Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Madách Imre
Csák végnapjai
Keletkezés ideje
1843 és 1861 között
Felvonás
6
Jelenet
10
Megszólalás
717
Mondat/Sor
3091
Szó
15798
ELŐJÁTÉK
A’ ROZGONYI ÜTKÖZET
1ső Szin
(Nyitott csarnok az Omodéknál, oszlopain fegyverzetek függnek. - Kívül zaj.)
DOMOS
jő
Ki mer zajongni a' Nádor lakában?
El gyülevész nép!
A’ NÉPBŐL
Csitt had haljuk őt
ABA
(nyillal kezében beugrik)
Nézd bátya nézd! milly furcsa ember ez
Vérkardot hord körül, ‘s torok repedtik
Minden nemest fegyvert ragadni hív.
JAKAB
(a’ néptől körül zajongva megjelen, magassan emelve a’ véres kardot)
Fel nép a' tárogató csatára hív,
Kinél alkotmány, népjog, és szabadság
Szent, az Csák mester táborába tér.
A’ NÉPBŐL
Csatára hát! - Le Róma zsarnokával!
DOM
Öcsém!
ABA
Nos?
DOM
Hol anyánk?
ABA
Én nem tudom;
Verébfiakra lődözék kivül
Midőn megláttam ez elszánt fiút:
Ki rosszúl hangzó harsány szózatával
Föl vágy sivitni egy alvó hazát.
Kacaghatám a' bámuló csoportot,
Melly váltság és szabadságról ha hallott
Mind annyiszor üvöltve öszve verte
A' szolgaságtól kérges tenyerét. -
DOMOS
(egy oszlopról kardot vesz le)
Emlékszel-é öcsém midőn medvékre
Kivántunk menni, únva a' nyulat
Melly fut csak, és futásnál mást nem ért; -
Emlékszel-é hogy megtudá anyánk
Mint sirt, mint félte. - Oh! öcsém miért
Miért vezérel ifjat nő - anya?
Ki azt vigyázza csak, mind meg van-é
Fészkében a' fiú, hogy ép-é mind?
‘ S medvékkel ölbe szálva látni fél. -
Kinek érzelme háza küszöbén
Keresztül nem hat, nem ösmérve a'
Szebb bár zajossabb élet küzdterét,
Mellyen kéz ‘s láb hián is ember a'
Hős férfiú. - Öcsém fáj az nekem
Hogy olly igen szeret anyánk!
ABA
Fellengzesz.
DOMOS
Korhely leszek, garázda és pazar
Hogy eltaszitson majd anyám ‘s "menyj, úgymond'
Keress magadnak sirt jegest, borúst,
Ha a' nádor lágy fészkét meg-szükülöd"
Tudok majd én keresni sirt magamnak,
És sirkeresztem népem könnye lessz.
ABA
Bátyám nem értelek
DOMOS
(suhint a’ kardal)
Majd fogsz. Mi szép,
Milly jól suhint mint villám. -
Isten veled öcsém én távozom
ABA
Bátyám hová?
DOMOS
Vadászni nem nyulakra,
Medvére sem; nagyobb-szerű vadat
Esd lelkem, érzem keblem vágyinak
Szűk tér e' ház
ABA
Ah bátya!
DOMOS
Mit kívánsz?
ABA
Nézd csak e' vén nyilat, megbirom én is
Feszitni, és megcélzom a' keselyt
DOMOS
Mit mondjak testvéridnek. Csák hadába
Állok. Mond jó Anyámnak hogy köszöntöm
(megindulva)
Ah! mond áldását adja rám.
ABA
Domos!
DOMOS
Nos? jobbodat öcsém!
ABA
És én csak itt
Verébfiúkat lőjek-é? -
Keress Más hírnököt magadnak; én követlek
DOMOS
Legyen hírmondónk hát a' pusztaság
Melly a' nádor lakában fog uralni
Kövess.
ABA
(eldobva nyilát, mást vesz)
El gyermekjáték már találtam
Nyilamra érdemesb vadat.Gyerünk
(mindketten el)
IIdik Szín
Rozgonynál. Csáknak tábora, egy domb alatt. Éj.
CSÁK
(sátra előtt áll)
Már ennyi vér és boldog-é e' hon?
Mellyért szivemnek vérét ontanám.
Van-é a' boldogsághoz út csaták
Sirhantjain? Miért ne korcsokén. -
De hát miért teremte a' nagy ég
Érző kebellel, vagy miért adott
A' nagyra vágyat, és erőt? El szív
Ki téplek! hogy ha gyáva könyt javalsz,
Hol népijog vért és halált rivall. -
Te is hajamba kapkodol büdös szél,
Gyász hirnökűl jösz tán csaták teréről
Felköltni lelki nyugodalmamat?
Rosszúl jövél; Gyávák, ‘s honellenek
Halál sohaja Csák önérzetét
Nem söpri még el . (távol vigalmi zaj)
Menyj siess tovább,
‘S hol vértfödözte szoknya-hősöket
Tort ülni látsz egy parlag-hon fölött
Ott állj meg és üvölts halotti dalt
Vigalmaidhoz (figyel a’ sátornál)
Csitt ő alszik, és
Egy szebb világ álmát álmodja el;
Nyugottan alszik trónja biborán
Mert nő. Nyugodjék édes álmiban
Ki költené fel a' vész-tengerén?
Azért lőn férfiú, virasszon ez; -
Szürkül a' hajnal, asszonyé az álom,
Hősé a' munka.
SIMON
(belép)
Csák már alhatik
Mert hűn dolgozta el napszámait
CSÁK
Ki hiv? vérdijt jövél tán érdemelni
Rómától, és bűnöd bocsánatát
Fejemmel. Hogy ha igy, sajnállak mert
Csák meg nem ért még a' halálnak, ő
Meghalni ránemér.
SIMON
Uram!
CSÁK
Lódulj
Kölönc! én megbocsájtok, mert valóban
Idáig hatnod nem csekély merény.
SIMON
Uram! ‘ s gyilkosnak látszom ? Ha annak,
Letépem úgy ez arcot, eldobom,
Megnem imádom többé az eget
Miért teremte ollyat melly hazug?
CSÁK
Csalódtam, szembe nem tekint a' gyilkos.
SIMON
Harcban kerestelek, és feltaláltam
A' kopja szálat, mellynek útjait
Az elleneknek testrakása jegyzé;
Meg ünnepeltem -e' találkozást
Hogy vivhaték a' hon nagy férfiával
De orvúl ölni! - Csák! magyar vagyok.
CSÁK
Most ismerek reád, Beczkó alatt
Ismérkedénk meg egy nehéz napon.
SIMON
Ott volt első csatám. Szerencse nap,
Csák homlokomra irta hős nevét,
Sokért nem adtam volna e' sebet,
Ládd itt nyomát; Gyakorta kérkedém
Hogy Csák keresztelt hőssé engemet.
CSÁK
De szólj miért jövél? Hogyan kerülted
Ki őreim éber vigyázatát?
SIMON
Bajjal és könnyen.
CSÁK
Szólj világosan.
SIMON
Sok őreidtől bajjal, ám de könnyen
Butortalan mint egykor törzs apánk
Ki ősi birtokából fáradalmin
Kivül csak két erős kart vitt magával,
És ez elég.
Apámtól egy örök maradt reám
A' szent szabadság, ezt nem szenvedem
Lekötni bár mi által.
Szabad minőnek alkotóm akart
Kéjt és vagyont a' percre bizok, és
Gondoskodom hogy vesztegen penészt
Ne kapjon, úgymint boldogult apám
Gondoskodott, hogy szabadságomat
Ne korlátozza semmi. -
CSÁK
S' most jövél?
SIMON
Hogy szóm rövid legyen,
Eljöttem mert nagy vagy, megmértelek,
Szolgálni hűn mint árnyad hogyha tetszik,
Szemközt csatázni véled hogyha kell,
Kopjámat ismered, helyem megálom,
Keblem nyilt, szám csukott ha úgy kivánod,
Éltemhez nem köt semmiféle pánt,
Kész halni márma, kész örülni holnap,
Mindhogy ha végnap lenne melly gyönyört
‘S vigalmat ád, Hat lábnyi birtokom
A' sir, akár hol is készen talál,
Barátom és javam e' kard.
CSÁK
Te emberem vagy, lám ki tud mutatni
A' harc terén szerzett barátokat?
Isten veled később a' többiről (kürtöt fúj meg)
Fel fel dologra, megviradt vitézek !
(Simon eltávozik, a’ királyné a’ sátorból kijön)
Üdvözlek asszonyom, már fölverénk
Átkos zajunkal ismét!
ERSÉBET
Nem, nem úgy,
Lelkem mélyjéből szól egy tompa hang
Nem hágy nyugodni, ‘s álmaimra olly
Vad színt lehel mint hogy ha harcias
Szellemtek álmodnék óh férfiak,
E' szivfenékben!
CSÁK
Illy korán pedig
Mig a' sötétnek mérges gőzeit
Nem szórta széljel a' királyi nap,
Gyöngéd virágnak, ‘s nőnek árt a' lég.
ERSÉBET
Nőnek csak óh! de az, kiért hazák
Áldoznak vérrel, az kiért vitézek
Csatára kelnek óh! Csák nő-é az?
Ki biboráról hogy ha eltekint:
Halál mezőt lát, mellynek szemfödője
Lelkének honját, drága nemzetét
Takarja el. A' mérges köd nem árt
Illy vérben fördött nőnek. Márma is
Remegve látom arcod felhejét,
Melly ezereknek jósol pusztulást,
Csatára készülsz; oh! mikor, mikor,
Hajnallik béke e' szegény hazára?
CSÁK
Közel vagyon most már a' kimenet,
Még egy kérésem van halgasd meg azt:
Szemlélni vágynák régen arcodat
Harcossaink, oh tellyesitsed ezt!
Jöjj márma, hogy vezesselek körűl;
Öntsél beléjök újuló erőt,
Lássák Árpád utolsó sarjadékát,
Lássák az elvet testesülten is,
Mellyel lét és nem léte a' magyarnak
Van öszve forva.
ERSÉBET
Egyetlen barát
Te ki a' szám-űzöttet pártolád
Ki fészket vivál a' hajléktalannak
Ki egyetlen, egy számos nép között
Maradtál hű a' véres eskühöz
Midőn jelöltje koldús-mezben élt,
Te kérsz kit egy hosszú dús élten át
Hálálni nem birok. Parancsolj én
Követlek.
CSÁK
Köszönöm.
ERSÉBET
Isten veled .
(mind ketten elmennek ez alatt megvirad néhány vitézek kijőnek sátraikból)
FEKETE
(jön)
Fel fel legények! forgó szél söpörjön
Ugy restelkedtek mint egy bamba nő.
TAMÁS
(sátorából)
Vitéz uram korán ver márma fel.
FEKETE
Talán utolszor ah! bajtárs!
TAMÁS
Miért?
Csák oldalán elesni szép dolog;
Nem bajnok élet, melly párnák között
Lassú halál verejtékébe fúl. -
FEKETE
Isten kegyelmezz milly pogány beszéd. -
TAMÁS
Vigan lelépni harci zaj között
Mulatság. Édesebb elesni ott
Hol társainkul költözünk keresztül
Az ismeretlen földre; ‘s életünket
Drágán fizettetjük meg ellenünkel.
FEKETE
Oh jaj! bűnök terhével menni át,
Átokkal az örök bíró elébe.
Sátán szól-é belőled? Irgalom!
JAKAB
(sátorából)
Miket daráltok, jó napot Tamás!
TAMÁS
Mi lelte kardodat Jakab komám!
JAKAB
A' mult csatában egy átkos barát
Tarkóján csorba lett. Nevethetém
Imádkozott vagy átkozott deákul
Midőn le szúrtam; És soká fenyite,
Mint azt megszokta tenni a' keresztel.
So sem hivém hogy lélek úgy beforjon
A' testbe, hogy végtére testesülve
Elhagyni félje jól hizlalt lakát.
TAMÁS
Ma vesztem érzem úgy ihatnám.
JAKAB
Ej!
Korán lemondasz!
TAMÁS
Csáknak oldalán
Harcolni nem bolondság ‘s ott leszek. -
JAKAB
Fogd hát' e' kulacsot ajándokúl. -
FEKETE
Pajzánkodol hisz nem tiéd.
JAKAB
Az egy;
Hát szent atyánk e' hont nem adta-é
Szintén ajándokúl. Vivj meg érte
Hisz Károly is viv az ajándokért.
TAMÁS
‘ S ha ég akarja még meg is lakol.
JAKAB
Mért is tolakszik úgy reánk, ha látja
Hogy a' magyarnak nem kell pap-király.
TAMÁS
Zsirt érez, és ebül utánna vágy;
Ránk küldi a sok menköves adót:
Nekünk fizetni ‘s tűrni van szerencsénk.
JAKAB
Majd vissza küldi a' szatyrot üressen
Koldúlni véle, vagy színig pakolja
Áldásival.
FEKETE
De hisz ha az ebédet
Megette tartsa meg imáit is.
JAKAB
Van emberünk még hűn ki őrködik,
Körmére sújt vigyázz Trencsényi még.
(Petúr, Simon jőnek)
SIMON
Víg társaság; barátim üdvözöllek!
FEKETE
Ördög barátja, én nem ismerem.
SIMON
A' harc-terén hol minden percenet
Élet ‘s halál, baráttá egy pohár
Tesz, és egy nyíl örökre elszakít.
FEKETE
Igyunk tehát új társunk éljenére!
SIMON
(a’ kulacsot felköszöntve)
Míg kéj napokban társunk szenvedésit,
‘S csaták terén az üdvös perceket
Barátilag megosztjuk ‘s igazán:
Éljen közöttünk addig a' barátság! -
Míg népjogért csatára szállni kész
‘S a' hon javáért egyes érdekéről
Lemond örömmel: éljen a' magyar!
(Zách, Berende, Zsámbokréti jőnek)
ZÁCH
(egy közvitéznek)
Ezt mond meg többi emberinknek is
Vigyázzatok szavamra. Most mehetsz (kürt szó)
JAKAB
Fel fel legények szól a' harci kürt!
SIMON
Éljen Csák mind örökké!
ZÁCH
(galléron ragadja)
Hó megállj!
Ki éljen gaz fiú
SIMON
Csák, jó uram!
ZÁCH
(eltaszitja)
Pór lélek el! gaz, semmire való,
Ne merd még egyszer zengni e' nevet,
Vagy megdöngetlek. -
SIMON
(gyürekezve)
Nos, ki hát uram!
Fel, ölbe vélem! Éljen mind öröké
Szólásszabadság ‘s bajnok hőse Csák
ZÁCH
(kardjára ütve)
El mondom, eb! vagy tán fölrúgjalak!
SIMON
(szinte kardjára üt)
Rúgj, majd kamattal vissza szolgálom!
ZÁCH
(csendesülve)
Ember vagy talpadon, de mond, oh mond!
Hogy vert meg úgy vaksággal a nagy ég,
Hogy nem szemléled Csák gazságait, -
Oh vagy azért van-é főd ép, egész,
Hogy kucsmát hordjál rajta, ‘s szolgaúl
Hódoljál véle rádtolt elv előtt?
Gondoljatok csak vissza, hogy valjon
Midőn a' sértett népjog szent szavára
Zászló alá gyűjtött Csák, mondta-é
Hogy az igért szent pálya-bér helyett
Kényuradalmát tolja majd reánk?
Én úgy hiszem nem, hogy ha nem: hazug.
Ki tudja védni, én meghalgatom.
FEKETE
Bizony nem is bolondságot beszél.
ZÁCH
Szabadságért vivunk; mert úgy hiszem,
Mert úgy hiszem: nincs köztünk egyik is
Kit más vezérel mint a' szolgaság
Nyűgét lerázni! Ámde nézzük őt;
Gyakorta gondolám oh társaim
Miért mi nálunk lenni jobb kiván?
Miért dörög le olly hatalmasan
Vérünkkel nem fösvénykedünk, szakad
Olly messze egy maga, hogy mink porok
Ha föltekintünk: szédülés fog el?
Miért dörög le olly hatalmasan
Miként az Isten egy bűnös világra?
Ha hogy szavam hazug, ‘s emlékem csal,
Úgy kérlek szóljatok, ám hogy ha nem,
Akkor Csák áruló! ‘ s bűnhödni fog
FEKETE
Bűnhödjék!
PETÚR
Vesszen el!
ZÁCH
Már vesszen el?
‘ S nem is mondottam még el vétkeit. -
Csák életet kiván ő a csatára,
És valjon emberűl megosztja-é
Harcunk jutalmát? Elmondom miként:
Ő gyözedelmeink jobb felét
A hirt megtartja, és nekünk oh! jaj!
Csak sebjeink maradnak.
FEKETE
Légy vezér!
PETÚR
Le a' hűtlennel! -
ZÁCH
Mostan halgatás,
Ha a' tevés órája megjövend,
Akkor kitűnik az okos ‘s barát .
(kezet ád nekik. Indulnak)
SIMON
Meggyőztél, még csak egyet mondok ‘s ez
Éljen Csák mindörökké!!
ZÁCH
Gaz kölönc
(vitézek elszélednek)
Kisérletet tevék már több helyütt.
BERENDE
S remélysz?
ZÁCH
Elég hívet, ledöntni őt.
BERENDE
Hol is hibáznék párt hol döntni kell,
Hol pár között olly büszkén áll a' nagy?
ZÁCH
Ha! ha! kacag föl a' pokol ha illy
Kis ember ki öles cséklyéken áll,
S le nézi rólok az egész világot,
Le dűl
BERENDE
Csak egyre kérlek Zách ha dűl,
Ha dölni kell, mert a' kor úgy kivánja;
Tartassék jól meg minden tisztelet,
Hogy majd ne mondja késő maradék:
Hogy századunk egyik főbb csillagát
Gyalázatúl bitóra állitók!
ZSÁMBOKRÉTI
Mit? még kimélni fogjuk a' zsiványt
Álarcosan fogjuk akasztani?
Porig le véle vagy ha kell alája.
ZÁCH
(irást vesz elő)
A' kivitelnek apróságai
Ne hozzanak ügyünkbe szakadást;
Dicső királyunk mérhetlen kegyét
Haljátok mostan: mindent elfelejt,
Fény polcra álít, egy tapotnyi föld
Hibázni nem fog birtokunkból, ha
Hozzája térünk.
ZSÁMBOKRÉTI
Oh mi nagy ‘s kegyes!
ZÁCH
Leányomat elkéri udvarához
‘S ki házasítja. Jőnek, halgatás;
Tervünk még a' világnak meg nem ért.
(mind elmennek. János, László, Domos, Miklós, Dávid jőnek)
JÁNOS
Hogy itt vagy ismét köztünk! újra, ‘s ujra
Kérdezlek a' szép csendes ősi lakról
És a' jól ismért kedves tárgy körül
Kérdéseim dagályja, nem pihenhet.
LÁSZLÓ
Hát jó anyánk most olly gyermektelen,
Tudom naponta könnyez ‘s jár körűl
A' puszta csarnokon, melly lépteit
Fohászival tompán viszonza csak.
DOMOS
Ő olly igen jó.
DÁVID
Hol maradt öcsénk!
DOMOS
Csákot kereste, hadnagyúl kiván
Hozzá szegődni.
DÁVID
Mond mért olly komor
Ma Csák?
MIKLÓS
Ne hidd hogy ő komor, sötét csak,
Mert lelke küzd.
DÁVID
Alig ha nem virasztá
Az éjt imákkal.
MIKLÓS
Nem Csák nem szokott
Szóval csatázni, hol csapása kell.
DOMOS
Küzd, sújtni fog, vagy hát nem barna színt
Ölt e' az ég is ha dörögni készül?
Előbb üt Csák be, aztán menydörög.
JÁNOS
Itt jő nézzétek mint sötét Hadúr,
Bús nyugalom ül láng tekintetén.
MIKLÓS
Ha látom így, én nem tudom miért,
De új, ‘s nem ismért tetterő fog el.
(Csák, Aba jőnek)
CSÁK
Ne jöjj te még a' harcba jó öcsém,
Hosszú egy nemzet élte, sok vihar
Torul utába mellyel küzdni lessz
Szüksége hősre, elhagyott hazánknak.
ABA
Hagyj küzdnöm oldalodnál.
El ne hajts Szentelt csatádból engemet óh
Csák! Hol öt testvérem küzd.
Erőt az ég Fog kölcsönözni ifjú karjaimba,
Hisz szent csatára ád erőt az ég!
CSÁK
Menyj ifjú még mosolygni birsz örülj,
Majd jő idő mellyben ha föl kacagsz
Görcsös kacajod kín kacajja tessz,
Ha mink elestünk hosszú harc után,
Ha nyúgalomra hív az ég, jöjj és
Bosszúlj meg! Ember élte percnyi lét,
Egy nemzet élte ezredekre hat. -
ABA
Oh Csák! ‘ s az ifjú sast nem-é vezérli
Kétes csatára vívni az idősb?
Hogyan tanuljon nézni láng sugárba,
Ha gyönge reptének vezére nincs?
Átkozlak ifjúság, ha gátúl álsz
Közöttem és az elv babérja közt.
CSÁK
Jer lelkem ifja, fogjad e' vasat
‘S ha elfajulni látod a' magyart,
Ircsad ki véle, hogy ha fél hazánk
Sirá lessz, légyen; más felén kitűzzük
Vér szerzett alkotmányunknak jelét,
‘S szeplőtlenül az átkos sír felett
Mint nap ragyog fel: nép jog és magyar .
(kardját általadja)
ABA
Hála Trencsényi! szent ereklye lessz
E' kard nekem, ó! mond hol a' halál
‘S én szembe szállok. Mond ‘s ki csikarom
A' vak jövőtől, a' fényes jelent . (félre)
Ha így elédbe lépek Ersébet,
Még égve képem a' csaták dühétől
Beszél a' csend ‘s te égi dijat ádsz.
CSÁK
Közelg a' reggel és ma alkonyig
Sok munka vár reánk. Barátim hagy
Vonuljanak csapatjaink idább
(Simon jő Csák fegyverzetével)
Fegyverzetet Simon: a' vért sötét
‘S minő e' nap lessz olly nehéz legyen,
Fehér a' zászló mint ügyünk fehér,
‘S mint alkotmányunk olly szeplőtelen,
Tollam véres zöld, vér uton vezet
A' boldogabb kor, ‘s jobb remény felé . (fegyverkezik)
MIKLÓS
Mit hallottál az ellenség felől?
SIMON
Annyit hogy reggel áldozott egész had.
DÁVID
Nekünk sem ártana!
SIMON
Patvar vigye!
Egy mázsa átok úgy is már nyakunkban,
‘S Tamás a' püspök szerte azt beszéli,
Hogy élve hord az ördög el magával.
MIKLÓS
Hogy élve nem, arról jót álhatok;
De halva már könnyebben meghiszem.
(seregek vonulnak a’ szinpadra. A’ királyné kijő sátorából ‘s Csák kézen fogja)
CSÁK
Vitézek! Újra harc, és újra vér,
De újra szent ügy is, mellyért dicsősség
És nemzet áldás bő jutalmat ád; -
Tekintsetek föl büszke férfiak,
Királynétok jött hüv vitézihez
Hogy lássák a' magasztos homlokot,
Melly nőiségéről lemondva, zord
Pajzson tanyázik éjjel, harci zaj
Között imádkozik hajnalra, mert
E' hely hol szenved és örül, e' hely
Hazája és kivűle honja nincs; -
Nézzétek őt királyink lelke leng
Körülte, ‘s őrzi benne legbecsesb
Javunkat nemzetünk történetét;
‘ S vész és öröm közt függetlenségünket. -
ZÁCH
(társaival és sereggel jő más felől)
Isten meg áldjon Csák! Kérdezni jöttem
Megtámadjuk-é ma elleninket?
Te társaiddal semmit nem közölsz,
Tanátsainkat mint gyermek tanátsot
Mosolygva halgatod ki, megveted;
‘S a' mit ki főzesz azt vakul kivánod
Hogy mink kövessük.
CSÁK
Illy nehéz idők,
Hol olly halmozva áll a' még teendő;
Időt sem adnak balga szóvitákra.
ZÁCH
‘ S ki áll nekünk jót hogy hiven vezetsz
A' cél felé, mellyért már annyi vér
‘S a' béke annyi szép virága lett
Gyász áldozat. Oh Csák rég elrepült
A' kor hol bamba barmokul hagyák
Népek vezetni délceg egyesektől
A' föld történetét. Mind annyian
Gondolkozunk már és mind annyian
Kívánjuk tudni mért ‘s hová vezetsz?
Nézz sebjeinkre, nézd e' szájakat
Mind annyi vádol Csák, ‘s fennen kiáltott
Vádját egy nemzet halja, csak te nem!
Hald hát te is, én polgár és magyar
Előbb valék mint híved, ‘s híved úgy
Mig néped híve lenni nem szünél:
Átkos ki lop, de százszor átkosabb
Ki még mosolyg ha törvényt és hatalmat
A' nép szabadság szent nevén lop el;
Tudd: szerte már királynak hiv a' nép; -
Dicső jutalma égő sebjeinknek!
MIKLÓS
Ki kard tüzes vagy oldalomnál! oltsd
Hűs vérben lángodat.
CSÁK
Miklós meg álj!
ZÁCH
Ha lenne szóm hatalmas áradó,
Elmondanám, hogy ez a' pálya bér
Mellyért mi vérzünk balga eszközűl; -
Elmondanám hogy itt ez árva lány
E' hitványúl elámított szegény
Lépcsője csak mellyen egébe hág.
‘ S pokolra rúgja.
ERSÉBET
Oh! Csák meghalok,
Mind eltiporja gondolatjaim
E' szörnyű ember . (zúgás)
CSÁK
Légy erős, badar
Beszéde el röpűl (kardjához ütve) e' kard marad
ERSÉBET
Hah! milly sötét mezőt tárt föl nekem,
Mellyen hazám vér kísértetje jár; -
Csont homlokán nevem van írva, ‘s én
Csak koponyákkal játszom, még körültem
Féketlen lelkek árja öldököl, -
Oh Csák! oh Csák!
CSÁK
Erőt csak asszonyom!
(a’ királyné alél)
ZÁCH
Szóljon ki másként tudja, halgatok.
Ti is halgattok hogy ha úgy vagyon,
Le a' bitorral le szép bábszerével
E gyönge, sáppadt nővel, ki alél,
Ha durvább szót hall népe táborában;
‘S ki egy szabad, erő dús nép felett,
Kacér csábjával még uralni vágy, -
‘S mig altatólag szép siréne hangai
Mulattat, addig barna szelleme
Tervet sző a' homályba átkozottat,
Mert terve népet és királyt veszejt,
Ki vélem érez, ki a' zsarnokot
Útálja vélem jöjjön, ám ki vak,
Az népe és pápája átkival
Rohanjon a' pokolnak ellenébe.
(a’ sereg kétfelé oszol)
MIKLÓS
(Záchnak rohan)
Hah Csák bosszúmnak engedj, vagy meg ölj!
CSÁK
Miklós! ki ön magát uralni nem
Tanulta, bir-é boldogítni hont?
MIKLÓS
El véled el te sár darab. Hadúrra
Orsó kell oldalunkhoz, én lemondok,
Örökre rólad, ha most vesztegelsz.
DOMOS
Csák istenemre nékem egy, ha mind
Károly kopója lessz is, úgy magunk
Csikarjuk el Hadúrtól a' gyözelmet,
‘S nem lessz kivel megkéne osztanunk.
CSÁK
Nem fogtok megtagadni tőlem is
Néhány szót, úgy-é híveim?
ZÁCH
Ne halljuk!
ZSÁMBOKRÉTI
Ne hadd beszélni, elvesznénk ha szól,
Beszéde tűz-ár melly mindent emészt. -
ZÁCH
Le véle híveink ne haljuk őt!
A’ SEREG KÖZÜL
Ne haljuk hát. - Ne haljuk - vesszen el!
CSÁK
Emeljétek pajzsra a' királynét,
Hadd lássa mindenik magyar, ‘s kiáltsa
Ha korcs, hogy Árpád végső gyermekét
Apáival ‘s honával megtagadja.
Lelépek ekkor mert illy nemzedékhez
Nincs szóm, csak könnyem. Ám ti csendesettek.
És én tisztitni nem fogom magam,
Mert bár a' vád olly igen keserű
Keblemnek nem fáj, mert igaztalan,
Olly gyáva mocsk az, hogy csak arra szót
Ha vesztenék, mocskába fulna szóm;
Rút ingovány ‘s büdös lehellete
Eloszlik, még Trencsényihez föl ér. -
ZÁCH
Hah! olly magassan álsz é Csák felettünk
Hogy fény egedben már nyilunk sem hat, -
‘S Ha zúgva szál feléd a' kárhozat
Sötét nyugalmadat sem rázza meg?
CSÁK
Nem védem én magam a' vád előtt, -
Hány van közöttetek ki egykoron
Trencsint pulyán szaladni látta volna,
Hol ellenek személyére törének - ?
Lám most sem félem a' szóháborút
Személyem ellen, ‘s halgatok, ‘s csak azt
Mi mondatott az ügy szentsége ellen,
Mi fény körére álgyanút lehelt,
Csak azt ismétlem itt előttetek.
Oh nem javit meg jó szó, rossz csapást, -
Lépésim tárva minden szem előtt,
Biró gyanant a' nép itél meg.
Nem tartalak Zách, - menj Károlyhoz át,
Keressél üdvöt Róma lábporánál; -
De hogy ha kérdi késő sarjadék
Mért nincs hazánk, vagy honnunk hogy ha van
Mért koldús és rab ennyi nép között?
A' kor felelni fogja melly felettünk
Pálcát tör, és nem tartja rettegés;
"Pirúl a' lap hol irva van; eladta
Kardal kezében csuklyás ellenének
Szabadságát a' megbódult magyar."
Én nem fogok pirulni, Istenemre!
Hűn számolandok, hogy ha kardomat
Békén adnom égi zsámolyára . (a’ sereghez)
Ti is távoztok;? Béke véletek,
Kerüljetek az ütközet terén,
Mert vér-betűkkel tennék számodást.
Ti mentek én reményltem más vezérl
A' harcra, mint a' tiz krajcárnyi zsold.
Csalódtam, ‘s igy nem veszték semmit is.
Csalódtatok ti is, kijátsztanak,
De mit tesz ez? Károly nehány kebelre
Az égnek csillagát tüzendi föl.
Ti ámitott szegények! tik ugyan
A' lakomának morzsalékjait
Kapjátok csak meg, mások csillagot,
De hisz elég ez. -
SEREG
Harcra, - harca hát
Éljen Csák! érte meg halunk. Vezess!
(A’ királyné elvezettetik)
CSÁK
Királyném köszönöm. Ládd Zách! e' nép
Melly még imént halálomat kivánta, -
Most éltet. Ebbe bizni balgaság. -
Lám már felejtett. Add hát jobbodat
‘S legyen felejtve minden.
ZÁCH
(félre)
Oh átok, hogy ez ember olly magas
Miként mérkőzni véle nem lehet!
CSÁK
(vezérihez)
Azok kik ingadoznak nem jöhetnek
A' harcra, - Eltaszítom őket úgy
Mint eltasziták a' becsűletet.
Széledjenek szét a' tágas hazán,
‘S mondják el; Csák a' szótörőt kizárja
Szentelt csatáiból.
ZÁCH
(vad örömmel)
Becsületed
Ásott tehát sirt végre néked is
Mit ásni Róma és Károly kevés volt.
CSÁK
Most a' csatára!
SEREG
Éljen Csák soká!
CSÁK
Megáljatok nem én, de a' szabadság!
A' hon legyen megszentelt jelszavunk
(mind el rohannak: Simon danolva utánnok megy)
ZÁCH
(egy csapattal átvonúl)
Vigyázzatok jelemre férfiak!
Vége.
Az Első felvonás’ személyei: Ersébet, Csák, Margit, Miklós, Dávid, Zách, Két pór. Csák’ és Károly hívei.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE