS
(megnézi)
Ez nem az enyém!
Ez egy jó kabát.
Az enyémnek le van szakadva az akasztója, meg a zsebe!
RÓZSI
Ez az, kérem.
Csakhogy kint a ruhatárban megvarrtam.
LAJOS
Megvarrta?
(Nagyon hálásan)
Köszönöm szépen.
(Fokozva)
Igazán nagyon szépen köszönöm, kisasszony!
GOGÓ
(aki ezt a hálás melegséget nevetségesnek találja, gúnyosan)
Mért nem mutatkozik be mindjárt a lánynak?
LAJOS
Úgy kellene!
Be is mutatkozom!
(Rózsi felé fordul)
Nevem Kemény!
(Bókol)
És nagyon hálás vagyok, hogy észrevette az akasztómat!
Ritkán történik velem, hogy valami bajomat észrevegyék!
PIRI
(a nyakába keríti hermelingallérját)
Nahát, most már igazán mehetünk!
(Az urához, mérges suttogással)
Be vagy te rúgva?
(Ingerült mozdulattal veszi el a retiküljét Rózsitól)
LAJOS
(Törökhöz)
Szervusz!
(Évához)
Kezit csókolom!
(Kezet csókol)
PIRI
(megöleli)
Szervusz, drágám!
Látlak holnap valahol?
Holnapután?
GOGÓ
Úgy tudom, együtt vagyunk híva Korányiéknál.
PIRI
Szerdán nálam.
Ne felejtsd el!
Felírtad?
És még egyszer szervusz.
Köszönöm a kedvességedet!
Minden nagyon édes volt!
Igaz, mi volt az a hideg édesség?
PIRI
Édes volt!
A homárt repülőgépen hozattad?
ÉVA
Gyalog jött!
A vásárcsarnokban rendeltem meg a halasnál.
PIRI
Gyalog jött!
Remek!
Pá!
Csók!
Ne felejtsd szerdát!
GOGÓ
(átveszi Piritől Évát)
Szervusz, rosszaság!
(Megcsókolja)
Nagyon szeretünk téged, rosszaság!
A társaság a hátsó ajtón távozik, néhány búcsúmosoly után
ÉVA
(sóhajtva)
Na, hála az égnek!
Nemsokára vége!
Már csak egy bridzsparti van a kertben, ha azok is elmennek, előcipeljük a díványt és lefekhetünk!
TÖRÖK
Miért?
Ez az estély hibátlanul sikerült!
Mindenki jól érezte magát!
Téged valósággal ünnepeltek!
ÉVA
Túlságosan!
Éppen ez a baj!
(Legyint, lemondóan)
Nem érted?
TÖRÖK
Nem is akarok érteni semmit!
Boldog vagyok!
ÉVA
Láttam.
Olyan ragyogó arccal csináltad a honőröket, mint egy vendéglős!
(Kedvesen)
Milyen kalandor véred van!
Úgy feszítettél ebben a nagy kínnal átrendezett két szobában, ebben a nyomorúságos kis kertben, mintha ez csak a kastélyod egyik szárnya lenne!
A többi terem hátul van!
Odafönt!
A levegőben!
TÖRÖK
Légy nyugodt!
Lesz házunk!
Nemsokára építhetünk magunknak!
TÖRÖK
Éppen ma este.
Sokszor magyaráztam neked, hogy milyen fontos dolgok dőlnek el vacsorákon!
Kértelek, hogy legyél kedves ehhez a franciához.
Kedves voltál!
Erre tudod, mi történt?
TÖRÖK
Ez a francia a csáti cukor.
Annyira megtetszettél neki, hogy valószínűleg én fogom megépíteni egy hatezer holdas mintauradalom összes belső útjait és keskenyvágányát!
ÉVA
(csúfolódva)
Én tetszem és te építesz!
Mesébe való!
TÖRÖK
Elismerem, hogy a dolog kissé csúnya volna, ha én nem lennék mellékesen jó mérnök.
De hát annak érzem magam!
ÉVA
(miután a férfi meg akar fogni egy kávéfőző masinát, amely alatt borszeszláng ég)
Vigyázz, ne nyúlj hozzá!
Forró!
(Szalvétát vesz a kezébe, azzal igazít egyet a gépen)
Remélem, ez lesz ma az utolsó kávé!
TÖRÖK
(lelkesen)
Aztán itt van a vezér a kőbányával!
A vezér olyan óriási hatalom, hogyha ő valakit protezsálni kezd, abból milliomos lehet három hónap alatt!
RÖNÉ
(hátulról jön, amerre a kertet kell elképzelni)
Mit csináltok itt?!
A háziaknak nem szabad összebújni!
TÖRÖK
Éva friss kávét főz.
És én segítek neki.
RÖNÉ
Hagyja azt a kávét!
Vége lett a robbernek!
Most én vagyok az ötödik.
Maga ül be játszani!
Menjen!
RÖNÉ
Szó sincs róla!
Szabály az szabály!
(A kezében egy hosszúszálú, rózsa van, negédesen megérinti a virággal a férfi arcát, olyan édes hangon, amely a legnagyobb intimitást akarja sejtetni)
Na, menjen, Gyurikám!
Várják!
Ne féljen!
Nem szakadunk el örökre!
Majd odaülök a háta mögé, érezni fogja a nyakán a leheletemet!
TÖRÖK
(aggódva)
Bizonyisten félek magukat itthagyni kettősben!
ÉVA
(szárazon)
Ne kéresd magad annyit!
Eridj!
TÖRÖK
(nyugtalanul)
Ne szedjétek le rólam a keresztvizet.
(El)
Éva, Röné, később egy pillanatra Adél
RÖNÉ
(olvadozva néz a férfi után)
Milyen jól tud kimenni!
Szinte illetlenség, annyira tetszik nekem az urad!
Igaz, hogy sokkal régebben ismerem, mint te!
ÉVA
Tudom.
Ez már történelem!
Jóban voltál vele, amikor én még kislány voltam!
RÖNÉ
Ne túlozz, drágám!
Nincs köztünk akkora korkülönbség!
Azért mondasz nekem ilyeneket, mert még mindig neheztelsz rám!
RÖNÉ
De igen!
Nem tudsz a szemembe nézni!
Egész este hiába üldözlek, hogy beszélgessünk egy kicsit!
Bujkálsz előlem!
ÉVA
Nem bujkálok!
De háziasszony vagyok!
Anynyi a dolgom!
(Cukrot rak ki a feketekávés findzsák tányérkájára)
Légy szíves, add közelebb azt a gépet!
(Ez az a kávéfőző, amelytől az urát óvta előbb)
RÖNÉ
(megfogja a masinát, felsikolt)
Jesszusom!
Megégettem magam!
(Elhajítja és a levegőben legyezi a kezét)
ADÉL
(berobog, kezében egy bridzsjátszma kiosztott tizenhárom kártyája)
Tanácsért jöttem!
ADÉL
(mutatja a lapját, magyarázza)
Bellben vagyunk.
A partnerem egy pikkel indult!
Az ellenfél két treffel felelt!
Culbertson szerint a lapomban nincs ugrás.
De én olyan színfantáziát látok itt, hogy kedvem lenne csinálni valamit!
ÉVA
(megnézi a szeme alá tartott lapot)
Próbáld bemondani a három kőrt!
Mi történhetik?
Legfeljebb belebuktok!
ADÉL
Igazad van!
Mi történhetik?!
(Elszántan)
Berebegem!
(Visszarohan játszani)
RÖNÉ
(a keze még mindig a levegőben, panaszosan)
Te nem szeretsz!
És én szeretlek!
ÉVA
Kitelik tőled, amilyen komplikált lélek vagy!
RÖNÉ
Olyan kellemesen élhetnénk együtt.
Tudom, hogy az uram mennyire vonzódik hozzád!
És mondhatom neked, hogy sok hibája van, de egy csöppet sem kicsinyes ember...
Nekem van valamim, ami jó lenne neked és neked is van valamid, ami nekem nem esne rosszul.
Egymás mellett ülnénk, mint két testvérke!
Te adnál a te fagylaltodból és én adnék az én fagylaltomból!
ÉVA
Értem.
Egy szép, szabályos négyesre gondolsz!
RÖNÉ
Minek az ilyen vágyálmot kimondani?
ÉVA
Nem hiszem, hogy meg lehetne csinálni!
Mondjuk, hogy a te férjed, te meg én, mondjuk rendben lennénk!
De félek, hogy az uram nem állna kötélnek!
RÖNÉ
(egy kis éllel)
Azt hiszed?
RÖNÉ
Próbáld meg, kérj tőle alibit.
Mit csinált tegnap délelőtt tizenegykor?
RÖNÉ
Egyelőre sétáltunk.
Diskuráltunk a múltról.
De ne csinálj skandalumot, mert megesküdtem neki, hogy nem mondom el senkinek a világon!
ÉVA
(nyugodtan, szinte jóindulatúan, mintha egy közömbös divattanácsot adna)
A helyedben sohasem rendeznék délelőtti találkákat.
Sokkal előnyösebb neked az este.
A félhomály, a színes selyemernyőkön átszűrt finom lámpafény.
Nappal egy kicsit zöld vagy!
RÖNÉ
(nyel egyet)
Lehet, hogy zöld vagyok!
De úgy látszik, hogy az nem baj!
ÉVA
Hogy volna baj?
Csak azt tudom, hogy az uramnak ez nem specialitása!
(Meleg részvéttel)
Ne higgy neki!
Nemcsak mi vagyunk rosszak, a férfiak is azok!
És ha valakitől valamit akarnak, annyi mindent tudnak nyelni... érdekből!
RÖNÉ
(elönti a düh)
Te!...
(Olyan reflexmozdulatot tesz, mintha neki akarna menni a barátnőjének)
ÉVA
(hirtelen a kezébe nyom egy feketekávés findzsát)
Itt a kávéd!
Hány cukorral iszod?!
ÉVA
(kiszolgálja)
Láttad, hogy milyen könnyen törtem el ezt a kockacukrot?!
Emlékszel még a back-handjeimre?!
(Mintha tenisz-rakettel suhintana, erős, veszélyes mozdulatot csinál a jobb karjával Röné orra előtt. Sóvárgó, gyönyörteli nyújtózással)
Milyen passzió lenne, komoly dologra használni egyszer a fizikai erőm!
(Mintha csak le akarná vezetni az izmainak feszültségét, megfogja Röné két karját és kegyetlenül megrázza)
Édes szivecském!
RÖNÉ
(ijedten)
Jaj!
A ruhám!
Ellötyögteted a kávémat!
ADÉL
(izgatottan berohan, Évának esik, megöleli diadalmasan)
Kilicitáltuk a nagy szlemmet!
Minden azon múlt, hol fekszik a kör-király!
Jó helyen feküdt!
Megcsináltuk!!
(Újra összecsókolja Évát)
Ezentúl, ha játszom valahol és problémám támad, ha nem vagy ott, telefonon kérek tőled tanácsot.
Interurbán telefonon is!
(Rajongva)
Vezérem!
Kívülről kiabálják: Adél!
ADÉL
(mert odakint már kiabálják a nevét)
Jól van!
Osszanak csak!
Megyek!
Megyek!
(Kirohan)
RÖNÉ
(egy kis szünet után)
Látom már, hogy hiába csinálok akármit, soha nem fogsz nekem megbocsátani!
ÉVA
(egyre inkább nekimelegedő őszinteséggel)
Hát bizony nehéz elfelejteni a hangod!
Még most is a fülemben van, amikor megparancsoltad a szobalányodnak, hogy hívjon taxit!
RÖNÉ
(közbevág)
És mit mondtál nekem, te?!
Na hallod!
Legalábbis kvittek vagyunk!
ÉVA
Igaz!
Veszekedtünk, mint a kofák!
RÖNÉ
Mégis én jöttem ide, kvázi pardont kérni!
A legjobb dolgokat ajánlom neked!
ÉVA
(közbevág)
Te nagyon okos vagy és jól mulathatsz magadban, mennyire szenvedek attól, hogy itt vagy.
De nekem is van eszem és sejtem, miféle érdekből, kényszerből és ostobaságból született meg ez a helyzet.
Ezt még el is lehetne felejteni egy kis intelligenciával!
ÉVA
Igen ám, de nem az itt a baj.
Hanem az, hogy félek tőled!
ÉVA
Mindig is féltem.
Amikor hozzád mentem, már a liftben elszorult a szívem!
De mióta láttalak Rarával, egyenesen rettegek tőled!
RÖNÉ
Ki az a Rara?
És mikor láttál vele?
ÉVA
Rara az én kis maláji macskám!
Egész este a kertben sétált!
Ö a legnagyobb hízelgő!
Úgy imádja az embereket, hogy még a Jenő ölébe is odaült dorombolni!
Egyedül téged került el.
Nem fogadta el a kezedből a sonkát!
Amikor meg akartad simogatni, nyávogva menekült előled.
ÉVA
Rendkívül bízom az állatok ösztönében!
Ahogy ő fél tőled, ugyanúgy rettegek én is!...
Nem a múlt a baj!
A jövő!...
Hidd el, jobb nekünk elkerülni egymást!
Egyszer csak te tennél valamit, amitől elfelejteném, hogy ember vagyok és összemarnálak, mint Rara, ha erőszakoskodnál vele!
Óvakodj tőlem, Röné!
Kerülj el!
Nem bírlak ideggel, Röné!
RÖNÉ
(kispriccel belőle az igazság)
...Hát ami azt illeti, én sem nagyon imádlak!
(Mélyet sóhajt)
Jaj, de jólesett!
Mintha egy követ vettek volna le a mellemről!
(A mellére teszi a kezét)
ÉVA
(szinte boldogan)
Ugye?
Most én is könynyebben érzem magamat!
ÉVA
Végeztünk?
Gyerünk ki innen!
RÖNÉ
Egy pillanat!
Meg kell csinálnom az arcom!
(Előveszi a retiküljéből a pipereholmiját és megcsinálja az arcát. Ezt a műveletet kihívóan fintorogva, a szemével mosolyogva, a fogát vicsorgatva csinálja, mintha ingerelni akarna vele valakit)
ÉVA
(kis szünet után)
Nem tudom levenni rólad a szememet!
RÖNÉ
Érzem!
(Most már nyílt gyűlölettel, gúnyosan)
Drágaságom!
A bridzsparti befejeződött odakint, a játékosok bejönnek
ADÉL
Nyertem száz pengőt.
Neked köszönhetem.
VEZÉR
(Rönéhez)
Adél kocsijában csak Jenő fér el!
Hazavihetek valakit.
Te még maradnál?
RÖNÉ
Oh, mi is alaposan kibeszélgettük magunkat!
(Évára néz, nevet)
TÖRÖK
(mialatt Adél kabátját segíti fel)
Igazán rémes, hogy így elszaladnak!
ADÉL
Nekem ma éjjel még van egy vizitem!
TÖRÖK
(megértő mosollyal)
Baccarat?
ADÉL
Szó sincs róla!
Rulett!
(Megöleli Évát)
Azért mégiscsak gondolkozzál az utunkon!
JENŐ
(kezet csókol Évának)
Köszönöm a gyönyörű estét, királynő!
Mámoros vagyok a boldogságtól, hogy láthattam!
ADÉL
(a háttérben, Jenőhöz)
Jöjjön már, öreg csatamén!
ÉVA
(a búcsúzkodások során, most Rönével kerül szembe, a másik nő egy közeledő mozdulatára)
Vigyázz!
Meg ne ölelj!
Gombostű van a vállamba szúrva!
RÖNÉ
Ne félj!
Csak egy reflex volt!
(Búcsút int)
Pá!
Jó éjszakát kívánok!
Ez a nő nincs legyőzve: a viselkedése dölyfös és sértő, ahogy búcsúzik
RÖNÉ
(Török felé, hangjának minden édességével)
Jó éjszakát!
(Már a küszöbről)
Hívjon fel valamelyik nap!
TÖRÖK
(Rózsihoz)
Magánál van a kerti kapukulcs?
Adja ide!
(Elveszi a kulcsot és a távozó vendégekkel és cselédekkel együtt ő is kimegy hátul a színről)
VEZÉR
Úgy látszik, csakugyan menni kell!
ÉVA
Remélem, jól érezte magát!
VEZÉR
A maga közelében mindig.
Soha észre sem vett, nem törődött velem.
VEZÉR
A tüzet.
Ezt az utolsó kis szikrát.
És bár orvosaim azt mondják, hogy lehajolnom veszélyes, a legmelegebb hálával búcsúzom magától.
VEZÉR
Ő arra ment, akkor én erre megyek.
(El)
Éva néhány pillanatig egyedül van a színen, ahova a háttér nyitott ajtaján át lehallatszik a kertből Röné hangos és bosszantó nevetése. Éva az ajtó felé néz, van egy elnyomott, dühös kis mozdulata, mintha némi kritikát küldene a távozók után. Aztán gyorsan, tüzesen, mintha valami váratlan elhatározás született volna benne, eltűnik jobbra, a fürdőszoba tapétaajtaja mögött. Egy-két másodpercig a szín üres
TÖRÖK
(fütyörészve jön vissza. Körülnéz. Benéz a másik szobába. Nyilván a feleségét keresi. Hangosan)
Hol vagy, Éva?
ÉVA
(hangja a fürdőszobából)
Itt vagyok!
TÖRÖK
(vidáman)
Hogy udvaroltak neked a férfiak!
Szikrázott a szemem a féltékenységtől!
ÉVA
(egy kicsit kinyitja a fürdőszoba ajtaját, hogy a hangját lehessen hallani. Még mindig láthatatlanul)
Persze hogy udvaroltak, mert hibás nő lettem!
Jó nő, féláron, kis hibával.
Az ilyesmit szeretik a legjobban!
ÉVA
Nekem ma este hárman tettek ajánlatot.
ÉVA
Nem mondom meg, mert az egyik nagyon kellemetlen lenne neked.
TÖRÖK
(kíváncsian)
Bizonyisten, nem volna kellemetlen!
ÉVA
Bizonyisten, kellemetlen lenne!
Hogy néznél a szemébe!
ÉVA
De biztos vagy a dolgodban!
TÖRÖK
Nőktől jobban féltlek!
Micsoda alakok!
Még Röné viselkedett köztük a legjobban!
(Miután nem kap választ)
...Elég tűrhetően viselkedett!
Nem?
(Miután erre sem jön felelet)
...Vagy mégis csinált valami szemtelenséget?
ÉVA
Vele szoktad tölteni a délelőttjeidet?
TÖRÖK
(irtó dühbe jön)
Az Isten verje meg ezt a rettenetes személyt!
Hát mégis kikotyogta!
(Magyarázóan)
Kérlek, az úgy volt, hogy kutyaszorítóba kerültem!...
ÉVA
(teljesen felöltözve, útikabátban, kalapban, kijön)
Meg ne magyarázd!
Elhiszem, hogy hozzám jobban vonzódol.
És ez nekem elég!
TÖRÖK
(elhűlve nézi az asszonyt)
Te felöltöztél?!
(Az órájára néz)
Hajnali három!
ÉVA
(egyszerűen)
Nem tudnék itt aludni!...
(undorral)
...ezek közt az ételmaradékok közt!
A füstjükben és a szagukban, amit itt hagytak!
Elmegyek valami hotelbe hálni!
TÖRÖK
(méltatlankodva)
Jó, jó!
Ezt értem!
De mért nem szóltál, hogy én is átöltözzem?!
Hogy kabátot vehessek legalább!
(Haragosan bámul)
ÉVA
(szelíden)
Nem szeretném, hogy velem gyere.
Mert én nem akarok többet visszajönni ide!
TÖRÖK
Ne mondd?!
El akarsz hagyni?!
ÉVA
Nem tudnék tovább ezek közt az emberek közt élni, akiket te a társaságodnak és kenyerednek neveztél.
TÖRÖK
Tudod, hogy ez legalábbis hálátlanság!
Éppen ma este mutatták meg, hogy mennyire szeretnek!
ÉVA
Ez az, amit nem tudok elviselni!
A szeretetüket!
A szokásaikat!
A pártfogásukat!
Nem illek hozzájuk!
Unom őket!
Eddig kártyázhattam közöttük!
Annak most vége!
Mit csináljak?
Beszélgetni nem tudok velük!
Hogy miért?
Mit tudom én!
Te tudod, hogy miért nem szereted a margarint és a keresztbe csíkos harisnyát?
TÖRÖK
Még mindig azt hiszem, hogy viccelsz.
ÉVA
Nem.
Nagyon komolyan beszélek.
TÖRÖK
De hát hogy vegyem ezt komolyan?
Az előbb még semmi bajod sem volt!
ÉVA
Nekem már hónapok óta éppen annyi bajom van, mint most.
És ez éppen elég ahhoz, hogy elmenjek.
TÖRÖK
(fejét rázza)
Hihetetlen.
Legalább magyarázd meg, hogy mi lelt.
ÉVA
(kiszól az ajtón)
Rózsi!
Rózsi!
RÓZSI
(megjelenik)
Tessék parancsolni.
ÉVA
Rakja bele a neszesszerbe a mosdóholmimat.
És a kis táskába csomagoljon be két napra való ruhát.
RÓZSI
Igenis.
(Kimegy a tapétaajtón)
TÖRÖK
Volnál szíves felelni a kérdésemre.
ÉVA
Bocsáss meg.
Mire kell felelnem?
TÖRÖK
(haragosan)
Ejnye, a teremtésit neki, itt akarsz hagyni faképnél és még azt kérdezed, hogy mire kell felelni?
(Szünet. Odalép hozzá)
Ennyire meguntál?
Nem szeretsz?
ÉVA
Lehet, hogy szeretlek, de ez most nem jut eszembe.
ÉVA
Nehéz megmondani.
Messze vagy tőlem.
Elkeveredd a többiek között.
Ott messze, abban a nagy tömegben.
Te azt hiszed, most utazom el?
Nem, drágám, már rég elindultam.
Már nem vagyok itt.
Optikai csalódás.
TÖRÖK
Nagyon késő van.
Fáradt vagyok.
Ne beszélj nekem rejtvényekben.
Mondd el nekem egyszerű, emberi nyelven, hogy mi bajod.
Miért akarsz itthagyni?
ÉVA
Nem sokáig tudnálak becsülni, ha itt maradnék.
TÖRÖK
Már engedd meg.
Lehetnek hibáim, de becsülni... bocsánatot kérek...
Beleszerettél valakibe?
TÖRÖK
Nem érzed, hogy milyen sértő ez: megrohanni ezzel az itthagyással?
Hogy meg sem próbálsz kapacitálni, vagy rábeszélni valamire?
ÉVA
Félek, hogy reménytelen.
Én is fáradt vagyok.
TÖRÖK
(ingerülten)
De mi az, ami reménytelen, a jó Isten áldjon meg!
ÉVA
Megmondom!
Hogy itt hagyd ezt az életet, amit te a te kis burzsuj verklidnek nevezel.
TÖRÖK
(elképed)
Ezt nem értem.
Mi baj van ezzel az élettel?
Hiszen most kezd minden remekül menni.
Tele vagyok megbízással.
Jön a nagyobb lakás.
Kocsit veszünk.
Koncertbérletet.
Operába járunk.
Ez nem kell neked?
ÉVA
Úgy van.
Ez nem kell nekem.
Ebből kell kitépnem magam, mert már a számig ér és megfulladok.
TÖRÖK
Mitől fulladsz meg?
Nem vagyok éppen buta, de ezt nem értem.
Mondd úgy, hogy értsem.
ÉVA
Nem akarok egészen elzülleni.
Talán ezt megérted.
ÉVA
Nézd, én hosszú időn keresztül kártyán kerestem a pénzt.
És te még most is ezt csinálod.
TÖRÖK
Én?
Hiszen én dolgozom, mint egy ló!
ÉVA
Nem.
Kártyázol.
Ezt nem tudom másnak nevezni.
Utat építeni, az munka.
De arra építeni, hogy a francia szeretne megkapni engem, az nem munka.
Hidat építeni, az munka.
De hidat építeni köztem és a vezér között, az nem munka.
TÖRÖK
(meghökken)
Ő is ajánlatot tett neked?
ÉVA
Platonikusat.
Nem lett volna szabad megmondanom, de már benne vagyunk.
Az a szerencsétlen Jenő csak azt csinálta, hogy egyszer nem kísért haza.
Ezért pofonvágtad.
A vezért legalábbis meg kellene ölnöd.
Piszokban élünk, angyalom, az egész életünk cigarettafüstös, áporodott, langyos, szellőzetlen.
Borzadva veszem észre, hogy kezdek hozzászokni.
De ez az áldott affér eszemre térített egy kicsit.
Egy kis oxigént kaptam.
Gyorsan akarok segíteni, gyorsan, míg megint bele nem szédülök a füstbe.
Ezért megyek el.
TÖRÖK
És engem nem próbálsz magaddal vinni?
Hogy velem mi lesz, az közömbös neked?
ÉVA
Nem közömbös.
De nem vagyok biztos benne, mennyit érek neked.
Meg sem merem próbálni, hogy megkérdezzelek: mit választasz?
Engem vagy rajtam kívül az egész világodat.
Én csak ötvenöt kiló másodosztályú sovány hús vagyok és szemben velem ott vannak az összes kőbányák, keskenyvágányú vasutak, kaszinók, vezérigazgatók, sőt maga Röné...
TÖRÖK
(elkapja az asszonyt, belecsókol)
Ne szónokolj!
Azt mondd meg világosan, hogy mit szeretnél?
ÉVA
Egyszer említetted, hogy elmehetnénk Jávába.
Most is mehetnénk?
TÖRÖK
Igen.
De ott nagyon meleg van.
ÉVA
Itt is meleg lesz júliusban.
TÖRÖK
Bele lehet ám pusztulni az ilyen kalandba.
Trópusokon malária van.
Májbaj, bőrbaj!
Kihull az ember foga.
ÉVA
(szilajon)
Mondd már, hogy belepusztulnánk!
De addig mi mindent látnánk.
Tengereket, virágokat.
Megtanulnánk, hogy mi az a meleg és mit ér a kinin?
Milyen a moszkitóháló?
Mit tud egy bennszülött cseléd?
Ennénk furcsa gyümölcsöket.
Tigrist látnánk.
Aranyat ásnánk.
Úgy félsz egy kis veszélytől?
Nem mered itthagyni ezt a megkozmásodott, langyos kényelmet, amelyben mindennap egy fokkal aljasabb lesz az ember?
TÖRÖK
(felhúzva)
Gyerünk na!
Az ördög vigye el!
ÉVA
(vehemensen a férfi nyakába kapaszkodik)
Drágám!
Angyalom!
Egyetlenem!
TÖRÖK
(kiszabadul az ölelésből)
Ejnye, de megfogtad a nyakamat!
ÉVA
Mert boldog vagyok, hogy el tudlak vinni innen.
TÖRÖK
(most már ő is benne van az útilázban)
Bécsben van a holland iroda, onnan indulnánk!
ÉVA
(mosolyogva nézi az urát)
Nemcsak én vagyok hazárd, de te is az vagy!
Jaj, hogy csillog a kalandvágytól az a rabló, kártyás szemed.
(Kiált)
Rózsi!
Rózsi megjelenik és némán lesi a parancsot
A nagyságos úrnak is csomagoljon, úgy, ahogy nekem!
Majd elküldünk a táskáért!
Rózsi behozza és felsegíti a férfira a kabátot, a kezébe adja a kalapját
ÉVA
(Rózsihoz)
Szeret maga engem, Rózsi?
RÓZSI
(látja, hogy itt valami különös dolog történik, kicsit meg van indulva)
Tűzbe mennék a nagyságos asszonyért.
ÉVA
Mi most eltűnünk.
Csak maga fogja tudni, hogy melyik hotelbe mentünk.
És ha nem babonás, ha nem fél tőle, hogy ez a sok szerencsétlen holmi elkabalázza, adja el, vagy csináljon vele, amit akar.
(Törökhöz)
Gyere, szívem, gyerünk!
(Hirtelen arcon csókolja Rózsit és a férfi kíséretében vidáman kimegy a színről)
FÜGGÖNY