Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vörösmarty Mihály
Csongor és Tünde
Keletkezés ideje
1830
Felvonás
5
Jelenet
0
Megszólalás
936
Mondat/Sor
3837
Szó
16004
Harmadik felvonás
Sík. Messziről palota látszik, s feléje bokrok között egy gyalogút visz.
Mirígy
Itt van hajnal palotája,
És tündér tömkeleg.
Tünde s Csongor - úgy mutatják
Messzelátó szemeim -
Erre jőnek, az pihenni,
Ez mint árnyék, őt követni;
S a manók is - mely szerencse!
Üldözésem tárgyai,
Erre jőnek. E határon
Most én kővé változom,
Rút varacskos régi kővé,
Hogy, mit önkényt elbeszélnek,
S fúrt agyakon végezének,
Majd, ha mind kihallgatom,
Meg lehessen rontanom.
Leül s összezsugorodik. A manók húzzák kordélyon Balgát s bólyogatnak.
Balga
Deh, te Duzzog! e biz alszik
Mind a három, mint az ürge,
Jól teszik, hadd nőjenek . Leszáll s nyujtózik.
Ejha! szinte megmeredtem!
Úgy, de bezzeg Balga bátytó,
Mit csináljunk a manókkal?
Hirtelen föleszmélve.
Úgy van, úgy lesz, azt teszem.
Lassan félre fordítja a kordélyt.
Megfordítom a szekerkét
S e varacskos vén követ
Felnyalábolom fölébe.
Aztán hadd ballagjanak,
Mind a vízig szárazon.
Deh, te szürke, deh, te ráró. -
A manók bólyogatva elballagnak.
Mirígy
egy kissé fölemelkedve.
Elmegyek, de fél fülemmel
Itt vigyázok, mint az örvény,
S jaj neked, te csalfa szolga,
Meg lesz ágyad vetve nálam,
Meg! csalánból, és tövisből,
S szúnyogokból szemfedőd . El.
Balga
Mintha szóltak volna? - Senki.
Így la! most szabad vagyok.
Hej! de mit szemlélek ott?
Ember az, vagy morzsalék?
Oly alatt mász a gödörben.
Csongor úrfi. - Ő az, ő az!
Oh, be messze van szegény.
Hol jár itt az istenadta?
Átkozom rosz bocskora
Milyen hirtelen meghozta.
Soha, soha! Csongor úrfi,
Erre! Erre!
Csongor
jő.
Itt vagy, Balga?
Balga
Itt biz én, pedig kocsin.
Csongor
Hál' az égnek, hogy kimásztam.
Balga
Úgy -e, a bocskor vetett le?
Csongor
Nem tudom. Mint gondolat,
Mint sugár, mely egyik égből,
Egy világi messze végből,
Más világba szökve hat,
Jöttem, vagy csak álmodám,
És alattam, és fölöttem,
Oldalattam, és köröttem
A világot láthatám.
Egy nagy arc volt, végtelen,
Rajta millió szemek;
Mind oly ékes, oly remek,
Hogy beszédem képtelen,
Méhdongás, szunyogzene,
Elbeszélni, amit láttam,
Ahogyan forrt fenn, s alattam
A világok mindene.
Balga
S ily magasról porba hullni,
Mily keserves hullomás!
Csongor
Úgy van, s azt nem érzi más,
Mint, ki már fenn kezde járni.
De beszéld el, Balga, mint van,
Ily hamar, hogy itt teremtél?
Balga
Aki ösmer, nem csodálná.
Mig te égen, csillagon
Összevissza nyargalóztál,
Addig én kordélyomon
Jöttem itt a vert uton.
Mennyi csárda, mennyi csapszék
Volt előttem! és utánam!
Az egész út csárda volt.
S rajta százezer pohár
Csillogott, mint napsugár.
S mennyi zaj, mily kurja volt,
Azt én el nem mondhatom,
A mennydörgő mennykü dobszó,
S a legmérgesebb mozsárszó
Ahhoz képest cimbalom.
Csongor
Jó szerencse, hogy talállak.
Ott, a' házba költözünk most,
S hírt, tudosítást veszünk.
Balga
Vagy még inkább jól eszünk,
És annál inkább iszunk.
Csongor
Telhetetlen! annyi csárda
Volt előtted, s szomjuhozál?
Balga
Telhetetlen, és mivel?
A temérdek semmivel.
Mint fizettél, úgy ihattam,
Szégyenedre - csak vizet.
Csongor
Majd a jobb idő fizet.
Balga, hallod, itt megálljunk.
Balga
Elhiszem; mert két leány jő,
Két parányi mézedény.
Csongor
Oh, az első mily sugár,
Mily dicsőség mozdulatja.
Balga
Kár! a fátyol elborítja.
Csongor
Lába két ezüstmadár -
Balga
Hímtelen nép, árva pár.
Csongor
Mely enyelgve jár a földön -
Balga
Legkivált a búzaföldön.
Csongor
Oly mulón, oly könnyüden,
Mintha csókot kérne kölcsön
A füvektől, a virágtól,
S félni kell, hogy meg nem adja,
Hogy legottan elrepűl,
S a virágot sírni hagyja.
Balga
Ej! a tüske majd megfogja.
Mondhatom, gyöngy két személy.
Csongor
Oh, ne mond kettőnek, egy,
S ami ott utána megy,
Az csak árnya termetének.
Balga
Az nekem már cifra ének!
Hát az árnyék vastagabb -e?
Törzsökebb -e, izmosabb -e?
S a valóság ösztövér?
Oh, uram, még oly árnyékot
Össze-vissza s átölelni
Nem legböjtibb gondolat.
Csongor
Szószatyor! ne tátogass itt,
Nyeld el félkapált eszednek
Lúdtömő termékeit.
Menj, mig e nap rajzolatja
A szük útat el nem hagyja,
Térdepelve állj elébe.
Kérjed, kényszerítsd nevemben:
Nincs -e tiltva s kedve ellen
Mondhatatlan kellemeinek
Elborulnom zsámolyánál,
S mint utasnak, idegennek
Kérdést tenni szűz magánál?
Menj, ne késsél, menj sietve.
Tünde, Ilma
jőnek.
Ilma
Azt mondottad, asszonyom, hogy
Itt a Hajnal honja van.
Tünde
Úgy van, Ilma, ott ama ház,
Mely rőt tajtékból fuvalva,
S csillaggal van koszorúzva,
És e tündér kert megette
A szép hajnal birodalma.
Ilma
Úgy, de az csak tréfa volt,
Hogy tilalmas birtokában
Lánnyal szólni férfinak,
Még tilalmasb nyájaskodni
S csókért csókkal adakozni?
Tünde
Csak valóság, amit mondasz.
Hogy legelsőbb kedveséhez
A szerelmes lányka szólt,
Elpirultak arcai,
S szebbek lőnek Hajnalénál,
És azóta e hazában
Amely lány szól kedveséhez,
Eljátszotta kedvesét,
Eljátszotta szíve üdvét,
Mely, mint forrás a hegyekből,
Ömlik, ömlik, s vissza nem tér.
Csak mikor fenn tündököl
A világos dél,
S Hajnal messze múlat, egy más
Ország szélinél,
Akkor kertje belsejében
Lop a szerelem,
S egy rövidke édes órát
Enged töltenem.
Ah, de innen, innen is
Elhajt végzetem,
S akivel felboldogulnék,
Nincsen itt velem.
Csongor ah, még egy delem van,
Egy kis óra tartománya,
És te messze, messze vagy még,
Mint a végtelen világvég.
Ilma
Már azt meg kell vallani,
Ily bohó kis rendelést
Nem találni hét megyében.
Férfihoz nem szólni lánynak!
Szörnyűség az. -
Tünde
Ilma, hallod,
Emlékezned illik, hol vagy.
Ilma
Már azt meg nem állhatom,
Legalább hagyd megsiratnom . Meglátván Csongort és Balgát.
Ah! szegényke szolgálójok.
Tünde
Oh öröm, kit látok ott.
Ilma, Ilma, Csongor eljött.
Ilma
Oh, keserves állapot,
Balga is nyomába jött.
Tünde
Oh, örömnek fájdalomnak
Kínos édes érzeménye!
Ilma
Asszonyom, nem volna jó,
Míg időnkben tart, ölelni?
Tünde
Hagyd el, Ilma, jer, siessünk.
Vár kívűl egy ház vagyon,
Tisztes özvegyasszony lakja,
Ott Csongornak hirt hagyunk,
Délben Tündét hol találja.
Jer, ne lépj oly pípesen,
Mintha boltba küldenélek,
Jer, szaladjunk.
Balga eléjök térdepel.
Ah, de nézzed,
Itt egy ember -
Ilma
Tátogat.
Tünde
S milyen harcsaszája van.
Ilma
Vajjon? s Csongor úrfi szebb -e?
Tünde
A majomhoz is hasonlít.
Ilma
No bizony! - de nem haragszom:
Férfi, mint a többiek.
Tünde
Ilma, mondd el, mit tegyek?
Ilma
Én egy tapot sem megyek.
Balga
Ne tovább, szelíd galambok,
Térdem itten a határ.
Ott egy ékes ifju vár -
Ilma
Éhes, úgy -e? hadd igyék.
Balga
Az' nevében szólandok.
Ilma
Oh, az ürge a vakondok,
Hogy beszélhet ily bolondot!
Tünde
Ilma, nézzed, nem bocsát;
Szűk utunkat mind elállta.
Balga
Oh, talán nem hallotok,
Vagy magyar szót, szép virágim,
Még ti nem tanúltatok?
És az a kis gyenge száj,
Gyenge, mint a csibemáj,
Oly hiába volna szép,
És hiába oly pirosló,
Hogy határin semmikép
Nem terem meg a magyar szó?
Azt kivánom tudni - Menykő!
Egyik sem fülel reám.
Tünde
Ilma.
Ilma
Tessék.
Tünde
Ments meg innen.
Ilma
A majomtól?
Tünde
Ah nem, Ilma,
A legnyájasabb legény.
Ilma
Férfi.
Tünde
A természet oszlopa.
Ilma
Mit parancsolsz, asszonyom?
Tünde
Tedd, hogy félremenjen innen,
Mert különben itt veszünk.
Ilma
Megcsipem, hogy vére csordúl.
És tudom, hogy visszafordúl.
Balga
Jaj, mi szörnyü tíz köröm,
A boszorkány körmök ilyek.
Ilma körmei előtt hunyászkodva átborúl a keskeny gyalogúton
Ilma
Asszonyom, nézd, elterült,
S híd gyanánt lesz lábaidnak,
Annak is rossz bár; de menj át,
Addig én őrt állok itt.
Tünde átmegy.
Balga
Vaj! mi volt ez, bolhaugrás,
Vagy szunyogtánc hátamon?
Ilma átmegy.
Jaj nekem, jaj tomporom,
Oh, ez átkozott szekér volt.
Ismét térdre áll.
Csongor
Már nem állhatom tovább.
Elborúlok ott előtte,
S válaszát magam veszem.
Letérdepel, Tünde, Ilma közbeszorulnak.
Tünde
Ilma! lásd, hová vezettél?
Most középen itt rekedtünk.
Ott a szolga, itt az úr.
Ilma
Szörnyüség, most mondja bárki,
Hogy leánynak lenni könnyü!
Útját úgy eltérdelik,
Hogy nem képes elszaladni.
Mint lehullott férges alma
Láb előtt hever körűle
A sok csalfa férfi szív:
S aztán lépjen, s ne botoljon!
Oh, én inkább hódolok.
Csongor
Tündéhez.
Nap, ki elborulsz előttem,
Éjbe foglalt délvilág
Szólj, miként nevezzelek,
Hogy ha fénynek mondalak,
Még csekély ne légyen a név.
Nem felelsz? ah, ajkaid közt,
Mint szeretnék lenni szó,
Titkos, édes, fél kimondott.
Szólj csak ennyit is, ne kínozz.
Nincs szebb, mint a némaság,
Mely szép ajkakon mulat;
Tó az, mely bár pusztaság,
Mégis mennyet mutogat.
Oh, de már ha tiltva van,
Látnom rózsaréveit
Szózatodnak, hallanom hagyd
Szívbeöltő hangjait.
Intesz? félretérjek innen.
S meg ne tudjam, hol vagyok?
Ah ha még te is kegyetlen,
Milyek úgy a szirt s fagyok?
Elveszek! - de nem busítlak,
Szívemet hagyom hidúl;
Lásd, hogyan mégy rajta át,
Mert alatta tenger a bú,
S a sohajtás fergeteg.
Felkel. Tünde s Ilma mennek.
Semmi szép szó, semmi kéret
Meg nem tartja; elmegy, itt hágy.
Szólj, te tőke, szólj, te szikla,
Szólj, te békasó! mivel
Bánthatád, hogy nem felel?
Balga
Én?
Csongor
S ki volna más? te szirt,
Irgalmatlan rossz kova,
Kedvem volna addig ütni -
Balga
Rossz kován nehéz kiütni.
Csongor
Összezúzlak, sárgöröngy.
Balga
Azt ne tedd az istenért!
Ily gyaloghid, mint magam,
Félvilágon sem terem több,
Melyen istenasszonyok
Járdogálnak, lépdegélnek.
Úgy beszélik, egy volt ilyen.
Melyet Jákob álma látott,
S Balga alkalmas hitellel
Még ez őstől származik.
Oh, az a láb!
Csongor
Mit beszélsz?
Balga
Általlejte hátamon.
Oh, mi láb az!
Csongor
Gyenge volt -e?
Balga
Ah, mi gyenge!
Csongor
Szólj, kicsiny volt?
Balga
Ah, mi kisded!
Csongor
Könnyű volt -e?
Balga
Mint a szellő.
Csongor
És nyomása?
Balga
Édes, ízes és csiklandós.
Minden porcikám megindult:
Szívem, májam, agyvelőm,
Még a -
Csongor
Nem hallgatsz -e?
Balga
Még a
Hátam is nyögött belé,
Úgy megnyomta - meg ne üss hát -
Azt hiszem ő, csak árnya volt,
Aki úgy reám dobolt,
S dobbanása oldalaim közt
Most is nyögve bujdosik.
Csongor
Ah, ha Tünde volt - de hírét
Itt ki mondja most nekem?
Elnémúlt a szerelem,
S akkivűl nincs semmi hívem
Mely vezetne útamon.
Nem tudom, hová legyek.
Balga
Nagy baj. Ily esetben a hős
Torkon metszi a keservet,
Elsohajt egy ilyenadtát,
S szépen meghalálozik.
A szokás ez -
Csongor
A szokás az,
Hogy te most letérdepelj,
Durva szolga, mert miattad
Hágy el mindenütt szerencsém.
Balga
Ah, kegyelmezz.
Csongor
Nem, letörlek
Annyi veszteségemért.
Balga
Ah, kegyelmes úr, csak egy szó!
Vedd le lábadat nyakamról,
Itt találtam egy nyomot.
Csongor
Mit találtál?
Balga
Hátamon van,
S itt a földön a homokban.
Csongor
Mily jelek, mily gyenge lábnyom?
Egy van ilyen a világon!
Ő az, ő az, Tünde jár itt,
Tünde! - oh, öröm, ne ölj meg.
Balga
Hej! be jó, hogy a homok
Minden úton megterem.
Csongor
Jer, kövess, tán úton érjük,
Oh szerencse, oh örömnap ! El.
Balga
Szinte meghalék, de semmi!
Oh szalonna, oh kenyérnap ! El.
A manók húzzák a szekeret Miríggyel.
Mirígy
Hóha!
Kurrah
Hőhe! Itt megálljunk.
Berreh
Oh, mi kárhozott fiak!
Duzzog
Mért nem róka, hogy megenném!
Kurrah
Elszökött az átkozott.
Berreh
Rajtunk egy követ hagyott.
Duzzog
Egy varacskos vén követ,
mely alatt kigyó tenyészik,
S a penészes béka nyög.
Berreh
Döntsük el, hogy összezúzzék.
Kurrah
Aki ráül, elkárhozzék.
Duzzog
Holtig álmatlan legyen,
Aki rajta megpihen.
Mirígy
fölemelkedve
Hőhe!
Berreh
Mely ijesztő.
Duzzog
Mely utálat . Berreh, Duzzog elszaladnak.
Kurrah
Bár utálat nézni rád,
S hozzád nyúlni förtelem;
Megragadlak, undok állat,
Meghuzattál, most fizess.
Mirígy
Oh, fiam, kár vesztegetned
Szép erődet oly hiába.
Hátha még majd rád ijesztek?
Kurrah
Szállj le, és ne tétovázz,
Egy van, aki rám ijeszthet.
Mirígy
S egy van, aki bánthat engem,
Tudd, s réműlj, az ördög az.
Kurrah
Tudd meg hát, és vessz, az ördög,
Aki bánthat, én vagyok.
Mirígy
Rossz manó! ki rád ijeszthet,
Vén Mirígy, tudd, én vagyok.
Kurrah
Hah, utálat!
Mirígy
Meg ne indúlj:
Mert, ha lábad, mint az örvény,
Mint az orsó pördül is,
Vén Mirígy mint gondolat,
A boszúnak gondolatja,
Úton ér, és elemészt.
Kurrah
Vagy, vagy sem; de szólj, mi kell még?
Mirígy
Látod a fehér lakot?
Vár kivűl egy dombon áll.
Ott most én lakom, cselédes,
Tiszta özvegy képiben.
Csongor, aki most ezen jár,
Mert egyéb nincs a vidéken,
Kisded hajlakomba száll.
Kurrah
Hah! leginkább ő az, akit
Körmeim keresnek itt.
Mirígy
Hagyd el! itt erőszakért
Büntetés vár. Jól tudom,
Ami kárt tett, azt idővel
Visszaszerzem, csak figyelj rám.
Kurrah
Mit tegyek, szólj?
Mirígy
Légy szolgája.
Aki most van, azt rekeszd el,
S öltözzél, mint ő vagyon,
Légy bohó, mint az, s fecsegj,
Hogy, ha Csongor lát, ne sejtse,
Ami változott körötte.
Kurrah
Értem, értem, mit tovább?
Mirígy
Csongor majd egy kertbe visz
A közép dél fényekor,
Hintsd meg ottan e porokkal,
S ő alunni fog, ha szinte
Félvilágot érne is
Minden perc, kit ott elalszik.
Kurrah
És azontúl?
Mirígy
Bízd reám;
Károd megtéríttetik.
Most eredj, én majd követlek.
Kurrah
félre.
Nem hiszek; de úgy cselekszem,
Hogy jutalmam meglegyen . El.
Ledér
sietve jő.
Mirígy
Pszt!
Ledér
Ki szólít?
Mirígy
Pszt!
Ledér
Ki az, no?
Mirígy
Pszt!
Ledér
Hiszen megyek, de merre?
Mirígy
Kis leány.
Ledér
Oh, oh, bizony ni!
Kis leány.
Mirígy
No, nagy leány hát!
Ledér
Hát bizony, nem mindenik
Olyan ám, mint nénike,
Oly redőből szőtt öreg zsák.
Mirígy
Kis babám, ne légy boszús.
Ledér
Oly töpörtő! akinek már
Fogfájása sincs -
Mirígy
No kedves
Kis madárkám, csillapodjál.
Ledér
nevetve.
Néne, úgy -e szép dolog
Szántóföldet vinni arcán,
Melyben agg szeplő virágzik,
S mint egy tisztes régi szűz,
A szömörcs szakállt ereszt?
Jaj, beh furcsa kép maga!
Mirígy
Fúdd ki már lúdmérgedet,
Dévaj, álnok, csapdi szer, te.
Én tudom, hogy nem vagy oly rosz,
Mint szavadból mondanálak;
Lásd, a kort tisztelni illik,
S én, behintve bár redőkkel
Még javadra élhetek tán;
Mert, leányom, a redők
Ledér arcát végigsimogatja.
Majd ez arcon is tanyáznak.
Ledér
megborzadva.
Hah, mi jég kéz!
Mirígy
El ne rémülj.
Hát hová mégy, szép leányom?
Ledér
Hát hová s hová ne mennék?
Mirígy
Oh, te gyöngy, te pávatoll!
S hát hová mégy, gyermekem?
Ledér
Erre is, meg arra is
Tudja isten, vagy mi! merre?
Mirígy
Valld meg, édes, nemde otthon
Kór apád van s szenvedő;
Nincs egyéb, mint csak te, aki
Gyámolítsa és kötözze,
Most füvekkel gazdagon
Visszatérsz, hogy azt tegyed.
Úgyebár! tudom, mi űz?
Ledér
Ah!
Mirígy
No lásd, leányom;
Az nagyon szép, mert atyád volt,
Aki téged, bennszorúltat
A rettentő tűzhalálból
Másod élettel megáldott,
S már te ép vagy, ő pedig, mint
Szén az izzadó kohóban,
Vész, fogy, s tán hamvába dől.
Ledér
Oh jaj, oh jaj!
Mirígy
És az árvák,
Oh, az a két gyenge gyermek,
Aki porban mász előtte,
S mint oroszlán rí az éhség
Ajkaik közt, hogy miatta
A sivány port rágdogálják.
S a szegény, e férgek atyja
Nem segíthet, nem mozoghat,
Köny helyett kínlángokat sír
És az égre így kiált föl:
Isten, Isten! élsz -e még?
Ledér
leül, és sír.
Jaj nekem, jaj elhagyottnak!
Mirígy
Kelj föl, kis bohó te, kelj föl.
Hisz csak tréfa volt beszédem.
Ledér
Jaj nekem, jaj! mit tehettem.
Egy setétlő kis teremben
A pokolmécs pillogása,
Bűnös ajkak suttogása
Elboríták lelkemet.
Elpirultam, és nem látszott,
Visszavágytam, nem bocsáttak,
Vagy bocsáttak, s nem jöhettem,
Nem kivántam jőni már.
Hév kar ége vállamon,
S a merész, az áruló csók
Elcsattant tűzajkamon.
S oh, azóta, szörnyü élet!
Oh, én elveszett leány, én!
Mirígy
Hagyd leányom a keservet,
Egy szép úrfi vár reád.
Ledér
Jaj nekem! szegény apám! -
Átkozott az óra is.
Mirígy
Kelj, ne sírj te kis bohó,
Nézd e szép aranyhajat.
Ledér
fölkel.
Azt is átkozom -
Mirígy
Te dévaj!
Lásd, neked van szánva, kell -e?
S oh, az a szép gazdag ifjú!
Ledér
Én testvérimhez megyek.
Mirígy
Mintha aztán nem mehetnél!
Oh, mi szép az ifju vérnek
Úgy lobogni, úgy szökelni.
Félig alkonyúlt teremben
Bíbor ágyon a fehér lány
Mint elöntött téjhab alszik,
Vagy csak úgy tesz, mintha alunnék.
S mint a megrezzent harang,
Hangzik, és ver a tüzes szív:
Akkor a szép ifju jön
Titkon, csendben, egyedűl.
Jer velem, ne búslakodjál,
Jer, te csinos kis boszorkány.
Ledér
Oh jaj - elmegyek haza.
Mirígy
Hogyne mennél! most velem jőj.
Mennyi szál hajad terem,
Mind arannyá változik,
Olyan gazdaggá tehetlek.
Ledér
Istenem! hát merre menjünk?
Én tán elmegyek haza.
Mirígy
elvonja.
Kis bohó, nem! most velem jősz . Félre.
Csongor, ezt neked szereztem.
Ennél lelj utált szerelmet,
Azt ohajtom, s végrehajtom,
S többé nem keres boszúm.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE