Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Balázs Béla
Halálos fiatalság
Keletkezés ideje
1917
Felvonás
3
Jelenet
2
Megszólalás
1439
Mondat/Sor
4297
Szó
17534
ELSŐ FELVONÁS
Dobray Ágnes szobája. Egyszerű, és komoly, inkább férfiszobára emlékeztet és látszik, hogy zenész lakja. Jobbra és balra ajtó, szemben két függönyös ablak. Az ablakok között kerevet, előtte asztal. Elől balra nagy zongora, jobbra nagy íróasztal. Homályos téli idő. A szobában jóformán sötét van.
ÁGNES
(huszonötéves, termetes, kissé kemény arcú és súlyos mozgású lány. A zongora előtt ül arcát kezébe temetve, mozdulatlanul. Hosszabb szünet múlva kopognak a baloldali ajtón. Ágnes ijedten felugrik)
EGY HANG KÍVÜLRŐL
Jó estét Ágneske!
Bejöhetek?
ÁGNES
fáradtan visszaül. Ismét kopognak)
EGY HANG
Bejöhetek?
ÁGNES
(nem felel)
FÉLIX
(elegáns és „csinos“ fiatalember: bejön)
Ágneske?
Hát itt vagy?
Hu, be sötét van.
Alig látlak.
Aludtál Ágneske?
Felébresztettelek?
(Ágnes nem felel, nem mozdul)
Te már a zongorád előtt alszol, mint a jó huszár a nyeregben ?
Talán bizony húst is puhítasz alatta a régi magyarok módjára?
(Ágnes nem felel. Félix felcsavarja a villanyt)
Jó reggelt Ágneske.
Mi a fenét csináltál itt a sötétben?
Szellemeket idéztél vagy komponáltál?
ÁGNES
(nem felel, nem mozdul)
FELIX
(csendesen, szerényen)
Zavarlak, Ágnes?
Menjek el?
Ha megengeded visszajövök később.
Viszontlátásra.
ÁGNES
(fáradtan, nehezen feláll)
Maradj.
FELIX
Igazán nem zavarlak ?
Sötétben rendesen olyat szokott csinálni az ember amiben nem szereti magát zavartatni. . . .
Mért nem gyújtottál világot?
ÁGNES
Nem tudtam.
FÉLIX
Felcsavarni a villanyt?
ÁGNES
Védekezni az éjszaka ellen.
Jött a sötétség, hát jöjjön.
Mindegy.
FÉLIX
No, mi lelt, öreg ?
Búnak adtad a fejed?
Mi ?
ÁGNES
Hagyj békén.
FÉLIX
Sápadt vagy.
ÁGNES
Ne törődj vele
FÉLIX
Ágneske------Búsuljon a ló.
Nem jó nekünk evvel elkezdeni.
Tudod.
Elvisz, mint a víz és benne rekedünk
ÁGNES
Minden elvisz, mint a víz.
Csak az a kérdés, mibe akarunk belefulladni.
FÉLIX
Hát komoly a baj ? . . . .
Ágneske, n o !
Hopp!
— Nézd csak mi van itt.
Nézd csak, nézd csak.
(egy cserép virágra mutat, melyet bejöttékor oda csempészett)
Hát ezt a szép virágot kitől tetszett kapni ?
ÁGNES
(fáradt érdeklődéssel)
Most hoztad?
FÉLIX
Nem én.
Semmit sem hoztam. így görbüljek meg!
ÁGNES
(mint fent)
Köszönöm Félix.
Kedves vagy.
FÉLIX
De mondom, hogy én nem hoztam.
Te — talán ez itt nőtt.
Ez talán a zene virága amiről a múltkor meséltetek.
Mit gondolsz ?
Mindjárt megszólal.
Pszt.
(furcsa trombitahangot utánoz az ajkával)
ÁGNES
Csak ne volnál mindig olyan ostoba.
FÉLIX
Tudod te ezt csinálni ?
Nem akarod megtanulni?
Mint muzsikus hasznát veheted.
No próbáld.
— No.
—
(muzsikál)
ÁGNES
Nincs jobb dolgod, mint az unokahugodnak rózsát hozni januárban?
Nem fér már el a tárcádban a pénz?
FÉLIX
Nem.
ÁGNES
Mióta?
FÉLIX
Épen ma dél óta.
Épen az első emeleten ebédeltem derék közös nagybácsinknál.
Épen száz koronájába került..
ÁGNES
Nem szeretem ha ott kérsz.
Mért nem szólsz nekem?
FÉLIX
Csak nem vehetek neked a saját pénzeden virágot.
Ezt lásd be.
ÁGNES
Két hét óta vagy Pesten és már harmadszor fogy el a pénzed.
Baj lesz
FÉLIX
Hagyd el.
Úgy sem tart már soká az egész komédia.
Még nehány kis nap és a Hamburg-Amerika Linie valamelyik elegáns dohányzójában írok képeslevelezőlapokat.
Lehet, hogy csak az olajoshordók között.
Sőt lehet, hogy egész másvalahol.
De képeslevelezőlapokat fogok írni.
Azt érzem.
Neked is, majd meglátod.
ÁGNES
Mi lesz veled, Félix ?
FÉLIX
Téged érdekel ?
Engem nem. így vagy úgy: egyszer csak vége lesz.
ÁGNES
Hát öreg, nem jól megy a mi dolgunk, mondhatom.
FÉLIX
Az enyém jól megy, csak derék közös nagybácsinknak nagyon rossz szegénynek.
De hát mit csináljak?
Összehozott a fene tegnap a Singer Rudival meg a Csikánnyal.
És azok mindig pezsgőt akarnak inni.
Muszáj nekik.
ÁGNES
(idegesen felfigyel, az ajtóhoz lép és hallgatódzik)
FÉLIX
Nagy hecc volt Ágneske.
Tüzpánikot rendeztünk a Kaszinó-kávéházban.
Ha - ha - ha.
Láttad volna, micsoda figurák rohantak ki a szeparékból.
Fene nagy ramazuri volt.
Aztán persze pofozkodás lett.
Holnapután kénytelen leszek két derék kereskedőt megvagdalni.
— Mit hallgatódzol?
Ide se figyelsz?
ÁGNES
Semmi.
— Rettenetes ez a ház.
Minden lépés hallatszik.
Bele lehet őrülni!
FÉLIX
Minek fülelsz hát az ajtón ?
ÁGNES
Mi van a Kaszinó-kávéházzal ?
— Mért állsz össze avval a csőcselékkel, mondd?
FÉLIX
Avval, aki szóba áll velem, Ágneske
ÁGNES
Szamárság!
Mért nem jössz ide ?
FÉLIX
Még gyakrabban ?
Ide csupa rettenetesen okos és komoly ember jár.
Nem szeretem magam mindég szégyelni.
— Megárt nekem
ÁGNES
Gonosz természetünk ez nekünk, Dobrayaknak.
(leül a kerevetre)
FÉLIX
A Kaszinó-kávéházban nincs mit szégyelni.
És ott úgyis minden mindegy
ÁGNES
(maga elé bámulva)
Értem.
FÉLIX
Ne értsd te ezt Ágneske.
— De ha nem értenéd, előtted is szégyelném magamat.
ÁGNES
(valami keserű megvetéssel)
Előttem?
FÉLIX
Igaz, hogy az nehezen menne, mióta együtt fogtunk békákat az ófalusi pocsolyákban.
Pedig annak húsz esztendeje.
Egész nap kis piros bugyogóban szaladgáltál.
Ha - ha - ha.
Emlékszel a kis piros bugyira?
Hiába, most már akármilyen zongoraművésznő lehetsz.
Vége a tekintélyednek.
Sose tudtál átmászni a kerítésen.
Emlékszel?
(Ágnes mellé ül és a vállára teszi a karját)
ÁGNES
Emlékszem.
— Olyan dolgok jutnak eszembe mostanában, amikre sohse emlékeztem azelőtt.
Minden ok nélkül, hirtelen.
Munka közben.
Éjszaka.
FÉLIX
Mért épen most?
ÁGNES
Nem tudom.
De érzem a régi borszékek szagát és hallom a tornác padlóját csikorogni.
— Rossz jel.
FÉLIX
Mért volna rossz jel ?
Mienk volt az, Ágneske.
ÁGNES
Az ember akkor fordul hátra, ha nincs tovább út.
FÉLIX
Bár ne volna.
Nem mennék egy hét múlva Amerikába.
Inkább az a baj Ágneske, hogy nagyon is elvisznek az utak.
ÁGNES
Talán ép azért.
Értünk jönnek a régi dolgok.
— Hagyjuk ezt, Félix
FÉLIX
Ne hagyjuk.
Miről beszélnénk?
Én ezekben a régi dolgokban vagyok csak együtt veled, Ágneske, mert most — látod, most én a Singer Rudival vagyok.
Hát ha vizitelni akarok nálad, akkor a tíz év előtti ófalusi házon kell kopogtatnom.
Kipp-kopp.
" Otthon van a.kis Ágneske ?"
" Itthon vagyok" feleli
ÁGNES
De nem vagyok itthon, Félix.
Annak vége van.
FÉLIX
Én mégis úgy érzem, mintha ez a felnőtt ruha csak a kis piros bugyogóra volna ráhúzva, én az egész fene felnőttséget nem hiszem el.
Azért van minden baj.
ÁGNES
Jobb volt régen.
FÉLIX
(jobban magához húzza Ágnest)
Ugy -e jobb volt?
Jó volt a Félixkével is tutajozni a Hernádon.
Mi?
(megcsókolja a kezét)
ÁGNES
Az ember otthon volt
FÉLIX
Aztán kimászott az ember a kerítésen megnézni, hogy milyen is az a felnőtt világ.
Nem jó.
ÁGNES
Hiába.
— Kint van.
Nem lehet visszamenni.
FÉLIX
Nem lehet?
— Egy kicsit se?
Úgy tréfából se ?
Én például így csókoltam meg a kis Ágneskét —
(csókolja)
Meg így . . .
Oh, még mindig te rendelkezel a világ legfehérebb nyakával.
ÁGNES
(eltolja Félixel. Indulat nélkül)
Te pedig mindjárt kapsz egy nyaklevest.
Menj, menj.
Ülj csak szépen oda a másik asztalhoz.
Mi ütött beléd ?
Udvarolsz ?
FÉLIX
Rettenetes, hogy te milyen szigorú vagy
ÁGNES
Nem vagyok tréfás kedvemben.
Megmondtam már a múltkor, hogy viselkedj tisztességesen.
Mit akarsz?
El akarsz csábítani?
FÉLIX
Hát az olyan rossz volna Ágneske ?
ÁGNES
(feláll)
Rossz volna
FÉLIX
(az íróasztal elé ült)
Haj de szomorú világ.
Már a bohém művésznők se szeretnek csókolódzni.
Akkor úgyis vége mindennek.
— Ezt a tenger kottát mind te írtad?
Ez még mindig a Józsa Miklós szimfóniája ?
ÁGNES
(kinéz az ablakon. Nyugtalanul járkál, aztán megint az ajtóhoz lép hallgatódzni)
Mért nem mégy ki megint a Julcsához, ha csókolódzni akarsz, vagy miért nem mégy a Kaszinó-kávéházba?
Mi?
FÉLIX
De hátha te jobban tetszel, Ágneske, mit csináljak ?
ÁGNES
Mért voltál kint tegnap mégis a konyhában?
FÉLIX
Istenem, ha te bemégy egy boltba, mindig azt veszed, ami a legjobban tetszik?
Szegény ember annyiért vesz, amennyi telik tőle
ÁGNES
Te legalább becsületes vagy
FÉLIX
Mit hallgatódzol már megint ?
ÁGNES
(visszajön)
Semmi.
Rossz szokás.
— Ostoba, alávaló, undok szokás!
FÉLIX
Vársz valakit ?
ÁGNES
Ha még egyszer az ajtóhoz megyek, hát ------ h á t------- 1
FÉLIX
Mi lel ?
Vársz valakit ?
ÁGNES
(nem felel. Hosszabb szünet)
FÉLIX
(az íróasztalon kotorász)
Ezt a sok kottát mind tegnap óta írtad?
Hát van jó dolgod?
Egész nap ezt csinálod?
ÁGNES
Egész nap
FÉLIX
Majd segítek, Ágneske, jó?
Tanultamén is kottát írni a Venczel bácsitól.
De hát nem tud Józsa Miklós a szimfóniáinak más kopistát találni?
Miért sóz mindent a te nyakadba?
ÁGNES
: (felugrik)
Ne turkálj az íróasztalomon !
Menj onnan!
FÉLIX
feláll)
No-no.
Nem csináltam semmit.
Mindent visszarakok.
Itt van, Józsa Miklós összes müvei
(szünet múlva)
Emlékszel még a Wencel bácsira?
Hogy jártunk együtt hozzá?
Emlékszel arra a keringőre amit négy kézre kellett tanulni?
(a „Donauwellen“ néhány taktusát fütyüli)
Rég volt.
Van vagy tizenkét éve.
De akkor tetszettem ám neked.
Ne is tagadd.
Emlékszel arra a kis padra a pajta mögött?
Hogy ültünk ott este?
ÁGNES
Hét órakor jött a vonat át a hídon.
Mindennap bejött a világ egyik végén és kiment a másikon.
FÉLIX
És mikor megcsókoltam a karod és két napig nem mertünk egymásra nézni.
Emlékszel milyen ostobák voltunk?
ÁGNES
(halkan)
Az szép volt, Félix.
— Az ember ül a kis pádon és a hídon megy a vonat és az a szerelem.
Az ember otthon volt.
FÉLIX
(csendesen)
Hát nem volna jó, ha vissza lehetne mászni a kerítésen?
ÁGNES
Ott nem volt hurok az ember torkán, melyet minden hitványság cibál.
Hurok, nem is tudom ki kezében és szorít és fojt szakadatlanul.
Bele kell fulladni
(leül a zongora elé és eltakarja az arcát)
FÉLIX
Ágneske. . . mi meg szoktunk mindent mondani egymásnak.
ÁGNES
Egyszer csak jön valahonnan egy idegen jöttment.
Tegnap még hírit sem hallottam.
És cérnára fűz, mint a cserebogarat, és zümmögök körbekörbe-körbe.
Gyerekkorunkban csináltuk.
Emlékszel ?
FÉLIX
Hát szerelem . . .
Az bizony nem úri dolog.
ÁGNES
Nem ! az nem.
Úri dolognak nem mondható
FÉLIX
Józsa Miklóst várod ?
ÁGNES
(hosszú szünet múlva)
Dél óta ülök itt és várok.
FÉLIX
Bizonyosan dolgozik.
Tudod, hogy olyankor mindent elfelejt.
ÁGNES
(keserűen)
Tudom.
FÉLIX
Józsa Miklósnak szabad.
ÁGNES
Senkinek sem szabad !!
FÉLIX
Mért vagy hozzá olyan szigorú ?
Jó fiú ő csak kicsit vadember.
ÁGNES
Nem szeretem a vadembereket!
FÉLIX
Pedig szép dolog az, ha valaki igy nem alkuszik.
Mióta nyomorog és kiizködik, de azért úgy hordja a nyakát, mint egy hímpáva, mint egy zsiráf.
Legény az, a kutyafáját!
Könnyű a Lublóy úrnak elegánsnak lenni.
De ha Józsa Miklósnak kicsit kopott is a nyakkendője és kevésbé fényes is a körme, nekem inkább kellene m int. . .
ÁGNES
(keserű indulattal)
Nekem nem !!
(az asztalra hajtja a fejét)
FÉLIX
(csendesebben.)
Neked nem? . . .
Ágneske ...
(Ágneshez megy és megsimogatja a haját)
Neked nem?
— Hát kit várunk dél óta?
ÁGNES
(feltámaszkodik)
Dél óta?
Tegnap este óta!
Attól a perctől fogva, hogy kiment az ajtón.
Várok.
És bejön az este és rám fekszik és úgy érzem, mintha belesüppednék a padlóba és várok, várok, várok.
FÉLIX
Úgy látszik az asszonydolog nem nagyon fontos Józsa úrnak.
ÁGNES
(feláll)
Igaza van!
És akiket valaha megváratott és faképnél hagyott mind megérdemelték.
Igaza van !
FÉLIX
Ágneske mondok neked valamit.
Nekem úgyis van egy üzenetem Miklós számára.
Úgyis beszélnem kell vele.
Elmegyek érte, bepakolom egy autóba és ------
ÁGNES
El ne merj menni!
FÉLIX
De komolyan, igazán beszélnem kell vele.
ÁGNES
Itt maradsz!
FÉLIX
Hát j ó ------itt maradok.
De azért tudod — ha én neked volnék ugyan nem váratna magára senkisem.
ÁGNES
Hiszen csak ezek a lépések, ezek a lépések ne hallatszanának!
Hallom a liftet járni, a kaput csukódni.
Mintha az idegeim volnának a lépcsőre terítve le az utcáig.
Minden hordár sáros csizmájától szívdobogást kapok.
— Pfuj, pfuj!
FÉLIX
De most azt hiszem, hogy most csakugyan ide jönnek.
ÁGNES
Bánom is én !
Csak jöjjenek!
Beszélj tovább.
Mit mondtál?
Beszélj!
(Az ajtón kopognak. Ágnes nem felel, Félix várva Ágnesre néz. Másodszor kopognak)
FÉLIX
Szabad.
(Lili bejön)
LILI
(kissé hetyke elegánciával „érdekesen“ öltözött Ágnessel egykorú lány. Beszédje, mozgása, hirtelen villanó)
Jó estét.
Nini Félix!
Maga is itt van?
FÉLIX
Jó estét, Lili kisasszony.
Megéreztem, hogy jönni fog.
LILI
Azért nem akart beereszteni ?
Mi ?
Mért nem akartatok beereszteni ?
Majd megfagytam odakint.
Jaj de fázom,
(hirtelen felrántja az ajtót és kikiált)
Julcsa!
Julcsa!
Teát hozzon nekem.
Rögtön mert megfagyok.
Rettenetesen forrót.
Ugye hoz aranyos ?
(becsukja az ajtót)
Ugyan, Félix, dörzsölje a kezem.
Mit áll itt hiába?
FÉLIX
(odaugrik)
Parancsoljon.
— Szivem minden melegét, ha kívánja.
(melengeti Lili kezeit)
LILI
Nem mindet, kedves barátom.
Nagyon szégyelné, ha aztán én mégis fáznék.
Te Ágnes, milyen hideg v an !
Már csörög a vér az ereimben.
FÉLIX
(Lili kezére fekteti a fülét)
Csörög
LILI
Ma éjjel biztosan meg fognak fagyni a madarak.
Nem gondolod Ágnes ?
Én mindig attól félek, mikor ilyen hideg van.
Mi bebújunk meleg szobákba, meleg ágyakba és a varjakat a mezőn betemeti a hó és szegény kis sovány verebek nekirepülnek az ablaknak.
(összerázkódik)
B rrr!
Nem fogok tudni aludni.
FÉLIX
Látott már maga köhögő varjut és náthás verebet?
LILI
Menjen !
Mindent komédiára fordít.
Eressze el a kezem,
(átmegy a szobán)
De náthás huszártisztet, azt láttam.
Két perccel ezelőtt.
Mondja, huszártisztek nem fagynak meg?
FÉLIX
Soha!
Mért?
LILI
Mert az én főhadnagyom megint megvárt a zenede előtt.
Idáig eljött utánam.
Olyan hősiesen rugdosta a kardját, hogy kénytelen voltam neki csókot inteni a kapuból
FÉLIX
Úgy ?
Kompromittálni méltóztatik majd Ágnest
LILI
Ennyi igazán kijár szegénynek hűségéért.
Utálom, ha a nők olyan nagyon takarékoskodnak magukkal.
Mesterségesen srófolják fel az értéküket, mert kevés van.
Igaz?
FÉLIX
De nem sajnál hiábavaló reményeket ébreszteni ?
LILI
Honnan tudja, hogy hiábavalók, kedves Dobray úr?
FÉLIX
(meghajtja magát)
Meg vagyok róla győződve, hogy művészi méltóságán alulinak tartaná.
LILI
Ugyan, ugyan!
Ha erdőben járok, befaragom egy fába a nevem.
Nem árt az a fának.
Férfiak közt járok.
Kicsit beléjük faragom magam.
Nem hal abba bele senki.
Igaz -e Ágnes?
ÁGNES
Mit piszkolod be magad ilyen intimitásokkal ?
LILI
Ugyan Ágnes!
Hát árt az nekem ?
Hozzám ér az?
Én nem tudom mért gondolja némely ember, hogy minden mozdulata, szava, csókja a testéhez van nőve, mint ágak a törzshöz.
Lejár az, Ágneske.
Szórni kell, szórni.
— Mint a gyümölcsöt, mint a virágot!
(forog és jelzi a kezével)
Szórni szavakat, csókokat.
Szórni, szórni, szórni
FÉLIX
Nekem is !
Nekem is !
LILI
Magának is !
Mindenkinek!
Mindenkinek!
(hirtelen megáll Ágnes előtt)
Mi lel már megint?
Bezzeg ha tudnád micsoda hírt hoztam
FÉLIX
Ágneske nagyon szigorú hozzánk csapodár emberekhez.
LILI
Hja, könnyű annak, aki kézben van.
ÁGNES
Gondolod?
LILI
(a szájára üt)
Pfuj!
Most ostoba voltam ésízléstelen.
Utálatos vagyok.
Ágnes, bocsáss meg.
(Ágneshez megy és elébe guggol)
Ne haragudj már.
Inkább üss pofon.
ÁGNES
Eressz.
Nem haragszom.
Menj
LILI
Nem megyek.
Szégyelem magam
ÁGNES
No.
Bolond.
Eressz
LILI
(feláll)
Tudja, Félix, ez olyan nő, hogy az ember akkor is szégyenli magát előtte, ha nem csinált semmit.
FÉLIX
: És akkor már inkább csinál valamit, hogy értelme legyen a dolognak.
LILI
Bizony isten úgy van.
No sebaj.
Olyan hirt hoztam neki, hogy mégis szeretni fog.
Mert azért neki szeretni kell engemet, akár akarja, akár nem.
(hirtelen Ágneshez)
Vége!
Érted?
ÁGNES
Nem.
LILI
Vége minden nyomorúságnak, minden bajnak és vége a te szigorúságodnak.
Érted?
ÁGNES
Nem.
LILI
Gyerekek, hogy milyen hírt hoztam!
Ágnes!
Kezdődik az uj élet!
(Julcsa behozza a teát)
ÁGNES
Hát igyuk meg a teát mielőtt kezdődik az uj élet
LILI
Úgy tesz mintha nem volna kiváncsi rá.
Az tudniillik csorbát ejtene a méltóságán.
Jó.
Hát nem mondom.
Julcsa adjon egy pár gombostűt.
Leszakadt a szoknyám zsinórja
JULCSA
Majd felvarrom, Lili kisasszony
LILI
Nem kell.
Jó lesz egyelőre így is.
Köszönöm.
ÁGNES
Julcsa.
Jöjjön csak ide
JULCSA
Itt vagyok, kisasszony kérem.
ÁGNES
Közelebb.
JULCSA
Egészen itt vagyok már.
ÁGNES
(megfogja Julcsa fülét)
Ki volt magánál tegnap délután a konyhában?
Mi?
JULCSA
(nevetve)
Jaj, jaj, aranyos kisasszony.
Mit fog Lili kisasszony gondolni.
LILI
Már gondolok is
ÁGNES
Nem megmondtam, hogy nálam nem szabad másnak legényeket fogadni csak nekem?
Mi?
JULCSA
De é n -------ha, ha, ha.
ÁGNES
Na ez egyszer még lóduljon.
JULCSA
(elmenőben Félixre nevetve)
Aranyos drága kisasszony.
ÁGNES
(megfenyegeti)
Vigyázz magadra!
(Julcsa el)
LILI
Hát legények járnak Julcsa kisasszonyhoz ?
ÁGNES
Ó is szórja virágjait.
De nem húzza ki magát az ügyből, utána.
Ő a legkülönb valamennyiünk közt.
— Itt a cukor.
Itt a rum.
(valamennyien asztalhoz ülnek)
LILI
Itt a cukor, mondja, itt a rum!
Mintha semmi sem történt volna,
felpattan)
Nálam voltak Darvasék!
ÁGNES
Úgy?
LILI
Na ?
Csak ennyi ?
Nem tudod kicsodák Darvasék.
ÁGNES
Zenemükereskedés, imprezárió
LILI
Még mindig nem érted ?
Szerződést ajánlottak a triónknak európai körútra.
Hallod?
Minden költség fedezése, személyenként tízezer korona.
Kezdetnek!
Atöbbi a sikertől függ.
Vége a leckeadásnak.
Vége minden nyomorúságnak.
Ki a világba!
Szabad, szép, igazi müvészélet.
Egy hónap múlva indulunk.
T e!
Egy hónap múlva, Dánián, Norvégián, kezdjük.
Női trió még nem járt.
Ott szeretik az ilyet.
Dicsőség lesz, pénz lesz, nagy élet lesz!
Ágnes!
Mit bámészkodsz ?
Süket vagy?
Nem hallod?
ÁGNES
(felkönyököl. Csendesen)
Aztán piros virág lesz a hajunkban és piros szallag a derekunkon, mint a női zenekaroknak?
LILI
Pfuj!
Te vagy a legcinikusabb ember akit ismerek.
ÁGNES
(nem felel. Kezébe támasztja az arcát)
LILI
Aztán miért?
Talán nem játszunk úgy mint az akadémiai quartett
ÁGNES
A lábunkkal.
LILI
No lám.
ÁGNES
Csakhogy az nem sok.
LILI
És külföldön nem akárhány rosszabb quartett járkál ?
A müncheniek talán jobbak ?
Avval a zsiros első hegedűssel, aki a melódiákról előbb lefújja a habot mint a sörről?
Nem tudom mit akarsz?
Most kinyílik előttünk a kapu és zuhognak be a tapsok, koszorúk, újságcikkek, fényképek, Berlin, Szentpétervár, fejedelmek, ordók.
Itt fogom hordani.
Itt lesz, nem hiszed?
FÉLIX
Nem ott kell.
LILI
De én itt fogom!
ÁGNES
Lehet.
LILI
Félix hallja?
Lehet!
Hát semmi megjegyezni valód nincs erre?
ÁGNES
De.
Az, hogy művészek mutogassák magukat, ha kedvük tartja, de a magamfajta szegény mesterember maradjon otthon és adjon leckét buta kislányoknak.
LILI
(megdöbbenve)
Micsoda?
Mért volnánk mi mesteremberek?
Én egyáltalában nem érzem magam mesterembernek!
ÁGNES
De én.
Csak magamról beszéltem.
LILI
Hát ez megint mi ?
Mióta lettél ilyen szerény ?
ÁGNES
Egy idő óta.
LILI
Nem értem!
Mi történt ?
Hova lett a te híres önbizalmad ?
Hallottál valami fene nagy zongoristát ?
Vagy nem tudtál valamit megtanulni?
ÁGNES
Nem
LILI
Hát mi történt ?
ÁGNES
Semmi . . .
Szerény lettem
LILI
Nem, nem értem!
Félix, maga érti ?
(járkál)
És arról, hogy te világosan, értelmesen beszélj, persze szó sem lehet.
Most egyszerre mesteremberek lettünk.
Eddig inasok voltunk!
(visszajön Ágneshez és széket húz melléje)
Hát nézd Ágnes, beszéljünk okosan.
Ugy -e azért álltunk össze tavaly hárman, hogy koncerteket adjunk és körútra menjünk majd.
Igen, vagy nem?
ÁGNES
Akkor még nagyon fiatal voltam.
LILI
(felpattan)
Nahát!
Félix hallja
(erőt vesz magán és visszaül)
Nézd Ágnes, csak gondolkodj.
Hát megfogyott a tudásunk vagy tehetségünk azóta ?
Egy hónappal ezelőtt még te dolgoztál legszorgalmasabban.
Sikereink voltak.
Voltak -e vagy sem ?
Felelj!
ÁGNES
(lehajta a fejét)
Nem tudom.
LILI
De azt remélem tudod, hogy az egész pályádról van szó, az életedről?
ÁGNES
Tudom.
LILI
Nahát!
Azért lettünk muzsikusok, hogy leckéket adjunk?
Azért szálltál szembe a famíliáddal?
Azért dolgoztál, kínlódtál annyit?
Nem is művész, aki így elkedvetlenedik.
ÁGNES
Hiszen mondom, hogy nem vagyok
LILI
(felugrik, izgatottan)
Mit akarsz evvel mondani ?
Mondd ?
Mit akarsz ?
Dobjam most tüzbe a hegedűmet?
Mi?
Akasszam fel magam?
Férjhez öljem magam?
Szüljek huszonöt gyereket?
Mit akarsz?
ÁGNES
Semmit.
Mondtam már, hogy csak magamról beszélek.
Rólad nincs szó
LILI
Persze, nincs szó!
Tudom.
Te nem vagy művész, ugy -e?
És mit mondjak akkor én?
Igazán nem tudom, hogy mért bántasz engem mindig
ÁGNES
Én téged ?
Nem értelek.
Ez az én dolgom.
LILI
Persze.
Semmi közöm.
Azt hiszed te, hogy én magamnak nem vagyok elég ember?
ÁGNES
Sose mondtam, Lili.
Mi bajod van ?
LILI
(járkál)
Semmi.
Mi bajom volna.
(szünet után hirtelen Ágnes felé fordul)
Hát beszéljünk végre értelmesen.
Intézzük el.
Itt nem arról van szó, mesteremberek vagyunk -e, asztalosok -e vagy lakatosok, hanem arról, hogy kitűnő szerződést ajánlottak nekünk európai körútra.
Az egész jövődről, az életedről van szó.
Most dől el.
ÁGNES
(feláll)
Most dől el?
(körülnéz. Szünet múlva)
Akkor már eldőlt.
LILI
Mit jelentsen ez ?
Talán hogy nem akarsz velünk jönni?
ÁGNES
Azt.
LILI
Mi ?!
Nem!
Ágnes!
De hát mért, mért, mért ?
ÁGNES
Megmondjam az igazat?
Rájöttem, hogy nem érdekel a mesterségem.
LILI
Mi ?
Nem értem.
ÁGNES
Furcsa, ugy -e ?
Nem érdekel.
Nincs hozzá semmi közöm.
Olyan előttem, mint, mit mondjak, a gőzgépgyártás.
LILI
Mi ez, Félix ?
Komolyan beszél ?
ÁGNES
Nem.
Tréfálok.
LILI
Mondhatom, kezd az eset érdekes lenni.
Ágnes te ?!
És mióta jöttél erre rá ?
ÁGNES
Egy idő óta
LILI
Félix hallja?
Egy idő óta.
Azóta is lettél olyan szerény?
ÁGNES
Azóta.
LILI
Úgy ?
Most már értem.
És mindez azért, mert . . .
(elharapja a szót. Szünet)
ÁGNES
Ez csak leleplezés.
LILI
Leleplezés?
ÁGNES
Akinek igazán fontos a mestersége, avval nem történhetik ilyesmi.
Ez csak hitvány nőstényekkel történhetik
LILI
De Ágnes!
Szégyen, gyalázat!
ÁGNES
Leköphetsz.
Én már leköptem magam.
(hosszabb szünet)
LILI
(csendesen, furcsa meghatottsággal)
Bolond vagy.
Az vagy.
(Ágneshez megy és megfogja a kezét.)
Nézd Ágneském, hallgass rám.
Jó ?
Te kitűnő nő vagy, rettenetesen komoly és jobb muzsikus vagy mindnyájunknál, de az ilyen dolgokban, hogy is mondjam . . . kicsit fiatalon gondolkodok Hallgass az öregre.
Nézd.
Volt a mesterséged amit szerettél, aztán mondjuk jött még más valami amit szeretsz.
Mért muszáj neked itt választani ?
Te úgy élsz, mintha két dolog egyszerre nem férne el a világban
ÁGNES
Nem fér.
LILI
(egyre izgatottabban)
Nézd Ágnes, ez gonosz hangulat.
Belátom.
Beteg vagy.
Vedd úgy, mintha beteg volnál.
De épen azért velünk kell jönnöd.
Levegőváltozás kell.
Az ember utazik, világot lát, uj benyomások, uj emberek, hullámzó tarka nagy élet, és aztán a művészet . . .
Meglásd szabadabb leszel, erősebb, mozgékonyabb.
Hát nincs igazam ?
Felelj!
Félix, nincs igazam ?
Hát szabad így megbéklyóztatni magad szántszándékkal ?
Mi értelme van ennek ?
Mondd!
ÁGNES
Hagyjuk ezt.
Nincsen itt semmi béklyó.
Egyszerűen úgy van ahogy mondtam: nem érdekel a muzsika
LILI
De . . .
ÁGNES
Sem a muzsika, sem uj benyomások, sem semmiféle "tarka, nagy élet."
Tehát mindez nem változtatna semmin.
LILI
(kifakadva)
De egész nap Józsa ur szimfóniáit másolni, az érdekel, mi ?
(szünet múlva)
Ágnes, bocsáss meg.
De Istenem, Istenem mi lesz most?
ÁGNES
Vigyétek el a Tóth Olgát
LILI
Csak nem ülök oda avval a citromfagylalttal Brahmst játszani!
ÁGNES
Majd segítek nektek uj programmot összeállítani.
LILI
(toppant)
De hát nem arról van szó!
Te gyere!
Mit hagysz most el engem ? !
Nem bánom.
Én sem megyek.
Ha te nem jössz, én sem megyek.
Egye meg a fene az egészet,
(duzzogva leül)
ÁGNES
(Lili vállára teszi a kezét)
Az nagy ostobaság és könnyelműség volna, Lili.
Ha én kitörném a kezem, te abbahagynád a muzsikálást?
Mit törődsz te velem?
LILI
Az!
Mit törődök!
(eltakarja az arcát)
ÁGNES
Lili no.
Csak nem sírsz?
Mért épen én kellek?
Tóth Olga ép olyan használható mint én.
Majd más programmot állítunk össze.
LILI
Citromfagylaltprogrammot.
ÁGNES
A Csajkovszki D-durt kitünően játsza és mást is.
Majd holnap délután gyertek fel hozzám.
Általában jó lesz, ha kezded ügyeidet rendezni, ha egy hónap múlva utazol.
A leckékkel hogy lesz?
Helyettesítésről kell gondoskodni.
Ti most már ne adjatok leckéket, hanem gyakoroljatok.
Tóth Olga óráit elvállalom én
LILI
(kétségbeesve)
Félix!
Hát mit csináljunk evvel az őrülttel?
Szóljon már egy szót!
Mit ül itt mintha süket volna és vak és néma!
FÉLIX
(csendesen félreült. Szerényen)
Ebbe én nem szólhatok bele.
Én ehhez nem értek.
LILI
Mit kell ehhez érteni ?
Ez kétszerkettő négy.
Hiszen hallotta.
Hát nincsen igazam?
FÉLIX
(csendesen)
Azt hiszem, hogy Lilinek van igaza.
LILI
No hát!
ÁGNES
(feláll és a homlokára szorítja a kezét)
Igaza van?
Én is azt hiszem.
LILI
Ágnes!
ÁGNES
Csakugyan furcsa, hogy nem megyek el.
Ez volt az életcélom.
Végre is tudtam, hogy mért lettem muzsikus és mért szálltam szembe az egész családommal . . .
Most nem tudom.
Ki vagyok fosztva.
LILI
Ágnes!
Az Istenért, mi e z !
Forog velem a szoba.
Nem értem.
Ilyen komédiát azért?
Csak azért?
ÁGNES
Ha úgy tetszik, ,,azért ".
Ez kényelmes megoldás.
LILI
(leül)
Örült!
ÁGNES
Na és most fejezzük ezt be.
Azt hiszem elég volt.
Mondd, tulajdonképen mennyit kell majd nektek játszani azért a tízezer koronáért?
LILI
Őrült!!
ÁGNES
Lehet.
Mit csináljak ?
Mégse szabad, hogy kihasználtassátok magatokat ?
Csak kérlek, kérlek, ne bőgj.
Mindjárt itt lesz Lublóy.
És nem szeretek közönséget a scénákhoz.
FÉLIX
(feláll)
Oh, Lublóy úr jön máma?
Akkor ha megengedik hölgyeim, most eltűnők
ÁGNES
Mért?
FÉLIX
A báró úr túl müveit nekem.
Nagyon szégyelem magam előtte.
Tudod Ágneske.
Azonkívülazt hiszem, hogy nagyon utál engem, amiben talán igaza van.
ÁGNES
(Félix vállára teszi a kezét)
Mikor jössz megint, öreg?
FÉLIX
Holnap ilyenkor, ha nem vagyok terhedre.
ÁGNES
De elbúsultad magadat.
Egész hosszú az orrod.
Mi lel?
Talán csak nem miattam?
FÉLIX
(szomorúan mosolyog)
Semmi Ágneske...
Ingyenjegyet kaptam volna az első sorba.
Szép virágokat küldtem volna neked.
Kár
ÁGNES
Ostoba vagy, Félix
FÉLIX
(hirtelen elfordul, Lilihez lép)
Jó estét Lili.
Ne sírjon.
Ázott talaj nem jól tart.
LILI
Menjen a fenébe!
FÉLIX
Épen oda megyek, Lili.
Sietek.
Viszontlátásra, hölgyeim,
(el)
ÁGNES
(szünet múlva)
No, még mindig nem tudtál megnyugodni?
LILI
(keserűen)
Hiszen semmi közöm hozzá.
Igaz ?
— Mondd csak: mért vetsz meg te engem tulajdonképen ?
ÁGNES
Ostobaság ....
(az ajtón haligatódzott)
Micsoda lárma van ma ebben a házban!
LILI
Hát ne hallgatódz!
Mit állsz az ajtóba ? !
ÁGNES
Mondom Lublóyt várom.
Búcsúzni jön.
LILI
(feláll)
Mi?
Búcsúzni?
Hát mikor utazik?
Kedden nálam volt és egy szóval sem említette.
Sőt!
ÁGNES
Lehet, hogy csak azóta határozta el
LILI
Óh hogyne!
Tisztában vagyok már vele is.
Nagyon régen el volt ez határozva.
De mi köze hozzáa Lilinek?
Épen a Lilinek mi köze hozzá?
Szép emberek vagytok!
ÁGNES
Mért "mi" ?
LILI
Épen olyan mint te !
ÁGNES
Lehet.
Én is azt hiszem, hogy sok hasonlóság van köztünk.
LILI
Hát minek álltok akkor egyáltalán szóba velem?
Mit hagyjátok, hogy az ember tapogasson, kapargáljon, próbálgasson, mint valami kilincstelen ajtón?
Kilincstelen, rozsdás ajtók vagytok.
ÁGNES
Ne irigyeld ezt, Lilim.
LILI
Mit bánom én !
Úgyis el fogok utazni.
Bánom is én.
Nem jövök többet vissza.
Soha, soha!
ÁGNES
Hagyjalak egyedül Lublóyval ?
LILI
Nem.
Megyek is el.
Nem akarom látni.
ÁGNES
Mégis beszéljetek, Lili
LILI
Minek?
ÁGNES
Azt hiszem becsületesebb volna.
És okosabb is.
LILI
Hát ez becsületes eljárás volt ?
Mi ?
ÁGNES
Ha beszélnétek, azt hiszem kisülne, hogy az volt . . .
És én nagyon szeretném, ha ez kisülne.
LILI
Minek ?
Olyan mindegy, becsületes vagy nem becsületes.
Én északra, ő délre.
Talán sohse látjuk többet egymást
ÁGNES
(nagyon komolyan)
Lili . . .
Egyszer már elhagyta valaki Lublóyt búcsú nélkül.
Akkor szakadtak le a kilincsek róla.
LILI
(szünet múlva, halkan)
Én nem leszek öngyilkos.
Attól ne féljen.
ÁGNES
Pszt.
Azt hiszem jön.
(hallgatódzik)
Ez Lublóy.
LILI
Te megismered a lépését?
(csengetnek)
ÁGNES
Minden ember lépését megismerem ebben a házban.
Minden cselédét.
A postásokét is.
LILI
Furcsa.
Milyen pompás hallásod van.
Én ezt nem tudnám.
(kopognak)
ÁGNES
Szabad.
(Lublóy bejön.)
LUBLÓY
(előkelő megjelenésű, harminc esztendős, kissé izomtalan mozgású férfi. Modora rezervált, szinte hideg)
Jó estét, Ágnes.
Jó estét, kedves Lili.
ÁGNES
Jó estét
LILI
(nem felel)
LUBLÓY
Szerencsém van máma, hogy együtt találom magukat.
Innen magához akartam menni, kedves Lili.
Bizonyára tudja már . . .
LILI
Mit ?
— Én semmit sem tudok báró úr
LUBLÓY
Nem mondta Ágnes ?
Mi most búcsúzunk.
LILI
Ugyan ?
Ne mondja !
LUBLÓY
Elutazom, kedves Lili
LILI
Igazán?
Elutazik?
No lám!
És hová, ha nem indiszkrét a kérdésem?
LUBLÓY
Egyelőre Szicíliába.
Onnan valószínűleg átmegyek Athénba
LILI
Úgy ?
És mért utazik oda, báró ur, ha nem vagyok tolakodó?
LUBLÓY
(csendesebben)
Azt hiszem azért, mert megváltottam már a jegyemet és megrendeltem a szobákat.
De lehet, hogy nemsokára több okom is lesz
LILI
(halkan)
Gondolja ?
LUBLÓY
(szárazon)
Egyébként görög templomokat akarok nézni odalent.
LILI
Úgy.
— Az nagyon érdekes lehet.
Könyvet fog írni róluk?
(Ágnes az asztalhoz megy és hátat fordít)
LUBLÓY
Talán.
Ha már meguntam nézni őket.
LILI
Úgy.
Rólunk is könyvet fog írni?
ÁGNES
(hirtelen mozdulattal kifelé indul)
Csináltatok magának teát.
LUBLÓY
Ne fáradjon, kedves Ágnes.
Nem kérek teát.
Ma már kétszer kellett innom és talán kell még vagy kétszer.
Összes búcsúlátogatásaimat el kell végeznem máma.
Ide is csak egy percre jöttem.
ÁGNES
Mért ?
Mikor utazik ?
LUBLÓY
Holnap éjjel.
LILI
Micsoda ?!
Holnap ?
ÁGNES
Már holnap utazik?
LUBLÓY
Igen.
ÁGNES
(hirtelen megfordul és kimegy)
LUBLÓY
Ágnes!
Kérem . . .
(hosszú szünet)
LILI
(halkan, zavarban)
Mért utazik el ?
LUBLÓY
(mosolyogva)
Utazni ?
Ez olyan hősiesen hangzik.
Én csak eleresztem magam mint a roulette labdát . . .
És gurulok.
LILI
Mért nem mondta meg nekem, mikor nálam volt utoljára?
LUBLÓY
(nem felel)
LILI
Mért volt szabad ezt Ágnesnek tudni és nekem . . . épen nekem nem ?
LUBLÓY
Féltem a búcsúzástól.
A befejezés hamis perspektívájától.
Az utolsó napba összegyűlnek az összes régi napok.
És ez túlnagyitja a dolgot.
Az ember hajlandó többet befejezni, mint ami volt
LILI
(fájdalmas, megindult hangon)
Kedves jó báró ur — — attól félt ugy -e, hogy nagyon angazsálni találná magát?
Kár volt.
Értem már.
Nem ismert.
Kár.
Én sokkal kényelmesebb és veszélytelenebb vagyok mint gondolta.
Patent.
Nem robban.
Nem hagy foltot. . .
Attól félt, hogy a holnapját is számonkérném ?
Nem báró ur.
A holnapra magamnak is szükségem van.
Ami máma van, az van.
Azt élem, azt vállalom.
Holnap nincs
LUBLÓY
De . . . talán én nem élek, és ezért a mát sem vállalhatom
LILI
Engem féltett?
LUBLÓY
Ne becsüljön túl.
Nem vagyok jó.
Csak attól féltem, hogy hazudni találok.
LILI
Nem, nem hazudott!
Nyugodtan elutazhatik.
Dehogy hazudott.
Inkább meg se mukkant.
Nagyon becsületes volt.
LUBLOY
Ez nem volt becsületes.
LILI
Maga is azt hiszi ?
Hát akkor mért tette ?
LUBLÓY
(fojtott megindultsággal)
Mert elvesztettem a jogomat hozzá, hogy valakinek az életéhez nyúljak.
LILI
Hát ez is jog szerint megy ?
És mikor veszti el az ember ezt a jogát?
LUBLÓY
Ha egyszer megölt valakit.
LILI
(fájdalmas ijedtséggel megragadja Lublóy kézét)
Lublóy!
Lublóy nem igaz!
Hiszen nem tehet róla, hiszen nem tudhatta!
LUBLÓY
Nem tudtam . . .
Mert nem értek hozzá.
Az ember ne nyúljon olyanhoz, amihez nem ért.
Hagyjuk ezt
LILI
No csak nem vett engem ilyen komolyan ?
Csak nem hitte, hogy velem baj történhetik?
Lássa én már máma kikezdtem egy huszártiszttel.
Bizony Isten.
Kérdezze meg Ágnest.
Én már ilyen vagyok.
Igazán.
Ne legyen lelkiismeretfurdalása.
LUBLÓY
Maga kedves, Lili és jó
LILI
Ugy -e ?
Majd még sajnálni fogja
LUBLÓY
Meg vagyok róla győződve.
(hosszú szünet)
LILI
Lublóy!
Szerelmes volt maga valamikor Ágnesbe ?
LUBLÓY
Nem.
LILI
Most egy csúnyát kérdezek.
Mért ragaszkodik hát Ágneshez jobban mint hozzám?
LUBLÓY
Mert az mindkettőnkre veszélytelen.
LILI
(hirtelen felugorva)
Szeretett engem vagy nem?
Feleljen!
LUBLÓY
(szünet múlva)
Azért utazom el, hogy erre ne kelljen felelnem.
LILI
De most még itt van!
LUBLÓY
Már nem vagyok itt.
(hosszú szünet, Ágnes bejön)
LILI
Én is elutazom ám !
LUBLÓY
Elutazik?
Hová?
LILI
Csak elutazom.
Egy fiatalemberrel
LUBLÓY
Bravó !
De komolyan elutazik ?
Szerződést adtak Darvasék?
LILI
Igenis, szerződést adtak s egy hónap múlva utazom, tudja!
LUBLÓY
Gratulálok, Lili.
Hiszen ez pompás!
No lássa.
Most kezdődik csak az élete.
Az a bizonyos nagyszerű, izgalmas, színes, kalandos, igazi élet.
Ugy -e örül?
LILI
Igenis örülök.
Hiába gúnyolódik.
LUBLÓY
Remélem játszani fogják Józsa Miklós f-dur trióját?
LILI
Kivel ?
A citromfagylalttal ?
LUBLÓY
Tessék?
LILI
Hiszen maga nem is tudja.
Idehallgasson!
Ágnes nem akar velünk jönni!!
LUBLÓY
(Ágnesre néz. Szünet múlva)
Gondoltam, hogy nem fog elmenni.
ÁGNES
(hirtelen)
Gondolta ?
LUBLÓY
Régi jó barátok vagyunk mi ketten, Ágnes
ÁGNES
(izgatottan)
Mért?
Mért gondolta?
Két év óta készülök erre a körútra.
Ez volt egyetlen célom.
Honnan tudhatta azt maga, hogy egyszer csak eszembe jut mást határozni ?
LUBLÓY
Az embernek nem jut ilyesmi "egyszer csak" eszébe
ÁGNES
(halkan)
Hát odajutottunk már, hogy ezt tudni lehetett?
LILI
Hát mit szól ehhez az őrültséghez ?
Kérem az istenért, édes Lublóy, beszéljen vele.
Magára inkább hallgat.
LUBLÓY
Mit mondjak?
LILI
Mit mondjon ?!!
Hát mindenki megbolondult?
Beszélje rá, hogy jöjjön velünk!
LUBLÓY
Félek, hogy nem sikerülne.
LILI
Itt van! íme a régi jó barát.
Hát jó neki itt, mondja?
Nézze!
Hát szabad neki így itt maradni?
Hiszen evvel minden lehetőségről lemond?
Elrontja az egész életét.
De a régi jó barát még biztatja.
LUBLÓY
Csak tiszteletben tartom a sorsát.
LILI
De ez öngyilkosság!
LUBLÓY
Részben az
LILI
Felháborító!
Felháborító, hogy hogy beszél!
LUBLÓY
Istenem ....
Olyan sokféle nagy életfolyók ömlenek keresztül rajtunk, olyan sokféle irányba akarnak vinni.
Ha az egyikkel el akarunk menni, a többit meg kell ölni.
LILI
Kérem ne filozofáljon.
Ez nem tréfa!
LUBLÓY
Igaza van, kedves Lili.
De ha maga például elmegy a trióval, akkor a huszártisztjének vége.
Nem ?
ÁGNES
Mondja, Lublóy. . . . ha az ember a többi életet megölte. . . . biztos, hogy avval az eggyel, amelyik elsodorta___életben marad ?
LUBLÓY
(halkan)
Nem biztos, Ágnes.
ÁGNES
Tehát most dől el.
Mi?
Most dől el hogy melyikkel megyek,
(járkál)
Ez roppant különös.
LUBLÓY
Micsoda, Ágnes ?
ÁGNES
Hogy minden összevág.
LUBLÓY
Nem tudom mire gondol.
ÁGNES
Maga is elmegy, Lili is elmegy, Félix is elmegy.
Mindenki elmegy.
Mindenki.
Egyedül leszek.
LUBLÓY
Mivel vág ez össze ?
ÁGNES
Már mind elmennek, akikhez valami közöm volt.
Akik más életet jelentettek nekem.
Elmarad mellőlem a többi élet.
Ahogy mondta.
Marad az az egy.
Az az egy, amelyik ellen mostanig küzdöttem.
És most dől el.
Mert ha most itt maradok, egyedül maradok — — akkor vége.
LUBLÓY
Van egy propositióm, Ágnes.
ÁGNES
És akkor annak az egynek vagyok kiszolgáltatva és nincs más.
LUBLÓY
Ágnes — van nekünk egy régi közös tervünk.
Nem emlékszik ?
ÁGNES
Nem emlékszem
LUBLÓY
Pedig sokat beszéltünk róla hosszú éjszakákon át, már négy év előtt, mikor először találkoztunk Gáboréknál, már akkor beszéltünk róla, hogy nincs tehetségünk az élethez és minden kicsúszik a kezünkből.
ÁGNES
Nem emlékszem
LUBLÓY
Megbeszéltük, hogy majd ha már semmi se maradt, utazni fogunk együtt.
Nézünk szép dolgokat és nem csinálunk semmit.
ÁGNES
(szórakozottan)
Megbeszéltük ?
LILI
N a!
Most kezdődik csak !
LUBLÓY
öjjön velem, Ágnes.
Most.
Talán itt az ideje.
Nekem nagy szívességet tenne.
Előbb-utóbb adoptálnék egy ismeretlen gyereket. így adoptálok egy ismerős testvért.
ÁGNES
(nem felel, járkál)
LILI
íme a mesebeli princ, illetve báró.
Mondom, hogy álom.
Hipp-hopp táltos lovam, vidd el Ágnest Szicíliába
LUBLÓY
Csomagoljon és jöjjön.
Nem nekünk való ez az eleven élet.
Öregek vagyunk mi ehhez.
Kényelmes, csendes penzióban fogunk lakni, idegen emberek közt.
Senkinek semmi köze.
Magának lesz, úr lesz és semmi sem fog történni.
Mert mi ketten ugyan nem veszélyeztetjük egymás nyugalmát.
Mi, Ágnes?
Csak épen, hogy az ember ne felejtsen el beszélni és sajnáltathassa néha magát sentimentális, nyavalyás óráiban
ÁGNES
(nem felel, járkál)
LILI
Felette csábitó !
LUBLÓY
Jöjjön, Ágnes
ÁGNES
(hirtelen megáll)
Elmegyek !
LILI
Mi ?
Elmégy Lublóyval ? !
ÁGNES
Nem.
Veletek megyek
LILI
(kitörő örömmel)
Ágnes!!
Velünk jössz ?!
Éljen!
Hát nem mégy a mesebeli báróval 1 Már azt hittem elvisz.
Tőled minden ostobaság kitelik.
Már magam is kezdtem mindenféle folyókat látni, amikben fulladozunk!
De hiszen tudtam, hogy ez lehetetlen.
Lehetetlen.
Dobray Ágnesben meg kell hogy szólaljon a művész.
ÁGNES
(vállat von. Megvetően)
" Művész ! "..
Elmegyek, mert — — mert nem merek itt maradni.
Mert ez alkalom.
Mert nem óhajtok belefulladni Józsa Miklós úrba.
LILI
Bravó!
LUBLÓY
Mért nem jön velem ?
ÁGNES
Az ember keresse meg a kenyerét.
Legyen legalább valami címe a világban.
Aztán . . .
LUBLÓY
Aztán?
ÁGNES
Jó az ha az ember rászorul a munkára.
Jó bujósdi.
LUBLÓY
Maga még nem elég öreg, Ágnes
ÁGNES
Lehet.
Lehet, hogy van bennem valami fiatalság.
Érzem néha mint egy nyilat a mellem közepében.
LILI
Én nem bánom, hogy mért jössz.
Csakhogy jössz.
Mit tudtok ti a fiatalságról?
Majd én megmutatom nektek.
Lublóy, nem jönne velünk?
Kedves meseprinc jöjjön, illetve guruljon.
Nincs kedve?
LUBLÓY
(mosolyog)
Késő.
Már rendeltem jegyet és szobákat.
LILI
Hát Ágnes.
Idehallgass.
Holnap ötkor nálam találkozunk.
Ott lesznek Darvasék.
Ágnes!
Nem hallgatsz ide?
Ez roppant fontos.
Holnap határozunk el mindent.
Józsa Miklós f-durját is, és aláírjuk a szerződést.
Idehallgatsz?
Holnap ötkor
ÁGNES
(szórakozottan)
Igen.
Holnap ötkor
LUBLÓY
Az nem fog másfél óránál tovább tartani.
Hét óra tájon feljönnék mégegyszer egy pár búcsúszóra
ÁGNES
(m. f.)
Igen
LUBLÓY
Most pedig mennem kell.
Nem jönne velem, Lili ?
Mégegyszer automobilozni ?
Merre van dolga ?
LILI
Megyek, kedves princ.
Nem fog engem ilyen könnyen lerázni.
Tehát holnap énnálam, Ágnes.
Jöjjön Lublóy
LUBLÓY
Jó estét, Ágnes.
Viszontlátásra.
ÁGNES
Igen
LILI
(Ágneshez lép, halkan)
Ágnes, mi lel ?
Félsz neki megmondani?
Csak nem ijedsz meg egy férfitől?
N o!
Súgjak valamit ?
Az a vonat, amelyik elvisz, vissza is hoz ahányszor akarjátok.
Nem tragikus ez csak költséges.
No szervusz.
Jöjjön Lublóy. (az ajtóban) Holnap ötkor el ne felejtsd!
(elmennek)
ÁGNES
(mozdulatlanul áll középen. Hosszú szünet)
JULCSA
(bejön balról)
Kisasszony kérem . . .
Menjek el süteményért ?
A teavizet feltettem.
Mit hozzak ?
ÁGNES
(felijedve)
Mért ?
Minek ?
JULCSA
Jön a Miklós úr
ÁGNES
Honnan tudja ?
JULCSA
Láttam jönni.
ÁGNES
(dühösen ráordit)
Hol volt?!
Megint a kapuban ácsorog?
Nincs dolga a konyhában?
Ha mégegyszer az utcán ácsorog, kihajítom !
Érti ?!
JULCSA
De hiszen . . . de hiszen a kiasszonynak tetszett mondani, hogy .
ÁGNES
Én mondtam ?!!
(szünet múlva, egész csendesen)
Lehet.
Kitelik tőlem.
Én mondtam,
(lehorgasztolt fejjel az asztalhoz megy és leül.)
JULCSA
(félénken)
Mit hozzak?
ÁGNES
Nem volt elég a te szeretődet várni órákhosszat, most az enyimet várod, mert n
JULCSA
Mit hozzak ?
ÁGNES
Nem fogod többet várni.
Ne félj
JULCSA
Nem baj az, édes kisasszony.
A férfit várni muszáj.
Az már így van
ÁGNES
Gondolod, hogy muszáj ?
JULCSA
Muszáj bizony
ÁGNES
gazad lehet.
Elmenni hozzá nem kell.
Beereszteni sem kell ha nem akarom.
El is lehet szökni.
Élni sem kell.
De várni, azt muszáj.
Akárhol, akárhogy.
Várni muszáj.
— Várni,
(az asztalra fekteti a fejét)
JULCSA
Mit hozzak édes kisasszony ?
ÁGNES
Látja, nem jön.
Máshová ment
JULCSA
Ide a kávéházba ment be.
Csak egy percre, kisasszony, az újságíró urakhoz.
Rögtön itt lesz.
Meglássa aranyos kisasszony.
Mindjárt itt lesz
ÁGNES
Ott fog maradni.
Amint szokta.
Elfelejt feljönni.
JULCSA
Nem is szép a Miklós úrtól.
ÁGNES
Jól teszi.
Igaza van.
Igaza van.
Igaza van.
JULCSA
Bizony nem jól teszi.
ÁGNES
(hirtelen felugrik és az ajtó felé figyel)
Jön!
Menjen!
JULCSA
Mit hozzak?
ÁGNES
Menjen!!!
(Julcsa balra elmegy. Szünet. Csengetnek. Azután kopognak az ajtón)
ÁGNES
Szabad.
MIKLÓS
(Jön balról, mozdulataiban valami gyermekes barbár frissesség van. Fanatizmus és energia sugárzik róla.)
Jó estét Ágnes,
(csókolgatja Ágnes kezét)
Jó estét, jó estét.
Jó estét ma mindenkinek.
Ma mindenki pihenjen és mosolyogjon és engemet szeressen.
(nyújtózkodik)
Oh, oh, be jó itt!
Fürdő.
Kegyetlen hegymászás után illatos fürdő,
(csókolgatja Ágnes kezét)
Én azt hiszem, te nem is tudod, milyen jó nálad.
Neked nem szakadatlan boldogság az, hogy mindig nálad lehetsz ?
Hogy a tied ez a kéz és mindig magaddal hordhatod, kiveheted a zsebedből és megnézheted?
Hallatlan gyönyörűség lehet.
Mondd akkor is ilyen a te kezed, ha én nem vagyok itt?
Mondd.
Lehet az én világosságom máshol is, ahol engem nem világit?
Talán nincs is neked kezed, ha én nem vagyok itt.
Mi ?
Csak úgy kigyullad a karod végén, mikor én belépek,
(nevet)
Ugy -e nem igaz, hogy mások is ihatják az én világosságomat?
(átfogja Ágnes derekát.)
Ugye te nem is létezel, ha én nem vagyok itt?
Ugye?
ÁGNES
(eltolja Miklós karját)
De igen
MIKLÓS
(kedvesen)
Ágnes, no.
Haragszol ?
Nem lehet.
Ma este nem lehet haragudni.
Ma ünnep van, születésnap van, karácsony van.
Ma ajándékot kapunk.
Ma engem nem szabad szidni.
ÁGNES
Foglalj helyet.
Hogy mulattál egész nap?
MIKLÓS
Szidás!
Ez is szidás.
Nem gilt.
ÁGNES
Hol jártál?
MIKLÓS
Hát mulattam.
Hát csavarogtam, rossz voltam.
Hát elkéstem és megvárattalak.
ÁGNES
Semmi.
Megtörtént máskor is
MIKLÓS
(nevet)
zidás, szidás.
Nem gilt.
Ma engemet szeretni kell.
Érti?
Szeretni,
(megfogja Ágnes kezét és cirógatja vele a saját arcát)
Szeretni, így cirógatni engem.
Szépen.
ÁGNES
(szomorúan mosolyogva megcirógatjá)
No, ülj le, fiam.
MIKLÓS
Ez beszéd.
Ez nem szidás.
Hát nézz rám.
Nézz!
Hol voltam?
Nem látod hol voltam, nézd.
ÁGNES
Nem látom.
MIKLÓS
(diadalmasan)
Kész a szimfóniám
ÁGNES
(tárgyilagosan)
Egészen kész?
Hangszerelve ?
MIKLÓS
És most merj szidni.
Most merj haragudni.
Dolgoztam és nem tudtam abbahagyni.
Nem eresztett.
Meg kellett csinálni,
(az öklével a levegőbe üt)
Azért is.
Ha fáradt vagyok is, ha összeesem is, ha vársz is reám.
Azért is !
Megfulladtam volna, ha abba hagyom, de megfulladtam volna, ha még tovább tart.
De készen van.
Ágnes, készen van!
No, most szidj.
Nem, Ágnes.
Ma örülnöd kell és engemet szeretni.
Ma kedves leszel hozzám és jó.
Győztem.
És most fáradt vagyok, és itt vagyok, és boldog akarok lenni.
Ágnes!
ÁGNES
Hogy mulattál a kávéházban ?
MIKLÓS
A kávéházban?
Honnan tudod, hogy ott voltam?
ÁGNES
De hiszen oda mégy, ahova akarsz.
MIKLÓS
A szimfónia előadása miatt beszéltem azokkal.
Te mondtad, hogy beszéljek velük.
ÁGNES
Mit mondtak ?
MIKLÓS
Fél tőle a csőcselék
ÁGNES
Biztosan megint gorombáskodtál velük
MIKLÓS
Megmondtam, amit gondoltam
ÁGNES
Mindig encanaillirozod magad
MIKLÓS
Szidás!
ÁGNES
inek tudják ők azt, hogy te mit gondolsz?
Minek ereszted olyan közel az embereket?
MIKLÓS
Nem értem
ÁGNES
Tudom.
Ezt te nem érted
MIKLÓS
Nem.
Nem értem.
Nem értem, hogy mért rejtegessem magam és mért vigyázzak.
Itt vagyok: jót akarok és igaz vagyok.
Mért kell ezt titkolni?
Azt csinálom, amit muszáj nekem.
Erről nem tehetek.
Ez van.
Mint ahogy a folyó folyik és a tenger hullámzik.
Ezek tényei a világnak.
Kinek jut eszébe titkolni, hogy valahol folyik egy folyó és hullámzik egy tenger?
ÁGNES
(csendesebben)
Megutáltatod magadat és ártasz magadnak.
MIKLÓS
És ha más jussom nem volna hozzá, hát ez van.
Én szenvedek meg érte és előre tudom és nem bánom!
De ezt a népséget nem szabad kikerülni.
Ezt csak átlépni szabad
ÁGNES
(vállat vonva)
Csinálj amit akarsz
MIKLÓS
Különben ez most mindegy.
Készen van a szimfóniám.
Még ebben a szezonban elő fogják adni és nagy sikere lesz
ÁGNES
De nem fogják előadni és ha előadják nem lesz sikere.
MIKLÓS
Te ugyan nem nagyon biztatsz és lelkesítesz, Ágnes.
ÁGNES
Mit mondjak ?
Hazudjak ?
MIKLÓS
Nem.
De biztatnod, uszítanod kellene engemet mégis.
Friss szél kellene . . .
ÁGNES
(vállat von)
Nem tudok.
Túl sok bajom van magammal.
Megmondtam neked mindjárt kezdetben, hogy hagyj békén, hogy nem leszek jó neked.
Nem megmondtam?
MIKLÓS
(Ágneshez lép és megfogja a kezét)
No Ágneském.
Azért ne légy mindjárt olyan keserű.
Hiszen csak úgy mondom.
Nem szorultam én rá biztatásra, hál istennek.
Senkiére.
Hiszen ha nekem asszonyra lenne szükségem, hogy dolgozni tudjak — akárkire — akkor most mindjárt eltemetném magam.
No — mért ráncolod úgy a homlokod?
Nem baj az.
Hidd el nincsen énnekem szükségem a világon senkire.
ÁGNES
(elhúzza a kezét)
Tudom.
MIKLÓS
Te csak szeress.
Az csak ráadás legyen.
Ajándék, pompa.
Majd megjön a diadal is.
Ha ma nem hát holnap.
Ha tiz év múlva sem, hát húsz év múlva.
Le kell feküdni a csőcseléknek.
ÁGNES
Addig pedig éhen halhatsz.
Jobb volna ha a zenedei kineveztetéseddel törődnél.
Beszéltél már az igazgatóval?
MIKLÓS
(leül az asztal mellé)
Nem.
Bánom is én!
ÁGNES
Nem jól teszed.
Végre is mindent nem végezhetek helyetted.
Ugy -e ? . . .
És ha elutaznék . . . például . . . akkor magadnak kellene törődnöd ezekkel a dolgokkal.
Ugy -e?
MIKLÓS
Én végzem a munkám.
Isten tartozik fizetni.
Végre a világhoz tartozom én is, vagy mi?
Akkor hát azoknak az erőknek, melyeket keresztül zúdít rajtam, kell, hogy medrük legyen valahol: helyük, kapcsolatuk a világgal; értelmük!
Különben leszakadnék róla és elrepülnék, mint a sár a kerékről . . .
Megrakta a máglyát a mellemben.
Rendben van: égek.
A többi az ő dolga.
ÁGNES
Csak olyan biztos volna, hogy mindig jól végzi a dolgát
MIKLÓS
Egyelőre jól végezte.
Kész a szimfóniám.
Hogy tudsz ilyenkor is búsulni, Ágnes?
Nem értem!
Kész van, megvan, valóság!
Akkor minden rendben van a világon.
Holnap már másolhatod.
Mennyire vagy a harmadik tétellel?
ÁGNES
Kész.
MIKLÓS
Kész?
Igazán?
Pompás vagy Ágnes!
Hogy tudtad elvégezni ennyi idő alatt?
Hiszen akkor egyebet sem csináltál ?
Tulajdonképen nem járja, hogy ilyen szolgálatokat kérek tőled.
ÁGNES
Nem te kérted.
Én kértem.
MIKLÓS
Mégis . . .
Az egész időd.
ÁGNES
Nincs jobb dolgom
MIKLÓS
Akkor hétfőre talán meg tudod csinálni a negyediket is?
Nagyszerű!
Vagy talán már vasárnapra is.
Igaz, hogy az hosszabb és . . .
ÁGNES
(a szavába vág, szárazon)
Meglesz
MIKLÓS
felugrik)
Pompás!
Ez is meglesz hát.
Nem tudok élni amig valami nincsen egészen a markomban.
De hiszen így akkor minden rendben van.
(megfogja Ágnes kezét)
Hát te nem örülsz neki Ágnes?
Hogy lehet az ?
Mért nem örülsz ?
Hiszen neked csináltam !
ÁGNES
(keserű mosollyal)
Nekem?
Ha én nem volnék nem is komponálnál?
MIKLÓS
Mért vagy olyan keserű megint ?
Mi ez Ágnes?
Ugyan fejtsd meg végre.
Úgy ülsz a szomorúságodban, mint valami csukott fekete várban.
Sohse fogom én azt megközelíthetni?
Soha?
ÁGNES
Azt hiszem, Miklós, hogy soha
MIKLÓS
(Átfogja Ágnes derekát)
De !
Ágnes, d e !
Hiszen ennek nincs értelme.
Nem lehet értelme.
Ha ezt valaki úgy látná: anyagi gondjaid nincsenek, beteg sem vagy, akit szeretsz az viszont szeret.
Dolgozol, még sikereid is vannak.
Azt hinné, hogy te vagy a világ legboldogabb embere.
Nem lehet érteni, hogy neked mi bajod van.
ÁGNES
Pedig az nagyon egyszerű
MIKLÓS
Mi hát?
Csak egyszer beszélnél róla!
Csak egyszer tudhatnám, hogy miről is van szó.
ÁGNES
(vállat von)
Minek?
MIKLÓS
(elereszti)
Ágnes!
Hogy minek?!
(Julcsa bejön a teával és süteménnyel. Ágnes az asztalhoz megy és tölt)
ÁGNES
Itt a teád Miklós.
Gyere és ülj le
MIKLÓS
Julcsa kérem, legyen olyan szives, ha van itthon, főzzön nekem néhány lágy tojást.
JULCSA
Teához?
MIKLÓS
Nem ebédeltem máma
ÁGNES
(leteszi a kannát)
Nem ebédeltél?
Mért?
Hogy lehet az?
Mért nem ebédeltél?
MIKLÓS
Mert dolgoztam.
Reggel kilenckor magamra zártam az ajtót és most jöttem ki.
Be kellett fejeznem a szimfóniát.
ÁGNES
De hiszen ez őrültség!
Már megint nem eszel rendesen.
Julcsa, szaladjon!
Sonka is van, gyümölcs is.
Siessen!
JULCSA
Oh, istenem!
Van forró víz.
Egy perc alatt,
(szaladva el)
ÁGNES
Most meg már nem ebédel!
Ilyen szamárságot!
Igyál teát.
Nem érzed magad rosszul?
MIKLÓS
(megfogja Ágnes kezét és magához húzza)
Nem.
Jól érzem magam.
Olyan vagyok, mint a részeg.
A mellemben zúg még az egész zenekar.
Még nem álltak meg a kerekek.
Mintha óriási szélmalmok járnának bennem.
És Ágneském, mégis kész van!
Nem álom!
Nem gyötrő híg vágy !
Megvan.
A markomban van.
Itt van.
Most boldog vagyok Ágnes.
Gyere Ágnes.
Szeress Ágnes.
Megérdemlem.
(az ölébe húzza)
ÁGNES
(bágyadtan, tehetetlenül ellenkezik)
Eressz!
Hagyj!
MIKLÓS
Édes, egyetlen.
Hiszen minden hangja neked szól.
Nincs benne más, mint szerelem.
Kitártam a karom a szobámban otthon és téged szólítottalak az egész nagy zenekarral.
Nem hallottad?
Azt éreztem, hogy hallanod kellett egy lélekzenekart, mint egy szerenádot, az ablakod alatt.
Nem hallottad?
Nem dűlt be az ajtón, ablakon?
Ha most azt mondanád, hogy el tudod játszani, nem csodálkoznék.
Nem tudod?
(csókolja Ágnest)
Édes, édes, mondd, nem tudod?
ÁGNES
Miklós!
N e!
Hagyj!
MIKLÓS
Mért hagyjalak?
Nem hagylak!
Édes, egyetlen!
Ugy -e máma szeretni fogsz!
Ugy -e máma, ugy -e máma?
Ugy -e nem ellenkezel többé?
Ugy -e azért védekeztél csak eddig, mert valami nem volt kész.
Álom volt, köd volt a szerelmünk.
De most, most készen van a szimfóniád.
A szerelmünk háza.
Kész, nagy zengő épület.
Be van fejezve.
Most bevezetlek téged és az enyém vagy!
ÁGNES
(hirtelen erőszakkal kiszakítja magát)
Eressz!
MIKLÓS
Ágnes!
ÁGNES
(az Íróasztalhoz megy)
Idd meg a teát.
Kihűl.
Nem ebédeltél máma.
MIKLÓS
(Feláll.)
Hát mért van ez ?
Mondd, mért?
Ágnes!
Nézz ide.
Mért nem akarsz az enyém lenni?
Egy hónap óta szeretjük egymást.
Azt mondod szeretsz.
Látom, hogy szeretsz.
Hát mért kínozzuk egymást oktalan vággyal?
Mért van ez a megoldatlan, gyötrő, örök disszonancia ?
Nap nap után.
Meddig még?
És miért, miért?
ÁGNES
Nézd, — — kiméletesebb lehetnél.
Már gyakran kérdezted ezt, pedig tudod, hogy nem tudok erről beszélni, hogy kínos nekem
MIKLÓS
Csak tudnám, hogy mért!
Ha legalább megmondanád az okát!
Talán belenyugodnék.
Lehet, hogy belenyugodnék.
De ezt a küzdelmet egy láthatatlan, érthetetlen valamivel nem bírom.
Nem bírom!
Az agyvelöm magába karmol!
Hát mi van itt ?
Mért nem beszélsz egyszer, csak egyszer őszintén velem?
ÁGNES
Ne kiabálj kérlek.
Kihallatszik a konyhába.
Tudod, hogy ezt nem tűrhetem.
MIKLÓS
Ágnes, ez rettenetes! . .
, Szeretlek.
Te is szeretsz engem.
Egy hónap óta mindennap együtt vagyunk.
Csak egymással élünk.
Lélegzeni sem tudunk egymás nélkül.
Hiszen te sem !
Magad mondtad.
És mégis!
Mégis Lublóyval meg a Félix unokaöcséddel őszintébben beszélsz, mint velem.
Mintha én volnék a legidegenebb!
ÁGNES
(papirvágóval farigcsálja az íróasztalt. Kis szünet múlva)
Hát ez igaz.
Nem?
MIKLÓS
Ágnes!
ÁGNES
Lublóyt öt év óta ismerem.
Félixet huszonöt év óta.
Téged egy hónap óta
MIKLÓS
Hát ezen múlnak emberi viszonyok ?
Hát nem elég egy perc, hogy belelássunk egymásba?
Hát nem ismersz te engem?
Ide nézz.
ÁGNES
Hagyjuk ezt Miklós.
Ezt te nem érted.
MIKLÓS
Ágnes, hát mit kell itt érteni?
— Egy van: belénk üt, mint a villamos áram és elvisz mint a folyóvíz
ÁGNES
Épen az a baj
MIKLÓS
Ez baj?
Ágnes, nézz a szemembe.
Ez baj?
Hát baj volt az az első este, mikor találkoztunk és nem hallottuk amit játszanak és nem értettük mit mondanak és úgy jártunk mint a részegek?
Ágnes!
Baj volt az ?
ÁGNES
(nagyon halkan)
Baj volt
MIKLÓS
(közeledik Ágneshez)
És mikor búcsúzni kellett és álltunk egymással szemben és elfelejtettük, hogy mit akarunk és nyújtottam a kezem és te tudtad hogy nem búcsúra nyújtom és nem akartad elfogadni.
Emlékszel Ágnes?
ÁGNES
(eltakarja az arcát)
Emlékszem.
MIKLÓS
És én nyújtottam feléd a kezem és úgy éreztem, mintha benne verne a szivem, a kezemben fájna az agyvelőm, elvesztettem az öntudatomat.
És akkor!
— Te lehajtottad a fejed és a kezembe tetted a kezed é s ......... Ágnes!
— Ágnes!
(átöleli)
Hát nem volt szép?
Hát nem az élet kezdete volt ez?
ÁGNES
(feje Miklós vállára hanyatlik és felzokog)
MIKLÓS
Édes, drága egyetlen fiam.
Ne sírj.
Ugy -e szép volt?
Hát mért nem akarod, hogy beteljesedjék?
Mért maradjon ködös vágy, homályos féldolog?
Mért nem akarod, hogy diadalmas, szép, egész valóság legyen a szerelmünk?
Mért nem akarsz az enyém lenni egészen, egészen?
Az én édes, drága egyetlen szeretőm
ÁGNES
(eltolja magától)
Eressz!
MIKLÓS
Ágnes!!
ÁGNES
Miklós!
Ne, ne haragudj kérlek.
Ne nézz igy rám.
(megfogja Miklós kezét)
Miklós — ne!
Gyere ülj le.
Mondok valamit.
Gyere ülj ide.
(leülteti Miklóst az asztal mellé)
Ne.
Ne haragudj,
(megsimogatja)
Ne bántsuk egymást már.
Ne bántsuk egymást.
Legyünk csendesek és jók, mint az első héten.
Emlékszel?
Szép volt ugy -e?
Legyünk csendesek és jók és ne kezdjünk már semmit.
Ne kezdjünk valami mást.
Még három hetünk van.
MIKLÓS
Mi?
ÁGNES
(elmegy Miklós mellől. Hosszú szünet múlva)
Elutazom
MIKLÓS
Mi?!
— Elutazol?
ÁGNES
(Miklóshoz megy, elébe guggol és a térdére ereszti a fejét)
Elutazom, Miklós.
MIKLÓS
(szünet múlva feláll és felemeli Ágnest)
Nem értem.
Hova utazol?
ÁGNES
Darvasék szerződést adtak a triónknak.
Három hét múlva indulunk
MIKLÓS
(az ajkába harap. Szünet múlva)
Elmégy?
Végre is — — végre is én nem állhatom útját a karriérednek.
ÁGNES
Miklós!
MIKLÓS
Elutazol!
— Isten, isten, hát már sohse jön erre a tenger kínra, küzködésre egy diadalmas napos ünnep?
Még te is itt hagysz?
Mit ér akkor az egész!
ÁGNES
Miklós!
MIKLÓS
Ágnes!
— Hát elmégy tőlem?
Három hét múlva?
Három hetünk van?
Három hetünk van Ágnes és te vonakodol, ellenkezel?
(hirtelen megragadja Ágnest)
Három hétig lehetünk boldogok, részegek, ájultak.
Nem fogok mellőled mozdulni.
A szájaddal fogok lélegzeni, a szemeddel nézni.
Nem fogunk mást látni, hallani, nem fogunk élni, csak szeretni, szeretni.
Hogy elég legyen arra a hosszú időre, hogy átcsengje azt az iszonyú pausát.
Aztán májusban visszajössz és elutazunk együtt valami erdőbe.
Aztán lesz már pénzem és veled is maradhatok és nem válunk el többet.
Ágnes!
ÁGNES
(eltolja Miklóst)
Miklós!
— — Én nem jövök többet vissza.
MIKLÓS
Mi?!!
JULCSA
(tálcán ételt hozva bejön. Megtérít, kirakja tányérra. Ez percekig tart. A két ember némán és mereven áll egymással szemben, mint két szobor)
Nem hagytam túlságosan puhára a tojást.
Miklós ur nem szereti.
Van hideg hús is.
Talán elég lesz?
(kimegy)
ÁGNES
(azalatt összeszedte magái. A hangja kemény lett és hideg. Szünet múlva)
Itt az étel.
Menj Miklós és egyél. . .
Kérlek.
Nem ebédeltél máma.
MIKLÓS
(ökölbe szorult a keze, összeszorult a foga)
Mi ez?!
El akarsz hagyni?!
— Nem szeretsz?
ÁGNES
Szeretlek.
— Épen azért
MIKLÓS
Mi ez ?
— Őrültség ?
Épen azért ?!
ÁGNES
Nézd Miklós — minek beszéljek róla?
Nem értenéd.
Csak fájna
MIKLÓS
Nem beszélsz róla?
Semmi?
Csak úgy agyonütni valakit és nem beszélni róla?
Nekem ehhez nincs közöm?!
ÁGNES
Nincs!
MIKLÓS
Nincs?!
— Nincs?!
—
(közeledikÁgnes felé)
ÁGNES
Miklós!
Mire való ez ?
Hát érdemes miattam ?
Mi van rajtam szeretni való!
Szükséged nincs rám.
Igaz?
Egy hét múlva találsz mást.
Más "ráadást, ajándékot.
Különbet.
Mi egy asszony?
Dolgozni úgy is tudsz.
És a munka az első.
MIKLÓS
Nincs hozzá közöm?
— Az én szerelmem semmi?
Én semmi sem vagyok?
ÁGNES
Miklós!
Kérlek ne!
—
MIKLÓS
(megragadja Ágnest)
Ágnes!
Szeretlek!
Nem érted?
— Szeretlek!
Hozzád nőtt az életem.
Most már egy az életünk.
Mért dőljön az össze?
Felelj!
Felelj!
Mért ?
ÁGNES
(elszakítja magát)
Eressz! . .
Hát hallgass ide. . .
Próbálj megérteni. . . .
Ne nehezítsd meg a dolgomat.
— Elég nehéz. . . .
Ide hallgass.
Megpróbálom megmagyarázni ahogy tudom.
— — Egy hónap óta szeretlek.
Ugye?
— Azelőtt nem is tudtam, hogy a világon vagy.
Ugye?
— És egy hónap előtt egyszerre megszűnt, meghalt minden ami nekem azelőtt élet volt.
Azóta nincs más gondolatom: csak Te.
Nincs más érzésem: csak Te.
Voltak terveim, ambícióim: megszűntek, nincsenek.
Volt egy mesterségem, melyet szerettem, melyért retteneteset áldoztam.
Nincs.
Nem érdekel.
Voltak emlékeim: múltam, melyben éreztem magamat.
Kezdem nem érteni.
Idegen lett.
Nincs más, mint te.
Nincs saját súlypontom.
— Hogy mondjam már?
— Kivetted alólam a talapzatot.
Rád vagyok utalva.
De mit tudom én meddig van kedved engem tartani?
— Tőled függök.
Belőled élek.
— De hiszen azt sem tudom, hogy ki vagy?
— Ha egy újabb emlékedet meséled, ha csak egy uj kalap van rajtad újból meg kell hogy szokjalak.
— Nem.
Nem tudom ezt jól megmondani.
Egy uj, ismeretlen, idegen hatalom 1 Egy hónap előtt jött és elvett mindent.
Nincs más, mint az.
És nem tudom melyik percben fog itt hagyni kifosztva meztelenül.
— Ezt nem bírom.
— Nem akarom!
MIKLÓS
De Ágnes — édes — egyetlen.
— Hiszen én nem akarok tőled semmit sem elvenni.
Hiszen élhetsz, ahogy eddig.
Én sem élek máskép.
Hiszen nekem a mesterséged is fontos.
Azért, hogy engem szeretsz a zongorádat is szeretheted
ÁGNES
Csakhogy én nem tudok egyszerre két dolgot csinálni.
MIKLÓS
Nem értem.
ÁGNES
Én csak így tudok szeretni
MIKLÓS
És Ágneském.
— Hát baj az, hogy rám vagy utalva ?
Hiszen itt vagyok, itt vagyok neked!
Attól félsz, hogy valamikor, majd egyszer, el talállak hagyni és ezért hagysz el engem most mikor szeretjük egymást és boldogok vagyunk?
Hiszen ez olyan mintha valaki haláltól való félelmében megöli magát.
ÁGNES
: Lehet.
— De legalább megaláztatás nem jön még ráadásul
MIKLÓS
Ágnes!
Az Istenért Ágnes, hát mit csináljak?
Mondd!
Mi okod van kételkedni?
Tépjem fel a mellem, törjem szét a koponyámat, hogy belém láthass ? !
Ágnes szeretlek, szeretlek, szeretlek!!
Mit mondjak még, mit tegyek ? !
Jézus Mária!
ÁGNES
Ne izgasd fel magad Miklós.
— Én elhiszem.
— Sajnos az nagyon mellékes.
— Csak rólam van szó.
Arról, hogy egy hónap óta egyebet nem csinálok, minthogy rád gondolok.
Egész lelki életem abból áll, hogy gondolkodom a szimfóniádon, gondolkodom a kineveztetéseden.
Hogy lesz -e sikered, hogy van -e valamire szükséged.
Egy leszakadt gombod jobban foglalkoztat, mint az apám betegsége és mint az életpályám.
Ez így van.
Egyébb érzésem nincs, mint hogy félek nem hütötted -e meg magadat, félek nem csaptak -e be valami boltban, félek nem gázolt -e el valami kocsi és hogy várok, várok, várok, várok.
Ebből áll az én lelki életem egy hónap óta.
Egy hónap óta hurokkal a torkomon élek.
Meg vagyok bódulva.
Ha meglátom az előszobában a kalapodat eláll a lélegzetem. így pedig nem lehet élni.
Nekem nem.
Én ezt szégyelem!
Érted?!
Ez nekem nem ko n v e n iái!
Érted már?
Ez nekem nem konveniál.
Én ezt nem bírom.
MIKLÓS
Ágnes!
— Csak keserűségről tudsz beszélni?
Jó nem volt soha?
Boldogság nem volt soha?
Nem volt?
Ágnes?
ÁGNES
Volt.
— De olyan nyomorultan, fáradtan, magamat utálva érkeztem el hozzá, hogy megszégyenitő alamizsnának tudtam érezni csak.
Undorodom magamtól, hogy naphosszat várok arra a félórára, melyet eszedbe jut majd nálam tölteni, mint egy éhes kutya egy falat kenyérre.
MIKLÓS
Hát gyere hozzám!
Hát költözz hozzám!
Hát legyen vége ennek a messziről vágyódásnak, várásnak, keresésnek.
Együtt leszünk.
Együtt élünk!
Gyere Ágnes.
Gyere most mindjárt.
Legyen ez is kész.
Az életünk is egész.
Gyere!
— Mi tart vissza?
Gyere.
Hunyd be a szemed: átviszlek a karomba és kezdődik az élet!
ÁGNES
Nem akarok uj életet.
MIKLÓS
Mitől félsz ?
A világ nyelvétől ?
Hát legyél a feleségem.
Hiszen mindég mondtam.
Mire való ez a bujósdi is?
ÁGNES
(gőgösen)
Ne légy ízléstelen, kérlek.
— A világ nyelvére fütyülök.
De egyelőre épen elég, hogy belül megszűntem létezni.
Legalább külsőleg létezni akarok még.
Még a háztartási gondjaimat is a tiéddel cseréljem fel?
Még a nevemet is vessem le?
A hajamat ne vágjam le?
Vagy az ujjakat a kezemről ?
MIKLÓS
(a hajába markolva)
Nem értem, nem értem, nem értem!
ÁGNES
Pedig ez világos.
— Rettenetesen világos.
— Némely embernek nem való a szerelem
MIKLÓS
Ágnes ne, n e !
Ne gondolkodj!
Érezz !
Ereszd, ereszd el magad, felejtsd el magad.
Jöjjön!
Történjék!
Merülj el benne!
Legyen csak mámor; csak gyönyör és mámor és bódult boldogság.
ÁGNES
(összerázkódva)
Nem!
Nem!
MIKLÓS
Ágnes!
— Nem tudom, hogy van.
De egyet tudok.
Történt valami!
Isten csinált valamit kettőnkkel.
Valami egyet kettőnkkel.
Azt nem lehet visszacsinálni.
Most már mindegy.
Itt van a világ.
A csillagok forognak és mi szeretjük egymást.
Ez van!
És most mit akarsz ?!
Mit lehet akarni ?!
A csillagok nem fognak megállni. így történt!
ÁGNES
(eltakarja az arcát. Alig hallhatóan)
Nem!
MIKLÓS
Itt vagyok Ágnes.
Itt van az életem.
Összegyűlt ebbe az egy pillanatba.
Egy marokba azegész életem.
Itt van!
— Áthajlik feléd, mint egy hídnak íve.
Az egész élet.
— Itt.
Ha nem fogod összedül.
— Minden összedül.
—
(kinyújtja a kezét Ágnes felé és mereven és mozdulatlanul tartja)
ÁGNES
(vergődve, rémülten nézi a feléje nyúló kezet)
Nem.
— Nem.
— Miklós!
— N e!
— Miklós!
— N e!
(Vergődik és nyöszörög és lassan meghajlik, mint egy rettenetes nyomás alatt és reszkető alázatos kézzel megfogja Miklós kezét)
MIKLÓS
(magához húzza és vadul átöleli)
Ágnes!!
ÁGNES
(Miklós mellébe rejti az arcát. A válla, háta vonaglásán látszik, hogy sír)
MIKLÓS
Édes — egyetlen — édes, drága, szerelmem.
Ne sírj.
Látod szeretsz.
Ugy -e szeretsz?
— Ne félj.
— Ereszd el magad.
Édes szerelmem!
(csókolja)
ÁGNES
(még fuldokolva a sírástól)
Miklós, Miklós!
Édes Istenem, hogy szeretlek!
— Légy jó hozzám.
— Küldj el.
Ments meg.
Úgy is hiába.
— Küldj majd el.
— Nagyon szeretlek.
— Nem bírom.
— Pedig nem szabad.
— Küldj e l!
(álöleli Miklóst)
MIKLÓS
Küldjelek el?
Hogy küldjelek el?
Küldjem el a szemem, a szájam, a karom?
Hogy küldjétek el?
Nem!
Vége a kínnak!
Vége a varázsnak.
Most, most vége!
Az enyém teszel.
Az enyém vagy!
(csókolja, öleli és a kerevet felé viszi)
ÁGNES
Miklós!
— Ne!
Könyörülj!
— Hiába.
— Nem tehet.
Nem szabad!
MIKLÓS
Ágnes!
Hát rajtad nem fog a tűz ?
Parázs és láng szakad rám.
Te nem érzed ?
— D e !
Érzed.
Ugye érzed?
Reszket az ajkad.
Vacog a fogad.
Szeretsz és kívánsz!
Mint én téged!
Édes!
ÁGNES
Könyörülj!
— N e!
Épen azért n e!
Azért nem lehet!
Ne bánts.
Akkor végem van.
— Érzem.
— Akkor nem tudok elmenni.
— Akkor vége!
MIKLÓS
(felkapja Ágnest és a kerevetre akarja fektetni)
Ne bándd !
— Mindegy!
— Szeress !
Csak szeress!
—
ÁGNES
(birkózik, védekezik)
Könyörülj!
— Miklós!
MIKLÓS
(lefektette Ágnest)
ÁGNES
(vadul mellbevágja. Sikoltva)
Eressz!!
MIKLÓS
(megütődve elereszti és hátralép)
ÁGNES
(zilált hajjal, villogó szemekkel, lihegve)
Menj!!
— Elég volt!
— Vége!
MIKLÓS
Ágnes?
— Nem kellek?
ÁGNES
Mindenek előtt ember vagyok és úr vagyok és azt teszem amit é n akarok!!
— Értetted ?
— Takarodj!
Rögtön!
— És többet én hozzám be ne gyere!
MIKLÓS
Ágnes!
ÁGNES
(az ajtóra mutat)
Menj!
MIKLÓS
(eltorzult arccal nézi. Szünet múlva megfenyegeti)
Vigyázz!
(el)
ÁGNES
(eltakarja az arcát. Szünet múlva az ajtóhoz szalad és kinéz rajta. Aztán zokogva az ajtófélfának borul)
FÜGGÖNY
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE