Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móricz Zsigmond
Légy jó mindhalálig
Keletkezés ideje
1929
Felvonás
3
Jelenet
9
Megszólalás
1056
Mondat/Sor
1786
Szó
11167
ELSŐ FELVONÁS.
I. KÉP.
(Nyüzsgő kollégiumi udvar. Tízperc, tizenegy és tizenkét óra közt. Őszi szép napsütés. Az épület régi, boltíves árkádjai látszanak. Felettük még sima kaszárnya ablakok. Misi a bal sarokban áll, elől. Kezében könyv s tanul.)
1. jelenet.
(Böszörményi, Tök Marci, Csicsó, Andrási, Sándor Mihály, Misi, majd Orczy, Gimesi s igen sokan más fiúk. Nagy diákok is jönnek-mennek.)
A társaság két csoportra oszlik, de nincsenek megszervezve, inkább csak felvetődik a háború gondolata. Az egyik rész azt kiabálja:
1. CSAPAT:
Pugnáre.
2. CSAPAT:
Belláre.
(Elég soká tart a zsivaly s egyre többen gyűlnek be s mind ezt a két jelszót kiabálja. Mindkettő azt jelenti, harcolni, csatázni.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Misi, pugnáre!
TÖK MARCI:
Misi, belláre!
MISI
(nem akar velük törődni, tanul a könyvből.)
BÖSZÖRMÉNYI
(labdával megdobja Misit, mire az egész banda, akinek csak van labdája, mind Misit dobja meg.
MISI
(könyökével eltakarja a fejét, úgy védekezik.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Sózz oda neki!
Sózz oda neki!
LISZNYAY ÚR
(másik nagy diákkal bejön s nézik a szilaj jelenetet.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Jobban!
Jobban neki!
Az istállóját!
Ne sajnáld!
Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!
(Táncol és a hasát veri, úgy kacag.)
MISI
(szembe fordul s farkasszemet néz az egész tömeggel.)
ANDRÁSI
(jön):
Ne őrüljetek meg!
BÖSZÖRMÉNYI:
Mi köze ide egy Á-belinek?
Mit akar itt egy Á-ista?
TÖK MARCI:
Jelesek összetartanak!
VASZAG FIÚ:
No, gyertek jelesek!
No, gyertek jelesek!
LISZNYAY ÚR:
Ezek mind az én cétusomból valók!
A legnagyobb csirkefogók!
Jaj de vadak maguk kérem, ezt nem lehet tűrni!
PEDELLUS
(csizmás, feketébe öltözött civisforma ember, jön.):
Nyilas Mihály, négybé.
Nyilas Mihály, négybé.
FIÚK
(egyszerre abbahagyják a dobálást s sokan már kiabálnak):
Itt van Nyilas!
Nyilas, Nyilas!
BÖSZÖRMÉNYI:
Van levelem, István bácsi?
TÖK MARCI:
Van valami, István bácsi?
PEDELLUS:
Nyilas Mihálynak pakkja van.
MISI
(éppen a verejtékét törli a homlokáról a kabát ujjával, most bámulva odanéz.)
MIND:
Pakkot kapott, pakkot kapott!
Misi pakkot kapott!
(Misit előre tolják.)
PEDELLUS
(kikereste a szállító levelet):
Öt píz.
MISI
(a zsebében keresgél):
Nincsen csak négy.
PEDELLUS
Öt píz.
BÖSZÖRMÉNYI:
Adjunk össze egy vasat.
Kinek van egy vasa?
ORCZY:
(elegáns fiú, most jön be.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Orczy, magának van píze?
ORCZY:
Mire?
MISI:
Hónap megadom.
István bácsi, a pakkba lesz pénz.
Délután megadom.
PEDELLUS
Öt píz...
Gyiáknak nincs hitel...
(Elindul.)
ORCZY:
Misi, Misi!
(Egy marék aprópénzt vesz a nadrágja zsebéből s elébe tartja.)
MISI:
A pakkba biztosan lesz pénz.
Édesanyám mindig szokott beletenni.
BÖSZÖRMÉNYI
(kivesz egy pénzt az Orczy tenyeréből s a Misi kezébe adja):
Nesze Misi, nesze Misi.
Én adtam.
MISI
(a pénzt azonnal odaadja a pedellusnak.)
PEDELLUS
(megolvassa a pénzt):
Lehet aláírni...
Lehet a pakkot felvinni a cétusba.
Nem kell itt hagyni sokáig az igazgatói irodába, mer láb alatt van.
BÖSZÖRMÉNYI
(nézi a szállító levelet):
Három és fél kiló.
MIND
(taktusra):
Három és fél kiló, - három és fél kiló, - három és fél kiló!
TÖK MARCI:
Én is kapok a jövő héten.
BÖSZÖRMÉNYI:
Te kapsz?
Én kapok.
Egész sült liba lesz benne.
MIND:
Misi gyere játszani.
Misi gyere játszani.
SOKAN:
Misi pakkot kapott...
Misi pakkot kapott...
Gyere játszani...
BÖSZÖRMÉNYI:
Ne bántsátok Misit, pakkot kapott.
MISI
(ezalatt olvassa a szelvényt, többen meglökik, de ő nem törődik a taszigálással, olvassa az anyja sorait.)
EGY FIÚ
(hátul):
Kicsiny a rakás.
BÖSZÖRMÉNYI:
Kicsiny a rakás, nagyobbat kíván.
MIND:
Kicsiny a rakás, nagyobbat kíván!
(A legnagyobbak lefeküsznek a földre, keresztben egymáson s a kisebbek rájuk, így valamennyien gúlába rakodnak össze.)
MISI
(elteszi a szállító levelet a könyvébe s akkor elvisítja magát, elfeled mindent s ő is ráugrik a gúla tetejére):
Kicsiny a rakás!
Kicsiny a rakás!
VALKAY TANÁR
(vastag bottal jár):
Micsoda embertelen játék ez?
(A legfelől fekvő Misire csap.)
MISI:
Mék szemtelen az?
(Hasba rúgja a tanárt.)
VALKAY:
Barbárok!...
Vandálok!
(Fülönfogja Misit.)
MISI
(amint visszanéz s meglátja Valkayt, nagyon megretten s remeg):
Tanár úr kérem...
A FIÚK MIND:
Valkai, Valkai...
Valkai, Valkai...
(Egy pillanat alatt szétfutnak, aztán messziről lesik az árkádok alól, mi lesz Misivel?)
ORCZY:
(kiveszi a zsebóráját s nem jár.)
MISI:
Tanár úr, én nem akartam...
VALKAY:
Mit nem akartál?
Nem akartál hasba rúgni?
Éppen téged kereslek.
(Leporolja a hasán a ruhát s közben tartja a Misi fülét.)
(Csengetnek. Harangcsengővel.)
FIÚK
(a csengetésre valamennyien elfutnak.)
VALKAY:
No, én alaposan felsülök a bizalmammal.
Haszontalan köjke.
Szedd rendbe magad.
MISI
(leporolja magát s begombolkozik szerényen):
Tanár úr kérem, csengettek.
VALKAY:
(balra int, a két gyászruhás nőnek.)
(Viola és Bella jönnek.)
VALKAY:
Hát itt van a kisdiák, akit kegyeteknek komendálok.
VIOLA
(kedvesen s köszönettel hajlik meg.)
VALKAY:
A legrendesebb gyerek a kollégiumban: éppen most... bizonyította be...
(Leveri a kabátját.)
Hát kérem, Violácska, ez a legjobb tanuló a negyedik osztályban, ez a kegyetek kisöccsét kitünően ki fogja okítani...
(Szigorúan, Misihez.)
Ismered Doroghy Sándort a második ában?
MISI:
Igen... azaz...
VALKAY:
Elvállalod a tanítását?
MISI:
Igen... azazhogy...
VALKAY:
Két forintot kapsz egy hónapra.
Heti két óra.
Elvállalod?
MISI:
Azaz...
VALKAY:
A többit beszéljétek meg.
VIOLA:
Kérem szépen, tanár úr...
Pardon egy pillanatra.
Kérem, Valkai bácsi... elég erős lesz ez... a mi Sanyikánkhoz?
VALKAY:
Hogy érti ezt, Violácska?
Egy díjbirkozót akar?
VIOLA:
Valkai bácsi jól ismeri a mi helyzetünket...
Sanyikának nem szabad osztályt ismételni...
Nem szabad... nem lehet...
Lehetetlen...
És én csak azt kérdem, gondolja Valkai bácsi, hogy ez a kisfiú tud majd imponálni a mi Sanyikánknak?... fel fogja ébreszteni benne az ambíciót?
VALKAY:
Legyen nyugodt, Violácska.
A fiú a negyedik osztály legjobb tanulója.
VIOLA:
Igen.
VALKAY:
Az ambíció nem olyan dolog, amit bele lehet pofozni valakibe...
Ez a gyerek mihelyt megérti a maguk rendkívüli helyzetét... sokkal jobban segítségére lesz magának, mint egy egész tanárikar...
A fiú a negyedosztályban a legjobb tanuló s a nyolcadikban sem ismerek egyet sem, aki jobban segítségére tudna lenni magácskának, kitűzött célja elérésében, mint ez.
S azonfelül a nagyobbak már öt és hat forintot akarnak egy hónapra...
VIOLA:
Megbízom a tanár úr jóakaratában.
BELLA
(aki nem figyelte ezt a beszédet, hanem a kollégiumot s Misit nézegette):
De igazán nem is gondoltam, hogy ilyen óriási nagy ez a kollégium.
(Fentről a kántus éneke hallatszik. Két szólamban:)
Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik ...
(Látni ahogy becsukják az emeleti ablakot. Azontúl csak alig hallani a dünnyögést.)
MISI
(végtelen zavarban van, hogy egy szép lánnyal kell beszélnie. Lelkesen):
Óriási nagy, kérem, azaz, minden oldalról házzal teleépítve, azaz, mint valami vár, csak az eget látni az udvarról.
BELLA
(nevet.)
ORCZY:
(Tannenbaummal kiles az árkádok alatt s kíváncsiak Misire s a lányra):
Nagyon szép...
VIOLA:
Szeretném, ha elegánsabb volna, társadalmilag képzettebb...
VALKAY:
Ahogy gondolja, Violácska.
Ha az volna, akkor tizenöt forintot kérne egy hónapra s nem Debrecenben járna iskolába, hanem egy angol kollégiumba London mellett...
VIOLA:
Igen, tanár úr...
Bellácska?
Beszélgettek?
BELLA:
Nagyon lelkes...
VIOLA:
Aki tud lelkesedni, az tud lelkesíteni is, úgye tanár úr?
VALKAY:
Egyelőre a latinról van szó.
És ott tudni kell.
És azért kell tudni, hogy aztán lelkesedhessen.
Egyelőre csak azért kell lelkesedni, hogy tudjon...
No de én ajánlom magam.
Még dolgom van óra előtt s nem szeretek késni.
VIOLA:
A legnagyobb hálára kötelezett tanár úr.
(Kézfogás. Búcsúznak.)
Hát a tanár úr ajánlata alapján...
(Kezet nyujt.)
Lesz szíves?
MISI:
Igen.
VIOLA:
És mikor tudna eljönni hozzánk?
MISI:
Mindennap délután kettőtől négyig tanítás van, kivéve szerdát és szombatot, mikor nincs és az egész délután szabad.
VALKAY:
Melegen üdvözlöm az édespapát.
Édesmama őméltóságának kézcsók.
(Meghajlik s el.)
VIOLA:
Köszönöm szépen, tanár úr, nagyon szépen köszönöm.
(Misihez.)
Hát akkor ma délután négykor?
MISI:
Tényleg, éppen szombat van.
Egy órakor vége van az órának, félkettőkor van az ebéd a konviktusban, már háromkor ott lehetek.
Mivel szombat van.
VIOLA:
Most sietnie kell az órára.
MISI:
Nem kérem, Valkay tanár úr, fél előtt sose jön be, pedig kár, mert igen szép tárgyat tanít s ha egy tantárgy nagyon szép, azt nagyon szeretjük.
VIOLA:
Mit tanít a tanár úr?
MISI:
Földrajzot.
VIOLA:
S maga melyik tárgyat szereti legjobban?
MISI:
Én mindet.
Én kérem, valamennyit.
BELLA:
Édes kis fiú.
MISI:
Igen.
VIOLA
(kezet nyujt):
Hát akkor ma délután négy órakor, kedves instruktor úr...
Volna szíves nevét?
MISI:
Nyilas Mihály, négy bé.
(Őrült zavarba jön.)
Mert van négy Á is.
(Még jobban zavarba jön.)
VIOLA:
És ott is van egy Nyilas Mihály?
MISI:
Nem kérem, az nincs több a világon, csak az édesapám, de az is Gábor... mint Bethlen Gábor!...
BELLA:
Édes.
MISI:
Igen...
Azaz...
VIOLA:
Sanyika majd megmagyarázza hol lakunk.
Itt nem messze a kollégiumtól...
Hajó-utca 5.
MISI:
Igen.
BELLA
(kezet nyujt):
De okvetlen.
MISI:
De okvetlen.
(Kezét oda nyujtja s aztán úgy tartja s megnézi...)
Függöny.
II. KÉP.
(Az osztály. Első padban ülnek: Orczy, Nyilas, Gimesi, K. Sánta civis gyerek. Csizmás. Az osztályban számosan vannak csizmásak. A fekete táblára van akasztva Franciaországnak egy régi, de színezett nagy térképe. Hegy és vízrajzi. Nagy zsibongás, fiúk a padok tetején ülnek, áthajolnak, vitatkoznak.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Ma nem is lesz óra.
Tanári konferencia van.
TÖK MARCI:
Azér lesz óra!
SÁNDOR
De én nem készültem!
BÖSZÖRMÉNYI:
Én se, egy szót se tudok!
TÖK MARCI:
El kék svindlizni!
BÖSZÖRMÉNYI:
(felmegy a katedrára s dióhéjat rak a tanári szék lába alá. Nevetés):
Aztán el ne áruljatok!
SÁNDOR MIHÁLY:
Szolidaritás!
BÖSZÖRMÉNYI:
Az öreg úgyis süket!
SZEGEDY:
Nem hallja, ha ropog!
ORCZY:
(magas gúnnyal):
Nem mi csináltuk, a tavalyi osztály.
(Utánozza Valkayt.)
Édes fiam, szamár vagy, mint apád, gyere, ájj ide mellém!
(Nevetés.)
Nem való vagy tisztességes emberek közé...
BÖSZÖRMÉNYI:
Van egy indítványom, halló van egy indítványom: el fogom hitetni Valkayval, hogy ma nincs is órája.
(Nagy nevetés.)
Olyan hecc lesz, ami még nem volt!
De meg ne hazudtoljatok!
MISI
(bejön, a helyére ül, sietve, bújva, boldog nevetéssel.).
ORCZY:
No mi volt?
GIMESI:
Hát beszélj!
ORCZY:
Mit akart Valkay?
MISI:
Muszáj egy másodikost tanítani.
HANGOK:
Tanítani?
Tanítani!
Tanítani...
Nyilas tanít...
GIMESI:
Kit?
MISI:
Dorogi, a másodikból.
BÖSZÖRMÉNYI:
Mi az? mi az? pakkot is, tanítványt is?
GIMESI:
Tanítani fog.
TANNENBAUM
(zsidó, az egyetlen zsidó az osztályban):
És mit fizetnek?
MISI:
Két forintot.
HANGOK:
Két forint, két forint, két forint!
TANNENBAUM:
Annyiért is lehet tanítani?
Két forintért?
ORCZY:
Minden nap?
MISI:
Csak kétszer egy héten.
SÁNDOR
Akkor elég.
TANNENBAUM:
Kevés.
Mi az, két forint?
Most, mikor egy festék öt krajcár.
SÁNDOR
A huszas cétusban lakik egy hetedikes, az is két forintot kap heti két óráért, pedig hetedikes.
TANNENBAUM:
No de ő nem két órát fog adni, hanem két egész délutánt.
SÁNDOR
De uzsonnát is fog kapni!
Az a vicc!
HANGOK:
Tejszínes kávét...
Kuglófot...
Cigarettát...
TANNENBAUM
(éppen Misi mögött ül s előre hajlik, úgy suttogja az Orczy fülébe):
És ami fő, olyan remek volt a kisebbik lány... barátom!...
MISI
(lángvörösen):
Marha.
GIMESI:
Lány is van?
TANNENBAUM:
Mondom remek pofa.
ORCZY:
Úrilány.
Hogy hijják...
(Kiált egy elegáns fiúnak.)
Szegedy.
Szegedy.
SÁNDOR
Orczy, maga tanítana két forintért?
BÖSZÖRMÉNYI:
Te, gyere csak...
Óra után felvisszük a Nyilas pakkját a cétusba.
Megvicceljük.
SÁNDOR
Jó.
Jó vicc.
Aztán szolidaritás.
GIMESI:
És mi van a pakkba...
Olyan kár, hogy a szüleim itt laknak.
Én úgy szeretnék egyszer pakkot kapni...
Mi van benne?
MISI:
Cipőkenőcs.
GIMESI:
Mü?
MISI:
Van cipőkenőcs is.
(Olvassa.)
» A fekete csuporban csizmakenőcs van, apád csinálta faggyúból, kend be vele a kis csizmádat.«
GIMESI:
De érdekes.
Még mit ír?
MISI:
Nem érdekes...
» Ne nagyon dicsekedj kisfiam, nincs mivel dicsekedni. «...
Te, melyik az a Dorogi?
GIMESI:
Az a mamlasz?
ORCZY:
Persze, Dorogi.
Gyere már, Szegedi!
(Szegedy jön, de akkor bejött a tanár s ő vissza a helyére.)
VALKAY:
(bejön. Csönd lesz, kiki a helyére. Felmegy a katedrára, felakasztja a botját, rá a kalapját. Szórakozott tanár. Megmozdítja a széket s leül.)
SÁNDOR
Észre se vette.
TÖBBEN:
Észre se vette...
Böszörményi felsült.
BÖSZÖRMÉNYI
(dühös):
Azt hiszi, neki van órája.
VALKAY:
(előveszi az osztálykönyvet).
GIMESI:
Hány éves?
MISI:
Ki?
GIMESI:
A jány.
ORCZY:
Olyan tizenöt-tizenhat.
GIMESI:
A jó.
Jó nagy.
MISI:
Ne izéljetek.
GIMESI
(csiklandósan nevet).
ORCZY:
Szerelmes leszel bele.
MISI:
Igazán nem szép...
BÖSZÖRMÉNYI:
Nincs is órája!
VALKAY:
Hán?
BÖSZÖRMÉNYI
(vakmerően feláll):
Tanár úr kérem, el tetszett téveszteni.
Nem a tanár úrnak van órája, hanem a Bátori tanár úrnak.
Tanár úr hallotta, hogy lárma van az osztályban és azt hitte, órája van...
VALKAY:
Igen?
(Kuncogó nevetés.)
Nincs órám?
Hál Istennek...
(Becsapja az osztálykönyvet, leveszi a kalapját, botját.)
Köszönöm, édes fiam.
(Feláll s elmegy.)
ORCZY:
(az osztályban kitör a legnagyobb zsibongás. Csak Misi ül megdöbbenve.):
Szegedi, Szegedi.
SZEGEDY
(odaugrik. Urifiú, de rossz tanuló, hát hátul ül).
ORCZY:
Ismered Dorogit a másodikban?
SZEGEDY:
Hogyne, a turfkirály fia.
ORCZY:
Ahhá.
Van ott lány?
SZEGEDY:
Kettő.
Viola, meg Bella.
Tudod ki udvarol neki?
Edelényi Török.
Akit két éve kicsaptak a kollégiumból.
GIMESI:
Edelényi Török?
Azoknál lakott Misi tavaly.
ORCZY:
Miből él?
SZEGEDY:
A turfkirály?
Kártyázik a tizenhárom városon.
Kocsisokkal.
ORCZY:
Úgy lezüllött?
SZEGEDY:
Tízezer holdat vert el a lóversenyen.
MISI
(semmit sem hall, mert közben tanul).
ORCZY:
Misi,
(megrázza)
Misi...
MISI:
Hagyjatok békét.
GIMESI:
Baráték olyan érdekes életed lesz.
MISI:
Hagyjatok tanulni.
BÖSZÖRMÉNYI:
Most vitatkozhatnak a jelesek.
Megmentettem nekik is egy jó meleg órát.
MISI:
Elég pimaszság volt.
BÖSZÖRMÉNYI:
Mi?
MISI:
Pimaszság.
BÖSZÖRMÉNYI:
Pakkot kapott, hát henceg!
MISI:
Gyalázat!
BÖSZÖRMÉNYI:
Ez barátom olyan hecc, hogy még száz év mulva is emlegetni fogják.
Elhitte, hogy nincs órája...
A marha...
MISI:
Öreg emberrel így tenni!
BÖSZÖRMÉNYI:
Aki neked tanítványt adott!
ORCZY:
Te, ez hecc.
BÖSZÖRMÉNYI:
Protekció!
GIMESI:
Pimaszság volt!
BÖSZÖRMÉNYI:
Micsoda?
GIMESI:
Pimaszság!
BÖSZÖRMÉNYI:
No üss ide, ha mersz?
GIMESI
(odaüt).
BÖSZÖRMÉNYI:
Még eccer, ha mersz!
GIMESI
(újra üti).
BÖSZÖRMÉNYI
(megragadja Gimesit, kirántja a padból s dulakodnak.)
VALKAY:
Ki vót az, amék azt mondta, nincs órám?
MIND
(helyre rohannak, csönd lesz. Böszörményi a pad alá kushad).
VALKAY:
Mék szemtelen ember vót az?
(A botjával mutat, a kalap még a fején van.)
Ott hátul...
Te, te, te szemtelen, te.
Gyere csak ki felelni!
BÖSZÖRMÉNYI:
Én?
VALKAY:
Te, te, gyere csak, gyere.
(Hátat fordít az osztálynak s felrakja a kalapját a fogasra. A botot megtartja kézben.)
BÖSZÖRMÉNYI:
El fogok ájulni, akkor vigyetek ki.
SÁNDOR
Láng, Csuka, el fog ájulni, akkor gyertek segíteni.
Kivisszük.
VALKAY:
(leül. Előszedi a noteszt):
Gyere csak ki, te szemtelen.
Majd meglátom.
Feleljünk csak!
BÖSZÖRMÉNYI:
Tanár úr, olyan rosszul érzem magam.
VALKAY:
Azt elhiszem, te szemtelen, hogy kötnének fel a neved napján.
SÁNDOR MIHÁLY:
(feláll, mutogat a tanárra).
VALKAY:
No mi az?
SÁNDOR
Tanár úr kérem, ki tetszik lógni a nyakkendője!
VALKAY:
Köszönöm fiam, köszönöm.
(Megigazítja.)
Nahát mi volt feladva mára?
BÖSZÖRMÉNYI:
Jaj tanár úr.
(Szédeleg, elájul.)
Olyan beteg vagyok...
VALKAY:
Azt elhiszem.
SÁNDOR
Tanár úr kérem, kivigyük?
VALKAY:
(még mindig a nyakkendőjével babrál, most veszi észre, hogy annak semmi baja):
Mit akarsz a nyakkendőmmel, te silány ?...
Gyere csak ki...
Vigye ki két fiú, te pedig itt maradsz felelni.
(Négy fiú kirohan s felkapják Böszörményit s viszik ki. Amint mennek, Sándor Mihály alábuvik Böszörményinek s négykézláb kimászik a tanteremből.)
VALKAY:
Hol van az a szemtelen ember?
FIÚK:
Kiment, tanár úr.
VALKAY:
Kiment?
Kiment?
No lássunk egy másikat a szemtelen hadból...
(Nézi a noteszát. Általános izgalom az osztályban.)
Azt akarjátok, hogy nyugdíjba menjek ?...
Majd egy másik fog helytállani ezért a két szemtelenért...
El is mennék.
De tizennégy unokám van.
Azoknak még szükségük van az én fizetésemre...
Ha nyugdíjba megyek, elveszítem a lakpénzt és az nagy veszteség...
Nyilas Mihály...
MISI
(ijedten feláll).
VALKAY:
Gyere ki, gyere csak ki...
Te is hasba rúgtál.
ORCZY:
(súg):
Bátran, Misi.
GIMESI
(súg):
Gondolj a lányra.
MISI
(kimegy a tábla elé).
VALKAY:
No mi volt feladva mára?
MISI:
Franciaország hegy- és vízrajza és geológiája.
VALKAY:
S mikor ilyen gyönyörű téma van a szőnyegen, ellopják az időt...
Na milyen?
Milyen ez a Franciaország?
MISI:
Keleten inkább hegység, nyugaton síkság.
VALKAY:
Délen az a setét maszat?
MISI:
A Pirenéusok.
4529 négyzetkilométer területen.
2-3000 méter magas hegyvonulat.
Az Azum völgy végében a Balajtusz 3146 méter magas.
Ettől keletre a Kambalesz 2950 méter.
A Fach 3020 méter magas.
E fölött a hatalmas Vigne Mále 3298 méter magas, a francia Pirenéusoknak ez a legmagasabb csúcsa.
(A neveket úgy ejti, ahogy itt írva vannak.)
VALKAY:
Hol lehet átmenni a Pirenéusokon?
MISI:
A ronczevalleszi hágón.
VALKAY:
Roncze Vallesz, Roncze Vallesz... már a neve is dalol...
Nézd csak, milyen gyönyörű vidék ez.
Természeti szépségekben gazdag.
Nézd ez a táj milyen isteni.
Látod ?...
Én se voltam ott, de el tudom képzelni...
Itt vannak a dombos és termékeny részek.
Itt a híres... na milyen fensík...
MISI:
Lanne Mezán.
VALKAY:
Lannmezán... lannmezán...
A vizek kerékküllők módjára futnak szét...
Itt az éghajlat zord és itt üde, mint a paradicsomban...
Az ember csak nézi, nézi a térképet s megtelik a szíve gyönyörűséggel...
Nekem szegény gimnáziumi tanárnak nem igen volt módom benne, hogy a világot bejárjam, iszen egy havi fizetésemből még a vasúti jegyet se tudnám megvenni odáig, - pedig onnan vissza is kell jönni... de a térkép mindenért kárpótol.
Ezek a zöld foltok a gyönyörűséges alföldeket, ezek a sárgák és barnák a hegyvidék csodáit idézik fel a hozzáértő szeme előtt...
És mindenütt emberek élnek...
Ez a nagy dolog fiam: mindenütt élnek emberek s éltek minden időkben...
Évezredekkel ezelőtt... tízezer és ötvenezer évvel ezelőtt.
Milyen csodálatos...
Éppen itt van az a híres barlang, ahol azt az őskori temetőt találták...
(Pattogtat, nem jut eszébe a neve.)
MISI:
Aurig nák.
VALKAY:
(megöleli. Az osztálynak egészen hátat fordít):
Óri-nyák... óri-nyák...
Még jól emlékszem.
Most 1852-ben egy útkaparó lelte meg a világon a legérdekesebb őstemetkezőhelyet...
Tizenhét emberi csontvázat találtak...
Tizenhét ember... tizenhét élet... tizenhét regény, csak nem tudjuk elolvasni.
Micsoda detektívhistóriák lehettek azok, a barlangi oroszlán, a mammut, a rinocérosz csontjai közt...
Ezekkel együtt élt az ember s vajjon melyik ette meg a másikat 15, 20, 30 ezer évvel ezelőtt...
Mikor is építették a piramisokat?
MISI:
Négy-ötezer éve.
VALKAY:
Na látod...
Na hogy is hijják, itt Düsseldorff mellett azt a lelőhelyet... hányszor mondtam.
Na ki tudja ?...
(Ő nem emlékszik erre sem.)
ORCZY:
(feláll):
Tanár úr kérem, én Aquinkumban láttam a római ásatásokat.
VALKAY:
Szamár vagy, mint apád.
ORCZY:
(leül):
Végleg elromlott az órám.
(A füléhez teszi és hallgatja.)
TÖK MARCI:
Tanár úr kérem, nem tetszett még beírni a hiányzókat.
VALKAY:
(int, hogy üljön le).
MISI
(boldogan felkiált):
Neander tál...
VALKAY:
Az az, az.
A neándertáli emberkoponyát olyan mélységben találták, hogy kétszázezer-háromszázezer évre becsülik a geológusok...
Szegény ősatya háromszázezer évvel ezelőtt...
(Nevetés.)
Hol van ehhez a derék régi magyarhoz képest az egyiptomi fáraó...
Itt van tegnapelőtt...
(Csengetnek.)
A történelemből semmit sem tudunk, csak az utolsó két-három ezerévről valami keveset.
De hova lett az a háromszázezer év ?...
Mintha valakinek van háromszáz forintja s elveszíti, csak három marad a zsebében...
Három forint árát tudunk az emberiség őskoráról!
FIÚK:
Csengettek tanár úr, csengettek!
VALKAY:
No jól van Nyilas Mihály, helyre mehetsz.
Csak arra vigyázz, hogy tanár ne legyen belőled.
MISI:
Az a legszebb lehet, tanár úr: tanítani.
VALKAY:
Nem lehet vele pízt keresni fiam.
Kvem dii ódere... akit az istenek útálnak, tanítóvá teszik, azt mondja Ovidiusz.
ORCZY:
Horáciusz mondta, tanár úr.
VALKAY:
Názótól lopta.
Minden jót Názó mond.
FIÚK:
Názó, Názó, éljen Názó.
(Tapsol az osztály.)
VALKAY:
Ne tapsoljatok, buták!
Egy sósperecet sem vehetek a tapsotokon.
Holnapra ugyanaz lesz feladva.
(El.)
(A fiúk óriási felszabadult lármában törnek ki.)
Függöny.
III. KÉP.
(A coetus. Internátusi lakószoba. Rendkívül egyszerű. Mint a régi kaszárnyák. Vaságyak, gondosan megvetve. Kis diákládák. A falon egy-két függő polc. Középen faasztal, egyenes lábú. Ugyanolyan faszékek.)
BÖSZÖRMÉNYI
(bontja a csomagot az asztalon, elvágja a spárgát):
Baráték, ojan jókat fogunk zabálni.
(A csomag kis fehér zsák, nagyon be van varrva. Nagy betűkkel van ráírva a cím.)
Ezt okosan megcsináltam...
Nézd csak pogácsa...
(A pogácsa kiömlik, gurúl az asztalon, a földre is gurul.)
Csak úgy pereg belőle, mint fáról a dió.
(Beleharap egybe.)
Éppen olyan jó kemény.
CSICSÓ
(kicsi, nagyon szőke, nagyon sápadt. Felvesz egy pogácsát a földről s tele tömi vele a száját):
Jó.
SÁNDOR
(jön, hozza a könyveket, nagy csomót. A Böszörményiét is ő hozza fel az osztályból):
Mi az, tik má zabáltok?
Én meg potyára cipelem a te könyvedet is?
BÖSZÖRMÉNYI:
Gyere egyél pogácsát.
Még ilyet nem ettél, mióta a fogad kicsirázott.
Aj de remek, mint a kő.
SÁNDOR
(a könyveket még le sem teszi, már belemarkol s eszik. Tele szájjal):
Én kolbászt akarok!
BÖSZÖRMÉNYI:
Egyél barátom, csiszolja a fogat.
Van itt minden.
Szalonna, kenyér... de minek küldenek kenyeret.
Nekem egy egész sült libát fognak küldeni.
SÁNDOR
Azt mán két éve küldik.
BÖSZÖRMÉNYI:
Én csak arra vagyok kíváncsi, mi van ebbe a fekete csuporba?
(Óvatosan leveszi a rongyot, amivel az be van kötve.)
SÁNDOR
Jó pogácsa.
Mégis csak legjobb a hazai.
BÖSZÖRMÉNYI
(megszagolja a csuprot):
Ez a jó...
(Oda tartja a Sándor orra alá.)
SÁNDOR
Jó szaga van, jó büdös.
BÖSZÖRMÉNYI:
Ez valami finom.
(Megkóstolja.)
De még jó e.
Hű de jó.
CSICSÓ:
Aggyál belőle nekem is.
SÁNDOR
(kenyérre ken.)
BÖSZÖRMÉNYI
(harap belőle):
Mutasd csak.
CSICSÓ:
Aggyatok nekem is.
BÖSZÖRMÉNYI:
Kevés van.
ANDRÁSI
(jön, szíjba kötött könyveit hozza.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Andrási gyere.
Nyilasnak pakkja jött.
Egyél.
ANDRÁSI:
Nem vagyok éhes.
BÖSZÖRMÉNYI:
Kóstold meg, milyen jó.
Ebbe a fekete csuporba igazán jó van.
Se nem zsír, se nem vaj, de jó.
ANDRÁSI:
Nem kell.
BÖSZÖRMÉNYI:
Dagadj meg.
(Eszik.)
CSICSÓ:
Adjatok nekem is.
BÖSZÖRMÉNYI:
Essen ki a szemed.
Te se adtál.
CSICSÓ:
Akkor te se egyél.
BÖSZÖRMÉNYI:
Én hoztam fel szívességből, nekem jogom van.
(Odatartja a megkent kenyerét Csicsónak.)
CSICSÓ
(megszagolja):
Nem kell.
Büdös.
BÖSZÖRMÉNYI:
Sajt is annál jobb, ha büdös.
TÖK MARCI:
(jön):
Gazemberek, bankett van és nem is híjják az embert...
(Egy palackot kotyogtat.)
BÖSZÖRMÉNYI:
Mi az, gugyi?
Hű brávó
(Odatartja a kenyerét s Tök Marci beleharap.)
SÁNDOR
(elveszi az üveget s iszik belőle.)
CSICSÓ:
Aggyál nekem is.
BÖSZÖRMÉNYI
(felkeni a csupor tartalmát):
E nem kell? akkor pálinka se kell!
ANDRÁSI:
Haggyatok a tulajdonosnak is.
(Misi jön.)
BÖSZÖRMÉNYI
(elzsarolja az üveget, iszik s elől dalol.)
Ki nem tudja mi a tél,
álljon ki a kapufél
fájához ha fúj a szél,
majd megtudja mi a tél?
Te nem tudtad mi a tél,
kiálltál a kapufél
fájához hogy fújt a szél,
és megtudtad mi a tél.
Ő nem tudta mi a tél,
kiállott a kapufél
fájához hogy fújt a szél
és megtudta mi a tél.
MISI
(már a nóta elején bejött s ellene fordították a nótát s körbe vették, úgy dalolták a fülébe, hogy valamikép az asztalon lévő roncsokat ne lássa):
Ez az enyém?
BÖSZÖRMÉNYI
(s a diákok mind):
Mi nem tudtuk mi a tél,
kiálltunk a kapufél
fájához hogy fújt a szél
és megtudtuk mi a tél.
(A prepák hegedűcincogása hallatszik kívülről.)
LISZNYAY
(a szobafőnök és a másik nyolcadik gimnázista Nagy úr, jönnek):
Mi van itt kérem? farsang?
BÖSZÖRMÉNYI
(miközben a pálinkás üveget eldugja):
Tessék enni szobafőnökúr!
Nyilas pakkot kapott.
Pakkot kaptunk hazulról, szobafőnökúr!
LISZNYAY
Azért ne ordítson annyira, feljönnek a prepák.
BÖSZÖRMÉNYI:
Tessék enni Nagyúr!
NAGY ÚR
(kicsit púpos):
Nem, köszönöm.
LISZNYAY
Mi az, maguk pálinkát isznak?
BÖSZÖRMÉNYI:
Nem, szobafőnökúr, azt a vendégek hozták.
LISZNYAY
Minden alkalmat megragadnak, hogy cirkuszt csináljanak.
Úgy viselik magukat, mint taknyos másodgimnázisták.
És én kapom a megrovásokat, hogy a 19 cétus a legutolsó a tanulásban.
MISI
(olvassa a levelet, amit az édesanyja írt s a pakkban volt):
És hol a kenőcs?
CSICSÓ:
Megették a csuprot.
Misi, Misi, mind megették, ami a csuporban volt.
MISI:
A csuporba csizmakenőcs volt.
CSICSÓ
(lelkesen újjong kárörömében):
Büdös is vót.
MISI:
Itt van, édesanyám írja: »a fekete csuporban kenőcs van a csizmádra.
Édesapád csinálta faggyúból ...«
BÖSZÖRMÉNYI
(a gyomrára teszi a tenyerét):
Ez pakk?
MISI
(nézi a levelet):
A kezedet is kend be vele.
MIND
(Böszörményi körül ugrálnak.)
BÖSZÖRMÉNYI
(gyomrára szorított kézzel kimegy):
Ilyen piszok pakk.
(El.)
LISZNYAY ÚR:
Tessék elrakni kinek-kinek a holmiját!
(Kint csengetnek kis kézi csengővel.)
MIND:
Vacsora, vacsora.
(Elrohannak.)
LISZNYAY ÚR:
Lehet menni a konviktusba.
(Ő is elmegy a többiek után.)
MISI
(levelével a kezében, ül az ágya előtt jobbra, a kis ládáján.)
NAGY ÚR
(a fiókját rendezgeti. Nem siet a vacsorához):
Magának jó, Nyilas.
Maga még gyermek, még nincs semmi gondja...
Csak gyereknek lenni jó.
MISI:
Nem jó, Nagy úr kérem.
NAGY ÚR:
Mert megették a kenőcsét?
MISI:
Hát szép volt az?
Mondja Nagy úr? az szép volt?
Kibontani a más pakkját.
Hát szabad az, Nagy úr kérem, belenyúlni a más pakkjába?
NAGY ÚR:
Rögtön utólérte őket az isten büntetése.
Megették a csizmakenőcsöt.
MISI:
Édesapám csinálta nekem és ők megették.
A felnőttek ilyet nem tesznek.
Hogy a más vagyonjához nyúljanak.
NAGY ÚR:
Azt hiszi, hogy ha ez a Böszörményi felnőtt lesz, más lesz, mint most?
MISI:
Ebből is tanult.
Nem igaz ...?
Ezt nem fogja elfelejteni.
NAGY ÚR:
Nagy gyerek maga, Nyilas.
MISI:
Igen.
Gyerek vagyok, de már nagyon únom.
NAGY ÚR:
Mit? a gyermekséget?
MISI:
Azt.
NAGY ÚR:
Ne siessen, Nyilas.
Mit akar, már felgimnázista szeretne lenni?
Jövőre az lesz.
MISI:
Á, én nem szeretnék felgimnázista lenni.
Éppen attól félek, hogy nekem még muszáj felgimnázistának lenni, meg egyetemistának lenni, meg mit tudom én minek kell még lenni s csak akkor lehetek ember.
NAGY ÚR:
Most is ember.
A kisgyerek is ember.
MISI:
Á. A kisgyerek az kisgyerek.
Kisgimnázista.
Hiszen ha már most is ember volna mind...
De nem ember, csak kisdiák.
És az nagy különbség.
NAGY ÚR:
Csak nem sír.
MISI:
Nagy úr kérem, Nagy úr mindig jó volt hozzám.
NAGY ÚR:
Nézze, Nyilas.
Maga csakugyan egy komoly ember.
Mondok én magának valamit...
Tudja, hogy én felolvasok egy öreg, vak úrnak.
Mindennap egy órát.
Ezért kapok tőle, egy óra tíz krajcár.
Három forintot, vagy három tizet, egy hónapra.
De nekem már annyi a tanulnivalóm az érettségi előtt, - nem bírom.
Én átadom magának, ha elvállalja.
MISI
(tátott szájjal hallgatja.)
NAGY ÚR
(kapacitálva):
Az öregúr nagyon derék ember, csak rettentő pedáns, öt év alatt egy szót se szólott hozzám.
Csak arra kell vigyázni, hogy be kell várni, míg az álló órája elüti az ötöt, akkor kezdeni az olvasást s mikor ütni kezdi a hatot, abba hagyni, félbe a mondatot.
MISI:
Igen, de Nagy úr kérem, nekem már van egy tanítványom, akit hetenként két délután tanítanom kell.
NAGY ÚR:
Attól elvállalhatja.
Délután ötre mindig ott lehet.
MISI:
Igen, de Nagy úr kérem: ha nekem már van egy állásom, szabad nekem még egy jövedelmet elfogadni?
NAGY ÚR
(mosolyog):
Hogy gondolja, Nyilas ?...
Nézze, ott van a vallástanár!
Nyugdíjas lelkész: kapja a nyugdíját.
Mint tanár, kapja a fizetését.
A konviktusban pedig felügyelő s a konviktusi számadásokat a vallásórákon szokta megcsinálni.
Ezért kapja a harmadik fizetését.
Mindenki annyit keres, amennyit csak bír.
Hát elvállalja?
MISI:
El...
De Nagy úr kérem, én csak azért vállalom el, hogy én minél többet lehessek a felnőttek közt...
Mert a felnőttek, kérem, azok mégis csak felnőttek.
Azok úgy tesznek, ahogy kell.
Azok nem dobálnak meg heccből, nem pofozkodnak heccből és nem bontják fel a más pakkját heccből...
És nem eszik meg a más kenőcsét...
Nagy úr kérem, elvállalom, mert én halálosan megúntam gyerek lenni.
Én vágyom egy szebb és komolyabb világba, én a felnőttek közé vágyom.
NAGY ÚR:
Nem tudod, mit kívánsz.
MISI:
Tudom, Nagy úr kérem: a felnőttek már tudják, mit cselekszenek: mert ha ők sem tudnák, nem volna érdemes felnőni és helyet foglalni a világban.
NAGY ÚR:
Pórul jársz, ha a jó tündér teljesíti a kívánságodat.
MISI:
És csak azért vállalom el, hogy még egy jövedelmem legyen, - hiszen nem illik, hogy nekem annyi pénzem legyen, mikor eddig semmi sem volt és a többi kortársaimnak sincs, - de ha a vallástanár úrnak is három jövedelme van, akkor az biztosan jó.
Hát én kérem elvállalok akár tizenkét jövedelmet is, mert akkor tizenkétszeresen jutok összeköttetésbe a felnőttekkel, pedig én szakadatlanul ott akarok lenni köztük...
(Kint csengetnek a kis csengővel.)
NAGY ÚR:
Már a második terítéshez csengetnek.
Gyerünk enni, Nyilas...
(Megsímogatja a Misi fejét.)
MISI:
Nagy úr kérem, én nem vagyok éhes, én nem vagyok szomjas: én boldog vagyok!
(Fejét a Nagy úr vállára hajtja.)
Függöny.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE