Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szakonyi Károly
Adáshiba
Keletkezés ideje
1970
Felvonás
2
Jelenet
0
Megszólalás
1312
Mondat/Sor
2725
Szó
13346
Első rész
Szín: kis családi ház nappali szobája (ebédlője?) valahol Budapest olcsóbb zöldövezetében. A berendezést nem írom le: utazásaim során láttam, hogy többé-kevésbé azonos a kispolgárok lakta házak (lakások) berendezé se. A bútorzat gyárakban készült s részletre vásárolt az áruházakból. Akárcsak a szobadíszek. A kerámiák, a falvédők stb. Talán csak annyit: Bódogéknál van néhány régi bútor is; egy-két ósdifotel, kárpitozott ebédlőszék; s a csaknem főhelyet elfoglaló ebédlőasztal is családi hagya ték; ovális alakú, faragott lábú. Tehát a szoba berende zése vegyes, és semmifélejó ízlésről nem tanúskodik. Az egyik sarokban lemezjátszó, könyvespolc sehol. Helyette vitrin, csecsebecsékkel.
És a tévé!
A tévé a legfontosabb. Pedig nincs is a színpadon, még is ott van, de mennyire! Hiszen a darab kezdetén már be van kapcsolva, s ki sem kapcsolják az előadás végéig. Itt, a színpadon a tévékészülék mégsem valóságos tárgy, hanem a képernyő maga a színpadnyílás: amikor Bódogék tévét néznek - a közönséget nézik, mintha ott látnának mindent. Éppen ezért legtöbbször a közönség felé ülve (vagy állva) beszélnek, cselekszenek; ha egy máshoz szólnak, leginkább akkor is a nézőtér felé bá mulnak mereven. S ha a készülék nem létezik, nem is jöhét belőle se kép, se hang; hogy Bódogék mit látnak, azt csak reagálásaikból tudjuk. A játékteret úgy kell beren dezni, hogy tágas is legyen a játékra meg szűk is - mi ként a valóságban.
A szobába jobbról és balról egy-egy ajtó nyílik. A hátsó falon ablak a kertre; látszanak a csupaszfák; ősz van, nyirkos, esős idő.
Délután öt és hat óra között kezdődik a játék.
Amikor a függöny felmegy, Bódog egy fotelban ül, papucsban, házikabátban. Szivarozgatva nézi a tévét. Kintről zajok: ajtónyitódás; egy férfihang: ,Jó estét, asszonyom!”
Női hang:
BÓDOGNÉ
(Kurtán.)
Jó estét...
Ismét ajtónyitódás, -csukódás, majd kitárul a jobb olda li ajtó, és belép Bódogné. Tálcán evőeszközöket hoz be, lerakja, a konyharuhával egyenként törölgeti a késeket, villákat.
BÓDOG
(A tévét nézve, mellékesen.)
Ki volt az?
BÓDOGNÉ
Megint valami pasas.
Valami horgász vagy micsoda.
BÓDOG
Honnan tudod, hogy horgász vagy micsoda?
BÓDOGNÉ
Olyan halszaga volt.
És látszik is rajta.
Ez is szakállas.
Kerek fejű, szakállas...
Mi megy a tévében?
BÓDOG
Tudományos magazin.
BÓDOGNÉ
Megint ez a bemondónő!
Fántásztikus!
Ilyen frizurával odaengedni !
(Felfújja az arcát, mintha utánozná.)
Be - be - beh!...
Nem is tud beszélni!
BÓDOG
Ez már a tizenkettedik.
BÓDOGNÉ
Ez a nő?
BÓDOG
Nem.
A horgász vagy kicsoda.
Egy hónapja van nálunk ez a... mi is a neve?
BÓDOGNÉ
Én is mindig elfelejtem.
Várjál csak...
Emberfi!
BÓDOG
Emberfi!
Ez is egy név?
Ipszilonnal írja?
BÓDOGNÉ
Csak i-vel.
Egy ef és i. - Mik ezek, cápák?
BÓDOG
Delfinek.
Delfinek, ahogy játszanak.
BÓDOGNÉ
Nahát!
Undorító!
BÓDOG
Senki sem mondta, hogy nézd...
BÓDOGNÉ
Vanda még nem jött haza...
BÓDOG
Biztosan túlórázik .
(Nevet.)
Ahogy ezek labdáznak!
Azt mondják, a delfin okosabb, mint az ember!
BÓDOGNÉ
Akkor is undorító!
Az a sima hátuk!
Böhhh!
BÓDOG
A tizenkettedik pasas egy hónap alatt.
BÓDOGNÉ
Hát tiltsuk meg neki?
A barátai.
Azt mondja, a barátai.
BÓDOG
Nem szeretem ezt a nagy jövés-menést!
BÓDOGNÉ
Te akartál albérlőt.
Nem te akartál albérlőt?
Nahát!
BÓDOG
Jól jön az a havi hatszáz!
Mihez kezdhetünk a nyugdíjból?
BÓDOGNÉ
Külön bejárat - nem tilthatod meg neki, hogy a barátai feljárjanak hozzá.
Eddig még mindegyik nagyon udvarias volt.
" Kézit csókolom, jó estét !"
És csendben vannak, igazán nem csapnak lármát.
Se magnózás, se nők, se bulizás...
BÓDOG
Na, ezek oroszok!
Oroszok, mi?
Mondtam!
Villanyerőmű meg vaskohászat.
Naponta kétszer!
Szerintem ott már nincs is más, csak villanyerőmű meg kohó!
- Tizenkét barát!
Kicsit sok, nem?
BÓDOGNÉ
Jobb lenne, ha nőket hordana ide?
Mindenféle frincfrancos nőket?
BÓDOG
Tényleg, nő még nem is volt nála!
BÓDOGNÉ
Na látod!
BÓDOG
Te, nem gondolod, hogy ez talán...
BÓDOGNÉ
Micsoda?
BÓDOG
Tudod.
Hogy ez olyan, hogy is mondjam...
BÓDOGNÉ
Olyan?
Milyen?
Mire gondolsz, apa?
BÓDOG
Hát olyan micsoda!
Aki a fiúkat szereti.
BÓDOGNÉ
Ó, apa!
Csak nem gondolod?
BÓDOG
Nem gondolod, nem gondolod!
Semmit nem gondolok, csak szeretek óvatos lenni!
Tizenkét barát... hm...
- Nézd csak azt a... azt az izét ott!
BÓDOGNÉ
Mit, apa?
BÓDOG
(Türelmetlenül legyint.)
Már semmit!
BÓDOGNÉ
Arra a nagy micsodára mondtad?
Mi volt az?
BÓDOG
Semmi!
Mondom, hogy már nem érdekes!
Mindig úgy kapkodják a képeket!
BÓDOGNÉ
De mi volt az a nagy micsoda?
BÓDOG
Semmi!
Hagyjál, mert nem értek az egészből semmit!
BÓDOGNÉ
(Elgondolkodva.)
Nekem a foglalkozása is gyanús.
Olvastad a bejelentőlapon a foglalkozását?
Mester!
De milyen mester?
Milyen?
BÓDOG
Hát mester, és kész!
Valamilyen mester .
(Mérgelődve.)
Ilyenkor mindig homályos a kép!
Ha csinos nőket mutatnak, mindig homályos!
Még soha nem volt adáshiba, amikor a kohókat mutatták.
BÓDOGNÉ
Mindenesetre egyszerű ember.
És ezek a haverok is, vagy kik... ezek is olyan egyszerűfélék.
BÓDOG
Egyszerű vagy nem egyszerű, nekem mindegy, csak pontosan fizesse a havi hatszázat.
BÓDOGNÉ
Megvárjuk Vandát meg a többieket, és csak akkor vacsorázunk, vagy...
BÓDOG
Megvárjuk!
Ma lett Imrus tizennyolc éves, ma igazán együtt vacsorázhatunk!
BÓDOGNÉ
(Halkan.)
Én is így gondoltam, csak azt hittem, már nagyon éhes vagy... esetleg...
BÓDOG
Éhes!
Persze hogy éhes vagyok!
Egész nap a kerítést javítottam, persze hogy éhes vagyok!
De ez most nem érdekes!
Kibírtam én már többet is, hajaj!
Amikor katona voltam, meg minden, hajaj!
Ma rendes családi ünnepséget akarok, egy kis ünnepélyességet. ..
Mindennek megvan a maga módja!
Amikor én tizennyolc éves lettem, sohasem felejtem el, az apám megkínált cigarettával.
BÓDOGNÉ
Te is meg akarod őt kínálni?
BÓDOG
Én is!
Az apám szegény... soha nem felejtem el azt a gesztust, azt az ünnepélyes gesztust!
Az ilyesmi örök időkre emlék... mélységes... hogy is mondjam...
Egy gesztus, ami elkísér...
BÓDOGNÉ
De Imrus nem is cigarettázik.
BÓDOG
...ami megmarad az emberben... az embernek. ..
Apám megkínált, és azt mondta: "Fiam, tizennyolc éves lettél, és ..."
BÓDOGNÉ
És?
BÓDOG
(Türelmetlenül.)
Mit tudom én már, hogy mit mondott?!
Negyvenhárom éve!
BÓDOGNÉ
(Aggodalmasan.)
Nem kell hogy rászoktasd a dohányzásra.
BÓDOG
Na, megint ezek a négerek!
Ez egy tábornok?!
Nevetnem kell!
Láttál te már ilyen suvickos képű tábornokot?!
- A fene akarja rászoktatni a dohányzásra!
Csak megkínálom.
Hogy érezze, hogy...
Szóval, hogy érezze!
Nahát!
És ez egy tábornok?!
BÓDOGNÉ
(Aggódva.)
Csssss!
Még meghallja!
BÓDOG
Kicsoda?!
BÓDOGNÉ
Ő!
A lakónk!
Lehet, hogy ő is éppen egy fajüldöző.
BÓDOG
Hogy micsoda?
BÓDOGNÉ
Vagy fajvédő, vagy hogy mondják?
BÓDOG
Fajüldöző?
Fajvédő?
BÓDOGNÉ
Szóval olyan négerpárti vagy mi a csuda!
BÓDOG
Jaj, anya, csak te ne politizálj!
Mire figyelmeztettelek egész életemben?
Hogy ne politizálj!
- És különben sem mondtam rájuk semmi rosszat!
BÓDOGNÉ
Azt mondtad: suvickos képű!
A végén még feljelenthet!
Tudod jól, hogy rögtön gyomorgörcsöt kapok az izgalomtól, ha így beleártod magad a politikába.
BÓDOG
Ha én beleártottam volna magam a politikába úgy istenigazában!
Hajaj!
Már régen rend lenne itt!
De mennyire!
BÓDOGNÉ
Jaj, ne lovaid bele magad, apa, légy rám tekintettel, és ne lovaid bele magad !
(Más hangon.)
Tortát is csináltam, meg egy kis halat rántottam ki, krumplipürévei.
BÓDOG
Halat!
Figyeljek a szálkára is, meg nézzem a tévét!
BÓDOGNÉ
Tudod, hogy Imrus mennyire szereti a halat.
BÓDOG
Halat!
- Na, tessék!
Most meg a Szuezi-csa- torna!
BÓDOGNÉ
Istenem!
Amikor kislány voltam, milyen nagy szenzáció volt, hogy Lindbergh átrepülte!
BÓDOG
Blériot.
Vagyis az óceánt.
Vagyis az Lindbergh volt.
BÓDOGNÉ
Lindbergh, Lindbergh.
Én is azt mondom.
Nem kell folyton kijavítani engem.
BÓDOG
A Csatornát repülte át, azt mondom!
BÓDOGNÉ
Lindbergh, Lindbergh.
Én is azt mondom.
Nem kell folyton kijavítani engem.
BÓDOG
A Csatornát, persze!
BÓDOGNÉ
Azt az izét...
Azt a csatornát ott, a két part között, na!
BÓDOG
Pontosan emlékszem, hogy a Szuezi-csatornát.
BÓDOGNÉ
Fehér ruhában vannak!
A katonák fehér ruhában vannak!
Micsoda marhaság!
Csupa piszok lesz.
Egy katona nem vigyázhat a ruhájára!
- Mondom, hogy nem a Szuezi volt!
BÓDOG
Hát kislány koromban... pontosan emlék szem. ..
BÓDOGNÉ
A La...
Na!
A La... micsoda volt...
Nem. jut eszembe, mert folyton zavarsz!
BÓDOG
Dehogy akarlak zavarni, apa!
Tudod, hogy egész életemben csak arra vigyáztam, hogy ne zavarjalak...
- Jaj, de szép az a pálmafa!
Nyílik a bal oldali ajtó, belép Vanda. Harmincéves, csinosnak mondható nő, esőkabátban van, kezében nyitott ernyő.
VANDA
(Kis ingerültséggel.)
Micsoda idő!
És ez a sár itt a kertben !
(Gépiesen megcsókolja a szüleit.)
Csók, anya, csók, apa!
BÓDOGNÉ
(Óvatosan.)
Esik?
VANDA
Egy vacak lámpát már fel lehetne szerelni oda a ház sarkára.
Az ember csak botorkál!
BÓDOG
Annyi kiadásunk van úgyis!
- Túlóráztál?
VANDA
Nem .
(Megpergeti az ernyőjét.)
BÓDOGNÉ
Kislányom, a szőnyegre!
VANDA
Csak víz.
Mondtam, hogy esik.
BÓDOG
Szerinted Lindbergh mit repült át?
VANDA
Lindbergh?
Melyik újságban volt?
BÓDOGNÉ
Hogyan emlékezhetne rá Vanda?
Hiszen ő még olyan fiatal .
(Elveszi Vandától az ernyőt, összecsukja.)
Túlóráztál?
VANDA
Nem .
(Leveti magát egyfotelba, a halántékát masszírozza, unottan nézi a képernyőt.)
Nézitek ezt a borzalmat, mi?
BÓDOG
Hogyhogy borzalmat?
Ez a sivatag.
Út is van ott...
BÓDOGNÉ
(Sebtiben kiviszi az ernyőt az előszobába.)
Dönciék nem hívtak fel telefonon?
VANDA
(Ül mereven, nézi a tévét.)
Nem.
BÓDOGNÉ
(Az ajtóból.)
De jönnek?
BÓDOG
Persze hogy jönnek!
Saci megígérte.
Egy csomó fontos dolgot meg kell beszélnem velük ...
(Vandához.)
Állandóan túlóráztok?
VANDA
Nem.
BÓDOGNÉ
(Hirtelen felderült arccal tér vissza.)
Hát persze hogy az óceánt repülte át, hát persze!
BÓDOG
(Nézi a tévét.)
Ki az a pasi, aki ennyire érti ezeket a puccsokat meg az afrikai háborúkat meg mindent?
Ki ez a pasi?!
VANDA
(Tekintete a képernyőn.)
Be lehet menni a fürdőszobába?
BÓDOGNÉ
Miért, megint elromlott a kilincs?
VANDA
Csak azért kérdem, mert szeretném tudni, hogy ez az albérlő, ez a...
BÓDOGNÉ
Emberfi?
VANDA
Szóval, hogy az a szakállas, vézna fickó nem zuhanyozik -e éppen?
BÓDOG
Nem zuhanyozik.
BÓDOGNÉ
Megengedtem neki, hogy napjában egyszer zuhanyozhat.
VANDA
Nem szeretnék véletlenül rányitni.
BÓDOG
Ez nem zuhanyozik.
VANDA
Pedig elég gyakran csoszog mezítláb.
Még a konyhában is.
Tegnap is: teát forralt, és ott állt mezítláb.
De rám se nézett.
BÓDOG
Na, éppen ezért kérdeztem.
VANDA
Mit?
BÓDOGNÉ
Mit, apa?
BÓDOG
Amit az előbb mondtam.
A fiúkkal kapcsolatban.
BÓDOGNÉ
A fiúkkal kapcsolatban?
Már nem emlékszem.
BÓDOG
Hát hallod!
Rá sem nézett Vandára.
BÓDOGNÉ
Mit nézegesse?
Csak nem akarod, hogy nézegesse?
VANDA
Miért ne nézegessen?
BÓDOGNÉ
Vanda, te elváltál, neked most egy jó partit kell csinálni!
Vanda felnevet.
BÓDOGNÉ
Ezen ő nevet!
Apa!
BÓDOG
Én már nem szólok semmit.
Kintről hangos autódudálás.
BÓDOG
Na, ezek Dönciék!
BÓDOGNÉ
És te még fel sem öltöztél!
BÓDOG
Hozd ki a zakómat.
Azt a csíkosat.
Csak a zakómat kell felvennem.
Bódogné kisiet a másik szobába, jobbra.
BÓDOG
De ne a kockásat hozd!
A csíkosat!
VANDA
Hát akkor én bevonulok a fürdőszobába .
(Indul balra.)
BÓDOGNÉ
(A szobaajtóból.)
De ma még lássunk, jó?
Vanda int, hogy jó, jó!... Bódog nem mozdul a tévé elől. A nyitva hagyott ajtó mögül lábdobogás. Dönci és Saci hangja: „Nem Vanda ment be a fürdőszobába?”- „Lehet, hogy Vanda volt... ” - „Hallotta, hogy jövünk, minek tűnik el? Nem is köszönt... ”.
BÓDOG
(A tévét nézve.)
Gyertek csak, gyertek, gyertek !...
(Dönci lép be elegáns öltönyben, mögötte Saci divatos ruhában.)
DÖNCI
Á, de jó meleg van itt!
Szervusz, apa !
(Kézdörzsölve.)
Jó kis otthonszag!
Á, á...
Megy már az elődöntő?
BÓDOG
Ma nem az elődöntő megy, hanem a gálaest Brüsszelből.
Hol álltái meg a kocsival?
SACI
A kapu előtt parkolunk...
- Ugye, mondtam neked, hogy ma nem az elődöntő megy !
(Bódoghoz lép, megpuszilja a homlokát.)
Csók, apuka!
Anyuka ?
(A tévérepillant.)
Nahát, ki ez a nyeszlett?
BÓDOG
Nektek mindenki nyeszlett !
(Döncihez.)
De nem hajtottál rá a virágágyásra?
Csináltam a kapu elé egy kis ágyást...
Tavaszra...
Liliomot akarok, liliombokrokat.
DÖNCI
Á, jól kinn álltam meg...
- Gálaest Brüsszelből?
Na, jól kifogtuk!
Szerintem dög unalmas lesz.
Anya?
BÓDOGNÉ
(Jön a másik szobából a csíkos zakóval.)
Itt vagyok, itt vagyok!
Szervusztok, puszi, puszi ...
(Megpuszilják egymást.)
Nem hívtátok fel Vandát.
DÖNCI
Pusz-pusz!
Kétszer is hívtam ...
(A tévét nézve.)
Tényleg nem nyeszlett!
A nőknek minden más nő nyeszlett vagy tehén.
SACI
Igenis, nyeszlett!
Csak te ne bámuld úgy!
- Jaj, anyuka, fodrásznál tetszett lenni?
BÓDOGNÉ
(Miközben leveszi a férjéről a házikabátot, s feladja rá nagy vesződséggel a zakót.)
Meg a piacon is, meg a szemfelszedőnél!...
Te!
Hogy az a szemfelszedő!
Nahát!
Húsz forintot kér, és itthon megnézem: két csík benne maradt!
BÓDOG
(Nézi a tévét.)
Egészen jól mozog.
BÓDOGNÉ
(Felpillant.)
Nah!
Ezek a lábak!
Láttad volna, ahogy én cserlsztonoztam!
BÓDOG
Én láttam.
SACI
Igaz, hogy Vanda kilépett a vállalattól?
DÖNCI
(Leül, szemben a tévével, nézi.)
Hívtam kétszer is, azt mondták, kilépett.
BÓDOG
(A feleségéhez.)
Anya!
A gallér!
A kabátom gallérja!
BÓDOGNÉ
(Megigazítja.)
Begyurődik, mert meg se mozdulsz!
BÓDOG
Valami indiai táncosnő, nem?
DÖNCI
Indiai vagy arab.
BÓDOGNÉ
(Sürög-forog köztük.)
Halat rántottam ki.
Meglepetés.
SACI
(Bódogné helyére ül a fotelbe.)
Nem tudom, Dönci ehet -e halat?
Dönci?
Ehetsz halat?
BÓDOG
Mért ne ehetne halat?
DÖNCI
De lehet, hogy burmai.
Azok is ilyenek.
És most hol fog elhelyezkedni?
Van valami terve?
BÓDOGNÉ
(Kétségbeesve.)
Nem ehetsz halat?
Mióta nem ehetsz halat?
DÖNCI
Éppen, hogy halat ehetek!
Abban sok a foszfor.
SACI
Ja, persze, persze !
(Más hangon.)
Imrus?
BÓDOGNÉ
Valami szeminárium.
BÓDOG
Az egyetemen!
Képzeld, az egyetemen még tartanak szemináriumot!
Még manapság is!
Remélem, nálatok már nincs ilyesmi?
DÖNCI
Ma már nem sokat adnak rá...
BÓDOGNÉ
(Sacihoz.)
Édes ez a kis ruhád.
SACI
Á, elszabták!
Tessék!
A dereka két centivel rövidebb jobboldalt...
BÓDOGNÉ
Jaj, képzeld, a szomszédasszony meg azt mondja...
Az ura rendőr, tudod, a közlekedésnél, azt mondja, képzeld, azt mondja nekem tegnap, hogy valami borzasztó nagy összeütközés... három autó meg egy teherkocsi...
Nahát, képzelheted azt az izgalmat, amikor megtudtam!
Kérdezem tőle, hogy hol.
Azt mondja: Cegléd mellett.
Cegléd mellett, de hol? - kérdezem.
Hát, azt mondja Cegléd mellett.
Na, erre egy kicsit megnyugodtam, mert ti úgysem jártok arrafelé.
SACI
Á, csak itt furikázunk, Pesten.
BÓDOGNÉ
Azt hiszem, lassan megterítek ...
(Elkezd rakosgatni az asztalon.)
DÖNCI
(Nézi a tévét az apja mellett.)
És most hol fog elhelyezkedni?
BÓDOG
Kicsoda?
DÖNCI
Vanda.
Valami munka kellene neki, nem?
BÓDOG
Ott dolgozik a trösztnél.
Még a barátom vitte be, tudod, a Vili bácsi...
SACI
Döncinek azt mondták, kilépett.
Hogy rumlizott valakivel, vagy micsoda...
BÓDOGNÉ
Sacikám, megkérnélek, szedd le az asztalról ezt a sok mindent, hozom az abroszt, terítek ...
(Kimegy.)
SACI
(Leszedi az asztalról a virágvázát, hamutartót, csipkét stb.)
Mit is mondtak neked a telefonba?
Hogy a maga hisztis nővére, vagy hogy is fejezték ki magukat?
DÖNCI
Tudom is én már!
Várj egy kicsit!
Ez Róma!
Isten bizony, Róma!
SACI
Tényleg!
Róma!
Nahát !
(Bódognak.)
Mi voltunk Rómában!
DÖNCI
Na, ugye, megismerem!
Mindjárt megismertem!
A Via Veneto!
Emlékszel azokra a kék meg vörös abroszokra?
BÓDOG
Hol voltak itt kék meg vörös abroszok?
DÖNCI
Sacinak mondom... azok a kék meg vörös abroszok, a Cinzano-reklám színe ...
(Nevet.)
Meg azok a gyönyörű szifonok az asztalokon!
Ott voltak csak úgy szabadon, az utcán... a teraszokon...
Róma!
Nyár!
Azok a színek!
SACI
A Via Veneto !
(Közben rakosgat, nézi a tévét.)
Nézd csak!
Ez meg az az utca, ahol a vécé volt!
DÖNCI
(Nevet.)
Az a vécé!
Csak úgy egy palánkkal elkerítve!
A piszuár!
SACI
Még te mondtad, mi ?
(Nevet.)
Hogy ott csak úgy...
BÓDOG
Ez Róma?
DÖNCI
A Ponté Vecchio!
SACI
A Ponté Vecchio Firenzében van.
DÖNCI
Ki mondta, hogy nincs Firenzében?
BÓDOG
Akkor ez most Róma vagy Firenze?
SACI
Ez Firenze!
DÖNCI
Ki mondta, hogy nem Firenze?
BÓDOG
Á, úgy kapkodják a képeket!
Kimennek ezek a filmesek, ott passzióznak hetekig, de a képeket úgy kapkodják, mintha más nem is lenne kíváncsi semmire, csak ők!
DÖNCI
Beszéltem Lalával.
Tudod, a mélyépítőktől.
Szerez nekem ötezer darab téglát.
Használtat.
BÓDOG
Majd le kell kaparni róluk a maltert.
DÖNCI
Le, de az semmi.
Irtó olcsón tudja szerezni, nem is túl hibás, bontási anyag, de elég épek.
Garázsnak megteszi.
BÓDOG
Még háznak is!
Majd aztán a cement.
Az is kell.
DÖNCI
Hát persze.
Egy-á cement.
BÓDOG
Azt majd Vili bácsi.
Vili bácsi mindent elin téz nekem.
Bódogné bejön a tányérokkal, abrosszal. Saci segít neki teríteni. De a tévét nézik, beszéd és terítés közben is.
BÓDOGNÉ
Na, még ennyi maradt a készletből.
Tudod, hogy az a nagy herendi tál is eltört?
Én nem is értem.
Kicsúszott a kezemből.
Mostanában olyan ügyetlen vagyok.
SACI
Én jénaira rendezkedtem be.
Tál, tányér, minden.
BÓDOGNÉ
Meg is sirattam.
Apátok szidott, hogy mit siratok azon a tálon?
Az még a nagymamáé volt.
A nagymama harminc éven át vigyázott rá.
Nem, dehogyis!
Negyven évig.
Nekem meg kicsúszott a kezemből.
Mintha valaki meghalt volna.
Ő meg azt kérdi, mit siratok azon a tálon.
SACI
(A férfiakhoz.)
Ki ez a szemüveges bemondó?
DÖNCI
Bánkúti.
BÓDOG
Ez a Bánkúti?
SACI
Dehogy a Bánkúti.
A Bánkúti az a kopaszodó.
DÖNCI
Nyugodj meg, hogy a Bánkúti .
(Bódoghoz.)
Valami vasajtó kellene arra a garázsra, nem?
Vagy milyen ajtó?
BÓDOG
Majd nézek az ócskavastelepen.
Kilóra adják.
De semmi mesterember, érted?
Egy kőműves - a többit mi megcsináljuk.
Ellopják még az utolsó vasszöget is.
DÖNCI
Most kellene, amíg a fagy be nem áll.
BÓDOG
Na, ezután következik a gálaest .
(Feláll, a komódhoz megy, egy alpakkadobozból szi vart vesz elő, megvágja a végét.)
Megcsináljuk még a fagy előtt.
Ismerek egy részeges kőművest, tizenöt forint órabérért eljön.
BÓDOGNÉ
Most gyújtasz rá, amikor mindjárt vacsorázunk?
BÓDOG
Imrus?
Imrus megjött?
Nahát.
Addig elszívom .
(Visszaül a tévé elé.)
BÓDOGNÉ
Telefüstölöd a szobát.
DÖNCI
Mégis, hosszabb életű egy kocsi, ha garázsban tartják.
SACI
Nyáron elmegyünk Jugóba.
Jugóban olcsóbb, és éppen olyan, mint Olaszország.
És a tenger is éppen olyan, és pálmák is vannak, meg a házak is éppen olyanok.
Néztük a prospektusban.
Éppen úgy vannak az utcák is.
DÖNCI
Még össze kell szedni a pénzt.
BÓDOG
Összeszeditek.
SACI
Döncinek van most egy találmánya.
BÓDOGNÉ
Találmány?
Ne mondd?!
DÖNCI
Újítás.
SACI
Szóval egy olyan izét talált ki...
DÖNCI
Hőlégszabályozó szelep.
SACI
Az már maga tizenötezer forint.
DÖNCI
Mondtam már, szívem, hogy legjobb esetben is csak nyolc.
BÓDOGNÉ
Az is nagyon szép!
BÓDOG
Nyolcezer egyszerre, nem rossz.
SACI
Dehogy nyolcezer!
Ahogy én kiszámítottam, legalább tizenöt.
DÖNCI
Kiszámította!
Ő kiszámította!
SACI
(Csaknem sírva.)
Kiszámítottam!
Ahhoz igazán értek, hogy kiszámítsam!
BÓDOGNÉ
Oda tedd, szívem, a desszertesvillát, oda a tányérok elé.
SACI
(Sértődötten.)
Dönci azt hiszi, hogy én hülye vagyok!
BÓDOGNÉ
Mindig úgy felizgatod magad.
DÖNCI
Senki sem mondja, hogy izgassa fel magát.
Ő izgatja fel magát!
SACI
Hétezer difiért?
Mért, mi csak úgy kidobhatjuk a pénzt az ablakon?
Dugig vagyunk vele talán?
Úgy beszél, mintha dugig lennénk pénzzel!
BÓDOGNÉ
(Csitítón.)
Dönci, csak óvatosan.
- A desszertesvillákat, Sacikám, oda... oda a tányérok elé.
- Mi nyolcezernek is örülnénk, bizony!
DÖNCI
Még a nyolc sem biztos!
SACI
Még a nyolc sem?!
A nyolc sem?!
DÖNCI
(Erélyesen.)
A nyolc sem!
Vanda lép be, kicsit felfrissülve, sárga frottírköntösben. Mosolyogva áll meg az ajtóban.
VANDA
Ni csak!
Összejött a család!
DÖNCI
Szia, Van!
Kerestelek.
Kétszer is.
SACI
(Csaknem egyszerre Döncivel.)
Pusz-pusz, Van!
Terítünk anyuval.
Dönci kétszer is keresett.
VANDA
Igen, hallom.
SACI
Persze, hiába, ha te már nem vagy ott.
VANDA
(Döncinek.)
Adj egy cigit !
(Dönci kínálja.)
Mit szívsz?
Osztrák?
SACI
(Felneszel.)
Már megint Smartot vettél?
Én nem tudom, hogyan képzeli ez?!
Tizennyolc forint egy pakli!
BÓDOG
Dönci megengedheti magának.
Meddig tart ez a szünet?
SACI
Apuka egyáltalán nem tudja, mit engedhet meg magának Dönci!
BÓDOGNÉ
(Csitítva.)
A poharakat, Sacikám, egy kicsit törölgesd meg azzal a kendővel...
VANDA
(Élvezi Saci mérgét.)
Azért elszívok egyet, jó?
SACI
(Idegesen törölgeti a poharakat.)
Nem azért mondtam, Van, csak szívd!
DÖNCI
(Miközben tüzet ad a nővérének.)
Akadt valami új helyed?
VANDA
Munkahelyre gondolsz?
Nincs, de nem baj.
DÖNCI
(Az apjáéknak.)
Na, ugye, mondom, hogy kilépett a tröszttől.
SACI
(Vandának.)
És hallottad volna, mit mondtak rólad Döncinek a telefonba!
VANDA
(Türelmes mosollyal.)
Remélem, kikérted magadnak a nevemben?
DÖNCI
Furcsa dolgokat művelhettél te ott, Vanda!
Belenyomtad a kolléganődet a papírkosárba?!
SACI
Tényleg!
A papírkosár!
VANDA
(Mintfent)
Csak a karját.
BÓDOGNÉ
Jaj, vigyázz, Sacikám, annak a talpas pohárnak elég egy koccanás!...
SACI
A karját?
Miért a karját?
Jé, miért éppen a karját?
VANDA
(Unottan.)
Hát... csak!
Hogy turkáljon ott a drága, és ne az én ügyeimben...
BÓDOG
(Felneszei a tévé előtt.)
De remélem, nem hagytad magad, Vanda?
DÖNCI
Na, képzelem, mit írtak be a munkakönyvedbe!
És most mi lesz?
Vanda vállat von, titokzatos arccal, szórakozva fújja ki a cigarettafüstöt.
BÓDOG
Velem aztán nem mert pimaszkodni soha senki!
Igaz, anya?
Csak odaálltam az illető elé, jó szúrósan belenéztem a szemébe, máris elkotródott!
Az apám is ilyen volt, a Bódogok mind ilyenek!
SACI
Ó, én is hányszor idegeskedem a hivatalban !
(Az anyósának.)
Annyi munkánk van a folyószámlacsoportban, sokszor nem érzem a hátam, de mit csináljak ?
(Vandára tekint.)
Az ember nem rúghat fel mindent!
BÓDOG
Ja, kérem, meg kell szenvedni azért a kis nyugdíjért!
VANDA
(Kurtán felnevet.)
A nyugdíj!
BÓDOGNÉ
Mi bajod a nyugdíjjal, Vanda?!
A nyugdíjért dolgozik az ember, nem igaz, apa?
BÓDOG
Jól teszed, Vanda, hogy harcolsz a munkahelyeden.
Egy olyan jó állás!
Látják, hogy tudsz, hogy akarsz, hogy nem hagyod magad... így kell ezt!
- Kicsit igazítsd meg, Dönci, a második gombot.
Nem elég éles a kép.
DÖNCI
(Előrehajol a készülékhez.)
Figyeld onnan, hogy jó -e?
VANDA
(Élvezettelfújja ki a cigarettafüstöt.)
A ti szakállas palitok meg rám nyitott.
BÓDOGNÉ
Nem zártad be az ajtót?
VANDA
Nem.
Elfelejtettem.
BÓDOG
(Döncinek.)
Most jó!
Egy kicsit vissza, mert így világos.
BÓDOGNÉ
Rád nyitott?
És?
VANDA
Semmi.
De éppen ott álltam a tus alatt.
SACI
Rád nyitott?
Az albérlő?
DÖNCI
Még mindig járnak hozzá azok a tagok?
BÓDOG
(Döncinek.)
Jó, hagyd, mert csak elrontod.
- Már tizenketten voltak nála.
SACI
Tizenketten?
És miért járnak hozzá?
BÓDOG
Hát azt nem lehet tudni, ugye...
BÓDOGNÉ
(Vandához.)
Ott álltái csupaszon a zuhany alatt?
VANDA
Hát persze hogy csupaszon.
Azt hittem, te léptél be, ki sem nyitottam a szemem, mert csípte a szappan.
Még mondtam is: add már a kezembe azt a vacak törölközőt!
SACI
(Kuncogva.)
Ő meg odaadta?
VANDA
Képzeld.
SACI
Jaj, de izgalmas!
DÖNCI
Te is kimehetsz fürödni, ha akarsz!
SACI
Eh, miket beszélsz!
És?
VANDA
Kitöröltem a szememből a szappant, s akkor látom, hogy ő az.
BÓDOGNÉ
Ki sem ment azonnal?!
VANDA
De, aztán kiment.
SACI
Sikítoztál?
VANDA
Miért sikítoztam volna?
BÓDOGNÉ
Apa akart albérlőt!
BÓDOG
Direkt felszereltem egy riglit a fürdőszobaajtóra, nem?
VANDA
Végeredményben kértem tőle a törölközőt, és ő ideadta...
BÓDOGNÉ
Vanda, neked egy jó partit kell csinálni, nem tolhatod el az életedet másodszor is!
VANDA
(Elereszti a füle mellett.)
Legalább készítettél krumplisalátát a halhoz?
BÓDOGNÉ
Az életedet, érted?
Nem tolhatod el másodszorra is !
(Idegesen fejezi be a terítést.)
BÓDOG
Na, ez már a gálaest.
DÖNCI
Ha nekem csupa szimfonikus zene lesz, megőrülök.
VANDA
Anya, miért csörömpölsz azokkal az evőeszközökkel?
BÓDOGNÉ
(Meglepetten.)
Csak eligazítom, Vanda...
VANDA
Már agyonigazgattad az egész asztalt !
(Idegesen.)
Megint kezd fájni a fejem...
DÖNCI
Ha tudom, hogy nem ma van az elődöntő!...
Inkább holnap jöhettünk volna...
BÓDOG
Eljöttök holnap is.
SACI
Már így is túl sok benzint fogyasztottunk ebben a hónapban.
Dönci kocsival jár a gyárba!
Nem tudom, miért kell kocsival járni a gyárba?
DÖNCI
Azért vettem a kocsit, nem?
SACI
Nem azért vettük!
A hétvégekre vettük!
DÖNCI
Akkor csomagold selyempapírba, mint a szőnyegeket.
BÓDOG
(Szívja a szivart.)
Egészen jó ez a Csongor.
Egy darabig Dózsát szívtam, de ez a Csongor egészen zamatos...
Kint ajtónyitás, lábdobogás.
BÓDOG
Na végre!
Nyílik az ajtó, Imrus lép be, szőke, kicsit hosszú hajúfiú, magas nyakú pulóvert és farmernadrágot visel. Szolid, álmodozó.
VANDA
Az ünnepelt!
IMRUS
Szervusztok!
Kicsit elmaradtam.
BÓDOG
Kicsit!
A hal tönkremegy, a torta elolvad...
BÓDOGNÉ
Nincs semmi baj.
Üljetek le, máris eszünk .
(Imrushoz.)
Te mossál kezet.
SACI
(Kuncogva.)
De ne állj meztelenül a zuhany alá!
IMRUS
Meztelenül?
A zuhany alá?
Nem értem.
SACI
Nehogy rád nyisson a szakállas.
Mint Vandára.
IMRUS
A szakállas rendes tag!
BÓDOGNÉ
Csak éppen rányitott Vandára.
IMRUS
Szerintem Vanda tárva hagyta az ajtót.
Vagy egyszerűen berángatta magához azt a szegény embert...
DÖNCI
így beszélsz a nővéredről?
VANDA
Hagyd csak.
Már megszoktam .
(Indul kifelé.)
IMRUS
A szakállas rendes tag!
BÓDOG
Jó, jó, mosd meg a kezed, aztán együnk.
Szétesik a hal, szétmállik a torta ...
(Asztalhoz ül, szemben a tévével.)
Gyertek!
Dönci!
Saci!...
Te meg, anya, tálalj már!
Vanda!
Vanda, hová mégy most?
VANDA
(A jobb oldali ajtónál.)
Átöltözni. így üljek le vacsorázni ?
(Kimegy.)
BÓDOG
(Utánakiált)
Most jut eszedbe?!
Közben Imrus és Bódogné kimennek balra.
BÓDOG
Na! így néz ki egy ünnepi vacsora!
Eh !
(Hirtelen a tévére tekint, átszellemült arccal.)
Csajkovszkij!
DÖNCI
(Miközben Sacival asztalhoz ülnek.)
Azt mondták be, hogy Beethoven.
BÓDOG
Megismerem Csajkovszkijt!
Ez a legszebb muzsika!
SACI
Nekem mindig rejtély az ilyesmi.
Kottából játszani...
- Dönci, te jó helyen ülsz ott?
Úgy olvassák a kottát, mint más az újságot.
DÖNCI
Ez a dolguk.
BÓDOG
( Rendezkedik.)
Töltsék egy kis bort?
Étkezés előtt...
DÖNCI
Szóda nélkül...
SACI
Hát persze, korán kezdték a nyúzást, nyolc- vagy kilencéves lehettem?
Vagy hét?
Valami Stefi nénihez kellett feljárnom a Szív utcába.
Macskái voltak...
DÖNCI
Egészen jó ez a bor.
Tolcsvai?
BÓDOG
Ez?
Szürkebarát.
A legjobb...
SACI
(Mondja a magáét.)
Oda kellett ülnöm melléje, a zongorához.
Fehér billentyűk meg fekete billentyűk... hogy miért van kétféle billentyű, ma sem tudom .
(Halkan skálázik.)
Cé, dé, é, ef, gé, á, há, cé...
És mindig olyan álmos voltam, mert tél volt, a lakás meg sötét, talán soha nem szellőztetett...
DÖNCI
Most megint divat lett a szmoking.
BÓDOG
Ez Brüsszel.
Ott, igen.
DÖNCI
Itthon is.
Szmoking.
Neked még megvan a régi szmokingod?
BÓDOG
Á, megették a molyok.
Mi marad meg ebben a házban?
SACI
.. .és huzigálta a copfomat.
Hátrarántotta a fejemet.
Az igaz, hogy felébredtem, de annyira fájt.
Megutáltam.
Ha valakit zongorázni látok, a tarkóm kezd fájni, mintha rángatnák a hajamat...
BÓDOGNÉ
(Jön a tálakkal, leteszi.)
Na, gyorsan, amíg meleg...
Apa, neked ezt a szép szeletet...
Döncikém... ez a tiéd ...
(Tálal, közben ő is a tévére pillant.)
Keringő!
Johann Strauss !
(Megfeledkezik a tálalásról, elandalítja a zene. Majd hirtelen.)
Sacikám, ez talán nem olyan ress, te szereted, ha kicsit laza a prézli...
Püré, krumplisaláta ...
(Nekilátnak az evésnek, nézik a tévét.)
BÓDOG
Neked is kell egy szmoking, Dönci.
Külföldre jársz meg előkelő helyekre...
BÓDOGNÉ
Apádnak is volt szmokingja.
BÓDOG
Amíg meg nem etetted a molyokkal!
BÓDOGNÉ
Nahát!
Nahát!
Nálunk soha nem voltak molyok!
Hát én nem is értelek, apa!
Saci még azt hiszi, hogy mi tele vagyunk molyokkal meg mindenféle féreggel...
BÓDOG
Csak mollyal.
A régi rongyaid miatt.
Bejön Vanda, élénk színű ruhában, a haja kibontva.
BÓDOG
Miért nem lehet időben elkészülni a vacsorához, Vanda?
Miért kell mindig különcködni?
Vanda szó nélkül leül, nézi a tálat.
DÖNCI
Ez folyami ponty vagy tavi?
BÓDOGNÉ
Nem ízlik, Döncikém?
DÖNCI
De, de, finom.
BÓDOG
Krumplisalátát is...
Te mért nem eszel, Vanda?
VANDA
Ez hal ?
(Vesz egy szeletet, csipegeti.)
Tele van szálkával.
BÓDOG
Azért egyetek hozzá sok pürét.
A püré lenyomja a szálkát.
SACI
Jaj, most jut eszembe, Dönci, te nem ehetsz halat!
BÓDOGNÉ
Nem ehet halat?
DÖNCI
Ezerszer mondtam már, hogy halat ehetek.
BÓDOG
Halat mindenki ehet.
SACI
Hát akkor mit nem ehetsz?
DÖNCI
Töltött káposztát!
SACI
Ja, töltött káposztát.
Már megijedtem.
BÓDOGNÉ
Megint a gyomrod, kisfiam?
DÖNCI
Az epém.
Az idegességtől van az egész.
BÓDOGNÉ
Hajszolod magad!
Hajszoljátok magatokat!
BÓDOG
Ez már a vérünkben van!
Ez már ilyen fajta!
Imrus jön be, megáll mögöttük az asztalnál.
BÓDOG
Na, tessék!
Hát te hol voltál?
IMRUS
Kezet mostam.
BÓDOG
Kezet mostam, kezet mostam!
Miattad van az egész vacsora, és te kezet mosol órákig.
BÓDOGNÉ
Ülj le szépen, Imrus ...
(Imrus leül Vanda mellé.)
Adok neked finom halacskát, pürét, ahogy szereted...
A születésnapodra csináltam...
DÖNCI
Hány éves is vagy, öcskös?
IMRUS
Tizenkilenc.
BÓDOG
Tizennyolc.
IMRUS
Tizenkilenc.
Tavaly voltam tizennyolc.
BÓDOG
Tavaly?
Nem emlékszem...
SACI
Hát ha az idén tizenkilenc, akkor tavaly volt tizennyolc, ez logikus.
DÖNCI
Tizenkilenc vagy már?
A mindenit!
Erre iszunk!
BÓDOG
Nem most iszunk erre, hanem a végén.
Majd a végén... akkor jön minden...
BÓDOGNÉ
(Imrushoz kedvesen.)
Apa ma este meg akar kínálni cigarettával.
IMRUS
Cigivel?
Nem is dohányzom.
BÓDOG
Na jó, ezt most hagyjuk.
Tavaly nem kínáltalak meg?
IMRUS
(Csodálkozva.)
Nem.
BÓDOG
Na, hát akkor világos, hogy az idén vagy tizennyolc éves!
IMRUS
De én csak tudom, hogy hány éves vagyok, nem gondolod?
VANDA
Számolj csak utána, Imrus, hátha tévedsz.
SACI
Te is tévedhetsz, nem?
IMRUS
Kár a gőzért, úgysem dohányzom.
BÓDOGNÉ
Látod, apa, mondtam...
DÖNCI
Ne is dohányozz!
Ha megnősülsz, legalább nem szid a feleséged, amiért osztrák cigit szívsz!
BÓDOG
Nem az a lényeg, hogy dohányzol -e vagy sem!
IMRUS
Valami baj van, apa?
BÓDOG
A hagyománytisztelet a lényeg!
A hagyományt... a mély érzelmeket továbbvinni, ez a lényeg!
Az a baj, hogy ez hiányzik itt!
A családi hogyismondjam, az hiányzik itt!
Széthulló család, széthulló nemzet!
Ezt már Széchenyi is megmondta!
- Mért nincs ezen a krumplisalátán bors?
Semmi íze bors nélkül!
Lassan már azt sem tudom, hogy a szék, amin ülök, szék -e?
Az a szmoking is!
Csak az előbb nem akartam elrontani az ünnepi hangulatot.
Hogy ehetnek meg a molyok egy szmokingot?
VANDA
Bors nélkül.
Imrus kuncog.
BÓDOGNÉ
Istenem, most jön ezzel a szmokinggal!
Most keresi a szmokingot!
Amikor közben volt egy háború is!
DÖNCI
Igaz, apa, közben volt egy háború is.
BÓDOG
Ez nem kifogás!
A szmoking itt volt a szekrényben, a szekrény itt volt a házban, a ház itt állt ezen a helyen, és nem bombázták szét!
A szmoking megmenekült, de mi hagytuk elpusztulni!
Ez a mi bajunk.
A pazarlás. .. a... a... a pazarlás!
DÖNCI
Na, hála isten, vége a gálaestnek.
BÓDOG
Nem lenne vége a gálaestnek, ha nem lenne mindig valami rendetlenség, ami kihoz a sodromból!
Nem én akartam ünneprontó lenni.
VANDA
A tévében van vége a gálaestnek.
DÖNCI
(Unottan.)
A holdraszállást fogják közvetíteni.
Egyenes adás.
IMRUS
(Felugrik, lelkesen.)
A holdraszállást?!
DÖNCI
Képzelem, milyen ócska lesz a kép.
Mint a múltkor az űrséta.
Egy nagy folt, más semmi .
(Lassan abbahagyják az evést. Imrus a tévéhez siet, izgatott.)
IMRUS
Hű, gyorsan, gyorsan, gyertek, nézzétek!
Itt vannak!
BÓDOGNÉ
Jaj, egyetek még!
Imrus!
Hát neked csináltam.
IMRUS
(Lelkesen.)
Ez már a Sas!
BÓDOG
Sas?
Miféle sas?
Az valami készülék!
IMRUS
A holdkomp!
Abból fognak kiszállni.
BÓDOG
Ha van benne valaki egyáltalán!
IMRUS
Apa, hát abban vannak az űrhajósok!
BÓDOG
Jó, jó...
BÓDOGNÉ
Leszedjem az edényeket?
Vagy esztek még?
IMRUS
Még két perc, és kiszállnak.
BÓDOGNÉ
Sacikám, nem kérsz még egy kicsit?
SACI
Jaj, én úgy jóllaktam.
VANDA
Na, kíváncsi vagyok ezekre a fickókra.
Állítólag nagyon jóképűek.
BÓDOGNÉ
Dönci?
Te sem?
DÖNCI
Á, nem akarok meghízni.
Tartom a hetvennégy kilót.
BÓDOG
Ha senki nem eszik, szedd le a tányérokat, és hozd a... mi is van még?
BÓDOGNÉ
Puncstortát csináltam, Imrus, puncstortát csináltam!
IMRUS
Óriási!
Nézzétek, nyílik az ajtó!
Nyílik az ajtó!
Az egyik már kimászott!
Mászik le a létrán!
VANDA
Ó, nem is látni az arcukat!
SACI
Én csak azon spekulálok mindig, hogy ezek hogy mennek ott vécére?
DÖNCI
Meg van az szerkesztve.
BÓDOGNÉ
(Összeszedi a tányérokat.)
Sacikám, azt a kis ecetet öntsd át a tálba .
(Saci megteszi, félszemmel a tévét nézve.)
IMRUS
Már bújik ki a másik is!
Annál van a kamera!
Óriási, Vanda, nem?
A Holdon ember!
Félelmetes!
VANDA
Ne rángass, fáj a fejem.
SACI
Migrén?
BÓDOGNÉ
Vettél be valamit?
VANDA
Vettem.
IMRUS
Látszik a léptük a porban!
Micsoda táj!
Csodálatos!
BÓDOGNÉ
(A tányérokkal megy kifelé.)
Imrus, nyisd ki az ajtót!
IMRUS
A hátam borsódzik, ahogy látom ezeket ott!
Ó, ha feljuthatnék én is egyszer...
BÓDOGNÉ
Imrus!
Azt akarod, hogy elejtsem az egészet?
BÓDOG
Nyisd ki az ajtót anyádnak, nem hallod?
DÖNCI
Nem kellene neked orvoshoz menni, Van?
BÓDOGNÉ
(A könyökével akarja kinyitni az ajtót, csörömpölés, egy tányér lehullik, összetörik.)
Mondtam, hogy nyisd ki, látod?!
És megint a készletből egy!
Megőrülök!
BÓDOG
Imrus, neked hiába beszél az anyád?
IMRUS
(Tekintete a tévén, hátrál, kinyitja az ajtót, rálép a cserepekre.)
BÓDOGNÉ
Most meg széttapossa a cserepeket!
Talán még össze lehetett volna ragasztani !
(Kétségbeesetten kimegy.)
BÓDOG
Imrus!
Hol a csudában jár az eszed?!
IMRUS
(Visszaül a helyére, izgatottan.)
Milyen furcsán mozognak, Vanda, látod?
Tudniillik a Holdon a súly...
VANDA
Ne ordíts a fülembe, mondom, hogy fáj a fejem!
BÓDOG
Soha nem ismertem a fejfájást.
VANDA
Örülj neki, apa.
BÓDOG
Fejfájás!
VANDA
Apa, kérlek, ne foglalkozz mindig velem .
(Feláll, ingerülten egy oldalsó fotelba telepszik.)
BÓDOG
Mi az, hogy ne foglalkozzam veled?
Nem szeretem az ilyen beszédet!
Igenis, foglalkozom, igenis... az utolsó leheletemig!
IMRUS
Az a készülék a hátukon, az adja az életet.
Ha annak fuccs, nekik is fuccs!
Ott aztán egy szemernyi levegő sincs.
SACI
Jaj, a levegőről jut eszembe, beszéltünk azzal az emberrel.
Vasárnap majd leszaladunk a kocsival, és megnézzük a telket.
DÖNCI
Háromszázért adja négyszögölét.
BÓDOG
Alkudni kell.
DÖNCI
Alkudni?
Hát tudod, mennyiért adják a telkeket a Balatonnál?
Ötszáz meg ezer forint.
SACI
És ez nagyon szép helyen van.
A hegyen.
Rálátni a vízre, és van egy kis szőlő is.
BÓDOG
Nem kell belemenni az első árba.
SACI
Na ugye, mondtam én is.
De Dönci nem tud alkudni.
DÖNCI
Honnan veszed, hogy nem tudok alkudni?
SACI
Egyáltalán nem úgy beszéltél vele, mint aki alkudni akar.
BÓDOG
Kétszáznyolcvan, azt kell mondani, kétszáznyolcvan, és kész!
Komoly vevő vagyok, uram, ezt kell mondani, de kétszáznyolcvan, és kész.
IMRUS
(Felugrik.)
Oda nézzetek!
Köveket szednek fel a talajról!
Éppen nyílik az ajtó. Bódogné jön be a tortával, Imrus hadonászó karjával nekiütközik a nyíló ajtónak.
BÓDOGNÉ
(Egyensúlyát vesztve.)
A torta, fiam!
A torta, amit neked csináltam!
BÓDOG
Mit ugrálsz mindig?
Nem lehet nyugton maradni?
SACI
(Segít az anyósának.)
Nahát!
Ez a híres Bódog-puncstorta!
A tetején ez a szép rózsaszínű máz!
Jaj, Dönci, te ehetsz puncstortát?
BÓDOG
Miért ne ehetne puncstortát?
DÖNCI
Mondtam már, hogy csak a töltött káposzta árt, meg a bab.
SACI
Persze, mindig elfelejtem.
Mert annyi minden van az ember fejében.
IMRUS
Anya, ne állj elém, nem látom a tévét!
BÓDOGNÉ
Hát valamiképpen csak szét kell osztanom a tortát!
Apa, tartsd a tányérodat.
BÓDOG
(Tartja a tányérját.)
Legalább a fridzsiben volt ez a torta?
SACI
(Felkapja az üveget az asztalról.)
Talán igyunk előbb egy kortyot.
Az édesség előtt.
DÖNCI
(Fogja a poharát.)
Még egy korty, aztán befejeztem.
Vezetnem kell ...
(Iszik.)
Ez a gödör is, itt a saroknál!
Jóformán a járdára kell felhajtani, hogy kikerülje az ember.
Hónapok óta hozzá sem nyúlnak.
BÓDOG
E helyett a Hold-hisztéria helyett inkább a Földdel foglalkoznának.
Miért?
Telefonálni tudsz?
Telefonálni sem tudsz.
BÓDOGNÉ
A múltkor, amikor beázott nálunk a vonal, apa a sarki fülkéből akart felhívni benneteket, és nyolc - nyolc tantuszt veszített, mégsem sikerült!
Szegény olyan idegesen jött haza.
Imrus!
Imrus, hát meg sem kóstolod a tortát?
IMRUS
(Türelmetlenül.)
Most nem fontos!
BÓDOGNÉ
Azt hittem, örülni fogsz neki!
DÖNCI
Na és, amikor nem kapsz alkatrészt a kocsihoz?
Majd a jövő héten!
Szeretném tudni, ezek az űrhajósok várnak -e a jövő hétig, amíg megkapnak valamit?!
Á, nem érdemes erről beszélni, az embert csak ingerük ezek a dolgok.
SACI
Alkudni fogunk.
BÓDOGNÉ
(Kedvesen.)
Ma már nem lehet alkudni az üzletekben, kislányom.
DÖNCI
Veszünk egy telket, anya.
A Balatonnál.
IMRUS
Nézzétek!
Integet!
Az egyik integet!
VANDA
(Gúnyosan.)
Alighanem nekünk.
SACI
Jaj, Vanda, olyan mísz vagy ma!
BÓDOGNÉ
A Balatonnál?
Nagyszerű!
Na, apa, legalább tudunk hol nyaralni.
DÖNCI
Még nem vettük meg, anya.
BÓDOG
Kétszáznyolcvan.
Én a helyedben ehhez ragaszkodnék.
SACI
Hát nem is kell szórni a pénzt!
DÖNCI
Saci állandóan úgy beszél, mintha szórnám a pénzt!
Először is, honnan a csudából venném azt a pénzt, amit csak úgy elszórhatnék?
SACI
A találmányodért is csak nyolcezret akarsz!
DÖNCI
Akarok?
Mi az, hogy akarok?
Amennyit kapok!
IMRUS
Ott se szél, se eső, semmi...
SACI
Ugyan, hogy gondolod, hogy egy ilyen nagyszerű találmányért csak úgy annyit lehet adni, amennyit akarnak?!
DÖNCI
Jaj, ne idegesíts, Saci, hagyd ezt a sok butaságot!
IMRUS
Ott minden mozdulatlan.
Évmilliókig is megmaradnak azok a lábnyomok...
SACI
Én idegesítelek?!
Én?
Amikor csak azt akarom, hogy megkapjuk, ami jár neked?
Majd én beszélek velük, légy nyugodt!
DÖNCI
Te csak ne beszélj senkivel!
Már éppen elég sok kellemetlenséget okoztál a fecsegéseddel.
VANDA
Imrus, a Holdon lehet beszélgetni?
SACI
(Felháborodva.)
Hogy én sok kellemetlenséget ?...
BÓDOGNÉ
Apa, jó a torta?
BÓDOG
(Eszik.)
Kicsit kevés benne a rum...
DÖNCI
(Az apjának.)
A múltkor az egyik fogadáson, amire - én hülye - elvittem, megkérdezte a miniszterhelyettest, hogy miért nem emelik fel a fizetésemet.
A miniszterhelyettes azt sem tudta, ki vagyok.
BÓDOG
(Legyint.)
Mert mindig leváltják őket.
Ezeket összevissza cserélgetik.
SACI
(Csaknem sírva.)
Miért, az olyan nagy bűn, hogy a javadat akarom?
Nem fogok hétezret kidobni az ablakon, csak azért, mert te...
VANDA
(Döncinek.)
A kis feleséged csak arra sze retne biztatni, hogy légy rámenősebb!
Csak jót akar neked, kisfiam!
DÖNCI
Vanda, te csak hallgass!
SACI
(Vandának.)
Nem kell mindig piszkálódnod, Vanda.
BÓDOG
Vanda túlórázik, fáradt...
VANDA
Nem túlórázom...
SACI
(Döncinek hízelegve.)
Ugye, nem mondtad komolyan, hogy én butaságokat mondok?
DÖNCI
Tudod, hogy nem szeretem, ha...
SACI
Ugye, nem mondtad komolyan?!
DÖNCI
(Kényszeredetten.)
Nem...
Saci elégedetten visszafészkelődik a helyére.
BÓDOG
Igyekezni kell, igyekezni.
Mindenki igyekszik. .. a világon mindenki...
- Hol a szivarosdobozom?
Imrus, nincs ott melletted?
IMRUS
(Türelmetlenül.)
Nincs, nincs...
BÓDOG
Amikor diákok voltatok, akkor is csak azt mondtam nektek mindig: igyekezni, igyekezni!
Vandának is szép képesítése van.
Ma holnap főkönyvelő lehet, aztán igazgatósági tag...
(Meglátja a szivarosdobozt a komódon.)
Anya, add ide a szivarosdobozomat!
Bódognéfeláll, viszi a dobozt meg a szivarvágót.
BÓDOG
Itt vagyok például én!
Ha belegondolok, hogy hol kezdtem !
(Választ egy szivart, megvágja, rágyújt.)
Dönci, nem kérsz szivart?
Csongor.
Nagyon jó, azelőtt Dózsát szívtam, de ez egészen kitűnő zamatú.
Persze, nem olyan, mint a Virginia.
Nem gyújtasz rá?
BÓDOGNÉ
(Csaknem súgva.)
Apa!...
DÖNCI
Nem, kösz, szivart nem.
BÓDOG
Pedig ünnepélyes alkalmakkor néha úgy szivarozgathatnál.
DÖNCI
Nem, kösz!
BÓDOGNÉ
Imrust akartad megkínálni.
BÓDOG
Imrust?
Szivarral?!
Ugyan, ne bolondozz már!
BÓDOGNÉ
(Óvatosan.)
Azt mondtad, ma este megkínálod, mert...
BÓDOG
Soha nem mondtam, hogy megkínálom szivarral.
BÓDOGNÉ
(Félénken.)
Cigarettával...
BÓDOG
De hiszen nem is dohányzik!
Imrus!
Imrus, te dohányzol?
IMRUS
(Izgatottan figyeli a tévét.)
Most készülnek a felszálláshoz!
- Dehogy dohányzom!
BÓDOG
Mondom, hogy nem dohányzik !
(Becsukja a dobozt.)
Megvolt az érettségim, és még is, hol kezdtem!
Trógeroltam egy címfestőnek.
Egy olyan kis kézikocsin húzgáltam a cégtáblákat a megrendelőkhöz.
Amikor kicsit jobban ment neki, felvett tisztviselőnek.
De huszonkilencben ő is beadta a kulcsot.
Kezdhettem elölről.
BÓDOGNÉ
(Nézi a tévét.)
És ha ezek nem tudnak felszállni onnan?
Azért ez nagy felelőtlenség!
Családos emberek, meg minden...
SACI
Jaj, ha ottmaradnának!
DÖNCI
Ki van az számítva.
SACI
Ha ottmaradnának, meghalnának?
IMRUS
Ilyet ne is mondj, Saci!
DÖNCI
Ki van az számítva, legyetek nyugodtak.
VANDA
Ha egyszer feljutnék a Holdra, én ottmaradnék!
Az egész világ tudná, hogy ott vagyok.
Ha éjjel néznék a Holdat, tudnák, hogy ott vagyok...
BÓDOG
Á, mire jutottam volna szorgalom nélkül!
Nem lett volna ez a ház, semmi.
Ha nem igyekeztem volna, nem neveznek ki csoportvezetőnek, később főosztályvezetőnek!
Én megtanultam!
A katonaságnál is... mindent rám lehetett bízni!
A társadalom megbecsüli az igyekvő embereket.
BÓDOGNÉ
Bizony, mennyit küszködtünk!
BÓDOG
Én nem számítottam senkire.
Csak magamra.
Szorgalom és igyekezet, így aztán mindent át lehet vészelni!
A legnehezebb időket is!
BÓDOGNÉ
A háború alatt is mennyi rettegés, mennyi félelem!
És azután is, hogy mi lesz velünk, veletek...
Hogy meghagynak -e, elvisznek- e?
Kinek mit mondhatsz, kire hogy nézhetsz...
BÓDOG
Minket soha nem bántottak.
Sem azok, sem ezek!
Persze, ehhez érzék kell!
Fennmaradni!
IMRUS
Most fognak indulni!
Most!
Figyeljetek!
DÖNCI
Ki van az számítva, csak semmi izgalom.
BÓDOG
De telefonálni, azt nem tudsz.
Az egyik ké szülék rosszabb, mint a másik.
IMRUS
Indulnak, indulnak!!!
BÓDOG
Ó, azok a rettegéssel teli éjszakák!
Az ember soha nem ismerhette ki magát.
Amikor születtem, háború volt, apámat kétéves koromban kivitték a frontra.
Aztán a forradalom, a kommün... aztán a másik háború, a bombázások.
Meg a háború utáni évek.
És most megint ez a kommün...
Én nem is tudom, hogy bírtuk ki eddig?
IMRUS
Felszállt!
Felszállt!
Most már csak az a lényeg, hogy találkozzon az űrhajóval!
Meg aztán a Van Allen-övezet.
Az mindig rizikó.
DÖNCI
Komputerekkel dolgoznak.
IMRUS
De azért félelmetes, nem?
Félelmetes, hogy már fenn jártak a Holdon!
És ki tud ja, mi következik még ezután!
DÖNCI
Tényleg, lesz még ma valami jó műsor?
IMRUS
Egészen beleizzadtam ebbe a közvetítésbe!
BÓDOGNÉ
Ez a gyerek is olyan izgulós...
IMRUS
Nem vagyok izgulós!
BÓDOG
A tudomány!
Mit tudjátok ti!
A tudomány mindig kieszel valamit, aztán a háborúban az egészet ellenünk fordítják.
Ennek sem lesz jó vége, ismerem őket!
Engem már nem tudnak becsapni!
Jöhetnek nekem akármivel, tudom, mi a lényeg.
Legyen az embernek egy kis otthona, egy kis biztonsága...
Azért mondom Vandának is, vigyázzon az állására, Vili bácsi nagy nehezen megszerezte neki a trösztnél...
SACI
Vanda már nincs a trösztnél!
BÓDOGNÉ
(Kedves csodálkozással.)
Hát hol lenne, ha nem a trösztnél?
BÓDOG
(Hirtelen eszébe jut, feláll, keresgél.)
Hol a Rádióújság?
Nézzük csak, mi lesz a tévében.
Remélem, valami tisztességes műsor. ..
VANDA
(Türelmetlenül.)
Minek foglalkoztok velem?
Úgyis elég gondotok van, nem?
BÓDOG
Ebben a családban mindenki törődik mindenkivel, és ez így van rendjén.
Jól is néznénk ki, ha...
Na, hol a Rádióújság?
Mindig eldugdostok mindent!
Szeretném tudni, hová lehet elsüllyeszteni egy rádióújságot ?
(Jön-megy, keresgél. )
Hát itt sincs!
Anya, nem láttad?
BÓDOGNÉ
(A szoba mélyébe mutat.)
Talán ott van...
BÓDOG
(A komódhoz megy, turkál.)
Ott van, ott van!...
De hol?
BÓDOGNÉ
Nem kértek kávét?
Főzök kávét, jó?
DÖNCI
Az bizony jó lesz.
Még vezetnem kell ma.
SACI
Ó, én nem iszom, csak forgolódom tőle fél éjjel, ilyenkor már nem iszom...
BÓDOGNÉ
Akkor a kisebbik főzőben...
Imrus, gyere, én ahhoz a konnektorhoz nem nyúlok, ráz, gyere, fiacskám...
Imrus és Bódogné kimennek.
DÖNCI
Hogy a fenébe.
Vanda, hát egyáltalán nem mondtad meg az öregeknek, hogy kiléptél a tröszttől?
SACI
Mi igazán nem tudtuk, hogy ez titok.
VANDA
Titok?
Egyáltalán nem titok.
SACI
Hát akkor miért nem mesélted el nekik?
VANDA
Nekik?
Mikor?
BÓDOG
(Már a fotel alatt keresgél.)
Itt sincs!
Anya, csak nem dobtad ki a szemétbe?
Anya!
- Hol van anya?
DÖNCI
Kiment kávét főzni.
BÓDOG
Hát ő csak ne főzzön kávét!
Ha ő főz kávét, az nem kávé lesz, hanem lötty!
Soha nem csavarja rá rendesen a tetejét .
(Indul utána, de az ajtóból.)
Mindent nekem kell csinálni ebben a házban, mindent ...
(Kimegy.)
DÖNCI
(Vandához.)
Szóval megint a régi nóta.
Kicsit becsavarodtunk, igaz?
VANDA
Mért nem nézed inkább a tévét, kisfiam?
Nézd csak, milyen szép városokat mutatnak !
(Álpátosszal.)
A messzi városok a legszebbek!
DÖNCI
Nekem ne mondd mindig azt, hogy kisfiam!
VANDA
(Nem törődik vele.)
Saci, nem az a véleményed, hogy csak a messzi városokban van fantázia?
SACI
Elég rossz bőrben vagy mostanában.
VANDA
Viszont te remekül nézel ki, drágám!
SACI
Ugye ?
(Észbe kap.)
Én őszintén aggódom érted, Van!
VANDA
Éreztem, éreztem!
Mondogattam is magamban, fel a fejjel.
Van, valaki őszintén aggódik érted!
DÖNCI
Hiába gúnyolódsz, Saci esténként csakis rólad beszél.
VANDA
Képzelem, miket!
SACI
Jaj, Van, ne légy kiállhatatlan!
Igazán csak az jár a fejemben, hogy milyen rossz lehet neked most egyedül.
VANDA
(Gúnyosan.)
Egyedül?
Ó, hát itt vagytok nekem ti... ez az egész család...
DÖNCI
És állás nélkül is - mi a fenét akarsz kezdeni?
Otthagytál mindent Rudinak... azt az egész lakást!
SACI
Azóta nem is találkoztatok?
VANDA
Nem.
SACI
Nem is telefonál?
VANDA
Nem.
SACI
És véletlenül sem találkoztatok?
Sehogy sem?
VANDA
Nem!
SACI
Fantasztikus!
Már hat hónapja, mi?
DÖNCI
De mi volt köztetek a baj ?
(Meglát valamit a tévében.)
Mi ez?
Cölöpházak?
Na, ez is jó kis élet lehet ott a vízen.
SACI
Dönci azon bosszankodik, hogy egyszerűen csak kijöttél abból a lakásból.
Manapság nem lehet csak úgy a szögről leakasztani egy lakást.
Ezt meg kellett volna gondolni!
Meg a bútorok is!
Azokat közösen vettétek, nem?
DÖNCI
Hát ezt alaposan elhisztizted.
Éppen úgy, mint amikor hozzámentél !
(A tévére.)
Ja, most már látom, hol van ez.
A Szajnán.
Horgásztanya.
Nem rossz.
VANDA
(Nézi a tévét.)
Na, ezek ott a híd alatt... ezek legalább nem törődnek semmivel.
SACI
Pfuj, milyen koszos alakok!
DÖNCI
Hippik!
SACI
És most megint itt akarsz élni az öregeknél?
VANDA
(Nézi a tévét.)
Úgy hevernek ott a parton, mint a pingvinek.
Az se lenne rossz, pingvinnek lenni.
DÖNCI
(A tévére mutat.)
Az ilyeneket mind ki kellene irtani ...
(Más hangon.)
Az isten se ismeri ki magát rajtad, Van.
Törtél-zúztál, hogy hozzámégy Rudihoz, aztán egyszer csak otthagyod.
Meg ez az állás is!
SACI
Ó, emlékszem, milyen zűr volt!
Hogy apáék el sem mennek az esküvőre!
DÖNCI
Ha nincs az a hiszti a gázzal ott a konyhában, akkor el sem mentek volna.
Vanda kicsit előbbre sétál, enyhe mosollyal nézi a tévét, lassan leül a földre, maga alá húzza a lábát.
SACI
Ugyan, ne is említsd azt a gázügyet, Dönci !
(Vandához.)
Amikor rád törtük az ajtót!
Nahát!
Azt hittem, ott fogsz feküdni a kövön.
VANDA
Azt azért megnézted volna magadnak, mi?
SACI
(Ártatlanul.)
Még sosem láttam öngyilkost.
DÖNCI
Saci!
SACI
Te emlegeted azt a szörnyű délutánt!
VANDA
(Hunyt szemmel, pátosszal.)
Ülni a napon, és nem csinálni semmit.
DÖNCI
Miket beszélsz?
VANDA
Dönci, te sokat utazol külföldre, nem tudnál nekem marijuánát szerezni?
SACI
Isten őrizz, ilyet ne is mondj ki hangosan, Vanda!
Be akarod csukatni a testvéredet?
VANDA
Azt cigarettába töltik, igaz?
DÖNCI
Szerintem így készítetted ki Rudit is.
Rámásztál az idegeire, gondolom.
VANDA
Valaki rámászott a másik idegeire, az biztos ...
(Körülnéz, feláll; a vázához megy, kivesz egy szál virágot, a hajába tűzi.)
SACI
De hiszen ez egy nagy szerelem volt, Vanda!
VANDA
Szerelem?
Ki akartam innen törni, annyi volt az egész.
SACI
Szóval nem is szeretted?
VANDA
(Ránéz hosszan.)
De.
De, szerettem.
SACI
Volt köztetek valami difi?
Tudod, mire gondolok, Van?
Talán nem találtad meg a számításodat...
VANDA
Hát, látod, azt nem találtam meg.
Kerestem, kerestem, de nem találtam sehol ...
(Tettetett tűnődéssel.)
Tényleg, nem láttad valahol a számításomat?
DÖNCI
Hülyülni, azt tudsz!
VANDA
Hülyülni ?
(Keserűen.)
Ha neked ez hülyülés?
SACI
Mert őszintén szólva, arra is gondoltunk, hogy Rudival te... hogy is fejezzem ki magam... nem értettétek meg egymást... úgy...
VANDA
Úgy ?
(Kínozza.)
Hogyan úgy, Saci?
SACI
(Nem veszi észre.)
Nálunk a Bauerné, tudod, Dönci, a Bauerné minden reggel sírva jön be a hivatalba, hogy az este se volt jó az urával...
Annyit kínlódik.
VANDA
(Hidegen.)
Nekem ilyen problémám nincs!
DÖNCI
Nana!
Nem tudom, ki hagyta tárva a fürdőszobaajtót ma este.
VANDA
(Dühösen.)
Nem hagytam tárva!
Csak véletlenül nyitott be az albérlő!
Nem tehetek róla!
DÖNCI
De azért nem bántad, mi?
VANDA
(Sértődötten.)
Micsoda piszkos fantáziád van, Dönci!
SACI
Én még ezt is megérteném, Vanda.
Már hónapok óta egyedül...
És pláne, ha Rudival se...
VANDA
(Közbevág.)
Mit, Rudival se?!
Minek néztek ti engem?
Na, szálljatok le rólam!
SACI
Istenem, Van, mi csak aggódunk érted, hogy így elrontottad az életedet!
VANDA
Elrontottam?
Mit?
Miféle életemet rontottam el?
DÖNCI
Ha ennyire kellemetlen ez neked, akkor alighanem te lehettél a hibás.
Nagyon könnyen el tudom képzelni.
VANDA
(Kitör.)
Mit tudsz elképzelni ?!
(Kétségbeesetten.)
Azt hiszed, olyan könnyű elviselni, hogy ez sem sikerült ?!
(Csendesen.)
Annyira akartam, hogy jó legyen minden.
És mégse sikerült.
De hogy miért?
Én nem is értem.
Egyszer egy egész délután nem is tudtam, hogy otthon van, csak akkor vettem észre, amikor el akartam rakni az asztalról azt a sok dossziét.
Ott kuksolt mögöttük!
SACI
Jaj, de érdekes lehetett !
(Kuncog.)
VANDA
Érdekes?!
Hogy előlem bujkált, az olyan érdekes?!
DÖNCI
(A tévére mutat.)
Na, ez igen!
Egy ilyen garázst én is elfogadnék!
Ahogy ezek tudnak építkezni!...
SACI
Nekünk ilyen sosem lesz.
DÖNCI
Várd ki a végét.
SACI
Mindig ezt mondod, s közben használt téglákat veszel.
VANDA
Soha nem volt meg benne az az érzékeny ség, az a megértés, amire vágytam.
SACI
Bocsáss meg, Vanda, nem figyeltem, mit mondasz?
VANDA
Á, nem érdekes.
SACI
De igen, valamit mondtál.
VANDA
(Összeomlik.)
Egy lehetetlen, önző alakra pazaroltam az éveimet!
A végén már mindenféle különmunkát vállalt, csak hogy ne kelljen hazajönnie.
Aztán már nekem is így remegett a gyomrom, amikor hallottam a liftet a lépcsőházban, hogy miért nem jön már, vagy ha jön, akkor minek jön.
Mert a hangja is bőszített, a türelmetlen hangja.
Mondd meg végre, mit akarsz te egyáltalán?
Mondd meg végre, mi lenne jó neked?
Mintha megállt volna az agyműködésem.
Hát nem tudom kimondani azt, amit nem tudok!
SACI
Ami azt illeti, nekem soha nem volt rokonszenves ez a te Rudid.
DÖNCI
A bögyiben tudott lenni az embernek, az biztos!
VANDA
(Mondja a magáét.)
Hogy mért nem keresek valami rendes elfoglaltságot magamnak!
Hogy lassan bedilizik tőlem!...
DÖNCI
Szóval ő küldött el.
VANDA
Ő?!
Hogy ő?!
Én hagytam ott!
Ha valaki engem nem ért meg, egy percig sem tudok mellette maradni ...
(Ruhája zsebéből előkap egy tablettát, beveszi.)
SACI
(Riadtan.)
Mit vettél be?
Vanda nem válaszol.
SACI
Te!
Dönci!
Istenem!
Ez valami mérget vett be!
DÖNCI
(Idegesen.)
Ne vacakolj itten velünk, mert ...
(Mindketten odarohannak hozzá, le akarják fogni a kezét, de Vanda kisiklik közülük.)
VANDA
(Hidegen.)
Seduxen .
(Felmutatja a fiolát, iszik egy kortyot.)
DÖNCI
Egyszer nagyon ráfizetsz ezekre a dolgokra, Vanda!
Jó lenne, ha eldöntenéd, mihez akarsz kezdeni...
Az állásodat is otthagytad.
SACI
Méghozzá botránnyal!
DÖNCI
Miért kellett botrányt csapnod a trösztnél?
Tudod, milyen nehezen szerezte meg azt az állást Vili bácsi.
Apának nagyon kellemetlen lesz.
SACI
Nagyon megharagudtak rád!
Ahogy a telefonon beszéltek Döncivel!...
VANDA
(Keserűen felnevet.)
Lyukkártyatanfolyam!
Ezzel jöttek, hogy menjek el lyukkártyatanfolyamra!
SACI
Miért, az nagyon jó ötlet...
VANDA
Kösz!
Mert a lyukkártyatanfolyam majd megoldja az életemet, mi?
Nem érdekel a lyukkártyatanfolyamuk!
Úgy beszéltek ott velem, mint egy dilissel!
És közben jóakaratúan bámultak a pofámba, hogy ne gondoljanak a maguk nyamvadt életére.
Csoda, hogy nem borítottam rájuk az asztalt is!...
Torkig voltam már velük!
A hülye ötleteikkel!
Az életmentő ötleteikkel!...
De azt senki sem tudta megmondani hogy mit kezdjek magammal...
Soha, senki...
Rudi sem!
Ti sem!
Ebben a rohadt házban senki sem, soha!
DÖNCI
Ha ennyire utálod ezt a házat, akkor minek jöttél vissza?
Mit keresel itt?!
Mért nem mentél el egy albérletbe?
Mi?
VANDA
Hogyne!
Albérletbe!
SACI
Én nem akarok ebbe beavatkozni, ez a ti családi ügyetek, de te apáéktól kaptál pénzt... végül is... a családi részedet.
Vanda...
DÖNCI
Arra ne is számíts, hogy úgy teszünk, mintha ezt nem tudnánk, Vanda!
Neked itt már nincs részed.
Itt már csak az enyém van és Imrusé!
VANDA
Ne féltsd úgy a pénzedet, Dönci!
DÖNCI
Találhattál volna magadnak egy albérletet.
És akkor nem kellene itt lenned ebben a rohadt házban!
VANDA
Hogy hallgassak egy idióta főbérlőt, hogy mikor nyissam ki a vízcsapot, meg mikor zárjam el a vízcsapot, meg ne csapkodjam az ajtót, meg tudom is én?!
Van nekem elég bajom!
DÖNCI
(Dohogva.)
Még hogy én féltem a pénzemet?!
Felháborító!
SACI
(Aggódva.)
Döncikém, jaj, ne izgasd fel magad, pláne így, vacsora után!
DÖNCI
Na, még az hiányozna éppen, egy jó kis epegörcs!
SACI
Végtére is, nem tartoznak ránk ezek a dolgok.
DÖNCI
Az ember aggódva érdeklődik... rászánja magát az ember... mégis a nővére...
VANDA
Ne fáraszd magad, kisfiam!
DÖNCI
Ha még egyszer azt mondod, hogy kisfiam!!...
VANDA
(Zavartalanul.)
Örüljetek, hogy nálatok minden oké!
Hogy megtaláltátok az élet értelmét, boldogok vagytok, szorongatjátok egymás kezét, gyarapodtok szépen.
DÖNCI
Utálom, amikor ilyen nagyképű vagy!
Ezt már gyerekkorunkban is csináltad... mindig. ..
Utálom, amikor megjátszod a mártírt!
Hogy téged nem ért meg senki!...
VANDA
(Nyugodtan.)
Hát nem is!
DÖNCI
Arról van szó, hogy neked semmi se jó!
Soha!
Semmi!
VANDA
Ugyan már...
DÖNCI
Még az sem!
Az a bizonyos dolog!
Pedig az érdekel téged legjobban!
De fogadni mernék, hogy még az se jó neked!
SACI
Milyen "bizonyos dolog ", Dönci?
VANDA
(Találva érzi magát.)
Ezt nem... ezt ne...
Ez nem igaz!
SACI
Mi az a "bizonyos dolog ", Dönci?
DÖNCI
Tudja azt ő!
VANDA
(Megrettenve.)
De nekem az nem úgy kell!
Nekem egészen kell a másik...
Valaki teljesen ...
(Sír.)
Nem tudok meglenni egyedül...
Kis csend.
SACI
(Sóhajtva.)
Hát igen ...
(A tévére néz, erről eszébe jut.)
Ja, nem is mondtam még, Dönci, néztem neked egy garbót.
DÖNCI
Micsodát?
SACI
Egy szép szilvakék garbót.
DÖNCI
Ha gyapjú, akkor szúr.
Vanda a háttérbe húzódik, leül, a halántékát nyomkodja.
SACI
Nem szúr.
Megnéztem, finom, puha...
Nagy zajjal nyílik az ajtó. Bódogné csészékbe öntve hoz za a kávét, utána Bódog jön hangoskodva.
BÓDOG
(A feleségének.)
...Akkor sem kell, hogy annyira beszokjon hozzá!
BÓDOGNÉ
(Inkább csak megállapítva.)
Te akartál albérlőt .
(Leteszi a tálcát.)
Gyerekek, a kávé!
BÓDOG
Voltaképpen azt sem tudjuk, kiféle, miféle.
Imrus összevissza beszél neki mindent, aztán még baj lehet belőle!
BÓDOGNÉ
(Ijedten.)
Csak nem gondolod?
Gyerekek, apa főzte a kávét, ez egy egészen rendkívüli kávé ...
(A cseppnyi irónia miatt félénken pislog a férjére, de Bódog a tévét nézi.)
...nagyon finom kávé, nem olyan lötty, mint amit én szoktam
(Kicsit sértődötten.)
kotyvasztani.
SACI
Ó, én nem kérek, ha ilyenkor iszom, egész éjjel csak forgolódom az ágyon.
BÓDOG
Mi ez itt a tévében?
Miféle házak ezek?
DÖNCI
Sacikám, már megbeszéltük, hogy te nem iszol ...
(Levesz egy csészét a tálcáról.)
Városok. .. valami útirajz-film...
BÓDOG
Hát persze... útirajz, látom ...
(Más hangon.)
Idegesít, hogy Imrus állandóan benn ücsörög annál az alaknál.
Különben is, az ő születésnapját ünnepeljük, nem?
BÓDOGNÉ
De csak nem gondolod, hogy valami olyat mondhat neki... esetleg, amiből nekünk bajunk lehet ?
(Más hangon.)
Nincs benne cukor!
BÓDOG
Nekem öt szemet tegyél bele!
BÓDOGNÉ
Öt szemet?
Apa!
Megmondta az orvos is, hogy ne túl sok édességet, ebben a korban már vigyázni kell...
BÓDOG
Nem érdekel, hogy mit mondott az orvos!
Egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit mond!
Ebben a házban már csak az nem számít, amit én mondok?
Amit én akarok?
Nahát!
BÓDOGNÉ
Dehogynem, apa, hiszen csak az, csak az...
DÖNCI
Imrus az albérlőnél van?
BÓDOG
Most mondd meg!
Most mondd meg, mit keres mindig annál az alaknál?
BÓDOGNÉ
(Békítőleg.)
Csak egy percre ment be hozzá... hogy megkérdezzen tőle valamit...
BÓDOG
És éppen most?!
BÓDOGNÉ
(Megszeppenve.)
Már tegnap akart bemenni hozzá ebben az ügyben, de itt voltak azok a... azok az alakok, tudod... az a tizenkét szakállas...
BÓDOG
Miféle ügyben?
BÓDOGNÉ
Én nem tudom, de Imrus azt mondta, hogy egy bizonyos ügyben...
- Vanda!
A kávé!
Nem kérsz kávét, Vanda?
Vanda lassan feltekint, mintha nem is értené.
BÓDOG
Végre együtt van a család, Imrusban lehetne annyi illem...
VANDA
(Inkább csak magának.)
.. .annyi türelem.
BÓDOG
(Csodálkozva.)
Türelem?
Mi az, hogy türe lem?
VANDA
Nem azt akartad mondani?
Lehetne benne annyi illem, annyi türelem, mint bennünk, hogy elviseljük egymást.
Nem ezt akartad mondani?
DÖNCI
Nahát, ez a kávé!
Igazán nagyszerű!
BÓDOG
(Vandának.)
Honnan tudod, hogy mit akartam mondani ?
(Hirtelen meglátja a Rádióújságot, abban a fotelban, amiben Vandaféloldalasán ül.)
Na!
Itt van !
(Felveszi, kisimítgatja.)
A Rádióújság!
Rajta ült!
Keresem égen-földön, ő meg rajta ül!
Hát nem érezted, hogy rajta ülsz?!
Nem lehet érezni, hogy az ember rajta ül a Rádióújságon ?
(Böngészi a műsort.)
Mi is van ma?
Szerda?
DÖNCI
Mi megy még?
SACI
Jaj, talán valami jó film?
BÓDOGNÉ
Azokat a régi filmeket úgy szeretem... amikor azokat a régi filmeket adják!
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy miért nem játszanak Rudolf Valentino-filmeket?
Szerintem nagyon sokan szeretnék látni Rudolf Valentinót...
BÓDOG
(Böngészi az újságot.)
Azt mondjátok, szerda van?
Szerda?
VANDA
(Váratlanul felcsattan.)
Szerda !
(Halkabban, gúnyosan.)
Csütörtök, péntek...
Nem mindegy ?
(Egy tized másodpercnyi csend; Vanda megvetően elfordul. E pillanatban a többiek a tévére merednek; Dönci, Saci, Bódog egyszerre kiáltják: „A krimi!” - Izgatottan a készülék elé telepszenek, és mereven bámulják a képernyőt)
Függöny
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE