Ah, ah, következményeit vigyázod
A tettnek, mellyet perc hatalma súg,
Midőn lelkedben mennydörögni kéne. –
Kárt és haszont latolgatsz kisszerűen.
Ezért nem lesz, ládd, semmi Izraelből.
Jaj a népnek, ha nincs költészete,
Lelkét elfojtja a körűltekintés,
S csak lelkesűlés szült mindég nagyot. –
Ismerjetek meg – én Mózes vagyok,
Zsidó, miként ti – testvértek – baráttok.
Igen, Áron – testvéred. – Nos, ölelj meg. –
Ma tudtam csak meg e titkot, s jövék,
Saját szememmel, hogy lássam, saját
Szivemmel, hogy megértsem sorsotok;
S ha érdemesnek látom népemet,
Hogy véle éljek, véle vesszek el. –
Kegyetlenűl bánt a végzet velem.
Növért találtam, hogy gyalázatot
Leljek vele. – És, óh, fivért találtam,
Hogy lássam: e nép élni érdemetlen. –