HARMADIK FELVONÁS
Szín: Az első felvonás díszlete. De most este van. Égnek a lámpák. A házban nagy dáridó van a „híres, pesti színésznő” tiszteletére
FERI BÁCSI
(a zsebkendőjével törölgeti a nyakát)
Hatalmas trakta volt!
Beleizzadtam.
KATALIN
(rózsaszínű selyemben)
Ugyan, Feri!
Ebbe a kis vacsorába?!
FERI BÁCSI
Kis vacsora?
Csak húsétel volt hétféle!
Nekem a kappan fűtött be.
Megettem két cubákot, meg egy negyed mejjehusát!
Körös-körül kórus „ Váljék egészségére!”
ZSÓFIA
(galambszín selyemben)
Meddig rasztolnak*
(Fölkel Anna mellől, eltűnik hátul a tömegben, a helyére rögtön id. Csaholyi ül le, szmokingban, friss violaszállal a gomblyukában)
FERI BÁCSI
Biztosan esznek!
Nálunk mindig csak esznek.
Külön ételtérképet lehetne csinálni Magyarországon.
(Júliához)
Mint a háborúban a hadállásokat, kis zászló jelentené a térképen, hogy melyik házban mi a legjobb.
A maga konyháján kapni az egész országban, Julikám, a legjobb csipkeszószt a vadsertéshez!
JÚLIA
(fekete selyemben, Anna másik oldalán ül)
Ma este csakugyan ki akartunk tenni magunkért!
Nem mindennap akad ilyen vendégünk!
FERI BÁCSI
(fölemeli a térdéről a spricceres poharat, kortyint egyet)
Éljen a művésznő!
Egyszerre negyven különböző hang: „Éljen!”
ANNA
(mosolyogva)
Köszönöm szépen!
(Nagyon jól van öltözve, divatosan, estélynek. De rendkívül vigyázni kell a ruhájával, hogy mégis egyszerű legyen, mert túl kivágott, túl bolondos öltözetben meggyűlölnék ezek a falusiak)
FERI BÁCSI
(Anna felé)
Na ugye?
Micsoda este volt tegnap Nyíregyházán a színházban?
(Büszkén)
Tudunk tapsolni, mi szabolcsiak!
ANNA
Az is szép volt.
De az olyasmit én már megszoktam!
Hanem az út haza, éjjel a kocsin, a sötét földek között!
Aztán fölébredni reggel, amikor a zsalun keresztül besüt a nap!
A kis porcelánlavórban olyan langyos a mosdóvíz, akár a tej...
JÚLIA
Igazán jól érezted magadat nálunk, Anna?!
ANNA
Óh, drágám!
Nagyon köszönöm, hogy meghívtatok!
A két nő keze összesimul
KEMPELEN
(trombitásnadrágú szmokingban összeüti a bokáját Anna előtt)
Ez itt a kislányom, Ida!
Hajolj meg, Idus!
Ida friss, kedves, de egy parányit bohócos, nagy fejű lányka, zavart, mély bókot csinál Anna előtt
KEMPELENNÉ
(affekta, vidéki asszony)
Ígérni méltóztatott a művésznőnek, hogy meg méltóztatik hallgatni a kislányomat!
(Nyafkán)
Mert ő is színésznő szeretne lenni!
ANNA
(mosolyogva)
Mindenki az szeretne lenni!
Nem tudom, mi bolondította meg az embereket idelent?
FERI BÁCSI
A mozi!
Mióta az én titkáromra kisütötték
(a hüvelykjével hátramutat egy fekete fiatalemberre)
, hogy hasonlít Ramon Novarróhoz!
Azóta nem fér a bőribe.
Azt mondja, ő itthagyja a vármegyét és kimegy Hollywoodba!
Női kórus: „Igazán? Jaj, de érdekes! Tényleg kimegy, Pista?!”A nők körülfogják a negédesen tiltakozó szépfiút
KEMPELENNÉ
(Annához)
Hát mit csináljon Iduska?
Énekeljen?
Vagy szavaljon?
Mert tud, kérem, mind a kettőt!
ANNA
(beletörődve a végzetbe)
Énekeljen is, meg szavaljon is!
Hadd lássuk!
KEMPELEN
(közben előkeritve valahonnan a prímást, aki vidéki cigánybanda feje. Irtó magas gallért és sárga cipőt visel)
Gyere, Dundus!
Kísérni fogod a lányomat!
A prímás álla alá fogja a hegedűt és kérdőleg néz Idára
KEMPELENNÉ
(a lányához)
Énekelj valamit angolul.
IDA
Beszélni nem, csak énekelni.
Prímás a lány háta mögé áll és rázendít
ANNA
(biztatóan)
Gyerünk, kicsikém!
Következő kórus: „Halljuk! Halljuk!” Ida nagy lámpalázzal s komikusan énekelni kezdi a Sanghaji Lil-t. Utána óriási taps
ANNA
(tapsol)
Elragadó!
Ez eddig remek!
És most halljuk a prózát!
IDA
(újra meghajlik)
Szeptember végén. írta: Petőfi Sándor.
A címet nagy taps üdvözli
ANNA
Rajta!
Ne félj úgy, szívem!
IDA
(szavalni kezd, képzelhető, hogyan)
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...
ANNA
Elég, drágám! elég!
Óriási tehetség!
(Kempelenhez)
Doktor úr, a maga lánya valóságos kis kincs!
De az Istenért, ne engedje színpadra!
Mert a színpad olcsó dolog!
És ebben a silány világban inkább csak az olyan középszerű ügyesség való oda, amilyen például az enyém is...
A vendégkoszorú tiltakozó mormolása
De igen!
Ez így van!
(Iduskára mutat)
Az ilyen drágagyöngyöt őrizni kell, otthon!
Elzárni minden nyilvánosságtól!
Üljön a zongora mellett!...
(Magához vonja, megöleli és megcsókolja Iduskát)
Tégedet, fiam, nem illik és nem is lehet pénzért kimérni!
(Helyeslő zúgás mindenfelől)
KEMPELEN
(kidülleszti a mellét)
Mindig mondtam én, hogy tud ez a lányka!
(Büszkén elsétál Iduskával, mintegy cercle-t tart a tömegben)
KEMPELENNÉ
(affektálva)
Szóval lehet reményünk?
Nagyon köszönöm, művésznő!
ANNA
(közbevág)
Ugyan mit művésznőzöl?
Azt hiszem, én vagyok az idősebb!
Szervusz!
KEMPELENNÉ
(úgy néz ki, mintha a nagyanyja lenne Annának, sipogva)
De kérlek!
Hogy mondhatsz ilyet?!...
(Zavartan pislog)
Hiszen én harmincöt esztendős vagyok már!
ANNA
(szélesen, vidáman)
Én pedig harminchat!
Roppant feltűnés, a nők szinte visonganak a kéjtől: „No de ilyet!” „Lehetetlenség!” „Milyen aranyos, meg meri mondani!” „Nézd a lábát!” „Abszurdum, nem igaz, csak úgy henceg!” Ezt mind egyszerre, egymásra kopírozva mondják. Annának rendkívüli sikere van a vallomásával
KEMPELENNÉ
(mímeli, hogy mindjárt elájul, affektálva)
Elájulok.
Fogjanak meg, mert mindjárt elájulok itt a szoba közepén!
(Senki sem fogja meg, gonoszul)
...Te biztosan valami injekciót használhatsz, drágám!
ANNA
Nem én, aranyom.
Csak nem eszem olyan édes habokat, mint ti!
Nem mártogatom ki kenyérbéllel a szószt a pecsenye alól.
Ha valami ízlik, már ott is hagytam!
Ecetes umslagba csavarva alszom!
Hogy büntetné meg a jó Isten, aki kitalálta divatnak a soványat!
Nagy nyüzsgés, vihogás, helyeslés, egy kis taps
KÖVÉR HÖLGY
(nagy mellű, középkorú, kedves aszszonyka, előrelép a vendégkoszorúból, Annához)
Tessék rám nézni!
Tessék megmondani nekem, művésznő, ha vékony kosztra fognám magamat, almára, aludttejre, citromra, ugorkára, lehetne még belőlem valami?
ANNA
(gusztálja a nőt)
Te angyalom?!
Ezzel a hajjal?
Ezzel a szemmel?!
Bálkirálynő!
(Feláll, odamegy a nőhöz, tüstént félrevonulnak, egy csomó más aszszonnyal együtt, mintha a soványitókúrát beszélnék meg)
Az inasok és szobalányok, sőt maga Zsófia és Katalin fagylaltot, limonádét, pálinkát hordanak körül, ami egy kis szünetet csinál a dialógban
FIATALEMBER
(megragadja az alkalmat, hogy beszélni lehet, az alispán csoportja felé)
Én tudom, hogy mért szeretne mindenki színi pályára menni.
Általában, hogy a hölgyek miért kívánnak inkább dolgozni, mint azelőtt?!
Ez, kérem, világszellem.
Az emberek közt alapjában véve egy nagy különbség van.
(Hangsúlyozottan)
Vannak, akik abból élnek, amijük van.
És vannak, akik abból élnek, amit csinálnak!
Mármost, kérem, miután a magántulajdon határvonalai teljesen elmosódtak...
FERI BÁCSI
(tiltakozóan fölemeli a poharát)
Hagyjuk, Béla öcsém, ezeket a dolgokat.
Én mindig haragszom, amikor azt mondják, hogy a világ rosszul van berendezve!
Lehet!
De én meg vagyok vele elégedve így!
Mi jogon is békétlenkedjék a kukac, aki benne van a jó vastag sajt kellős közepében?
FIATALEMBER
(ellenzéki hévvel)
Igen ám, Feri bácsi!
De ha közben a paraszt sorsára gondolunk.
A népre!
FERI BÁCSI
(haragosan)
Elég!
Én jó ember vagyok.
És ha nekem bebizonyítaná valaki, hogy a sommásnak, a zsellérnek, a kubikosnak a duplájára megyen a salláriuma, ha én kivonulok a sajtból - kivonulnék belőle.
Akár kimennék családostól a mezőre, hogy zöldségen éljünk, mint a nyúl!
(Gesztikulál a pohárral)
De amíg nekem komolyan meg nem ígérik, hogy a pusztulásomtól csakugyan boldogabb lesz a szegény...
(energikusan)
addig én benne maradok a sajtban erővel!
A stréberek megéljenzik az öreget, az ellenzéki fiatalember oldalt vonul és ingerült gesztikulációval próbálja egy lelkesen figyelő szép lánynak megmagyarázni az igazát
IFJ. CSAHOLYI
(eddig Kittyvel forgolódott a vendégek között, most a háttérből előreközeledve, vidáman kiáltja)
Figyelem!
Egy hajórakomány huszár érkezett szerény körünkbe!
(Hátramegy, hogy az új vendégeket üdvözölje. Nagy élénkség, a lányok lázasan igazgatják magukat)
A huszárok nem a régi búzakék atillába vannak öltözve. Mai huszártisztek: nagyon fiatalok és egy kevéssé talán komolyabbak, mint a hajdaniak. Most szánhattak le a kocsiról a ház előtt. A csákójukat, kardjukat, valószínűleg elvették már kint a teraszon, mert a színre már „szobakészen” jönnek be. Boldog, nagy tumultus fogadja őket, mindenki egyszerre beszél. A zűrzavarból különösebben két mondat vehető ki: I. tiszt: „Bocsánat. A szolgálat miatt nem jöhettünk korábban!” - Zsófi hangja: „A vacsorát lekésték, de a tánchoz jókor érkeztek!” - Kézcsók, parolák. A tisztek nagyon hamar előrekerülnek Anna közelébe
JÚLIA
Megálljanak.
Hadd mutatom be magukat!
A tisztek sorban üdvözlik Annát, a sarkantyújuk öszszependül, egymás után mondják a nevüket: „Ladányi, Bay, Kelemen, Takács.” Az ebédlőben játszani kezd a cigány. Zsófi tessékeli a vendégeket a másik szobába: „Kezdődik a tánc, kérem szépen!” A szín kezd ürülni, Annát is átvezeti id. Csaholyi karonfogva az ebédlőbe
FERI BÁCSI
(odamegy Júliához, karját nyújtja. Miközben kifelé mennek)
Édes Julikám!
Ha csak egyet cincog a cigány, mindjárt azt érzem, hogy "Szép asszonynak, jónak!
Jójárású lónak!
Kár megöregedni !..."
JÚLIA
(tréfásan hátba üti az öreget)
Ejnye, maga goromba pokróc!
Nevetnek, kimennek.
A színen csak ifj. Csaholyi és Kitty marad, akik ügyesen hátracsúsznak a tömegből
IFJ. CSAHOLYI
(vidáman fütyüli azt a keringőt, amelyet kint játszanak)
Forogjunk egyet?
KITTY
Inkább tegye be az ajtót.
Nem szeretem ezt a vidéki csirkecsipogást!
IFJ. CSAHOLYI
(beteszi az ajtót, a zene rögtön halkabb)
Rendben van.
Betettem.
És most jöjjön.
Csókolózzunk egy kicsit.
KITTY
(fádan)
Jaj de rettenetesen unalmas maga ezzel az örökös csókolózással!
Nem tud valami érdekesebbet kitalálni?
Ez olyan "századvégi" dolog.
És ma már a repülőgép meg a rádió korában élünk.
(Azért odamegy a fiúhoz)
IFJ. CSAHOLYI
Én nem bánom, ha valami okosabbat tanácsol...
Na látja, hogy nem tud!
Csókolózzunk csak, fiam.
Ez az ügy tovább lesz divatban, mint a rádió!
(Lassan, szelíden megfogja és magához vonja a lányt)
KITTY
(ridegen)
Először is tegye feljebb a kezét a derekamról.
KITTY
Mert olyan mélyen van, hogy ez már szemtelenség!
(Hosszú csók után eltolja a fiút)
Elég volt!
KITTY
Lehet, hogy magának nem.
De nekem igen.
Elfogyott a levegőm!
(Gőgösen)
Mit gondol, csak nem fogok a maga kedvéért változtatni a lélegzési ritmusomon?!
(A fiú közeledésére maga elé tartja a kezét)
Különben is, most jut eszembe, hogy utálom.
KITTY
(gúnyosan)
A "művésznő" miatt.
A "művésznő "!
Még jó, hogy lehet valahogy szólítani.
Mert az ember különben nem tudná, hová tegye.
Asszonynak nem asszony.
Lánynak nem lány.
Csak annyit tudunk, hogy harminchat éves.
Ha ugyan igaz.
Mert ha az ember jobban megnézi a nyakát, attól lehetne negyven.
IFJ. CSAHOLYI
Na és mi közöm nekem mindezekhez?
KITTY
Csak nem akarja elhitetni velem, hogy nem volt viszonyuk?!
IFJ. CSAHOLYI
(őszintén)
Becsületemre nem!
(Hencegve)
Mindössze játszottam vele egy kicsit, mint a macska szokott az egérrel.
KITTY
(pikírten)
Vagy inkább, mint a "macskával" szokott az egér!...
(Elkeseredve)
Nem érzem magam jól, amióta ez a hölgy nálunk vendégeskedik.
Mindig azt olvasom ki a szeméből, amikor rám néz: "Nesze, neked adom a levetett rongyom.
Nekem már nem kell, meguntam !"
IFJ. CSAHOLYI
(boldogan)
Mucikám, maga féltékeny!
KITTY
Én?
Én?!
(Fokozva)
Én!!?!!
Azt lesheti, amíg én féltékeny leszek magára!
Én különben is az orosz állásponton vagyok.
Nincs féltékenység és nincs szerelem.
Az egész szaporodási probléma főleg politikai kérdés, amelyet államilag kellene kanalizálni.
IFJ. CSAHOLYI
Jó, drágám!
Kanalizáljunk!
De majd később.
Egyelőre arra kérném, hogy velem együtt vegyen egy jó mély cúgot, mint a búvár, mielőtt a víz alá menne.
Aztán versenyezzünk, melyikünk bírja tovább?!
KITTY
(affektálva)
Jaj, de unalmas!
Örökké Ugyanaz a műsor!
Semmi változatosság!
(Rögtön a nyafogás után, őszinte, mély nagy lélegzetet vesz, öszszecsókolóznak olyan hévvel, hogy szinte észre sem veszik Annát, aki nesztelenül kijön a táncosok közül)
ANNA
(lábujjhegyen odamegy a csókolódzó pár háta mögé, leül, türelmesen vár, amíg a fiatalok ölelése fölbomlik a végső léghiány miatt. Csak akkor szólal meg, amikor észrevették)
Tüdőtök az van!
Biz' isten ez nem volt falusi dolog!
Nekem csak van praxisom, de ilyen hosszú "izére" még én sem tudok visszaemlékezni!
KITTY
(rendbe hozza magát, energikusan)
Figyelmeztetem rá, ha azt hiszi, hogy rajtacsípett valamin... téved!
Mi nagyon közeli rokonok vagyunk!
ANNA
Nahát, ez ezután nem vitás, drágám!
Ezt megfigyeltem!
KITTY
(ingerülten)
Kérem, ha nevelni akar!...
ANNA
Nem akarlak nevelni.
Szeretném, hogyha megszeretnél.
Miért nem szeretsz?
KITTY
(hidegen)
Az ilyesmit nem lehet erőszakolni.
Én tisztelem az ön művészetét és egyéniségét.
(Vakmerően)
És tisztelem a korát is...
De szeretni?!
(Vállat von)
Mi szüksége van rám?
Éppen elég hódolója van a művésznőnek!
ANNA
(a fiúra mutat, kedvesen)
Miatta van annyi bajod velem?
KITTY
(lesújtón végignéz a fiún)
Őmiatta?
Abszurd gondolat!
Tessék mutatni rajta egy négyszögcentimétert, ami egy gondolkozó embernek igazán tetszhetne!
Ifj. Csaholyi sértődött pózba áll
ANNA
Nahát, ez baj.
Mert mondhatom, hogy ő meg szeret!
KITTY
(gúnyosan)
Talán elmesélte?
ANNA
(komolyan)
Nem, fiam.
A nevedet sem ejtette ki előttem.
De mi asszonyok megérezzük az ilyesmit.
Kurizált, kurizált!
Viccből, szórakozásból!
Kisujjal!
Éreztem, hogy másvalakivel van tele a lelke csordultig.
IFJ. CSAHOLYI
(Kittyhez)
Na látja, kutyuskám.
Ez az igazság!
KITTY
(gyanakvón)
Maguk összebeszéltek!
ANNA
Miért, fiam?
Mi okom volna rá?
ANNA
Te éntőlem?
Micsoda bolondság!
Nézz a tükörbe!
A lány tiltakozó gesztust tesz
IFJ. CSAHOLYI
(Annához)
Néz ő, kérem!
Most csak adja a bankot!
ANNA
Rosszul csináljátok, gyerekek.
Látom, hogy kerülgetitek a dolgot, mint a forró kását.
Pedig az ilyenbe bele kell menni fülig.
El kell határozni keményen!
(Nagy energiával)
" Boldoggá teszem ezt az embert és magamat is boldoggá tétetem vele ..."
KITTY
(sóhajtva)
Boldogság!
Nem reális szó!
Olyan, mintha azt tetszene mondani: holdfény!
ANNA
Reális szó?!
Én ezt nem értem!
Ne beszélj nekem franciául!
(Kimutat az üvegajtón)
De a kert csakugyan csupa holdfény.
Mintha ezüst picula csillogna minden levélen!
Ti ketten úgy összepaszszoltok, akár a sróf és csavarmenete!
Eridjetek ki sétálni!
Fogd üstökön ezt a fiút!
Amilyen kemény katonalány vagy, talán embert tudsz dagasztani belőle...
KITTY
Én belehalnék, ha csalódnék!
ANNA
Belehalnál?!
Csak meg ne hűlj, angyalom!
(A lány vállára tesz valami ruhát)
Itt a keppem !
*
(Kinyitja az ajtót)
KITTY
(legyőzve)
Most ki tetszik nevetni!
Kicsúfolsz!
ANNA
(mialatt gyöngéd erőszakkal a holdfényes teraszra taszítja a lányt)
Olyannak látszom, szívem, mint aki csúfolódik?
Kitty eltűnik
ANNA
(józanul)
Mégpedig rögtön, mert kupán ütöm!
Ifj. Csaholyi fölhajtja a gallérját és kirohan a lány után. Anna néhány pillanatig az üvegajtónak támaszkodva áll, behunyt szemmel hallgatja a szomszéd szobában felerősödő zenét. A három nővér bejön a színre. Zsófi, aki az utolsó, beteszi az ajtót. A zene ismét fátyollá halkul. Anna is elmozdul az ablaktól. Valamennyien előrejönnek a bal szögletbe, a díványos garnitúrához. Letelepedtek
Zsófi, kérlek, gyertek csak.
KATALIN
Miért hívattál bennünket?
ZSÓFIA
Remélem, rendben van minden?
ANNA
Túl rendben!
Őrjítő pénzbe kerülhetett ez a dáridó!
ZSÓFIA
Szó sincs róla, fiam.
Bruttó kasza talán...
(kis gondolkodás után)
...nyolcvan pengőbe.
ANNA
(bámulva)
Czczcz!
Ne mondjad!
ZSÓFIA
De bizony, fiam!
Mert falun a nyersanyagot nem kell számítani.
Még van a veremben.
Ami bor fogy, meg sem látszik a pincén.
A csirke, pulyka, amennyit öltünk, utána nő...
Hát csak a fűszer... a cukor, a csokoládé, a vanília... húsz pengő a cigánynak, datolya a zsardinettón, zab a vendéglovaknak...
(a lámpára sandít)
talán tíz pengő lesz az áram.
Á, barátom, ne félts te engem!
Feszt kézben vannak nálam a gyeplők!
ANNA
(komolyan)
Tudom, Zsófi.
Csak két napja vagyok itt.
De máris látom, hogy milyen tisztán vezeted a gazdaságot.
ZSÓFIA
(szerényen)
No, adósság az nincs.
Arra vigyázok!
ANNA
Hanem azért emelni még lehetne itt a jövedelmet nagyon.
Én kijárnám Pesten az állomást Borzatőnek!
ANNA
Igazi, modern tehenészetet kéne csinálni, villanyos fejéssel.
ZSÓFIA
(sóhajtva)
Hiszen, ha volna tőke!
Tőke, drágám!
Forgópénz!
(Búsan legyint)
ANNA
Na látod!
Ez az, amiért beszélni szeretnék veletek.
KATALIN
Csak nem akarsz pénzt adni, Anna?!
JÚLIA
(Katához)
Ne járjon már a csőröd!
Figyeljünk!
ZSÓFIA
(józanul)
Milyen feltételekkel?
ANNA
Nekem van valamim.
Kivenném a bankból.
Lejönnék ide...
Úgy fognám föl a dolgot, hogy a cégtársatok vagyok.
Otthagynám a színházat!
JÚLIA
(álmélkodva)
A színházat?!
ANNA
Azt, drágám!
Rátartós természet vagyok!
Szeretek hamar elmenni mindenünnen, hogy sajnáljanak...
ZSÓFIA
Hát annyi bizonyos, jól megférnénk együtt idelent...
ANNA
Bizonyosan...
(Kis habozás után)
...De az ilyen esetben mégis jobb, ha a szerződő felek rokonságba kerülnek egymással...
Emlékeztek rá, hogy Balázs megkérte a kezemet?!...
Csönd
ZSÓFIA
(szívja a fogát)
Igen...
Tudod, drágám...
Ez úgy van...
Hogy te nagyszerű teremtés volnál!
Kikaparnám a szemét, aki ellened szót emelne!...
De hát a korkülönbség!
KATALIN
Tizenkét esztendő "ide ", amikor "odafelé" kellene lenni tizenkettőnek!
JÚLIA
(zavartan)
Aztán meg úgy veszem észre, hogy Kittyvel is kezd rendbe jönni a fiú...
ANNA
(közbevág vidáman)
Hát ti a kis Balázst gondoljátok!?
Kell is nekem a kicsi, hiszen az unokám lehetne!
Énnekem a másik kellene!
A papája!
A három testvér majd elájul a meglepetéstől
ZSÓFIA
(hangosan)
Az öreg Balázs!?
(Anna nyakába borul)
Hát azt vedd el, szívem!
Boldogan neked adjuk!
Júlia és Katalin is ölelgetik Annát: „Sógorasszonyka!”
ANNA
Mindjárt az első percben kinéztem magamnak!
Tudjátok, olyan friss az az ember, mintha jégen tartották volna eddig.
ZSÓFIA
(büszkén)
Hát a kondícióban hiba nem lehet!
Én gondoztam!
JÚLIA
(Annához)
Ezt meg te gondold meg jobban, fiam.
Hozzámenni egy ilyen deres legényhez!
ANNA
Óh, drágám, nem ismered te a férfiakat!
Szívósabbak a krokodilnál.
Tovább lesz ez fiatal énnálam...
Meg aztán van itt egyéb is...
ANNA
(melegen)
Szeretem, ha nagyon szeretnek.
Olyan férfinak akarom a vállára hajtani a fejemet, aki nagyon örülne neki.
Ő pedig nagyon örülne...
Tinálatok az asszonyok hordják a kalapot.
Hát én megkeresném a baját, neki is kalapot tennék a fejére...
ZSÓFIA
(egy kis éllel)
Persze, azt kívánod, hogy feloldjuk a gyámság alól!
ANNA
Isten mentsen!
Maradjon csak így!
(Kedvesen)
Nem félek én attól, hogy te leszel az apósom!
ZSÓFIA
(megkönnyebbülve)
Te huncut!
Te!
Kihúztad az utolsó fogamat.
(Megcsókolja)
ANNA
Nem.
(Mosolyogva)
Most kérném meg a kezét, instálom!
JÚLIA
Hát kérjed.
Süljön meg hamar a pecsenye!
KATALIN
(a másik szobába megy, bekiált a zenébe)
Balázs!
Balázs!
ID. CSAHOLYI
(mogorván)
Itt vagyok!
Mért kurrentálnak?
Hagyjatok engem mulatni!
JÚLIA
Iszol, meg iszol, meg iszol!
Itt hagyod magára a vendégedet!
(Annára mutat, aki egyedül ül a kanapén)
ANNA
(mosolyogva)
Üljön már ide egy kicsit, Balázs!
(Helyet mutat maga mellett)
Id. Csaholyi leül Anna mellé, mialatt a három nővér hátul lábujjhegyen kioson és beteszi az ajtót
ANNA
(kacéran a mellette ülő férfihoz)
Mondjon valami szépet, Balázs!
ANNA
(a férfi térdére teszi a kezét)
Szóval nem akar udvarolni nekem?
ID. CSAHOLYI
(egyszerre könyörgő hangon)
Ne bántson, Anna, hiszen ha egy csepp irgalom volna magában, láthatná, hogy majd frászt kapok már a sok szenvedés miatt!
ID. CSAHOLYI
Persze hogy magáért!
Látom, hogy kurizál magának mindenki.
ANNA
(tettetett csodálkozással)
Tán csak nem szerelmes maga énbelém ?...
(Szünet után, unszolva)
Na, mondja!
Szerelmes?
ID. CSAHOLYI
(szégyenkezve lehajtja a fejét)
Nem tudom én azt kimondani.
Nem illik az én csúf, vén szájamra ez a szó!
Anna kicsit nézi a férfit, aztán szelíden átöleli a nyakát és szájon csókolja. Id. Csaholyi úgy viselkedik a csók után, mint a szűz lány. Eltolja magától Annát, félrefordul, a tenyerébe temeti az arcát
ANNA
(erővel elhúzza a férfi kezét az arca elől)
Mi van magával, Balázs?
ID. CSAHOLYI
(könyörögve)
Ne csinálja ezt velem, Anna!
Nem tudja, ki vagyok én?!
Miféle ócsó kakas!
Hogy be vagyok szennyezve.
Mindenféle cseléddel, bojtárlánnyal.
Akik elvették a tíz krajcárt, aztán kikacagtak utána...
(Megint el akarja dugni az arcát)
ANNA
(megfogja a kezét, gyöngéden)
Oh, drágám!
Hiszen én sem vagyok különb.
(Gesztussal)
Micsoda batyu van a hátamon olyan csókokból, amiket most már röstellek...
ANNA
Na, hadd bújok a vállához.
Fáradt vagyok, szeretnék megpihenni valamerre, ahol szívesen tűrik el a fejemet.
Most már csak az a kérdés, hogy legyünk egymással?
Legyek a szeretője, vagy elvenne feleségül is?
Énnekem mindegy.
Maga válaszszon!
ID. CSAHOLYI
(kétségbeesve)
Látja, ez az, Anna!
Egyformán nehéz mind a kettő!
Mert hogy legyek én a babája?
Nincs egy vasam.
Nem tudnék én Pestre utazni, még Nyíregyházára sem.
Azt meg csak nem követelhetem, hogy maga járjon le ide, falura, találkozni, a szénaboglya tövibe.
ANNA
(mosolyogva)
Pedig én lejönnék.
ID. CSAHOLYI
És hogy feleségül vegyem?
Hiszen elvenném.
De hova tennénk le a fejünket?
ANNA
Annyi baj legyen!
Eltartom én magát, Balázs!
Ami az enyém, az a magáé!
ID. CSAHOLYI
(elszántan)
Nahát elveszem!
(Föláll a díványról, izgalmában körüljárja az egész kis szögletgarnitúrát)
És nem is kell engemet eltartani!
Majd megmutatom én!
Keresztülgázolok a lelkin, aki elém áll!
Kirúgom az oldalát ennek a kutya megyének!
(Visszaül Anna mellé)
ANNA
Látja, így szeretem!
Álljon a talpára!
Én is összeszedem magam!
Talán még gyermekem is születhet!
Veszedelmes már?
Nem bánom!
(Szilaj vággyal)
Ráreszkírozom az életemet!
ID. CSAHOLYI
(lelkesen)
Egy kis poronty?
(Boldogan)
Hej, ha én azt a pólyát odatarthatnám a fiam orra elé!
Na, te híres!
Csináld utánam.
Összecsókolódznak. Ebben a pillanatban nagy zenét, zsivajt, füstöt hozva magával, a színre lép a táncolók közül Kempelen
ID. CSAHOLYI
(elkeseredve)
Sántultál volna meg, József!
KEMPELEN
(Annához gavallérosan)
Szabad egy fordulóra?
(Nyújtja a karját)
ID. CSAHOLYI
(Anna után)
Hát akkor kérem, küldje ki valamelyik nővéremet, ha rájuk bukkan!
ANNA
(visszakacsint)
Akár mind a hármat is, Balázs!
(Kimegy Kempelen előtt az ajtón)
Szól a zene, hallatszik a boldog zsivajgás
ID. CSAHOLYI
(rövid ideig egyedül van a színen. Harciasan néz a nyitott ajtó felé, amelyen gomolyog a gőz, árad a muzsika. Hangosan beszél, mintegy buzdítva magát)
Megmutatom én!
Kiverekszem én!
És ha a világ összes sárkányai jönnének!
(Felhajtja a szmokingja mellényét. Nadrágszíj van rajta. Három lyukkal szorosabbra húzza a szíjat, mintha ezzel is keményíteni akarná magát a nagy küzdelemre)
A három nővér egymás után bevonul, az utolsó beteszi az ajtót, a zene elhalkul. Az asszonyok, mint az inkvizítorok fölállanak id. Csaholyi előtt. Egy kis csönd. A társaság tagjai farkasszemet néznek egymással
JÚLIA
(szigorúan)
Kérettél minket?
ID. CSAHOLYI
(elszántan)
Igen!
Mondanivalóm van hozzátok!
ID. CSAHOLYI
(egyszerre elgyávulva)
Ne várjunk holnapig?
Nyugodtabb lesz a ház.
ZSÓFIA
Most már beszélj!
Idecsődítettél mind a hármunkat!
ID. CSAHOLYI
Jobb volna holnap.
Mert nagyon nagy dolog.
Nem illik ilyen zenebonába!
ZSÓFIA
(lenézőn)
Nagy dolog!
Van is teneked nagy dolgod!
ID. CSAHOLYI
(nekidurálja magát)
Nahát van!
ID. CSAHOLYI
(ránt egyet a nadrágszíján)
Megházasodom!
Mind a három nő egyszerre: „Ugyan, ki megyen hozzád?!”
Ne csúfolódjatok!
Mert olyan nagy nő, akit importálni kellett erre a kódus semmi vidékre!
JÚLIA
Ne szónokoljon annyit!
A nevét mondja!
ID. CSAHOLYI
(elszántan)
Anna!
(Egy kis szünet után)
Hallgattok?!
Bámultok?!
Nahát, ide hallgassatok, ha engem ebben meg mertek akadályozni, bemegyek a szobámba, veszem a lankaszteremet...
KATALIN
(legyint)
És úgy főbe durrantod magadat...
(Nevet)
ZSÓFIA
Hogy kereshetem a fejedet!
JÚLIA
(Zsófiához)
Ha igaz ez az dolog, ennek örülnék!
ZSÓFIA
Én is!
Át lehetne alakítani nekik a hat vendégszobát!
JÚLIA
Mikor tréfáltam én magával?
ID. CSAHOLYI
(hízelegve)
Pedig én úgy szeretném, ha egy kicsit ellenkeznének!
(Odabújik a testvéréhez, mint egy cigány)
Ellenkezzetek egy kicsit, Zsófikám!
Szeretném azt mondani Annának, hogy nehéz dolog volt, de én a sarkamra álltam!...
KATALIN
Mitől jó az ilyen butaság?
ID. CSAHOLYI
(könyörögve)
Hogy egy kicsit egál partner lehessek a feleségemmel.
Kitty és ifi. Csaholyi a fenékajtón jönnek, karonfogva, látszik rajtuk, hogy mindent elintéztek odakint
ID. CSAHOLYI
(kiragadja magát a nők közül, a fiához rohan, diadalmasan)
Lehúztalak a nőnél, fiú!
IFJ. CSAHOLYI
Bánom is én!
(Vérmesen magához vonja Kittyt)
Ennél húzzon le!
A gesztus után világossá válik a három nő előtt, hogy mi történt a fiatalok között a kertben
ID. CSAHOLYI
(csak a maga dolga érdekli)
De úgy lehúztalak ám, hogy feleségül is veszem hamarosan!
IFJ. CSAHOLYI
(füttyent egyet)
Anna lesz a mostohamamám?!
Tyhű!
Hogy fogom én pumpolni szegényt!...
KITTY
(nagyon komolyan)
Érdekes ez, én egy félóra előtt még utáltam Annát!
És most szeretem.
Megjegyzem, Annának igaza van!
Balázs bácsi még mindig többet mutat a fiánál.
Úgy látszik, régen jobb anyagból gyártották a férfiakat!
(Odasimul az öreg melléhez)
IFJ. CSAHOLYI
(elhúzza a lányt)
Hagyjuk ezt a túlságos bizalmaskodást.
Én már megsütöttem az ujjam apámon!...
ZSÓFIA
Kihirdessük a vendégek előtt?
JÚLIA
Majd hajnalban, hogy ittmaradjanak utána délig!...
ID. CSAHOLYI
Na gyere, fiú, hadd csókoljalak meg.
IFJ. CSAHOLYI
Kár csücsöríteni, nem megyek apám.
Az ajtó kinyílik, megjelenik egy táncoló pár: Kempelen és a kövér nő. Aztán egy másik pár, egy harmadik. A szín lassan megtelik a táncoló, tarka néppel. A zene fokozatosan erősödik. A dialóg közben folyik. Feri: „Mi ez?”„A háziak különvonulnak?”A Ramon Novarróhoz hasonló fiatalember Iduskával. „Odabent már nagyon meleg van. Inkább kanyargunk itt a bútorok között!” Feri bácsi jön, Zsófinak nyújtja a karját, táncolnak. A cigány azt a csárdást játssza, hogy: „Szép a rózsám, nincs hibája...!”A zene halk, a tánc sima, szinte csak sétaszerű. Anna jön az egyik huszártiszt karján
TISZT
Szabad a következő táncot?
ID. CSAHOLYI
(odalép Annához)
Azt már nem, rózsám!
Huszárral nem engedem táncolni egyelőre!
(Keményen, merészen lekéri a nőt a tiszt karjáról)
Na, Zsófi!
Hát ki vagyok én?!
Melyik legény csinálta a legjobb partit az egész megyében?!
ZSÓFIA
Te!
De ne hencegj.
Mert nem téged szeretett meg Anna, hanem minket.
A sárkányaidat.
ANNA
Igaz hát!
Persze hogy őket.
ID. CSAHOLYI
Nahát, akkor én még eljárom ezt a csárdást, aztán bemegyek a szobámba, leakasztom a lankaszterem a falról...
ANNA
...És úgy főbe durrantja magát, hogy kereshetjük utána a kobakját.
ID. CSAHOLYI
A keservit!
Úgy látom, hogy én egy negyedik sárkányt vásároltam magamnak.
FÜGGÖNY