Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Csokonai Vitéz Mihály
Cultura
Keletkezés ideje
1799
Felvonás
3
Jelenet
25
Megszólalás
336
Mondat/Sor
561
Szó
7300
HARMADIK FELVONÁS
ELSŐ JELENÉS
Petronella és Tisztes.
PETRONELLA.
magába.
Egek, adjatok erőt az én gyenge leányi szivemnek, adjatok tanácsot - ah!
Szegény Lehelfi, a te kínod, a magam kínja kétfelől facsarják az én szívemet.
Egek, mit tegyek!
Énekel.
TISZTES.
Mi lelt téged, édes Leányom, veszem észre, hogy szomorú vagy: hallom, hogy keseregsz, látom, könnyeid is hullanak, nincs bizodalmad a te atyádhoz?
Szólj, mi lelt?
PETRONELLA.
Ah! édes Uram Atyám, mind a ketten meg vagyunk csúfolva, egész házunkhoz háládatlan lett a Szászlaki.
TISZTES.
Hogyhogy, édes Leányom?
- Azt fel nem tehetem felőle.
PETRONELLA.
Méltóztasson megolvasni ezt a levelet, amellyet egy barátjához ír, és akkor higgye el, Uram Atyám, micsoda paraszt kevélységgel néznek ránk, itthoniakra a külső országi széllel duzzadt fiatalkák.
TISZTES.
Hadd lássam, édes Leányom, szégyenleném én azt.
- Hüm .
Olvassa:
A monsieur monsieur Zsean de Venkör mon Ami A Vian Dotris.
Majd megolvasom, édes Leányom, odafel a szobában, a pápaszemem is ott van.
Te pedig maradj itt addig a filegoriába, majd lejövök továbbat.
PETRONELLA.
Amint parancsolja, édes Uram Atyám.
TISZTES.
magába.
Üm, üm, ugyan dolog volna az, még csak gyanitni sem tudom, pedig millyen cultusnak mutatta magát - üm, üm.
MÁSODIK JELENÉS
Szászlaki és Conrad.
SZÁSZLAKI.
Mit gondolsz Conrad? hogy volna ő énhozzám érdemes, én külső országot öszvejártam, ott mindenütt ollyan becsületbe voltam, amillyenhez még egy magyarnak sem volt szerencséje, nagy tudósokkal, doctorokkal, professorokkal, sőt hofratokkal barátkoztam.
CONRAD.
Sist var, asz ikkasz.
SZÁSZLAKI.
És én mégis itt Somogyba, itt, az akadémiátlan Magyarországnak legakadémiátlanabb részibe telepedjem meg?
Ki értené ott meg az én diplomáimat? ki tudna ott engemet az én csatos cipőkömért, saxoniai strimflieimért méltóképpen tisztelni.
CONRAD.
Sist var, asz ikkasz.
SZÁSZLAKI.
Éhhel kellene ott nékem meghalni: Külső országi sago darát, kaput, sampanelt, vaniliát, milanoi cukkerpakkerait, egyéb efféléket, amellyekhez én külső országon hozzászoktam, hol kapna azok között ottan az ember az originalis magyarok között.
CONRAD.
Sist var, asz ikkasz.
SZÁSZLAKI.
A leány ugyan, már amennyit magyartól lehet várni, eléggé culta, azt meg kell vallani, és meg is érdemlette volna, hogy általam hírre kapjon még külső országi consiliarius barátim között is.
De az én hamburgi kalapom még nagyobb szerencsére vágyik, még ő igen magyaros, én sokkal auslendisebb tonushoz szoktam.
Csak a paraplimat mutatom, és hozzáteszem, hogy azt a hofrad Svalvistain úrnak, aki a Hessen-Casseli Langraf legkedvesebb ministerének, báró Kaindorfnak a barátja, mondom, annak az úrnak barátjának professora, Tunkopfnak a legkedvesebb tanítványa, Blutarm ajándékozta, azonnal akárhol is nagyobb szerencsét is kaphatok a pallérozatlan Magyarországba.
CONRAD.
Sist var, asz ikkasz.
SZÁSZLAKI.
Eddig is csak azért várakoztam, hogy ha más szerencsém nem akad hamarjában, tehát ezt a leányt is elveszem; de most, mivel barátim tudtomra adták, hogy a Pappenhaim úrnak nagyobb culturára ment Kisasszonyát is, ha tetszik, megnyerhetem, tehát ezt a cedulát csak vidd el az öreg Tisztesnek; mert nekem az őkeme domidoctus magyaros házára nézni is derogál.
CONRAD.
Klaik Klaik, mingyárt, mingyárt, aszolgája Her patron.
SZÁSZLAKI.
No, csak svind, én majd addig a szállásomra hazamegyek.
- Siess vissza, pakoljunk.
HARMADIK JELENÉS
Tisztes és Conrad.
CONRAD.
Asszolgája, knediger her.
TISZTES.
No - mi kell?
CONRAD.
Az én patron, her Szazlaki fan Ludvig diszteli a knediger her, küldi ez a kis cettel.
TISZTES.
Addide, hadd lássam a cédulátokat, ördög szánkázzon meg.
CONRAD.
Idd van, knediger her.
TISZTES.
olvassa
Tekintetes Uram!
Én az Úr barátságát nagyon köszönöm; de az én külsőországi érdemeim sokkal nagyabbra emeltek engemet, mintsem azzal tovább is élhetnék: Bizony nagy szusz egy fickóba.
A Kisasszonyt tisztelem.
Eb kisasszonyát tisztelje s kivánom vagy hogy is van, nagyon németes irás, alig mehetek el rajta s kívánom, hogy a culturába tovább is előmenjen igen őkemére bízták.
Én a Pappenhaim úrnak auslendises és sokkal galantabb kisasszonyát nyertem meg magamnak.
Övé legyen a jámbor, bújjék bele.
Már indulóba is vagyok.
Csak tessék, arra az út, merre a kerékvágás.
Maradok a Tekintetes Úrnak s a többi.
Már hát visz az ördög benneteket.
CONRAD.
Ah nem, Knediger her, szertig nem fisz, csak 4 jó ló, fáin posztilion.
TISZTES.
No hát csak vesszetek ördögbe.
CONRAD.
Hát parancsol szén szur valami írni, vagy mondani a Knediger, her?
TISZTES.
Szóval is megmondhatod, hogy csak vigyen az ördög benneteket.
CONRAD.
Asszolgája.
Magába menvén.
Figye ked szerteg tigedet fin polond, az nekünk nem figyen.
NEGYEDIK JELENÉS
Tisztes és Lehelfi.
TISZTES.
Csak gondolja el, édes Lehelfi Uram, az Úr, most megint egy cedulát küldött az a szelepurdi Szászlaki, tessék elolvasni az Úrnak.
Olvassa s minden punctumnál illyen formákat ejt.
LEHELFI.
E' bizony már csunyaság, e' bizon nem cultura, ki gondolta volna.
TISZTES.
Hát még ezt a levelet olvassa meg az Úr, mellyet egy barátjának írt Bécsbe, és amelly csudálatos úttal-móddal a leányom kezére került.
LEHELFI.
olvassa.
TISZTES.
Hát nem gorombaság ez, hát nem mesterséges szelesség?
LEHELFI.
Lássa a Tekintetes Úr, gyakran így veszik ám meg pénzen a mi magyarjaink, igy terjesztik el nemzetünkbe is a külföldi bűnöket.
Ez már az egyenes magyar character ellen van.
TISZTES.
Az igaz, de most semmi, már ezek mind elmúltak.
Elég az, hogy nékünk mind a hármonknak bétölt a kívánságunk, és az Úr az én vőm.
- Isten tartsa meg az Urat.
LEHELFI.
Szolgalatjára a Tekintetes Úrnak.
TISZTES.
Én már kiadtam a rendelést, ma egy kis előljáró mulatságunk lesz, a compossessor urakat is mind meginvitáltam, a cigányok már mind itt vagynak, hallom, hogy pengetik a hegedűt.
- Dzindzár eljöttek ?
Felelnek a Cigányok:
Eljöttünk, Uram!
Nohát csak jol kanaforiázzátok meg, magam is ma jól megforgatom az öreg postamesternét.
De tudjátok még az én nótámat?
Cigányok: Tudjuk.
De így húzzátok ám, most jó kedvemből még egyszer elmondom .
Énekel
Avagy mágnes keménységét
Vetkezd le szűvednek,
Ne emészd már, akit tartál
Mindeddig hűvednek.
De reménlem valahára
Még megérem utollára,
Sorsom, bár későn, megszánod,
Dolgodat megbánod.
ÖTÖDIK JELENÉS
Petronella, Firkász és az elébbiek.
PETRONELLA.
Édes Uram Atyám! éppen most ment el itt négy lovon, nagy hegyessen a Mossziő Szászlaki.
- Külsőországi módon félre vágta a kalapját és ami legrendesebb, illyen szép nyári időbe felberzesztette azt a híres Hessen-Casseli parapliját.
TISZTES.
Csak loderdum, édes Lányom, hadd menjen, ki bánja, meg nem áll is meg Bergengóciáig.
- Itt a Te Lehelfid, az Isten áldja meg.
- Majd kedvednek kell lenni.
PETRONELLA.
Lehelfi Úr többet is érdemel éntőlem a csupa jó kedvnél.
LEHELFI.
Ma tölt bé az én kívánságom.
FIRKÁSZ.
S denique, Domine Spectabilis, én a nagyobb urakat mind eljártam, pro 1mo tisztelik a Tekintetes Urat, pro 2°, mind jelen lesznek a mulatságon, pro 3°, csak az öreg postamesternő nem jöhet el, mert tele van podagrával.
TISZTES.
Ejnye, eb a lelke, ejnye be sajnálom.
Gyerünk el, édes fiaim a szobába, már a nap úgyis nyugodófélbe van, valaki talál bennünket keresni .
Mennek.
FIRKÁSZ.
No csak denique, mind addig addig, hogy az Isten csakugyan összeconiugálta őket.
- Kár is lett volna másképpen esni a manipulationak, mert pro 1mo a doncella kisasszony igen culta, pro 2° a dominus spectabilis is igen cultus ember, pro 3° Lehelfi úr is igen tudja, mi a valóságos cultura és ő a kisasszonnyal is mindég tisztességesen és moraliter conversálódott, mégis megnyerte szerelmét, nagyra nem héjazott, és mégis elérte a legnagyobb boldogságot, hűségének itt a szép bére.
- Vivát tehát Lehelfi úr!
No ez már Cultura.
Conclusio vagy Clausula
ÁBRAHÁM.
No hát hogyh tethszett az Uraknak a játék, nekem ugyan tetszett, tsakh azt bánom, ebh a lelkhi dhiakhjai, mirt produkhaltak a zsidókat.
- Istenütsheg az orcám bhüre szintúgy égett, de ha az Uraknak jó volt, annyi mind a' magamnak is tetszett.
- Én ugyan magam is tudhtam volna holmi aprolekhos chomidiákat produchalni - az orromból phanthlikát húztam volna ki.
- A cshergei oskhilanak azth mondhtam volna - fütty! ala mindgyart hegyre szentkiráli pokhilba.
Meinetvegen, de az még nem nagy mesterség.
- Majd két hétre Egyed napján, akkor, primo september, meginth lessz egy chomidia, akkor vásár is Cshergön etvasz ci hadni, talán lesz valami eladó, én magam is itt leszek, mondhatom szhip lessz, khérem alázzák meg magokath,
Gerzon Di malörö,
vagyis az elveszett ifjú úr megtalálása, mondhatom széph lessz.
Khérem az Urakath alázzák meg magokat, mondhatom szép lessz.
- Isten algya meg az Urakat.
- Jó itszakhát khivánok csokholom kaputjokat.
Az Asszonságoknak is jó itszakhát adgya Isten, csókolom viganojokat.
Jó itszakhát kíványok .
Vége
SZÁSZLAKI LEVELE
(A Cultura harmadik felvonásának negyedik jelenetéhez)
Szinyore amico!
Köszönöm, hogy minél elébb tudósított az Úr afelől, hogy a Pappenhajm úr kisasszonya az én számomra tartatik: mert éppen már itt a magyar földön és annak is a legmagyarossabb és eszerént legpallérozatlanabb részén egy fél culturájú leányba belebotlottam, de hála az én eriangi tászlicskámnak és az Úr barátságának, cultább dáma láttatik az én érdemeimet valamennyire megjutalmaztatni.
Amico! úgy-é nem hijjában vágattam alá bajuszom, egészen magyarnak mutatott a selma, sohasem kaphattam volna meg miatta a Pappenhajm kisasszonyt nem - és mostan az öreg Tisztesnek fél bárdolatlan kisasszonyával kellett volna megelégednem, vagy azzal sem.
Én holnap pakolok innen s a Tiszteséket itt hagyom, ahol találtam.
Addig is csókolja nevemmel a Frájlajn von Pappenhajm auszlendis kezeit és míg meglátnánk egymást, addig is éljen az Úr szerencsésen.
Ludvig Szászlaki manu propria
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE