Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Hunyady Sándor
Kártyázó asszonyok
Keletkezés ideje
1939
Felvonás
3
Jelenet
7
Megszólalás
869
Mondat/Sor
2354
Szó
12048
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ KÉP
Szín: Gazdag pesti nagypolgár dolgozószobája. Rendes, konzervatív dolgozószoba, amelyben pamlag, műpálmafa és wertheimszekrény van. Érzik, hogy ajtaja egy tágas, kényelmes lakás többi részébe nyílik. Idő: Az első felvonás eseményei után másnap, késő délelőtt. Vezér, Penelope, Daisy, majd I. és II. párbajsegéd, Inas. Vezér az íróasztalnál ül és két bakfissal enyeleg, akiket láthatólag imád. A bakfisok a leányai. Ikerszerűen egyformán és kicsit gyerekesen vannak öltözve, mint akiket a szülők fiatalítanak. Angolul társalognak. Persze mindössze egy-két mondatról lehet szó. A vezér rossz, pesti angolossággal beszél: a lányok, mint akik már odakint tanultak. Inas névjegyeket hoz be tálcán
VEZÉR
(megnézi a névjegyeket)
Bejöhetnek!
Inas el. A lányok is kimennek, miután az apjuk búcsúzóul majomszeretettel megcsókolja őket. Inas bebocsátja a két párbajsegédet, akik a legjobb társaságból való gavallérok. A bal kezükben magukkal hozzák a kalapjukat és a kesztyűjüket. Kicsit ünnepélyesek
VEZÉR
(a vendégei elé megy, kezet fog velük)
Isten hozta!
Isten hozta, báró úr!
Minek köszönhetem a ritka szerencsét?
Ketten vannak az urak és sötét ruhában.
(Nevet)
Csak nem párbajsegédek?
I. SEGÉD
Sajnos telitalálat!
Dr. Török György barátunk megbízásából kénytelenek vagyunk lovagias elégtételt kérni méltóságodtól.
VEZÉR
(elhűlve)
Tréfálnak!
I. SEGÉD
(ő a tárgyalásvezető, a társa csak némán helyesel a háttérben minden szavának)
Fájdalom, nem tréfálhatunk.
A megbízásunk nagyon komoly.
VEZÉR
(méregbe jön)
Megőrült az az ember?
Párbajra akar hívni engem?
Éppen engem?
Miért?
Ha az urak nem tudnák, én a felüket tegnap éjjel a legcsúnyább csávából húztam ki...
Hajnalban úgy vált el tőlem, itt a kapu előtt, mint a fiú az apjától.
Majdnem megcsókoltuk egymást.
I. SEGÉD
Ezt is tudjuk.
Éppen ez az, ami szörnyű kínossá teszi az ügyet.
Jaj, de kínos.
Látom, hogy nem méltóztatik semmiről értesülve lenni.
VEZÉR
(ingerülten)
Nem vagyok értesülve.
Fel vagyok háborodva.
Hol az az ember?
I. SEGÉD
Az irodájában.
VEZÉR
Tudják a számát?
I. SEGÉD
125-125.
VEZÉR
(tárcsáz)
125-125.
TÖRÖK
(telefonján hallatszik a csengetés, majd felveszi a kagylót)
Halló, itt dr. Török György.
VEZÉR
Maga az, barátocskám?
TÖRÖK
Van szerencsém, vezérigazgató úr.
VEZÉR
Megismerte a hangomat?
Igen, én vagyok.
Mondja, bolond maga?
TÖRÖK
Kérem, én már megszereztem a szükséges összeget és minél előbb önhöz fogom juttatni; de azt a két urat egész más okból küldtem a vezérigazgató úrhoz.
Tegnap este a méltóságos asszony társaságában a feleségemet csalónak nevezte.
Évát kétségbeesetten találtam otthon reggel, öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott.
VEZÉR
Nem igaz.
TÖRÖK
De igen, a feleségem sírva panaszkodott, hogy megalázták, kidobták az ön lakásából.
VEZÉR
Ez borzasztó, rettenetes.
TÖRÖK
Ezek után beláthatja, méltóságos uram...
VEZÉR
De hát ehhez kell magának párbaj?
Segédek?
Nyilvánosság?
El lehet azt intézni másképp.
TÖRÖK
A legnagyobb zavarban vagyok.
VEZÉR
Rohanjon ide azonnal.
TÖRÖK
Beláthatja, hogy ez roppant kínos.
VEZÉR
Micsoda beszéd az, hogy kínos?
(Parancsolóan)
Rohanjon ide, várom.
(Leteszi a kagylót. A segédekhez fordul)
Köszönöm, uraim, majd elintézem ezt a szamárságot vele magával.
I. SEGÉD
Remek megoldás.
Alapjában véve boldog vagyok, hogy kimenekülhetek az ügyből.
Nagyra becsülöm Török barátomat, nagyra becsülöm méltóságodat.
(Begombolja a kabátját)
VEZÉR
Köszönöm, báró úr.
(Kezet fog. Másikkal is kezet fog)
Isten velük.
(A jobb ajtóhoz kíséri őket, aztán visszamegy az íróasztalhoz, megtörli zsebkendővel a homlokát, aztán harsogva kifújja az orrát, a keze reszket az ingerültségtől. Ahhoz az ajtóhoz megy, amely nem az előszobába, hanem balra, a lakásba nyílik; a küszöbről hangosan kiordít)
Röné!
Gyere ide, Röné!
Halló!
Van ott valaki?
Küldjék ide a feleségemet!
SZOBALÁNY
(csak a hangja hallatszik kívülről)
A méltóságos asszonyt?
VEZÉR
(mérhetetlen gyűlölettel)
Azt.
A méltóságos asszonyt.
RÖNÉ
(piros lábkörmökkel, ezüst szandálban, pongyolában, fésületlenül, de már kifestve, megjelenik a színen. A fürdés és az öltözködés között van. Haragszik, mert zavarták)
Mi az, mit akarsz?
Ne ordítozz a cselédek előtt, mint egy sakál. így nem lehet kiabálni utánam.
Ne nézz. így rám.
Nem félek tőled.
(Egy kicsit mégis megszeppen, megáll a szoba közepén)
Mi az?
Mi van itt?
Még sohasem láttalak ilyen furcsának.
VEZÉR
(az íróasztala mögé megy, leül, mint egy vizsgálóbíró)
Mit csináltál te tegnap este?
RÖNÉ
(hidegen, fitymálóan, szemtelenül)
Ja, már tudod?
(Vállat von)
Kérlek szépen, az a nő csalt!
Rajtakaptuk!
Tennem kellett valamit!
VEZÉR
(komolyan, nyomatékosan)
Hallgass ide, Röné!
Tudod te azt, hogy a viselkedéseddel majdnem a halálba kergettél egy rokonszenves fiatalaszszonyt és egy korrekt fiatal férfit, aki velem is... üzleti összeköttetésben van ?...
Ez így nem maradhat!...
Akár igaz, akár nem!
Nem lehet embert ölni ilyesmiért!...
Jóvá kell tenned, ami történt!...
Kérj tőle bocsánatot!
RÖNÉ
(kegyetlenül)
Nem kérek bocsánatot!
Akaszszák föl magukat!
VEZÉR
(elsötétedő hangon)
Hallgass ide, Röné!
Tizenöt éve élek veled.
Most mondom meg neked először, hogy pontosan tudom, ki vagy, mit csináltál velem és a nevemmel évek hosszú során át... nem fontos!...
Úgy jóllaktam veled, hogy bámultam a barátaim gusztusát, akikkel együtt voltál!
RÖNÉ
(élesen)
Úgy?!
Hát akkor mért nem váltál el?
VEZÉR
(sötéten, de nyugodtan, sőt kissé szomorúan)
Nem váltam el, mert nem szeretem a hecceket!
És a gyerekeknek sem akartam az életét fölkavarni!
De ez most más!
A gyerekeim kedvéért együtt tudtam élni egy... egy...
(mégsem mondja ki a durva szót, hanem helyette csak nyel egyet)
...ilyennel, mint te.
De most nagyon figyelj, Röné!
- Ha ezt a dolgot becsületesen el nem intézed, akkor végeztem veled!
Akkor nincs többet tavasszal Velence, télen Partenkirchen és minden szezonban huszonöt kalap!
Hanem visszateszlek oda, ahonnan fölvettelek!...
Mert annyira mégsem jutottam, hogy együtt tudjak maradni egy fedél alatt, egy... gyilkossal!
Hosszú csönd
RÖNÉ
(nagyon megijed és kínjában mosolyogni kezd, odamegy a férjéhez, negédesen felül előtte az íróasztalra, hízelegve)
Ja, ha te ilyen romantikus vagy, öregem, az más!
Mondd meg őszintén, hogy szerelmes vagy abba a nőbe.
Mert akkor boldogan kérek tőle bocsánatot!
Sőt, ideköltöztetem hozzánk albérlőnek, ha akarod!
VEZÉR
(halkan)
Menj innen, kérlek!
Borzadok a közelségedtől!
Elég nagy ez a szoba!
Menj el tőlem, legalább háromméternyire!
(Ebben a pillanatban baloldalt kopognak, Röné lecsúszik az íróasztalról)
JENŐ
(a kopogás után, meg sem várva a „szabad”- ot, impertinensen belép, úgy látja, mintha a házaspár szerelmes enyelgés után rebbenne szét. Meglepetten bizalmaskodva vigyorog)
Zavarok?!
Nem tehetek róla!...
(Bókol Röné felé)
...A királynő megengedte, hogy mindenhová benyithassak a palotájában!...
(Magyarázólag bal felé int)
...Arról jöttem, a bizalmasabb ösvényen!
(Miután kezet csókolt a háziasszonynak)
VEZÉR
(fanyarul)
Éppen jókor jött!...
Különben tudja Isten, mi történik itt!
JENŐ
Oh!...
Gratulálok!
(Rönéhez)
A királynőnek még szandál van a lábacskáján!
Pedig én azért jöttem, hogy - amint megbeszéltük - elkísérjem a fogtudorhoz!
RÖNÉ
(a férjéhez)
Na, itt van Jenő!
Ő látta!
Mondja meg ő, hogy tehettem -e egyebet?!
JENŐ
Azzal a hölggyel ?...
Este ?...
(A Vezérhez fordul)
A vezér büszke lehet házának asszonyára!
Olyan bájjal és méltósággal viselkedett, hogy élvezet volt nézni!...
Magának az áldozatnak sem fájhatott túlságosan a műtét!...
Az én jóságos királynőm
(Rönére néz)
kloretillel végezte, kéjgázzal.
RÖNÉ
(a férjéhez)
Na látod!
JENŐ
(a disszertációk hangján)
Ámbár, ha pedánsak akarunk lenni, talán nem is mondhatjuk arra a hölgyre, hogy "áldozat ".
Az a házaspár, úgy, ahogy van, szerfölött gyanús társadalmi jelenség!...
Engem egész télen át nyugtalanítottak!...
Ha valahová együtt voltunk meghíva, mindig idegeskedtem, hogy egyszer csak eltűnik a bundám az előszobából!
Az inas bejön, a tálcán névjegyet visz oda a Vezérnek
VEZÉR
(megnézi a névjegyet, csaknem mohón)
Vezesse be!
Inas el
RÖNÉ
(savanyú kíváncsisággal)
Ismerősöm?!
VEZÉR
(felemeli a névjegyet)
Ez?!
(Kajánul)
Igen!...
Mindhármunknak régi ismerőse!
Török belép, előbb megriad, mint ahogy tőle is kellemetlenül megriad Röné és Jenő. Aztán legyőzi zavarát, tartózkodóan meghajlik a háziasszony előtt, majd némán kezet fog a Vezérrel. Innen nyugodtan visszamegy a szoba közepére Jenőhöz és rettenetesen pofon üti
JENŐ
(mozdulatlanul áll a hatalmas csattanás után, mintha nem is vele történt volna a dolog. Majd úgy szólal meg, olyan fölénnyel és haragos méltósággal, mint mikor egy fejedelem kéri számon valamilyen alattvalójának illetlen viselkedését)
Mi volt ez?
TÖRÖK
(pofon üti)
Akar még egyet?
JENŐ
(hátrál, körülnéz, látja, hogy senki nem mozdul. A Vezér szinte kéjelegve figyel, Röné szemérmesen lesüti a szemét, az az alak pedig ott áll előtte, felemelt kézzel. Most sem próbál védekezni, vagy pláne visszaütni. Egész testében remegni kezd és felsikolt, mint egy nő)
Segítség!
Segítség!
Röné!
(Miután még mindig nem mozdul senki, sőt ő maga sem, erőt vesz az idegein és az előbbi sértett méltóság hangján)
Köszönöm!
Nem kell segítség!
Elintézem ezt az embert én magam!
(Az öklével megfenyegeti Törököt)
Meg fogja tanulni a nevemet!
TÖRÖK
(egyszerűen)
Az remek lesz, mert eddig úgysem tudtam!
JENŐ
(reszkető szájjal, de végtelen magasságból, megróván)
Hölgy előtt így viselkedni!...
Gyáva!...
Gyáva!
VEZÉR
(szánakozva)
Menjen haza, Jenő!
Mosakodjék meg!
Hiszen mindjárt sírva fakad!
JENŐ
(gőgösen)
Én sírva fakadok?!
Én nevetek!
(Keserűen)
Hahaha!
(Miután kalapja, kesztyűje és sétabotja végig nála volt, kimehet, egyszerűen az előszoba felé, emelt fejjel, megdicsőülve, mint aki valami hőstettet követett el)
RÖNÉ
(mivel a távozó csak feléje biccentett egy méltóságosat, hidegen)
Isten vele, Jenő!
TÖRÖK
(a Vezérhez beszél)
Bocsánatot kérek a neveletlenségemért!...
Kénytelen voltam vele!...
Megesküdtem magamnak, hogy ezt az urat, ahol először meglátom, nyakonverem!
VEZÉR
Nem nagy baleset!
- Lehet, hogy szabálytalan dolog volt.
De ilyen jól irányzott pofont.
Hogy irigylem, hogy ezt tudja csinálni.
Én már ebből is kivénültem!
Tanulta ezt maga valahol ?...
Csak úgy suhogott, ahogy nyeste.
TÖRÖK
Tiszta szívből, őszintén adtam!
Attól volt ilyen lendülete!
VEZÉR
Köszönöm.
TÖRÖK
(a zsebébe nyúl, csekklapot vesz ki a tárcájából)
Most pedig tessék megengedni, hogy hálás köszönettel kiegyenlítsek!
VEZÉR
(átveszi és megnézi a csekket)
Teringettét, hol szedett maga össze reggeltől délig tizenhatezer pengőt!?
TÖRÖK
Muszáj volt, kérem, hát összeszedtem!
Úgy éreztem, hogyha lovagiaskodni akarok, előbb rendezni kell
(mosolyogva)
főellenfelemmel a kártyaügyemet!
VEZÉR
Jó, jó!...
De honnan vette?
Nyerte valami hajnali partiban ?...
Amikor elváltunk, még elment valami tripóba játszani?!
(Nézi a csekket)
Ne haragudjék, olyan meseszerű!
TÖRÖK
Nem, kérem!
Reggel szereztem!
Voltam tíz magánlakáson a barátaimnál!
Jártam bankokban!
Százfelé telefonáltam az irodámból!
Még a Rudas gőzfürdőbe is bementem, ahol szakmám néhány előkelősége szokott délelőttönként izzadni!
Végül is összekalapáltam!
VEZÉR
(elismeréssel)
Nehéz lehetett!
Üljön le!
TÖRÖK
(gesztussal)
Egyszerűbb lett volna Soprontól Debrecenig hidat építeni!...
De a sok szaladgálás közben mégis tettem egy örvendetes megfigyelést.
VEZÉR
Micsodát?
TÖRÖK
Kérem, én csak tisztességből vettem fel a küzdelmet!
Nem ijesztettem meg Évát, de az éjszaka szentül meg voltam róla győződve, hogy ebbe az ügybe bele fogunk pusztulni mind a ketten!
Törtem a fejemet, hol kezdjem ?...
Hát legelőször is a pénz kellett...
(Mosolyogva)
Önnek!
VEZÉR
Ugyan, kérem!
TÖRÖK
Azt hittem, már itt rögtön meg fogok bukni!
És nem buktam meg!
Megvették egy régóta nyavalygó szabadalmamat, előleget kaptam, lekötöttek munkára.
Általában mindenütt segítettek.
Dagadt a mellem, hogy ez a személyes presztízsem miatt történik.
Aztán észrevettem, hogy csak azért van, mert már mindenütt tudják, hogy mekkora bajban vagyok!
VEZÉR
(csodálkozik)
Már kora délelőtt tudták?
TÖRÖK
Már kora reggel!
Az ilyesmi úgy terjed, mint az akácfaillat!
VEZÉR
(nevet)
Maga mérnök?
Maga egy költő!
TÖRÖK
Lehet, kérem.
Mindenesetre költőhöz illő hangulataim voltak, amikor éreztem, hogy nyúlnak a hónom alá!
Hogy próbálnak talpra segíteni, hogy bizonyulnak jó barátnak közömbös ismerősök.
Elfogott az önérzet, hogy én is ember vagyok.
VEZÉR
(közbevág, kijavítja)
...Inkább, hogy maga is férfi!
Ez férfiszolidaritás volt!
Eddig csak férfiakkal volt dolga!
TÖRÖK
Igaz!
Félek is már előre az asszonyoktól!
(Sóhajt)
Pénzt csak tudtam szerezni!
De hogy intézzem el, amit Muci súgott Macának?!
VEZÉR
(bátorítóan)
Ne féljen!
Itt is érhetik örvendetes meglepetések!
(Rönére mutat)
Itt van például mindjárt ő!
Ő egy bárány!
RÖNÉ
(elnyomott ingerültséggel)
Csúfolódol velem!
VEZÉR
(rejtett fenyegetéssel)
Ne szégyelld magad, picurkám!
Sohasem szégyen a jóság!
(Törökhöz)
A feleségem mélyen sajnálja hibáját és kész minden elégtételre!
A két kislány, sétához öltözve, intézeti sapkában, amilyet például a Baár-Madasban viselnek, megjelenik
PENELOPE
Itt vagyunk, papa!
Azt ígérted, hogy velünk jössz sétálni!
VEZÉR
Veletek megyek!
Induljatok előre!
PENELOPE és DAISY
(egyszerre az anyjuk felé)
Kezét csókolom, mama!
RÖNÉ
(ideges közömbösséggel)
Szervusztok!
A gyerekek köszönnek, kimennek
VEZÉR
(feláll, begombolja a kabátját)
Intézzék el ezt maguk közt!
Én úgysem értek az ilyen dolgokhoz!
(A bal ajtó felé indul, a küszöbön megfordul, a feleségéhez rendkívül komoly intelemmel)
Vigyázz magadra, picurkám!
Nagyon vigyázz magadra!
(El)
RÖNÉ
(mert a férfi hevesen, sebesen feléje indul, védekezőn maga elé emeli a karját)
Engem is meg akar ütni?
TÖRÖK
(közvetlenül a nő előtt lestoppol)
Hogy tehetett ilyet a feleségemmel?
Velem?
Mit vétettünk magának?
RÖNÉ
(most már nyugodtan)
Kiszaladt a számon valami, amit nem mondtam volna, ha sokat gondolkoznék, mielőtt beszélek!
TÖRÖK
(váddal telin)
Kiszaladt a száján valami!
Csekélység!
Inkább tett volna ciánkálit a feleségem kávéjába!
RÖNÉ
Beszélhetek őszintén?
TÖRÖK
Megkövetelem!
RÖNÉ
(merészen a férfi szemébe néz)
Hát akkor bevallom, hogyha lett volna a kezem ügyében és nem félnék a rendőrségtől, talán beléejtettem volna egy morzsát a feketéjébe.
TÖRÖK
Megőrült?
RÖNÉ
(hidegen, tárgyilagosan)
Nem bírom Évát!
Gyűlölöm!
TÖRÖK
Miért?
RÖNÉ
(tovább is szárazon, nyugodtan)
Mert maga mellett él.
Éjjel hallja az alvó lélegzését, reggel látja borotválkozni a fürdőszobában...
(Egy kis szünet után)
Ne nézzen rám ilyen bután!
Remélem, nem felejtette el tökéletesen, hogy milyen hosszú viszonyunk volt valamikor!
TÖRÖK
Hosszú?!...
Hat hétig eltartott!
RÖNÉ
(komolyan)
És ez nem elég hosszú manapság?!
Nézzen körül!
Egy pár múzeumba való, klasszikus eseten kívül, talál -e mást, mint háromnapos szerelmeket és rövid lejáratú készpénzüzleteket?!
TÖRÖK
Ne emlegesse a mi dolgunkat, Röné!
Hiszen maga hagyta abba!
Valósággal sürgönystílusban végzett velem!
RÖNÉ
Persze hogy én hagytam abba.
De amikor láttam, hogy maga milyen boldogan repül tovább, annyira bántott, hogy ha jól emlékszem, még meg is mérgeztem magam bosszúságomban.
Nem ciánkálival, amit az előbb emlegetett, csak luminállal.
Negyvennyolc óráig aludtam és két hétig fájt a fejem utána...
Az ilyesmi nyomot hagy az emberben...
(Szünet után)
Még mindig szeretlek!
Helyesebben... beléd szerettem újra!
TÖRÖK
(megdöbbenve)
Az Isten áldja, Röné, ne mondjon ilyeneket.
És ne tegezzen, könyörgöm.
Valaha, régen, virágzó legény koromban volt egy kis dolgunk.
Ha minden töménypillanatunkat összeadjuk, tíz percig sem tegeztük egymást.
Ezt a kihűlt pertut akarja most felmelegíteni?
RÖNÉ
Miért ne?
Annyira megcsúnyultam?
TÖRÖK
(ijedten)
Ugyan, kérem.
Csinosabb, mint valaha.
Csakhogy én megházasodtam közben.
És imádom a feleségemet.
(Könyörögve)
Ha nem tudná, a házasság ilyenkor együtt jár a hűséggel.
RÖNÉ
(türelmetlenül)
Dehogy jár együtt.
Ne világosítson fel engem nemi dolgokról.
TÖRÖK
(kétségbeesve védekezik)
És aztán nem is érek rá.
Becsületistenemre, úgy teli vagyok munkával, hogy nem jut időm egy priváttelefonra sem.
Sőt.
Mi az, hogy nem érek rá?
Tudja, mi történt velem, mialatt maga folyton fiatalodott?
RÖNÉ
(gyanakodva)
Micsoda?
TÖRÖK
(kitörő boldogsággal, hogy jó kibúvót talált)
Megvénültem.
(Boldogan magyarázza)
A sok gond.
Nem sportolok.
Kopaszodom!
Iszapfürdőbe járok a reumám miatt, mint a legszabályosabb öregemberek!
RÖNÉ
Nem bánom.
Szerény vagyok.
Beérem a felével is annak, ami telik magától!
TÖRÖK
(mély meggyőződéssel)
Rettenetes teremtés maga!
RÖNÉ
(egy kis iróniával)
Nem vagyok olyan rettenetes!
Hűségesen ragaszkodom néhány férfitípushoz.
Maga például egészen zsánerem!
Mintha a rendelésem szerint gyártották volna!
Kedvem támadt felfrissíteni az emlékeinket!
TÖRÖK
Nem fél, hogy kitekerem a nyakát?!
RÖNÉ
Direkt kéj lenne!
TÖRÖK
Attól sem fél, hogy kikürtölöm a világba, amit most beszélt?!
Hogy elmondom az urának?
RÖNÉ
(nyugodtan)
Nem félek!
Az a híremen nem sokat rontana már.
Le is tagadnám!
(Fölénnyel)
Aztán maga nem mondaná el!
Nem olyan ember!
Képzelje, hogy itt van az uram!
Mit mondana neki?
Hogyan kezdené?
(Gúnyosan)
Na, halljuk!
TÖRÖK
(idegesen)
Tudom már, hogy miért csinálja velem ezt a pokoli dolgot!
RÖNÉ
(őszinte kíváncsisággal)
Na, mért csinálom?
TÖRÖK
Mert minden ok nélkül olyan szörnyű vétket követett el egy ártatlan teremtésen, hogy még a maga lelkiismerete sem bírja el!
Hozzá akar keverni mindenféle dolgot, hogy legalább emberivé tegye a cselekedetét.
Mint a bűnös a törvényszék előtt, amikor enyhébb paragrafusért ügyeskedik!...
Szerelem!...
Fenét szerelmes maga belém!
Tovább akar csavarni valamit, ami már úgyis elég csavaros!...
Mit bánja azt maga, hogy közben bemázol maga körül mindenkit, hogy egy másik undok bajba ránt bele engem!...
Bánja is maga!
(Elkeseredve)
Ha Belzebub láma bennünket, halálosan magába szeretne!
Neki való asszonyka maga!
RÖNÉ
(gúnyosan)
Végre egy jó szó!
(Hosszan nézi a férfit. Egy kicsit keserűen)
Még kiegészíthetném ezt a fotográfiát, amit rólam csinált, néhány vonással!
Például elmondhatnám, hogy mi lesz abból az aszszonyból, aki, mert rákényszerítették, nála harminc esztendővel idősebb férfihoz ment feleségül.
Miket tapasztal az ilyen nő hosszú éjszakákon át?!
És mit csinál, amikor már tehet, amit akar, mert már torkig laktak vele, elejtették, unják és nem vigyáznak rá!
(Legyint)
El sem kezdem magyarázni!
Minden férfi kiskorú hozzá, hogy megérthesse ezt!
És abba sem megyek bele, hogy elkezdjek esküdözni, mi az, amit érzek maga iránt!
Magam sem tudom!
Higygyen, amit akar!
De egyet vegyen nagyon komolyan, hogy itt vagyok, élek, jelentkezem!
Emlegetni a múltat!
És akár van hozzá jogom, akár nincs, követelőzöm!
TÖRÖK
(a plafonra néz)
Úristen!
Gyere le!
Segíts rajtam valahogy!
RÖNÉ
Ne oda felfelé beszéljen!
Hozzám beszéljen!
Még egy szó sem volt arról, hogy mit csináljunk az ügyében!
(Teljes nyíltsággal, józanul)
Az uram rám parancsolt, hogy adjak elégtételt Évának!
Rendben van!
Adok!
Bocsánatot is kérek tőle!
Attól függ, hogyan viselkedik maga?!
TÖRÖK
Nem tudok hazudni, Röné!
Akármit tennék, a feleségemért tenném.
Imádom!
Szent nekem az a cseresznyemag is, amelyet szájából a tányérja szélére ejt...
(Más hangon)
Hiszen maga nem is hallgat rám!
RÖNÉ
Nem őrültem meg figyelni, amikor más nőnek vallanak előttem szerelmet!
TÖRÖK
Pardon!
Bocsánat!
Abbahagytam már!
RÖNÉ
Jól is teszi!
Ne izgasson föl!
Csak a feleségének ártana vele!
(Egy kis gondolkozás után, hirtelen elhatározással)
Jöjjön közelebb, csókolja meg a szememet!
TÖRÖK
(húzódozik)
Ne csináljuk ezt, Röné!
Akárki benyithat ide!
RÖNÉ
(nyugodtan)
Reszkírozzuk meg!
TÖRÖK
Ha megtenném, puszta formalitásból tenném!
Máshova vagyok bekapcsolva minden idegszálammal!
RÖNÉ
(szárazon)
Eleget éltem és kínlódtam hozzá, hogy ebből a szempontból én is olyan legyek, akár egy férfi!
Maguk talán törődnek annak a pezsgőslánynak az idegszálaival, akit hajnalban elvisznek valahová a Grillből?
(Gőgösen)
Hát én sem törődöm a lelkével!
Jöjjön ide és csókoljon meg, puszta formalitásból!
(Vár)
Mi lesz?
Meddig várjak még?!
Azt szereti, ha parancsolnak magának?
TÖRÖK
(a legmélységesebb elkeseredés hangján)
Megyek már!
Megyek már!
(Nem tud elnyomni egy hatalmas sóhajt. És ahogy a fogorvos székéhez megy oda az ember, az asszonyhoz lépked, a háta mögé áll, hozzáhajlik, hogy szemen csókolja)
RÖNÉ
Na látja, hogy ment.
FÜGGÖNY
MÁSODIK KÉP
Szín: Az első felvonás harmadik képének díszlete, Éva hálószobája. De most nappal van, az ágynak szolgáló kerevet diszkréten meghúzódik a többi bútor között, nincs rajta semmi „schoberl”-jelleg. Sok napfény, tisztaság. Inkább intelligens, mint gazdag elegancia. Másfél órával az előző kép után. Kettő körüli ebédidő
Éva a kereveten ül, a kezében könyv, de nem olvas, hanem figyeli a szobalányt, aki a háttérben telefonál
RÓZSI
(nagyon csinos, elegáns, modern szobalány)
...Igenis, kérem... jelenteni fogom.
Jó napot.
( Leteszi a kagylót)
ÉVA
Kivel beszélt?
RÓZSI
Forray őrnagy úréktól telefonáltak, hogy a holnapi ebéd elmarad, mivel a nagyságos asszony gyöngélkedik.
ÉVA
Máshonnan nem telefonáltak, amíg aludtam?
RÓZSI
De igen.
Kora reggel telefonáltak dr. Fejér nagyságos úréktól és Tárkányi nagyságos úréktól.
Mindkét helyen elmarad a vacsora és a bridzs, mert mind a két nagyságos asszony influenzás.
ÉVA
(tudja, hogy ez a társadalmi halált jelenti, azt, hogy a botránynak híre már elterjedt a városban. Egy pillanatig hallgat, a száját keményen összeszorítva, aztán megszólal, elfojtott gyűlölettel)
Influenzásak!
(Feláll, virággal borított, apró női íróasztaláról felveszi a naptárblokkját, odaadja a szobalánynak)
Itt vannak a jövő heti meghívásaim.
Húzza ki Forrayt, Tarkanyit és Fejért.
És telefonáljon azokra a helyekre, akik még maradtak, hogy nem megyek el.
Én is influenzás vagyok.
RÓZSI
Igenis, kérem.
(Megnézi a blokkot, aztán a telefonhoz lép, felemeli a kagylót, tárcsázni készül, mintha máris teljesíteni akarná a parancsot)
ÉVA
(idegesen)
Ne bántson!
Ne csinálja itt!
Ráér később!
És vigye ki inkább az apparátust!
RÓZSI
(engedelmesen)
Igenis!
(Kiviszi a telefont)
Kint csengetnek
ADÉL
(belép)
Hagyja, fiam, engem ne jelentsen.
(Éva felé fordul, nekirohan, átöleli és máris sírásra fakad)
Drágám!
ÉVA
Isten hozott!
Nagyon meg vagyok lepve!
Azt hittem, már mindenki elfelejtett.
Ne sírj, szedd össze magad és foglalj helyet.
ADÉL
(szepegve)
A férjed nincs itthon?
ÉVA
Nincs!
ADÉL
(leül, szemét törölgeti)
Ugye nem haragszol rám?!
Amikor azt a disznóságot csinálták veled, bizonyisten majdnem utánad rohantam!
Egész éjszaka úgy bőgtem, mint egy nyúl!
ÉVA
Nem haragszom!
Most, hogy rád nézek, azt is elhiszem, hogy nem tartozol az ellenségeim közé!
Csak egy méregduda vagy, goromba pokróc.
ADÉL
Hát mért bujkálsz annyira előlünk?
ÉVA
Nincs kedvem sehová menni.
Itthon ülök.
ADÉL
(részvéttel)
Látom, drágám, hogy nagyon elhagytad magad!
Egészen kinőtt a szemöldököd!
ÉVA
Az utcára se mertem a lábam kitenni!
Féltem, hogy rosszul fognak köszönni az ismerőseim.
ADÉL
Ez naivság!
Úgy teszel, mintha nem tudnád, milyen óriási sikered van a városban!
ÉVA
(bámulva)
Sikerem?
ADÉL
Bődületes sikered!
ÉVA
Miért?
A botrányom miatt?
ADÉL
Tudom is én!
Honnan lehet ezt tudni, hogy minek, miért van sikere?!
Kialakult!
Izgatod az emberek fantáziáját!
ÉVA
(mély szégyennel)
Jaj, de röstellem!
ADÉL
(lelkesen)
Óriási pártod van!
Én is a te katonád vagyok!
A közhangulat teljesen melléd állt!
A lapok is remekül írták meg az esetedet!
ÉVA
(rémülten)
A lapok megírták az esetemet?!
ADÉL
(csodálkozik)
Nem tudtad?
Mindenik újság megírta, amelyikben vannak olyan társasági mütyürkék!
Azt hittem, vitrinben őrződ a példányokat!
Soronként fizetve nem írhattak volna kedvesebben!
ÉVA
(még mindig rettegve)
Kiírták a nevemet!
ADÉL
Ne ess kétségbe!
Csak a kezdőbetűidet!
ÉVA
Csak a monogramomat?!
Oh, hogy az Isten fizesse meg a tapintatukat!
ADÉL
Ha engem kérdezel, az én szerény véleményem szerint elsősorban a saját bájos egyéniségednek köszönheted ezt a mindent elsöprő fantasztikus sikert!
ÉVA
Az egyéniségemnek?!
ADÉL
Annak, drágám, hogy minden olyan jól áll rajtad, amit viselsz és amit csinálsz!
(Elragadtatva)
Megértem, hogy imádnak, te gellérthegyi őszibarack, te!
(Megcsókolja)
Már az is ér valamit, ha valaki szépen eszik!
Hát még ha szépen kártyázik!
És te, drágám, olyan gyönyörűen ülsz az asztalnál, mint egy festmény!
A te kezed, egyetlen életem, ahogy a lap után nyúlsz...
(utánozza)
...már nem is kéz, hanem orvosi csipesz...
(Kifulladva, változott hangon)
Aztán meg itt az urad!
A második sikertényező!
ÉVA
Mi köze van ehhez a férjemnek?
ADÉL
A férjed úgy járt a városban, mint a párduc!
Mindenki félt tőle.
Az emberek lementek előle a járdáról!
Pofozott és párbajozott melletted!
A legénykori flörtjeivel felvette az összeköttetést az érdekedben!
ÉVA
(mosolyogva közbevág)
Szóval udvarolt is mellettem?!
ADÉL
Ez nem tréfa, fiam!
Ezerszeresére nő annak az asszonynak az értéke, aki mellett egy férfi ennyire angazsálja magát!
A világ nagyon tiszteli az ilyesmit!
Olyasmibe vagy benne, mint annak idején Mrs. Simpson, akinek az angol királyfi rádión vallott szerelmet!
ÉVA
(nagyon ideges lesz)
Ha mind igaz, amit beszéltél, akkor most már igazán nem megyek ki a szobából!
ADÉL
Miért?
Divat vagy!
A Váci utcában, a legjobb fényképésznél kint van a fotográfiád!
ÉVA
De én ettől irtózom!
Ha mód van rá, inkább elutazom valahová!
ADÉL
Igazad van!
Elutazni még elegánsabb, mint itthon maradni és éhesen learatni a diadalt!...
Tudod mit ?...
A dolog annyira tetszik nekem, hogy elkísérnélek!
ÉVA
(melegen)
Igazán?
Velem jönnél?
Elbújnánk egy olcsó kis helyen?
ADÉL
Ördögöt!
Megjelennénk egy undorító drága helyen!
ÉVA
(megértő mosollyal)
Persze, neked az kell!
Ott a kaszinó!
ADÉL
Nem, fiam!
Nekem többet nem kell sem rulett, sem bakk!
Megégettem magam!
Meg is untam a tömegüzemet!
Van ilyen drága helyen elég sok gazdag és buta angol!
ÉVA
Velük akarsz játszani?
ADÉL
Nem én játszanék, szívem!
Te játszanál!
(Kis szünet)
Én csak mutyit adnék neked, a társad lennék!
ÉVA
Ahá!
Értem!
Mert én biztosra megyek!
ADÉL
Én ismerkednék!
Horgásznék a hotelhaliban, a strandon!
Megszervezném a partit!
Kitapogatnám, hogy kivel szabad leülni?!
ÉVA
Aztán én leülnék, te mellém ülnél.
A végén osztoznánk!
Odakint a póker a divat!
Tudok pókerezni is!
ADÉL
(csettint)
Keresnék egy kis nemesvalutát!
ÉVA
(mint egy cinkos)
Mondd csak, nem lenne okos, ha amíg kint vagyunk, kölcsönadnád a smukkjaidat?!
Én játszom!
Fontos volna, hogy partnereim ékszert lássanak rajtam!
Sokkal nagyobb lenne irántam a bizalmuk!
ADÉL
(lépve megy)
Ragyogó értelem vagy, Éva!
Hát persze hogy rajtad lesz minden smukkom!
(Mutatja az ujján)
ÉVA
(hangosan nevetni kezd)
Azt hiszik, hogy csaló vagyok!
Talán még imponálok is vele!
Te sem bánod!
Tetszik neked!
És mindenáron benne akarsz lenni a jó üzletben!
(Nevet)
Te vastag nő, te!
Minek neked a pénz?
Hiszen olyan gazdag vagy!
ADÉL
Nekem nem a pénz kell!
A nyereség!
Ha nyerek, az nekem olyan jó, mint egy soványabb nőnek, ha csókolózik!
ÉVA
(újra felkacag)
Nem tehetek róla!
Szeretlek!
ADÉL
(meghökkenve)
Úgy nevetsz, mintha azt akarnád mondani, hogy a hosszú, nyerő passzodban nem volt semmi ügyesség!
ÉVA
(töredelmesen)
Pedig nem volt benne!
Bevallom, hogy egyszerű szerencse volt, amit alaposan kihasználtam!
ADÉL
Felháborító!
ÉVA
Egészen elszomorodtál!
Kiábrándítottalak?
Talán már a mutyiajánlatot is visszavonod?
ADÉL
Persze hogy visszavonom!
Rizikóra én magam is tudok játszani!
(Feláll)
a leleplezéstől, hogy nem csalok.
( Kutatóan) Bizonyosan meg is bántad, hogy eljöttél.
(Nevet)
ADÉL
Dehogy, angyalom, hogy mondhatsz ilyet!
Boldog vagyok, hogy tisztáztam a félreértést!
Hát remélem, hogy nemsokára viszontlátlak.
Felhívjalak, vagy te hívsz fel?
ÉVA
Majd felhívjuk egymást!
ADÉL
Isten veled, szívem.
Csókollak, szívem.
(Megöleli. Megint pityergősen)
Esküszöm, csak most látom, mennyire szeretlek!
Szervusz.
Ne kísérj ki, csókolom az uradat!
(Kisiet)
Kis szünet. Kint csengetnek. Éva maga megy az előszobába ajtót nyitni, rögtön visszatér a Vezérrel
VEZÉR
Nem várt?
Azt hiszem, mindenre inkább el volt készülve, mint erre a látogatásra.
ÉVA
Csakugyan nem voltam rá elkészülve, de igazán örülök neki.
Az uram szívből fogja sajnálni...
VEZÉR
Nincs itthon?
(Mohón)
Akkor elbeszélgethetünk kettesben.
ÉVA
Konyakot?
Vermutot?
Keverjek valami koktélt?
VEZÉR
Köszönöm, most nem kérek!
De ha van kéznél gyógyszer, orvos és pravasz,*
ÉVA
(aggódva)
Rosszul érzi magát?
VEZÉR
Ez a villa csak földszintes, de engem hat lépcső is tönkretesz!
ÉVA
Oh, Istenem!
Üljön le kényelmesen!
Pihenjen!
(Karszéket vesz elő, a karját nyújtja a Vezérnek, nagy gyöngédséggel vezeti a fotelhez)
VEZÉR
Nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy őszintén örül nekem!
ÉVA
(komolyan, melegen)
Végtelenül!
VEZÉR
(a két kezével fogja Éva kezét)
Végtelenül?
ÉVA
Elmondta az uram, hogy mennyi mindent tett értünk!
Hálás szívvel köszönöm a jóságát!
(Nagyon melegen)
Mondja, miért ilyen jó hozzánk?
Miért?
VEZÉR
(mintha zsenírozná az ügy)
Magam sem tudom!
Rendesen nem ilyen vagyok!
Tudja, engem, némi joggal, komisz embernek tartanak a barátaim!
ÉVA
(szenvedélyes tiltakozással)
Ne mondjon ilyet!
Lehetetlenség!
(Leguggol a fotel mellé, arcát túláradó hálával és szeretettel odaszorítja a Vezér kezéhez, rajongva. néz fel rá, néhány pillanatig így maradnak)
VEZÉR
(mint egy jó apa, szeretettel simogatja az aszszony haját)
Milyen édes, tiszta, derék haja van!
ÉVA
Agyonápolt haj!
A fodrászok diadala!
Most majd megmutathatja, hogy milyen tud lenni a saját erejéből!
Mert nemigen fogok többet költeni rá!
VEZÉR
(iróniával)
Addig legyek én öreg ember!...
ÉVA
Ne higgye!
Én nagyon makacs vagyok és feltettem, hogy tökéletesen átszervezem az életemet!
Inkább azt mondja meg, hogy mi fontosabb: a gépírás vagy a gyorsírás?
Angolul, franciául tudok!
Megtanuljak olaszul is?
VEZÉR
Minek magának az?
ÉVA
Segíteni akarok az uramnak a kenyérkeresésben!
VEZÉR
Nem kell magának gépírás!
Adok én magának annyi pénzt, amennyit akar.
ÉVA
(mintha nem hallotta volna jól)
Tessék?
VEZÉR
(nyugodtan megismétli)
Annyi pénzt adok magának, amennyit akar.
Csak egy feltételem van.
Nem szabad senkinek tudni róla.
Az urának sem.
(Nyomatékosan)
Neki éppen nem!
(Vár egy kicsit, mert az asszony fel van háborodva)
Lecsillapodott már?
Gondolkozzék!
ÉVA
Az ajánlaton?
Mert ugyebár, ezt ajánlatnak vehetem?
VEZÉR
(nyugodtan)
Igen.
ÉVA
Hamar jött.
Nem vártam.
VEZÉR
Sietnem kell.
Öreg vagyok már.
ÉVA
(egy kicsit sértően)
Érdekes.
Szinte hihetetlen.
Hiszen hat lépcsőtől egészen odavolt.
Azt hittem, mindjárt elájul.
VEZÉR
Nem kell félnie tőlem.
Teljesen tehetetlen vagyok.
Hajóroncs.
ÉVA
Akkor igazán nem értem.
Csak inzultálni akart?
VEZÉR
(a szoba másik sarkában lévő virágállványra mutat)
Nézze, kérem, az a váza ott, mindjárt feldől.
ÉVA
(ösztönszerüleg átmegy a szobán, hogy megigazítsa a cserepet. Közben magán érzi a vezér csöppet sem túlzó, de igen éles nézését. Megfordul, kezét védekezőén a keble elé emeli, mintha meglepték volna a fürdőszobában. A szemérem felháborodott, haragos zavarával)
Na de kérem, ne nézzen így rám.
Ez borzasztó.
VEZÉR
(szünet után, nyugodtan, szomorúan)
Olyan borzasztó?
Annyira kibírhatatlan?
Mert ennyi az egész, amit magától akarok.
Szünet
ÉVA
Maga csakugyan beteg.
De Krafft-Ebing tárgyalja az esetét.
VEZÉR
(csendesen)
Az én esetem nagyon egyszerű.
Az öreg férfi esete ez, akinek minden porcikája elpusztult, csak a képzelete maradt ép.
Fájdalmas állapot.
Sajnálhatna egy kicsit.
ÉVA
Nem tudom sajnálni.
(Szemrehányóan)
Ezért segített tehát rajtunk.
Ezért volt magának a férjem olyan végtelenül szimpatikus.
VEZÉR
Nagyon szeretem az urát.
Kell, hogy őt is szeressem.
ÉVA
(élesen)
Ne mondja?!
Hát még mire van szüksége az esetének?
VEZÉR
Sok mindenre és semmire.
A kényelemre.
Kell egy komótosan megközelíthető kis kert, amelyben szép rózsák nőnek.
Nem bántanám a virágait, elég lenne nekem, hogy vannak.
ÉVA
(nem hatódik meg)
Magyarán mondva, most egy roppant kényelmes metreszi állás kínálkozik a számomra, bő apanázzsal és semmi ellenszolgáltatással!
(Idegesen nevet)
Óriási!
(Végignézi a férfit, indulatosan)
Legalább tudnám, hogy mivel ébresztettem fel a reményét?
(A homlokára üt)
Persze!
Hiszen csaló vagyok!
Egy csalóval mindent lehet csinálni!
VEZÉR
Maga nem csaló és nekem nincsenek reményeim.
Nem vagyok buta.
Nem hiszem, hogy az életben már megszerethessen valaki.
Mit lehetne szeretni rajtam?
Azt, hogy jól van vikszelve a cipőm?
ÉVA
Szamárság.
Vár, leskelődik.
Akár a pók.
Nem is tudom, miért tűröm tovább ezt a beszélgetést?
(Vülámló szemmel néz az ajtóra)
VEZÉR
Egy pillanatig még.
Hátha meg tudunk állapodni.
ÉVA
(gúnyosan)
Igazán?
Alkudozzunk?
VEZÉR
Felejtse el, amit beszéltem.
Megígérem, hogy nem leskelődöm maga után.
ÉVA
(gőgösen közbevág)
Ezt elfogadom!
VEZÉR
Csak engedje meg, hogy amennyire az erőmből telik, gazdaggá tegyem az urát.
Rajta keresztül süssön magára az öröm.
ÉVA
(gúnyosan)
Oh, a közismert jóságos apa!
Azt akarja mondani, hogy ennyivel is beéri?
Szünet
Végtelenül jólesne nekem, ha néha arra gondolna, hogy van a közelében egy férfi, akinek a hegyi levegő magas, a tenger párás, aki járni is alig tud már, de ahhoz még van ereje, hogy dirigálja az életet azok körül, akiket szeret.
ÉVA
(a hangtól megdöbbenve)
Szerelem volna mégis?
VEZÉR
Itt állok a sír szélén.
És nem tudok lemondani a nőkkel való bíbelődés valami formájáról.
Nem akarok hazudni.
Ha nem magát, hanem valami más, magához hasonló, vonzó asszonyt sodort volna hozzám a véletlen, azzal is megpróbáltam volna...
Az intelligenciájának akarok hízelegni vele, hogy ilyen őszintén elmondok mindent.
(Kis sóhajjal)
Javíthatatlan, vén hím szirén vagyok.
Nem tudok utánajárni, hát csak lesem a sziklámon, mikor vet ki a tenger hozzám egy csinos, női hajótöröttet.
ÉVA
(kifelé néz, ahonnan mozgást hall)
Vigyázzon!
Itt van az uram!
VEZÉR
(halkan, parancsolóan)
El ne áruljon neki!
Kinevetne!
És én bosszúálló vagyok.
És maga se nevessen rajtam.
Azt az egyet nem bírom el, ha kinevetnek.
TÖRÖK
(belép)
Szervusz!
Még ilyet!
Alázatos szolgája!
Jaj de örvendek!
(Leteszi a magával hozott csomagokat)
VEZÉR
(nyíltan a szemébe néz)
Én is örvendek.
TÖRÖK
Szervusz, drágám!
(Megcsókolja a feleségét)
Remélem, nagyon kedves voltál a Vezérhez?
VEZÉR
Elragadó volt hozzám.
Tudja, miért néztem fel magukhoz?
Jó hírt hoztam.
TÖRÖK
Nem az erdődobosi kőbányát?
VEZÉR
Hát már tudja?
TÖRÖK
Igen, már telefonáltak.
Lehet, hogy fogok náluk egy kis pénzt keresni.
Mindjárt tudtam, hogy ön csinálta a háttérből.
Ha nem lenne, minden öszszedőlt volna.
(Az asszonyhoz)
Évikém, legyél nagyon kedves a Vezérhez.
Nyiss neki egy egész külön emeletet a szívedben.
Ö olyan jó hozzánk, hogy kezdem magamat röstellni.
(Vár egy kicsit, szeretné, hogy a felesége csakugyan mondjon pár kedves szót a Vezérnek. Miután ez nem történik meg, kényelmetlenül érzi magát és menteni próbálja a szituációt. A Vezérhez)
Tetszik látni?
Meg se tud szólalni.
Ismerem őt.
Nála ez a legmélyebb meghatódottság jele.
VEZÉR
(ránéz Évára, némi keserűséggel)
Ne fáradjon.
Az ura túloz.
(Törökhöz)
Maga az oka, későn jött haza.
Nekem most mennem kell.
(Feltápászkodik)
A jó hírrel sem tudtam meglepni, azt is átadták előttem.
Hát megyek.
Kezeit csókolom.
(Éva kezet nyújt, ő nagy tisztelettel kezet csókol, Éva kissé vonakodik a kézcsóktól)
Viszontlátásra, kedves barátom!
TÖRÖK
(kikiséri)
Ez igazán aranyos volt, hogy felnézett hozzánk.
Remélem, megteszi máskor is.
(Már az előszobában búcsúzkodnak. Ajtócsapást hallani. Török visszajön)
Hát mit szólsz ehhez?
Képzelem, hogy meg voltál lepetve.
ÉVA
Eléggé.
Mi az a csomag?
TÖRÖK
Hoztam almát és sonkát.
Ebédeljünk itthon.
Van tojás?
(Megnyomja a csengőt, Rózsi belép)
ÉVA
(leguggol egy virágos asztalka elé, kihúzza fiókját)
Van, drágám.
(Holmit szed elé, staniclit, tányérokat, zsírral, sóval, tojással, vajjal. Villanyfőzőt, abroszt, szalvétát, evőeszközt, poharakat. A tojásokat egyenkint gondosan megnézi a világosság felé tartva, mint a jó háziasszonyok)
TÖRÖK
(Rózsihoz)
Rózsi, itthon eszünk.
Rántottát, tükörtojást.
Vagy jobban szereti a hamandeggset?
RÓZSI
(pironkodva)
Oh, nagyságos úr, nekem az mindegy.
TÖRÖK
(vidáman)
Válasszon csak nyugodtan!
RÓZSI
(szégyenlősen)
Hát ha igazán szabad kérnem valamit, nekem elég egy kis sonka, natúr.
TÖRÖK
(ahogy a pincérek szokták ismételni a rendelést)
Sonkát, natúr!
Parancsára!
Termeibe vonulhat, kisasszony!
Hozza be a tányérokat, terítsünk, mert éhes vagyok!
Rózsi kiindul, magával cipelve a telefonkészüléket
ÉVA
(mialatt terít)
Mitől van ilyen jó kedved?
TÖRÖK
(odamegy az asszonyhoz, nagy szeretettel és gyöngédséggel megöleli)
Attól, fiam, mert rájöttem, hogy nincs semmi baj.
ÉVA
Úgy?
Nincs semmi baj?
TÖRÖK
Akkor éjjel azt hittem, hogy el kell pusztulnunk.
És másnap reggel úgy vágtam neki a dolognak, hogy ha muszáj, párbajra hívom a fél várost, mint egy új kiadású Cyrano.
El voltam készülve a hősi halálra.
ÉVA
(közbevág)
Én most készen is vagyok rá.
TÖRÖK
De kinek kell itt meghalni?
Téged, fiam, nem tragédia ért, ahogy akkor éjjel gondoltuk, csak kellemetlenség.
Elég undok, de eltaposható kellemetlenség.
ÉVA
Honnan veszed ezt?
TÖRÖK
Onnan, hogy azóta sokat jártam kint a világban.
Tájékozódtam.
Fontos, hogy a hölgy hajlandó teljes mértékű elégtételt adni neked.
ÉVA
Miféle hölgy?
TÖRÖK
Röné.
ÉVA
Ja, igen.
TÖRÖK
Ő az a személy, akinél a helyzet kulcsa van.
( Sóhajjal) Nehéz nő, iszonyúan nehéz nő...
Neked sejtelmed sincs róla, milyen nehéz nő.
ÉVA
És miféle elégtételre gondoltok?
Szobalány be
Tegye ide, Rózsi!
(Remegő kézzel belever négy tojást a lábasba, keveri a rántottát)
Szobalány el
TÖRÖK
Hallgass ide, fiam, de ne idegeskedj, mert ez akármilyen különös és komplikált, egyedül a te érdekedet szolgálja.
Arról van szó, hogy mi huszonötödikére már meghívtuk azokat a barátainkat, akiknél egész télen kártyáztunk, ettük a vesepecsenyét, a parfét és ittuk a pezsgőt.
A meghívottak közt természetesen ott van Röné is.
Mintha mi sem történt volna, szépen eljön.
Ha akarod, térdre borul előtted.
A társaságunk látni fogja, hogy kanoszszát jár nálad.
Ki lesz húzva az ügy méregfoga.
ÉVA
Szenzációs!
Ide akarod hozni ezt az asszonyt, hogy primőr gyümölccsel és lazacos szendviccsel etessem?
Hiszen félek, hogy ha valahol meglátom, nekiesem a tíz körmömmel.
Szeretném megvárni a kapuja alatt és összetörni a fején az esernyőmet!
(Haragosan keveri a rántottát)
TÖRÖK
(figyelmeztetően)
Ha megengeded, idézem azt az aranymondást, amit olvastam: Nem mindenben élhetünk az ösztöneinknek...
Törődnünk kell a sarki rendőrrel is.
ÉVA
(ingerülten)
Hívjam meg Rönét!
Azt nem tanácsolod, hogy moziba menjek vele?
Vagy hogy ne törődjek semmivel és nyugodtan kártyázzam tovább?
TÖRÖK
Mi az, hogy kártyázz!
Muszáj, hogy nyerjél!
ÉVA
(kínjában elneveti magát)
Még nyerjek is?
TÖRÖK
Hát persze!
Eddig mindig nyertél.
Ha egyszerre veszíteni kezdenél, azt mondanák, hogy meg ijedtél.
Most mutasd meg igazán, hogy micsoda művész vagy.
ÉVA
(a villanyfőzőhöz lép, amelynek lábasából nagy sercegéssel hatalmas füstoszlop száll föl)
Jaj, a tea!
TÖRÖK
Most pedig orrfúvás ürügye alatt szépen töröld meg a szemedet, szívem.
ÉVA
Ne tréfálj velem és ne tréfálj a kártyával!
A kártya förtelmes dolog!
Ha az ember úgy csinálja, ahogy a fösvények és gyöngeelméjűek szokták: "Kizárólag élvezetből ", abba belebutul.
Ha úgy csinálja, ahogy én: életre-halálra, abba lassankint lealjasodik.
Mindig utáltam Rönét és mégis hízelegtem neki, mert tudtam, hogy a háza jó gazdag kártyahely.
Azt mondtam az éjjel, hogy pénzért kártyáztam meg ruhákért?!
Eleinte!
Gondolkoztam a dolgon és rájöttem, hogy később magáért a kártyáért kártyáztam!...
Szétömlött bennem a mérge!
A fejem gőzölt!
Az eszem kihagyott.
Nem érdekelt más, csak a játék!
Nemcsak az alkoholisták kapnak delirium tremenst, a kártyások is.
(Mély meggyőződéssel)
Isten jó volt hozzám!
Tükröt tartott elém az utolsó pillanatban!
Ilyen vagy!
Vigyázz magadra!
Most, hogy nem kártyáztam, újjászülettem!
TÖRÖK
(közben megtérített, kibontotta a csomagot, kedvesen)
Rendben van.
Hogy lásd, milyen jó fiú vagyok, megengedem, hogy ne kártyázz!
Hagyd abba, öregem, hogyha nem ízlik.
De arra szépen kérlek, tedd meg azt a szívességet a világnak, hogy elfogadod Röné bocsánatkérését.
ÉVA
Miért tegyek én szívességet a világnak?
TÖRÖK
Jó!
Ha a világnak nem akarod, hát tedd meg nekem!
ÉVA
(bámul)
Neked?
TÖRÖK
(zavartan)
Igen.
Tudniillik kényelmetlen helyzetben vagyok...
Én már napok óta dolgozom, pontosan letárgyaltam mindezt Rönével és a többiekkel is.
Ha most lefújod a dolgot, olyan szituációba kerülök, mint egy tapintatlan nagykövet, akit durván megbuktatott a központja!
ÉVA
(komolyan)
Rosszul tetted, hogy nem kérdezted meg tőlem!
TÖRÖK
(kezdi veszíteni a türelmét)
Én reméltem, hogy segíteni fogsz abban a kétségbeesett kapaszkodásban, amit a pozíciódért csinálok!
ÉVA
De én nem akarok kapaszkodni!
Én úgy érzem, hogy nem jár nekem elégtétel sem.
Tettem én ezeknek az asszonyoknak elég rosszat öt évig.
Elvettem a pénzüket!
Lenéztem őket!
Nem történt más, mint hogy visszakaptam tőlük mindent öt perc alatt!
TÖRÖK
Jaj, de meg fogod bánni ezt később!
Nem is sejted, hogy milyen vicces, meleg kis paradicsomból űzöd ki magad.
ÉVA
(makacsul)
Nem fogom megbánni!
Inkább fölveszem a cipzáras blúzt és ráköltözöm a rajztábládra!
Inkább meghalok.
Nem is lehet olyan rossz dolog joghurtot vagy vajaskenyeret ebédelni nyugodtan egy eldugott kis kávéházban huszonöt illusztrált lappal az asztalomon.
TÖRÖK
Bolond vagy!
(Most már haragszik)
Megmagyarázzam neked, hogy ezeknek a meghívásoknak aranyértékük van?!
Hogy dollárra lehet átszámítani, hová ültetik az embert, jobbra vagy balra a háziasszonytól, ötödiknek vagy hetediknek?
(Szünet. A tányérokkal csörömpöl, három részre osztja a sonkát, azután bosszús hangon folytatja)
Bizisten, olyan vagy, mint egy rossz gyerek, aki nem akarja lenyelni a csukamájolajat!
ÉVA
(szünet után, fájdalmas meglepetéssel)
Oh, hát nem is rólam van szó!
Inkább terólad!
TÖRÖK
(fokozódó indulattal)
Nem értem, hogy miért sértődöl meg ezen ilyen rettenetesen.
Hát igen, rólam is van szó!
Nem akarsz rájönni magadtól, muszáj, hogy én mondjam meg neked, hogy szabad pályán dolgozom, hogy az emberek, akikkel érintkezünk, nekem nemcsak a társaságot jelentik, hanem az üzletkörömet is!...
Az életemet!
A kenyeremet és a te kenyeredet!
Nem gondolsz arra, hogy én szeretnék törődni a pozíciómmal?!
Hogy szeretnék gyereket, nyugalmas polgári életet?!
Hogy nekem tetszik ez a kis burzsuj verkli, amit te annyira megvetsz?!
Hogy a te pozíciód az én pozícióm is?!
És hogy borzasztó nekem, ha nem engeded magadról lemosni a gyanú karbolszagát?!
Elhiszem, hogy ez neked nem kellemes!
De kérlek, tedd meg a kedvemért!
Mert hidd el, én is éppen elég olyan dolgot tettem meg, amiktől irtóztam, egyes-egyedül a te kedvedért!
ÉVA
Nem éppen most mondtad, hogy ezért a kis burzsuj verkliért teszed, ahogy te nevezted?
Hát vedd tudomásul, drágám, hogy én gyűlölöm ezt a kis burzsuj verklidet.
Most, hogy esténkint itthon maradok, nem kártyázom, nem iszom három helyen hatféle coktailt, kialszom magam és a hajamnak nincs füstszaga, az egész világ megváltozott.
Éjszaka arra nyitom ki a szememet, hogy felébresztett a vágy, el innen, el!
El ebből a piszokból.
TÖRÖK
Ne mondj ilyen nagy szavakat.
Mi az, hogy piszok?
Az életet olyannak kell venni, amilyen.
ÉVA
Az életet.
De melyiket?
Amit eddig éltem, az nem kell nekem.
TÖRÖK
Ezt nem értem.
Mit akarsz?
Közben megterítettek, leülnek, esznek
ÉVA
Mindent itt hagyni.
Elmenni a Robinsonszigetre.
Mit tudom én.
Csak ebből el.
TÖRÖK
Megáll az eszem.
Szállj le a földre, légy szíves.
Társadalomban élünk, ahol előre lehet menni és boldogulni.
Ingyen ezt nem akarják.
Te nem akarsz gyereket?
ÉVA
Akarok.
De most rögtön.
TÖRÖK
Én nem ismerek rád.
Csak beszélsz bele a világba.
Jól tudod, hogy most még nem lehet.
Miből építsek gyerekszobát?
ÉVA
Te, ha ledobjuk magunkról ezt az egész mostani életünket, mint egy átázott, sáros felöltőt, akkor lehet.
TÖRÖK
Fenét lehet!
Akkor még kevésbé lehet.
Ha az ember mindentől és mindenkitől visszavonul...
(Hirtelen türelmetlenül kitör)
Én nem is értem, miről vitatkozunk.
Olyan vagy, mint egy magántudós, aki szandálban jár és meg akarja változtatni a világot.
Ilyet az öregapám se látott.
Összeszaladgáltam miattad a várost, nyelek, könyörgök, ravaszkodok, fenyegetőzök, megalázkodok miattad reggeltől estig és akkor még te okoskodol.
" Robinson."
Az embernek az esze megáll.
ÉVA
(szünet után, halkan)
Bocsáss meg, hogy ellenkeztem veled.
Legyen úgy minden, ahogy akarod.
TÖRÖK
(keserűen)
Köszönöm szépen!
De könyörgök, ne ilyen mártír hangon beszélj!
És esedezem, egyél már.
(Csaknem ordítva az idegességtől)
Egyél!
Hiszen szeretlek!
FÜGGÖNY
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE