Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Hunyady Sándor
Kártyázó asszonyok
Keletkezés ideje
1939
Felvonás
3
Jelenet
7
Megszólalás
869
Mondat/Sor
2354
Szó
12048
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ KÉP
Szín: Kissé műveletlen fényűzéssel berendezett, ókonzervatív polgári szalon. Este, vacsora után. A csillár ég
INAS
(egy kártyaasztalt cipel a színre, amelyet felállít a középen)
Ebben a lakásban, úgy látszik, ez a legfontosabb bútordarab!
Itt folyton kártyáznak?
SZOBALÁNY
(jeget tör és az üvegeket rendezi a gördíthető italos asztalkán)
Folyton!
INAS
Még csak tíz napja vagyok itt, de még mindennap volt kártya.
És mindig mások.
És majdnem mind, csupa nő.
Ez a mai micsoda garnitúra?
(Hátul keresgél egy szekrényben)
Jó lesz ezeknek a tisztított kártya is?
SZOBALÁNY
Dehogy.
Ez a legnagyobb parti.
Ezeknek mindig új pakli kell.
INAS
(mialatt kikészíti a kártyát és a hozzája tartozó kegyszereket az asztalra)
Legalább könnyű kezük van?
Az ember reggelig ébren van miattuk, hogy az előszobában feladja a kabátjukat, aztán nem keres semmit.
SZOBALÁNY
Ezek, akik most itt vacsoráznak, közepesek.
A nők adnak egy pengőt, a kövér nő, ha nyer, kettőt.
A férfi pénz helyett csak barátságosan köszön.
Zaj hallatszik jobbról. Az inas elhallgat és a hátsó ajtón kimegy. Jobbról bejön Röné, Piri, Adél, a kezükben feketekávés csésze. Fél-estélyi ruhában vannak, erősen kifestve. Sok rajtuk az ékszer. Gazdagok
PIRI
(kietlenül buta nő)
Az uram a hét végén jön meg Londonból.
(Rönéhez)
Te is szalma vagy?
RÖNÉ
(igen gusztusos, szép nő. De gonosz és ideges. Aminek magyarázata, hogy nagyon fiatalon, kéjvágyó öregemberhez ment feleségül)
Nem, Pirikém!
Az én uram csak szabad estét kapott.
Mért kérded?
Neked talán hiányzott?
Mert nekem nem.
Még azt is megparancsoltam neki, hogyha olyankor kerül haza, amikor ti még itt vagytok, menjen egyenesen a szobájába és ne zavarjon bennünket.
ADÉL
(kövér teremtés, van benne valami kedély)
Okosan tetted.
Jó háziasszony vagy.
Imádom az ilyen kártyával összekötött női vacsorákat, ahol nincs férfi.
Az ember nem zsenírozza magát.
PIRI
Mért mondod, Adél, hogy nincs férfi?
Hát Jenő kicsoda?
RÖNÉ
Jenő nem férfi.
Jenő egy angyal.
ADÉL
(a félig nyitott ajtón át benéz a szomszéd szobába)
Az angyal még mindig ott ül az asztalnál és tüzesen suttog valamit Évának.
RÖNÉ
(gesztussal)
Nem vagyok rá féltékeny.
Jenő csak a gibicem.
Bizsu.
Dísztárgy a lakásomban.
Aztán nem is akar ő semmit a nőktől.
Ő csak enni akar, szivarozni akar, csevegni akar.
Csak azért kurizál, hogy megmutassa, milyen szellemes.
De ha egy asszony egyszer "igent" mondana neki, azt hiszem, kivándorolna ijedtében.
PIRI
(makacsul)
Mégis lehet, hogy Évának komolyan udvarol.
Éva rém csinos.
Pláne ma, ebben a fekete ruhában.
Szerelmes tudnék beléje lenni.
(Pillantást vet az ajtó felé)
RÖNÉ
(egy kis irigységgel a hangjában)
Éva több mint csinos.
Titokzatos, érdekes.
( Lelkesen) Olyan, mintha orosz kémnő lenne, nemzetközi vasúti tolvaj, vagy pénzhamisító banda feje.
PIRI
(bután)
Én soha nem vettem észre rajta ilyesmit.
RÖNÉ
Te lángész.
ADÉL
Édes nő és igazi dáma!
Olyan jó, egyenes stellungja van, olyan bátran belenéz az ember szemébe!
RÖNÉ
Igen!
Belenéz az ember szemébe!
És belenéz az ember kártyájába is!
ADÉL
(megütődve)
Tessék?
PIRI
Mit?
Hogy?
RÖNÉ
(csodálkozik)
Bámulatos!
Ti még nem vettétek észre, hogy ez az édes kis nő csal?
Azt hittem, mindenki tudja.
PIRI
Az igaz, hogy folyton nyer.
Évek óta játszom vele, de nem láttam még a pénzét.
ADÉL
De ha tudják róla, hogy csal, mért ülnek le vele kártyázni?
Mindenhová meghívják.
(Rönéhez)
Te is meghívtad!
RÖNÉ
Ő is szobadísz, mint Jenő.
Olyan, mint egy virágcsokor a vacsoraasztalnál.
Az ember nem tud haragudni rá.
(Nagy fölénnyel)
Mondjátok már, hogy összeszed néhány pengőt.
Én nem sajnálom tőle.
Olyan rokonszenves.
PIRI
(boldogan)
Éva hamisan játszik!
Rém érdekes!
RÖNÉ
S...
S...
PIRI
Mindenki szédülni fog, akinek elmesélem.
ADÉL
(mérgesen)
A kutyafáját!
Belétömtem az utóbbi időben apránként ezer pengőt!
De ennek vége.
Ezentúl ránézek a körmire!
RÖNÉ
Ne nagyon nézzetek a körmére és ne nagyon meséljetek.
Vegyétek úgy, mintha nem szóltam volna egy szót sem.
ADÉL
Na hallod?!
Ezt lenyelni?!
RÖNÉ
Le muszáj nyelni!
Innen, az én házamból ne kerüljön ki az emberek közé semmi pletyka.
ADÉL
Erről az ábrándról mondj le.
Jól néz ki az a titok, ami belénk van eltemetve!
RÖNÉ
(alattomosan)
Már sajnálom, hogy kinyitottam a számat!
Úgyis eleget reszketek szegény Éváért.
Egyszer mégiscsak botrány lesz körülötte.
Képzeljétek el, mi történne vele, ha valahol valaki a szemébe mondaná, hogy csal!
ADÉL
Vége volna!
Eltaposnák!
Mert tudjátok, nem olyan nagy baj, ha egy asszonyt ott találnak a babája garzonlakásán.
Az elől szanatóriumba lehet bújni, ha valaki az ékszerésznél véletlenül a retiküljébe csúsztat egy gyűrűt.
De abba még mindenki belepusztult, ha hamisjátékon csípték!
- Mi nők, nem ismerünk tréfát kártya-dolgokban.
PIRI
(kéjelegve)
Egészen lecsúszna.
Nem lehetne visszaköszönni neki az utcán!
Még a legutolsó kávéházi bridzsszalonból is kinéznék!
ADÉL
A mi köreinkből mindenesetre eltűnne!
Az ura kétségtelenül faképnél hagyná!
Talán még a családja is szakítana vele.
RÖNÉ
Ez mind szóról szóra igaz.
Úgy nézek erre a szegény kis Évára, mintha halálos beteg volna.
Ő nem tudja, vacsorákra jár, nagy premierekre, elmegy Furtwänglert meghallgatni és közben rá van írva a halál.
Nem is értem, miért csinálja.
Annyira kell neki a pénz, vagy csak rossz szokásból?
Olyan szegény, mintha kifeszített kötélen járna, mint egy cirkuszi akrobatanő.
Nem merek rászólni, rákiáltani, elveszítheti az egyensúlyát, lezuhanhat.
Márpedig én nem akarom összetörve látni, mert - akár hiszitek, akár nem - én ezt a kis Évát úgy, ahogy van, minden hibájával együtt, szeretem, szeretem, szeretem, sőt imádom!...
(A gyors, hangosan suttogó, a végén emelkedő beszéd után hirtelen elhallgat, mert a szomszéd szobából kijön a színre Éva és Jenő)
ÉVA
(elegáns, energikus mozgású, modern fiatalaszszony. Az üres kártyaasztalra néz)
Mi az?
Még nem alakultatok meg?
ADÉL
(egy kis éllel)
Na hallod!
Nálad nélkül?
PIRI
(irigyen)
Mit tudtatok ennyi ideig beszélni?
Énvelem soha, senki sem akar kettesben diskurálni.
ADÉL
Mert buta vagy.
JENŐ
(felnőtt jampec, lehet, hogy negyvenéves, lehet, hogy hatvan. Nincs kellemetlen külseje. Legrosszabb poénje, hogy a szmokingjának a válla túlságosan szélesre van tömve. Nagyon fölényes)
Meséltem a mi jó Évánknak egyet-mást az életről.
ÉVA
(a nőkhöz, mosolyogva)
De milyen szenzációkat!
Elmondta, hogy látta az uramat a Kígyó utcában egy szép, vörös nővel.
Aztán rögtön megvigasztalt, hogy ne törődjem vele.
Mert ha dolga van is az uramnak azzal a vörös nővel, az ilyesmi náluk férfiaknál nem számít.
Felvilágosított, hogy a házasság egy barbár kor maradványa.
Ahogy a szerelem csupán fizikai inger.
Végül visszamondta, hogy a Zserbóban a válásunkról pletykálnak.
Illetőleg arról, hogy az uram akarna válni, de én nem akarok, mert nem vagyok megelégedve azzal a tartásdíjjal, amit kaphatnék.
(Nevet)
Be vagyok oltva mindenféle méreggel, három napra.
Csak az vigasztal egy kicsit, hogy mindjárt römizni fogunk!
(A kártyaasztalhoz megy, felveszi az egyik friss, felbontatlan csomagot)
Oh, még régi, aranyszélű Piamik!
Milyen gusztus lesz osztani ezzel.
(Spontán elragadtatással megcsókolja a paklit, aztán felbontja, az asztalnál állva, keverni kezdi a kártyát)
RÖNÉ
(a férfihoz, aki keresgél valamit)
Ott a havanna, Jenő!
Vegyen belőle.
De csak otthon gyújtson rá.
A szivarfüstöt nem bírom.
JENŐ
(mialatt zsebre tesz néhányat a szivarokból)
Csókolom!
Hálából elkísérem holnap a fogorvoshoz!
RÖNÉ
(a nőkhöz)
Hát nem mondtam, hogy Jenő egy nagy angyal?
(Kedveskedve megcsípi Éva állát, mézesen)
És mit akar a másik angyalka?
Akar az angyalka egy finom barackot?
ÉVA
Köszönöm, nem kérek semmit!
Nem akarok berúgni!
ADÉL
Én innék egy whiskyt.
Lujza be
PIRI
Én is!
RÖNÉ
(a szobalányhoz, aki közben újra bejött)
Lujza, van whisky?
Jég?
Jól van, lányom!
Lefekhet.
SZOBALÁNY
(a kártyaasztal mellé tolja a kerekes üvegasztalkát a palackokkal)
Kezit csókolom.
RÖNÉ
(szeszélyesen)
Különben ne feküdjön le.
Hátha szükségünk lesz valamire!
SZOBALÁNY
Igenis, kezét csókolom.
(El)
ÉVA
Van itt minden.
Mire lehetne szükségünk?
Mondd szegény lánynak, hogy lefekhet.
Rosszul érzem magam, ha tudom, hogy valaki virraszt miattam!
RÖNÉ
(egy kicsit pikirten)
Nem csak miattad virraszt, aranyosom.
(Körülmutat)
Mi is élünk!
Hadd virrasszon!
Azért fizetem.
ÉVA
(közben összekeverte mind a két paklit)
Húzunk a helyre?
PIRI
Éppen négyen vagyunk.
Ne játsszunk egyszer inkább bridzset?
Az mégis olcsóbb.
ÉVA
Olcsóbb, de unalmasabb.
El lehet aludni mellette.
RÖNÉ
Tegyük félre a zsetonokat.
Érdekesebb az eleven pénzt kezelni.
ÉVA
A zseton viszont egyszerűbb.
Ha élő pénz forog, soha sincs elég apró.
RÖNÉ
Hol kell itt apró?
Tíz pengő a kopogás.
ADÉL
Az igaz, irtó nagyban játszunk.
Én szívesen lemennék a felire!
ÉVA
De minek, ha már egyszer megszoktuk az erős játékot?
(Egyenesen Adélhoz)
Nem ismerek rád, Adél.
Te vagy óvatos?
Ebben a csipkében, ezzel a tízkarátos kővel a gyűrűdben?
A retikülöd is biztosan tele van tömve százassal.
ADÉL
(sóhajtva)
Hiszen éppen ez az, szívem.
Teneked könnyű.
ÉVA
Hogyhogy könnyű?
Maradtam adósa valakinek?
ADÉL
Ne haragudj, életem, de nem is maradhattál, mert sohasem vesztettél.
Ha megcsinálnánk az utolsó félév statisztikáját...
(Dühbe jön)
Különben vigye el az ördög!
Bánom is én, gyerünk!
Nem vagyunk már gyerekek.
Vigyázzon mindenki a bőrére.
A helyválasztás szertartása után leülnek. Mind a négyen gyakorlott kártyások. Úgy tartják a kártyát, olyan rutinnal osztanak, húznak, fizetnek, mintha egyszerre négy nagy sebészprofesszor operálna egy asztalnál. A sima, gyors tempójú, elegáns játék alatt folyik a dialóg
ÉVA
(a férfihoz, aki mögéje állt)
Ne haragudjon, Jenő.
De jobban szeretek gibic nélkül játszani!
A férfi egy sértődött pardonnal továbblép
RÖNÉ
Jöjjön ide, Jenő.
Üljön le mellém.
Akar bent lenni nálam egy tizeddel?
JENŐ
Magánál benne lenni?
Ez volt az álmom!
(Letelepedik Röné mellé)
Ha bevesz, beszállok egy ötöddel is!
RÖNÉ
Angyal!
PIRI
Nem tehetek róla, de iszonyúan szeretek kártyázni!
Nincs ennél jobb szórakozás.
Nekem mesélhetnek Toscaniniről.
ADÉL
Én is imádom a játékot!
De nem csak a kártya miatt.
Szeretek ülni.
Ha járok, mindenki láthatja, hogy milyen rossz vagyok alól!
Ha leültem, deréktól felfelé még egészen jól festek!
A Semmeringen belém szeretett egy krupié, nem tudhatta szegény, mi van az asztal alatt!
ÉVA
(szárazon)
Kettővel zárok!
A nők némán leterítik a kártyájukat. Röné összeadja és felírja a poéneket
ADÉL
Ki kopogott először?
Na ki?
Az édes kis Éva kopogott először.
PIRI
(osztás közben kíváncsian Évához)
Te magad említetted az előbb, hogy valami pletyka van veled.
Igaz, hogy elválsz?
ÉVA
Nem tudom.
Lehet.
Jenő azt mondta!
JENŐ
(sértődötten)
Én csak azt mondtam, hogy hallottam.
Miért?
Olyan hihetetlen?
Hol van ma házaspár, akikről ne lehetne elhinni első szóra, hogy válnak?!
PIRI
(készpénznek veszi a pletykát)
De azért még együtt laktok?
ÉVA
(mosolyogva)
Együtt.
PIRI
Egy szobában alusztok?
ÉVA
Nem.
Az uram a dolgozószobájában alszik.
Dívánon.
PIRI
Ahá!
ÉVA
Semmi ahá!
Az első perctől kezdve így rendeztük be.
PIRI
(irigyen)
Csak én nem tudom rávenni Lajost a külön hálószobára.
Pedig megvadulok a hortyogásától.
ÉVA
Mi nem a hortyogás miatt alszunk külön.
Nem akarjuk zavarni egymást.
Gyuri jár az ő férfidolgai után.
Én is elég önállóan élek.
Esetleg alszik, amikor hazamegyek, vagy én alszom, amikor ő hazajön...
RÖNÉ
(közbevág)
Azt sem tudod, hogy hol van most az urad?
ÉVA
Fogalmam sincs róla.
Talán a vörös nővel.
Talán kártyázik ő is valahol!
(Nyugodtan)
Káró flös!
(Leteríti a kártyáját)
ADÉL
Mutasd, szivecském!
- Szenzációs!
JENŐ
(izgatottan)
Majdnem handflös!
Micsoda mázli!
(Évához)
Magánál benne mernék lenni a felivel is!
ADÉL
(ingerülten)
Na, ki csinálta meg az első flöst?
Az édes kicsi Éva csinálta meg!
Nem is csekélység!
Ezen az egy körön már egy kalapot vehet a Váci utcában!
(Rönéhez, aki a táblát kezeli)
Szabad megtekinteni a táblát?!
Szent Isten!
Mínusz huszonháromja van és mi a nyolcvan körül mászkálunk!
Vigyázzatok, kérlek, mindjárt kibukunk a buliból mind a hárman!
(Pirire néz)
Persze!
Nem ül előtte senki!
PIRI
(tiltakozik)
Tőlem nem kap lapot!
Ő maga húzza!
RÖNÉ
(átszól az asztalon és megfogja Adél kezét, aki dühösen kever)
Álljunk meg egy pillanatra!
Igyunk valamit!...
(Évához)
Engem úgy érdekel, hogy mi van veletek, mert végtelenül szeretlek, drágám.
Ne tréfálj, hanem mondd meg, mi az igazság!
Annyi mindent beszélnek!
ÉVA
Már megmondtam!
RÖNÉ
(mosolyog)
Saját magadon is könnyítenél vele!
Itt ülünk... a három legjobb barátnőd!
JENŐ
(feláll)
Pardon!
Én kimehetek!
ÉVA
(lesújtón)
Maradhat!
RÖNÉ
(idegesen)
Üljön le, Jenő.
Maga most nem fontos.
Ne akarjon minden dologból szólószámot csinálni magának!
(Évához)
Folytasd, angyalkám!
ÉVA
Nem tréfáltam.
Nem tudok semmit.
Olyan modernek vagyunk, hogy két nap óta nem is láttam az uramat!
(Egy kicsit önmagához is beszél)
Azóta történt volna valami a hátam mögött?
Nem hiszem, de nem lehetetlen!
Bevallom, hogy mialatt Jenő beszélt, jéghideg lett a kezem a félelemtől!
Merjem tovább is szeretni az uramat?
Vagy ne tolakodjam?!
Említsem meg előtte, amit hallottam?
Vagy ne említsem?
Nagy zavarban vagyok, drágáim, nem tudom, hogy mit csináljak.
Nincs szilárd talaj a talpam alatt...
(Emeltebben)
Csak egy bizonyos!
(A férfi felé fordul)
Hiába hallotta a legjobb forrásból, kedves Jenő, ostobaság, hogy én tartásdíjon alkudozom!
(Energikusan)
Mondja meg a forrásának: ha egyszer csakugyan elválnék, egy pengőt se fogadnék el az uramtól.
(A felsugárzó szeretettől, nagy fensőséggel)
Hiába titkolja az uram előttem, tudom, hogy gondokkal küzdő ember!
ADÉL
(Évához)
Édes fiam, ez meglehetősen unalmas volt!
Azt hittem, hogy valami pikáns részletet hallunk.
Hogy a férjed morfinista, hogy a szabónőd beperelt hitelezési csalásért!...
Ehelyett azt mesélted el, hogy milyen nagy jellem vagy!
( Türelmetlenül odatartja a kártyát) Inkább emelj már, kérlek!
ÉVA
(emel és a legalsó lapot lehúzza magának)
Zsóker!
ADÉL
(dühösen)
Ejha!
Még ez is hozzá!
ÉVA
(még az előbbiek miatt ideges, ezért a normálisnál ingerültebb rendreutasítással)
Mit jelent az, hogy még ez is hozzá?
Mintha valami trükköm lenne zsókert emelni!?
ADÉL
(a háziasszonyhoz, méltatlankodva)
Nézd már, hogy legorombít!
Évek óta tűröm, hogy fosztogasson és a tetejibe még gorombáskodik velem?!
RÖNÉ
(alattomos nyájassággal)
Ne veszekedj, édes Évám!
Igazán, nincs okod rá.
Adél úgy szeret és olyan türelmes hozzád!
ÉVA
Mi az, hogy "nincs okod rá "?
És mi az, hogy "türelmes hozzám "?
(Élesen szembefordul Adéllal)
Mondd a szemembe mindjárt, hogy csalok!
ADÉL
(kolerikus természet, nem tud uralkodni magán)
Mért akarod, hogy éppen én mondjam a szemedbe, drágám ?...
Mondja más!...
Eleget mesélik a hátad mögött!
ÉVA
(hátrább tolja kicsit a székét az asztaltól, harciasan)
Ki meséli?
ADÉL
Százezren!
PIRI
(gyönyörrel)
Negyedórával ezelőtt hallottuk Rönétől!
ÉVA
(Rönére mered)
Te mondtad?!
RÖNÉ
(még védekezik)
Én csak azt mondtam, szívem, amit én is hallottam!!
(Pirihez, mérgesen)
Mit jár a szád?
ÉVA
(kétségbeesve, hangosan, vádolóan)
Szóval mégis te mondtad!
Te terjeszted!
RÖNÉ
Ne kiabálj!
ÉVA
De kiabálok!
Ez gyalázatos rágalom!
RÖNÉ
Nézd, angyalkám!
A vendégem vagy.
Fékeznem kell magam!
Nem tudok mit csinálni veled!
Légy erre tekintettel.
Ha akarod, kifizetjük a differenciát és felfüggesztjük a játékot!
Igyál egy konyakot!
Adok egy brómot!
Akármit csinálhatsz!
Csak ne csinálj botrányt a lakásomban!
ÉVA
(Rönéhez)
Mindig éreztem, hogy ellenségem vagy!
Halálos ellenségem!
(A többiekhez)
És ti is bele tudnátok fojtani egy kanál vízbe!
(Feláll)
A másik három nő is feláll. Farkasszemet néznek egymással
ADÉL
Jó ez a kanál vízbe való befojtás!
Inkább hálás lennél, hogy úgy tejelünk neked, mint egy tehenészet!
JENŐ
De hölgyeim!
Szeressük egymást!
ÉVA
(Pirihez és Adélhoz)
És ti elhiszitek neki ezt a hazugságot?
Egyszerre kiabálnak. Botrány
ADÉL
Beszélj csendesebben.
Igen?
PIRI
Mit támadsz meg engem?
Kikérem magamnak!
RÖNÉ
Azt mered mondani nekem, hogy hazudok?
(Indulatosan az asztalra vág, úgy látszik, mintha meg akarná Évát támadni)
Piri közbeugrik. Az asztal feldől
ÉVA
(villog a szeme)
Azt!
Hazudtál!
RÖNÉ
Már kértelek rá, hogy ne kiabálj itt!
(Durván)
Odahaza kiabálj!
ÉVA
(hóna alá veszi a retiküljét)
Kísérjen haza, Jenő!
RÖNÉ
(mint egy kofa)
Jenő!
Ha meg mer mozdulni, soha többé nem teheti be a lábát a házamba!
JENŐ
(egy pillanatnyi lelki vívódás után a háziasszony havannái mellett dönt, méltatlankodva)
Ne veszekedjen velem, Röné!
Talán megmozdultam már?!
Úgy állok itt, mint egy szobor!
ÉVA
Szóval nem kísér haza?
JENŐ
Sajnálom, kérem!
Becsületbeli ügye van, előbb intézze el.
SZOBALÁNY
(a kiabálásra bejött)
Szólítani tetszettek?
(Látja a felborult asztalt, szedegetni akarja a leesett és szétgurult holmit)
Mindenki hallgat
RÖNÉ
Ezt most hagyja, Lujza, menjen és telefonáljon taxiért.
A nagyságos asszony el akar menni...
(Gesztust csinál Éva felé)
SZOBALÁNY
Igenis, kérem.
(Kimegy)
ÉVA
(rövid némajátéka van. Atérzi egész borzalmait a ténynek, hogy csalónak bélyegezték és kidobták. Ez először összetöri, csaknem sírva fakad. Majd felülkerül benne a büszkeség és a düh. Halkan, megvetőn, szinte undorodva)
Nyomorultak!
(Végignéz a társaságon, aztán a fejét felemelve, gőgös válltartással kisuhog a hátsó ajtón, amerre a szobalány ment el)
MÁSODIK KÉP
Szín: Elegáns, pesti klub terme, ahonnan a kártyaszoba nyílik. Ugyanaznap este, azaz már késő éjjel, pár szóval a történtek után
A pincér kijön a kártyaszobából, a hátsó ajtón, egy csomó kávéházi edénnyel, üres csészékkel stb., amelyeket letesz oldalt, egy asztalra. Ez nem rend, de mindegy, már késő van, hajnalodik. A személyzet fáradtan várja, hogy hazamehessen. Takarékosságból el van oltva a lámpák fele. A komornyik újságot olvas, a zsetonos paszianszot rak a szögletben
KOMORNYIK
Mindjárt vége.
Megesküdtek rá, hogy ez az utolsó pakli!
ZSETONOS
Ne mondja!
Megesküdtek?
Annyi hadihajója legyen magának, Ödön, ahány paklit ezek még lejátszanak a "becsületszóra utolsó" után...
KOMORNYIK
Nincs értelme!
A készpénz már eltűnt.
Mindenki hoz.
Bonokat adnak egymásnak.
ZSETONOS
Ki veszít?
KOMORNYIK
Ez a Török doktor.
Ez a mérnök.
Teljesen kikészítették.
PINCÉR
Kín nézni szegényt.
Ott ül a sarokasztalnál pirosra főzve... és közben lezseren mosolyog...
ZSETONOS
Ajjé, szegény!
Már mosolyog?!
Akkor igazán vége!
Amikor én bent voltam, még jobban állt.
Akkor még sápadt volt és ahogy osztott, reszketett a kisujja.
KOMORNYIK
Pedig ez a mérnök nem gazdag ember.
ZSETONOS
Dehogy gazdag!
Gyöngyhalász!
Tíz éve figyelem a játékát ebben a klubban!
Életbevágóan fontos neki, hogy nyerjen!
PINCÉR
Én sajnálom!
Szimpatikus egyén!
ZSETONOS
Éppen azért veszít!
Az összes szimpatikus, csinos, fiatal egyének készek lesznek a kártyán.
Tudja, kinek való a kártya?
Az öregeknek!
Minél öregebb, gazdagabb és komiszabb valaki, annál inkább tud nyerni!
Most is a vezér szedte össze a pénzt!
KOMORNYIK
A vezér nem komisz ember!
És csak azért kártyázik éjjel, mert nem tud aludni.
Fél az ágytól.
ZSETONOS
Szóval öreg és gazdag.
Néha ez a két dolog is elég a nyeréshez.
A kártyaszoba ajtaja kinyílik. Mint az előbb, amikor a pincér kijött. Füst, világosság látszik rajta keresztül és látszik az ellipszis alakú zöld asztal, amelynél még ülnek néhányan. A komornyik leteszi az újságot, a zsetonos abbahagyja a paszianszot, amelyet diskurálás közben is rakott, a pincér felgyújtotta egy csavarintással az összes villanyokat. Mindhárman felállnak a színre lépő két klubtag tiszteletére
1. KLUBTAG
(szmokingban van. A pincérhez)
Vacsora után jöttem.
Köszönöm.
Nem volt semmim!
2. KLUBTAG
(közönséges zakóban)
Volt egy menüm.
Éjjel egy parizerem, két hosszúlépésem, kilenc feketém és adjon egy skatulya extrát.
(Egy zsetont dob az asztalra)
Ez a zseton még a bakkból maradt.
Váltsák be!
Pincér hátramegy a pakkal a zsetonoshoz
1. KLUBTAG
Mit szól, milyen fantasztikus malőrje volt Töröknek?
Szinte statisztikai lehetetlenség, hogy valaki órákon át ne tudjon egy bankot csinálni!
2. KLUBTAG
Van az néha így, hogy az emberre ráül a pech!
1. KLUBTAG
És mit gondol, "jó" a Török arra, amivel adós maradt?
Mert mindenkinek "hoz ", azt látta?
2. KLUBTAG
A fizetési készség, azt hiszem, megvan benne!
De ha jól tévedek, fél év is bele fog telni, amíg kinyögi a pénzt.
Nincs neki egyebe, mint a pucér becsülete...
1. KLUBTAG
(bosszúsan)
Abszolúte nincs már gavallérmorál.
Régen mindenki kutya kötelességének tartotta, hogy huszonnégy órán belül rendezzen!
Most?
A múlt héten nekem adós maradt egy kebelbarátunk.
Parti után röhögve a szemembe mondta: ha huszonnégy óra múlva nem fizetek, főbe lőheted magad, öregem!
2. KLUBTAG
Nahát ez a Török nem ilyen ember.
Ha van neki, szeret fizetni.
De mikor van neki?
Ideg kell hozzá kivárni tőle a pénzt.
Mindenesetre piszkálja meg időnként.
Elmennek balra a hajlongó személyzet előtt, nem köszönnek
ZSETONOS
(a karkötőórájára néz)
Hajnali fél öt.
Nekem nem baj, alhatom délutánig.
De ezek az urak reggel kilenckor, megborotválkozva, bent vannak az irodájukban.
Délben a korzóra mennek.
Éjjel itt ülnek.
Hogy bírják?
Én falusi gyerek vagyok, tudom, mit bír egy aratólegény!
Hát ezek a penészes kártyások edzettebbek a kubikosoknál!
A hátsó ajtó megint kinyílik, kijön a színre a felbomlott smenparti végső maradéka
TÖRÖK
(jól öltözött, rokonszenves, fiatal férfi. De semmi esetre sem „szerelmes színész”. Annál sokkal keserűbb és keményebb. Előreinti a 3. és 4. Klubtagokat)
Bocsássatok meg, de haladékot kell kérnem.
A heti klíringkor sem tudok fizetni.
Pár hetet kérek.
Esetleg két hónapot.
Momentán nem tudok fizetni.
3. KLUBTAG
(hidegen)
Kellemetlen.
Tudniillik én is vesztő vagyok.
4. KLUBTAG
Ugyanígy vagyok én!
Tizenkétezret hozok a vezérnek.
TÖRÖK
(megrezzen a hangja a szégyentől, hogy könyörögnie kell)
Teljesen kivasaltak.
Idő kell, amíg talpra állok!
Azt akarjátok, hogy vonjam le az erkölcsi konzekvenciákat?
3. KLUBTAG
(savanyúan)
Nem mondom, hogy légy öngyilkos.
De legalább egy megjegyzést engedj meg: a dolog kellemetlen.
4. KLUBTAG
De milyen kellemetlen!
VEZÉR
(meggyötört arcú öreg úr, a szklerózis ezerféle mellékbajával. Kénytelen volt hallani az idegesen emelkedő párbeszédet. Előrejön)
Akarják, hogy az adósságaik fejében átvegyem Török úr tartozását?
3., 4. KLUBTAG
(egyszerre)
Boldogan!
TÖRÖK
(zavarban)
Igen... de én... momentán nem tudnék teljesíteni...
VEZÉR
(közbevág)
Tudom.
(Nyomatékosan)
Én várok!
4. KLUBTAG
(Törökhöz)
Hát akkor rendben van, kérlek.
(Cédulákat kapar elő, keresgél)
Én kapok tőled...
VEZÉR
(gesztussal)
Majd a részleteket holnap.
Fáradt vagyok már.
(Leül)
Jó éjszakát kívánok.
(Török felé megkönnyebbülve)
Szervusz, Gyuri.
3. KLUBTAG
Várj!
Mehetünk kocsin!
Jó éjszakát és szervusz!
Elmennek. Török utánuk morog: szervusztok. A személyzet is eltűnik valamerre
TÖRÖK
(minden eksztázis nélkül, egyszerűen, nagyon melegen)
Az elúszott készpénzt nem bánom, bár gyászos dolog lesz megkoplalni.
De az adósságmocskot nehezen tűröm magamon.
Régimódian szólva, a becsületemet tetszett megmenteni.
Minek köszönhetem a jóságát?
VEZÉR
Férfiak vagyunk.
Segítsünk egymáson, ha tudunk!
(Pirulásdobozt vesz elő, lenyel egy pasztillát, kortyint egyet a pohár vízből, amelyet a pincér már előbb eléje készített)
TÖRÖK
(gyöngéden)
A gyomor miatt?
VEZÉR
(fásultan)
Rossz a szívem.
TÖRÖK
(zavartan)
Gyönyörű hajnal van odakint.
Jót fog tenni egy kis séta.
Hazakísérhetem?
VEZÉR
Jaj, barátom, ha én még sétálni tudnék!
Én már ott tartok, hogy ha sokáig ültem, ki kell pihenni magam egy második széken!
(Helyet mutat maga mellett és amikor Török leült, nagyon komolyan)
Miért kártyázik, fiam?
A kártya méreg!
TÖRÖK
A nikotin is méreg, mégis cigarettázunk.
(Kitör belőle az őszinteség)
Muszáj kártyáznom.
VEZÉR
Senkinek se muszáj kártyázni.
TÖRÖK
A dolog úgy áll, hogy dolgozom, mint egy ló és nem keresek eleget!
A kártyásnak mindig van pénze.
Ha nyerek, jó.
Ha vesztek?
Egy kilóval több gond a nyakamon.
Olyan mindegy már.
VEZÉR
Nem kell költekezni.
TÖRÖK
Mit csináljak, ha ilyen átkozott, könnyelmű természetem van?
Hozzászoktam egy bizonyos színvonalhoz.
VEZÉR
Miféle színvonalhoz?
TÖRÖK
(magyarázza)
Ha jön a május, megszáll a vágy és kovászos uborkát rendelek a vendéglőben.
Szeretem a jó fehérneműt.
Ha esik az eső, taxiba ülök.
A feleségem imádja a zenét, koncertbérletet vettem neki.
Telefon-előfizető vagyok.
Lehet, hogy erkölcstelenség, mégis bevallom, hogy nagyon ragaszkodom ezekhez az apróságokhoz.
VEZÉR
Ma éjjel valami különös céllal ült le játszani.
Ismerem az ilyesmit.
Láttam a kézmozdulatán, ahogy a lapot vette.
TÖRÖK
A vesémbe tetszik látni.
Szerettem volna nyárra csináltatni egy fehér szmokingot.
Aztán szerettem volna elmenni Olaszországba.
Tanulni.
Megnézni az új országutakat.
Mérnök vagyok, útépítés a specialitásom.
Kaptam is egy ajánlatot Jávából.
VEZÉR
Jávából?
TÖRÖK
A holland kormány utat épít, mélyen, bent a szigeten.
Maláriás, gonosz területen.
Oda keresnek sorsüldözött országokban kétségbeesett egzisztenciákat.
Mert a dolog veszélyes!
Majdnem olyan kalandos, mint az idegenlégió.
VEZÉR
Oda akarna menni?
TÖRÖK
Nem akarok.
Itt van ebben a városban mindenem.
Imádom ezt a várost.
Az uszodáit, a színházait.
A Média szivart.
A köménymagos kenyerét...
De ha muszáj lesz!...
Az előbb, amikor az utolsó bankomat kihúzták, úgy éreztem, mintha már ott is lennék...
VEZÉR
Itt hagyná a feleségét?
Azt a bájos teremtést?
Amikor megházasodott, azt hittem, megkomolyodik!
TÖRÖK
Óh, kérem, mitől komolyodnék meg?
A feleségem a teniszgrundon ismert meg.
Azt hitte a fiatal fejével, hogy egy barnára sült, porcelánnadrágos félisten vagyok.
Mármost magyarázzam meg neki, hogy csak egy középkeresetű, peches magánmérnök az ura?
Taszítsam bele a borjúpörköltszagú szegénységbe?
Nem tudom megtenni, kérem.
Nem engedi az önérzetem.
Dugdosom előle a bajaimat.
VEZÉR
Miért?
Olyan pazarló asszony a felesége?
TÖRÖK
Dehogy, kérem.
A perverzitásig fukar.
Térdre esik egy pengő előtt.
Nem is értem, miből olyan csinos, olyan elegáns, hiszen annyi pénz sem kell neki, mint egy kanárinak.
Hogy egészen őszinte legyek, ma éjjel főleg miatta kártyáztam.
Szerettem volna elvinni Brioniba.
Vagy akárhova.
Csak menekülni innen!
VEZÉR
(csodálkozik)
Menekülni?
TÖRÖK
Igen, kérem.
Ez is hozzátartozik az ügyhöz.
Tudniillik a közvélemény már régen elválasztott bennünket.
VEZÉR
Hogy érti ezt?
TÖRÖK
Úgy, kérem, hogy a világ tudja, amit a feleségem még nem tud.
Hogy nekem nincs módom, talán jogom sincs, kisajátítani magamnak egy ilyen finom asszonyt.
És a jó barátok előre leszámítolják az összeomlásomat.
Ez elől szeretnék menekülni.
Csak pár hétre.
Csak egy kis levegőt.
Mert a sok undok fecsegés még csakugyan elrontja az életünket.
Úgy állok, kérem, hogy néha már alig merem szeretni a feleségemet.
Bújok előle.
Elhanyagolom.
Talán már rám is unt miatta.
Pedig alapjában véve, azt hiszem, összeillünk.
(A fejéhez kap, elkeseredve)
Mit csináljak?
Hazudjam, vagy bevalljam neki, ami ma éjjel történt velem?
VEZÉR
(egy kis éllel)
Persze!
Gyerekük nincsen.
TÖRÖK
Oh, kérem, de boldog lennék, ha egyszer megengedhetnénk magunknak ezt a luxust.
VEZÉR
(megrovón)
Ne panaszkodjon!
Minden panaszos szavában benne van az ifjúság öröme.
Asszony.
Szerelem.
Küzdelem.
Csak egy igazi baj van.
Az, ha az ember öreg.
TÖRÖK
Ne tessék hinni!
Minden veszedelemben forog.
Hol kezdjem a védekezést?
Merre harapjak?
Tűrjem, hogy leterítsenek?
Tessék elhinni, ez olyan kín, hogy ehhez képest gyönyör az öregség, a legkényelmetlenebb protézissel és a legcsúnyább köszvénnyel együtt...
Bocsánat...
(Zavartan elhallgat)
VEZÉR
(jóságosan)
Ne féljen.
Nem sértődtem meg.
Adja ide, fiam, a karját és kísérjen le a lépcsőn.
(Rátámaszkodik a fiatalember karjára és megindulnak)
HARMADIK KÉP
Szín: Modern női hálószoba. Nem nagyon gazdag, de rendkívül sima, gusztusosán egyszerű. Különben mindebből nem sok látszik a kép legelején. Mert még éjjel van, illetőleg hajnal. A színen azúros, mélykék sötétség. Azért annyi kivehető, hogy a megvetett, alacsony ágyon egy női alak ül mozdulatlanul. Néhány pillanat múlva a kékség ártatlanabb lesz, derengeni kezd, közeledik a reggel. Most már látszik, hogy a mozdulatlanul ülő nő: Éva. Kalap van rajta. Amikor hazaérkezett az affér után, leülhetett az ágyára. És így maradhatott ott kővé merevedve, összetörve, órákon át. Léptek hallatszanak. A szomszéd szobában, amelynek az ajtaja nyitva van, felgyűl a villany. A fény beomlik a hálóba, megvilágítja az ágyon ülő, még mindig mozdulatlan asszonyt
TÖRÖK
(belép, felcsavarja itt is a villanyt, meglepetve)
Te még ébren vagy?
(Bámulva nézi a feleségét)
ÉVA
(lassan a férfi felé fordítja a fejét. Mintha álomból ébredne)
Vártalak.
A helyzet meglehetősen kényes, a férfi is, az asszony is súlyos dologról kénytelen beszámolni, a párbeszédnek ettől a pillanattól kezdve mégsem szabad túlságosan drámainak lenni. A házastársak közvetlenül beszélő, modern emberek. Csak néhol, egy hangrezzenés, egy sóhaj, egy indokolatlan szünet árulja el, hogy sorsdöntő ügyekről van szó közöttük)
TÖRÖK
Mióta vársz?
ÉVA
Még éjfél sem volt, amikor hazajöttem.
TÖRÖK
Most hajnali öt.
Öt óra hosszat ültél itt?
ÉVA
Észre sem vettem.
Talán aludtam is.
(Megdörzsöli a szemét)
Mindjárt magamhoz térek.
TÖRÖK
(megijed)
Mi van veled, drágám?
Milyen az arcod?
(Leül a felesége mellé, nagy gyöngédséggel és szakértelemmel leveszi a kalapját, mintha pásztorórán lennének)
ÉVA
Mi van az arcomon?!
(Megkeresi a retiküljét, amelyet maga mellé dobott az ágyra. Kinyitja, kiveszi a poudrierjét, aztán leejti az egész holmit, mint akinek csak az ösztöne működött, de ereje már nincsen ahhoz, hogy kipúderezze magát)
TÖRÖK
(fokozódó megdöbbenéssel)
Sírtál?
ÉVA
Nem.
Csak gondolkoztam.
TÖRÖK
Értem!...
Itt ültél, vártál!
Gondolkoztál ezen a te komisz uradon!
ÉVA
Rajtad is!
Magamon is.
Mind a kettőnkön!
TÖRÖK
Nem védekezem!...
Egész éjszaka kártyáztam!
ÉVA
(szelíden, melegen)
Kártyáztál, drágám?!
(Gyöngéden)
Vesztettél?
TÖRÖK
Vesztettem!
Mindent elvesztettem, amim volt.
És még a tetejébe egy csomót.
Ha hirtelen vakbélrohamot kapnék és meg kellene operálni, nem tudnék borravalót adni a műtőszemélyzetnek.
Ha rendes háztartásunk volna, reggel nem kapnál piacra pénzt!
(Felkiált)
Ha már mérnök vagyok, legalább vegyész lennék!
Biztosan kitalálnám kínomban, hogy kell pénzt csinálni a levegőből.
ÉVA
Ne bosszankodj!...
Vesztettél, hát vesztettél!
Mással is megeshet!
TÖRÖK
De az már ritkábban esik meg, hogy valakinek az egész élete arra legyen felépítve, hogy nyer vagy veszít.
Mert ha még szerencsés lennék, vagy szabályos kártyaszobatöltelék, aki este kel fel és reggelig kiüli a mindennapi tíz pengőjét!
De én beleőrülök, annyit muszáj csak úgy mellékesen dolgoznom!
Szépreményű, divatos fiatalember vagyok...
Férj!...
(Szenvedélyes önváddal)
Férj?!!...
Egy dakszlit nem volna szabad rám szabadítani!
Azt sem tudnám tisztességesen eltartani!
ÉVA
(halkan)
El akarsz hagyni?
TÖRÖK
(melegen)
Téged elhagyni, drágám?!
Hogy jut ilyesmi az eszedbe?
Csak arra gondolok, hogy ha rám unsz, vagy ha nagyon elzüllök, hogy csöndesen félreállok az utadból.
ÉVA
(görcsös sóhajjal)
Legjobb, ha elhagysz!
Gyalázatos szörnyeteg vagyok!
TÖRÖK
(pillanatnyi szünet után. Rémülten)
Csak nem azt akarod bevallani, hogy... megcsaltál?!
ÉVA
(elsuhanó, meleg mosoly után)
Nem tudnálak megcsalni, drágám!...
(Megkeményedik a hangja)
De bepiszkollak!
Nem érdemiem meg, hogy a nevedet viseljem!
TÖRÖK
(türelmetlenül)
De miért?
Gyerünk már, a teremtésit!
Hadd hallom, hogy miért?!!
(A felesége mellé ül, megfogja az állát, felemeli az arcát, a szemébe néz)
ÉVA
(egy kis küzdelem után erőt vesz magán, és amennyire lehet, száraz tárgyilagossággal)
Nekem, ma, emberek előtt, azt vágták az arcomba, hogy hamisan kártyázom.
És Röné kiutasított a házából!...
Mert nála történt.
Vacsora után.
Römizés közben...
TÖRÖK
(elengedi az asszony állát, feláll, hosszú csönd után)
Lehetetlenség!
ÉVA
(most már önkinzó részletességgel, szinte élénken)
De igen!
Betűről betűre így volt!
Úgy kezdődött a dolog, hogy óriási rössel indult a lapjárásom!
Zártam, figurát csináltam, zsókert emeltem!
Nagy pluszba kerültem az első tíz percben...
Megjegyzést tettek.
Visszafeleltem!
Szó szót követett...
(Szünet)
...Erre megtörtént!
TÖRÖK
(mintha hirtelen berekedt volna)
Kik voltak ott?!
ÉVA
Rajtam kívül hárman ültek a partiban.
Röné, Adél, Piri!
És Rönének gibicelt egy Jenő nevű férfi, akinek nem tudom a vezetéknevét.
TÖRÖK
Az a Jenő, aki mindenütt vendég?
ÉVA
Igen!...
Amikor inzultáltak, megkértem ezt a Jenőt, hogy kísérjen haza, mert irtóztam az ajtón egyedül kimenni!
TÖRÖK
Tisztességesen viselkedett az úton?
ÉVA
Nem kísért haza.
TÖRÖK
Mi?
ÉVA
Nem akart.
TÖRÖK
(csaknem örvendezve)
Nahát, ezt a frátert felpofozom!
Akárhol!
Ahol először találkozom vele.
Ezt becsületszavamra ígérem!
ÉVA
Ismered ezeket az asszonyokat ?...
Ezek ma reggel már hétkor felkeltetik magukat, hogy elég korán körbetelefonálhassák a várost!
TÖRÖK
(tüzes elszántsággal)
Na de én is felkeltetem magam!
(Határozottan)
Még ma, édes fiam, karonfogva elmegyünk minden helyre, ahol csak az ismerőseink szoktak mozogni.
Revolvert teszek a zsebembe!
És ha valaki görbén merne rád nézni...
ÉVA
Meg sem kérdezed, igazat mondok -e?
Hátha csakugyan hamiskártyás vagyok?!
TÖRÖK
(először meghökken, aztán nagyon gyöngéden)
Ez engem ebben a pillanatban nem érdekel, drágám...
Most csak arra gondolok, hogy milyen borzasztó lehetett kimenni abból a szobából!
Szinte látom a hátad, ahogy eltűnik az ajtóban... amint egyedül lemégy az üres lépcsőn és a kapu alatt csöngetsz a házmesternek.
ÉVA
(hálásan)
Köszönöm!
Ez nagyon jólesett!
Ezért rögtön megnyugtatlak!
Ne félj, nem vagyok sipista*
TÖRÖK
(mégiscsak nagyon megkönnyebbül, boldogan)
Na látod, szívem!
Undok rágalom volt az egész!
ÉVA
Azért mégsem érzem magam bűntelennek.
Furdal a lelkiismeret.
Nem csaltam!
Nem kellett!
Volt éppen elég, másféle fórom!
TÖRÖK
Miféle fórod?
ÉVA
Ami abból származik, hogy én szegény vagyok és akikkel kártyáztam, mindig gazdagok voltak!
Kiválogattam őket!
Ezért fogadtam el annyi meghívást!
Hogy jóformán alig lehettünk együtt esténként!
Én voltam a lump!
Nem te!
Járkáltam ezek közt a pénzes emberek közt, mint egy gengszter, mint egy prédát kereső farkas a baromfiudvaron.
Akármilyen ravaszok és mohók, nekik mégis csak könnyelmű szenvedély volt a játék, énnekem pedig józan üzlet!
Ez behozhatatlan előny!
Inkorrektség volt kihasználni ezt!
TÖRÖK
De mire kellett a pénz?
Miért nem szóltál inkább nekem?!
Mindig adtam, ha szóltál.
ÉVA
Nem akartalak terhelni.
Főleg csak azért kértem néha valamit, hogy meg ne sértődj!
Neked sejtelmed sincs róla, hogy mibe kerül egy korrekt ruha, amiben biztosnak érzi magát az ember, egy üveg Chanel, ami édes és mégsem émelygős, egy igazán jó selyemharisnya ... Tetszeni akartam neked!
Tudom, milyen kényes ízlésed van!
(Egy kis vád a hangjában)
Sajnos, te is azt a típusú nőt szereted, akin minden első osztályú!
TÖRÖK
Te buta!
Nekem kellenél egy örökmosható reformblúzban is, ami hátul cipzárra nyílik!
(Elneveti magát)
Nem tudok haragudni.
Pontosan az én esetem.
Én meg azért tornásztam, hogy könnyű mozgású világfinak láss!
ÉVA
Miattam tornásztál?
Azt hittem, ilyen a természeted!
TÖRÖK
Látod, erre volt jó ez a rémes éjjel!
Végre megismerhettük egymást!
ÉVA
(összeborzong a visszaemlékezéstől)
Hányszor ültem különböző kártyaasztaloknál, pirosra festett körmökkel, brokátba vagy aranylaméba öltözve, mint egy kalandor, mint egy gyilkos...
És számolgattam, mennyit vihetek be másnap a bankba...
Jaj, de utálatos lehettem!
TÖRÖK
(megrökönyödve felkiált)
Te pénzeket tettél a bankba?!
Példátlan!
ÉVA
Ez volt a legfontosabb!
Ezért tűrtem el, hogy gyűlöljenek, gyanakodjanak rám!...
Tudom, hogy az emberek utálják a nyerőt!
Éreztem, hogy nő körülöttem a veszedelem!
Nem törődtem vele, szomjas voltam a pénzre!
TÖRÖK
Miért?
A ruhát értem, a harisnyát is értem!
De azt csak nem hitted, hogy jobban foglak szeretni, mert titokban pénzeket hordasz a bankba!
ÉVA
(töredelmesen)
Tudtam, drágám, hogy a te életed ezerszer nehezebb, mint az enyém!...
Elképzeltem, hogy milyen meredek szélén jársz örökösen!
Egy kis tőkét akartam gyűjteni, amelyről nem is álmodsz!
Pillanatnyi segélyt, hogy ne egészen keményen essél, ha egyszer baj történne veled.
Most itt van...
Sokat küszködtem hónapokon át... vagyont nem szereztem, de mégis van valami tartalékunk...
Ne törődj a reggeli piaccal, szívem!
(Zokogva)
Körülbelül négyezer pengő nyert pénz lehet a csekkszámlámon.
(Most hagyja el az ereje, zokogása fokozódik, végigdől a megvetett ágyon)
FÜGGÖNY
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE