Mi az, mi itt feszeng? Miért zsugorg
A puszták zsarnokának szőre mellemen?
Mért görg oly forró zápor homlokomról
Le a bokákig? Hah, tudom miért:
Láng van belől, láng ég a csont között .
(Mosolygva.) Eh, balgaság! Ha ég, kioltom; ott fent
A nő epedve vár. - Nem, nem, meguntam őt!
Deianeira nem kell ! (Leveszi koszorúját.) Agyvelőmtől
Csirába jön e gyom; s nem hord Herakles
Aszott kezekkel font homlokfüzért .
(Szétszedi.) Nézd csak: még mirtusz is, mi jut eszébe.
Te jó asszonyka vagy nejem, de nem szép,
Nem Jole; mert ő szebb e léttelen
Virágnál (Összegyűri s eldobja.) és a mennyeknél dicsőbb.
Óh, Jole! istenlány, a földterén
Utolsó harcom bére! Kötsz -e te
Egy füzért homlokomra, mely soha
Nem hervadand? kötsz -e - kötsz -e? Ha tudnám ?
(Föltekint.) A nő termében a világ kihalt, -
(Susogva.) Most nyúgoszik le ágya bíborára, -
Most vár, - most hullámzik föl keble értem. -
Most hallgat szívreszketve, hallja -e
Lábam döngésit a tornác kövén; -
Ne várj, ne várj! Én hozzád nem megyek!
Fagyos szerelmed, mint a hold világa,
Szikrátalan szemed, mint a bolyongó
Csillag tüze, csak fénylik és nem éget.
Ne várj többé soha; a gyep fölöt
Az álom édesebb, mint a hideg nő
Karjában. Én itt alszom; és azért
Alszom csak, hogy lányomról álmodozzam .
(A gyepágyra dűl.)