Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bessenyei György
Hunyadi László tragédiája.
Keletkezés ideje
Felvonás
3
Jelenet
23
Megszólalás
170
Mondat/Sor
915
Szó
4706
ELSŐ JÁTÉK
A’ Játék-piatzformálja a ’ BUDAI Várat.
ELSŐ jelenés
ERSÉBET, és fija, HUNYADI LÁSZLÓ
ERSÉBET
fijának kezétfogván, véle a’ Játék-piatz-nak elejére jő, kit ott vállain keresztül meg-ölel.
Áh melly szomorú lett a' mai nap! mellyen,
Karjaim ölelnek Hunyadi ez helyen.
Híjába bíztatják életem' az Egek;
Híjába bíztatják életem' az Egek;
Ide jöttünk önként az hatalmasság-hoz,
A' melly haragjának fijam! ma fel-áldoz.
A' tévelygő Duna nevelvén árjait,
Adó-alá hozza bolyongó habjait'
Budá-hoz; a' mellynek Királyja trónusán,
Fénye közt egyedül nyugoszik hatalmán.
Néki hajol minden a' földnek e' táján:
Uralkodik a' nagy Magyarok' Hazáján.
Ó gerjedett-fel ma Hunyadi ellened:
Ah! érzem véremnek ki-omlását benned.
Atyád' ditsősége életünk' kergeti,
Sok nagy úrnak szívét mérge, r' ánk égeti.
Meg-boszszúltad magad' Ulrik' halálá-val:
De hartzba isjöttél a ' -nak Királyá-val.
Illyen dühösségre mi ragadt, mit mondaszsz?
' S ha a' Király kérdez, előtte hogy szólaszsz?
HUNYADI L.
Rettegéseim közt kétségem kínra vét:
Veszteni láttatom életem' reményét;
De - mind - azon - által az Egeket kérvén
Bízom, nagy Istenünk' törvényit ismérvén:
A ' -kinek fel-indúlt sértett méltósága,
'S egy gyilkost kezem-el le-vert igazsága.
Ez az UR boszszúlta Ulrikba törvényét,
Ki r'ánk élesztette öldöklő reményét;
Melly-el Atyámnak is halálát akarta;
Noha gonosz tzélját szép szín-el takarta.
Illy drága prédáját Istenünk el-vette,
Kin boszszúló mérgét, hogy ki-nem önthette;
Ellenünk dühösűlt, haragos szívébe,
S volt Férjed' árvájit üldözte mívébe.
Itt van gonoszsága ki-nyilatkoztatva,
Olvassad hív Anya könyvedet húllatva.
E’-kor Hunyadi Anyjának egy levelet nyújt. *
ERSÉBET
Olvassa.
,, A' két' Hunyadinak fejét hozzád küldöm
"Atyám! ' s e' gonosz vért halálra üldözöm.
Ersébetnek ábrázatja keservétől el-boríttatik, ’sfájdalom-alsóhajt.
Ah tetézett kínok! kegyelmes Istenem!
Fájdalmaim között hová kell ma lennem!
HUNYADI L.
Hidjed igaz okát tselekedetemnek,
Lássad titkon készült sírját életemnek.
ERSÉBET
Hunyadi! nem vesztek még-el ellenségid,
Ulrik' halálá-val nevelted inségid '.
Mennyi árúitatás leszsz még illyen titkon!
A' mellybe belé-futsz ártatlanéi vakon.
Én e' levél szerint dolgod' igazolom;
De azért reszketek éretted meg-vallom.
Barátokat hagyott Ulrik a' Király-nál,
Hol Atyádnak neve irigyeket talál.
És ha egy-szer ezek ellened gerjednek,
Ártatlanságodba gonoszságot lelnek:
Háborút vihetnek Királyjok' székére;
Haragot önthetnek kétséges szívére.
A' búsúlt hatalom továb törvényed leszsz.
' S haragos tsapása alatt él'ted el-vesz.
Az érdem mindég lel alatsony Lelkeket:
Minden ártatlanság szenyved gyötrelmeket.
Ah miért szerzetté Atyád ditsőségét!
Hogy reánk hagyja illy kínos örökségét
A' mikor' Hazánknak ellenségé győzte;
A ' -kor árvájinak veszedelmét főzte.
Mit tegyünk Hunyadi tselekedeted-el?
Merről szökjünk Szembe rút veszedelmed-el
HUNYADI L.
Tartozik a' Király nékem kegyelmezni,
'S gyilkosaim ellen él'tem' védelmezni.
ERSÉBET
Mit mondaszsz? a' Király tartozik éretted
Kegyelmesnek lenni? ki barátját ölted.
Tsalárd ez a' remény, melly tsak hízelkedik,
És hidjed, hogy soha be-nem tellyesedik.
Nem szenyved rabságot egy felső hatalom;
Halandó-ért, mint te, nem jő r'á fájdalom.
Trónusának ölén, ditsósége' Egét
Köti tsak, nevelvén a ' -nak fényességét.
Ne gondold Királyod hogy érted gyötrődjön,
'S szíved' keservére, szíve emésztődjön.
Ország' veszedelme kell néki bánat-úl;
De egy olly féregért, mint te, könyve nem húll.
Azomban próbáljuk szívét kérésünk-el.
Keressük kegyelmét esedezésünk-el
Ah Hunyadi László ha éreznéd kínom '!
Keservesen
Hogy szültelek talám már aztat is bánom.
Kegyetlen történet!----------- mi haszna küszködöm,
A ' -kibe örültem, most abba gyötrődöm.
Kesereg
HUNYADI L.
Leg-szerentsétleneb, 's leg-kegyesebb Anya
Győzzed keservedet; E fő tudománya
Egy üldözés alá jött édes szülének,
Ki veszélyét látja kedves gyermekének.
Hogy ne illetné-meg a' Királyt siralmad?
Mikor' a' természet kiáltja fájdalmad '.
Igen is, ő5 fogja — hívét védelmezni,
'S Hunyadi' özvegye' gyötrelmit érezni.
Hív, érdemes özvegy kéméld gyermekedet,
Ne kínozd hívségét; ne epeszd szívedet.
ERSÉBET
Hunyadi! híjába beszélsz, mert féltelek,
Érzem gyötrelmimből, hogy kínra szültelek.
Szerentsétlen magzat! ne is szólj szívemnek,
Ne terjeszd nagyobra tüzét gyötrelmemnek.
HUNYADI L
Hát tsak némán nézzem nyögését Anyámnak?
Ne sírjam árváját el-vesztett Atyámnak?
El-viselhetetlen szívemnek intésed,
Ne tegyen halgatást nyelvemnek kérésed.
Olly el-fajúlt fatyja legyek-é vérednek?
Hogy meg-ne érezzem fájdalmát Szívednek.
Tigris a' nem gyermek; ki illyen Anyjának
Keservéből, kínt nem hozhatna magának
Ezer-szer halok-meg; de kegyességedet
Nem sérthetem Anyám. Ah lásd gyermekedet!
ERSÉBET
Kesereg.
Ne üldözd Telkemet, halgass szerentsétlen,
Ha beszélsz gyötrelmem el-viselhetetlen.
HUNYADI L.
félre sóhajt.
Ah, HUNYADI JÁNOS! hol hagytad árvájid '.
Hová lettek tőlünk győzelmes karjaid!
Mind-ketten szó nélkül keservek-el, tsak magokban küszködnek, az alatt lárma esik; a Játék-piatz’ hátulján ajtó nyílik; honnan Palotás Vitézek, és fő tanátsosok jőnek, kik a’ Királynak érkezésétjelentik.
Második jelenés
A’ KIRÁLY, ERSÉBET, HUNYADI LÁSZLÓ
A’ PALOTÁS VITÉZEK két’felől rendbe meg-állnak. A ' Király — fő Vezérjei-vel közöttük van: Hunyadi László,’s Ersébetet halgatás-al nézi, kíknek kétségesszomorú tekintetekből, keserveket észre vévén, előre meg-illétődik, ’s a’ Vitézi rendeknek egy intésé-vel, el-meneteltparantsol. Mikor’ egyedül marad, Hunyadi, ’s Ersébet, lábai-hoz esnek.
ERSÉBET
Ah kegyelmes Király! lábaid-hoz hozom
Köny - húllatásim - al keserves panaszom'
HUNYADI L
Ah király! tekintsed Hunyadi' árvájit,
Hald-meg özvegyének esdekő jajait.
A’ Királynak tekintetét hirtelen meg-illetődése, ’sfájdalma változtatja; szemei nedvesűlni kezdenek, hol Ersébet-hez, hol Hunyadi-hoz kap; kik lábait könyvek-el áztatják.
A KIRÁLY
hamar meg-illetődés-el
Ersébet! Hunyadi! jertek karjaimra,
Meg-esett a' szívem kedves árváimra.
’s bal kezével Hunyadit, a’ jobb-al pedig Ersébetetfogván, közöttök a’ Játék-piatzon elő-feléjő, kiket maga mellett vezet keserves fáradt pihegései közt, hol egyikre, hol másikra tekint, ’s illetődés-el mond: Keseredett árvák! mi bántja szívetek’? Mitsoda okozza ily nagy sérelmetek'?
Hadd hallja a' szívem panaszaitokat'
Közöljétek velem fájdalmaitokat.
ERSÉBET
Reszketek szólani; félek veszélyemtől,
HUNYADI L
Nagy Király! rettegek tselekedetemtől.
A KIRÁLY
Miért akarjátok magatok titkolni,
'S az-al Királyotok' kegyelmét vádolni?
Érzéketlenségre ítélitek szívem ';
Pedig meg-halgatom minden szegény hívem '.
Ne tartózkodjatok itt méltóságomtól,
Szabadúlhatok most, e' fényesjármomtól.
Királyi székemből le-szállok hozzátok,
Dolgotokat nállam meg-magyarázzátok.
A' természet egyé teszen most veletek,
Kedves nekem, ha illy árvák-al lehetek.
Szívem úgy is szomjú; mert tsak árnyék-al él,
Mindég őriztetik; még is szüntelen fél.
Fényes trónusomból, ím' alá-szállottam,
Magam' itt értetek külön el-titkoltam.
Tselekedjétek már, hogy hadd beszélhessek,
'S valaha mint ember úgy is érezhessék.
Ne-szóljatok nékem, mint Királyotoknak
El-fogadhattok itt édes Atyátoknak.
Nem lát most trónusom; ki-szöktem belőle,
A' Királyi tanáts sem sejthet mellőle.
Ember vagyok mint ti; tőlem ne féljetek,
Kegyelmességemtől mindent remény'ljetek
ERSÉBET
Kétségesen.
Értsd-meg hát Hunyadi László ', történetét,
el-fordúl, nem szólhat, retteg.
HUNYADI L
maga el-tökéllés-e
Király! — Ulrik bennem veszette életét.
ERSÉBET
a' Királyra reszketve néz.
Ah szerentsétlen hír!
HUNYADI L
Ez a' büszke gyilkos,
Fejedelem legyen nálad útálatos.
Uram tudod, hogy ő Atyámnak vesztére
Mindég igyekezett; és most gyermekére
Gerjesztette mérgét; reám fegyvert fogott.
Én éltem' őrzöttem, 's ő halva, maradott.
El ragadta kezem' az hév ifijúság;
De meg-nem sértetett tőlem az igazság.
Ez tselekedetem, melly kegyelmet kíván,
'S a' mellyet Hunyadi' özvegye sírva bán.
A KIRÁLY
egy kevésséfel-függeszti indulatait, hol Ersébetre, hol Hunyadira tekint, ábrázatján az öröm, ’s édes keserűség mindég nevekedik, végre fel-kiált:
Szerentsétlen árvák! tiétek kegyelmem
Meg-hagyom rajtatok örökös védelmem'
E’-kor' Hunyadi, ’s Ersébet lábai-hoz esnek, kiket ő meg-ölel
A KIRÁLY
fel-tekint meg-illetödés-el.
Lássátok Királyok a' kegyelem' javát,
Millyen örömöt nyújt, ha őrzi árváját!
Szerentsétlen egy olly kínos Fejedelem!
Kibe jobbágy-hoz nem lehet Kegyelem!
E’-kor ismét a’ két’ lábai-nál lévő személyeket tekinti, kiken esdekni láttatik
ERSÉBET
fel néz
Ah Király! melly Széppé teszed ditsőséged'
Híved-hez mutatván nagy Kegyelmességed'
HUNYADI L
Örökös Szerentsém' karjaira estem;
Mellyet királyom-nál igazán kerestem
A KIRÁLY
Emelkedjetek-fel, előttem a' porból
Szégyenlem magamat most királyságomból
A' természet hozta-elő méltóságát
Tiszteljük, rettegjük e ' -nek igazságát.
ERSÉBET
keserves öröm-el, ’s enyelgő esdekés-el
Kegyelmez a" Király, ah érdemes Atya!
E’-kor hálá’datosságától el-ragadtatván, ismét a ’ Király lábai-hoz esik.
A KIRÁLY
illetődés-el
Úgy van, kegyelmezek te érdemes Anya.
Ersébet a' Királynak térdeit ölelve tartja.
A KIRÁLY
mindég illetődés-el
Aszszonyok! Aszszonyok! kínos édes Anyák,
Kiknek erőtöket Szívetek nem tudják.
Kelj-fel Hunyadiné, ne öleld térdemet;
Ne öregbítsd bennem illetődésemet.
ERSÉBET
fel-néz
Uram! de örökre meg - kegyelmezel - é?
A KIRÁLY
Mit tegyek mond-még ígéretem mellé?
ERSÉBET
Tsak kegyelmet Király, ez-el bánj híved-el
A KIRÁLY
Hiszem kegyelmezek, kegyelmezek, hidd-el,
Ah Aszszonyi szívek, mit tegyünk veletek.
Ha nagyon el-futott édes Keservetek?
Fel-áll Ersébet, zörgést hallanak.
A KIRÁLY
Halgassunk! mert ezek talám tanátsosok;
Ah vannak-é köztök pusztító farkasok!
Ersébet Hunyadi, menjetek-el tőlem;
Mert itt most újonnan Királyjá kell lennem
Majd nem beszélhet már a' szívem veletek
Meg-ijedtek tőlem, s' magam is félhetek
(el-mennek)
Harmadik jelenés.
A KIRÁLY, és ROZGONYI SEBESTYÉN érkeznek
A KIRÁLY
méltóság-al.
Honnan jöszsz, Sebestyén, talán új hírt hozhatsz?
Az Haza sorsáról mitsoda jót tudhatsz?
ROZGONYI
Jó is, szomorú is, Király! a' mit-tudok.
Újság kétség kívül, igaz 's nem hazudok.
Ha előtted mondom-----------
A KIRÁLY
hirtelen
Hogy Ulrik el-veszett,
Tudom; de gyilkosa kinek neveztetett?
ROZGONYI
alázatosfélelem-el.
Hunyadi László volt, ki életét mentvén
Magát meg-tartotta; ellenségét vesztvén.
A KIRÁLY
kemény Szavak-al.
A' leg-felsőbb tanáts, dolgát majd ítéli,
Büntetését a ' -ként szabja, mint jól véli.
A ' -ki ölt, öletik ha oka hibázott
'S tsak mint Gyilkos, vér-el mérgének áldozott.
ROZGONYI
Uram! vigyázzon itt leg-felsőb Kegyelmed
Lehet Hunyadi-hoz talám engedelmed
Ulrik hibázhatott: tudjuk árúló volt,
Érdemes lett reá; hogy fegyver-el meg-hólt.
A' Királyság mindég meg-erősíttetik;
Valahány-szor illyen gonosz ölettetik.
Tudom rokonság ő a' te Felséged-hez;
De mindég hamis volt felső kegyelmed-hez.
Ha éltem' vesztem is, érte nem hazudok
Azt mondom nyelvem-el, mit szívemen tudok.
A KIRÁLY
kemény szavak-al.
Rozgonyi! nem rettegsz bús méltóságomtól.
Nem félsz így szólani ma Királyságomról.
Ulrik barátom vólt, és atyám-fija is
Jobbágy vád illy helyen, könnyen lehet hamis.
ROZGONYI
bátran
Uram! Hunyadi most egészlen ártatlan,
'S azért barátságom hozá tsalhatatlan.
Meg-halok minden-kor' az igazság mellett,
Nintsen ember, Király, e ' -nek széke felett.
Ismérd-meg előtted egyenes Lelkemet,
Nem félek ki-tenni itt Magyar szívemet.
Az udvari édes ízlésű mérgeknek,
Rabja még nem vagyok, 'S rút mesterségeknek,
Útálom alatsony tetteket örökre,
Nem is viszik Soha szívemet tőrökre.
Emlékezz meg Király egy Magyar szól hozád
Úgy tégy a ' -mint tetszik; kezedbe van szolgád.
A KIRÁLY
egész bátorság-al, félre megyen, fel-néz
Isten — melly nagy öröm igazra találni!
' S az-al a' Királyság módjától el-állni.
Rozgonyi! tsak próbált Királyi hatalmam;
De most hozád veszem minden bizodalmám '.
Illyen egy Királyság, melly minden eset-el.
Idegenné válik, a' már ismértek-el.
Irtózik előre ki-adni szándékát,
Mert ámbár hibázott; a' jobbágy is voksát
Hogy neki tetszhessen, kedvére adja-ki
'S továb az igazat lelje meg valaki.
Hunyadinak Vitéz, már kegyelmet adtam,
Mert a' természetbe mást törvényt nem tudtam.
De nem vólt-é Ulrik néked ellenséged?
Nem vezérli harag ellene a' szíved '?
ROZGONYI
Király! nintsen bennem illy nagy alatsonyság,
Nem szólott belőlem egyéb: tsak igazság.
A KIRÁLY
E ' -ként hát ma boldog napomra viradtam;
Mert újra egy igaz barátra akadtam.
Egy Király minden-kor' egész Országot nyér,
Valami-kor' igaz tanáts széké-hez fér.
Barátom beszéljünk; (mert már így nevezlek ,)
Hogy veszett el Ulrik, szólj téged kérdezlek.
Ha bosszúját kérik, miilyen törvényt tegyünk,
Fel-tett szándékunkba állandók, hogy legyünk.
ROZGONYI
Ha érzi felséged, hogy igaz tettébe;
Legyen erős, 's tsendes Királyi székébe.
Egy Királynak szükség hajolni hívé-hez;
De a' vett tanáts-al fusson Istené-hez.
' S kérdezze Leikétől e' nagy valóságba,
Hogy mint legyen igaz az hatalmasságba.
Ha meg tsalattatik, 's törvényét úgy teszi
Vétkét tanátsosa vállaira veszi.
Tsak hogy néki tzélja az igazság legyen,
'S soha büszkeségből büntetést ne tegyen.
A KIRÁLY
Rozgonyi! te veled még tanátskoznom kell,
Tsudállom szívedet, jöjj velem menjünk-el.
NEGYEDIK JELENÉS
GARA, ’s leánya ANNA.
GARA
Lyányom igen szükség ma szólanom veled
Meg-botsáss tzélomnak, melly talám ellened
Lesz ha magyarázom; de mit tselekedjem?
Gyaláztatásomat mi módon szenyvedjem?
ANNA
Atyám tetszésétől függ tsak akaratom
Engedek; ha tzélját javamra halhatom.
GARA
Hunyadi Lászlónak jegybe engedtelek;
Mert tudod minden-kor' igen szerettelek.
Szándékomba örök szerentséd' reményltem;
De most meg-tsalattam, mit e ' -ként nem véltem.
A ' -kinek adtalak, meg veszvén fegyvert vett;
'S a' Király rokona ', vérébe gyilkos lett.
Illyen gyalázatot hozott nemzetére,
Irtódzást eresztvén jegyese' szívére.
Illy öldöklő ifjú téged' nem érdemel,
Nem is hagylak néki már veszedelem-el.
Fejét a' Királyi tanáts majd el-veszi,
A' törvény, fegyverét életére teszi.
Gyalázatod-al illy gyilkost hogy siratnál,
'S engem is szívembe kín-al m'ért maratnál.
E' részegűit dühös ifijútól állj-el,
Mert meg nem egyezhetsz soha szerelmed-el.
Atyád' akaratja hozád e ' -ként beszél,
Melly nagy hívségedbe még engedelmet vél.
ANNA
Ha meg-hal Hunyadi, úgy magam maradok;
De ha él, mellőle soha el-nem állok
GARA
hirtelen gyúladás-al
Ah makats származás! tudtam titkos mérged'
Minden-kor' rettegtem el-fajúlt szerelmed'
De nem leszsz örömöd Hunyadi' éltébe
El-vesz meg-mutatom mostani vétkébe.
ANNA
Atyám nem találom szívem szerelmesnek;
De nem érezhetem Hunyadit vétkesnek.
Azért meg-botsáss ha szándékodtól futok;
'S egy ártatlanságnak hív kezeket nyújtok.
Atyám vagy javamon, 's egész életemen;
De nem uralkodhatsz e ' -ként a' szívemen.
Engedj-meg hibáztam talám hívségembe,
Könnyen tévedhetek illy nagy ínségembe.
GARA
búsúlt harag-al
Nem hibáztál, menj-el öregbítsd szerelmed ',
'S ne vesztegesd reám tovább engedelmed'
(Anna el-megyen.)
Ötödik jelenés
GARA egyedűl.
GARA
egyedűl
Így bánik a' gyermek, ha tudja szeretjük;
És szerentséjére nagyon kémélgetjük.
De mit tehet szegény tzélomban ellenem,
Ő miatta nem Kell félelembe lennem.
Hunyadi mennyire vitte nyereségét!
Néki köszöni az Ország ditsőségét.
Én, ki uralkodom titkon a' Királyban
'S törvényt osztok; ámbár nem ülök trónusban.
Én nézzem, hogy nevem' Hunyadi le-verje,
'S az alatsony község között el-keverje.
Ah nem! E' már igen sok gyengeségemnek,
Nem lehet illy motska nagy tisztességemnek.
Meg-kell az Országnak hatalmam' mutatni;
Hol életet, 's halált tudok még adatni
Mindennek; ki nevem felett kevélykedik,
'S kis Királyságom-al büszkén vetélkedik.
A' Királyi páltzát tartom egy kezem-el,
Igazgatom dolgát szabadon eszem-el.
Tisztességem' illyen nagy pontra emeltem
Túl rajtam tsak egy főt, 's egy koronát leltem;
Hát előttem még is más ditsőítessék?
Hazánkban hatalmas nevem felejtessék?
Ez szenyvedhetetlen gyalázat előttem,
Tsak egy ember lehet ezentúl felettem
Majd tanátsot teszek a'Király ' széké-nél,
Jó őtet meg-fognom most gyengeségé-nél,
Pártot ütöttnek kell mondani Hunyadit
Egy trónusba ez hír könnyen lármát indít,
Fegyverem titokba mindég ez fog lenni
Továbbá ki-lehet ítéletbe tenni,
Hogy Hunyadi László mint gyilkos úgy veszett;
Ki a' Királynak is nagy gyalázatot tett.
Ulrik' gonoszságát itt igazítnom kell,
Szükséges dolgozni illy titkos mérgek-el.
Méltóságom késztet: tsalhat gyengeségem,
Verettetéséből kiált ditsőségem.
E' tsalárd fényért fut minden halandóság,
Hol lehet egyébbe kedves állandóság?
A ' -ki ditsőség-el e' földön halhatott,
Akár-hogy volt tette; igazíttathatott.
Így szól egy nagy világ felső törvényjéból,
Így szól egy nagy világ felső törvényjéból,
A ' -hol érdem nintsen, kell ott vakítani,
A' hírt, 's ditsőséget fel-kell állítani.
E' ma világunkba leg-első tudomány,
Mellyen a' történet olly sok koronát hány.
Hola! valakije — Rozgonyi Sebestyén.
Hatodik jelenés
GARA, ROZGONYI.
GARA
A büszke méltóság-alszól; kiált Rozgonyira, mintha ötét a’ Játék-piatz’ fenekébe nem ismémé.
Ki jő itt egyedül?
ROZGONYI
ki a’ Játék-piatz’ egyik óldalából Garának minden beszédét44 ki-halgatta, bátran.
Hazafi — 's Keresztyén.
GARA
A' te vagy Sebestyén, hallál-é újságot?
Tudod az hirtelen történt gyilkosságot?
ROZGONYI
Gyilkost nem ismérek; de halált hallottam,
'S hogy Ulrik el-veszet, azt hamar meg-tudtam.
GARA
A tartózkodva.
Nem ismérsz-é gyilkost, Sebestyén mit gondolsz?
Ulrik' halálá-val te senkit nem vádolsz?
ROZGONYI
Kétség kívül nem; mert hogy veszszen akartam.
' S halálát minden-hogy szükségnek találtam.
GARA
Így szólasz Királyod' kedves barátjáról?
Nem ítélsz-é jobban hív atyja-fijáról?
ROZGONYI
Mint tudod titkolni tanátsos Lelkedet!
És méz-el színleni öldöklő mérgedet!
Törvényed' úgy véled talám nem hallottam;
Miólta beszélész, itt közel állottam.
Olly tudományokat teszel-é Uradnak?
Azok-al vezérled dolgát az Országnak?
Igazakat ölhetsz Világi híredért:
Tisztességért könnyen onthatsz ártatlan vért,
Trónusán Királyjod' gyenge szívét tsalod
Ki előtt Hunyadit méltatlan vádolod.
Nagy Világod' szele ragadja Lelkedet,
Büszke gyilkos rettegd igaz Istenedet!
A' nép útálatba jött kevélységed-nél,
Nem ismérsz egyebet már dühösséged-nél.
El-fajult tanátsos! alatsony hitető:
Haszontalan Vezér, gonosz vesztegető,
Ki szabadított-fel az igazság ellen?
Mi tett tanátsossá illyen érdemetlen?
Igen is, tsak keresd nagy ditsőségedet,
'S hagyd-meg fijainknak betstelenségedet.
Három-száz esztendő múlva ha élhetnél;
Gyilkos szándékodba motskot szemlélhetnél.
Véled-é világunk' ollyan esztelennek,
Hogy jó hírt engedjen egy embertelennek?
Halhatatlanságra átkozod nevedet.
Az igaz; mert tsúffá tsinálod Lelkedet.
Tudom meg-sértettem most méltóságodat;
De nem tisztelhetem alatsonyságodat.
Itt tsak ketten vagyunk, nem vagy Nádor Ispán,
Mindenre r'á -állok, a' mit szíved kíván.
Ha, a' betsüllet még hordhatja fegyvered'
Állj-ki védelmezzed gyalázatos neved.'
Rozgonyi kardjá-hoz kap, Gara pedig mérgétől el-fuladván, semmit nem szólhat, hanem el-megyen
Hetedik jelenés
ROZGONYI
egyedűl
Illyenek a' büszke méltóság' fatyjai!
Kik alatt szenyvednek Hazánk' hű atyjai
Mindég halhatatlan hírre törekednek;
Törvény, 's igazság-al öszve-verekednek.
Ditsőségre tennék alatsonyságokat;
Az Egek-ig vinnék gyilkos hatalmokat.
Nagy Isten pusztítsd-el az-illyen Lelkeket,
Büntesd törvényed-el undok életeket!
el-megyen
Vége az első Játéknak.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE