Ah, édes Lázárocskám! ha az az én szegény férjem, szép férjem, jó Férjem élne, az Isten nyugossza meg, most én nem így vólnék, Lázár! most a boltunkba sem férne a portéka, magam is az ölembe hordoznék egy kis portékácskát.
De látja Isten, ember, a szegény asszonyka, vagy kell vagy nem, mindenhez támaszkodik, de hiszen bizon nem a legényecske után esenkedem ám, távol legyen, az Isten mentsen meg, hanem csak azért nos, hogy mégis a világ nyelve ne legyen az emberen, azt mondják, hogy a férjfi csak annyicska legyen ni
Mutatja vastője hegyét,
, csak férjfi az a háznál, csak Isten áldásocskája.
Látja, hogy jön Lipittlotty.
De piszt, piszt, az Isten hozza, ah, majd kiugrom a bőröcskémböl, csak csendesen legyünk, mint a hal a varsába, juj, majd kiugrom a bőröcskémből, nézze csak, nézze, édes Lázárocskám jön a Lipittlottyocska.
Ó, édes lelkem férjem, ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg.