Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
II. Rákóczi Ferenc fogsága
Keletkezés ideje
1848
Felvonás
5
Jelenet
42
Megszólalás
897
Mondat/Sor
1829
Szó
12433
ÖTÖDIK FELVONÁS
(Falu széle, a színen keresztül alacsony domb, azontúl távolságban a tokaji vár és hegyek.)
ELSŐ JELENET
Bálint (egy ház előtt ül)
BÁLINT.
Szegény Boldizsár úr!
Mindig sírhatnám, ha rágondolok!...
Szegény, a börtönben tán tovább élt volna.
Itt csakhamar lázba esett, s az én karjaimban halt meg.
Ó, mert rokona az egyik tömlöcben, a másik száműzetésben volt.
S még arannyal akarták megvenni az én lelkiismeretemet is hogy uramra valljak.
Mi jólesik most minden reggel elmondhatnom, nem árultam el uramat.
MÁSODIK JELENET
Kristóf (kurucosan öltözve), előbbi
KRISTÓF.
Adjon isten!
BÁLINT.
Ni, ni, te vagy az, Kristóf?
KRISTÓF.
Más vagyok, egészen más.
BÁLINT.
Nos, hány hét a világ, Kristóf?
KRISTÓF.
Kuruc világ van, bátya, mégpedig ugyancsak kuruc ám!
Én is egy darab vagyok belőle.
De a faluban tán az alvó szüzek laknak, hogy semmit sem hallanak kigyelmetek.
BÁLINT.
Hallunk biz, mi, de már annyit hallottunk, hogy semmit sem hiszünk.
KRISTÓF.
(a dombra vezeti)
No, ha a fülnek nem hisznek, hát higgyenek most szemeiknek.
Mit lát ott, bátya?
BÁLINT.
Hol?
KRISTÓF.
A vár alatt.
BÁLINT.
Ni, ni!
Hát ki serege az a roppant sereg?
KRISTÓF.
A' biz a Rákóczié, Bercsényié, meg édes mindnyájunké.
BÁLINT.
Tüzes tatár, hát mit akarnak most?
KRISTÓF.
Hát csak az ágyúkat tisztogatják, s minthogy hetedhét országon bevették a várakat, hát Tokajt is lefülelik.
BÁLINT.
Hej anyjuk, anyjuk!
- A kardomat!
HARMADIK JELENET
Voltak, nótárius
NÓTÁRIUS.
Mi baj, Bálint gazda?
BÁLINT.
Hát nem tudja, nótárius uram?
NÓTÁRIUS.
Hogy ne tudnám, a zsebemben van.
BALINT.
Micsoda?
NÓTÁRIUS.
Mindjárt megmondom.
Itt van az egyik.
Legfelsőbb parancs: "Aki Rákóczit elfogja, tízezer forintot kap."
Ez egy kissé elkésett.
KRISTÓF.
Magam is azt hiszem.
NÓTÁRIUS.
De hiszen előbb-utóbb horogra kerül.
KRISTÓF.
Kicsoda?
NÓTÁRIUS.
Ki más, mint az istentelen pártütő.
KRISTÓF.
Rákóczi?
NÓTÁRIUS.
De hiszen, jöjjön csak falunkon keresztül, úgy vasba veretem...
KRISTÓF.
Tudja mit?
Elvezetem én hozzá - csak el kell hozni azt a vasat.
NÓTÁRIUS.
Hm!
Mintha ki nem kergették volna?
De itt van a másik: "fej- és jószágvesztésre ítélték ".
Úgy kell neki.
KRISTÓF.
De édes nótárius úr, ne labanckodjék ám itt!
NÓTÁRIUS.
Micsoda?
BÁILINT.
Ne bizony!
KRISTÓF.
Mert levágjuk a fülét.
NÓTÁRIUS.
(állásba teszi magát)
Mit hallok?
Hiszen ez rebellió!
KRISTÓF.
(írást ád)
Olvassa ezt.
NÓTÁRIUS.
(olvassa)
" Recrudescunt diuturna inclitae gentis hungarae vulnera."
BÁLINT.
Hát mit tesz az?
KRISTÓF.
Hát ide a földesúrhoz hoztam, hogy szállást rendeltessen, szénát, zabot, s mindent a világon.
Azért - egy, kettő nótárius uram!
Mert ha tíz perc múlva kuruc zászló nem lóg a falu házán, bizony, bizony, félek, maga fog lógni.
(Induló.)
NÓTÁRIUS.
Mit jelent mindez?
KRISTÓF.
Hát még ezt sem érti?
(Ágyúszó.)
No, de ezt már csak érti?
NÓTÁRIUS.
(reszketve)
Ágyúszó.
KRISTÓF.
(megfogja)
No, itt van, csípje meg, tízezer forint a jutalom.
NÓTÁRIUS.
(kirántja magát)
Futok a zászlóért.
(El.)
KRISTÓF.
Dehogy az, dehogy az...
Rákóczi beszél; maga pedig amott jő.
NÓTÁRIUS.
Kristóf, az ég szerelmére, ne mondja meg!
Lássa, bizony Isten, nem hittem, hogy vissza merjen valaha jönni Magyarországba.
NEGYEDIK JELENET
Rákóczi, Bercsényi, vezérek (a dombon keresztül jönnek - egy csapat kuruc a dombon fenn marad, zászlóikon "Istenért, hazáért és szabadságért"). Lengyel követ, magyar úr, Oliver.
RÁKÓCZI.
E dombra üssétek fel sátorunkat.
(Magyar úrhoz:)
S ön menjen vissza, s mondja meg a nádornak: békéről addig szó sem lehet, míg minden sérelmünk orvosolva nincs.
ÚR.
Mindezt ígéri a király nevében.
Kolonits már elveszté az udvar kegyét, hatalma elvétetett.
Ő volt minden bajnak oka.
RÁKÓCZI.
A hidrának csak egyik feje volt ő.
Uram, az ígéretek kora lejárt, - mi tetteket várunk.
BERCSÉNYI.
S ami legfőbb, a békekötést a többi hatalmak is biztosítsák, mert nem hiszünk már a sógoroknak.
ÚR.
A választ híven megviszem.
RÁKÓCZI.
Isten velünk!
(Úr el. Rákóczi a Bálint háza előtt leül, mellé Bercsényi.)
BÁLINT.
(magában)
Az én lócámra ül!
Ó mily szerencse!
RÁKÓCZI.
(a lengyel urat hellyel kínálja)
Tessék, most meghallgathatom önt.
LENGYEL.
Mint szerencsém volt mondani, engem a kardinál küld, Lengyelhon prímása.
RÁKÓCZI.
A kardinál kegyeivel halmozott el, mint bujdosót, neki fiúi szeretettel tartozom.
LENGYEL.
Ő most is atyai szeretettel gondol önre, mint követségem tanúsítja.
A lengyel nemzet áldva emlékszik Báthori Istvánra; s e nagy királya magyar volt.
RÁKÓCZI.
Bár soha se hagyta volna el Erdélyt, nem jutottunk volna tán ennyire.
Midőn Lengyelhont gazdagítá, hazáját tette koldussá.
LENGYEL.
Fenséged úgy szól, mint magyar, s én, mint lengyel; óhajtom, hogy történetünk mostani lapjára ugyanaz írassék.
RÁKÓCZI.
Nem értem önt!!
LENGYEL.
A kardinál önben új Báthori Istvánra ismert.
RÁKÓCZI.
S ha mégis csalatkoznék a kardinál?
LENGYEL.
Ajánlatot tesz önnek: mostani királyunkat elűzik.
A trón megüresül.
Ez annyi, mint bizonyos.
Ha fenséged akarja, rendeink által királlyá választatik.
BERCSÉNYI.
Mit hallok?
Korona kínálkozik?
- Nos, üdvözöljem -e fenségedet?
RÁKÓCZI.
(feláll)
Nagyságos úr, nem kétkedem, a kardinál szavának állana; hatalmát ismerem, valamint a mostani király gyöngeségét.
A lengyel trón oly kincs, melyért királyok versenyeznek.
Nagyatyám harcolt e trónért, s nem gondolt azzal, hogy miatta elveszti Erdélyt, mely atyjáról maradt rá; mert oly nemzetet boldogítni érdem, mely királyát naggyá teheti.
De én magyar vagyok, s hazám boldogtalan!
Nem dicsvágy súgá nekem, hogy a hatalmat megragadjam.
Ki csak azért tördel koronát, mert más fején van, s hogy fejéhez újra öntesse: irigy tolvaj az, s mindazoknak gyilkosa, kik az ily harcban elhullanak.
Korona e főt ne ékítse soha.
Én a magyar szabadságért rántottam kardot; vissza kell azt küzdenem, vagy vitézül halnom.
A belharc rémítő arcát látja ön itt; s fáj, ha elnézek a vérmezőn, az égő falvakon s az elpusztult határokon, és velük sírok, ha hallom az árvák és özvegyek siralmait.
De az önvádtól megment a jogérzet.
Azok fejére száll majd átok, kik e kétségbeesett hazát fegyvert fogni kényszeríték, ha csak gyáván pusztulni nem akart a föld színéről, honnan ellenei ki akarják irtani.
Vigye meg ezt uram; a kardinál meg fogja érteni.
(Lengyel el.)
BERCSÉNYI.
Barátom, te nagy ember vagy, egy fővel magasabb, mint mi. Most már hálátlan eb, aki benned valaha kétkedik.
(Öleli.)
RÁKÓCZI.
(Olivernek nyújtja jobbját)
Mit mondana dicsőült bátyád szelleme, ha mást tennék?
ÖTÖDIK JELENET
Vay, előbbiek
VAY.
Tokaj kitűzte a fehér zászlót.
RÁKÓCZI.
Úgy hát kergessük a szerencsét, míg el nem fut szemünk elől.
Induljunk tovább!
(Induló)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE