Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Úri muri
Keletkezés ideje
1928 és 1942 között
Felvonás
6
Jelenet
0
Megszólalás
1061
Mondat/Sor
2005
Szó
10948
ÖTÖDIK KÉP
A pusztai kúria tornáca, ahogy megnyílik a puszta előtte. Balra a sötétben a kukoricagóré. Késő éjjel, holdvilág, csillagok. Jobbról távol szalmatetős istálló. Fa semmi, semmi lomb. Tiszta tenger kép. Az urak, tizenöt-húsz, már erősen el vannak ázva. Késő éjfélutáni hangulat, a részegség számtalan típusa. Egy dühös, a másik kacag, s van aki alszik, van aki civakodik. Folyton táncolnak. Borbíró az erejét fitogtatja. Ázsiai nagy mulatás, de kedvesen. Nem szabad undorítóvá válnia a duhajságnak. Az egész társaság mint valami pogány szertartást fújja: Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet... Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
CSULI
elődalol.
Megismerni a kanászt
Fürge járásáról,
Tűzött-fűzött bocskoráról,
Tarisznyaszíjjárúl...
MIND.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
CSULI
dalol.
Tűzre teszem a kanászt,
Úgy melegszek nála.
Ha megunom magamat,
Pipát gyujtok nála...
MIND
kórus.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
CSULI.
Hagyjátok a nótát, beteg a nagy kan .
Csönd,
megállanak a táncban.
Hatvannígy disznóm döglött meg, de csak a nagy kan maraggyík!...
Mint a legjobb vadászkutya...
Ha bedobtam egy darab fát a Berettyóba, - kihozta !...
Csend.
Kenyíren szoktattam...
Löktem neki kenyeret a vízbe, utánament...
Danoljatok, az apátok istenit ...
Kezdi a dalt.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
MIND
vele dalol.
KONDÁS
kint megjelenik a zsíros kondáslegény, vastaghangú, idősebb pásztor, aki elüvölti a szavakat, mint a pusztán. Kísérteties.
Tekintetes uram!...
CSULI.
E meg az én legényem?
Mi a, Lukács?
KONDÁS.
Tekintetes uram!...
CSULI.
Hány disznó van még?
KONDÁS.
Hét!
CSULI.
Mondom, hogy nem tart e mán soká.
Most dögöljön meg naponta tizenkettő!
MIND
dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
CSULI.
Hát te mit akarsz még?
KONDÁS.
Tekintetes uram, beteg a nagy kan is!
CSULI.
Beteg?
KONDÁS.
Szomorú.
CSULI.
Szomorú?
Haza akkor.
Minden fertályórában híradással legyetek.
Nagybeteg van a háznál!
KONDÁS.
Egenis !
Elvágtat.
CSULI
eszeveszetten dalol.
Nem kell nékem a kanász,
Csak a felesége,
Zsíros-piszkos a kanász,
Gyöngy a felesége!
MIND
dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
CSULI.
No, vigéc, ezt tanuld meg! ez az élet!
Nem ami a könyvekben van!
LEKENCZEY
a gróf. Nagyon mámoros.
Nem ez az élet! ez az állat .
Röhögés.
Állatok vagytok mind! szent állatok! szent magyar állatok!
Nem írtok, nem olvastok, csak éltek .
Röhögés.
Megmondom szemetekbe, egy disznóért sírtok, egy országért nem sírtok!
Nekem jogom van megmondani, mert én is az vagyok, akik tik!
MIND
dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
BORBÍRÓ
máskor jóban, csöndes, szótalan ember, most ádáz lármás, nótavezető, kötekedő. Nem bír a rettenetes nagy erejével.
Gyere velem ujjat húzni, ha ojan legény vagy!
PARRAGH.
Éljen a külügyminiszter őekcellenciája!
LEKENCZEY.
Igenis, az vagyok, köztetek külügyminiszter vagyok.
Mer én látom az országot kívül, belül.
PARRAGH.
Hogy ebédel őfelsége?
LEKENCZEY.
Finoman.
MALMOSSY.
Aranytálból?
LEKENCZEY.
De tik hogy ebédeltek?
MALMOSSY.
A markunkbúl!
CSULI
dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
Már csak ő búsul.
BORBÍRÓ.
Ki húz velem ujjat?
Ki a gyepre, legény!
Én vagyok a Juhtartó Társaság elnöke!...
Kudora!
Gyere velem ujjat húzni, te vagy a Juhtartó Társaság jedzője!
KUDORA.
Elhúzom kendet Karcagig!
BORBÍRÓ.
No, az apád lelkit ?
Gyere no! Nekigyürkőznek, s oldalt állnak ujjat húzni.
LEKENCZEY.
Háromezer holdja volt az apámnak és négy háza Pesten.
PARRAGH.
Hol van?
LEKENCZEY.
Ahol a többi.
Elittuk.
GOSZTONYI BANDI.
Hazudsz, vigéc.
Háromezer holdat nem lehet elinni.
LEKENCZEY.
Nem lehet ?...
Kölyökjogász voltam, jön a kedves apám: fiam, a kaszinóban vacsorázunk.
Jó.
Kérdi kedves apám, mit iszunk ?...
Kedves apám, pezsgőt...
Törleyt...
Tanuld meg gyerek, úr nem iszik magyar pezsgőt, csak franciát...
Cremon Rosét...
Mumm...
MIND
dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
BORBÍRÓ
soká neki feszülten állottak, ujjat akasztva, most elrántja Kudorát.
Hun van Karcag, hé?
KUDORA.
Nem gilt, elgáncsolt kend!
BORBÍRÓ
győztesen.
Igyál, még nincs elég virtus benned !
Üvegből isznak, locsolják a bort.
GOSZTONYI BANDI.
Pezsgőre nem lehet elverni háromezer holdat.
LEKENCZEY.
Gyerek!...
Vót más is...
Mikor bementem a marosvásárhelyi kaszárnyába a hetes huszárokhoz... nézem, este, hosszú papirosra írnak az urak.
Az ezredestűl kezdve mindenki aláírta.
Nekem az apám előre letett pénzt a Vásárhelyi Takarékba.
Széttéptem a kétszáz koronás váltót, adjatok mást...
Megmutatom, hogy az én aláírásom magában is pénzt ér...
Aláírtam...
Másnap vót pénz.
Pénz!...
Híre ment, hogy Krőzus érkezett Transsylvaniába!
GOSZTONYI.
Én is vótam huszár, jászkun huszár!
Még a huszároknál senki se vert el háromezer holdat.
Még a braganzai herceg se!
LEKENCZEY.
Mi bajod velem, fiatalember ?...
Nohát idefigyelj: Kérdi kedves atyám: hol jártál fiam az éccaka ?...
Kedves apám, vacsora a Pannoniában, utána orfeum, utána elmentünk Ámor őfelsége rezidenciájába...
Pfuj, mondta atyám: Tarts barátnőt!...
Úrigyerek ne szennyezze be magát.
Jóvan...
Vót osztán olyan barátnőm...
Minden nap pezsgőben fürdettem meg... négy fejér lipicaival járt a Stefániára...
CSULI.
Elég, hiszünk neked, tesvír!
De beteg is a nagy kan!
LEKENCZEY.
Azér nekem jussom van szidni benneteket, meg magamat is! meg az egész világot!... azér vállaltam a legnagyobb penitenciát: a betűt hordom a pusztaságban!... olvassatok, tanuljatok!
Én vagyok a legnagyobb próféták ügynöke, a legszentebbeké: könyvet árulok...
GOSZTONYI.
Veszik?
LEKENCZEY.
Frászt...
Bemegyek a főispánhoz, alispánhoz: A Lekenczey Tádé fia? szervusz, szervusz...
Könyv ?...
Begombolja a kabátot...
KUDORA.
De jól adja.
Én se eresztem be többet a fajtádat!...
Gyün hozzám a minap is egy ilyen úriemberféle: éppen mosdottam.
Mennyík, mondok, adja ide azt az ívet, inkább aláírom, csak ne zavarjík a beretválkozásban...
Így kaptam húsz kötet Gyémánt-könyvtárat .
Nevetés.
LEKENCZEY.
Ez vattok tik!
Ez a magyar ember!
Bezárkózik a könyv elől, mer védeni kell magát!
Mer a lelke fenekin annyira meg van győződve felőle, hogy ez az, amit tenni kéne: olvasni, tanulni, megtudni a titkot... hogy inkább páncélfalat épít a kultúra ellen, avval védi magát...
De hiába!
Jön az új generáció!
Jönnek a fiatalok!
Jön az új magyar világ!...
CSULI
dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
Félrehúzza Lekenczeyt.
Gyere csak, gyerekem!
Van egy gyűjtőív nálad?
LEKENCZEY.
Tessék, Csuli bátyám.
CSULI.
Add csak ide.
LEKENCZEY.
Itt a töltőtoll is.
CSULI
elveszi.
Jó.
ÁBEL.
Micsoda unalmas kotyogás ez!
Nagy baj van itt, barátom!
Ez nem mulatság!
Ez prédikáció!
CSULI.
Írd csak ide a nevedet, Ábel.
ÁBEL.
Híjjátok ki a tekintetes asszonyt!
CSULI.
Írd csak ide a nevedet!
ÁBEL.
Mi a?
CSULI.
Felségfolyamodvány.
Neked kell először aláírni.
Hogy eztán a nímetek is magyarul beszíljenek, hogy megértsük, mit akarnak.
ÁBEL.
Értem én... az egészet... huszár vótam tán, vagy mi a fene, közös huszár ...
Németül mondja a regement nevet.
CSULI.
Írd csak alá.
Nagy hecc.
ÁBEL.
Valami disznóság ?
Aláírja.
CSULI.
De még milyen!
GOSZTONYI BANDI
közben dalol.
Feketeszárú cseresznye,
Rabod lettem, kis menyecske,
Ne bánj vélem, mint raboddal,
Hanem úgy, mint galamboddal...
A társaság csoportokra oszlik, egyszerre különböző nótát dalolnak.
ÁBEL
mikor aláírta.
Zoltán hol van?
CSULI.
Nípneveléssel foglalkozik.
ÁBEL.
Mi a?
CSULI.
Valami kis kapásjánt szedett fel, azt oktatja odabe a setítbe.
ÁBEL.
Micsoda?
Zoltán ?...
De hisz akkor...
GOSZTONYI BANDI.
Ezt az Ábel bácsinak nem kell tudni, mert elkotyogja az asszonyoknál...
ÁBEL.
Csitt, te csibe!... de hisz akkor már mégis ember lesz ebbűl a Zoltánbúl...
Csinos?
GOSZTONYI BANDI.
Nem lehet tudni.
Nem akarja megmutatni.
ÁBEL.
Jaszom!
BORBÍRÓ.
Híjjátok csak a tekintetes asszonyt.
Nagy baj van.
JASZOM
aki a pincéri munkát végzi, félig civilben, alsó fele huszárnak öltözve.
Tessík parancsónyi, míltóságos uram!
ÁBEL.
Híjjátok csak a tekintetes asszonyt.
Nagy baj van.
KUDORA.
Szóljatok Zoltánnak, hozza ki a kisjánt má.
CSULI.
Nem kell bizgatni, revolver van nála.
LEKENCZEY
elővesz egy revolver alakú cigarettadobó játékszert.
Bravó!
MALMOSSY.
Nini, őekcelenciájánál is van!
LEKENCZEY.
Ki megy a pusztára fegyver nélkül ?
Elkattantva a játékot, az kilő egy fehér cigarettát. Mind nevetnek, s mind meg akarja nézni a szerszámocskát.
PARRAGH.
Cigaretta.
E jól szól, ez a revolver.
LEKENCZEY.
Megteszi a néha a magáét.
ÁBEL.
Jaszom!
JASZOM.
Hir, míltóságos ezredes úr!
ÁBEL.
Jaszom fiam, ki van egy ügyes kocsisember barátod ideki?
JASZOM.
Itt van a Balha Pista, míltóságos úrnak alássan jelentek.
ÁBEL.
Nohát, befogatsz, de rögtön, s mentek a városba, mer nagyon nagy baj van.
Kihozod a tekintetes asszonyt.
Megértetted?
A tekintetes asszonyt!
JASZOM.
Igenizs írtek, míltóságos ezredes úrnak alássan jelentek.
ÁBEL.
Rögtön gyüjjík, mer nagy a baj.
JASZOM.
Igenizs .
El. Nagy ugrással le a tornácról a sötétbe.
GOSZTONYI BANDI
Dal.
Akkor gyere, mikor mondom,
Csizmád sarka ne kopogjon.
A sarkantyúd se penegjen,
Hogy az uram fel ne keljen...
KUDORA.
Van itt nőstíny, gyerekek!
Gyertek a pajtába, ott táncol a sommás nemzetsíg!
MIND
Dal.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
Elvonulnak, táncosan le a tornácról és el a távolba.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
ZOLTÁN
egyedül jön.
Nem is hiszem, hogy ez van... csak egy éjszakai álom ...
Leül jobbra a fonott karszékbe, dúdol álmodozva.
Kék a szeme göndör haja
de gyönyörű kislány maga...
Szerelemnél jobb az álom,
mert az álom nyugodalom:
a szerelem szívfájdalom...
Távol: a kórus, hogy
Hej, ílet, ílet, betyárílet...
ZOLTÁN.
Mert az álom nyugodalom...
a szerelem szívfájdalom ...
ROZIKA
az oszlop mögött kidalolja.
A szerelem szívfájdalom...
ZOLTÁN.
Gyere csak ide.
ROZIKA.
Ide, ki?
ZOLTÁN.
Ide, ide...
Gyere ki... tubi, tubi, tubi...
ROZIKA
egészen odaáll mellé.
ZOLTÁN.
Rozika, szeretnél te tanulni?
ROZIKA.
Jaj, nagyon.
ZOLTÁN.
Igazán?
ROZIKA.
Tiszta szívvel.
ZOLTÁN.
Minek?
ROZIKA.
Minek ?...
Annak, hogy akkor, úgy gondolom, utolérném azt, aki úrnak született...
Mer lássa, annak könnyű, aki beleszületett az úri módba, az nem is tudja, hogy csúnya is van a világon, meg rossz...
De nekünk, akit a jóisten szegénynek teremtett, mi meg azt nem tudjuk, hogy mi a szép, meg mi a jó...
ZOLTÁN.
Igyál egy kortyot.
Itt mindenki boros, csak te vagy józan.
ROZIKA
iszik egy kicsit. Akkor előveszi a kis tükröt, s nézi magát benne.
Mert magátúl kaptam, azér nézem benne magamat...
Lássa, nekem ilyen kis tükröm sose vót, mert azok ott olyan parasztok mifelénk, bekötött fejjel járnak, és olyan goromba hangon beszélnek.
ZOLTÁN.
Te nem vagy az, te nem maradsz ott.
Téged az isten hozott ki, a jó angyalod, máma.
ROZIKA.
Miért mentem summásjánynak?
Egy este jön a mamám és aztán: "Jányom, hónap megkérik a kezedet."
" Jaj istenem."
Még a szívem verése is elállott...
Kicsoda ?...
A sógorod, az özvegy...
Miska bácsi?
Jaj istenem, nem megyek én ahhoz...
Mér ne mennél?
Féllánc fődje van!...
Nem akarok én láncot az íletemre.
ZOLTÁN.
Minden szavad színarany és gyöngyvirág.
No, és?
ROZIKA.
Jön másnap a sógorom a testvérjével...
Nagy bumfordi ember, de olyan buta paraszt.
Fagyos füstöltszalonna az istene.
Nem tud az egy szót se szólani.
Csak leül az asztal mellett, és hozzám csak annyit se szólt, hogy: "Na "...
Hát én meg csak nevettem s kimentem.
Mikor elmennek, azt mondják: három hét múlva lesz az esküvőd.
Kivel?
Nohát énvelem nem, azt tudom.
Csak nem fogok feleségül menni a Miska bácsihoz?
Hogy lehet olyat elgondolni is, hogy én a Miska bácsi felesége legyek?
Lett erre nagy harag: kire vársz?
Az örökös veszekedés, szidás.
Láttam, hogy ebből csak baj lesz...
ZOLTÁN.
Mondjad csak, mondjad ...
Ölébe veszi.
ROZIKA.
Tudja, Zoltán bácsi! ez az élet.
Ha az ember meggondolja, olyan, mint a kisvirág... olyan hamar elhervad.
Én is elhervadjak?
És várjam otthon, hogy jönnek a kérők? és azt mondják: te, el akarod venni?
ZOLTÁN
erősen megszorítja a karjai közt. A nótázás erősen hallatszik fel, lentről.
ROZIKA
megbúvik az ölében, mint egy fészekben.
Én egyszer olvastam egy regényt és abban az volt: "Ha egyszer elbuktál, akkor ne a megjavulás ostobaságán törd a fejedet, hanem legyél szívtelen, a pénzed sokaságával lakasd jól, akkor a nép imád, ha kezed vértől csepeg is ..."
ZOLTÁN
eltartja magától, s megnézi.
Miket nem tudsz!
ROZIKA.
Én úgy szeretek élni, Zoltán bácsi !
Feláll, kitör.
A legelső percben, mikor meglátott, olyan boldogság öntött el, és azt gondoltam, ha ez sikerül, soha nem fogok többet panaszkodni.
ZOLTÁN
megütődve.
Ha ez sikerül...
Ebben a percben a tömeg betáncol a színpadra. Minden úr egy-egy munkáslánnyal táncol, azt öleli, forognak, forgatják őket, csárdásra. A banda velük jön, a nagybőgős a nyakában hozta a bőgőjét. Mikor a tetőponton van a forgatag, kint ordítás:
KONDÁS.
Tekintetes úr!
CSULI.
Mija?
KONDÁS.
Nagyon beteg a nagy kan.
Tüzel.
Füle-farka lóg.
CSULI.
Bevágtátok a fülit?
KONDÁS.
Még dílután.
CSULI.
Hej, azt a keserves...
Jó van, csak híradással legyetek...
Ki innen az ég alá.
Rámszakad a ház.
Kicsi nekem ez a csűr!...
Banda!
Ki a csillagok alá!...
Társaság a banda után elvonul.
ZOLTÁN
elgondolkozva áll, s néz a messzibe.
ROZIKA
melléje sündörög, s felnéz rá.
ZOLTÁN.
Kisjány...
Van neked lelked?
ROZIKA.
Nincs.
ZOLTÁN.
Mindenkinek van.
ROZIKA.
Fődje sincs mindenkinek.
ZOLTÁN.
Ez igaz...
No, igyál.
ROZIKA
iszik.
A föld mindenkié, mer abbúl élünk, amit terem.
Mindenki eszik kenyeret, meg amit a főd ád...
De azér az egyiknek van egy kis kertje, a másiknak egy kis tanyája, féllánc, másnak meg olyan birtoka, hogy be se tudja járni, míg él...
De azér a legtöbb embernek semmi födje sincs.
Meg ha szíjjelosztanák, mindenkinek akkor se jutna...
Igaz?
ZOLTÁN.
Add a szád ...
Megcsókolja.
Csak tudnám, mi van itt bent?
Megkopogtatja a kislány homlokát.
Ilyen kicsi szájjal mondani ilyen nagyokat...
Hogy képzeled te a jövődet?
ROZIKA.
Én úgy megtanultam, hogy az életbe semmire se szabad számítani, mindent csak a véletlenre kell bízni.
ZOLTÁN.
És ha nem segít?
ROZIKA
szilajon.
Akkor el kell hagyni.
ZOLTÁN,
Mit?
Az életet?
Az állapotot?
ROZIKA.
Igen.
ZOLTÁN.
Mit beszélsz.
ROZIKA
a bortól könnyelműen.
Ha én nem éreztem magam jól a szülei háznál, pedig ugye a szülei otthonom a legédesebb - kimentem...
Hát ha a lélek nem érzi jól magát a testben: el kell bocsájtani...
ZOLTÁN.
Várj csak.
Vigyázni kell, hogy jól érezze magát benne...
ROZIKA.
Igen, de ha nem lehet vigyázni...
ZOLTÁN.
Ezt hol olvastad?
ROZIKA.
Seholse...
Én azt hiszem, ezt nem is írják le...
Talán nem is szabad leírni...
ZOLTÁN
keményen, nagyon komolyan.
Szeretnél gyereket?
ROZIKA.
Nem.
ZOLTÁN.
Nem?
ROZIKA.
Én úgy elgondoltam a gyerek hálátlanságát a szülők iránt.
ZOLTÁN.
Te is hálátlan voltál?
ROZIKA.
Ugye, mégis nem úgy tettem, ahogy a mamám szerette volna.
Hát mért törje meg az én szívemet is a saját édes gyerekem.
ZOLTÁN.
Nevelés dolga.
ROZIKA.
A gyereket nem az anyja neveli, hanem a világ.
Ha az lehetne, hogy én magamtól a gyerekemmé legyek...
De ki tudja: hátha az apjáé a gyerek?
Az én nagymamám olyan jó asszony volt és lett neki egy rossz, ivó, kártyás, korhely fia.
És az apám testvéröccse megölte az apját.
ZOLTÁN.
Vigyázz...
Ne beszélj olyat, amivel összerombolod, amit eddig építettél...
Volt már szeretőd?
ROZIKA
megijedve.
Volt.
ZOLTÁN
szigorúan.
Beszélj.
ROZIKA.
Olyan jó fiú volt...
ZOLTÁN.
Mit adott?
Neked az a jó, aki ad.
ROZIKA.
Mindig utánam járt.
És úgy nézett rám, könnyes vót a szeme.
Még lopott is a szülejitől nekem.
Búzát, eladta, hozott mindent.
Cukrot, selymet, csipkekendőt, tükröt...
ZOLTÁN.
Tükröt ?...
ROZIKA.
És egyszer csak azt mondta, hogy megnősül...
ZOLTÁN.
No.
ROZIKA.
Tizenhatesztendős vótam és addig nem is tudtam, mi az a szerelem.
Félesztendeig meg se csókolt, és akkor nem volt nálunk két hete.
Hallom, hogy nősül, és olyan nagyon szédültem, ágynak estem, akkor eljött...
Jóestét, jóestét... hozzám jött: "Kedvesanyám akarja, hogy vegyem el a Mari néném jányát."
" Hát csak vegye el, Laji, ha magának el lehet venni. "
Szilajon.
Én nem bántottam...
Mér ?...
Mer ő a férfi és a férfitől csak várni lehet.
Se parancsolni, se tiltani nem lehet...
" Csak menjen, Laji, de biztosítom, ahova mén, sose lesz nyugta."
Félkilenckor elment.
Nem akarták elereszteni.
Azt mondta: "De megyek, kedves néni, mert elkések ..."
Az utcán tanálkozott a bátyámmal: "Szervusz, Feri, nemsokára hallotok rólam."
Éjfélkor zörgetik az ablakot, Ferinek kiáltják: "Feri, a Lajit elvágta a vonat. "
Kiissza a poharat.
ZOLTÁN
feláll, soká járkál.
És hogy heverted ki?
ROZIKA.
Zoltán bácsi, az emberek olyan jók.
Kivált a férfiemberek.
Én nem tudom, mért olyan jók hozzám!...
De még a kapitány úr is - mert be kellett menni a rendőrségre vallomást tenni -, olyan kedves volt az énhozzám, egy szóval se bántott, csak megsimogatott: "Ejnye, azt a kis kócos fejedet, de megbolondítottad azt a szegény fiút.
Az éccaka veled álmodok."
És a fogalmazó úr azt mondta: "Ne sírjon, kisjány, elviszem a moziba."
És a rendőr, aki bevitt, aszonta, hogy elvenne feleségül, ha nem lenne felesége, de nincs lelke hozzá, hogy elváljon tűle.
Jó ember volt szegény rendőr .
Nevet.
Minden baját elmondta.
ZOLTÁN
izzadságát törli.
Most nem kellett volna nevetned... ez kár volt, hogy most nevettél...
Meg se sirattad?
ROZIKA.
Lajit?
Ez volt a csudálatos, Zoltán bácsi...
Hogy mikor megtudtam, hogy öngyilkos lett, akkor már nem sirattam!
ZOLTÁN
mély lélegzettel.
Van aki sírna...
Haláláig, keserűen sírna ...
Haját túrja. Akkor magára eszmél.
Gúnyosan.
Minek is.
Nem nagy dolog.
Fiú van elég, s mind jó ember.
Aki férfi, az egy ilyen kis ártatlanhoz az csak jó akar lenni, he ?...
Elmúlik.
ROZIKA
nem érti, azt hiszi, vigasztalás
Elmúlik, Zoltán bácsi, de addig nem múlik el, míg egy másik, igazi
hízelegve dörgölődzik Zoltánhoz
be nem fészkeli magát az ember szivibe.
ZOLTÁN.
Aztán befészkeli magát egy másik...
ROZIKA
most megsejt valamit, hogy ez ellenséges hang.
Maga nagyon hamis, Zoltán bácsi.
ZOLTÁN
kidalol az éjszakába a tömeggel.
Hej, ílet, ílet, betyárílet, ez ám a gyöngyílet...
Ha megúnom magamat, magam is így ílek...
ROZIKA
óvatosan s ijedten húzódik az oszlop mögé a jobb belső sarokba.
CSULI
elöl jön, a tömeg követi, most már nők nélkül.
Hát te miféle tündért őrizgetel itt, Zoltán?
ZOLTÁN
rosszkedvűen.
Tündért?
Fenét.
Nem őrzök én senkit.
CSULI.
Mutasd be hát nekünk is.
ROZIKA
az oszlop mögött, megütődve, ellenségesen les.
ZOLTÁN
utána kiált.
Rozika!
CSULI
meglátja a lányt.
Miféle kisjány ez, te?
Hűj, te kópé, be jó kis falat...
Ki ez neked?
ZOLTÁN.
Nekem?
Fene.
Semmi.
ROZIKA
belesápad, s nagy szemekkel, ijedten néz.
ZOLTÁN.
Rozika !...
Az urak várják.
Rozika!
ROZIKA
sápadtan előlép.
ZOLTÁN.
Bemutatom az uraknak... gróf úr... őekcellenciájának...
Szabó Rozália kisasszonyt...
Szentkirályi Szabó...
LEKENCZEY
el van bűvölve.
Kezét csókolom.
ROZIKA.
Sose bántsa, recés a kezem, mert tavasz óta kapálok.
CSULI.
Jó...
E még nekem is gusztusos ...
Megcsípi a kislány állát.
A munka nemesít, te .
Pofoncsapja kicsit, szerelemből.
ROZIKA.
Akkor én nagyon nagy nemes vagyok.
LEKENCZEY.
Maga, magácska...
ROZIKA
sorra kezet fog az urakkal, mindenki éhesen és kívánkozva fogja meg a kezét, s ő egyáltalában nem ijed meg.
GOSZTONYI BANDI
utolsónak fog kezet vele.
A Szentkirályi pusztáról van az előneve?
ROZIKA.
Utolsó név az nekem, ott tanultam meg kapálni.
GOSZTONYI BANDI.
Tudja, hogy az a puszta az enyém?
ROZIKA.
Ne mondja mán!
GOSZTONYI BANDI.
Majd megtudja, aranyos...
ROZIKA.
Milyen jó maga... hozzám...
ZOLTÁN.
Nohát, legyetek jók hozzá, mind...
Egy az egész csürhe...
Mit nézzük, ki fija bornya valaki... ezeresztendős karámban nem lehet válogatást tenni...
Csináljuk tovább...
ÁBEL.
Csak ez az átkos újítás ne gyüjjön.
ZOLTÁN.
Ugye, Ábel.
Ez az átkos újítás!
Ami meg akarja változtatni ennek a jó magyar világnak a képit.
Akit az isten is örömében teremtett erre az világra...
No, Rozika, dalolj nekik!
ROZIKA.
Idesanyám rózsafája
Engem hajtott utójjára
Bár sohase hajtott vóna...
Maradtam vóna bimbóba...
CSULI.
Gyerekek, nem ér semmit!
Beteg a nagy kan.
Hej, azt a keserves mindenit, de boldog tudnék én lenni, csak beteg ne volna...
De sebaj: meggyógyul, mert ...
Dal.
Én vagyok a, én vagyok a kúnsági fi,
Nékem nem parancsol senki.
Sem a jászság, sem a kúnság!
Sem a szolnoki bíróság!
ÁBEL.
Ma még tizenhat kilót letáncolok a pocakomból .
Táncra viszi Rozikát.
ZOLTÁN.
Fontot, Ábel bátyám!
Mondjuk csak ki úgy, ahogy van.
Pokolba minden mintagazdaság!
Csináljuk, ahogy tanultuk fiatalkorunkba, Mária Terézia mamánk idejibe !
Dalol, vele mindenki.
Rózsabokorba jöttem a világra,
Nem dajkált az édesanyám hiába.
Járt utánam három falu legénye,
De én csak úgy hitegettem, csalogattam,
Válogattam belőle...
Nem loptam én életembe,
Csak egy lovat Debrecenbe,
Mégis rámverték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt...
Cserebogár sárga cserebogár,
Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár,
Azt se kérdem, sokáig élek e,
Csak azt kérdem, rózsámé leszek -e?
Csak azt kérdem...
Sírva borul az oszlopnak.
ROZIKA
sorra táncol az urakkal. Mikor Lekenczeyvel táncol, az kitáncoltatja a tornácról, el.
ÁBEL
egyedül táncol, nagyon szépen, huszárosan.
Ezzaza!
ZOLTÁN.
Meine Herren und Damen!
A legnevezetesebb hazaffiak, gróf Karaffa és báró Hajnau egészségére, ex!
BORBÍRÓ.
Én vagyok a Juhtartó Társaság elnöke, én erre nem iszok!
Szítrázom ezt a házat !
Poharát odavágja a földhöz.
GOSZTONYI BANDI.
Ez a magyar virtus!
Szétrázni a régi viskókat...
Én is újat építek, kastélyt a szentkirályi pusztán!
ZOLTÁN.
Te pedig eridj innen.
Nem adok minden szép magyar gyereket a pokolnak...
Hej, Rhédey Eszter: volt egy lázadó, doktor Kossuth, was für eine foglalkozás is volt az civilben?
CSULI.
Fiskális.
ZOLTÁN.
Dreimal hoch!...
Borítsuk rá a tintát minden fiskálisra, Rhédey Eszter!...
De ennek az egynek nem kívánok egyebet, csak éljen, örökké éljen... a többiek pedig, a nagyok és hősök közül a Metternich, a Lobkovitz, a Moskovics és a többi főfejes: egy közülük vesszen meg és a többit marja meg.
Abzug hoch!
Abzug hoch!
Tuss.
Rákóczi-induló, s mindenki eszeveszetten táncol. Nő nincs jelen.
Függöny
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE