Ugyan azon Egek vesztik-el éltedet,
Mellyek, meg-útálják már tsalárd Lelkedet.
Paraszt zavar véred' átkozott fajzatja,
Részeg természeted' úndok rajzolatja.
Hogy nem rettegheted a" nagy Isteneket,
Kik már hevítik rád ölö menny-köveket.
Árúlkodó, gyilkos vagy tsalárd két színü
A' pokol formáltt volt, te el-fajjúlt Lelkű!
Az Egek elött még reszkess te kegyetlen!
Nem hagyják vétkedet hidd-el büntetetlen.
Nem truttz Egeinknek, Atilla hatalma,
Van Jupiternek-is Világához szava.
Búsúltt haragjában, emésztő mennyköve,
Hlyen gonoszt, mint te, már sokat le-vere.
Atilla kegyelme minddég nem védelmez .
Jupiter, én, Tsaba, egyik sem kegyelmez
Gonosz életednek, ha szerentsétlen leszsz
Királyodban; hidd el, hogy életed el-vesz.
Ki-nyilatkoztatom gonosz erköltsödet,
Hadd lássa Atilla meg-veszett véredet.
Mikor' gyúltt haragja majd ellened fordúl,
Talám akkor' Mikold bajától szabadúl.
Ne véld, hogy már nékem nem volna hitelem,
Meg-lásd, a' Királynál még módját fel-leiem,
Mellyel, gonoszságod ki-nyilatkoztatik
Buda tőled minddég nem vádoltathatik.