Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Férfi és nő
Keletkezés ideje
1843
Felvonás
5
Jelenet
0
Megszólalás
358
Mondat/Sor
1718
Szó
8415
HARMADIK FELVONÁS
VÉRES ING
Személyei: Herakles. Euristheus. Jolaus. Deianeira. Jole. Kaliste s több rabnő.
(Kert. Alkonyat.)
EURISTHEUS
(jön Jolausszal)
Láttad hát a hű nőt, kiért Herakles
Deianeirát elhagyá? koldus fiúval
Szerelmeteskedik a nászi éjen.
JOLAUS
Szörnyűség! Mit teszünk most?
EURISTHEUS
Mit teszünk,
Azt kérded? Van kérdezni most idő?
Áruld el Jolét.
JOLAUS
Elhiendi -e
Egy szolgának szavára? Tedd uram
Magad, mit én rám bízol.
EURISTHEUS
(megütközve)
Én? Bolond!
Mi gondom nékem arra?
JOLAUS
És nekem mi?
EURISTHEUS
Elég rossz szolga! Elmegyek tehát
És elbeszélem kedves jó uradnak,
Hogy leghívebb szolgája, amidőn
Urának boldogságát látja kockán:
Mint a hal akkor is némán fülel;
És majd gondolkozunk: ugyan miért
Tevé ezt Jolaus? könnyen lehet
Hogy azt sütjük ki: Jolaus kerítő . (Indul.)
JOLAUS
Maradj! Mikor mondjam meg neki?
EURISTHEUS
Ma,
Itt e helyen, midőn menyasszonyával
Fog édelegni.
JOLAUS
És mért épen akkor?
EURISTHEUS
Rövidlátó! A hős megtudva azt
Hogy keblén egy kígyót szorongatott:
Megfojtja, és a régi nőt bújában
Szivéhez zárja.
JOLAUS
Bár úgy lenne!
Én Deianeiráért mindent teszek.
EURISTHEUS
Nézd csak, jön a menyasszony! Milyen álmos!
Mily halvány! Nem csuda; múlt éjszaka
Enyelgett. Menj fiam, - kikémlelem
Még jobban a bűnöst . (Jolaus elmegy.) A jó bolondot
Rászedtem. Mindent el merek követni,
Csak aztat nem, hogy a nagy óriás
Szemébe nézzek; mert egy félkeze
Kirázná lelkemet; teremte eszközt
Mindenre a sors, csak legyen, ki azt
Használni tudja, és én jól tudom.
JOLE
(Euristheus karjába dűl)
Bocsáss meg, frigyünk megszakadt.
EURISTHEUS
Hogyan?
JOLE
Én nem segítek célodban.
EURISTHEUS
Nem -e?
Hamar felejted a tort, melyet ültél
Apád fölött; nagyon hamar, menyecske.
JOLE
(fájdalommal)
Azt nem, de tenni semmit sem merek!
Euristheus! Hogyan csaljam meg őt, -
Őt, a kedves fiút!
EURISTHEUS
Leány, kit értesz?
JOLE
A lant - vagy inkább is: senkit sem értek,
Csak azt akartam mondani: Herakles
Megölhet vad dühében, s élni vágyok.
EURISTHEUS
(magában)
Mindegy már; így vagy úgy . (Joléhez.)
Kedves leányom!
Igaz, te ifjú vagy, s kár volna érted,
Ha mérgében széttépne; ezt ma reggel
Gondoltam csak meg! Semmi az, ne búsulj;
Csak már ma játszd el még hűn a szerelmest;
Egy nap nem a világ! A tengeren
Van csónakom, - holnap viradt előtt
Megszöksz velem. Elég nagy a világ
Elférünk benne.
JOLE
Óh, minek nekem Az atya?
Benned új atyát találtam.
EURISTHEUS
S nem mostohát.
JOLE
Még egyet jó atyám!
Egy ifjat elviszesz, kit én óhajtok?
EURISTHEUS
Miért ne, hármat is! A föld inog,
Herakles lépte ez. Isten veled!
JOLE
Megállj egy percig, elmegyek veled.
Örömtől reszket minden ér tagomban;
Lecsendesítem egy kicsint. Siessünk .
(El Euristheusszal.)
HERAKLES
(jön)
Nem jő menyasszonyom, s az estve itt van! ( Föltekint.)
" A csillag, a hold, a szerelmesek
Barátja ", mert fagyos fény mindenik
S ilyen kell a kebelnek, hogy hevében
Ne olvadjon szét, és ne égjen el;
Mi is leendene a nagy világból,
Ha minden szellem, állat és növény,
Mi páródzik, nappal páródzanék?
Megégne a föld, ég, a nap maga,
A lég, a víz, és a sok Istenek,
A tűzvilágban semműlnének el.
" Szeretni !" E szócskát ki érti úgy,
Amint kell érteni? E szó: Isten maga;
Vagy még annál is több: az Isteneknek
Bölcsője. Még minekelőtte ők
Születtek és még nem volt gondolat,
Nem kezdet; már e szó ébren vala,
A porszemek- s gőzcseppeket e szó
Nászítá össze, hogy legyen világ
S világban Istenek. Mert a világ
Csak e nász gyermeke, s az Istenek
Csak a rokon lények kis gyermeki . (Jole jön.)
Óh, Jole, mily későn jössz! Jer közelb
(Ölébe ragadja.)
S olvadj föl vélem itt: hogy elvegyülve
Hím-vérem és lelkemnek lényegében
Ne sóvárogjak asszonyért, s kijátsszam
A sárgyúrót, ki részeg mámorában
Az embert két példányban nyomta ki.
JOLE
Herakles, szétszorítod szívemet!
Ah, így szeretni én alig birok!
HERAKLES
Gyengébben foglak hát menyasszonyom,
Mért törném össze a harmat kebelt?
De még nem is csókoltál! Én se még .
(Megcsókolja s Jole megsápad.)
Mért sápadsz édesem?
JOLE
Megszúrt szakállad!
HERAKLES
Levágom holnap. Arcomon szakáll nincs
Nyomd rá hát csókodat, - a szűz ajak
Első csókjait!
JOLAUS
(melléje megy)
Nem első az, uram!
Az elsőt tegnap a lantosnak adta,
Egy dalért.
(Jole felsikolt.)
HERAKLES
(fölugrik)
Nő, igaz?
JOLE
(remegve)
Igaz! Igaz!
HERAKLES
(rémítő dühhel)
Koldus! Te egyet sem bírsz megszeretni,
Mégis kettőt akarsz! Egyetlen egyszer
Csókoltalak meg, és sápadt maradtál .
(Gúnyosan kacagva.)
Mert szúrt szakállam! Meghalsz gyáva nő!
( Karjával a légbe emeli, agyonszorítandó.)
Mi ez ? (Az elájult leányt leereszti.)
Karomnak izma megmeredt
S nem bírom összenyomni, hogy közötte
Szétmorzsolódj! Asszony! Te puha asszony!
Mi van benned? Vesédre kúcsolódott
Karom bűvvillany lepte meg s lerezgett
Az érceren keresztül a szívig;
És nem bírok - és semmit sem birok!
E kéz, mely Antaeust ropogtatá
Egy békacsontot összetörni nem bír.
Nézd Jolaus! Még tátog! Nézd csak őt!
Mert én nem nézhetem tovább ! (Elfordul). Ha, ha,
Nevessünk Jolaus! Úgy sem tudunk
Mást tenni ! (Euristheus jön.) Vén! Nevess velünk te is!
Ha, ha, ha, így! Jolaus, fogd meg karom,
Nagyon bágyadt vagyok !
(Jolaus egy pázsit székre viszi.)
EURISTHEUS
(Joléhoz hajlik)
Élsz még leány?
JOLE
(felemeli fejét)
Te itt? Mikor megy sajkád?
EURISTHEUS
Semmikor .
(Eltávozik.)
JOLE
Hah, megcsalt még e vén is ! (Visszarogy.)
HERAKLES
(hidegen)
Jolaus!
Űzz el minden nőt házamból e percben!
JOLAUS
(fájdalommal)
Minden nőt!
HERAKLES
Mondtam.
JOLAUS
Istenem! Mi lesz, Belőlünk?
Nagy Herakles, minden asszonyt
Nem űzhetünk el.
HERAKLES
(komoran)
Mért?
JOLAUS
Ki fogna főzni?
HERAKLES
(felkél)
Hagyj meg hát egy vénet . (El.)
JOLAUS
(Jolét megrázza)
Először is
Te menj! Vagy még feküdj; majd erre hajtom
A többit is . (El.)
JOLE
(felvánszorog)
Megcsalt Euristheus!
Hah gyáva asszony jellem, gyáva szív!
Megfagysz a legkisebb viharban is;
Elveszted lélekéberségedet,
Ha vész közelg és földre rogysz sikoltva,
Mi vagy te? Nem annyi vér s ideg
Van benned, mint a durva férfi-szívbe?
Miért nem állsz meg hát helyén?
Minek Szorúlsz az oldalhoz . (Mellére teszi kezét.)
Mostan kitéplek !
(Sóhajtva.) Volnál enyém: megtenném. -
Nincsen -e Más életműszer bennem, mely csatámat
Kivívná? A fő, az ajak? Hiába!
Az asszony csak szívével tud csatázni
És oly mezőn csak, ahol csalni kell ;
(Keserűn.) Most már semmit sem ér; kiösmerék!
De mégis! Nincs, hiába több remény;
Le kell pályámról lépni! Óh, megöl
E gondolat ! (Kezét összekulcsolja.)
Megállj, megállj! Mi volt
Amit Deianeira tegnap este
Nász-öltönyül nyújtott a vőlegénynek?
Egy véres ing! Mért volt az véres ing?
És mért nyújtotta épen nász alatt?
Miért mondta "jaj nekem" midőn Herakles
El nem fogadta? Mért kiálta egyszer:
"Te fogsz szeretni még Herakles engem" -?
Nincs -e itt egy titok elrejtve? Nincs -e
Az ingben bűverő, melyet lehetne
Használni? Ezt ki kellene nyomozni;
És még ma. Bátran csak leány! Amott jő
Deianeira; most mind vedd elő,
Amit csak tudsz: mert önfajod csalod meg .
(Deianeira jő.)
Segíts, segíts . (Lábához omlik.)
DEIANEIRA
Te üdvöm gyilkosa,
Te mersz még kérni tőlem? Mondd, mi van még,
Amit nem adtam
JOLE
(felkel)
Egy bocsánatot.
Én vétkezém, jó asszony, ellened;
De minden vétkem: hogy leány vagyok
S mint ifjú lány elég hiú Heraklest
Rabomnak látni. Óh, Deianeira
Én nem szerettem férjedet soha
S ő is csak azt szerette bennem, ami
A nőt teszi; nem voltam álminak
Választott ideálja; ő kiküzdve
Minden csatát a földterén, busongott,
S unalmában eszébe jött szeretni;
Minthogy más nő nem volt közel, szemét
Rám vette; s nem tudom mért: már megutált;
Talán mert nője is bír annyi bájjal,
Mint én; talán mert nője is csak asszony,
Mint én. - Azért, ha el tudod felejtni
Fájdalmaid, vagy orvosolni vágyod:
Hódítsd meg újra őt; hízelgj neki,
Vagy vedd elő mind, amivel mi nők
Igézni szoktunk; - és élj boldogul!
DEIANEIRA
Haszontalan! Herakles megvetett!
Mi volna ily kisenyvedett kebelben:
Mi őtet vissza bírná csatlani?
JOLE
Ha jól emlékezem szavadra, egykor
Azt mondád: ő fog még szeretni téged;
Hol a talizmán, melyben bizakodtál?
DEIANEIRA
Ott, hogy távozz leány. Ez többet ér
Mindennél. Még ifjú és kellemes vagy,
Boldog lehetsz.
JOLE
Ha válaszod csak ez
Úgy elmegyek. Hanem felejtsd azt,
Hogy hős Herakles itthon ülni nem tud
S a messze földön sok szép lány lakik.
DEIANEIRA
Ne mondd, ne mondd!
JOLE
Ha úgy parancsolod,
Nem szólok semmit; sajnállak szívemből,
Hogy boldog lenni nem tudsz és lehetnél.
DEIANEIRA
Egy könnyet látok arcodon, talán
A részvét könnye! Óh, hiszen te is
Csak nő vagy, mint én; és ifjú szíved van,
Mely rossz még nem lehet; jer és ölelj meg!
S ha sorsom érdekel, figyelj szavamra.
És adj tanácsot, mit legyek teendő.
Sok év előtt, midőn még lány valék:
Vitézek küzdtek értem és közöttök
Nessos is, egy hatalmas óriás;
Szép volt s magas mint bércek cédrusa,
De mégsem oly dicső lény, mint Herakles,
Ki Istenekkel vívta el csatáit;
Hogy engemet megnyerjen. Egy napon
Nászunk után Herakles felfogott
És vitt honába; Nessos jött velünk,
Midőn egy széles, mély folyó kanyargott
Előttünk, Nessos megszólalt: Herakles!
Te kisebb vagy, mint én, ahol te úszol
Én lábolok csak; hogyha nem neheztelsz,
Én nődet átviszem, s te ússz előre.
Herakles úszott s én remegve csüggtem
Az óriás karjában; és midőn
Már a folyam medréhez ért velem,
Nessos megfordult, visszavitt, - s csúfolva
Kiáltott férjemnek: kövesse őt
És futni kezde. Megmeredt Herakles,
Mert tudta, hogy az óriás ha fut,
Azt senki el nem éri; nagy dühében
A földön tombolt, és íját ragadta;
Szivem mellett suhant a nyíl, s az ifjú
Roskadva a homokba dűlt; piros
Arcát a szín megsárgult, és szemét
Reám meresztve szólt: "Deianeira!
A nyíl mélyen hatott, bucsúzni nincsen
Időm; emlékjelül fogadd el ezt;
(Ekkor gyorsan lehúzta a véres ingét)
Ha egykor a férj, akit most imádsz,
Megun, vagy hűlni kezd: e véres inget
Hordoztasd véle, és haló szerelme
Feléled újra." Ekkor megszorítá
Jobbom s nagyot kacagva megmeredt.
Azóta a talizmánt őrizem.
JOLE
S mit vagy teendő most véle?
DEIANEIRA
Talán
Eltépem.
JOLE
Önnön boldogságodat Eltépni!
Add inkább nekem.
DEIANEIRA
Leány!
Rossz lélek szól belőled? Hogyha van
Hatása, újra te csábítsd magadhoz?
S én legyek eszközöd?
JOLE
Nem értesz engem.
Minek nekem kedves Heraklesed?
Használhatom én másra is.
DEIANEIRA
Bocsáss meg!
Ezt elfeledtem. Mit gondolsz tehát,
Ráadjam?
JOLE
Mért kérdezesz ily balgaságot?
Azonnal még ma!
DEIANEIRA
Jó.
JOLE
(megöleli)
Óh, angyalasszony!
De megkönnyítéd lelkemet; mi csendes
Most szívem! Mert te még boldog leszesz!
Megfogsz -e emlékezni néha rólam?
DEIANEIRA
Örökké jó leány! míg csak lehellek .
(Karjába fogja.)
JOLAUS
(jön egy sereg nőt hajtva)
Hó! Még itt is van társ! Most vége a
Szerelmeteskedésnek! Asszonyim!
Herakles minden nőt elűz magától,
Azért előre!
DEIANEIRA
Istenem!
JOLE
(dühösen)
Hazudsz!
JOLAUS
(Jolét a nőkhöz veti)
Majd meglátjuk! - Most már mind együvé
Hajtottalak. ( Nézi őket.)
Szép, szép, de kár hogy elmegy.
KALISTE
Jer hát velünk, ha sajnálsz!
JOLAUS
Úgy bizony!
Most sorba! ( Sorba állítja a nőket.)
Éhen meg nem halhatunk,
Tudjátok azt: azért közűletek
Egyetlenegyet főzni meghagyok.
Kinek van kedve itt maradni?
TÖBB NŐK EGYSZERRE
Nékem.
KALISTE
(megsimogatja Jolaust)
Engem hagyj meg, kedves jó Jolaus!
JOLAUS
Ej nem! Csak vénet hagyhatok meg.
TÖBB NŐK EGYSZERRE
Óh, hiszen
Én vén vagyok.
JOLAUS
(mosolyogva)
Csak merném mondani:
Tudom kitépnétek bajuszomat!
KALISTE
Hű Jolaus!
JOLAUS
Egy szót se! Már elég !
(Deianeirát megfogja.)
Kegyelmes asszonyom, te itt maradsz,
Én tégedet választlak; úgy hiszem :
(Érzékenyen.)
Elég vénnek lát tégedet Herakles.
DEIANEIRA
Meghálálom hű Jolaus.
JOLAUS
(Joléhez)
S te szép
Kacér lány! Menj elől; majd lantosod
Az indulót nyomodban fütyüli.
JOLE
Hah semmi pór . (Deianeirához.)
Emlékezz meg szavadra.
DEIANEIRA
Isten megáldj!
JOLE
(indul)
Nyiladnak mérge árt -e
Mellednek büszke hős? Majd megtudom!
S ha ártni fog, torodra eljövök . (El.)
JOLAUS
Mit sírtok lányok! Majd utánatok
Kedveseitek elküldöm .
(A nők mennek, Jolaus kezét keresztülveti mellén.)
Istenem!
De fáj a szívem ily sok szép leányért.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE