Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Csokonai Vitéz Mihály
Cultura
Keletkezés ideje
1799
Felvonás
3
Jelenet
25
Megszólalás
336
Mondat/Sor
561
Szó
7300
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ JELENÉS
Lehelfi és Fenekes.
LEHELFI.
Eb hiszi, nékem hijjába is mondod, nem ollyan könnyen áll az az öreg Tisztes úrnál.
FENEKES.
No, én pedig bizonyosan ott hallottam, és ezt el is hiheti az Úr, nékem a Jancsi kocsis beszélte, annak meg a kukta mondta, a kuktának meg a szakács, annak pedig a szeretője a szobaleány, a' pedig hallotta az öreg guvernantnétol mikor a kávét béadta.
No, már ennyi sok szép tanúbizonyságnak csak adhat hitelt az Úr.
LEHELFI.
Ah, derék tanúbizonyságok!
FENEKES.
Már amillyenek, én külömbekkel nem udvarolhatok, az Úr jobban beleereszkedhetik a belső tanács dolgaiba.
De én el merem mondani, hogy a szép Petronella, a Tisztes úr kisasszonya másé nem lehet, vagy az Úré, vagy - vagy - - -
LEHELFI.
Mit vagy?
FENEKES.
Vagy az enyim.
LEHELFI.
Kéne-é?
Lám a Piszkos Dömötör.
De mondd hát, mit hallottál az udvarba?
FENEKES.
Mindöszve ebből áll, hogy a Tisztes úr az Urat mód nélkül kedvelli, a kisasszony nem külömben, és csak azt várja, hogy a dolog ideje múljék el, mindjárt nem hallasztja tovább a kisasszony felől való választ.
LEHELFI.
De micsoda választ?
FENEKES.
Akkor általadja őtet az Úrnak, nagy lakodalmat üttet és mint kedves vejének, egy darab jószágát általadja.
Bezzeg urak leszünk akkor!
LEHELFI.
A' jó volna.
De most elég, éppen kinn áll Firkász uram, az öreg úr secretariussa.
MÁSODIK JELENÉS
Firkász és az elébbeniek.
FIRKÁSZ.
Ah, alázatos szolgája az Úrnak, szerencsés jó napot kívánok - éppen várt vendég az Úr nállunk.
- Csak megtetszik a cultus ember.
LEHELFI.
Jó napot kívánok Secretarius uramnak, örülök hogy mindég illyen víg orcával láthatom.
FIRKÁSZ.
Mondom csak megtetszik a cultus ember pro 1° csakugyan eljött hozzánk az Úr, pro 2° mint megígérte, pro 3° nem vetett meg bennünket.
- No ez már cultura.
LEHELFI.
Itthonn van-é az öreg úr?
FIRKÁSZ.
Hát a kisasszonyt lehet szerencsém itthonn tisztelni?
LEHELFI.
A kisasszony igaz culta személy lévén, nem szokott ide s tova portyászni, flangerozni, itthonn is talál időtöltést, pro 1mo a házi foglalatosságban, pro 2° a hímvarrásban, pro 3° az olvasásban, és ez már cultura.
LEHELFI.
Az igaz, hogy ez cultura, és ez minél ritkább, annál szebb valamelly személyben.
Hanem én az öreg úrhoz akarok bemenni, mellyik szobába udvarolhatok?
FIRKÁSZ.
Denique most az öreg úr éppen odale van a selyembogaraknál; mert denique ezen gazdaság nemében supra modum gyönyörködik.
Hanem addig is méltóztasson az Úr a kisasszonkához bésétálni.
Cultus embernek szép distractiója esik azzal az ártatlannal.
Itt van a maga szobájába.
LEHELFI.
Szerencsémnek tartom.
- Ajánlom magamat.
FIRKÁSZ.
Me recommendo, igaz szolgája az Úrnak.
HARMADIK JELENÉS
Lehelfi és Petronella.
LEHELFI.
Alázatos szolgája a Kisasszonnak, mivel tetszik magát mulatni?
PETRONELLA.
Örülök jelenlétén, édes Úr, tessék magát megalázni.
LEHELFI.
Csókolom kezeit.
- Talám valami baja esett annak a muzsikának?
PETRONELLA.
Egyéb nem esett, kedves Úr, hanem némely húrjai megtágultak, mivel már régolta nem volt a kezemben, s nem is érkeztem reá.
- Az a gyönyörű Urania annyira magához vonta minden üres óráimat.
- Kikérem az Úrtól a 4ik kötetjét is.
LEHELFI.
Sajnálom, hogy vele nem kedveskedhetem a Kisasszonnak; mert az a szép nemnek pallérozására célozó munka is arra jutott, amire minden jó szándékok Magyarországban.
In specie a magyar theatrum.
PETRONELLA.
Ó, a' bizony nagy kár, kedves Úr, most is szeretnék komédiába lenni, mert a játékok a szívet jobbá, az elmét nemesebbé s a gusztust finumabbá teszik, ezt én mind csupa olvasás közben is érzem.
LEHELFI.
Éppen Bajomba létembe hallám, hogy az examen alkalmatosságával Csurgón is játszottak komédiát, és ha annak egyéb haszna nem volna is, legalább a nevendékeket rászoktatja a közönséges helyen való eleven beszédre, amelytől pedig sok függ; hallom, hogy tetszett is minden jelenlevő uraknak ez a feltétel; én magam is sajnállom, hogy ott nem lehettem.
PETRONELLA.
Szeretném látni, ha valakitől megnyerhetném.
LEHELFI.
Reménylem, én megkapom most kánikulakor, s szolgálhatok vele a Kisasszonynak.
Mostan pedig egy szép románt hoztam, a neve Natur und Liebe, és egy versecskét amaz esmeretes nótára, mellyet a minap estve az öreg úr előtt dallottunk a filegoriába.
PETRONELLA.
Ha emlékezem, ez az.
Üti a klavírt.
LEHELFI.
Az az, éppen az, rigtig arra van ez a vers, éspedig a német rithmus és lábak szerént, ha terhére nem lesz a Kisasszonnak, próbáljuk elmondani.
PETRONELLA.
Én is most próbáltam egyet tanulni a Schiller Tolvajiból, ott ez a vers vagyon reája.
Esz kamen draj starke Kerl s a többi.
De énnékem egy magyar verset is írt erre egy ifjú úr, tessék meghallgatni, mondhatom szép.
A szerencse csak játszik.
LEHELFI.
Ah, bizony gyönyörű! és az én szívembe édesen jár; kivált a Kisasszonnak szép ajaki közzül.
PETRONELLA.
Köszönöm az Úr udvariságának.
NEGYEDIK JELENÉS
TISZTES.
Nó, nó, csak többet lássam én meg az ollyan dolgot, megrakatom a bőrötöket, dolog idején, fényes nappal heverni, alunni, éppen bizon, bezzeg nem alusztok, ördög szánkázzon meg benneteket, mikor vasárnap a korcsmára kell menni, jók vattok felvenni a fizetést; de a dolog úgy se kell egyiteknek is, mint a cigánnak a szántás, te kocsis! meregess vizet a leánynak a kertben, a Jancsi szolga itasson, a Ferkó pedig és az Istók igazítsák meg a félszer alját; már az illyet nem kéne éntőllem várni.
Pofóknak, a gazdának mondjátok meg, hogy méressen őrleni való tiszta búzát, kiki munka után lásson.
Firkász! hát maga mit csinál?
FIRKÁSZ.
Asservitio Domine Spectabilis, semmit sem.
TISZTES.
Hát le vannak pecsételve azok a levelek?
FIRKÁSZ.
Le, Domine Spectabilis, és jó hogy le vagynak, mert pro 1mo már expediáltam is, pro 2° megmutattam, hogy én a hivatalomba nem éppen incultus vagyok, pro 3° külömben is itten van Lehelő úr, és most precise a kisasszonnál van.
TISZTES.
Ugyan úgy-é?
S itten van Lehelfi uram?
FIRKÁSZ.
Külömben sem, Domine Spectabilis.
TISZTES.
Isten hozta, Isten hozta, édes Lehelfi Uram az Urat, ma mindég vártam de hálá Istennek hogy meglátogatott bennünket.
- Mi újság a gyűlésen?
FIRKÁSZ.
Sajnálom, hogy semmi olyas különössel nem tisztelkedhetem, külömben is a nevezetes dolgok már tudva vagynak.
TISZTES.
Üljön le, édes Lehelfi Uram.
- Adjatok nékem egy széket, igen elfáradtam - azok az átkozott cselédek, ha csak magam köztök nem forgok, egy keresztül szalmát se tesznek.
Lehelfi tesz széket a Tisztes alá.
PETRONELLA.
Ah, kérem, kedvezzen az Úr magának - ne fárassza magát, az az én kötelességem.
LEHELFI.
A Tekintetes Úr megérdemli, hogy én ebbe is megmutassam tiszteletemet.
A Kisasszony is megérdemli, hogy vendég létemre is megkíméljem.
-
TISZTES.
Köszönöm, édes Lehelfi Uram, köszönöm, az Úr egy cultus ember, én az Urat szeretem, az Úr díszére tudna lenni az én szegény házamnak.
Már gyakran beszéltük a leányommal, hogy az Úr egy becsületes, egy csinos magyar.
És én mondtam is néki, hogy én néki ollyan barátot szeretnék.
- Ő is az Urat tiszteli.
- Járt-é valaha az Úr a nagyvilágba?
LEHELFI.
Jártam, hogy megesmérhessem, megesmértem, s azolta kerülöm, nem kevésbé veszedelmes az a szívnek, a bölcsességnek, sőt a nemzeti charakternek, mint a porban szennyeződő alacsonyság.
-
FIRKÁSZ.
És így az nem cultura?
TISZTES.
Hát külső országra volt-é ki, és meddig?
LEHELFI.
Voltam Bécsig, voltam Lengyelországig, voltam bé Erdélyig és erre a Dalmatiai tengerig, és így hazám szomszédságát esmerem, csak azt bánom, hogy a török földén nem voltam.
FIRKÁSZ.
Már annyi helyen forgolódni cultura.
TISZTES.
Egy tudós és okos hazafinak nem csak szép, hanem szükséges is a határos nemzeteket ismerni.
Legelső dolog pedig a maga házának esmerése, mert aki a maga házát sem tudja, hogy áll, mi gondja annak a más házára?
LEHELFI.
Hazámnak nagyobb és nevezetesebb részét esmerem, a többit a föld, a státusok, a történetek írásából delisanc nélkül is összejártam.
TISZTES.
Azt elhiszem.
PETRONELLA.
Ah, ha hallotta volna édes Uram Atyám, nékem is millyen szépeket beszélt.
ÖTÖDIK JELENÉS
Ábrahám és Pofók.
ÁBRAHÁM.
Van-é valami eladó?
POFÓK.
Van, van, jöszte be, zsidó.
Héjj, legények hozzátok elő azt a nyúlbűrt.
ÁBRAHÁM.
Jó napokat agyon Isthen khennek.
FIRKÁSZ.
Isten hozott, Szomszíd, no itt van a gyönyörűséges szíp nyúlbűr.
ÁBRAHÁM.
Hadd lám - gyhönyörüséges szíp nyúlphür - khár az khed mondani Szomszíd, hiszen phüdös - üm.
- -
FIRKÁSZ.
Büdös az apád halála, csak szaga van, a bűr csak bűr, tudom én, hijjába - tudom majd büdössebb lesz nállad.
ÁBRAHÁM.
Mit thalálta khedet, Szhomszíd; hiszen cshupa rongy, khapatth és a szhüre is megy.
FIRKÁSZ.
Hiszen szette-vette a tekintetes kisasszon neve napjára lőtték a napokba, mit gyalázod az ember jószágát?
ÁBRAHÁM.
No hát, hogy ahgya khed, Szhomszid?
FIRKÁSZ.
Mit adsz értté?
ÁBRAHÁM.
Hogy ahgya khed, hithván jószág, hithván pharthékha, csak a kehd khedvéért veszem megh, hogyh khed emperséges embher.
Veregeti a Pofók vállát.
FIRKÁSZ.
Annyi mind a ', vidd el azért a 4 garasért, osztán máskor is kerülj be hozzánk.
ÁBRAHÁM.
Hányír monda khed?
FIRKÁSZ.
Mondom, adgy irtte 4 garast, osztán vidd el Isten hírivel - az Isten áldjon meg vele.
ÁBRAHÁM.
Ej, Szhomszed Uram, khed jó ember, régenn eshmerem mhár khedet, 4 krajcárt adok érte.
FIRKÁSZ.
Vesztél volna az országodban te szakállos pogány, ha lehetne, a szemét is kicsalnád a köröszténnek, mire tartod a lelkedet, hogy az ember jószágáért csak harmada árat sem akarsz megígérni.
Úgy megérne egy húszast, mint egy krajcárt, ha a Pámpám kutya egy kicsit meg nem szaggatta volna a pódiumon, míg az Isten házában voltunk, úgy szólván.
Dejszen a szőre úgy is megvan, úgy szólván.
ÁBRAHÁM.
Hán biz, úgyh szholván, csak irha lesz belőle, üm.
FIRKÁSZ.
Te Zsidó! azt mondják hogy ti a nyúlbűrt selyem kalapnak szeditek, nó, nézd meg most, ha van szemed, kitelik ebből két selyem kalap is, pedig egy selyem kalapot 4-5 máriáson is alig vehet meg az ember, micsoda szörnyű nyereség már az, úgy szólván, az Isten elpusztít benneteket, úgy szólván, azért a nagy huzavonáért.
ÁBRAHÁM.
Khed nekhem ne paphollyon, négy krajcárt adhok értte, azért a hitvánsághirt - no 5 krajcárt, hogy hjába ne jötthem, ha khell, khell, ha nem khell, szhent a bhikességh.
FIRKÁSZ.
Eddh meg az öt krajcárodat, úgy szólván, nem csuda, hogy az Ábrahám rongyos maradikát, úgy szólván, annyira nyomja az Úr átka, kicsalnátok a keresztyén szemit, ha lehetne.
Te Jebuzeus: te pogány.
ÁBRAHÁM.
Phogány? hüm phogány, mhir modgya khed azt nekhem? nem vagyhok én phogány, becsületes zshidó ember vagyokh én, phogány khed, ha nékem mondja.
HATODIK JELENÉS
Kanakúz és az elébbiek.
KANAKUZ.
De már azt csakugyan el nem szenvenném ám az apádnak is, hohár csikozta toprongyos zsidaja, még te pogánnak mondod az én gazdámat, hogy a Kirisztus vergyön mög, iszön igaz református kálomista körösztény embör a' - mégis azt mered te mondani, hogy pogány, te - te, gazduram, üssem ?
A mellyen megfogja kaputrokját.
FIRKÁSZ.
Nem bánom én, a fránya kopozza meg, úgy szólván, ha mingyárt a lábad szárához vered is, kevesebb lesz egy pogánnyal.
KANAKUZ.
Ki hát az a pogán, te veszett órájú, te?
Megrázza ruhájánál fogva.
ÁBRAHÁM.
Eregy, the gyilkhos tholvaj, bizony thán the vagyh a Phihó.
Pihó akkori híres zsivány.
KANAKUZ.
Khi hát az a pogány, te veszett órájú, te?
ÁBRAHÁM.
Nem mehetsz dolgodra? most akadtál magyhar gyerekre, huncfut, selma .
Taszítja a zsidó Kanakúzt.
KANAKUZ.
Még te volnál a magyar gyerök, te Kirisztus kecskéje, te.
Rázza a szakállát.
ÁBRAHÁM.
Hagyh békhét the, khurvanyád, akhasztofára való, majd megh mondom a tekhintetes úrnak, lódulj pokhilba.
KANAKUZ.
Még az anyámat szidgya, Gazduram, megholt már a ', te pokol töltelékje, minek ásod föl a sírból.
- Agyonverem, Gazduram !
Rángatja.
FIRKÁSZ.
Üss rá egy keservest, azután, úgy szólván, bocsásd el békével .
Kanakúz a zsidóra ráüt egy furkós bottal.
ÁBRAHÁM.
Vej mir!
Vej mir! jeö! jeöü Szomszíd Uram, adja khed az a nyúl phűr, itth a nígy garas, szhip pínzt adokh.
FIRKÁSZ.
Nekem nem kell se pénzed, se magad, most mindjárt a kutyákat is rád huszítom.
Bankót annál úgyé, azt is ti fondáltátok, most már a jó lelkű keresztyén ember nem is élhet miatta.
KANAKUZ.
Hej Balatony, Duna, Tisza, Dráva, Lompos, Csámpás, tépjétek széjjel a hitetlen lelkét a zsidajának.
Ekkor a derekát általfogta a zsidónak.
ÁBRAHÁM.
Phü te phüdös, hájfészek, phü the, meny el, phü the püdös szalonna kheresztyén szagú
Rápök,
dhisznó, nem ember.
HETEDIK JELENÉS
Firkász és az elébbiek.
FIRKÁSZ.
S denique micsoda csúnya lárma az, majd az egész kastély egészen fenékkel felfordul, a dominus spectabilisnek s úri vendégeinek incommodálni s alkalmatlankodni rudis emberekhez illik.
Hát Ked, Gazda mér van itt? mért nem tudja csitítani?
Ked is csak ollyan incultus mint a többi? micsoda rút lárma ez?
FIRKÁSZ.
Nemzetes Ifjú Uram! ez a zsidó, úgy szólván, igen embertelen, nojszen már csak tudja az Úr, millyen a zsidó, itt izgágáskodott, úgy szólván, ihon a Kanakúz meg találta lódítani; mert az anyját, mindenét összehorta, összeszidta, úgy-é úgy volt, Kanakúz?
KANAKUZ.
Hán.
ÁBRAHÁM.
Ne higgye a Thekintethes Úr, ezek meghennék a szegény zsidó embert, ha lehetne, én becsülettel bészóllottam, van-é valami eladó, khértem azt a hitván nyúlbűrt 5 krajcáron; és még phogánnak mondott érte a szomszíd uram, pedig nem is ér többet, maga látja a Thekintetes Úr, hiszen ballagh a szőre.
- Ez a selma pedig, édes Thekintetes Uram, gyilkosképpen megtámadott a bhotjával, phedig én nem vétettem.
Khét emberen áll a vásár: Szabad kérni, szabád tartani.
- Nem úgy van, Thekintetes Uram?
FIRKÁSZ.
Consequenter a'jőn ki a species factiból, hogy Ked, Pofók az Edictum Tolerantiale; te pedig, Kanakúz a Jus Dominale ellen excedáltál, vagy világosabban szólván, Kend a zsidón dehonestatiót tett, te pedig actus maioris potentiaet - nos, denique a' pedig egyik se szabados dolog.
Úgy -e, Kend goromba volt, te pedig malitiosus.
POFÓK.
Éppen nem, úgy szólván.
KANAKUZ.
Á, Á.
egyszerre mondja mind a kettő
FIRKÁSZ.
Denique most megmondom pro 1mo a zsidót senki többet ne merje bántani; mert a földesúrnak szükséges a zsidó, annak a kedvéért a magyar jobbágyot is kiveri a házból, mint régen az izraeliták kedvéért kipusztíttattak a cananeusok; pro 2° a zsidót s mást akárkit is nemzetéért gyűlölni grob magyarság; ugyanezt pedig a vallásért cselekedni intoleráns bigottság és az egyik sem cultura; pro 3° ki szedne majd rongyos mentét, nyúlbőrt, ringyet-rongyot, kócot, kendert s a többit, ha ez a nékünk elmúlhatatlanul szükséges ez izraelitaság nem szedne.
Denique most menjen el Kend, Ábrahám, vigye el kend a nyúlbőrt is egy pénz nélkül.
Igaz, hát a pipám hol van?
ÁBRAHÁM.
Már meg van ezüstözve, Thekintetes Uram, ollyh fhain munkát thettem rá, hogy Bécshbe se tennének már különbet.
Délután elhozom, egyh phár csomó bhasa dhohánt is kheszithettem a Thekintetes Úr számára, csak éppen kherem édes Thekintetes Uram, szóljon ez öreg urral, szolgáljon abba a kazán dolgába.
Kérem aláhzathosan, empherséghemre fogadom, Isthenüttseg nem hagyom hijjába az Úrnak.
FIRKÁSZ.
Meglesz minden, meg, ne féljen Kend, Ábrahám.
ÁBRAHÁM.
Azh Isthen áhlgya megh az Uhrat, - jo apphetithust kihvánok.
-
FIRKÁSZ.
Servus.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE