Miért nem? Gondolod, hogy a
Felháborított tengert meg fogod
Állítni, hogyha egyszer egy habocskát (magát érti)
Vessződdel el tudsz széjjel ütni?... mit? -
No, nézd ezen kevés hajat .
(Maga hajából igen keveset morzsol ujjai közé.)
Nem is
Méltó azon kis fáradságra, mellyel
Ki lehetne rántani - ha most ennyivel meg
Tudnám szerencséd váltni, hidd el azt
Nem tartanám méltónak e csekély erőre .
(A legnagyobb hidegséggel.)
Még gyermekekhez nem bocsájtkozék le,
Mióta csak megszűntem hinni azt,
Hogy a tanítómnak vesszőitől
Reszketne minden ember. Jobban ismérsz
Jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,
Egy Bíberachot egy mesés manó is
El fogja tán mindjárt rémíteni.
Első bejöttöm a világra megölt
Már egy anyát, s bús tékozló atyám
Gyűlölni kezdett, - én is rajta kezdtem
Gyűlölni minden embert. Néha jól
Megöklözém. Egyszer végre feladott.
Bűnöm bocsánatjáért, ölni, a
Szentföldre kellett volna mennem; és
Az atyám megitta volna addig otthon
Minden vagyonkámat. Nem mentem.
Akkor Bedugtak egy klastromba, hogy pedig
Még életemben szentté lenni kedvem
Nem volt, kiszöktem a falak közűl.
Minden vagyon nélkül, köszönhetem,
Hogy ott tanultam; s így az emberi
Vakságból éltem; - elég az ostoba! -
Ritter, paraszt, szegény, úr, hercegek
Lettek barátjaimmá, és csak egyszer
Forrt szinte a torkomra. Nem kivánom
Hogy többet úgy legyen . (Menni akar.)