Ah, néni, ez azon kor elve volt ,
Midőn még a szabónak címerül
Egy bádog olló hintázott kivül .
És a kötőfék a házhéj előtt
Szimbolizálta a kötélverőt ,
Akkor diszítni a bolt ajtaját
Egy kendő s egy darab posztó elég volt :
Most a kirakványoknak fénykorát
Éljük! Most nem belül: kivül a bolt .
Most a cím a raktár. Nem kérdi most
Azt senki: mennyi készpénzt rejt a láda ?
Hanem azt kérdi: mennyi papirost
Lehet forgatni, és minő kamatra? -
Most börzejáték az egész világ ;
Részvényeit nem a sors osztja fel ,
Hanem a számító ész szerzi el ;
S minthogy valódi érték ritkaság ,
El- és tuladni rajtuk fő dolog .
Most minden a sors kerekén forog ;
S nem az veszt, aki ily részvényt kiad ,
Hanem az, akinek nyakán marad . (Elé áll.)
Nézzen meg, néni, jól! - Az én atyám
Pénzt és vagyont alig hagyott reám ;
Hanem van csinos arcom s termetem ,
Van lángeszem, s még lángolóbb szemem ;
S ha a leányra én azt rávetem ,
Ha más szerelme nem assecurálta ,
Apák, anyák, nénék ott mind hiába -
Az fel van gyújtva! Négy nyelvet tudok ,
S én mind a négyen udvarlok neki ;
S ha ez nem használ, sírok, ájulok ,
Mig a fehér zászlót nem tűzi ki. -
Ezek az én részvényim; név szerint
Értékük mintegy ötezer forint .
A pesti nőbörzén szét vannak osztva ,
Az agiójuk már fel van fokozva ;
Csak az a kérdés, melyik tartja meg -
S az nőm leend .