Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Szökött Katona
Keletkezés ideje
1843
Felvonás
3
Jelenet
43
Megszólalás
946
Mondat/Sor
1543
Szó
9534
HARMADIK SZAKASZ
Zrínyi kávéház
ELSŐ JELENET
Zrínyi kávéház. Több asztalnál játékosok. Félhomály. Imitt-amott alvó korhelyek. Gémesi, divatos csínnal öltözve, egyik asztalnál bankot ad. Jean. Cigány muzsikusok. Majd Gergely. A zenekar cigányos magyart játszik, egyik cigány tányért hord.
VENDÉGEK.
Nem fizetünk.
ELSŐ HEGEDŰS.
Nem?
Hát mi meg nem muzsikálunk.
(Vonóját a húrok közé dugja, az egyik cigányhoz, ki aludva tovább is kontrázik.)
Hadd el már, no, - se nem fizetnek, se nem traktálnak, az egész kompánia még csak nem is nemzetes.
Jerünk odább.
Szerencsés jó éjszakát, nagyságos uraim, másszor is eljövünk; csak oly kis fiút küldjenek utánunk, mint az öklöm, s mi jövünk!
Csak az ablakot kopogtassa meg, s mi jövünk!
- Utánam, ribillió.
(El.)
GÉMESI.
(besepri a pénzt)
Kilenc.
EGY POLGÁR.
(kis fiacskáját kibotozva)
Gaz kölyök, ott kell korhelykedned, ahol apád?
GERGELY.
(polgári ruhában, egész szakállal jő)
Pincér!
JEAN.
Befehlen?
GERGELY.
Lehet enni?
JEAN.
Nincs - késő - schwarz kaffé - punsch - ja.
GERGELY.
Adjon kávét.
JEAN.
Gleich.
A LEGRONGYOSABB EMBER.
Kellner!
Fidibus, Zeitung, ein Glas Wasser.
GERGELY.
(magában egy félreeső asztalhoz ül)
Istenem, beh sok naplopó, be sok gazember!
S nekem ezek közt kell bujdosnom, s nem merem rokonaimat keresni, mert engem keresnek, s alkalmasint előbb megtalálnak, mint én rokonaimat.
(Kávét kap.)
A LEGRONGYOSABB EMBER.
(Gémesihez, egy kártyára mutatva)
Fünf Gulden Münze.
GÉMESI.
Ki kell tenni.
A LEGRONGYOSABB EMBER.
Steht.
GÉMESI.
Mi áll?
A LEGRONGYOSABB EMBER.
Mein Rock.
GÉMESI.
Eh, vigye az ördög önt rokkostúl!
Itt egy tizes, lóduljon.
A LEGRONGYOSABB EMBER.
Ein Glas Sligovitz!
(Adnak neki.)
Aufschreiben.
JEAN.
(Gémesihez súgva)
Herr von Gémesi, idegen van itt.
GÉMESI.
Idegen?
Hol?
JEAN.
(Gergelyre célozva.)
Ott.
GÉMESI.
(félre)
Húsz pengőnél nem néz ki több belőle, de az is jobb semminél.
(Első játékoshoz:)
Braun, idegen jött - mutyi.
ELSŐ JÁTÉKOS.
Bravó, mutyi!
GÉMESI.
Lefőzzük.
(Míg sugdostak, a második játékos a bankból egy bankjegyet elcsent. Gémesi szemmel kíséri.)
Bocsánatot, uram, véletlenül egy bankjegyet az ön mellénye zsebébe találtam dugni a magamé helyett.
(Kiveszi onnan.)
Ezerszer bocsánatot!
MÁSODIK JÁTÉKOS.
(igen udvariasan)
Oh semmi, semmi!
Sohase zsenírozza magát, tessék másszor is.
(Egy komoly, kopott ember pápaszemmel, nagy barkóval, egyik asztalnál pipázgatva hírlapot olvas; vele háttal egy megbukott mesterember, a másik asztalra dőlve, alszik; egy furfangos fickó, ezzel szemközt, tetteti magát, mintha aludnék.)
GÉMESI.
(besepri a pénzt)
Retirálok.
JÁTÉKOSOK.
(morognak)
GÉMESI.
Jean az aprópénzért húszasokat.
(Elteszi pénzét, Gergelyhez közelít.)
Jó estvét uram, - vagyis jó reggelt.
GERGELY.
(félre)
Kit látok?
GÉMESI.
(ugyanazon asztalhoz ül)
Jean, kávét nekem is.
JEAN.
Gleich.
GÉMESI.
Mikor méltóztatott Pestre érkezni téns uraságodnak?
GERGELY
(bámulva)
Ezt ösmernem kell.
GÉMESI.
Becses nevét!
Az enyém: Gémesi de eadem.
GERGELY.
Gémesi?
(Távozni akar.)
Ösmerős.
GÉMESI.
Várjon csak, jól látok, maga az, Gergely!
Hát nem akasztották fel?
GERGELY.
(tétovázva áll)
Hát nótárius urat - mi hozta ide?
GÉMESI.
(félre)
Várj csak, megcsíplek, ütött a bosszú órája!
(Fenn:)
Elvették tőlem a kalamárist, mert köztünk maradjon, a porciót szimplán írtam a könyvbe, s duplán szedtük bírák uraimékkal egyetemben.
Azóta Pesten vegetálok, ruháimat, turníromat megváltoztattam.
De nehogy azt vélje, hogy e csőcselékhez tartozom; ez csak asylumunk, hová magunkat regressírozni járunk mi, à la grosso kártyások.
Én egy fényes kávéházban rendes poentír vagyok; tegnap schwarzoltam, s ma itt adtam bankot, hogy regresszírozzam magam, s hogy holnap ismét ott poentírozhassak.
Ebből láthatja, Gergelyem, hogy én nyíltszívű vagyok magához; legyen az maga is, ha bajban van, én kisegítem.
Mondja csak, miként van itt Pesten, holott az ezrednél, Milánóban kellene lennie?
(A furfangos fickó a vele szemközt alvó mesterember hátára botjával egyet húz, s azonnal az asztalra hajtja fejét, mintha aludnék; az alvó felijed, körülnéz, kétkedve az olvasó komoly úrra mereszti szemeit, s fejét csóválva, újra elalszik. A komoly úr nem érti a dolgot, s tovább olvas.)
GERGELY.
Hajh!
GÉMESI.
Semmi sóhajtás, ugye, elszöktünk ismét, galambom?
Hja, az a szubordináció nem kis dolog.
Tudom, no csak vallja meg, ne féljen.
A Bakony erdejében nem lehet oly jól rejtve, mint éppen itt Pesten.
- Csak bízza rám magát; bajusza, szakálla jócskán megnőtt, egy kis zsőnfranchaj, s tökéletesen maszkírozva lesz; változtatott járás, ne oly richtájos.
Maga tudja, mily falusi betyár voltam én, s most lássa, beszédem sima, járásom párizsi.
GERGELY.
Csak azt mondja meg, nótárius úr...
GÉMESI.
Semmi nótárius többé, hanem Herr von Gémesi de eadem.
GERGELY.
Hol van anyám, öcsém, s ah, Julcsám?
GÉMESI.
Hát nem tudja?
GERGELY.
Életveszély közt hatoltam mezővárosunkig; korán reggel volt, s a mező oly virágos, mint midőn elhurcoltak, de atyám házában idegen arcokat találtam; a kovácsműhelyben most egy görög árulja pálinkáját, s én kérdezősködni nem mertem.
GÉMESI.
Az természetes; ha a katona a kapufélfától vesz búcsút, könnyen félfára jut.
De semmi.
Tehát, mit sem tud rokonairól.
Mintha csak hívták volna, éppen jókor jelent meg.
- Szereti -e még most is hűséges Julcsáját?
GERGELY.
Szeretem -e?
Hiszen miatta nem volt maradásom, miatta voltam halál révén, miatta bújdoklom most is.
Csak egyszer láthassam még, - aztán isten neki, vegyék életemet!
(A furfangos fickó újra egyet húz az alvóra, ki felugrik, s mérgesen az olvasó úr kalapját fejébe üti, ki kalapjából kiemelkedve bámul, a dolgot nem érti, a fickó markába nevet.)
GÉMESI.
(félre)
Hahaha, végre besötétedett a bosszú éjszakája!
- Gergely, gavalléri parolámra, még ma látni fogja rokonait, s a kedves hű Julcsát.
GERGELY.
Lehetséges -e?
Óh uram, siessünk.
GÉMESI.
De így nem juthat hozzájok, ily öltözetben az inasok a lépcsőn dobnák le.
GERGELY.
Hogyan?
GÉMESI.
Okát majd meglátja, szemeivel kell látnia, hogy hihesse szavaimat.
Magát kiváltani nem volt pénz, de bezzeg... no, hiszen látni fogja.
Szaporán!
(Leveti frakkját.)
Vegye ezt magára.
GERGELY.
Én?
GÉMESI.
Tán azon bámul, hogy a Lezsimirszky-rokk alatt rongyos az ing; az nem látszik, külszín csal - csak vegye fel.
GERGELY.
Ha máskép nem lehet.
(Gémesi frakkjába öltözik.)
GÉMESI.
Jean!
JEAN.
Befehlen.
GÉMESI.
Kölcsönözd ide reggelig frakkodat.
(Gergelyhez:)
Magán ez mit sem mutatna, de az én turnírom mindent kipótol.
(Jeanhoz:)
Addig vedd fel barátom gérokkját; így ni!
Ím öt pengő, frakkod úgysem ér többet.
(Gergelyhez:)
Gombold be frakkodat, a piszkos mellényt el kell födni; azt magam is praktizálom.
- Jean, tentát, papírost!
Csak egy kis levélkét írok, azonnal.
-
(Leül s ír.)
Egy kedveskémnek randevút ígértem; most nem tarthatom meg szavamat.
(Magában, írva:)
" Kapitány úr!
Korpádi Gergely szökött katonát egy óra múlva meg lehet találni - Váci utca 590. szám alatt az első emeletben."
Jean!
(Súgva:)
E levélkét vidd tüstént a Károly-kaszárnyába, s add a kommendánsnak, érted?
Fáradságodért holnap öt pengőt kapsz.
Így, most kész a bosszú!
- Menjünk, Gergely barátom.
GERGELY.
Félek, reszketek; jobban, mint midőn a golyót vártam keblembe.
(Elmennek az udvar felé.)
A LEGRONGYOSABB EMBER.
(elaludt, fején papiros-csákót gyújtanak, meg, fölébred, s nemes haragra lobbanva)
Ez cudarság!
De hisz jövök is én többet ily rongynép közé!
(El.)
JEAN.
Frakkomat aligha látom valaha; de öt pengő meg e kaput, értök holnap a zsidó-piacon divatosabbat kapok.
(Kívül zörgés.)
Ki az?
BIZTOS.
(kívül)
Komisszárius!
MIND.
Komisszárius?
(Néhányan felugrálnak, s az udvar felőli ajtón s ablakon kiugrálnak.)
JEAN.
Hahaha, ezek valami csínyt követtek el, s a becsukatástól félnek.
(Megnyitja az ajtót.)
MÁSODIK JELENET
Biztos, poroszlók, voltak
BIZTOS.
Nincs itt Gémesi?
JEAN.
Itt volt - de már elment - rég, igen rég elment.
(Félre:)
Ezért új öt pengőt kapok.
BIZTOS.
Tehát keressük máshol.
(El.)
JEAN.
S én a kaszárnyába megyek.
(Az oldalszobába szól:)
Franz!
(Szózat belül:)
Gleich!
(A lottérián összevesznek, verekedés, kidobálások, a pincérek a tekeasztal alól húznak ki egyet.)
JEAN.
Tens úrfi!
- Nem hall?
- Seperni akarunk.
- Tekintetes úr!
(Erősen rázza, s földhöz veri.)
Eh, mit!
(Megkapják, s hajánál fogva kidobják.)
VÁLTOZÁS
(Terem két oldal- s középajtóval.)
HARMADIK JELENET
Korpádiné, Lajos, vendégek (Tánc, melynek végével) Pista (jő).
PISTA.
Volt Ekcéklás, a dinnye e servíz.
VENDÉGEK.
(összevissza)
Valahára!
- Óh a vacsora! - ez a fődolog!
- Férjem, a kis Nináról el ne feledkezzél!
- Zsebeidet illendően tömd meg!
- Pajtás, zsebeidbe két üveg champagne-it praktizálok, vigyázz!
-
(Mind el a középen.)
KORPÁDINÉ.
(Lajostól karon vezettetve, kissé túlzott s rosszul választott divatiassággal öltözve)
De ha mondom, egy krajcárom sincs.
LAJOS.
Lárifári! - lenni kell.
KORPÁDINÉ.
De honnan? - az ég szerelmére.
LAJOS.
A pokol fenekéről, vagy a szalmazsákból, ahova be szokta varrni.
Minden pénzemet eljátszottam, s vissza kell nyernem; most más székre ülök, s azonnal megfordul a szerencse.
Tudtam, mihelyt a tükör alá ülök, vesztenem kell; az a hely mintha átkozott volna, már tízezer pengőt elnyelt.
- Szaporán, még nincs késő!
KORPÁDINÉ.
Lajos!
Mindenemtől sprengoltál; - aranyaim, bankóim, házam, szőlőm - mind oda!
LAJOS.
Ej, mit sopánkodik, nincs -e még hátra szép menyasszonyom hozománya, melyet esküvő után azonnal kifizet Debrecen városa.
KORPÁDINÉ.
De Julcsa nem akarja magát rezerválni.
LAJOS.
Dehogy nem, én már elhíreszteltem az egész városban, rá kell állania, addig atakírozom; s ha másért nem, nehogy kompromittáljam.
KORPÁDINÉ.
Az a Gergely nem megy ki a fejéből.
LAJOS.
Még nem látta attitűdjeimet, még nem látott galoppírozni, csak bízza rám, holnap menyegző.
KORPÁDINÉ.
De ígéred -e, hogy holnap felhagysz a játékkal, s a Julcsa vagyonát nem tékozlod el?
LAJOS.
Mindent ígérek, csak pénzt ide!
KORPÁDINÉ.
De megint csak veszteni fogsz.
LAJOS.
Édes mama, ha látná magát, hogy nem illik az a paraszt siránkozás gyönyörű kopfputzához.
Apropó, holnap Szemtelendiné szoaréjába megyünk; a mama számára az új ruhát már megrendeltem.
KORPÁDINÉ.
Új ruha?
Itt van utolsó - de legutolsó pénzem.
LAJOS.
(elkapja, számlálva)
Egy, kettő, háromszáz pengő!
- No, ha nem több, ez is jó.
Paroli pácse, aztán négy fül - agyő, mama!
Menjen a terembe.
- Aztán ne akarjon mindig francia szókat mondani, ma is halálra szégyelltem magam: azt mondá mama: "Gróf Cinege fachirtba jött Pityóka bárónéval ", ahelyett: "Fachéba jött ".
- Aztán ne kacagjon olyan parasztosan, hogy valamennyi rossz foga kilássék; csak minden lépten kirí magából, hogy kovácsné.
KORPÁDINÉ.
Fiam, az új ruhán elől vagy oldalt lesz a girlánt?
LAJOS.
Hátul.
KORPÁDINÉ.
Ez új divat! - óh mily kíváncsi vagyok!
Agyő!
(El.)
LAJOS.
Tigris!
NEGYEDIK JELENET
Pista, volt
PISTA.
Parancs, arszlán úr?
LAJOS.
Itt - ezt a levelet Bájvölgyi Irmához.
Ez magyar, beéri ígérettel, de ne feledd nagyságolni, és kezet csókolni, kölyök, azt mondom, ügyes légy!
- Ezt pedig Steiner táncosnénak viszed ezzel a száz pengővel; mondd szóval is: az egekre kérem, meg ne szökjék, még holnap talán kifizetem adósságait, vagy vele együtt szököm.
Fickó, okos légy, különben
(megtépi üstökét)
...
PISTA.
Jaj!
LAJOS.
No?
PISTA.
Értem.
LAJOS.
S most halbe bank!
(El.)
PISTA.
Üstökcibálás?
S a száz pengőt is nem a magyarnak, hanem a sovábnak - korsoma!
- Őkeme holnap házasodik, s ma szeretőkhöz firkál.
- Lássuk!
(Feltöri, olvas:)
" Freila!
Ik lieben si, da schinken, ik hundert Conv.
Münz, nicht durkkéhn, verstanden, ik hairat morgen, aber lieber nur si.
Lajos von Korpádi."
- S azt a jó, kedves Julcsát így csalja meg korhely uram?
- Nem, nem, ha pokolba nem akarok menni, ezt a Julcsa kezébe kell szolgálnom.
Ah, éppen itt jő.
ÖTÖDIK JELENET
Julcsa (úri, de igen egyszerű fehér köntösben), volt
PISTA.
(kezet csókol)
Kisasszony!
Én ugyan tigris vagyok, de szívem valódi birkatermészetű.
(Zokogva:)
Nem nézhetem, mint hurcolják a kisasszonyt labirtusba.
Az a kecskearszlán, ki engem pofonnal fizet borravaló helyett, s vadászkorbáccsal aprózza hátamra a gázsit, a kisasszonyt megcsalja; ím vegye, s ha olvasni tud, olvassa!
(A két levelet átadja.)
Ezt a száz pengőt meg ajándékozza nekem, úgyis benne van uramnál kétévi bérem kamatostul.
(Mellényzsebébe dugja.)
JULCSA.
Ezt Lajos írta?
PISTA.
Éspedig kinek írta? - két szeretőjének - igen, kettőnek.
JULCSA.
S e csapodár akar engem elvenni?
PISTA.
(félre)
Most, Fraila, nikt durkkéhn! - ik aber azonnal durkkéhn!
(Elosont.)
JULCSA.
S nekem azt mondja, szeret, csupán engem szeret, s azalatt szerelmes leveleket firkált.
S én e tarka pille miatt feledjem hű Gergelyemet, kinek örök hűséget esküdtem, ki miattam halt meg, ki sírja szélén is szeretett...
Óh Gergely, Gergely!
Oly hű, oly igaz szerető szívet nem találok soha!
- Ez volt jegygyűrűnk, ez jegyezzen el neked örökre.
(Sírva az asztalra borul.)
HATODIK JELENET
Gémesi, Gergely, volt
GÉMESI.
Jösszte.
Ez itt a lakásuk.
GERGELY.
Hát szolgaságra jutottak?
GÉMESI.
S az ott Julcsa.
GERGELY.
Ezen úri hölgy?
GÉMESI.
Hűséges Julcsád.
GERGELY.
(keserűen)
Ah, már értem.
GÉMESI.
Szólítsd meg.
GERGELY.
Meg; e szólításom mennydörgés leend.
(Julcsa karját megfogja, gúnyosan:)
Kisasszony!
JULCSA.
(bámultában mozdulatlan.)
GÉMESI.
(félre)
Most hívjuk a vőlegényt és a vendégeket.
Mégis édes a bosszú!
(El középen.)
GERGELY.
Elsápadál? - remegsz?
JULCSA.
(remegve)
Élsz? - élsz?
GERGELY.
Igen, a hűtlent büntetni.
JULCSA.
(kitörve)
Élsz?
GERGELY.
Minek, úgy hiszem, nem fogsz örülni.
JULCSA.
(nyakába borul)
Gergely!
GERGELY.
Mi ez? - csalódnám?
- Julcsa, csak egy szót -
JULCSA.
Ne, ne még!
GERGELY.
Istenem, ájulni kezd; bűnérzete, szégyene, vagy öröme veri le lábairól?
JULCSA.
Az öröm, az öröm szintén ölhet -
GERGELY.
S én örüljek -e a viszontlátásnak?
- Hogy nevezzelek: az egyszerű falusi leánykát véltem viszont láthatni, nem ily úri hölgyet; én vesztettelek -e el?
Vagy magad vesztetted el magadat?
Szólj!
-
JULCSA.
S én visszanyertelek -e, vagy álom ez?
GERGELY.
Engem?
JULCSA.
Leveled a siralomházból ...?
GERGELY.
Csak arra felelj, hívem valál -e?
JULCSA.
Halottnak hittünk.
GERGELY.
S te másnak nyújtád kezedet?
JULCSA.
Szabad vagyok - s örökre tiéd?
GERGELY.
Enyém -e szerelmed?
JULCSA.
Tied, hiszen visszaadott nekem újra a jó Isten!
GERGELY.
(elfordul)
Vissza?
Óh istenem!
JULCSA.
Mi lelt?
Miért fordulsz el?
Imént te remegtél, mivel elveszettnek hívél; szólj, én reszkessek -e most miattad?
GERGELY.
Örökre elvesztem - óh ha tudnád - tán egy óra múlva kitépnek karjaidból, s visszahurcolnak sírom szélére, honnan hozzád menekültem, látni még egyszer angyalarcodat; de ám jöjjenek a vérszomjazók, hiszen láttalak, most már meghalhatok!
JULCSA.
Te a halálról beszélsz?
HETEDIK JELENET
Előbbiek, Gémesi, Lajos, Korpádiné, vendégek
GÉMESI.
Ide, ide, uraim és hölgyeim!
Igen meg fognak lepetni.
- Remélem a kísértettől nem félnek.
GERGELY.
Anyám!
Öcsém!
(Ölelni siet őket, kik bámulva hátrálnak.)
GÉMESI.
Látják, mint csalódik az ember; ezen urat csakugyan nem akasztották fel.
GERGELY.
Miért ez idegenség?
Rokonaimnál vagyok -e?
Ki mondja meg?
GÉMESI.
Én?
- Nézz ide, Julcsa kisasszony a menyasszony, s ez itt
(Lajosra mutat)
szeretett vőlegénye.
GERGELY.
Vőlegénye, öcsém?
LAJOS.
(anyjához)
A pokol küldi ezt vissza?
KORPÁDINÉ.
Rosszabbkor nem jöhetett volna.
GERGELY.
Mit jelent ez?
Egy szót sem értek?
GÉMESI.
Julcsa kisasszony!
Lajos!
Korpádiné asszonyom, ugyan kérem, hazudtoljanak meg!
GERGELY.
Mindnyájan hallgatnak.
GÉMESI.
No, Korpádiné asszony, emlékezik ígéretére, melyet oly híven teljesített?
- Gergely barátom, ez itt anyád, nemde? - katonának fogtak el, anyád gazdag volt, vagyonának század részével megválthatott volna -
GERGELY.
Hallgass, ő anyám; őt megítélni senkinek sincs joga.
GÉMESI.
S ő nem tevé; elhagyott vinni, el, mert vagyonát s Julcsádat, s Julcsád örökségét mind kezére akarta játszani.
- No, nagyasszony, hazudtoljon meg: nem adta el rajkóját?
GERGELY.
De öcsém nem fogadta el?
GÉMESI.
De igen, elfogadta; mert Julcsádnak valóságos vőlegénye; Lajos úr, kérem, hazudtoljon meg: nem árulta el testvérbátyját?
GERGELY.
Lajos? - lesütöd szemeidet?
De Julcsám ellenszegült?
GÉMESI.
Éppen nem; mert boldog menyasszony.
No, kisasszony, hazudtoljon meg!
GERGELY.
Te is hallgatsz?
Ez hazugság.
GÉMESI.
Uraim, hölgyeim, igazoljanak, nem holnap lesz -e az esküvő?
VENDÉGEK.
Ő igazat szól.
GERGELY.
S én ezért kockáztattam életemet?
JULCSA.
Kibeszélte magát, tisztelt nótárius úr?
GÉMESI.
Igen.
JULCSA.
Tehát édes nótárius úr, remélem, meg fogom hazudtolni.
GERGELY.
Újra éledek.
JULCSA.
Hogy jövék azon szerencséhez, hogy menyasszonynak tartassam, meg nem foghatom, de én róla mindeddig mit sem tudtam.
Gyámanyám Pestre hozott, én tartoztam követni, ruháimat parancsára fölcseréltem: de szívemet nem!
Szívem a régi maradt, az, mely falusi egyszerű ruhám alatt dobogott.
Ezzel, úgy hiszem, meghazudtoltam nótárius urat.
- S maga, bácsi, azt mondá, szeret.
LAJOS.
Imádom.
JULCSA.
S egyedül engem?
LAJOS.
Még van remény.
- Itt láss lábaidnál!
JULCSA.
De ha ez hazugság volna?
Ha másokat is szeretne?
LAJOS.
Ki meri ezt mondani?
JULCSA.
Én - Steiner és Bájvölgyi kisasszonyok tárt karokkal várják; leveleit másszor bízza hűbb kezekre.
(Átadja a két levelet.)
LAJOS.
(titkon)
Anyám, bakot lőttem!
KORPÁDINÉ.
(rá sem hallgatva epésen)
Nótárius úr, azt mondá, fiamat adtam el; hátha én is meghazudtolhatnám.
GÉMESI.
(gúnyosan)
Ugyan kérem.
KORPÁDINÉ.
Úgy van, elvettem ez ifjútól mindent, el, hogy mindent Lajos fiamnak adjak.
GERGELY.
Óh, minő anyai szeretet ez?
Egyik kezed meglopta a másikat; nem vagyunk -e mindketten fiaid?
KORPÁDINÉ.
Nem; éppen itt a bökkenő.
GERGELY.
Nem?
Megállj, asszony; - erről gyakran álmodám, midőn hidegen visszataszítál, midőn csókjaidat megtagadád; akkor gyakran kérdezem magamtól, teheti -e ezt anya?
KORPÁDINÉ.
Halott gyermeknek lettem anyja, s a bába idegen csecsemőt tett keblemre
(félre)
egy csomó pénzzel -
(fenn:)
kérve mindenre, ami szent, fogadjam el a halott helyett; s én könyörülve engedék kérelmének.
GERGELY.
És szüleim?
KORPÁDINÉ.
Rólok mit sem tudok.
No, nótárius úr, meg van -e hazudtolva? - fiamat adtam -e el?
Nem, nótárius úr, eladtam egy sehonnait -
LAJOS.
S én e titkot tudám, tehát bátyámat csaltam -e meg?
GÉMESI.
Csak a név változott.
KORPÁDINÉ.
Eladtam azt, kit irgalomból nem hagytam sövény alá vitetni, ki magán kívül semmit sem hozott e világra, sem nevet, sem vagyont.
JULCSA.
Többé mindarra nincs szüksége.
- Gergely, minden vagyonom tiéd - férjemé.
GERGELY.
(félre)
Kik lehettek szüleim?
GÉMESI.
Férjéé?
JULCSA.
S e rám nem illő köntöst, mit úgyis csak kénytelenségből aggaték magamra, ezennel elhányom, s visszatérek falura, hol igazi helyem van; itt úgyis csak gúny s nevetség tárgya lennék.
GÉMESI.
Ugyan kérem; egyedül vagy másodmagával méltatik falura utazni?
JULCSA.
Férjemmel, Gergellyel.
GÉMESI.
Az bajosan fog történhetni.
- Aha - lábdobaj - fegyverzögés, bizonyosan katonaság!
- Lássák, uraim, hölgyeim, mint hagyja el színe a boldog vőlegényt, ki nem más, mint negyedszer is szökött katona.
JULCSA.
Lehetséges?
GÉMESI.
Gergely, ugyan hazudtolj meg hát!
GERGELY.
Óh Julcsa, ő igazat szól!
NYOLCADIK JELENET
Biztos, poroszlók, előbbiek
BIZTOS.
Bocsánat uraim és hölgyeim, egy gazembert keresünk.
GÉMESI.
(megszeppen)
Biztos!
Nem jót érezek.
(A nőknek udvarol.)
BIZTOS.
(Gémesire mutat)
Ah, éppen itt van a jó madár.
Fogjátok meg.
GÉMESI.
Engem?
Miért?
Micsoda szemtelenség!
-
BIZTOS.
Először egy hamis váltóért; másodszor tolvajlásért; harmadszor, mert akasztófára való vagy.
LAJOS.
No, nótárius úr, ugyan kérem, hazudtolja meg!
VENDÉGEK.
(kacagnak)
GÉMESI.
S én még egyszer mondom, ez itt szökött katona.
Ah, éppen itt jő a tiszt.
Együtt táncolunk, Gergely barátom!
- Uram, tiszt úr, fogassa el Korpádi Gergely szökött katonát.
KILENCEDIK JELENET
Völgyi, mint tábornok; Kamilla, voltak
VÖLGYI.
(ki előbb lépett be)
Ő nem szökevény többé, vétségéért eléggé meglakolt, minden kereset alól fel van oldva, ő szabad.
GERGELY.
Szabad?
Julcsa enyém?
JULCSA.
(örömmel)
Gémesi úr, kérem hazudtolja meg!
VÖLGYI.
(Gémesihez)
S ön igen lekötelezett ezen levélke által, melyet a Károly katonai lakba a kapitányhoz írt, mert ez vezetett ide, hol feltalálhatám az ifjat, ki előttem igen becses, s kit mindeddig hasztalan keresék.
BIZTOS.
S most előre! - el vele!
(Gémesit meglöki botjával.)
GÉMESI.
Aki másnak vermet ás, maga esik belé!
Miért ne teljesednék rajtam is e példaszó?
Magamat ajánlom.
(El a poroszlókkal.)
GERGELY.
Ha sejtésem nem csal, e nő vigasztaló angyalom volt, s e férfiú atyámmá ajánlkozott.
KAMILLA.
(Völgyihez)
Istenem!
Az öröm nem lesz -e ártalmára? - csak lassan leplezd le a titkot.
VÖLGYI.
Légy gond nélkül.
- Ifjú, ez itt nőm.
Első férje, Monti gróf két hó előtt meghalt.
GERGELY.
Óh, ha kimondanom szabad lenne, mit szívem tol ajkaimra - én többé nem vagyok Korpádiné fia - nincs nevem - nincsenek szüleim.
-
VÖLGYI.
Lesz neved -
KAMILLA.
Lesznek szüleid.
VÖLGYI.
(megáll Korpádiné előtt)
Ön Korpádiné?
KORPÁDINÉ.
(remegve)
Igenis.
VÖLGYI.
Önnek anyai gondjaira egy kisded fiú bízatott nagy összeg pénzzel.
KORPÁDINÉ.
(térdre rogyik)
Kegyelem!
A pénznek vége, a fiú még él.
VÖLGYI.
Ne reszkessen!
A pénzt nem követelem vissza, kevés az anyai névért, melyet nem vont el tőle, bár szíve nem visszhangzá; de visszakövetelem öntől a gyermekemet, mert ő fiam!
(Gergelyre mutat:)
S ezennel ráruházom nevemet, s kimondom az egész világ előtt: ez itt fiam!
MIND.
Fia!
GERGELY.
Atyám!
KAMILLA.
Fiam!
VÖLGYI.
(Julcsához)
Ne rettenj meg, e név nem választand el fiamtól; mert én egyesítlek vele, s az anyja, nőm, megáld.
(Összeadja.)
KAMILLA.
Gyermekemmé ölelem!
GERGELY.
Erre nem vagyok méltó!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE