Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szigligeti Ede
Fenn az ernyő, nincsen kas
Keletkezés ideje
1843
Felvonás
3
Jelenet
26
Megszólalás
996
Mondat/Sor
2760
Szó
13840
HARMADIK FELVONÁS
(Az előbbi terem.)
ELSŐ JELENET
Rejtei, inas (jőnek)
REJTEI
(igen szerényen)
Nem lenne szíves bejelenteni ? (Inas balra el.)
Mint a mennykőcsapás, oly gyors e válság !
De olyan is ez a váltóadósság ,
Mint a lavína, gyorsan fut alá ,
S mindig nagyobb lesz. A hitelezők
Rosszabbak a szúnyognál; nem csupán
Csipnek, hanem meg is csipetnek ők .
Otthon miattuk nem maradhatok ,
Azért miként gerilla harcolok ;
Bujdosva mint elítélt számüzött
Pest-Buda rengeteg utcáiban ,
A kávéházak barlangjaiban ,
S a bálozások ingoványi közt -
Szalónias szegény legény vagyok !
Ne kérdje senki, hány hét a világ ?
Nekem csak egy nap; holnap megbukom .
Túléltük a hódítás fénykorát :
Csak államcsíny segíthet a bajon .
Kesztyűm elveszté tiszta jellemét ,
Az ingem az ártatlanság szinét .
Most már az óra, gyűrű láthatatlan ,
Mellény, topány, kabát változhatatlan .
Most oda fognak csakhamar betenni ,
Ahol könnyű be-, de nehéz kimenni .
Az ingyenszállás s koszt felette jó ;
A jó is rossz, ha fel nem mondható .
INAS
(visszajő)
A nagyságos asszonynak a feje fáj ;
Gizella kisasszony szivesen látja. (El.)
REJTEI
A sors kedvez! Derülj ki homlokom ,
Hisz nincs rád írva, mivel tartozom ! (El balra.)
MÁSODIK JELENET
Donátfi, Etelka (jőnek jobbról)
DONÁTFI
Éjjel miféle lótás és futás volt ?
ETELKA
A bálból jöttek vissza .
DONÁTFI
Oly hamar ?
ETELKA
Anyám a bálban főfájást kapott .
DONÁTFI
S ezt most mondjátok ?
ETELKA
Megtiltá anyám .
DONÁTFI
Csak nem beteg ?
ETELKA
Nem, de rossz kedve van .
DONÁTFI
Talán rosszúl mulattak ?
ETELKA
Nem tudom ;
De valaminek történni kelletett ,
Mert megjövén, szemén könny rezegett ,
Gyöngédeden kebléhez szoritott ,
S okos jó gyermekének szólitott -
S azt rég nem tette .
DONÁTFI
(megöleli)
Az vagy, angyalom ,
Okos jó gyermek !
ETELKA
S a legboldogabb ,
Mert szüleim szeretnek !
DONÁTFI
Nem vagy az ,
Mert úgy nem volnál oly bús, hallgatag !
ETELKA
Az már természetem -
DONÁTFI
Nem, nem !
ETELKA
Anyám jő! -
(Félre:) Miért is oly rossz, áruló e szem !?
(Elsiet.)
HARMADIK JELENET
Klára (jő), Donátfi
KLÁRA
(egyszerűen öltözve)
Jó reggelt !
DONÁTFI
(elébe megy)
Klárikám, beteg valál ?
KLÁRA
(keblére borul)
Óh nem, de a bál !...
DONÁTFI
Rosszul múlatál ?
KLÁRA
Óh, vajha rád hallgattam volna mindig !
DONÁTFI
S én vajha ne hallgattam volna rád !
KLÁRA
Óh, csak ne kérdezz! Mondd fel e lakást ,
Adjunk el mindent, bútort, equipage-t !
Több bálban nem látsz; nem nekünk való ;
Rám nézve tegnap volt a hamvazó .
Fejemre hamvat kéne hintenem !
DONÁTFI
Mi ez, mi történt, Klárikám? hiszen
Igy bűnbánó Magdolna sem beszélt .
Dél lesz, s te még fel sem öltözködél ?
KLÁRA
Eszemre tértem !
DONÁTFI
Végre! - Hála isten !
KLÁRA
Az álarcos bál gyógyított ki tegnap .
DONÁTFI
Lám, nemcsak víz-, hanem bálkúra is van .
KLÁRA
Dorgálj! Megérdemlem !
DONÁTFI
S nem mondanád ,
Minek köszönjem e csodák csodáját ?
KLÁRA
Én jót akartam -
DONÁTFI
Csakhogy sokba van !
KLÁRA
Megkaptam a leckét, lakoltam érte !
DONÁTFI
Mondd el, talán nekem is szólt a lecke .
KLÁRA
Jótékony álarcos bál tartatott -
DONÁTFI
A jótékonyság a legfőbb erény ,
Így bálban is erényből voltatok .
KLÁRA
Így bálban is erényből voltatok .
Emeljük, pompás maszkokul menénk ;
Én és Gizella, s a mi Várinénk .
Ah, kincsem, hogyha láttál volna minket ,
Mint perzsa nőket! fényes jelmezinket !
Mely a kis lábat úgy kiemeli ,
S a termet bájait csak sejteti !...
Hidd el, midőn lementünk a terembe ;
Midőn megláttak, el voltak büvölve ;
Csak egy szemük volt, s az minket csodált .
Pest még nem látott három ily csodát !
Az ífjuság mindjárt körülrajongott ;
Ki hozzánk juthatott, az volt a boldog .
A bók özönlött, az élc pattogott ,
A bál királynője Gizella volt !...
DONÁTFI
(megfogja kezét)
Csak lassan! Előbb recitíva lesz .
KLÁRA
(bánatosan)
Hadd el barátom, mindjárt vége lesz! -
Mig ők ketten sétáltak a teremben ,
Én egy földszintpáholy alatt pihentem .
Ezen páholyban minket emlegettek .
Én visszanéztem. Fényes társaság volt ;
A férfiak nálunk is megjelentek ,
Midőn bált adtunk. Köztük Vízi Ádolf ,
Ki szemben mindenütt kitüntetett -
S im, képzeld !
DONÁTFI
Megszólt a hátad megett .
KLÁRA
A többiek velünk szuttyongaták -
DONÁTFI
S ő nem védett ?
KLÁRA
(sírva)
Úgy szokta a libát
A róka védni. Azt mondá, libák
Vagyunk, akik még azt sem látjuk át ,
Hogy ők csupán tréfát üznek velünk .
Hogy a magas körökbe tolakodtunk -
S ott táncprodukciókat ad leányunk -
S jaj annak, akit mi karon csipünk! -
Képzeld! megszóltak a bálunk miatt -
Hogy verbuváltuk az arszlánokat ,
Kötéllel fogtuk. - Hogy a francia
Pezsgő magyar volt. - Úgye, nem igaz ?
DONÁTFI
Gazdálkodásból közte volt biz az
Egy-két üveg -
KLÁRA
(felpattanva)
Volt?! Te vagy az oka !
Tudtam !
DONÁTFI
Na Klári! ez recitiva! -
S csak a pezsgő ellen volt kifogás ?
KLÁRA
(ismét bánatosan)
Óh, az csekélység! képzeld! ránk fogák -
Hogy a báróra hálókat veténk ki ,
De ő magát nem hagyta megfogatni .
DONÁTFI
De édes Klárikám, hisz ez valóság !
KLÁRA
(kifakadva)
De már bocsáss meg, az csak sült hazugság ,
Hogy most Etelkát bálba csak azért
Nem visszük -
DONÁTFI
Mert ő rég eszére tért .
KLÁRA
Dehogy! mivel már nem telik mitőlünk ;
Mert eddig már mindent magunkra vettünk ,
S ez rágalom! - Hát még az adoma ,
Melyet miránk az egyik kohola ,
S amin jóízüt kacagott a többi. -
DONÁTFI
Mondd el, talán én is fogok kacagni .
KLÁRA
Hogy két leányunkkal mi úgy teszünk ,
Mint amikor két kortesnek csak egy pár
Csizmája volt: kettőt nem vihetünk
A bálba, mert nincs pénz, azért csak egy jár .
DONÁTFI
Ahá, tudom már azt az adomát !
Kocsin vitték őket tisztújitásra ,
S csak az egyiknek volt egy pár csizmája :
S ők a világot úgy bolonditák ,
Hogy mindenik félcsizmát visele ,
És a szekérről azt lógázta le. - (Kacag.)
KLÁRA
Pedig nem úgy van, s ez bosszant! Etelka
Nem megy, mivel nem óhajt menni bálba .
Ez mind hazugság! mégis semmivé tett , (bánatosan:)
Mert a magas körök rajtunk nevetnek! -
De ami legjobban fáj: az egyik
Azt állitotta - s hitte mindenik -
Hogy összes birtokunk harmincezer
Forintra sem megy - s ez végképp lever !
DONÁTFI
Hisz ez igaz .
KLÁRA
S ennek te vagy oka ;
Ezt tőled tudja .
DONÁTFI
Ez recitiva !
KLÁRA
Ez fáj! Ha hallgatsz, azt hinnék felőlünk ,
Hogy azon összeg évi jövedelmünk .
DONÁTFI
Ha mondtam, akkor mondtam azt neki ,
Midőn még nem akartuk a világot -
Vagyis magunkat így bolondítani .
KLÁRA
Most vége! E hír végképpen levágott !
Azok előtt vagyunk gúny tárgyai ,
Kiknek leginkább vágytunk tetszeni .
Én nem megyek több bálba az idén !
DONÁTFI
Mindig felejted: holnap húshagyó kedd .
KLÁRA
Nem; a jövő évben sem megyek én !
DONÁTFI
Köszönd istennek, hogy álarc alatt
Ily szépen megtudók az igazat .
KLÁRA
De hogyha fele sem igaz !
DONÁTFI
Elég
Nekünk az is, ha elhiszik felét .
KLÁRA
Azért sem ülnek rajtunk győzedelmet !
DONÁTFI
Ej, ej! a kúra mégsem gyógyított meg ?
KLÁRA
Igaz! - de hogyha ez mind - Igazad van !...
(Kitörve ellene:)
Mért is nem vagy te férfi? úr a házban ?
Ha ostromlunk, ellent kell állanod !
DONÁTFI
Ne félj, ezentul szirt leszek, kemény !
KLÁRA
(szelídülve)
Ugy, édes kincsem! - De még van remény ;
Mit sem vesztettünk; itt van Rejtei .
DONÁTFI
Jaj-jaj, ne is említsd !
KLÁRA
Ő szereti
Leányodat; gazdag, s nőül veszi .
DONÁTFI
(haraggal)
Szeretném látni! Egy oly semmiházi !
KLÁRA
(szintúgy)
Előbb be kell azt bizonyítanod !
DONÁTFI
Én bizonyítsak ?!
KLÁRA
S hogyha nem tudod
Bebizonyítni, mért vagy ellene ?
Mért bánol oly méltatlanul vele ,
Mint a világ velünk bánt ?
DONÁTFI
Éppen az ;
Ha ő is: fenn az ernyő, nincsen kas ?!
KLÁRA
Te a szerencsét lábbal tapodod! -
De ha mint kérő jön -
DONÁTFI
(eréllyel)
Hozzám fogod
Őt küldni .
KLÁRA
Nem ily házi zsarnokot - !
DONÁTFI
Ej Klárikám! megint recitiválsz !
KLÁRA
Jó, megteendem, mit tőlem kivánsz ;
De sokkal inkább szereted Gizellát ,
Mintsem világos ésszel át ne látnád ,
Lányunk minő házasságot mulaszt -
Főképp, ha én is jónak látom azt !
NEGYEDIK JELENET
Etelka (jő), előbbiek
ETELKA
Atyám, két úr van itt .
DONÁTFI
Nem ismered ?
ETELKA
Hajhászok lesznek, úgy hiszem .
DONÁTFI
Megyek .
Váltóadósság lesz alkalmasint . (El.)
KLÁRA
(félre)
Gizellával kell szólnom. Rejteit
Elhanyagolta. Nincs mit válogatni . (El.)
ÖTÖDIK JELENET
Etelka (egyedül, az ablakhoz megy)
ETELKA
Szeles leány! im, még az ablakot
Sem zárta jól be. Aztán nem csoda ,
Hogy a fa úgy fogy. - Óh isten! Ez ő !
(Az ablaktól elugrik:)
A báró! - Eszerint nem útazott el .
Az csak ürügy volt. Többé nem akart
A házhoz járni. Ah, szegény Gizella ,
Ha ezt megtudja, mily rosszúl fog esni !
De tán csalódtam! - (Ablakhoz megy.)
Mert én tegnap is
Őt véltem látni, és - nem ő vala. -
Ő az! - Mi ez? - áttér - e házba jön. -
Talán igaz volt, s útról jött haza .
S most ide jő: - Gizellát szereti; -
Óh, bár ugy volna! Mily boldog leend
Az én Gizellám! Hasztalan tagadja ,
Ő mégis legjobban tetszék neki -
INAS
(jelenti)
Báró Várkövi úr őnagysága . (El.)
ETELKA
Óh isten! ide jő. - Elfussak -e? -
Gizellát hívom. - Már késő !
HATODIK JELENET
Etelka, Várkövi
VÁRKÖVI
(jő, zavarodva)
Bocsánat !
Lélegzetem a lépcsőn elszorúlt .
ETELKA
Báró ur - kérem - majd inkább anyámhoz
Fogom vezetni .
VÁRKÖVI
Sőt ellenkezőleg ;
A sorsot áldom, mely először is
E rég kivánt szerencsét adja meg .
ETELKA
Azt hittük, báró úr elútazott .
VÁRKÖVI
Akartam; hogyha útamat nem állják .
ETELKA
Ennek leginkább fog örvendeni
Anyám - s Gizella .
VÁRKÖVI
S nagysád .
ETELKA
Én? - nem értem .
VÁRKÖKVI
Szabad nyiltan s őszintén szólanom ?
ETELKA
Kérem !
VÁRKÖVI
S mért járjak mellék-útakon ?
Hisz végre is legjobb az egyenes út .
Midőn bucsúztam, a nagysád szemében
Két drága gyöngyöt láttam rezgeni. -
ETELKA
Az - ön csalódott - rosszul látta azt .
VÁRKÖVI
Jól láttam én azt; és higgyen nekem ,
E könny szivemre a legsúlyosabb
Terhül nehézkedett, és útamat
Egész tengerrel árasztotta el .
ETELKA
Nyiltabban szólva: e könny indokát
Ha sejti, önt gyöngédebbnek hiszem -
S nem fogja magyarázatát kivánni .
VÁRKÖVI
Oh nem; de mást sug a remény fülembe .
ETELKA
(sietve)
Nehogy gyanussá váljék e könyű ,
Bevallom, hogy Gizellát illeté .
Okát ön fogja tudni .
VÁRKÖVI
Akkor is
Drágák valának, mert e gyöngyszemek
A jó testvért legszebben ékiték .
De bár nevessen ki - én is hiú
Vagyok, hiú, mint minden éveimben -
E könnynek én más magyarázatot
Adtam; ha tán csalódtam, bűnhödöm !
ETELKA
Kétségkivűl csalódott .
VÁRKÖVI
Mért siet
Ezen gyanút cáfolni? ez teszi
Gyanússá; s ez ad új reményt nekem !
ETELKA
Reményt? - Bocsásson meg, megint nem értem .
VÁRKÖVI
Éppen azért, nehogy gyöngédtelen
Legyek, csupán talányban szólhatok ,
Nem mondom el, hogyan történt szivemben
E változás: De halvány arca volt ,
S a könny szemében, mik feledteték
A rózsa arcot s ragyogó szemet -
Azóta szeretem !
ETELKA
Felejti, hogy
Gizella testvérének mondja ezt !?
VÁRKÖVI
Gizella engem nem szeretett soha !
ETELKA
Ön félreérti - tán rágalmazák -
VÁRKÖVI
Nem; ezt tulajdon ajkáról tudom .
ETELKA
Ne higgyen annak; mást mondott nekem .
VÁRKÖVI
Ugy nincs remény! Ugy ön sem ismeri ,
Mi a valódi tiszta szerelem! -
Ha ő szeretne, nem lett volna folyvást
Vidám, enyelgő és hódoltató .
Ő éppen ugy táncolt, s a bókokat
Oly örömest hallá, mint azelőtt .
ETELKA
Kiméljen azzal, hogy kiméli őt .
VÁRKÖVI
Hisz én azért őt nem hibáztatom .
De meg kell győznöm, hogy nem bántja őt ,
Ha tán azért reményem teljesül .
ETELKA
S oly bárgyunak tart, hogy többnek hiszem
Mindezt üres bóknál? - Ön akkor is
Látott, beszélt velem, s mást szeretett .
E változás gyorsabb, mintsem hihetnők .
VÁRKÖVI
Nem olyan gyors, mint hinné; mert azon
Nap óta majd mindennap láttam önt ,
Elmondatám magamnak szavait .
Valóban szörnyüképp bünös vagyok .
Mert kémszemekkel hálóztam körül .
De higgye el, mindez csak énnekem
Ártott - mert így támadt e szenvedély !
ETELKA
Látott? - azóta bálban nem valék .
VÁRKÖVI
Ez fő erénye volt. S én nem is ott
Kerestem önt; hanem - ki fog nevetni !
De föltevém, hogy nem fogok hazudni. -
Midőn piacra vásárolni ment ,
Inkognitó, én mint fejedelem ,
Vagy inkább, mint szerelmes kis diák ,
Nyomában voltam, s végig hallgatám ,
Mint alkudott egy óranegyedig
Egy-egy kofával. Láttam, a cseléd
Karján kosárral mint zsémbeskedék :
" Menjünk kisasszony! Nem szégyenli, annyit
Alkudni !" -
ETELKA
Báró úr, reám pirít !
VÁRKÖVI
Ellenkezőleg, ez is fő erény
Előttem, mert kissé fösvény vagyok .
És láttam aztán, mért fösvénykedik
E kis gazdasszony, s hogy mért alkuszik
Élet-halálra egypár garasért :
Mert amit ekkép meggazdálkodott ,
A koldusok közt osztogatta el .
S midőn bevégzé a vásárt, haza-
Küldötte a cselédet a kosárral .
És én azon törtem most fejemet ,
Hová fog menni kis gazdasszonyunk ?
Kétségkivűl barátnőt látogat meg ,
Hogy ami szívét nyomja, elcsevegje ?
Óh nem! templomba ment. Utána mentem ,
Együtt imádtuk, s tán egy gondolattal
Az Istent, tán ugyanazon szavakkal .
Eltávozott; de arcán látható volt ,
Hogy megkönnyebbült szívvel megy haza :
De én nehézült szívvel váltam el ;
Mert e perctől szerettem, igazán ,
Mélyen s örökre! - Engem ez kötött le ;
S ha a bálokra, fényüzésre gondol ,
Meg fogja érteni: mi oldozott fel. -
És most tanitson meg, hogy nyerhetem meg
Az ön szivét is !
ETELKA
Az nem oly nehéz ...
Ne várjon tőlem nyiltabb vallomást ,
Mert a multért pirulnom kellene ,
Jobbnak hisz, mint amilyen én vagyok .
Erénynek látta, ami gyöngeség volt .
Én nem szerettem úgy testvéremet ,
Mint véli - mert - (elfordított arccal:)
mindig szerettem önt !
VÁRKÖVI
És mégis titkolá! - volt ereje
Titkolni? volt ereje lemondani ?
Legszebb erénye volt, mit legnagyobb
Bünének tartott! - Atyjától szabad
Kezét megkérnem ?
ETELKA
Báró úr, hiszi ,
Hogy ez Gizellának nem fogna fájni ?
VÁRKÖVI
Talán hiúságát megsértheti ,
De nem szerelmét! mert hitem szerint
Gizella nem szerelmes senkibe .
Az álgyöngédség áldozatjai
Miért legyünk mi? s boldogtalanok
Azáltal, ami őt sem boldogítja ?
Vagy édesanyjával szóljunk előbb? -
ETELKA
Nem, nem; atyámmal .
VÁRKÖVI
(kezet csókol)
Úgy hozzá megyek . (El.)
ETELKA
(maga)
Óh, csak Gizellának ne fájna ez !
De amit érzett, az nem szerelem :
Vagy az nem az, amit én érezek !
HETEDIK JELENET
Gizella, Etelka
GIZELLA
(jő)
A báró itt van - Terka súgta meg .
ETELKA
Itt volt .
GIZELLA
Volt? Elment ?
ETELKA
Nem
GIZELLA
Hol van tehát ?
ETELKA
Atyánkhoz ment .
GIZELLA
Atyánkhoz? - Tudtam én !
ETELKA
- - Mit? Óh szólj !
GIZELLA
Hogy visszatér, s nem oly könnyen felejt !
ETELKA
(félre)
Ha ez való, engem kétségbeejt !
GIZELLA
Elútazott, s a mágnes visszavonta .
ETELKA
Ha tán csalódol, s nem az hozta vissza ?
GIZELLA
Hiszen szeret -
ETELKA
S te? - Tán nem szereted ?
GIZELLA
Inkább a báró, mint e Rejtei .
Ámbár van több is. Például Vizi
Majd megbolondul, oly nagyon szeret .
Aztán a város, mely most azt hiszi ,
Hogy ő hagyott el, mérgelődni fog ,
Látván, hogy mégis báróné vagyok !
ETELKA
S ha ő másért jött volna ?
GIZELLA
Azt hiszed ?
ETELKA
Ez új csalódás fájna-é neked ?
GIZELLA
Én és kétségbeesni!? - Nem vesz el ?
Ugy e szegény bárót sajnálni kell ;
Mert többet veszt, mint én nyernék vele .
Sőt - csak választanom ne kellene! -
S így is - galambkedélyemnek köszönje ,
Ha a kosártól meg leend kimélve .
Ah, csak az a Rejtei volna más; -
Oly jólesnék most a kosáradás !
ETELKA
(félre)
Sértett hiúság ez, nem szerelem . (El.)
NYOLCADIK JELENET
Klára, Rejtei (jőnek), Gizella
KLÁRA
Kedves Gizellám, ő nyilatkozott -
GIZELLA
Szokás szerint bókokkal halmozott .
Nem más az ily bók, mint virágbokréta :
Elvesszük azt, de ritkán tesszük el .
REJTEI
Kedves nagysád, s ha most nem volna tréfa ?
Ha most komolyan léptem volna fel ?
GIZELLA
Majd máskor! Farsang van: még most kacagjon !
REJTEI
Ne szóljon így, mert bátorságom elhagy .
GIZELLA
Ej, oly ijesztő rém vagyok, hogy oly nagy
Bátorság kell ahhoz ?
REJTEI
Úgy van, kisasszony ,
Mert e szavától függ élet-halálom !
KLÁRA
Hallgasd ki végre !
GIZELLA
(nevetve)
Élet és halál
Van a kockán?! Siessen, el talál
Különben késni !
REJTEI
Tudja, hogy imádom !
Midőn a báró kezdett -
GIZELLA
Ön imád ?
Tudom; de ne felejtse e szavát! -
Tudják -e, hogy a báró visszatért ?
REJTEI
Mi gondom -
GIZELLA
Apropos! mit is beszélt
Felőlünk a világ ?
REJTEI
Hogy kosarat
Kapott .
GIZELLA
Még nem; de kaphat .
REJTEI
Kéz alatt
Én hírlelém azt .
GIZELLA
Ön mutatta bé ;
Valóban ezt nem okosan tevé .
REJTEI
Előre tudtam, hogy nem oly veszélyes .
Az ily ősváriak nagyon hasonlók
Várromjaikhoz. Távolról regényes
Látványok ők, közelről szánni méltók ,
Lakván előitélet baglyai ,
S a gőgnek fúlánkos kigyójai .
KLÁRA
Igaz! kik azt hiszik, mert gazdagok ,
Egyébbel már nem is kell bírniok !
REJTEI
Gazdag? - a báró gazdag? - az lehetne ,
Ha az adósság kevesebbre menne .
Nagysád! midőn az ily ősváriak
Magas romok közűl leszállanak ,
S alantabb régiókban keresik
A nőt; keresik, ami nincs nekik :
A pénzt; és szabadulni vágynak attól ,
Ami sok is van: adósságaiktól .
Mert most a váltók és a szóbeli
Rövid perek az ég mennykövei ;
Éppúgy sujtják a kastély urait ,
Mint azt, ki völgyben őrzi barmait .
Most mind szatócsok, kalmárok vagyunk ;
Szemünk a mérlegen kell tartanunk ,
Hogy a bevétel súlyegyenbe légyen
A kiadással a két serpenyőben .
Ha több a kiadás csak egy szemerrel ,
Ha az csak egy hajszálnyival lebillen ,
A légbe röppen az egész bevétel .
Mert az adósság úgy nő, mint a láncszem ,
Egy-egy nullával nyúlik minden évben .
Mert átkozott a prolongáció ,
Azáltal lesz százból egy millió .
Van példa rá! Azért én ötezernél
Nem költök többet .
KLÁRA
Annyiból megél
Egy kis család .
GIZELLA
Ah, mily mulattató ,
Váltójogból ez a prelekció !
Atyám ügyvéd, s a lány bosszankodik ,
Ha apja mesterségét emlitik .
KLÁRA
Ő ezzel azt akarja mondani -
GIZELLA
Hogy ötezer forint is valami .
REJTEI
Ments isten! Én megkérem szép kezét -
GIZELLA
Ha arra majd én felhatalmazom .
KLÁRA
(Rejteihez)
Megleptük őt. Engedjen szólanom ;
Én majd meggyőzöm szívét és eszét .
REJTEI
(zsebkendővel törölve szemeit)
Elfojtnak úgy is szűmnek árjai ! (Hátravonul.)
GIZELLA
Anyám, mit gondol? Én és Rejtei !
KLÁRA
Tán azt hiszed, hogy mi gazdagok vagyunk ?
GIZELLA
Amit mamácska mondott, azt hiszem :
Atyám dusgazdag, s még mi várhatunk ;
S én ezt az embert nem szenvedhetem !
KLÁRA
Csalódás volt; atyád majdnem szegény -
GIZELLA
Úgy mit jelent ez a fejdelmi fény ?
S anyám azt véli, ezzel rám ijeszt ?
Én mind Etelkának hagyandom ezt ;
A hozományt én nélkülözhetem . (Azok jőnek.)
Mindjárt meglátja, hogy azt tehetem !
KLÁRA
(félre)
Én ástam a vermet magunk alatt !
REJTEI
(félre)
Most értem! mellőz e vágytárs miatt !
KILENCEDIK JELENET
Donátfi, Várkövi, Etelka (már előbb jöttek), előbbiek
GIZELLA
(anyjához, Várkövit mutatva súgja)
Egy kis meglepetés !
KLÁRA
Ah, Várkövi !?
GIZELLA
(súgva)
Ezért kapott kosarat Rejtei !
KLÁRA
Okos gyerek vagy !
DONÁTFI
Kedves feleség ,
Örömhír! a báró lányunk kezét
Megkérte .
KLÁRA
Ez valóban meglepő !
GIZELLA
(félre)
S ha kosarat adnék !
REJTEI
(félre)
Tudta, hogy ő
Van a játékban !
VÁRKÖVI
(Etelkát anyjához vezeti)
Áldásért esengünk !
Donátfi úr már megáldotta frígyünk .
KLÁRA
(bámulva és örömmel)
Mi? mit? - Etelka?! - Báró úr, valóban
Ez oly váratlan, mintha álom volna !
REJTEI
(fére)
No most majd én is jó leszek neki !
DONÁTFI
Épp igy csudálkoztam; de Várkövi
Megmagyarázta -
VÁRKÖVI
Hogy szerettük egymást !
KLÁRA
De hát miért volt e nagy titkolódás ?
GIZELLA
Rossz testvér, nem volt hozzám bizodalmad !
(Megöleli)
Nem! legjobb testvér széles e világon ! (Súgva:)
Mert most belátom, most tisztán megértem ,
Te áldozat akartál lenni értem !
E kis csalódás nem fáj énnekem . (A báróhoz:)
Szeresse őt úgy, mint én szeretem !
KLÁRA
Báró ur, hogyha mindez nemcsak álom ,
Akkor boldog csalódás, s én megáldom !
REJTEI
(félre)
Rajtunk a sor! - Kérem nagysádtokat ,
Hogy az áldással gazdálkodjanak ,
Annak felére én tartok igényt -
GIZELLA
Előbb engedjen engem szólanom .
Nekem negyedrész áldás nem elég ,
S így a féláldást meg nem oszthatom .
KLÁRA
(titkon)
De miután -
GIZELLA
(szintúgy)
Még jobbat is kapok .
DONÁTFI
(Rejteihez)
Ön azt hiszi, hogy én gazdag vagyok ?
REJTEI
Óh kérem, arra én nem gondolok .
DONÁTFI
De minthogy a Gizella hozománya
Csak tízezer forint lesz, ön belátja -
REJTEI
Oh kérem; én és a nagylelküség
Egy nap születtünk .
DONÁTFI
Önnek az elég
Csak másfél évre volna. Miután
Ön minden évben négy-ötezret ad ki ,
S miután csak tizezer a hozomány ,
S öntől előbb négyezret kell levonni ;
Több nem marad, csak hatezer forint .
REJTEI
Tőlem levonni ?!
DONÁTFI
(egy csomó váltót mutat)
E váltók szerint -
Most kaptam. - S minthogy ön nem tud fizetni ,
Becses személyét fogjuk még ma kérni .
REJTEI
(magában)
Leányát kérem, s ím - ő engemet kér !
KLÁRA
De hát mi ez ?
REJTEI
Az álarc mit sem ér ,
Ha a farsang lejár. Váltóm lejárt ,
S konok hitelezőm engem bezár .
KLÁRA
Ön minket eszerint csak ámitott ?!
REJTEI
Bocsánat! itt csak én lőttem bakot .
Én lepke voltam, fényes külsejű ,
Csapongó, s éppoly rövid életű .
A fény s divat szerelme felkapott ,
De Spitzenberger a földhöz csapott .
(Gizellára nézve:)
Azt hittem, Ámor majd uj röptet ad ;
De hajh, az is csak elpergelte szárnyamat !
(Donátfihoz:)
De tennék egy okos ajánlatot .
Ha Spitzenberger engem becsukat ,
Naponként egy húszast kell adnia ,
S a pénzét mégsem kapja meg soha ;
De hogyha nem csukat be, megmarad
Az a húszas; azt naponként adja ki
Százhúsz percentre: így törlesztheti
Az én adósságom pár év alatt .
VÁRKÖVI
Barátocskám, tán jobb lesz e tanács :
Szived nem romlott, tudsz is valamit ;
Keress magadnak jobb alkalmazást :
Gazdálkodjál, mert csak az gazdagit .
REJTEI
Ez Spitzenbergtől meg nem szabadit !
VÁRKÖVI
Műszóval: én majd arranzsírozom .
REJTEI
Óh szabadíts meg ettől a gonosztól ;
Több kísértetbe nem hoz, fogadom !
KLÁRA
(Donátfihoz halkan)
Barátom, légy ur a háznál magad ;
Látom, neked volt mindig igazad .
DONÁTFI
Bölcs férj vagyok én a teóriába ' ,
De gyönge in praxi! De tán okúltunk ;
S a súlyegyent, melyen fennáll Evrópa ,
Mi is fenntartjuk - csak ne tántorodjunk !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE