Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Csiky Gergely
Szép leányok
Keletkezés ideje
1882
Felvonás
3
Jelenet
66
Megszólalás
960
Mondat/Sor
2190
Szó
12953
ELSŐ FELVONÁS
(Szoba. Középen a főbejárás, jobbra-balra egy-egy oldalajtó, ez utóbbi mellett ablak. Két nagy asztal a háttérben, az egyik rakva van tányérok¬kal, poharakkal s evőszerekkel. Több szék szétszórva. Az ablak mellett kis varróasztal. Előtte szék, a fal mellett szekrény.)
ELSŐ JELENET
MALVIN középen áll. LINA a varróasztal előtt ül egy ruhán dolgozva. HÁZMESTER, JULCSA
MALVIN:
No, még ezt a szekrényt, s azzal készen leszünk ebben a szobában.
HÁZMESTER
(emelni kezdi a szekrényt).
MALVIN:
Julcsa, ne tátsd a szádat!
Segíts a házmester úrnak!
JULCSA
(a szekrényt emelve):
Jaj, mikor olyan nehéz!
MALVIN:
Hát mikor otthon a búzás zsákokat emelgetted?
Hogy affek- tálnak ezek a cselédek!
JULCSA
(a házmesterrel kifele viszi a szekrényt):
Jaj, mindjárt megszakadok!
HÁZMESTER:
Gondold húgom, hogy bakakáplár ez a sifonyér; tüstént könnyebb lesz.
(Kiviszik a szekrényt a baloldali ajtón.)
MALVIN
(az ajtóban áll és kifelé beszél):
A fal mellé állítsák - vigyázva - el ne törjék!
MÁSODIK JELENET
HORDÁR, ELŐBBIEK
HORDÁR
(a középajtón jön, megáll, körülnéz, Linának int): Pszt! Pszt! MALVIN (hirtelen visszafordul):
Mi az?
Mit akar itt?
HORDÁR:
Semmit - akarom mondani, nem parancsol - valamit?
(Titokban int Linának.)
MALVIN:
Nem kell semmi, elmehet!
(Ismét kinéz a bal ajtón.)
LINA
(félre):
Ah, hisz ez az én hordárom.
(Felkel, s lassan feléje megy.)
HORDÁR
(a háta megett levelet nyújt Linának):
Az öregtől van.
LINA
(elkapja):
Csak az öregtől!
MALVIN
(feléjük pillant, félre):
Ahá, úgy vagyunk?
(Fenn.)
LINA:
Tessék néni!
(A levelet hirtelen ruhaujjába csúsztatja, s azt alul kezével összefogja.)
MALVIN:
Mi dolgod van a hordárral?
LINA
(elfogulatlanul):
Azt mondtam, hogy menjen már el.
HORDÁR:
Igenis, megyek.
(Félre.)
Milyen kitanult kicsike!
Ki mondaná, hogy csak nemrég jött faluról?
(El.)
MALVIN:
Kitől hozott levelet ez a hordár?
LINA:
Levelet?
Micsoda levelet?
MALVIN:
Hát ezt ni!
(Megrázza Lina karját, a levél a földre esik.)
LINA:
Nini, ez valóban levél!
(Lehajol.)
MALVIN
(Linát utánozva):
Nini, ez valóban levél!
Hanem előbb majd én olvasom el.
(Fölveszi a levelet.)
LINA
(félre):
Bánom is én!
Úgyis csak az öregtől van.
(Dacosan a varró¬asztal mellé ül.)
MALVIN
(felbontja a levelet, s az aláírást nézi):
Fricikéd...
Micsoda Fricikéd van neked?
Talán csak nem Matyók Frici, az a vén fogatlan gavallér?
Mi?
(Olvas.)
" Kedves mókuskám !"
Hm!
Te vagy az a kedves mókus?
LINA
(dacosan):
Nem, bizonyosan a néni.
MALVIN:
Jó, jó, csak duzzogj, azért mégis elolvasom.
(Olvas.)
" Mikor szelídül meg már a kis mókus ?"
Hála istennek, csakhogy még nem szelídültél meg.
-
(Olvas.)
" Pedig olyan szép kis fészket készítettem számára, négy szoba, díszesen bútorozva, számozatlan fiáker, mindennap színház, gyöngyök, ékszerek, s ráadásul az én szerető szívem !"
A ráadást szívesen elengednéd.
—
(Olvas.)
" írj csak egy rövid igent, kis mókus, és mindezt lábaidhoz teszi szerető Fricikéd."
LINA
(önfeledten sóhajtva):
Ó!
Csak olyan öreg ne volna!
MALVIN:
Úgy!
Csak olyan öreg ne volna!
Egyéb bajod nincs?
Ugyan csak szép erkölcsi érzés egy tanító leányában!
Mit mondana szegény boldogult apád, ha ezt hallotta volna?
LINA
(sírva fakad):
Ne emlegesse édesapámat!
MALVIN:
Pedig bizony rászorultál!
Hallod -e te Lina, én mindig jó barát- néja voltam szegény szüleidnek, hajdanában egy faluban tanítós- kodtam édesapáddal, s mikor az ő halála után Terka nénéddel Pestre jöttél szerencsét próbálni, szívesen adtam nektek lakást a régi barátság kedvéért; de a barátságnak is van határa, egy tanítónőnek szigorúan meg kell tartani az illendőséget és jó erkölcsöt; én bizony semmi szerelmeskedést nem fogok tűrni a házamban.
Itt van ni - ez a vén majom gavallér ilyen leveleket írdogál hozzád - aztán ez még nem is az egyetlen - a másikkal, a fiatallal meg már túl is vagy a mókuskán - tegnap este a garádicson csókolóztál vele, Julcsa is látta.
LINA:
Hazudott.
MALVIN:
Julcsa sokkal ostobább, hogysem hazudni tudna.
Lina, Lina!
Hová fog ez vezetni?
Mért nem követed Terka nénéd példáját?
Ő is szép - szebb, mint te - akárhogy vonogatod a válladat - szebb, mint te - és mégis, ahelyett, hogy mókuskáznék a gavallérokkal - szorgalmasan tanulja a távírászati kurzust - nemsokára elvégzi, hivatalt kap, fizetése lesz.
LINA:
Ha lesz.
Nekem nincs ahhoz való eszem, se türelmem.
MALVIN:
Hát akkor mért nem nézesz valami más kereset után?
Szegény anyád elég jól betanított a házimunkára - tudsz jól varrni, főzni -
LINA:
Köszönöm, nem születtem szakácsnénak.
MALVIN:
Nem ám, inkább ülsz összetett kézzel az ablakban és hivatod magadat kis mókuskának.
Még egyszer mondom, Lina, hogy ezt nem fogom tűrni.
A polgárok, kiknek gyermekeit tanítom, nagyon csiklandósak; a legkisebb botrány megfoszthatna kenyeremtől.
Azért annyit mondok, ne hozz szégyent a fejemre, mert én kiadom az utadat!
LINA:
De istenem!
Hát mit tettem én?
Micsoda szégyent hoztam én a fejére?
(Sírva fakad.)
MALVIN:
Hát most is azt kérded, mit tettél?
Jó, majd megmutatom ezt a levelet Terkának.
LINA
(ijedten):
Nem, nem, ne szóljon Terkának!
MALVIN:
De bizony szólok.
LINA:
Nem, édes néni, csak Terkának ne szóljon! ígérem, jó leszek.
MALVIN:
Nem leszesz többé mókuska?
LINA
(sírva):
Nem leszek.
MALVIN:
No, jó, most az egyszer hallgatok.
Hát evvel a mókuslevéllel mit csináljak?
LINA
(sírva, mialatt megint ruháján dolgozik):
Bánom is én, akármit!
Égesse el.
MALVIN
(zsebébe teszi a levelet):
Inkább elteszem, ki tudja, mire lesz még jó?
(A bal ajtóhoz megy s kikiált.)
Készen vannak már?
HÁZMESTER
(kívülről):
Készen.
MALVIN:
Jöjjenek ki!
HARMADIK JELENET
HÁZMESTER, JULCSA, ELŐBBIEK
MALVIN:
Maga, házmester, most lemehet; te meg, Julcsa gyere, szedd rendbe ezt az asztalt!
(Házmester el.)
JULCSA:
Jaj, már alig bírja a karom!
MALVIN
(Julcsához):
Késeket - villákat - mindent külön egy rakásra, gyorsan, ne szuszogj!
(Az asztalon rendez Malvinnal.)
JULCSA:
Hát már szuszogni sem szabad?
(Az asztalon rendez Malvinnal.)
NEGYEDIK JELENET
KÖCSÖG kopott, rongyos ruhában. ELŐBBIEK
KÖCSÖG
(bedugja fejét az ajtón):
Itthon vannak a lányok?
MALVIN
(ijedten megfordul):
Jaj!
Ki az?
Maga van itt?
Ugyan mit ijesztgeti az embert?
KÖCSÖG
(bejön):
Jó estét, kolléga!
MALVIN:
Kikérem magamnak, engem ne hívjon kollégájának.
KÖCSÖG:
De mikor kollégák vagyunk!
Nem engedem a jussomat.
Én is voltam valaha tanító, segédtanító - aztán elcsaptak; maga is tanító, magát is elcsaphatják.
Ha nem hiszi, zsebemben vannak a dokumen¬tumok - a kinevezés is, meg az elcsapó dokumentum is.
El akarja olvasni, kolléga?
MALVIN:
Hagyjon nekem békét a dokumentumával!
Mit akar itt?
KÖCSÖG:
A leányokat akartam látni, az én kedves boldogult principálisom
LINA
(dolgozva):
Jól.
KÖCSÖG:
Be kurtán felelsz az öreg Muki bácsinak!
Hej-haj!
Pedig senki sem szeret úgy a világon titeket, mint én.
Ti lesztek az örököseim.
MALVIN:
Avval messzire mehetnek!
Ugyan mit fog rájok hagyni?
KÖCSÖG:
Mindenemet, meg ráadásul ezt az ancugot
(Kedvtelve nézegeti magát.)
Ugye, kicsíptem magamat?
MALVIN:
Nagyon.
Vajon micsoda zsibárusboltot fosztott ki?
KÖCSÖG:
Kolléga, ne gyanúsítson!
Ezeket a ruhákat kollégáinktól szedegettem össze.
Tegnap együtt konferenciáztak, én meg beállítottam hozzájok, és bemutatkoztam: Köcsög Nepomuk János, hajdani segédtanító.
Battonyán, Bihari Péter mellett.
Bihari Péter elhalálozott, Köcsög Muki pedig elcsapatott, mivelhogy korhelynek és ostobának találtatott.
Kérek egy kis segítséget.
- A kollégák aztán megszántak, és adtak egyet-mást.
Ezt a frakkot egy nagyon kis ember adta, ezt a nadrágot meg egy hórihorgas legény.
Ugye, jól áll?
(Leveszi kalapját.)
Ezt a kalapot a tanfelügyelőtől kaptam - tegnapig még ő maga viselte.
MALVIN:
Azért jött ide, hogy a ruháját mutogassa?
KÖCSÖG:
Nem biz én, kolléga!
Ha két napig nem láthatom a lányokat, már beteg vagyok belé.
Hiszen az én drága boldogult principálisom lányai.
Hej ő volt az egyetlen, aki nem tartott ostobának, és kenye-ret adott.
Hol van Terka?
LINA:
A tanfolyamon.
KÖCSÖG:
Hát csakugyan telegrafíroz?
Mennykő leány!
Hát te, Lina, mit tanulsz?
LINA:
Semmit.
KÖCSÖG:
Nagyon helyes.
Ez a legurasabb mesterség.
Én sem csinálok semmit, úr vagyok.
MALVIN:
Elég szégyen, hogy így csavarogva lopja az időt.
Mért nem keres magának valami foglalkozást?
KÖCSÖG:
Csak egy foglalkozás van, ami megfelelne a gusztusomnak.
Szeretnék megházasodni.
MALVIN:
Maga?
KÖCSÖG:
Igenis, én.
A feleségem aztán majd eltartana.
Tudja mit, kollé¬ga?
Jöjjön hozzám feleségül!
MALVIN:
Majd mit mondok.
JULCSA
(hangosan kacag):
Hihihi!
MALVIN:
Julcsa, ne röhögj, mert ha eltörsz valamit, lehúzom a béredből!
KÖCSÖG:
Na, kolléga, hát nem jön hozzám feleségül?
Ígérem, hogy sohasem fogom megverni.
MALVIN:
Menjen a pokolba!
Látja, mennyi dolgunk van.
KÖCSÖG:
Igaz biz az!
(Körülnéz.)
Hová lettek a bútorok?
Talán egzekválták
MALVIN:
Kikérem magamnak!
Itt ma bál lesz, batyubál.
Azoknak a polgárcsaládoknak adom, kiknek gyermekeit tanítom.
Érti?
Azért jobb lesz, ha elhordja magát.
KÖCSÖG:
Köszönöm szíves tartóztatását, kolléga.
(Linához megy.)
Te is a bálra készülsz, Lina?
LINA:
Igen, Muki bácsi.
Nézze, hogy tetszik a ruhám?
KÖCSÖG:
Valamivel szebb, mint az enyém.
ÖTÖDIK JELENET
HÁZMESTER, ELŐBBIEK
HÁZMESTER
(kosárban borospalackokkal):
Csihorszky úr elküldte a borokat.
MALVIN:
Tegye a másik asztalra.
HÁZMESTER
(az asztalra rakja a palackokat):
Most megyek az ételeket lesni.
(El.)
MALVIN
(utána kiált):
Meg ne dézsmálja!
KÖCSÖG:
Tudja mit, kolléga?
Én is segítek maguknak.
(Egyenként kinyitogatja a palackokat és iszik belőlük.)
MALVIN
(hátranézve):
Köcsög, ne igya meg a boromat!
KÖCSÖG:
Csak azt próbáltam, nem küldtek -e ecetes bort.
Mert ezektől a nyárspolgároktól minden turpisság kitelik.
- De mikor jön már az a Terka?
(Kinéz az ajtón.)
Hála istennek, jön már.
MALVIN:
Valahára!
Mindjárt jobb kedvem lesz.
Köcsög, nyissa ki előtte az ajtót!
(Köcsög kinyitja.)
HATODIK JELENET
TERKA, ELŐBBIEK
TERKA:
Itt vagyok én is.
- Ej, be nagy munkában vannak!
(Kalapját, felöltőjét székre teszi.)
Jó estét, Muki bácsi!
(Megrázza kezét.)
Hogy vagyunk?
Még mindig semmi kereset, he?
Ne is szóljon, a szeméből látom, hogy semmi.
- Csókolom kezét, Malvin néni!
Fő a feje a nagy munkában?
Úgy kell, minek akar erőnek erejével bált adni?
Hogy vagy, édes Linám?
Ne is szólj, látom, hogy jól, hisz a báli ruhádon dolgozol.
(A szemébe néz.)
De nem, nem vagy jól, a szemed ki van sírva.
Mi ez?
Ki bántott?
(Felpattanva.)
Ki bántotta az én Linámat?
LINA:
Senki sem bántott, édes Terkám, hidd el, nincs semmi bajom!
Ugye, Malvin néni semmi baj sincs?
TERKA:
Nagyon erősen bizonyítod, mintha —
MALVIN:
Semmi mintha!
Hallod, hogy semmi baja sincs.
Hagyd békén, hadd fejezze be a ruháját, mert majd el sem készülhet a bálra.
TERKA:
No, hiszen, erre a bálra is szükségünk volt.
MALVIN:
Mit értesz te hozzá?
Julcsa, kimehetsz, szedd rendbe az előszobát!
(Julcsa el. Malvin előrejön.)
Tudjátok -e lányok, hogy ez a bál volt a legszerencsésebb gondolat tőlem?
Először is, ti kimulatjátok magatokat, úgysem táncoltatok még, mióta Pesten vagytok.
KÖCSÖG:
Helyes a bőgés!
Éljen, kolléga!
(Iszik.)
MALVIN:
Ez az ember mind elissza a bort a vendégek elől.
KÖCSÖG:
Mindjárt segítek a bajon.
(Vizeskorsót hoz; mialatt Malvin beszél, teletöltögeti az üvegeket.)
Keresztelve is jó lesz a nyárspolgároknak.
MALVIN:
Tehát először is, ti kimulatjátok magatokat; másodszor ez a bál nekem semmibe sem kerül.
Hiszen batyubál, a vendégek hoznak minden enni- és innivalót; én nem adok egyebet, mint a szobákat és a melegvizet a teához; sőt, még nyereségünk is lesz, a maradékból legalább két napig elélhetünk.
KÖCSÖG:
Majd én is kompareálok
MALVIN:
Maga jobban tenné, ha elhordaná magát!
Vagy - ha már itt ragadt, dolgozzék valamit.
KÖCSÖG:
Soha!
(Iszik.)
TERKA:
Ugyan, Muki bácsi, hogy beszélhet így?
(Arcát simogatja.)
Ugye, dolgozni fog az én kedvemért?
KÖCSÖG:
Ez a leány képes volna bűnre csábítani a jámbor halandót.
JULCSA
(bekiált az ajtón):
Tensasszony, a nagy almáriomot nem tudom kimozdítani a helyéből.
KÖCSÖG:
Na, Köcsög, ez a munka magára vár; jöjjön utánam!
(El.)
HETEDIK JELENET
KÖCSÖG, TERKA, LINA
KÖCSÖG
(Terkához halkan):
Terka, az a szegény Csengő Imre odalenn van, búcsúzni szeretne tőled.
TERKA
(kedvetlenül):
Ó, istenem, megint?
Hiszen már vagy ötször elbúcsúzott.
KÖCSÖG:
Most már igazán - csak még most az egyszer.
Megígértem neki, hogy megkérlek, és ha szabad lesz feljönni, majd háromszor fütyülök neki a tornácról.
LINA:
Kinek akar fütyülni, Muki bácsi?
KÖCSÖG:
Neked, aranyom, hogy táncolj rá!
(Terkához halkan.)
Ugye, fütyülhetek?
MALVIN
(bekiált az ajtón):
Köcsög!
KÖCSÖG:
Csak türelem, kolléga!
(Terkához.)
Gondold meg, Terka ez a szegény fiú igazán szeret téged - valaha te is szeretted.
TERKA:
Szerettem, szerettem!
Istenem!
Hiszen nem is volt az szerelem.
KÖCSÖG:
Ő annak vette — hiába!
Nem diplomatikus ember, nincs elég filozófiája.
Egészen kétségbe van esve, elhagyta a mesterségét, nem dolgozik - ezt különben nem szemrehányásképp mondom, jól teszi - ugye, hogy fütyülhetek?
TERKA:
Jól van - de nem most mindjárt - hadd szedjem össze maga¬mat, majd fél óra múlva.
MALVIN
(beszól az ajtón):
Köcsög, mindjárt megharagszom!
KÖCSÖG:
Akkor nem filozófus, kolléga!
(Az ajtóból vissza fordul.)
Köszönöm, Terka.
Fél óra múlva olyant füttyentek, hogy a mennyországban is meghallják!
(El.)
NYOLCADIK JELENET
TERKA, LINA
LINA:
Muki bácsi bizonyosan azt a szobafestőt akarta hozzád küldeni.
Jól teszed, ha nem fogadod.
TERKA
(sóhajtva):
Nem kerülhetem ki, el kell fogadnom.
LINA
(megvetően):
Egy szobafestőt!
TERKA:
Ne beszélj így, édes Linám!
Majd ha egykor te is szeretni fogsz, akkor majd meg fogod érteni, milyen kímélettel kell a szerető szívvel bánni, még ha nem is tudjuk viszontszeretni.
(Fölveszi kalapját, felöltőjét a székről, s el balra.)
KILENCEDIK JELENET
LINA
LINA
(egyedül):
Ha majd én is szeretni fogok?
- Be könnyen mondja, mintha én még nem is volnék szerelemre való.
Ah, ha sejtené!
(Felkel s a tükör elé áll.)
Hej!
Csak akarnám, hány finom gazdag úr tenné a lábamhoz mindenét egy csókomért — ugye, kedves tükröm?
(Csókot hint a tükörbe.)
TIZEDIK JELENET
FERCSI, LINA
TERCSI:
Ne pazarolja csókjait arra a hideg üvegre - itt vagyok én!
LINA
(felriad, félrehúzódik):
Ah!
Cziczmányi úr?
TERCSI:
Micsoda Cziczmányi úr?
Hiszen az úron már túlvagyunk - em-lékszik?
Ott a garádicson —
LINA:
Nem!
Semmire sem akarok emlékezni.
FERCSI:
Ej, ej, megint ezek a vidéki tempók!
Miért húzódik tőlem?
Nem akar szeretni?
LINA:
Nem illik olyant szeretnem, aki nem vehet nőül.
TERCSI:
Hát ki mondta, hogy én nem akarok magával összeházasodni?
LINA
(örömmel):
Igazán?
Igazán?
Nem, nem szabad elhinnem.
FERCSI:
Szabad hinni, én megengedem.
Persze, hogy össze akarok magával házasodni, de nem mindjárt.
Előbb még a szüleim engedélyét kell kinyernem, mert különben kitagadnak; pedig ilyen szép kis menyecskét nem lehet ám a levegőből eltartani.
LINA
(mosolyogva):
Nem bizony.
TERCSI:
Na látja!
Hanem azért szerethetnénk ám egymást előlegesen is.
LINA
(elhúzódik):
Nem, ez nem szabad.
Hát az erény?
Hát a jó erkölcs?
TERCSI:
(A tükör felé fordítja Linát.)
Nézzen csak oda!
Látja azt a szép kislányt, aki onnan kitekint?
Most még haragosan, de mindjárt mosolyogni fog, mert sokkal szebb, mikor mosolyog.
LINA
(mosolyogva néz a tükörbe):
Be nagy bohó maga, Fercsi!
FERCSI:
Ugye, szépen mosolyog?
Na látja, nem volna kár ezért a gyönyörű virágszálért, ha valami éhes írnok vagy valami durva mesterember tűzné a keblére?
Mi?
LINA:
Ó, nem, inkább meghalok!
FERCSI
(megfogja a kezét):
Arra való ez a puha kezecske, hogy paszulyt főzzön a mester úrnak vagy edényt mosogasson?
Ezek a ragyogó szemek azért olyan fényesek, hogy a konyha füstjében veresedje- nek ki?
Hát ez a karcsú termet arra való -e, hogy kiszélesedjék, és vaskos, döcögős ifiasszony legyen belőle, aki így jár a piacra, ni?
(Döcögő járást utánoz.)
LINA:
Ó, Fercsi!
Miért csúfol engem?
Jól tudja, hogy sohasem mennék ilyen emberhez.
FERCSI:
Hát akkor mért nem akar engem szeretni?
LINA
(hirtelen):
Ki mondja, hogy nem akarom?
(Összeszedve magát.)
Nem, így nem szabad.
Majd adna Malvin néni, ha megtudná.
Hát még Terka?
Jaj istenem, kikaparná mind a két szememet!
FERCSI:
Hiszen nem kell ezt az orrukra kötni!
Tudja mit?
Szökjék meg velem.
LINA:
Jaj, Fercsi, hogy mondhatja ezt nekem?
FERCSI:
Nagyon könnyen.
Ez most a divat; kibéreltem egy szép kis lakást csinosan bútorozva, kert is van mellette - úgy fogunk ott élni, mint két szerelmes hal a vízben.
Ha tetszik, még ma beköltözhetünk.
LINA
(befogja fülét):
Nem akarom hallani.
FERCSI:
Látszik, hogy nemrég jött faluról, hisz a fővárosban mindennapi dolog az ilyen próbaházasság.
Nos, eljöhetek a kocsival?
(Magához öleli Linát.)
LINA:
Hagyjon el!
Jaj!
Itt van Terka!
TIZENEGYEDIK JELENET
TERKA, ELŐBBIEK
TERKA:
Hát ez mi?
Itt már megkezdték a táncot?
Talán korán is volna, mi?
(Linához.)
Takarhatod már az arcodat.
Mit csinált maga itt, Fercsi úrfi?
FERCSI:
Amint látta, a legújabb valcert próbáltam Lina kisasszonnyal.
Ha tetszik magával is eljárom.
(Feléje nyúl.)
TERKA
(a kezére üt):
Ugyan, derék táncmester!
Hallja maga, Fercsi úrfi, én most telegrafírozni tanulok, a villámmal dolgozom.
Vigyázzon hát magára, mert egyszer úgy megüttetem az istennyilával, hogy belerokkan.
Rég látom már, hogy a húgom körül settenkedik; de nem szóltam, mert azt hittem, hogy Linának magának is lesz elég esze.
Most látom csak, hogy ez a kis liba —
LINA
(felpattanva):
Kikérem magamnak, Terka, én nem vagyok liba!
TERKA:
No, jó, nem vagy liba, csak cinege, aki szépen lépre menne, ha a nénje nem ütne a madarász körmére.
LINA
(duzzogva):
Ne leckézz engem, nem vagyok én gyerek.
TERKA
(félre):
Jaj, talán többet is mondtam!
Nem kellett volna ez úrfi előtt így rápirítani -
TERCSI
(Linához súgva):
Eljöhetek ma kocsimmal?
TERKA
(közéjük megy):
Megint valcerezni akar?
Alászolgája, nagyon örültünk, máskor se legyen szerencsénk.
Most a bálra kell készülnünk.
TERCSI
(Linához súgva):
Én is eljövök a bálba —
TERKA
(közéjük megy):
Mi tetszik?
TERCSI
(Linához súgva):
Eltűri ezt a bánásmódot?
TERKA
(az ajtó felé tuszkolja Fercsit):
Kérem, ne tartóztassa magát, hiszen még sok tanulnivalója van, majd holnap nem fogja tudni a leckét.
TERCSI
(súgva Linához):
Gondolja meg még ma a dolgot!
(Elkapja a kezét és megcsókolja.)
TERKA
(kinyitja az ajtót):
Erre kérem, itt van az ajtó.
TERCSI:
Ez aztán hecc!
(El.)
TIZENKETTEDIK JELENET
TERKA, LINA
TERKA:
Mit csinált veled ez a Fercsi?
LINA
(duzzogva):
Láttad, megcsókolta a kezemet.
TERKA:
Ugyan Lina, engem akarsz te lóvá tenni?!
LINA:
Ó, dehogy!
Hiszen én liba vagyok.
TERKA:
Hagyjuk azt a libát, eléggé megbántam, hogy kiszaladt a számon.
De mikor olyan mérges voltam!
Ugyan, Lina hogy tudsz erre a barázdabillegetőre hallgatni?
LINA:
Milyen jogon leckézel te engem?
Nem vagy -e te is szerelmes Lajósba?
Nem ölel meg ő is téged akárhányszor?
Vagy talán csak neked szabad szeretni?
TERKA:
Az egész más.
Lajos jegyesem, feleségül fog venni.
LINA:
Fercsi is elvehet engem.
TERKA:
Csak azt lesd!
LINA:
Hát mi a különbség köztük?
Lajos gazdag polgárfiú, Fercsi gazdag földesúrfi, mi pedig mind a ketten szegény tanító árvái vagyunk.
Azt hiszed, hogy Lajos nem éppen úgy megcsalhat téged is?
Az ő gazdag rokonai nem éppen olyan rossz szemmel nézik hozzád való szerelmét?
Szeretném tudni, mi hasznod lesz akkor a jóságodból, erényedből, ha a vége éppen úgy csalódás lesz, mint lehet nálam, akit ti mindnyájan kacérnak neveztek?
TERKA:
Az a hasznom lesz, édes kis méregzsákom, hogy Lajos ma beszél anyjával, még a mai bálon nyilvánossá teszi eljegyzésünket, és hat hét múlva nőül vesz, s akkor - majd neked is jobb dolgod lesz, te kis napraforgó!
LINA:
Adja isten, hogy úgy legyen!
Akkor el fogom ismerni, hogy a helyes úton jártál; de hiába!
Nem tudom elhinni!
TERKA:
Mit beszélsz?
Tudsz valamit?
Hallottál valamit?
LINA:
Nem, de van két szemem, és látok.
Látom azt, hogy nekünk, szegény leányoknak semmi másban nem lehet reményünk, csak a szépségünkben; és látom azt, hogy hiába vagy te jó és okos, azért éppen úgy a vesztedre törnek az emberek, és végre is a te példádból fogjuk megtanulni, hogy ebben a világban a szegény leánynak nem érdemes erényesnek lenni.
(Dacosan el, balra.)
TERKA
(utánakiált):
Lina!...
Megállj!...
Elment, haraggal, daccal szívében.
Ó, istenem, mi lett ebből a lányból?
Hol tanulta ezt a beszédet?
A szeme most is a régi galambszem, de azt az idegen fényt még sohasem láttam benne...
És mit beszélt Lajosról?
Mit jósolt az én csalódásomról?
Istenem, szinte félni kezdek!
TIZENHARMADIK JELENET
MALVIN, KÖCSÖG, HÁZMESTER, JULCSA, ELŐBBIEK
MALVIN
(kitárja a középajtó mindkét szárnyát):
Hozzák erre azt a zongorát!
(Köcsög és a Házmester behozzák a zongorát. Julcsa utánuk jön a zongora lábaival.)
KÖCSÖG:
Hova állítsuk ezt a propellert?
MALVIN
(kinyitja a jobb oldalajtót):
Ide - ez lesz a táncterem, vigyázzanak, el ne törjék!
A vén Túzokné úgyis csak nagy nehezen akarta kölcsönadni.
KÖCSÖG:
Félre az útból, kolléga!
(Jobbra el a zongorával.)
JULCSA
(a zongoralábakat mutatja):
Hát ezekkel az izékkel mit csináljak?
MALVIN:
Siess, vidd utánok!
(Betolja Julcsát az oldalszobába, s maga az ajtóba áll.)
A fal mellé állítsák!
Ne úgy!
- Baloldalát a fal felé, sohasem láttak még zongorát?
(Eljön az ajtóból.)
Jaj, mennyi baj!
TERKA:
Úgy kell!
Minek ad bált?
(Julcsa és a Házmester visszajönnek, s a középen el.)
KÖCSÖG
(jön):
Na, kolléga, ezt a dolgot sohasem bocsátom meg magának, egészen beleroppant a derekam.
(Az asztalhoz megy és iszik.)
MALVIN:
Terka, beszéltél a zongorajátszóval?
TERKA:
Még ma délelőtt.
Azt ígérte, hogy pontosan el fog jönni.
MALVIN:
És mégsincs itt.
Megjárjuk, ha el sem jön.
Hogy is nem tudtam más tapeurt keresni?
KÖCSÖG:
Mi az a tápőr?
TERKA:
Aki zongorázik, hogy mi táncolhassunk, Muki bácsi!
(El balra.)
KÖCSÖG:
Ennyi az egész?
Ne búsuljon, kolléga, ha nem jön el a tápőr, majd kirántom én a bajból.
MALVIN:
Tud maga zongorázni?
KÖCSÖG:
Hogyne tudnék?
Segédtanító koromban mindig én húztam az orgonaszíjat.
TIZENNEGYEDIK JELENET
ELŐBBIEK, SKÁLA
SKÁLA:
Itt vagyok, ich halte mein Wort
(Ki akar menni.)
MALVIN
(visszatartja):
Mi jut eszébe?
Hogy abzágoltuk volna a bált?
Ellenkezőleg, nagyon türelmetlenül vártam.
SKÁLA:
Secko jedno!
(Malvin vállán zongorázik.)
MALVIN:
A tánc kezdődik, mihelyt együtt vannak a vendégek, és tart addig, míg táncosok lesznek jelen.
SKÁLA:
Sok, nagyon sok.
Nem tehetem alább tíz forintnál.
Kost mir sel- ber mehr.
MALVIN:
Tíz forint!
Máshova ötért szokott járni.
SKÁLA:
Ha nem tetszik, elmegyek
(Indul.)
MALVIN
(visszatartja):
Várjon hát!
Hol kapok ilyen későn más tapeurt?
Isten neki, megadom a tíz forintot.
SKÁLA:
Piano!
Még nincs vége!
Vacsora, étel, ital quantum satis.
Elhozom a feleségemet is.
(Malvin keblén zongorázik.)
MALVIN:
Micsoda!
Két személyre vacsora?
SKÁLA:
Adelgunda, elegáns és geistreich
(Kimegy, de tüstént visszajön.)
Elhozom az apósomat is.
MALVIN:
Még azt is!
SKÁLA:
Ha nem tetszik, elmegyek.
MALVIN:
Mondja ki egyszerre, hány személyt akar elhozni?
SKÁLA:
Finale.
Csak az apóst, Szimecsek úr genialer alter Kerl,
MALVIN:
Sokat szokott enni?
SKÁLA:
Wie ein trompeter.
(Köcsög hátán zongorázik.)
KÖCSÖG
(elugrik):
Ne csiklandozzon az úr!
MALVIN:
Isten neki!
Hanem aztán pontosan itt legyen.
SKÁLA:
Fortissimo
(El.)
KÖCSÖG:
Hol fogta ezt a bolond muzsikust, kolléga?
MALVIN
(bosszúsan):
Mikor nem lehet mást kapni így farsang idején!
Maga meg ne dézsmálja tovább a boromat, hanem jöjjön dolgozni.
(El.)
TIZENÖTÖDIK JELENET
KÖCSÖG, TERKA
KÖCSÖG
(beszól az ajtón):
Terka!
TERKA
(jön):
Itt vagyok, Muki bácsi!
KÖCSÖG:
A félóra már letelt, az a szegény Csengő még mindig az udva¬ron áll - ugye, fütyülhetek?
TERKA:
Ó, istenem, úgy félek ettől a találkozástól!
KÖCSÖG:
Bátorság!
Nem fog megenni.
— Terka!
Légy hozzá jó szívvel.
Hej, nagy baj az a szerelem, én is voltam benne valaha -
TERKA:
Maga, Muki bácsi?
KÖCSÖG:
Egész nyakig.
Pedig nem néznéd ki belőlem, ugye?
Nagyon szerettem, már amennyire egy ilyen ostoba embertől kitelik — akkor is ostoba voltam — de korhellyé csak azután lettem, mikor megcsalt.
TERKA:
Megcsalta?
KÖCSÖG:
Hogyne csalt volna meg?
Engem?
Hiszen én arra születtem, hogy megcsaljanak és kinevessenek.
Megcsalt bizony, amint dukál, és aztán azzá lettem, ami vagyok.
Nézz reám, látod, mivé lettem.
A leány is elpusztult — az a másik, a szebbik, és okosabbik — elhagyta, semmivé tette — megfizette neki azt, amit ő ellenem elkövetett.
- Ne haragudjál Terka, hogy ezt elmondtam neked, te vagy úgyis az egyetlen.
Mit kössem az emberek orrára, hogy az együgyű, korhely, vén Köcsög Mukinak még a szíve is tud fájni?
Pedig fáj, még most is fáj.
(Szemét törli.)
Ne dobd el magadtól a hű szívet - nehéz ám egy másikat találni.
No, ne haragudjál, nem szólok többet, megyek fütyölni.
(El.)
TIZENHATODIK JELENET
TERKA
TERKA
(egyedül):
Szegény Muki bácsi!
Ki hitte volna, hogy még ő is sebet hordoz a szívében?
Hajh, furcsa portéka ez a szív, akkor is megszólal, mikor senki sem kérdi!
TIZENHETEDIK JELENET
ELŐBBI, CSENGŐ
CSENGŐ:
Ne haragudjék, Terka, hogy még egyszer búcsúzni jöttem - most már igazán utoljára - ne féljen, nem fogom többé kínozni jelenlétemmel, szerelmemmel -
TERKA
(zavartan, lesütött szemmel, kötényén babrálva):
Én nem vagyok oka semminek.
CSENGŐ
(keserűen):
Nem, ugye?
Hiszen nem az oltár előtt esküdött, nem is volt hát bűn, hogy megszegte szavát.
Nem oka semminek, hiszen csak annyit ígért, hogy nőmmé lesz.
Én vagyok az oka, hogy megtörött a szívem!
TERKA:
Azért jött ide, hogy újra, századszor elmondja régi szemrehányásait?
Nem feleltem meg százszor is rájok?
Gyerekfővel, kisleány ésszel ígértem hajdan, amit ígértem.
Mit tudtam én akkor, mi a szerelem?
Mit tudhattam, hogy majd jön egy más valaki, akinek szava igazi dobogásba hozza szívemet?
Tehetek -e róla, hogy ez nem maga volt ?
Miért haragszik reám?
Köszönje meg, hogy nem hitegettem, s becsületes módon megmondtam az igazat.
Maga is beláthatja, ha okosan meggondolja.
CSENGŐ:
Igaza van.
A szerelmet nem lehet erőltetni, nem is azért jöttem ide.
Csak búcsúzni akarok.
TERKA:
Hova megy?
CSENGŐ:
Sehova.
Bánom is én, akárhova vet a sorsom.
Nézze, mivé lettem!
Mondja, érdemes -e egy ilyen embertől csak meg is kérdezni, hova megy, mi lesz belőle?
TERKA:
Ó, Imre, mennyire szánom magát!
CSENGŐ:
Köszönöm, de nem kell a szánalma.
Ha nem szeret, hát nem szeret - azzal vége köztünk mindennek.
Legyen boldog azzal, akiért engem elhagyott.
Adja isten, hogy ne csalódjék benne, hogy más ember legyen, mint amilyennek én ismerem.
TERKA:
Mit akar mondani Lajosról?
CSENGŐ:
Semmit.
Úgysem hinné el.
Másnak látja őt a szerelme, én is másnak ismerem.
Terka!
Egy ilyen haszontalan, léha emberért tudott engem elhagyni?
—
TERKA:
Imre!
Gondolja meg, hogy én szeretem Lajost!
Ne merjen róla így beszélni!
CSENGŐ:
No, látja!
Hiába mondanék róla rosszat, nem hinné el.
Nem is mondok semmit.
Isten áldja meg, Terka!
Legyen boldog azzal, akit szeret.
Adja isten, hogy ne fizesse ő vissza azt százszorosán, amit maga tett velem!
TERKA:
Imre!
Mit akar ezzel mondani?
CSENGŐ:
Isten áldja meg!
Ne kívánjon engem többé látni, mert az nehéz óra lesz.
(El.)
TERKA:
Imre ...!
Elment ...!
Ó, milyen kő nehezedett a lelkemre!
Hogy né¬zett rám, miket beszélt!
Éppen, mint szegény Muki bácsi...
Ó, istenem!
Tudom, hogy csak a féltékenység beszélt belőle, és mégis úgy elszorult a szívem.
TIZENNYOLCADIK JELENET
TERKA, MALVIN, KÖCSÖG
MALVIN
(gyorsan jön):
Valahára hozzák már az ételeket.
KÖCSÖG
(halkan):
Terka, mit intéztél Csengővel?
TERKA:
Elbúcsúztunk.
KÖCSÖG:
Szervusz!
Egy korhellyel több lesz a világon, kezd nagy lenni a konkurencia.
No, de tán elférünk még egymás mellett.
TERKA:
Ne keserítsen maga is, Muki bácsi!
MALVIN:
Terka, siess már öltözni, mindjárt kezdődik a bál!
TERKA:
Van is most nekem kedvem bálozni!
(El balra.)
MALVIN
(kitárja a középajtót):
Hozzák már azokat az ételeket!
TIZENKILENCEDIK JELENET
ELŐBBIEK, HÁZMESTER, JULCSA kosarakkal
HÁZMESTER:
Itt van a menázsi.
MALVIN:
Rakjuk erre az asztalra!
Itt lesz a büfé...
Köcsög, maga meg rendezze el addig a székeket!
KÖCSÖG:
Inkább a büfébe állítana, kolléga!
(Malvin és Julcsa az ételeket rendezik egy másik asztalon, mialatt Köcsög és a Házmester a széke-ket félkörbe állítják. A Házmester ezután fölveszi a kis varróasztalt, és elviszi. Ezalatt.)
MALVIN:
Csodálatos!
Valamennyien marhapecsenyét küldtek.
KÖCSÖG:
Hát mi egyebet várna - ilyen nyárspolgároktól?
MALVIN:
Itt van egy tál nyelv — az se látszik, marha -e vagy disznónyelv -e?
KÖCSÖG:
Mind jó az.
Csak asszonyi nyelv ne legyen, abból nem kérek.
JULCSA:
Hihihi!
Milyen figurás!
MALVIN:
Julcsa, ne röhögj!
A tésztástálakat ide rakd a középre, erre a sonkát - jaj, de vékony szeletek!
Vigyázz, minek sózod meg ezt a tejhabot?
Ügyetlen!
JULCSA:
Azt gondoltam, hogy rántotta.
MALVIN
(végignézi az asztalokat):
Minden rendben van.
Azt hiszem, elég lesz az ennivaló.
KÖCSÖG:
Nekem elég lesz.
(Malvin háta mögött minden zsebét telerakja ételekkel, egy borospalackot kabátja alá dug.)
MALVIN:
Julcsa, menj most az előszobába, és nyiss ajtót a vendégeknek!
(Julcsa el.)
KÖCSÖG:
Hát engem hova tesz, kolléga?
MALVIN:
Menjen a konyhába, és forraljon vizet!
KÖCSÖG:
Szép elfoglaltság egy diplomatikus embernek!
HUSZADIK JELENET
ELŐBBIEK, DÓKA, BOCK
KÖCSÖG:
Nini, jönnek már a vendégek.
MALVIN
(megfordul):
Máris?
BOCK
(kezét dörzsölve):
Van szerencsém, én Bock Adolf vagyok, ez itt a kollégám, Dóka, mindketten segédek Csihorszky úr üzletében; berendeltettünk, hogy Hilda kisasszonnyal táncoljunk.
DÓKA
(ügyetlen, félszeg):
Igenis, berendeltettünk.
(Nekimegy az asztal¬nak, és egy tányért a földre üt.)
MALVIN:
Jaj, a tányér!
(Fölveszi a földről.)
BOCK:
Dóka még nagyon ügyetlen, csak a múlt héten szabadult fel, negyven forint havi fizetéssel.
Ha valamit parancsol, hozzám tessék fordulni, prompt
KÖCSÖG:
Jeles figurák!
Tessék csak mindjárt hozzálátni, van ám itt elég ennivaló.
DÓKA:
Köszönöm, ma még úgysem ebédeltem.
BOCK:
Már tegnap sem evett semmit, a mai vacsora reményében.
Smucig gyerek, de negyven forinttal nem jöhet ki másképp.
MALVIN
(ijedten):
Kérem, tessék a szalonba sétálni, ott lesz a tánc.
(Mindkettőt a szalon felé tolja, félre.)
Szép kilátás, ez itt egy egész hétre akar jóllakni.
HUSZONEGYEDIK JELENET
ÁGNES, MARI, SCHMEKS, CSIHORSZKY, HILDA, FERCSI, FRICI, VENDÉGEK, ELŐBBIEK
MALVIN:
Isten hozta!
(Eléjük siet és sorra üdvözli a vendégeket.)
SCHMEKS:
Hajrá, itt lesz ma a nagy muri!
(Dóka visszalopózik a mellékszobából, az asztalhoz ül és mohón enni kezd. A vendégek egy része a mellékszobába megy.)
ÁGNES:
Jula, ne legyél olyan csintalan!
SCHMEKS:
Én csak fidél
HILDA
(Csihorszkyhoz):
Nézze, papa, Dóka úr mind megeszi az almás rétesemet!
CSIHORSZKY
(szigorúan):
Dóka, elég volt!
DÓKA:
Igenis, főnök úr!
(Zavartan hátrál, nekimegy Fricinek és a lábára lép.)
FRICI
(köhögve):
Vigyázzon, ez az én lábam!
(Ellöki Dókát - ez az asztalnak esik és több tányért a földre üt.)
MARI:
A mi porcelánunk eltörve!
CSIHORSZKY:
Dóka, ezt lehúzom a fizetéséből!
DÓKA
(magában):
Istenem, milyen drága vacsora!
És még jól sem lakhattam
(Az asztalhoz sompolyog és lopva eszik.)
HUSZONKETTEDIK JELENET
LINA, ELŐBBIEK
FERCSI:
(Linához siet):
A kocsi lenn vár - mehetünk?
LINA:
Még nem tudom, várjon.
FRICI
(hozzájuk tolakodik):
Én is itt vagyok, mókuska!
Lesz ma hecc, ugye, Fercsi?
(Nevet, köhög.)
FERCSI
(vállára üt):
Lesz, öreg, lesz, csak vigyázz a köszvényedre!
SCHMEKS
(kezet fog Fercsivel és Fricivel):
Van szerencsém — én Schmeks Gyula vagyok - önöknek is volt már hozzám szerencséjök.
FERCSI:
Ó, igen!
Egyszer nyakkendőt vettem a boltjában, mikor még nem jutott csődbe.
SCHMEKS:
Csődöt mondtam, de nem csuktam be - ez pedig nagy különbség.
Most csak borral kereskedem.
Legjobb cikk a bor.
Igyunk, uraim!
(Tölt.)
ÁGNES:
Jula, meg fog ártani!
SCHMEKS:
Ne féljen, mama, hiszen csak a mi borunk.
(Iszik.)
Egészen animírozva
MALVIN
(zavartan):
Csakhogy a tapeur még nincs itt - pedig megígérte, hogy pontos lesz -
HUSZONHARMADIK JELENET
ELŐBBIEK, SKÁLA, ADELGUNDA, SZIMECSEK, SZIMECSEKNÉ
SKÁLA:
Uraim és hölgyeim, van szerencsém bemutatni magam, Skála Rezső, zongoravirtuóz — ez itt nőm, Adelgunda, famóz táncosnő — ez itt apósom, Szimecsek, nyugalmazott trombitás, ezt itt anyósom Szimecsekné —
SCHMEKS:
Nyugalmazott trombitásné.
MALVIN
(bosszúsan Skálához):
Minek hozta el az anyósát is?
SKÁLA:
Csak nem gondolja, hogy az anyósom maga nélkül elengedte volna az apósomat?
(Fenn.)
Lássunk most a vacsorához!
ADELGUNDA:
Én inkább táncolnék.
SZIMECSEK:
Nem.
Előbb enni, azután táncolni.
(Mind a négyen asztalhoz ülnek és esznek.)
MALVIN
(magában):
Az egész vacsorát megeszik, mielőtt a vendégek hozzájutnának.
SZIMECSEKNÉ
(evés közben):
Szimecsek, beszélj a politikáról.
SZIMECSEK
(tele szájjal):
Uraim, mit gondolnak, lesz a tavaszra háború?
Becsületemre, én nem hiszek a muszkának.
- Kérek még abból a pecsenyéből.
— Mit gondolnak, uraim, hogy lehetne a muszkát megijeszteni?
SCHMEKS:
Trombitáljon neki, attól megijed.
SZIMECSEK:
Pardon, én már penzionálva vagyok.
Kérek még abból a salátából.
SKÁLA:
Da capo, öreg, lakjék jól, van itt elég!
ÁGNES
(Marihoz):
Hol van Lajos?
MARI:
Talán megint annál a tanítókisasszonynál legyeskedik.
Azt hallottam, már házasságot is ígért neki.
ÁGNES:
Skandál!
Ennek még ma véget kell vetni.
MARI:
Ni, éppen itt jön a tanítókisasszony.
HUSZONNEGYEDIK JELENET
ELŐBBIEK, TERKA
LINA
(Terkához megy, súgva):
Lajos még most sincs itt.
TERKA:
De itt van a családja.
Talán már szólt is nekik.
Ó, úgy dobog a szívem!
(Ágnes felé megy.)
Csókolom a kezét, édes asszonyság!
ÁGNES
(gőgösen):
Mi tetszik?
(Ágnes, Mari hátat fordítanak Terkának.)
SCHMEKS:
Szapperlót
MARI
(megcsípi karját):
Mit?
SCHMEKS:
Jaj!
TERKA
(fájdalmasan):
Talán még nem szólt nekik Lajos.
Ah, csak jön¬ne már!
Mit tegyek addig itt nélküle?
(El balra.)
LINA
(magában):
Úgy látszik, mégsem én voltam a liba.
FRICI
(Linához):
Valahára beszélhetek magával, mókuska!
Szóljon már, mit felel mai levelemre?
LINA:
Azt, hogy nézze meg a keresztlevelét!
(Fercsihez megy.)
HILDA:
Mikor táncolunk már?
MALVIN
(haragosan):
Skála úr, lakjék már jól!
A hölgyek táncolni akarnak.
SKÁLA
(fölkel, megtörli száját):
Már jóllaktam.
Maga, öreg, csak egyék tovább egy trombitás sokat elbír.
Adelgunda, nyújtsd karodat!
En avant
(El jobbra Adelgundával, Bock Hildával, a vendégek és Malvin utánuk mennek.)
FRICI
(karját nyújtja Linának):
Jöjjön velem, mókuska!
FERCSI
(ellöki):
A mókuska már le van foglalva.
(El jobbra Linával.)
CSIHORSZKY:
Dóka, nyújtsa valakinek a karját!
DÓKA:
Kinek?
(Fricihez megy.)
Tessék a karom.
(Lábára hág.)
FRICI
(ellöki):
Menjen a pokolba!
(El jobbra sántítva, köhögve.)
DÓKA:
Hát most mit csináljak, főnök úr?
CSIHORSZKY:
Táncoljon Hildával, különben leszállítom a fizetését!
(El jobbra.)
DÓKA:
Éhesen táncolni!
Ó, keserű sorsa a kereskedősegédnek!
(El jobbra.)
HUSZONÖTÖDIK JELENET
ÁGNES, MARI, SCHMEKS elöl. SZIMECSEK és NEJE hátul esznek. (Az oldalszobából zongorajáték és tánc hallatszik.)
SCHMEKS:
Hát mi nem megyünk táncolni?
ÁGNES:
Várj, előbb fontos beszélnivalónk van.
Nem láttad azt a tanítólányt vagy micsodát, a Terkát?
SCHMEKS:
Láttam.
Kapitális egy leány!
MARI
(megcsípi karját):
Micsoda?
SCHMEKS:
Jaj!
Megint csípsz?
ÁGNES:
Hol van Lajos?
SCHMEKS
(a karját tapogatva):
Éppen itt jön.
HUSZONHATODIK JELENET
ELŐBBIEK, LAJOS
ÁGNES:
Hol jártál, Lajos?
Miért jössz ily későn?
LAJOS:
Öltözködtem.
MARI:
Talán Terka kisasszony kedvéért?
LAJOS:
Miféle Terka kisasszony?
SCHMEKS:
No, csak ne tedd magad!
Te kópé, te!
(Kacagva oldalba löki. Súgva.)
Kapitális leány!
ÁGNES:
Minden a fülembe jött.
Ilyen techtli-mechtlibe
MARI:
És úrrá tehetnéd egész családodat, úgyis elég adósság van már a házunkon.
ÁGNES:
Az én házamon — a ház az én nevemen van.
Hanem az adósságot, azt ti csináltátok - a te kedves Julád.
SCHMEKS:
Csitt, mama, ne rontsa a hitelünket!
ÁGNES:
Elég az hozzá, hogy én keresek neked egy jó pártit, és te mit csinálsz ezalatt?
LAJOS:
Hát mit csinálok?
Udvaroltam egy leánynak - ezt minden fiatalember megteheti.
ÁGNES:
De azt is ígérted, hogy feleségül veszed.
Skandál!
Egy ilyen ré¬gi polgári családba, melynek már a tizedik ősapja is háziúr volt, egy jöttment tanító lányát besmuglírozni
MARI:
Szörnyűség!
SCHMEKS:
Szörnyűség!
ÁGNES:
Ezt én nem fogom megengedni soha!
Én Túzok Ágnes vagyok, akit mindenki tisztel és bámul.
A gazdasszonyok egyletében még a méltóságos grófné is azt szokta mondani: Nagyon örülök, Frau von Túzok, hogy láthatom.
Az egész utcában én vagyok a legelső aszszony.
Szent isten, mit mondana a méltóságos grófné, ha egy ilyen jöttment leány lenne a menyem?!
Többé rám sem ismerne az utcán.
LAJOS:
De mama —
ÁGNES:
A ház az én nevemre van írva, és én kimondom, hogy többé egy krajcárt sem kapsz tőlem.
LAJOS
(a vállát vonogatva):
Ugyan, hát mit tettem én?
Egy kissé udvaroltam neki, szépeket mondtam - hiszen az semmire sem kötelez.
ÁGNES:
Igen, de ő mindenfelé azt híreszteli, hogy el fogod venni, és ha ez a Jancsó fülébe jut, vége a szép pártinak.
MARI:
Meg kell neki mondanod még ma, hogy többé ne számoljon rád...
Vagy talán szereted őt?
LAJOS:
No - úgy - eh!
Tudom is én!
- Inkább csak ő szeret engem.
De , nem merek vele szakítani.
ÁGNES:
Nem mersz!
Az én fiam, egy Túzok Ágnes fia, nem merne!
LAJOS:
Könnyű magoknak beszélni, de Terka borzasztó lány, félek tőle.
Aztán meg nagyon szeret, nem tehetek róla.
Mondják meg neki ma-guk, azt nem bánom.
SCHMEKS:
Jól van, majd beszélek én a fejével.
MARI:
Te?!
Mit akarsz neki mondani?
SCHMEKS
(a mellét verve):
Bízzátok csak rám!
Én Schmeks Gyula vagyok!
HUSZONHETEDIK JELENET
ELŐBBIEK, MALVIN, majd KÖCSÖG
MALVIN:
Ah, kegyetek itt vannak?
Nem tetszik inkább a táncterembe sétálni?
ÁGNES:
Menjünk táncolni!
(Ágnes, Mari, Schmeks, Lajos el jobbra.)
MALVIN
(Szimecsekhez):
Ugyan kérem, nem mennének a táncterembe?
SZIMECSEK:
Mindjárt.
Csak még ezt a tésztát repetálom.
MALVIN
(félre):
Ez a trombitás az egész vacsorámat megeszi.
KÖCSÖG
(beszól a középajtón):
Kolléga!
Hozzam már a forró vizet?
MALVIN
(dühösen):
Forrázzák le magát az ördögök!
(El jobbra.)
KÖCSÖG:
Köszönöm a jókívánságát!
(Visszahúzódik.)
SZIMECSEKNÉ:
Szimecsek, beszélj most a művészetről!
SZIMECSEK
(teli pofával):
Uraim -
(Körülnéz.)
Hiszen senki sincs itt.
Jóllaktál?
SZIMECSEKNÉ:
Egy kissé!
SZIMECSEK:
Én is.
Gyerünk a másik terembe, ott fogok beszélni a művészetről.
(El mindketten jobbra.)
HUSZONNYOLCADIK JELENET
TERKA
balról:
Ó , be nehéz a lelkem ! Mintha valami nagy szerencsétlenséget éreznék előre ! Úgy dobog a szívem - azt sem tudom , a szerelemtől -e vagy a félelemtől ? Vajon itt van már Lajos ? Nem merek benézni a mulatók közé - úgy félek , hogy talán nem jött el , talán el sem jön ... Hogy bánt velem az anyja , milyen megvetőleg fordított hátat ! Ó , ha elhagyna , ha hűtlen lenne hozzám - ha beteljesülne szegény Csengő jövendölése , és most Lajos fizetné vissza , amit én ellene vétettem ! (Lajos jön, Terka örömmel eléje rohan.) Ah , édes Lajosom , végre itt vagy !
HUSZONKILENCEDIK JELENET
LAJOS, TERKA
LAJOS
(zavartan):
Jó estét, Terka - hogy vagy?
TERKA:
Ó, te rossz ember!
Hogy megijesztettél!
Attól féltem, már el sem jössz.
LAJOS:
Már hogyne jöttem volna?
Miért ne jönnék el?
TERKA:
Nézz a szemembe, édes Lajosom! így!
Mondd ismét, hogy szeretsz!
— Ó, úgy kívánkozom most e vigasztaló szó után - olyan rossz álmai voltak a lelkemnek!
LAJOS
(húzódozva):
Vigyázz, meghallja valaki
TERKA:
Jer hát errébb, súgd a fülembe, hogy szeretsz, ha nem mered fennhangon mondani.
HARMINCADIK JELENET
ELŐBBIEK, SCHMEKS, LINA
SCHMEKS
(kilopózik az oldalszobából, halkan az asztalhoz megy és bort tölt magának):
Ahá, már együtt vannak!
LINA
(a mellékszoba ajtajában marad s onnan nézi figyelmesen Terkát és Lajost).
LAJOS
(húzódozva Terkától):
Hagyd már el - hát nem mondtam elégszer?
TERKA:
Mit jelent, ez, Lajos?
Ezt érdemeltem én tőled?
Még egy jó szót sem tudsz nekem adni?
LAJOS:
Dehogynem!
De most várnak rám — itt van a mamám —
TERKA
(keserűen):
Tudom, találkoztam már vele.
LAJOS:
Na, látod!
TERKA:
Látom azt, hogy te megfeledkeztél ígéretedről.
- Nem azt mondtad, hogy ma szólsz anyádnak, ezen a bálon teszed nyilvánossá el-jegyzésünket?
Lajos, megtartottad -e szavadat?
Nézz a szemembe!
SCHMEKS
(köhög).
LAJOS
(hirtelen hátrapillant, aztán türelmetlenül Terkához):
Eh!
Mit nézzek mindig a szemedbe, úgyis tudom már, milyen színe van.
TERKA:
Lajos!
Micsoda hangon beszélsz te velem?
Azt akarod mondani, hogy már nem szeretsz?
SCHMEKS
(köhög).
LAJOS
(húzódozva):
Azt - azt nem mondom, majd máskor - hagyj békét - várnak rám.
(Elsiet jobbra.)
TERKA
(megdermedve):
Elment!
Itthagyott!
Egy jó szó nélkül!
Jaj nekem!
LINA
(lassan Terkához megy és megfogja a kezét):
Nos, Terka, kinek volt igaza?
Mindent láttam, és odabenn még többet hallottam...
Mondd, ki járt kettőnk közül a helyes úton?
TERKA:
Hagyj el!
Hagyj el!
HARMINCEGYEDIK JELENET
ELŐBBIEK, FERCSI
FERCSI
(az oldalajtóból):
Lina kisasszony, kezdődik a tánc!
LINA
(hozzá siet):
Megyek, Fercsi!
Most már egészen a magáé vagyok.
(Mindketten el jobbra.)
HARMINCKETTEDIK JELENET
TERKA, SCHMEKS, majd DÓKA
SCHMEKS
(magában):
Most rajtam a sor.
Addig üssük a vasat, míg meleg.
(Előrejön s az elmélyedve álló Terka karjára teszi kezét.)
Kisasszony!
TERKA
(felriad):
Ki az?
Ki szól még hozzám?
DÓKA
(kilopózik az oldalszobából, lábujjhegyen az asztalhoz megy, és mohón enni kezd).
SCHMEKS:
Nem ismer?
Hogyne ismerne?
Ki ne ismerné Schmeks Gyulát?
Fidél és joviál!
Én vagyok a Lajos sógora.
— Csitt.
Ne ijedjen meg, mindent láttam - a Lajossal fuccs!
TERKA:
Mit beszél?
SCHMEKS:
Azt mondom, hogy fuccs!
Vége van.
A Lajos kurizált magának — de most vége — megnősül.
TERKA
(felsikolt):
Megnősül - ah!
(Az oldalszobába akar rohanni.)
SCHMEKS
(visszatartja):
Csitt!
Ne csináljon spektákulumot!
Persze hogy megnősül, jó pártit csinál; most már nem folytathatja magával az izét — a viszonyt.
- De ne búsuljon, nem olyan nagy baj az - van még más férfi is a világon, aki többet ér Lajosnál.
(Megfogja Terka kezét.)
TERKA:
Bocsássa el a kezemet!
SCHMEKS
(Terka kezét simogatva):
Hagyja szaladni azt a mamlasz Lajost!
Nézzen rám, többet érek én!
Ugye, fidél gyerek vagyok?
Igazi Mordkerl.
TERKA:
Hagyjon el!
SCHMEKS:
Ne kiáltson úgy, mert meghallja a feleségem.
TERKA:
Idejutottam hát!
Ilyen ajánlatot mernek tenni nekem!
Ó, Lajos, mit tettél velem?!
SCHMEKS:
Lajos után jövök én, így legalább ki sem kerül a famíliából.
No, hát megalkudtunk?
(Erővel megöleli.)
HARMINCHARMADIK JELENET
ELŐBBIEK, MARI
MARI
(sikoltva):
Ah, mit látok?!
Tűz van!
(Dókához siet, s ennek karjába ájul.)
DÓKA
(fuldokolva):
Kérem, hadd nyeljem le a falatomat.
SCHMEKS
(eleresztve Terkát, félre):
Beütött az istennyila!
HARMINCNEGYEDIK JELENET
ÁGNES, MALVIN, FRICI, BOCK, CSIHORSZKY, HILDA, ADELGUNDA, SZIMECSEK,
SZIMECSEKNÉ, VENDÉGEK, LAJOS az oldalszobából, KÖCSÖG a középen egy nagy teafőzővel. ELŐBBIEK
MIND:
Mi történt?
MALVIN:
Hol a tűz?
DÓKA:
Nincs tűz, kérem alássan, csak ez az asszonyság rám ájult, mert Schmeks úr avval a kisasszonnyal ölelkezett.
(Terkára mutat.)
MIND:
Ah!
Ah!
Botrány!
SCHMEKS:
Nem igaz, ez a mamlasz evett, nem jól látta!
MARI
(felugrik):
De jól látta!
SCHMEKS:
Hidd el, édes Marim, nem jól látta.
Én csak alkudoztam evvel a leánnyal — tudod, abban a bizonyos dologban -
MALVIN:
Terka, az istenért!
Mit jelent ez?
Az én házamban — ilyen botrány — veled!
Az égre, felelj hát!
KÖCSÖG
(hátulról kiált):
Ne hagyd magad, aranyom!
TERKA
(felemelt fővel):
Nincs mit felelnem!
Itt állunk mindketten, nézzen ránk, láthatja, kicsoda kettőnk közül a bűnös, ki az ártatlan.
HARMINCÖTÖDIK JELENET
ELŐBBIEK, JULCSA
JULCSA
(rohanva jön):
Jaj!
Jaj!
Lina kisasszony!
MIND:
Mi az?
Mi történt?
TERKA:
Lina!
Hol van?
JULCSA:
Éppen most ült kocsiba egy ifjú úrral, megszökött!
-
MIND:
Ah!
Ah!
Szép testvérek!
TERKA
(szívére szorítja a kezét, tántorogva):
Lina!
Még ez is!
Hát minden csapás egyszerre éri a szívemet?
JULCSA:
Ezt a cédulát küldte Terka kisasszonynak.
MALVIN
(elkapja a levelet):
Add ide!
(Olvas.)
" Isten veled, Terka!
A te példádon okultam."
(Dühösen Fricihez.)
Ez az úr műve!
(Kikapja zsebéből Frici levelét.)
Éppen ma fogtam el ezt a mókus-levelet!
FRICI:
Ördögbe!
Hiszen én itt vagyok!
Más szökött el vele az én kontómra!
Utánuk!
(Elrohan.)
MIND:
Szörnyűség!
ÁGNES:
És maga ilyen leányokat tart házában?
Maga, akire mink gyermekeink nevelését bíztuk?
CSIHORSZKY:
Ilyen morálra akarja tanítani a mi leányainkat is?
MALVIN
(ijedten):
De kérem, hisz én nem vagyok az oka!
Terka, az istenért!
Szólj hát!
Védd magadat!
Látod, hogy kenyerem van veszélyben.
TERKA:
Mit védjem magamat?
Van itt valaki, kinek kötelessége volna védelmemre kelni!
— És ő hallgat.
(Lajosra szegzi szemét, szünet után.)
Aki egykor védelmet - nem - többet ígért nekem, szerelmét, életét — és most hallgat, elbújik!
Mit védjem hát magam én!
(Megvetőleg.)
Ne félj, nem szólítlak neveden!
Ne reszkess, ne bújj el, többé nem ismerlek!
MIND:
Kihez beszél?
TERKA:
Isten önnel, néném!
Miattam ne veszítse el kenyerét; elmegyek innen.
Nincs itt nekem helyem e derék, jámbor polgárok közt, kik mint éhes farkasok lihegnek a szegény leány becsületére, és először dobnak rá sarat, mikor már eltaposták...
Elmegyek, mit keressek itt?
(Visszafojtja könnyeit.)
Testvérem elhagyott - őt már vesztébe kergették - én majd megyek a magam útján!
Isten áldja meg!
(Az ajtóból visszafordul, hosszasan Lajosra szegzi szemét.)
Ó, gyáva!
És én téged szeretni tudtalak!
(El.)
(Az oldalszobából vidám keringő hallatszik.)
MALVIN
(szemét törölve, magában):
Szegény leány!
De mit tehetek róla?
Minden szentnek maga felé hajlik a keze.
(Fenn.)
Köcsög, főzze be a teát!
KÖCSÖG
(sírva):
Én szolgáljak ilyen nyárspolgároknak!
(A vizeskannát feldönti.)
Főzzön maguknak teát az ördög!
(Elrohan.)
(A függöny legördül.)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE