Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Hunyady Sándor
A három sárkány
Keletkezés ideje
1935
Felvonás
3
Jelenet
6
Megszólalás
886
Mondat/Sor
2248
Szó
11119
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ KÉP
Szín: Falusi ház hallja. A ház nagyon jelentékeny, majdnem kastély. Tehát a hall is akkora, mint egy táncterem. De azért nem lehet szó főúri pompáról. A berendezés a magyar középnemesség ízlése szerint való. Rendkívül komótos, pedánsan tiszta. A karszékek támláján csipkehímzések. Egyébként kézimunka és virág van a szobában. Hátul széles ajtó, az ajtó mellett jobbról-balról egy-egy ablakpár. Az ajtón és a zöld zsalus ablakokon át a napsütött teraszra lehet látni. Lángoló tavasz. A terasz kökorlátján egy sor muskátlis cserép. Mindkét oldalon járás a lakás többi részébe. A szín közepén nagyon gusztusosán, falusias bőséggel megterített kerek asztal. Az asztal körül magas hátú bőrszékek. Az asztal fölött régi formájú függőlámpa, amely valaha petróleumlámpa lehetett, csak újabban szerelték át villanyra, amióta szeszgyár tartozik az uradalomhoz. A lámpáról keskeny, hosszú légyfogó szalag lóg. Délután fél öt. A nap erősen süt odakint. Úgyhogy bent a szobában ezzel szemben van egy kis munkácsyasan sötét árnyékosság. Az asztalnál három dáma, fiatal leány, meg egy úr uzsonnázik. Egy házikabátba öltözött magános férfi néhány lépéssel oldalt egy kis taburetnél cigarettát tölt... Az asztal körül cérnakesztyűs-kötényes inas segédkezik. Jelen vannak Katalin, Zsófia, idősebb Csaholyi, Kempelen, Kitty, Zsuzsi, Inas
KEMPELEN
(ötvenes, fekete, sörtehajú, dupla szemöldökű, örmény külsejű férfi. Kisvárosi ügyvéd. Kaszinói alelnök, főkortes. Erőszakos, ravasz, vidéki betyár. Zsakettben van; hogyha muszáj, rögtön részt vehessen bármiféle hivatalos aktusban. Hirtelen nagy szenvedéllyel és gyűlölettel fölmutat a légyfogóra)
Ott van ni!
A bestia!
Rászállt, megkóstolja, aztán elrepül!
A fene egye meg, ahány légypapír csak van, mind svindli!
- Egy se fog semmit.
Csak büdös!
Kezit csókolom!
(Ezt már a kávéra mondta, amelyet az egyik dáma virágos csészében eléje tett)
KATALIN
(a puritán, magyar, vidéki úriasszonyokról nem lehet tudni, mennyi idősek. Negyvenesztendős korukban önként megöregednek, aztán meg eltúlozzák a dolgot. Katalin az ötvenes évek elején lehet. Szépen ezüstösödő haját kontyba fésüli. Nem divatos, de nem is ódivatú. Úgy van öltözve, mint egy úrihölgy falun, a saját házában. A lénye kellemes, jóságos, de nincs minden szigor nélkül. A férfi felé, akinek odaadta a kávét)
Jövőre már nem lesz legyünk.
A gazdasági udvart hátratesszük a szeszgyár mögé.
Virággruppok lesznek az istálló helyén.
KEMPELEN
Virág?
Akkor majd jön a légy helyibe a darázs!
Hogy mit akar a jó Isten ezektől a bogaraktól?!
Mér nem teremtett a helyükbe inkább több libát, fácánt, nyulat, mangalicát?!
Vagy esetleg több pénzt, kezit csókolom!
Kis szárnyakkal a bankókon.
Hogy az emberhez tudjanak repülni a százasok, amikor hívjuk őket.
Pipipipipipi!
(Mutatja, ahogy a csirkét hívják)
ZSÓFIA
(ugyancsak vidéki magyar úriasszony. Még nem öreg. Alig lehet több negyvennél. De nagyon elfalusiasodon. Kövér, piros, kicsattan a vérmességtől. Veszekedős, parancsoló természet)
Egyen kuglófot, Kempelen!
Ebben nem mazsola van, hanem dunsztos meggy!
Találmányom!
KEMPELEN
(beléharap a kuglófba, lelkesen)
Hiszen ez rumos!
ZSÓFIA
(bólint)
Odaadom a receptet.
Vigye el Evelinnek.
Kitty leül
KEMPELEN
Á, kérem!
Azt tetszik hinni, lehet új dolgot csináltatni az én feleségemmel?
Húsz év óta főz minden pénteken paszulyt babérlevéllel!
JÚLIA
(hatvanéves, nagyon szép, magas termetű, fehér hajú, tiszta profilú vénkisasszony. Büszke, kevésbeszédű, maga a tiszteletet parancsoló méltóság. Az oldalt ülő férfihoz)
Kihűl a kávéja, Balázs!
ID. CSAHOLYI
(valamivel túl az ötvenen. Szép férfi lehetett egykor, gavallér. De most borzasztó módon el van hanyagolva. A haja hátul a feje búbján föláll, mint a kakastaréj. Bizonyosan aludt ebéd után és nem fésülködött meg, amikor fölkelt a díványról. A háziruhája snittjében van valami ódon snájdigság. Pecsétgyűrűt visel, monoklit, pakompartot*
Megyek már, csak még feltöltöm ezt a százat!
(Gyorsabban kezd dolgozni a cigarettahülznikkel, a töltőt a melléhez szorítva nyomja ki a dohányt)
KATALIN
Kempelen, maga elejitől fogva az ügyvédünk.
Ismeri a dolgainkat.
Azért híttuk ki, hogy tanácsot adjon!
Baj van!
KEMPELEN
Tudom.
A fiúval.
ZSÓFIA
Honnan tudja?
KEMPELEN
Hiszen be tetszett mondani a telefonba a pesti sürgönyt.
ZSÓFIA
Az elsőt.
De azóta jött még vagy tizenkettő.
Kitty feláll
KATALIN
Az utolsó így szól.
(Kivesz a kebeléből egy sürgönyblankettát)
" Adósság becsületbeli.
Ha vasárnapig nem kapom meg a nyolcezer pengőt, hétfőn már nem vagyok az élők sorában.
- Mindnyájatokat ölel Balázs."
KEMPELEN
Jó hosszú sürgöny.
Pazarló ember, akinek ilyen hosszú sürgönyt van szíve küldeni.
ZSÓFIA
És ezek a telegramok mind keresztülmennek a postáskisasszonyon.
Amilyen szája van, teletölti a históriákkal az egész megyét.
KATALIN
Vasárnapig kell neki a pénz.
Mit csináljunk, Kempelen?
KEMPELEN
(megvakarja a füle tövét)
Nehéz tanácsot adni.
Nyolcezer pengő tengernyi összeg.
És lehet, hogy a fiatalúr csak viccel...
De hátha mégis komoly a dolog!...
Most tessék elképzelni, hogyan ülnénk itt együtt, hogy néznénk egymás szemébe, ha csakugyan csinálna magával valamit a gyerek.
JÚLIA
(méltóságteljesen)
El kell küldeni a pénzt!
KATALIN
(sóhajtva)
Mindig csak ez a vége!
ZSÓFIA
(dühösen odafordul id. Csaholyihoz)
Ez a te véred!
Eb kölyke lehet csak a kutyának!
ID. CSAHOLYI
(lecsapja a cigarettatöltőt)
Ne gyalázd a fiamat, Zsófi!
Engem gyalázhatsz!
De őt nem engedem!...
Szegény Viola megfordul a sírjában!
KATALIN
Ó, hiszen bár az anyjára ütött volna ez a fiú.
Áldott lélek volt szegény Viola!
De hát nem rá hasonlít.
Olyan, mintha kiköpted volna!
ID. CSAHOLYI
Hát hogyha rám hasonlít, akkor rátok is hasonlít.
Mert mi négyen testvérek vagyunk.
Nem tagadhatjuk.
ZSÓFIA
Sajnos!
ID. CSAHOLYI
(összekulcsolt kézzel fohászkodik az égre)
Csak nőkkel ne legyen dolga az embernek!
Bár élne az uratok!
Milyen másképp tudnék velük beszélni!
ZSÓFIA
(komolyan)
Hagyd nyugodni az uramat, Balázs, ott Kamionkánál!
KATALIN
(fájdalmas visszaemlékezéssel)
És az én Kálmánomat a vöröstoronyi szorosban!
ID. CSAHOLYI
Tudom.
Tizenöt éve gyászolok veletek együtt!
Csak ne mondanátok mindennap az arcomba a bajotokat, mintha én még tehetnék róla, hogy élve maradtam!
(Mutatja a feje búbját)
Talán bujkáltam én?
Talán dekkoltam én?
Kérdezzétek meg az ezredtársaimat, ki voltam én a fronton?!
(Fokozatosan dühbe hozza magát, feláll)
Itt a szúrásom!
(Feltűri a nadrágszárát - most látszik, hogy tarka, posztószélből varrt szobapapucs van rajta - mutatja a fuszekli fölött csupasz vádliját)
Itt a srapnel!
ZSÓFIA
Tűrd már le a nadrágod, Balázs.
Eleget láttuk a sebeidet!
Kitty gyümölcsöt hoz. Id. Csaholyi morcosan az asztalhoz ül, az a nő, amelyik mellé a rendezés szerint kerül, tüstént a gondjaiba veszi, mint egy kisbabát, lesimítja a haját, leveri a dohányport kabátjáról stb.
KEMPELEN
Hogy kezdődött az úrfival az a dolog?
Mert mindig szokott a nagy baj előtt lenni egy kis pöntyögés.
Ahogy a cigány stimmel a nóta előtt.
KATALIN
Pénzkunyeráló levelekkel kezdődött.
Mind a hármunknak írt külön-külön, titokban...
ZSÓFIA
(mérgesen)
Mi meg küldtünk is neki mindig.
Hol ötvenet, hol százat...
JÚLIA
Én százötven pengőt dugtam neki minden hónapban.
ZSÓFIA
Ami alma, sonka, kolbász, disznósajt, száraz sütemény innen felment...
(Gesztussal)
Fél Pestet eltarthatta volna belőle!
KATALIN
(panaszkodva)
Ide hallgasson, Kempelen!
Ez a rossz fiú kicsikart belőlünk havonta öthatszáz pengőt!
Hát mondja, Kempelen, nem elég ennyi egy huszonöt éves kölyöknek, akinek tanulni
KEMPELEN
Hja, kérem !
(Gesztussal)
Aki ilyen príma családba születik bele!
JÚLIA
Az a művésznő lesz a dologban.
Mindjárt féltem, amikor megláttam a színházi lapban a fotográfiát, ahol együtt vannak levéve.
" Tatár Anna és hódolóinak udvara a lóversenyen."
Tatár Anna?
Mit keres az én öcsém Tatár Annának az udvarában ?
(A fiatal lányhoz)
Eridj ki, Kata, ez nem tartozik rád!
KITTY
(tizennyolc-tizenkilenc éves, falunak öltözött, finom kisasszony. Megvan neki is az a mezei zamata, de mégis városiasabb kissé, mint a családja)
Drága Júlia néni, hívjon Kittynek!
Nagyon megszoktam Drezdában, "Kata" nem európai név...
ID. CSAHOLYI
(keresztülbeszél a lányon)
Maga ehhez nem ért, Juli.
Maga hivatalból szerelemellenes.
Azért is maradt pártában.
JÚLIA
Ez szerelem?
Ez ocsmányság!
Pfuj!
Micsoda manírokat tanulhat Balázs, annál a nőnél !
(Megint a lányhoz)
Igazán, Kitty!
Nem valók hozzád ezek a dolgok!
KITTY
Szóval komolyan akarják, hogy menjek ki?
Miért?
Felnőtt ember vagyok.
Két évig nevelkedtem Drezdában.
És legalább annyit tudok az élet dolgaiból, mint maguk .
(Leül)
ZSÓFIA
Ezt te főzted, Juli.
Te beszéltél rá, hogy küldjem tanulni külföldre .
(Gesztussal)
Hát elküldtem!
KITTY
(Zsófiához)
Nagyon jól tette, mama!
Kinyílt a szemem és a lelkem.
Vagyok valaki!
Európai ember vagyok itt: Nyír-Borzatőn!
A pusztán!
És nevetve hallgatom már egy hete, amit Balázsról suttognak azzal a színésznővel.
Mi van abban?
Tetszik neki, megfizeti!
Sőt kitűnő, hogy ilyen híres nővel van neki dolga!
Csak jó zongorán lehet zenét tanulni!
ZSÓFIA
(szigorúan)
Megkávéztál, fiam?
KITTY
Igen, mama.
ZSÓFIA
Akkor, fiam, amilyen "valaki" vagy és amilyen "európai" vagy, úgy mégy ki innen!
(Az asztalra üt)
Felállsz és kimégy!
Befogatsz a talyigába és kimégy az istállóba!
Stichpróbát csinálsz, nem folyik -e valami disznóság a fejésnél!?!
KITTY
(föláll)
Megyek, mama.
De csak azért, mert a parancsot munkával kötötte össze!
(Kimegy)
ZSÓFIA
Szemtelen kölyök!
ID. CSAHOLYI
(Zsófihoz)
Ez meg a te lányod.
Nem adnád be a Ludovikába, hadapródnak?
KATALIN
(sóhajt)
Szegény lány!
Neki fáj a legjobban a színésznő.
Éppen azért védte olyan tüzesen Balázst.
Ismerem ezt az érzést.
Én is voltam szerelmes valaha az unokabátyámba!
JÚLIA
Szerintem attól a nőtől kellene legalább megszabadítani Balázst.
Iszonyú, mi pénzbe kerülhet egy ilyen híres színésznő!
ZSÓFIA
Tán ékszerekre ment el a tömérdek pénz!
Karperecre a hölgynek!
KEMPELEN
Lehet.
Bár én ezt nem értem.
Én soha életemben nem vettem még nőnek egy szál szegfűt sem.
(Büszkén)
Nekem mindig raplim volt, hogy saját magamért szeressen, aki szeretni akar.
ID. CSAHOLYI
(közben megkávézott, kikaparta a findzsáját, körülnéz az asztalon, nem találja, amit keres, kiabálni kezd a jobb ajtó felé)
Ferenc!
Ferenc!
Szünet
Jöjjön már valaki!
ZSUZSI
(kis szolgálólány, szabolcsi parasztviseletben. Félig gyerek még. Bejön, közel megy az asztalhoz, bátran, tisztán)
A nagyságos úr kiáltott?
Tessék nekem megmondani, mi kell?!
Mer Ferenc átment a szeszfőzdébe segíteni a szerelő úrnak.
ID. CSAHOLYI
Eridj, lányom.
Csinálj nekem egy vékony spriccert, sillerből, Mohai Ágnessel.
KATALIN
Ne igyál bort a kávéra, Balázs.
Nem stimmel.
ID. CSAHOLYI
Hát mit igyak?
Ezt a pokolverte salétromos kútvizet igyam?
ZSÓFIA
(id. Csaholyihoz)
Kapsz a reggelihez meg a tízóraihoz törkölyt.
Ebédhez egy fél liter rizlinget.
Vacsorához másik fél liter egrit.
Elég annyi szesz egy emberbe.
ID. CSAHOLYI
(a kis cselédhez)
Csak menj, lányom, hozzad, ahogy magyaráztam.
ZSUZSI
(Zsófira néz)
Hozhatom, Zsófi nagysága?
ZSÓFIA
Nem.
ZSUZSI
(id. Csaholyihoz)
Tetszik látni, nem hozhatom.
Nem engedik meg.
( Részvéttel) Nem kell valami egyéb a nagyságos úrnak?!
(Vár egy pillanatig, aztán megfordul és a csípőjét riszálva kisétál a színről)
ID. CSAHOLYI
(villámsújtottan néz maga elé, majd amikor Zsuzsi már kiment, föláll, viharos szenvedéllyel elkeseredve)
Hát ez már az utolsó!
Színültig a pohár!
Kicsordult!
Jól van, gyámság alatt vagyok!
A nőtestvéreim gyámsága alatt!
Csakhogy ez már nem gyámság!
(Ordítva üti az asztalt)
Ez rabszolgaság!
KEMPELEN
(nagyon nyugodtan)
Ne üvölts, Balázs.
Nincsen igazad!
Elcsapja a hasát, ki fröccsöt iszik tejeskávéra!
ID. CSAHOLYI
(magánkívül)
Nem az a koszos kis bor!
A megaláztatás!
Megaláznak a vendég előtt, a cseléd előtt!
A porban csúszok már, mint a giliszta!
(Sír)
ZSÓFIA
(mélységes lenézéssel)
És ez az ember majdnem főispán lett Bereg megyében!
ID. CSAHOLYI
Itt vagyunk ezerhétszázhatvanöt holdon!
Annak a fele jog szerint az enyim, meg a fiamé.
Hát az enyém belőle egy rög?
Az enyém egy kalász?
A fenét az enyém!
Ott indult el a disznóság, amikor benyomtak a kuratéla*
(Kempelenhez, nagy emfázissal)
Te ismersz engem, Józsi, fenékig!
Mondd meg, jogos dolog volt gyámság alá tenni engemet?!
KEMPELEN
(rendületlen nyugalommal)
Jogos volt, Balázs!
Elpucoltad volna az egész vagyont.
A nővéreid meg adósságmentesen tartják a földet.
ID. CSAHOLYI
(levegő után kapkodva)
Hát ha mindenki csak ellenem izél, akkor nincs más hátra, mint hogy bemegyek a szobámba, a szájamba veszem a lankaszterem csövét!
Aztán kereshetitek a fejemet!
JÚLIA
(minden ijedelem nélkül)
Mi rövid pórázon foghatjuk, Zsófi.
De abban igaza van Balázsnak, hogy ez nem tartozik a szolgálókra!
ID. CSAHOLYI
(aki az előbb még lihegett és villámlott, erre tökéletesen hangot változtat. Odamegy a nénjéhez, melléje bújik, átöleli. Hízelegve, mint egy cigány)
Mindig tudtam, hogy maga az én pártomon van, Julikám!
(Édesdeden duruzsolva)
Kocává híznak a Parádéslovak a sok állástól...
(Könyörögve)
Hadd járok be velük délutánonként Nyíregyházára!
Az élő istenre esküszöm, hogy nem megyek se a kaszinóba, se kávéházba.
Nem veszek a kezembe kártyát, csak a cukrászdában gibicelek az uraknak!...
ZSÓFIA
Itt van.
Ezt forgatja a fejében, amikor mi a fia életéről beszélünk!
ID. CSAHOLYI
(megdörzsöli a homlokát)
Persze a fiam!
(Nagyképűen)
Annak bizony el kell indítani a Pénzt.
Mert ha az a fiú becsületbeli dolgot csinált, akkor az végezne is magával!
Én mondom!
Az apja!
KATALIN
(savanyúan)
Kempelen, kérem, menjen fel Pestre.
Odaadjuk a pénzt.
Rendezze el a dolgot!
ZSÓFIA
(sóhajjal)
Fél esztendő spórolása.
Az egész haszon a répán!
KEMPELEN
Boldogan!
(A homlokára üt)
Baj van!
Ma péntek.
Máma kéne utaznom...
JÚLIA
Nahát!
Mi akadálya?
KEMPELEN
Holnap igazgatósági ülés a takarékban.
Nem a magam kondíciójára gondolok.
De a betétesek.
Csaholyi-vagyon is fekszik a bankban.
KATALIN
Ejnye, de kellemetlen!
KEMPELEN
Menjen fel a dámák közül valaki személyesen...
Egy kis Pest!
Biztosan kell kalap, strimpfli, miegymás.
ZSÓFIA
Én nem mehetek a disznók miatt.
Most építem a hizlaldát.
JÚLIA
Én pedig öreg vagyok már.
KATALIN
Nekem meg nincs kedvem sem színésznőkkel, sem uzsorásokkal tárgyalni.
JÚLIA
Keserves, hogy ekkora famíliában ne legyen kéznél egyetlen férfi!
Mind önkéntelenül id. Csaholyira néznek, aki éppen rágyújtott, fújja az orrán a füstöt. Hosszú csönd
ID. CSAHOLYI
(nagy szünet után)
Én nem szólok.
Én nem kínálkozom.
Énrám nézhetnek!
ZSÓFIA
(legyint)
Terád nem lehet pénzt bízni.
Megmutattad, amikor elküldtünk bikát venni.
ID. CSAHOLYI
Az más volt...
Bikapénz.
De ez a gyerekem dolga.
(Fenyegetően)
És ebben aztán még az árnyékát sem tűröm gyanúsításnak!
A három asszony összedugja a fejét, izgatott suttogással tanakodnak
JÚLIA
(id. Csaholyihoz a tanácskozás szünete után)
Nahát a kezébe estünk.
Lelke rajta, ha valami komiszságot fog csinálni velünk.
ID. CSAHOLYI
Én?
Één?
(A tenyere a mellén)
Becsületszavamra mondom!...
KATALIN
(könyörgőn)
Ne élj vissza vele, Balázs, hogy rád szorultunk!
JÚLIA
Minek sírsz előre, Kata?!...
Feküdjünk le aludni azzal, hogy tisztességes ember!
ZSÓFIA
(id. Csaholyihoz)
A fiad pénze szent!
Abból a magad mulatságára egy garast ki ne szórj!
Kapsz tőlünk külön költségre.
Túr-retúr másodosztályú vasúti jegyet...
ID. CSAHOLYI
Nem megyek másodikon!
Nem magamért!
Értetek!
Ti talán nem tudjátok, kicsodák vagytok?!...
KATALIN
Hogy ugrál!
Hogy henceg!
ZSÓFIA
Polturás malac a garasos kötélen!
ID. CSAHOLYI
Valami "költségekről" beszéltek!
Mennyit gondoltatok?!
ZSÓFIA
Mondjuk... harminc pengőt!...
ID. CSAHOLYI
(keserű nevetéssel Kempelenhez)
Kacagd ki őket, Józsi!
Pestre harminc pengő!
Ahol már maga egy borotválkozás öt pengő!
Tíz éve nem jártam fent, nem láttam, de hallom, hogy fiáker sincs már!
Egyenest automobilba muszáj ülni az embernek!
ZSÓFIA
(id. Csaholyira mutat, a nővéreihez)
Ni, hogy villog a szeme!
Én belelátok!
Én tudom, mit gondol!
Ne küldjük mégse, Kata!
KATALIN
Persze hogy jobb volna, ha te mennél!
ZSÓFIA
(kétségbeesve)
Mi lesz nélkülem a hízókkal?
Csönd. Az asszonyok tanácstalanul nézik egymást
JÚLIA
(id. Csaholyihoz)
Ne féljen, maga megy!
Mi nem tudunk innen moccanni a nehéz természetünkkel!
KATALIN
(jóindulatúan)
Szagoljon egy kis várost.
Látom, eleped a vágyakozástól...
ID. CSAHOLYI
(tiltakozva)
Én epedek?!
Én vágyakozom?!
JÚLIA
Hanem ne szégyenkezzem magáért!
Én láttam magát egynapos korában paprikaveresen visítani a pólyában!
Érjem meg végre, hogy férfivá serdült az a poronty!
KATALIN
Spóroljon!
Ne gondoljon mindig dínomdánomra!
Két pengő a menü a Jägerhornban.
ZSÓFIA
Nem csak a Hungária van a világon.
Van Makkhetes is.
Menjen oda.
Egyen zónapörköltet!
ID. CSAHOLYI
Miért nem mindjárt az árokpartjára szálljak?!?
Mi sejtelmetek van nektek az ilyesmiről?!
Odaírom a nevem a fogadóban a bejelentőlapra: Csaholyi Balázs!
Az ilyesmi nem csak gyönyörűség.
Ennek konzekvenciái is vannak!
ZSÓFIA
Na jó!
Adunk százötvenet!
De ezzel punktum!
Meg ne próbáld tovább feszíteni a húrt!
( Az ügyvédhez) Gyerünk, Kempelen!
Telefonáljon a bankba!
(A másik két asszonyhoz)
Gyertek ti is.
Kell a bonra mind a hármunk aláírása!...
Valamennyien kimennek a bal oldali járáson
ID. CSAHOLYI
(pillanatra egyedül marad. Mint akit valami rettentő nagy izgalom ért, szinte freudi alapon dünnyögni kezdi „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára!.." Pattint egyet az ujjával, aztán feláll, lázasan körülsétálja az asztalt, a bajszát pedri, haját borzolja. Valami az eszébe jut, kiabálni kezd)
Zsuzsi!
Zsuzsi!
Zsuzsánna!
ZSUZSI
(bejön, odamegy a gazdájához, mély részvéttel)
Azért betöltöttem a fröccsöt, nagyságos úr!
Odadugtam a poharat a tornácon, a második muskátli mögé!
ID. CSAHOLYI
(vidáman megcsípi a gyerek állát)
Kell a devlának a büdös borod!
Lehozzátok a padról a kofferemet.
Azt a nagy, sárgabőr, szíjas koffert a rézcímerrel!
(Egyre emelkedő, dagadó boldogsággal)
Alólra jönnek a cipők!
Két pár barna, két pár fekete!
Rája a pepitaruhám, a kékruhám, a szürkeruhám, a szmokingom!
(Szinte zokog a gyönyörtől)
A bécsi selyemingeim, a monogramosak!
Ami kravátli a kasztniba van, mind!
A zsebkendő mind!
A harisnya mind!...
(Elhallgat, mert az előbbi társaság visszatér a színre)
KATALIN
(gyanakodva)
Mit trafikálsz megint ezzel a gyerekkel?
ID. CSAHOLYI
(most nagyon gyámoltalannak játssza magát, siránkozva)
Én trafikálok?!
Arrul beszélek, hogy lökjék be a rongyaimat valami pakktáskába!
KATALIN
(szigorúan)
Nem kell itt semmiféle hosszú pakolás!
Egy napra mégy, legfeljebb kettőre.
ZSÓFIA
Nekem vasárnapra idehaza legyél!
Megbúbozlak, ha vasárnap este üresen tér meg a kocsi az állomásról!
KEMPELEN
(előrejön id. Csaholyihoz)
Hát, barátom, utazol!
(Megnézi az óráját)
A délutáni gyorsot már elkésted, de a hajnali személyre bőven felszállhatsz Sünfalván!
Holnap ilyenkor Pesten leszel!
Jó mulatságot!
(Parolázik)
ID. CSAHOLYI
Hozzak valamit, József?
KEMPELEN
Két gramofonlemezt, ha szíves lennél!
Mindjárt felírom a címüket!
Huszonnégy pengő az egész!
Nesze, itt van rá a pénz.
(Benyúl a briftasnijába, aztán amikor már a két ujja közt a bankó, amikor már id. Csaholyi nyúl a pénzért, megijed, meggondolja a dolgot, visszateszi a húszast a biztos helyre)
Különben ne fáradj!
Nem merlek terhelni vele.
(Elteszi a zsebébe a pénztárcát)
JÚLIA
(sértődötten és bánatosan)
Na tessék!
A legjobb barátja nem mer rábízni huszonnégy pengőt!
Mi meg egész kis vagyont adunk a kezébe.
A három kisasszony körülfogja az idősebb Csaholyit.
Egymásra kopírozva, gyorsan beszélnek.
Kérlelik, fenyegetik, terrorizálják, majd leszedik a lábáról: "Egy kis komolyságot, Balázs !"
" Egy kis szerénységet, Balázs !"
" A fiad életéről van szó, Balázs !"
" Gondold meg, Balázs !"
" Legyél már egyszer ember a talpadon, Balázs !"
ID. CSAHOLYI
(középen, a három nő között. Befogja a fülét. Védekezve, tiltakozva, félig komolyan, félig tréfásan, mintha a mennyekből kérne segítséget)
Hozzák már azt a vonatot!
Hadd szabadulok ettől a három sárkánytól!
FÜGGÖNY
MÁSODIK KÉP
Szín: A Hungária éttermének egyik részlete. De ebből a részletből érződik az egész terem hangulata és arányai. Néhány fehér abroszos asztal, a jellegzetes vendéglői szervizzel és virágdísszel. Este, kilenc óra tájt. Egy nappal az első kép után. Amikor a függöny kettényílik, egy nagyon angolos külsejű úr rendületlen gépszerűséggel eszik az egyik asztalnál. A másiknál egy normális pesti házaspár ül. Éppen vacsora után vannak. Túl már a feketekávén is. A láthatatlan forrásból áradó, de világosan hallható cigányzene Dvofák „ Humoreszk ”-jét játssza
ID. CSAHOLYI
(balról jön. Amilyen elhagyatott volt az előző képben, most úgy kicsípte magát, egyenesen, határozottan mozog, végre leül két asztal távolságban az ünnepélyes angoltól. Főúrhoz, aki felsorakozik mellé az Éthordóval, a Borfiúval és a Pikolóval együtt)
Valaki menjen ki a recepcióba.
Mondja meg a portásnak, ha egy barna fiatalember Csaholyi Balázst keresi: Itt vagyok az étteremben.
PIKOLÓ
Igenis, kérem!
(Kirohan)
ID. CSAHOLYI
(már ül, ránéz az Éthordóra, aki parancsot várva áll mellette)
Magát mintha már láttam volna valahol!
(Nyúl az étlapért)
ÉTHORDÓ
De mennyit, nagyságos úr!
Amikor a Dungyerszky úrral fel tetszettek jönni a Bácskából.
ID. CSAHOLYI
(sértődötten)
Maguknak mindenki a Bácskából jön, aki egy vendéglőbe beteszi a lábát!
(Határtalan büszkeséggel)
Én nyírségi ember vagyok!
(Szemébe csípi a monokliját, nézi az étlapot)
ÉTHORDÓ
Ha szabad ajánlanom, van egy szenzációnk.
Ludaskása.
ID. CSAHOLYI
Abba fulladunk mi bele falun!
Nekem hozzon egy szép fogasfilét roston.
ÉTHORDÓ
Igenis, méltóságos úr!
ID. CSAHOLYI
És kérek egy pohár sört...
Nem, sört ne is hozzon!
Nem tőtöm magam árpával!
Hozzon mindjárt egy Littke For Englandot !
*
ÉTHORDÓ
Igenis!
(Balra el)
ID. CSAHOLYI
(a Főpincérhez, aki az asztalnál maradt)
Kicsoda ez a szomszédban?
FŐÚR
Egy angol.
Itt lakik a hotelben.
ID. CSAHOLYI
(mert a zene most már valami régi táncszámot játszik, felháborodva)
És maguk ezzel a muzsikával tömik a külföldet?!
Menjen oda a prímáshoz, mondja meg neki, hogy: "Rózsabokor a domboldalon !"
De ne nekem játssza!
Ennek az angolnak húzza.
Onnan messziről, egyenesen bele a fülibe.
Ha igazi prímás, nem csurrant félre egy decit sem a nótából.
FŐÚR
Igenis, méltóságos úr!
Borfiú jön a pezsgőhűtő vödörrel, kinyitja a palackot, tölt. Fölhangzik a megrendelt nóta. A Főúr visszajön
ID. CSAHOLYI
(a főúrhoz, az angolra kacsintva)
Hegyezi már a fülét!
FŐÚR
Melegszik.
Ebben a pillanatban az angol előhúz a zsebéből egy újságlepedőt, kibontja, olvasásba mélyed
ID. CSAHOLYI
(megdöbbenve, méltatlankodva)
Hogy a fene a természetit!
Ilyenkor olvas!
IFJ. CSAHOLYI
(jól nőtt csinos fiatalember. Nagyon hasonlít az apjára, akihez a gyermeki szereteten kívül valami pajtáskodó bizalmaskodás kapcsolja. Oldalt jön. Észrevétlenül odaáll az asztalhoz)
Jó estét, papa!
ID. CSAHOLYI
(felnéz, feláll)
Szervusz, te bicskás!
(Megcsókolja a fia mindkét arcát, aztán végignézi)
Ahhoz képest, hogy milyen telegramokat küldözgetsz haza, elég jó színben vagy egyelőre!
IFJ. CSAHOLYI
Ne kínozzon, papa!
Hozott pénzt?
ID. CSAHOLYI
Nem hoztam!
(Leül)
IFJ. CSAHOLYI
(melléje ül és félreinti a pincért, aki oda akar jönni)
Ne kínozzon, papa!
Érzem, hogy hozott!
Mért akarja, hogy kétségbeessem?
ID. CSAHOLYI
(szemrehányóan)
Megérkezem.
Nem vagy kint a vonatnál.
Elmegyek a szállásodra.
Nem vagy otthon...
IFJ. CSAHOLYI
Miért kínoz, papa?
Csak este tudtam meg, hogy itt van, amikor hazamentem átöltözni, és megkaptam az üzenetét.
ID. CSAHOLYI
Hol jártál egész délután?
IFJ. CSAHOLYI
Lóversenyen.
ID. CSAHOLYI
Példátlan ...!
Minket odahaza a hideg lel miatta!
Ő meg a lóversenyen van.
Legalább nyertél?
IFJ. CSAHOLYI
(szégyenkezve)
Három pengőt.
ID. CSAHOLYI
(megvetően)
Krajcáros János.
(Tölt a fiának, koccintanak)
IFJ. CSAHOLYI
Ne kínozzon, papa!
Gondolja meg, hogy a költségeken kívül egy pengőm volt összevissza.
Azzal vircsaftoltam hét futamon keresztül.
(Rimánkodva)
Adja már ide papa a pénzt!
ID. CSAHOLYI
(nagyképűen)
Mi a három nénéddel együtt szakadásig túrjuk a földet.
Te meg dorbézolsz.
Mikor fogsz már megkomolyodni?
IFJ. CSAHOLYI
(kidől belőle a panasz)
Hagyjanak engem békében azzal a megkomolyodással.
Próbálja megkérdezni tőlem, papa, hogy mi az a jog!
ID. CSAHOLYI
Nahát, micsoda?
Koccintanak
IFJ. CSAHOLYI
Dunsztom sincs róla!
Azt se tudom, mikor élt a Werbőczy!
Én nem vagyok jogásznak való.
Én nem vagyok Pestre való.
Én fürdővendégnek érzem magam ebben a városban.
Mintha Abbáziában lennék, vagy Siófokon!
Ez nekem nem munkahely.
Falusi fiú vagyok.
Oda születtem.
ID. CSAHOLYI
Naiszen.
Ahogy te meg tudnál ülni falun.
IFJ. CSAHOLYI
Istenien, papa!
Persze nem úgy, hogy kölyöknek vesznek, aki kikap, ha egy skatulya purzicsánt*
(Sóvárogva)
Lenne egy kis Balillám, vagy egy kis Fordom.
Amikor nincs dolog, beugranék Nyíregyházára, sátoros ünnepeken felszöknék Pestre...
Tudja, mit olvasok én este az ágyban, apám?
Plósz könyvét, az "Ideális tejgazdaságot ", meg Szlávi könyvét a "Műtrágyát "!...
ID. CSAHOLYI
(vállat von)
Zsófi nénéd akarja, hogy jogász legyél.
Előbb jogász, aztán képviselő, aztán miniszter.
IFJ. CSAHOLYI
Zsófi néni azért született a világra, hogy megkeserítse az összes Csaholyiak életét.
Értem én, mért szeretné, hogy jogász legyek!
Fáj neki, hogy amikor odahaza vagyok, hiába ordít, mégis énrám hallgat a béres...
(Koccintás után könyörgő hangon)
Adja ide már édesapám a pénzt.
El talál párologni a zsebéből!
ID. CSAHOLYI
Mennyi ez az adósság?
IFJ. CSAHOLYI
Megsürgönyöztem!
ID. CSAHOLYI
(gesztussal)
Megsürgönyözted!
Marhaság, amit sürgönyöztél!
Ismerem én jól a svindliket.
Hozd ide nekem a hitelezőidet.
Majd tárgyalok velük én, személyesen!
PINCÉR
(hozza a fogast)
Parancsol még valamit?
ID. CSAHOLYI
Majd később.
Pincér balra el
IFJ. CSAHOLYI
(hátraül)
Volna egy indítványom, apám!
ID. CSAHOLYI
Halljuk!
IFJ. CSAHOLYI
Ne fáradjon, apám, a hitelezőkkel.
Adja ide a felit a pénznek, amit hozott.
A másik felivel meg csináljon, amit akar.
Nem szólok otthon egy kukkot sem.
ID. CSAHOLYI
Na most szépen a szemembe mondtad, hogy mit gondolsz rólam!
Ilyen csalásba akarnád belevinni az édesapádat?!
IFJ. CSAHOLYI
(hízelegve)
Csak azért mertem szólni, mert olyan határtalanul szeretem magát, papa.
Tudom, hogy magát is csakúgy elnyomják a nénik, mint engem!
Álmom volt éjjel.
Mi ketten egymást átölelve sírdogáltunk a kuckóban.
A három néném meg felettünk repkedett seprűnyélen...
(Elhallgat, mert jön a pincér, az új pezsgősüveggel. Mialatt a pezsgőbontás szertartásosan folyik, hangosabb lesz néhány árnyalattal az eddig rendkívül halk cigányzene. Karkötőórájára néz)
Szent Isten, mindjárt vége a színháznak!
Ha megöl is, most itthagyom, apám.
Várnak!
(Gombolja a kabátját)
ID. CSAHOLYI
(jelentősen)
A színésznő!
IFJ. CSAHOLYI
(bólint)
Anna!...
Megbeszéltük, hogy érte megyek előadás után.
Elbújunk valami kis kocsmába.
Persze ez sem tetszik odahaza?
ID. CSAHOLYI
Kétségbe vannak esve.
Félnek, hogy elrontod a dolgot Kittyvel.
IFJ. CSAHOLYI
Inkább büszkék lennének.
Fél Pestet töri a nyavalya az irigységtől.
ID. CSAHOLYI
Zsófi nénéd aggódik, hogy miatta verted magad adósságba...
IFJ. CSAHOLYI
(felháborodva)
Micsoda vidéki ábránd a múltból!...
Még a taxiját sem engedi kifizetni!...
Tudja, mennyit keres ez a nő ?...
Inkább adhatna kölcsön odalent az uraknak, mint az altruista takarék!
ID. CSAHOLYI
Engem mégis azzal küldtek, hogy válasszalak el tőle...
A fiú. mozdulatára
Ne félj, meg sem próbálom.
Tudom, hogy egy Csaholyit nem lehet kormányozni az ilyesmiben.
IFJ. CSAHOLYI
Isteni nő, apám!
Hiperszuper nő!
ID. CSAHOLYI
Isteni nő ide, isteni nő oda!
Mégis inkább úriasszonyoknak kurizálnék a te helyedben.
Szénsavdúsabbak.
IFJ. CSAHOLYI
Felfogás dolga, apám!
Szerintem a privát nőknél nincs középsatírung.
Amelyik könynyen kapható, nem ér egy vasat sem.
Amelyik meg egyáltalában nem kapható, annál hol van a hasznom?!...
Mégis csak a legjobb a kenyérkereső nő, apám!
( Lelkesen) Aki szabad akaratból csinálja!
ID. CSAHOLYI
És ez csinálja?
IFJ. CSAHOLYI
(már felállt, de most újra visszaül)
Nem csinálja, apám!...
Ez az életem savanyúsága!
Úgy vagyunk, mint a legjobb pajtások.
Nevetünk.
Bujkálunk.
De soha sem tudom igazán felforrósítani!
Mondja, apám, lehetséges, hogy én egy nőnek ne tessem, csak elefántnak használjon?
ID. CSAHOLYI
Hát bizony az lehetséges.
(Hirtelen ötlettel az asztalra üt)
Tizenöt esztendeje nem vacsoráztam színésznővel!
Hozd ide ezt a Tatár Annát!
IFJ. CSAHOLYI
Mert ez olyan, hogy csak úgy "idehozhatom "!
(Mutatja)
Ekkora betűkkel nyomtatják a nevét a plakátokon!
ID. CSAHOLYI
Hozd ide.
Vagy üzend meg, hova mentek!...
Talán segíteni is tudnék neked egy kicsit!...
Odakínállak az Annádnak, apai szívvel ...!
IFJ. CSAHOLYI
Nem bánom.
Vacsorázhatunk hármasban.
De csak egy föltétel alatt.
(Szuggesztiv erővel)
Ha kapok valami akontót!
(Nyújtja a kezét)
ID. CSAHOLYI
(rettentő bankjegyköteget vesz elő, ad egyet a fiúnak)
Ó, te zsarnok!
IFJ. CSAHOLYI
(elveszi a pénzt)
Egy százast ad ?...
Ennyi rengeteg pénzből?
(Az órájára néz)
Jézus Máriám!
Hát idejövünk, vagy telefonálok!
Kezit csókolom, papa!
(Elrohan)
Id. Csaholyi odatapsolja a pincért
FŐÚR
Parancs, méltóságos úr!
ID. CSAHOLYI
Nem vagyok méltóságos.
De már kifáradtam dél óta az ellenkezésbe.
Maguk mindenkiből méltóságost csinálnak.
(Közben megnézte az étlapot)
Kérem, süttessen egy bifszteket angolosan.
Van angol mustárjuk?
FŐÚR
Van, méltóságos uram!
(Tölt a pezsgőből)
ID. CSAHOLYI
(a szomszéd asztal felé néz, ahonnan az angol közben elment)
És hogy mindenki elment, most már nekem húzza a prímás...
(Egy kicsit intonálja)
" Nincs cserepes tanyám !"
FŐÚR
Igenis, méltóságos úr!
(Elsiet jobbra)
A szín rövid időre elsötétedik. A sötétség alatt a „Nincs cserepes tanyám”-ból másik dal lesz. Aztán megint egy-két új taktus. Amikor a színpad kivilágosodik, a cigányok már azt játsszák, hogy „Fekete hajamból lassan hófehér lesz...”A prímás ott áll id. Csaholyi asztala mellett, a fülébe húzta a nótát. Az asztal alatt a hűtőben új palack van, két üres vödör mellett. Az asztalon feketekávés csésze, kávéfőző masina. A Pikoló ott tevékenykedik az asztalnál, tölt, aztán visszateszi a küblibe az üveget
ID. CSAHOLYI
(felemeli a poharát, a prímás felé)
Szervusz!
PRÍMÁS
(az álla alól a hóna alá fogja a hegedűt, koccint)
Proszit!
Isznak. Pincérek be
ID. CSAHOLYI
Úgy néznek mindenfelől, mint a csudabogarat...
Akkora ritkaság lett Pesten, hogy egy úr húzatja?
FŐÚR
(mély meggyőződéssel)
Örült ritkaság, méltóságos uram!...
Disznó időket élünk.
ID. CSAHOLYI
No akkor valami szomorút...
" Lehullott a rezgőnyárfa ..."
Prímás játszani kezd, finom üveghangon, egészen a füléhez hajolva a gavallérnak
Ne ilyen bömbölve!...
Nem szabad ebből másnak meghallani egy farkincát!
(Odahajtja a fülét a hegedűhöz)
Baloldalt jön Anna, ifj. Csaholyi kíséretében. Jobbról előrohannak fogadásukra a pincérek. A Prímás abbahagyja a játékot és tapintatosan a háttérbe vonul
IFJ. CSAHOLYI
Megjöttünk, apám!
ID. CSAHOLYI
(talpra ugrik a hölgy előtt, összeüti a bokáját)
Csaholyi Balázs!
(Régimódi lovagiassággal kezet csókol Annának)
Boldog vagyok, hogy megismerhetem!
ANNA
(virágzó, szép nő. Nincs nagy díszbe öltözve, csak úgy, ahogy egy színésznő vacsorázni megy a fárasztó előadás után. Ráragyog id. Csaholyira)
Jó estét!
(A fiúhoz fordul)
Mért csalt meg, Balázs?
Ez az úr nem lehet a papája, hiszen fiatalabb magánál!
ID. CSAHOLYI
(büszke szerénységgel)
Csak pillanatnyi kondíció, kezit csókolom.
Faluról jövök.
Sok gyertyaerejű napsütés van bennem elpalackozva!
ANNA
Milyen tündéri barna színe van!
Mint a szentjánoskenyér!
IFJ. CSAHOLYI
(az asztalra mutat)
Ide ülünk?
ID. CSAHOLYI
Ez az asztal kicsi is, meg teli van kenyérmorzsával!
(Anna felé)
Nem mennénk be inkább az egyik szeparéba?
(A Prímásra villant a szemével)
Velünk jönne az Imre.
Kicsit zenélne!
ANNA
Nem bánom!...
Régen hallottam már szóló hegedűt!
(Nézi id. Csaholyit, látszik rajta, hogy tetszik neki az ezüsthalántékú gavallér)
ID. CSAHOLYI
(Annához)
Az ég áldja meg, bízza rám a menüt, művésznő!
Hadd jusson eszembe, hogy... "én is voltam valaha, szép asszonynak kocsisa ".
IFJ. CSAHOLYI
Ne flörtöljön, papa.
Maga vacsoráit.
Mi ketten meg szédelgünk az éhségtől!
ANNA
Na menjünk!
(Id. Csaholyihoz)
De ha maga rendel, vigyázzon!
Mert nekem nem szabad enni liszteset, zsírosat, tojásosat, cukrosat, szaftosat, fűszereset...
ID. CSAHOLYI
Ne tessék félni.
Holdsugársnicli lesz.
Csillagpor parmezánnal...
ANNA
(nevet)
Holdsugársnicli!...
IFJ. CSAHOLYI
(féltékenyen)
Tessék!
Ez tetszik neki!
(Türelmetlenül)
Üljünk le, vagy gyerünk már azzal a szeparéval!
ANNA
(megfenyegeti a fiút)
Ne békétlenkedjék, fiatal kajszibarack!
A Főúr ifj. Csaholyival együtt elkalauzolja őket oldalt a szeparék felé
ID. CSAHOLYI
(rendelkezik a pincérek között)
Szép, nagyszemű kaviárt, jégen, apróra vágott vereshagymával.
Elkészíthetnek egy egész skatulyát.
Rostonsült jércét, salátával, almapürével.
Micsoda primőrjük van gyümölcsben?
ÉTHORDÓ
Van melegházi dinnyénk, méltóságos úr!
ID. CSAHOLYI
Sárgadinnyét, sajtot, pirított kenyeret!...
És ezt a száraz italt abbahagyjuk!...
Valami félédes francia pezsgőt, francia vörösbort.
Rotschild Moutont, hanyatt fektetve a kosárban...
ÉTHORDÓ
(aki a blokkjába jegyzett)
...hanyatt fektetve a kosárban...
ID. CSAHOLYI
Szerezzenek virágot!
PIKOLÓ
Lehet tíz pengő, méltóságos úr?
ID. CSAHOLYI
(a gyerek fejére teszi a kezét)
Száz is lehet, fiam!
Én nem vagyok babrajátszó ember!
(Ránéz a Prímásra)
Most pedig gyerünk utánuk, Imre!...
De ne némán menjünk, mint a halottak!
PRÍMÁS
(a közben mögéje gyűlt bandával együtt harsányan rázendít a „Rákóczi”-ra)
ID. CSAHOLYI
Ne ezzel, te bivaly!
Ez kimeneti dal!
Ide meg bemeneti kell!
Prímás hirtelen átvált a Prinz Eugen-i indulóra. Idősebb Csaholyi az induló hangjai mellett, mint egy hadvezér, a cigányok élén levonul a színről, Annáék után
FÜGGÖNY
HARMADIK KÉP
Kis szeparé látszik, feldúlva, kivilágítva. A csillár is ég, gyertyák is égnek szanaszét, a kandallón, az asztalon, nyilván az előbbi dal következményeképpen. Az abrosz össze van gyűrve. Az asztalon poharak, virágok, feldőlt pezsgőspalackok. Az asztal alatt és a fal mellett rengeteg üres üveg, jeléül, hogy a dáridó már régóta folyik. A színen vannak: Anna, egy kicsit szétzilált hajjal, de még tiszta öntudatnál, mint a mulatság közepe. Körülötte az elázott lumpok. A két Csaholyi, egy ismeretlen fiatalember, a fehér sipkás szakácsmester, hátul az inspekciós Pincér és a Prímás a banda összes tagjaival. Rendkívül elázott hangulat van, amikor összefüggő beszéd már csak ritkán esik. Zene, ének, csipkelődés. Egy-egy expresszív mondat a mámoros emberek leikéből. Mialatt a függöny lassan szétnyílik, a banda éppen tust húz. A cigányok kórusban üvöltik: „Szomjas a banda...”
ID. CSAHOLYI
(most megint feláll a feje búbján a kakastaréj. A kabátja csupa hamu. Tökrészeg, de azért keményen áll a lábán. Ő a „parancsnokló” részegek fajtájából való. Harciasan)
Halt!...
Ivásszünet!
(Hátramegy, iszik a cigányokkal, csókolódzik a nagybőgőssel és a Prímással)
ANNA
(boldogan nyújtózik)
De jól érzem magamat!
Pedig hullafáradt voltam, amikor leültem!...
IFJ. CSAHOLYI
(a lírai részegek közé tartozik, belekapaszkodik a szóba, ami tetszik neki)
Hullafáradt...
(Más hangon)
Hullafáradt!...
Hullafáradt!...
ANNA
Úgy látszik, ez a muzsika gyógyított meg.
Mintha vidéken lennék, falun, mezőn.
Otthon!
Friss szelet érzek, szabad levegőt.
Pedig tudom, hogy maguk mindenféle szemtelenségre gondolnak velem...
IFJ. CSAHOLYI
(spontán)
Én olyan disznóságokra gondolok, hogy egy tüzérló elsüllyedne tőle!
(Letérdel a nő elé, könyörögve)
Csináljon velem valamit, Anna!
Ha akarja, kihúzhatja a fogamat is!
De csináljon valamit!
Mert megbolondulok ebben a pillanatban!
(Bújna a nőhöz)
ANNA
(kedvtelve nézi a fiút, akit a két fülénél fogva tart távol magától)
Tudja, mért választottam ki pajtásomnak éppen magát, annyi jelentkező közül?
IFJ. CSAHOLYI
( mámorosán) Mert olyan ellenállhatatlanul gyönyörű vagyok!
ANNA
Mert megéreztem magán a falusi szagot.
Amikor bemutatták és először táncoltunk, gavallérosan messzi tartott magától!
Tetszett nekem, hogy olyan félénk!
Utálom itt azt a tapadó szokást, hogy az embernek tánc közben mindjárt homorítani kell!
(Szilajon)
Hagyjanak engem békén!
Várják meg, amíg nekem támad kedvem valakihez!
IFJ. CSAHOLYI
De én nem macerálom, ugye?
Én csak a szememmel rimánkodok magának, Anna!
Csináljon velem valamit.
ANNA
Maga jól viselkedik, fiacskám!
(Jutalmul megsimogatja)
Kis apródom!
IFJ. CSAHOLYI
(a részegek kiszámíthatatlan logikájánál fogva ez a szó kétségbe ejti)
Iszonyú!
(Feltápászkodik és az asztalhoz megy, keresgéli a poharát, közben még egyszer eljajdul)
Iszonyú!
(Iszik)
AZ IDEGEN
(feláll, összeüti a bokáját id. Csaholyi előtt)
Alázatos tisztelettel jelentem!
Az én nevem...
ID. CSAHOLYI
(szigorúan közbevág)
Halt!
Ácsi!
Meg ne mondja!
Jobb szeretem, hogy van itt egy titokzatos ember, akit magázni lehet!
(Gusztálja az idegent, kihúz egy bankót a zsebéből)
Itt van ez a százas!
Egye meg!
Ha megeszi, kap egy másikat egyéni használatra!
IFJ. CSAHOLYI
(rémülten ordít az asztal túlsó sarkából az Idegen felé)
Halló!!
Meg ne egye!
Az én pénzem!
AZ IDEGEN
(zokogva)
De bizony én megeszem!
Mert én már oda aljasodtam, hogy velem mindent lehet csinálni!
Azonkívül fényképezőgépet akarok venni a másik százason!
(Zokogva eszi a pénzt, megkapja a másik százast, részegségében azt is megeszi)
IFJ. CSAHOLYI
(elkeseredve)
Végem van!
Édesapám idegeneket etet a pénzemmel!
(Búsan belekönyököl az asztalba)
ANNA
Imre, én még nem hallottam a nótámat!
(A Prímás felé fordul. Megrendeli és végigénekli a nótáját. Utána rendes józan prózában fordul oda ifj. Csaholyihoz)
Adja ide, Balázs, a kalapomat és a retikülömet!
IFJ. CSAHOLYI
Mit akar, Anna?!
Még iszonyúan kora az idő!
ANNA
(megnézi a karkötőóráját)
Negyed hat!
Két órát sem alhatom.
Ki kell mennem a filmgyárba!
IFJ. CSAHOLYI
Iszonyú dolog!
Iszonyú!
Menjünk inkább mindannyian a gőzbe!
ANNA
(kicsit türelmetlenül)
Ne okoskodjék!
Adja már ide azt a kalapot!
IFJ. CSAHOLYI
Iszonyú dolog!
A gőzbe se akar jönni velem!
(Leveszi a kalapot a kandallópárkányról, közeledik a nőhöz)
ID. CSAHOLYI
(kiszedi a kalapot a fia kezéből és az asztalra dobja)
Eridj, te málé!
(Szigorúan Annához)
Innen még nincs most elmenés!
ANNA
(harciasan)
Ne mondja?
Mégpedig miért?
ID. CSAHOLYI
Mert még nem teltem be a látásával!
ANNA
(haragszik is, meg tetszik is neki a dolog)
Ejnye, micsoda sodra van!
De engem se puliszkából csináltak!
(Indul)
ID. CSAHOLYI
(megfogja a karját)
Itt marad!
ANNA
Engedjen el, paraszt!
Fáj!
ID. CSAHOLYI
Fájjon!
(Nem engedi el)
ANNA
(kérésre fogja a dolgot)
Engedjen el, Csaholyi!
Tönkre vagyok téve, ha nem alszom pár órát!
ID. CSAHOLYI
Menjen tönkre!
(Fogja)
ANNA
Kárt szenved a gyár, ha nem leszek ott a felvételen!
ID. CSAHOLYI
Dögöljenek meg mind a gyárak!
Mégse bocsátom el, amíg nem járunk egy kis csárdást!
ANNA
(már nevet)
Nem lehet bírni magával!
ID. CSAHOLYI
(büszkén)
Ugye nem?!
Tubarózsám!
(Anna derekára teszi a kezét és miután a cigány már húzza, lassan, rangosan, egyelőre szinte egy helyben mozogva, járni kezdik a csárdást)
IFJ. CSAHOLYI
(a háttérben Anna belépőjével)
Ha ezt Zsófi nénémék látnák!
ID. CSAHOLYI
(anélkül, hogy a táncot abbahagyná, a fia felé fenyegetően)
Piszkáld csak a lelkiismeretemet!
Piszkáld csak, hülye!
(A bandához)
Sebesebben!
A zene gyorsít. Id. Csaholyi fogja a nő derekát, a bal kezével, a jobbjával benyúl a zsebébe és szórja a bankót a cigányok közé
IFJ. CSAHOLYI
(jajongva)
Ki vagyok már vasalva!
Szórja már a pénzemet, édesapám!
ID. CSAHOLYI
(újabb bankózáport bocsát a banda felé. Duhaj elkeseredéssel, mialatt szakadatlanul táncol a megmámorosodott Annával)
Ide nézzetek, Zsófi!
Juli!
Katalin!
Ezt ti csináltátok!
Miért tartottatok tíz esztendeig bedugaszolva?!
A tánc eszeveszetten gyorsul, a lárma nő. Felébred az asztal alá ivott Szakács és az Idegen. Mindenki a maga mondókáját ordítja. A vadul játszó cigányok is üvöltenek. A tomboló csárdás legtetején borul össze a függöny
FÜGGÖNY
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE