Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Hunyady Sándor
A három sárkány
Keletkezés ideje
1935
Felvonás
3
Jelenet
6
Megszólalás
886
Mondat/Sor
2248
Szó
11119
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ KÉP
Körülbelül három héttel az első felvonás után. Szín: ifjCsaholyi pesti lakása. Bútorozott földszintes szoba valamelyik csöndes kis belvárosi mellékutcában. Megvetett ágy és kanapé. Az ágyban id. Csaholyi, a kanapén ifj. Csaholyi alszik. Amikor a függöny felmegy, a szín meglehetősen homályos, mert az ablakon le vannak bocsátva a rolók. De a megszűrt fényen érzik, hogy odakint fényes nappal van már
ID. CSAHOLYI
(fülig betakarva hortyog az ágyban, majd fordul egyet, nyög egyet, ébredő horkanása hallatszik. Letolja a takarót, felkel, odamegy a kanapéhoz. Egy pillanatig nézi, hogy alszik a fia, aztán azon a hangon suttogja, ahogy a katonáéknál szokás)
Aufstéhen!
IFJ. CSAHOLYI
(nyöszörög, forog, tüszköl, a szemét dörzsöli, majd ő is felül, ásítva)
Hány óra?
ID. CSAHOLYI
Ábrándom sincsen.
(Az ablakot nézi)
Dél felé lehet.
Nagyon süti a fírhangot a nap.
IFJ. CSAHOLYI
(visszabújik a takaró alá)
Hogy aludt, apám?
ID. CSAHOLYI
Jól.
Szeretem hallani a szuszogásodat.
IFJ. CSAHOLYI
Hortyogok?
ID. CSAHOLYI
Az se lenne baj.
Te vagy a gazda.
Nem zavar, hogy ideköltöztem a nyakadra?
IFJ. CSAHOLYI
Ugyan, apám!
Nem is csinálhatott volna okosabbat.
Nem bírta volna pénz nélkül a szállodát.
Kutyadolog, amikor szombaton felküldik az embernek a heti számlát.
Én tudom.
Bécsben ottfogták egyszer az Imperiálban a kofferjeimet.
ID. CSAHOLYI
(sóhajtva)
Ma hatodik napja, hogy felváltottuk az utolsó százast.
IFJ. CSAHOLYI
(ugyancsak sóhajtva)
Hamar a fenekire vertünk annak a nyolcezernek.
A hideg jár a hátamba, hogy mit fogunk érte szenvedni a Zsófi nénéméktől!
ID. CSAHOLYI
(hősiesen)
Az egész vétek az enyém.
Én szórtam el a pénzedet.
IFJ. CSAHOLYI
Nyugodtan megfelezhetjük a bűnt, apám, mert azt meg én találtam ki, hogy nyolcezer adósságom van.
Amikor ötszázból bőven tisztába tehettek volna.
ID. CSAHOLYI
Mindegy.
Én vagyok az apa.
Rólam kellene venned a példát.
IFJ. CSAHOLYI
Hát veszem is.
Mert nincs senki, akin úgy állna a ruha, mint apámon.
Én abba is szerelmes vagyok, ahogy apámnak a zsebiből kinéz a zsebkendőnek a csücske.
ID. CSAHOLYI
Jól van, fiam.
De hát a lélek?
A jellem?
(Saját mellére mutat)
Van -e joga élni egy ilyen semmirevaló betyárnak?
IFJ. CSAHOLYI
Én nem kritizálom apámat.
Olyannak szeretem, amilyen.
ID. CSAHOLYI
Hidd el, fiam, nekem jobb a galoppom a tréningben, mint kint a pályán.
Elapadt hennem valami.
Megijesztettek.
Katonakoromban kiugrottam a stellungból, odakiáltottam a fiúknak: "Utánam ! "...
Aztán én megúsztam, a szép parasztlegények fele meg ottmaradt a fődön.
Soha el nem felejtem a sárga arcukat...
IFJ. CSAHOLYI
(nem bírja ezt a lírát, türelmetlenül)
Inkább kávézzunk, apám.
ID. CSAHOLYI
(makacsul)
Amikor szegény anyád nieghalt veled a gyermekágyban, én a kaszinóban ferbliztem.
Odahozta a doktor a hírt...
Onnan kezdtem komolyan inni.
Innen öt évre tett kuratéla alá a család.
Hát persze hogy folyton neveltek, meg dömöcköltek a nővéreim.
Amíg egészen vissza nem gyerekesedtem.
Tudom is, hogy könnyelmű gyereknek mutatok.
Pedig hidd el, fiam, hogy belül folyton csepeg a vérem a szégyenkezéstől...
IFJ. CSAHOLYI
(nincs meghatva)
Ha ilyen savanyúan kezdjük a napot, mivel fekszünk le este?
Mondom, hogy inkább kávézzunk.
(Lenyúl az ágya elé és egy cipőt odavág a jobb oldali ajtóhoz. Hangosan)
Borzáné!
BORZA
(torzonborz férfi, postaaltiszt, vagy minisztériumi szolga. Takarításért lakik a feleségével ifj. Csaholyi garzonlakásán. Bejön)
A feleségem zöldségért ment a csarnokba.
Parancsoljanak velem az urak!
(Odamegy az ablakhoz, felengedi a rolót, mire aranyos déli napsütés önti el a szobát, kint „Az Est”-et üvöltik a rikkancsok)
IFJ. CSAHOLYI
Nincs egy vasunk sem, apám?
ID. CSAHOLYI
Úgy látszik.
(Próbálgatja a kalapot)
IFJ. CSAHOLYI
(elkeseredve)
Az ördög vigye el.
Megint vadászhatunk a Váci utcán, míg valami nyírségi embert kapunk, akit meg lehet pumpolni.
(Kikel az ágyból)
BORZA
Levél is gyött a reggel.
(Kiveszi a zsebéből)
IFJ. CSAHOLYI
(forgatja a levelet)
Zsófi néném keze írása.
(Az apjához)
Felbontsam?
ID. CSAHOLYI
Isten mentsen!
Tedd csak oda a múzeumba!
Mi lehet benne?
Kukliprédikáció.
IFJ. CSAHOLYI
Mégis tudni kéne, hogyan állunk, apám!
Három hét óta csak bujkálunk.
Nem írunk haza.
Még a leveleiket sem olvassuk el.
Magát csak negyvennyolc órára engedték fel Pestre, képzelheti, hogy haragusznak!
(Az asztalra teszi a levelet)
ID. CSAHOLYI
Tudom én, mi van!
Fel fognak akasztani!
Hát akkor, amíg szabadlábon vagyok, legalább hallani sem akarok az egzekúció napjáról.
(Közben összeszedte az ingét, fehérneműjét, vállán a cókmókjával, kezében a cipőjével kivonul a fürdőszobába, ahonnan csakhamar kihallatszik rettentő fókaprüsszögése és ahogy a zuhanyt csorgatja)
IFJ. CSAHOLYI
Tudna hozni egy kávét?
BORZA
Hozni tudnék én.
(Nyújtja a kezét)
IFJ. CSAHOLYI
(némi töprengés után)
Várjon csak.
Tegnap lecsúszott az űbercíherem bélésibe egy pengő.
(Odamegy a fogason lógó kabáthoz, végigtapogatja a szélit, aztán megfogja a csücskit)
Itt van.
Adja ide a bicskáját.
BORZA
Tessék!
IFJ. CSAHOLYI
(fölfejti a bélést, kiveszi a pénzt, átadja a szolgának)
Fogja.
Hozzon a sarokról egy félbarna kávét, szűrve, minden nélkül.
Meg hozzon egy túrósat.
(Hirtelen elhatározással, amikor a szolga már a küszöbön van)
Várjon csak, Borza!
(Odamegy az egyik szekrényhez, keresgél a ruhák közt, végre egy sötétkék öltönyt kiemel a többi közül, átnyújtja)
BORZA
Félbarna szűrve, minden nélkül.
(Karjára akasztja a ruhát)
Vasalni?
IFJ. CSAHOLYI
Fenét vasalni.
Adja le a házmesterhez.
Vigye el valaki a zálogházba.
BORZA
(megnézi a ruhát, megütközve)
Hiszen ez az öreg nagyságos úr kék ancúgja.
IFJ. CSAHOLYI
Hát aztán?
Talán az apám ruhája nem olyan, mintha az enyém lenne?
BORZA
Biztosan.
De azért mégis megkérdem az öreg nagyságos urat.
(Mozdul a fürdőszoba felé)
IFJ. CSAHOLYI
(elébe áll)
Nézze, Borza!
Én úgy orrba taszítom, ha sokat okoskodik!
BORZA
(sértődötten)
Rendben van, kérem, alázatos tisztelettel!
Viszem én!
Megcsinálok én mindent, alázatos tisztelettel, ha vállalni tetszik érte a felelősséget.
Félbarna szűrve minden nélkül, meg egy túrós.
(Elmegy)
Ifj. Csaholyi inget vesz elő, dúdol, majd fölvesz a fal mellől egy pár sámfára feszített cipőt. Gyöngéden rálehel a cipőre, mint egy ékszerre, aztán fényesíteni kezdi a hálóinge könyökével
ID. CSAHOLYI
(üvölt a fürdőszobából)
Mit csinálsz?
IFJ. CSAHOLYI
(szintén ordítva)
Csak úgy sertepertélek!
(Odamegy a tapétaajtóhoz)
Hol tart, apám?
Mert én is epedek már a tus alá!
ID. CSAHOLYI
(ordít)
Húzom már a nadrágom!
(Már ki is jön, vizes hajjal, bajuszkötősen, kabát nélkül, nadrágban, cipőben, ragyogó tiszta ingben)
Ifj. Csaholyi ahogy az apja kijött, bevonul a cókmókjával a fürdőszobába
ID. CSAHOLYI
(keresgél a kaszniban nyakkendő, gallér, zsebkendő után, közben ordít a fürdőszoba felé)
Az a baj az ilyen földszintes lakással, hogy az embernek muszáj abban a rongyos kis fürdőben öltözni.
Mert mindenki beláthat a szobába, aki elmegy az ablak alatt.
Csakugyan néha egy-egy kalap, egy-egy arc vonul el, kint az ablakpárkányon túl, utcai járkálók
IFJ. CSAHOLYI
(a fürdőből)
Húzza le apám a rolót...
ID. CSAHOLYI
Nem húzom én.
Kár a napért.
Úgy szeretem a napot, mint a pogányok.
(Vidáman a toalett-tükör elé ül)
Felköthetem a babos nyakkendődet?
(Már köti is)
IFJ. CSAHOLYI
Tessék!...
Hogy öltözik fel, apám?
Öltözzünk mind a ketten a világosszürke freskóruhánkba, vegyük a szürke szidinket.
Legyünk olyanok, mint a cvillingek*
ID. CSAHOLYI
Valahogy úgy!...
De én a szürke nadrághoz szeretném ma fölvenni a sötétkék kabátomat!
IFJ. CSAHOLYI
Ne tegye, apám.
Nem hordják Pesten!
ID. CSAHOLYI
Fütyülök erre a te rongyos Pestedre, meg a divatra.
Nekem még mindig az öreg Gromon Dezső az ideálom, az isten nyugtassa!
(Fütyörészni kezd, majd énekelni a tükör előtt. Azt énekli, hogy „Zöld erdőben jártam, madarat is láttam...” stb. Azt a részt, hogy „Szerelmes lettem magába!”, hangosan, boldogan kiénekli, mint lelkének érzéstartalmát. A nóta és a fürdőszobából hangzó pocskolás, locsolás, prüszkölés igen hangos áriává fonódik össze)
Borza jön, hozza a kávét
Miféle kávé ez?
BORZA
Félbarna minden nélkül, meg egy túrós.
A fiatal nagyságos úré, alázatos tisztelettel.
ID. CSAHOLYI
Ki van ez a kávé fizetve?
BORZA
Hihetetlen kérem, de ki van.
ID. CSAHOLYI
(fölnyúl a kasznira, levesz egy almát, beleharap)
Akkor vigye vissza.
Kérje vissza a pénzt és hozzon rajta egy skatulya extrát.
BORZA
Nem lehet, kérem tisztelettel.
Nem veszik vissza.
Ki van ez tőtve.
Leblokkolva.
Nem ér ez már egy pengőt.
ID. CSAHOLYI
Hát akkor cserélje ki legalább öt darabra.
Öt extrát csak megér ez a kávé, ezzel a talkedlivel.
BORZA
így már menni fog valószínűleg, tisztelettel.
( Indul)
ID. CSAHOLYI
Halt.
Megálljon.
(Kutat a kaszniban, kihalászik egy szmokingot, a szolga vállára rakja)
BORZA
(kicsit bizonytalanul)
Vasalni?
ID. CSAHOLYI
(ugyanazzal a hangsúllyal, mint a fia)
Poklot vasalni.
Vigye el valaki a házmesteréktől a zaciba.
BORZA
(a ruhára sandít, zavartan)
Ez a fiatal nagyságos úr szmokingja.
ID. CSAHOLYI
Ne mondja már!...
Tán nem éppen annyi a fiam szmokingja, mintha az enyém lenne?
BORZA
(menne a fürdőszoba felé)
Biztosan, kérem, de azért én mégis megkérdezem a fiatal nagyságos úrtól.
ID. CSAHOLYI
(eléje áll)
Hallja -e Borza!
Mit gondol maga?
Azt hiszi, hogy éntőlem fellebbezni lehet a fiamhoz?
Itt én vagyok a magyar királyi kúria...
Menjen, mert úgy szügyön találom taszítani!...
BORZA
(még jobban megsértődve, mint az előbb)
Megyek én, kérem, alázatos tisztelettel.
Nem kell fenyegetni engem!
Elküldöm én.
Csak a felelősséget tessék vállalni, tisztelettel.
(Elmegy)
IFJ. CSAHOLYI
(kijön félig öltözötten a fürdőszobából, egyenesen a súlyzókhoz megy, tornászik néhány pillanatig, aztán leteszi a vasakat)
Ez a hiba a déli kelésnél.
Az embernek nincsen lelke tornászni.
ID. CSAHOLYI
A hideg rázza ki ezt a Borzát, hová rakta a kék ruhámat?
IFJ. CSAHOLYI
Hagyja már, apám!
Mondom, hogy nem divat együtt a szürke meg a kék.
Vegye a freskót.
Úgyis nagyon új.
Ki kéne törni belőle az appretúrnak.
ID. CSAHOLYI
(miután keresgél még egy darab ideig, egyszerre megáll, gyanakodva a fiára néz)
Te, Balázs!
Tudsz te valamit erről a ruháról?
IFJ. CSAHOLYI
(néhány pillanatig farkasszemet néz az apjával, aztán lehajtja a fejét és töredelmes gesztussal jelzi, hogy „elküldte”)
Bevágtam.
ID. CSAHOLYI
(inkább panaszosan, mint mérgesen)
A kék köntösömet!
Elsózta a fiam a kék köntösömet.
Biz' isten belefájdult a szívem.
(Búsan öltözik)
IFJ. CSAHOLYI
(békítőén)
Ne búsuljon, apám.
Olyan fiatalos lesz abban a tejfelszínű freskóban, mint egy jogász.
Ha lesz pénzünk, veszünk búzavirágot, belehúzunk három szálat a gomblyukába.
(Közben öltözött, motoszkált a szekrényben, egyszerre aggodalmasan)
Nem mintha ebben a pillanatban kéne, de szeretem, ha helyin van minden holmim...
(Egyre lázasabban turkál a felaggatott ruhák közt)
...Nem értem!...
(Most ő néz az apjára, gyanakodva)
Apám?!...
(Emeltebben)
Apám!!!
(Megfenyegeti az öreget)
ID. CSAHOLYI
(miután csendesen lapított egy kis ideig, ő is lehajtja a fejét)
Csakúgy, mint te, édes kis fiam...
IFJ. CSAHOLYI
(elkeseredve)
Zálogba teszik az ember szmokingját.
Most mit csinálok, ha meghívnak valahová?
ID. CSAHOLYI
(sunyít)
Semmi baj.
Egyforma az alakunk.
Felveszed helyette az én kék ruhámat.
IFJ. CSAHOLYI
(elneveti magát)
Igaz.
Kvittek vagyunk!
Micsoda ember maga, apám!
ID. CSAHOLYI
(elragadtatva)
Jaj de tetszel nekem, te zsivány, amikor kacagsz!
(Odamegy a fiúhoz, arcon csókolja)
IFJ. CSAHOLYI
(megtörli az arcát)
Csak ne csókolózna mindjárt, apám.
Már félek, amikor csücsörít.
Unom én az ilyesmit.
BORZA
(jobbról jön, átnyújtja a cigarettát id. Csaholyinak)
Tessék, nagyságos úr.
IFJ. CSAHOLYI
(Borzához)
És a kávém?
BORZA
Az el lett csencselve.
Az öreg nagyságos úr kicseréltette cigarettára.
(Kimenekül)
IFJ. CSAHOLYI
(dühösen)
Ez már sok, apám!
Eladatja az utolsó kávémat, amikor ilyen iszonyatosan éhes vagyok!
ID. CSAHOLYI
(békítőn)
Egyél almát, fiam.
Tiszta vitamin.
(Gusztuscsinálóan beleharap az almába, amit az előbb letett az asztal sarkára)
IFJ. CSAHOLYI
De nekem felkelés után kávét kíván a szervezetem!
(Mérgében nagy lendülettel csapja föl a vállára a nadrágtartóját, majd megszelídülten vesz egyet a cigaretták közül, amikor az apja megkínálja. Rágyújtás után nyugodtan)
A ruháknál holtversenyt futottunk.
De a reggeliben maga győzött egy fejhosszal, apám!
ID. CSAHOLYI
Legalább kövérebben fogunk ebédelni.
Mindjárt hozzák a szmokingért a pénzt.
IFJ. CSAHOLYI
Meg a kékért.
Nevetnek
ID. CSAHOLYI
Valahol a Duna-parton megebédelünk.
IFJ. CSAHOLYI
Aztán felmegyünk Annához feketekávéra.
ID. CSAHOLYI
(lelkesen)
Micsoda édes teremtés ez az Anna!
És milyen olcsó együtt lenni vele!
Az első murinál még engedte, hogy fizessünk.
Azóta egy konyakot se, egy limonádét se.
Múltkor este ketten ettünk egy camembert-t, nem hagyta kifizetni a másik felét...
IFJ. CSAHOLYI
A taxinál is mindig beszállt a maga részével.
ID. CSAHOLYI
Virágot se lehet küldeni neki.
Haragszik.
Aszongya: spóroljunk!
(Irigyen)
Fenemód szerethet téged ez a nő!
IFJ. CSAHOLYI
Tán fáj apámnak?
ID. CSAHOLYI
Énnekem?
IFJ. CSAHOLYI
Magának.
Mintha nem látnám azt a hátmögötti munkát, amit csinál.
ID. CSAHOLYI
Én?!
IFJ. CSAHOLYI
Maga!...
Nézze, apám, ha már idejutottunk, mondja meg nyíltan, ha akar valamit Annától.
Legyünk ellenségek szemtől szembe.
Ne a sötétben furkálódjon.
Közben öltöztek és segítettek egymásnak, nézik egymást, az apa gyengéden megigazítja a fia kabátját, hogy ne ráncolódjon a háta
ID. CSAHOLYI
(méltatlankodva)
Én nem furkálódom!
(A fejére akarja tenni a szürke szidijét)
IFJ. CSAHOLYI
Megálljon, apám! így ne menjen ki!
Hátul a feje búbján, ahol nem látja a tükörben, feláll egy taréj!
Üljön le!
(A toalettasztal előtti szék felé int)
ID. CSAHOLYI
Köszönöm, fiam!
(Leül)
IFJ. CSAHOLYI
(fésüli az apját)
Nődologban nincs tréfa.
Annánál úgy nézünk farkasszemet, apám, mint az idegenek!
(Nézi az öreg fejbőrét)
Korpás már, megmoshatná!
ID. CSAHOLYI
Ez nem korpa.
Csak olyan tavaszi vedlés.
(Más hangon)
Édes fiam, te elfelejted, hogy van neked otthon valakid, aki szeret.
IFJ. CSAHOLYI
Kitty?
ID. CSAHOLYI
Az.
IFJ. CSAHOLYI
Ugyan, apám.
Hiszen az unokatestvérem.
ID. CSAHOLYI
Hát aztán?
IFJ. CSAHOLYI
Nem vezet jóra rokonok közt a házasság.
Nézze meg a királyi családokat.
ID. CSAHOLYI
Mondok én neked olyan királyt is, aki sikerült.
IFJ. CSAHOLYI
Meg nem is akarok én még házasodni.
Kittyre pedig igazán csak a papon keresztül illik gondolni.
ID. CSAHOLYI
(agresszíven)
És Annára nem?
IFJ. CSAHOLYI
(kicsit gúnyosan)
Ne beszéljen, apám!
Még ő maga is kikérné magának.
ID. CSAHOLYI
(felháborodva)
Ej de piszok fráter vagy!
Hát neked Anna csak ennyi?!
IFJ. CSAHOLYI
(diadalmasan)
Most kitálalta!
Maga mégiscsak szerelmes belé!
(Nevet)
No ezt elmondom neki.
De édeset fogunk kacagni magán!
(Közben a fejére tette a szidijét, útra készen a kezébe vette fehér szarvasbőr kesztyűjét)
ID. CSAHOLYI
(már szintén a fején a kalapja, s a kezében a kesztyűje. Csakugyan egyformán vannak öltözve, mint az ikrek)
Te kölyök!
Ha kinyitod a szád, keresztülmegyek a lelkeden!
(Villámlik a szeme)
IFJ. CSAHOLYI
(nincs megijedve, elbizakodva nevet)
Na ez jó!
Maga akar nődologban konkurálni velem?
Mért nem mindjárt egy negyvennyolcas honvédet küldenek ellenem?
Kint dühös csengetés
ID. CSAHOLYI
(előbb felelni akar, aztán inkább mégis kinéz az előszobába a hátsó ajtón, hogy ki csenget. Rögtön utána rémülten ugrik vissza. Kétségbeesve)
Zsófiék!
(Menekülést keresve néz körül)
IFJ. CSAHOLYI
(ijedten)
Felutaztak!
ID. CSAHOLYI
(kapkodva)
Kint állanak a gangon!
(Az ablak felé rohan, felül a párkányra)
IFJ. CSAHOLYI
Ki akar ugrani az utcára, apám?
ID. CSAHOLYI
(elszántan)
Kiugrom én!
Te itt maradhatsz!
(Eltűnik)
IFJ. CSAHOLYI
Várjon apám!
Megyek utána!
Ő is kiugrik az apja után az utcára. A szín néhány pillanatig üres, de már hallatszik az előszobából, hogy Borza kinyitotta az ajtót és bebocsátotta a vendégeket. Az asszonyok hangja, Borza meglepett hangja: „Kezüket csókolom, tisztelettel! Itthon vannak, tisztelettel.” Az egész társaság, előbb Borza, majd a három nővér és Kempelen doktor bejött az üres színre
BORZA
(körülnéz, kicsit meglepődik, hogy nem találja a gazdáit)
Nagyságos urak, megjöttek a nagyságos asszonyék!
(Vár. Hangosabban)
Nagyságos urak!
(Még hangosabban)
Hej!
Nagyságos urak!
(Benéz a fürdőbe, még az ágy alá is lehajlik)
Nagyságos urak!
(Szünet után bámulva)
Nem értem, tisztelettel!
Az előbb még itt voltak!
(Ordít)
Nagyságos urak!
(Vár, elképedve)
Elrepültek, mint a madárkák!
RENDŐR
(csak a hangja hallatszik, ahogy kint az utcáról fölbeszél az ablakba)
Van odabent valaki?
Jöjjön ide valaki az ablakhoz!
BORZA
(az ablakhoz lép)
Alászolgája, biztos úr!
Mi tetszik, tisztelettel?
RENDŐR
Nincs ott fenn valami baj?
Mert azt mondják a népek, hogy két ember kiugrott ebből az ablakból!
BORZA
(megérti az összefüggést, kis gondolkodás után)
Nem, kérem, tisztelettel.
Idevalósiak.
RENDŐR
Mondja meg nekik, hogy máskor ne az ablakon ugráljanak ki.
Mert az kihágás.
BORZA
Igenis, biztos úr, tisztelettel.
Alászolgája.
A Rendőr elmegy az ablak alól
JÚLIA
(kissé fájdalmasan)
Nem akarnak látni bennünket!
KATALIN
(ijedten)
Idegyűl a rendőrség!
ZSÓFIA
(fölháborodva)
Kiszökni az ablakon, előlünk!!!
KEMPELEN
Félnek.
Én megértem.
(A kalapját a kaszni tetejére akarja tenni, a mozdulatával földönt egy nagy skatulyát, amelyből rengeteg átjátszott francia kártya ömlik a földre)
ZSÓFIA
(szikrázó szemmel)
Kártya!
KATALIN
(ámulva)
De mennyi!
KEMPELEN
A cheminhez hat pakli kell, de ez legalábbis van hatvan.
A három nő, mint a detektív, kutat a szobában
ZSÓFIA
(keserű diadallal)
Itt vannak a leveleink!
Föl sem bontották a leveleinket!
(Az asztalról meg a nahtkasznifiókból összeszedi a leveleket)
KATALIN
És ezekért zötyköltük mi magunkat egész éjszaka a vonaton!
JÚLIA
(szomorúan)
Én három hétig szakadatlanul rájuk gondoltam!
Ők meg a levelemre se voltak kíváncsiak!
Rosszak!
Rosszak!
Rosszak!
ZSÓFIA
Az a nő rontotta meg őket.
Mindenki, aki Pesten járt, olyan hírt hozott haza, hogy minden napjukat azzal a nővel töltik.
KATALIN
Színésznő!
JÚLIA
Szép társaság!
KEMPELEN
(körülmutat a falon)
Mindenfelé itt a fényképe.
JÚLIA
(fölvesz az asztalról egy nagy kartonlapra ragasztott portrét, amely Annát Szép Heléna-kosztümben ábrázolja)
Nézzétek csak!
Mezítelen!
Mind köréje gyűlnek
KEMPELEN
(mohón nézi a képet)
Becsületemre, csóré!
Látszik a lábujja!
JÚLIA
Így állani az emberek elé!
(Utálkozva az ágyra dobja a fotográfiát)
KATALIN
A délutánba járunk és még mindig vetetlen az ágy!
(Borzához)
Ez a maguk takarítása?!
Amikor kivettük a lakást, mást ígértek!
BORZA
Kezit csókolom, tisztelettel.
Egy órával ezelőtt még szenderegtek a nagyságos urak.
JÚLIA
Persze, hajnalig dőzsöltek a színésznővel!
ZSÓFIA
(Borzához)
Jár ide ez a nő?
BORZA
Nem, tisztelettel.
Amióta az öreg nagyságos úr ideköltözött, nem jár ide hölgy.
Azelőtt, amíg a fiatal nagyságos úr egyedül volt, járt kettő.
Egy kicsi vörös, meg egy magas fekete.
KEMPELEN
(éhesen)
Szőke nem járt?
BORZA
Szőke is volt.
De olyan keveset, hogy kár számítani, tisztelettel.
KEMPELEN
(irigyen)
Ez az, kérem.
Ettől megy tönkre a világ.
(Zsófiához)
Én, nagyságos asszonyom, amíg meg nem házasodtam, olyan ártatlan voltam, mint József a Bibliában!
ZSÓFIA
Hagyjuk most, Kempelen, a maga dicsőséges fiatalságát.
Menjen ki a városba, tudja meg, hol lakik ez a nő!
(Magyarázólag a testvérei felé)
Máshol nem kereshetjük Balázsékat, mint rajta!
KATALIN
(ijedten)
Te beszélni akarsz azzal a nővel?
ZSÓFIA
(sopánkodva)
Beszélni?
Ketté hasítani!
Az a rengeteg pénz, amit elszedett tőlünk!
Nyolcezer pengő!
KEMPELEN
(a kalapjával a kezében)
És hova jöjjek, ha utánajártam a dolognak?
ZSÓFIA
Ide.
Megvárjuk.
KATALIN
Vigyázzon, Kempelen!
Belé ne essen maga is a színésznő hálójába!
KEMPELEN
(a küszöbről)
Ne tessék félteni, nagyságos asszony!
(Büszkén)
Régi katona vagyok én!
Előbb csábítom el én őtet, mint ő engem!
Kezüket csókolom!
Kisztihand!
(Elmegy)
JÚLIA
(közben Katalinnal együtt a szekrényekben kutatott)
Ezeknek a szerencsétleneknek minden fehérneműje csupa rongy!
(Kivesz egy inget, nézi a mandzsettáját)
KATALIN
(Borzához, aki eddig a háttérben kibicelt)
Van a feleségének tűje-cérnája?
BORZA
Tisztelettel, egy egész skatulya.
(Átadja)
Tessék, a skatulya.
Júlia és Katalin azonnal belenyúlnak, tűt, cérnát keresnek, befűznek
ZSÓFIA
(stoppolófát vesz ki a skatulyából, gyűszűt, tűt, fekete cérnát. Mialatt kihalászott a kaszniból egy fekete harisnyát)
Gyengék vagyunk mi ezekhez a férfiakhoz!
Gonoszabbak ezek az ördögnél!
(Mérgesen)
Javítóintézet kellene nekik!
(Apád! Nagy lyukat talál a harisnyán, amelyen keresztüldugja az ujját, szomorú, nagy sóhajjal, gyöngéden)
Úristen!
Mekkora lyuk!
Hogy törhette benne a cipő szegénykémnek a lábát!
Mindhárom nő okuláréval az orrán buzgón stoppolja, varija a „gonosz” férfiak fehérneműjét, komótosan megtelepedve a züllött diákszobában. A függöny lassan ráborul a homályosodó képre, sötétség, a szín elfordul
MÁSODIK KÉP
Szín: Anna kis nappali szobája. Ahogyan egy jó keresetű színésznő berendezi magának azt a zugot, ahol az ideje legnagyobb részét tölti. Mindkét oldalon járás a lakás többi szobájába. Jobbközépen, elöl, széles hencser, teli színes párnával. A hencser mellett feketekávés asztalka, karosszékek. A háttérben egy nagyobb, füles fotöj. Délután négy óra. Anna nagyon tarka kimonóba vagy pizsamába van öltözve, mezítláb, papucsban, törökösen guggol a hencseren. Amikor a függöny kettéválik, éppen egy rettenetes, angol-magyar és német szavakból összetett mondatot ejt ki, verejtékes küzdelmek között
SZOBALÁNY
(mint a fecske, fekete-fehér dresszes, begyes kis nő, benyit, Annához)
A Csaholyi urak vannak itt, nagyságos asszony!
ANNA
(boldogan)
Jöhetnek!
(Feláll)
Milkóné, mondja meg ennek a szerencsétlen angolnak, hogy távozhat.
Fontos látogatóim jöttek.
Egy rendező, meg egy zeneszerző!
MILKÓNÉ
(pesties, de igen rendes németséggel az angolhoz)
Die Künstlerin bittet um Verzeihung.
Aber...
TANÁRNŐ
(aki érzi, hogy mi történik itt, már egy pillanattal előbb nyúl a kalapja, kesztyűje és retikülje után. Németül)
Ja, ja, ich weiss!
Etwas ist wieder zwischengekommen!
(majd Annához)
Sorry we couldn't, learn more today!
Good bye, Madame!
ANNA
(édes mosollyal)
Jó, drágám!
Csak vidd már az irhád!...
So long muss Barbara!...
Good bye!
(Kézfogás)
TANÁRNŐ
Good bye !
*
(Kimegy, közben könnyű fejbiccentéssel köszön a Csaholyiaknak, akik már bent vannak a színen)
Apa és fiú úgy jöttek be, mint az ikrek. Egy darab ideig egyformán mozognak, egyformán köszönnek „Kezit csókolom!”. Egyformán tartják, majd teszik le egymás mellé szürke szidijüket és fehér szarvasbőr kesztyűiket
CSAHOLYIAK
Kezit csókolom.
ANNA
Szervusztok!
(Visszaguggol a hencserre, helyet mutat maga mellett)
Ide a lábamhoz!
A két Csaholyi úgy telepszik le, mint két varjú az ágra Meséljenek!
Mi volt az este?
IFJ. CSAHOLYI
Amikor magát hazakísértük a Kisroyalból, még bementünk a Centrálba.
Csináltunk apámmal egy parti karambolt.
ID. CSAHOLYI
(hetykén)
Maccsba hagytam a fiatalurat.
Pedig mikor voltam én gólya!
IFJ. CSAHOLYI
Igen!
Mert apám idejében még fontos volt a biliárd!
A mai fiatalságnak meg már komolyabb ambíciói vannak.
ANNA
(nézi a két férfit, melegen)
Apa és fia!
Mit szeretek én magukon olyan nagyon!?
(Id. Csaholyi felé)
Hiszen magát pláne még csak három hete ismerem.
Itattak maguk velem valamit, hogy lyukasnak tartom azt az órát, amikor nincsenek mellettem?
ID. CSAHOLYI
Ez csak azért van, Anna, mert mi is nagyon szeretjük magát.
Kevés igazság van a világon, de közéjük tartozik, hogyha valaki valakit igazán szeret, az illetőnek muszáj az illetőt viszontszeretni!
Olyan ez, mint mikor megcsavarjuk a tasztert, hát muszáj kigyulladni a villanylámpásnak.
IFJ. CSAHOLYI
Pláne, ha rossz a vezeték.
ID. CSAHOLYI
(bosszúsan)
Ez ő!
Én mondok egy jót.
Ő megkeresi a kákán a csomót.
ANNA
(elgondolkozva)
Az apám bizonyos Fábryaknál volt intéző.
Még emlékszem a házunkra a kastély alatt...
IFJ. CSAHOLYI
Erről jut eszembe, apám!
Megcsináltatták a vendégtraktusban a fürdőszobát?
Mert én unom, hogy a cukorgyári ügynök mindig az én kádamban fürödjék.
ID. CSAHOLYI
Fogd be a szád, amikor hölgyek beszélnek...
ANNA
A fiatal Fábrynak a lovát sokszor a házunk előtt jártatták, amikor hazajött vele a nyargalásból.
Milyen volt az a ló!
Csupa tajték, meg veríték!
Reszketett a lágyéka!
(Nevet)
Mikre gondol az olyan komisz kis csirke, amilyen én voltam!
(Nevet)
IFJ. CSAHOLYI
(kíváncsian)
Na, mikre?
ANNA
Arra, hogy az a férfi, aki így meg tud hajtani egy lovat, mit csinálhat a szeretőjével ?...
IFJ. CSAHOLYI
Ha csak ez kell?!
Nézze meg egyszer az én Murcim, amikor leszállok róla!
ID. CSAHOLYI
(befogja a tenyerével a fia száját)
Hallgass!
Nem látod, hogy még nincsen vége?
ANNA
Egyszer meg az öreg Fábry bejött apámhoz.
Ledobta kint a tornácon a kesztyűjét, az ostorát, meg a kalapját.
Zöld posztókalap volt.
Rongyos, piszkos, nehéz a zsírtól...
Felvettem, megszagoltam a bélésit.
Hajszaga volt, meg otkolon szaga, meg brillantin szaga...
Lehettem tízesztendős...
De már akkor feltettem, hogy nem nyugszom addig, amíg egy ilyen kalapú embert magamba nem habarítok egészen!
ID. CSAHOLYI
Megtörtént!
Mert ócska kalapban én direkt multimilliomos vagyok!
Egyedül Pichlertől van vagy tíz darab!
IFJ. CSAHOLYI
(nyúl az asztalka felé)
Szabad egy cigarettát?
ANNA
Tessék!
Sőt, kapnak feketét!
(Az öreg nő felé, aki nagy nyugalommal varrt a háttérben)
Milkóné!
Mit alszik itt, mint a kőttestészta a kendő alatt?
Feketét az uraknak!
Milkóné feltápászkodik
IFJ. CSAHOLYI
Kérhetek hozzá egy kis tejszínt?
Esetleg tán egy kiflit?
MILKÓNÉ
Kérhet.
ID. CSAHOLYI
Én meg nem. bánnék egy vajas kenyeret!
Kaphatnék?
MILKÓNÉ
Kaphatna!
(Leteszi a varrást, kicsoszog)
ANNA
Nem értem ezt a dolgot.
Kifli meg vajas kenyér?
Délután négykor?
Mikor ebédeltek maguk?
ID. CSAHOLYI
Nem ebédeltünk.
IFJ. CSAHOLYI
(magyarázókig)
Annyi dolgunk volt.
Még arra sem értünk rá!
ID. CSAHOLYI
(közbevág)
Ne szépítsük az ügyet, Balázs.
Nem ebédeltünk, mert nem volt egy vasunk sem.
ANNA
(bámulva)
Nem volt pénzük?
IFJ. CSAHOLYI
(szégyenli a dolgot)
Tudja, Anna, olyan rossz a posta-összeköttetés Szabolcs megyével...
ID. CSAHOLYI
(a fiához)
Na és ha jó volna az összeköttetés Szabolcs megyével?!....
Minek szépítsük az ügyet, Balázs?
Be kell vallani nyíltan.
ANNA
Micsodát?
ID. CSAHOLYI
Nézzen rám, Anna!
ANNA
Magára néztem.
ID. CSAHOLYI
El lehet hinni rólam, hogy én kiskorú vagyok?
ANNA
Maga kiskorú?
ID. CSAHOLYI
Már tudniillik, kuratéla alatt vagyok.
ANNA
Aha!
ID. CSAHOLYI
Van három lánytestvérem.
Azok közül a legfiatalabbik a gyámom.
Bizonyos Zsófia.
ANNA
(mosolyog)
Értem.
És ez a Zsófia nem ad pénzt.
ID. CSAHOLYI
Ott a baj, hogy adott.
Mert ebből kifolyólag lettem én sikkasztó, ahogy ez az ember
(a fiára mutat)
már megelőzőleg csaló volt.
IFJ. CSAHOLYI
(irtán röstelkedve)
Apám!
Apám!
Rettentő ember maga, apám!
(Kétségbeesve leül, a tenyerébe temeti arcát)
ID. CSAHOLYI
Akárhogy szépítjük, Balázs: te csaló vagy, én meg sikkasztó!
(Annához)
Mert ez az úr kicsalt otthonról nyolcezer pengőt: azzal, hogy főbe lövi magát...
ANNA
(közbevág)
Erre a nénik odaadták magának a pénzt...
ID. CSAHOLYI
(töredelmesen)
Ideadták.
Felhoztam!
(Gesztussal)
Szélnek engedtem!
ANNA
Hogy szórta a cigányoknak a bankót!...
ID. CSAHOLYI
(sóhajt)
Akkor este kezdődött...
ANNA
(bűntudattal)
Énmiattam!
ID. CSAHOLYI
Dehogyis, Anna!
A saját aljas természetem miatt!
Súgjak valamit?
Én már odahaza elhatároztam, hogy ezt a pénzt el fogom sikkasztani.
ANNA
De miért?
Az isten szerelmére, miért?
ID. CSAHOLYI
Oh, drága Anna!
Képzelje csak el.
Tíz évig ültem falun.
Papucsban, slafrokban.
Növesztettem a kisujjamon a körmöt.
Vetettem a pasziánszt.
Ettem kuglófot a vénasszonyokkal.
Hát végül kirúgta az üveg a dugót.
ANNA
És csak három hétig tartott az a tömérdek pénz?
ID. CSAHOLYI
Annak már vége volt az első héten.
Elvesztettük.
(Újra a fiára mutat)
Mert ez az úr beíratott valami Frangepán-körbe!...
Mindig féltem a francia kártyától...
(Legyint)
Elkészültünk!
IFJ. CSAHOLYI
(fölemeli a fejét)
Bár engem hagyott volna apám játszani.
Ne azzal a peches kezivel keverte volna a lapot.
ID. CSAHOLYI
(veszekedősen)
Tán nem hagytalak?
Fél éccakákon adtad a bankot!...
ANNA
(csillapítóan)
Uraim!
Uraim!
Szeressük egymást, uraim!
ID. CSAHOLYI
Hazamenni nem mertünk.
Új pénzt kérni nem mertünk.
Hát a vesztéstől kezdve apró kölcsönöket szívtunk föl, Pestre tévedt nyírségiektől.
IFJ. CSAHOLYI
Az a piszok Görömbölyi vitte haza a hírt...
ID. CSAHOLYI
Szegény Zsófiék írtak, sürgönyöztek, telefonáltak.
Mi csak bujkáltunk.
Erre feljöttek értünk.
Ott leptek meg a reggeli öltözködésnél.
(A fiára néz)
Minek szépítjük az ügyet, Balázs?!
Az ablakon ugrottunk ki előlük az uccára.
Még arra sem értünk rá, hogy megvárjuk, amíg elhozza a házmester a pénzt az izéből...
IFJ. CSAHOLYI
(közbecsattan)
Nahát, ezt már nem, apám!
A magam részéről kikérem, apám, hogy ezt is elmondja!
ANNA
(komolyan)
Rettentő dolog!
(Elneveti magát)
Rettentő!
ID. CSAHOLYI
(szomorúan)
Nem volt egy hatosunk!
Hát elmentünk a korzóra cserkészni, talán elénk vet a sors valami áldozatot.
IFJ. CSAHOLYI
Aztán fenét vetett.
Mert ha pénzszerzésről van szó, akkor rögtön nincs ismerős semerre, mintha Stockholmban járna az ember.
Körös-körül mind csupa svéd.
ID. CSAHOLYI
Három óra elmúlt.
A Szervita téren nagyon korogni kezdett a gyomrom.
Na gyere, mondom a fiamnak.
Ballagjunk át Annához.
Kapunk tőle feketét.
Kérünk bele egy kis tejet.
Megiszunk három-négy kapucínert, mindjárt nem leszünk olyan vad éhesek, mint a sakálok...
IFJ. CSAHOLYI
Villanyosra sem telt.
Gyalog jöttünk.
Istentelen messzi van ez a Rózsadomb.
(Fúj egyet)
Hát ezért mertem kérni egy kiflit!
ANNA
(feláll a hencsről, kiabál)
Milkóné!
Milkóné!
MILKÓNÉ
(becsoszog, békétlenül)
Nem fújhatom föl.
Főzni kell azt a kávét!
(Hozza a lobogó lánggal égő kávésmasinát, leteszi valahová)
ANNA
Csináljon húsz tojásból rántottát, Milkóné!
Adják föl a gyulai kolbászt, meg a pogácsát!
IFJ. CSAHOLYI
Búcsúzni jöttünk.
Mert valószínű, hogy mégiscsak elvisznek minket a nénik.
ID. CSAHOLYI
Engem talán be is fognak csukatni a bolondokházába!
ANNA
Ugyan!
Nem féltem én magát, szép ember!
ID. CSAHOLYI
Vitatkoztunk az úton a fiammal, elmondjuk -e, hogy mi van velünk!
IFJ. CSAHOLYI
Én nem akartam!
ID. CSAHOLYI
De én akartam!
(Annához, nagy bensőséggel)
Most eltűnők a szeme elől örökre, a pecsétgyűrűmmel, meg a pakompartommal együtt.
Hiszen talán bélyegre sem fog telni, hogy írjak!
Aztán mit írjak?
Hazudjak?
Hagyjam meg abban a hitben, hogy valami hetyke, nagy földesúr vagyok?!
(Nagyon meg van hatva, zavartan rugdalja a cipője orrával a szőnyeget)
Valami arra hajt, hogy ne tagadjak el semmit.
Ismerjen olyannak, amilyen vagyok!
Vén lókötőnek!
(Egy pillanatnyi szünet után fölemeli a fejét)
...Csak azt szeretném, ha elhinné, hogy nekem ez a kis farsang, amit az oldalán töltöttem, igen édes volt.
Eldugom örök emlékbe, mint zsugori az aranyat!
(Újra lehorgasztja a fejét)
ANNA
(lassan odamegy az öreg Csaholyihoz, gyöngéden átöleli a nyakát, megcsókolja az arcát, melegen)
Csacsikám!
IFJ. CSAHOLYI
(irigyen)
Ez az én apám!
Mindenből kicsikar magának valami hasznot!
Szobalány bejön balról, s tálcán névjegyeket hoz
ANNA
(idegesen)
Nem vagyok itthon!
(Fölveszi a tálcáról az egyik névjegyet, vállat von)
Doktor Kempelen József, nem is ismerem!
(Nézi a többi névjegyet)
Özvegy Török Tamásné, özvegy Parázsóné...
(Nagy meglepetéssel)
Csaholyi Júlia!!
(Ránéz a Csaholyiakra, akik már az első névnél összerázkódtak, mintha villanyütést kaptak volna)
ID. CSAHOLYI és IFJ. CSAHOLYI
(egyszerre, tragikusan)
A családunk!
ANNA
(a szobalányhoz)
Kérje meg a hölgyeket, hogy várjanak egy kicsit!
Azonnal!
IFJ. CSAHOLYI
(rémülten)
Ne várjanak!
Nincs itthon senki!
ANNA
(a szobalányhoz)
Várjanak meg a hölgyek!
(Mikor a szobalány már kiment, szigorúan ifj. Csaholyihoz)
Én nem bujkálok!
És nem is illik elküldeni az édesapja testvéreit!
(Id. Csaholyihoz)
Mit gondol, miért jöttek hozzám a hölgyek?
ID. CSAHOLYI
(nagy kínban)
Nem szabad haragudni rájuk!
Falusiak!
Biztosan mindenféle izé járt az eszükben.
Látták azt a fényképet a fiúval.
Mentek Pestről a hírek...
ANNA
(egy kicsit ingerülten)
Értem már!
Tőlem akarják számon kérni magukat!
Mint az öreg Duval a fiát a Kaméliás nőn!
ID. CSAHOLYI
(keservesen)
Nem tudom, ki az az öreg Duval és a Kaméliás nőt sincs szerencsém ismerni!
De az bizonyos, hogy a testvéreimnek fogalmuk sincs róla, hogy maga kicsoda.
(A fejét vakarja)
Legalább megmondaná nekik valaki előbb: mennyit jártunk az autóján, milyen vacsorákat kaptunk az asztalánál!
IFJ. CSAHOLYI
(már az előbb az ajtóhoz settenkedett lábujjhegyen. Óvatosan ráfordította a kulcsot, aztán kihúzta a zárból és a kulcslyukon át leskelődött át a másik szobába, az apjához)
Ők azok, apám!
Megismertem a lábukat, mert nem látni csak a cipőjüket.
Kempelennek hallom a hangját.
(Fülel a kulcslyuknál)
ID. CSAHOLYI
(elszántan)
Kimegyek.
Megesznek.
Talán jóllaknak velem.
Mindjárt könnyebb lenne a többieknek.
(Mozdul)
ANNA
(eléje áll)
Dehogy megy!
Az én házamnál ne legyen botrány!
Majd én magam!
(Indul)
ID. CSAHOLYI
(megfogja a karját, könyörögve)
De ne ebben a hacukában, édes Anna!
Tudja, milyenek a vidékiek?
Megijednek ettől a tubatarkától!
ANNA
(végignéz magán)
Persze!
Rögtön megesküdnének rá, hogy én tettem tönkre a pulyáikat!
(Elmosolyodik)
Jól van!
Tompítok egy kicsit magamon a kedvükért!
(Kisiet a jobb oldali ajtón, csak a hangja hallatszik)
Addig is mondják el: melyik néni milyen?
Melyikre vigyázzak a legjobban a három közül?!
IFJ. CSAHOLYI
(eljön a kulcslyuktól)
Sss!
Csöndesebben, az ég szerelmére!
(Súgva a tenyere mögül)
A Zsófia a legnehezebb!
Mert Júlia néném alapjában véve szelíd.
A Kata meg olyan változó természetű...
ID. CSAHOLYI
(elfoglalja a fia helyét a kulcslyuknál. Leskelődik)
Változás
HARMADIK KÉP
Nappali melletti kis szalon, a harcias díszbe öltözött - de azért nem komikus - három dámával és a zsakettes Kempelennel
KEMPELEN
Ővele magával nem beszéltem.
De megtudtam mindent.
Ez a villa a sajátja.
Azonkívül van neki egy nagy háza a Rottenbiller utcában.
Mindene tehermentes.
Autója is van.
Ha fellép a színházban, csak annyit mond, hogy mukk!...
És máris kap kétszáz pengőt.
ZSÓFIA
(mérgesen)
Ennyiért adtuk oda tavaly az egész szilvánkat.
(Kinéz az. ablakon)
Ez az épület, ott a kert végén a kocsiszín, vagy autógarázs, vagy mi a csoda?
Nahát, ehhez képest kutyaól az a ház, amibe anyánk született.
Pedig a mi anyánk Kölcsey lány volt oldalágon!
Árpád-házi nemesség!
KEMPELEN
Miért tetszik ilyen régi dolgokkal jönni, nagyságos asszony?
Az ilyesmi nem ér Pesten egy zsemlyét.
KATALIN
(sóhajtva)
Nem bizony!
Szegény Árpád!
Látom már, hogy ez olyan mozista világ lett.
Más volna, ha azt mondhatnánk, hogy a rokonai vagyunk a Greta Garbónak.
JÚLIA
(megsimogatja a kanapét, amelyen ül)
Ez a legfinomabb brokát.
A főispánéknál van ilyen!
De ez még annál is drágább anyag!
(Nagy asszonyi érdeklődéssel vizsgálja a kanapé szövetét)
KATALIN
(körülnéz)
Rosszul érzem magamat.
Elég vagytok ti hárman.
Engedjetek engem elmenni!
JÚLIA
Ha te mégy Kata, én sem maradok itten!
ZSÓFIA
Én pedig egyedül ide sem jöttem volna!
JÚLIA
(Katalinhoz)
Te ragaszkodtál hozzám!
KATALIN
Te énhozzám!
(Leül)
JÚLIA
Mindnyájan ragaszkodtunk egymáshoz.
Azért ülünk itt csapatostul, mint a búcsúsok!...
Ejnye be utálatos!
KEMPELEN
Menjünk el valamennyien!
JÚLIA
Kitűnő ötlet!
KATALIN
De mindjárt
(Feláll)
ZSÓFIA
Ülj le, Kata!
Előbb kellett volna meggondolni!
Beküldtük a névjegyeinket.
Úgy festene, mintha megfutnánk!
Pedig nekünk nem szabad megfutni!
Akárhogy irtózunk tőle, kötelességünk, hogy a szemébe nézzünk a bűnnek!
KEMPELEN
(józanul)
Csak aztán vigyázzon a nagyságos asszony, hogy mit beszél.
Nehogy pert kapjunk a nyakunkba zaklatásért, vagy rágalmazásért!
Mert akármiféle bűn az, aminek a nagyságos aszszonyék a szemébe kívánnak tekinteni, jogászi része is van a dolognak.
Az pedig kényes.
Nem semmiség betörni egy ilyen gazdag nő lakására, aztán számon kérni tőle valamit, ami ellen a törvényben nincs paragrafus!
ZSÓFIA
Én nem törődöm a maga paragrafusaival, Kempelen.
Én csak azzal törődöm, hogy a testvérem és a testvérem fia mocsárba tévedt!
Meg akarom fogni a kezüket.
Tovább ne menjenek azon az úton, ahol a métely és a kéj...
(Félbeszakítja magát)
Nem is illik ezekről a dolgokról Juli előtt beszélni!
JÚLIA
(fölcsattan)
Ugyan hagyjatok már békében a lányságommal.
Hallottalak nyöszörögni, amikor vajúdtál!
Amikor a családunkban gyerek született, mindig én segítettem a bábának!
Végignéztem mind a kettőtök mézesheteit!
Most kezdtek kímélni hetvenesztendős koromban?
(Miután Zsófi bocsánatkérően megölelte és megcsókolta)
Jól van na!
Nem haragszom már!
KATALIN
(a vitrinhez megy, megnézi)
Mennyibe kerülhettek ezek a porcelánok?
KEMPELEN
Rengetegbe.
Én azt mondom, akinek ilyen holmija van, az nem vadászott a borzatői nyolcezer pengőre!
(Gesztussal)
Áh!
A két Balázs biztosan elkártyázta a pénzt!
JÚLIA
Én is azt hiszem, ha körülnézek ebben a házban!
Sehol egy szem por.
Nincs a fűben egy szál gaz.
Láttátok a kertben a virágokat?
A legdrágább angol magról vannak nevelve.
Azt a magfélét valután kell hozatni Londonból.
(Sóváran)
Ha én ilyen magokkal dolgozhatnék odahaza!
KEMPELEN
(Zsófiához)
Tessék bevallani, hogy szegényebbnek képzeltük a művésznőt.
Ha szegényebb volna, jól meg lehetne taposni most.
De így?
Ebben a nagy házban, e között a sok szőnyeg, selyem meg üveg között!
Én becsületszavamra kezdek drukkolni tőle!
(Megnézi az óráját)
Húsz perce várat már, mint egy miniszter!
ZSÓFIA
Én nem félek!
Én megtáncoltatom ebben a nagy házában.
Még a hajába is belemarkolok, hogyha muszáj lesz!
Szobalány keresztülmegy a színen, a megrakott tálcával
KEMPELEN
(odales a tálcára)
Kolbászt szokott uzsonnázni a művésznő?
SZOBALÁNY
Óh, nem, kérem!
Ez a Csaholyi urak ebédje.
Zsófi, Juli, Kata feláll
JÚLIA
Hát itt vannak?
Mind figyelnek
SZOBALÁNY
(zavartan)
Nem tudom, kérem.
A konyhában hallottam, hogy talán a számukra készült.
(Továbbmegy a tálcával, megnyomja a kilincset, az ajtó be van zárva, kopog)
Én vagyok!
Nusi!
A tojással!
Az ajtó kinyílik, a lány bemegy a másik szobába
KEMPELEN
(elismerően)
Balázsék szépen bevették magukat ebbe a házba!
ZSÓFIA
(föláll, az ajtó felé indul, fenyegetően)
Én bemegyek!
Megnézem azt az ebédet!
JÚLIA
(nagy méltósággal)
Zsófi!
Te mégiscsak dáma vagy, Zsófi!
ZSÓFIA
(vérmesen)
Eteti őket!
Szétszedem azt a perszónát!
(Visszaül)
KATALIN
Zsófi, azért még nem kell úgy haragudni, mert enni kapnak tőle Balázsék!
JÚLIA, KATALIN
Ülj le, Zsófikám.
A telefon, amelynek apparátusa a kis szalonasztalkán van, a dívány előtt, megszólal. A nők persze nem nyúlnak hozzá, csak ellenségesen nézik, ahogy csönget. Eszeveszett, hosszú csöngetés
KEMPELEN
Irodai ember vagyok!
Mindjárt görcsöt kap a kezem, ha nem veszem föl azt a kagylót!
Hosszú csöngetés. Kempelen megfenyegeti a telefont
Hallgass te!
Agyonváglak!
SZOBALÁNY
(kijön, fölemeli a kagylót, mialatt kíváncsian figyelik)
Halló!...
Itt 6-13-13. Igen!
Tatárlakás!
(Szünet)
Jó napot, gróf úr!
Itt a Nusi!
(Szünet)
Öltözik.
(Szünet)
Nem tudom, gróf úr!
Mindjárt megkérdem!
KEMPELEN
Micsoda gróf ez?
SZOBALÁNY
Grassalkovich Károly gróf.
KEMPELEN
A kamuki gróf?
SZOBALÁNY
Igen, kérem.
A Károly gróf.
(Kiszalad)
KEMPELEN
(füttyent)
A kamuki gróf!
Ide ilyen nagy grófok telefonálnak!
Csekélység!
Száztízezer hold van a másik végin a drótnak!
(Nagy tisztelettel nézi a telefont)
ZSÓFIA
Kempelen, magának istensége a pénz.
Azt hiszem, titokban már a színésznő pártján van, mert tehermentes a háza.
SZOBALÁNY
(visszajön, a telefonnál)
Halló!...
A nagyságos asszony nagyon sajnálja, gróf úr!
De nem szabad ma este!
(Szünet)
Azt mondja, hogy a Csaholyi urakkal van megbeszélve vacsorára!
(Szünet)
Megmondom!
Igenis, gróf úr!
(Leteszi a kagylót, kimegy)
JÚLIA
(egy kis megilletődött csönd után)
Ez nekem tetszik!
(Elismerően)
Mehet; a gróf, mert a művésznő a Csaholyi urakkal beszélte össze a vacsorát!
KATALIN
(még büszkébben)
És még a tetejibe, hogy nyíltan meg is üzeni a grófnak: azért nem szabad, mert ő
(hangsúlyozva)
a Csaholyi urakkal szórakozik ma este!
KEMPELEN
Mind a kettővel, kérem!
(Jelentősen)
Tessék lesen figyelni, ez fontos!
Mind a kettővel!
ZSÓFIA
(harciasán)
Nahát nekem ez sem kell!
Látom, hogy ti mindnyájan hígultok és puhultok!
Te a virágmagtól, Kata, te a bútorselyemtől, Juli, maga meg a kamuki gróftól, Kempelen!
De engem ezek a dolgok nem interesszálnak.
Én egyet akarok!
Végezni vele!
És ezért még keményebben fogok a szemébe nézni ennek a hölgynek, mintha egy putriban találtuk volna, rongyok között!...
(A szenvedély hevében feláll és az ajtó felé fordul)
Ebben a pillanatban a küszöbön megjelenik Anna. Másodpercig feszült csönd. A két nő farkasszemet néz.
Anna átöltözött. Valami sima, fekete, de nagyon jó, szoros és szolid pongyola van rajta. Csak harisnyát nem ért rá húzni. A lábszára mezítelen. Jól megnézi a vendégeket, akik önkéntelenül felálltak
ANNA
(nyájasan, de tartózkodóan)
Kérem, foglaljanak helyet!
(Leül Zsófia mellé a díványra, aki cukkol egyet ettől a szoros szomszédságtól és elhúzódik a kanapé sarkába)
KEMPELEN
(összeüti a bokáját, bemutatkozik)
Dr. Kempelen, Nyíregyházáról.
ANNA
(kényesen csókra nyújtja a kezét)
Tudom.
Ismerem hírből.
(Igen melegen)
Mindannyiokat ismerem.
Sokat mesélt nekem a családjáról a két Balázs.
Boldog vagyok, hogy eljöttek hozzám.
Csönd
ZSÓFIA
(elvesztette maga alól a talajt)
Beszéljen már, Kempelen!
KEMPELEN
(ijedten)
Dehogy beszélek!
Én csak kísérőnek vagyok itt.
Beszéljen a nagyságos asszony!
Csönd. Szobalány kávéskészletet hoz, leteszi az asztalra, aztán kimegy
ANNA
(mialatt a csészékbe töltöget)
Hiszen, ha olyan nagyon nehéz, segíthetek.
A férfiak...
ZSÓFIA
(haragosan közbevág)
A testvérünk, meg a testvérünk fia!
ANNA
Itt vannak mind a ketten!
(A fejével a szomszéd szoba felé int)
ZSÓFIA
Miért nem jönnek elő?
ANNA
Esznek.
KEMPELEN
Kolbászt.
ANNA
Bevallották, hogy nem ebédeltek.
Hirtelenében azt adtam nekik, ami van.
(Abbahagyja pillanatra a kávétöltögetést, összecsapja a kezét)
Ilyen betyárok!
Elverni ennyi pénzt!
Traktort lehetett volna kapni rajta!
ZSÓFIA
(gyanakvóan)
A művésznő nem tudta, hogy miféle pénzt költenek?
ANNA
Nem.
Azt is most gyónták meg!
(Agreszszíven)
Csak nem tetszik gondolni, hogy akkor szóba álltam volna velük?
(Élesen)
Innen már csak egy lépés, hogy azt mondják: rám költötték a pénzt.
(Szuggesztíven néz Zsófira)
ZSÓFIA
(elgyávul)
Azt nem mondom.
Csak azt gondoltam, hogy tetszett tudni miről van szó, amikor szóródott.
ANNA
(haragosan)
Nem "tetszett tudni !"
Nekem nagyon keserves fiatalságom volt!
Megszoktam, hogy a fogamhoz verjem a pénzt.
A könnyelmű embert sem tűröm.
A sikkasztót meg pláne utálom!
Nem engedtem volna be őket a házamba, ha tudom, hogy sikkasztott pénzből rendelnek kaviárt, pezsgőt, zöldborsós kotlettet a vendéglőben!
ZSÓFIA
(megsértődve)
Bocsánat!
Azért nem sikkasztok!
Ez belső családi ügy!
ANNA
(békítőn)
Nem akartam sérteni vele.
(Melegen)
Hiszen én is nagyon szeretem a fiút az apjával együtt.
Jó anyagból van mind a kettő.
Csak éppen hibás vágányra csúsztak.
(Élénken)
Nem való nekik Pest.
Mind a kettő született vidéki ember!
(Végre kiosztja a kávét)
Édesen?
Keserűen?
Tejjel?
(Olyan szíves és kedves, hogy a nők nem utasíthatják vissza, habozva elfogadják a csészéket, szakértelemmel szagolgatva a kávé illatát)
KATALIN
(megkóstolja)
Jó kávé!
ANNA
Frissen kell pörkölni és golyóba főzni.
Ez az egész kunszt.
JÚLIA
(türelmetlenül)
Csak jönnének már elő!
Szeretném látni őket!
ANNA
Mondom, hogy esznek.
(Nevet)
Esznek, meg félnek!
KEMPELEN
(Júliához)
Ez úgy van, kérem, mint a fogorvosnál.
A félénk ember mindenkit maga előtt bocsát be a várószobából, pedig tudja, hogy a végin mégis oda muszáj ülni a fogó alá.
ANNA
Megkértek a férfiak, hogy beszéljek az érdekükben.
És itt van ni!
Alig tudok!
Mit mondjak?
Talán csak annyit, hogy a fiú még fiatal.
Majd megkomolyodik.
Az öregnek meg valami baja van.
Egyszer, régen, valami történhetett szegénnyel.
(Gyöngéden)
Meg kéne gyógyítani.
KEMPELEN
Én azt mondom, hogy az öreg Balázs túlságosan erős prés alatt van.
Azért vág föl, ha egy kicsit elengedik a gyeplőjét.
ZSÓFIA
Hallgasson, Kempelen.
Mind egy húron pendülnek maguk!
ANNA
(a nőkhöz)
Sokszor olyan kicsiségen múlik az ilyesmi!
Nem elég napos a szobája, túl pelyhes az ágya, nem szereti a munkáját!
ZSÓFIA
Hiszen nem is kell neki dolgozni!
Dolgozom helyette én!
ANNA
Talán ez lesz a baj.
Hogy elveszi a helyét, nagyságos asszony!
ZSÓFIA
(sírni kezd)
Szóval még én lehetek az oka?
ANNA
Ne sírjon, szívem!
Nincs itt akkora baj.
ZSÓFIA
Levehetem a kalapomat?
Szorít.
ANNA
Tessék!
(Miután Zsófia levette a kalapját)
Oh, de gyönyörű haja van, drágám!
(Megcsókolja Zsófi haját)
ZSÓFIA
(szipogva)
Derékig ért még öt év előtt.
KATALIN
(kávézik)
Isteni kávé!
JÚLIA
Na most vitézkedjél, Zsófi!
Hajadonfővel!
ANNA
Bevallom, hogy rosszulesett volna, ha összeveszünk egymással.
(Júliához)
Tetszik tudni, a nagyanyám egyszerű tanyai asszony volt.
Ha behunyom a szemem, látom a szegény kis paraszt nagymamám arcát a tekenő gőze fölött, ahogy mosott ránk.
Vagy amikor téli hajnalon tüzet rakott azzal a rőzsével, amit én loptam össze az erdőn.
KEMPELEN
(lelkesen)
Micsoda karrier, kérem!
Micsoda óriási karrier!
A nők leintik
JÚLIA
Nekem az esik legjobban, hogy falusi származású a művésznő!
ANNA
(mosolyogva)
Paraszt puli vagyok!
Kezit csókolom!
Piros a szájam padlása, akár a paradicsom!
És akárhogy gyomlálom, nem tudom kiverni a természetemből, amit gyerekkoromban belém neveltek!...
Mit csináljak?
Imponál nekem az úr, mint a juhász komondorának az agár!
KEMPELEN
(Zsófiához diadalmasan)
Mit tetszik ehhez szólni, Zsófi nagyságos asszony?!
ZSÓFIA
(haragosan)
Ne elnököljön, Kempelen!
Nincs a takarékpénztárban!
ANNA
(aki közben cigarettás dobozt hozott az ablakpárkányról, hogy megkínálja Kempelent)
Látom, hogy nézik a lábam.
Hát kérem én tiszta spórolásból járok idehaza mezítláb.
A bőrömért nem kár.
De a drága harisnyáimat sajnálom.
Mert nekem muszáj drágát viselni.
Énrajtam tizenöt pengősnél olcsóbb strimpflit nem tűrne el a közvélemény!
KATALIN
(ámulva)
Milyen másképp képzeli el az ember a színésznőt falun!
Hogy csak úgy repíti az ezreseket!
ANNA
(nevet)
Egyik sem "repíti ".
Nem is teheti.
Én meg éppen híres vagyok a smucigságomról!
Meghalok minden pengőért!
Mert vénségemre nyugodtan ölbe szeretném tenni a kezemet.
Szeretnék egy kis birtokot, villát, Balatonfüreden, amilyen Blahánénak volt!
Szeretném, ha az esperes megbillentené a kalapját, amikor elmegy a tornácom előtt.
Szeretném, ha a fiatalok tisztelettel öszszesúgnának a hátam mögött, amikor a kúthoz totyogok savanyúvizet inni: "Itt megyen ni, az öreg Tatár !"
KEMPELEN
(rajongva)
Kempelen József ügyvéd!
Kezit csókolom!
Nem tudok más ürügyet kitalálni, hogy kezet csókolhassak, azért mutatkozom be újra!
(Föláll, összevágja a bokáját, kezet csókol)
JÚLIA
Ez hát a színház!
Az a mámoros színház!
ANNA
(csúfolódva)
Mámoros színház!
A színház, kérem, a leggonoszabb gyomorsavképző intézet!
Nincs senki, akinek annyi gyomorsavja lenne, mint egy naivának vagy egy szendének.
Naponta háromszor ájulok el én a drukk miatt, hogy kimegyek a divatból!
(Nagy savanyúsággal)
Á, kérem!
Színház!
Az ember olyan keserű lesz benne végül, mint a kétnapos mákos nudli!
KEMPELEN
(a nőkhöz)
Nagyon élesen tessék figyelni, kérem!
Kit tartottak a nagyságos asszonyék vámpírnak!
ZSÓFIA, JÚLIA, KATALIN
(egyszerre, tiltakozva)
De Kempelen!
ANNA
(nevet egy nagyot)
Vámpírnak tartottak?!
Remek!
Munkás színésznő, ha akarna sem lehetne vámpír!
Mikor csinálja szegény?!
Hajnaltól éjfélig dolgozik, mint a kutya!
Az csak hozzátartozik az iparhoz, hogy szikráztatja a fogát.
Ugyan, kérem!
Kinőtt az olyasmiből az ember gyerekkorában!
Az emberen rajta a smukk, meg a festék, aztán belől valami szolid, hűséges, biztos dolgot kívánna, amin meg lehet szerényen ülni halálig!
KATALIN
Hitted volna ezt, Zsófi?
JÚLIA
(fölemelte a lornyonját, azon keresztül nézi Annát)
Már akár haragszol, akár nem!
Tegezlek!
Mert kezdelek nagyon megszokni, aranyom!
ANNA
(átölelte Júlia nyakát, hízelegve az arcához szorította az arcát, aztán tovább nevetve mondja)
Vámpírság!
(Más hangon)
Ejnye már ezek a férfiak!
Pardon egy pillanatra!
Előteremtem őket!
(Kimegy a jobb ajtón)
JÚLIA
Na, Zsófi!
KATALIN
(emeltebben)
Na, Zsófi!
KEMPELEN
Na, Zsófi nagyságos asszony!
Kinek tetszik a szemébe nézni!?
ZSÓFIA
(méltatlankodva)
Még ugrattok?
Ahelyett, hogy megköszönnétek, hogy megcsináltam vele a barátságot!
ANNA
(visszajön, maga előtt terelve a két Csaholyit, akik nem mernek egészen előrejönni, hanem a kezükben a kalappal, kesztyűvel megállanak hátul az ablak mellett, onnan köszönnek a nőknek, inkább mozdulattal, mint szóval)
Tessék.
Itt a két bűnös.
ZSÓFIA
(mint a bíróság elnöke)
Gyertek csak előre, jópipák!
ID. CSAHOLYI
(a nővérekhez)
Ne merjetek rosszra gondolni!
Nem volt itt hiba semmi!
Megmagyarázok én tinektek mindent!
(Előrejön, kezet csókol először Júliának, aztán Katalinnak, Zsófiától a kézcsókkal egy pillanatban kap egy mérges kis rokoni nyaklevest)
ANNA
(féltő, elfojtott kis sikollyal)
Ne bántsák!...
ZSÓFIA
(Anna felé)
Pardon!
Muszáj volt!
Kiszaladt a kezemből, amikor közel hajolt hozzám a rókaképivel!
ID. CSAHOLYI
(odamegy Annához)
Látja, drágám, ez az én fotografiám!
Nyakon vernek!
De most nem bántom!
(Bizalmasan)
Mert hallottam ám a hangját!
(Kezet csókol)
Anna barátságosan megsimogatja az öreg arcát, ott, ahol a pofont kapta
IFJ. CSAHOLYI
(a háttérből, keserűen)
Megint az apám!
Neki mindenért csak fizetnek, akár a vámnál!
ZSÓFIA
(Anna felé)
Köszönjük szépen a vendéglátást!
Nem alkalmatlankodunk tovább!
(Fölteszi a kalapját, a férfiak felé)
Kászálódjunk, urak!
IFJ. CSAHOLYI
(dacosan)
Megy, aki megy!
De én nem megyek!
Mert érzem én, hogy minek mennék neki!
Az örökös, savanyú szemrehányásnak!
ZSÓFIA
(indulatosan)
Elfecséreli a sok pénzt!
Amikor tudja, hogy milyen keservesen szedjük össze a rezsit!
IFJ. CSAHOLYI
(konokul)
Nem megyek!
Ezután más életet akarok magamnak!
Más emberekkel!
(Nagy fordulattal Annához)
Legyen a feleségem, Anna!
Dermedt csönd
ANNA
Mit beszél maga?
IFJ. CSAHOLYI
Legyen a feleségem!
A nevem megvan!
Fiatal vagyok!
A nők rémülten várnak
ANNA
Meg van maga bolondulva, Balázs!
Mit gondol, hogy menne az a szekér, amelyik elé odafognának kettőnket?
IFJ. CSAHOLYI
Miért, Anna?
ANNA
(józanul, egy kis humorral)
Maga tüzes, fiatal csikó.
Én meg már korosodó, óvatos kis pejkó vagyok, nem is tudnánk együtt szaladni!
IFJ. CSAHOLYI
(fölháborodva)
Visszautasítja a kezemet?
ANNA
Vissza én!
Még szeretőnek se kéne!
Pedig az félig sem ekkora dolog!
IFJ. CSAHOLYI
(nem akar hinni a fülének)
Talán nem tetszem?
ANNA
Nem, fiam.
Maga még csupa zöld!
Olyan, mint egy májusi pattanás!
IFJ. CSAHOLYI
(fenyegetően az öreg felé)
Ezt maga csinálta, apám!
Folyton éreztem a szvengáli nézésit a hátam mögül!
ID. CSAHOLYI
(a mellére teszi a kezét)
Én, fiam?
Hiszen én, ha Anna kívánja, akár most főbe durrantom magam, hogy esedékes legyen az örökség!
ANNA
Tréfából se mondjon ilyet, Balázs!
JÚLIA
(Annához)
Ne izgulj, szívem!
Ez a mániája!
Egy héten ötször megígéri az öngyilkosságot!
ZSÓFIA
(nagy szorongás után megkönnyebbülve)
Hisz magának csak a híre félelmes, Anna.
Maga okos nő, Anna!
Derék nő!
KATALIN
Szegény Kitty, ha hallotta volna!
Hiszen neki félhivatalos menyasszonya van odahaza.
KEMPELEN
(ugyanegyidőben a fentiekkel)
Ha én ezt megírhatnám a "Nyírvidék " -be!...
IFJ. CSAHOLYI
(elvette az ablakpárkányról a kalapját, kesztyűjét)
Utoljára kérdezem, Anna!
ANNA
Hagyjon már békén!
Nem kell!
Engem nem lehet elvenni, dühből, meg dacból!
Hogy bosszút álljon a családján.
Mintha nem tudnám, hogy mi van bent a begyiben!
IFJ. CSAHOLYI
(ingerülten)
Anna!
ANNA
(fúriábban)
Ne né!
Még fenyegetni mer!
Ki maga?
Mi maga?
Micsoda úr maga?!
Tartatja magát a nénikéivel!
Szíjjá a Médiát, eszi a kétpengős őszibarackot, váratja az utcán a taxit!
Van szíve élni, költeni!
Amikor tudja, hogy odahaza negyven fillér napszámot kap a marokszedő és egy selyemkendője árán két hétig kaszál a zsellér.
Várjon, fiam!
Nőjön meg!
Jöjjön el húsz év múlva!
Most született Félegyházán egy kis húgom, az tán magához menne!
(Nagyot fúj, farkasszemet néz a fiúval)
Az asszonyok némán ülnek a háta mögött, id. Csaholyi egy akaratlan bajuszpederitéssel elárulja nagy, belső boldogságát
IFJ. CSAHOLYI
(szünet után, villámsújtottan)
Nahát, egyedül maradtam!
Megyek neki a szélnek!
KEMPELEN
(csöndesen)
Nem is fú a szél!
Süt odaki a nap!
ID. CSAHOLYI
(meghatva)
Nem vagy egyedül, Balázs!
Itt vagyok én!
Az apád!
IFJ. CSAHOLYI
(az apjára néz, gúnyosan)
Na hiszen, apám!
Maga aztán biztosan itt marad a galambfészekben, amiből kitúrt!
(Körülnéz, keményen)
Volt szerencsém!
(Megindul balra a kijárat felé)
A nővérek egyszerre beszélnek: „Eridj, rossz fiú!" „Majd visszajössz te még piszén!” „Csak meg ne üsd a bokádat!”
ID. CSAHOLYI
(mikor a fiú már a kilincset fogja, kétségbeesve)
Várjál meg, Balázs!
(Elkapja az ablakdeszkáról a kalapját)
ANNA
(szirénmosollyal az öreghez)
Maga maradjon itt, lelkem!
Az előszobából hallatszik ifj. Csaholyi fájdalmas hangja: „Soká nem várok, apám!”
ID. CSAHOLYI
(a szivére teszi a kezét, gyötrelmesen a nehéz válaszúton)
Nem lehet, édes...
Hisz az egyetlen gyerekem!...
Az előszobából panaszosan hallatszik: „Isten áldja meg, apám!”
ID. CSAHOLYI
(a szülői szeretet kétségbeesett hangján)
Nem lehet!
(A nők felé, akik útját állják)
Szervusztok!
(A fia után rohan)
KATALIN
(izgatottan)
Fusson utánuk, Kempelen!
Még csinálnak maguknak valamit!
KEMPELEN
(elkeseredve)
Maguknak, kérem?!
Énnekem!
Megpumpolnak!
(Azért mégis utánuk száguld a Csaholyiaknak)
ANNA
(a kezüket tördelő, konsternált asszonyokhoz)
Most én mondom, drágáim, hogy ne izguljatok!
Félóra múlva hármas kalábert fognak játszani valamelyik kávéházban!
ZSÓFIA
Én, becsületszavamra, sajnáltam Balázst, ezt a gyereket.
(Megcsókolja Annát)
Szervusz.
KATALIN
Én is!
(Ugyancsak csók)
Szervusz.
JÚLIA
(Annához)
Fájhatott neki!
Nagyon szerethet szegény kis Balázs!
ANNA
(melegen)
Engedjétek meg, drágáim!
Én ehhez jobban értek!
(Egy kis grimasszal)
Muszáj volt megtanulnom!
ZSÓFIA
(megöleli)
Belátom, drágám!
JÚLIA
Fantasztikus! így szónokolt és te mégis azt mondod, hogy nem szeret!
ANNA
(okosan, könnyedén)
De igen!
Talán szeret egy kicsikét!
Este, lámpafénynél!
Amikor nóbelspicce van!
(Gesztussal)
De nappal?
Ah!
Most is észrevettem, hogy nézi az arcbőrömet!
Pedig higgyétek el, fiaim, az a fontosabb, hogy délelőtt is szeresse az embert a férfi!
JÚLIA
Tőled aztán lehet tanulni!
Ha hozzád jártam volna iskolába, nem maradtam volna vénlánynak!
ANNA
(rugalmas boldogsággal átszőtt, nagy nyújtózással)
De van itt valaki más, aki szeret!
Érzem a talpamtól a fejem búbjáig!
A nők egyszerre nagy kíváncsisággal: „Kicsoda?!”
ANNA
(fölszikrázik a mosolyában a foga, kacsintva)
Az öregebbik!
Az apja!
Az asszonyok megint egyszerre, fölháborodott csodálkozással: „Óh! Ezt a szemtelenséget!”„A vén zsivány!” Hahotáznak
FÜGGÖNY
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE