Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Csokonai Vitéz Mihály
Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak
Keletkezés ideje
1799
Felvonás
2
Jelenet
18
Megszólalás
262
Mondat/Sor
655
Szó
7632
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ JELENÉS
Lipittlotty magába.
LIPITTLOTTY.
Ha, ha, ha, csak látom én, hogy én szerencse fia vagyok, ihol míg szegény legény karakterrel kellett parádéznom, ez a vén bolond Karnyóné a bőségig tartott ruhával, pénzzel; azt gondolta a nyomorult vén banya, hogy én őtet szeretem, szerette pedig a lidérc, - egy illyen legény, aki az ifjába is válogathat, én egy ollyan világrúgtát, ha, ha, ha, boldog Isten!
De meg tud az ember bolondulni a szeretet miatt, már hiszen ha valami érzékeny, virágjába lévő leánykán esne, annyira csak nem csudálnám, de a vén bolond Karnyóné, csak gondolja el már az ember, hisz egyidős a postaúttal, melegsége is csak annyi van, mint a nyári kályhának.
- Hányan csalták meg már csak tudtomra is, mégis hitt nékem is a bolond, azt gondolta, hogy fenékig téjfel vagyok, pedig szakállamra mondom, inkább venném feleségül a kanizsai csonka tornyot.
- De hiszen most megtanulhatja az én példámból, mennyit hihet akármely legénynek.
- Ó, édes számjaim!
25 ezer forintot érő, édes, kedves számjaim! ti szabadítottatok meg engemet attól az alacsonyságtól, hogy én a vén Karnyónénak pénzéért hizelkedjem!
- Áldott lottéria! áldott volt, aki fel is találta, nyugodjon békével még a haló földjében is.
Ó, édes számjaim!
Kedves számjaim! most mindjárt postára ülök, s megyek Budára, de hova megyek és miért?
Ó, áldott szerencse! azért a szép 25 ezer forintért!
De hát az a szép, az az édes kedves Karnyóné?
- Ott üsse a guta, mostmár tyúkpásztoromnak sem venném be, ha, ha, ha, még előre nevetem, majd perel magában a vén tátos, de kukkanni sem mér a 25 ezer forintos Lipittlotty úr előtt.
MÁSODIK JELENÉS
Lipittlotty, Lázár és Samu.
LIPITTLOTTY.
Jó napot, Lázár!
LÁZÁR.
Isten hozta az Urat, Isten hozta, tessék leülni, most épen szép újságot halodám.
LIPITTLOTTY.
Mit, Lázár?
LÁZÁR.
Gibraltár fővezére Sampiónét várát ostrommal megvette, és hogy mi mostanába igen nagyon megvertük az anglusokat.
LIPITTLOTTY.
Az elég örvendetes újság, hanem Lázár, itthon van-é az asszony?
LÁZÁR.
Szolgalatjára az Úrnak, meg most ebédnél is frissen volt, hanem ebéd után valami nehézségét érzette - a szokott nyavalyája jött rá.
LIPITTLOTTY.
Micsoda szokott nyavalyája?
LÁZÁR.
Aval nem szolgálhatok, aztartom aranyér.
LIPITTLOTTY.
Bizony, nagyon sajnálom .
Félreszóllal:
Eb sajnálja a vén dögöt, hanem Samuka ezt a levelet vinnéd el Boriskának, hanem meg ne mutasd asszonyádnak.
Asszonyádnak pedig mondd meg, hogy én egy kevéssé felfordulok Budára, mihelyt onnét megjövök, így mondd, mindjárt gyűrűt váltok vele.
SAMU.
Értem, értem, az Úr mindjárt gyűrűt ád ezért a levélért?
LIPITTLOTTY.
Nem, nem, szegény Samuka, a levelet vidd a Boriskának, én meg asszonyádnak gyűrűt hozok.
SAMU.
Értem, értem, de hát nekem mit hoz az Úr?
LIPITTLOTTY.
Ej, csak eredj sietve, mert én nem késhetem - neked fa pénzt hozok.
SAMU.
Jó lesz biz a ', köszönöm az Úrnak, mindjárt visszajövök érte.
LIPITTLOTTY.
Siess hamar.
Samu elmegy.
LÁZÁR.
Akarom mondani, hogy az anglusokat igen megvertük, 600 fregat elesett, másik 600 rabbá esett, minden órán várjuk őket ide Kanizsára, reménylem az Úr többet hallott felőle.
LIPITTLOTTY.
Azt tudom hogy mostanába sok fogoly francia tiszteket hoztak erre lefelé, Istennek légyen hálá, és hogy még többeket is küldenek győzedelmes seregeink; de hogy anglus fregatákat is hoznának Kanizsára, az még előttem esmeretlen újság.
Hanem Lázár, énnekem most el kell sietnem, az asszonyságot tisztelje nevemmel, most annyi időm nincs, hogy elbucsuzzam tőlle, ha Budáról hazajövök, fogok neki újsággal kedveskedni és pedig ollyannal, millyet nem látott, nem is hallott.
LÁZÁR.
Magam is kikérem, kedves Úr, ha valami újságot méltóztatik halani, legyen szerencsém magamnak is, ott inkább van szerencséje az embernek afélékhez, inspecie ben van-é meg Egyiptomba generál Telegrafus, és hogy igaz-é, hogy a franciák csakugyan feltalálták már azt a meszi lüvö levelet, mely szerént a levelet, ha postán küldik, mikor az ellenség felszakasztja a kopertabol, egymást éri, úgy omlik ki a sok bombi ...
Félbeszakasztja.
HARMADIK JELENÉS
Karnyóné és az elébbiek.
KARNYÓNÉ.
Ezt érdemlettem én az Úrtól?
Ezzel jutalmaztatja meg az én sok szívességemet? el kell-é hinnem, hogy az Úr csalárd, álnok és hitetlen lelkű?
LIPITTLOTTY.
Mit?
KARNYÓNÉ.
Azt, hogy az Úr színnel-mézzel angyal, valósággal pedig egy megtestesült kan ördög, ezt érdemlettem én az Úrtól, ezt?
Az Úr majd mit is mondok.
LIPITTLOTTY.
Mi háboríttotta úgy meg az Asszonyt, nem illik az egy ollyan személyhez, az Asszony akar engem vádolni és azáltal érdemtelenné tészi magát arra, hogy én szerettem, mégpedig olly igen szerettem, mint most.
KARNYÓNÉ.
Mit keres hát ez a levél?
LIPITTLOTTY.
Levél? az a levél? hogy mit keres már, hogy az a levél mit keres?
Isz az a levél csak levél.
LÁZÁR.
De még elfelejtettem mondani, hogy a franciákra a gallusok is rátámadtak, aminthogy már szinte...
Félbeszakasztja Karnyóné.
KARNYÓNÉ.
Ördög vigye el a Kend franciáit, Lázár!
Lipittlotty! így kellett engem a magam szolgálói előtt gyalázatba keverni, szolgáló előtt, phü szégyen, gyalázat, szép ember osztán az Úr, félig magyar, félig német, mégis tetszik, hogy kívánhatja azt tőllem hogy azt elszenvedjem?
Az Úr embertelen, érti-é?
Ah! mert ha most valamit nem néznék... fizesse le az Úr a kontóját, fizesse, most mindjárt, egyszeribe, ebbe a nyomba, huncfuttság nem emberség, fizesse le az Úr, és ha nem, majd tudom, mit csinálok, disznóság, az Úr egy cudar ember volt, én tenyeremen hordoztam, most mutatja meg, micsoda levél ez?
Az Úr nem szóll, szóllok hát én, fizesse le az Úr a kontót, térjen vissza a maga cudarságába, és ne merje olly vakmerő lenni, hogy megcsúfolt nevemről többé emlékezzen.
Lázár! hol az a kontó?
LÁZAR.
Idd van, nad mint 8 curens, bizon jobb is fizetni.
LIPITTLOTTY.
Hisz az a kontó csak hadd maradjon, nállam mindég megtalálni, amivel tartozom, hiszen csak nem szököm el, de hogy is szökném én el, egy olly kedves személytől, mint amillyenért az Asszonyságba élni és halni szerencsém van.
KARNYÓNÉ.
Előttem az ollyan csapodár szók még elárulják az embert.
Csak a kontót fizesse ki, Lipittlotty, és azután se éljen, se haljon érettem.
Én az Urat mindég szerettem, azt nem tagadhatja, szeretem még most is, ah! jobban szeretem mindeneknél, de hogy az én szeretetemnek hasznát vegye, már arra magát érdemetlenné tette.
LIPITTLOTTY.
Kedves Asszony!
- Az Asszonynak a szobaleánya hűségtelen, és azt régen észre vettem, és nagyon sajnálom, mert olybá tartottam, mint ha magamat sértett volna meg, régen is akartam már mondani az Asszonynak; de hogy meghitt cselédjét fundamentum nélkül gyanúba ne ejtsem, alkalmatosságra várakoztam.
- Tudja-é az Asszony, hogy ő azzal a mézesmázos Tipptoppal nagyon öszveszűrte a levet, ha nem tudta, tudja meg most, - észrevettem, hogy a leány kész akármelly legényért az Asszonyt elárulni, hogy ezt saját próbám által tapasztaljam, azért küldöttem hozzá ezt a levelet.
- Legyen az Asszony nyugodtan, és higgye el, hogy az Asszonyt jobban Lipittlottynál senki nem szereti, és hogy az ő ígéretei szentek az Asszony eránt, mégis az Asszony a kontóról beszéll.
Eb az anyja kontója! hát a mi szeretetünk tiszta napfényét kontó fellegek is ködösíthetik?
Én, ha az Asszonynak volnék, most elszégyenleném magamat.
KARNYÓNÉ.
Édes Angyalom! megengedj gondolatlan bosszúságomnak, megbántottalak goromba gyanúmmal.
Egy huncut leány!
Ah! a méreg is forr bennem.
De hiszen ha nem szerettelek volna, nem is aggódtam volna érted, a szerelem aggsággal jár, megengedj, szeretlek, ah! igen nagyon szeretlek, és ha te is szeretsz, vedd kedvesen tőllem ezt a 3 xxx-et.
Kitörli a kontót.
Neked többé nincs kontód, nincs nállam egyéb kontód a szerelem édes kontóján kívül.
LÁZÁR.
De mit is csinál az Aszony, zeb a lelke, ki fizeti, meg kell vizetni, magunk is adosak vagyunk a Becsbe.
KARNYÓNÉ.
Hallgasson, Lázár, az Úrnak többé nincs contója.
LIPITTLOTTY.
És tehát többé nekem nincs contóm - köszönöm az Asszonynak, egy szó hát annyi, mint száz, én felmegyek Budára, és azontúl engemet soha nem lát.
KARNYÓNÉ.
Isten őrizzen! én soha se látnám az Urat - ojje mit gondol az Úr?
LIPITTLOTTY.
Igenis, én azt gondolom, hogy én az Asszony kontójára semmi számot nem tartok már, az asszony se tartson már semmit az én szívem kontójára.
KARNYÓNÉ.
És én szegény özvegy...
Félbeszakasztja Lipittlotty:
LIPITTLOTTY.
És a szegény özvegy marad özvegy, mint eddig volt, gondolkodjon a koporsóról s menjen idvezült férje után az örökkévalóságra: mi, ifjak még egy kevéssé itt akarunk mulatni a siralom völgyén, adiő.
KARNYÓNÉ.
Igen érzékenyen tréfál az Úr - ebbe a materiába nem örömest hallom a tréfát.
LIPITTLOTTY.
Ne csalja meg magát Asszonyságod, én nem tréfálok.
- Értse meg a tréfát.
- Én 25 ezer forintnak a lottéria által urává lettem; Asszonyságod pedig egy köz kalmárné.
Én egy fiatal gavallér vagyok, akin minden kap, asszonyságod pedig egy ollyan 60 esztendős ütött-kopott vén hasadt hegedű, akit a sátán se tudna már kanforiázni, én eszemmel tudok élni, az Asszony pedig egy vén bolond.
KARNYÓNÉ.
Hitetlen bestia! még azon feljül csúfolódsz is.
- Ó, édes szegény férjem! ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg! boldog Egek! miket is kell szenvedni az embernek és kiktől és mikor.
Te koldus kutya! aki az én korpámon tanultál meg ugatni, te hetyke kakas! ki az én szemetemen taréjodtál meg.
-
LIPITTLOTTY.
Kukorékó!
KARNYÓNÉ.
Te hitetlen!
Te kényes disznó!
Te világ sepredékje!
Te cigány! úh, Lázár Deák, adja azt a vas rőfőt, hadd verjem ki még a fogát is a kurvakergetőnek, - uh, te akasztófára való, ki a bótómból.
Elesik.
LIPITTLOTTY.
Ej, kérem az Asszonyt, moderálja magát, csak illyen az, aki az indulatoktol megrészegedik, az Asszony a harag miatt is elesik [a szerelem miatt is elesik ], én megmondom egy szóval, hogy az Asszonynak valamint eddig sem volt esze, úgy ezután se lesz - nem várom vissza a komplimentet, adiő!
KARNYÓNÉ.
Jaj jaj, te ördögök edénye, jaj, férjem! jaj vékonyom! jaj, jaj, szegény férjem, az Isten nyugosszon meg, akasztófáravaló.
LÁZÁR.
Lám megmondtam! no most kontó, jaj fejem! jaj vállam! a kontó! sem egesség, sem pénz, se legény, se kontó, lássad most az Asszony, pedig én is elmegyek a botyábol.
Elmegy.
NEGYEDIK JELENÉS
KARNYÓNÉ
magába
Jaj, átkozottak! bizony mind elhagynak, bizony kétségbe kell esnem.
- Ó! édes, szegény férjem, ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg, ehol biz úgy maradok, mint a felmagzott soláta közt az ijjesztő.
- Én nem tudom, mit néznek bennem, hogy ollyan vénnek tartanak.
- Isz az Isten sokakat megáld tartós ifjúsággal, én legalább nem vagyok olyan megvetésre méltó, iszen ha nem hiszik, próbálnák meg, de a világ tele van balítélettel.
- Ó, te állhatatlan hitszegő! be nem tettem volna fel felőled, jól van jól! az özvegyek édes gyámola bészedi az én könyhullatásimat a maga tömlőjébe, és te, környülmetéletlen szívű, elnyered még méltó jutalmadat, engemet elhagytál, engemet megcsúfoltál, az Ég büntessen meg tégedet és kellete korán vágjon ki az élők sorából!
De mit mondok hirtelen, élj te, élj! mert én téged most is szeretlek, én inkább meghalok, - meg, vesszek el, ha meg nem halok.
Ó, Uram!
Hozd el az én utolsó órámat, ennyire meg vagyok csúfolva, és én mégis...
Félbeszakasztja.
ÖTÖDIK JELENÉS
Samu és Karnyóné.
SAMU.
Asszonyám! lovazzunk, lovazzunk Asszonyám, nó!
KARNYÓNÉ.
Eredj, te kis bohócska! hogy lovazzak én?
SAMU.
Ejnye, azt se tudja Asszonyám, vegye a lába közé azt a vasrőföt, osztán csak így ni!
KARNYÓNÉ.
Ah, édes fiam! csak te ne volnál, majd lovaznék én messze, messze, a másvilág mellé.
SAMU.
Elmegy asszonyám az Óperenciás tengerig, jaj, vigyen el engemet is, majd úgy meglovazzunk a tengeren, hogy!
KARNYÓNÉ.
Gyermek! gyermek! jobb volna biz, az árvák édes Attyához fohászkodnál, én úgyis meghalok!
-
SAMU.
Jaj, édes asszonyám, ne haljon meg, - ha meghal, bizon maga is megbánja.
KARNYÓNÉ.
Az igaz, fiam, hogy megbánom, de hogy élek, még jobban bánom, azt pedig, hogy éltem, mindenek felett bánom.
Lásd, a szegény atyád is mindég ollyan beteges vólt.
- Ó Istenem! ami legkeservesebb, menyecske koromba ollyan petyhüdt vólt a szegényke, ó, édes, szegény férjem hát ha most is élnél! az Isten nyugosszon meg!
SAMU.
Én is sírok, édes Asszonyám, én is siratom az én szegény petyhüdt férjemet, ó, édes, szegény petyhüdt férjem, ó, ó, ó!
KARNYÓNÉ.
Ó, kis bohó, ó, ó! - édes szülöttem magzatom, menj a patikába, mintha rosszul érezném magamat, aminthogy rosszul is érzem, hozzál egy kis alkörmöst, osztán meg egy kis - dejszen csak ezt a papirost mutasd - csak Gotliktól, a legénytől kérj, ha pedig a gazda be talál jönni, és kérdeni találja, minek? csak azt mondd, fiam, hogy az egereket vesztjük el vele - érted?
SAMU.
Értem, értem.
KARNYÓNÉ.
Mit mondasz hát?
SAMU.
Azt hogy: Adjon Isten jó napot a Patikás Uramnak: asszonyám kotylik, az egerek pedig rosszul vannak, ha a gazda nem talál jönni, el akarjuk veszteni, adjon nekem az állomra körmöst; osztán ezt a papirost mutassa meg.
KARNYÓNÉ.
Jaj, bolond csinálta kis fattya !
Félre szollal:
Nem merem másra bizni, nesze, csak vidd el azt a papirost - semmit se szóllj.
- Amit adnak, hozd el.
SAMU
Adjon hát asszonyám egy krajcárt, hadd vegyek siflit ott a patikásnál.
KARNYÓNÉ.
No, azt is megadom, csak siess.
Samu elmegy.
Egek, sohase hittem, hogy az ember reáunhasson az életre, most érzem, hogy terhemre van az élet, ó, te hitetlen! csak a fiamnak volna, ennek az egy rossz kölöknek, csak ennek volna elégséges elélni való esze, úgy tetszik, könnyebben válnék meg a világtól!!!
HATODIK JELENÉS
Tipptopp és Samu.
TIPPTOPP.
Hova, hova Samu?
SAMU.
A patikáshoz.
- Asszonyám rosszul érzi magát, mert körmöstől evesztek az egerek, azt nézem meg, otthon van-é a gazda vagy pedig csak kotylik, papirost küld néki asszonyám.
TIPPTOPP.
Had lám azt a papirost!
SAMU.
De othon van-é hát a gazda?, mert ha otthon nincs, azt mondta asszonyám, hogy ne is mutassam.
TIPPTOPP.
Otthon van, otthon, no, csak adsza.
- Mordiő, mit látok! csupa arzenikum, valóságos egérkő, ez nem jónak a jele, no csak eredj Samu.
-
SAMU.
Adjon hát az úr 1 krajcárt medvecukorra.
HETEDIK JELENÉS
Kuruzs, Tipptopp és Boris.
TIPPTOPP
magába.
Már gyanítom, mibe van az egész dolog, bizonyosan Lipittlotty rútul bánt a kalmárnéval, ő, a bolond, Budára ment, az asszony pedig kétségbe esett.
Bizonyosan úgy kell lenni.
- Lipittlotty meglátta a kitett számokat és elhitte, hogy valósággal azok jöttek ki a lottérián, igaz, hogy mondta is az expeditor, hogy jó szómért és pénzemért éppen azokat tette ki a táblára, és azután, mintha csak tévedésből esett volna, úgy rakta ki ismét a valósággal kijött számokat.
- Csakugyan elértem hát célomat, és Lipittlotty bolonddá lett, eddig Veszprém fele jár és amint az ő kevély lelkét esmérem, rútul vált meg a kalmárnétól, melly miatt a' talán ámborába is jött.
- Könnyen meglehet, most nékem vigyáznom kell, ha az asszony magát megölné, odalenne minden plánumom.
- Majd megyek cirkálni, valamit tán kitanulhatok.
- A Boriskát is majd körülveszem, tanácsokat adok néki, és veszek tőlle.
- De ha! ha! éppen Boriska.
BORIS.
Danol.
Csurgói kincsem, hallod-é?
Kanizsán lakom, tudod-é?
Hajts Kanizsára, gyere be,
Csókba feresztlek idebe
Öszvehoz tán még Szent Egyed
Hogy fejed ölembe tegyed.
Béfogad engem a major
Majd mikor érik a bajor.
TIPPTOPP.
Otthon-é az asszony, Boriska?
BORIS.
A bótba van.
TIPPTOPP.
Teveled akarok szóllani.
BORIS.
Tessék ide feljönni, csak magam vagyok.
KURUZS.
Sok ezerjókkal, mint megannyi karbunkulusokkal körülkoszorúzott jó napokat kívánok és komprekálok úri kegyes gráciájának.
Nincsen-é valami belső nyavalyája az Úrnak? vagy nem akar-é eret vágatni? vagy mostanába köppölyt hányatni úri tagjaira? vagy magát trepanáltatni? vagy akármijét arannyá változtatni, inspecie azt a botját? vagy nem akarja-é jövendő sorsát hallani? mikor házasodik meg, lesz-é szép felesége? hány fia lesz, hány leánya, mellyik szabóval varrat legszebb nadrágot? makk adutba nyér-é többet vagy a tökbe? elvész-é az a szümölcs az orráról, vagy több is nő hozzá s a többi.
Akar-é valami avult ruhát adni vagy venni, ezüst gombot, félviseltes gatyamadzagot, elvásott lakatot, beírott papirossat, maradék gánicát, vagy akar-é az Úr fazékat drótoztatni, pipát köttetni, rostát korrigáltatni, vagy pedig, ami ehez hasonló mesterség, névnapi köszöntőt, halotti búcsúztatót, paszit vagy lakodalombeli salutatiot, vagy más ehez hasonló kupec poézist parancsolni, vagy, nó, kosarat is köttetni s több aféle eius modi?
TIPPTOPP.
Ki tudna már olyan sok közzül választani?
Csak egy szóval mondja meg Kend, micsoda ember? mi a Ked mestersége?
KURUZS.
Ó édes dominatiom,
Nagysok az én professiom
Professiom hat, hét féle,
Melly kell, szolgálhatok véle.
Pénzért mindennek szolgálok,
Sok s nagy csudát produkálok.
Esmernek kicsinyek nagyok,
Hallja meg az Úr, ki vagyok.
Doktor, borbély, alchimista,
Kéznéző chiromantista,
Zsibvásáros és drótvonó,
Poéta és kosárfonó.
Ez már mind egyre megyen ki,
Hozzá jobban nem tud senki.
Exclusive, inclusive,
Úr is vagyok respective.
Mit tetszik hát demandálni,
Nálam mindent feltalálni.
S megmutatom, hogy bolondok,
Akik engem... majd mit mondok.
TIPPTOPP.
Bizony, sokféle tudomány egy caputba, de mégis, miért hogy ollyan rongyos?
KURUZS.
Jaj lássa az Úr ezeket
A méla mesterségeket
Noha rongyba mutogatják,
Még az ebek sem ugatják.
TIPPTOPP.
Nohát, produkáljon belőlök egyet, valamellyiket, tőllem is kap Kend tán valamit.
BORIS.
Csak verset mondasson az Úr vele, már én hallottam tőlle, ollyan szépen kimegy, mintha tőre szednék.
KURUZS.
Az is meglehet, mért nem?
Éppen ma írtam egyet Szent Egyed napjára, hiszen ha tetszik, elolvasom.
TIPPTOPP, BORIS.
Egyszerre,
Halljuk, Kuruzs Uram, halljuk.
KURUZS.
Keresi a csizma szárába.
S ejnye, nó, ha ráakadnék, no, mi a tatár.
Köszöntő versek komma mellyek punctum írattattak nagy B. Becsületes, Bizodalmas az is nagy B. Jámbor NB. a bor csak kis b Keresztyén tény-é? vagy tyén? - régen pörölnek rajta.
Felebarátunknak Goráblás Martiny Jánosnak, helységünknek már sok időktől fogva közjóban fáradozó nagy G. Gonosz bírájának, nékem különös jóakaró Kedves Komám Uramnak.
A capite.
Tisztességes és nagyra becsülendő nevének tiszteletére, és egyúttal az én Komámnak, az ő hites élete párjának s kedves csimotáinak e jeles napon származandó örvendezésére, nékem pedig egy kis collatio végett való áldomási béfordulásra írattattak.
Nemes Somogy Vármegyébe helyheztetett Csurgó mezővárosban 1ső szeptemberbe.
Anno itt csak úgy irtam, hogy Ao de ez ellipsis, és azt teszi, hogy anno sietve édes Komám Uramnak a Darunál lévő vendégfogadóba írtam K. R. Kuruzs Péter.
1ső vers. Szomorúság, háborúság tőlem távol állnak
Mert víg napra, úgy mint mára
Hajnalkorra, víg órára
Eljutottunk, felvirradtunk Szent Egyed napjára.
2dik vers. Azért nékem zengő nyelvem ékes nótával zeng,
Párnázusnak Héliconnak hegye vígsággal reng.
Piros hajnalnak szépsége,
Hajnalcsillag ékessége,
Mosolygással, pirossággal derült fényessége.
3dik vers. Gondolkodna, ha szólhatna Orveus nótája.
Ha pénghetne és zenghetne Clio muzsikája.
Most vidámságát mutatná,
Hárfáján újját futtatná,
Úgy mint a Szent Egyed napját hogy vígan mulatná
4dik vers. Múljanak el, húljanak el bánátid napjai,
Derüljenek, terüljenek rád áldás árjai,
Ellenségid hátráljanak
Szent angyalok vigyázzanak,
Az Úr Isten úgy éltessen, hogy sok számos Egyed napját
Ked, Komám tölthessen.
5dik vers. A kerék ég örömmel ég emberek vígságán,
A szép csillag vígan villog az ég karikáján,
Mennyi fűszál a földön áll,
Kedvet annál többet talál,
Kit a halál le nem kaszál, ez nap illy rendbe áll.
Dixi, duxi, Darótzi,
Boris Húgom, kapard ki.
BORIS.
Ejnye, Kuruzs Uram de szép, ejnye no, de furcsa no: dehát nekem tudna-é valami szép rigmust írni, ollyan leánynak valót?
KURUZS.
Már mér ne tudnék, tudom én már, millyen kell az ollyan leányoknak, éppen pünköstkor vittek el tőlem egyet a compactorok, azt tartom a' legjobb lesz, így megy ki a teketoriája.
1. Hármat ellett a fürjecske fű rendén csipke,
Ó, te csók gyérére nyenyenye retyetye repetitio
2. Gyűjj be hozzám, rózsám, feküdj az ágyamba,
Oldozgasd meg csecsfűződet, kösd a dolmányomra,
Ó, te csók s a többi, repetitio
3. Gyűj bé hozzám, rózsám, egy tál borsos lére,
Megborsoltam, sáfrányoltam, készen vagyok véle.
Ó, te csók gyerere s a többi, repetitio
4. Akit adtam jeggyűrűcskét, tédd a kisujjodba,
Ha kimégy is, ha bemégy is,
Megemlegetsz rolla.
Ó, te csók ... repetitio
Ó, be szép teketoria!
Csak legyen kanaforia.
Ez egy pótrás istoria
Hozott a compactoria.
NYOLCADIK JELENÉS
Samu és Tipptopp.
SAMU.
Hallya az Úr! hallya az Úr!
TIPPTOPP.
No, ki az?
SAMU.
Vettem ám medvecúkort, vettem bizony, meg siflit is.
TIPPTOPP.
Te vagy, Samu, gyöszte csak gyöszte, hát egyebet vettél-é?
SAMU.
Vettem ám asszonyámnak egy katuját, meg egy üveget ni.
TIPPTOPP.
Hadd lám, Samu, hadd lám - tökélletes arzenikum, valóságos egérkő, ejnye, ejnye, mire nem megy az ember, no.
SAMU.
De meg ne egye ám az Úr, mert azután hogy veszi be asszonyám?
TIPPTOPP
félre szóllal
Elcserélem, ne, Samu, vidd el asszonyádnak.
Samu elmegy
- Most már örülök, csak jó vége lenne ezen cserének, majd a Lipittlotty szállására megyek, megnézem, s megtudakozom, micsoda móddal ment el Kanizsáról, visszajön-é? vagy csak Budán fog élni abból a 20-25 ezer forintból, ha, ha, ha.
KILENCEDIK JELENÉS
Karnyóné és Samu.
KARNYÓNÉ.
Samu! mit csinálsz?
Siess, nékem most minden minuta egy esztendőt tesz
SAMU.
No, Asszonyám! van ám orvosság, csak egér legyen, úgy -e, egérrel eszi meg Asszonyám? nekem is adjon ám belőle, sülve lesz-é vagy főzve?
KARNYÓNÉ.
Adce, édes fiam!
Ah! csak téged ne látnálak, könnyebben venném bé ezt a halálos port, de hiszen az Isten gondot visel rólad, édes fiacskám, veszne inkább a jószágom csak az eszemet hagyhatnám neked testamentumba - édes fiam, te már engemet holnap nem látsz!
SAMU.
Hát osztán hónap mit eszem én?
KARNYÓNÉ.
Toros kábosztát, édes fiam! azt is az anyád torjába eredj csak, végy magadnak egy pár vajas kiflit.
Samu elmegy.
Fiam!
Fiam!
Isten hozzád, már te engemet többet nem látsz, Isten hozzád!!!
Én nem tudom, mi az oka ...
Keservesen danol
Ó, dugába dült remények!
Ó, Legények ó, Legények!
Ó Lipittlotty! szívem kínja
Gonosz mindnyájatok csínja.
Én meghalok, hitetlenek!
Mindjárt Karnyóm után menek,
Mindjárt nem lesz most egy dáma
S hibít rabjaitok száma.
Nem szántok -e? hitetlenek!
Mindjárt Karnyóm után menek.
Gyertek, még egy kicsit várok,
Míg a bótajtóig járok . Integet legényeket.
Jaj, nem jön szavamra senki,
Nohát lelkem, csak innen ki
Mégis egy-két percet várok,
Míg a nyoszolyáig járok . Integet legényeket
Jaj, nem jön szavamra senki
No hát lelkem, csak innen ki.
Majd jó szívvel látnak mára
Pilátushoz vacsorára.
A mérget kezébe veszi
Ó, irtóztató nagy kétség!
Ó, másvilági setétség!
Hunyjatok el, szép csillagok!
Én csak setétbe ballagok
Párkák! Lidércek! Fúriák!
Republicanus franciák!
Megtestesült kan angyalok!
Fogjatok el, mert meghalok ! Megitta.
Repetálja ez utolsó sort rekedezve
Következik a némajáték.
Itt megiván Karnyóné a mérget s azzal a nyoszolya fele botorkázván megholt elnyujtózva. - A fia, Samu, egy tálba tejet evett s azzal kínálta megholt anyját. Boriska, Lázár körülfogták NB. Lázár nem hagyta el örökösen a Karnyónét, mikor mondta, hogy otthagyja, csak ijjesztette az asszonyát. - Bemegy Tipptopp, s kérdi intve, mi baja az asszonynak, s Boris int, hogy mérget vett bé, s megholt. Lázár mindjárt a Kuruzsért megy, kit nagy sokára előhozott egy vén ludverc formába. Lámpással kísértetett Kuruzs, aminthogy setét is volt. Kuruzs egész borbélyt készülettel jött, és ugy is, mint egy élhetetlen borbély, aki is mindig kuruzsolta a vén dögöt; de csakugyan későre lett reménység feltámadása felöl. Ezen idő alatt sem tudta feltámasztani az asszonyt. Ezenbe jön Lipittlotty a némajátékosokhoz s sírókhoz.
LIPITTLOTTY
nagy fúriával.
Itt van, csakugyan itt van az a huncfut, halál és bosszúállás, a te tökélletlen vén kurvádnak vérén keresztül akarnék rohanni utolsó veszedelmedre.
Te voltál, aki engemet gyalázatba, kárba és kéttségbe dűtöttél?
Te hamisítottad meg azt a lottériát?
Szólj, reszkess, halj meg!
Mellybe lövi. A mellybe lövés így esett meg: Lipittlotty nagy méreggel beszélt, s nagy hangon, melly a más szobába általhallott, s mikor azt mondta, hogy halj meg, Lipittlotty egy pisztolyt tartott a Tipptopp mellyének, mely csak porozva volt fel, s abba a szempillantásba, más házból, más személy valósággal megtöltött pisztolyt lőtt el, s éppen azt gondolták volna, hogy Lipittlotty lőtte agyon Tipptoppot.
TIPPTOPP.
Uram irgalmazz, oda vagyok, ó, jaj!
Ledől.
BORIS.
Ah, Jézus!
SAMU.
Jaj tejem, jaj tálam!
Mert készakarva el kellett törni egy személynek ráhágással a tejes tálat.
LÁZÁR.
De a' bizon rútságos dolog!
KURUZS.
Rettenetes gyilkosság!
Merő azon pihóság.
LIPITTLOTTY.
Megérdemelte a gazember, csak gondoljátok meg: az expeditort megvesztegette, hogy az én elámíttatásomra tegye ki két óráig az én számjaimat, azután mintha csak confusioból esett volna, a valósággal kijött számokat rakja ki, és így, lássátok, engemet millyen rettenetes galibába kevert, mind magamra, mind erre az asszonyságra nézve.
- Sümegen vettem észre megcsalattatásomat, ott a statión ujj póstalovakat akartam váltani, - s hát látom, hogy egészen más számok vagynak kitéve, azonnal visszafordultam, s hát látom, hogy itthon is már azok a számok vagynak kitéve.
Már minden tudva van előttem, megérdemlette a halált - mégegyszer agyon lövöm.
- De hát az asszony aluszik vagy csak tetteti?
SAMU.
Az egereket akarja elveszteni
BORIS.
Jaj, Uram, a mi asszonyunk oda van, az Úr ölte meg.
-
LIPITTLOTTY.
Micsoda? én öltem meg?
BORIS.
Az Úr bizon, de az Isten meg is veri az Urat, mert az Úr gyilkos, az asszonyunkkal is úgy bánt, szegény, az Isten irgalmazzon bűnös lelkének, mérget vett bé; már most az is halva fekszik, az Isten megveri az Urat, verje is meg.
KURUZS.
Uram! hadd nézzek az Úr tenyerébe, én probált ember vagyok.
Ez az ér erre megy, ez a szív ere, ez a vége itt így megy, a másik meg erre megy.
Én, Uram, sok ember tenyerét néztem már, jártas-költés chiromantista vagyok, de az Úr - hanem meg ne haragudjon ezért - titkos mesterségemre esküszöm, soha el nem kerüli, - bocsánatot kérek - az akasztófát.
-
LIPITTLOTTY.
Eh!
- -
KURUZS.
Kérem, kérem, mindjárt megmutatom: ez a húzás középbe az Urat jelenti, ez a hosszan nyúló húzás mi volna egyéb egy kötélnél, ez pedig mathematice is egy valóságos akasztófa.
No, most mit tud rá az Úr felelni.
LIPITTLOTTY.
Bolond!
KURUZS.
Illy szép úrral virágzó fa
Lön egyszer az akasztófa, (dejszen semmi)
Terád pedig, édes lányom,
A sorsvetést ím így hányom,
Hogy a szíved igen ledér,
Magad pedig hasadt vedér.
Róllad rosszat mond csizió
Jeled vagy bak vagy skorpió,
S amint mutatja a tenyér
Nállad mindennapi kenyér.
A te utad [nem] kövecses,
Nállad a szép legény becses, (de megálljunk ).
Látja, édes Lipittlotty Úr,
Az asszony már tajtékot túr,
S ha más bele kristélyt nem szúr,
Elszakad benne a bélhúr.
Májját a méreg ellepte,
Melly ellen hasznos recepte:
Keresetlen fát találni
S azzal a talpát piszkálni.
Az is jeles historia
Hogy a vesicatoria,
Ha rá teszik az orrára,
Feltámasztja két órára
De ez az úr, ki itt fekszik,
Már a sírtól nem menekszik.
Már ennek a praescriptió
Csak az egy végső adió.
Hanem annyit mégis teszek
Adják ide, ha van eszek,
Egyetmássa nem vész kárba,
Eladom a zsibvásárba.
Úgyis sok úri személlyek,
Kik szegények de kevélyek,
Ősök javát utoljára
Küldik hezzám zsibvásárra.
LIPITTLOTTY.
Százezer ördögök!
Iszonyodjam-é magamtól? szerencsétlen asszony! szerencsétlen ifjú! kegyetlen áldozatim!
Itt a bűnös, itt a bíró, itt a bosszúálló, elégedjetek meg, ez az óra, másvilág, fogadj be engemet.
Mellybe lövi magát, az [a] megírt mód szerént esett.
KURUZS.
No felsültél, akasztófa,
Hazudott a másik strófa
LÁZÁR.
De már a' bizon sok, a' is puff, e' is puff.
SAMU.
Osztán Lázár megmeg puff?
LÁZÁR.
Puff bizony Sámuka, másik is puff.
BORIS.
Ah, Jézus! én itthagyom ezt a házat - a világért sem mernék az éjtszaka itt hálni, ó, Jézus!
KURUZS.
Ah, per Deum immortalem!
Jerusálem! Jerusálem!
TIZEDIK JELENÉS
Karnyó és az elébbiek.
KARNYÓ.
Jó estét, édes gyerekeim! hát hogy vagytok, az Isten áldjon meg benneteket - jaj, bizony azt gondoltam, sohasem érkezek el idáig, sohasem juthatok el, azt gondoltam, hogy csak nem láthatom meg már Kanizsát.
- De hát ti nem is szóltok, fiaim! talám bizony nem is esmertek.
LÁZÁR.
Micsoda zember ked zillen zeste, bazus?
BORIS.
Csak menjen Ked ki, istenadta, beteg van a háznál.
KURUZS.
De nékem mintha rémlene,
Hogy ez az úr ki a fene.
SAMU.
Jaj, édes Atyám Uram! édes Atyám Uram! be régen nem láttam édes Uram Atyámat.
Ni, édes asszonyám beteg - hozott-é nekem valamit a vásárról?
KARNYÓ.
Hoztam, édes fiam, nesze, ez az utolsó kenyeremnek a maradéka - ezt megbecsüld, mert a te apádnak az aranyaknál is becsesebb volt - piskóta gyanánt edd azt - - -.
Édes fiam! te valál, aki legelőször megesmértél, te, ki magadat is alig esmered, mások pedig okosabb létekre, ehol, három esztendők alatt egészen elfelejtettek.
- Csak édes fiam! nem tagadhatja meg magát a Természet!
- A' vagyok én, akinek te gondolsz, ennek a háznak ura - én, én, a szerencsétlen Karnyó!!!
BORIS.
Ó, Jézus! hol jára mi jó Urunk, bizony talán az égből szállott le erre a szomorú napra!
KURUZS.
Igaz, hogy ez szomorú nap
Im kell doktor, hóhér és pap.
KARNYÓ.
Az igaz, édes Boriskám, az égből szállottam hozzátok, mert az vezérlett engem minden útaimba.
Jól tudhatjátok, hogy én most három esztendeje lesz, kereskedés végett Grécbe kimentem, és akkor Gréc és Triest közt az akkori időbe az ottan kóborló franciáktól (ó! még most is előttem a vért szopó tigrisek képe) elfogattattam!
Mindenemet feldúlták, még a rajtamvalót is lehúzták; csak egy fillért sem hagytak nállam.
Én mint aféle kereskedő eleget protestálgattam nekiek, de azokba az emberiségét levetkezett emberekbe semmi indulat, semmi indulat nem találkozik, én a kétségbeesés miatt öszve találtam [kapni] tisztesekkel aki csak annyiba külömbözött a tartományt pusztító harambasátol, hogy selyem posztóból volt a kaputja; szóról szóra ment a dolog, már akkor bilincsre voltam téve, úgy bánnak ezek a hatalmokba esett jámborral, engemet a kétségbeesés és a méltatlan velem való bánás sokra vitt, nemzetjeket, vad erkölcsöket, sőt neveket is kárhoztattam.
Mit nyertem vele, a vezér quartelyára behurcoltak, engem anarchistának, arisztokratának, rojalistának, a köz csendesség megháborítójának, emigránsok barátjának, az egyenlőség ellenségének, a nemzeti jussok felforgatójának, az emberiség mocskának, és még Isten tudná előszámlálni, minek is neveztek, és engemet minden mentségem nélkül fogságba Mantuaba küldöttek, abba a várba, amellyet ők az ő kevély lelkekhez képest győzhetetlennek tartottak.
LÁZÁR.
S Mantujába volt az Úr, Brincibalis Uram! halotam ez erös város, od szakad a Nilus a Mozelaba, de nem tudom melik országba van, azt bizon nem tudom.
KURUZS.
Hüm, Mantuja az Mantuja,
Non procul a Genuja,
Scit jam Dominatio tuja,
Mere nyílik kapuja.
SAMU.
Hahaha, alleluja!!!
KARNYÓ
Itt voltam én fogva, édes fiaim, sok ollyan érdemes emberekkel, akik az ott uralkodó eszelősségnek baráti nem voltak, sok józan életű, józan erkölcsű emberekkel szenvedtem én együtt, akiket a világgal játszó franciák az emberiség pártfogása mellett az emberiség ellen üldöznek és sanyargatnak.
- De hálá légyen a mindeneket bölcsen vezérlő Istennek, eljött valahára az az idő, amellybe a világnak három hatalmas császárja az Oceanusnak megtántoríthatatlan monarchájával felkölt az emberiségnek köz ügye mellett, a neki-bizakodott gonoszságot valahára megtanította a hadnak, az igazságnak s emberiségnek erejét, hatalmát, méltóságát rettegni, tisztelni és istenleni.
SAMU.
Kuruzs Uram, ni, találja ki! mit eszem én ma?
KURUZS
Halgass gyerek, mert rádverek,
Kukkert eszel, halgass gyerek,
Samuka légy kuka.
KARNYÓ.
Eljött valahára az az idő, hogy a mi hatalmas seregeink megreszkettették a franciák alatt az Alpeseket és a Padus partjait, és Szuvarov Mantuát megvette.
Szuvarov - ama hadban őszült vitéz vezér, ki csak a szótárokból esméri a félelmet.
Ez a történet nekünk olly kedves volt, olly örvendetes, mint amillyen szomorú a franciáknak.
Mi mindnyájan kiszabadultunk, passust nyertünk, magam pedig útiköltséget is némely jószivü hadi tisztektől, kik itt Kanizsán szegény házamnál megfordultak.
Az Isten éltesse Kedves Fejedelmünket a több hatalmasságokkal.
Éljen a vitéz Szuvarov, Mantua meggyőzője.
Éljenek - mindnyájan legyenek szerencsések.
- - - De édes fiaim! a sok szóbeszéd közbe majd el is felejtkezem az öreg anyátokról, hát az él-é, vagy hal az istenadta?
BORIS.
Megholt!!
KARNYÓ.
Meg! - - az Isten nyugossza meg; hány hónapja vagy esztendeje?
LÁZÁR.
Most hal epen az asszony, éppen most van halott.
KURUZS.
Megholt, megholt, és miatta
Már az ördög elragadta
E két urat is magához,
Jó lábot a stafétához.
BORIS.
Az asszony arzenikumot vett bé!!
LÁZÁR.
Ez az úr agyonlüte a másikat, nagy harag volt, egyéb zsemi zsem.
SAMU.
Dejszen nem haragudt, mert magát is agyonlőtte.
KARNYÓ.
Istenem, Uram!
Miért is vezérlettél haza?
Tömlöcből kriptába jöttem, ó szomorú este! ó halálos padimentom!.
Elájul.
TIZENEGYEDIK JELENÉS
TÜNDÉR.
A János pap országába, hol nincs semmi aggodalom
Tündérek szép királynéja, gyémánt palotába lakom.
Legtöbb csudát, karakallát az éjjeli ágyba teszek -
Bámul az emberi szem. Példa ez a furcsa gyerek.
TÜNDÉRFI
Tündérek szép királynéja
Imé léteit szerze nekem
TÜNDÉR.
A szem látja, de nem tudja
Hogy származtál szép gyermekem.
TÜNDÉRFI
Mit parancsolsz?
TÜNDÉR.
Minek is szólsz?
Már tudhatod mit cselekedj,
Ha tündér vagy, tudnod kell
Mégis itt állsz, huncfut, eredj.
TÜNDÉRFI.
Mit parancsolsz?
TÜNDÉR.
Minek is szólsz?
Már tudhatod, mit cselekedj.
TÜNDÉRFI.
Hogy azt a négy?
TÜNDÉR.
Fantasztákat.
TÜNDÉRFI.
Észre hozzam?
TÜNDÉR.
Észre hozzad, huncfut, eredj.
TÜNDÉRFI.
Az asszonyhoz a varázsló vesszővel hozzáüt
Vén lant! még meg nem gebedtél,
Álompor volt, amit ettél,
Kelj fel frissen, mert majd adnak,
Főzz vacsorát az uradnak
Fálelilela - Fálelilela.
Tipptopphoz.
Be bolond vagy, hogy megholtál!
Lipittlottyhoz
De te még bolondabb vóltál.
Kettőjükhöz
Kopófing, majd mit is mondok,
Keljetek fel, vén bolondok
Fálelilela - Fálelilela.
Kamyóhoz
Kelj fel verj rá a banyára
Mért nem várt jó vacsorára.
A többiekhez
Ti is itten mit strázsáltok,
Sertifurti kurvanyátok
Fálelilela Fálelilela.
Egyszerre felugranak és öszvefogóznak. Karnyó Karnyónéval, Lipittlotty Tipptoppal, Boris Lázárral, Samu Kuruzzsal, s illyen nótával mennek ki a theatrumból.
KARNYÓ.
Ehetném ám, kincsem!
KARNYÓNÉ.
Van egy izé.
LIPITTLOTTY.
Haragszik-é az Úr?
TIPPTOPP.
Haragszom-é?
BORIS.
Légyünk mi egy testek
LÁZÁR.
Viat, viat, fiat, fiat.
SAMU.
Jóllakjunk lencsével
KURUZS.
De lesz-é hát?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE