Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
A Simóné háza
Keletkezés ideje
Felvonás
1
Jelenet
0
Megszólalás
372
Mondat/Sor
1222
Szó
7910
DÉLUTÁN, SÁTORFA
Udvar; háttérben a Simóné háza; fehérre meszelt, de láthatólag nem parasztház. Balra kert; a nap rásüt a színes gömbökre. Pelargónia (muskátli), szép molnárné, kisasszonyvirág, gránát. A háza ablaktalan részén, a fal mellett georgina. A szomszéd ház nádas. – Jobbra kapu az utcára. A ház ajtaja az udvarra nyílik – régi szokás szerint. A ház előtt széles pad és asztal. Anna a ház körül foglalatoskodik; Simoné
SIMÓNÉ
Hány óra már?
ANNA
Mindjárt háromnegyed.
SIMÓNÉ
Minden percen itt lehet.
– Nézd, ott van még egy folt – ott a kapu fölött.
ANNA
Igen, tekintetes asszony.
SIMÓNÉ
A gazemberek!
– Jobban, jobban!
Sár?
Bizonyosan valami kölyök dobta be megint.
Nem láttál senkit a ház körül ólálkodni?
ANNA
Senkit sem láttam.
SIMÓNÉ
Szegényt az ág is húzza.
Biztosra veszem, hogy ők voltak megint.
– Föllebb meszeld!
– Az a kamasz Ládi Pista rosszabb, mint akármilyen parasztkölyök.
Sohase végy házat, Anna, soha!
ANNA
Szegény árva lány vagyok.
SIMÓNÉ
Zabálni, torkoskodni, hancúrozni, fakarddal hadakozni, törni-zúzni, szegény özvegyasszonyok házát sárral dobálni be!
– Mondom neked, nem okos, aki házat vesz manapság.
ANNA
Elég lesz már, tekintetes asszony?
SIMÓNÉ
Még, ott fölül!
– Más gondja nincs a világnak, mint hogy a szegény özvegyet nyomorgassa.
Szegény apám ha látná!
Tudod -e Anna, hogy ez a ház jobb napokat is látott?
ANNA
Tudom, tekintetes asszony.
SIMÓNÉ
Talán mindig gonosz kölykök prédája volt?
De csak jöjjön meg egyszer a fiam!
Siess Anna, minden percben itt lehet.
Aztán a fiam nagyságos úr, érted?
Nagyságos úr.
Neki ez a cím jár.
Persze, ha tudnák, ki a fiam...
De amint özveggyel van dolga, vérszemet kap a világ.
Tudják, hogy a házam egyetlen örömem.
Boldog, akinek nincsen háza Anna.
Én mindent megtettem.
Nem tettem én meg mindent, Anna?
ANNA
De igen, tekintetes asszony.
SIMÓNÉ
Te tudod, Anna.
Költöttem én egy krajcárt magamra?
Úgy jártam mint az utolsó cseléd.
De a házat fönntartottam, ahogy lehetett.
(Simóné)
– Téged magamhoz vettelek.
Mondd Anna, mi lett volna, ha nem veszlek magamhoz?
ANNA
Agyonütött volna az apám.
SIMÓNÉ
Jó szívem van, arról nem tehetek.
Te jó leány vagy, Anna.
Az apád haszontalan iszákos; de te jó leány vagy.
Egy cseléddel sem tudtam eddig kijönni – de te jó leány vagy; szerény leány.
Egy hibád, hogy dologra kicsit lassúkezű vagy.
Fürgének kell lenni a lánynak.
Mikor én olyan fiatal leány voltam...
Hány óra?
ANNA
Azt hiszem mindjárt...
SIMÓNÉ
No talán jó lesz.
Minden percben jöhet, most jó lesz.
Mindent nem győzök én sem.
Csak hogy rendet találjon a fiam.
Gyere elrakni odabenn.
Hordd félre a sajtárt.
ANNA
Igenis, tekintetes asszony.
SIMÓNÉ
Legfőbb egy lányban a szerénység, elhiheted nekem.
Én aki annyit dolgoztam életemben.
A mai lányok mind feleselők.
Lassanként az úr lesz a szolga.
(Bemennek.)
(Valaki kívülről nekifut az utcakapunak és megüti a tenyerével.)
EGY HANG
Apacs!
(Az ütéstől a kapu kinyílik, és egy gyerek beesik.)
Nini, gyerekek, nyitva van!
II. GYEREK
Pszt!
Nincs itt a sárkány?
III. GYEREK
Láttátok milyen vörös volt?
Jól feldühösítettük!
I. GYEREK
Én azt mondom, hogy a sárkány vendéget vár.
III. GYEREK
Az, vendéget?
Nem hallottad a Kati nénitől, hogy milyen fösvény?
I. GYEREK
Másképp nem lenne nyitva a kapu.
II. GYEREK
Kuss, idejönnek.
(Elrebbennek, miközben az első egy nagy pamat sárt csap a hószín falra.)
(Jön Simó Károly; utána Baka Pali, a poggyásszal.)
KÁROLY
Eszerint maga ismeri az anyámat?
PALI
Ismertem én a nagyságos urat is, mikor akkora volt, mint ez a koffer – de félilyen nehéz se; ez aligha könyvvel nincs tele.
Mert uram, én mindig csak azt mondom: minden nehéz a világon, de semmi sem olyan nehéz, mint a tudomány.
Azt tessék elhinni.
Én húsz éve hordom a terűt a vasútról.
Én vagyok az első számú hordár.
Ezt aki akarja, a sapkámon olvashatja; de úgyis tudja mindenki.
Azért mondta is a múltkor a Cuci: Koma, kelmed bátran elzálogosíthatná a sapkáját; úgyis tudja mindenki, hogy kend az első számú.
A legelső számú.
Mióta szegény feleségem...
KÁROLY
És hogy van az anyám?
(Benéz az első ablakon.)
Itt úgy látszik nincs senki.
(Megáll. Tétova, fáradt.)
PALI
Nincs annak semmi baja kérem, azt tessék elhinni.
Minek mondanék rá nemigazat, mikor nincs semmi okom; nem igaz?
Nagyon jót tett velem a tekintetes asszony, hogy magához vette a leányomat.
Igaz, hogy azóta már kereshetne, ha elment volna szolgálni, vagy gyárba; hat forintot is kereshetne hónapján.
De én mindig csak azt mondom: minek nekem a hat forint; mikor csak elinnám.
Tetszik látni, megmondom ami igaz.
Így legalább van a leányomnak tisztességes ruhája; nincs igazam nagyságos úr?
KÁROLY
Merre lehetnek?
PALI
Szegény feleségem is mindig azt mondta: csak tisztességes ruhája legyen!
– Én úgysem tudnék lánnyal bánni.
– aligha hátul nincsenek: a tekintetes asszony félti az első szobáit.
Tessék nézni: megint kimeszeltek.
Én mindig csak azt mondom: a tekintetes asszonyban ez a ház tartja a lelket; ha ez nem volna, már rég odavolna.
Mindenkinek megvan a maga kedvtelése; nincs igazam?
Más, ha viszket, a bőrét vakarja; a tekintetes asszony a házát vakarja.
Én inni szoktam olykor.
Megmondom ami igaz.
Mások azt mondják.
Ne igyam; de én mindig csak azt mondom: mindenkinek megvan a maga kedvtelése.
Miért ne igyam, ha jól esik?
Megszolgálok érte.
Valaki azért lehet becsületes ember, ha iszik is; nincs igazam nagyságos úr?
(Simóné jön.)
SIMÓNÉ
De, - az, richtig.
– Isten hozott Károly.
Csakhogy megérkeztél!...
Nem is hallottam a kocsizörgést.
KÁROLY
Gyalog jöttem.
– Közel van az állomás.
SIMÓNÉ
Jól tetted fiam.
Manap csak az jut valamire, aki takarékos.
– Ez az ember mit kap?
PALI
No hisz tán meg sem ismer a tekintetes asszony.
A tekintetes asszony szeret alkudni; de én mindenütt egyformán kapok, mert én városi hordár vagyok; egyes a számom.
KÁROLY
(Kifizeti a hordárt)
SIMÓNÉ
Annának ma dolga van.
PALI
No hisz, mintha lopni akarnék.
A lányomat csak megnézhetem.
Én is csak apa vagyok.
(El.)
KÁROLY
Ne bántsa, mama.
SIMÓNÉ
Lopja tőlem a lánya idejét.
Én tartom a lányát.
A paraszt mind haszontalan és szemtelen, kivált, ha asszonnyal van dolga.
– Hadd nézzelek hát meg.
Négy év óta nem láttalak.
Anna, hozz fel bort a nagyságos úrnak.
Egy kicsit felüdülsz.
KÁROLY
Ritkán szabadulhatok.
SIMÓNÉ
Csakhogy egyszer eszedbe jutott meglátogatni szegény anyádat.
Maholnap úgyis ki tudja látsz -e többé?
Én szegény özvegyasszony vagyok.
Érted vesződtem mindig: hogy téged felnevelhesselek, és a házat tisztességben fenntarthassam számodra.
Ne higgy fiam, ha anyádat kisebbíteni akarják előtted.
Azt mondják, fösvény vagyok; de hogy neveltelek volna föl, ha nem lettem volna takarékos?
Szegény apádnak az a kis nyugdíja...
(Anna jön a borral és el.)
SIMÓNÉ
Talán bejössz...
KÁROLY
Majd azután megnézem a lakást; de most jobban esik itt az udvaron.
– Szép a háza.
SIMÓNÉ
Ah, már megint egy sárfolt!
Haszontalan kölykek.
Sírba visznek.
– Kóstold meg fiam.
Szegény özvegyasszony vagyok, de a fiamtól semmit sem sajnálok.
KÁROLY
Köszönöm anyám
SIMÓNÉ
Mindig úriasszony voltam.
Két gondom volt életemben, a fiam és a házam.
Nem is hiszi, aki nem tudja, mennyi gondot ád egy ház egy szegény özvegynek.
Szegény apád mindig azt mondta: mama, ha pénzem lesz, építünk rá egy emeletet, s akkor ez lesz a legszebb ház Sátorfán.
– Én mindent megtettem.
Mondhatom, e rossz kölykek dacára nincs több ily tisztán, rendesen tartott ház az egész városban.
KÁROLY
Igazán szép tiszta.
SIMÓNÉ
Egész életemben rendes asszony voltam.
– Emlékszel, kis korodban hányszor firkáltad be a falát, rúgtad le a sarkát magad is?
Nem volt még annyi belátásod, hogy tudtad volna, hogy csak teérted vesződöm.
–
KÁROLY
Mama sokat szidott.
SIMÓNÉ
Gyere, hadd nézzelek.
Jó színbe' vagy.
Neked nem árt a pesti levegő.
KÁROLY
Mi újság Sátorfán?
SIMÓNÉ
Semmi... az öreg Ingoványiné eladta a házat; talán már hallottad.
Egy zsidó vette meg.
Manap csak a zsidók vesznek házat; de nem is érdemes tisztességes keresztény embernek, hidd el; tartani sem érdemes.
– Én néha betegeskedem.
Itt is fáj, ott is fáj.
Az orvos azt mondja: idegesség.
– De hát te hogyan vagy?
Mi újság Pesten?
Hisz ha nem volnék ilyen öreg és nem kerülne oly sokba, nem mondom, hogy meg nem látogatnálak.
Szegény apád mindig tervezte, hogy fölvisz.
Sok jó ismerőse volt ott szegény apádnak, sok jóakarója volt.
Lánykoromban én is voltam ám Pesten.
De már azóta sok megváltozott.
– Engem ma csak a fiam érdekel.
KÁROLY
Egészen jól érzem magamat.
SIMÓNÉ
Van -e kilátásod előléptetésre?
Megvan még a régi főnököd – hogy is hívták?
KÁROLY
Édesanyám, éppen azért iparkodtam ezt a kis szabadságot kieszközölni, mert valamiről beszélni akarok édesanyámmal.
A főnököm – ugyanaz aki volt – igen kedves ember, mint már többször írtam, nagyon megszeretett és úgyszólván minden felelősséggel járó munkát velem végeztet.
SIMÓNÉ
Sohase mulaszd el jóakarókat szerezni magadnak.
Manap minden a protekció.
Én szegény özvegyasszony vagyok.
Jársz most is a házukhoz sokat?
KÁROLY
Most mindennap járok.
Édesanyám, éppen azt akartam főleg közölni édesanyámmal, hogy nincs kizárva, hogy nemsokára asszonyt hozok a házhoz.
A főnököm nem idegenkedik attól a gondolattól, hogy nőül adja hozzám a leányát...
SIMÓNÉ
Fel kell fiam használni a szerencsét – ha igazán szerencse kínálkozik.
De semmit se tégy elhamarkodva.
Gondold meg, hogy az egész életedre kiható lépés lesz.
Sokan megbánták keservesen, akik első fellobbanásukra hallgatva beleugrottak ilyesmibe.
-
KÁROLY
... s a leány szívesen hozzám jön.
SIMÓNÉ
Mindent okosan.
– Szép leány?
KÁROLY
Csinos.
És a főnököm nagyon gazdag ember – rendkívül gazdag ember.
És az összeköttetéseik... az egész jövőm egy csapásra meg lenne alapítva.
SIMÓNÉ
A kitartás mindig meghozza a maga jutalmát.
Én is egész életemben dolgos asszony voltam, s meg is értem azt, hogy fölneveltelek, fönntartottam a házat s innen-onnan viszonozni tudod, amit érted tettem.
Hidd el, édes fiam, senki sem örül úgy a szerencsédnek, mint édesanyád.
KÁROLY
Rettenetes lenne örökké lenn maradni.
Már gyermekkoromban mindig börtönben éreztem magamat, amikor a szép nagy világra gondoltam, és hogy tán egész életemben csak a börtönablakaimon át élvezhetem.
Csupán azért a szamárságért, mert nem születtem néhány ezer forinttal gazdagabbnak.
Nincs jobb érzés, mint amikor az ember nyitva lát egy sorompót maga előtt – előre!
Olyan erősnek érezném magamat – olyan szabadnak!
Mindjárt nyitva állna előttem a világ!
Csakhogy -
SIMÓNÉ
Ne bízd el fiam magadat a szerencsében se.
Ne táplálj nagyon nagy reményeket, nehogy aztán annál keservesebben megcsalódjál.
– Minden bizonyos?
KÁROLY
Éppen erről akarok beszélni.
Tudja mama, az apósom olyan józan, körültekintő ember, aki nemcsak teljesen biztosítva akarja látni a lánya jövőjét, hanem amellett üzletember is, aki egyoldalú áldozatokba elvből nem megy bele.
Hisz ez csak természetes, ugye, aki egész életét az üzletben töltötte.
– Micinek van harmincezer forint hozománya, és a főnököm azt kívánja, hogy ennek kétharmad részét, vagyis húszezer koronát még én is biztosítsak hozzá – ez az egyetlen feltétele.
SIMÓNÉ
Húszezer koronát?
KÁROLY
Csak húszezer koronát.
SIMÓNÉ
Fiam, az embernek, ha tisztességes akar maradni, sokról le kell mondania ebben az életben.
Lásd, nekem is mennyi mindenről kellett lemondanom, hogy tisztességesen felnevelhesselek és a házat jó karban tarthassam!
Semmit sem költöttem magamra; úgy jártam, mint az utolsó cseléd.
-
KÁROLY
Még egy utolsó áldozatra kérem, édesanyám.
Ez voltaképp nem is lesz áldozat, mert fiának és saját magának a szerencséjét fogja megalapítani vele.
Nekem nincsen húszezer koronám és nem is kapok annyit kölcsön, legalább nem a főnököm tudtán kívül.
Édesanyámnak bizonyosan van megtakarított pénze, kérem, segítsen ki néhány ezer forinttal.
SIMÓNÉ
Néhány ezer forinttal?
Fiam, honnan vennék én néhány ezer forintot?
Te tudod, hogy szegény özvegyasszony vagyok.
Hisz csak volna; kinek adnám mint neked?
De látod, hogy nincsen.
A kis nyugdíj édesapád után alig elég hónapról hónapra.
Az élelem napról napra drágább.
A ház tatarozása többe kerül, mint a bennlakás ér.
Az adó óriási.
Számítsd ki, ha nem hiszel anyádnak!
Honnan lenne nekem megtakarított pénzem:
KÁROLY
Azért édesanyám tudna nekem pénzt szerezni, ha belátná, hogy milyen – milyen -
SIMÓNÉ
Ugyan honnan szereznék?
Talán kölcsön vegyek?
Ki ád nekem kölcsön is?
– Tudják, hogy semmim sincs.
Azért, mert ez a kis házam van?
Erre ugyan nem sokat kapsz a mai világban.
Honnan vennék én neked – néhány ezer forintot?
Szívesen megtenném fiam, - de ha nincs – nincs.
Ami nem lehet, azt nem lehet.
KÁROLY
Adja el a házát.
(Szünet)
KÁROLY
Magát úgyis kimeríti az a sok házi gond.
Mennyit vesződik, mérgelődik!
Egy jó bérlakásban sokkal kényelmesebben, gondtalanabbul meglenne addig, míg megházasodnám és hozzánk költözhetik...
SIMÓNÉ
Hogyan?
Ezt a házat?
Eladjam?
-
KÁROLY
Adja el mama.
Minek magának a ház!
Bérbe úgysem adhatja, mert ahhoz kicsike; hát nem jövedelmez semmit, magának pedig nagy is.
SIMÓNÉ
De Károly, hisz ez lehetetlen!
Bérbe adni a házamat!
KÁROLY
Adja el!
Előbb mondta hogy a bennlakás nem hozza be a tatarozást.
Adja el!
SIMÓNÉ
Adjam el!
Persze, minek nekem a ház!
Én már öregasszony vagyok – hát minek nekem a ház!
Elég hely lenne már nekem egy kis sírgödör – ugye, arra gondolsz?
KÁROLY
De nem, mama, hát ne értsen félre!
Én nem akarom, hogy maga valamit nélkülözzön.
Maga mondta előbb, hogy nem érdemes manapság házat tartani.
Én csak a maga kényelmét akarom.
SIMÓNÉ
Meg csak úgy mellékesen a saját kényelmedet, ugye?
Szegény özvegy anyád lót-fut, töri magát egész nap, majd megvész, majd kiölti a nyelvét a dologban; aztán itt a köszönet!
Itt a hála!
Vén koromra a bőrömet is lehúzná rólam.
KÁROLY
Ugyan mama, ne fogjon fel mindent mindjárt olyan tragikusan.
A háza még nem a bőre.
SIMÓNÉ
Lehúznád te azt is!
Ilyen voltál mindig – már kicsi korodban.
Mást se tudtál, mint rontani, kárt csinálni, falakat rugdalni...
Örültél már akkor is, ha az anyádat szomoríthattad.
KÁROLY
Mama meg örült, ha elronthatta egy kedves játékomat... már akkor is -
SIMÓNÉ
És most, alighogy felcseperedett, felém se néz különben; - egyszer örülök, hogy eszébe jutok – és lám ni, miért jön!
Mintha a csillagokban lett volna megírva!
Ó Istenem, Istenem, mért mérted ezt rám, hogy a fiam, akibe egyetlen reményemet tettem, éppen ő akarjon egyetlen örömömtől megfosztani!
KÁROLY
- és most, ha tudná, mit ront el!
Mit ront el!
– Ó mama, nézze csak, - hisz magának is be kell látnia, - hisz végre maga az én édesanyám.
–
(megfogja a kezét.)
SIMÓNÉ
Hagyj engem – hagyj engem pusztulni.
– Úgyis azt kívánod.
– Látod, hogy dögrováson vagyok – akkor meglesz a kívánságod.
-
KÁROLY
De édesanyám, az Istenre kérem, nézze, beszéljünk higgadtan.
– Látja, maga is egy kicsit ideges, én is könnyen kijövök a sodromból – bocsásson meg – nem akartam – nem tudtam, hogy annyira a szívéhez nőtt ez a rossz régi ház.
-
SIMÓNÉ
Persze, rossz régi ház – ahol az anyád élt, ahol az apád meghalt, az a palotákhoz szokott kényes pesti úrnak most egy rossz régi ház.
-
KÁROLY
De édesanyám, kérem – beszéljünk nyugodtan, - maga is be fogja látni, hogy nem dobhatom oda minden reményemet, egész jövőmet, előmenetelemet, mindenemet ezért az egy házért.
Ezer ilyen házat veszek magának, hogyha – hogyha -
SIMÓNÉ
Mindent megtettem, hogy felneveljem, hogy az előmenetelét biztosítsam – és most itt a hála!
Mondd te is szeszélyesnek az anyád, mikor az egész városban úgyis mindenki őt bántja!
– Én akarom az ő jövőjét elrontani!
KÁROLY
Irtózatos!
Irtózatos!
Mikor már minden szépen megvolna, mikor az ember hosszas küszködés, nyomorgás után végre célhoz érne: egyszerre hagyja ott, mondjon le – egy asszonyi személy miatt.
Ah, meg kell őrülni!
Neki is, neki is saját jóléte volna és nem akarja belátni!
Hisz ami nekem jó, az csak az anyámnak is jó!
Megint megszedhetné magát, feljöhetne Pestre, nyugalmasan élhetne, tehetne, amit akarna – és ő!
Istenem, Istenem, világosítsd már föl!
-
SIMÓNÉ
Hogy beszél!
Pedig tudja, hogy én érte minden áldozatra kész voltam és kész vagyok mindig – mindig.
– Tudod -e, hogy ki vagyok én?
Tudod -e hogy az anyád vagyok, Költöttem én egy krajcárt magamra?
Édes Istenem, hogy ezt mérted rám, hogy a saját fiam!
– Mindig rosszakarója volt az édesanyjának.
(Sír)
KÁROLY
Édesanyám, hát lássa be, hogy a javát akarom!
Mindig a szegénységről panaszkodott – most itt van az egyetlen alkalom mindenre, mindenre – és elszalasztaná?
SIMÓNÉ
Nem bánom hát, vedd el mindenemet, húzd le az utolsó ingemet is, add el a házamat, ami az egyetlen gondom volt, örömöm – vigasztalásom – egész vagyonom – ne mondd, hogy szegény öreg anyád szeszélye áll útjában a te kényelmednek – ne tégy nekem szemrehányásokat – lásd, hogy minden áldozatra kész vagyok teérted – magadra vess hogyha -
KÁROLY
Nekem nem kell mamától áldozat; azt akarom, hogy lássa be a maga javát és -
SIMÓNÉ
Tudhatod, hogy én mindent szívesen megteszek, ha tudom, hogy az javadra szolgál.
Azt hiszed, hogy magamért ragaszkodom valamihez?
Öreg asszony vagyok.
Mit kívánhatnék én már ezen a világon?
Előttem már csak a temető áll.
Én mindent megteszek, mihelyt belátom, hogy a javadra szolgál.
De ha mindent az első kapricodat követve, könnyelműen el hagynálak tékozolni: a te meggondolatlanságoddal, mid maradt volna már?
KÁROLY
Látja mamám, hogy teljes meggondoltsággal cselekszem – hisz nem vagyok szerelmes, mint egy gimnazista – nem szegény lányt akarok elvenni.
(Ebben a pillanatban a kapu fölött az utcáról egy sárpamat zúdul be a szűzfehér falra, és ott szétzúzódik, nagy fekete foltot hagyva maga után.)
SIMÓNÉ
(Fölpattan)
Ah, haszontalanok!
(Kívülről kacagás hallatszik.)
Mindenki engem bánt!
Megállj gazember, megyek a városházára, ha van igazság a földön, lehetetlen, hogy meg ne védelmezzék egy szegény özvegyasszony...
Nyomorult csavargók!
Itt a fiam, majd tesz az róla -
KÁROLY
Maga – ugyan – nevetséges – hisz nem látja, hogy csak annál jobban ...?
SIMÓNÉ
Persze – te is, te is – még a saját fiam is ellenem fordul!
– El akarja venni szegény anyjától utolsó vigasztalását, egyetlen hajlékát vén napjaira – csupán, mert hirtelen szeszélye támadt – mindig ily szeszélyes voltál!
Amit megkívántál, mindjárt kellett is!
– megházasodni – nyakamra hozni egy előkelő menyet, aki selypít, öltözködik, sétál, - fumigálja szegény rongyos anyósát -
KÁROLY
De mama -
SIMÓNÉ
S aki mellett te is boldogtalan lennél – igen, te is, magad is, keservesen megbánnád, ha az anyád hagyta volna – hisz nem szereted – biztos nem is éppen fiatal már – csak pazarolna, tönkrejuttatna, nyakadra vénülne – még nekem tennél szemrehányást -
KÁROLY
De mama, áthallik a szomszédba -
SIMÓNÉ
Itt van, még beszélnem sem szabad – az anyám hallgasson – csak adja a pénzt és hallgasson!
– Köszönd meg haszontalan, hogy megakadályozom, hogy a saját ostobaságoddal szerencsétlenné tedd magadat!
Más anya kitagadna – elkergetne -
KÁROLY
Ó ha tudná, ha tudná, mit csinál, mit ront el!
– Ó hogy az anyám!
– éppen az anyám!
– A legszebb jövő – a legszebb kilátások – szabadság!
– szép nagyvilág!
– pár rongy ezresért!
– Irtózatos – irtózatos!
-
SIMÓNÉ
(Szoknyájával töröli a sárfoltot a falról)
Szegény, szegény házam!
– Mindenki téged bánt!
Észrevették, milyen kedves vagy nekem, és most mind rád törnek!
– Hát ki vagyok én?
– Mit vétettem a jóságos égnek?
– Két örömöm volt az életben.
A házam és a fiam.
– Miért méri ezt épp rám a magasságbéli, hogy egyik a másikat akarja elvenni.
– Mit vétettem?
Mit vétettem?
KÁROLY
Most is csak a házát dédelgeti!
– Hogy a mennydörgős mennykő csapna már bele abba a nyomorult házába!
(Ököllel kitöri az egyik ablakot.)
SIMÓNÉ
(Odafut)
Megállj!
– Megállj!
–
(Az utcakapu kinyílik és bejő az orvos, mindjárt levéve kemény kalapját, hajlongva.)
ORVOS
(Közeledve Simónéhoz)
alászolgája.
Jó napot kívánok.
Hát hogy van ilyenkor?
SIMÓNÉ
Jézusom a doktor úr.
(Összeszedve magát.)
Isten hozta doktor úr;
(a törött ablakra nézve)
tessék talán besétálni.
ORVOS
Á, a kedves fia is itthon méltóztatik lenni.
Rég volt szerencsém.
Hogy mint tetszik érezni magát?
KÁROLY
(Láthatólag kissé szégyenkezve és nyomogatva az ablaktól megvérezett jobbját)
Tessék, tessék, doktor úr.
(Bemennek. Anna hátul a konyha felől jön, óvatosan, előbb meggyőződve, hogy bementek-e már. Amint az előtérbe ér: benyitja az utcakaput és szembejön vele Baka Pali.)
ANNA
Éppen kelmedet keresem.
– Fúj, már megint a kocsmában volt.
PALI
Én mindig csak azt mondom: az az utolsó, mikor az embernek a tulajdon leánya előtt is szégyellnie kell magát.
Miért neveltelek?
Hisz ami igaz, az igaz, nem szép tőlem, hogy iszom.
Gyerekeim vannak, hát nem szép tőlem, hogy iszom.
Megmondom, ami igaz.
De mégis csak azt mondom.
Azt tartja a szentírás: "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön."
– Rongy három hatos volt csak.
Hogy az Isten verje meg az anyjától belészállt fösvénységét!
Ha már pesti úr, hát pestiesen is adhatott volna; nincs igazam?
Én mindig csak azt mondom: pestiesen is adhatott volna.
– Bementek?
ANNA
Be; itt van a doktor úr.
PALI
Nem ereszteni az apát a lányához, ebet a kölykihöz!
Nem szép tőlem, hogy iszom.
Ha nem innám, mindenkinek szemébe mondhatnám az igazat.
– Szegény ember kutya.
Postás uram,
Mért levelezett,
Míg a tengeren
Át nem evezett?
Nem jó nóta ez; tetves nóta.
Tudsz -e valami jobb nótát?
ANNA
Ne énekeljen most; meghallják odabenn.
PALI
" Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön."
Tanultam én valamit.
Ha nem tanultam volna, nem lennék városi ember, ami vagyok; a legelső számú.
– Nem jól teszem, hogy iszom.
Ha nem innám, házam volna, mint ennek a héjas csigának itt.
– szeretsz -e itt lenn?
ANNA
(Keserűen)
Tudja apám, hogy mennyire szeretek!
PALI
Ha az apád nem inna, nem kéne itt lenned.
– Komisz teknősbéka!
– Tudod mit?
Öld meg!
Te főzöl rája!
Főzz neki bahógombát.
Azt mondják, hogy a nadragulya is megteszi.
Legjobb a bahógiva.
Szegény ember kutya.
Rosszasszonyokgyökerét!
Három rongy hatos!
Öld meg mind a kettőt.
ANNA
Jöjjön be a konyhába.
PALI
(A törött ablakra nézve)
No tisztelendő úr, van ám csoda!
Betörött a héjas csiga héja.
Csigabiga öltsd ki szarvadat!
Ha a héját bántják, neki fáj.
Tokjába húzódott.
ANNA
Jöjjön, jöjjön!
(Bevonja a konyhába.)
(Károly és az orvos a lakásból jönnek.)
KÁROLY
Mégis rettenetes, doktor úr, rettenetes!
ORVOS
Ideggyöngeség, kérem alássan, ideggyöngeség.
A kedves anyjának gyakran vannak idegrohamai.
Ezt, kérem, csakis pszihopatikus kezeléssel lehet gyógyítani.
Szórakoztatni kell – mással.
KÁROLY
De nézze, doktor úr – tegyük fel, hogy az idegroham elmúlik – érti?
Teljesen elmúlik – jól ápolják és csillapítják és teljesen elmúlik – vajon eltűnik -e vele a ferde elhatározás is – ez a makacs szeszély – amelyre vezetett?
Remélhetem?
ORVOS
Hogy tetszik ezt érteni, Ez az idegroham épp ez az egy idegroham vagy - ?
Mennyi időre?
KÁROLY
Doktor úr – Ön mindig jó barátja volt a családunknak.
Ön modern, felvilágosodott ember.
Szerény, visszavonult ember, de mindenki ismeri tudományát és szabadelvűségét.
ORVOS
Nono.
Szóra sem érdemes.
Agglegény vagyok.
Egyéb dolgom sem volt, mint tanulni.
S a tudás ellensége az előítéleteknek: azt tetszik tudni – tapasztalásból.
KÁROLY
Olyan szükségét érzem...
Kit találok e nyomorult faluban, aki megértene?
ORVOS
Kérem.
– Kérem.
– Igen megtisztelve fogom magamat érezni, ha bizalmára méltat.
KÁROLY
Látja doktor úr, példát adok a lelki átöröklésre.
Velem született a panaszkodás, a lamentálás szüksége.
Az anyámtól örököltem.
Bocsásson meg, ha alkalmatlankodom.
ORVOS
Kérem alássan...
Kérem alássan...
KÁROLY
Doktor úr, én szegény ember vagyok.
Olyan kilátásaim vannak, amilyenek az életben csak egyszer kínálkoznak.
Hamar kell rájuk válaszolni.
Az anyámtól függ minden.
Mondja: remélhetek?
ORVOS
Hát, kérem alássan, az igazat megvallva, azt éppen nem tarthatom valószínűnek, hogy őnagysága rövid idő alatt – hogy is mondjam csak?
– más nézetekre térjen.
Valahányszor ez a – méltóztassék megengedni, hogy így nevezem, így jobban meg tetszik majd érteni – ez a rögeszme visszatér, felújul az idegroham.
Ezúttal így is lehetetlen elvágni az összes asszociáció-kapcsokat.
De ha zavarják a rögeszmét, akkor éppen üldözési mániává fejlődik.
KÁROLY
Mit tegyek?
Mit tegyek, Egyszer előttem az élet – az egész élet – minden gyönyörével – pompájával – és most lemondani!
– Lemondani!
– Kitalálok én valaha ebből a labirintusból, - Ködből?
ORVOS
Nono, csak ne tessék mindjárt felizgatni magát.
Ha jobban meggondoljuk, talán nem is olyan nehéz az a lemondás.
Csak arra méltóztassék gondolni, hogy ez a véletlen alkalom éppen úgy el is maradhatott volna, és akkor álmodni sem méltóztatott volna felőle.
Úgy kell venni, mintha semmi sem változott volna . aminthogy nem is változik semmi sem.
KÁROLY
Ha tudná doktor úr, ha tudná.
– Már gyerekkoromban – higgye el doktor úr – ne nevessen ki – már gyerekkoromban úgy éreztem, hogy el kell ennek jönni – hogy ki vagyok választva – tudtam – és most itt van – itt van – és hiába!
ORVOS
Nono!
Még – jöhet -
KÁROLY
Nem jön, nem jön!
Hiszen könnyű annak a parasztnak, aki egész életében nem tud – nem ismer különbet – de mi, akik megismertük – akik beláttunk az életbe – az igazi életbe – mindig csak ablakon – börtönablakon – ah!
– És senki, senki úgy mint én – olyan vágy!
Olyan érzés!
Képesség!
– hiába...
Mikor egy kapu áll előttünk – egy szörnyű, erős kapu – üvegkapu – egyszer egy pillanatra megnyílik: - és akkor hátulról megfognak – egy gyönge asszonykéz!
– Sohase nyílik többet!
ORVOS
Tessék meggondolni, mit csinált volna a pénzzel – csak azt, ami jobb pénz nélkül – Ha még szerelmes volna a -
KÁROLY
Szerelem – ne is emlegesse orvos úr!
– Úgy látszik, most jönnek a régi erkölcsös mondások: arany középszer, gazdagnak sincs két gyomra, több szerelmi ereje – megelégedés – ugyan menjen!
Itt az élet, és én élvezni akarom!
Ismerek egy hölgyet – ha látná!
– mint a tűz!
Mindjárt az enyém lenne.
Élvezni akarom!
Mit el nem követnék érte.
És bűnnel –
ORVOS
Vannak ilyen teóriák.
KÁROLY
Ó, mint fogok!
Mit fogok ...!
ORVOS
Megmondom én kérem: nem fog semmit.
Ideges, mint az édesanyja – tőle örökölte – türelmetlen, elégedetlen, az is lesz egész életében; de azért csak leéli az életét, szépen, mint más.
Nem jól van ez így.
– De nézze: így voltam én is: egész életem hasztalan vágyakozás volt; mire?
Nem tudom – és most itt vagyok, egyedül; élek, miért?
Nem tudom.
Meg fog élni.
KÁROLY
(Szomorúan)
Úgy látszik.
ORVOS
Hisz tetszik tudni, a teóriákat valljuk, de nem követjük.
A régi erkölcs megmarad, ha jó, ha rossz.
(Az utolsó szavak közt Károly az orvost a kapuig kísérte.)
KÁROLY
Gyűlölöm ezt a ronda házat.
Ragyogsz nyomorult?
Hogy vigyorog a tiszta agyarával, hófehéren, mint egy vén pedáns, aki kinevezi a magamforma szegény félbolondot.
Kórházam, börtönöm!
Kínai falam!
Becéznek, bitor?
– Még be is van biztosítva.
ORVOS
S valaha, lehet, Önnek is vigasztalása lesz e ház –
KÁROLY
Nem; téved doktor úr; én gyűlölöm; ha rámmarad megölöm... fölgyújtom!
– Még be is van biztosítva.
ORVOS
Tessék gondoskodni édesanyja és a saját egészségéről, tessék szórakozni, elfelejteni ezt az egész ügyet és megbocsátani a szegény háznak...
KÁROLY
Mint egy baljós emlék, mint egy szemrehányás fog mindig a szemembe fehéredni.
Száz nagy bűn inkább, mint egy ily mulasztás.
Késő bánat, ebgondolat.
– Be van biztosítva!
Egész életemben kínozni fog!
Ez az igazi lelkimardosás – nem gondolja orvos úr?
Veszett fejszének a nyele.
–
ORVOS
Nono, Nyugalom, több nyugalom!
Tetszik tudni: a fő az egészség.
KÁROLY
S ez legyen a börtönöm – életfogytig?!
Siralomházam?
Annál rosszabb, ha tovább, - tovább szenvedek benne.
Nyomorult, hogy benned kellett születnem, rossz jel alatt.
Megkötsz, mint fát a földje.
Bölcsőmből csak a sírba?
Utálatos kalitka!
Volna csőröm, betörnélek, mint a csirke a tojáshéjat.
ORVOS
Nono –
KÁROLY
Minden, minden siralomházra emlékeztet: siralomház egy életen át!
Ezek a karógömbök ott olyan vörösen ragyognak, mint a siralomházi gyertyák.
Persze alkonyodik.
Beborult már nekem!
– Virágokkal hintik be a siralomházat is.
(Tépi őket.)
Kinevet?
Kinevethet.
De ha tudná, milyen más, milyen más!
Ahonnan most jöttem, és ahol most vagyok – hahaha!
Én is nevetek.
Ezt a házat féltik úgy?
Szeretik úgy?
Erre büszkék, erre?
Ezt nem engedik eladni – hahaha!
Hol a parkett?
Hol a villanyvilágítás?
Park?
Szőnyegek?
– Milyen más világ!
És én itt vénüljek meg!
Itt?
Oda csak ablakon át nézzek!
– Be is van biztosítva.
ORVOS
Minden hiúság.
KÁROLY
Aki azt egyszer kóstolta.
– Nemes előkelőség!
Diszkrét fény!
Nyomorult kertgolyók!
Valami olyan, olyan – Bűnnel, csak bűnnel!
Akárhogyan!
Milyen gyönge vagyok!
Szeretőm, édes!
Édes, édes Marianne!
Épp egy hete nem láttam.
Azt mondta legutóbb.
Aki engem szeret, annak meg kell engem érdemelni.
És úgy mosolygott!
Kacér.
Tudja mi a legszebb, doktor úr?
Találja ki!
A válla!
Olyan nemes, drága.
– Piszkos falu!
ORVOS
Minden asszony egyforma, tessék elhinni nekem.
Csak egészséges legyen és fiatal.
– Falun is vannak – jók.
KÁROLY
Nem egy asszonyról van szó, értsen meg, hanem egy egész világról!
S ha meggondolom, hogy néhány rongy ezres – mi az, néhány rongy ezres?!
Papírcafat, csinos rajz.
Aranyalap!
Mi az, arany?
Érc, mint a többi!
De cseng!
Ragyog!
Kulcs a világba!
Hatalom, dicsőség!
Minden akadály, minden út!
Gyűlölöm, imádom!
– Néhány rongy ezres!
Amennyire ez a nyomorult ház biztosítva van, elég lenne.
ORVOS
Bizony, manapság a pénz –
KÁROLY
Milyen boldog volnék!
És milyen boldogtalan vagyok!
Piszkos falu.
Egy – asszony szeszélye – már majd mit nem mondok – az anyámra!
Anyám!
Hisz neki is javára válna – csak ez válnék javára!
Ha meg tudnám győzni – Ó, hogy az emberek meg nem érthetik egymást!
Szakadj ki, nyelv; mire való vagy?!
Magunkba, magunkba vagyunk zárva!
De legalább magunkéi vagyunk!
– Egy öregasszony szeszélye!
Mi ez az asszony mondja doktor úr, mi ez az asszony?
ORVOS
Az édesanyja.
KÁROLY
Édesanyám?
Egy tudatlan, ideges öregasszony; csak kár nekem, szenvedés magának.
Egy buta rögeszme!
Nem lehetne félbolondnak deklarálni?
Minden enyém volna; nők, férfiak, tudomány, művészet, utaznék; Európa, Ázsia, az egész világ!
S ez a buta kuclik itt – be van biztosítva.
Biztosítva vagy átkozott!
Mi biztosít?
Az én gyengeségem.
Milyen fényesség nyílt meg egyszerre előttem – és most megint börtönben vagyok.
ORVOS
Nono.
Magára hagyom, talán lecsillapul.
Jó éjszakát kívánok – jó egészséget kívánok.
KÁROLY
Doktor úr – Ön szabadelvű, felvilágosodott ember, előítélet nélküli, és nekem igazi barátom.
Megígéri nekem?
Ígérje meg, hogy akármi történik, érti, akármi történik, nem szól erről a beszélgetésünkről semmit, senkinek, - Talán –
ORVOS
Nono – csak nehogy aztán – Vegyen hidegvíz fürdőt!
KÁROLY
Nem, doktor úr, Ön nem ismer engem – csak jó lesz, ha tőlem függ, mindenkinek.
Ah, ha ez a ház élőlény volna – akkor nem állnék jót!
– Ígérje meg!
ORVOS
Ha nem lesz semmi baj: természetesen – minek mondanám el?
S kinek mondanám el?
KÁROLY
(Izgatottan)
Isten áldja, doktor úr!
ORVOS
Volt szerencsém – jó éjszakát kívánok!
Tehát – hidegfürdőt!
(El.)
(Károly utána nézvén, meggyőződvén, hogy elment, visszajő, s előbb anyja lakásába kar benyitni, majd mást gondolva az udvar hátsó részébe megy, s ott fel-alá kezd járni. Pali jön hátul a konyha felől; Cuci – egyhuru hegedűvel – az utcáról. A szín közepén találkoznak. Esteledik.)
PALI
A marhahús száraz hús, de jó hús.
Szikárit és szívósít; jó hús.
A sillerbor is jó bor; de én már ittam jobbat is.
Én már egyszer sampányit is ittam.
– Jó estét, koma.
CUCI
Adjon isten, koma.
PALI
(Neheztelve)
Én csak azt mondom: koma, mert azt tartom: a cigány is olyan, mint más, nincs igazam:
KÁROLY
(A háttérben járkálva mormog)
Általános Magyar Biztosító Társaság.
–
PALI
Nincs névnap, koma.
CUCI
(Felveti mélyen meghajtott fejét és srófolja a hangszerét)
De a tekintetes úr – a fiatal tekintetes úr megjött Budapestről?
(Ködösen, tagoltan beszél.)
PALI
Kend csak megjelenik – hahaha!
Én mindig azt mondom: az öreg Cuci csak megjelenik.
– Véresek a szemei, koma; nem tértünk be valahova?
–
(Hunyorít.
CUCI
Megvénültem.
KÁROLY
(Mint előbb)
Assecuraziona Generali...
Néhány rongy ezres...
(Ökölbe szorítja egyik kezét és gyorsítja lépteit.)
PALI
Nem jól van ez így koma.
Én mindig csak azt mondom; nem jól van ez így.
A szegény ember dolgozik, vesződik, mint egy állat, míg meggyőszösödik – és akkor?
– bedugják egy gödörbe... nincs igazam?
Alig érünk eleget enni és már minket esznek – hehehe – a kukacok, öreg, ne csodálkozzék úgy, a kukacok!
KÁROLY
(Távol)
Elég lenne – feltétlenül.
–
PALI
Kend hajdan az első cigány volt az egész megyében – úgy beszélik.
Nagy urak pajtáskodtak kenddel.
De én mindig csak azt mondom: nem jó az urakkal egy tálból cseresznyézni Nincs igazam, koma?
– Hahaha!
Mire jutottunk koma?
Hol a gombjárul a szőr?
Rivójárul a húr?
Mikor az ember megvénül, olyan mint a rohadt alma – nem jól mondom?
– Én vagyok az első számú hordár.
Némelyek azt mondják, hogy nem hordár vagyok, hanem hordó, de miért?
Mit gondol koma miért?
Haha!
Kend se találná ki a puskaport.
CUCI
(Remegve)
A főispánt is tegeztem.
PALI
Nem jó az urakkal egy tálból cseresznyézni.
Mi haszna most kendnek, hogy a főispánt is tegezte?
Az urak kutyának tartják a szegény embert.
A kutyával is pajtáskodnak néha; nincs igazam?
– Azért én csak azt mondom: ejha!
Szegény koma!
Haja, húrja rég kihulla, egy húron lóg az élete, egy hajszálon!
Vén kutyának nincs becsülete.
CUCI
(Hangolni és sikálni kezdi egyetlen húrját)
PALI
Maradt még mit feledni?
– A főispán még fiatal nőt vesz, a vén torkos.
Ugye koma, mi sem volnánk jobbak?
Ejhaj!
Az urak is csak olyanok, mint mi. Amíg tart.
Vén ember rohadt alma – kívül még talán megy – de belül!
– Nem jön az a páncélos gyík?
Betörött a páncélja – hahaha.
Csillog, mint a békateknő.
Vörös.
Szél lesz véres az este.
CUCI
(Nyikorogni kezd azon az egy szál húron)
PALI
Ha egyszer megölnék az urakat, mind: mi lennénk az urak!
Ejha!
Én lennék az első!
Felégetném ezt a héjascsigát!
– hahaha!
Kifüstölném, mint a csótánbogarat.
De jó kedvem lenne!
Komát megtenném főispánnak.
KÁROLY
(A „zenére” figyelmessé lesz és előre jön)
Fogja, itt egy krajcár.
– Jól van, jól van.
PALI
Pénzt kapott, koma
CUCI
Mondok, illenék a tekintetes urat köszönteni – hogy oly rég nem láttuk.
KÁROLY
Jól van, jól van, öreg.
Menjen tovább, öreg.
CUCI
Szépen köszönöm a tekintetes úrnak.
Az isten áldja meg.
(El.)
PALI
Pesti úr, nagyságos úr.
Én tudom mi az illendőség; azért vagyok első számú hordár.
KÁROLY
Nem vagyok nagyságos.
PALI
Voltam én már Pesten, mikor a pucokvonatot csinálták.
Éjszaka is dolgoztunk, lámpásnál.
Ejha!
Annyi ott az utcán a ringyó, mint ősszel a pap kertjében a férges szilva.
Még minket is nagyságultak; elhiszi -e?
De mégis az úri ruha köll; az köll.
Postás uram
Mért levelezett?
A Cuci se tud már ennél különb nótát – Ej de fene szél lesz; mintha tűz volna, olyan az ég.
KÁROLY
(Eddig megint fel-alá járt: most hirtelen megáll Pali előtt)
Pali, ismered az anyámat.
PALI
Már hogy az öreg tekintetes asszonyt?
Hogy ne ösmerném?
Jó asszony; én sohase mondtam, hogy nem az; miért mondanám, Az, hogy engem mindig korhol, az csak attól van, mert azt mondják, hogy én sokat iszom; és van is benne valami.
Én megmondom, ami igaz.
Nem jól teszem, hogy iszom; de azért lehetek becsületes ember; nincs igazam, nagyságos úr?
KÁROLY
Tudom, hogy jó asszony; csak egy a hibája.
Ezt a házat úgy szereti, mint valami elevent; és végre is belebolondul... előbb utóbb úgyis belebolondul...
PALI
Én mindig csak azt mondom: mindenkinek megvan a maga kedvtelése.
A Cuci meg nem válna a hegedűjétől, noha nem vesz új húrt rá.
Az Anna lányom, mindig a macskát dédelgette.
– Ha!
Rákezd ám a szél.
Olyan tüzes az ég, mintha éppen ez a ház égne.
No iszen, ha égne, a tekintetes asszony –
KÁROLY
Mikor volt itt utoljára a kéményseprő?
PALI
Már rég láttam erre.
KÁROLY
Én nem is, nem is bánnám, ha leégne!
Az anyám csakis úgy, csakis úgy szabadulhatna meg ettől a rögeszméjétől... mondta a doktor is.
Ha úgy szépen kigyulladna – egy szeles este – konyhán vagy padláson – véletlen szerencsétlenségképpen – azt én nem is bánnám – még inkább talán örülnék neki.
Tudod.
Az anyám érdekében.
Be van biztosítva – hát az értéket megkapná – az anyám.
Csakhogy megszabadulna a rögeszméjétől.
–
PALI
Hát – az, ilyen szeles időben, könnyen megeshetik, könnyen megeshetik...
Rossz a tűzhely – az Anna nem vigyáz kellőképpen –
KÁROLY
Ó de szép ez a piros ég – vagy most már lila...
A Mariannenak van egy ilyen színű ruhája – fraise –
PALI
Hanem akkor az Annát érheti törvény – törvény érheti az Annát.
KÁROLY
Mindent kárpótolnék – még többet is adnék – sokkal többet.
– Aki az én anyám gyógyulását segíti: annak ne legyen oka panaszkodni.
PALI
Az Anna egy kicsit gyáva; de jó leány, derék leány.
Meglátja a nagyságos úr, hogy derék leány.
KÁROLY
No.
Könnyebben mint, mint gondoltam.
PALI
Tessék?
KÁROLY
Nem magának szóltam öreg.
– Itt van ni, már fennhangon monologizálok!
– Most bemegyek botért, kalapért; aztán elmegyek kicsit a kaszinóba... vagy sétálni; és nem leszek itthon; érti öreg?
Nem leszek itthon.
Maga addig maradjon itt –
PALI
(majdnem józanon)
Jobb is lesz, csak tessék elmenni;
(konfidensen)
majd addig én beszélek Annával.
KÁROLY
De igazán öreg, gondolja, hogy bízni lehet?
PALI
Amit én mondok, nagyságos úr, az biztos.
Én mindig megmondom, ami igaz.
KÁROLY
(A lakásajtóig érve visszaszól)
aztán egy szót se erről senkinek; érti?
PALI
Miről?
KÁROLY
Hát – amit – amiről beszéltünk.
PALI
Csak tessék nyugodtan elmenni – bízza rám nagyságos úr – nem vagyok én részeg.
KÁROLY
Ó erről mégis elfeledkeztem!
– Hova jutottam!
Iszákos!
A doktor meg ez – No!
Minden jó, ha vége jó.
PALI
Csak tessék nyugodtan elmenni – engem ér baj először – Hanem aztán – mert most vonatra mehetnék.
(Károly bemegy. A szín mindjobban elsötétedik, a szél már hallhatóan dúdol, a faágak hajlonganak, a kert üveggömbjei barnafényűek, a sötét violaszínű ég alól szinte impozánsan villog elő a Simóné háza.)
PALI
(Ködmenét vállára vetve, a hátsó konyha felé közelegve)
Postás uram –
Mért levelezett
Míg a tengeren
Át nem evezett?
Ejhaj! Most kéne a Cuci!
ANNA
(Jön a konyhából)
A sárkány bement a fiához; hallom a hangját, most kisurranhattam.
– Hogy-hogy mégis itt van?
– No!
Olyan komolyan néz, majd egészen józan.
Mi lelte?
PALI
Anna!
Akarsz -e pénzt kani?
ANNA
Min jár az esze megint?
PALI
Akarod -e a sárkányodat megkínozni, he?
Itt a tromf.
Látod: mindig mondtam én: az isten ad néha a szegény embernek is egy kis elégtételt.
Még ha nem kapnék is pénzt érte, jólesne a májamnak.
ANNA
No mondja ki hát ami a begyében van, ne beszéljen mindig rébuszokban.
PALI
Betüzelsz neki Nani, betüzelsz.
Hahaha.
Felégeted ezt a kalitkát, kifüstölöd a sárkányt a barlangjából.
Ejhaj!
Az lesz ám valami, ha a pipámat ennek a boszorkányháznak a tüzén gyújthatom meg!
ANNA
Menjen haza aludni.
PALI
Az az utolsó, mikor az embert a saját lánya leckézteti.
Ha mondom, hogy kipörköljük ezt a sasorrú bábát.
Ürgét vízzel, banyát tűzzel.
Akárha lepényzsindely volna, mint az egyszerinél.
ANNA
No ne fantáziáljon itt már, mint egy gyerek, hanem beszéljen okosan, vagy menjen aludni.
PALI
Anna, te okos lány vagy, nagyon is okos vagy; kukaforma, de okos.
Én mindig azt mondtam: az Anna nem sokat szól, de helyén az esze.
Tudod, hogy a szegény polgármester mindig úgy van mint a kutya a kútban.
Úri rokk a bilét a nagyvilágba; szegény ember háza fügefészek.
– Szereted az asszonyodat, mi?
ANNA
Isten ments.
PALI
Megfojtanád egy kanál vízbe, hehehe.
De te is csak olyan lányszemély vagy, mint a Róza nénéd.
A múltkor is hogy látom, mondom neki.
Róza nézi – mondok – kendnek csak jó a sora: hol jobbról ül, hol balról a padkán.
ANNA
Nem ülhetek én a padkán, tudja jól.
PALI
Még majd tán henyélhetsz ott is.
Látod Anna, eddig azt mondtam; ne bántsd!
Csigát ha eltapossák: azontúl kutya baja: nem igaz?
Törd be a házát; hóttig fáj neki.
Égesd föl!
Bár belefulladna a büdös füstjibe!
De nem: élje túl és ríjon utána.
Fűts be neki.
Ejhaj!
Ez éppen jókor jött.
Azt mondja az úr: gyújtsd föl az anyám házát!
Jól van, mondok, fölgyújtom; - de jó pénzért.
Keni a markodat, mondja az úr.
Keni a markodat, pörköli a sarkodat: nem jól mondom?!
Ejhaj!
Ne gondolj a törvénnyel.
Értek én a törvényhöz: azért vagyok hivatalos személy; első számú.
Azt fogják mondani: vigyázatlanság.
Mikor a Tám Julis kútba dobta a hatodik magzatját, mert sokallta már: arra is azt mondták, hogy: vigyázatlanság.
Úrral cimborálsz: ne félj a törvénytől.
Keni a markodat: mit bánsz egy kis dutyit?
ANNA
Nem félek én már a törvénytől; nem árthat már énnekem a törvény.
De mondja.
Lehet -e hinni a szavában?
Nem megint a bor beszél -e belőle?
– mit ér okoskodni?
PALI
Tiszteljed atyádat és anyádat.
Szegény anyád – törvény előtt a hitvesem volt, hát nem akarok róla rosszat mondani.
De amit én mondok, az igaz.
Láttál valaha úgy, hogy a bor elvette az eszemet?
Ha iszom, iszom, mert az nekem jólesik, kinek mi köze hozzá?
Nem jól teszem, hogy iszom, de nem bántok vele senkit.
Hanem amit mondok, az igaz, azt te tudhatod Hát csak gyorsan, az úr mindjárt elmegy hazulról, addig.
Majd sütszfőzöl ugye?
Rossz a kémény úgyis.
Hamar, az a fő.
Majd elmész utána Gyüdbe; lebúcsúzod.
ANNA
Nem félek én az Úristentől se.
Se mennyország nincs, se pokol nincs, se tisztítóhely nincs.
Azt csak a papok mondják.
Aki meghal, nincs abba több élet.
PALI
A papok is ígérgetnek mennyországot, a cucilisták is, de én mindig csak azt mondom: ez mind egykutya.
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy réce.
Csak rakd a tüzet!
Süss-főzz nekik!
Ha jó a fiának, úgy kell az anyjának.
Ki-ki egye a főztjét.
Gyere –
ANNA
Nem, maga csak menjen most hogy ne is lássák itt, mert még gyanúba fogják.
PALI
Igazad van Anna, okos leány vagy; mindig mondtam én.
Megyek: iszom egyet – előre.
Ejha!
Most nem sajnálom a pénzt.
Ha meglesz, elhívom az öreg Cucit is, legyen szegény ördögnek egy jó napja.
ANNA
Csak ki ne fecsegne valamit.
PALI
Minek nézel engem?
Volt nekem dolgom nagyobb urak titkával is: azért vagyok hivatalos hordár: az első számú, hogy ne tudjam fogni a számat, ha kell – Hoppsza!
De sötét van már.
ANNA
Nem soká lesz sötét Fúj a szél: mindjárt égni fog.
(Anna be a konyhába. Pali el a kapun. Várakozás, teljes csönd, üres színpad. Felhős, sötét est. A szél fütyül és zörög a kitört ablaktáblán. A szünet sokáig tart, úgy, hogy a néző már nyugtalanul és feszélyezve érzi magát. Végre Károly jön a szobából, bottal, kalappal. Simóné kikíséri.)
SIMÓNÉ
Csak aztán vacsorára hazajöjj ám; elég jó vacsoránk lesz.
KÁROLY
Mindjárt megjövök; csak egy kicsit levegőzni megyek; mert fáj a fejem.
(Amint búcsúznak, Simóné elérzékenyedik és megcsókolja.)
SIMÓNÉ
Látod, édes fiam, tudtam én, hogy nem akarsz te az édesanyádnak rosszat.
Nem akarhatod te elvenni szegény özvegy anyádtól az utolsó hajlékát.
Jó szíved van neked.
Nem akarhatsz te rosszat anyádnak.
Tudod, az jutott eszembe, amit egyszer hallottam, hogy a doktor mondott rólam, és érzem, hogy igaz: ha ezt a házat elvennék tőlem, megőrülnék.
KÁROLY
A doktor mondta.
SIMÓNÉ
És érzem, hogy igaz.
Hidd el, én megőrülnék.
Én nem tudnám elviselni.
Ne nevess ki, de mikor csak álmodtam is egyszer, hogy leégett a házam.
KÁROLY
De hiszen be van biztosítva a háza.
SIMÓNÉ
(Nevet)
Mit ér az fiam, ha már egyszer leégett?
Azt hiszed fiam, hogy nekem csak egy ház kell, és akkor boldog vagyok?
Ne hidd azt fiam.
Látod én szegény öreg asszony vagyok, de ebben a házban akarok meghalni, ahol édesapáddal éltem, ahol te születtél.
Éppen ebben a házban, amely nekem az emlékek kincsesbányája lett.
– Szeles idő van, nem kellene őszi kabátot venned?
KÁROLY
Szeles idő van!
SIMÓNÉ
Ilyenkor a legkönnyebb meghűlni.
Szegény édesapád is így kapott tüdőgyulladást – sírba vitte.
Ott halt meg – az udvari szobában.
Ha ő élne, ez a ház már emeletes volna.
KÁROLY
De – mama, tegyük fel – ha leégne a háza, a biztosított összegből éppen ilyent építhetne újra.
SIMÓNÉ
Ne beszéljünk erről, fiam; úgyis azt vetik édesanyádnak szemére, hogy kellemetlen dolgokról szeret beszélni.
Tudod, hogyha már meg kellene válnom a házamtól: százszor inkább eladnám a te kedvedért, ha tudnám, hogy igazán a pályádat és nem csak a boldogtalanságodat mozdítanám vele elő: akkor legalább láthatnám – néha – messziről – nyugodt volnék, hogy megvan, reményem volna, hogy tán még visszaszerezhetem – mint hogyha fölégni látnám – ó, az borzasztó volna!
Ne is említsd .
–
KÁROLY
De - szeles az idő – ilyenkor –
SIMÓNÉ
Fiam!
– Károly!
Mi az?
–
KÁROLY
(Hirtelen görcsös sírásba tör ki.)
Édesanyám!
– Édesanyám!
Hova süllyedtem?!
Gyújtogató lettem!
Soha, soha nem képzelhettem volna!
Az én nagyravágyásom az oka mindennek.
Nem születtem én Napóleonnak.
De mikor olyan, olyan üres volt a világ!
Betelik rémmel!
Olyan sivár!
De mégis – ha a Marianne nem jutott volna eszembe, nem lett volna – nem lett volna semmi.
–
SIMÓNÉ
Mi lett?
- Mi lett?
-
KÁROLY
Én!
Gyújtogató!
Csaló!
Anyám sírba vivője!
Anyám!
Édesanyám!
SIMÓNÉ
Mondd hamar!
Mit tegyek?
Hova menjek?
Hova szaladjak?
Az Istenért!
KÁROLY
Hátha benn égtél volna!
(Meredten áll!!)
SIMÓNÉ
Hamar!
KÁROLY
Ha nem lett volna szeles idő - nem lett volna semmi.
Ha nem akartam volna házasodni, nem lett volna semmi!
Ilyet!
Ebből!
Pénzért házasodni!
Mi több: a pénz, vagy a test?!
Tisztességesen kellett volna!
SIMÓNÉ
Hamar!
KÁROLY
Most – se pénz, se posztó!
Hiába!
Minden hiába!
Mit ér?
A rab – gonosztevő!
– felgyújtja a börtönét és – bennég!
Bennég!
Örökre ég, mint a csipkebokor!
– Anyám!
Édesanyám!
SIMÓNÉ
(Kezeit kulcsolja)
Mondd!
– Hamar!
KÁROLY
A doktor tudja – meg az az iszákos – csak ne fecsegne - Istenem!
Istenem!
SIMÓNÉ
(Sikolt)
A doktor!
KÁROLY
Exaltált bolondok vagyunk valamennyien!
Miért szültél? s ilyennek!
SIMÓNÉ
Fiam nézd!
Az Istenre könyörgök – nem ér semmit a kétségbeesés – az izgatottság – Szegény apád is mindig azt szokta mondani. fő a hidegvér.
– Nem lesz semmi baj - nézd - hisz anyád megbocsát neked.
–
KÁROLY
Te vagy az oka mindennek, éppen te! és most a kedvedért, a te kedvedért rontottam el minden
PALI
(Hangja az utcáról)
Postás uram -
mért levelezett
KÁROLY
(Ökölbe fogja jobbját)
A nyomorult!
SIMÓNÉ
Ó az!
Ó az!
(A kapuhoz fut, kitárja; Pali előtte áll; igen részeg hangosan kacag.)
KÁROLY
(A szín közepén maradva, kezét a homlokára nyomja)
A fejem!
Fáradt vagyok!
Nem lehetne minden a régiben?
PALI
Én mindig csak azt mondom: mindenkinek megvan a maga kedvtelése.
Egy kis itóka egész lelket önt az emberbe.
SIMÓNÉ
Részeg disznó!
Ha meg mered tenni, becsukatlak.
PALI
Én, tekintetes asszony?
Hahahaha!
Mit merek én tenni?
SIMÓNÉ
Ez a hála, hogy a lányodat felfogadtam, nevelem?
Ki vele, vén bolond, mit akartál tenni?
PALI
Mit tehet ilyen szegény ember?
Én mindig csak azt mondom, szegény ember bújjon el!
KÁROLY
Ne bántsa, mama, nem lesz semmi baj.
Talán nem lesz semmi baj.
– Pali, azt mondom neked, valami közbejött és most én akarom, érted?
Én, hogy ne hajtsd végre, amivel megbíztalak.
PALI
Ne vigyem le a vasútra a pakkját, mikor elutazik?
SIMÓNÉ
Ne tedd magad, ázott róka, mert kikaparom a szemedet.
KÁROLY
Mama, az Istenre kérem, csak higgadtan.
Engem is kivesz a sodromból megint.
PALI
(Simónéhoz)
Boszorkányhoz illenék.
Az én fejemet nem zavarja meg a bor soha.
Nem emlékszem, hogy mást tetszett volna parancsolni.
KÁROLY
Nem is fog mást végrehajtani, ugye?
Mondja, hogy nem fog mást végrehajtani!
PALI
Ha azután eszembe ötlene valami más megbízása a nagyságos úrnak; majd funtra tesszük –
KÁROLY
Ne bántsa mama.
Fortélyos a szemtelen: azt akarja, hogy megfizessem.
– Megfizetlek gazember, megadok amit kívánsz, csak ne tedd meg ezt – ezt ne tedd meg!
PALI
(Vigyorogva)
Nem pénzért teszem.
– De mivel tetszett megbízni?
(A szél hallhatóan süvit.)
KÁROLY
Ne bántsa mama.
– Tudod te jól, gazfickó, tudod te jól!
- Nem, nem bíztalak meg semmivel, hazudsz.
– Próbára akartalak tenni, nyomorult, és látom, hogy képes volnál pénzért gyújtogatni; gyújtogatni!
SIMÓNÉ
Felgyújtani egy szegény özvegyasszony házát.
PALI
Csak a fiának tenném, nincs igazam nagyságos úr?
Én csak azt mondom: ha kaptam is a nagyságos úrtól némely megbízást, tudnám én, mit tegyek, dobra üssem -e; azért vagyok az első számú hordár.
A nagyságos úr is azt mondta: ne járjon a szád, csak tedd meg amit mondtam.
Van annyi ez már, hogy ha visszamondják is: csak mások előtt mondják vissza.
Nem vagyok én részeg.
Látja a nagyságos úr, én jobban tudok titkot őrizni, mint maga.
KÁROLY
De ha nem vagy részeg, hát érts meg hát: nem akarom, igazán én nem akarom.
Érts meg, higgy nekem.
Csak hiszel nekem.
PALI
Tudom én, mit kell tenni.
Van sütnivalóm
(A szél süvit. Felhők kavarognak.)
SIMÓNÉ
Szegény, szegény házam.
(Sír)
KÁROLY
Nem, mama nem lesz semmi baj, menjen csak egy kicsit be mama; tegye meg nekem; majd beszélek én ennek a fejével.
PALI
Ne fáradjon, tekintetes asszony; nem érdemes.
KÁROLY
Hála neked úristen!
Már azt hittem, hogy sohase fogok megszabadulni – mint a bűvészinas – a felidézett szellemeitől.
Egy részeg paraszt miatt!
PALI
Részeg paraszt!
Részeg kutya!
Szegény ember kutya! meg disznó!
– De!
– Kell nekem az urak büdös pénze!
Én azt teszem, amihez kedvem van, – a magam kedvére teszem.
Ejhaj!
Csak ropogjon - lobogjon.
– Bár már érezném a szagát!
SIMÓNÉ
Legyen eszed Pali, ne olyan hangosan, világ hallatára!
Mennyit kívánsz?
PALI
Tartsák meg a pénzüket.
Kell a fenének a pénzük.
Most az ördög se parancsol nekem.
A bor mégiscsak lelket önt a vénemberbe is.
Csak olyan legény vagyok, mint akárki.
Lobogjon, ropogjon.
Senki se sajnálja.
SIMÓNÉ
Nevelem a lányát!
–
PALI
Cselédnek.
Csupa könyörületességből ingyen cselédet!
Ah a ti jóságos pofátok!
Nem jól teszem, hogy iszom.
SIMÓNÉ
Agyonverted volna.
PALI
És ha vertem is né ha
KÁROLY
Hagyja maga, tisztára bor beszél belőle.
SIMÓNÉ
Anna szeretett engem.
PALI
Hahaha.
Mint a kecske a kést.
Ha!
Égni fog a kedves háza, ha beledöglöm is – éppen Annáért.
KÁROLY
Eddig szép szóval beszéltem veled, hanem most már azt mondom, vége legyen ezeknek a hercehurcáknak, sok haszontalan beszédnek: mert van ám akkora hatalmam, hogy megvédelmezzem az anyám házát, ha akarom!
Tudod milyen büntetés vár a gyújtogatókra -
PALI
És ha kiderülne az igazság?
Hehehe!
Én megmondom, ami igaz.
Az Istennek is megmondom ami igaz.
KÁROLY
Ki hisz neked sehonnai bitang?
Züllött éhenkórász, ki hisz neked?
Az hiszed, neked inkább hisznek, mint nekem?
Te aljas naplopó!
(Pofon üti)
SIMÓNÉ
Fiam!
PALI
No-no – megálljon az úr – megálljon az úr, ezt megkeserüli.
Ezt még megkeserüli.
Ha felakasztanak se bánom.
Kikiáltom az egész városba – az egész vármegyébe: – a Simó nagyságos úr, a Simóné tekintetes asszony fia – csaló! gyújtogató!
Uraknak mindent szabad.
Szegény ember kutya.
Ezt megkeserüli.
Égni fog a háza, ha felakasztanak is!
(A ház felett a túlsó oldalról erősen sötétedik, nem tudni, füste vagy felhő.)
KÁROLY
Ne bántsa mama – már nyugodt vagyok – nem érdemes törődni a gazemberrel – el kell fogatni – kár volt eddig is beszélni vele – el kell mindjárt fogatni.
- Hogy erre előbb nem gondoltam!
Lám a rossz lelkiismeret!
De ki hisz neki!
Be kell kísértetni - izenni a városházára - nem lármát ütni - itt van egy részeg - nem lehet semmi baj.
PALI
Úgy?
Azt hiszik, ha engem becsukatnak, avval aztán jól van minden?
De nem addig van a!
Engem becsukathatnak!
De azért a házuk a büdös, ronda, istenvert házuk égni fog.
Ha felakasztanak is, égni fog.
SIMÓNÉ
Milyen szag van itt?
Jesszus!
(A szél süvit. Nagy füsttömegek kavarognak.)
KÁROLY
Az Anna!
Erre nem gondoltam!
Hogy erre nem!
PALI
Igenis tekintetes asszony, az Anna, akit maga nevelt, maga, aki magát úgy szereti, mégsem olyan kuka, buta lány, mint amilyennek látszik – az Anna -
KÁROLY
Anna!
– hamar – vele kell beszélni -
PALI
Beszélhet már avval a nagyságos úr – menjen beszélni a pesti szeretőivel - akire a pénz kéne – az Anna derék lány, mindig mondtam én.
– Szidd a füstöd, banya!
SIMÓNÉ
Jesszus!
Jesszus!
A házam!
Jesszusom!
Istenem, miért mérted ezt rám?
Mit tegyek?
Hamar – Gazemberek!
Gazemberek!
KÁROLY
(Kezét a homlokára)
Miért is jöttem ide?
Átkozott.
Se pénz, se – Miért is, miért is – vagyok olyan – gyenge –
PALI
Postás uram
mért levele-zett? –
Ha felakasztanak is!
Míg a – tengeren -
Ejhaj!
De idepasszul ez a nóta -
ANNA
(Kiront a házból, a konyha felől)
Jézus Mária!
Segítség!
Tűz van!
Tűz van!
SIMÓNÉ
(nekiront)
Haszontalan teremtés!
(A ház túlsó oldaláról lángok csapnak fel, a füsttől meglehetősen elnyelve. A ház mögül a másik utcáról kiáltás hallatszik.)
HANG
(Az utcáról)
Tűz van!
Tűz van!
KÁROLY
Késő bánat – ebgondolat.
(Az utcáról futó lépések, lárma. Beszalad néhány utcagyerek és egy öregasszony. A szél nagyon fúj, a füst elönti a színpadot.)
HANGOK
Az öreg Simóné háza...
- Hátul gyulladt ki.
- Hol a tűzoltók?
- Vizet!
(Távolról két lövés hallatszik.)
KÁROLY
Örökre börtönben!
– Megadtam az árát – Ó!
Marianne -
(Senki sem törődik vele.)
SIMÓNÉ
A házam! a házam!
– Mit ér már?
– Mennybéli szent atyám, miért mérted ezt rám, épp rám!
HANG
(A kapuban)
Biztosítva van háza?
MÁSIK
Nem látod?
EGY ÖREGASSZONY
Merre tartja tekintetes asszony a pénzét?
Ejnye Pali, mit áll itt, mint egy szent?
Menjen, segítsen megmenteni a tekintetes úrnak a pénzt!
Nem hallja?
EGY SUHANC
Részeg megint.
MÁS
Ha!
A Simóné, éppen!
Ez nagyszerű.
Úgy kell neki.
ANNA
(Lányokhoz)
Én nem tudom, mit lármáz megint rám?
Mindig ilyen: bűnbak kell neki.
(A harang megadja a vészjelet. Kongatás. Az udvar megtelik néppel. Nevető, kíváncsi publikum; megismerhetők az utcakölykök, akik a darab elején felléptek. A szomszéd fűszerkereskedő egy nadrágban és ingben. Parasztasszonyok, sopánkodva; cselédlányok. Néhány diák – A tűzoltókocsi robaja, megáll a ház előtt. Hallatszik, amint leugrálnak róla. Nagy, folytonos moraj; s egy pár percig szünet, csak susogás. A főszemélyeinket eltakarja a nép a néző elől. A tűz folyton pattog, ropog; láng már jobban látszik, a szél sivít. Füst és fény.)
A FŰSZERKERESKEDŐ
Már egészen jól ég.
A MELLETTE ÁLLÓ
Bizonyosan megint valami gondatlanság.
EGY DIÁK
Régen volt már ilyen látványosság Sátorfán.
(A tűzoltók helyet csinálnak; a szivattyút beállítják. A tisztult tér mögött feltűnik a Simóné siránkozó fekete alakja. Az orvos is jön.)
SIMÓNÉ
A házam!
Egyetlen vagyonom, örömöm, reményem, mindenem!
Szegényt az ág is húzza.
A házam!
A ház, ahol az uram meghalt, – a fiam született!
Az egész világ az én ellenségem.
Én vagyok a leg – a legszerencsétlenebb a világon!
A házam!
A házam!
KÁROLY
Ne neked, reményeim bitója!
Siralomházam!
Börtönöm!
Megégsz ugye?
És már hiába!
Nekem hiába!
Hiába!
Anyám!
Édesanyám!
Ne a házát sirassa, hanem a fiát.
CUCI
(Megjelenik a hegedűjével és egyetlen húrján élesen játszani kezd.)
MAJOR, A TŰZOLTÓPARANCSNOK
Félre öreg!
Munkához!
EGY UTCAGYEREK
Nagyszerű, hogy éppen a sárkány háza.
Hogy sír.
EGY TŰZOLTÓ
Félre az útból, vagy segíteni!
EGY LÁNY
(Aki vizet hord, egy legényhez)
Ne lábatlankodjon itt, hallja, mert nyakon öntöm!
EGY ÖREGASSZONY
Bizony – nagy szerencsétlenség.
SIMÓNÉ
Hogy az a jóságos Isten is mindent a szegény özvegyasszony vállára zúdít!
A fiam az oka!
Én vagyok az oka!
Égj!
Égj!
– Nem viselhetem el.
EGY SÉTÁLÓ
Szegény öregasszony.
Sajnálom.
MAJOR
Tessék kérem félre állni, ha már nem segít.
Mi megteszünk minden lehetőt.
(Néhány helybeli úr is odavetődik az udvarra, felsőkabátban, bottal; köztük Balog járásbíró és az orvos.)
ORVOS
Alászolgája, jó napot kívánok; hát hogy van?
SIMÓNÉ
Jaj, még a közelébe sem engednek – a közelébe sem engednek – a közelébe sem -
EGY TŰZOLTÓ
Bizony jobb is lenne, ha elmenne valahova.
Félre!
EGY POLGÁREMBER
Mit jajgat úgy?
Hiszen biztosítva van. ha énnekem be volna biztosítva!
ORVOS
Hm.
Hm.
SIMÓNÉ
Mit ér az már nekem?
– mit ér – mit ér?
BALOG
És nem akar ám szűnni ez a szél.
MÁSIK ÚR
Éppen itthon volt a fia az öregasszonynak.
HARMADIK
Hol is él a fia?
PALI
(Hirtelen, váratlanul elneveti magát.)
Hahaha!
KÁROLY
(Rárohan)
Gazember!
Gazember!
Ördög!
BALOG
Bolond a fia is, mint az anyja.
MÁSIK ŰR
Olyan volt az egész család.
MAJOR
Oltsátok!
– Vizet!
ORVOS
(Gondolkozva)
Vizet!
Több hideg vizet!
(Cuci hegedül.)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE