Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Fenn az ernyő, nincsen kas
Keletkezés ideje
1843
Felvonás
3
Jelenet
26
Megszólalás
996
Mondat/Sor
2760
Szó
13840
ELSŐ FELVONÁS
(Szoba Borsosnénál, közép- és oldalajtóval.)
ELSŐ jelenet
Borsosné, Rejtei
BORSOSNÉ
(köt)
Mind szép; de én tudom, rossz vége lesz !
REJTEI
(tükör előtt haját rendezi)
Ön fél, aggódik, mert nem ért ehhez .
BORSOSNÉ
Szegény atyádról ami rád maradt ,
Nyakára hágtál három hó alatt .
REJTEI
Csak kölcsönadtam azt a nővilágnak .
BORSOSNÉ
Öcsém, bolond vagy, s végre is bezárnak .
REJTEI
Igen, ha a váltók előbb lejárnak ,
Mint férje lennék egy gazdag leánynak .
BORSOSNÉ
Mai világban a gazdag leány
Magánál gazdagabb férjet kiván .
REJTEI
S én az vagyok .
BORSOSNÉ
(nevetve)
Te? - Egy filléred sincs .
REJTEI
De annak hisznek; és ez drága kincs .
E hit hitel; s ez pénz, ezüst, arany .
Mai világban nem kérdik: mi van ?
Hanem: mi látszik lenni ?
BORSOSNÉ
Van neked
Négy inged és száz vatermördered .
REJTEI
De van hat frakkom, és van öt kabátom ,
Az arszlánok közt van elég barátom .
Van minden héten egy új kalapom ,
S van tiszta kesztyűm mindenik napon .
(Állásokba teszi magát.)
Az én turnúromnak van jelleme ,
Tudom, mi a divatnak illeme .
Tudom, mikor kell frakk, mikor kabát ,
Mikor fehér kendő, vagy fekete .
Háromszor öltözöm napjában át .
Ha adnak balettot vagy operát ,
Hazafiságból a színházba járok ;
Erkélyen űlök, mindent kritizálok ,
S bon ton szerint fentszóval diskurálok .
Ilyenkor a földszint ha felpiszeg :
Én azt lenézem, s jobban csevegek .
A bálban az előtáncos vagyok ;
Én rendezem a tourt s a cotillont ,
És én vezérlem büszkén a colonne-t ;
S ha ott latejnerféle ácsorog ,
Lábára hágok, s még ő mondja: Pardon! -
Különben utcán nem látnak gyalog ;
Vagy bérkocsin kell mennem, vagy sehogy .
S ebédre járok az Europába ,
Vagy az Angol királynő-szállodába -
BORSOSNÉ
Vagy a naphoz .
REJTEI
S ez a legfényesebb
És a legolcsóbb vendégfogadó .
S inkább eszem zsemlét; de nem leszek
Zigzug bor- és sörházban látható .
BORSOSNÉ
S az ily pillangó meddig repked így ?
REJTEI
Míg a hitel tart; - farsang végeig .
BORSOSNÉ
S akkor tehát elhord a fergeteg ?
REJTEI
Az ily fiúkat Hymen szánja meg ;
Szép, ífju, gazdag nőket ad nekik ,
Kik az adósságot kifizetik .
S én akkor hálából megengedem ,
Hogy a világ is tudja, hogy nekem (kezet csókol)
Ily drága kedves angyal nénikém van !
Csak addig tartsa ezt, kérem, titokban .
BORSOSNÉ
S én arra kérlek, hadd legyen titok
Azontul is. Most, hogy nénéd vagyok ,
Te tartod azt szégyennek: akkor én
Fogok pirulni, hogy a kis öcsém
Iparlovag, s a legnagyobb bolond.
REJTEI
Ah, néni, ez azon kor elve volt ,
Midőn még a szabónak címerül
Egy bádog olló hintázott kivül .
És a kötőfék a házhéj előtt
Szimbolizálta a kötélverőt ,
Akkor diszítni a bolt ajtaját
Egy kendő s egy darab posztó elég volt :
Most a kirakványoknak fénykorát
Éljük! Most nem belül: kivül a bolt .
Most a cím a raktár. Nem kérdi most
Azt senki: mennyi készpénzt rejt a láda ?
Hanem azt kérdi: mennyi papirost
Lehet forgatni, és minő kamatra? -
Most börzejáték az egész világ ;
Részvényeit nem a sors osztja fel ,
Hanem a számító ész szerzi el ;
S minthogy valódi érték ritkaság ,
El- és tuladni rajtuk fő dolog .
Most minden a sors kerekén forog ;
S nem az veszt, aki ily részvényt kiad ,
Hanem az, akinek nyakán marad . (Elé áll.)
Nézzen meg, néni, jól! - Az én atyám
Pénzt és vagyont alig hagyott reám ;
Hanem van csinos arcom s termetem ,
Van lángeszem, s még lángolóbb szemem ;
S ha a leányra én azt rávetem ,
Ha más szerelme nem assecurálta ,
Apák, anyák, nénék ott mind hiába -
Az fel van gyújtva! Négy nyelvet tudok ,
S én mind a négyen udvarlok neki ;
S ha ez nem használ, sírok, ájulok ,
Mig a fehér zászlót nem tűzi ki. -
Ezek az én részvényim; név szerint
Értékük mintegy ötezer forint .
A pesti nőbörzén szét vannak osztva ,
Az agiójuk már fel van fokozva ;
Csak az a kérdés, melyik tartja meg -
S az nőm leend .
BORSOSNÉ
Az persze tönkremegy ?
REJTEI
Sőt inkább az lesz a legboldogabb nő ,
Minthogy belőlem legjobb férj leszen .
Ahol vagyonra a két fél egyenlő ,
Ott mindig oscillál a súlyegyen .
Mert hol egyenlő gazdag mind a két fél ,
Egyik a másiktól nem függ, nem is fél .
Uralkodásra vágyva mindenik ,
Egymásnak a kormányt nem engedik .
Hol mind a két félnek minden szabad ,
A szent frigy ott előbb-utóbb szakad ;
Mert ott egymással addig húznak ujjat ,
Mig mindaketten szépen hátrabuknak .
Én, ha uralkodnom nem sikerül ,
Elnézem, hogyha nőm fölém kerül .
Mert nőmmel kell élnem, hogy nőm után
Élhessek. - Nem fogom szeretni őt :
Azért leszünk a boldogság utján .
Vak a szerelmes, vastag szemkötőt
Visel: tehát ha nőm szeret, vak is lesz ,
S ha nem vezérlem, szánandóan elvesz ;
S ha én szeretném a boldogtalant ,
A vak vezetné a világtalant .
Azért az oly frígy boldog sem lehet ,
Hol mind a két fél egyaránt szeret ;
Eszét egyik vagy másik tartsa meg ,
S az nem szerethet - és az én leszek .
BORSOSNÉ
Akárki légyen a boldogtalan ,
Kit elbolondítsz, annyi esze van ,
Hogy csak megkérdi: hát ki és mi vagy ?
REJTEI
S a szenvedély?! - annak hatalma nagy !
Amely leánynak megkérem kezét ,
Már annak Ámor béköté szemét .
Az ily szerelmes látni sem akar ;
Hanem hogy a fejét is csakhamar
Kössék be, az megrögzött gondolatja ;
S ha nem adják, magát el is lopatja .
Hogy elraboljam, vagy nőül vegyem ?
Rám nézve mindegy - csak gazdag legyen .
BORSOSNÉ
Tükröd nagyon rosszúl mutat, öcsém .
REJTEI
A néni tükre ez, nem az enyém .
S az ön szemével engem senki sem néz .
BORSOSNÉ
Más még mogorvább szemmel néz reád .
Öcsém, hallgass meg, ártalmadra nem lesz !
Hogy semmid sincs, az legkisebb hibád -
REJTEI
(szavába vág)
No, lássa, néni, nem akarva is ment .
BORSOSNÉ
De hogy nem is leend semmid soha ,
Annak restséged a legfőbb oka -
REJTEI
(szavába vág)
Néném, vigyázzon, újra megdicsérend ;
Mert hogyha mondásából jól kivettem ,
Szememre hányja: hogy úrnak születtem .
BORSOSNÉ
Önhitt bolond vagy; semmit sem tanultál ,
Az iskolákon csak keresztül úsztál ,
S mégis büszkén mindent akarsz te tudni .
REJTEI
Lángész vagyok, s annak nem kell tanulni .
BORSOSNÉ
Mindent gúnyolsz, lenézel, kritizálsz -
REJTEI
Piquant vagyok; hajh, ízlésem nemes !
BORSOSNÉ
És jónak éppen semmit sem találsz -
REJTEI
Rossz minden, mert a rossz egyetemes ;
Még az erény s bűn is viszonylagos .
BORSOSNÉ
Igaz; bolondnak egy kissé okos ,
S okosnak egy kissé - nagyon bolond vagy .
REJTEI
A nagy toronynak az árnyéka is nagy .
BORSOSNÉ
Nem tudsz te mást, mint folyvást dicsekedni .
REJTEI
Magát tudtomra nem gyalázza senki .
BORSOSNÉ
Azt mondod, hogy egész Európát
S egész Amerikát beutazád .
REJTEI
És annyit mondhatok, felette olcsón .
BORSOSNÉ
Pedig voltál bizony te Piripócson .
REJTEI
Ahol nem voltam, arról olvasék ,
S többet tudok, mint némely utazó ,
Ki annyit tud: jól hol evék, alvék ,
Hol jár a mozdony, s hol jár gőzhajó .
BORSOSNÉ
S te még irónak is mondod magad .
REJTEI
Az is vagyok, csakhogy álnév alatt .
BORSOSNÉ
Igen, te nagy bölcs vagy; csak az a kár ,
Hogy még a többi ember sem szamár .
Oh, tudsz te mindent; csakhogy a rosszat jól ,
S a jót rosszúl .
REJTEI
A prédikációból
Elég volt ennyi !
BORSOSNÉ
S az ily naplopó
Még a delnőknek mer udvarlani .
Mi több! még hinni is elég bohó ,
Mi több! még hinni is elég bohó ,
Bolondnak tartják és kinevetik .
REJTEI
(megöleli)
Meg kell ölelnem! Mert ez ideig
Élő nem hallott ily dicséretet !
Hiszen ha én oly szörnyeteg vagyok ,
Amint a néni engem most letett ,
S más színben látnak a kisasszonyok :
Úgy én proféta - én caméleon ,
Én Caesar - nagy és kis Napóleon .
Azért vagyok most senki, semmi - hogy
Minden lehessek!... Óh, én nagy vagyok !
BORSOSNÉ
Nana! a korsó addig jár a kútra ,
Mig eltörik. S ha nem térsz jobbik útra ,
Az úrfinak lesz félretört topánja ,
Horpadt kalapja, gombtalan kabátja ,
S léssz majd ütött-kopott iparlovag -
Titkoljuk, hogy hugomnak vére vagy !
REJTEI
Ha tilburyban - (az ajtón kopogtatnak)
Kérem nézze meg ,
Kettőnk közül kit illet a vizit ?
Ha önt, a kis szobába én megyek ;
Ha engem, úgy majd én maradok itt .
BORSOSNÉ
(kimegy, kívül)
Mi tetszik ?
VÁRKÖVI
(kívül)
Itt szállásol Rejtei ?
BORSOSNÉ
(kívül)
Itt
REJTEI
(kívül)
Csak tessék bemenni .
MÁSODIK JELENET
Rejtei, Várkövi
REJTEI
E hang! (Elé siet.) Ah, hisz ez báró Várkövi.
(Várkövi jő.)
Az én barátom! - Griszdigott, Louis! (Öleli.)
VÁRKÖVI
(kezet szorít)
Terhedre nem vagyok ?
REJTEI
Ah, quelle idée! -
Honnan jössz? Párizs, London ?
VÁRKÖVI
Nem bíz én,
Csak Várfalváról .
REJTEI
Szezon közepén!? -
Hidd el, barátom, a société
Fölötte sajnosan nélkülözött ;
Gróf Víziné nagyon megütközött .
VÁRKÖVI
Nem ismerem .
REJTEI
Ah, báró, az lehetetlen !
Hisz most a tónt a grófné adja Pesten .
(Pamlagra ülteti.)
Méltóztatol? - Szolgálhatok szivarral ?
Fölséges echt havanna, mondhatom ;
Az első kézből, Hamburgból kapom .
Bagatell! egy csak húsz krajcárba jő. (Keresgél.)
En grosso olcsóbb - Óh, én malheureux !
Most jut eszembe, az a tercia ,
Melyet kiszívtam, volt az ultima !
Heh, George! - Hol jár az a fiú? - Igaz !
A grófhoz küldtem, s még sincs itt a gaz !
Az a kölyök livrét nem érdemel .
Ha reggel elmegy, délben jön haza ;
S minap azon sotise-t követte el ,
Hogy reggelit éjfél után hoza .
VÁRKÖVI
Kérlek, ne fáradj; van nálam szivar ,
De csak három krajcáros . (Kínálja.)
REJTEI
Jux akar
Ez lenni? - (Finnyásan vesz egyet.)
És jót állasz, nem harap ?
VÁRKÖVI
Számold ki csak: naponként hat darab ,
Nálad húsz krajcárjával két forint ,
Egy évben hétszáz hatvankét forint ;
Ebből megélne sok szegény család .
Én rá száz pengőt költök éven át .
REJTEI
(bámulva nézi)
Ugy látszik, édesem, jó gazda lettél !
VÁRKÖVI
Most számítás nélkül bajos megélni .
REJTEI
(félre)
Ez más faj, ezzel máskép kell beszélni.
(Természetesen:)
Nem bánom, kedvedért csak megkísértem. (Rágyújt.)
VÁRKÖVI
De nyíltan szólva, pajtáskám, nem értem !...
Bámullak !
REJTEI
Egy bölcs mondta hajdanában :
Semmin se bámulj !
VÁRKÖVI
E bölcs mostanában
Azt mondaná: szemesnek a világ !
Mert mondd csak, a nagy lutrit nyerted-é el ?
REJTEI
Nem .
VÁRKÖVI
Vagy kihalt tán egy távoli ág ,
S rád nagy örökség szállt végrendelettel ?
REJTEI
Az sem; de mért e kérdés ?
VÁRKÖVI
Megbocsáss
Megfoghatatlan ez átváltozás .
A bálban tegnap én is ott valék ,
És láttalak. Rád ismerek; de nem
Hivék szememnek. Az a könnyüség ,
Az a csin, elegáns mód, higgy nekem ,
Egészen megzavart. Ez -e azon
Szegény, de jó fiú, ki Váradon
Velem járt iskolába ?
REJTEI
Én vagyok ,
Akit te nagylelkűen pártfogoltál !
VÁRKÖVI
De mondd, hogyan vagy ez, ha az te voltál ?
REJTEI
Hát nem tudod? pedig ez nem titok ,
S ezen talány könnyen megfejthető .
Atyám különc volt, filozófus; ő
Engem valódi Spartanus modorban
Neveltetett a legnagyobb nyomorban .
Ha meghaland, hogy a pénzt megbecsűljem ,
És hogy ne váljék tékozló belőlem ,
Amíg csak élt, egy fillért sem adott .
És én e maximáért áldom őt !
Ez tűrni és kitűrni szoktatott ,
S adott lelkemnek önálló erőt ,
Amely a sorssal szembeszállni kész .
Engem nem érhet többé semmi vész ;
Bármerre dob ki a forgó szerencse ,
Mindig felűlkerűlök talpra esve .
Képzeld! mig élt, Irus volt az öreg ,
Maradt reám; de amint felnyiták ,
Nagy tőkepénz volt benne a közeg .
Kamatja négy vagy ötezer forint ,
E két szobában abból élek itt .
Van egy livrém, egy vén gazdasszonyom; -
Míg nőt veszek, csak így garzonkodom .
VÁRKÖVI
Négy-öt ezer forint? - pajtás, sokat
Költesz szivarra. Majdnem egyhatod
Az évi pénzből! Így nem hozhatod
Arányba a más kiadásokat .
REJTEI
Másutt gazdálkodom meg. Nem szokásom
Kártyázni, nincs declarirt kedvesem .
A nóbel zsebmetszőket nem bocsátom
Közel magamhoz. - Hát te, édesem ?
VÁRKÖVI
Engem külföldi útról visszahítt
Atyám halála .
REJTEI
S engem az kivitt .
VÁRKÖVI
Te is utaztál ?
REJTEI
Óh, én messze voltam -
(nem akarva folytatni)
De nemde, most állandón honn leszesz ?
VÁRKÖVI
Igen. Megházasodom .
REJTEI
Ah, valóban? -
Alkalmasint a szép Bájfalvi comtesse ?
Ez most a legjobb parti .
VÁRKÖVI
Éppen nem .
REJTEI
Tehát feljebb ?
VÁRKÖVI
Nem, sőt inkább lejjebb .
REJTEI
(szörnyűködve)
Csak nem mésalliance !?
VÁRKÖVI
Nőül azt veszem ,
Kinek nevénél arca s lelke szebb .
A nő az, amivé a férj teszi ;
A nő nevét is a férjtől veszi .
Én elv szerint, fontolva -
REJTEI
Ah, ne mondd !
Elvek korodban ?!
VÁRKÖVI
Aki elvtelen :
Pajtás, az vagy gazember, vagy bolond .
REJTEI
Ha jók az elveid, közöld velem .
VÁRKÖVI
Fő elvem: adósságot nem csinálni .
REJTEI
Szép elv, de nem mindig lehet megállni ;
Azt most nehéz csinálni s nem csinálni .
VÁRKÖVI
Az a legkönnyebb: ha nélkülözni tudsz .
Csak amennyit bevettél, annyit adj ki .
REJTEI
(félre)
De hát az, akinek nincs mit bevenni !?
VÁRKÖVI
Ellenkezőleg koldusbotra jutsz .
Énrám atyámról tartozás maradt ,
Elvem leróni azt tiz év alatt .
REJTEI
Ezt én nem értem .
VÁRKÖVI
Elhiszem, terád
Nagyobb örökség szállt, mint gondolád .
REJTEI
Azt néha halljuk, hogy a jó atya
A fiú adósságát kifizeti ;
De azt, hogy a fiú fizesse ki
Az apjáét, azt nem hallám soha .
Ez felfordúlt világ, ez nem lehet !
VÁRKÖVI
Ez is könnyű, csak nélkülözni kell .
Falun lakom, magam gazdálkodom ,
Rangomnak s a divatnak nem leszek
Bolondja - (nevetve:) garasos szivart veszek ;
És ami legfőbb, megházasodom .
REJTEI
Megházasodni? - Ez luxus, pazarlás !
A legnagyobbik kiadás a nő .
VÁRKÖVI
Kétannyiba kerűl a szerető ;
Mert egy helyett az kettős házi tartás .
REJTEI
Megházasodni és törleszteni? -
Így nem rovod le adósságidat :
Hanem szemed fogod majd törleni ,
Vagy jobban mondva: a nőd törli ki .
Hisz most legfőbb istenség a divat .
Ha most a nő háromszor bálba megy ,
Egy évi jövedelmet visz a bálba ;
S ha ismerősit egyszer hívja meg ,
Egy másik jövedelme sír utána .
Kivéve, hogyha nőd Rotschild-leány, -
No azzal csak megélhetnél - talán .
Ha nősülök, én gazdagot veszek ;
Inkább, ha kell, papucsfi is leszek .
VÁRKÖVI
S én jobb szeretném a vagyontalant .
REJTEI
Báró, te vagy a nyolcadik csoda !
VÁRKÖVI
Nem érted a legtisztább elvü tant? -
Hogy én maradhassak a ház ura, -
Föltéve mindig kölcsönös szerelmet, -
Oly nőt kivánok, aki birtokot ,
Nevet, jólétet csak nekem köszönhet .
Ki többet kap, mint amennyit hozott ,
De aki hozzon oly nagy kincseket ,
Miket magának senki sem vehet :
Az ífjú szépség tündérbájait ,
A tiszta elme szent sugárait ,
A szív legelső gyöngéd hajlamát ,
És az erény örök liliomát .
Az ily hites meg fogja érteni ,
Mért kell tiz év alatt törleszteni .
Ha gyermekinkre tiszta birtokot
Hagyunk: a házhoz ő sokat hozott! -
S most, édes pajtás, halld kérelmemet .
A bálban tegnap egy nő s két leánya -
Vagy nyíltan szólva, az egyik, Gizella ,
Ugy - egy kicsit megsebzé szívemet. -
REJTEI
Te bálban nézed a lányt, gyertyafénynél ?
VÁRKÖVI
Azért szeretném látni nappal is .
Tegnap sok szépet s jót mondtak nekem ,
Hogy a családfő -
REJTEI
Híres fiskális ?
VÁRKÖVI
Az; ünnepelt név, hírből ismerem ;
S a hölgyek szépek voltak fényüzés ,
Vigak kacérság nélkül. Győztek ők
Kihívás nélkül. A kellem s az ész
Jogával voltak a királyi nők .
REJTEI
Te a Donátfi-lányokról beszélsz ?
VÁRKÖVI
Igen. Te többször táncoltál velük .
REJTEI
Patvarba, édes báróm, e szerint
Mi ketten vágytársak vagyunk !
VÁRKÖVI
Hogyan ?
REJTEI
Mert én a házhoz járatos vagyok .
VÁRKÖVI
Azt is tudom .
REJTEI
Udvarlok is nekik .
VÁRKÖVI
Azt nem tudám .
REJTEI
De ők nem oly szegények .
Sőt inkább gazdagoknak mondhatók .
VÁRKÖVI
Lehet; de köztünk mégis, úgy hiszem ,
Mint egy a húszhoz, úgy áll az arány .
REJTEI
S neked Gizella tetszik, a nagyobbik ?
VÁRKÖVI
Igen .
REJTEI
Baj! - én is arra számíték. -
Azért ne búsulj, össze nem veszünk .
Végtére is mi sógorok leszünk .
Mert ha te a nagyobbikat veszed ,
Én elveendem a kisebbiket .
VÁRKÖVI
Tehát neked mindegy ?
REJTEI
Nehéz dilemma !...
Bájos Gizella! - Bájoló Etelka !...
E két leányka két szemem világa ,
S nekem mind a kettő fölötte drága !
De mind a kettőt meg nem tarthatom ,
Azért könnyű s nehéz választanom :
Az egyiket ha el kell vesztenem ,
Mindegy, akármelyik marad nekem !
VÁRKÖVI
Igy hát sebaj! te még nem vagy szerelmes ?
REJTEI
Te sem .
VÁRKÖVI
Mikor mutatsz be ?
REJTEI
Még ma - rögtön .
VÁRKÖVI
De elfogadnak -e ?
REJTEI
Ha énvelem jössz !?
Itt van kocsid ?
VÁRKÖVI
Gyalog járok .
REJTEI
Gyalog ?!
Ugy bérkocsin megyünk. - S az a fiú
Mégsem jön! - Majd a szegleten felűlünk. -
De édes báróm, őszinték legyünk
Egymáshoz, úgy állandó lesz frigyünk !
Ketten vagyunk, s a háznál két leány van ,
Azért ne álljunk mi egymásnak útban .
Most a nagyobbikat te szereted :
Én elveendem a kisebbiket .
De hogyha bővebb társalgás után
Az a kisebbik tetszenék talán ,
Kérlek, ne jöjj zavarba emiatt :
Én elveendem a nagyobbikat .
VÁRKÖVI
(nevetve)
Az a leányoktól függ s a szüléktől .
REJTEI
Caesárnak könnyű: jön, lát, győz: de én
Csak tervvel győzök a harc mezején ;
S parázson állok, míg a kocka eldől . (Elmennek.)
VÁLTOZÁS
(Csinosan, de egyszerűen bútorozott szoba, közép- s két oldalajtóval.)
HARMADIK JELENET
Gizella, Etelka (kezében tálca, reggelihez használt edényekkel) oldalt jőnek
ETELKA
Valljon miért haragszik a papa ?
Én főztem a kávét, s az jó vala .
GIZELLA
Én nem tudom, mi lelte a papát .
Azt mondja, hogy több bálba nem bocsát .
Nem menni többé bálba ez idén ,
És újra itthon ülni a suton !...
Már minden táncra eligérkezém ,
S most az adott szót meg nem tarthatom !
ETELKA
(a tálcát asztalra teszi)
S úgy megszeretted a bált ?
GIZELLA
Mért vagyunk
Mi a világon? lábat mért adott
A bölcs természet? mért taníttatott
Atyus táncolni, ha nem bálozunk? -
Tizenhat évig a szegény leány
Epedve vár az első bál után ;
Mert addig gyermek, addig éj takarja ,
Csak akkor lát világot: s azt akarja
Atyus, hogy újra gyermekek legyünk ;
Azok leszünk, ha bálba nem megyünk .
Pedig a serdült lány rendeltetése :
Hogy bálba járjon. Ez a harcmező ,
Hol koszorúkat fűzhet a fejére ,
Hol a hirnév s a férj szerezhető .
Még azt sem tudták rólunk tegnapig ,
Vagyunk -e a világon; s ím, alig
Láttak meg, mint raj, úgy vettek körűl .
Ki szólhatott velünk, az már örűlt ;
Ki táncra nyert meg, az átszellemült .
A többi egymás közt csak suttogott ,
De úgy, hogy az hozzánk is eljutott ,
Így szólt az egyik: "Angyal! Ideál !
Ilyent nem látott még a pesti bál !" -
A másik így szólt: "Könnyű, mint pehely :
Vigyázz, ha táncra hívod; ne lehelj ,
Mert elröpíted! - És ah, mily beszédes !
És bíborajkán még az élc is édes ;
Rózsák közé van e kígyó bezárva ,
Mint fürge méh fulánkja, mézbe mártva." -
Most-majd így szól a díszes ifjúság :
" Elhervad otthon a két gyöngyvirág ! "
ETELKA
E sok dicséret csak rád mondaték ;
Én elfogult, én szótalan valék .
GIZELLA
S mért bánhatik velünk így a papa !
Hiszen mi fényt sem űzünk. Láttad -e ,
A többin mily pompás volt a ruha ,
Mily drága volt az ékszer s pipere ?
Majd elrepűltek a csipkék miatt :
Mig rajtunk meg sem látszott a divat
A mások apja házi bált is ad :
Mi mint apácák űlünk zár alatt !
ETELKA
(félénken)
Gizella! - Láttad? - Ott a bálban is volt
Egy ifju, aki egy lépést se táncolt .
GIZELLA
Rám nézve aki nem táncol, nem él .
ETELKA
Oly ifju volt, mégis komoly, nemes ;
Nem volt nehézkes, mégsem volt szeles .
GIZELLA
Az ifjut megítélni nem lehet ,
Amíg nem táncol; az kisérlete ,
Abban tünik ki a szép viselet .
A tánc a járásnak költészete .
ETELKA
De ő egy nőhöz sem közeledett .
GIZELLA
Tán bárgyu volt .
ETELKA
Oh, nem! Az ész sugára
Szemében tiszta fénnyel csillogott ;
S ha egy mosoly derűlt ki ajakára ,
Az a szelídség s jóság tükre volt .
GIZELLA
Ej-ej, te őt nagyon szemügyre vetted .
ETELKA
Én nem - mit gondolsz! - Az tűnt fel nekem ,
Hogy szemmel kísért séta s tánc között ;
Szemünk mindenha összeütközött -
Különben, hidd el, észre sem veszem !
GIZELLA
Eh, drága testvér, ez mit sem jelent ;
Hisz tegnap minden szem rajtunk pihent .
Hát még ha úgy vagyunk fölpiperézve ,
Mint más: meg lettek volna ők igézve !...
S most itthon ülni! - Zsarnokság! - De semmi !
Nem bánom! Ha atyus örűl ezen ,
Mi nem fogunk többé a bálba menni ;
De azt se várja, hogy kedvünk legyen !
S ha bálnapon szemünk majd könnyezik ,
S a bú megöl a farsang végeig - (kitörő sírással:)
Óh, én szerencsétlen! elhagyatott !
Bál nélkül a leány élő halott ! (El oldalt.)
ETELKA
(a tálcát veszi)
Nem látom többé - jobb felejteni ! (El középen.)
NEGYEDIK JELENET
Donátfi, Klára (oldalt jőnek)
DONÁTFI
Eh, hagyj nekem békét! Más dolgom is van !
Végtére is: én úr vagyok a házban !
KLÁRA
Az vagy .
DONÁTFI
Csak az történik, amit én akarok .
KLÁRA
Mindig .
DONÁTFI
Mivel csak a jót akarom .
KLÁRA
Csak azt. Másképp, tudod, mi lenne, kincsem ?
DONÁTFI
Mi? - szót fogadnátok - az lenne .
KLÁRA
Óh nem !
Ugy pártot ütnénk ellened; kitörne
A házi állam forradalmi szörnye ,
S megdöntené rendítlen trónodat ,
Mert perbe szállnék - érti -e, mi az ,
Ügyvéd ur? - önnel, aki oly fogas
Prókátor! - Óh, ékes-szólásomat
Nem is gyanítja! Eddig még nem ismert :
Ha én perlek, meg is nyerem a pert .
És nem segítend semmi replika ,
Duplika, suplika; nő fóruma
Elől a férjnek nincsen appelláta .
Itt az idézés már konvikció ,
És az itélet exekúció .
Kérem, vigyázzon ügyvéd úr magára !
E rémet hagyja szenderegni; nem jó
Az ördögöt a falra festeni .
Ébredve hatfejű sárkány e kígyó ,
És örve hat nyelvet fog ölteni .
És ön ijedve füleit bedugja ,
Réműlve fut be az iró-szobába ,
Rebegve mondja: Ím kétszáz forint !
Vegyétek, csak hogy csend legyen megint !
DONÁTFI
Veled lehetlen komolyan beszélni .
KLÁRA
S ha ez nem használ, s ön dacol, de nem szól ,
S kalapját véve megszökik hazulról ;
Akkor fiskális úr - akkor -
DONÁTFI
Mit akkor ?
Csak nem szaladtok az utcán utánam? -
KLÁRA
Ne félj, utánad nem kiáltozunk :
Fogd meg a zsarnok férjet és apát ,
Ki minket többé bálba nem bocsát !
Óh nem futunk, hanem várakozunk .
S akkor, fiskális úr - akkor -
DONÁTFI
Mit akkor ?
KLÁRA
Majd csak hazavetődik estve nyolckor .
S mi itthon űlünk hárman, önre várva ,
Cérnával, ollóval, mint három Párka .
Ha ön a bálhoz azt a pénzt megadja ,
Mosolygva mint a három Grácia ;
De hogyha a pénzt újra megtagadja ,
Haragva mint a három Fúria ,
Vagy mint Macbethben a három boszorka ,
Durrogva, nem felelve és morogva .
S ha ez sem használ: a könny tengerárja ,
Addig folyand, míg keble sziklavára
Kimosva lesz, s ön karjainkba rogyva ,
Így szól: Mehettek a jurista-bálba !
DONÁTFI
De édes Klárám, hát megesküvél ,
Hogy már velem te csak tréfálni fogsz ?
KLÁRA
Nem vagy -e te helyettem is komoly ?
Nincs ráncba szedve mindig homlokod ?
Nem szór -e ránk szemed villámokat ?
Hiszen ha, mint verőfény, a mosoly
Nem sugároznék néha ajkamon ,
S nem volna e jó kedv a tiszta ég ,
Egy új özönviz támadt volna rég .
A béke zöld ágát itt én hozom .
E boldog kis világ csak így maradt fenn ,
Hol én a jó, s te vagy a rossz idő .
E ház még mindig Éden kertje, melyben (magára)
A jó s (rá értve) a rossz tudásnak fája nő .
DONÁTFI
Igen bizony, hol a kigyó te vagy .
KLÁRA
Ej, ott is a kigyónak volt esze .
Azért harapj be a kétszáz forint
Vad almájába, s az irás szerint :
E kert virági, bájos gyermekid
Hasonlók lesznek istenasszonyokhoz !
Elcsábit egy Ádámot mindenik ;
S még mielőtt eljön a hamvazó ,
Évákká lesznek; s kettős nász után
Két pár megy el az Éden kapuján ;
Megnépesítni a földet megyen ,
S te unokákat ringatsz térdeden .
DONÁTFI
Na jó - nem bánom - kétszázat -
KLÁRA
Reszolválsz .
DONÁTFI
Ha ezzel vége lesz a bálozásnak .
KLÁRA
De a farsangnak nem lesz vége még .
DONÁTFI
Többről ne álmodjál; két bál elég .
KLÁRA
Kivánjuk -e mi, hogy te is velünk
Jöjj a bálokba ?
DONÁTFI
Csak az kéne még !
KLÁRA
Ládd, kincsem, más nő és más gyermekek
Ezt is kivánnák: mi nagylelküek
Vagyunk, mi semmit sem követelünk .
DONÁTFI
Csak pénzt .
KLÁRA
S elengedjük, hogy jer velünk
Holott azt is kivánná némely asszony ,
A házi pénztár is hogy nála álljon :
Én nem! csak azt kivánom -
DONÁTFI
Hogy bele
Markolhass .
KLÁRA
Óh nem; én csak arra kérlek ,
Hogy gyermekink boldogságát ne gátold .
DONÁTFI
Tehát a boldogság a bál ?
KLÁRA
A leány
Azért megy bálba, hogy férjhez mehessen
Két eladó lányod van, drága kincsem ;
S ez azt jelenti: hogy árulni kell .
Legjobb piarc, hol az ily áru kel :
Ősszel s tavasszal színház; télen a bál .
És nyáron a fürdő. Minél tovább áll
Az ily portéka, ára mind lejebb száll .
DONÁTFI
Eh, ami jó, háztól is elviszik .
KLÁRA
" Jó bornak nem kell cégér." - Sántikál
Minden hasonlat, kincsem, ez sem áll :
Mert aki gyapját otthon tartogatja ,
Vagy a nyakán vesz, vagy zsidónak adja
A legjobb hasznot. Hogyha arra várunk ,
Mig elvetődik házhoz a vevő :
Vagy a nyakunkra vénül két leányunk ,
Vagy oly kalandor Jázon-féle jő ,
Ki itt aranygyapjút keres; vagy olyan
Vén sárkány, milyen azt őrzötte hajdan .
Mi lányainkat ily olcsón nem adjuk :
S drágán csak úgy veszik, ha mutogatjuk .
DONÁTFI
Talán sokkal jobb volna árverezni ?!
KLÁRA
Miért ne, hogyha válogathatunk? -
Egy már akadt .
DONÁTFI
Hm, az a Rejtei ?
KLÁRA
Igen .
DONÁTFI
Nekem nem tetszik .
KLÁRA
És miért ?
DONÁTFI
Sokat költ .
KLÁRA
Aztán? - Költ, mert van miből .
DONÁTFI
De hát ki ő? ügyvéd, mérnök vagy orvos ?
KLÁRA
Ha száz leányom volna, mégsem adnám
Afféle latejnernek !
DONÁTFI
És miért nem ?
Én sem vagyok más, mint csupán jogász .
KLÁRA
Az vagy, de à la grosso, a világ
Téged nagyságol .
DONÁTFI
Végre mondd, mi hát
Ez ember? - földesúr, vagy tőkepénzes ?
KLÁRA
Ej, drága kincsem, amiket te kérdesz ,
Azokra válaszolni nem lehet még .
Hisz nem fogadhatjuk, ha jő a vendég ,
E szókkal: "Ön addig házunkba nem lép ,
Amig ki nem forgatja zsebeit !
Előbb mutassa okleveleit
És a telekkönyvek kivonatát ;
S ha nincs kezénél, hordja el magát !" -
Ő gentleman, elmés, vidám, okos ;
Előkelő házakhoz járatos ;
Valódi úrfiakkal társalog ;
Nincs esernyője, és nem jár gyalog .
Az arszlánt körméről, a madarat
Tolláról ismered meg; az urat
A társaskörről, amelyben forog .
És ő szerelmes -
DONÁTFI
Már nyilatkozott ?
KLÁRA
Még nem; - de hogyha nem csalt meg szemem ,
Gizella nyerte meg .
DONÁTFI
Hm, és Gizella ?
KLÁRA
Ő most először lép a nagyvilágba ;
S mint a fogságból szabadúlt madárka ,
Csak repked, azt sem tudva, merre szálljon .
Tudom magamról! Míg egy száraz ágon
Akadt szemem meg - rajtad, drága kincsem :
Rád szálltam s megmaradtam e bilincsen ! (Cirógatva:)
Mert már te akkor is pedáns, komoly
Valál! Esküdni mernék, hogy te oly
Öreg fejű Tom Pouce-gyermek lehettél !
Te ötvenéves nagy fejjel születtél ,
Mint a Báléjben az az óriás-fő ,
Amelynek lába nem látszik fejétől; -
De épp azért tetszettél meg nekem !
DONÁTFI
Jo-jó! tudsz hízelegni -
KLÁRA
Ugyebár ,
Ezentul minden bálba elmegyünk ?
DONÁTFI
Már mondtam, ebbe -
KLÁRA
Nem, nem, mindenikbe .
S a böjtre három zártszéket veszünk .
DONÁTFI
Hát még mit mondtam ?
KLÁRA
Hogy nyáron Füredre
Is elmegyünk .
DONÁTFI
Teremtő istenem - !
KLÁRA
Ments meg leányaimtól, s adj nekik
Két gazdag jó férjet !
DONÁTFI
Tönkrejutok !
KLÁRA
Csak gyermekink legyenek boldogok !
Tehát megengeded? (Megcsókolja.)
DONÁTFI
Megengedem ,
Megengedem, csak hagyj békét nekem !
KLÁRA
Csak az történik, amit te akarsz .
DONÁTFI
Mit, én? - akarja az ördög, nem én !
KLÁRA
Ej kincsem, hagyjuk ezt; elmúlt a harc ,
A legutolsó szó tied levén .
Mert tettetés az, mintha mást akarnál ;
Hiszen csupán te vagy az úr a háznál! -
Szegény Gizella, mily keservesen sirt ;
De tudja meg azonnal ez örömhírt ...
De tán el is késtünk már?! - Ah, mi jó ,
Hogy a ruhát készíti a szabó !
DONÁTFI
Mit? tudtom, engedelmem nélkül ?
KLÁRA
Óh nem !
Utólagos jóváhagyás fejében
Megrendelők ideiglenesen ,
A fenntartandót fenntartandva éppen ,
Ha meg nem engednéd kegyelmesen. -
Gizella! Etelka !
DONÁTFI
(félre)
Nem jót tevék, ez jóra nem vezet :
Ezentul renditlen, szilárd leszek !
ÖTÖDIK JELENET
Gizella, Etelka, előbbiek
GIZELLA
(szemeit törülgetve)
Atyám, parancsolt ?
ETELKA
(fehér köténnyel)
Ön hivott, atyám ?
A fánkot épp most kezdtem metszeni .
KLÁRA
(Gizellához)
Hát te miért sírsz ?
GIZELLA
Azt mondá atyám ,
Hogy a jurista-bálba nem bocsát .
KLÁRA
Ládd, kincsem, ő sir, a szegény gyerek sir !
DONÁTFI
Sirhatna énmiattam !
KLÁRA
(halkan, szelíden dorgálva)
Pszt! előttük! -
Apátok tréfált; ő megegyezett ,
Ő elbocsát. Csókoljatok kezet .
GIZELLA
(örömmel, odaszökell, kezet csókol)
Mi jó papánk van !
DONÁTFI
Menj, te kis cica !
(Félre:) Egész az anyja !
(Etelkához:) Hát te ?
ETELKA
Hisz nekem
Mindegy lett volna. De ha a papa
Akarja -
KLÁRA
Na persze, hogy ő akarja .
DONÁTFI
(megcsókolja, félre)
Mily szófogadó! Ez reám ütött !
GIZELLA
Mamácska, mindjárt a divat- s virág-
Árushoz kell sietnünk !
ETELKA
S én megyek a
Konyhába, másképp fánkot nem eszünk .
DONÁTFI
Mily tűzről pattant kis gazdasszony ez !
GIZELLA
Hát én? Nem is dicsér meg a papa ,
Pedig mi szép hálósipkát kötök ! (Mutatja.)
DONÁTFI
Nana, te is, te is !
SZOBALEÁNY
(jelent)
Rejtei úr !
ETELKA
Jaj! (Elfut.)
DONÁTFI
Ez hozzád jő . (Menni akar.)
SZOBALEÁNY
Báró Várkövi úr .
DONÁTFI
Ez tán peres dologban jött. Bocsásd be .
(Szobaleány el.)
KLÁRA
Lásd kincsem, ő báróval érkezik :
Fogadni mernék, hogy kebelbarátja .
HATODIK JELENET
Rejtei, Várkövi (jőnek)
REJTEI
Im, van szerencsém báró Várkövit ,
Legjobb barátomat ajánlani .
KLÁRA
(Donátfihoz halkan)
Legjobb barátja !
VÁRKÖVI
Megvallom, tőlem ez nagy vakmerőség !
E boldog házi körbe engedély
Nélkül belépnem kegyvesztés lehet ;
De a hibás nem én vagyok .
(Rejteihez) : Bocsáss meg ,
Az én mentségem vád lesz ellened -
REJTEI
Bevallom, a hibás csak én vagyok ;
Én biztosítám őt határtalan
Jóságukról .
KLÁRA
És azt ön jól tevé .
DONÁTFI
(kezet nyújt)
Uram, házunknak ez nagy tisztelet !
KLÁRA
Báró úr, kérem, foglaljunk helyet .
(Leülnek, kevés szünet.)
REJTEI
Ha festész volnék! - E csoportozat
Valódi képlet! - Ha nagyságtokat
E helyzetben le tudnám festeni ,
E furcsa genre-kép fogna tetszeni ,
Főképp ha címül az aláirás
Ez lenne: "Az első találkozás. "
KLÁRA
Rossz ember, ismét gúnyolódni kezd .
REJTEI
Tessék elhinni, mind érezzük ezt .
Azért legjobb az elsőt végzeni ,
S mindjárt a másodiknál kezdeni .
Mert nincs bosszantóbb, nincs unalmasabb ,
Mint ez a legelső találkozás !
A legműveltebb s legszellemdusabb
Kör is csupa fesz és tartózkodás .
Kivánna mindenik beszélleni ,
Csak azt nem tudja, min kell kezdeni
Ha megviseltük a rossz s jó időt ,
A bált s a színházat vesszük elő .
A háziúr ügyvéd; ha pörlene ,
Szóhoz sem jutna az ellenfele :
S most mégsem tudja, mint kössön beléd. -
Kebelbarátom !
VÁRKÖVI
Óh, ahhoz elég
Hibám van .
REJTEI
És nagyságod, a világon
A legelmésebb s legszebb háziasszony -
S im, csak derűlt arcán olvassuk azt ,
Hogy szívesen lát .
KLÁRA
Ej, hisz ön miatt
Nem jutni szóhoz .
REJTEI
Jó, a bókokat
Hagyjuk máskorra. S most nagyságtokat
Kérjük, sziveskedjék gondolni, mintha
Elmentünk, s holnap újra jöttünk volna .
VÁRKÖVI
Ej, édes Rejteim, túlságosan
Pártolsz; ki tudja, meg sem engedik
E nagy szerencsét másodszor nekem .
KLÁRA
Bók nélkül mondva, rangja és neve
Előtt megnyílnak a fénytermek is .
VÁRKÖVI
A bálban volt szerencsém látni tegnap -
REJTEI
Előre mondtam! a bálnál vagyunk .
VÁRKÖVI
Ej, ha te itt a kritikus leszesz ,
Ugy én a szót előbb megfontolom .
REJTEI
S ha engem napirendre utasítasz ,
A legújabb hirt el kell mondanom .
A bál után nagy champagnád vala .
Én, gróf Szerendi, báró Széplaki ,
És mások, a legúribb társaság ,
A legnagyobb merényt követtük el :
Egyhangúlag megválasztottuk újra
Evrópa koronás hatalmait ,
Az evrópai bál uralkodó
Királynőit .
KLÁRA
Nem tesz kiváncsivá .
REJTEI
S ha lábaikhoz három koronát
Teszünk? - de kérem, csak kettő után
Tessék hajolni; mert a harmadik
Etelka őnagyságát illeti ,
Ki most - - nincs itt !
KLÁRA
A konyhában viszi
A házi kormányt. Nálunk még divat
A régi jó szokás: a két leány
Egymást felváltva gazdasszonykodik .
VÁRKÖVI
Valóban ez legékitőbb divat .
REJTEI
Igaz! elmennek a jurista-bálba ?
KLÁRA
Az férjemtől függ; és még nem tudom ,
Meg fogja-é engedni .
DONÁTFI
(félre)
A gonosz !
REJTEI
Már csak azért is egyezzék bele ,
Mert Pesten ön a legnagyobb jurista .
VÁRKÖVI
Ne fosszon meg legszebb reményeimtől .
DONÁTFI
Hogyan? báró úr, ön is sürgeti ?
VÁRKÖVI
Még tegnap bémutatva nem valék ,
S fölkérni nem merém kisasszonyát .
GIZELLA
Óh kérem, én rossz táncosnő vagyok -
Hiszen láthatta tegnap; a papát
Ha megnyeri, magának bajt szerez .
VÁRKÖVI
S én rettegek, az első tánc után
Hogy mindörökre kosarat kapok .
KLÁRA
A bálhoz még a felsőbb engedély
Hiányzik .
VÁRKÖVI
Nagyságodnak, úgy hiszem ,
Nem állhat ellen senki - férje sem .
DONÁTFI
Ez báró úr első kivánata ,
S én nem tagadhatom meg .
VÁRKÖVI
Köszönöm! -
S ezen legelső kegy rám nézve oly nagy ,
Hogy egy ujat ma nem kockáztatok .
Azért engedjék, hogy alázatos
Bucsút vegyek !
KLÁRA
Mindig lekötelez ,
Ha e szerény házat megtiszteli .
VÁRKÖVI
(kezet csókol)
Óh, úgy az engedéllyel visszaélve ,
Igen gyakran alkalmatlankodom .
DONÁTFI
(kezet fog)
Legyen szerencsénk máskor is !
REJTEI
Mivel
Én nem remélhetem ezt hallani -
Én maradok .
VÁRKÖVI
Csak egy föltét alatt :
Ha rólam jót beszélsz. Ne higgyenek
Szavának, hogyha rágalmazni fog. (Félre:)
Valódi angyal! Szép, elmés, szerény !
(Bókok után el.)
HETEDIK JELENET
Előbbiek, Várkövi nélkül
DONÁTFI
(menni akar)
Most jut eszembe, dolgom van .
REJTEI
(útját állja)
Bocsánat! -
Kérem, maradjon! Fontos, meglepő ,
De annál kedvesebb, mit mondanom kell .
DONÁTFI
Ej, nincs időm tréfálni .
REJTEI
A dolog
Barátomat, a bárót illeti .
DONÁTFI
(marad)
Megvallom, a báró tetszik nekem .
REJTEI
S én nem vagyok szerencsés tetszeni ?
KLÁRA
Óh kérem -
REJTEI
Nagyságodról nem kétkedem, -
De egy vagyok azon bohók közűl ,
Kiket ha kővel dobnak, vagy kidobnak -
Egy ífjú, szellemdús, gazdag, csinos
Báróval térnek vissza hátukon .
KLÁRA
Mi önnek sok hálával tartozunk .
GIZELLA
Főképp ha jó táncos .
REJTEI
Azt nem tudom ,
A lába hogy táncol; de hogy szive
Galoppba jár, arról kezeskedem .
KLÁRA
Hogy érti ezt? -
REJTEI
El szokták a regény
Előszavát olvasni ?
KLÁRA
Én soha .
REJTEI
S Gizella nagysád ?
GIZELLA
Én először is
Meg szoktam nézni a végső lapot ,
S ha a regényhős megházasodik ,
Elolvasom; különben iszonyodva
Teszem le .
REJTEI
Úgy ne tessék e regényt
Letenni .
DONÁTFI
Végre, mi közöm nekem
Ezen dologhoz ?
REJTEI
A regény utolsó
Cikkét, a házassági oklevélt
Ügyvéd úr írja meg. Csak türelem !
Előbb ismerniök kell a regényhőst .
Bárónk egy őscsalád végsarjadéka ,
De egy ujabb ház első törzsöke
Kivánna lenni . (Gizellához:) Hogy csinos, derék
Fiú, azt láttuk ; (Klárához:) hogy becsületes
Jó ember, arról én kezeskedem ,
Ki őt barátságomra méltatom ; (Donátfihoz:)
Hogy gazdag, arról meggyőződhetik ,
Aki Dorottya utca, harmadik szám
Alatt meglátogatja ügynökét .
KLÁRA
A kezdet érdekes. Folytassa kérem .
REJTEI
(Gizellához)
Hát a regényhős hogy tetszik ?
GIZELLA
Nekem?! -
E kérdést tenni ön nem bízatott meg .
REJTEI
Igaz, hisz én nem vallató biró ,
Hanem csak egyszerű herold vagyok .
DONÁTFI
De sok szabadságot vesz. -
KLÁRA
Rejtei
Házunk barátja; tiszta szándoka
Kimenti a modort. Folytassa, kérem .
REJTEI
Bocsánat! -
(Donátfira:) A regény betiltatott .
De minden irodalmi vállalattal
Így járok én. Utnaplóm éppen így járt .
A szerkesztők nem is fogadnak el
Már tőlem cikket .
KLÁRA
Férjem nem kiváncsi ,
De minket érdekel. Folytassa, kérem .
REJTEI
Hallják tehát az első kötetet .
Az óra éppen most kongott tizet -
Kérem, ne féljenek: reggel, nem estve -
De a kongást nem hallja Rejtei .
Ő mélyen alszik, csukvák szemei .
Ha valljon horkolt -e? a krónika
Arról nem áll jót, sem komornika :
Hanem hogy álmodott is valamit ,
Arról hites kutfő kezeskedik .
Három királynő, mint ködfátyolkép
Uszott felé; az első szólt ekép :
" Aludjál csöndesen ,
Én álmod háborgatni nem jövék ;
De hogyha dél leszen ,
Ebédre várlak !" - így szólt, s eltünék .
KLÁRA
Az én valék; én hívtam önt ebédre .
REJTEI
A másik tündeképp igy szólt nevetve :
" Aludjál csöndesen ,
Nem jöttem háborgatni álmodat ;
Hanem legyen eszed ,
Mert rólam álmodoznod nem szabad ! "
GIZELLA
Az én valék .
REJTEI
Nem szólt a harmadik ;
De mint aranyszegélyü rózsafelhő ,
Reményt nem adva kék azúrba szállt ő !
És szívem hangosan feldobogott !
De hajh, a vérem rögtön megfagyott ;
Körtáncba fogtak a vad fúriák ,
S a vállamat bőszülten rángaták .
Egy perc! - s a szörnyek szétszednek legott; -
De ébredek. - Csak a komornyikom volt ,
Ki vállamat fogván költött, s imígy szólt :
" Tessék fölkelni! Egy báró van itt !" -
Hopszá! Felugrom - az ajtó nyilik; -
S a besütő nap két igaz barátot
Némán egymás karjába dőlni látott. -
Igy végződik az első kötet .
GIZELLA
Ez a kötet engem nem érdekel .
REJTEI
A második jobban fog tetszeni .
De ez tulajdonképpen nem regény ,
Hanem színmű. A színhely Rejtei
Garzonlakása. A szín közepén
Asztal van, rajta pompás reggeli .
A két igaz barát ül pamlagon .
Előttük a tenger, mint osztriga ,
Jobbról ciprus, balról madeira .
De mostan oda sem néznek neki ,
A két barát egymás szemét lesi ;
Egymás ajkáról isszák ők a nektárt ,
Ambróziánál édesebb beszédárt .
Én: Voltál a bálban ?
Ő: Hát te ?
Én: Én is .
Ő: Láttad őket ?
Én: Csak őket !
Ő: Nos ?
Én: Angyal !
Ő: Melyik ?
Én: Óh az !
Ő: A nagyobbik ?
Én: No, az is .
Ő: Óh barátom, csak az !
Én: A nagyobbik ?
Ő: Az, óh az !
S a két barát - egymást ölelte át .
Ő: Te jársz oda ?
Én: Igen .
Ő: Óh, barátom !
Én: Értem .
Ő: Még ma !
Én: De előbb talán ...
Ő: Meghalok, ha ma nem ...
Én: Tehát annyira ?
Ő: Végem van !
KLÁRA
(örömét alig fékezhetve)
Csak nagy bohó ön !
GIZELLA
(félre)
A báró szeret !
REJTEI
Ez a stílus rövid, de érthető .
S végtére is minden tragédia
Ebből ál!: "Ah! Hah! Halj meg! Ja! nekem ! "
S minden vigjáték ebből: "Hm? - Ühüm !
Megáldalak !" - A hm kimondatott
Már; az ühüm (Gizellára) talán következik ;
Önöknek a "megáldalak !" szerep jut .
DONÁTFI
Többes vagy egyes számban mondjuk-é ki ,
Bocsánat, az még rejtély fog maradni .
REJTEI
Ugy én, regényhős a kétségb'esés
Kínjával másvilágra költözöm! -
De mostan a függöny legördül, és
A másik felvonásra öltözöm .
(Kezet csókol Klárának.)
Két órakor ?
KLÁRA
Ebédre várjuk önt .
REJTEI
A hős tehát megy, miután köszönt .
Ha tetszik a báró, tapsoljanak !
S ha tetszem én is - mindjárt itt leszek . (El.)
KLÁRA
Gizella menj, atyáddal szólanom kell .
GIZELLA
(félre)
Ah, mint fogják majd őt irígyleni ! (El.)
NYOLCADIK JELENET
Klára, Donátfi
DONÁTFI
Rosszat gyanítok; a bal tenyerem
Viszketni érzem: nőm több pénzt akar .
KLÁRA
(kihívólag)
Nos, kincsem ?!
DONÁTFI
Nos, mi nos ?
KLÁRA
Ha bálba nem
Találunk menni ?!
DONÁTFI
Akkor itthon ültök .
KLÁRA
S itthon maradnak a leányok is .
DONÁTFI
Hogy szépek ők, azt mindig mondtam én .
KLÁRA
És én azt mondom: nincs a föld színén
Két ily szép gyermek! Nem hallottad -e ?
A bálkirálynők tegnap ők valának -
Pedig nem is volt rajtok pipere .
DONÁTFI
Ebből az a tanulság: hogy a szép
Rózsának nem kell aranyos cserép .
KLÁRA
Ebből az a tanulság: hogy a szép
Bokréta még szebb gyémántos fogóval .
Szóval: kétszáz forint most nem elég
Hármunknak a jurista-bálra. Szóval :
Pénz kell !
DONÁTFI
Sőt inkább, sokkal egyszerűbben
Még sokkal inkább fognak tetszeni .
KLÁRA
Hogy úr vagy a háznál, azt, fájdalom ,
Érezteted velünk minden napon .
Eddig helyén volt, hogy jó gazda voltál ,
Mert gazdálkodva, jól meggazdagodtál .
De most leányid szépen nagyra nőttek .
Mit, most a tőkét forgalomba hozva ,
Csak kölcsön adjuk nagy kamatra vőnknek ;
Leányod visszakapja százszorozva .
Szóval: te a világot ismered -
Midőn lányodba egy báró szeret ,
Midőn ezen báróval fog táncolni ,
Talán csak nem vehet magára holmi
Ötvenforintos tülanglé ruhát !?
Szegény, halálra szégyellné magát !
Inkább maradjon itthon, és tetesse
Magát betegnek. Én kezem mosom .
Az úr te vagy; isten s világ előtt te ,
Csupán te fogsz felelni egykoron !
Én felnöveltem őket; nélkülöztem ;
Lemondtam a világról; itthon ültem :
Hogy oly nevelést adhassak nekik ,
Minővel csak grófnő dicsekedhetik .
A többi, édes kincsem, a te gondod ;
Te lásd, ha amit épiték, lerontod .
DONÁTFI
Értsük meg egymást! - Mért vagy oly heves? -
Hát - - mintegy mennyibe kerülne ez ?
KLÁRA
(egyik lábával topogva, egykedvűen)
Az sok .
DONÁTFI
Sok, sok - csak nem egy milliom ?
KLÁRA
No hát - az ékszert ha nem számítom ,
Mert az becsét nem veszti el soha -
Körülbelül százötven a ruha -
Tán ötven a fejék - tíz a bokréta -
Hozzá cipő, kesztyű, selyemharisnya ...
Summa summárum háromszáz forint .
DONÁTFI
(elszorulva)
Persze, mindhármotoknak - összesen .
KLÁRA
(hidegvérűleg)
Nem; egynek .
DONÁTFI
Egynek! - Ah! - Elájulok !
KLÁRA
Báró Petőnének kétannyiba
Került a tegnap rajta volt ruha .
DONÁTFI
(nagyot fújva)
A farsang végén tisztában leszünk !
KLÁRA
Gizella akkor báró nője lesz .
DONÁTFI
De Klárikám, tudod te, mennyi pénz ez ?
KLÁRA
De drága férj, hát én vagyok oka ,
Hogy a divatszokás ily ostoba ?
DONÁTFI
De Klárikám, hisz így bankrót leszek !
KLÁRA
Ej, drága férj, ezt mondtad akkor is ,
Midőn kétszáz forintról volt a szó. -
De hát hadd abba! Zárd be lányainkat! -
S hirdesd ki: "két leányom eladó ,
Kap tízezer forintot mindenik " ,
Majd elveszik - az isten tudja, mik! -
A bálban a lányt drágán hirdetik :
A hírlapok tán olcsóbban teszik .
DONÁTFI
Hisz lányainkat én is szeretem ,
Amint szeretni képes egy atya -
KLÁRA
Ugy nem szeretheted, mint az anya ;
Azért hallgass reám! - Emlékszel-é ?
Midőn elvettél, fiatal valék , (sóhajtva:)
Szerettem volna én is bálba járni .
Fényt űzni, mint a többi nő: de én
Lemondtam érted, s szépen itthon ültem .
Két kis szobában vontam meg magam -
De persze, az most mind felejtve van !
DONÁTFI
Oh nem, hisz az menyországom vala !
KLÁRA
Mit nem kivántam magamért soha ,
Azt most kivánja gyermekid java .
Ha azt hiszed, hogy én vagyok hiú ,
Hogy engem a bálért epeszt a bú ,
S hogy a bálokban nem unatkozom ,
S nem áldozat, hogy ott ásítozom :
Legyen! - hisz én hon' űlök örömest .
Nem is kerűlend annyiba: - vezesd
Te őket a bálokba! - Jól teszed !
Csak egy lakirt topánka kell neked. -
DONÁTFI
Mit? én vezessem? - Brr! A hátam is
Borsódzik !
KLÁRA
Az mindegy! Te mégy velük .
DONÁTFI
De nem megyek !
KLÁRA
Úgy hát én sem megyek !
DONÁTFI
S ha én parancsolom !?
KLÁRA
Hogy bálba menjek ?
DONÁTFI
(alantabb hangon)
Igen, hogy bálba menj .
KLÁRA
(szemeit törli)
Kivánhatod
Jó szívvel tőlem ez áldozatot ?
DONÁTFI
(hozzá megy)
Azt az anyától kérem - Klárikámtól !
KLÁRA
Jól van! legyek hát én az áldozat !
DONÁTFI
De kissé gazdálkodva, kedvesem ,
Hogy jusson is, maradjon is .
KLÁRA
Te vagy
Az úr a háznál, én szót fogadok! -
De drága kincsem, nézz csak itt körül -
Négy kis szobácska - régi bútorok -
DONÁTFI
Tán új ruhát adjunk ezeknek is ?
Talán a bálba mennek ezek is ?
KLÁRA
Mit mond a báró, ha meglátogat ,
S én ily kopott pamlagra ültetem ?
DONÁTFI
Tavaly húztuk be .
KLÁRA
Ah, de a divat !
Miféle kelme ez? - nem is selyem !
Ah, mily kirívó kontraszt lészen az ,
Valódi "fenn az ernyő, nincsen kas " ;
A bálban pompa, fény veend körül ,
S itthon? - ej! - a báró azt mondja majd :
" Ily székre nálam az inas sem ül. "
DONÁTFI
Na jó nem bánom, más bútort veszünk .
KLÁRA
Ha férjhez adtuk a leányokat ,
S ha tán velük nem adjuk azokat ,
Eladjuk .
DONÁTFI
Vesztünk rajta .
KLÁRA
Ah, dehogy !
Van példa rá; midőn árverezik ,
A régi bútort még jobban veszik .
S ha vesztenénk is néhány száz tolit ,
Annál többet nyernek leányaid. -
Igaz! - Hát a szalon ?!
DONÁTFI
Szalon? - miért ?
KLÁRA
Itt a szükséges bútor el se fér .
E zugszobákban csak nem maradunk ,
Hisz itt estélyt és bált nem adhatunk !
DONÁTFI
Mit? bál? estély ?
KLÁRA
Anélkül, drága férj ,
A többi fényűzés semmit sem ér .
Nekünk szalon kell, s még kilenc szoba !
DONÁTFI
(körülnéz)
Igaz! Bizony szük ez! de hogyha más -
KLÁRA
Van! Mily szerencse! a szomszéd lakás
Üres .
DONÁTFI
Hol az a hercegnő lakott ?!
KLÁRA
Hisz csak fél évre vesszük e lakot .
S ha férjhez adtuk a leányokat ,
Tüstént felmondjuk - s újra két szobába
Vonulunk - emlékszel? - mint hajdanába !
DONÁTFI
No, hisz még ebbe sem halunk bele .
KLÁRA
De édesem, ha már mindent megadsz ,
Még egy utolsót csak meg nem tagadsz !?
DONÁTFI
No, ha utolsó, hadd halljuk, mi az ?
KLÁRA
Mit ér a fény, a bál, a nagy lakás ?
Mindez csak bliktri, ha nincs equipage !
Ha nincs batár s egypár livrés inas ,
Valódi "fenn az ernyő, nincsen kas ! "
DONÁTFI
A farsangvégig koldussá teendesz !
KLÁRA
Hiszen csak néhány száz tolit veszejtesz .
Ha férjhez adtuk a leányokat ,
Eladjuk a kocsit s a lovakat .
DONÁTFI
Sokat veszejtünk rajtuk !
KLÁRA
Sőt nyerünk !
A jó kocsis kezében a lovak
Mindig javulnak. Az inasokat ,
(erősen súlyozva, akarván tudatni, hogy mi kell meg:)
Kocsist - szakácsot - szobalányokat ,
Mihelyt a két boldog pár egybekelt ,
S a nász után a hónapjuk kitelt ,
Elküldjük rögtön. Mindent eladunk ,
S két kis szobában kettecskén lakunk ! (Öleli.)
Gondold, hogy ezt a pénzt kölcsönadod ;
Leányid megkapják a kamatot .
DONÁTFI
Azt gondolom; hisz csak nekik szereztem !
De hogyha nem jól fog kiütni, engem -
KLÁRA
(hevesen öleli)
Jól fog! s neked köszönjék gyermekid ,
Mert itt csak az, s csak úgy történhetik ,
Amint az úr, a férj, te akarod -
Mert csak neked van itt akaratod !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE